DEBRECENI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR PSZICHOLÓGIAI INTÉZET FEJLŐDÉSLÉLEKTAN MŰHELYMUNKA

DEBRECENI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR PSZICHOLÓGIAI INTÉZET FEJLŐDÉSLÉLEKTAN MŰHELYMUNKA A csecsemőkorban mutatott kötődési viselkedés kapcsolata a kötődés belső munkamodelljével és az általános szorongással gyermekkorban Horváth Tamás Pszichológia BA Nappali 2012

NYILATKOZAT Alulírott Horváth Tamás, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója ezennel büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy A csecsemőkorban mutatott kötődési viselkedés kapcsolata a kötődés belső munkamodelljével és az általános szorongással gyermekkorban című diplomamunkám saját, önálló munkám; az abban hivatkozott nyomtatott és elektronikus szakirodalom felhasználása a szerzői jogok nemzetközi szabályainak megfelelően készült. Tudomásul veszem, hogy diplomamunka esetén plágiumnak számít: szó szerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; más szerző publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem. Tudomásul veszem, hogy plágium esetén diplomamunkám visszautasításra kerül. Továbbá felelősségem tudatában nyilatkozom arról, és aláírásommal igazolom, hogy a Debreceni Egyetem Elektronikus archívumába (DEA) a http://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/85081 címre feltöltött diplomamunkám mindenben megegyezik a benyújtott papíralapú és/vagy CD formátumú dolgozattal. Debrecen, 2012. december 21.... aláírás

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 2 1. TÉMAFELVETÉS... 2 1.1. A KÖTŐDÉS ELMÉLETI KERETEINEK ÁTTEKINTÉSE... 2 1.2. SZORONGÁSOS ZAVAROK GYERMEKKORBAN... 4 1.3. A KUTATÁS IRÁNYVONALÁNAK ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA... 6 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS... 8 2.1. TÁRSMEGVONÁS MAJMOKNÁL... 8 2.2. KÖTŐDÉS ÉS ÉRZELEMSZABÁLYOZÁS... 8 2.3. CSALÁD, KÖTŐDÉS, SZORONGÁS... 9 2.4. KORTÁRSKAPCSOLATOK ÓVODÁSKORBAN... 9 2.5. KÖTŐDÉSI MINTÁZATOK FOLYTONOSSÁGA...10 2.6. KÖTŐDÉS REPREZENTÁCIÓJA SZEMÉLYISÉGZAVARBAN...11 3. KÉRDÉSFELVETÉS...11 3.1. ELSŐ HIPOTÉZIS...11 3.2. MÁSODIK HIPOTÉZIS...12 3.3. HARMADIK HIPOTÉZIS...12 4. A TERVEZETT KUTATÁS BEMUTATÁSA...12 4.1. MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSOK...12 4.2. MINTAVÉTEL...13 4.3. MÉRŐESZKÖZÖK...13 4.3.1. Idegen Helyzet Teszt (IHT)...13 4.3.2. Manchaster Child Attachment Story Task (MCAST)...14 4.3.3. Általános Szorongás Skála Gyermekeknek (GASC)...14 4.4. ADATELEMZÉS...14 4.5. A VIZSGÁLAT KORLÁTAI...15 IRODALOMJEGYZÉK...16 1

BEVEZETÉS A fejlődéslélektani vizsgálatok tárgykörébe tartozik, hogy bizonyos tapasztalatok az egyedfejlődés korai szakaszában milyen mértékben járulnak hozzá az ember egészséges fejlődéséhez (Cole és Cole, 2006). Ez a kérdés azonban nem csak a fejlődéskutatók sajátja, hiszen nagyon hasonló keretekben gondolkoznak a pszichoanalitikus hagyományban gyökerező tárgykapcsolati iskolák is, mint például a Bowlby-féle kötődéselmélet; ez az elgondolás ráadásul a tudománytörténetből is megerősítést nyer (Bowlby, 2009). Említésre méltó ugyanis, hogy bár Bowlby diagnosztikus és terápiás célokra dolgozta ki az elméletét, a klinikai gyakorlatban csak nagyon nehezen tudott elterjedni. Ellenben a fejlődéslélektan már korán felismerte az elmélet jelentőségét, és számos fejlődéslélektani kutatást inspirált. Napjainkban a kötődéselmélet a reneszánszát éli, mindkét tudományterületen egyaránt elismerté, és a legjobban alátámasztott elméletek egyikévé vált. Mindezeknél fogva ebben a dolgozatban arra vállalkozom, hogy a Bowlby által megfogalmazott elméleti keretben tanulmányozom a csecsemőkori tapasztalatok fejlődésre gyakorolt hatását egy olyan szűk területen, mint amilyen a gyermekkori szorongás. Ennek megfelelően ismertetem a kötődés-, és szorongáselméletek vonatkozó részeit, majd áttekintést nyújtok számos magyar nyelvű szakirodalomról, amelyek a korai kötődési minőség fejlődésre gyakorolt hatásait vizsgálták. Végezetül bemutatom egy olyan hipotetikus kutatás részleteit, amely alkalmas lehet az itt tárgyalt probléma tudományos igényű vizsgálatához. 1. TÉMAFELVETÉS 1.1. A kötődés elméleti kereteinek áttekintése Az alábbiakban Bowlby (2009) írásai nyomán áttekintem kötődéselmélet kulcsfontosságú részeit. Bowlby nagy érdeklődéssel kutatta az idegen helyen és idegen emberek között anya nélkül felnövő csecsemők és gyermekek fejlődését. Az érzelmi kapcsolatok elsődlegességét hirdető eredményei azonban értelmezhetetlenek voltak a pszichoanalitikusok számára, akik a gyermekek függőségének okát elsődlegesen a szülők élettani szükségletet kielégítő szerepében látták. Később majomkísérletekkel sikerült alátámasztani az érzelmi kapcsolatok elsődlegességét, és ezzel nyilvánvalóvá vált a pszichoanalitikusok számára is, hogy elméletük nem magyarázza kielégítően a kötődés jelenségét. Éppen ezért Bowlby törekedett a pszichoanalitikus metapszichológia megújítására, 2

