Európai Uniós Projekt Nemzetközi Együttműködés Megerősítése az Bűnismétlés Csökkentése Érdekében (STARR) Konferencia a Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében témájában Kempinski Hotel Zografski, Szófia, Bulgária 2011, június 8 10.
Tartalomjegyzék Projekt összefoglaló és áttekintés... 2 A projekt témáinak áttekintése:... 3 Konferencia Jelentés... 6 Első nap... 6 A konferencia hivatalos megnyitója és a küldöttek üdvözlése... 6 Előszó... 7 Bevezetés a STARR-ba... 7 Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében? Nemzetközi eredmények és értékelés... 8 Európai Bizonyítékok a Bűnismétlés Csökkentésére: Fiatalkorúak Bűnözése, Droghasználat és Családon belüli Erőszak... 13 STARR Családon Belüli Erőszak Kísérleti Tanulmány és Eredmények... 15 Második nap... 20 STARR Drog és Alkohol Próba Eredmények... 20 STARR Agresszió Helyettesítő Tréning (ART- Aggression Treatment Training) Kísérlet és Eredmények... 21 Jóvátételi Igazságszolgáltatás beavatkozás a gyűlöletmotivált bűncselekmények és súlyos, csoportos erőszak elkövetőinek?... 24 Súlyos, csoportos bűnelkövetés... 26 STARR Projekt Kutatás Kérdőív Eredmények... 30 Van szerepe a börtönnek a dezisztenciában? Személyes fejlődés, emberi felvirágzás és a bebörtönzés egyenlőtlen szenvedései... 32 Új irányok az Elkövetők Rehabilitációjában... 35 Kockázat, szükség és beavatkozások: szociális rehabilitációs programok az észt Büntetésvégrehajtási és Pártfogó szolgálatban... 38 A Munkatársak Készségei és Jellemzői a Pártfogásban... 39 Harmadik nap... 43 Repülni tanulni közösségi rehabilitáció kábítószer használóknak Rimini környékén... 43 A DOMICE Projekt Áttekintése... 45 Záró Észrevételek a Konferenciáról... 46 Záró Felszólalás Elnököl: Ed Wozniak, ICPA Igazgatója... 47 Workshopok... 48 Alternatív Megközelítések a Szerhasználattal való Munkához... 48 Basta társadalmi vállalkozás és a kábítószer használat abbahagyásának személyes tapasztalata48 Dezisztencia és a kábítószer használó elkövetők... 50 A Családon Belüli Erőszakkal Kapcsolatos Bűnözés Csökkentése... 53 Családon belüli Erőszak Szolgálatok Máltán... 53 Családon Belüli Erőszak Görögországban... 54 A Fiatalkorú Elkövetőkkel Zajló Munka Perspektívái... 56 Új Perspektívák a Visszatéréskor Kognitív-behaviori program a börtönből szabadlábra helyezett fiatal elkövetőknek... 56 Utcai Bandákkal Kapcsolatos Erőszak... 57 Értékelés... 58 Kockázatértékelés Kifejlesztése Horvátországban... 58 RisCanvi: Kockázatértékelés a katalán Börtönökben... 60 Értékelés... 62 Vitacsoport: Az értékelési gyakorlat felé vezető úton Európa szerte... 62 Dezisztencia... 65 A bírók felfogása a bukaresti Pártfogó Szolgálat működéséről... 65 Nyomon követési folyamat a pártfogó felügyelet után... 67 Konferenciaprogram... 68 1
Projekt összefoglaló és áttekintés Európai Uniós Project Nemzetközi Együttműködés Megerősítése az Bűnismétlés Csökkentése Érdekében STARR A jó gyakorlatok kutatása, amelyek csökkentik a bűnismétlést A beavatkozások tagállamok főként az Egyesült Királyság, Franciaország, Magyarország és Bulgária közti adaptálásának felbecsülése A beavatkozások adaptálásának és alkalmazási lehetőségeinek, ill. akadályainak kutatása és megértése Ajánlattétel a jó gyakorlatok javított ismeretére az Európai Uniónak Információ- és tudásátadás más Európai Uniós tagállamoknak szemináriumok és konferenciák keretében, valamint a gyakorló szekértők hálózatán keresztül Ez egy innovatív és ambiciózus nemzetközi project volt, mely alapjában véve arra irányult, hogy javítsa az Európai Unióban a jó gyakorlatok megértését a különböző típusú bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében. A mai napig nincs egységes nézet arra vonatkozóan, hogy mik a közösségi büntetés jó gyakorlatai, ennél fogva a projekt elsődleges célja az volt, hogy egy Európai Unió szerte bevett nézetet kínáljon, és hogy kifejlesszen jó gyakorlatokat és információt szolgáltasson róluk, kezdetben 3 prioritást élvező területet hangsúlyozva. A projekt úgy is lett megtervezve, hogy bizonyítékokra alapozott folyamatokat fejlesszen ki, a jó gyakorlatok jövőbeni azonosítása és megosztása érdekében. A projekt többek közt a következőkre összpontosított: Fiatal, 16 és 25 év közti elkövetők (magában foglalva a radikalizálódást, faji és vallási alapú bűncselekményeket, és a közösség-alapú tevékenységeket, amiket szervezett bandák követnek el) Családon belüli erőszak (figyelembe véve a nemek és a hatalom, illetve az agressziókezeléses megközelítéseket) Droggal kapcsolatos bűncselekmények (hangsúlyozva a kognitív behaviorista megközelítések átvihetőségét) A projekt a fent említett 3, prioritást élvező témakörben kísérleti kutatásokat végzett a projektben részt vevő tagállamokban. Felmérik a beavatkozások és programok átadását és adaptálását. A kutatásokat a National Offender Management Service (Nemzeti Elkövető Kezelő Szolgálat) és a Cambridge-i Egyetemmel végezte. Ezeket a próbákat a Cambridge-i Kriminológiai Intézet (Kriminológiai Intézet) felügyelte, amely az elsődleges kutatást is végezte a jó gyakorlatok értékelésére, melyek csökkentik a bűncselekmények újra elkövetését. Ráadásul, a projekt az ígéretesnek tűnő jó gyakorlatok kutatását is célul tűzi ki, kérdőíves adatok gyűjtésével, konferenciák, szemináriumok segítségével. 2
Az összes kutatási és kísérleti eredményt a következő záró Európai konferencián fogják elterjeszteni, és elérhető lesz a STARR honlapján. www.starr-probation.org A projekt témáinak áttekintése: Fiatalkorú elkövetők - Magyarország 1989 után, a gazdasági és társadalmi változások következtében a bűnözés mértéke drámaian megnőtt Magyarországon. Néhány év elteltével ez a drámai növekedés megállt és a bűnözés mértéke lassan csökkeni kezdett. Noha a fiatalkorú (14-18 éves) elkövetők és a születések száma visszaesett, a fiatalok korábban kezdenek el bűncselekményeket elkövetni és az elkövetés módja erőszakosabbá vált. A pártfogás 2003-as reformja óta, a szervezet vezetése, a személyre szabottabb és a hatékonyabb beavatkozások alkalmazása érdekében e korosztályt célzó egyéni és csoportos módszereket fejlesztett ki. Az egyik ilyen program az Agressziókezelő Tréning (ART), amelynek kísérleti alkalmazására, értékelésére, valamint a programmal kapcsolatos információk elterjesztésére a STARR projekt folyamán sor kerül. Kiskorú elkövetők Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat a kiskorú elkövetőkkel folytatott munka 3 területén indított kísérleti programokat. Ezek: Súlyos, csoportos bűnelkövetés/bandában elkövetett bűncselekmények a londoni utcai bandákkal foglalkozó kutatás, a beavatkozás módjai, ajánlások, a bandákkal kapcsolatban álló bűnelkövetőkkel foglalkozó munkatársak számára szemléletformáló képzés Gyűlöletből elkövetett bűncselekmények és helyreállító igazságszolgáltatás a rasszista vagy vallási indítékból elkövetett bűncselekmények miatt elítéltekkel való munkában alkalmazható módszertani eszközök és anyagok kifejlesztése a munkatársak számára A Terrorizmus Elleni Törvény alapján elítélt, radikális elkövetők a Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat által, a radikális elkövetőkkel folytatott munkában kifejlesztett kockázatkezelési megközelítés 12 hónapig tartó tanulmányozása Családon belüli Erőszak Franciaország 2009 januárjában, Mulhouse város pártfogó felügyelői szolgálatai egy, a családon belüli erőszakot elkövetőket célzó, csoportos módszert alkalmazó programot valósítottak meg. A cél a bűnismétlés kockázatának csökkentése volt a csoportban folyó beszélgetések segítségével. Ezt megelőzően, egy, szintén Mulhouse-ben működő, Accord68 nevű szervezet működtetett hasonló csoportokat. A pénzügyi források hiánya, különösen a közfinanszírozás csökkentése azonban a program leállításához vezetett. A bíróság a családon belüli erőszakot elkövetőket a pártfogó felügyelői szolgálatokhoz, illetve az említett szervezethez irányítja. A pártfogó felügyelői szolgálatok dönthetnek a felől, hogy mely elkövetők vegyenek részt a 3
