Idegrendszer 3. Agyvelő
Agytörzs (truncus cerebri) A gerincvelő felső részének folytatása a foramen magnumon belül. Folytonos összeköttetést biztosít a gerincvelő és az agyvelő között Részei: Nyúltvelő (medulla oblongata) Híd (pons) Középagy (mesencephalon)
Az agytörzs helye
Agytörzs
A nyúltvelő Alsó határa: az öreglyuk vonalában a piramispályák kereszteződése (decussatio pyramidum) Felső határa: a híd
A nyúltvelő háti felének képletei : Alsó zárt rész: itt vannak a Goll- és Burdach-pályák magjai. Felső nyitott rész: a gerincvelői canalis centralis folytatása rombuszszerűen szétnyílik (fossa rhomboidea). Ürege a IV. agykamra feneke, szélei az alsó kisagykocsányokban és kötélképű testekben folytatódnak.
A fossa rhomboidea részei Pars intermedia. Haránt irányú csíkok (striae medullares) formájában húzódnak a hallópályarendszer részei. Pars superior. Középvonalának két oldalán egy-egy kiemelkedés van (eminentia medialis). Pars inferior. Középvonala mellett két háromszögletű terület van: trigonum nervi hypoglossi trigonum nervi vagi
A fossa rhomboidea jelentősége Alsó csúcsa: obex. Sátorszerűen ráborul a kisagy A nyúltvelő (elül) fossa rhomboidea széle (oldalt) és a kisagy (hátul) veszi körül a IV. agykamrát. Az élet szempontjából fontos terület. Hálózatos állományában (formatio reticularisában) életfontosságú vegetatív reflexek központjai vannak. Pl. légzőmozgások, nyelés, vérkeringés Agyidegek magjai is találhatók.
A nyúltvelő hátoldala
Elülső felszínének közepén végighúzódik a gerincvelő fissura medialisának folytatása. A hasadék két oldalán kiemelkedések (pyramisok) vannak. A pyramisoktól oldalra van az oliva inferior. Agytörzs oldalsó nézet
Híd (pons) A nyúltvelő és a középagy közötti gesztenye alakú és nagyságú páratlan agyrész.
A híd külső megjelenése Hasi oldala enyhén domború Középvonalában sekély árok húzódik (sulcus basilaris) Oldaláról indulnak a hídkarok (brachium pontis) vagy a középső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris medius), amelyek a kisaggyal kötik össze. A híd és a hídkarok határán agyidegek lépnek ki: V., VII., VIII. és VI.
Középagy (mesencephalon) Az előagyat köti össze az utóaggyal. Határolói: Alul: híd Felül: thalamus és hypothalamus A háti részéből indul ki a felső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris superior). Benne egy vékony csatorna (Sylvius-csatorna vagy aquaductus cerebri) húzódik. A III. és a IV. agykamra között biztosít összeköttetést. Körülötte a szürkeállományban vannak a III. és IV. agyidegek magjai.
A középagy részei Keresztmetszetben megkülönböztethető részek: Tectum vagy ikertestek telepe (lamina quaqdrigemina). A Sylvius-csatornától hátra. Rajta 4 gumószerű kiemelkedés van: 2 felső ikertest (colliculus superior) 2 alsó ikertest (colliculus inferior) Mindegyik ikertestből egy-egy karszerű képződmény halad oldalra a térdestestekhez. Az alsó ikertestek alatt lép ki a IV. agyideg.
A középagy részei
A középagy részei 2. A Sylvius-csatornától előre levő vastagabb agyrész az agykocsány (pedunculus cerebri). Részei: Felül: tegmentum. Benne vannak: 2 db vörösmag (nucleus ruber) érző agypályák Hálózatos állomány (formatio reticularis) Alul: agyszár (crus cerebri) vagy basis. Bennük mozgatópályák haladnak. V-alakban szétágazik. Közöttük levő mélyedés a fossa interpeduncularis. Itt lép ki a III. agyideg. A két részt a feketeállomány választja el egymástól.
Az agytörzs keresztmetszete
Az agyidegek kilépési helye
Agytörzsi hálózatos állomány (formatio reticularis) Az agytörzs tegmentumában az érzőpályák és az agyidegi magvak között elhelyezkedő idegsejtek és azok nyúlványai hozzák létre. Jól szervezett idegsejthálózat, a sejtjei szabályosan elhelyezkedő magoszlopokat alkotnak: Középvonali magoszlop Medialis magoszlop Lateralis magoszlop A magok nagysága alapján megkülönböztethetők: Gigantocellularis magok Parvocellularis magok
Agytörzsi hálózatos állomány 2. (formatio reticularis) Funkciói: Életfontosságú vegetatív reflexek központjai vannak benne pl. légzés, szívműködés stb. Az alacsonyabb és a magasabb agyi területek között koordináló feladatokat is ellát. Benne végződnek az akaratlagos mozgást létrehozó pyramis pályarendszer agyidegi magokhoz menő rostjai innen kapcsolódnak át a multipolaris motoneuronokra
Agytörzsi hálózatos állomány 3. (formatio reticularis) Az agykérgi pályák és a kisagyi mozgatórendszer gyújtópontjában foglal helyet. Érző és érzékszervi pályák is küldenek ide collateralisokat. Összeköttetésben áll a hippocampussal, az agykéreggel, a törzsdúcokkal, a kisaggyal, a diencephalonnal. Afferens és efferens pályái rendkívüli jelentőséggel bírnak. A formatio reticularisból felfelé haladó impulzusok a thalamuson keresztül elérik az agykérget, ez a rendszer fontos szerepet játszik az ébrenlét, a tudat fenntartásában.