hogy az megfeleljen a természettudományokkal szemben támasztott követelményeknek, illeszkedjen az eddig felhalmozott tudományos ismeretekhez, és nem utolsósorban alkalmas legyen az általa megfigyelt új jelenség leírására is. Ezért nem meglepő, hogy elméletében a pszichoanalízis mellet megtalálhatóak az etológia, a kibernetika, az evolúciós pszichológia, vagy a kognitív pszichológia fogalmai is. Habár nem tagadta a táplálkozás és a szexualitás kötődési kapcsolatokban játszott szerepét, ezeket mégis másodlagos tényezőkként kezelte, ellenben a kötődést olyan elsődleges és az előbbiektől független motívumként képzelte el, amely saját magánál fogva létezik. A kötődési jelenség biológiai eredetének alátámasztásában sokat merített az etológus, Konrad Lorenz munkájából. Bowlby etológiai magyarázata szerint a kötődés egy olyan veleszületett igény a néhány emberrel való érzelmi közelség fenntartására, amely jellemző mintázatot mutat a viselkedésben, és az egyénre egész élete során jellemző marad különböző mértékben. A csecsemő már a legelső hónapokban igényét mutatja a kapcsolatok iránt, és a megfelelő környezeti, szülői hatásra a kötődési viselkedés fokozatosan kifejlődik, majd az első életév végére szervezetté válik. Ezen a helyen fontos, hogy különbséget tegyünk magának a kötődésnek és a kötődési viselkedésnek a fogalma között. A kötődés meghatározott személyekkel kialakított szoros és bizalmas kapcsolatot takar, amire minden ember igény tart. A kötődési viselkedés ezzel szemben azt a folyamatot jelöli, ahogyan az egyén a megnyugvás érdekében fenntartja a közelséget egy másik személlyel, akinek nem feltétlenül kell azonosnak lennie a kötődési személlyel. Ennek jelentős szerepe van a túlélésben, másképpen megfogalmazva a kötődés evolúciósan adaptív viselkedést eredményez. (A kötődési viselkedés típusainak részletes leírását lásd Cole és Cole, 2006.) A kötődési kapcsolatok mindegyike rendelkezik valamilyen érzelmi minőséggel. Ez lehet biztonságos, megnyugtató érzés akkor, amikor a szülő jelen van, vagy bizonytalan nyugtalanságérzet is, amikor a szülő nincsen jelen. Ha a csecsemők olyannak tapasztalják a szülőt, mint aki bármikor elérhető és a megfelelő érzelmi biztonságot tudja nyújtani, akkor képesek lesznek hozzá biztonságosan kötődni, és ez kiválóan bejósolja a későbbi sikeres fejlődésüket. A kötődés működésének leírásában mellőzi a pszichikus energia fogalmát, helyette a korszerűnek számító kibernetika fogalmait hívja segítségül. Éppen ezért magyarázatában a kötődési viselkedést egy jól szabályozott viselkedéses rendszer irányítja, ami a 3

homeosztatikus rendszerekhez nagyon hasonlóan működik. A rendszert a központi idegrendszer szabályozza, ami fenyegetettség (pl. ijedtség, kötődési személy hiánya) esetén aktiválja, a kötődési személy közelsége (pl. látvány, hang, érintés) esetén pedig gátolja a kötődési viselkedést. Az eltávolodás mértékét mindig e két állapot közötti egyensúly határozza meg. A központi idegrendszer a szabályozás során felhasználja azokat a belső munkamódokat is, amelyek a fejlődés során szerzett tapasztalatokból szerveződnek. Ez a kognitív struktúra a szülő munkamódjával összhangban fejlődik, melynek során kitüntetett jelentősége van a szabad kommunikáció lehetőségének. A belső munkamód tartalmazza a szülővel, a saját magával, és kettejükkel kapcsolatos tapasztalatokat. A tartalmak minősége döntően meghatározza a későbbi fejlődést. A kötődésen keresztül megvalósuló fejlődést a fejlődési pályák modelljével írja le. Ez a modell a fejlődést folyamatosnak képzeli el, és ellentétben a pszichoanalitikus szakaszelméletekkel, ebben a modellben nem történhet fixáció vagy regresszió, hiszen itt a későbbi életkorokban megjelenő kötődés nem kóros, hanem természetes jelenség. A csecsemő előtt születésekor számtalan lehetséges fejlődési pálya nyílik meg, melyek közül egyesek egészséges fejlődéshez vezetnek, mások eltérnek attól. Azt, hogy a csecsemő milyen fejlődési pályán indul el, azt döntően a szülő-csecsemő interakcióból származó tapasztalatok határozzák meg. Az életkor előrehaladtával a lehetséges fejlődési pályák száma egyre inkább szűkül, ennek ellenére minden életkorban lehetőség van a fejlődési pálya irányának megváltozására. Az átlagosan érzékeny szülő gondoskodás képes az egyént a megfelelő fejlődési pályán tartani. 1.2. Szorongásos zavarok gyermekkorban A gyermekkori szorongásos zavarokról kiváló áttekintést nyújt Ranschburg (2008) egyik könyvfejezete, melynek alapján az alábbiakban ismertetem a gyermekkori szorongásos zavarokra vonatkozó alapvető ismereteket. A neurózis a szorongáson alapuló zavarok közismert, egyre inkább eltűnőben lévő gyűjtőfogalma. Köztudott, hogy a szorongásnak a legtöbb helyzetben adaptív értéke is lehet, ám bizonyos helyzetekben a túlzott szorongás ezzel ellentétest hatást fejt ki. A szorongásos zavarok egyik csoportjába tartoznak azok a manifeszt szorongások, amelyek nyilvánvalóan szorongással és életvezetési nehézségekkel járnak (generalizált szorongás, 4

