Mikro-, kis- és középvállalkozások külsı forrásbevonásának lehetısége

DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR DIPLOMAMUNKA Mikro-, kis- és középvállalkozások külsı forrásbevonásának lehetısége A Mikrohitel, mint finanszírozási alternatíva 4W Bt., Vásárosnamény Készítette: Tóth Zsuzsanna Belsı konzulens: Lai József Külsı konzulens: Jászai Menyhért Debrecen 2007

Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS... 4 2. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEREPE A GAZDASÁGBAN... 6 2.1. KKV-k szerepe és jellemzıi... 6 2.2. A kis- és középvállalkozások fogalmi meghatározása... 8 2.2.1. Az új küszöbértékek szükségessége... 10 2.3. Kis- és középvállalkozások fejlıdési sajátosságai... 11 3. A KKV SZEKTOR FINANSZÍROZÁSA... 14 3.1. A KKV-k finanszírozási stratégiája... 14 3.2. A vállalkozás-finanszírozás módjai, hitel... 15 3.2.1. Belsı finanszírozás... 16 3.2.2. Külsı finanszírozás... 17 3.2.3. Hitel... 18 4. A BANKOK ÉS A KKV SZEKTOR... 20 4.1. A bankok viszonyulása a mikro-, kis- és középvállalati ügyfélkörhöz... 20 4.2. KKV szektor banki hitelállománynak alakulása... 22 4.3. A bankok hitelezési hajlandósága a KKV szektornak... 24 4.4. A bank kihelyezési kockázatának alakulása... 25 5. KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK KEDVEZMÉNYES FINANSZÍROZÁSI LEHETİSÉGEI... 26 5.1. Finanszírozási környezet... 26 5.2. KKV szektor támogatásának eszközrendszere... 28 5.2.1. A mikrohitel... 28 5.2.3. A Magyar Fejlesztési Bank hitelprogramja... 32 5.2.3. Széchenyi Kártya... 33 5.2.4. Hitelgarancia Zrt... 34 6. A 4W BT. VÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA... 36 6.1. Beruházási döntések... 37 6.2. A vállalkozás SWOT analízise... 39 7. A 4W BT. NÖVEKEDÉSI STRATÉGIÁJA... 40 7.1. Erıforrás alapú növekedés... 40 7.2. Beruházás alapú növekedés... 41 7.2.1. A PRIMOM Alapítvány a mikrohitel szolgálatában... 41 2

7.2.2. 4W Bt. és a Mikrohitel... 43 7.3. Innováció alapú növekedés (fenntartható fejlıdés és piaci siker)... 45 7.3.1. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv... 46 7.3.2. Az Észak-alföldi régió... 47 7.3.3. Vásárosnaményi kistérség... 48 8. 4W BT. FEJLESZTÉSI CÉLKITŐZÉSE... 50 8.1. A fejlesztés célja, idıszerősége (Eu-s források)... 50 8.2. A fejlesztés során létrejövı kapacitás ismertetése... 50 8.3. A fejlesztés anyagi, mőszaki és forrásösszetétele... 51 8.3.1. Megpályázott támogatások lehetısége és mértéke... 51 8.3.2. Bevonható idegen források (hitel szükségessége és mértéke)... 52 8.4. Finanszírozási igény, forrásszükséglet... 54 8.5. A fejlesztés eredményre gyakorolt hatása... 57 9. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉS, JAVASLAT... 61 IRODALOMJEGYZÉK... 64 MELLÉKLETEK... 67 3

Mikrohitel = egy lépcsıfok, mellyel feljebb léphetsz 1. Bevezetés A pénzintézetek és a gazdaság szereplıinek érdeke a külsı szemlélı számára olykor ellentétesnek vélt érdeke végsı soron valahol mindig összecseng. A pénzintézetek és a vállalkozások a jövedelemtermelés érdekében tevékenykednek, aminek szinte minden esetben a fı mozgatórugója maga a pénz. Pénzkereslet pénzkínálat mindkét oldalról ugyanúgy megjelenik a gazdasági szereplık részérıl, mint a pénzintézetek részérıl. Az elmúlt egy-két tizedben igen nagy gazdasági átalakulások figyelhetık meg szerte a világon. A markáns folyamatok közül az egyik legfontosabb a kis- és középvállalkozások felértékelıdése. Magyarországon a rendszerváltást követıen elindult politikai és gazdasági változások hatására a vállalkozások száma rohamosan nıtt. A gazdasági társaságokról szóló törvény és a privatizációs törvény megalkotása is pozitív hatással volt erre a folyamatra. Lépten nyomon egyéni vállalkozások és gazdasági társaságok jöttek létre, amelyeknek egy része már tönkrement, és a másik része is csak lassan halad elıre, hiszen a mai magyar gazdaságban egyre nehezebb talpon maradni a tıkeszegény kis- és középvállalkozásoknak. Nehezíti a helyzetüket, hogy a bankok figyelme sokáig szinte kizárólagosan a nagyvállalatok felé irányult, de mára már ez a tény kezd megváltozni. Egyre több szabályozó és egyre több bank fordul a kis- és középvállalkozói szektor felé, hiszen rádöbbentek arra, hogy ezek a vállalkozások jelenthetik a gazdaság fellendülésének alappillérét. (Kállay, 2000) Számos állami támogatású hitelkonstrukció segíti a mikro-, kis- és középvállalkozói szektort. A Phare program, a Start hitel és az E-hitel igen jelentısnek és sikeresnek tekinthetı. 2004. május 1-jén Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válásával e szektor még több kedvezményes finanszírozású forráshoz és támogatáshoz juthat hozzá. 4

Szakdolgozatom témaválasztásában arra kerestem a választ, hogy a gazdaság jelen körülményei között miként lehet vállalkozást indítva, mőködtetve azt bıvíteni, fejleszteni. A bıvítésben, illetve gyarapodásban megfelelı finanszírozási pénzintézeti háttér áll-e rendelkezésükre különös tekintettel a hitelre illetve támogatási forrásokra. A témaválasztás aktualitását adja, hogy az elsı Nemzeti Fejlesztési Tervet követıen kiírták a 2007-2013-as idıszakra a második Nemzeti Fejlesztési Tervet és pályázhatóvá váltak azon Európai Unió-s forráslehetıségek, melyek determinálják a már mőködı mikro-, kisés középvállalkozások jövıképét, lehetıségeit, mely hazánk egész fejlettségét képesek magasabb szintre emelni. Ezen túlmenıen egyfajta tükröt kívánok mutatni a mikrohitelezés mai gyakorlatáról, mely a mai bankrendszer sajátos szereplıjeként mőködik és meglı eszközeivel segíti a nem bankképes vállalkozásokat a mőködésükben, fejlesztésükben. Ennek kifejtésére kívánok foglalkozni a teljesség igénye nélkül a mikro-, kis- és középvállalkozások banki megítélésel és kapcsolatával, kedvezményes finanszírozási lehetıségeivel. Mindezeket a mindennapok valóságán egy mőködı vállalkozás bemutatásán (4W Bt., Vásárosnamény) keresztül kívánom levezetni, leszőrve a tapasztalatokat, rávilágítva arra, hogyan tud egy mikrovállalkozás élni a hitelforrás lehetıségel, a mikrohitel mennyiben segíti jövıbeni elképzeléseit. Érzékeltetni szeretném a jövıre vonatkozó lehetıségeket, melyben fıszerepet a gazdasági környezet, piaci környezet jelenthet. Dolgozatomat, mint egyfajta problémafelvetést, helyzetbemutatás lehetıségét kezelem, melyben vizsgálom a probléma alanyát (4W Bt.) valamint a problémamegoldó közegét, és ehhez kapcsolódó eszközrendszert. A dolgozatom végén pedig összegzést készítek, leírom véleményemet, tapasztalataimat és javaslataimat. 5

