Állategészségügyi szemlélet a tehenek takarmányozásában az Alpha- Vet Kft. takarmánykiegészítő termékei tejelő teheneknek
Az ellés körüli néhány hetes időszak - gyakorlatilag az előkészítő és a fogadó fázis - a modern, nagy tejtermelésű tehenek termelését és szaporodását, végső soron az életteljesítményét alapjaiban meghatározó periódus. A tejtermelésre irányuló intenzív szelekció következtében a hazai állományok termelése világviszonylatban is jónak tekinthető, azonban a szaporodásbiológiai mutatók jó esetben is csak stagnálnak. A hazai átlagos laktációk száma 2,5-2,7 laktáció/tehén, a két ellés közötti idő pedig 430-440 nap. Ilyen teljesítménymutatók között kell a tehenészeteknek - mint profitorientált vállalkozásoknak - nyereségesen termelni. A megtermelt tej mellett egy tehenészet a selejttehén-értékesítésből, kisebb mértékben a bikaborjú-eladásból, illetve a szervestrágya-eladásból tud profitot termelni. Közismert, hogy az utóbbiak nincsenek érdemi hatással egy tejtermelő vállalkozás eredményességére a mai közgazdasági viszonyok közepette. Az eredményesség növelésének szinte egyetlen lehetséges útja az értékesített tejmennyiség növelésén túl a költségek csökkentése, amely a szaporodásbiológiai mutatók javításával, a tenyésztésbe vétel idejének kismértékű előrehozásával, illetve a tehenek életteljesítményének növelésével lehetséges. Ha figyelembe vesszük a hazai átlag laktációk számát, illetve a megszülető borjak ivararányát, akkor könnyen belátható, hogy a költségek hatékony csökkentése szinte kizárólag a tehénkiesés csökkentésével, az elsőborjas tehenek minél teljesebb körű védelmével lehetséges. A tehénkiesések, a termeléscsökkenés zömmel az ellés körüli néhány hetes időszakban realizálódnak, amikor is a tehenek a megnövekedett élettani terhelés (ellés, laktáció indítása, majd tetőzése) hajlamosak a fertőző- és anyagforgalmi betegségekre. A fertőző betegségek megelőzése állományegészségügyi szemléletű állatorvosi munkát igényel, ehhez kiváló minőségű állatgyógyászati és higiéniai termékek, szakmailag megalapozott, hatékony protokollok állnak rendelkezésre. Az állattenyésztők feladata ezen időszakban a NEB káros hatásainak minél nagyobb mértékű minimalizálása, amely az előkészítő és a fogadó fázis megfelelő takarmányozásával lehetséges. A NEB (negatív energia mérleg) a laktáció első 4-6 hetében alakul ki, és általában a laktáció 8.-12. hetéig tart. Ekkor a szárazanyag-felvétel maximalizáltsága miatt a tehenek nem tudnak annyi energiát és táplálóanyagot felvenni, hogy az fedezze a tejtermelés és az életfenntartás, valamint a laktáció első 6 hetében legfontosabb életfunkció, a petefészek-reaktiválódás energia- és táplálóanyag-igényét. A modern, tejtermelésre nemesített tehén tehát ez időszakban "kompromisszumot köt" : tejet termel, de a szaporodási folyamatai (tüszőfejlődés) depresszáltak. A nagy tejtermelésre irányuló nemesítés a tejtermelés táplálóanyag-szükségletének növekedésével is együtt járt. A szelekció következtében megváltozott a tehenek laktációs görbéje is - egy modern holstein fríz esetében a tejtermelés hirtelen emelkedik, sokáig perzisztál és csak lassan csökken. Egy elsőborjas tehén esetében a laktációs görbe az ellést követő kb. 10. héten, míg egy második borjas tehén esetében már az ellést követő 6. héten eléri a maximumát és sokáig ezen a színvonalon termel az állat. A következő grafikonon az első laktációs tehenek és a második laktációs tehenek laktációs görbéjének lefutását láthatják kanadai eredetű holstein fríz állatok esetében.
