A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

HU HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.3.5. C(2010) 1096 végleges A BIZOTTSÁG JELENTÉSE a felszín alatti vizek védelméről szóló 2006/118/EK irányelv 3. cikkének (7) bekezdése alapján a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékek megállapításáról HU HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE a felszín alatti vizek védelméről szóló 2006/118/EK irányelv 3. cikkének (7) bekezdése alapján a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékek megállapításáról (EGT-vonatkozású szöveg) HU 2 HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE a felszín alatti vizek védelméről szóló 2006/118/EK irányelv 3. cikkének (7) bekezdése alapján a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékek megállapításáról (EGT-vonatkozású szöveg) 1. JOGI HÁTTÉR A vízpolitikai keretirányelv (2000/60/EK irányelv, a továbbiakban: keretirányelv) 1 egyik célkitűzése, hogy a felszín alatti vizek 2015-re szerte Európában jó kémiai és mennyiségi állapotúak legyenek. E cél elérése érdekében a felszín alatti vizek védelméről szóló 2006/118/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 2 részletes minőségi kritériumokat határoz meg az európai felszín alatti vizek kémiai állapotának megítéléséhez. Ilyen kritériumot jelentenek egyrészt a felszín alatti vizekre vonatkozóan közösségi szinten megállapított minőségi előírások (az irányelv I. melléklete), másrészt az úgynevezett küszöbértékek. Az irányelv 3. cikkének megfelelően a küszöbértékek olyan minőségi előírások, amelyeket a keretirányelv követelményeinek teljesülését veszélyeztető szennyező anyagokra vonatkozóan tagállami szinten állapítanak meg. Az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a tagállamoknak ezeket a küszöbértékeket első ízben 2008. december 22-ig kellett meghatározniuk, és 2009. december 22-ig közzé kellett őket tenniük a keretirányelv alapján elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási terveikben. Ez a jelentés az irányelv 3. cikkének (7) bekezdése alapján készült, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a tagállamok által az említett küszöbértékekről szolgáltatott adatok alapján jelentést tegyen közzé. 2. ADATGYŰJTÉS A jelentés elkészítéséhez szükséges adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság 2009 februárjában kérdőívet küldött a tagállamoknak. Ez a jelentés a 2009. márciusi állapotra vonatkozik. 3 Néhány tagállam jelezte, hogy az általa beküldött adatok nem tekintendők véglegesnek, mert a keretirányelv alapján benyújtandó vízgyűjtő-gazdálkodási terveik véglegesítése még folyamatban van. 3. RUGALMAS MEGKÖZELÍTÉS Az irányelv két szennyező anyag: a nitrátok és a peszticidek (az irányelvben: növényvédő szerek ) vonatkozásában állít fel az egész EU-ban kötelező minőségi előírásokat a felszín alatti vizekre vonatkozóan. Ha az így megállapított minőségi előírások nem elegendőek a 1 2 3 HL L 327., 2000.12.22., 1. o. HL L 372., 2006.12.27., 19. o. Málta 2009 októberében nyújtotta be jelentését. A tagállamoknak lehetőségük volt arra, hogy 2009 októberében ellenőrizzék és aktualizálják adatszolgáltatásukat. HU 3 HU