2. A kis- és középvállalkozások szerepe a gazdaságban 2.1. KKV-k szerepe és jellemzıi A mikro-, kis- és középvállalkozások központi szerepet játszanak az európai gazdaságban. A vállalkozói képességek az innováció és a foglalkoztatás legfıbb forrásai. A 25 országból álló kibıvített Európai Unióban mintegy 23 millió KKV hozzávetılegesen 75 millió munkahelyet biztosít és a vállalkozások 99%-át képviseli. Ennél fogva a KKV-k döntı fontosságúak a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából egész Európában, az üzleti dinamizmus és innováció elsıdleges forrásai. (Dr. Buzás, 2004) Gyakran szembesülnek azonban piaci hiányosságokkal. A KKV-knak gyakran vannak nehézségei a tıke vagy hitel megszerzésében, különösen a korai, induló szakaszban. Korlátozott erıforrásaik is csökkenthetik hozzáférésüket az új technológiákhoz vagy az újításokhoz. Ezért a KKV-knak nyújtott támogatás az Európai Bizottság egyik prioritása a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió érdekében. (Az új KKV-meghatározás, 2006) Ezt támasztja alá az alábbi megállapítás: A mikro-, a kis- és a középmérető vállalkozások jelentik az európai gazdaság motorját. A munkahelyteremtés lényeges forrását képezik, vállalkozó szellemet és innovációt teremtenek az EU-ban és így döntı fontosságúak a versenyképesség erısítése és a foglalkoztatás szempontjából. A 2005. január 1-jén életbe lépett új KKV-meghatározás nagy lépést jelent a KKV-k jobb üzleti környezete felé, és a vállalkozás, a beruházások és a növekedés elısegítését célozza. Ezt a meghatározást az érdekelt felekkel folytatott széles körő konzultációkat követıen alakították ki, amelyek azt bizonyítják, hogy a KKV-kra való odafigyelés kulcsfontosságú a lisszaboni célok sikeres megvalósításában. Forrás: Az új KKV-meghatározás [2006] Európai Közösségek, 3.o. Günter Verheugen, az Európai Bizottság tagja, az ipar- és vállalkozáspolitka felelıse 6

A kis- és középvállalkozások szerepe meghatározó jelentıségő, mert munkaalkalmat teremtenek, általában kisebb beruházás árán, és éppen akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van. A verseny élénkítésében jelentıs szerepet játszanak. A kisebb piaci rések betöltésel diverzifikálják a termékeket és szolgáltatásokat. Ez a vállalkozási forma speciális csoportoknak is megélhetést tud biztosítani. Másrészt éppen a vállalati méretükbıl következıen bizonyos területeken lényegesen gyengébbek, mint a nagyvállalatok. Általában kevésbé termelékenyek. Gyorsabban szőnnek meg, érzékenyebbek a külsı hatásokra. Azonos képzettség esetén is kevesebb bért adnak a dolgozóknak. Szorosabb kapcsolatuk van a rejtett gazdasággal. Klasszikus méretgazdaságból következı hátrányaik vannak. Napjainkban a globalizáció hatására mind a kiszervezések, mind a modern üzleti szolgáltatások jelentıs részét a mikro-, kis- és középvállalkozások képesek hatékonyan elvégezni. A KKV-k szerepének felértékelıdése szükségszerő következménye a globális versenynek és napjaink technológiai változásainak. A globális nagyvállalatok versenyképessége pedig nemcsak a saját szervezetüktıl, hanem nagymértékben beszállítóiktól, szolgáltatóiktól, tartós üzleti partnereiktıl függ. Ezt ismerték fel a fejlett országokban és nemzetközi szervezetekben többek között az Európai Unióban is fıleg ezért kerültek elıtérbe mindenütt a mikro-, kis- és középvállalkozások. A mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása nem öncélú, hanem alapvetıen a gazdaság versenyképességének megırzése, javítása miatt szükséges, hisz egyetlen ország sem tud tartós gazdasági növekedést produkálni gyengélkedı mikro-, kis- középvállalkozói szektorral. Ezen túlmenıen nemcsak a gazdságpolitika, hanem a szociálpolitika is felismerte, hogy nagyvállalati szektorból felszabaduló munkaerı a zömmel szolgáltatásokat végzı mikro-, kis- és középvállalkozásoknál talál munkát (sokszor önfoglalkoztatóként) emiatt foglalkoztatáspolitikai szempontok is felmerülnek e vállalkozói csoport támogatásakor. 7

Összegezve nem a gazdaságpolitika, avagy szociálpolitika - jótékonysága - miatt van szükség a KKV-k támogatására, hanem a jól felismert gazdasági érdekbıl, mivel hatékony KKV szektor nélkül egyetlen gazdaság sem képes eredményesen bekapcsolódni a globális versenybe. A fentiek következtében feltétlenül szükség van a mikro-, kis-, és középvállalkozások célzott támogatására. (Dr. Buzás, 2004) 2.2. A kis- és középvállalkozások fogalmi meghatározása A dolgozatomhoz - amely a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozásának témakörét öleli át elengedhetetlenül szükséges, hogy áttekintsük tulajdonképpen mit is jelent az, hogy mikro-, kis-, illetve középvállalkozás. 2005. január 1-jétıl lépett hatályba a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak a Közösségben és az Európai Gazdasági Térségben alkalmazott közösségi szabályozások céljaira megfogalmazott meghatározása. A mikro, a kis és közepes vállalkozás, mint kategória három paraméter alapján minısíthetı: Az állományi létszám Éves forgalom, es mérlegfıösszeg A kis- és középvállalatok függetlensége Egy vállalkozás akkor minısül függetlennek, ha abban az állam, az önkormányzat vagy a nagyvállalkozások tulajdonosi részesedése tıke vagy szavazati jog alapján külön-külön és együttesen nem haladja meg a 25 százalékot. A 2004. i XXXIV. törvény a KKV szektor törvényi definícióját úgy módosította, hogy a létszámra vonatkozó korlátok változatlanok maradtak, de az árbevétel vagy mérlegfıösszeg módosult. Ezzel az átsorolással nagyobb vállalkozások átkerültek kisebb vállalati kategóriába. A mikro-, kis- és középvállalkozások kategóriája olyan vállalkozásokból áll, amelyek 250- nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és amelyek es forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót, és/vagy es mérlegfıösszegük nem haladja meg a 43 millió eurót. 8

A KKV-k kategóriáján belül a kisvállalkozások olyan vállalkozások, amelyek 50-nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és amelyeknek es forgalma és/vagy es mérlegfıösszege nem haladja meg a 10 millió eurót. A KKV-k kategóriáján belül a mikrovállalkozások olyan vállalkozások, amelyek 10-nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és amelyeknek es forgalma és/vagy es mérlegfıösszege nem haladja meg a 2 millió eurót. Forrás: Új KKV-meghatározás. Európai Közösségek, 2006 1. ábra Az új küszöbértékek Miközben az állományi létszámot kötelezı tiszteletben tartani, a KKV választhat, hogy vagy a forgalom, vagy a mérleg felsı határértékének felel meg. Nem kell mindkettınek megfelelnie, és azok egyikét meghaladhatja anélkül, hogy státuszát elveszítené. Ezen választási lehetıség biztosíték arra, hogy a gazdasági tevékenység különbözı típusaiban tevékenykedı KKV-k ne élvezzenek helyzeti elınyt egymással szemben. 9

