Ludik Péter, Kadocsa László Dunaújvárosi Főiskola, Tanárképző Intézet Ludikp@mail.duf.hu, kadocsa@mail.duf.hu A European Schoolnet legutóbbi felmérése és ez a konferencia is azt mutatja, hogy a virtuális oktatókörnyezetek (Virtual Learning Enviroment, VLE) egyre inkább elterjednek az európai oktatásban. Érdekes, hogy a jelenleg az európai oktatásban használt VLE-k kétharmada saját fejlesztésű vagy nyílt forráskódú program, és mindössze csak az egyharmaduk kereskedelmi termék. A vizsgálatba bevont 17 nemzeti intézményből 10 szerint a VLE-k fejlesztése és honosítása nemzeti szinten folyik. 60 százalékuk nagy fontosságúnak tartotta bevezetésüket áll a szakértői jelentésben, melyet a francia Ifjúsági-Nemzeti Oktatási és Kutatási Minisztérium megbízásából végeztek el. A vizsgálat során 2002 szeptembere és decembere között több, mint 500 európai iskola válaszolt a European Schoolnet kérdéseire, amely azt firtatta, hogyan használják a virtuális oktatókörnyezeteket a kontinens oktatásában. 17 nemzeti minisztériumot és intézményt is kikérdeztek annak érdekében, hogy megtudják, milyen szerepet kaptak a virtuális oktatókörnyezetek a nemzeti oktatáspolitikában, tervekben és milyen infokommunikációs technológiákat oktató, vagy más e-learning kezdeményezéseik vannak. A felmérés szerint a tanárok többet használják a VLE-ket, mint a diákok maguk. Ez nem véletlen, hiszen a tanárok adminisztratív feladatokat is végeznek ilyen eszközök segítségével, illetve ezeken keresztül kommunikálnak a saját vagy más iskolákban dolgozó kollégáikkal. Sok esetben a VLE-ket nemzetközi együttműködés eredményeként használják, több európai országra kiterjedő projektek keretében. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a VLE-k még nem képesek megfelelni az elvárásoknak. A Magyarországon ma rendelkezésre álló e-learning keretrendszerek, technológiák nem felsőoktatási igényeket szem előtt tartva jöttek létre, hanem az üzleti szféra igényei szerint. Ezek a technológiák, illetve a hozzájuk kapcsolódó módszertani háttér is külföldről származik, s így sem a nyelvi, sem a kulturális, sem az iskolarendszer helyi sajátosságait nem veszi figyelembe. Az egyre növekvő számú hazai technológiai, módszertani és tananyag-fejlesztési kezdeményezés sok, egymástól sokszor jelentősen eltérő megoldást eredményezett. Ezek összefésülése, a felhalmozódott tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése, egységes keretbe foglalása időszerűvé vált. A Dunaújvárosi Főiskola és ezen belül a Tanárképző Intézet élen járt a kreditrendszer kidolgozásánál és bevezetésénél. Jelenleg is több kutatás folyik, egy új, sokoldalú, médiagazdag elektronikus oktatási rendszer kialakításához. A tapasztalat azt mutatja, hogy szükség van egy egységes rendszer bevezetésére, ami az egész főiskola számára kielégítő megoldást biztosít. Ez a főiskola prioritásai között 129
szerepel, A lehetséges megoldások keresése során szerzett tapasztalataimat szeretném most röviden ismertetni. Az oktatórendszerekkel szembeni alapelvárások A nemzetközi és saját tapasztalatok alapján megkísérlem összeszedni a legfontosabb szempontokat, melyek alapján értékelhetjük ezeket a rendszereket. Ez a lista természetesen nem teljes. Alkalmas szinkron és aszinkron kommunikációra. Rendszerfüggetlen webalapú. Kompatibilis az elterjedt multimédia-szerkesztő programokkal amit egyszer megtanultam a multimédiás oktatóprogramok fejlesztésénél tudjam hasznosítani itt is. Eszközrendszere moduláris felépítésű többször felhasználható, egymásra hivatkozó modulok. Egyaránt használható tanárközpontú és központ nélküli kommunikációhoz. Tanár és diák számára egyaránt könnyen használható. Számítógépes alapismereteken kívül más tudást nem igényel. Könnyű karbantartás, rugalmasság. Költséghatékony. Tartalmaz eszközkészletet a tudásfelméréshez. Az elektronikus tananyagok értékelési rendszerének legfontosabb jellemzői Ez az a rész a jelenleg elérhető oktatási anyagoknál, ami a legkevésbé van kidolgozva, és így az oktatóanyag nem éri el az egyik legfontosabb célt, hogy támogassa a hatékony önálló tanulást. Az értékelési