AGYBONCOLÁS. 1. Általános tudnivalók. 2. Az agy convex felszínének rajzolata

Átírás

1 1. Általános tudnivalók AGYBONCOLÁS (Becher Péter, Tóth Á. Gábor és Csernus Valér) A hemisphaerium elülső részén elhelyezkedő lebeny, amely elöl a polus frontalisban végződik. Hátsó határa a facies superolateralison felül a sulcus centralis, amely a parietalis lebenytől választja el. A sulcus centralis megközelítőleg az agy convex felszínének közepén helyezkedik el, aminek következtében emberben a frontalis lebeny csaknem az agy felét elfoglalja. Lejjebb, ugyanezen felszínen a sulcus lateralis cerebri alkotja a határt a homloklebeny és a temporalis lebeny között. A kezünkbe kerülő agyon a dura mater nem látható. A leptomeninx külső rétege az arachnoidea, ezt az alatta lévő pia materhez kötőszöveti szálak rögzítik. Az arachnoideán az agy konvexitásának és mediális felszínének határán (a sin. sagitt. sup. mentén) kis csomók láthatók. Ezek felelősek a liquor visszaszívásáért, ui. ezek belenyúlnak a sinus széli lacunáiba. Nevük granulationes arachnoidales Pacchioni, és a többi venás sinus mentén is megtalálhatók. Ezek benyomatai, a foveolae granulares-ek a calvaria belső felszínén jól láthatóak. A pia mater követi az agyfelszíneket, így belenyúlik a sulcusokba, míg az arachnoidea a sulcusokat áthidalja. A pia és arachnoidea közti tér a spatium subarachnoideale, mely a liquort és az agy felszínén futó ereket tartalmazza. E tér tágulatai a cisternák, melyekkel a liquor keringése című fejezetben foglalkozunk. 2. Az agy convex felszínének rajzolata 1. ábra Az agy convex felszínének rajzolata A cerebrum a polus frontalis és a polus occipitalis között helyezkedik el. Két hemisphaeriumból áll, amelyek közt egy sagittalis hasadék, a fissura longitudinalis képezi a határt; ebben található a falx cerebri. Hátrafelé ráborul a kisagyra (cerebellum) és az agytörzsre. A kisagytól a nagyagyat egy horizontalis hasadék, a fissura transversa cerebri választja el, melyben - in situ - a tentorium cerebelli feszül ki. A hemispheriumokat természetes, illetve egyes helyeken mesterséges határokkal öt részre osztjuk: a; lobus frontalis b; lobus parietalis c; lobus temporalis d; lobus occipitalis e; insula Ezek felszínén kanyargós lefutású tekervények, gyrusok és közöttük mély barázdák, sulcusok találhatók. A gyrusok és sulcusok rajzolata egyéni variabilitású, de vannak anatómiai jellegzetességek, amelyek mindenkiben egyformák. Egy hemisphaeriumnak három felszíne van: facies superolateralis (seu convexa), facies inferior, és facies medialis cerebri. Ebben a fejezetben a facies convexa tárgyalására kerül sor. A facies inferior leirása az agyalapi topographiánál található (lásd 4. fejezet), míg a facies medialis ismertetése az agy mediansaggittalis metszlapjánál olvasható (lásd 5. fejezetet). A, Lobus frontalis Határai Felszíni rajzolat A facies superolateralison található a folyamatos sulcus centralis, amely a sulcus lateralis cerebrit nem éri el. Előtte vele párhuzamosan fut egy több külön részből álló barázda, a sulcus praecentralis. Közöttük a gyrus precentralis helyezkedik el. A sulcus praecentralisból a polus frontalis irányába két, egymással párhuzamos barázda indul: a sulcus frontalis superior és a sulcus frontalis inferior. Ez a két sulcus három gyrust határol. Legfelső a gyrus frontalis superior, alatta a gyrus frontalis medius, alul pedig a gyrus frontalis inferior. Ezek elöl a polus frontalisban találkoznak. A gyrus frontalis inferiort a sulcus lateralisból felfelé induló két barázda három részre tagolja. A két sulcus közül az előbbre eső a ramus anterior sulci lateralis, a hátsó a ramus ascendens. A gyrus frontalis inferior felosztott darabjai hátulról előre a következők; a pars opercularis (ami hátra átér a gyrus precentralisba), a pars triangularis és a pars orbitalis. B, Lobus parietalis Határai A facies superolateralison elöl a sulcus centralis választja el a lobus frontalistól. A temporalis lebenytől a sulcus lateralis választja el. Ezen a felszínen a további lebenyhatárok önkényesek. Ennek megértéséhez azonban előbb fel kell keresnünk az incisura praeoccipitalist, ami a határ a temporalis és az occipitalis lebenyek közt a convexa alsó élében. Egy fektetett T (/ ) alakú vonal választja el egymástól a parietalis, az occipitalis és a temporalis lebenyeket. A sulcus parietooccipitalisból ( lásd facies medialis) az incisura preoccipitalesig húzott közel függőleges adja a fektetett T egyik szárát. A másik a sulcus lateralis meghosszabbítása vízszintesen. Az ábrán megfigyelhető, hogy a parietalis és

2 az occipitalis lebeny között a határ (a facies superolateralison) a sulcus parietooccipitalis bevágásának az az előzőekben leírt meghosszabbítása. Felszíni rajzolat A facies superolateralison a sulcus centralis mögött, azzal párhuzamosan futó, megszakított barázda a sulcus postcentralis. Közöttük a gyrus postcentralis található. A sulcus postcentralisból hátrafelé induló, a sulcus lateralisra merőleges barázda a sulcus intraparietalis. Ez a parietalis lebenyt két részre osztja: a lobulus parietalis superiorra és inferiorra. A sulcus lateralis végét patkó alakban körülvevő tekervényt gyrus supramarginalisnak nevezzük. Ettől hátrafelé és egy kissé felfelé találjuk a hasonló kinézetű gyrus angulárist, ami a sulcus temporalis superior hátsó végét veszi körül patkó alakban C, Lobus temporalis Határai Elöl a polus temporalis. A facies superolateralison a sulcus lateralis cerebri első része a frontalis lebenytől, hátsó része és képzeletbeli meghosszabítása a parietalis lebenytől határolja el a halántéklebenyt. Az occipitalis lebenytől a sulcus parietooccipitalis convex felszínen látható bevágásától az incisura preoccipitalisig húzott vonal alsó fele választja el. Felszíni rajzolata A facies superolateralison a sulcus lateralis cerebritől lefelé vele hasonló lefutású két barázdát figyelhetünk meg. A felső a sulcus temporalis superior, az alsó a sulcus temporalis medius, ami előrefelé haladva áthajlik az alsó felszínre. A sulcus temporalis superior felett a gyrus temporalis superior, alatta a gyrus temporalis medius van. A sulcus temporalis medius alatt pedig a gyrus temporalis inferior, ami a convex és az alsó felszín találkozási vonalában helyezkedik el; általában a temporalis lebeny hátsó kétharmadában. Keressük fel ismét a sulcus temporalis superior hátsó végét félkör alakban körülvevő tekervényt a gyrus angularist. Jegyezzük meg, hogy ez már a parietalis lebenyhez tartozik. D, Lobus occipitalis Határai A hemisphaeriumok hátsó részén, a polus occipitalisban végződő lebeny. A facies superolateralison a sulcus parietooccipitalis bevágásától az incisura preoccipitalisig húzott vonal határolja fent a parietalis lebenytől, lent pedig a temporalis lebenytől. Felszíni rajzolat A facies convexán látszik, hogy a sulcus intraparietalis hátsó része áthúzódik a nyakszirti lebenyre, amit itt már sulcus occipitalis transversusnak nevezünk. Ettől felfelé lévő sulcus- és gyrusrendszer, a sulci et gyri occipitales superiores, az ettől lejjebb, oldalra eső hasonló képletek a sulci et gyri occipitales laterales. E, Insula 2. ábra Az agy convex felszínének gyrusai. Az insula olyan különleges kéregrész, amely a sulcus lateralis cerebri mélyén fekszik és amire a környező lebenyek mintegy "ránőttek".ezek a lebenyek: a homloklebeny, a halántéklebeny és a parietalis lebeny. A ránőtt lebenyrészleteket operculumoknak nevezzük. Ennek megfelelően beszélünk operculum frontaléról, operculum parietaléról és operculum temporaléról. Az operculum frontalét alkotja a gyrus frontalis inferior és a gyrus precentralis alsó, pars opercularisnak nevezett része. Az operculum parietalét a gyrus postcentralis alsó darabja teszi ki. Az operculum temporale a gyrus temporalis superiorból áll. A sulcus lateralisban a temporalis lebenyhez tartozó, a felső temporalis tekervényből induló gyri temporales transversik találhatók. Az operculumok eltávolítása után láthatóvá válik a háromszögű gúlához hasonlító insula, amelynek csúcsa előre,lefelé és lateral felé mutat. Ebből a csúcsból legyezőszerűen elágazva indulnak felfelé az insula gyrusai; a hátsó leghosszabb tekervény a gyrus longus insulae, az elülső rövidebbeket gyri breves insulaenak nevezzük. Körülöttük keskeny barázda látható. Ez a sulcus circularis insulae. 3. A Brodmann-areák Az agykéreg makroszkópos felosztásán túl ismeretes mikroszkópos-funkcionális tagolás is, amely elsősorban a cortex élettani működéséről tájékoztat. A cortexen megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos központokat. Ezek elkülönítése a következő a szabály: abban az esetben beszélünk elsődleges központról, ha az adott mező egy jól meghatározható egyszerű funkció kivitelezésében vagy érzékelésében vesz részt. Például egy bizonyos izom, vagy izomcsoport motoros működéséért, egy adott bőrterület érző beidegzéséért, egy adott frekvenciálú hang érzékeléséért felelősek. A másodlagos központok komplex feladatok elvégzésére hivatottak, és ennek érdekében összehangolják az elsődleges