keretirányelvben a felszíni vizekre vonatkozóan kitűzött környezeti célok teljesítéséhez, akkor a tagállamoknak szigorúbb értékeket kell megállapítaniuk (az irányelv I. mellékletének 3. pontja). Más szennyező anyagok tekintetében a jogalkotó nem látta célszerűnek közösségi szintű számszerű értékeket meghatározni, mert a vízföldtani körülményektől, a háttérkoncentrációktól, a szennyező anyagok terjedési útjaitól és a különböző környezeti elemekkel való kölcsönhatásoktól függően a felszín alatti vizekben előforduló anyagok nagyon változatosak lehetnek. A felszín alatti vizek szennyezettségének ellenőrzésében a keretirányelv 5. cikke alapján meghatározott terhelések és hatások elemzése során azonosított tényleges kockázatokra kell összpontosítani. Ennek megfelelően az irányelv arra szólítja fel a tagállamokat, hogy felszín alatti vizeikre vonatkozóan az azonosított kockázatok, valamint az irányelv II. mellékletében felsorolt szennyező anyagok és szennyezési indikátorok figyelembevételével maguk állapítsanak meg minőségi előírásokat (küszöbértékeket). Az irányelv 3. és 4. cikke részletes kritériumokat és eljárást tartalmaz a felszín alatti víztestek kémiai állapotának értékeléséhez, ezen belül különösen a minőségi előírások és a küszöbértékek alkalmazásához. Elvben egyetlen felszín alatti víztest sem lépheti túl ezeket az előírt értékeket, ugyanakkor azonban olyan helyi terhelések jelenléte esetén, amelyek nem veszélyeztetik az érintett felszín alatti víztest teljes egészének állapotát, az irányelv lehetőséget ad ezen értékek túllépésére és e körülmény figyelembevételére (az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja). 4. A FELSZÍN ALATTI VIZEK JELENTŐS ÉS TARTÓSAN EMELKEDŐ SZENNYEZÉSI TENDENCIÁINAK VISSZAFORDÍTÁSA Az irányelv 5. cikke értelmében minden szennyező anyag esetében azonosítani kell és vissza kell fordítani azokat a jelentős és tartósan emelkedő tendenciákat, amelyekről a keretirányelv 5. cikke és II. melléklete alapján végrehajtott terhelés- és hatáselemzés során megállapítást nyer, hogy veszélyeztetik a felszín alatti víztestek állapotát. Az irányelv 5. cikke részletes kritériumokat állít fel a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosításához, valamint e tendenciák megfordulási pontjainak meghatározásához. A küszöbértékek (illetőleg a minőségi előírások) ebben fontos szerepet játszanak, hiszen belőlük kiindulva történik a tendenciák megfordulási pontjainak meghatározása. 5. KRITÉRIUMOK A FELSZÍN ALATTI VIZEKRE VONATKOZÓ KÜSZÖBÉRTÉKEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamoknak küszöbértékeket kell meghatározniuk azokra a releváns paraméterekre vonatkozóan, amelyek veszélyeztetik a felszín alatti vizek tekintetében a keretirányelvben előírt célkitűzések teljesülését. Az irányelv II. mellékletének A. része általános iránymutatással szolgál a küszöbértékek megállapításához. A küszöbértékek megállapítására szolgáló módszertan kidolgozásában a hatodik kutatási keretprogram BRIDGE elnevezésű projektje 4 is segített. Az irányelv 2. cikkének 2. pontja szerint ezek a küszöbértékek tagállami szinten meghatározott minőségi előírásnak számítanak. A tagállamoknak legalább a II. melléklet B. 4 http://nfp-at.eionet.europa.eu/irc/eionet-circle/bridge/info/data/en/index.htm. HU 4 HU

részében felsorolt szennyező anyagokat, illetőleg szennyezési indikátorokat figyelembe kell venniük. Ezek a következők: a természetben és/vagy az emberi tevékenység eredményeként egyaránt előforduló anyagok vagy ionok vagy indikátorok : arzén, kadmium, ólom, higany, ammónium, klorid, szulfát, a szintetikus anyagok : triklór-etilén, tetraklór-etilén, a sós víz vagy egyéb anyag benyomulásának jellemző paraméterei : vezetőképesség vagy klorid és szulfát (a tagállamok választása szerint). Az irányelv II. mellékletének A. része