csoportban, míg az Accord 68 szervezetnek nincs ilyen választási lehetősége. A módszerek, az eszközök, a célkitűzések szinte azonosak a két program esetében. A program elindítását, felépítését két forrás inspirálta: Egy kanadai kísérleti program, amelyet a montreali Option nevű szervezet hajtott végre Egy interjú Dr. Coutanceau-val, egy francia pszichiáterrel a családon belüli erőszakot elkövetők kezelési módjáról Kábítószerrel- és alkohollal összefüggő bűnelkövetés Bulgária Az IGA és a bolgár Igazságügyi Minisztérium egy kísérleti programot kívánt bevezetni a pártfogó felügyelői rendszerben lévő kábítószer-használók számára. A program a korábban máshonnan átvett programokra fókuszált, ezek adaptációját vizsgálta és értékelte a programok megvalósításának folyamatát. A program minden olyan eredményt, adatot is vizsgálni kívánt, ami a bolgár büntető igazságszolgáltatási rendszerben a STARR projekt ideje alatt az ilyen programokban résztvevő elkövetőkről rendelkezésre áll. A program célja a kábítószer-és alkoholfogyasztó elkövetőkre irányuló beavatkozások alapjának megteremtése, amelyre a beavatkozások építhetők elsődlegesen a bűnismétlés, a szerhasználat előfordulása és a kábítószerrel összefüggő bűnözés csökkentésére fókuszálva. Partnerszervezetek Londoni Pártfogó Felügyelői Szolgálat, Egyesült Királyság, az együttműködés vezetője Nemzeti Bűnelkövető Menedzsment Szolgálat (NOMS), Egyesült Királyság Központi Igazságügyi Hivatal, Magyarország Igazságügyi Minisztérium, Franciaország Igazságügyi Minisztérium, Bulgária IGA Bűnmegelőzési Alapítvány, Bulgária Európai Pártfogó Szervezet (CEP), Hollandia Kriminológiai Intézet, Cambridge-i Egyetem, Egyesült Királyság A projekt célkitűzései A bizonyítottan hatékony beavatkozások azonosítása az EU országokban A statisztikai felmérés akadályainak felmérése az EU országaiban és a sikeres gyakorlatok egységes, EU szintű megértését szolgáló módszertani keretrendszer fejlesztésére irányuló javaslat megfogalmazása A radikalizáció, a vallási motivációjú bűnelkövetés és az utcai bandák kialakulása elleni módszerek vizsgálata, fejlesztése és kísérleti alkalmazása A beavatkozások megértése, és az adaptálásukra, átadásukra vonatkozó eljárásnak a kialakítása, különösen a családon belüli erőszak, a fiatal elkövetők és a kábítószerrel való visszaélés vonatkozásában A partner országokban szemináriumok szervezése a módszerek adaptálása és átadása, a munkatársak képzése érdekében Kutatás folytatása és jelentések készítése a jó gyakorlatok modelljeiről és adaptálhatóságukról Nemzetközi konferenciák rendezése az eredmények elterjesztése érdekében Internetes oldal létrehozás a folyamatos EU-szintű elterjesztés érdekében 4
A projekt menete Projekt kezdete: 2008. december Szeminárium, Cambridge, Egyesült Királyság: Projekt Kutatás a jó gyakorlatokról Április 27-28 2010 Európai Konferencia, Cambridge, Egyesült Királyság: Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében Április 28-30, 2010 Szeminárium, Budapest, Magyarország: Fiatalkorú bűnelkövetők Június 21-23, 2010 Szeminárium, Párizs, Franciaország: Családon belüli erőszak November 24-26, 2010 Szeminárium, Szófia, Bulgária: Droggal és Alkohollal való visszaélés Február 2-4, 2011 Szeminárium, Szófia, Bulgária: Elkövetők foglalkoztatása, munkatársak képzése a büntető igazságszolgáltatási rendszerben Június 7-8, 2011 Európai Záró STARR Konferencia, Szófia, Bulgária: Június 8-10, 2011 Projekt vége: 2011. június 30. STARR Projekt Vezetőség További információért: Craig Georgiou Projektmenedzser (STARR) Nemzetközi Kapcsolatok és Külső Programok Részlege I Szolgáltatásbiztosítási Csoport National Offender Management Service (NOMS) Room 3.09, 3 rd Floor, Clive House, 70 Petty France, London SW1H 9EX, UK Craig.georgiou@justice.gov.uk/Craig.georgiou@noms.gsi.gov.uk 5
Konferencia Jelentés Első nap A konferencia hivatalos megnyitója és a küldöttek üdvözlése Valentina Karaganova, főigazgató, Büntetés-végrehajtás, Bulgária Valentina köszöntötte a küldötteket a STARR konferencián. Elmagyarázta, hogy a STARR projekt egy olyan innovatív projekt, mely az EU jelentős problémáinak leküzdését tűzte ki célul maga elé, pl. hogy hogyan csökkenthető a bűnismétlés aránya. Valentine megköszönte az összes résztvevőnek, hogy eljöttek a konferenciára és háláját fejezte ki a projektpartnerek felé. Hristo Angelov, Igazságügyi Miniszterhelyettes, elmondta, hogy megtiszteltetés számára üdvözölni a küldötteket a záró STARR konferencián. Elmagyarázta, hogy Bulgária EU-s csatlakozásából adódóan a törvényhozás összehangolása sok változást eredményezett a büntetőjogban és új ítélet végrehajtási intézmények bevezetését is hozta. Mindezen új folyamatok megváltoztatták a büntetőjog általános filozófiáját az országban és segítették egy egységes pártfogói és büntetés-végrehajtási rendszer kifejlesztését. Mindez az EU-s országokkal való együttműködés pozitív tapasztalataiból következett. Elmondta, hogy a STARR projekt egy innovatív és nagyratörő projekt, melynek célja, hogy hozzájáruljon a megértés fenntartásához arról, ami működik a bűnismétlés csökkentésében: a gyakorlati és elméleti szakemberek, illetve a szakmapolitikusok összehozásával a STARR projekt a mechanizmusok változásának kezdetét és a jó gyakorlatok előmozdítását jelenti az Európai országokban. Ezen projekt résztvevőiként képesek voltunk több programot kiértékelni és javítani a bolgár pártfogó szolgálat munkáján. Ezen keretek közt azokra a rehabilitációs programoknak az átvételére koncentráltunk, melyek kábítószer használókra, fiatal elkövetőkre és családon belüli erőszakot elkövetőkre vonatkoztak. Angelov úr elmagyarázta, hogy a projekt az EU-s országok közti együttműködés erősítéséről szól, és kiemelte, hogy ez a bűnismétlés csökkentésére vonatkozó munkájuknak csak a kezdetét jelenti. A főigazgató, Mitko Dimitrov biztos úr megköszönte mindenkinek a részvételt. Kifejtette, hogy a bűnismétlés csökkentésére irányuló projekt 2009- től 2011-ig tartott az EU-s tagállamokban. A partnerek többek közt a NOMS, a Cambridge-i Kriminológiai Intézet, a londoni Probation Trust, a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának Pártfogó Felügyeleti Osztálya, a franciaországi Ministiere de la Justice at des Libertes, a bolgár Ministry of Justice, a bolgár Crime Prevention Fund (Bűnmegelőző alap), az IGA, és a holland CEP. Elmondta, hogy a projekt a fiatalkorú elkövetőket, a szervezett utcai bandákat, a családon belüli erőszakot, az alkohol és droghasználatot, illetve a nemi vagy etnikai alapú bűncselekményeket célozta meg. Dimitrov úr elmondta, hogy a konferencián jelen lévő szakértők, gyakorlati szakemberek és kutatók sok országot képviselnek és hogy a börtönparancsnokok, a vezetőség és akadémikusok 6