3 - 5 - központok munkáját. Ilyen lehet pl. bonyolult mozgásformák koordinálása (beszéd). Az alábbiakban csak a fontosabb Brodmann-mezők felsorolását ejtjük meg.( Brodmann 1909-ben 47 mezőre osztotta fel a cortexet.) Elsődleges központok Brodmann 1,2,3. Elsődleges szomatikus érző mezők, amelyek a gyrus postcentralisban találhatóak. Afferens rostjai elsősorban a thalamus specifikus érző magjaiból erednek és érik el a radiatio thalami median keresztül. Valamennyio érző pálya központja, így a spinothalamicus és a lemniscus rendszeré is. Elsődleges feladata az érzések lokalizációja. A sulcus centralishoz legközelebb a 3., ettől hátrafelé a 1., e mögött pedig a 2. található. Brodmann 17. Az elsődleges látómező. A sulcus calcarinust két oldalról határoló gyrusokon van. A medialis felszínen helyezkedik el legnagyobb része, de hátrafelé kiér a polus occipitalisra is. Brodmann 41, 42. Az elsődleges hallómezők, melyek főleg a sulcus lateralis mélyén, a gyri temporales transversik két hátulsó gyrusán ( Heschl-area ) lokalizáltak. Kissé átérnek a convex felszínre is, a gyrus temporalis superior felső részén. Brodmann 43. Az ízérző központ a gyrus postcenralis pars opercularisán található. Brodmann 4, 8. Az elsődleges motoros mezők. A 4. a gyrus precentralis nagy részét, míg a 8. a gyrus frontalis medius hátsó részét foglalja magába. A 4. a pyramis-pálya fő kérgi központja. A 8. a szemmozgások motoros irányítója. Másodlagos központok Brodmann 5, 7. Psycho-somesthesias központ. A lobulus parietalis superioron felül helyezkedik el. Az érző ingerek magasabb rendű feldolgozása a feladata. Brodmann 18, 19. A psycho-visualis központ. A Brodmann 17 körül helyezkedik el koncentrikusan az occipitalis lebenyen. Szerepe a vizuális ingerek komplex elemzése. Brodmann 22. A psycho-auditorikus központ. A gyrus temporalis superioron található a Brodmann alatt. Ennek hátsó kétharmadát Wernicke-mezőnek nevezzük. Ez a beszédszenzoros mező. Elülső harmada a zenei hallás központja. Brodmann 6. Premotoros központ, amely a gyrus praecentralis előtt helyezkedik el. Ez a régió felelős az összehangolt mozdulatok beindításáért. Brodmann 44, 45. A beszéd összehangolt mozgásaiért felelős area, amely a gyrus frontalis inferior pars triangularisának felel meg. Ezt szokás még Broca-mezőnek is nevezni. 4. Agyalapi topographia Az agyalap legelső szélét, a polus frontalist a lobus frontalis alkotja. A kétoldali frontális lebenyt a fissura longitudinalis választja el. Emellett kétoldalt a két gyrus rectus, ezektől oldalra a gyri orbitales helyezkednek el. A gyr. rectus et orbitales között, a sulcus olfactoriusban húzódik a bulbus et tractus olfactorius, ami a trigonum olfactoriumban végződik. A bulbusban végződnek a fila olfactoria, melyek a szagló érzékhámsejtek centralis nyúlványai és a lamina cribrosán át érik el a koponyaüreget. A trigonumok mögötti lyuggatott terület, a substantia perforata ant. látható, itt jutnak be az agyba az a. cerebri media ágai A kétoldali trigonum között van a chiasma opticum, amelyben a temporális látóterekből eredő látóidegrostok kereszteződnek. A látórendszer chiasma előtti része a n. opticus, a mögötte lévő, tehát részben kereszteződő rostok a tractus opticust alkotják. A chiasma alatt elöl van a lamina terminalis ventriculi tertii. Mögötte a hypophysis látható, ám ez az agy kivételekor rendszerint leszakad, így a hypophysisnyél ( infundibulum ) átmetszetét, egy kis lyukat látunk, amin át a III. kamrába jutunk. Az infundibulum a tuber cinereumról ered. Tovább haladva hátrafelé, a hypothalamushoz tartozó két corpus mamillare található. A féltekékből az agytörzsbe tartó pályák egy része a pedunculus (crus) cerebriben halad. A két pedunculus és a corpora mamillaria egy háromszög alakú árkot, a fossa interpeduncularist fogják közre, melynek lyukacsos alja a substantia perforata posterior, amibe az a. cerebri post. apró ágai nyomulnak be. A pedunculusoktól medialisan (sulcus med. cruris cerebri seu mesencephali) lép ki a n. oculomotorius (n. III.). Az ideg kilépésétől laterálra a lobus temporalis gyrusai láthatók. A gyrus temporalis inf. et medius mellett a cerebellumot eltávolítva láthatjuk meg a gyrus hippocampit, a gyrus fusiformist, az uncust és gyrus lingualist. 3. ábra Facies inferior cerebri fontosabb képletei A pons alsó szélén húzódik végig a sulcus basilaris, melybe az a. basilaris fekszik bele. A híd laterális szélén elöl a n. trochlearis (n. IV.) lép ki a középagyból a frenulum veli medullaris superioris oldalán. Ettől hátrább, a hídkarok elülső szélénél a n. trigeminus (n. V.) hagyja el az agyat. A pons-medulla oblongata határon középen van a foramen coecum. Az ettől oldalra lévő barázdában lép ki a n. abducens (n. VI.). Figyeljük meg a pedunculus cerebellaris mediust, a medulla alsó szélén a pyramisokat, melyeket a fissura mediana anterior választ el. A pyramisoktól oldalt az olivák vannak. Medialis szélükön a sulcus parolivaris medialis választja el őket a pyramisoktól, lateralis szélükön a sulcus parolivaris lateralis húzódik. A pedunculus cerebellaris medius mögött, az oliva előtt két ideg látszik: n. facialis (VII.) és a n. vestibulocochlearis (VIII.) A sulcus parolivaris lateralisban elölről-hátrafelé haladva lép ki a n. glossopharyngeus (IX.), n. vagus (X.) et n. accessorius (XI.).A XI. agyideg ágainak egy része (radices spinales) az első hat cervicalis segmentum ventralis et dorsalis radixa között lép ki. A cranialis gyökerek a n. vagus alatt erednek. A nyúltvelőt a sulcus parolivaris medialisban hagyja el a nervus hypoglossus (XII.) Az erek közül orvosgyakorlati szempontból is kiemelkedik az agyalapi artériás rendszer. Pathológián itt keressük az encephalomalaciát okozó thrombusokat és a subarachnoidalis vérzéseket okozó ún. berry-aneurysmákat. Ez utóbbiak az erek congenitalis tágulatai, melyek hirtelen vérnyomásfokozódáskor ( sex, pszichés izgalom, fizikai erőkifejtés) rupturálnak. A két a. vertebralis a híd-nyúltvelő határon egyesül a. basilarisszá.

4 A két vertebrális artéria egy-egy kis mediális ága az a. spinalis anteriort adja. Laterál felé 5. Az agy mediansagittalis metszlapja 4. ábra Az agyalapi artériás rendszer vázlata. adott ág az a. cerebellaris inferior posterior. Az a. basilaris ágakat ad a hídhoz (rr. ad pontem). A híd elülső szélénél kétoldalra halad az a. cerebellaris superior. Ezek előtt erenek az aa. cerebri posteriores. Az a. carotis interna a chiasmától oldalt két ágra oszlik: az a. cerebri anteriorra és az a. cerebri mediára. A kétoldali a. cerebri anterior között az a. communicans anterior, az a. cerebri media et posterior között az a. communicans posterior teremt összeköttetést. Az így létrejövő érgyűrű a circulus arteriosus Willisii. Ha az agyialapi artériákból indul ki betegeken az un. subarachnoidealis vérzés, melyre jellemző, hogy hirtelen, a másodperc törtrésze alatt fejlődnek ki a tünetek és a beteg diffúz, rendkívül heves fejfájásról panaszkodik. Gyakori az eszméletvesztés,a diagnózis szempontjából döntő a véres liquor. Meninxek közötti vérzés másképpen is kialakulhat. A dura mater és az arachnoidea egymáshoz fekszenek, a kettő könnyen szétpreparálható, közöttük rés van, melyet spatium subduralénak nevezünk. A dura és arachnoidea közét áthidaló hídvénák szakadása tompa trauma eredménye is lehet, amit subduralis haematoma kialakulása kísér. Ennek tünetei hetekkel-hónapokkal az adott trauma után jelentkeznek (intervallum lucidum): hullámzó tudatzavar, aluszékonyság, coma, s végül - a liquoráramlási zavarok miatt - akár hydrocephalus is kifejlődhet. A dura és a calvaria csonthártyája közötti epiduralis vérzések az a. meningea media sérülése révén keletkeznek trauma hatására. Az intracranialis nyomás nő, a beteg hamar elveszti eszméletét, s az agytörzsi légzőközpontok compressiója kezelés nélkül néhány óra alatt halálhoz vezet. Ha a vérzés magában az agyállományban keletkezik, apoplexiáról szólunk. A roncsolás legtöbbször a basalis ganglionok és a capsula interna területén keletkezik. Ha az agyi kapillárisok áteresztőbbé válnak (pl. ólommérgezés, zúzódás esetén) agyoedema veszélye fenyeget. Az agyoedema, apoplexia, daganat eredménye az agytérfogat növekedése, ami az intracranialis nyomás fokozódásával jár. Előfordulhat, hogy az agy bizonyos részei beszorulnak a koponya nyílásaiba (herniatio), s így az adott agyterület károsodik. Gyakran a cerebellum ékelődik be a foramen occipitaléba, vagy a gyrus cinguli a falx cerebri alatt a túlsó oldalra szorul. A metszés elkészítéséhez a megnedvesített agykést a fissura longitudinalis cerebribe, a corpus callosumra helyezzük és egyetlen mozdulattal a kést magunk felé húzva az agyat kettéválasztjuk. Így jól láthatóvá válik a cerebrum facies medialisa, a diencephalon ürege, a harmadik kamra és az agytörzs valamint a kisagy mediansagittalis metszlapja. A metszésen jól látható a kérgestest jellegzetes alakja. Részletes leírását lásd a corpus callosum fejezetben. Hátsó megvastagodása a splenium corporis callosiból előrefelé induló rész a truncus corporis callosi. Ez elöl lefelé térdben visszahajlik ez a genu corporis callosi, és vizszintesen hátrafelé haladva, folyamatosan elvékonyodva a rostrum corporis callosit adja. A corpus callosum ívelt külső peremét a hemisphaerium veszi körül. A kettő között a határ egy barázda, a sulcus corporis callosi. A hemisphaerium közepe felé látszik a sulcus centralis medialis felszíni része, aminek verticalis meghosszabbítása adja a határt a frontalis és a parietalis lebeny között. Nézzük meg előbb a frontalis lebenyt. A sulcus centralis körül a lobulus paracentralis helyezkedik el, aminek elülső része a frontalis, hátulsó része a parietalis lebenyhez tartozik. A corpus callosum ívéhez hasonló formában fut egy barázda, a sulcus cinguli, amely a parietalis lebenyen is folytatódik. A lobulus paracentralis előtt a sulcus cinguli felettt a gyrus frontalis superior van. A sulcus cinguli előrefelé és enyhén lefelé halad majd íve a kérgestest térde előtt megtörik és a rostrum corporis callosihoz hasonlóan hátrafelé halad. Ezt a részét pars subfrontalis sulci cingulinak nevezzük. A sulcus cinguli és a sulcus corporis callosi között a gyrus cinguli helyezkedik el. A gyrus alsó, a rostrum corporis callosi alá hajló része az area subcallosa. Alatta a gyrus rectus (lásd még facies inferior) húzódik. A parietalis lebenyen is folytatódik a sulcus és a gyrus cinguli. A sulcus íve azonban megtörik és felfelé halad tovább. Ez a része a pars marginalis sulci cinguli. Ez a sulcus adja a lobulus paracentralis hátsó határát. A pars marginalis mögött elhelyezkedő gyrusok a precuneusnak nevezett agyállományt alkotják. A precuneus hátsó határa a sulcus parietooccipitalis, ami egyben a parietalis lebeny hátsó határa is. A sulcus parietooccipitalis a sulcus calcarinus medialis felszínre áthajló részéről ered. Figyeljük meg, hogy a sulcus calcarinus elülső (a sulcus parietooccipitalis eredése előtti) része a parietalis lebenyt alul a temporalis lebenytől választja el. A temporalis lebeny ezen része a gyrus lingualis, ami a gyrus parahypocampalis hátsó, az occipitalis lebenyre is áthajló darabja. A temporalis lebeny további ismertetése az agyalapi felszín leírásánál található meg. A lobus occipitalison a sulcus parietooccipitalis mögötti tekervényeket együttesen cuneusnak nevezzük. Ezt lent a sulcus calcarinus hátsó (a sulcus parietooccipitalis eredése mögötti) része határolja a gyrus lingualistól. A következőkben pedig a corpus callosummal a hemisphaeriumoktól elválasztott agyállományra figyeljünk. Ezt a területet három részre lehet osztani: A; A corpus callosum és a harmadik kamra alsó széle által bezárt rész B; Az előző rész alatt elhelyezkedő agytörzs C; Az agytörzs mögött elhelyezkedő kisagy (cerebellum) Az agytörzs és a kisagy leírásával külön fejezet foglalkozik. Így tehát tekintsük meg az A pont alatt körülírt részt.

