Készítette: Ribárszki Valéria I. Tétel: A pszichológia tárgya, feladata, módszerei A pszichológia a viselkedés és mentális folyamatok tudományos tanulmányozása. Ezt együttesen lelki jelenségeknek nevezzük. Lelki jelenségekkel minden ember rendelkezik. (Minden ember érzékel színeket, hangokat, emlékszik múltban történt eseményekre, ízeket, szagokat, fájdalmat észlel. Elképzeli jövendő terveit, gondolkodik, érzelmek serkentik, vagy elkeserítik. Ezek lelki jelenségek.) Az élet minden területén megnyilvánulnak ezek a jelenségek, és természetesnek tartjuk ezeket. A lelki, vagy pszichológiai (továbbiakban psz.) jelenségek sajátosságai: 1. Tipikusan emberi és állati megnyilvánulások. Növényeknél nincs. 2. A lelki jelenségek életjelenségek, de nem minden életjelenség lelki jelenség (pld: vérkeringés életjelenség, de nem lelki jelenség) 3. A lelki jelenségek magasabb szintű mozgásformákkal kapcsolatban jelennek meg 4. A pszichikus jelenségek nem léteznek idegrendszer nélkül. A pszichikus működések az idegrendszer, az agy működése nélkül nem jöhetnek létre. Mi a lelki jelenségek funkciója? A legfőbb funkciója az egyre tökéletesebb alkalmazkodás! - hozzáigazodni a környezethez - megváltoztatni a környezetet Ezt a funkciót - a cselekvések és tevékenységek irányításával - a valóság visszatükrözésével valósítjuk meg. Mivel minden ember emlékszik, gondolkozik, érez, akar, ezért törvényszerűségek állapíthatók meg, hiszen u.a. lelki jelenségekkel
rendelkezünk. DE! Nem minden ember éles eszű, tehát az általános törvényszerűségek másként nyilvánulnak meg minden embernél. A psz. Ezeket a különbségeket is vizsgálja. Ezeket lelki sajátosságoknak, tulajdonságoknak nevezzük. A pszichológia tehát a társadalomban élő embert, annak biológiailag is meghatározott lelki jelenségeit, személyiségét és tevékenységét vizsgálja, ezek törvényszerűségeit kutatja. Módszerei: 1. kutatási módszer: új, tudományos eredmények feltárására törekszik 2. Vizsgálati módszerek: Feltáró A, Megfigyelés: elsősorban külső, morfológiai -- ismérvei: hosszantartó, tervszerű, sokirányú, rögzített -- fajtái: önmegfigyelés, mások megfigyelése, viszonyulás, cselekedet B, Vizsgálatok Exploráció Teszt Szociometria C, Kísérleti -- Feldolgozó Mennyiségi Minőségi
II. Tétel: A Psz. Története, felosztása Már az ókorban a filozófusok foglalkoztak az ember megismerésének problémájával. A régi görög bölcselők között kialakult a psz. Két fő irányzata: - Idealista: elméletalkotók - Materialista: fizikai és fiziológiai alapok Tulajdon képen a pszichológia e két irányzatból, tudományból tevődik össze. Fiziológia, biológia+ filozófia=pszichológia Önálló tudománnyá 1879-ben vált azzal, hogy Wilhelm Wundt (1832-1920) létrehozta az első psz. i intézetet és laboratóriumot, amivel lehetővé tette a különböző irányzatok kialakulását. Nézőpontok a pszichológiában Példa: átmegyünk az úttesten 1. Biológiai nézőpont: idegimpulzusok sorozata, ezek aktiválják az izmokat, hogy úgy mozgassák a lábainkat, hogy átvigyenek az úttesten. 2. Behaviorista (viselkedés) nézőpont: (nincs hivatkozás a testen belüli dolgokra) a zöld lámpa olyan inger, amelyre áthaladással reagálunk. (Egyik folyománya az inger-válasz pszichológia /S-R psz = azokat az ingereket tanulmányozza, amelyek viselkedéses válaszokat váltanak ki/) 3. Kognitív nézőpont: a viselkedést létrehozó mentális folyamatokra gondolunk, például a céllal magyarázzuk, vagy hogy a viselkedés egy döntési folyamat része a tervünk az, hogy meglátogassunk valakit. 4. Pszichoanalitikus nézőpont: ha nem is figyelünk oda, nem gondoljuk végig az úton áthaladás cselekedetet, akkor is a zöld lámpánál megyünk át a tudattalanunk jól irányít. Minden cselekedetnek oka van, de ez gyakran tudattalan. 5. Fenomenológiai nézőpont: a lényeg a szubjektív tapasztalás, semmi más.