értelmében a küszöbértékek meghatározása során figyelemmel kell lenni a felszín alatti vizek és a hozzájuk kapcsolódó vízi, illetőleg a tőlük függő szárazföldi ökoszisztémák közötti kölcsönhatások mértékére, a felszín alatti vizek tényleges vagy lehetséges jogszerű felhasználásának vagy funkcióinak zavarására, valamint a vízföldtani jellemzőkre, ideértve a háttér-koncentrációkra és a vízmérlegre vonatkozó információkat is. A meghatározás során alapul vett szemponttól (pl. az ivóvízként való felhasználás védelme, a vízi és/vagy szárazföldi ökoszisztémák védelme, a sós víz behatolásának korlátok között tartása) függően különböző típusú küszöbértékek határozhatók meg. A küszöbértéket a legmegfelelőbb szinten kell meghatározni (nemzeti szinten, a vízgyűjtő kerület szintjén, a felszín alatti víztest szintjén) (az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése). Az országhatáron átnyúló felszín alatti víztestek esetében az érintett tagállamoknak együtt kell működniük a küszöbértékek meghatározásában (az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése). A tagállamoknak az EU határán túlterjedő felszín alatti vizek esetében is törekedniük kell arra, hogy az érintett nem EU-tagállam országgal együttműködjenek (az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése). A tagállam által összeállított küszöbértéklistát a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése során rendszeresen felül kell vizsgálni, és indokolt esetben (új kockázat azonosítása esetén) arra új anyagokat kell felvenni, illetve (ha a korábban azonosított kockázat már nem létezik) arról a már nem szükségeseket el kell távolítani (az irányelv 3. cikkének (6) bekezdése). 6. A JELENTÉSEK BENYÚJTÁSA ÉS TELJESSÉGE A mai napig Görögország kivételével valamennyi tagállam az előírt formátumban benyújtotta jelentését a küszöbértékek megállapításáról. Dánia hiányos adatokat szolgáltatott, mert beszámolt ugyan a küszöbértékek meghatározásának folyamatáról, de nem adta meg sem az érintett anyagokat, sem a számszerű értékeket. Portugália nem állapított meg egyetlen küszöbértéket sem, mert úgy találta, hogy a nitrátokon kívül egyetlen szennyező anyag sem veszélyeztet egyetlen felszín alatti víztestet sem. Az előírt jelentés benyújtásán túlmenően négy tagállam (Belgium, Finnország, Hollandia és Spanyolország) olyan további háttér-dokumentumokat is rendelkezésre bocsátott, amelyek részletesebben bemutatják az alkalmazott módszertant, illetve a határértékek megállapításának folyamatát. HU 5 HU

7. A MEGÁLLAPÍTOTT KÜSZÖBÉRTÉKEK 7.1. Áttekintés A vízgyűjtő kerületek elemzéséről 2007-ben közzétett első bizottsági jelentés 5 szerint az Európai Unió teljes egészét figyelembe véve a felszín alatti víztestek 30%-a esetében állt fenn a kockázata annak, hogy 2015-ig nem teljesül a jó kémiai állapot elérésére vonatkozó cél, további 45% esetében pedig a kockázatértékelés eredménye az adatokban fennálló hiányosságok miatt nem volt egyértelmű. Ennek alapján arra lehetett számítani, hogy a legtöbb tagállam az aggodalomra okot adó szennyező anyagokra meg fog állapítani küszöbértékeket. Így is történt: a huszonöt tagállam közül, amely szolgáltatott adatokat, huszonnégy állapított meg küszöbértékeket. A felállított küszöbértékek összesen 158 különböző szennyező anyagra, illetve szennyezési indikátorra vonatkoznak, a következők szerint: 12 alapvető anyagra (az irányelv II. mellékletének B. részében szereplő tíz anyagra, továbbá az ammónium-nitrogénre, valamint a