A tehenek szárazanyag-felvevő képessége nem változott ilyen mértékben, sokkal lassabban éri el a maximumát, mint a tejtermelésük. A legtöbb termelési, szaporodási és állategészségügyi probléma erre a szituációra vezethető vissza, és ez a tény rejti magában a takarmányozás kulcskérdéseit is. Vagyis az állategészségügyi szemléletű takarmányozás szükségességét, megfelelő takarmánykiegészítők alkalmazását. Ez azt is jelenti, hogy a szigorúan a tejtermelésre, matematikai úton összeállított beltartalmi értékek (nutrientek) mellett a takarmánnyal a szervezetbe bejuttatható egészség-befolyásoló komponensekre (nutricinek) kell nagyobb figyelmet fordítanunk, amikor a tejtermelő tehenek gyakorlati takarmányozásáról, az anyagforgalmi betegségek megelőzéséről esik szó.
Ez új takarmányozási stratégiákat is igényel az állattenyésztőktől, amelynek legfontosabb elemei a következők: Az ellést megelőző hetekben ( előkészítő csoportok) optimalizálni kell a tehenek táplálóanyagellátását. Ez azért kiemelkedően fontos, mert az ellést megelőző időszak takarmányfelvétele a tehén immunrendszerén keresztül befolyásolja a postpartum megbetegedések előfordulását és ezen keresztül a szervízperiódus hosszát. A normál lefolyású méhinvolúcióhoz elegendő és funkcionáló neutrofil granulocita-populáció szükséges. Ha az ellést megelőző 1-2 hétben a tehenek nem vesznek fel elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű táplálóanyagot, akkor az immunfunkciók aktiválódásához szükséges neutrofil granulociták aktivitása is csökken, azok el sem jutnak az uterinális szövetekhez, és könnyen kialakul a magzatburok-visszatartás. A magzatburok visszatartás pedig az uterinális megbetegedések fő rizikófaktora, általában szubklinikai endometritisszel párosul, ami az első inszeminálást követően alakul át klinikai endometritisszé. Az előkészítő időszak megfelelő táplálóanyag- és ásványianyagellátottságának fontosságát húzza alá az a kanadai tanulmány is, amely kimutatta, hogy a hipokalcémiás teheneknél 3,2x gyakoribb a magzatburok visszatartás, és ennek következményeként a szubklinikai-klinikai endometritisz, illetve a laktáció első heteiben ketonuriássá váló tehenek 80%-ánál alakul ki a szubklinikai-klinikai endometritisz. A szubklinikai endometritisz fő kártétele abban áll, hogy nincsenek látható jelei a méhgyulladásnak, de citológiai vizsgálattal megállapítható a neutrofil granulociták alacsony részaránya. Ami a gyakorlatban zavart tüszőfejlődést, gyenge ovulációkat, gyenge minőségű korai embriókat, és ezek miatt (is) bekövetkező magzatfelszívódást jelent a későbbi laktációs időszakban. Könnyen belátható tehát, hogy az ellést megelőző kritikus időszakban - gyakorlatilag az előkészítő csoportokban - a legfontosabb állattenyésztői feladat a tehenek takarmányfelvételének, táplálkozási viselkedésének folyamatos ellenőrzése. Ügyelni kell arra, hogy a domináns egyedek ne tudják korlátozni a szubordináltakat a takarmányfelvételben - érdemes üszőelőkészítő és tehén-előkészítő csoportokat kialakítani. Az előkészítő csoportok takarmányozása során kihagyhatatlan prémium minőségű nutricin (egészség-megőrző hatású) takarmánykiegészítő a VITAPOL pulvis.