Felosztása (Humanisztikus: az egyén fő motivációja az önmegvalósításra való késztetés.) Tárgyuk szerint Céljuk szerint Tevékenység jellege szerint 1. emberlélektan 1. ált. pszi. 1. Pedagógiai pszi. -Egyén lélektan: 2. összehasonlító pszi.: 2. orvosi pszi normális, kóros -társas lélektan -összehasonlító állatlélektan -differenciál pszi. És pszi.diagnosztika - fejlődéslélektan -nemek lélektana - klinikai -pszichoterápia -farmokopszicho. - etnopszi. 2. állatlélektan 3. munkalélektan 4.reklám pszi. 5. művészet pszi 6. sport pszi 7. kriminálpszi. III. Tétel: Idegrendszer A szervezet mint élő egység csak akkor működhet zavartalanul, ha a legtávolabbi pontjai is jól kiépített összeköttetésben állnak egymással. Az idegrendszer idegsejtekből áll. Ezekből a sejtekből specializálódott a központi idegrendszer. (továbbiakban: K.I.) A K.I. az agy és a gerincvelő összes idegsejtjét magában foglalja. Nyúlványai, mint idegek hálózzák be az egész szervezetet. A gerincvelőből kilépő idegek összességét perifériás, vagy környéki idegrendszernek nevezzük. (továbbiakban P.I.)
A P.I. azokból az idegekből áll, melyek az agyat és a gerincvelőt a test többi részével kötik össze. A P.I. tovább osztható szomatikus és vegetatív idegrendszerre. A szervek egymásközti működését vegetatív, a külvilággal kapcsolatot létesítő ideghálózatot szomatikus idegrendszernek nevezzük A vegetatív idegrendszer a belső szervekkel áll kapcsolatban. Szabályozza a légzést, a szívverést, az emésztést. A szomatikus idegrendszer idegei tájékoztatnak bennünket a fájdalomról, a nyomás, hőmérséklet változásairól. A K.I.-től szállítják az információt az izmokhoz, de az egyensúlyozást biztosító önkéntelen szabályozást is végzi. A testet és az agy különböző részeit összekötő idegrostok legtöbbje a gerincvelőben gyűlik össze. (Alig kisujjnyi átmérőjű) Az idegrendszer sajátos működései a következők: - az ingerület vezetése - a szervek működésének összehangolása - legfelső irányítás Idegsejtek (NEURON) Fajtái: - Szenzoros, érző - Mozgató - Interneuronok: csak az agyban és a gerincvelőben találhatók Úgynevezett gliasejtek támasztják az idegsejteket, melyek ellátják az anyagcsere-feladatokat. Az ideg hosszú axonok egy kötege. Egyes idegek tartalmazhatnak mind motoros, mond szenzoros neuronokat
A neuron részei: - sejtmag - sejttest - dentritek - axon - axonvégződések Az idegsejtek számát 10 millió- 1 billió közöttire becsülik és 10-szer annyi gliasejt található az emberi szervezetben. IV. Tétel: AZ AGY (az agy szerkezeti felépítése, lateritás)
Bár néhány agyi struktúra világosan körülhatárolható, az agy funkcionálisan nem körülhatárolt részekből áll. Első megközelítésben az evolúció különböző állomásain kifejlődött 3 koncentrikus rétegét ismertetem: 1. Primitív központi mag: - nyúltvelő felelős a légzésért, és néhány a szervezet egyenes testtartásának fenntartásában segítő reflexet vezérel. Itt kereszteződnek a fel és leszálló fő idegkötegek - kisagy felelős a mozgások koordinációjáért - talamusz, hipotalamus: talamusz: látásért, hallásért, tapintásért, és ízlelésért felelős érzékelőrendszer, hipotalamus: rendkívüli szerepet játszik az érzelmek és a motiváció területén. Szabályozza az evés, ivás, szexuális viselkedést. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését. - Retikuláris rendszer: éberségi állapotunk szabályozásában játszik fontos szerepet. Szerepet játszik a figyelem összpontosításban. 2. Limbikus rendszer: szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal, és az ösztönös felett gyakorol ellenőrzést. - hipokampusz: különleges szerepet játszik az emlékezésben - emocionális (érzelmi) viselkedésben is szerepet játszik 3. Magasabb mentális folyamatokért felelős agyféltekék (Nagyagy) Agyféltekék Az összes élőlény közül az ember nagyagya a legfejlettebb, az ember agya a legbarázdáltabb. A két agyfélteke alapvetően szimmetrikus, köztük elölről hátrafelé egy mély hasadék húzódik. Bal és jobb féltekére osztható, melyek mindegyike 4-4 lebenyre bontható:
- Homloklebeny: a fali lebenytől a központi árok választja el a fejtetőtől a fülek irányába - Fali lebeny a fej tetején a központi árok mögött - Nyakszirti lebeny az agy hátsó részén - A halánték lebeny egy mély az agy oldalán lévő hasadék, az oldalsó árok határolja Az agyban 5 kéreg található: - Motoros kéreg: ez felelős az akaratlagos mozgásokért (pld: írás) - Szomatoszenzoros kéreg: hideg, meleg, tapintás, fájdalom - Látókéreg: látás - Hallókéreg: hallás - Asszociációs kéreg: problémamegoldásban játszik fontos szerepet Asszimetria:
Első ránézésre az agy tükörkép, de alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy a bal agyfélteke nagyobb súlyú A jobb félteke sok hosszú idegrostot tartalmaz, a bal félteke rövidebb, egy-egy területen belül gazdag kölcsönkapcsolatokat biztosít. Bár mind két féltekében biztosított a lehetőség az önálló teljes működésre, mégis a féltekék specializáltan működnek. Bal agyfélteke feladatai: - beszéd - nyelvi kifejezés - logika - analitikus műveletek - matematika - verbalitás - A test jobb oldalának irányítása, ellenőrzése Jobb félteke feladatai: - Asszociáció - Geometria - Térbeli látás - Képi felismerés - Perspektivikus látásmód - Mintaérzékelés - Globalitás - érzelem - Zene - A beszéd hanglejtése - A test bal oldalának irányítása, ellenőrzése
V. - VI. Tétel: ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS Ezek megismerési alapfolyamatok. Az érzékelés és az észlelés a külvilág és a személyiség közötti közvetlen kapcsolat megteremtésének az alapját képezi, az ismeretszerzés első és legfontosabb lépcsőfokát képezik e folyamatok, általuk szerzünk tudomást a jelenségekről. Az objektív valóság az érzékelésen és észlelésen keresztül jut birtokunkba, de a megismerés folyamatát nem lehet két mozzanatra leszűkíteni. Ehhez tartozik még az elvont gondolkodás és a gyakorlati ellenőrzés. Az érzékelés és észlelés egyazon tevékenység analitikus és szintetikus mozzanatait foglalja magában. Az érzékelés analitikus, az észlelés a szintetikus mozzanat. Az érzékelés és észlelés egy időben történik, számunkra azonban csak észlelésként jelentkezik. Az érzékelés az egyes érzéki tulajdonságok visszatükröződését jelenti, az észlelés, pedig az érzékileg adott tárgy vagy jelenség tudatosulását. Az érzékelés fiziológiai alapjai: A környezetből jövő ingerhatások feldolgozását erre specializálódott érzékelő apparátusok (analizátorok) teszik lehetővé. Az analizátor több részből áll. Ezek: - RECEPTOR (környezeti érzékszerv) Egy sajátos neuron, amely aktiváláskor elektromos jeleket továbbít az idegsejtekhez. - AFFERENS PÁLYA (érzőidegpálya) gerincvelő
- Az agyi idegsejtek által alkotott központok. Az agykéreg fogadó területe. Ezek egységes egészként funkcionálnak (Az ingerületképzést a receptor végzi, ennek továbbítását a neuron. Az impulzusok eljutva az agyba, mozgósítják a megfelelő sejtcsoportokat. A mozgósítás mechanizmusa: Az egyes speciális érzőpályák az agytörzsön áthaladva a nyúltvelőben a köztiagyban rostelágazódásokat bocsátanak az agytörzs egész hosszán végighúzódó hálózatos (RETIKULÁRIS) sejtállományba. Ennek hatására a retikuláris sejtcsoport működésbe kezd, és az egész agyvelőt ébreszt, aktivizálja. Ez nem hordoz információt, de feltétele annak, hogy az információ eljusson a megfelelő helyre. Így tehát) a speciális érzőpályán futó és nem speciális ébresztő rendszeren keresztül haladó impulzusok együttesen váltanak ki érzékletet. Ádám György sémája: INGER-----RECEPTOR------ÉRZŐROSTOK IMPULZUSAI-----SPECIÁLIS ÉRZŐPÁLYA------AGYKÉREG NEM SPECIÁLIS AKTIVÁLÓ RENDSZER Ez a folyamat fordított irányú is utasítás AGYVELŐ----ELLENŐRZŐ PÁLYA--------RECEPTOROK Az agy és a receptorok közötti kapcsolat kétirányú. Ezt a folyamatot afferens (felszálló) és efferens (leszálló) idágpályák, együttes működése teszi lehetővé. (Receptorok felosztása: I. Az idegforrásnak a szervezethez viszonyított helye: - Exteroreceptorok (bőr felületén): telereceptorok (látás, hallás, szaglás)