Forrás: Az új KKV-meghatározás. Európai Közösségek, 2006 2. ábra A KKV-k meghatározása 2.2.1. Az új küszöbértékek szükségessége A KKV-k új meghatározására szükség volt, mert egyre inkább közismerté válnak azok az akadályok, amelyekkel a KKV-k szembesülnek. Az új meghatározás jobban megfelel a KKV-k különbözı kategóriái számára, és jobban figyelembe veszi a vállalkozások közötti kapcsolatok különféle típusait. Segíti az innováció elımozdítását és elısegíti a partnerség kialakulását, miközben gondoskodik arról, hogy csak azokat a vállalkozásokat célozzák meg állami rendszerek, amelyeknek valóban szükségük van támogatásra. Unió-szerte egyre több mikrovállalkozás jön létre, az új meghatározás figyelembe veszi ezt a fejlıdés, amikor meghatározza számukra az új küszöbértéket. A tıkéhez jutás a KKV-k 10

számára állandósult probléma, különösen azért, mert gyakran nem tudják megadni azokat a biztosítékokat, amelyeket a hagyományos hitelnyújtók megkövetelnek. E probléma megoldásához nyújtandó segítségként az új meghatározás megkönnyíti a KKV-knak nyújtott tıkefinanszírozást azáltal, hogy kedvezményes elbánást biztosít az olyan befektetıknek, mint a regionális alapok, a kockázatitıke-társaságok és az üzleti angyalok anélkül, hogy a vállalkozás elveszítené a KKV státuszát. (Az új KKVmeghatározás, 2006) 2.3. Kis- és középvállalkozások fejlıdési sajátosságai A mikro- és kisvállalkozások túlélése és növekedése szempontjából a kilencvenes ek közepén a kilátások jóval kedvezıtlenebbek lettek. A nettó kereslet visszaesése különösen ezeket a vállalkozásokat sújtotta, hiszen esetükben a család és a vállalkozás vagyona nem különült el egymástól. A beáramló külföldi tıke árnyékában az amúgy is tıkehiánnyal küszködı vállalkozások közül sokan nem tudtak talpon maradni, különösen a kereskedelmi mikrovállalkozások szőntek meg nagy arányban. Az ország korábbi eladósodása miatti kamatkötelezettségektıl fojtogatott költségvetés pedig szintén nem volt képes érdemben segíteni a mikro- és kisvállalkozások versenyhátrányának és tıkehiányának csökkentésében. A magyar KKV szektor számára a hitelhez jutás lehetısége kulcskérdéssé vált. (László, 1998) A bankok, illetve a mikro- és kisvállalkozások kapcsolatát a kilencvenes ekben számos speciális probléma nehezítette. A kilencvenes ek vállalatalapítási lázának idıszakában tömegesen jelentek meg a munkanélküliség elıl menekülı, racionális üzleti elképzeléssel alig rendelkezı vállalkozók, akik akkor még nem csekély mértékben a hitelezés területel többnyire még csak ismerkedı banki hitelügyintézık tapasztalatlansága miatt könnyebben jutottak hitelhez, amit azután egyáltalán nem voltak képesek visszafizetni. A késıbbiekben a hitelügyintézık ezeket a kedvezıtlen tapasztalatokat túlreagálták és már azok a vállalkozók sem kaptak hitelt, amelyek racionális üzleti tervvel rendelkeztek. Mind a kezdı vállalkozók, mind a kezdı hitelügyintézık hittek a sikeres, dinamikus, ambiciózus és gyorsan növekvı vállalkozások képében. A tapasztalatok azonban gyorsan rácáfoltak a magyar vállalkozói csodára, ami a hitelstop következményéhez vezetett. (Kállay, 2002) A bankok és a kismérető vállalkozások közti kapcsolatát még két szempont nehezítette: 11

1. a képzettebb és ambiciózusabb banki alkalmazottak nem szívesen dolgoztak együtt a mikro- és kisvállalkozókkal, ugyanis az túl nagy kockázatot jelentett a bankok számára. 2. a mikro- és kisvállalkozások adózási és készpénztartási szokása. A kismérető vállalkozások igen eredményesek a különbözı adóelkerülési technikák alkalmazásában. A KKV-k adózási környezete komoly gondokat okoz. Minden munkabérre kifizetett forint több mint fele különféle szociális járulékokra és adókra fordítódik. A jelenlegi adózási rendszer ebbıl következıen arra kényszeríti a KKV-at, hogy a két rossz alternatíva egyikét válasszák: vagy vállalják a teljes bérköltséget, vagy különféle kreatív adózási formákat alkalmaznak, a munkaszerzıdéseket alvállalkozói szerzıdésekké változtatják. A komoly adókockázatú vállalatok egyértelmően nehezen találnak külsı forrásokat. A kis- és középvállalatoknak csak kilenc százaléka alkalmaz banki finanszírozást és kevesebb, mint két százaléka kockázati tıkefinanszírozást. Legtöbbjük a bevételek visszaforgatásából, részvényesi és családi kölcsönökbıl finanszírozza magát. (Némethy, 2006) Szükség van a KKV-k szemléletmódjának megváltoztatására. Kevés olyan mikro- és kisvállalkozás van, amely megkísérli meghódítani az európai vagy globális piacokat. A hazai mikro-, kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetére egyszerre igaz, hogy több fontos területen (finanszírozás, önszervezıdés, menedzsment, technológiák használata) felzárkózási folyamat figyelhetı meg, ugyanakkor lemaradásuk a fejlett országokban mőködı mikro-, kis- és középvállalkozásokhoz képest még mindig nagy. A mikro-, kis- és középvállalkozások kiemelt fejlesztését indokolják a következık: A magyar gazdaságnak az elmúlt 15 ben a mikro-, kis- és középvállalkozási szektor volt az egyetlen nettó munkahelyteremtı része. A mikro-, kis- és középvállalkozások a hazai jövedelemtermelés fontos bázisát képezik. A mikro-, kis- és középvállalkozások hozzájárulnak a verseny fenntartásához, sokszor a verseny intenzitásának növeléséhez. A gazdasági szerkezet átalakulását is nagymértékben szolgálja a kisvállalkozások létrejötte, fejlıdése, és természetes szelekciója. A mikro-, kis- és középvállalkozásoknak kiemelt szerepük van regionális egyenlıtlenségek csökkentésében, a helyi gazdasági potenciál növelésében. 12