5 - 9 - A truncus corporis callosi hátsó része alatt előrefelé és lefelé induló köteg a fornix, ami elöl a rostrum corporis callosi vége mögé húzódik, ez a corpus fornicis. Majd íve itt megtörik és a corpus mamillare (lásd később) irányába veszi útját. Ezt a részét columna fornicisnek, a corpus mamillaréba érő végső szakaszát pedig pars tecta columnae fornicisnek nevezzük. (Ez utóbbi rész láthatóvá tételéhez már boncolás szükséges) 6. Horizontális agyszeletek Mielőtt az agyon az első metszéseket megejtenénk, fel kell hívni a figyelmet a következőkre: a vágásokhoz megnedvesített szervkést használunk. Műhiba az agyat nyiszitelni, a legjobb, ha először végiggondoljuk, mit is akarunk csinálni, majd egyetlen határozott vágást ejtünk. Első feladatunk az, hogy az agyvelő egyik hemisphaeriumán horizontális metszlapot készítsünk. Keressük meg a két hemisphaeriumot kettéosztó fissura longitudinalis cerebri mélyén a corpus callosumot, és efelett az egyik oldalon ejtsünk egy vízszintes metszést (lásd fenti instrukciók!). A metszlapon könnyű elkülöníteni a széli, szürke cortexet és a nagyobb tömeget adó fehérállományt. Elsőként a cortexet vegyük szemügyre. Látszik, hogy az agykéreg nem egyforma vastag: 1,3-4,5 mm között ingadozik. Két törvényszerűséget ismerhetünk fel: 1. A gyrusok tetején vastagabb, mint a sulcusok mélyén, illetve 2. a legvastagabb a gyrus precentralisnál, a legvékonyabb a gyrus postcentralisnál és a sulcus calcarinusnál. A sulcus calcarinus szürkeállományában fehér csíkolat látszik (Gennari-csíkolat), amely a kéreg IV. rétegének felel meg. A strata alba a kéreg többi területén is látszanak, de nem annyira feltűnőek. 5. ábra Az agy mediansagittalis metszlapja. A fornix a corpus callosum és a harmadik kamra alsó széle által bezárt területet két részre bontja. Az elülső rész a septum pellucidum. A hátulsó rész a harmadik kamra ürege. Az itt található képletek leírását a harmadik kamrai és az agyalapi topográfiánál található meg, itt csupán a felsorolásukat tesszük meg. Keressük fel a következőket: lamina terminalis, commissura anterior, recessus triangularis, chiasma opticum, recessus suprachiasmatis, recessus infundibuli, corpus mammillare, sulcus hypothalamicus, stria medullaris thalami, corpus pineale, recessus pinealis, commissura habenularum, commissurra posterior, aqueductus cerebri és az adhesio interthalamica. A harmadik kamra alsó részén kis boncolással további képleteket tárhatunk fel. A columnae fornicist kipreparálva és ívét követve megtaláljuk annak alsó darabját a pars tectát, ami a corpus mamillare elülső oldalán végződik ( A corpus mamillaréban két magot találunk, amelyeket fehérállomány borít. A lateralisabb kisebb mag ívben körülveszi a nagyobb medialisat. A medialis magba érkeznek a fornix rostjai és átkapcsolódva innen is indul tovább az információ.) Ha elértük a corpus mamillarét vigyáznunk kell, mert annak hátsó feléről újabb köteg indul felfelé, a fasciculus mamillaris princeps, ami a fornixszal funkcionális összeköttetésben van. Ez a köteg nem sokkal az eredése után két ágra szakad: az egyik a fasciculus mamillothalamicus, ami felfelé haladva a thalamus elülső magcsoportjában végződik. Ezt Vicq d'azyr-kötegnek is nevezik. Ez aránylag vastag és emiatt könnyebben boncolható. A másik köteg a fasciculus mamillotegmentalis, amely vékonyabb és ezért nemigen boncolható. Ez a köteg a tegmentumban végződik. A fehérállomány (centrum semiovale) területén látható sötét pöttyözöttség az apró erektől származik. Mielőtt szót ejtenénk a fehérállomány pályáiról,ismétlésként foglaljuk össze a pályarendszerek típusait: 1. asszociációs rostok 2. commissuralis rostok 3. projekciós pályarendszerek. ad 1, Az asszociációs rostok egy hemisphaeriumon belül kötik össze az agyterületeket. Ezek közül a legfontosabbak a következők: a, két szomszédos tekervény között a fibrae arcuatae, b, a frontalis és occipitalis lebeny között a fasciculus longitudinalis superior, c, a temporalis és occipitalis lebeny között a fasciculus longitudinalis inferior, d, a frontalis és temporalis lebeny között a fasciculus uncinatus, e, végül a corpus callosumot megkerülő cingulum. ad 2, A commissuralis rostok a két hemisphaerium közötti kéregterületeket kapcsolnak össze. Ilyen rostokkal a corpus callosum, commissura anterior, commissura fornicis és a commissura habenularum fehérállományában találkozhatunk. (N.B.: A commissura posterior nevével ellentétben nem tartalmaz corticalis eredetű rostokat, hanem subcorticalis magokból eredő rostok kereszteződnek benne (lásd Edinger-Westphal mag)) ad 3, A projekciós pályákkat a capsula interna leírásánál részleteztük. A centrum semiovalét tehát a fent említett (1) asszociációs rostok mellett a (2) corpus callosum sugárzása és (3) a corona radiata rostjai alkotják. A corpus callosumról alább lesz szó, annyit azonban már itt le kell szögeznünk, hogy a commissuralis pályák elülső, felső és hátsó csoportra oszthatók. a, A kétoldali frontalis lebenyt összekötő rostok íve a forceps anterior s. minort,