triklór-etilén és a tetraklór-etilén összegére), 39 peszticidre, 8 tápanyagra (pl. nitrát, nitrit, foszfor), 21 fémre, 62 szintetikus anyagra, 10 más anyagra (pl. bór, kalcium, bróm, cián), 6 indikátorra (pl. savkapacitás, keménység, ph). Az egy-egy tagállam által megállapított küszöbértékek száma nulla (Portugália) és 62 (Egyesült Királyság) között van. Az 1. ábra bemutatja, hogy az egyes tagállamok a különböző szennyezőanyag-típusok esetében hány küszöbértéket határoztak meg. 1. ábra: Azon szennyező anyagok és szennyezési indikátorok száma, amelyekre az egyes tagállamok küszöbértékeket határoztak meg (szennyező anyagok, illetve szennyezési indikátorok szerinti bontásban) 5 COM(2007) 128 http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=celex:52007dc0128:hu:not. HU 6 HU

0 10 20 30 40 50 60 70 Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Írország Olaszország Lettország Litvánia Luxemburg Málta Hollandia Lengyelország Portugália Románia Szlovákia Szlovénia Spanyolország Svédország Egyesült Királyság Nincs küszöbérték megadva Nem érkezett válasz Nincs küszöbérték, mert nincs kockázat II. melléklet Indikátorok Fémek Tápanyagok Peszticidek Szintetikus anyagok Más 7.2. Az irányelv II. melléklete szerinti szennyező anyagok A tagállami jelentésekből az derül ki, hogy a megállapított küszöbértékek a legtöbb esetben az irányelv II. mellékletében felsorolt tíz szennyező anyagra, illetőleg szennyezési indikátorra vonatkoznak. Az 1. táblázat azokat a szennyező anyagokat és szennyezési indikátorokat mutatja be, amelyek legalább tíz tagállam jelentésében szerepelnek. A táblázat azokat a több esetben meglehetősen tág tartományokat is bemutatja, amelyekbe szerte Európában a küszöbértékek esnek. Az értékekben mutatkozó viszonylag nagy eltéréseknek az lehet az oka, hogy a küszöbértékek megállapítása során a tagállamok az irányelv II. mellékletében szereplő szempontok közül nem mindig ugyanazokból indultak ki: az irányelv ugyanis bizonyos fokú rugalmasságot biztosít a tagállamoknak a küszöbértékek megállapításában azzal, hogy a felszín alatti víztestek különböző hasznosulásai, különböző kockázatok és funkciók, a szennyező anyagok különböző jellemzői és viselkedései, valamint különböző háttér-koncentrációk és ezen keresztül különböző vízföldtani jellemzők figyelembevételére ad lehetőséget (az irányelv II. mellékletének A. része). A természetben előforduló anyagok esetében a küszöbértékekben mutatkozó eltérések legfontosabb oka a háttér-koncentráció eltérő értékeiben, a víztest különböző hasznosulásaiban (ökoszisztémákban, felhasználásokban) és az ugyancsak egyedi értékelést kívánó különböző kockázatokban keresendő. A szintetikus anyagok esetében a háttér-koncentrációk nem játszanak szerepet, így az eltérések csak a víztest különböző hasznosulásainak (ökoszisztémáknak, felhasználásoknak) és a különböző kockázatoknak tudhatók be. HU 7 HU

Ezek a különböző követelmények potenciálisan minden egyes felszín alatti víztestre különkülön alkalmazva eltérő tagállami stratégiákat eredményeztek. Emiatt a megállapított küszöbértékek sok esetben nem hasonlíthatók össze teljes mértékben egymással. 