A versenyképes mikro-, kis- és középvállalkozások nyújtotta kínálat és kereslet javítja az ország tıkevonzó képességét. A fejlesztési politikának figyelembe kell vennie egyrészt, hogy segítse a felzárkózás folytatását, gyorsítását, másrészt nagymértékben támaszkodhat a kedvezı folyamatokra. A helyzetelemzés alapján a fejlesztési politikának három fontos deficit megszüntetésére kell törekednie: (A kis- és középvállalkozások fejlesztési koncepciója, 2005) A vállalkozások külsı finanszírozási forrásai bıvültek ugyan az elmúlt ekben, de a hazai cégek még jóval kevesebb külsı forrást tudnak bevonni növekedésük finanszírozására, mint a fejlett országokban mőködı vállalkozások. A hazai vállalkozások 80%-a hitel nélkül gazdálkodik, a fejlett országokban ez az arány 15-20%. A tıkefinanszírozásban az elmaradás hasonló mértékő. A kisvállalkozások nem kapnak elég információt és vezetési tanácsot gazdálkodási döntéseikhez, jövıbeni fejlıdésük meghatározásához. A szabályozási környezet gyakori változásai, a gazdálkodás magas adminisztratív és adóterhei indokolatlanul korlátozzák a vállalkozások mozgásterét, miközben egyre fokozódó mértékben vannak kite a nemzetközi versenynek. A kilencvenes ek második felében, miután a mikro- és kisvállalkozások hitelezési problémája nyilvánvalóvá vált, a különbözı kormányzatok számos megoldási javaslattal álltak elı a kisvállalkozások hiteléhségének csillapítására. Az állami hitelprogramok rendszere 2000-2005 között széttagolt volt, az egyes források abszolút nagysága pedig viszonylag csekély. Probléma volt, hogy az állami eszközök nem voltak eléggé fókuszáltak, nehezen voltak áttekinthetık, esetenként indokolatlanul költségesek és rugalmatlannak bizonyultak, így az egyre könnyebb piaci forrásszerzés mellett egyre kevésbé kínáltak vonzó alternatívákat a KKV szektor számára. A kamattámogatásra épülı állami segítségnyújtás a csökkenı piaci kamatszint mellett már nem nyújt érzékelhetı támogatást, másfelıl a hitelgarancia intézményén keresztül olyan vállalkozások is hitelhez juthatnak, akiket a bankok egyébként nem szolgálnának ki. 13

3. A KKV szektor finanszírozása A gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés talán legfontosabb motorja minden országban a mikro-, kis- és középvállalkozások. E szektor helyzetének és jellemzıinek áttekintését követıen, fontos megvizsgálni finanszírozási lehetıségeit, mely a versenyhátrány, a megfelelı piaci és vállalkozói ismeretek hiánya mellett a legfontosabb probléma. 3.1. A KKV-k finanszírozási stratégiája A vállalkozás tevékenységének elvégzéséhez szükséges pénzforrások meghatározását illetve biztosítását nevezzük finanszírozásnak. A finanszírozás pénzellátást jelent, melynek zavartalansága teszi lehetıvé adott vállalkozás zavartalan mőködését. Formái és jellemzıi, valamint adott cég finanszírozási stratégiája jelzik az adott cég kapcsolódását a gazdaság más szereplıihez. A finanszírozási (forrásbiztosítási) stratégia kialakításakor a következıket kell figyelembe venni: (Gyulaffy, 2004) Biztonság, amely elsısorban a saját és az idegen tıke arányán keresztül közelíthetı meg, a cél, hogy a kockázatot a lehetı legkisebbre csökkentsék. Jövedelmezıség, mely a finanszírozás költségeitıl és a befektetés jövedelemteremtı képességétıl függ. Likviditás, a vállalkozás folyamatos fizetıképességének fenntartása, hogy képes legyen az esedékes fizetési kötelezettségeinek idıben és folyamatosan eleget tenni. Függetlenség, amely alatt a vállalatirányítás függetlenségét, a tulajdonosok és a menedzsment kapcsolatát értjük. Az adott vállalkozás a tıkeszükségletét tartós és rövid lejáratú forrásokkal tudja kielégíteni. Az illeszkedés elve alapján, azaz attól függıen, hogy a vállalkozások kötelezettségeinek idıbeli lejárata mennyire van összhangban az eszközök megtérülési idejel, három eltérı finanszírozási stratégia különböztethetı meg: (Illés, 2002) 14

Óvatos vagy konzervatív finanszírozási stratégia. Fokozott óvatosság jellemzi. Az eszközök nagyobb hányadát finanszírozzák tartós forrásokkal, mint amekkorát az eszközök megtérülési idı szerinti struktúrája megkövetelne. Elınye a biztonság, és a hitelezıktıl való minimális függıség. Hátránya a költségesebb finanszírozási szerkezet. Szolid finanszírozási stratégia. Lényege, hogy a vállalkozásokban a források lejárata és az eszközök megtérülési struktúrája pontosan megegyezik. Azaz a tartósan lekötött forgóeszközt és a befektetett tıke egészét tartós forrással, azaz saját tıkel és hosszú lejáratú kötelezettségekkel finanszírozzák. Agresszív finanszírozási stratégia. Fı jellemzıje, hogy a vállalkozás eszközeinek finanszírozásában kevesebb a tartós forrás, mint amennyit az eszközök megtérülési struktúrája megkövetelne. Ekkor a tartósan lekötött forgóeszközök egy részét is rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák. Elınye, hogy legalábbis elméletileg ez a legolcsóbb finanszírozási szerkezet, hátránya, hogy nagyon kockázatos. A finanszírozási stratégiák közötti választás mindenkor a vállalkozás önálló döntése, de ezt jelentısen alakítják a költségek, a kockázat és a likviditás igénye. 3.2. A vállalkozás-finanszírozás módjai, hitel A finanszírozási döntések áttekintését követıen fontos megnézni, hogy a vállalkozás hogyan szerzi meg a mőködéséhez, fejlesztéséhez, nyereség eléréséhez szükséges tıkét. A vállalkozás finanszírozási döntéseinek középpontjában a forrásbevonás kérdései állnak. A vállalkozás vezetésének a célja, hogy a finanszírozási forrásokat úgy válasszák meg, hogy az a vállalkozás mőködését a leghatékonyabban szolgálja. Amikor a vállalkozás a forrásbevonásról dönt, alapvetıen három kérdéskörben dönt: (Pálinkó-Szabó, 2006) források lejárati szerkezetének megválasztásában belsı és külsı források közötti választásban tulajdonosi tıke és hitel típusú források közötti választásban Dolgozatom ezen részében csak a belsı illetve külsı finanszírozással, valamint a hitellel, mint külsı finanszírozási forrással foglalkozom részletesen. 15

3.2.1. Belsı finanszírozás A belsı finanszírozás alatt azon pénztıkét értjük, amely a vállalkozás mőködéséhez adott idıpillanatban fel nem használt vagyonrészekben lekötött pénztıke felszabadításából, illetve a saját erıbıl képzett tıkét, mely a forgalomból keletkezik. A belsı forrásoknak kiemelt szerepük van, a visszaforgatott eredmény az egyik legjelentısebb finanszírozási forrásnak mutatkozott az elmúlt tizedben. A belsı források használatát önfinanszírozásnak nevezzük. Az önfinanszírozás alapvetıen két fı részre bontható: (Pálinkó-Szabó, 2006) 1. Az adózott eredmény felhalmozása, a folyó i adózott eredménybıl az osztalék kifizetése után a vállalkozásnál maradó rész (mérleg szerinti eredmény) fordítható eszközbıvítésre. Ennek nagysága függ a vállalkozó mindenkori nyereségétıl, az adóztatás módjától, azoktól az adókedvezményektıl, melyek csökkentik a nyereség után számított adót, s ezáltal az önfinanszírozás képessége nı, valamint függ a vállalkozó osztalékpolitikájától. Ez a vállalkozás számára az önfinanszírozás teljes szabadságát jelenti, mivel nem függ a piac igényeitıl, várakozásaitól, önálló döntés alapján felhasználható. 2. Az eszközoldalon felszabadított pénzeszközök: Értékcsökkenési leírásokból, amikor a vállalkozás vagyonát képzı immateriális javak és tárgyi eszközök értéke a termelés, illetve a szolgáltatásnyújtás során fokozatosan megy át az új termék értékébe. Az értékcsökkenés lehet lineáris, degresszív, teljesítményarányos, az enkénti leírást állandó összeggel csökkentı, valamint abszolút összegő a vállalkozás döntése alapján. A vállalatok az amortizációt költségként számolják el, amely a termékértékesítést követıen az árbevétel részeként megtérül. Az amortizációt azonban nem kell kifizetni, ezért a vállalkozás mőködése során az eszköz megtérülésének ütemében belsı forrás keletkezik. A forgóeszköz állományának csökkenése. Ha a vállalkozás csökkenteni tudja a készletállományát, a vevı futamidıt vagy hosszabb szállítói futamidıt tud kiharcolni, akkor belsı forrás keletkezik, pénzeszközök szabadulnak fel. Nem hatékonyan hasznosított befektetett eszközök értékesítése. Az eszköz eladásból származó pénzbevétel az újabb befektetések forrását képezi. 16