6 b, a parietalis lebenyeket összekötő ív a forceps superiort, c, az occipitalis lebenyek íve a forceps posterior s. majort adja. d, a kétoldali temporalis lebenyt összekapcsoló rostok pedig a tapetumot adják. Nem egészen indokolatlan a régi anatómusok által adott forceps (fogó) elnevezés, hiszen a rostozat csípőfogóra emlékeztet. 7. Corpus callosum A nucleus lentiformistól oldalt a capsula externa fehér csíkja, majd a harmadik törzsdúc, a claustrum látszik. Ezt a capsula extrema választja el az insulától.( N.B.: a negyedik törzsdúc, az amygdala nem esik a metszési síkba!) A capsula interna szögletben (genu) megtört fehér csíknak látszik, melynek elülső és hátsó szárát (crus anterius et posterius), valamint retro- és sublentiform részét különítjük el (az utóbbi kettő a metszlapon nem látható). A cortexet az agytörzzsel összekötő corona radiata rostjai a capsula internában futnak. A thalamusból a kéreg felé futó rostok (pedunculi thalami) a capsula interna mediális részén húzódnak. Megkülönböztetünk pedunculus anteriort, superiort et posteriort. Az agyvelő mediális részéből egy kb. 1 cm-es szeletet levágva elénk tűnik a kérgestest (corpus callosum). Mint már említettük, a corpus callosum commissuralis pályákból áll, melyet vékony szürkeállomány (stratum griseum) borít. Elülső vége a polus frontalistól 3 cm-re fekszik, hátsó vége és az occipitalis polus közötti távolság pedig 5 cm. A commissuralis rostok csíkolatot (striae transversae) alkotnak rajta. Hosszában kétoldalt 2-2 sötétebb csík figyelhető meg, amit indusium griseumnak nevezünk. Ez a vékony szürkeállományréteg a limbikus rendszer része. A corpus callosum dorsalis felszínén mint striae longitudinales medialis et lateralis láthatóak. Sagittalis metszlapon (caveat: ne ezen az agyon csináljuk!) a görbe kérgestest lefutása jól tanulmányozható. Elöl a lamina terminalisszal indul, majd rostruma a III. kamra elülső falát képzi. Ez a genuban hajlik át a truncus corporis callosiba, mely a sulcus parietooccipitaliszig húzódik hátra s mint a 'rák farka' visszacsapódik (splenium). A radiatio corporis callosit (forcepsek) már fentebb leírtuk. 6. ábra A capsula interna pályái 8. A Flechsig-metszlap A Flechsig-féle ferde metszés előnye az, hogy a törzsdúcokról viszonylag jó képet kaphatunk anélkül, hogy horizontális és frontális metszlapok sokaságát kellene készítenünk. A metszést az eddig épen hagyott hemisphaeriumon ejtjük meg. A megnedvesített szervkéssel a corpus callosum hátától, a középvonaltól 1.5 cm.-re kezdve, mintegy 45'-os szögben lefelé és laterálra, a temporalis lebeny csúcsán áthaladó síkban metszünk (caveat: a nyisziteléssel itt még többet árthatunk, mint eddig!). Először a cortexet vizsgáljuk meg. Keressük meg az insulát a sulcus lateralis mélyén! Ezután mediálról-felülről lefelé-laterálra írjuk le a struktúrákat. A corpus callosum alatti csík a fornix (lásd később). A fornixátmetszet elülső szélénél a nucleus caudatus feje és a v. thalamostriata átmetszete látszik, hátsó szélénél a hippocampus és a fimbria hippocampi figyelhető meg. Közvetlenül emellett a cauda nuclei caudati tűnik fel. A fornix íve a metszlapon a thalamus magvait (ebből a Flechsigmetszlapon leginkább a pulvinar thalami látszik) zárja körül. Oldalt egy nagy mag, a nucleus lentiformis látszik. Ez a törzsdúcokhoz tartozik. A nucleust a thalamustól illetve a caput nuclei caudatitól fehérállomány, a capsula interna választja el. A nucleus lentiformis külső, sötétebb része a putamen, belső, világosabb területe pedig a pallidum. A putamen és a nucleus caudatus (szintén törzsdúc) közötti szürkeállománykötegek csíkolatot (striákat) okoznak a capsula internán, ezért ezt a három azonos funkciójú szürkeállományt együttesen striatumnak hívják. A capsula crus anteriusában a pedunculus anteriort (radiatio thalami anteriort), mögötte a tractus frontopontinust (Arnold-pálya) látjuk. E pálya az extrapyramidalis rendszer része. A genuban a tractus corticomesencephalicus, a tractus corticopontinus és a tractus corticobulbaris (corticonuclearis pályák) húzódik, majd a tractus corticospinalis rostjai találhatók. Ez utóbbi négy pályát - összefoglaló néven - tractus pyramidalisnak (piramis pályának) nevezzük. Emögött a radiatio thalami media halad a Brodmann 1,2 és 3. areákig. Ezt követi a másik nagy extrapyramidalis pályaköteg, a Türk-pálya (tractus temporo- parieto- occipitopontinus). A radiatio acustica, a hallópálya ötödrendű neuronjait juttatja el a corpus geniculatum medialéból a Brodmann 41,42 areákhoz, a kérgi hallómezőkig. A sort a radiatio optica zárja, mely a corpus geniculatum lateraléból viszi a mádodrendű látópályaneuronokat a lobus occipitalis Brodmann 17-es areájáig, a primaer látómezőig. A radiatio acusticát és opticát radiatio thalami posteriorként is emlegetik. (lásd ábra) A pedunculus thalami anterior az anterior et medialis thalamusmagvak és a frontalis lebeny között húzódik. A pedunculus superior a frontalis illetve parietalis lebenyek, valamint ventralis thalamusmagvak összeköttetését biztosítja, s a test és a fej általános érző impulzusait továbbítja. A pedunculus posterior a hátsó parietalis valamint az occipitalis területek és a caudalis thalamusmagvak összekapcsolója. 9. Ventriculus lateralis Az oldalkamrák a hemisphaeriumok belsejében találhatók és a foramen interventricularén keresztül a harmadik agykamrával közlekednek. A foramen interventriculare előtti rész a cornu

7 anterius, a frontalis lebeny ürege, emögött van a pars centralis, amely a parietalis lebenyben foglal helyet. A pars centralis utáni rész a cornu posterius, mely az oldalkamra occipitalis lebenyben lévő szarva, s melynek vége kb. 2 cm-re közelíti meg a polus occipitalist. A hátsó szarv a cornu inferiusban folytatódik, mely a lobus temporalisban található. A cornu anterius nem tartalmaz plexus chorioideust. Frontalis metszete háromszög alakú. Medialis határa a septum pellucidum, lateralis fala a caput nuclei caudati. Alul ék formájában a rostrum, elöl a genu, felül a truncus corporis callosi határolja. A septum pellucidum két laminából áll, melyek között gyakran egy, a kamrák üregével nem közlekedő rés, a cavum septi pellucidi van. Ezt ötödik, vagy Verga-féle kamrának is nevezik. A pars centralis (régi nevén cella media) hasáb alakú. A truncus corporis callosi alatt helyezkedik el. Lateralis fala a corpus nuclei caudati és a stria terminalis (alatta a v.thalamostriata található). Fenekén a thalamus (melyet egy fehéres színű lemez), a lamina affixa borít, és a plexus chorioideus (az a. chorioideával) látszik. Mediális fala a corpus fornicis. Ha a cella media plexus chorioideusát letépjük, két szakadási vonalat, a tenia chorioideát és a tenia fornicist láthatjuk. A cornu posterius oldalról lapított, lencse alakú üreg, az occipitalis lebenybe nyúlik bele. A kétoldali hátsó szarv az esetek nagy részében aszimmetrikus. Felette a splenium corporis callosi rostjai húzódnak. A splenium lehajló rostjai hozzák létre a két oldalsó falat képző tapetumot. Medialis falán két kiemelkedés látható: a felső a bulbus cornus posterioris (a forceps major rostjai okozzák), míg az alsó a calcar avis, mely a sulcus calcarinusnak megfelelő benyomódás. A cornu posterius fenekén a trigonum collateralét figyeljük meg. A hátsó szarv sem tartalmaz plexus chorioideust. A cornu inferius oldalsó fala a tapetum. Tetejét a corpus callosum, cauda nuclei caudati és a stria terminalis képezi. Fenekén végighúzódó hosszanti struktúra az eminentia collateralis, (a sulcus collateralis benyomata), mediálisan a plexus chorioideussal és a fimbria hippocampival fedett hippocampus látható. A hippocampus elülső vége medial felé elhajlik (pes hippocampi). Ezzel szemben az amygdala bedomborodása, a tuberculum amygdalae látszik.a plexus chorioideus a tenia fimbriae révén a fimbria hippocampi lateralis széléhez, a tenia terminalisszal pedig a cornu inferius tetejéhez rögzül. Az érfonat cella mediabeli részének letapadását szolgáló tenia chorioidea a tenia terminalisban, a tenia fornicis pedig a tenia fimbriaeben folytatódik. Az alsó szarv mediális felszínén. a fissura chorioideán (a tractus opticus és fimbria hippocampi közti résen) lép be az a. chorioidea anterior.a gyrus dentatus a fimbria hippocampi és a gyrus parahippocampalis között helyezkedik el. Ezt akkor láthatjuk meg, ha a hemisphaeriumok hátsó darabját az agyról leválasztjuk,hogy az agykocsányokat láthatóvá tegyük. Az érfonat felduzzad a cornu inferius elején a glomus chorioideumot képezve. A glomusban elmeszesedett területek (corpora amylacea) gyakoriak. A plexus chorioideust az a. chorioidea anterior (az a. cerebri mediából) és az a. chorioidea posterior (az a. cerebri posterior ága) látják el. A kétoldali oldalkamra plexus chorioideusa elöl, a thalamus és a columna fornicis közötti foramen interventriculare Monroin át a ventriculus tertius érfonatába megy át. 10.Ventriculus tertius A truncus corporis callosi eltávolítása után elöl a két septum pellucidumot, hátrébb a két corpus fornicist látjuk, melyek hátrafelé szétváló crusai között a psalterium (commissura fornicis,seu commissura hippocampi seu lyra Davidis) feszül ki. A crusok vége az alsó szarvban fimbria hippocampi formájában a hippocampusról ered. A fornix óvatos eltávolítása után előtűnik a III. kamra tetejét képező plexus chorioideus ventriculi tertii. A plexus chorioideus letépésével tárul fel a III. kamra. A plexus chorioideus helyét eltávolítása után két tépési vonal, a két tenia thalami jelzi. A harmadik agykamra sagittalisan elhelyezkedő, lapos üreg, mely a foramen interventriculare Monroin keresztül az oldalkamrákkal, az aqueductus cerebrin át pedig a IV. kamrával közlekedik. Felülről rátekintve gyakran látszik a kétoldali thalamus közti sokszor meglévő adhesio interthalamica. Elülső fala a lamina terminalis (mely a chiasma opticum és a corpus callosum között elhelyezkedő ependymalemez, az eredeti prosencephalon hólyag elülső fala), a két columna fornicis és a commissura anterior. Utóbbiak alkotják a recessus triangularis határait. el. Oldalfalát a thalamus és a hypothalamus képezik, melyeket a sulcus hypothalamicus választ Fenekét a hypothalamus képezi. Két benyomatot hoz létre a chiasma opticum és a corpus mamillare. A chiasma opticum előtt a kamra ürege lefelé kiöblösödik, ez a recessus opticus. A chiasma opticum mögötti üreg a hypophysis infundibulumába nyúlik bele, ezért neve: recessus infundibuli. Hátulsó falán alul az aqueductus cerebri nyílik, melyet felülről a commissura posterior 7. ábra A harmadik agykamra mediansagittalis metszete