Kisagy
Kisagy általános jellemzése Elhelyezkedés: A hátsó koponyagödörben (sclala posterior) A nagyagy féltekéinek occipitalis lebenyei alatt A nagyagytól a fissura cerebri transversa, illetve az ebbe benyomuló kisagysátor választja el. Felépítés: Két féltekéből (hemispherium cerebelli) áll A féltekéket a féregrész (vermis) köti össze.
Kisagy általános jellemzése 2. Ventrális oldal felszíne: A két félteke között ék alakú bemetszéssel borul rá a hídra és a nyúltvelőre (IV. agykamra hátsó fala) A bemetszés mélyén van a IV. agykamra csúcsi része (fastigium) Egyéb felszíni képletek: A mély barázdák, hasadékok (fissurák) tekervényeket, levélszerű képleteket (folia cerebelli) választanak el A mélybe nyúló hasadékok az átmetszeti képen faágszerű rajzolatot adnak: élet fája (arbor vitae)
Az agy alapja
A kisagy elölnézetben a kisagykarok átmetszése után
A kisagy hátulnézetben
Kisagy általános jellemzése 3. A kisagy az agytörzshöz 3 pár karral (kisagykocsánnyal) kapcsolódik Felső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris superior seu brachium conjuctivum) a középagyhoz Középső kisagykocsány (pedunculus cerebellaris medius seu brachium pontis) a hídhoz Alsó kisagykocsány (pedunculus cerebellaris infeior seu corpus restiforme) a nyúltvelőhöz
A kisagy állományai Kívül: kisagykéreg, szürkeállományból épül fel Belül: fehérállomány, benne idegsejtekből és szinapszisokból álló magvak vannak: Fogazott mag (nucleus dentatus) Dugómag (nucleus emboliformis) Tetőmag (nucleus fastigii) Golyómag (nucleus globosus).
A kisagy belső szerkezete
A kisagykéreg (cortex cerebelli) részletes anatómiája Háromrétegű szürkeállomány építi fel: Külső réteg (stratum moleculare). Kosársejtekből, de főként idegrostokból (parallel rostokból) és a Purkinjesejtek tujafához hasonló dendritelágazódásaiból áll. Középső réteg (stratum ganglionare). Tulajdonképpen a Purkinje-sejtek egyetlen rétege. Belső réteg (stratum granulosum). Igen sűrűn elhelyezkedő szemcsesejtekből áll, melyeknek neuritje mint a felszínnel párhuzamosan futó parallel rost az első rétegben halad.
A kisagykéreg működése A kisagykéregbe az idegi információ két afferens roston jut: kúszórostokon, amelyek elágazás nélkül a Purkinje-sejtek dendritjein végződnek kúszónövények módjára, moharostokon, amelyek bőséges elágazás után a szemcsesejtek dendritnyúlványaival alkotnak synapsisokat.
A kisagy működése A kisagy efferens rostjainak legnagyobb része a nucleus ruberhez megy. További rostok a vestibularis magokhoz, a formatio reticularishoz és a thalamuson keresztül a mozgatókéreghez húzódnak. A kisagy a harántcsíkolt csontvázizomzat működésének fontos koordináló központja. A kisagy biztosítja a mozgások összerendezését és az akaratlagos mozgások sima kivitelezését.
KÖZTIAGY (diencephalon) Majdnem teljesen különálló két szimmetrikus részből áll. Részei: Thalamus Meta- és epithalamus Hypothyalamus III. agykamra
Thalamus (látótelep) Funkciója Az érzőpályák átkapcsolódási helye az agykéreg felé, de nemcsak továbbítja a beérkező információkat, hanem bonyolult transzformációs funkciót, valamint szelekciót, szintézist stb. is végez. Tehát a legfontosabb subcorticalis érzőközpont. Elhelyezkedése A thalamus (szoba, nyoszolya) a középvonal két oldalán elhelyezkedő páros, felülről lefelé összelapított, medialis oldalán függőlegesen levágott felszínű, ellipszoid alakú, szürke magkomplexum. A kétoldali thalamus egy kis területen össze is nőtt egymással.
A thalamus elhelyezkedése
A thalamus elhelyezkedése
A thalamus külső szerkezete Medialis felszínei sagittalis állású rést fognak közre, a III. agykamrát. Felső felszínük. A középvonal mentén ráfekszik a fornix (boltozat), lateralisabban pedig az oldalkamrák pars centralisának fenekét alkotják. Lateralis felszínük. Csak az agyvelő vízszintes vagy frontalis metszetén láthatjuk, mert fehérállományból álló képlet, a belső tok (capsula interna) borítja. Alsó felszínük. A hypothalamussal nőtt össze. Elülső részük és a fornix két columnája egy-egy lyukat fog közre, a foramen interventriculare (Monroi)-t, amik a III. agykamrát kötik össze a két oldalkamrával. Hátulsó részük párnaszerűen megvastagodott, ez a pulvinar thalami, ami a térdestesteket (corpus geniculatumokat) takarja.
A thalamus belső szerkezete A thalamus szürkeállomány-tömegét az agytörzsből felszálló fehérállomány (lamina medullaris-rendszer, benne intralaminaris magokkal) három magcsoportra osztja, így elhelyezkedés (localisatio) szerint megkülönböztünk: Oldalsó (laterális) magcsoportot Középső (medialis) magcsoportot Elülső magcsoportot.
