A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 1

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János 2

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 3. 3

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 3. Sorozatszerkesztő: NAGY JANKA TEODÓRA 4

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 3. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szerkesztette : Nagy Janka Teodóra-Farkasné Jakab Eszter PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet szekszárd 2012 5

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető, kizárólag a szerzők, a fordítók és a szerkesztők engedélyével. Sorozatszerkesztő: Nagy Janka Teodóra Szerzők: Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János Lektorálta: Gere Ilona, Szellő János Technikai szerkesztő: Sárközi Gabriella Fedélterv: Sárközi Gabriella ISSN 2063-1448 ISBN 978-963-7305-47-4 Szerzők 2012 Szerkesztők 2012 A kiadvány a TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. TÉRSÉG-KÖZÖSSÉG-MINŐSÉG Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon pályázat keretében készült, oktatási céllal, kereskedelmi forgalomba nem hozható. Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar Felelős kiadó: Dr. Horváth Béla dékán Nyomda: Szent László TISZK Nyomdája Vezető: Vida Lajos 6

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ TARTALOMJEGYZÉK Előszó...8 1. A komplex rehabilitáció alapjai...11 1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága...11 1.2. A fogyatékosság a célcsoport megjelölésére használt fogalom...19 1.3. A fogyatékosság értelmezése az FNO alapján...21 1.4. A komplex rehabilitáció konkrét célcsoportja...28 1.5. A munkaképesség megváltozása...30 1.6. A rehabilitáció fogalma...34 1.7. A komplex rehabilitáció fogalma, célja és alapelvei...36 2. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere...39 2.1. Emberi jogok, egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség...39 2.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai...42 2.3. Az esélyegyenlőségi jog hazai forrásai...45 3. A komplex rehabilitáció folyamata...54 3.1. Az ügyfél útja a komplex rehabilitációs folyamatban...54 3.2. A komplex rehabilitáció intézményei...57 4. A komplex rehabilitáció területei...66 4.1. Az orvosi/egészségi rehabilitáció...66 4.2. A mentálhigiénés/pszichiátriai rehabilitáció...70 4.3. A szociális rehabilitáció...73 4.4. A képzési, pedagógiai rehabilitáció...85 4.5. A foglalkozási rehabilitáció...97 5. A foglalkoztatás színterei...110 5.1. A munkáltatók érdekeltségi rendszere...110 5.2. A Munkaerőpiaci Alap legfontosabb támogatásai...110 5.3. Akkreditált munkáltatók...113 5.4. Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások...113 5.5. Sajátos foglalkoztatási formák...114 6. A komplex rehabilitáció, mint professzió...118 7. Irodalom...121 8. Tájékozódást segítő információk a komplex rehabilitáció területéről a világhálón honlapok...130 7

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János Előszó A komplex rehabilitáció régi és új gondolatisága az elmúlt tíz évben mind meghatározottabbá vált nem utolsó sorban Magyarország az Európai Unióhoz 2004-ben történt csatlakozásával összefüggésben. A nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre kívántak egyfajta választ megfogalmazni a TÁMOP 5.4.4.C. szociális képzésfejlesztési pályázat keretei között a PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézetének szakemberei. A szociális munka alapszak keretein belüli specializációt biztosító komplex modulok között kidolgozták a Komplex rehabilitáció komplex modult, amely az orvosi, foglalkozási, mentális, pedagógiai és szociális rehabilitációs ismeretek szintetizálását, valamint ezek interprofesszionális alapokra történő helyezését tűzte ki célként. A szociális munka alapszakba illeszkedő modul kívánja felkészíteni a hallgatókat a gyakorlatorientált, kiscsoportos, problémacentrikus képzés keretében a kistérségi szinten megjelenő kihívásokra. A képzési program megvalósulását is vállalva digitális tananyag készült, amelyet most nyomtatott formában vehet kezébe a terület iránt érdeklődő leendő és a már gyakorlattal, tapasztalattal bíró szociális szakember egyaránt. A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. Az elérhető eredmények főáramba helyezésének igénye és szándéka mindinkább fókuszba helyezte a komplex rehabilitációt, ez pedig a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált szolgáltatásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/ pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzők célként fogalmazták meg, hogy a modul hallgatói képessé váljanak az új igényeknek, a szükségleteknek, a komplex rehabilitáció szakmai feladatainak megfelelő, hatékony munkára. A TÁMOP 5.4.4.C. pályázat keretei között végzett közel másfél éves képzési program- és tananyagfejlesztő műhelymunka eredménye a komplex modul hallgatói számára készült, digitális és nyomtatott formában is hozzáférhető jegyzet. A pályázat során végzett tananyagfejlesztés nem előzmények nélküli. A jegyzet szerzőinek a témához kapcsoló tanulmánykötete éppen a Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 1. kötetében jelent meg A rehabilitáció komplex szemlélete címmel (Szekszárd, PTE IGYK, 2011). A szakmai munkát kiegészítő képzési tapasztalatok és a hallgatói visszajelzések, valamint az elmúlt időszakban zajló, a komplex rehabilitáció területét újrarajzoló gazdasági, társadalmi, ezen 8