3.2.2. Külsı finanszírozás Amikor a vállalkozás saját forrásai a fejlesztés igényeihez nem elegendıek, külsı forrásokat próbál szerezni. Minden olyan forrás külsınek minısül, amelyet nem a vállalkozás mőködése során termeltek ki, amelynek megszerzéséért a vállalkozás kilép a pénzügyi piacokra. A külsı finanszírozás formái: (Dr.Tétényi-Dr.Gyulai, 2001) 1. Hitelfelvétel. A vállalkozás a tevékenységét bankhitellel finanszírozza. Bankhitelt kérhet a számlavezetı bankjától, vagy bármely más hitelintézettıl is. A hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a vállalkozó rendelkezésére, és a keret terhére pénzkölcsönt nyújt. Ebben az esetben a tıkét átadó, a hitelintézet és a tıkét átvevı, a vállalkozó idegenek maradnak egymás számára. A hitelintézetet a vállalkozás sikere csak annyiban érdekli, hogy az képes legyen a kamatokat idıben megfizetni és a tıkét visszafizetni. 2. Részesedés-finanszírozás. A vállalkozás eddigi tulajdonosaitól vagy új üzlettársaktól származó tıkeemelés, illetve részvénybefizetés tartozik ebbe a körbe. Ha a részesedés-finanszírozás csak új tulajdonostársak bevonásával lehetséges, akkor a tulajdonosi jogokat is meg kell osztani velük, akik igényt tarthatnak arra, hogy részt vegyenek az üzleti döntések meghozatalában, magában az üzletvitelben. A fı motiváló tényezı a tıke átadó számára a nyereségbıl való részesedés, illetve az osztalék lehetısége. A vállalkozások a finanszírozási források több formáját veszik igénybe egy-egy idıszakban. Így igénybe vesznek banki folyószámlahiteleket, hosszabb távra szóló banki beruházási hiteleket, tartoznak a szállítóiknak, igénybe vesznek államilag támogatott banki és fejlesztési hiteleket, felhasználják a folyó gazdálkodási adózott eredményét. Most tekintsük át, hogy a legfıbb finanszírozási forma, a hitel milyen formában áll a vállalkozások rendelkezésére, ha pénzügyi gondjaik támadnak. 17

3.2.3. Hitel A finanszírozási terv kiegyensúlyozottságát biztosító klasszikus eszköz a bankhitel. Bankhitelt a vállalkozás leggyakrabban a számlavezetı bankjától kér, de hiteligényel bármely más hitelintézetet is felkereshet. A hiteleket több szempontból lehet csoportosítani, de a vállalkozás számára nyújtott hiteleket célszerő lejáratuk szerint csoportosítani. (Paróczai, 2003), (Bottyán, 2003) Lejárat alapján beszélhetünk: Rövid távú hitelekrıl, amelyek maximális futamideje 1. Ezen belül is több változatot különböztethetünk meg: o Nyitott hitelkeret, amely hitelt csak a legjobb, leginkább fizetıképes ügyfelek kaphatnak meg. Banktól függıen akár biztosíték nélkül is rendelkezésre bocsátható. A hitelszerzıdésben rögzítik a nyitvatartási idıt, a kölcsönnyújtási célokat és feltételeket, illetve a bank jutalékának összegét. A visszatörlesztés egy összegben történik, a kölcsön enkénti megújítására van lehetıség. A nyitott hitelkeret egyik válfaja a folyószámlahitel. Ekkor az ügyfél a folyószámlájához kapcsolódóan kap egy hitelkeretet, amely kvázi számlapénzként mőködik. Külön rendelkezés nélkül tud ezzel az összeggel gazdálkodni, a számlája terhére teljesítendı pénzügyi mőveletek biztosítására nyújt fedezetet. A folyószámlahitel kamat és rendelkezésre tartási jutalék elszámolása havonta történik, a felhasznált hitelösszeg arányában. o Rulírozó hitel, amelynél a vállalkozónak lehetısége van arra, hogy a hitelkeret terhére igénybe vett és visszatörlesztett kölcsönt újból kölcsönként felvegye. Ezt a hitelfajtát valamivel gyengébb vállalkozások is megkaphatják, de még mindig jó fizetési pozícióban kell hogy legyenek. o Áthidaló hitel, amely egy késıbb beérkezı forrást elılegez meg. Ekkor a bank nem veszi meg a hitelkérı vállalkozás követelését, hanem csak megelılegezi azt. Annak a kockázatát tehát, hogy a követelést a vállalkozó mégsem tudja behajtani, nem a bank viseli, hanem a vállalkozó, így akár beérkezik a követelés összege, akár nem, mindenképpen vissza kell fizetnie a kölcsönt. 18

Középtávú hitelek, amelyek hitelezési idıtartama 1 tıl 5 ig terjedhet, ezen belül megkülönböztetünk forgóeszköz és beruházási hiteleket. A vállalkozás akkor igényli a középlejáratú forgóeszközhitelt, ha beruházáshoz kapcsolódóan vagy attól függetlenül a forgóeszköz állománya tartósan fennáll, és azt nem tudja finanszírozni saját forrásból. Mivel ezek már tartósan hiányzó forrást pótolnak, ezért a bankok szigorúbban járnak el a hitelképességi vizsgálatok során. Kamatlábuk is magasabb, mint az en belüli hiteleknek, mivel a bankoknak hosszabb távra kell lemondani a forrásaikról, és ez bizonytalanabb helyzetet teremt számukra, illetve hosszabb idıtáv alatt elıre ki nem számítható események is elıfordulhatnak. Hosszú távú hitelek, amelyek lejárati ideje minimum 5. Ezeket nevezzük a klasszikus beruházási hiteleknek. Tárgyi eszközök létesítésére, beszerzésére szolgáló hitelek. Ha a gazdaságban fokozni kívánják a vállalkozási kedvet, a befektetéseket, akkor a hiteleket kedvezıbb feltételekkel nyújtják. Ha a gazdaságban túl sok pénz van, akkor a befektetéseket vissza kívánják fogni, ezért szigorításokat alkalmaznak. Ez a mindennapi életben úgy érvényesül, hogy mindkét törekvés jelen van, csak más-más vonatkozásban érvényes. Egyes hitelcélok elınyt élveznek az ország gazdasági érdekei szempontjából, más tevékenységekre pedig egyáltalán nem nyújtanak hitelt a bankok. Az a vállalkozás számíthat beruházási hitel elnyerésére, amelyik a beruházást, a projektet gondosan elıkészítette, a számításai szerint magas jövedelmezıséget fog biztosítani számára és számítani lehet a gyors megtérülésre is. A banknak elınye származik a kedvezményes, támogatott hitel nyújtásából, mivel költségei fedezésére bizonyos plusz kamatot számít fel a központi kamatteherre. Továbbá, hogy olyan ügyfeleket is meg tud ezen konstrukcióval nyerni, akik egyébként nem igényeltek volna hitelt. Hátrányként jelentkezik azonban a kockázatos kihelyezések esetleges vesztesége. A finanszírozás területén fontos különbséget tenni a folyó termelés és a beruházás finanszírozása között. A folyó termelést rövid lejáratú hitelekbıl, beruházást hosszú lejáratú hitelekbıl kell finanszírozni. A pénzgazdálkodás zavarait jelentheti, ha tartós befektetéseket átmenetileg felszabaduló pénzeszközökbıl, rövid lejáratú hitelekbıl, könnyen pénzzé tehetı készletekbıl finanszíroznak. (Dr.Lırincz, 2005) 19