ide kellene egy oldal VITAPOL pulvis imidzs
Az ellés körüli komplikációk minimalizálása. Az ellés a tehén számára óriási stressz! A pszichikai megterhelés (főleg egy elsőborjas tehén esetében) mellett hatalmas megterhelés a szív- és érrendszer számára is, ezen túl hatalmas folyadék és elektrolit-veszteség az anyaállat számára. A néhány óra alatt lezajló ellés a szervezet teljes átprogramozását jelenti, mert a borjú világra jöveletét követően a kolosztrumtermelés miatt a szervezetnek a korábbi szárazon állás alattiról 3x nagyobb mértékű metabolikus aktivitásra kell kapcsolnia - a teljes fizikai kimerültséggel egyidőben. Könnyen belátható tehát, hogy az ellető istállóban "nagyon sok minden eldől", ami a tehenészet pozitív pénzügyi mérlegét meghatározza. A veszteségek és az állategészségügyi kezelések költségeinek 60-70%-a realizálódik az ellést követő napokban és az első 4 hétben. Az elletőistállóban tehát az állattenyésztők legfontosabb feladata a tehenek egészségének védelme és a laktáció megfelelő indítása, amely gyakorlatilag a folyadék-és elektrolitveszteség pótlását, a bendő megfelelő megtöltését és a tejláz(ellési bénulás) megelőzését jelenti. Az ellési komplikációk és a későbbi anyagforgalmi betegségek megelőzése érdekében a legfontosabb feladat az elletőistállóban a gyakorlatban "drenchelés"- nek nevezett eljárás. Erre azért (is) van szükség, mert az ellést megelőzően a tehenek takarmányfelvétele csökken, így a bendőjük csak részlegesen van megtöltve, ez pedig az ellés után oltó-áthelyeződéshez vezethet! Az oltó-áthelyeződés gyakorlatilag megelőzhető, ha ellést követően a tehén elegendő mennyiségű folyadékot vesz fel. Az oltó-áthelyeződés megelőzésére az ivóvíz itatása is alkalmas, azonban a drenchelés során az ivóvízen keresztül esszenciális aminósavakat, ásványi anyagokat, eletrolitokat, niacint, propionátokat is a tehenek szervezetébe juttathatunk. A drenchelés tehát az ellést követően elindít egy "pozitív láncreakciót": a bendőstimuláció fokozza a takarmányfelvételt, amely egyúttal nagyobb energia, ásványi anyag, elektrolit-bevitelt is jelent, vagyis felkészíti a tehenet a laktációra, az azzal együtt járó élettani terhelésre. Az ellést követően "drenchelés"-ben részesült teheneknél kevesebb magzatburok-visszatartás, szubklinikai és klinikai endometritisz, tejláz előfordulására kell számítani, mint azok esetében, amelyeknél az elletőistállóban erre nem fordítottak kellő figyelmet. A bendő megtöltésére, a folyadék és az elektrolitveszteség pótlására a RUMINOSTART DRENCH itatófolyadékot ajánljuk.
Ide kellene a RUMINOSTART drench képe. Alpha-Bovical???Alpha-Hydrat???
Ketózis megelőzése A laktáció kezdetét követően a fokozott zsírbontás, a kicsi inzulin-glukagon arány és az alacsony malonil-koenzim A aktivitás hajlamosítja a teheneket a ketózisra. Ennek két formáját különböztethetjük meg. Az I. típusú ketózis jellemzően a laktáció első hat hetében jelentkezik, étvágytalansággal, kondícióromlással, tejtermelés-csökkenéssel és idegrendszeri tünetekkel jár együtt. A vér magas ketonanyag-koncentrációja a biztos diagnosztikai tünet. Gyakoribb a megjelenése, ha a szárazonállás és az előkészítés nem volt megfelelő, és a tehenek kondíciója elmarad a kívánatostól, illetve a bendőflórát és a faunát nem szoktattuk hozzá időben a majdani laktációs takarmányokhoz (nutrientekhez és nutricinekhez). Ezért is fontos, hogy a korai laktációban alkalmazott takiarmánykiegészítőkhöz (Vitapol pulvis) már az előkészítő csoportokban is hozzájuthassanak a tehenek. A II. típusú ketózis már az ellést követő néhány napon belül kialakulhat, gyakran más bántalmakhoz