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ belül szakpolitikai, jogi és a rehabilitáció egyes területeihez kötődő változások szükségessé tették a tanulmányok szakmai formálását a kutatási eredmények képzési hasznosítása érdekében. A tanulmánykötet módszertani továbbgondolását, jegyzetként történő átdolgozását, a pályázati ütemezés meghatározta lehetőségekhez mért aktualizálását a kézirat lezárásáig (2011. június 30.). A jegyzet szerzői szakemberekként és képzőkként is bíznak abban, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Komplex rehabilitáció komplex modul hallgatói a rehabilitáció elkötelezett szakembereivé válhassanak. Szekszárd, 2012. január 1. A Szerkesztők 9

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János 10

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ FARKASNÉ JAKAB ESZTER, HORVÁTH PÉTER, MÉSZÁROS ANDREA, NAGY JANKA TEODÓRA, PETRÓCZI FERENC, SIMA FERENC, SZELLŐ JÁNOS A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 1. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ ALAPJAI 1 1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága 1.2. A fogyatékosság a célcsoport megjelölésére használt fogalom 1.3. A fogyatékosság értelmezése az FNO alapján 1.4. A komplex rehabilitáció konkrét célcsoportja 1.5. A munkaképesség megváltozása 1.6. A rehabilitáció fogalma 1.7. A komplex rehabilitáció fogalma, célja és alapelvei 1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága Magyarországon 2001-ben a népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember élt (a népesség 5,7%-a). 2 A korábbi, 1990. évi népszámláláshoz képest jelentősen nőtt a népességen belül a fogyatékos emberek aránya és létszáma is. A nemzetközi statisztikák átlagosan 10%-ra becsülik adott népességen belül a tartósan károsodott emberek arányát. A fogyatékos népesség körében jóval alacsonyabb a gyermekkorúak, illetve a 15-39 év közötti korosztály aránya, míg ez 40 év fölött közel 10%-kal, 60 év fölött 25%-kal magasabb. A legnépesebb csoport a mozgássérülteké volt. Jelentősen emelkedett 1990 és 2001 között a pontosan meg nem határozott fogyatékosságban szenvedők aránya. Valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek is, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől. 1 A jegyzet a szerzők A rehabilitáció komplex szemlélete címmel megjelent (Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 1., Szekszárd, PTE IGYK, 2011) tanulmánykötet részben a Komplex rehabilitáció komplex modul hallgatói számára átdolgozott, részben aktualizált és továbbgondolt kiadása. 2 2001. évi népszámlálás (KSH) 11