4. A bankok és a KKV szektor Az elızıekben áttekintettük a vállalatok számára rendelkezésre álló belsı- és külsı finanszírozási lehetıségeket, valamint a bankokon keresztül igénybe vehetı hitelek típusait. Most a bankok és a KKV-k viszonyát vizsgálom, a bankok hitelezési kockázatának változását, valamint a KKV szektor banki hitelállományok alakulását. A vállalati szektoron belül a mikro- és kisvállalatokra teszem a hangsúlyt és vizsgálom a hitelhez jutások alakulását. 4.1. A bankok viszonyulása a mikro-, kis- és középvállalati ügyfélkörhöz A gazdaság egyik legszélesebb rétegét adó vállalkozások jelenlegi legfıbb problémája, a már korában is említett tıkeszegénység. A finanszírozási gondokkal küszködı cégeknek azonban sokszor nem is olyan egyszerő hitelhez jutniuk. Ennek az oka a mikro-, kis- és középvállalkozások hitelezésének halmozott banki kockázata, mely sok tekintetben a mőködésük feltételrendszerét jelentı környezeti adottságokból következik. Amely vállalkozás rövid vállalkozói múlttal rendelkezik, a bankok a vállalkozói tapasztalat hiányára következtetnek. A hiteligénylés leggyakoribb elıfeltétele, pedig hogy a vállalkozás minimum 2 teljes üzleti re vonatkozóan rendelkezzen pénzügyi beszámolóval, de több helyen akár háromes mőködést is elıfeltételül szabhatnak. Ennek oka, hogy a kezdı vállalkozások alig harmada éri el a harmadik mőködési et, illetve a csıd esélye nemcsak a kezdeti fázisban, hanem késıbb is jóval nagyobb, mint a tıkeerıs nagyvállalatok esetén, amelyek egy gyengébb konjunkturális idıszakot a bı tartalékaikkal jóval könnyebben képesek átvészelni, mint gyengélkedı társaik. (Dr. Varsányi, 2004) A bankok megítélése szerint egy kisebb vállalkozás nem képes értékesítési lehetıségeit felmérni, a marketing munkát javarészt elhanyagolják, épp ezért az értékesítési lehetıségeik is ingadozóak. A mikro- és kisvállalkozások hitelezési folyamatának egyik legfontosabb sőrősödési pontja a vállalkozások alultıkésítettségel és a tıkehiány által generált hiteléhséggel hozható összefüggésbe. Ha egy vállalat a tartós (induló és mőködı) tıkehiányt hitelbıl finanszírozza, elıbb-utóbb banki szempontból hitelezhetetlenné válik, hiszen a saját tıkéjéhez viszonyítva magas hitelkeret egyre kevésbé teljesíthetı feltételeket támaszt a gazdálkodásában. A hitel kamatköltségét a vállalkozások többsége tartósan nem 20

képes kigazdálkodni. A tıkét pedig a vállalkozásból nehezen lehet kivonni, ezért a hiteligény állandósul. Jó esetben a hitelt idırıl-idıre meg lehet újítani, rosszabb esetben a vállalkozó nem képes a felvett hiteleket visszafizetni, újabb hitelt nem kap, s elıbb-utóbb még nehezebb gazdasági helyzetbe kerül. A vállalkozások piaci pozíciójának erısítéséhez, illetve megtartásához nélkülözhetetlen, hogy termékeiket vagy az azok elıállításához szükséges eljárásokat korszerősítsék, megújítsák. Ha pedig a fejlesztésre sem jut saját forrás, további eladósodás aligha vállalható. A fejlesztés elmaradása viszont a piacképességét korlátozza, ami még nehezebb gazdasági helyzetet teremt a cég számára. További kockázatnövelı tényezı, hogy egy kis tıkéjő, alacsony árbevételő vállalkozás mindig kiszolgáltatottabb helyzetben van a piaci versenyben, mint a nagyobb tıkeerejő, tartalékokkal és bejáratott üzleti kapcsolatokkal rendelkezı piaci szereplık. Az egy-egy vevınek, illetve szállítónak való kiszolgáltatottság, a rossz alkupozíció igencsak megnehezíti az önálló életet, és a hiteligénylésnél is hátrány lehet. A bankok számára a mikro- és kisvállalkozások részére nyújtott hitelek visszafizetésének bizonytalanságát az is növeli, hogy ezen vállalkozások többsége egy vagy két tulajdonossal, sok esetben családi vállalkozásként mőködik, ezért tevékenységük jórészt a tulajdonos, az ügyvezetı kvalitásaira épül, és e személy váratlan esemény folytán történı kiesése alapjaiban rendítheti meg a vállalkozást. Mivel a mikro- és kisvállalkozások többségének nincs tapasztalata az üzletmenet megtervezésében, nem készítenek rendszeresen üzleti tervet, az üzleti terv számukra csak a hitelfelvételhez szükséges rosszat jelenti, ebbıl következıen az a tervekben foglalt elképzelések realitása az esetek nagy részében szakmailag és a szándékot illetıen is megkérdıjelezhetı. (Apatini, 1999) Ezen nehézségekre és problémákra a kisvállalatok innovációi jelenthetnek gyors és többszörös megtérülést, azonban a kezdeti finanszírozási fázisban nem látható tisztán elıre, hogy mely innovációk lesznek sikeresek. A további kockázatok a menedzsment esetleges felkészületlenségébıl, az üzleti tervek pontatlanságából, nem helyes helyzetértékébıl adódnak. Mindezen tényezık oda vezettek, hogy a bankok csak körülményesen, túlzott fedezetek és magas kamatok mellett voltak hajlandóak e szektorok hitelezésére. Ennek következtében a kereskedelmi bankok az ezredfordulóig a tıkeerıs közép- és nagyvállalkozásokat részesítették elınybe a hitelkihelyezés tekintetében. 21