teljesítményszorongás, szeparációs szorongás, szorongásroham), a másik csoportjába pedig a szorongás csökkentése érdekében kifejlesztett kóros védekezési módok (fóbiák, kényszerek). A szeparációs szorongás gyermekkorban gyakori jelenség, lényege, hogy a gyermek szorongással reagál minden olyan helyzetre, amelyben gondozójától elválásra kényszerül. A teljesítményszorongás gyermekeknél leginkább iskolai helyzetekben jelentkezik, ahol a gyermek szorongásának legfőbb oka a lehetséges kudarctól való félelem. Ilyenkor a félelem mögött valójában az húzódik meg, hogy a sikertelensége miatt elveszítheti a számára fontos emberek szeretetét. A generalizált szorongásnak nincsen különösebb oka, ennek ellenére folyamatosan jelen van. Figyelemre méltó azonban, hogy a gyermek elővételezett szorongásai döntő többségében saját cselekvései ill. önmaga megvalósításának sikertelenségéből származnak. A generalizált szorongás nincs hatással az iskolai teljesítményre. Az ilyen zavarban szenvedő gyermek gyakran népszerűtlennek tartja magát, szociális kapcsolatai szegényesek. Ennek a zavarnak a kialakulásában is vélhetően szerepe van a szeretet elvesztésétől való félelemnek. A szorongásroham gyermekeknél ritkán fordul elő, a lányoknál gyakrabban. Jellemzője, hogy váratlanul jelenik meg, bár feltehetően a rohamnak mindig előzményei vannak. A roham rendkívül kellemetlen félelemmel és szimpatikus idegrendszeri tünetekkel jár. Az első roham után a többi roham kialakulásában sokszor szerepet játszik a rohamok kialakulásától való félelem. A fóbiás zavarok esetén a gyermek indokolatlan félelmet és intenzív szorongást mutat bizonyos tárgyak, helyzetek iránt, és erőfeszítéseket próbál tenni annak érdekében, hogy elkerülje ezeket. Gyermekkorban leginkább az állatfóbiák jellemzőek. A kényszeres zavarokon belül bár különbséget teszünk kényszeres gondolkodás (obszesszió) és kényszeres cselekvés (kompulzió) között, mégis ezek gyakran jelennek meg együtt, hiszen a kényszercselekvések sokszor a kényszergondolatokból erednek. Ha bárkit megakadályozunk kényszercselekvésinek elvégzésében, szorongani kezd. Általában serdülőkorban jelenik meg, de gyermekeknél is előfordulhat. A tünetek sokszor váratlanul jelennek meg, a kényszerek gyakran elkeserítőek, és rombolják a teljesítményt. Szorongásos zavarok esetében a genetikai tényező ugyan jelen van, de szerepe kevésbé meghatározó. Legnagyobb mértékben a szorongásrohamokra, a kényszeres és fóbiás zavarokra valamivel kevésbé, a generalizált szorongásra pedig egyáltalán nincs hatással. Feltehetően a szorongásra való hajlam öröklődik, és abban a környezet nagy szerepet játszik, hogy kifejlődik-e később valamilyen zavar. A szorongás létrejöttében szerepet játszanak a 5

különböző ingerületátvivő anyagok is. Érdekesség, hogy az élettani rendszereket vizsgálva a szorongásroham és a kényszerek nagyobb hasonlóságot mutatnak a depresszióval, mint a szorongással. A különböző pszichológiai irányzatoknak eltérő elképzeléseik vannak a szorongás kialakulásának okairól. A pszichoanalízis úgy tekint a szorongásra mint egy vészjelzésre, amely a tudattalan tartalmak tudatosulására figyelmeztet. Gyermekkorban az elfojtott tartalmak gyakran kapcsolatban vannak a szülő iránt érzett ellenséges érzéseikkel. A humanisztikus pszichológia szerint szorongás akkor jön létre, ha az elfogadás érdekében tett túlzott szülői feltételek megvalósítása ellentmondásba kerül az önmegvalósítás folyamatával. A behaviorizmus nézőpontja szerint a szorongás egy olyan hibás tanulási folyamat eredménye, ahol egy kezdetben semleges inger egy kellemetlen érzéssel társul. A kognitív pszichológia azt a nézetet vallja, hogy a szorongás a tapasztalatok hibás értelmezéséből ered. 1.3. A kutatás irányvonalának elméleti megalapozása A kötődéselmélet a megfelelő szülői gondviselés megtapasztalásának meghatározó szerepet tulajdonít a biztonságos és szervezett kötődés megvalósulásában, és ezáltal a fejlődés irányvonalának meghatározásában (Bowlby, 2009). Mára már bebizonyosodott, hogy ebben a szülő szerepe valóban meghatározó, de korántsem kizárólagos (Cole és Cole, 2006). Vajon hogyan alakul azoknak a csecsemőknek a fejlődése, akiknek a szülővel való tapasztalataik nem tették lehetővé a biztonságos kötődést, vagy a kötődési viselkedés megszervezését? Amikor a csecsemő biztonságosan kötődik a szülőhöz, akkor olyannak tapasztalja őt, mint amilyen egy biztos bázis: a háttérből megfelelő érzelmi támogatást kap az egyszerre érdekes és ijesztő világ felfedezéséhez, de oda bármikor vissza is térhet ha egy kis megnyugvásra és biztonságra van szüksége (Bowlby, 2009; Cole és Cole, 2006). Ez utóbbi már nem mondható el egy bizonytalanul kötődő csecsemőről, ugyanis az szülő, akihez a csecsemő bizonytalanul kötődik, nem képes olyan hatékonyan megnyugtatni a csecsemőt, mint az, akihez a csecsemő biztonságosan kötődik (Bowlby, 2009). Adódik a kérdés, hogy az itt bemutatott és egymástól lényegesen eltérő csecsemőkori tapasztalatoknak van-e kimutatható hatásuk a szorongás kifejlődésére? A kötődési viselkedés a szülő viselkedésére adott adaptív válasz, amely az adott környezetben a leghatékonyabb a csecsemő érzelmi szükségletének kielégítésében (Bereczkei, 2003). Ebben a megközelítésben a szervezetlen kötődési viselkedés vélhetően kevésbé hatékony a szükséglet kielégítésében, mint a szervezett kötődési viselkedés. Feltehetjük a 6