kapcsolódik, előfordulására metritisz, masztitisz, laminitisz és egyéb csülökbetegségek esetén "szinte törvényszerűen" lehet számítani. Ilyenkor a vérnek nemcsak a keton-, hanem a glükóz- és az inzulinkoncentrációja is magasabb. Az önkéntes takarmányfelvétel csökken, ez csökkenti az elvárható tejtermelést, a tehenek letargikusak, az ürített bélsár száraz, nyálkaburokkal fedett. A szubklinikai, illetve klinikai ketózis megjelenésére az élettani ambivalenciák miatt "szinte törvényszerűen" számítanunk kell. Az energiahiány mértékének kimutatására a vér glükóz-, nem-eszterifikált zsírsav-szintje, valamint a vizelet, a vér és a tej ketonanyag (aceton, acetecetsav, továbbá beta-hidoxi-vajsav) koncentrációja megbízható klinikai-diagnosztikai módszereknek tekinthetők. A ketotikus állapot azonnali kezelése glükóz és glükokortikoidok intramuszkuláris adagolásával, illetve glükóz-prekurzorok (pl. propilénglikol) beöntésével történhet. Ez azonban csak egyedi "tűzoltás". Sokkal fontosabb a ketotikus állapot lehetőségekhez mért maximális megelőzése. Ez az előkészítő fázisban kezdődik, amikor is a tehenek bendőflóráját-, faunáját, illetve egész emésztőszervrendszerét "hozzászoktatjuk" a laktáció alatti takarmányozáshoz. Ezért is kell kiemelt figyelmet fordítani a megfelelő nutricin (egészség-befolyásoló) hatású kiegészítőkre. Az előkészítő időszak rosszul értelmezett költségtakarékossága súlyos veszteségeket eredményez a fogadó fázisban, ha a tehenek bármilyen - főleg etológiailag előidézett (nem szoktak hozzá) okokból nem vesznek fel elegendő takarmányt. Emiatt javasoljuk, hogy a RUMINSOTART DRENCH takarmánykiegészítőt már az előkészítő fázisban kis mennyiségben, top-dressing takarmányként juttassuk teheneinknek, hogy megismerkedjenek a drench ízével, és így az ellést követően a mielőbbi sejtszintű rehidratálás érdekében felvegyék a RUMINSOTART DRENCH-ből készített itatófolyadékot. A RUMINOSTART Drench glükóz-, propionát, niacin-tartalma egyik hasznos eszközünk lehet az ellés után néhány napon belül jelentkező II. típusú ketózis megelőzésében. Az ellést követő napokban serkentenünk kell a tehenek szárazanyagfelvételét, pl. a tömegtakarmány szecskázásával, olasz perje etetésével, szükség esetén bendőpufferek alkalmazásával. A fogadó csoportba került teheneinknek is szükségük van megfelelő nutricin hatású, egészségvédő takarmánykiegészítőre, amivel megelőzhetjük az anyagforgalmi betegségeik kialakulását. Ehhez olyan kiegészítőt kell juttatnunk teheneinknek, amely megfelelő glükózprekurzorokat és kellően hosszú hatású bendőpuffer anyagokat tartalmaz. Ilyen termék az Alpha-Vet kínálatában az Alpha-GLUKOFAT. A védett glükózt és speciálisan retardizált bendőpuffer adalékot tartalmazó készítmény emésztés-élettani modellvizsgálatokban igazoltan pozitív hatású volt a kezelt állatok anyagforgalmára. Az Alpha-GLUKOFAT hatására a bendőfolyadék összes illózsírsav-szintje
nem változott, azonban az ecetsav moláris aránya nőtt, a vajsav, izo-vajsav, valeriánsav és izo-valeriánsav moláris aránya pedig csökkent. Az Alpha-GLUKOFAT kiegészítésben részesült állatok esetében magasabb volt a bendőfolyadék ph-ja, illetve alacsonyabb a bendőfolyadék ammóniatartalma. A speciálisan retardizált bendőpuffer adalék az egyéb, kereskedelmi forgalomban kapható bendőpufferekhez viszonyítva hosszabb hatástartamot eredményez: a hagyományos bendőpuffereknek általában a felvételüket követő 3 óra elteltével már nincs szignifikáns hatásuk a bendőfolyadék ph-jára, addig az Alpha-GLUKOFAT akár 6 óra elteltével is növeli a bendőfolyadék ph-ját. A szinergista hatású termék speciális összetételének