azt garantálják, hogy a kutatás magas színvonalú lesz, és lehetőség lesz különböző emberekkel találkozni. Előszó Stuart Peters, Első beosztott, Brit Nagykövetség, Szófia Stuart Peters üdvözölte a küldötteket és elmondta, hogy amikor Bulgáriába jött, nem volt tudatában annak, hogy a pártfogás ilyen fontos szerepet játszik majd a Bulgáriában töltött idejében. Elmondta, hogy a munka, ami itt zajlott, mindig is magas színvonalú volt és öröm volt együtt dolgozni a bolgár és Egyesült Királyságbeli hivatalnokokkal. Tanúja volt, ahogy remek munkakapcsolatok épültek ki, és ahogy a bolgár pártfogás javára vált az Egyesült Királysággal való együttműködés. Úgy találta, hogy a pártfogás fontos része a büntetés-végrehajtási rendszernek és potenciálisan nagy változást hozhat a társadalomban. A pártfogás sokat változott Bulgáriában és sokan, nagyon keményen dolgoztak azért, hogy ez sikeres legyen és ennek a sikernek az egyik fokmérője az, hogy négy intézet is ellátogatott Bulgáriába, hogy tanuljanak a tapasztalataikból. A másik mérőfok az, hogy az ítéletek több mind felébe már belefoglalják a pártfogó felügyeletet. Az EU keretszerkezetet kínál a több oldali munkákhoz, mely igazi változást hozhat Európában: a lehetőség, hogy eszmét cseréljünk, kulcsfontosságú. A STARR projekt azáltal, hogy hozzájárult a jó gyakorlatok megértésének elterjesztéséhez, sikeres volt ebben, és abban is segített, hogy EU-szerte kapcsolatrendszerek épüljenek ki. Elmondta, reméli, hogy a résztvevők hasznosnak találják majd a konferenciát. Bevezetés a STARR-ba Craig Georgiou, Projektmenedzser, STARR Craig üdvözölte a küldötteket és megköszönte a házigazdáknak, amiért lehetővé tették, hogy ezt a konferenciát, melynek célja, hogy elterjesszék ezen izgalmas projekt eredményeit, Szófiában tartsák meg. Craig elmondta, hogy nehézségei voltak a STARR Pártfogás névvel, mivel a börtön szolgálatból érkezett, de aztán rájött, hogy ez nem számít, mivel ami számít, azok a jó gyakorlatok mindegy, hogy őrizetben vagy a közösségben. A környezet lehet, hogy eltér, de ami fontos az az, hogy mi működik. Craig elmagyarázta, hogy a STARR-nak hét partnerszervezete van öt országban. Az Egyesült Királyságban három partner van: NOMS, London Probation Trust és a Cambridge-i Kriminológiai Intézet. Elmondta, hogy a projekt kapcsolatban volt majdnem az összes EU tagállammal és Argentína is jelezte érdeklődését, ami fontos, mivel ez azt jelzi, hogy az emberek figyelik, mit csinálunk. A STARR arról szól, hogyan csökkenthető a bűnismétlés: ez egy európai projekt, amit az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága finanszíroz, és amire 1.5 millió eurót ítélt oda. A projekt a hónap végén ér véget. A STARR projekt azért jött létre, mivel nem volt egy EU-szerte elterjedt kép a jó gyakorlatokról, viszont volt vágy a beavatkozások átvihetőségének és alkalmazhatóságának megértésére, és arra, hogy tanuljunk arról, milyen lépéseket tettek a bűnismétlés EU-szerte. Craig elmondta, melyek az EU egyes céljai: csökkenteni a bűncselekmények számát, megvédeni a közösségeket, értékeket előállítani a tőkéből, illetve a törekedni arra, hogy csökkentsük a börtönnépességet és az eredményesebb közösségi 7
büntetésekkel helyettesítsük a börtönbüntetéseket, és így próbáljuk a közösségben tartani az elkövetőket. A projektnek három fő célja: Magyarországon fiatal, 16 és 25 év közötti elkövetők vesznek részt egy agresszióhelyettesítő kísérleti terápiában. Egy szemináriumot tartottak a fiatalkorú elkövetőkről és lefolytattak egy fókusz csoportot, az ART trénerek értékelésére. Franciaországban a családon belüli erőszakra fókuszáltak és egy kísérletet is lefolytattak a témában. Egy szemináriumot tartottak és kiértékelték a kísérletet. Bulgária a droggal és alkohollal, kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozott, mely téma kiterjedt a beavatkozások alkalmazhatóságára és átvihetőségére. Ez főleg akkor fontos, ha a programot, amit értékeltek, más környezetben alkalmazzák. Egy szemináriumot is tartottak a témában. Van még három kísérlet, amit a London Probation Trust végez: súlyos, csoportos bűnelkövetés: ez egy olyan oktatási program, amit a kenti Egyetem jelentésére alapoztak. Craig elmondta, hogy ez a munka kifejezetten Londonra fókuszált, ezért át kell gondolni, hogy a program átvihető-e máshová is. Jóvátételi Igazságszolgáltatás: ezt az LPT végezte el és bevonta a rasszista, illetve vallási indítékú bűnözés áldozatait is. Emellett két egynapos képzést tartottak, ami ki lett értékelve. A Terrorizmus Elleni Törvény alapján elítélt elkövetők: ez a tanulmány arra irányult, hogy megértsük a módszereket, amiket az LPT kifejlesztett, és amik elérhetők a jó gyakorlatok megértéséhez. Craig elmagyarázta, hogy a STARR olyan kutatást is tartalmaz, mely összefoglalja a legjobb gyakorlatot a módszeres felülvizsgálat és kérdőívek segítségével. A projekt összes részének eredményeit szemináriumokon keresztül terjesztette el az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Franciaországban, illetve konferenciákon Cambridge-ben és Bulgáriában. Van egy honlap is, amelyről a prezentációk és konferenciajelentések elérhetők. A Kriminológiai Intézet folyóiratokat és tanulmányokat is kiadott. Craig azzal zárta előadását, hogy mindenkinek megköszönte, aki részt vett a projektben az Egyesült Királyságban. Mi működik a bűncselekmények újra elkövetésének csökkentésében? Nemzetközi eredmények és értékelés Friedrich LöseProfesszor, Kriminológiai Intézet, Cambridge Friedrich elmondta, hogy be fog mutatni egy széles keretrendszert, hogy felvázolja a konferencia hátterét. Friedrich azzal kezdte, hogy elmesélte egy elkövető esettanulmányát, akit nemi erőszak miatt 80 év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és aki részt vett egy szexuális bűncselekményt elkövetőknek szóló programban. Az elkövető jól haladt, majd javasolták a szabadlábra bocsátását. Pár nappal a szabadlábra bocsátása után egy hasonló bűncselekményt követett el, de ezúttal meg is ölte az áldozatát. Ez akkor történt, amikor a parlamentben az új büntetőjogról vitáztak. Friedrich elmagyarázta, hogy a német parlament felkérte, szolgáltasson bizonyítékokat, hogy a kormánydöntést tudjon arról, mit tegyen. Friedrich elmondta, hogy tudja, hogy a hozzájárulásának hatása volt a törvényhozásra és ez mutatja, 8