Kontaktreceptorok (íz, bőrérzéklet) - Interoreceptorok: proprioreceptorok (helyzet, mozgás) Viszceroreceptorok (szervi érzékelés) II. A fizikai energiaforrás neme: - fotoreceptorok (fény) - mechanoreceptorok (halló, vesztibuláris-bőr-) - termoreceptorok (hő) - kemoreceptorok (íz) - ozmoreceptorok ) Érzékenység Érzékleti modalitásaink egyik legfeltűnőbb vonása, hogy rendkívül érzékenyek a környezet változásaira, vagyis az érzékszervekkel csak azokat az ingereket tudjuk felfogni, amelyek: A, megfelelő erősségűek B, megfelelő ideig hatnak C, minőségileg megfelelnek az érzékszervnek Az erősséghez kapcsolódik a küszöb. A küszöbök meghatározására szolgáló módszereket pszichofizikai módszereknek nevezzük. Abszolút küszöb: a legkisebb ingererősség Különbségi küszöb: két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség, más szóval: éppen észrevehető különbség Weber: minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye. I ------- = k I: intenzitás I: különbségi küszöb k: Weber állandó I
Szenzoros kód Transzdukció: az érzéklet lefordítja az általa felfogott fizikai energiát elektromos jelekre, így jutnak el ezek a jelek az agyba. Ezt az érzékszervek erre specializált sejtjei: a receptorok hajtják végre. A receptor egy neuron, amely amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. Müller: az inger minőségének kódolása. Specifikus idegenergiák hipotézise: a különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek. Az analizátorok fizikai állapota alapvetően befolyásolja az érzékletek minőségét, ami megmutatkozik az adaptáció és a habituáció jelenségében. Adaptáció: Hosszantartó ingerhatás következtében a receptor idomul az ingerhez. Szaglás, tapintás, uszoda vize. Habituáció: Megszokás, bizonyos ingerlések következtében az izgalmi állapot egyre kisebb lesz. Az érzékenységet befolyásoló tényezők: kontraszt jelenség (pld: édes után savanyú) Minden érzékelés kétoldalú: 1, a valóság valamely oldalát tükrözi 2, a szervezet állapota tükröződik benne (Érzéki csalódások Az emberi tükrözés bizonyos mértékű pontatlanságát mutatják az érzéki csalódások: Ezek a legegyszerűbben a vizuális érzékelés területén figyelhetők meg. 1. Gregory (1972) a vizuális csalódásokat a következő képen osztályozza: - lehetnek tárgyak- ábrák, melyeket nem lehet térben lévő tárgyakként értelmezni.
- Olyan ábrák tárgyak, amelyeknél az egészről nyert benyomás, hatással van a részre. - Olyan ábrák tárgyak, amelyek nem önmagukban torzultak, hanem azt más vonalak idézik elő - Olyan ábrák, amelyeket ha bizonyos ideig nézünk, s utána közvetlenül egy másik figurára figyelünk, ezen torzulást okoznak. Ez a figurális torzulás) Érzékelők, analizátorok 1. LÁTÁS Minden érzékszervünk a fizikai energia egy meghatározott formájára reagál. A látás ingere a fény (elektromágneses sugárzás). Az emberi látórendszer részei: - szem (két része: az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet alakítja át elektromos impulzusokká) - az agy számos része és az ezeket összekötő pályák A szem képalkotó része úgy működik, mint egy fényképezőgép. A tárgyakról visszaverődő fényt úgy fókuszálja, hogy az a tárgy képét formálja a retinán, a szemgolyó hátsó oldalát borító vékony rétegen. A szaruhártya (a szem elülső átlátszó felszíne), a pupilla (körkörös nyílás a szivárványhártyán, a megvilágítás szintjétől függően változtatja átmérőjét) és a lencse (a távolságtól függően változtatja alakját) alkotják a szem képalkotó rendszerét. A retinában kétféle receptorsejt van: pálcikák (éjszakai látásra) és csapok (nappali látásra). A csapok és pálcikák fotopigmenteket tartalmaznak, amelyek elnyelik a fényt. A csapok és pálcikák impulzusa először a bipoláris sejtekhez, majd a ganglionsejtekhez továbbítódik. A ganglionsejtek szemből kilépő hosszú axonjai alkotják a látóideget.