Az 1990-es ek végétıl a bankszektor folyamatosan a kis- és középvállalkozások felé fordult, bár ekkorra már felismerték ezen szektor hitelkockázati tényezıit. (Bilek, 2006) Ennek okai: 1. A bankok a nagyvállalatok piacán már nem tudtak kiemelkedı növekedést produkálni. 2. A bankok fiókhálózatának kiépülése, mely erre az idıszakra már lehetıvé tette nagy tömegő ügyfél kiszolgálását. 3. Csökkent a KKV szektor kockázata, a 90-es eket túlélı vállalatokat már elég stabilnak ítélhették a bankok. 4. Kiemelt szerepet játszott a bankok intenzív versenye. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bankok többsége sokáig óvakodott a kis- és középvállalkozások hitelezésétıl, mivel igen sok rossz hitel keletkezett ebben az ügyfélkörben. Az utóbbi ekben viszont jelentısen javult a helyzet és a bankok a 90 -es ek végétıl a mikro- és kisvállalkozások szektorára is elkezdték szolgáltatásaikat kiterjeszteni, és fejleszteni, ami olcsóbbá tette többek között a hitelek elbírálását és kockázatkezelését. A hitelezés bıvüléséhez vezetett a bankok erıteljes versenye, a hitelfelvétel egyszerőbbé és könnyebbé válása, valamint a kamatlábak csökkenése is kimutatható szerepet játszott, másrészt nıtt a hitelképes vállalkozások száma és hitelfelvevı-képessége. E körülmények közt természetes módon fordult a hitelintézetek figyelme a még jórészt kiaknázatlan potenciállal rendelkezı mikro-, kis- és középvállalkozói szektor felé. 4.2. KKV szektor banki hitelállománynak alakulása A bankok KKV szektor felé fordulása az 1990-es ek végétıl vált megfigyelhetıvé, a hitelezési kedv növekedése 2001-tıl nıtt meg jelentısen. A KKV szektoron belül elıször a középvállalatok, majd a mikro- és kisvállalatok hitelezése futott fel, mára minden valóban mőködni és bıvülni kívánó vállalkozás hitelhez tud jutni piaci körülmények között. Megfigyelhetı, hogy 2005-tıl az új hitelek, több mint harmada devizában volt denominált, a KKV-k zöme saját árfolyamkockázatnak való kitettségüket jellemzıen nem tekintik nagy veszélynek. (Bilek, 2006) 22

1.táblázat A bankszektor mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott bankhitelei, illetve hitelállománya (1999-2005.) (Mrd Ft) 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 12.31 12.31 12.31 12.31. 12.31. 12.31. 12.31. Mikrovállalkozások 112,7 210,7 416,8 525,8 668,9 747,3 897,8 Kisvállalkozások 110,6 264,9 300,5 266,9 353,6 456,5 929,7 Középvállalkozások 237,7 428,5 563,3 609,6 707,4 1021,6 970,2 KKV összesen 461,0 904,1 1280,7 1402,4 1729,9 2225,5 2797,7 Nagyvállalatok 1934,0 2171,4 1953,1 1881,8 2301,0 2388,3 5313,4 Forrás: MNB,PSzÁF, Beszámolók a felügyelt szektorok tevékenységérıl [2006] A mikro-, kis-, és középvállalkozások banki hitelállománya 1999. december 31.-én 461 milliárd forintot tett ki, ennek 51,6%-a (237,7 milliárd forint) középvállalkozások által felvett hitel volt, míg a maradékon közel egyenlıen osztoztak a mikro- és kisvállalkozások. 2004. december 31.-én az utolsó azonos módszertan szerinti adatok alapján a KKV szektor hitelállománya 2225,5 milliárd forint. Az új módszertan szerint, 2005. december 31.-i adatok szerint a KKV szektor bankhitelállománya 2797,7 milliárd forint volt, melynek 34,7%-a középvállalati, 33,2%-a kisvállalati és 32,1%-a mikrovállalkozási hitel. 700 Mikro 600 500 400 KKV Közép Kis 300 200 Összes váll. 100 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Forrás: PSZÁF, MNB 3.ábra Nagy A hazai bankok által folyósított vállalati hitelek állományának változása 1999-2004 (1999=100) 23

Összességében elmondható, hogy a hitelek piacán jól megfigyelhetı a bankok KKV szektor felé fordulása nyomán a mikro-, kis- és középvállalkozások hitelfelvételének kiemelkedı bıvülése. A mikrovállalkozások hitelei több mint meghatszorozódtak, a kis- és középvállalkozások hitelei több mint négyszeresükre nıttek, és a KKV szektor egészének hitelállománya közel ötszörösére emelkedett. A hitelállomány volumene mintegy negyedel nıtt ente, a rendelkezésre álló adatok a hitelezés dinamikus bıvülésének folytatódását jelzik a következı ekben is. 4.3. A bankok hitelezési hajlandósága a KKV szektornak 2.táblázat Bankok hitelezési hajlandósága mikro- és kisvállalkozások esetén Bankok hitelezési hajlandósága Hitelképességi standardok változása Hitelkereslet alakulása Forrás: MNB [2006] Megjegyzés: + növekedés/enyhülés, - csökkenés/szigorodás 2003/I 2003/II 2004/I 2004/II 2005/I 2005/II + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + A bankok KKV szektor felé fordulása iránti elıkészületek már az 1990-es ek végén megfigyelhetık voltak, a hitelezési kedv növekedése a hitelezési felmérések alapján 2001- tıl nıtt jelentısen. A hitelkereslet alakulása 2005 második felétıl ismét növekedett. Az elmúlt ek tapasztalatai azt mutatják, hogy a bankok képesek reagálni a piaci igényekre, és új termékeikkel meg tudják és meg akarják célozni a hitellel gyengébben ellátott csoportokat. A KKV szektorban élénkülı banki verseny új termékek megjelenésében, a hitelkonstrukciók, hitelbírálat és kockázatkezelés új egységesített alapra helyezésében is megnyilvánult. (Dr. Varsányi, 2004) 24

4.4. A bank kihelyezési kockázatának alakulása A KKV szektornak nyújtott banki hitelek állományának növekedése maga után vonja a bankok kockázatának növekedését. A KKV-k hitelezésének fontos kockázata a csalás lehetısége, és az ebbıl eredı kockázat nagyobb lehet a hitelezési kockázatnál. Ezért a bankok nagy figyelmet szentelnek a hitelkérelem elbírálásakor a csalás leleplezésének, és elsısorban azt igyekeznek ellenırizni, hogy a vállalkozás valóban mőködik-e. 3. táblázat A bankszektor problémás vállalati hiteleinek aránya 2001 2002 2003 2004 2005 Átlag alatti (%) 0,9 1,6 1,8 1,8 1,4 Kétes (%) 0,8 1,1 0,9 0,9 0,7 Rossz (%) 1,1 1,1 1,0 1,2 1,1 Összesen (%) 2,8 3,8 3,7 3,9 3,2 Forrás: PSZÁF [2006] A bankok vállalati hitelportfoliójának minısége 2000-2005 között a hitelezési expanzió ellenére nem romlott. A kis- és középvállalkozások jövedelmezısége kedvezıen alakult, 2001 óta magas szinten stabilizálódott, melynek köszönhetıen a hitelek törlesztésében nem mutatkoztak jelentıs problémák. A vállalkozások hiteleinek minısége az ezredfordulót követıen nem romlott, sıt 2005-ben kissé javult is. Az átlag alatti hitelekben mutatkozott átmeneti növekedés a 2001 és 2004 közötti idıszakban, de a kétes és rossz hitelek állománya stabil maradt. Az ezredfordulót követıen megfigyelhetıvé vált a bankok KKV szektornak nyújtott hitelek állományának növekedése. Mégis fıleg a mikro- és kisvállalkozások körében sok vállalkozást a bankok nem tartanak hitelképesnek, illetve a vállalkozások nem tudják vállalni a banki feltételeket. Ebbıl adódik, hogy a banki szolgáltatásokat ki kellett egészíteni kedvezményes finanszírozási forrásokkal és alternatívákkal, melyekkel a dolgozatom következı részében kívánok foglalkozni. 25