hogy az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy mi a jó gyakorlat hatással lehetnek a törvényhozásra és ezért is van szükség szilárd bizonyítékokra. A bizonyítékok segítenek a populizmus és trendek visszaszorításában és engedik, hogy a jó gyakorlatot alkalmazzák. Elmondta, hogy a negatív eredmények csökkenthetők és a döntéshozatal így a gyakorlatban megsegíthető. Elmondta, hogy a szilárd bizonyíték növelheti az egyetértést és hosszú távú tudásbázist képezhet. Végezetül elmondta, hogy a bizonyítékalapú kutatás hozzájárulhat a nemzetközi kicserélődéshez és egy közös nyelv megtalálásához. Friedrich egy rövid áttekintést adott a jó gyakorlat mozgalomról, elmagyarázva, hogy a rehabilitációval kapcsolatban az 1960-as és 1970-es években optimizmus volt a jellemző, egészen Martinson 1974-es cikkéig, amely a semmi sem működik szemlélethez vezetett (bár Friedrich kiemelte, hogy Martinson sosem mondta, hogy semmi sem működik ). Majd, az értékelések és a rendszeres felülvizsgálatok által az 1990-es évek rehabilitációja újra erőre kapott. Ez azt jelenti, hogy elmozdulás volt a semmi sem működik felől a mi működik felé. Elmagyarázta, hogy az első fázis az elkövetői behaviorista programok működését alátámasztó általános bizonyítékokról szólt. A második fázis az összes programot szemlélte és azt, hogy milyen elkövetőkkel dolgoztak és a programok széleskörű elindítását eredményezte. Friedrich elmondta, hogy még most is nagy hangsúlyt fektetnek a rehabilitáció szerepére és célzott az Egyesült Királyság koalíciós kormányának Zöld Könyvére a Körforgás megtöréséről. Friedrich elmondta, hogy az értékelés vitatható lehet bizonyos országokban, de nem kéne, hogy így legyen, mivel az értékelés a beavatkozások objektív és módszeres kutatásáról szól. Elmondta, hogy az értékelés egy orvosi modellre alapoz, mivel ennek a területnek hosszú időre visszamenőleges tapasztalata van a szilárd bizonyítékok előállításában, emellett egységes nyelvezettel és módszertannal rendelkezik. Az értékelés arra törekszik, hogy ok-okozati kapcsolatot állapítsanak meg a beavatkozás és az eredmény közt. Ez azt jelenti, hogy az ok és okozat közt kapcsolatnak kell lennie; előidejűségnek kell lennie és nem létezhet másik, kézenfekvő alternatív értelmezés. Vannak bizonyos problémák, amikkel akkor szembesülnek, amikor az értékelést készítik, például a minta méretével összefüggő statisztikai érvényesség vizsgálata, stb. De ez arról szól, mennyire tudunk általánosítani az eredményekből, mennyire jól írják le a részletek a beavatkozást. Az értékelésnek különféle típusai vannak: a véletlenszerűen ellenőrzött vizsgálatot tartják a tervezés mértékadójának: ez a módszer véletlenszerű mintavételt alkalmaz, egy illeszkedő kontrol csoporttal. Más tervezetekben kvázi kísérletek, megszakított idősorozatok vannak, amiket a Maryland Skálán lehet rangsorolni. Friedrich elmondta, hogy jobban kedveli a nem randomizált, hosszú utánkövetésű változatot, a véletlenszerű, rövid utánkövetési tervezetekhez képest, ezért mérlegelni kell mindkét módszer előnyeit és hátrányait. Kiemelte, hogy hangsúlyt kell helyezni a belső érvényességre. Elmondta, hogy nem támaszkodhatunk egyetlen vizsgálatra, mert ugyanazt a programot máskor is be lehet vezetni, más-más eredménnyel, ezért megismételhető tanulmányokat kell végezni ez bel lett vezetve és most több száz vizsgálat folyik szerte a világban. Friedrich bemutatott pár módszeres felülvizsgálatot, melyek mind pozitív eredményt hoztak az általános és erőszakos elkövetők kezelésében. A szexuális bűnözők kezelésének tekintetében nagyobb volt a 9
változatosság a hatáserősség mértéke közt a különböző módszeres felülvizsgálatokban, ami abból származik, hogy a vizsgálatok kisebbek voltak és nagyobb változatosságot mutattak az eredeti vizsgálatokhoz képest. Összesítve a felülvizsgálatok azt mutatják, hogy az elkövetői viselkedésre vonatkozó programok 20%-kal csökkentik az elkövetést. Elmondta, hogy a hosszú-távú elkövetők sokba kerülnek a társadalomnak, és ha összehasonlítjuk ezt az orvosi beavatkozásokkal, akkor azt láthatjuk, hogy az elkövetői viselkedésre vonatkozó programok hasonló eredményeket hoznak, mint az aszpirin vagy a dohányzás megtiltása a nyilvános helyeken. Friedrich számba vett pár programot, amelyeknek jól megismételhető eredményei vannak. Elmondta, hogy ismétlődő bizonyítékok vannak arra, hogy a terápiás közösségek, mint például a rendszeres terápiáknak vagy a milieu terápiának pozitív hatásai vannak. Kevésbé hatékony eredmények következnek azokból a beavatkozásokból, amelyek az oktatásra és képzésre, a szakmai képzésre és alkalmazhatóságra (vagyis a munkavállalást eredményező tényezőkre), jóvátételi igazságszolgáltatásra és pszicho farmakológiai kezelésekre koncentrálnak. Más beavatkozások is vannak, amelyeknek nincs akkora hatásuk, mint a hagyományos esettanulmányok vagy a tanácsadás. Elmondta, hogy több tanulmányra van szükségünk a börtön munkáról, mivel ugyan zajlott némi munka a témában, de szigorúbban kell ezt elvégezni. Hozzáfűzte, hogy pusztán a szankciók nem működnek és ezt közvetíteni kell a kormányok felé is. Ezután Friedrich áttért a kockázatok, igények és fogékonyság (RNR risk, needs and responsivity) alapelvre, amely a bizonyítékokra lapoz. Az elv szerint a programoknak az elkövetők kockázatára kell építenie, meg kell birkóznia az igényeikkel és oly módon kell tanítania őket, amely megfelel az intelligenciájuknak és tanulási módszerüknek. Ha egy program megfelel ezeknek az elveknek, akkor az eredmények elérhetők. Amennyiben semmilyen elv sincs használva, akkor negatív eredmények születhetnek. Ezt a megközelítést a program módszeres kifejlesztésén és a börtön és pártfogás integrációjának akkreditációján keresztül lehet elérni. Friedrich kihangsúlyozta, hogy az RNR nem volt a jó gyakorlat egyetlen szempontja, de mindig is világos modell volt a változásokhoz és végigkísérte a programok akkreditációját. Friedrich ezek után felsorolt pár adatot az akkreditált programok visszavonásáról, felölelve pár problémát, melyek közé tartozott az értékelés elmaradása. Ám voltak pozitív ténymegállapítások is az akkreditált programok közt, illetve pár közvetett adat is, amely lényeges lehet például az adatok a bűnismétlés arányáról, összehasonlítva az előre jelzett bűnismétlési aránnyal javuló tendenciát mutattak, bár ezek nem foglalják magukba azokat, akik nem fejezték be a programot. Általánosságban, Angliában és Walesben 11%-kal javult a bűnismétlés aránya: erre sok magyarázat van, amelyek közül egy a bűnismétlés megakadályozását megcélzó programok széleskörű elterjedése. Meg lehet figyelni a bűnismétlés csökkenését azoknál az elítélteknél, akik hosszú letöltendő büntetést kaptak, de nem azoknál, akik rövidet: a magyarázat megint csak az lehet, hogy a programokat a hosszú letöltendő szabadságvesztéses büntetésüket töltő elítélteknek vezették be, míg a rövidebb büntetésüket töltők sokszor nem jutnak hozzá ezekhez a programokhoz. 10