Amikor egy tárgyat jól akarunk látni, szemünket úgy mozgatjuk, hogy a tárgy képe retinánk közepére, a foveának nevezett területre vetüljön. A fényintenzitásra való érzékenységünket a csapok és a pálcikák határozzák meg. Ha az inger nem változik, alkalmazkodunk hozzá: fényadaptáció (világos utcáról sötét moziba lépvén egy ideig alig látunk valamit, de szemünk elég gyorsan alkalmazkodik). A színlátás szubjektív élmény, kb. 150 színt tudunk megkülönböztetni. Minden szín megalkotható néhány alapszín keverésével. A legtöbb ember sokféle színt elő tud állítani három alapszín keverékéből, egyeseknek két alapszín is elegendő ehhez (dikromátok), ezek a színtévesztők, akik azért látnak színeket. A monokromátok nem képesek a hullámhosszak megkülönböztetésére, ők a színvakok. Young- Helmholtz elmélet: bár sok különböző színt tudunk megkülönböztetni, csak háromféle színreceptor (csap) van. Hering-féle ellenszínelmélet: a látórendszer kétféle színérzékeny egységet tartalmaz. 2. HALLÁS A látás mellett a hallás a fő eszközünk a környezeti információk begyűjtésében. A hanghullám a levegő nyomásának az idő függvényében megadott grafikonjával írható le. A frekvencia képezi a hangmagasság, a hang legjellegzetesebb minősége észlelésének alapját. Az intenzitás képezi a hangerő érzékelésének alapját (decibel). A hallórendszer részei: a fülekből, az agy egyes részeiből és számos összekötő idegpályából áll. A fül is két rendszert tartalmaz, az egyik erősíti és továbbítja a hangot a receptorokhoz (külső fül: fülcimpa, hallójárat; középfül: dobhártya, három hallócsontocska: kalapács, üllő, kengyel), amit a másik rendszer felvesz, és idegimpulzussá alakít (a belső fülben: a csigában a hang receptorai vannak). A csiga egy felcsavart cső, ami az alaphártyát tartalmazza. Az alaphártyán vannak a szőrsejtek, a hallás receptorai. A külső és középfül által szállított
hanghullámok rezgésbe hozzák az alaphártyát, ami meghajlítja a szőrsejteket és idegimpulzusokat generál. Érzékenyebbek vagyunk a közepes frekvenciákra, mint a hallható frekvenciatartomány bármely végére eső hangokra. A hangmagasság a hang elsődleges minősége az alacsonytól a magas hangokig rendezett skálán. A hangmagasság frekvenciaelméletei szerint a hallott hangmagasság a hallórendszer idegi válaszainak időbeli mintázatától függ, amelyet a hanghullám időbeli mintázata határoz meg. A helyelméletek szerint minden frekvencia az alaphártya egy bizonyos helyét ingerli, és minden hely ingerlése egy bizonyos hangamagasság érzetét kelti. 3. SZAGLÁS A szaglás fontosabb más fajoknál, mint az embereknél. Sok állat sajátos illatanyagokat (feromonokat) használ kommunikáció céljára. A szaglás ingerei az egyes anyagokat elhagyó molekulák. A molekulák a levegőben terjedve ingerlik az orrüregben magasan fekvő szagreceptorokat. Rengeteg különféle receptor van, egy átlagos személy 10-40 ezer szagot képes megkülönböztetni, a nők többet, mint a férfiak. 4. ÍZLELÉS Az ízérzést nemcsak a megízlelt anyag, hanem genetikai örökségünk és múltbéli tapasztalataink is befolyásolják. Az ízlelés ingerei a nyálban oldódó anyagok. A legtöbb ízreceptor csoportokban - ízlelőbimbókon - található a nyelven. Az érzékenység a nyelv helyétől függően változik. Minden íz a négy alapíz egyikével vagy többnek a kombinációjával írható le. A különböző ízminőségeket részben az aktivált idegrost, részben a rostok aktivitásmintázata kódolja. 5. BŐRÉRZÉKLETEK 3 bőrérzékletet különböztetünk meg: - Nyomás:
Ezek változásait bőrünkön érezzük. Nyomásra az ajkakon, az orron és az arcon a legnagyobb az érzékenységünk, legkisebb a nagylábujjunkon. - Hő Nagyon érzékenyek vagyunk a hőmérsékletre: egy foknál kisebb változást is érzékelünk. A különféle hőmérsékleteket elsősorban azáltal kódoljuk, hogy a hideg-vagy melegreceptorok aktiválódnak. Forró érzékletnél mind a hideg, mind a meleg receptorok aktivizálódnak. - Fájdalom A szöveti károsodást okozó erősségű ingerek a fájdalomérzés ingerei. Két különböző fajtájú fájdalom van, amelyeket más idegpályák közvetítenek fázisos fájdalom: általában rövid és intenzitása általában gyorsan emelkedik, majd csökken tónusos fájdalom: állandó szintű és hosszan tartó. Fájdalomérzékenységünket nagyban befolyásolják az ártó ingeren kívüli tényezők, mint a kultúra, az attitűdök és az előzetes tapasztalatok. Ezek a tényezők hatásukat a gerincvelői kapuk kinyitásával és bezárásával fejthetik ki. Fájdalmat akkor érzünk, ha a fájdalomreceptorok aktívak, és a kapu nyitva van. 6. TESTÉRZÉKLET -propriorecepció: a végtagok és a fej testhez viszonyított helyzetének és mozgásnak az érzékelésére szolgál. Receptorai az izmokban, az inakban, az izületekben és a bőrben helyezkednek el. - helyzet és a testmozgások érzékelése: receptorai a belső fülhöz kapcsolódó vesztibuláris rendszerben helyezkednek el. Ezeket általában együtt érzékeljük ÉSZLELÉS Az észlelés kutatása a perceptuális rendszer két funkciójával foglalkozik; a lokalizációval és a felismeréssel. lokalizáció: a tárgyak helyének meghatározása, a környezetünkben való tájékozódás eszköze. Először is el kell különíteni a tárgyakat a hátterüktől és
egymástól, majd meghatározni helyzetüket a háromdimenziós térben, tehát annak tőlünk való távolságát és mozgását. felismerés: a tárgyak azonosítása, minőségének meghatározása A látókéreg munkamegosztás elvén működik, mindkét folyamatot más agyi területek hajtják végre. Egy tárgy lokalizációja: távolságának meghatározását is igényli. A távolság észlelését általában a távolsági jelzőmozzanatoknak (relatív nagyság, magassági helyzet, takarás, lineáris perspektíva, mozgásparallaxis) tulajdonítják. Binokuláris távolsági jelzőmozzanatok a parallaxis és a diszparitás (a tárgyak egy kicsit különböző képet eredményeznek a két szemben). mozgó tárgyak ismeretét is igényli. A mozgás észlelése a retinán létrejövő mozgás nélkül is lehetséges: - troboszkopikus mozgás: egy sor állókép gyors egymásutánja látszatmozgást eredményez - indukált mozgás: egy nagyobb tárgy mozgása hozza létre egy kisebb, álló tárgy látszólagos mozgását. A valódi mozgást, amikor egy tárgy képe mozog a retinán, részben a látórendszer specifikus sejtjei kódolják. Egy tárgy felismerése annak egy kategóriához rendelését jelenti és ez főleg a tárgy alakja alapján történik. A természetes tárgyak alakjának vonásai nem vonalakhoz, hanem inkább egyszerű geometriai testekhez hasonlatosak. A felismerés korai szakaszain általában a tárgy vonásai alapján határozza meg késői szakaszain a rendszer a tárgy leírását az emlékezetben tárolt alakleírásokkal veti össze és találja meg a leginkább megegyezőt megfeleltetési szakasznak kutatásai főleg a betűfelismerést vizsgálták. A szelektív figyelem
az a folyamat, amellyel egyes ingereket további feldolgozásra választunk ki, másokat viszont figyelmen kívül hagyunk. a látás esetében a figyelem irányításának elsődleges eszközei a szemmozgások. A szem legtöbb fixációja a jelenet leginformatívabb részleteire esik. a szelektív figyelem a hallásban is szerepet játszik. Általában képesek vagyunk szelektív hallgatásra a hang iránya és a beszélő hangjának jellegzetességei alapján. A figyelendő tárgyak szelekcióját két elkülönülő agyi rendszer szolgálja. a poszterior rendszer az agy hátsó részén a térbeli elhelyezkedés az anterior rendszer az agy elülső részén pedig egyéb tulajdonságok alapján (forma, szín) történő szelekcióért felelős. Észlelőrendszerünk további funkciója, hogy az érzékszervek által felfogott ingerek nagy változásai ellenére is azonosnak mutassa a tárgyakat. A világosságkonstancia: egy tárgy egyforma világosságúnak tűnik