A thalamus magcsopotjai
Hypothalamus Elhelyezkedése: A thalamus alatt elhelyezkedő páratlan agyrész, mely a III. agykamra fenekét is képezi. A diencephalon agyalapi része. Felső pereme összenőtt a thalamussal, hátrafelé pedig a mesencephalon tegmentumában folytatódik. Működése: A hypothalamus a vegetatív működések azon legmagasabb szintű központja, ahol még a vegetatív és szomatikus funkciók jól elkülöníthetők. Így a hypothalamus egyes magjaiban találjuk az anyagcserét, éhséget, szomjúságot, testhőmérsékletet stb. szabályozó központokat, ill. a hormonális szabályozás központjait. A hypothalamus fölötti agyrészek is részt vesznek a vegetatív funkciók szabályozásában, de itt már a vegetatív és szomatikus működések keverednek (pl. agykérgi pszichés hatások stb.).
A hypothalamus magjai
A hypothalamus és a hypofisis
A hypothalamus magcsoportjai
A III. agykamra környékének képletei
A középagy és a köztiagy
Az agy sagittalis metszete
A nagyagy cerebrum Az agyféltekék
Az agyféltekék felülről
A féltekékről általában A nagyagy két hemispheriumát az féltekék közötti hosszanti barázda (fissura longitudinalis cerebri) választja el egymástól, A kisagytól pedig a nagyagy és kisagy közötti barázda (fissura transversa cerebri). Mindkét hasadékba a kemény agyburoknak egyegy nyúlványa nyomul be (nagyagysarló, ill. kisagysátor). A nagyagyat kívülről az agykéreg (cortex cerebri) köpenyszerűen borítja (pallium = agyköpeny, agykéreg).
Az agyféltekék felszíne Az agykéreg felszínén látható képletek: tekervények (gyrus), barázdák (sulcus), hasadékok (fissurák): a mélyebb árkok Az agyféltekék felszínei: külső, domború felszín: facies convexa cerebri, alsó, agyalapi felszín: facies inferior (basalis) cerebri, középső, egymás felé néző felszínek: facies medialis cerebri.
Agytekervények és barázdák
A féltekék kéregállománya A féltekéken öt-öt lebeny van: Homloklebeny (lobus frontalis). Fali lebeny (lobus parietalis) Halántéki lebeny (lobus tcmporalis). Szigetlebeny (lobus insularis seu insula). Nyakszirti lebeny (lobus occipitalis).
Az agyféltekék lebenyei
Az agyféltekék lebenyei
A bal agyfélteke tekervényei és barázdái
A bal agyfélteke tekervényei
A jobb agyfélteke tekervényei
Az insula elhelyezkedése a jobb agyféltekében
Törzsdúcok Az agyvelő féltekéiben a fehérállományban (centrum semiovaléban) idegsejtekből álló központi szürkemagvak helyezkednek el, kétoldalt szimmetrikusan. Ezek a törzsdúcok, amik az agyvelő frontalis, de még inkább a vízszintessel 45 -os szöget bezáró metszésével (a Flechsig-féle ferde metszéssel) tanulmányozhatók. A törzsdúcok az extrapyramidalis rendszer fontos kéreg alatti (subcorticalis) központjai.
A törzsdúcok helyzete
Törzsmagvak Farkosmag (nucleus caudatus). Az oldalkamra lateralis részén helyezkedik el. Lencsemag (nucleus lentiformis). A thalamustól és a nucleus caudatustól lateralisan helyezkedik el. Zár (claustrum). A nucleus lentiformistól lateralisan elhelyezkedő, szürkeállományból álló lemez. Mandulamag (amygdala). A temporalis lebeny pólusának megfelelően, az oldalkamra alsó szarvának csúcsa előtt a fehérállományban elhelyezkedő mandula alakú mag.
Törzsdúcok az agy keresztmetszetében
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 1. Asszociációs pályák Rövid asszociációs pályák. Ugyanazon félteke kérgének különböző pontjai között hoznak létre összeköttetést. A rövid asszociációs rostokhoz tartoznak az ív alakú rostok, amik a szomszédos tekervényeket kötik össze. Pl: Arnold-féle ínrostok, Meynert-féle U rostok. Hosszú asszociációs pályák. Távolabbi kéregrészeket kötnek össze.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 2. Commissuralis rendszerek Kérgestest (corpus callosum). Hatalmas commissuralis pályarendszer, melynek rostjai a kétoldali agyfélteke identikus kéregrészeit kötik össze egymással, és az agykéreg valamennyi rétegében végződnek. Commissura anterior. A III. agykamra elülső falának alkotásában részt vevő, harántul futó commissuralis rostköteg. Hárfa (commissura hippocampi seu psalterium). A corpus callosum spleniuma alatt a fornix két szára (crus fornicis) között feszül ki. Rostjai a két hippocampust kötik össze egymással.
A nagyagy függőleges metszete
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 3. Boltozat (fornix) A fornix az oldalkamrák alsó szarvában a hippocampusról ered kétoldalt mint fimbria hippocampi, Folytatódik a fornix szárában (crus fornicis). A kétoldali crus fornicis felfelé haladva a III. agykamra fölött egyesül és létrehozza a corpus fornicist, Amely a corpus callosum alatt halad előre, majd a thalamusok előtt két ágra válik, a két columna fornicisra. Ezek benyomulnak a hypothalamus állományába és a corpus mamillarék lateralis magjában végződnek.
A nagyagy fehérállományú összeköttetései 4. Corona radiata Az agykérget az alacsonyabb agyrészekkel összekötő projekciós pályák összessége alkotja (afferens és efferens pályák). A pályák többsége a törzsdúcok közötti keskenyebb fehérállományban, a capsula internában gyűlik össze, így a kéregből leszálló és kéreghez felszálló pályák, rostrendszerek a capsula interna fölött a corona radiatában sugároznak szét. A corona radiata rostjai átfúródnak a corpus callosum rostjai között.