Friedrich ezek után megvizsgálta az RNR-re vonatkozó egyes kritikákat, de hozzáfűzte, hogy ezek a felvetések nem mindig helyesek. Elmagyarázta, hogy a jó élet modell 9 emberi értékből áll, melyek olyanok, mint az igények, bár gyakran nem így vannak meghatározva. Elmondta, hogy Tony Ward szerint ezeket az értékeket támogatni kéne. Ezzel Friedrich is egyetértett, de kiemelte, hogy arra nincs bizonyíték, hogy ezek a programok működnek-e. Elmondta, hogy a jó élet modell az erősségekre koncentrál, ami jó, és hogy a védelmező tényezőket elő kell segíteni, bár emiatt nem szükséges a modell alkalmazása. Friedrich elmondta, hogy felmerült az igény egy új dezisztencia paradigmára és ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ő maga is végzett kutatásokat erről és hajlik e felé az ötlet felé, de fontos kihangsúlyozni, hogy ez a minta csak a kölcsönösségre fókuszál, az okozati viszony helyett. Hozzáfűzte, hogy sok akadály áll a dezisztencia előtt és ezeket is figyelembe kell venni. Kihangsúlyozta, hogy sem a jó gyakorlatokat, sem a dezisztenciát nem lehet tudományfilozófiai szempontból paradigmának nevezni. Ezen felül a paradigmaváltásnál fennáll a veszély, hogy nem a felhalmozott bizonyítékokra és a kutatásokra építünk. Ehelyett Friedrich azt javasolta, hogy azokra a tényezőkre kell koncentrálnunk, amelyek fontosak különféle programokban és különféle helyszíneken. Szerinte nincs egy mérvadó mérce és emlékeznünk kell arra, hogy a program csak egy forrása a különféle következményeknek. Friedrich ezek után bemutatott pár adatot a módszeres felülvizsgálatokból, melyek bizonyítják, hogy a tanulmányoknak különféle eredményei lehetnek. A faktorok, melyek ezeket a nagy eltéréseket okozhatják, többek közt a következők: A kontrol feltételek összefüggése, pl. a büntető jogrendszer amúgy is jól teljesít, ezért a programnak kisebb hatása van; Az értékelési szerkezet minősége megváltozhat; Az utánkövetési szakasz hosszának lehet hatása az eredmény nagyságára; Kemény/hivatalos eredmények vs. pszichometria; Kicsi vs. nagy minták; Magas vs. alacsony kockázatú elkövetők, pl. bizonyos elkövetők olyan alacsony kockázatot jelentenek, hogy nem lehetséges ezt tovább csökkenteni. Friedrich felbecsülte az eredmények változatosságénak okait. A variációk nagy része az értékelési módszeren, az elkövetői jellemzőkön, a társadalmi környezeten és más tényezőkön is múlik. Elmondta, hogy a jó gyakorlatok túlmennek egy egyszerű program tartalmán, így Friedrich ajánl egy harmadik fázist, melyhez majd később visszatérünk. Ezek után felsorolta az értékelés hiányának okait és sokat meg is cáfolt. Például elmondta, hogy a kreatív megközelítés nem rossz, de csökkenteni kell a bűnismétlést. Elmondta, hogy vannak, akik egyesítik a módszeres értékelést menedzserizmussal és a felülről-lefelé megközelítéssel, de nem erről van szó elmozdulás figyelhető meg az alulról-felfelé döntéshozatal és a helyi jelleg felé és ezt magába kell, hogy foglalja a jó értékelés váza. Azt is elmondta, hogy az értékelésnek mindig magába kell foglalnia mennyiségi és minőségi módszereket is. Hozzátette, hogy Európában ellenállás van az angol és amerikai megközelítéssel szemben, de ez nem megfelelő hozzáállás, mivel ez 11
helytálló tudományos értékelés. Elmondta, hogy ezek közül sok érthető ok, de nem segítenek a megértés elősegítésében elmondta, hogy a nemzetközi együttműködésnek javulnia kell. Friedrich azt is elmondta, hogy több figyelmet kell fordítani a nemzetközi eltérésekre a büntetőjogban. Példaként hozta fel a magas börtönnépességet, amely a bűnözéstől és a terrorizmustól való félelemből ered, és dicsérte az Egyesült Királyság kormányának azon törekvését, hogy csökkenteni szándékozik ezt. Elmagyarázta, hogy a bebörtönzési arányok sokban eltérnek a hasonló országokban és ennek nincs köze a bűnözési arányhoz, inkább a politikai döntéshozatalhoz, vagyis a médiához és a politikai hajtóerőkhöz. Friedrich elmondta, hogy nem a szabadságvesztés ellen érvelt, hanem azt állította, hogy ez egy drága eljárás. Elmesélte, hogy növekedés volt a börtönnépességben, de egyes országokban csökkenés figyelhető meg és ez bizonyítja, hogy a javított rehabilitáción keresztül elérhető változás. Több folyamatértékelésre van szükség, például nem tudjuk, hogy mi a különbség a gördülő és a fix programok közt, illetve nem tudjuk, hogy hogyan hatnak a kézikönyvek, és hogy vajon mindig szükségesek-e. Több hangsúlyt kell helyezni a kapcsolati problémákra (ennek szerinte köze van a jó élet modellhez ). Elmondta, hogy a programok gyakran alapoznak technikákra, de a kapcsolatok a fontosak, mivel van összefüggés a pozitív eljárás eredményei és a munkatársak kapcsolati képességei közt. Elmondta, hogy több egyénre szabásra és megkülönböztetésre van szükség, mert szerinte a programoknak nem szabad az egy méret mindenkinek megközelítést alkalmazniuk. Elmagyarázta, hogy a RNR csak részben egyéniesített. Javasolta, hogy a standardizált programok erősségeit meg kell őrizni, de több flexibilitást is beléjük kell foglalni a specifikus alcsoportok részére. Elmondta, hogy kell, hogy legyenek programok olyan elkövetőknek, akiket gyakran kizárnak, például műveltségi problémák vagy pszichopatának való diagnosztizáltságuk okán. Elmondta, hogy több kapcsolatnak kell lennie a programok és az intézményes környezet közt. Számba kell vennünk az intézményi tényezőket és azt, hogy hogyan hatnak a programok hatékonyságára. Kapcsolódás van a dezisztencia kutatásokhoz, így kapcsolatot kell létesíteni a védelmező tényezőkkel, de ennek összefüggésben kell lennie a témában zajló kutatások alap eredményeivel. Elmondta, hogy olyan gyakorlati kutatást kell végezni a dezisztenciáról, mely a szilárd érzelmi kapcsolatokra koncentrál egy adott személyre vonatkozóan. Inkább egy olyan megközelítés szükséges, mely a rendszer felöl vizsgál, mintsem egy rakéta felfogás, mivel tudjuk, hogy az elkövetőknek sokféle problémája van, amelyet meg kell oldani. Ez mind összefüggésben van a bűnismétlés csökkentéséhez vezető 7 ösvénnyel. Elmondta, hogy szükség van egy összetettebb megközelítésre az értékeléshez és megint csak lehetséges tanulnunk az orvosi vizsgálatokból, valamint a demó projektekhez képest jobban ellenőrzött eredményértékelésre van szükség: a különböző programokat kell összehasonlítanunk, nem pedig a programot a program hiányával. Végül Friedrich elmondta, hogy rendszeresebb meta-analízisre van szükségünk és arra, hogy előmozdítsuk a legjobb bizonyítékokat, mint például a Campbell együttműködésben. 12
Európai Bizonyítékok a Bűnismétlés Csökkentésére: Fiatalkorúak Bűnözése, Droghasználat és Családon belüli Erőszak Johann Koehler, Tudományos Segédmunkatárs, Kriminológiai Intézet, Cambridge Johann azzal kezdte, hogy elmondta, hogy a Kriminológiai Intézet munkájából fog adatokat bemutatni, mely kutatás során a bűnismétlés csökkentésére vonatkozó bizonyítékokat vizsgálva Európában kutatták a jó gyakorlatokat. A jelenlegi gyakorlatot is megvizsgálták kérdőívek segítségével, felmérve, hogy mennyire közelítik meg, vagy mennyire vannak távol a legjobb gyakorlatoktól. Azt is meg szándékoznak nézni, hogy hogyan lehet elmozdulni a jelenlegi gyakorlattól a legjobb gyakorlat irányába. Johann arra is épített, amit már Friedrich felvázolt, de hozzátette, hogy meglepően keveset tudunk az európai összefüggésekről. Csak egy módszeres felülvizsgálat lett korábban elvégezve, de ennek voltak korlátai, például az, hogy különféle programokat vizsgált és magába foglalt csoportközi és csoporton belüli tervezeteket is. A felülvizsgálat azzal zárult le, hogy a programok működnek, de ki kell dolgozni, hogy mi működik kinek az esetében és milyen körülmények között. A Kriminológiai