köszönhetően javítja az étvágyat, növeli a takarmány-szárazanyag lebontás mértékét, ezzel javítja a takarmányadag értékesülését. A nagy termelésű állományok esetében gyakorlati tapasztalat, hogy az etetések gyakoriságának növelésével, az energiafelvétel és az abrakhányad növelésével csökken a hiperketonémia kockázata. Vagyis ritkábban fordul elő ketózis azokban az állományokban, ahol az abrakot napi két alkalom helyett napi három alkalommal adják. Élettani szakemberek a gyakori etetés ketózis-megelőzésre gyakorolt pozitív hatását a stabilabb bendőfermentációnak és a megnövekedett táplálóanyag (nutrient) ellátásnak tulajdonítják. Egyes állományokban az etetési sorrend (tömegtakarmány adása a koncentrált takarmány előtt) szintén csökkentette a hiperketonémia kockázatát. A mai TMR-re alapozott takarmányozási rendszerekben ez azonban kivitelezhetetlen, még ha bizonyítottan pozitív
hatású is a bendőmikrobák tevékenységére (az egész napi megnövekedett szubsztrát-ellátás miatt egész napi megnövekedett mikrobiális aktivitás). A modern rendszerekben a TMR-ben kell biztosítani teheneinknek a nutrientek mellett nuticin (egészség-megőrző) hatású kiegészítőket. Az igazán nagy termelésű állományok esetében ez minden esetben az energiahatékonyság növelését jelentő kiegészítő kell, hogy legyen. Az Alpha-Vet Kft. termékkínálatában szereplő energiahatékonyságot fokozó kiegészítő az Alpha-ENERGY. A termék a védett glükóz mellett porított glicerint és egy szabadalmi oltalommal védett prémium komponenst tartalmaz. A porított glicein és a glükóz együttese tökéletes energiakiegészítő - a folyadék glicerinre gyakran jellemző mellékhatások nélkül!!! Melyek ezek a mellékhatások? A folyékony glicerin általában a bioüzemanyag-gyártás mellékterméke. A bioüzemanyag-gyártás során gyakran keletkező glicerin nagyon sok esetben metanolt, káliumot, nehézfémeket tartalmaz. A nehézfémek hosszú távon idéznek elő súlyos egészség-károsodást, a metanol azonban szinte azonnal ható sejtméreg. Vagyis javítjuk a folyékony glicerinnel a tehenek energiamérlegét, de súlyosan károsítjuk a sejtszintű élettani folyamataikat. A folyékony glicerinnek tehát nutritív értéke van, nutricin értéke azonban nullának tekinthető. Az Alpha-ENERGY-ben lévő porított glicerinnel a folyékonnyal azonos nutritív érték érhető el, annak káros hatásai nélkül. A szabadalmi oltalommal védett prémium komponens pedig a piacon egyedülálló módon, élettani modellvizsgálatokkal igazoltan serkenti a hipotalamusz éhség-étvágyközpontjának működését, ami serkenti a tehenek takarmányfelvételét. A megnövekedett takarmányfelvétel következtében természetes úton, a takarmány nutritív értékének hasznosulását is növelhetjük. Ne feledje! A tejtermelés tulajdonképpen az előkészítő fázisban kezdődik, ekkor kell megalapoznunk a későbbi termelést és szaporodást. A fogadó fázisban pedig a legnagyobb figyelmet teheneink egészségének megőrzésére kell fordítanunk. Vagyis a TMR, illetve az ahhoz adott premixek nutritív értékét tartva csupán szem előtt matematikailag kiszolgáljuk a teheneket, és tudunk tejet termelni. Annak érdekében azonban, hogy a tehenek a fogadó csoportból a nagytejűbe átlépve ismét ciklusba lendüljenek, és az inszeminálást követően vemhesüljenek, szem előtt kell tartanunk a takarmány nutricin hatását is. Ez pedig csak megfelelő kiegészítők alkalmazásával lehetséges. Gyakorlati tapasztalatainkért, a termékekről további információért keresse szaktanácsadóinkat: ide kellene a RUMINOSTART DRENCH, GLUKOFAT, ENERGY, VITAPOL hirdetés, és a szokásos befejezés, Rozika, Dani Pisti, Molnár Dani, Rózsa Laci elérhetősége, stb.