8 határol. Felette a recessus pinealis van; efelett a commissura habenularum található. A commissura habenularumhoz csatlakozik az epiphysis, mely a lamina tecti felett a négy colliculus közötti mélyedésbe fekszik. A kamratetőt alkotó tela chorioidea ventriculi tertii commissura habenularum feletti hátrafelé nyúló kiöblösödése a recessus suprapinealis. Teteje a lamina chorioidea epithelialis ventriculi tertii. 11. Ventriculus quartus A negyedik kamra rombusz alapú üreg, amely a pons és medulla oblongata dorsalis nyílt részében helyezkedik el. Feneke a fossa rhomboidea. A fossa rhomboideát elöl a pedunculus cerebellaris superiorok, hátul a tuberculum fasciculi gracilis et cuneati határolják. Hosszanti átmérőjének elülső csúcsába az aqueductus cerebri torkollik, hátsó csúcsát obexnek (calamus scriptoriusnak) nevezzük. Haránt átmérőjének megfelelően fehéres csíkok, striae medullares húzódnak, melyek a hallópálya rostjait tartalmazzák. A két végpontnak megfelelő területek az areae vestibulares. Az árkot a hosszanti lefutású sulcus medianus osztja jobb és bal félre. Ezzel párhuzamosan laterálisan fut a két sulcus limitans. Ezek és a sulcus medianus között van az eminentia medialis. Ezalatt a nucl. nervi abducentist megkerülő n. facialis motoros rostok domborítják ki a colliculus facialist. A pons területén a sulcus limitansoktól oldalt az ott lévő noradrenerg sejtek metabolitjai kékes elszíneződést mutatnak, ezért a terület neve locus coeruleus. A medullaris részen a striae medullares, sulcus medianus és sulcus limitans kétoldalt egy-egy háromszöget zár be: trigonum nervi hypoglossi. Ettől oldalt a trigonum nervi vagi (ala cinerea) van. Lateralra a hányásközpont (area postrema) hypervascularisált területe helyezkedik el. Mediansagittalis metszeten az agykamra háromszög alakú, melynek elüső szára a velum medullare superius, mely éles szögben megtörve (ez a szög a kamra csúcsát, a fastigiumot alkotja) a velum medullare inferiusban folytatódik, mely rövid lefutás után a IV. kamra plexus chorioideusába megy át. A plexus chorioideus az obexnél kezdődve T alakban húzódik az area vestibularisoknál lévő recessus lateralisokig, melyen kitüremkedik az agyalapra a Bochdalek-féle virágkosarat alkotva. A recessus lateralisoknál található az apertura lateralis ventriculi quarti (Luschkae). Az obexnél van az apertura mediana ventriculi quarti (Magendii). 12. A liquorkeringés A kamrák üregét és a subarachnoidealis teret a liquor cerebrospinalis tölti ki. A liquor a kamrákban lévő plexus chorioideusokban termelődik, amit megtalálhatunk az oldalkamra cella mediájában, cornu inferiusában, valamint a harmadik és a negyedik kamrában. Legnagyobb mennyiségben a két oldalkamra vesz részt a folyadék termelésében. Kövessük a liquor áramlás útját a felszívódástól legtávolabb eső helytől, az oldalkamra alsó szarvától. A cornu inferiusban és a cella mediában termelődő liquor a foramen interventricularékon keresztül a harmadik kamrába jut. Az ebben a kamrában is működő plexus chorioideus által termelt liquorral együtt halad tovább az aqueductus cerebrin keresztül a IV. kamrába. A negyedik kamrából a liquor egy elenyésző része a gerincvelő canalis centralisába jut. Döntő része pedig a subarachnoidealis térbe kerül. A kapcsolatot a subarachnoidealis tér és a kamrák üregrendszere között a IV. kamra leírásakor tárgyalt apertura mediana ventriculi quarti (Magendii) és az apertura lateralis ventriculi IV. (Luschkae) jelenti. A Magendi-nyílás a liquort a cisterna cerebellomedullárisba vezeti, ami a nyúltvelő és a kisagy szögletében helyezkedik el.a Luschka-féle nyílás pedig a IV. kamrából a cisterna ambiensbe juttatja. Ez a cisterna a kisagy-híd szögletben helyezkedik el. Érdekessége, a Bochdalek-féle virágkosár, ami az apertura lateralis ventriculi quartin a IV. kamra plexus chorioideusának kitüremkedése. Ebből a két cisternából jut el a liquor a spatium subarachnoideale legtávolabbi részeibe is. Így a fossa interpedunculárisban elhelyezkedő c. interpeduncuárisba, a corpus callosum spleniumánál látható c. venae magnaéba, a c. fossae lat. cerebribe és a c. chiasmatisba, továbbá a gerincvelő körüli spatium subarachnoidealéba is, amelyet a ligamenti denticulati két részre osztanak. A dorsalisan lefelé áramló liquor a szalagok fogai között a ventralis részbe kerül, majd a localisan fel nem szívódó rész felfelé veszi útját. A liquor részben a meningszek felszínén szívódik fel, valamint a vénás sinusok (főleg a sinus sagittalis superior) mentén elhelyezkedő granulationes arachnoidealesekben. Végezetül szóljunk a liquoráramlás zavarairól. Az elváltozások megjelenésük szerint két fő csoportra oszthatóak. Amennyiben az áramlási akadály gátolja a liquor kijutását a kamrarendszerből a subarachnoidealis térbe, hydrocephalus internus esete áll fenn. Ilyenkor a kamrák tágulata figyelhető meg, míg a spatium subarachnoideale normális tágasságú. Előforduló fejlődési rendellenesség az aqueductus cerebri részleges, ritkán teljes elzáródása. Az átfolyási akadályozottság e típusában a liquor a III. és az oldalkamrákban pang, amelyek hatalmasra kitágulhatnak. Hydrocephalus externus esetén nemcsak a kamrákban, hanem a spatium subarachnoidealéban is pangás, tágulat figyelhető meg. Bár a liquor a kamrarendszerből kijut, de a subarachnoidealis téren bellül gátolt az áramlása, vagy a felszívódása. 13. Frontális agyszeletek A frontális agyszeletek megismerésének nemcsak anatómiai jelentősége van, ugyanis a pathológiában is a szeletelést alkalmazzák az agy elváltozásainak megismerésére. Ráadásul a ma már mindennaposnak számító computertomographia és NMR is horizontalis illetve frontalis agyszeleteket készít. A frontalis agyszeletek elkészítéséhez az agyat convex felszínével felfelé tegyük az asztalra (normál pozícióban). A megnedvesített agykést a fissura longitudinalisra merőlegesen, frontalis síkban tartsuk, és a polus frontalistól indulva harántujjnyi (1.5-2 cm.) vastagságú szeleteket válasszunk le egyetlen finoman határozott mozdulattal úgy, hogy az agykést ne csak lefelé nyomjuk, hanem magunk felé is húzzuk. A nyert szeleteket az agyat három harmadára oszthatjuk el: 1, Az elülső harmad a polus frontalistól a trigonum olfactoriumig,

9 - 17-2, a középső harmad a trigonumtól a splenium corporis callosi-ig, végül 3, a hátsó harmad a spleniumtól a polus occipitalisig tart. ad 1, Az elülső harmadban készített szeletek eleinte két részre válnak (bal és a jobb frontalis lebeny), csak azutén nyerünk egy szeletet miután a genu corporis callosi a két oldalt összefogja. Ez polus frontalistól 3 cm-re (kb. a második szelet) már látszik a két hemisphaeriumot összekötő vékony csíkként. Az első szeleten tehát a kérgen és a fehérállományon (centrum semiovale, vagyis itt a forceps anterior, radiatio thalami anterior, tractus frontopontinus és az asszociációs pályák) kívül semmit sem láthatunk. A következő darabon, a genu alatt az arteria cerebri anteriorok átmetszetei tűnnek fel. Keressük meg a facies superolateralis ebbe a szeletbe eső gyrusait, név szerint (felülről lefelé) a gyrus frontalis superiort, mediust et inferiort, valamint a gyri orbitalest et rectust. Az alsó felszínen esetleg rajta maradhat a két bulbus olfactorius is, amelyek a gyrus rectustól oldalra helyezkednek el. A medialis felszínen a gyrus et sulcus cinguli lelhető fel. A következő metszlap alsó élében feltűnik a két tractus olfactorius átmetszete is. Amennyiben áthaladtunk a corpus callosum genuján, a középvonal két oldalán két háromszög alakú üreg látszik, amelyek a ventriculi lateralis cornu anteriusai. Ezek oldalsó falát a caput nuclei caudati alkotja, tetjét pedig a truncus corporis callosi, amely felhajló rostjai a forceps superiort alkotják. A kamrák alsó csúcsában a rostrum corporis callosi látszik. Medialis, egymással ésszefekvő faluk a septum pellucidum, amiben néha látszik a Verga-féle kamra, valamint a vv. septi pellucidi. A caput nuclei caudatitól lateralra ritkán előforduló lelet, hogy fehér- és szürkeállományrészletek váltják egymást. A nucl. caudatus feje mellett látható először a capsula interna (fehérá.), amelyben finom szürke striák láthatók (lásd striatum). Majd a putamen nucl lentiformis (szürkeá.), ezt követi a capsula externa (fehérá.), következik a claustrum (szürkeá.), a capsula extrema (fehérá.). Széli részén a corticalis gyrusok írhatók le, amelyek a sulcus lateralis cerebri mélyén fekvő insulához tartoznak. Ettől oldalra a temporalis lebeny polus temporalisa kerül a metszetbe. Az is észrevehető, hogy a striatum két tagja basalisan összeolvad. ad 2, A középső harmad első szelete a chiasma opticum magasságában készül. A két hemisphaerium között kapcsolatot teremtő corpus callosum alatt még az oldalkamra cornu anteriusa látható. A corpus callosum felett a fissura longitudinalis cerebriben az a. cerebri anteriort találhatjuk meg. A két oldalkamra között itt is a két septum pellucidum húzódik, amelynek alsó része megvastagva a columna fornicist tartalmazza. Ez alatt egy horizontalisan futó fehérállományköteget látunk, amely a commissura anterior rostjaiból áll. Előfordulhat az, hogy a harmadik kamra kis része is belekerül a metszési síkba, így columnae fornicisok és a commissura anterior közötti recessus triangularis is fellelhető. Amennyiben a metszet kicsit hátrébb készült, akkor már eltűnik a septum pellucidum, és a két kamra üregének átmetszete is megváltozik. Az üreg négyzet alakú lesz, ami azt jelenti, hogy a cella mediában vagyunk. A medialis falat már a corpus fornicis alkotja, és a kamrában megjelenik a plexus chorioideus is. A kamrától oldalt a nucleus caudatus corpusa látszik, ami itt már lényegesen kisebb átmetszetű, mint a mag feje. A kamra falán, a nucl. caudatus alsó élénél fut a v. thalamostriata. Ha szerencsénk van, akkor a metszlapon létszik a foramen interventriculare, ami átvezet a harmadi kamrába. A ventriculus tertius a metszlap közepén elhelyezkedő, keskeny, állított téglalap alakú üreg. Tetején látszik a tela chorioidea ventriculi tertii. Alján látható lehet a recessus opticus, vagy a recessus infundibuli. A hátrébb eső corpus mamillarék is beleeshettek a metszésbe. A harmadik kamra oldalfalainak alsó harmadán keskeny behúzódás is megfigyelhető lehet: ez a sulcus hypothalamicus. Ritkán a harmadik kamra oldalfalait áthidaló adhesio interthalamica is megfigyelhető. A harmadik kamrától oldalra komlex szürkeállomány tömörülés figyelhető meg, amit a sulcus hypothalamicus vonalának megfelelően két fő részre lehet osztani; a vonal alatti rész a hypothalamus magjait, a felette levő rész a thalamus magjait taralmazza. Általában jól látszik a thalamus magjait medialis és lateralis csoportra osztó lamina medullaris thalami, ami felfelé az oldalkamra alsó falának irányába fut. A thalamus lateralis magja felett jól látható az egyre keskenyedő nucleus caudatus. Tőlük lateralra jól elkülönül a capsula interna. Az ettől oldalra eső szürkeállományt a lamina medullaris externa két részre bont. Lateralisan a putamen nuclei lentiformis, medialisan a globus pallidus helyezkedik el. A pallidum nuclei lentiformis csak a középső metszetekben látható, mert kisebb, mint a putamen, ami a pallidomra előről és hátulról is hagymalevélszerűen ráborul. Ezért az előbbre illetva hátrébb eső szeleteken csak a putamen látható. Szintén fellelhető a capsula externa, a claustrum, a capsula extrema, majd pedig az inzula corticalis állománya. Az insulánál az arteria cerebri media átmetszete látható. Keressük fel újra a corpus mamillarékat. Tőlük oldalra láthatjuk a tractus opticusokat. Az ettől oldalra eső hemisphaeriumrész a temporalis lebenyhez tartozik. A polus temporalisokat már elhagytuk. Mögöttük a lobus temporalis fehérállományában, az oldalkamra cornu inferiusának kezdete előtt a negyedik törzsdúcot találjuk: a corpus amygdaloideumot (amygdalát). A következő szeleten az tűnik fel, hogy a harmadik kamra ürege kisebb lett, valamint megjelent az ololdalkamra temporalis lebenybe eső cornu inferiusa is. A két hemisphaerium között jól látható a kérgestest egy kissé vastagabb íve, ami a splenium corporis callosi. Alatta jobb ée bal oldalon is megtalálható a cella media, ami az előzőekben leírtakhoz képest csak annyit változott, hogy a corpus nucl. caudati egy kissé vékonyabb lett. A cornu inferius alatt felcsavarodó kéregrész alkotja a hippocampust, melynek fimbriája már az oldalkamra medialis falában fut. Figyeljük meg a szarv medialis falát alkotó plexus chorioideust. A cornu inferius felső falán nagyon ritkán ismerhető fel macroscoposan a cauda nuclei caudati. A keskenyedő harmadik kamra hátsó falán keressük meg a comm. habenularumot, felette a recessus suprapinealist, alatta a recessus pinealist. A recessus suprapinealistól laterálra figyelhetjük meg a nucleus habenulaet. A commissura posterior a recessus pinealis aját alkotja. A harmadik kamra két oldalán a thalamus lelhető fel. Mivel metszetünkbe az agytörzs is belekerül, keressük meg benne az aqueductus cerebrit, aminek átmetszete rombusz alakú, és a mesencephalon üregét alkotja. Ettől kétoldalra két, lapos orsó alakú, enyhén ferdén álló magokat,a substantia nigrát fedezhetjük fel. Ennek hosszanti tengelyét követve két szürkeállományrészlet látható: a medialis a corpus geniculatum mediale, a lateralis a corpus geniculatum laterale metszete. A substantia nigra és a thalamus között kör alakú szürkeállomány a nucleus ruber. A substantia nigra alatt a pedunculus cerebri pályáit találhatjuk meg. Az agyszelet alsó részét már a pons képezi. A harmadik harmadban (splenium corporis callosi után) készült szelet három darabra válik szét. A két occipitalis lebenyre és a kisagyra. A kisagyban jól látható a negyedik kamra metszete, felette a vermis és a kisagyi magikból a nucleus dentatus. A negyedik kamra alatt a nyúltvelő nyílt részének a metszete helyezkedik el. A lobus occipitalisokban a cornu posterius lencse alakú ürege figyelhető meg. medialis falán jól észrevehető benyomatot okoz a sulcus calcarinus, amit calcar avisnak nevezünk. A centrum semiovale alkotásában itt a pedunculus thalami posterior, tractus temporo-occipitopontius, radiatio optica, valamint az asszociációs pályák vesznek részt. A cortexben Gennari-csíkolat látható.