Intézet csapata három módszeres felülvizsgálatot végzett, melyek a fiatalkorú elkövetők rehabilitációs programjaira, a droghasználatra irányuló programokra és a családon belüli erőszak elkövetőinek programjaira koncentráltak. Johann elmondta, hogy a három adathalmaz minősége és mennyisége jelentősen eltért. Johann hozzátette, hogy olyan értékeléseket akartak találni, amelyeket már elvégeztek Európában, országra és nyelvre való tekintet nélkül, legyen az akár publikált vagy nem publikált anyag. Olyan adatokat kerestek, melyek magukba foglalták a bűnismétlési adatokat, melyek lehetővé tették, hogy a csoport kiszámítsa a hatáserősséget. A csoport azt akarta megtalálni, hogy milyen eredményt ért el egy program ahhoz képest, ha egyáltalán nem lett volna program és emiatt az összehasonlítási szerkezet is fontos. Johann leírta a kutatási folyamatot, mely magába foglalt e- adatbázisokat, korábbi felülvizsgálatokat és kormányzati dokumentumokat. A csoport biztos benne, hogy az összes létező értékelést megtalálták. Fiatalkorú Elkövetők Programjai A fiatalkorú elkövetők programjaihoz először 26.989 cikket találtak és ezt lefaragták 14.000 kutatásra. Ezek után kivonatokat olvastak, hogy megállapítsák, vajon eleget tesznek-e a kritériumoknak és ez által a szám lecsökkent 88-ra, amit végül tovább csökkentettek 21 tanulmányra. Különböző programok keveréke állt elő, különféle fókuszokkal, mint például a kognitívbehaviourizmus vagy dezisztencia. Johann elmagyarázott a küldötteknek egy fasor-ábrát, amely megmutatta minden egyes minta hatáserősségét. A hatáserősségben nagy variáció mutatkozott, de ami fontos volt, az az, hogy a véletlenszerű hatáserősség pozitív volt-e. Johann kiemelte, hogy a programok jelentős részének negatív hatáserőssége volt. Johann abból a feltevésből indult ki, hogy az emberek 50% újra elkövet bűncselekményt és kiemelte, hogy 15%-os javulás figyelhető meg ezen a téren, a kiképzőtáborok (bootcamp) kivételével. Ezek után rátért az RNR elvre. Azok közül a programok közül, melyek nagyban igazodtak az RNR elvhez, a hatáserősség pozitív volt. Azok, melyek kevésbé igazodtak az elvhez a bűnismétlés aránya magasabb volt. A nagyobb minták általában 13
kisebb hatáserősséghez vezettek. Az eljárás beállításai a hatáserősségre is hatással vannak, például egy, a közösségen belül zajló beavatkozás nagyobb hatáserősséggel szokott járni. A hosszú nyomon követési időszak szintén hatással van a hatáserősségre: a 12 hónapnál rövidebb nyomon követési időszak esetén a hatáserősség nagyobb, mint a 12 hónapnál hosszú nyomon követési időszak esetében. Ez arra enged következtetni, hogy a programok hatása idővel csökken. Johann elmondta, hogy a bűnismétlés csökkenésének átlaga 8% volt, de az eltérés jelentős. Kiemelte, hogy a kognitív-behaviorista programok jobbak, mint a többi típus. Kábítószer-használó Elkövetők Kezelő Programjai Johann elmagyarázta, hogyan találták meg a kábítószer használói programokat: kezdetben 37.473-at találtak, melyet végül 13-ra faragtak le. Észrevették, hogy a tanulmányok nagy része inkább orvosi folyóiratokban jelent meg, mintsem igazságszolgáltatási folyóiratokban. Emellett a tanulmányok a programot végigcsinálókat inkább a kimaradókkal hasonlították össze, mintsem egy kontrol csoporttal. Ezáltal nem tudták belefoglalni a kontrol csoport nélküli vizsgálatokat. A tanulmányozott vizsgálatok újabb keletűek voltak és főként az Egyesült Királyságban zajlottak. Összehasonlították a metadone-t vagy naltrexone-t, stb. helyettesítőként használó programokat, a gyógyszer vizsgálatokat és felügyeleti programokat, ugyan az utóbbi két változatból kevesebb volt. A kognitív-behaviorista programok teljesen kimaradtak az adatállományból, ami érdekes, mivel a CBT programok alkotják a gyakorlatban alkalmazottak jelentős részét. Johann az eredményeket egy fasor ábrán mutatta be és mindegyik tanulmány pozitív eredményt mutatott. Johann elmondta, hogy a helyettesítő programok nagyon sikeresnek mutatkoztak. Hasonló eredményre jutottak a mintanagyságra vonatkoztatva, például a kisebb mintanagyság nagyobb hatáserősséget hozott. Az önkéntes kezelés sokkal eredményesebb volt, mint a kötelező, ami azzal magyarázható, hogy az önkéntesen jelentkező ember már motivált. Johann elmondta, hogy az utánkövetési időszak fontos moderátor volt. A kábítószer-használók programjai összességében a bűnismétlést 19%-kal csökkenti. De Johann azt is hozzátette, hogy azt is észben kell tartanunk, hogy az emberek egyébként is hajlamosak abbahagyni a bűnözést, ha már úgy döntöttek, hogy kezelésre mennek, vagyis ha a csökkenés kisebb, mint általában, akkor a program valójában negatív eredményt hozott. Családon belüli Erőszakot Elkövetők Programjai A 10.000 találatot leszűkítették 11-re, de ehhez a keresési kritériumok szigorából engedniük kellett, mivel kevés volt az összehasonlítható csoport. Ismételten a programok nagy része az utóbbi évtizedből származott, ami nem meglepő, hiszen a családon belüli erőszak csak az utóbbi időkben lett büntetőjogi kategória. Elmondta, hogy a különböző országok képviseltettsége ígéretesnek tűnik. Johann elmagyarázta, hogy az összes program a CBT és a pszichodinamikus / pszichoedukációs technikák kombinációját használja és kifejtette, hogy a CBT arra a feltételezésre alapul, hogy minden viselkedés tanult, vagyis el is felejthető. Másrészről, a pszichodinamikus megközelítés 14
arra az elméletre épít, hogy az elfojtott viselkedési formák a felszínre törnek, és a betegek legyőzhetik ezt a konfliktust. Egyik vizsgálatnál sem volt 12 hónapnál hosszabb nyomon követési időszak, ami érdekes, mivel tudjuk, hogy az emberek nem azonnal az után ismétlik meg a bűncselekményeket, hogy elítélték őket, vagyis figyelmen kívül hagyjuk azt az időszakot, amikor a legvalószínűbb, hogy a bűnismétlés megtörténik. A családon belüli erőszak egyedülálló abban, hogy szükség van hivatalos jelentésekre, self-reportokra és áldozati jelentésekre. Úgy találták, hogy az erőszak idővel csökken, de a 11 tanulmányból csak 1 használt összehasonlító csoportot (az sem volt összehasonlítható), így nem tudni pontosan, mennyire hatékonyak ezek a programok. Zárszóként azt mondta, hogy a fiataloknak szóló rehabilitációs programok hatásosnak tűnnek, de meg kell fejtenünk, mi működik igazán jól. Elmondta, hogy azok a CBT programok, melyek igazodnak az RNR-hez ígéretes eredményeket hoztak. A kábítószer használókra vonatkozó programok sikeresek lehetnek, de a tudásunk a gyógyszeripari tanulmányokra korlátozódik és hasznos lenne tudni a CBT szerepét. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos programok esetében jobban meg kell ismernünk a szerkezetüket és ez aláássa azt a bizonyosságot, mely szerint hatékonyak. Elmondta, hogy arra kell törekednünk, hogy összehasonlítható kontrol csoportokkal dolgozó tanulmányokra van szükség. STARR Családon Belüli Erőszak Kísérleti Tanulmány és Eredmények David Gorecki és Ludovic Fossey David azzal kezdte, hogy a Francia Igazságügyi Minisztérium felelt egy olyan kutatás lefolytatásáért, mely egy olyan pártfogói programot értékelt, melyet a családon belüli erőszak elkövetőinek bűnismétlésének leküzdésére terveztek. A büntetés-végrehajtási adminisztráció talált egy pártfogói programot, mely innovatív és eredeti volt olyan szempontból, hogy olyan módszereket és eszközöket használt, melyek a többi szolgáltatáshoz képest eredetiek voltak. A program családon belüli erőszak elkövetőinek csoportjaiból állt. A programot Mulhouse-ban, egy apró Franciaországi városban folytatták le. Ez a program része a büntetés-végrehajtási adminisztráció programjának. A pártfogó szolgálat folytatta le ezt a programot 2007-ben, mely a bűnismétlés csökkentésére törekedett. A cél az volt, hogy tematikus megbeszéléseken keresztül szólítsa meg az erőszak problémáját. A programot A családon belüli erőszakról szóló PPR -nek hívják. Ludovic áttekintést adott a jogi rendszerről: Franciaországban gyakori a felfüggesztett börtönbüntetés, melyet akkor rónak ki, ha az elkövető elfogadja a feltételeket. A börtönbüntetést 1-3 évre függesztik fel és amennyiben az elkövető nem teljesíti a feltételeket, akkor a börtönbüntetés újra érvénybe léptethető. Ezek gyakran alkalmazott ítéletek, főleg a családon belüli erőszakos ügyekben, mivel a bíróság az ítélettel összefüggő kezelést róhat ki. Ludovic két esetett mutatott be, melyek közül az elsőben a bíró ítéletet mond és az Accord 68 dolgozik az elkövetővel. A második esetben a pártfogó szolgálat átveszi az elkövetőt és eldönti, hogy az elkövető egy munkacsoportba vagy PPR csoportba kerül-e. Az a különbség, hogy az első esetben a bíróság dönti el, hogy az elkövető bekerül-e, míg a második esetben a pártfogó szolgálat. Mindkét esetben a bíró felel az ítéletért és közbeléphet, amennyiben az elkövető nem teljesíti a feltételeket. 15
David elmagyarázta, hogy 3 csoportot vezetett a pártfogó szolgálat, 4-et pedig az Accord 68. Egy csoportot nem értékeltek, mert csak nemrég ért véget. A programot a kanadai Option Montréal egyesület ihlette. Ez az egyesület 1985 óra dolgozik családon belüli erőszakot elkövetőkkel. Ebből a programból tanulták meg, milyen módszereket és eszközöket használtak, amikor családon belüli erőszakot elkövetőkkel dolgoztak, majd áthelyezték egy másik kulturális kontextusba. A program a módszeres és pszichodinamikus megközelítést kombinálta. Az eszközöket a franciaországi pszicho terapeuta, Dr. Countanceau jelentése alapján fejlesztették ki. A csoportok nem voltak se terápiásak voltak, sem orvosiak a céljuk inkább a kezelés igényének megteremtése volt. Háromhetenként hét ülést tartanak, körülbelül 10 órán keresztül. Mielőtt a csoportok elindulnának, négyszemközti megbeszéléseket tartanak, hogy meggyőződjenek az ember alkalmasságáról. Mindegyik ülés egy meghatározott témáról szól. A csoportok célja, hogy a résztvevők felismerjék tetteiket, felelősségüket és hogy hogyan tudják a jövőben elkerülni az erőszakos cselekményeket. Két rendőrtiszt és egy pszichológus van jelen, aki nem mindig avatkozik közbe. A csoportban nincs szexuális bűnöző, illetve krónikus patológiai problémákkal küzdő elkövető. Az elkövetőknek bűntudatott kell érezniük a tetteikért és minimális szinten érteniük kell a nyelvet. Az áldozatok nincsenek közvetlenül bevonva, de az egyik ülésen szó van róluk. Használtak olyan videót, amin egy áldozat kifejti milyen hatással volt rá a sérelem, de mivel sok elkövetőnek narcisztikus a személyisége, az áldozatról szóló videónak nem volt nagy hatása, ezért inkább olyasvalakit használtak, aki az áldozat meghatalmazottjaként szerepel. Egy pszichológus nyomon követi a pártfogó szolgálatot azáltal, hogy részt vesz az üléseken, kiválasztja a csoportot, kidolgozza az ülések összetételét és megvitatja az üléseket, vagyis felelős a pártfogó felügyelők képzéséért. Az Accord 68-nak nagyon hasonló elképzelés szerint működik, mint a pártfogó szolgálat és a célja is hasonló. Egy pszichológus és egy szociális munkás van jelen. Mindig egy férfi és egy nő vezeti a programot és megbizonyosodnak róla, hogy ne szakítsák félbe egymást, hogy példát mutassanak. Ludovic elmondta, hogy ez a két kísérlet jó gyakorlatokat próbált azonosítani, hogy beépítse más programokba. A munkamódszereket és a gyakorlatot ki lehetne emelni és használni egész Franciaországban. A STARR projekthez hasonlóan próbálták kidolgozni ezeket a módszereket, hogy alkalmazhatók legyenek az EU egész területén. Ludovic elmondta, hogy akadtak nehézségeik a program hatékonyságának mérésében és be voltak határolva mind az idő, mind a költségvetés szempontjából. Ezeket a nehézségeket a kanadai kollégák is jelezték. Mégis, sikerült némi statisztikai és minőségi elemzést is felmutatni. Ludovic bemutatott a korra vonatkozó adatokat: a résztvevők többsége 20 és 50 év közötti volt, 83%-uk francia és 31%-uk született más országban. Ez felveti a kulturális különbségek kérdését, melyek sarkalhatják az ilyen viselkedést. A résztvevők nagy részének drog és alkoholfogyasztással összefüggő pszichológiai problémái voltak, amelyeket szintén figyelembe kellett venni. A másik tényező, amit meg kell vizsgálni, az a korábbi ítéletek köre: a résztvevők 49%-ának voltak korábbi ítéletei erőszakért, de nem feltétlenül 16
családon belüli erőszakért. Az erőszakos viselkedés sok esetben kapcsolódott alkoholfogyasztáshoz, beleértve az alkoholos befolyásoltság alatti vezetést és rablást, stb. David elmagyarázta, hogy kérdőíveket osztottak ki a csoportoknak, melyeket név nélkül töltöttek ki. A visszajelzés pozitív volt és a résztvevők arról számoltak be, hogy a hangulat jó, illetve nagyon jó volt. Mindannyian megértették az üléseket. A résztvevők mind elégedettek voltak az ülések felügyeletével. Amikor megkérdezték őket, hogy az ülések segítették-e őket az erőszakos tetteik okának megértésében, a többség azt válaszolta, hogy az üléseknek volt erre vonatkozó hatása. A résztvevők elmondták, hogy a program segített nekik abban, hogy eleget tegyenek az ítéletüknek, például a pártfogói találkozók betartásában vagy az áldozatok kártérítésében. Az adatok szerint az általános tendencia pozitív volt: a résztvevők 70%-a előrelépett, 5%-uk tartotta be az összes feltételt, míg 30%-uknak akadt problémája. A résztvevők 5%-ának volt nehézsége azzal, hogy megértsék az erőszak hatását és következményeit, illetve nehézségeik akadtak a tetteik áldozatokra való hatásainak megértésében. A résztvevők 25%-a bűnismétlést követett el vagy nem igazodtak a csoportokhoz és családon belüli erőszakos esetbe bonyolódtak. Ludovic elmagyarázta, hogy bűnismétlési szempontból nem volt kontrol csoport. Az ítélet ideje alatt három bűnismétlési eset volt, de ezek közül egyik sem volt családon belüli erőszak. Az ítélet végrehajtása után két esetben fordult elő családon belüli erőszak. Összességében azt a következtetést lehet levonni, hogy a csoportnak pozitív hatása volt és hogy a csoportban való munkaalkalmat adott nekik, hogy jobban elemezzék a viselkedésüket, mint a négyszemközti környezetben. A pártfogó felügyelők elmondták nekik, hogy pozitív irányú változás következett be az elkövetőknél abban, hogy hogyan látták és fogadták el az ítéletüket és a résztvevők jobban részt vettek, ha még pártfogói felügyelet alatt álltak. A csoportoknak a pártfogó felügyelőkre is pozitív hatása volt annyiban, hogy alkalmazták az elkövetőkkel azt, amit a csoportok alatt tanultak. Ezenfelül a pártfogó felügyelők tapasztalatot szereztek és új módszertani eszközökkel gyarapodtak. Ludovic elmondta, hogy van pár fejlesztendő terület, mint például a pártfogó felügyelők képzése, amelyhez új módszertani eszközökről és anyagokról kell gondoskodniuk. Elmondta, hogy az világos, hogy nem elég a módszereket alkalmazni, de oly emberek hálózatát is ki kell alakítani, akik ezt a módszertant alkalmazzák, mivel ezt a kísérleti módszert jobban el kell terjeszteni. 17