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János A gazdasági aktivitás tekintetében a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között már 1990-ben is jelentős különbséget tapasztalhattunk, és ez 2001-re sem változott. A népszámlálás évében a fogyatékos embereknek mindössze 9%-a dolgozott, míg ez az arány a nem fogyatékos népességnél 38 % volt. Bár a népszámlálási adatok definíciós sajátosságok miatt lényegesen alacsonyabb létszámot ölelnek fel, mint a KSH munkaerőfelmérései, ez utóbbinál is mindössze 12,8% 3 a foglalkoztatottak aránya. Ezzel összefüggően magas a fogyatékos népesség körében az inaktív keresők aránya és a növekedés üteme is jóval meghaladja a nem fogyatékos inaktív népesség növekedésének ütemét a két népszámlálás közötti időszakban. 4 Az aktív korú fogyatékos emberek munkavállalási esélyei lényegesen rosszabbak a népesség egészénél. Ebben jelentős szerepet játszik alacsonyabb iskolai végzettségük. Míg a fogyatékos emberek 70%-a maximum 8 általános osztályt végzett el, addig a nem fogyatékos személyek esetében ez az arány 50%. A népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 32%-a nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal is csak 39%-uk rendelkezett. Szakképesítéssel, illetve érettségivel 25%-uk rendelkezik, míg egyetemi, főiskolai végzettsége a fogyatékos személyek 5%-ának van. 1990- hez képest ugyan a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező fogyatékos emberek aránya is nőtt, de a nem fogyatékos populációhoz képest a növekedés alacsonyabb volt. A KSH adatai szerint 2008-ban Magyarországon több mint 1,7 millió 18-64 év közötti ember (55%-a nő, 45%-a férfi) jelzett olyan egészségkárosodást, fogyatékosságot, amely akadályozhatja a munkavállalásban, illetve a munkavégzésben. A felmérés szerint közülük 938 ezer fő tekinthető megváltozott munkaképességűnek. Életkori megoszlásuk szerint 79,7%-a 45-64 éves korcsoportba tartozott. Ugyanakkor az adatokból egyértelműen nem következik az, hogy a populáción belül ekkora lenne a ténylegesen, tartósan egészségkárosodással rendelkező személy. Közöttük többségében olyanok tartoznak, akiknek alapbetegségükből adódnak akadályaik. A 18-64 éves megváltozott munkaképességű személyek 23%-a, 216 ezer fő dolgozott, és négyötödük számára a megélhetést kizárólag a munkából származó jövedelem biztosította. Emellett közel 38 ezer fő egészségromlásából adódóan keresetén kívül rokkantsági nyugdíjban, illetve járadékban részesült. A nem dolgozó megváltozott munkaképességű személyek legnagyobb része 60%-a rokkantsági nyugdíjat, illetve járadékot (mintegy 430 ezer fő), 22%- uk saját jogú öregségi, illetve öregségi vagy hozzátartozói nyugdíjat kapott. Ugyanakkor a nem dolgozó megváltozott munkaképességűek egy jelentős részének (kb. 110 ezer fő) jövedelme, megélhetési forrása nem ismert. 3 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév, KSH. 4 2003. január elsején 467 289 fő részesült rokkantsági nyugdíjban és 193 773 fő kapott járadékot (Forrás: Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2003. évi Statisztikai Évkönyv). 12

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az adatfelvétel idején tartósan fennálló egészségi problémát, betegséget, funkcionális zavart 914 ezer személy, a megváltozott munkaképességű személyek 97,5%-a jelzett. Arányait tekintve 23%-uk mozgásszervi, 21%- uk keringési megbetegedésből eredő, 19%-uk gerincbetegségből adódó, 11%-uk idegrendszeri akadályozottsággal bír, míg a többi 26 százalék más betegségekből eredő problémát jelölt meg. A megváltozott munkaképességű munkaerőpiaci részvételét akadályozó tényezők legfőbb jellemzője, hogy tartósan fennálló egészségi problémájuk, betegségük, illetve funkcionális zavaruk miatt nem tudnak olyan életvitelt folytatni, mint az egészséges emberek. A három fő akadályozó tényező (az elvégzendő munka mennyisége; a munka jellege; a munkába járás) közül 28%-uk csak egy okot jelölt meg, míg kettőt, illetve hármat 35-38%-uk jelzett a felmérés során. 5 Kevésbé közismert, de tény, hogy Magyarországon 2008-ban a GDP 2,9%- át, összességében 725 milliárd forintot fordítottunk az aktív korúak rokkantsági nyugdíjára, illetve az egészségkárosodott személyek szociális járadékainak finanszírozására. 6 A fentiekben bemutatott két, egymással egyébként szoros összefüggésben álló tényező a fogyatékos személyek alacsony foglalkoztatottsági szintje, illetve az EU-s összehasonlításban is igen magas rokkantsági, egészségkárosodási kiadások a népesség öregedésével és az aktív korúak arányának csökkenésével párhuzamosan igen komoly kihívást jelentenek a magyar társadalom napjainkra jellemző életében. Az emberi jogi érvek mellett gazdaságpolitikai érdekek határozzák meg a fogyatékosságügyi politika egyik legfontosabb célkitűzését: minden munkaképes korú, fogyatékos ember számára biztosítani kell a munkahely megőrzését, illetve a munkába (vissza)vezető utat. Előzményként meg kell jegyezni, hogy Magyarországon a gazdasági átalakulás mintegy 1,5 millió munkahely elvesztésével járt, a foglalkoztatási szerkezet, a tulajdonviszonyok jelentős változása mellett. A munkanélküliség elsőként és legnagyobb mértékben a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegeket, köztük a megváltozott munkaképességű embereket érintette. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején e csoporthoz tartozó személyek alapvetően passzív ellátásra (szociális járadék, rokkantsági nyugdíj stb.) kényszerültek és tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. E mellett a foglalkoztatáspolitika sem fordított kellő figyelmet a foglalkozási rehabilitációra, amelynek következtében a kilencvenes évek végére a terület átfogó, tartalmi megújulása elengedhetetlenné vált. Az első társadalmi reakció tehát nem volt eredményes, a nagyszámú rokkantosítás, leszázalékolás a társadalmi ellátásba sorolás átmenetileg 5 Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek, 2008. KSH, Budapest, 62-68. 6 Pulay Gyula: A megváltozott munkaképességű személyek támogatási rendszere társadalmigazdasági hatékonyságának vizsgálata. Állami Számvevőszék Kutató Intézete, Budapest, 2009. 13