kérdést, hogy a kötődési viselkedés hatékonyságának eltérő tapasztalatai milyen szerepet játszanak a csecsemő szorongásának kifejlődésében? Megfogalmazódhat bennünk a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán a korai tapasztalatok vizsgálatának, ha a fejlődés során úgyis számtalan új tapasztalat éri a gyermeket, és ezek bármilyen irányba módosíthatják a fejlődést? Erre a kérdésre a kötődéselmélet adja meg a választ, amely szerint a korai élmények hatására megjelenő kötődési viselkedés jellemzően stabil marad a fejlődés során (Bowlby, 2009). Ugyanis az a belső munkamodell, amely a korai tapasztalatokból szerveződött, hajlamos arra, hogy fenntartsa saját magát. Például kezdetben biztosan nem érünk el sikereket azzal, ha bizalommal fordulunk egy olyan gyermekhez, aki korábban nem tapasztalta meg a megfelelő szülői gondviselést, mert az továbbra is mondjuk az elkerülő viselkedést működtető belső munkamodelljét fogja alkalmazni. Mindenesetre a kötődéselmélet nem tagadja annak a lehetőségét, hogy a későbbi tapasztalatok hatására a belső munkamodell módosulhat, ahogyan az a fejlődési pálya modelljéből is következik, de ez a tapasztalat minél később következik be, annál kisebb esély van a fejlődés irányának módosítására. Továbbá a korai tapasztalatok jelentőségét megkérdőjelezi az elképzelés, hogy a gyermek bio-pszicho-szociális fejlődése során megjelenő új képességei csökkenthetik a kedvezőtlen korai tapasztalatok hatását (Cole és Cole, 2006). Ha az elhangzott kérdésekhez retrospektív módon közelítünk a már kialakult szorongást vizsgálva, akkor megfigyelhetjük, hogy valamennyi szorongásos zavar hátterében megtalálható a gyermek szülőjével kapcsolatos tapasztalatának kedvezőtlen minősége (Ranschburg, 2008). A gyermekkori szeparációs szorongás oka sokszor a szülő túlzott függőségében keresendő, aki minden erejével igyekszik magához kapcsolni a gyermekét. A gyermek teljesítmény-, és generalizált szorongása mögött általában a szeretet elvesztésének félelme húzódik meg, amiben nagy szerepe lehet a szeretetmegvonással fenyegető szülői magatartásnak. Továbbá az a tény, hogy a lányoknál, valamint elsőszülötteknél gyakoribb a teljesítményszorongás, megerősíti lányok esetében a magasabb szülői elvárásnak, elsőszülöttek esetén a túlzott szülői szorongásnak gyermekekre gyakorolt kedvezőtlen hatását. A szociális fóbiák kialakulásában a túlságosan védelmező, kevéssé támogató szülői magatartásnak lehet kiemelkedő szerepe, ráadásul fóbiás zavarok esetén a gyermekek nagyobb eséllyel vannak kitéve a traumatizálás veszélyeinek, ugyanis a gyermekek félelmeit sokszor nem veszik komolyan a szülők, a gyermekeknek pedig nem mindig van lehetőségük 7

úgy szervezni az életüket, hogy elkerüljék a szorongást kiváltó ingereket. A gyermek kényszeres zavarainak hátterében gyakoriak az olyan kapcsolatok, ahol a gyermek nem fejezheti ki a túlságosan szigorú és tökéletességre törekvő szülővel szemben táplált ellenérzéseit. Ezeken felül a korai tapasztalatok elsőbbségére hívja fel a figyelmet az a tény is, hogy a szorongásos zavarok legtöbb formája csak nehezen kezelhető. 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. Társmegvonás majmoknál Tudományosan is alátámasztották a kötődéselmélet érvényességét azok a majomkísérletek, amelyekben változatos feltételek mellett vizsgálták a korai kapcsolatokból származó tapasztalatok fejlődésre kifejtett hatásait (Harlow és Harlow, 1989). Egyik híressé vált kísérletükben műanyával neveltek fel majomkölyköket, akik a biztonságot adó szőrmével borított műanyához ragaszkodtak a drótból készült műanyával szemben, függetlenül attól, hogy melyik műanya volt a táplálék forrása. Ez az eredmény egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a kapcsolatokból származó biztonság a kötődés kialakulásában elsődleges az élettani szükségletekkel szemben. Annak ellenére, hogy ezeknek a majomkölyköknek a szőrmével borított műanya biztonságot adott, és akár még évekkel később is ragaszkodtak hozzájuk, fejlődésük az anya nélkül felnövő majmokéval megegyező irányt vett. A kísérletek egyik fontos tanulsága volt, hogy a majmoknál a társas kapcsolatok hiánya az érzelmi fejlődés zavarain felül olyan társas viselkedési zavarokhoz is vezetett, mint amilyen például a játék vagy a szexuális viselkedés. Az érzelmi-társas zavarok annál súlyosabb mértéket öltöttek, és annál nagyobb állandóságot mutattak, minél korábbi, minél tartósabb, és minél radikálisabb volt a társas depriváció. A kísérletek egy másik fontos tanulságának számított, hogy a kedvező kortárskapcsolatok rendkívüli mértékben hatékonynak bizonyultak a szülői elszigetelődés miatt létrejövő zavarok felszámolásában. 2.2. Kötődés és érzelemszabályozás Láng András (2009) felnőtt normatív mintán tanulmányozta az érzelemszabályozás két jellemzőjének, az érzelemmentességnek és a szorongásnak a kötődéssel való kapcsolatát. A felnőtt kötődést két dimenzió, az elkerülés és a függőség/szorongás mentén modellezte. A kötődési elkerülés az érzelmek kifejezésének nehézségeire és a pragmatikus gondolkodásra, a kötődési szorongás pedig az érzelmek azonosításának nehézségeire volt jelentős hatással. Habár a kötődési elkerülésnek jelentős hatása volt az érzelmek 8