Martine Herzog-Evans Martine elmondta, hogy mielőtt áttérne arra, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy javuljanak a dolgok, el fogja magyarázni, mi fog történni a franciaországi programokban. Franciaország partner volt ebben a projektben és ez a projekt jelentős hatást gyakorolt a kultúrára. Franciaországnak több segítségre van szüksége az értékeléshez. Martine elmondta, hogy Franciaországban erős Marxista hagyomány van olyan szempontból, hogy a bűnözést gazdasági tényezők következményeként fogják fel. Ebből a szempontból mindig is a kezelésen, az oktatáson és a lakhatáson volt a hangsúly, bár a munka nem volt tökéletes. Franciaország azonban nem fókuszált olyan tényezőkre, mint a családi kapcsolatok. Továbbá van egy önkéntes szervezetekből álló hálózat. Ezek a szervezetek életbevágóan fontosak a pártfogó szervezetnek, mivel ezek nélkül összedőlne a bírói rendszer. Elmondta, hogy a francia közvélemény nem túl büntető és a közösség azt gondolja, hogy az emberek például az oktatáson keresztül megváltozhatnak. Van pár negatív aspektus is: amikor a franciák a kezelésről beszélnek, abban erőteljes pszichoanalitikus filozófia is van, de ezt még nem lett bizonyítva. A franciák idegenkednek az előrejelzésektől és az értékelésektől, mert először is azt gondolják, hogy ezek pontatlanok, másodszor pedig mivel azt hiszik, hogy erkölcsileg rossz a fals pozitív és negatív eredmények lehetősége miatt. Általánosságban kriminológia ellenesek is (a gyakorlók, a lakosság és a politikusok), mivel az Egyesült Államokkal összefüggésben hallottak róla és ezért feltételezik, hogy büntető eszköz és hogy büntető reformokat hajtanak végre általa, vagyis semmibe vesznek mindent, ami csak távolról is tudományos. Franciaországot nehéz megújítani, mivel tartunk a változásoktól: van kerülőút, de az időigényes. Martine utalt Gorecki és Ludovic előadására és a franciák értékeléshez való viszonyára: ez általában azzal jár, hogy egy országgyűlési képviselő feltesz egy kérdést a parlamentben, illetve azt, hogy megkérdezik az embereket, hogy elégedettek-e azzal, amit csináltak, vagy sem. Ez rendben is van, de nem mond semmit arról, hogy vajon ez működik-e vagy sem. Nagy rés van a kemény és lágy tudomány közt, ezért a válasz, amit a STARR kapott a francia Igazságügyi Minisztériumtól az volt, hogy nem tudják, hogy csinálják, ezért lehet, hogy nem is próbálják meg, de nem is volt senki, aki képes lett volna ezt megcsinálni. Végül nagyon nehéz hozzáférni az adatokhoz, mivel igen erős a magánélet védelme, mely az elkövetőkre is vonatkozik és amint egyszer teljesítették az ítéletüket, joguk van hozzá, hogy békén hagyják őket, vagyis jogi korlátozás vonatkozik a bűnismétlési adatokra. Azonban bevezették a csoportmunkát, vagyis lehetséges változtatni és ez figyelemreméltó a francia környezetben. A másik pozitív dolog a családon belüli erőszakkal kapcsolatban az, hogy csak mostanság fokuszáltak erre a témára, egy nagy port felkavart eset kapcsán. Martine elmondta, hogy az olyan projektek, mint a STARR növelik a megoldandó problémákról való információk tudatosságát, ami fontos, mivel a nyelvi akadályok nagy gondot jelentenek Franciaországban. Martine elmondta, hogy mindig lehetséges a negatív aspektusokat az előnyükre fordítani, mert Franciaország nagyon központosított és ez az előnyünkre fordítható, mert ugyan a felülről-lefelé megközelítés nem mindig jó, ilyen módon kell működnie Franciaországban. Emellett 2012-ben választás lesz és van egy mozgalom, mely abban akarja befolyásolni a politikusokat, 18
hogy tudatosítsák bennük, hogy mi a helyzet odakint a társadalomban, és hogy ezeket az ötleteket beleépítsék a választási kampányukba. Az elképzelés az, hogy felülkerekedjenek a régimódi bal vs. jobb megközelítésen, amely a francia politikát dominálja. Elmondta, hogy az oktatás fontos, mert lehetővé teszi, hogy megváltoztassák a gyakorlók kultúráját. A fiatalkorú elkövetőkkel való négyszemközti munka alkalmazására is lépéseket tesznek. Martine reménykedő hangnemben zárta előadását: elmondta, hogy Franciaország elszigeteli magát és meg kéne tanulnia körbetekintenie olyan megoldások után, melyek bizonyíthatóan működnek és a STARR projekt jó eszköz ehhez. Kérdések és hozzászólások 1. Steve Pitts megkérdezte Johannt a drog beavatkozás hatásosságát alátámasztó bizonyítékok hiányáról. Elmondta, hogy nagyon meglepőnek találta ezt, figyelembe véve, hogy milyen sok beavatkozás van és megkérdezte Johannt, hogy ismeri-e az okát. Johann azt válaszolta, hogy nem csak arról van szó, hogy vannak olyan CBT programok, amelyek nem feleltek meg a kritériumoknak, de nem találkoztak semmilyen CBT alapú drog program értékelésével. Johann elismerte, hogy nem tudta a választ a miértekre. Lehetséges, hogy az orvostudomány nagyobb szeletet kap a torából, mint a kriminológiai kutatás és ez magyarázatot adhat pár dologra, de az értékelési szokásokról is szó van. 2. Danny Clarke megkérdezte Ludovicet és Davidet a program Kanadából Franciaországba hozásának tapasztalatáról, hogy vajon azt gondolják-e, hogy ez volt a megfelelő lépés vagy nem lett-e volna jobb kifejleszteni az alapelveket és egy saját programot létrehozni. Ludovic elmagyarázta, hogy nem másolták le a kanadai tapasztalatot, de megihlette őket: Québecre koncentráltak, mert voltak kulturális precedensek erre. Dr. Coutanceau 2008-as munkája inspirálta őket mely a családon belüli erőszak elkövetőivel folytatott csoportmunkára alapult és azt próbálta megállapítani, mennyi vihető véghez. Martine elmondta, hogy a nyelvi akadályok nagyon erősek és a franciák sokkal könnyebben érzik magukat a québeci társaikkal. Emellett Franciaországban ellenállás van az angol-nyelvű világból érkező dolgokkal szemben, de a kanadaiakra unokatestvérükként tekintenek. Elhangzott egy kérdés a módszeres felülvizsgálatokkal kapcsolatban: főképpen, hogy van-e bármilyen értékelés a családon belüli erőszakról. Johann elmondta, hogy nincs döntő bizonyíték és a Campbell együttműködés egyik felülvizsgálata nem derített fényt arra, hogy mi működik és mi nem. Friedrich elmondta, hogy a Campbell együttműködés megmutatta, hogy egyes elrettentő hatások jobban működnek a közép és magasabb társadalmi osztályú elkövetők esetében, mint az alacsonyabb osztályúakkal. Másrészről a francia adatok bizonyították, hogy a családon belüli erőszak elkövetőinek a családon belüli erőszakra való hajlamon túl más problémái is vannak, vagyis tekintetbe kell vennünk, hogy mire van nagyobb szükség és talán egy általánosabb erőszakkal foglalkozó program lenne a megfelelőbb. 19