rendszerekkel szembeni legfontosabb módszertani elvárások: Minden tartalmi egység végén ellenőrző kérdéssor található elsősorban az elméleti tudás ellenőrzésére. Minden tartalmi egység végén vannak megoldandó feladatok a gyakorlati tudás mérésére. Minden nagyobb tartalmi egység végén önértékelésre nyílik lehetőség a hallgatónak és a tanárnak is visszajelzést ad a tudásszintről. Minden feladathoz adottak a válaszok és a visszacsatolások ha nem tudom a választ megadja, hol találom meg a tananyagban. A feladatok alapján lehetőség van irányított tovább- vagy visszalépésre ha jól tudom az anyagot, gyorsabban haladhatok benne, ha nem megy, nem enged tovább. 130
Általában az e-learning rendszerek funkcionális modellje az alábbi szerint áll össze: Van egy e-learning oktatási keretrendszer (LMS), amely biztosítja az adminisztrációs felületet, jogosultságokat. Ezek platformfüggetlenek, (internetes megoldások HTML, XHTML, JAVA, PHP alapon). A második fő komponens az elektronikus tananyag- és elemadatbázis, ebben vannak a szöveges, multimédia és egyéb tananyagelemek. Általában kapcsolódik a rendszerhez egy tananyagfejlesztő rendszer (LCMS) is. Ez megkönnyíti a tananyagfejlesztők munkáját, legtöbbször önálló, offline üzemmódban működnek. Mindegyik rendszer alaptulajdonsága, hogy lehetőséget ad a keresésre, önálló jegyzetelésre, kapcsolattartásra a diák, csoport és a tanár közt, naplózásra a hallgató munkájának és eredményeinek nyomon követésére. Ami legtöbbször hiányzik, vagy csak részmegoldások vannak: Értékelési és visszacsatolási rendszer általában a MULTIPLE CHOICE kérdésrendszer van beépítve. Ez jól programozható és elfogadható eredményt ad az elmélet visszakérdezésénél. Hiányoznak a sokszínű feladatrendszerek, a különböző gyakorlatorientált feladatok csak a tanár közreműködésével értékelhetők ki. Az egyszerű fejlesztési környezetet különböző megoldásokkal próbálják megteremteni. Ha egyszerű a tananyag-fejlesztési környezet, keveset tud a rendszer, összetettebb megoldásokhoz a tananyagfejlesztőnek kell sokat tanulnia. Az egységes, mégis sokoldalú rendszer kialakítása szinte elérhetetlen célnak tűnik. Minden igényt kielégítő rendszert még a Dunaújvárosi Főiskola szintjén is nehéz kidolgozni és megvalósítani. Fontos és jogi szempontokból is akadályokba ütköző az adatbázisok egységesítése. A felsőoktatási intézmények már használnak valamilyen rendszert (például a NEPTUN), amelyekkel kommunikálnia kell az adminisztrációs rendszernek. Erre vannak próbálkozások és eredmények is. Legutóbb a Coedu távoktatási rendszerénél dolgoztak ki egy kapcsolódási felületet a NEPTUN rendszerhez. Az e-learning anyagok módszertani kidolgozása is késik, az új rendszer egészének alkalmazására kevés módszertani segédanyag készült. Ennek hiányában nehéz jól működő, hatékony tananyagokat kifejleszteni. A következőkben négy, egymástól teljesen különböző rendszert szeretnék bemutatni, kiemelve a legfőbb jó és rossz tulajdonságaikat. 1. Asymetrix Librarian Ez egy jó és elterjedt multimédia-fejlesztő környezet internetes kiterjesztése. Programozást igényel, de egyszerűen programozható, ennek következtében minden megoldható benne, de egyedileg kell leprogramozni az összes tananyagot. A platform- 131
függetlenséget úgy biztosítja, hogy a kész projektet lefordítja XHTML, JAVA vagy plug-in segítségével. A plug-in használata adja a legtöbb lehetőséget a fejlesztő kezébe, de lassú programfutást eredményez és telepíteni kell. Hátránya, hogy a rendszer ismerete szükséges a tananyagfejlesztéshez is, a tananyagfejlesztő csak komoly programozási munkával tud csak új anyagot fejleszteni. Összességében jó a rendszer, hatékony, de nem tud széles körben elterjedni, mert szaktudás kell hozzá. A fejlesztőrendszer elég drága. 