5. Kis- és középvállalkozások kedvezményes finanszírozási lehetıségei 5.1. Finanszírozási környezet Általában az egész nemzetgazdaság mőködését meghatározza a finanszírozási környezet. A gazdasági szervezeteknek létfontosságú, hogy milyen finanszírozási forráshoz milyen feltételek mellett tudnak hozzájutni. A kis- és középvállalkozások esetén különösen felértékelıdnek a pénzügyi kérdések, mivel ezek a cégek fıként méretgazdaságossági okokból különösen nehezen jutnak a hagyományos forrásokhoz. Továbbá az ilyen vállalkozások a potenciális hitelezık szemében általában kockázatosabbak is, gyakran nincs hitelezési múltjuk, a mőködési szabályszerőségeik és az eredménytermelı képességük is nehezen áttekinthetı a kívülálló számára. Az elızıekben ismertetett tendenciák miatt a kis- és középvállalkozások hitelhez jutását támogatni kell. (Dr.Buzás, 2004) Az elméleti megfontolásoknak megfelelıen alakul a napi gyakorlat is, ezek a problémák jelentısen megnehezítik a kisebb vállalkozások fejlıdését és mőködését egyaránt. Felmérések szerint az Európai Unióban átlagosan minden ötödik vállalkozás érzi úgy, hogy a növekedését leginkább a finanszírozás keresleti és kínálati oldalon mutatkozó elégedetlenségei gátolják. Az európai országokban nehézséget okoz a mikrovállalkozásoknak, hogy kis összegő vállalkozói hitelekhez jussanak. Ezt a jelenséget piaci kudarcnak kell tekinteni, amelynek megoldása a kisvállalkozás-fejlesztési politika fontos eleme. Számos országban a formális pénzügyi szektoron kívüli szervezetek, alapítványok, más non-profit szervezetek, pénzügyi vállalkozások mikrohiteleznek abban a vállalkozói körben, amelyet a bankok nem finanszíroznak. Franciaországban az AIDE nevő non-profit szervezet végez fenntartható mikohitelezést, és egy 2002-ben meghozott törvény alapján már bankoktól felvett alárendelt hiteleket is felhasználhat forrásul. A kockázatot kereskedelmi bankokkal megosztva vállalják, a kamatok és a díjak mértéke akkora, hogy biztosítsa a fenntarthatóságot. Az Egyesült Királyságban a mikrohitelezı szervezetek többsége fenntartható tevékenységet folytat, de létezik olyan alap is amelyik alacsony kamatokat számít 26

fel és emellett magas a bukási aránya. (Ez utóbbit a jelentések készítıi nem tekintik követendı példának.) Svédországban az ALMI nevő vállalkozásfejlesztési szervezet mikrohiteleket és nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. Tevékenységének mőködési fenntarthatósága 100% fölött van. A volt szocialista országok többségében mőködik pénzügyileg fenntartható mikrohitel-program, a legnagyobb lengyel program a pénzügyi fenntarthatóság szakaszába jutott. A fejlett országokban jóval alacsonyabb a nem bankképes vállalkozások aránya, mint a kevésbé fejlettekben. A sikeres mikrohitelezés feltétele a pénzügyi fenntarthatóság, amelyet a társadalmi célokkal összhangba kell hozni. Elérése fokozatosan, tudatos politikával lehetséges. A mikrohitelek kamata, nem az egyetlen döntı tényezı, a folyósítás idıigénye, az egyéb költségek, és a vállalkozás üzleti ciklusának megfelelı, rugalmas hitelfeltételek fontosabbak a vállalkozóknak. A kamatszint csak ezek összefüggésében értelmezhetı. Gyakori, hogy a mikrohitelezést összekapcsolják más üzleti szolgáltatásokkal, amelyek segítik a hitel felhasználását és visszafizetését. (Kis- és középvállalkozások fejlesztési koncepciója, 2006) Magyarország számára is megnyitott a Kis- és középvállalkozói hitelprogram, amely keretein belül a szaktanácsadástól egészen a feltételek enyhítéséig számos terület támogatható. A tıkefinanszírozás lehetıségeit is támogatják Európai Uniós forrásokból. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Gazdaságfejlesztési Operatív Programjában (GOP) 2007. közepén elindul a kis- és középvállalkozások finanszírozását szolgáló Jeremie-program. Ezen program segíti a mikro-, kis- és közepes vállalkozások finanszírozási forrásokhoz jutását az Európai Unió strukturális alapjaiból. A Jeremie-program három pillérre épül, a mikrohitel-finanszírozásra, a garanciaeszközökre, a tıkepiac fejlesztésére. A visszatérítendı támogatásokat tartalmazó program célja a nem bankképes vállalkozásoknak bázist teremteni a dinamikus fejlıdéshez, a hitelfedezet elégtelenségébıl adódó problémák kezelése, a magántıke nagyobb mértékő bevonása a fejlesztések finanszírozásában. 27

5.2. KKV szektor támogatásának eszközrendszere Hitelkonstrukciók Faktoring Garanciarendszer Fejlesztési tıke Európai Uniós források Forgóeszköz és fejlesztési források A konstrukció elterjesztése Fedezeti háttér megerısítése Tıkehiány mérséklése Finanszírozási forrás Mikrohitel Mikrohitel Plusz Széchenyi Kártya Európa Hitel Lánchíd Faktoring P. Hitelgarancia Rt. Agrárvállalkozási Hitelgarancia Garanciaszövetkezete k MFB tıkepótló konstr. Kisvállalkozásfejlesztı Nemzeti Fejlesztési Terv II. Jeremie - program Forrás: Takács Attila [2006] (prezentáció) 4. ábra A KKV-k pénzügyi forráshoz jutását szolgáló konstrukciók 5.2.1. A mikrohitel A legsikeresebbnek bizonyuló vállalkozói hitelprogram, a Mikrohitel, melyet 1992-ben hoztak létre és eredményességét annak köszönhette, hogy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) országos lefedettségő hálózatára, a helyi vállalkozásfejlesztési központokra (HVK), illetve az ott felhalmozódott lokális tudásra építhette. Az 1990-ben alapított Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány közhasznú alapítvány, független szervezet, amely a Kormány gazdaságfejlesztési stratégiájának, kis- és 28

középvállalkozások fejlesztését célzó munkaprogramjának program-megvalósító intézményeként tevékenykedik. Az Alapítvány mőködése elısegíti a vállalkozások számára az Európai Unió keretein belül történı eredményesebb mőködést, a gazdasági növekedés tartalékainak mozgósítását, erıs hazai középpolgári réteg kialakulását, új munkaalkalmak létrejöttét és a regionális gazdasági egyenlıtlenségek oldását. Az MVA mellett a Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorciumot alkotó fıvárosi és 20 megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok több mint tíz e tevékenykednek a hazai KKV-szektor helyzetének folyamatos javításán. A 20 vállalkozásfejlesztési alapítvány 2000. áprilisában megalapította az országos konzorciumot. A konzorciumi együttmőködési forma - európai és nemzetközi tapasztalatok szerint is - eredményesen szolgálja a KKV fejlesztést. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium tevékenységében a PRIMOM Vállalkozói Központ eredményeinek, innovatív tevékenységének köszönhetıen meghatározó, vezetı szerepet tölt be. (www.kkvportal.hu) A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által gondozott Mikrohitel Program hozzájárul a KKV szektorfinanszírozásához, elsısorban a legkisebb, banki hitelezés által el nem ért vállalkozásokra fókuszál. HITELEZHETİ H I T E L E Z H E Tİ H I T E L E Z H E Tİ H I T E L E Z H E T İ K I C S I T H I T E L K É P E S K O R L Á T O Z O T T A N H I T E L K É P E S N E M H I T E L E Z H E Tİ N E M A K A R H I T E L T 5 9 % Forrás: PRIMOM Alapítvány belsı anyag [2006] 5.ábra Hitelezhetı piramis 29