az általa visszavert fény mennyiségétől függetlenül. A színkonstancia: a tárgyak közel azonos színűnek látszanak különböző fényforrások alkalmazása esetén. A konstancia mindkét esetben a tárgy és a háttérelemek viszonyán múlik. További közismert konstanciák még: az alak-és helykonstancia. A nagyságkonstancia: a tárgyak észlelt mérete viszonylag állandó marad a tárgy távolságától függetlenül. A nagysgág-távolság invarianciaelv szerint a tárgy észlelt nagysága együtt nő a tárgy retinális nagyságával és észlelt távolságával. A perceptuális fejlődés kutatása azzal foglalkozik, hogy az észlelési képességek milyen mértékben veleszületettek vagy tanultak. A veleszületett képességek meghatározásához a kutatók nézéspreferencia és a habituáció módszereivel vizsgálják a csecsemők diszkriminációs képességeit. Ha az élet korai szakaszában az ingerfeltételeket úgy szabályozzák, hogy
bizonyosfajta ingerek hiányozzanak, mind az emberek, mind az állatok érzéketlenek lesznek azokra az ingerekre, amelyektől megfosztották őket. Az észlelés és a mozgások koordinációját tanulni kell. Az embereknek és az állatoknak is önindított mozgásokra van szükségük a normális koordináció kifejlődéséhez. VII. Tudat, az emberi tudat specifikumai, tudatos, tudatelőttes, tudattalan folyamatok. A tudat megfogalmazása nem egyszerű, és nem egyértelmű, hiszen nincs egyetlen olyan elmélet sem, amelyet egyértelműen és mindenki által elfogadott módon használna a pszichológia. Kezdetben a pszichológusok úgy gondolták, hogy a tudat és lélek egy és ugyan az. Ma sok tankönyv úgy határozza meg a tudatot, hogy az egyén tudatában van a külső és belső ingereknek, vagyis az érzékleteinek, a környezeti eseményeknek, gondolatainak és emlékeinek. Ez a meghatározás azonban figyelmen kívül hagyja a problémamegoldó gondolkodást, vagy a szabad akaratból végrehajtott, a környezet megváltoztatására irányuló tevékenységet. A tudatnak tehát két dolga van: 1, Önmagunk folyamatos követése. Ebben a folyamatban a tudatunk bizonyos ingereket kiemel, másokat figyelmen kívül hagy, hiszen nem képes ugyan azzal az intenzitással minden érzékszervünkre ható ingerre figyelni. 2. Önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja, amely lehetővé teszi, hogy cselekedeteinket elindítsuk és befejezzük. Ez azt jelenti, hogy cselekedeteinket, a bennünket körülvevő eseményekkel összhangban kell vezetnünk és szerveznünk. Ugyan akkor nem minden cselekedetünket vezérli tudatos döntés, és olykor a problémákat sem tudatos szinten oldjuk meg. Tudatelőttes A tudatelőttest kétféle működés tölti meg.
1. Egyrészt azok az események, amelyekre pillanatnyilag nem figyelünk, de hatást gyakorolnak tudatunkra. Tudatunk folyamatosan szelektál az ingerek közül. Azt gondolhatnánk, hogy amire nem figyelünk arra nem is emlékszünk. Nagyszámú kutatási eredmény, azonban arra utal, hogy azokat az ingereket is rögzítjük, amelyeket tudatosan nem érzékelünk. 2. Másrészről, azok az emlékek, amelyek egykor tudatosak voltak, és a tudat számára bármikor hozzáférhetőek. Ezek emlékeink, és ismereteink. Tudattalan. Azokat az emlékképeket, impulzusokat, vágyakat, amelyek a tudat számára nem hozzáférhetőek, tudattalannak nevezzük. Ezek az emlékek csak közvetett módon érhetők el. Ilyen az álom, hipnózis, elszólás. Sigmond Freud úgy gondolta, a legtöbb lelki betegség oka a tudattalan tartalmának köszönhető. Más pszichológusok szerint a tudattalan tartalmába más mentális folyamatok is bekerülnek. Pl. két tárgy jelenlétét érzékeljük, de nem érzékeljük azt a bonyolult számítási folyamatot, amivel pillanatok alatt kiszámoljuk, hogy melyik van közelebb és melyik távolabb. A számítási folyamat a tudat számára mindig is ismeretlen marad. Megosztott tudat: A tudat egyik fontos funkciója cselekedeteink vezérlése. Bizonyos cselekedeteink azonban kellő gyakorlás után automatikussá válnak, mint például a kerékpározás, így közben tudunk más cselekedetet is végrehajtani, például beszélgetni. Minél inkább automatizálódik, annál kevesebb tudatos kontroll kell hozzá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a cselekvést tudattalanul hajtjuk végre, hiszen valamennyi kontroll szükséges a cselekvés folytatásához. A pszichológia azt a jelenséget, amikor bizonyos feltételek mellett a gondolatok és a