Belső tok (capsula interna) A thalamus, a nucleus caudatus és a lencsemag közötti fehérállomány a belső tok (capsula interna). Ezen haladnak keresztül a fel- és leszálló agypályák. A capsula interna a Flechsig-féle metszeten V alakú, medial felé néző csúccsal. A nagyagyféltekék agypályákból álló törzsdúcok feletti fehérállománya (corona radiata) a törzsdúcok és a thalamus között összeszűkülve halad az agytörzs felé, mintegy tokszerűen körülvéve a lencsemagot.
SZAGLÓAGY (rhinencephalon) A szaglással közvetlenül kapcsolatban álló, a szaglásban részt vevő agyrészeket soroljuk a szaglóagyhoz. Ide tartozik Szaglóhagyma (bulbus olfactorius). Bele az orrüreg tetejéről nyomulnak be a szaglórostok (fila olfactoria). Tractus olfactorius. Benne folytatódik a szaglóhagyma hátrafelé. Trigonum olfactorium. Az agyalapon a tractus kiszélesedésével jön létre. A trigonumból csíkok indulnak ki, amik részben a corpus callosum dorsalis felszínén futnak hátra, majd lehajlanak a hippocampushoz (striae longitudinales gyrus dentatus), másrészt az insula alatt mint limes insulae haladnak a gyrus parahippocampalis uncusához.
Agykamrák (ventriculi) A központi idegrendszer fejlődése folyamán az egyes agyhólyagok különböző mértékben növekednek. A velőcső falának vastagodásával a cső ürege hasadékrendszerré szűkül és kialakul az agyvelő kamrarendszere. Mindegyik agyhólyagnak a későbbi kamrarendszer egy-egy része felel meg: IV. agykamra. Az utó- (hátsó-) agy (rhombencephalon) üregéből fejlődik. Aquaeductus cerebri (Sylvii). A középagy üregéből fejlődik. III. agykamra. A köztiagy (diencephalon) üregéből alakul ki, Oldalkamrák. Az előagy (telencephalon) üregéből fejlődnek.
Az agykamrák
Agykamrák modellje
Liquorkeringés A III. és IV. agykamrában, valamint az oldalkamrák centralis részében és alsó szarvában érfonat (plexus choroideus) helyezkedik el, ami az agyvizet (liquor cerebrospinalis) termeli. Az oldalkamrák érfonata a legnagyobb, és itt termelődik a liquor legnagyobb része. A plexus choroideusok azáltal jönnek létre, hogy az érdús pia mater betüremíti a kamrákba a vékony egyrétegű köbhám formájában maradt agyfalrészeket (lamina epithelialis). Az oldalkamrák plexusai által termelt liquor a két foramen interventriculare (Monroi) útján bejut a III. agykamrába. Innen az aquaeductus cerebri (Sylvii)-n keresztül a IV. agykamrába, ahonnan a Magendie- és Luschka-nyílásokon át kijut az agyvelő, majd a gerincvelő külső felszínére a subarachnoidealis résbe. A gerincvelő és az agyvelő felszínét a liquor körülveszi, majd felfelé áramlik, és a sinus sagittalis superior mentén a pókhálóhártya bolyhai, a villi arachnoideales (Pacchionigranulák) visszaszívják a vénás rendszerbe (a sinus sagittalis superiorba).
Az agygerincvelői folyadék keringése
A központi idegrendszer burkai (meninges) A központi idegrendszert háromrétegű burokrendszer borítja. Kemény agyhártya (dura mater seu pachymeninx). A külső burok. Erős, ínszerű lemez, mely szorosan tapad a koponyacsontok belső felszínéhez, azok csonthártyáját alkotja. A foramen magnumnál két lemezre válva terjed le a gerinccsatornába. A külső lemez összenőtt a csigolyákkal, a belső lemez a durazsákot képezi a gerincvelő számára, és leterjed a 3. sacralis csigolyáig. A 2. lumbalis csigolyától lefelé, ahol a gerincvelő megszűnik, már csak a cauda equina helyezkedik el benne. A két lemez közötti rés a cavum epidurale. A gerinccsatorna epiduralis részében vénás fonat van, a koponya durája és a csont között a durát ellátó artériák ágazódnak el (epiduralis vérzés!).
A kemény agyhártya nyúlványai A koponyát belülről mintegy bélelő dura mater nyúlványokat bocsát az agyvelő mélyebb hasadékaiba: Nagyagysarló (falx cerebri). A nagyagy féltekéit egymástól elválasztó sagittalis lefutású lemez (a fissura longitudinalis cerebribe nyomul), Kisagysarló (falx cerebelli). Az előbbi folytatásaként halad hátul lefelé a kisagy két féltekéje között. Kisagysátor (tentorium cerebelli) valóban sátorszerű lemez, ami a nagyagy occipitalis lebenyét választja el a kisagytól (a fissura transversa cerebribe nyomul be).
A kemény agyhártya üregei A dura mater lemeze néhol kettéválik (pl. az agysarlók kiindulásánál is), és endothellel bélelt üregeket (sinusokat) hoz létre, amik összegyűjtik az agyvelő vénás vérét. Sinus sigmoideus. A legnagyobb üreg, mely a koponyából kilépve a vena jugularis internában folytatódik. Sinus sagittalis superior. A falx cerebri eredésének megfelelően, aminek mentén a villi arachnoideales a liquort visszaszívják a vérbe. Sinus cavernosus. A töröknyereg két oldalán lévő vénás öböl. A szemüreg vénáival is kapcsolatban áll. Benne halad az artéria carotis interna, valamint a szemüreghez menő III., IV., V/1. és VI. agyideg.