1. táblázat: Azok a szennyező anyagok / szennyezési indikátorok és értéktartományuk, amelyekre legalább tíz tagállam állapított meg küszöbértéket Anyag/indikátor Anyagcsoport A tagállamok száma A küszöbérték tartománya Legkisebb Legnagyobb Mértékegység érték érték Klorid II. melléklet 22 24 12 300 mg/l Arzén II. melléklet 21 0,75 189 µg/l Szulfát II. melléklet 21 129,75 4200 mg/l Ammónium II. melléklet 21 0,084 52 mg/l Ólom II. melléklet 20 5 320 µg/l Kadmium II. melléklet 19 0,08 27 µg/l Higany II. melléklet 18 0,03 1 µg/l Vezetőképesség II. melléklet 14 485 10 480 µs/cm Nikkel Fém 11 10 60 µg/l Réz Fém 10 10,1 2000 µg/l Tetraklór-etilén II. melléklet 10 1,1 50 µg/l Triklór-etilén II. melléklet 10 1,5 50 µg/l Triklór-etilén és tetraklór-etilén összesen II. melléklet 10 5 40 µg/l 7.3. Nitrátok és peszticidek A nitrátok esetében öt tagállam szigorúbb küszöbértéket állapított meg az I. melléklet 1. pontjában a felszín alatti vizekre általában előírt 50 mg/l minőségi előírásnál. Az értékek 18 mg/l-től 50 mg/l-ig terjednek (2. táblázat). 2. táblázat: Nitrátokra vonatkozó küszöbértékek A küszöbérték tartománya Tagállam Egyetlen küszöbérték Legkisebb érték Legnagyobb érték Mértékegység Megjegyzés Ausztria 45 mg/l Írország 37,5 mg/l Egyesült Királyság 18 42 mg/l Magyarország 25 50 mg/l Lettország 48,7 mg/l 11 mg/l NO3-N értékben megállapítva A peszticidek esetében hat tagállam összesen 36 különböző hatóanyagra állított fel olyan küszöbértéket, amely kisebb a minőségi előírásként meghatározott 0,1 µg/l értéknél. A küszöbértékek 0,0001 µg/l-től 0,1 µg/l-ig terjednek. Egy tagállam a peszticid-hatóanyagok összes mennyiségére állapított meg az irányelvben előírtnál (0,5 µg/l) szigorúbb küszöbértéket (0,375 µg/l). HU 8 HU

7.4. Más szennyező anyagok Húsz tagállam összesen 106 olyan anyag esetében határozott meg küszöbértéket, amely nem szerepel az irányelv sem I. (nitrátok és peszticidek), sem II. mellékletében. Ezek közel kétharmada (62) a szintetikus anyagok csoportjába tartozik. 7.5. A felszín alatti vizek veszélyeztetettségéért vagy rossz állapotáért felelős szennyező anyagok A keretirányelv II. melléklete értelmében a tagállamoknak 2004-ben minden felszín alatti víztestre el kellett végezniük egy úgynevezett első jellemzést, és ennek keretében meg kellett határozniuk használatuk mértékét, valamint azt, hogy mennyiben áll fenn annak kockázata, hogy a kitűzött célok nem teljesülnek. A kockázat fennállása nem szükségképpen jelenti azt, hogy az adott felszín alatti víztest rossz állapotban van: a jó állapotú víztestben megfigyelt kedvezőtlen szennyezettségi folyamatok ugyancsak veszélyeztethetik a víztest állapotát. A jelentésekben szereplő csaknem valamennyi szennyező anyag és szennyezési indikátor felelős egyik vagy másik tagállam legalább egy felszín alatti víztestjének veszélyeztetett voltáért. A jelentésekben található információk alapján azonban 18 tagállam összesen 68 olyan szennyező anyag és szennyezési indikátor esetében is meghatározott küszöbértéket, amely az adott tagállamban egyetlen felszín alatti víztestet sem veszélyeztet. 2007-ben Európa-szerte a felszín alatti víztestek 30%-áról nyert megállapítást, hogy rossz állapotban van. A keretirányelv értelmében a 2009 végéig benyújtandó vízgyűjtőgazdálkodási tervekben meg kellett határozni a szóban forgó felszín alatti víztestek állapotának javítása érdekében megteendő intézkedéseket, és ezeknek az intézkedéseknek 2015-ig kell biztosítaniuk a jó állapot elérését. A jelentésekben megjelölt szennyező anyagoknak és szennyezési indikátoroknak csupán a feléről mondható el, hogy Európa legalább egy felszín alatti víztestjének rossz állapotáért felelős. Az alábbi 3. táblázat áttekintést ad azokról az anyagokról, amelyek több mint száz felszín alatti víztest veszélyeztetett voltáért vagy több mint ötven felszín alatti víztest rossz állapotáért felelősek. Legalább 478 európai felszín alatti víztest veszélyeztetett volta és legalább 504 felszín alatti víztest rossz állapota a nitrátoknak tudható be. Azért legalább, mert a nitrátok által veszélyeztetett felszín alatti víztestek számáról a tagállamoknak nem kellett külön beszámolniuk, ezért erről a kérdésről csak részleges adatok állnak rendelkezésre (ilyen számadatokat részlegesen vagy teljes körűen tizennyolc tagállam szolgáltatott). 