azonosításának nehézségeire, hatása kevésbé volt hangsúlyos. Ha úgy tekintünk az érzelemmentességre, mint a fent említett jellemzők összességére, akkor elmondhatjuk róla, hogy mindkét dimenzió hatással van a megjelenésére, közülük a kötődési elkerülés nagyobb hangsúllyal. Annak ellenére, hogy az kötődési elkerülés dimenzió jelentős hatással volt a vonás jellegű szorongásra, a kötődési függőség dimenzió hatása ennél jóval hangsúlyosabbnak bizonyult, ráadásul a kötődési elkerüléssel ellentétben, a kötődési függőség hatással volt a szorongás testi tüneteire is. A vonásszorongással kapcsolatos következtetésekkel azonban óvatosnak kell lennünk, mert a vonásszorongás mérésére használt eszköz Cronbach-alfa értéke alacsony megbízhatóságról tanúskodott. 2.3. Család, kötődés, szorongás Károlyi Gitta (2011) nem reprezentatív, fiatal felnőtt mintán vizsgálta a szorongás hátterében meghúzódó potenciális családi dinamikai jellemzőket a kohézió, a rugalmasság, a kommunikáció, és az elégedettség dimenziók mentén. Fontos megemlítenem, hogy a kohézió dimenziója széteső, összetartó, és egybefonó alskálákra, a rugalmasság dimenziója pedig merev, rugalmas, és kaotikus alskálákra tagolódik. Vizsgálódásának elméleti kereteit kibővítette a felnőtt kötődési típusok vizsgálatával is. Sikerült kimutatnia az egybefonódás, a kommunikáció, és az elégedettség családi dimenziók kapcsolatát a szorongással. Gyenge pozitív korreláció mutatkozott a vonásszorongás és a családi egybefonódás alskála között. Gyenge negatív korreláció mutatkozott a vonás- és állapotszorongás, valamint a kommunikáció között, továbbá az állapotszorongás és a családi elégedettség között. Számottevő különbség mutatkozott az állapot- és vonásszorongás mértékében az egyes kötődési típusok között. Az állapot- és vonásszorongás a biztonságosan kötődő típusnál volt a legalacsonyabb, az elkerülő típusnál ennél valamivel magasabb volt, végül az ambivalens típusnál volt a legmagasabb. Közepes erősségű pozitív korreláció mutatkozott az állapot- és vonásszorongás és az elkerülő ill. az ambivalens kötődési típusok között. A legmarkánsabb összefüggés tehát a kötődési típussal az ambivalens kötődési típusnál jelentkezett. 2.4. Kortárskapcsolatok óvodáskorban Inántsy-Pap Judit és Máth János (2004) a kötődési biztonság társas kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta óvodáskorban. A kötődési biztonság jellemzésére a kötődés, az 9

önállóság, és az elkerülés mutatókat használták, amelyekkel a kötődés biztonság együttesen jellemezhető. Kimutatták, hogy a gyermek alacsonyabb kötődése, alacsonyabb önállósága, és magasabb elkerülése összefügghet a társas kapcsolatainak olyan mutatóival, mint az alacsonyabb népszerűség, baráti kapcsolatok alacsonyabb száma, és a magányosság nagyobb kockázata. Mivel az általánosan szorongó gyermekek társas kapcsolatait általában kevesebb baráti kapcsolat és népszerűtlenség jellemzi (Ranschburg, 2008), ezért a kapott eredmények közvetett módon ugyan, de megerősítik azt az elképzelésemet, hogy a korai kapcsolatok kedvezőtlen tapasztalata később szorongáshoz vezethet. 2.5. Kötődési mintázatok folytonossága Az 1996-ban kezdődő Budapesti Családvizsgálat egy olyan hosszmetszeti kutatás volt, amelyben kiemelkedő szerepet kapott többek között a kötődés vizsgálata (Gervai, 2005). Számos kimagasló eredményük közül a biztonságos és a dezorganizált kötődés folytonosságára vonatkozó megállapításukat szeretném ismertetni (Tóth és mts., 2008). A biztonságos és a dezorganizált kötődés folytonosságát külön vizsgálták a gyermekeknek az anyjukkal és az apjukkal való kapcsolataikban. Az anyával való biztonságos kötődés folytonosságát nem sikerült kimutatniuk egyik életkori távlatban sem. Nemek szerinti bontásban viszont sikerült kimutatniuk a biztonságos kötődés folytonosságát lányok esetében három különböző életkori távlatban is. Az apával való biztonságos kötődést a csecsemőkortól a kisgyermekkorig vizsgálva stabilnak találták. Az anyával való kötődés dezorganizáltsága csecsemőkortól kisóvodáskorig folytonosságot, kisóvodáskortól hatéves korig változékonyságot, csecsemőkortól hatéves korig gyenge folytonosságot mutatott. Az apával való kötődés dezorganizáltságában nem találtak folytonosságot. Az alacsony mintanagyság nem tette lehetővé az adatok elemzését nemek szerinti bontásban. A kötődés folytonosságának megváltozása mögött számos tényező állhat. Egyik lehetséges tényező a genetika. Feltevésük szerint egy általuk azonosított génváltozatnak szerepe lehet a dezorganizált kötődés kialakulásában, és így a kötődés stabilitásának megváltozásában is. A vizsgálat eredményei az anyával való kötődés dezorganizáltságában a génváltozat szerepét valószínűsítették. Az édesapával való kötődésben nem sikerült kimutatniuk a génváltozat hatását. Másik lehetséges tényező lehet a gyermeket ért negatív környezeti hatások kumulatív összege. Például a biztonságosból bizonytalan kötődési mintázatra váltó gyermekeknél 10