10 További horizontális agyszeletek Miután már ismerjük a nagyagy gyakorlatilag összes struktúráját, egyszerű lesz akár csak elképzelni is az agy további horizontális szeleteit. A thalamus felső része magasságában ejtett metszésnél laterálról mediál felé haladva megkereshető a capsula extrema, a claustrum, a capsula externa és a putamen, ettől mediálra pedig a capsula interna. Paramedian helyzetben elöl a caput nuclei caudati, mögötte pedig a thalamus látható. A metszlap hátsó felében, a cornu posterius ventriculi lateralis melletti fehérállományú köteg a Gratiolet-sugárzás (radiatio optica). Végezetül a már ismert oldal- és harmadik kamrai képletek, valamint a colliculus superior et inferior és a corpus pineale ismerendők fel. Középmagas (az előbbi alatt 1-2 cm-rel készített) szeleteken a fentebb leírt törzsdúcok mellett látható a pallidum is. Az oldalkamra csúcsánál található a caput nuclei caudati, a középvonalban a nucleus medialis thalami és annak hátsó szélénél a nucleus ruber. Ettől laterálra figyelhető meg a cauda nuclei caudati. Közvetlenül a cauda melletti üregátmetszet a cornu inferius ventriculi lateralis a fimbria hippocampi keresztmetszetével. Igen mély metszlapon a legnagyobb méretű a putamen. A pallidumnak megjelenik a belső része is, a thalamust pedig felváltják a hypothalamusmagok. 16. Agytörzsi szeletek Agytörzs alatt a medulla oblongata, a pons és a mesencephalon együttesét értjük. Egyértelmű, hogy ezt az agyterületet is szeleteléssel ismerhetjük meg a legjobban. A medulla oblongatán három típusos metszlapot készítünk. A legalsó, caudalis metszlap a gerincvelő és a nyúltagy átmenetében készül. Felismerhető még a gerincvelő szürkeállománya (cornu anterius et posterius, pars centralis) a canalis centralis átmetszetével. A körvonalon keressük meg a fissura mediana anteriort és mellette a sulcus lateralis anteriort. A kettő között van a funiculus anterior. A fissura mediana anteriorban figyelhető meg a 15. Mesencephalon et corpora geniculata Húzzuk hátra a kisagy elülső részét! Ekkor megfigyelhető a mesencephalon dorsalis részén a lamina tecti illetve a colliculus superior et inferior. A két colliculus superior a szélesebb és laposabb, míg az alsók vékonyabbak és magasabbak. Az alsó colliculusok között tapad a velum medullare superius. A colliculusokból oldalfelé húzódnak a brachium colliculi superioris et inferioris, melyek a diencephalonhoz tartozó corpus geniculatum lateraléhoz és a corpus geniculatum medialéhoz visznek rostokat. Az oldalsó térdestest és a felső dudor a látópályához, míg a mediális térdestest és az alsó dudor a hallópályához tartozik. A tractus opticus a pulvinar thalamiban, colliculus inferiorban és főként a a corpus geniculatum lateraléban ér véget. A rostok elsősorban a corpus geniculatum lateraléban kapcsolódnak át és a radiatio opticát alkotják, mely a lobus occipitalis Brodmann 17, 18 és 19. areájában végződik. A hallópályák jóval bonyolultabbak. Itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy a harmadrendű neuronok végződnek a nucleus colliculi inferiorisban, ahonnan az impulzus a corpus geniculatum medialéhoz, onnan pedig - a radiatio acustica formájában - a Brodmann 41 és 42 areákba jut. Feladatunk még a trigonum lemnisci megkeresése. Ez mediálról a sulcus lateralis mesencephali, laterálról a brachium colliculi inferioris, hátulról pedig a pedunculus cerebellaris superior által határolt háromszög. (Functionális jelentőségét a benne található hallópályamag adja.) A mesencephalont a cerebrummal összekötő pedunculus cerebrit az agyalapi topographiánál már leírtuk. Ismétlésként pedig keressük meg a szárak közti fossa interpeduncularist és az ott kilépő n. oculomotoriust. 8. ábra A nyúltvelő zárt részének metszete pyramispályák kereszteződése, a decussatio pyramidum. A sulcus lateralis anteriortól oldalra a fasciculus lateralis, majd a sulcus lateralis posterior látszik. Tovább haladva hátrafelé a fasciculus posterior et sulcus medianus posterior is tanulmányozható. Az oliva alsó pólusán áthaladó metszési síkban a fissura mediana anterior mellett kétoldalt a pyramisok, a sulcus parolivaris medialis, majd az olivák alkotják a körvonal elülső részét. Hátrébb a sulcus parolivaris lateralis okoz bevágást, majd a tuberculum nuclei cuneati, a sulcus intermedius posterior és a tuberculum nuclei gracilis átmetszete következik. A középvonalban itt is a sulcus medianus posterior keresztmetszete látszik. A metszlapon az előbbiekhez képest változás nincsen.