A pókhálóhártya Pókhálóhártya (arachnoidea). A középső burok. Szorosan hozzáfekszik a dura mater belső felszínéhez. Az agyvelő felszínén lévő sulcusokba és fissurákba nem terjed be, azok fölött kifeszülve elhalad.
Lágy agyhártya (pia mater) A legbelső burok. A pia materben haladnak az agyvelő erei (érhordozó hártya). Szorosan tapad az agyvelő felszínéhez, beterjed a sulcusokba és fissurákba is. Ezáltal az arachnoidea és a pia mater között egy résrendszer jön létre, a cavum subarachnoideale, ebben helyezkedik el az agyvíz. Az agyvelő felszínének nagyobb mélyedéseinél, nagyobb agyrészek találkozásánál a subarachnoidealis rés kitágulva cisternákat hoz létre. A legnagyobb cisterna a kisagy-nyúltvelő szögleténél van: a cisterna cerebellomedullaris vagy cisterna magna (cisternapunkció; liquorvétel). A subarachnoidealis résnek megfelelően liquorköpeny veszi körül a gerincvelőt és az agyvelőt, melynek szerepe: az agyvelő súlyát csökkenti, ütődéstől, helyi nyomásfokozódástól védi az agyvelőt. Egyes irodalmakban az arachnoideát és a pia matert együtt nevezik lágy agyhártyának (leptomeninxnek).
Az agy burkai és a koponya rétegei
Agyhártyák és koponyarétegek
Agyhártyák
Az agykéreg szerkezete
Az agykéreg (cortex cerebri) tagolódása Ősibb kéregrészek (allocortex). Primitívebb szerkezetűek. Fiatalabb kéregrészek (isocortex seu neocortex). Benne a sejtek hat réteget hoznak létre: stratum moleculare vagy plexiforme. A legkülső réteg, ami főleg rostokból épül fel. stratum granulosum externum. Apró szemcsesejtekből és apró pyramissejtekből áll. stratum pyramidale (externum). Apró pyramissejtek rétege. stratum granulosum internum. Ún. szemcsesejtekből álló réteg. stratum gangliosum (vagy stratum pyramidale internum). Nagy pyramissejtek vannak benne. stratum multiforme. Különböző alakú (orsó-, pyramis- stb.) idegsejtek rétege
Az agykéreg tulajdonságai A pyramissejtek főleg a III. és V. rétegben találhatók, de a II., IV. és VI. rétegben is meglehetősen sok van belőlük. A kérgi sejtek mintegy 60%-a pyramissejt, 40%-a más, kb. 50 fajta érző- és gátlósejt. Az agykéreghez futó specifikus afferens rostok, nagyobbrészt a IV. rétegben végződve, ingerületüket közti neuronoknak adják át. Az asszociációs és commissuralis nem specifikus" rostok valamennyi rétegben elágazódnak. A kéregből kiinduló efferens rostokat túlnyomórészt a III. és V. réteg pyramissejtjeinek neuritjei alkotják. A III. réteg pyramissejtjeinek neuritjei valószínűleg más kéregrészekhez mennek (asszociatív működésűek). Az V. réteg pyramissejtjeinek neuritjei már rendszerint subcorticalis régiókban haladnak, projekciós efferens pályákat alkotnak.
Az agykéreg tulajdonságai Az agykéreg rétegződése nem jelent réteg szerinti funkcionális tagozódást. Lényegesebb az elemek függőleges irányban való columnaris kapcsolódása, tehát az agykéreg funkciós organizációja columnaris. Az isocortex egyes területei eltérő szerkezetűek. Különbözik egymástól a motoros (mozgató) és az érző kéregrész. A mozgató kéregterületeket agranularis kéregnek nevezzük, itt a rétegek elmosódnak, az átlagosnál több a pyramissejt. Itt találhatók az V. rétegben a Betz-féle óriás piramissejtek is (pl. gyrus precentralisban). Ezzel szemben az érző kéregterületek granularis kéregrészek, itt lényegesen kevesebb nagy pyramissejtet találunk, és nagy tömegben szemcsesejtek vannak (pl. látóközpont a fissura calcarina ajkaiban).
Az agykérgi központok elhelyezkedése Az egyes működések kérgi feldolgozásában megkülönböztetünk primer, szekunder és tercier központokat (pl. primer, szekunder, ill. tercier látóközpont, hallóközpont stb.). A primer központ a tudatosítás helye. A szekunder központokban történik az emlékképek alkotása. A tercier vagy legmagasabb rendű központokban megy végbe a képzettársítás, a fogalomalkotás (gondolkodás).
Brodmann-mezők Az agylokalizációkkal kapcsolatban általában Brodmann-mezők szerint jelöljük a cortex egyes területeit. Brodmann az agykérget 47 mezőre osztotta fel és arab számokkal jelölte (pl.: Br. 40 area).