lényegesen magasabb volt a rizikótényezők kumulatív összege a következetesen biztonságosan kötődő gyermekekhez képest. 2.6. Kötődés reprezentációja személyiségzavarban A kapcsolati élmények és a személyiségzavarok közötti összefüggés létezése közvetett úton megerősíti a feltételezésemet a szorongás fejlődéséről, hiszen amennyiben bizonyíthatóan kapcsolat áll fenn a korai élmények és a pszichopatológiai spektrum egy része között, akkor ez további potenciális kapcsolatok létezését valószínűsítheti. Mary Target (1998) több kutatóval együtt azon a véleményen van, hogy a bántalmazással összefüggő korai tapasztalatok személyiségzavarok kialakulásához vezethetnek. Úgy véli, mivel a reflektív funkció a korai kötődési kapcsolatok magas érzelmi hőfokában bontakozik ki, ezért a súlyos bántalmazás következtében megsérült kapcsolat a reflektív funkció gátlását és a mentalizációs képesség deaktiválódását vonhatja maga után, ami személyiségzavarok kialakulásához vezethet. Egy korábbi kutatásában több munkatársával együtt a kötődés és a borderline zavar kapcsolatát vizsgálta felnőtt klinikai mintán (Fonagy és mts., 1996, idézi Target, 1998). Habár a borderline zavar az egyes kötődési jellemzők mentén nem különült el élesen a személyiségzavaroktól, a borderline személyek között különösen magas volt a belebonyolódó kötődési kategória aránya. Ennek ellenére a borderline személyek interjúi élesen elkülönültek a reflektív funkció gyengesége, szexuális zaklatás nagyobb aránya, élmények feldolgozhatatlansága és a veszteségérzés hiánya alapján. 3. KÉRDÉSFELVETÉS 3.1. Első hipotézis Első feltételezésem szerint számottevő különbség van a csecsemőkorban eltérő kötődési viselkedést mutató gyermekek általános szorongásának mértékében. Itt elsősorban arra számítok, hogy a csecsemőkorban az elsődleges gondozóhoz biztonságosan vagy szervezetten kötődő gyermekek lényegesen kevésbé szoronganak, mint bizonytalanul vagy szervezetlenül kötődő társaik. A feltételezésemet arra a tényre alapozom, hogy a kötődési viselkedésekben megnyilvánuló szülői gondoskodás nem egyformán hatékony a gyermekek megnyugtatásában (Bowlby, 2009). Véleményem szerint ezek a korai élmények meghatározó szerepet játszanak a vonásjellegű szorongás fejlődésében. Az elvárásomat megerősítik azok a kutatások, ahol 11

összefüggést találtak a felnőtt kötődés jellemzői és a szorongás között (Károlyi, 2011; Láng, 2009). 3.2. Második hipotézis Második feltételezésem szerint számottevő különbség van a kötődés biztonságában vagy szervezettségében, ill. konzisztenciájában különböző gyermekek általános szorongásának mértékében. Itt főleg arra számítok, hogy a gyermekkorival inkonzisztens bizonytalan vagy szervezetlen kötődésűek lényegesen kevésbé, a gyermekkorival inkonzisztens biztonságos vagy szervezett kötődésűek lényegesen jobban szoronganak. A feltételezésemet arra a tényre alapozom, hogy néhány szorongásos zavarnak jó prognózisa van gyermekkorban, de legalábbis a legtöbb gyermekkori szorongásos zavar kezelésében javulás érhető el (Ranschburg, 2008). Véleményem szerint az érzelmi kapcsolat megváltozása képes befolyásolni a szorongásos zavarok fejlődését. Az elvárásomat megerősíti a kötődéselméletből kiinduló terápiás módszer hatékonysága (Bowlby, 2009). 3.3. Harmadik hipotézis Harmadik feltételezésem szerint a kötődés gyermekkori reprezentációja függ a csecsemőkori tapasztalatoktól. Ebben az esetben arra számítok, hogy biztonságos és bizonytalan, valamint a szervezett és szervezetlen kötődési kategóriák stabilak maradnak a csecsemőkortól kisgyermekkorig terjedő életszakaszban. Ennek a kérdésfelvetésnek többek között az célja, hogy árnyalja az első kettő feltételezésből levonható következtetéseket. A feltételezésemet a kötődéselmélet azon részére alapozom, amely szerint lehetőség van ugyan a változásra, a kötődési munkamodell ennek ellenére viszonylagos változatlanságot mutat (Bowlby, 2009). A kötődési minőség stabilitását vizsgáló magyar kutatócsoport (Tóth és mts., 2008) ellentmondó eredményei ellenére támogatom azt az elképzelést, hogy a kötődési minőségek nem mutatnak számottevő változást a fejlődés során. 4. A TERVEZETT KUTATÁS BEMUTATÁSA 4.1. Módszertani megfontolások Némely kutatás gyermekkorban vizsgálja a korai kötődés összefüggéseit más változókkal (pl. Inántsy-Pap és Máth, 2004). Bár a kötődés belső munkamodelljének viszonylagos változatlanságáról szóló elképzelés (Bowlby, 2009) alátámasztja ezen kutatások érvényességét, jelen kérdéskör vizsgálatában minden nehézsége ellenére mégis a 12