3. táblázat: Legalább száz európai felszín alatti víztest veszélyeztetett voltáért vagy legalább ötven európai felszín alatti víztest rossz állapotáért felelős szennyező anyagok. Szennyező anyag Veszélyeztetett felszín alatti víztestek Rossz állapotú felszín alatti víztestek Víztestek száma Tagállamok száma Víztestek száma Tagállamok száma Nitrát* 478 17 504 14 Ammónium 276 14 147 13 Klorid 256 18 117 13 Szulfát 216 16 117 15 Foszfát-foszfor (molibdátreagenssel 210 1 102 1 kimutatva) HU 9 HU

Arzén 128 13 42 11 Benzol 124 7 58 6 Benzo(a)pirén 110 4 51 3 Kadmium 101 11 55 5 Tetraklór-etilén 96 6 62 6 Ólom 90 10 51 5 *részleges adatok 8. A KÜSZÖBÉRTÉKEK MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK MÓDSZERTANA A tagállamok a legtöbb küszöbértéket tagállami szinten (126) és a felszín alatti víztestek szintjén (79) állapították meg. A küszöbérték felállítása csak néhány anyag esetében történt a vízgyűjtő kerületek szintjén. Németország és Belgium közigazgatási egységek (régiók) szintjén is határozott meg küszöbértékeket, ami az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében felsoroltakhoz képest új szintnek számít. Tizenöt tagállam minden küszöbértéket ugyanazon a szinten állapított meg, míg kilenc tagállam különböző szinteken állapított meg küszöbértékeket. A küszöbértékek megállapítása során a legtöbb tagállam mind az adott víztestekhez kapcsolódó vízi és a tőlük függő szárazföldi ökoszisztémák védelmét (15 tagállam), mind a felszín alatti víz felhasználásait és funkcióit főként az ivóvízcélú felhasználást (23 tagállam) figyelembe vette. Négy tagállam a sós víz behatolására is tekintettel volt ott, ahol ez problémát okoz. A jelentések tanúsága szerint a küszöbértékek megállapításában az említettek mellett az ásvány-, az ipari és az öntözővízként való felhasználás is szerepet játszott. Tizenöt tagállam számolt be arról, hogy küszöbértékei az adott esetnek megfelelően nemzetközi vagy nemzeti környezetminőségi célkitűzéseken alapulnak. Négy tagállam kifejezetten a környezetminőségi előírásokról szóló 2008/105/EK irányelvet 6 is megjelölte a küszöbértékek származtatásának alapjaként. Két tagállam azért nem vett figyelembe környezetvédelmi célkitűzéseket, mert ezek megvalósulását nem látta veszélyeztetettnek vagy nem látott jelentős kölcsönhatást a két terület között, két másik pedig azért, mert nem rendelkezett kellő ismeretekkel a felszín alatti és a felszíni vizek közötti kölcsönhatásokról. Csak néhány tagállam jelölte meg kifejezetten, hogy mely szennyező anyagok, illetve szennyezési indikátorok küszöbértékének megállapítása során vett figyelembe környezetminőségi célkitűzéseket és más előírásokat. Annak ellenére, hogy ilyen információt nem kellett szolgáltatni, egy tagállam arról is beszámolt, hogy a küszöbértékek megállapítása érdekében határon átnyúló együttműködést is folytatott. 9. KÖVETKEZTETÉSEK Európa-szerte 26 tagállam összesen 158 különböző szennyező anyagra, illetve szennyezési indikátorra határozott meg küszöbértéket. A tagállamok az irányelv II. mellékletében szereplő 6 HL L 348., 2008.12.24., 84. o. HU 10 HU