2. WebCT Ez egy régóta kidolgozott VLE rendszer, folyamatos fejlesztéssel, komoly fejlesztői, és alkalmazói háttérrel. Rendszeres konferenciák vannak a felhasználók között. Több nagy informatikai és oktatási cég (például a Macromedia) fejlesztett illesztőket a WebCT-hez, így az általuk készített anyagok egyszerűen befordíthatók a WebCT környezetbe. A szerver Amerikában van, erre a szerverre elküldhetem az anyagaimat, de fizikailag nem nyúlhatok hozzá. Ennek megvan a jó és a rossz oldala is. Hátránya, hogy nincs külön tananyagfejlesztője. A fejlesztőnek kell elkészíteni a komplett anyagot, ehhez nem ad egységes felületet. Az így született tananyagokat csak az adott fejlesztő építheti tovább, mert a rendszer csak linket tartalmaz a tananyagra. Az alapértékelési rendszer (multiple choice kérdéstípusok és pár kiegészítős és keresztrejtvény-készítő feladattípus közül választhatunk) beépítésre került, de többféle platformot fogad, így lehetőség van többféle megoldásra is. Összefoglalva: egy jól működő rendszer, folyamatos fejlesztéssel, világméretű támogatással. A rendszerbe nincs beleszólásunk, nem lehet a saját igényeink szerint alakítani. A bérleti díja van, ami sajnos elég magas. 3. Vision Kft. fejlesztése Az Apertus alapítvány támogatásával létrejött kezdeményezés az előző évből. Pontosan meghatározott szempontrendszer alapján az ELTE tudományos hátterével és igényeire kifejlesztett, egyszerű rendszer. Nagy előnye a tananyagfejlesztő rendszere, amihez csak a Word ismerete szükséges. Igaz, pár speciális utasítást meg kell tanulni hozzá. Az így elkészült dokumentumot egy fordítóprogram konvertálja át. Sablonok segítenek az egységes formátum kialakításában, ezek XML alapú, formai sablonok. Értékelési rendszere egyszerű, multiple choice kérdésrendszer és szövegkiegészítéses feladatokat használhat a fejlesztő. A feladatokat is a Wordben, egy speciális formátumban kell leírni és ezeket konvertálja át a fordítóprogram. Összefoglalva: Egy ígéretes kezdeményezés, egyszerű használat, látszik, hogy olyanok fejlesztették, akik használni is fogják. A pályázat lezárult, a mintaanyagok elkészültek, de hosszú szünet állt be a fejlesztésben. Jelenleg készül egy új verzió, de a fejlesztők nem érhetőek el. 132
4. Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) A jelenlegi felső vezetés támogatja, több pályázatot írtak ki (a SULINET keretében), elsősorban középiskolás tananyagfejlesztésre. Alapelemei a tananyagelemek, ezekből szervezhető a modul. A fő célja egy komoly adatbázis megteremtése, amely a középiskolás tananyag alapelemeiből áll. Ezeket az elemeket használhatnák a tanárok egy-egy óra megtervezésekor, és ezekből a morzsákból lehet a teljes tananyagot összeállítani. Tananyagfejlesztői környezete a jelenlegi állapotában nagyon nehézkes. Majd egy tucat programot kell feltelepíteni a gépemre, ha futtatni szeretném a tananyagfejlesztői környezetet, ami sablonokból áll. Ezeket a sablonokat kell kitölteni és az összes hivatkozást megadni. Ez a környezet egy objektumorientált fejlesztői rendszerre hasonlít (Visual nyelvek). A feladatrendszerek kialakítása még nem lehetséges, fejlesztés alatt van. Az elkészített feladatokhoz nincs meg a visszacsatolás a tanár és a tananyag felé. Komplett működő tananyagot még nem láttam benne, szeptemberre ígérik a teljes rendszer beindítását. Összefoglalva: Nehézkes tananyagfejlesztő rendszere miatt kevesen lesznek a fejlesztők, de remélhetőleg a felhasználók tábora nagy lesz. Ígérik egy, a felsőoktatás számára megfelelő rendszer kidolgozását, mert ez jelenleg a középiskolai oktatás számára készült. Összegzés Összegzésként elmondható, hogy nincs tökéletes rendszer. A saját fejlesztésű rendszerek nagy előnye, hogy mindenki alakíthatja a saját igényei szerint, de végső megoldásként egy egységes, az egész felsőoktatás szintjén jól használható rendszer kellene. Az Oktatási Minisztériumban kidolgozott oktatásinformatikai stratégia is tartalmazza ezt az elképzelést. Az ő megítélésük szerint létrejöhet egy olyan egységes tanulási környezet, ami 80%-ban központi és 20%-ban helyi fejlesztésű anyagokat tartalmazna. Elkészül a központi hallgatói nyilvántartás és kreditnyilvántartás. Ennek hatékony eszköze lehetne egy központi VLE rendszer, bár erre példát nem lehet találni a világban. Általában minden komolyabb oktatási intézmény a saját elképzelései alapján kialakított rendszert használja, bár komoly erőfeszítések vannak a kompatibilitás irányába. 133