11 A harmadik, a nyúltvelő nyílt részén készült metszlap a legbonyolultabb. Elölről hátrafelé haladva a pyramisok, olivák mellett feltűnik a két pedunculus cerebellaris inferior is. A tenia choroidea ventriculi quarti csipkéjét mediál felé az area postrema, a trigonum nervi vagi és legbelül a trigonum nervi hypoglossi követi. Medián helyzetben a sulcus medianus posterior látszik. A metszlapon az olivának megfelelően a nucleus olivaris inferior fodrozata keresendő meg. A fodrozat félkör alakú, s a középvonal felé tekintő hilusban a nucleus olivaris accessorius medialis figyelhető meg. A két oliva között, a középvonalban a stratum interolivare lemnisci harántcsíkolatát a lemniscus medialis-rostok kétoldalt az eminentia medialisok és a két sulcus limitans figyelhető meg. Még laterálisabban a locus coeruleus látszik. A mesencephalon keresztmetszetét a colliculus superior magasságában készítjük. A leírást a körvonal ismertetésével kezdjük. A colliculus superior dombjától oldalra a corpus geniculatum mediale okoz kidomborodást, melynek széle a sulcus lateralis mesencephali. Az alapot a két pedunculus (s. crus) cerebri és köztük a fossa interpeduncularis alkotja. A fossa oldalsó szélén van a sulcus medialis mesencephali. 9. ábra A nyúltvelő nyílt részének metszete képzik. A metszlap közepén a rostkereszteződések hozzák létre a rhaphét. Dorsalisan, az olivák és a fossa rhomboidea között szürkén pöttyözött fehérállomány látszik, ami a formatio reticularisnak felel meg. Végül nem szabad elfeledkeznünk a ventralis szélen a pyramisok illetve olivák felszínén húzódó fibrae arcuatae externae-ről sem. A hídból elegendő egyetlen keresztmetszetet tanulmányoznunk. Ezt a n. trigeminus kilépésénél tanácsos elkészíteni. A kapott készítményen is látható, hogy a ponson két állomány különíthető el: az alsó basis pontis és a dorsalis elhelyezkedésű tegmentum s. pars dorsalis pontis. A basis területén a középvonali rhaphén kívül meg kell figyelni a fehérállománytól jól elhatárolható szürkeállományszigeteket (nuclei pontis). A szélen a felületes rostok (fibrae pontis superficiales), a belső részen a haránt (fibrae pontis transversae) és a hosszanti rostok (fasciculi lungitudinales pontis) alkotják a fehérállományt. A tegmentum állományában középen helyezkedik el a formatio reticularis. Alsó részében a lemniscus medialis, szélén pedig a lemniscus lateralis húzódik. A tegmentum fölötti, közel négyszög alakú üregátmetszet a ventriculus quartus. A körvonal alkotásában felülről lefelé haladva sorrendben az alábbi képletek vesznek részt: velum medullare superius, pedunculus cerebellaris superior, pedunculus cerebellaris medius, basis pontis et sulcus basilaris. A fossa rhomboidea fenekén a középvonalban a sulcus medianus fut, mellette 10. ábra A híd átmetszete A metszlapon a substantia grisea centralis keresendő meg, amely körülöleli a kártyaszív alakú aqueductus cerebrit. Az aqueductus fölé eső rész a tectum, az alatta lévő terület a tegmentum. A tegmentum alatti állomány a két pedunculus cerebrinek felel meg. A crus (pedunculus) és a tegmentum között van a substantia nigra. (Ennek két végpontja a sulcus lateralis et medialis mesencephalinál egészen felületesen van.) A substantia nigra (régi neve: nucleus niger) neve csalóka, hiszen csak a dorsalis része (zona compacta) fekete, a ventralis zona reticulata inkább vörös. Ezen mag felett helyezkedik el a tegmentumban a nucleus ruber. A tegmentum többi magja (ld. előadások!) makroszkóposan nem különíthető el. A nucleus ruber felett van a formatio reticularis. A corpus geniculatum mediale átmetszete homogénen szürke, a lateralis térdestest viszont lemezes szerkezetű. (caveat: a corpora geniculata már a thalamushoz tartoznak!!!) Az előző leírás - főleg a tankönyvvel összevetve - sokaknak hiányosnak tűnhet. Célunk azonban nem az volt, hogy a tankönyv és az előadások anyagát megismételjük, hanem az, hogy egy tájbonctani útmutatót nyújtsunk. Sok éves tapasztalatunk is bizonyítja azt, hogy a hallgatók számára gyakran nem egészen világos a különbség a makroszkóposan is látható agytörzsi struktúrák és az előadáson elhangzó mikroszkópos pályakutatási eredmények között. Természetesen mindenkinek tisztában kell lennie mindkét szemléletmóddal, de az is egyértelmű kell legyen, hogy mit láthatunk a boncteremben és mit nem.

12 Végezetül néhány szót kell ejtenünk az agytörzs vérellátásáról is. Az agytörzset ellátó erek az a. vertebralis ágrendszeréhez tartoznak. Lefutás alapján két csoportjukat különítjük el: A venás elvezetés az alsó agytörzs felől a plexus venosus vertebralis internus felé, míg a felsőbb részekből a 17. fejezetben leírandó sinus sigmoideus és a sinus petrosi felé történik. 17. A cerebellum 11. ábra A mesencephalon átmetszete 1. a paramedian ereket (elölről lép be az agyba) és 2. a circumferentialis ereket (ezek oldalról jutnak be). Lényeges különbség van a két ércsoport ellátási területe között is: a paramedian erek értelemszerűen a paramedian, míg a circumferentialis erek a hátsó és oldalsó régiókat látják el. A foramen occipitale magnumon át a koponyába belépő két a. vertebralis a foramen coecum magasságában a. basilarisszá egyesül. Az egyesülés előtt három pár ágat adnak le: 1. az a. spinalis posteriort, 2. az a. spinalis anteriort és az 3. a. cerebellaris inferior posteriort. Ugyanakkor az c. basilaris négy ágat ad a hídon való áthaladása közben: 1. az a. cerebellaris inferior anteriort, 2. az a. labirynthit, 3. a rami ad pontem-ereket 4. és az a. cerebellaris superiort. Az a. basilaris végágai a két a. cerebri posterior. A medulla oblongata ellátásában elöl az a. vertebralis, oldalról az a. spinalis anterior, hátulról pedig az a. cerebellaris inferior posterior játszik szerepet. A pons basisát a rami ad pontem látják el. A tegmentum ellátója az a. cerebellaris superior, de ebben némi szerepet az a. cerebellaris inferior anterior is vállal. A mesencephalon ellátója az a. cerebri posterior, oldalágak azonban az a. cerebellaris superiorból, néha pedig akár még az a. communicans posteriorból is érkeznek. A kisagy a scala posteriorban elhelyezkedő páratlan képlet, amit a cerebrumtól a fissura transversa cerebri választ el. Ebben a hasadékban a tentorium cerebelli feszül ki, amely hátul a protuberantia occipitalis internáról oldalfelé indulva, a sulcus sinus transversi két szélén folytatódva, majd a sulcus sinus petrosi superiorison haladva ered. Előrefelé nem éri el a sella turcicát, hanem egy rést hagy szabadon, az incisura tentoriit a pedunculus cerebrik áthaladásának biztosítására. A kisagy elöl az agytörzshöz három pár kisagykocsánnyal (pedunculus cereballaris) kapcsolódik. Az agytörzs mindhárom része - medulla oblongata, pons és a mesencephalon - külön-külön küldenek egy-egy párat. A nyúltvelőből a pedunculus cerebellaris inferiorok (corpus restiforme) érkeznek. Ez az olivától lateralisan található meg, amint felfelé vastagodva, a híd állománya által takartan hátrafelé hajolva lép a cerebellumba. Ez a tractus spinocerebellaris posteriort (Flechsig), a tractus olivocerebellarist, a tractus vestibulocerebellarist, tractus cerebellovestibularist és a kisagyi pyramis bulbo-cerebellaris részét tartalmazza. A második kisagykocsány a híd harántul köteges állományából fut hátra kétoldalt. Ez a pedunculus cerebellaris medius, amit régen brachium pontisnak is neveztek. A híd horizontális metszetén ezek adják a híd két "pillérét". Ezen keresztül fut a tractus pontocerebellarist és a kisagyi pyramis pontocerebellaris része. A harmadik kisagykocsány a mesencephalon felől érkezik. A neve pedunculus cerebellaris superior (brachium conjuctivum). A felső kisagykocsány a mesencephalon colliculus inferiorja alatt induló páros kis köteg, amelyek között a velum medullare superius feszül ki. Tartalmazzák a tractus spinocerebellaris posteriort (Gowers), a tractus cerebellorubralis et thalamicust és a tractus fastigiobulbarist. A kisagyat felosztjuk két hemisphaeriumra és a két hemisphaeriumot összekötő vermisre. A kisagy tehát összeségében egy hátrafelé szélesedő képlet, amely középen felül a vermisnek megfelelő enyhe kiemelkedést, hátulról és allulról (szintén a vermisnek megfelelő) erősebb behúzódást mutat. Ezt a behúzódást vallecula cerebellinek nevezzük. Jól megfigyelhető a néhol gyengébb, máshol erősebb haránt irányú barázdáltság, ami alapján a hemisphaeriumokat és a vermist részekre oszthatjuk. Ezeket a barázdákat fissurae cerebellinek nevezzük, amelyek a kisagy állományát a hemispheriumok gyrusainál jóval kisebb részekre osztja.a fissurák érdekessége az, hogy a kisagy állományába befelé haladva több kisebb ágra válnak szét. Ez adja a kisagytekervények jellemző levél alakú metszlapját. Ezért ezeket folia cerebellinek hívjuk. A vermis felosztását legjobban a kisagy median- sagittalis metszlapján figyelhetjük meg. Első pillantásra egy olyan kört láthatunk, amelyből elöl - a negyedik kamrának megfelelően - egy körcikk hianyzik. Itt a kisagy a negyedik kamrával érintkezik. A hiányzó körcikk csúcsát fastigiumnak nevezzük. Jól látható a kisagykérget alkotó szürkeállomány és a középen elhelyezkedő fehérállomány levél alakú rajzolata. A levelek "ereit" adó fehérállományt laminae albae medullaresnek nevezzük. A vermis egész állományára jellemző alakú fehérállomány-rajzolat neve: arbor vitae.