Az agykéreg működési területei
Az agykéreg működési területei
Frontális lebeny (általános mozgatólebeny) Az akaratlagos mozgatóközpont főként a gyrus precentralis kérgében helyezkedik el (Br. 4.), de ráterjed a gyrus frontalis superior, medius és inferior hátsó részeire is (Br. 6a, 6b). E területekről ered elsősorban a pyramispálya-rendszer, a Betz-féle óriássejtekből. A homloklebeny polaris részén a magasabb intellektuális működések központjai helyezkednek el. Ezek a területek, különösen a Br. l0 és 11 régiók a thalamussal egységes rendszert képezve a fájdalomérzés központjai. Itt történik a fájdalom pszichés megélése, azaz a fájdalmi ingerületek pszichés fájdalmi affektusokkal való ellátása. A gyrus frontalis inferior opercularis (insulát fedő) részében (Br. 43, 44 areában) helyezkedik el a Broca-féle motoros beszédközpont, de csak egyik oldalon! Általában a bal agyféltekében (jobbkezeseknél). A homloklebeny medialis felszínén a gyrus cinguliban a közérzet lokalizálódik (Br. 24) (limbicus rendszeri rész).
Agykérgi lokalizáció Brodmann szerint
Parietalis lebeny (általános érzőlebeny) A gyrus postcentralis (Br. 3, 1, 2) testérző (somaestheticus) mező (epicriticus sensibilitas). A gyrus precentralis (mozgató) és a gyrus postcentralis (testérző központok) somatotopiás lokalizációjúak, azaz minden testrésznek egy-egy meghatározott kéregterület felel meg. Minél bonyolultabb egy testrész működése; központja annál nagyobb területet foglal el az agykéregben. A központok közül felül helyezkednek el az alsó végtag, majd a törzs, nyak, felső végtag központjai és legalul a fej, nyelv stb. központjai (fejjel lefelé, helyesebben lábbal felfelé fordított emberke képének felel meg: homunculus).
Homunculus
Temporalis és occipitalis lebeny Temporalis lebeny A gyrus temporalis superior opercularis részében (a Sylvius-hasadék alsó ajkában) helyezkedik el a primer hallóközpont (Br. 41, 42 ). Occipitalis lebeny A primer látóközpont a fissura calcarina felső és alsó ajkában lokalizálódik (Br. 17) úgy, hogy a felső retinafél rostjai az alsó ajakba, az alsó retinafélből jövő rostok pedig a felső ajakba sugároznak. A centralis látás a lebeny csúcsi részén lokalizálódik. A fissura calcarina ajkaival szomszédos részek (Br. 18, 19) a magasabb rendű szekunder és tercier látóközpontoknak felelnek meg (pl. látási asszociációk).
A központi idegrendszer erei, vérellátása
A gerincvelő vérellátása A gerincvelőt három, hosszában lefelé haladó artéria látja el vérrel. Elülső verőér. A 2 db arteria spinalis anterior egyesüléséből jön létre. Az elülső felszínen húzódik. Hátulsó verőér. A 2 db arteria spinalis posterior egyesüléséből jön létre. A szürkeállomány az elülső artériákból kap vért.
Az agyvelő vérellátása 1. Az agyvelő két pár artériából kapja a vért. Arteria vertebralis-ból. 2 db. A foramen magnumon keresztül belép a koponya üregébe és a híd alsó szélénél egyesül az arteria basilarissá. Arteria carotis interna-ból. 2 db. Az os temporale sziklacsonti részén jut be a koponyába, a sinus cavernosumba.
Az agyvelő vérellátása 2. Az agyalapon a hypophysisnyél körül egy artériás gyűrű alakul ki > circulus arteriosus (Willisii) A nagyagyat a circulus arteriosusból eredő három pár artéria látja el vérrel. 2 arteria cerebri anterior 2 arteria cerebri media 2 arteria cerebri posterior
Az agy vénás rendszere Az agyvelő vérét a vénák gyűjtik össze: Venae cerebri superiores (hídvénák) et inferiores: az agy felszínén futó erek Vena cerebri magna (Galeni): az agyvelő belsejéből gyűjti össze a vért. A vénák a sinusokba ömlenek, amelyek összeszedődve a sinus sigmoideus útján szállítják el az agyvelő vénás vérét a vena jugularis internaba.
Az agyvelő kapillárisainak szerkezete Az agy kapillárisainak szerkezete eltér a szervezet többi kapillárisától > A kapillárisok szelektíven engedik át az anyagokat > vér-agy gát. Az agyi kapillárisokat folyamatos endothel borítja, de az endothelsejtek között kétrétegű záró- (kapcsoló)szerkezet található. A kapillárisokat kívülről zárt rétegben astrociták veszik körül.
A központi idegrendszer pályarendszerei
Érző pályarendszerek Az érzéskvalitások csoportjai: Megismerő vagy gnosztikus érzések (epicriticus sensibilitas) lehetnek: Mozgásérzés, helyzetérzés, ízületérzés, vibrációs érzés, mély nyomásérzés, elektromos érzés Tudatosak Nem tudatosak Veleszületett vitális érzések Hőérzés Fájdalomérzés
Érző pályarendszerek 1. Hátsókötegi lemniscus medialis rendszer. 3 neuronból áll: Goll- és Burdach-pálya (tractus gangliobulbalis) A neuronok sejttestei a spinális ganglionokban vannak, s az onnan kiinduló axonok a gerincvelő hátsó kötegében felszállva a nyúltvelő Goll- és Burdach-magvaiban végződnek. Az alsó testfélből jövők a Gollpályát, a felső testfélből jövők a Burdach-pályát alkotják Tractus bulbothalamicus vagy lemniscus medialis. A sejttestek a Goll- és Burdach-magvakban vannak. A belőlük kiinduló idegrostok a nyúltvelőben hurokszerűen kereszteződnek és felhaladnak a thalamus nucleusba. Tractus thalamocortikalis. A thalamusból kiinduló rostok a capsula interna hátsó szárában haladnak fel az érzőközpontokhoz.