anyagokra csaknem minden esetben állapítottak meg küszöbértékeket, azaz a szóban forgó tíz anyag jelentős számú tagállamban veszélyezteti a felszín alatti vizeket. A nitrátok esetében öt tagállam az irányelv I. mellékletének 1. pontjában előírt 50 mg/l minőségi előírásnál szigorúbb küszöbértéket állapított meg. Az értékek 18 mg/l-től 50 mg/l-ig terjednek. A legtöbb európai felszín alatti víztest veszélyeztetett voltáért, illetve rossz állapotáért a figyelembe vett szennyező anyagok közül a nitrátok felelősek. Hat tagállam 36 különböző peszticid esetében a 0,1 µg/l minőségi előírásnál kisebb küszöbértéket állított fel. A küszöbértékek 0,0001 µg/l-től 0,1 µg/l-ig terjednek. Egy tagállam a peszticidek összességére az irányelv I. mellékletében előírt 0,5 µg/l minőségi előírásnál szigorúbb értékben, 0,375 µg/l-ben állapított meg küszöbértéket. A tagállamok a küszöbértékek megállapítása során 106 olyan szennyező anyagot köztük 62 szintetikus anyagot vettek figyelembe, amely nem szerepel az irányelvben. A küszöbértékek meghatározásának alapjául a legtöbb esetben az ivóvízre vonatkozó előírások szolgáltak vagy a területet szabályozó uniós irányelv (a 98/83/EK irányelv 7 ), vagy a vonatkozó nemzetközi (pl. WHO) vagy nemzeti előírások. Tizenöt tagállam az adott esetnek megfelelően környezetminőségi célkitűzéseket is figyelembe vett, legyenek azok nemzetköziek, például a vízpolitikai környezetminőségi előírásokat szabályozó 2008/105/EK irányelvben foglaltak, vagy nemzetiek. A küszöbértékek Európa-szerte jelentős eltéréseket mutatnak. Ennek az lehet az oka, hogy az irányelv bizonyos fokú rugalmasságot biztosít a tagállamoknak a küszöbértékek megállapításában azzal, hogy a felszín alatti víztestek különböző hasznosulásai, különböző kockázatok és funkciók, a szennyező anyagok különböző jellemzői és viselkedései, valamint különböző háttér-koncentrációk és ezen keresztül különböző vízföldtani jellemzők figyelembevételére ad lehetőséget. Ezek a különböző követelmények potenciálisan minden egyes felszín alatti víztestre külön-külön alkalmazva eltérő tagállami stratégiákat eredményeztek. A különbségek okai részletesen csak a küszöbértékek és a vízgyűjtőgazdálkodási tervek (azaz a terhelések és a hatások elemzése) összevetésével érthetők meg. Az irányelv 10. cikke értelmében az irányelv I. és a II. mellékletét 2013-ban felül kell vizsgálni, ami lehetőséget fog adni arra, hogy a küszöbértékeket a vízgyűjtő-gazdálkodás kontextusában is értékeljük. A Bizottság ez idő tájt fog hozzá e felülvizsgálat előkészítéséhez. A munka során végiggondoljuk, hogy mely anyagokra érdemes EU-szintű előírásokat meghatározni. Ehhez hasznos információkat szolgáltat a keretirányelv (20) preambulumbekezdésében megfogalmazott ajánlásból kiinduló, a hetedik kutatási keretprogram finanszírozásában a felszín alatti vizekkel és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémákkal foglalkozó GENESIS elnevezésű projekt. 8 Ez a jelentés segítheti a tagállamokat a vízpolitikai keretirányelv és a felszín alatti vizek védelméről szóló irányelv végrehajtásának következő lépéseiben, különösen a jelentős és tartósan emelkedő szennyezési tendenciák azonosításában és visszafordításában, valamint abban, hogy megfelelő intézkedéseket építsenek be a veszélyeztetett felszín alatti víztestekkel összefüggő vízgyűjtők vízgyűjtő-gazdálkodási terveibe. 7 8 HL L 330., 1998.12.5., 32. o. www.thegenesisproject.eu. HU 11 HU