13 A vermist kilenc külön részre oszthatjuk az előbb leírtak alapján. A részeket elválasztó barázdák mindkét oldalra húzódva, mindkét hemisphaeriumból az adott vermisrészhez tartozó hemisphaerium darabkákat is elválasztanak. Mind a kilenc rész ismerete nem kötelező, de a legfontosabbakat kiemeltük. A vermis kilenc része fentről elölről indulva az óramutató járásával ellentétes irányban haladva: lingula, lobulus centralis, culmen, declive, folium vermis, tuber vermis, pyramis, uvula, nodulus. Ezek közül az utolsó kettőhöz, az uvulához és a nodulushoz tartozó hemisphaeriumrészeket kell ismerni. Az uvulához tartozó rész a tonsilla cerebelli, amely a kisagyi hemisphaeriumokról alul kiemelkedik. Orvosgyakorlati szempontból azért fontos, mert ez fiziológiás körülmények között is kissé "belelóg" a foramen magnum nyúltvelővel ki nem töltött hátsó részébe. Egy intracranialis térszűkítő folyamat (tumor vagy agyoedema) ezeket jobban belepréselheti a foramen magnumba, ahol pedig a nyúltvelői életfontosságú keringési és légzőközpontokat komprimálva halálhoz vezet (tonsilláris herniatio). A nodulushoz tartozó kis lebenyke a flocculus, amely azért érdekes, mert ez a nodulusból kis nyéllel ered. Ezt a nyelet pedunculus flocculinak nevezzük. Ha elkészítjük a kisagy horizontális metszlapját, ott is megfigyelhetjük a foliumok elrendeződését, bár nem olyan szabályosan mint azt a sagittalisnál tehettük. Azonban a középen elhelyezkedő fehérállományban (substantia alba) négy páros (összesen nyolc) szürkeállománydarabot, magot láthatunk. Némelyikük renkívül kis kiterjedése miatt nem biztos, hogy belekerül a metszlapba. Kétoldalt dióbélszerűen fogazott viszonylag nagy mag látható, ezek a nucleus dentatusok. A többi mag e kettő között helyezkedik el. Hátul a két kis, golyó alakú mag neve: nucleus globosus. Az előrébb lévő magok közül a lateralisabban fekvő elnyújtottabbakat nucleus emboliformisnak hívjuk. A medialisabbakat, amelyek nagyon vékonyak és emiatt gyakran hiányoznak a metszlapból, nucleus fastigiinek nevezzük. A metszlapban a középvonalon mindig található a vermis kéregállományából egy kis darab. A magok azonosításánál ezeket is vegyük figyelembe. 18. Az agy vérellátása Az agy vérellátásának tárgyalásakor természetesen az artériás és vénás rendszerről is meg kell emlékeznünk. Az agy artériás vérellátásának biztosítására a koponyaüregbe négy artéria lép be; két arteria carotis interna és a két arteria vertebralis. A két a. carotis interna adja az agyi keringés 85 %-át. Ágai révén ez az ér látja el a nagyagy legnagyobb részét ( az occipitális pólus kivételével). A koponyaűrba a canalis caroticuson keresztül lép be, itt adja le a rami caroticotympanicit. Jellegzetes többszörös S alakú kanyarulatokat téve halad át a sinus cavernosuson (lásd később). A sinusból kilépve erős görbülettel az agyalapra fordul, ahol az a. ophthalmica, a szem fő artériája ered. Ezután az a. carotis interna két végágra (aa. cerebri anterior et media) oszlik. Az a. cerebri anterior a corpus callosum térdét megkerülve annak dorsalis felszínére jut, s az agyféltekék mediális felszínét létja el a sulcus parietooccipitalisig. Keskeny csíkban ellátja a külső felszínnek a fissura longitudinalis cerebrivel szomszédos területeit, valamint a corpus callosumot is. Már korábban leírtuk egyik ágát, az a. communicans anteriort, mely a circulus arteriosus Willisii alkotásában vesz részt. További ágai a rr. corticales Az a. cerebri media eredése után S alakú kanyarral oldalfelé halad, s a fossa lateralis cerebri mélyén húzódik hátrafelé. Az agyfélteke convexitásának zömét és az insulát látja el. Ágait két csoportra oszthatjuk: a, A. choroidea anterior, mely a fissura hippocampin keresztül jut be az oldalkamra cornu inferiusába, s a plexus choroideust látja el. b, Törzsdúci ágak, névszerint az a. thalamostriata et lenticulostriata. Ezek a substantia perforata anterioron keresztül nyomulnak a mélybe, s ellátják a thalamust és a basalis ganglionok közül a nucleus caudatust és a nucleus lentiformist. Ezek az ágak táplálják a capsula internát is. Jelentőségük óriási: az agyvérzések 70%-a törzsdúci vérzés. Ilyenkor néhány négyzetmilliméternyi góc hatalmas károkat okozhat, hiszen a nagyagyat a szervezettel összekötő összes pálya a capsula internán halad keresztül. Az a. basilaris ágrendszerével részletesen foglalkoztunk az agyalapi topográfia fejezetben. Itt csak a két a. cerebri posteriort emelném ki, melyek az occipitalis és temporális lebeny basalis, valamint az occipitalis lebeny mediális felszínét látják el. Elzáródásuk legfontosabb tünete a kérgi vakság. Az agyi vénás rendszer két részre osztható: vannak valódi vénák és sinusok. A koponyaüreg a nyomásviszonyokat tekintve zárt rendszert alkot (Monro-Kelly-elv), amelyben elengedhetetlen a normál állapot fiziológiás fenntartása. Ennek érdekében a koponyán belül érdekes vénás rendszer alakult ki. Mint tudjuk, a szervezetben lévő vénák fala viszonylag gyenge, bennük a nyomás alacsony és éppen ezért könnyen összenyomhatóak. Ha az agyban is minden véna ilyen volna, akkor egy fokozottabb artériás beáramlás okozta nyomásemelkedés összenyomná a vénák falát és a vér elfolyását akadályozná, ami további nyomásemelkedéshez vezetne, amely még jobban komprimálná a vénákat. Jól látható, hogy ez egy olyan ördögi kör (circulus vitiosus), amely a folyamatot egyre jobban rontja. Ennek kivédésére alakult ki a koponyán belül a vénák egy oly különleges fajtája, amely a keményagyhártya kettőzeteiben lévő résekben helyezkedik el. Ezek a sinus durae matris. Faluk keményebb, így a nyomásemelkedésnek jobban ellenáll. A nagyobbak koponyán belüli benyomataival már a koponya tanulása során megismerkedtünk, így ezekre itt csak visszautalnánk. A sinusok ismertetése során fontos, hogy a vér folyási irányát az egyes sinusokban követni tudjuk. Most pedig ismerjük meg ezeket! A calvaria belső felszínén található meg a sinus sagittalis superior, amely elölről hátrafelé a vér folyásának megfelelően vastagodik. A falx cerebri felső részében halad. A protuberantia occipitalis internánál a confluens sinuumban összeömlik a sinus rectussal és a sinus transversusban folytatódik (lásd később). A falx cerebri alsó élében találunk egy másik sinust: a sinus sagittalis inferiort. Ez a sinus a sinus rectusba csatlakozik. A vér hátrafelé áramlik benne. A sinus rectus a tentorium cerebelli és a falx cerebri találkozásánál húzódik. hátrafelé haladva belefolyik a confluens sinuumba. A sinus transversus a protuberantia occipitalis internától (a confluens sinuumból) indul két oldalra a kisagysátor lemezeinek kettőzetében, a neki megfelelő sulcusban s a sinus sigmoideusba folytatódik. A sinus sigmoideus a hasonnevű sulcusban halad lefelé, majd kilép a foramen jugulare hátsó nagyobb részén. Belefolyik a sinus transversus (aminek tulajdonképpen a folytatása), az előbb leírt

14 átmeneti részbe torkollik a sinus petrosus superior és a sinus petrosus inferior, ami az alsó koponyaüreget elhagyó részébe ömlik. A sinus sigmoideus vére a vena jugularis internába folyik el. A sinus sphenoparietalis az ékcsont kis szárnya mentén haladó kisebb sinus, ami a sinus cavernosusba ömlik. A sinus cavernosus a sella turcicát kétoldalt határoló sagittalis állású bonyolult sinusrendszer, amely közlekedik egymással (ezt a részét szokás sinus intercavernosusnak nevezni) és létrejöttét a dura mater két lemezének bonyolult tapadásának köszönheti. Vérét egyrészt a sinus sphenoparietalisból, a vena ophthalmica superiorból és a venae cerebri inferioresből nyeri. A sinus cavernosus lefelé közlekedik - a clivuson elhelyezkedő plexus basilaris révén - a foramen magnumon áthaladó plexus venosus vertebralis internussal. A sinus cavernosus vére a sinus petrosus superioron és inferioron keresztül a sinus sigmoideusba jut. A sinus petrosus superior az os temporale pyramisának felső élében haladó sulcusban fekszik. A sinus petrosus inferior az os temporale pyramisának alsó széle és a clivus határán található rövid kis sinus, amely a vért a sinus cavernosusból a sinus sigmoideus alsó, koponyából való kilépési helyéhez közeli részéhez szállítja. Az önálló agyi vénák a következők: A vv. cerebri superiores az agy convexitásáról és mediális felszínéről gyűjtik össze a vért. A sinus sagittalis superiorba torkollanak. A vv. cerebri inferiores a sinus cavernosusba ömlenek. A v. basalis a chiasma opticum két oldalán eredve a fossa interpeduncularis két oldalán húzódik hátra. Az agy alapjának középső részéből veszi fel a vénákat, vére a sinus rectusba jut. A v. choroideae a plexus choroideus ventriculi lateralisból gyűjti a vért. A v. septi pellucidi és a vv. thalamostriatae a basalis ganglionok területét látják el. A megemlített vénák a v. cerebri internában egyesülnek. A kétoldali ér a v. cerebri magnában találkozik, mely rövid lefutás után a sinus rectusban végződik. A vv. cerebelli superiores a sinus rectusba ömlenek. A vv. cerebelli inferiores a sinus occipitalisba és transversusba torkollanak. 12. ábra Az agyi sinusok rendszere (A nyilak a vér folyási irányát jelzik) Bár nem agyi véna, nagyon fontos ismerni a vena ophthalmica superiort, mely a fissura orbitalis superioron keresztül lép a koponyaüregbe. Nagyon fontos anastomosist alkot a véna facialis egyik ágával, a vena angularissal. Nincs benne billentyű, így a vér áramlását, elvezetődését kizárólag a nyomásviszonyok határozzák meg. Az arcon lévő gennyes gyulladások (például acne) elővigyázatlan manipulációjakor a gyulladás könnyen beterjedhet a koponyaüregbe végzetes sinus cavernosus thrombophlebitist okozva. Az agyi vénás rendszernél mindenképpen meg kell említeni a venae emissariae rendszert, amely calvariát átfúrva összeköttetésben van a fej bőrének felszínes vénás elvezetésével. Ezek az egyébként jelentéktelen vénák jelentősen kitágulhatnak, ha a vena jugularis menti vénás elvezetés akadályoztatva van, s az akadály kifejlődése nem gyors, hanem folyamatos. Az emissarium-vénákon keresztül a fejbőr gyulladásai intracraniálissá válhatnak. Néhány vénát név szerint is kell ismerni, ezek a következők: vena emissaria condylaris et vena emissaria mastoidea. Koponyai kilépési helyüket részletesen a koponyával foglalkozó segédanyagban tárgyaltuk. Becher, Tóth & Csernus, All rights reserved. 4 th edition NO PART OF THIS PUBLICATION MAY BE REPRODUCED, STORED IN A RETRIEVAL SYSTEM OR TRANSMITTED IN ANY FORM OR BY ANY MEANS, ELECTRONIC, MECHANICAL, PHOTOCOPYING, RECORDING OR OTHERWISE WITHOUT THE PRIOR PERMISSION OF THE AUTHORS.