Érző pályarendszerek 2. 2. Spinothalamicus pályarendszer Hő-, fájdalom- és bőrfelületi tapintási ingerületeket szállít. A rendszer 1. neuronja egy gangliospinalis neuron. Pseodounipolaris sejtje a spinalis ganglionban van, axonja a gerincvelőben végződik. A 2. neuron a tractus spinothalamicus. A hő- és elemi tapintási ingerületet szállító rostok a thalamusban végződnek, majd átkapcsolódnak egy harmadik neuronra. A tudatosuló fájdalmat érző rostok a thalamuson keresztül a frontalis lebeny fájdalomérző kérgi központjában végződnek.
Érző pályarendszerek 3. 3. Kisagyi afferens pályák A nem tudatos gnosztikus érzőpályákhoz tartoznak: Gowers-pálya vagy tractus spinocerebellaris ventralis. A gerincvelő lumbalis és sacralis szakaszának idegsejtjei az eredés után átkereszteződnek a másik oldalra és a gerincvelő hátsó kötegében haladnak felfelé. A nyúltvelőn és a hídon keresztül a kisagy kérgének moharostjain végződnek. Flechsig-pálya. Rostjai kereszteződés nélkül a gerincvelő azonos oldali oldalsó kötegében haladnak felfelé. A nyúltvelőn át a kisagykéregben moharostokon végződnek.
Érző pályarendszerek 4. A kisagyhoz a gerincvelőn kívül még számos afferens pálya halad más agyrészekből, ezzel biztosítják a kisagy koordináló működését: Tractus vestibulocerebellaris. Az egyensúlyérző agyidegmagvakból kiinduló keresztezetlen pálya. Tractus pontocerebellaris. Az agykéregből jövő pályák a hídmagvakban átkapcsolódva és kereszteződve jutnak a kisagyba. Tractus olivocerebellaris. Az olívából indul ki, kereszteződik, majd a kisagykéregben kúszórostokon végződik.
Mozgató pályarendszerek 1. Piramispálya-rendszer Az akaratos mozgató funkciók leszálló pályái alkotják. A sejttestek elsősorban a középbarázda előtti tekervényben, másrészt a parietalis lebenyben vannak. A belőlük kiinduló rostok a központi idegrendszer caudalis részeiben végződnek.
Mozgató pályarendszerek 2. A piramispálya-rendszer részei: Tractus corticomesencephalicus. A III. és IV. agyidegeknek a mesencephalonban levő magjaihoz megy. A szemmozgató izmok nagy részének akaratlagos működését hozza létre. Tractus corticobulbaris. A rágóizmok, mimikai izmok és egy szemizom akaratlagos működésében, valamint a nyelv- és gégeizmok, a fejbiccentő és csuklyásizom izom irányításában vesz részt. Tractus corticospinalis vagy piramispálya. A gyrus precentralisból induló rostok az agytörzs ventralis részén haladnak lefelé. A nyúltvelő-gerincvelő határán kereszteződik, majd a gerincvelő elülső motoros rostjain végződik. A nyak, a törzs és a végtagok izmainak akaratlagos működtetését végzik.
Mozgató pályarendszerek 3. 2. Extrapiramidalis rendszer Elsősorban funkcionális, mint anatómiai egység, ami motoros aktivitású magokat és rostokat foglal össze. Az akaratlagos mozgások egyenletességét biztosítja. Az üléshez, álláshoz, járáshoz szükséges reflexeket befolyásolja. A primer automatikus mozgásokat koordinálja. Védekezési, menekülési és támadási mozgások szervezője. Az emocionális változásokat kísérő mozgásokat szabályozza. A visceralis vegetatív funkciók integrációját végzi.
Mozgató pályarendszerek 4. Az extrapyramidalis rendszer központjai: A több afferens és efferens pálya útján kapcsolatban állnak egymással. Információt kapnak az agytörzsből, a gerincvelőből és a kisagyból, valamint az agytörzsi hálózatos állományból. Elsődleges integratív központnak tekinthető a kéreg corpus striatuma és a thalamus.
Mozgató pályarendszerek 5. Extrapiramidalis központok: Agykérek premotoros területei Corpus striatum (nucleus caudatus+putamen) Pallidum, claustrum, thalamus Nucleus ruber, substantia nigra Tectum, oliva inferior Formatio reticularis, nucleus dentatus cerebelli Vestibularis magok, nucleus interstitialis
Mozgató pályarendszerek 6. Efferens pályák Agyvelőn belüli efferens pályák. A pallidum-ból, a nucleus ruberből, a substantia nigrából és a formatio reticularisból kiinduló efferens rostok. Az oliva inferiorban végződnek, majd a kisagyba és a gerincvelőbe húzódnak. Hosszú leszálló extrapyramidalis efferens pályák. A nucleus ruberből, a tectumból, az oliva inferiorból és a formatio reticularisból indulnak és a gerincvelő elülső és oldalsó szarvában végződnek.
Mozgató pályarendszerek 7. Kisagyi rendszer A kisagykéregben lévő Purkinje-sejtek axonjai a kisagyi magvakhoz mennek, és ezekből indulnak ki a kisagyat elhagyó efferens pályák, amelyek különböző agyi részletekben végződnek. A kisagy több helyen jelentősen befolyásolja a mozgató pályarendszerek működését. Hatással lehet a motoros agykéregre, de a leszálló pályák révén a gerincvelő motoneuronjaira is.