hosszmetszeti vizsgálat mellett döntöttem abban bízva, hogy ezáltal megbízhatóbb eredményeket kapok a korai tapasztalatoknak a szorongás fejlődésében játszott szerepéről. Fontos megemlítenem, hogy a vizsgálatban kizárólag az elsődleges gondozóhoz való kötődést mérem mindkét életkorban. Annak ellenére, hogy egyszerre több személyhez is lehet kötődni, és ezen kapcsolatok mindegyike hatással lehet a fejlődésre, azért nem tartottam fontosnak ezeket a kapcsolatokat ellenőrzés alatt tartani a vizsgálat során, mert egyrészről a kötődéselmélet az elsődleges gondozóhoz való kötődést tartja meghatározónak az érzelmi fejlődés szempontjából (Bowlby, 2009), másrészről a korai életkorban az anya után talán legfontosabb kötődési személyhez, az apához való kötődés minősége gyakran megegyezik az anyáéval (Tóth és mts., 2008). 4.2. Mintavétel A kutatásomban a magyar csecsemők populációját szeretném tanulmányozni egy hosszmetszeti vizsgálatban. A csecsemőket a szülőkön keresztül tudom elérni, akik a Budapest Családvizsgálathoz (Gervai, 2005) hasonlóan újsághirdetésben értesülnének a kutatásról. Mivel a szülők részvétele a kutatásban önkéntes alapon történik, ezért a minta reprezentativitása némileg itt is sérül. Az előbb említett vizsgálat arra figyelmeztet, hogy nem minden személy lesz elérhető a hosszmetszeti kutatás későbbi részében is. Azért, hogy ennek ellenére a statisztikákból érvényes következtetéseket lehessen levonni, a mintanagyságnak legalább százas nagyságrendűnek kell lennie. A vizsgálatból azt is tudjuk, hogy a testvérek megléte vagy hiánya nem befolyásolja a kötődés minőségét (Gervai, 2005). 4.3. Mérőeszközök 4.3.1. Idegen Helyzet Teszt (IHT) Az Ainsworth-féle Idegen Helyzet Teszt a 12-18 hónapos csecsemők kötődési mintázatainak azonosítására alkalmas laboratóriumi eljárás (Tóth és Gervai, 2005). A vizsgálat lényege, hogy az új környezet és a szülőtől való szeparáció segítségével epizódonként fokozatosan növelik a csecsemő izgalmi szintjét, ami aktiválja a kötődési viselkedést. A kötődési viselkedés a csecsemőnek a gondozójával való korábbi tapasztalataiból szerveződő belső reprezentációnak, az ún. belső munkamodellnek a viselkedéses megnyilvánulása. A csecsemőt elsősorban a szeparációt követő újratalálkozási helyzetben mutatott viselkedése alapján a biztonságos, elkerülő, ellenálló, vagy dezorganizált kötődési kategória egyikébe sorolják. A módszer specifikusan a vizsgálatban szereplő 13

gondozóval való kötődés minőségét méri. A vizsgálat további jellemzője, hogy a csecsemő viselkedéséről videofelvétel készül, ami alapján értékelik a csecsemő viselkedését. A sikeres vizsgálat és a megbízható eredmények érdekében a vizsgálatban részt vevő munkatársakat, valamint a videofelvételeket értékelő személyzetet megfelelő képzésben kell részesíteni. 4.3.2. Manchaster Child Attachment Story Task (MCAST) A MCAST valódi szeparáció helyett szimbolikus történetekkel igyekszik megragadni az 5-8 éves gyermekek belső munkamodelljének szerkezetét (Tóth és Gervai, 2005). A vizsgálat során a gyermekek babák segítségével kötődés releváns történeteket játszanak el, amelyekből megállapítható a gyermekekre jellemző kötődési reprezentáció minősége. A módszer előnye, hogy a kötődési minőség kategóriái megfeleltethetők az IHT kötődési kategóriáinak. A módszer néhány ponton hasonlóságot mutat az IHT-val: a történetek fokozatosan növelik a gyermekek izgalmi szintjét, a megállapított kötődési kategóriák kapcsolat specifikusak, a gyermekek játékairól videofelvétel készül, és a vizsgálat elvégzéséhez és értékeléséhez képzés szükséges. 4.3.3. Általános Szorongás Skála Gyermekeknek (GASC) Az Általános Szorongási Skála Gyermekeknek (GASC) egy olyan önjellemző kérdőív, amely az általános iskolás gyermekek (6-15 éves) vonásszorongását méri (Arany, Girasek és Palásthy, 2010; James, Reynolds, és Dunbar, 1994). A válaszadás során a vizsgálatvezető az egyes kérdéseket hangosan felolvassa, majd a vizsgálati személyek a válaszlapon aláhúzzák az igen-nem válaszlehetőségekből a megfelelőt (Arany és mts., 2010). Továbbá a kérdőív összesen 45 kérdést tartalmaz, melyek között szerepelnek fordított és ellenőrző kérdések is. A kérdőívet csak akkor szabad kiértékelni, ha az ellenőrző skála pontértéke megfelelően magas. A szorongási skála pontértékei 0 és 34 közötti egész számok. 4.4. Adatelemzés Első lépésben az általános szorongás függő változójának normáleloszlását (pl. Shapiro- Wilk) és szóráshomogenitását (pl. Levene) tesztelem, ami a varianciaanalízis alkalmazhatóságának feltétele. Várhatóan nem lesz olyan radikális eltérés a változók eloszlásában és szórásában, amire ez a robusztus eljárás érzékeny lenne. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor a tervezett egyszempontos varianciaanalízis helyett a neki megfelelő nemparaméteres eljárást kell alkalmazni a próbák során (pl. Kruskal-Wallis). 14