cselekedetek az akaratlagos kontrolltól függetlenül működnek, disszociációnak nevezi. A disszociáció szélsőségesebb példája a többszörös személyiség. Ez két vagy több jól integrált és kifejlett személyiség meglétét jelenti ugyanabban a személyben. Mindegyik személyiség saját emlékanyaggal, és jellemző viselkedésmóddal rendelkezik. Az alternatív személyiségek attitűdjei, és magatartása általában élesen eltér egymástól, és az egyes személyiségek általában egyáltalán nincsenek tudatában a másik létezésének Módosult tudatállapot Pszichoaktív szerek okozhatnak úgynevezett módosult tudatállapotokat. Ezeket, a kémiai anyagokat osztályba lehet sorolni, hatásmechanizmusuk szerint. - depresszánsok: -- alkohol Barbiturátok Nyugtatók - opiátok ópium és származékai Codein Heroin Morfium metadon - Stimulánsok amfetaminok kokain nikotin koffein - Halucinogén: LSD Meszkalin Pszilocibin PCP - cannabis származékok
marihuána hasis Meditáció során az ember szintén el tud érni módosult tudatállapotot, bizonyos rituálék és gyakorlatok révén. A hipnózis szintén a tudat átmeneti módosulásához vezet, de valamiképpen a relaxáció állapotára hasonlít. VIII. Aktivitás, éberség, a szervezet éberségi szintjei, ezek váltakozása, alvás, álom, REM periódus, az aktivitási szintek. Aktiváció: a hatékony működéshez szükség van alap aktivizációs szintre. Az emberi szervezet alapbeállítódása, hogy folyamatosan szüksége van ingerekre. Ezek lehetnek külső és belső ingerek. A belső ingereket motivációknak nevezzük, amit egy későbbi témában külön tárgyalunk. A külső ingerek érzékeléséhez szükséges állapotot nevezzük aktivizációnak. Az aktivitás nem állandó szinten működik, éberség állapotban legaktívabb a működése érzékelő apparátusunknak. Ilyenkor kívánjuk és fogadjuk be legintenzívebben és leghatékonyabban az ingereket, és belső motivációs szintünk is ilyenkor aktivizálódik. Kísérletek bizonyítják, ha valakitől megvonjuk az ingereket, idővel öningerlésbe kezd (l hallucináció). Az ingerlés hiánya tehát, megzavarja a normál működést. Az afferens pálya biztosítja, hogy az ingert felfogjam, és lehetővé teszi, hogy több szintre is eljussanak az ingerek, vagyis általános aktivizációs szintet biztosít. Ezt a pszichológia arousalnak nevezi. Az arousalszint elve szerint az emberek az optimális arousal szint elérésére törekszenek.
Az aktivizációs szinttel együtt változó tényezők: Aktivációs szint viselkedés vegetatív Tudat Pszichikus EEG reakció funkció alvás állapota mozgások megszünnek nincs nem működik ÁLOM deltahullám, szabálytalan álmos állapot relaxált éberség élénk éberség extrém, izgatott éberség mozgások gyengék és rendezetlenek irányítható, de lassúbb, lazább hatékony, gyors, pontosan irányított rendezetlen v. gátolt, pontatlan mozgások. nincs Elhomájosúlt képszerű, álomszerű képzelet Théta hullámok csökkentek Tudatosság Figyelem Alfa hullámok kissé csökkent kevésbé koncentrálhat ó, gondolkodás veszít az irányítottságá ból egyensúlyban tiszta éber Élénk gyors, béta alfával vannak figyelem, keverve könnyen összpontosíth ató, minden funkciójában optimális szívverés, Ködös Figyelem gyors béta légzés, zavaros vérnyomás beszűkült fokozott szétszórt, dekoncentrált gondolkodás A cselekvés az élénk éberség állapotában a leghatékonyabb, ez az aktiváció optimális szintje. Alvás, álom