Limbicus rendszer
Limbicus rendszer jellemzése 1. A limbicus rendszer azoknak az egymással kölcsönös kapcsolatban levő agyi szerkezeteknek a neve, amelyek a túléléshez szükséges táplálkozás, ivás, védekezés és szaporodás szabályozásában és az érzelmek kifejeződésében, valamint a az emlékezet kialakulásában vesznek részt. Neve onnan származik, hogy az ide tartozó agyköpenyrészek széli helyzetűek (limbus = szegély)
Limbicus rendszer jellemzése 2. A telencephalonnak azok a gyűrű alakú részei tartoznak hozzá, amelyek a prosencephalon-ból való fejlődés, kitüremkedés folyamán a diencephalonnal szomszédosak voltak és azt ívszerűen fogják körül. A limbicus rendszerhez tartozó részek a legősibb kérgi integrációs mechanizmusok székhelyei. Legfontosabb bemenő információit a szaglás és a bőrkontaktus adja. A limbicus rendszer irányítja az ösztönöket, az érzelmi megnyilvánulásokat (öröm, boldogság, félelem, harag, düh) és a magatartást. Az agykéreg emléknyomokat beépítő működésében jelentős szerepe van a limbicus rendszernek.
A limbicus rendszer fő részei 1. Ammon-szarv. A halántéklebeny mélyén, annak alsó felületén a belső rész folytatása. Az agy más területeivel (pl. thalamus-szal és hipothalamusszal) kapcsolatot tartva fontos szerepe van az új emlékezetek kialakulásában, a tanulásban és az emlékezésben. Mandulamag (amygdala). A halántéklebenyben az Ammon-szarv előtt van. Szoros kapcsolatban van a szaglórendszerrel, az Ammon-szarvval és a hypothalamus-szal. Az érzelmek kifejezésének központja. A félelemérzettel és az agresszióval van kapcsolatban.
A limbicus rendszer részei
A limbicus rendszer fő részei 2. Áttetsző sövény. A kérgestest elülső része alatt helyezkedik el. Kapcsolatban áll az ammonszarvval, a mandulamaggal és a hipothalamussal. Az öröm és a jutalom központja. Hypothalamus. Az agy más részeivel együttműködve a hormonok elválasztásn keresztül szabályozza a szervek működését. A limbicus rendszer többi részével együtt hozza létre azokat a változásokat, amelyek az érzelmekkel kapcsolatosak (pl. vérnyomás alakulása, szívverés, légzés ütemének módosulása).
A limbicus rendszer fő részei 3. Övtekervény (gyrus cinguli). A kérgestesttel párhuzamosan futó képlet. A tudatos gondolkodásra képes agykéreggel köti össze a limbicus rendszert. Thalamus elülső magcsoportjai. Az ösztönös késztetések szabályozásában van szerepe. Az érzelmek kifejeződésével járó magatartási és megismerési változásokat az idézi elő, ha a limbicus rendszer különböző részeiből információk jutnak az agykéreg homlok- és halántéklebenyébe.
A limbicus rendszer az agyfélteke belseje felől
A limbikus rendszer részei 1. Afferens rendszer Alapvetően két pályarendszerből áll: Tractus spinothalamicus. Elágazódásaival kapcsolatban áll a formatio reticularissal és a középagy substantia grisea centralisaval. Az agykéreg nem specifikus aktiváló rendszerét alakítja ki. Tractus olfactorius szaglópálya. Az orrüregi szaglómezőből indul ki és a hippocampuson, valamint az amygdalában végződik.
A limbikus rendszer részei 2. Központok Hippocampus. A limbicus rendszer központi kapcsolókészüléke. Amygdala Thalamus elülső magcsoportja Hypothalamusban a corpus mammilare Nucleus habenulare Gyrus cinguli Formatio reticularis
A limbikus rendszer részei 3. Efferens rendszerek Két pályarendszer alkotja: Amygdalaból kiinduló efferens rendszer információt szállít a farmatio reticularison keresztül az agytörzs és a gerincvelő felé. Papez-gyűrű. A hipocampusból indul ki, majd a fornixon keresztül a corpus mammilare-ba, ezt követően a az elülső thalamus-magvakon keresztül a gyrus cingulihoz halad.
A limbikus rendszer kapcsolatai A limbikus rendszer az agykérgi magasabb idegközpontokkal és a primitívebb agytörzzsel egyaránt kapcsolatban van. Nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az érzelmek a testre hassanak, hanem az érzelmi választ is szabályozza.
A limbicus rendszer szerepe Kapcsolatot teremt az agykéreg és az agytörzs között. Szerepe van abban, hogy az ember érzelmi állapota hogyan hat testének belső állapotára. Felkészíti a testet a védekezési reakciókra valamint a nemi aktusra. A limbicus rendszer közvetítésével az agykéreg felhasználja a külvilágtól szerzett ismereteket az érzelmekre adott válaszok szabályozására. A primitívebb limbicus rendszer szükség esetén átveszi az irányítást az agykéregtől.
Az agy fejlődési-működési szintjei 1. Agytörzs. Az agy legősibb része. A tudattól függetlenül szabályozza a test belső állapotát, benne életfontosságú reflexek központjai vannak. Limbicus rendszer. 2. evolúciós egység. Lehetővé teszi, hogy érzésekkel és érzelmekkel reagáljunk az érzőinformációkra. Vele van kapcsolatban a magatartás, az utódhoz való szoros (anyai) kötődés, amelyben a szaglás és a bőrérintkezés is részt vesz.
Az agy fejlődési-működési szintjei 2. Agykéreg. A legutoljára kifejlődött agyi terület, a magasabb rendű idegműködéssel áll kapcsolatban. Az agy azon része, amely az emberi gondolkodás és az értelem központja. Ezzel érzékeljük a külvilágot és tudatosan döntünk arról, hogy milyen viselkedéssel és cselekvéssel reagálunk rá.