Az első hipotézisemben a szorongás átlagainak eltérését a négy kötődési kategóriában egyszempontos varianciaanalízissel tesztelem. Jelentős eltérés esetén páronkénti vizsgálatokat végzek Bonferroni-korrekcióval, majd ezt követően kontrasztvizsgálatokkal összehasonlítom a biztonságos-bizonytalan, ill. a szervezett-szervezetlen tulajdonságok mentén szerveződő csoportokat. A második hipotézisemben a szorongás átlagainak eltérését a kötődés konzisztenciája és biztonsága ill. szervezettsége mentén szerveződő csoportokban szintén egyszempontos varianciaanalízissel tesztelem. Jelentős eltérés esetén páronkénti vizsgálatokat végzek Bonferroni-korrekcióval. Fennáll a lehetősége annak, hogy a harmadik hipotézisemben megfogalmazott elvárás miatt az inkonzisztens kötődésűk alacsony mintanagysága miatt a statisztika nem lesz megbízható. A harmadik hipotézisemben a biztonságos-bizonytalan, ill. a szervezett-szervezetlen tulajdonságok mentén szerveződő csoportok függetlenségét khi-négyzet próbával tesztelem. Mivel egy korábbi kutatás (Tóth és mts., 2008) különbséget talált a fiúk és lányok kötődésének folytonosságában, azért indokolt lehet ezt a hipotézist, valamint az összes többit a nemekre külön-külön is tesztelni. 4.5. A vizsgálat korlátai Óvatosan kell eljárnunk a vizsgálat eredményeinek általánosítása során. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hosszmetszeti vizsgálat évei alatt számtalan tapasztalat éri a gyermeket, amelyek hatással lehetnek a belső munkamodell és a szorongás fejlődésére (Cole és Cole, 2006; Ranschburg, 2008). Mivel ezen tapasztalatok mindegyikét nem áll módunkban kontroll alatt tartani, és a vizsgálat kontrollja is csupán az elsődleges gondozóval szembeni tapasztalatokra korlátozódik, nem beszélve a kötődési csoportba való véletlenszerű besorolás etikai akadályairól, ezért szignifikáns eredmény esetén felelőtlenség lenne egyértelmű okokozati összefüggést feltételezni a csecsemőkori tapasztalatok és a gyermekkori szorongás vagy a kötődés belső munkamodellje között. Mivel a tapasztalatok nagyfokú egyéni variabilitása rendkívüli módon megnehezíti az általánosítást, ezért tartsuk szem előtt, hogy a kérdés itt inkább arról szól, hogy ha egyértelműen állást kellene foglalnunk a korai kapcsolatok tapasztalatának a gyermekek szorongására és belső munkamodelljére kifejtett hatása mellett vagy ellen, akkor melyik álláspont képviseletével tévednénk bizonyíthatóan kevesebbet. 15

IRODALOMJEGYZÉK Arany E., Girasek J., Palásthy I. (szerk.) (2010): Pszichológiai vizsgálati módszerek gyűjteménye. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen. 96 104. Bereczkei T. (2003): Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest. 228-233. Bowlby, J. (2009): A biztos bázis. Animula Kiadó, Budapest. Cole, M., Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest. Fonagy, P., Leigh, T., Steele, M., Steele, H., Kennedy, R., Mattoon, G., Target, M., Gerber, A. (1996): The relation of attachment status, psychiatric classification, and response to psychotherapy. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 64, 22 31. Gervai J. (2005): A Budapesti Családvizsgálat. Alkalmazott Pszichológia, 7, (4), 5 13. Harlow, H. F., Harlow, M. K. (1989): Társmegvonás majmoknál. In: Marton M. (szerk.): Szöveggyűjtemény az összehasonlító pszichológiához. Tankönyvkiadó, Budapest. 265 277. Inántsy-Pap J., Máth J. (2004): A szülőkhöz való kötődés és az óvodai társas kapcsolatok. Magyar Pszichológiai Szemle, 59, 215 229. James, E. M., Reynolds, C. R., Dunbar, J. (1994): Self-Report Instrumets. In: T. H. Ollendick, N. J. King, W. Yule (szerk.): International Handbook of Phobic and Anxiety Disorders in Children and Adolescents. Berlin: Springer. 321 324. Károlyi G. (2011): A szorongás hátterében meghúzódó családi dinamikai jellemzők, és a szorongás kötődéssel való kapcsolata. Debreceni Egyetem (Pszichológiai Műhelymunka), Debrecen. Láng A. (2009): Érzelemszabályozás és kötődés összefüggései normatív mintában. Alkalmazott Pszichológia, 9, (3 4), 5 17. Ranschburg J. (2008): Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Target, M. (1998): A kötődés reprezentációja súlyos személyiségzavarban szenvedő betegeknél. Thalassa, 9, (1), 44 55. Tóth I., Gervai J. (2005): A kötődés minőségének mérése csecsemő- és óvodáskorban. Alkalmazott Pszichológia, 7, (4), 14 26. Tóth I., Birkás E., Danis I., Fenes D., Lakatos K., Ney K., Szöllősi Á. (2008): A kötődési kapcsolatok stabilitása gyermekkorban. Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (Munkabeszámoló), Budapest. 16