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János ugyan megoldotta a szociális problémák egy részét, de arra kényszerítette az érintetteket, hogy ne jelenjenek meg a munkaerő piacon, illetve elégedjenek meg az alacsony szintű szociális biztonságot sem garantáló ellátásokkal. Magyarországon 1990-ben 233 ezren voltak azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Számuk 2003-ra megduplázódott. A korbetöltött rokkantnyugdíjasokkal együtt nagyjából 800 ezret regisztráltak. Mindez hatalmas kiadást jelentett az országnak. Nemzetközi szervezetek már 1990-ben figyelmeztettek, hogy a gyakorlat az ország költségvetése szempontjából tarthatatlanná válhat. A Világbank pedig 1995-ös ún. országjelentésében arra mutatott rá, hogy a társadalombiztosítási alap hiányát rövidtávon leghatékonyabban csökkentő eszköz a rokkantsági ellátások szabályainak szigorítása lenne. Scharle Ágota 7 vezető kutató, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmányában ír arról, hogy a rokkantnyugdíjazás növekedése nagyrészt a munkapiac feszültségeiből következett. Adatokkal bizonyítható, hogy a rokkantnyugdíjasok aránya kiemelkedően magas az ország azon területein, ahol a munkanélküliség is az. A rokkantnyugdíjasok Magyarországon más országokkal ellentétben általában végleg elhagyják a munkaerőpiacot, így viszonylag fiatalon kiesnek a járulékfizetők köréből is. Magyarországon a csökkent munkaképességűek rehabilitációja számottevő eredményt az ezredfordulóig nem hozott. A munkaügyi központok regisztrációjában a kilencvenes évek közepén is a megváltozott munkaképességűek egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis számban jelentek meg álláskeresőként. A munkaképességet kisebb mértékben elveszítő emberek az 50%-os vagy annál kisebb mértékben csökkent munkaképességűek inkább titkolták állapotukat és bíztak abban, hogy a munka világába visszakerülve megfelelő jövedelmet szerezhetnek. A súlyosabb egészségi állapotúak pedig minimális állami ellátást kaptak, amelynek átlagos mértéke olyan alacsony volt, hogy a megélhetést csak egyéb szociális segélyek igénybevételével tudták fedezni. Nem működtek a munkaügyi szervezeten belül a rehabilitációs programok, a megváltozott munkaképességűek esélye a munkavállalásra minimális volt. A megváltozott munkaképességűek gondolkodása sem segítette a folyamatok elindulását. Az alacsony szintű biztonság sokak számára vonzóbb volt, mint a munka világába való visszatérés lehetőségét hordozó aktivitás. Jellemző még ma is, hogy a piaci szereplők, a munkaadók is nehezen változtatnak a gyakorlatukon és inkább fizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mint hogy néhány megváltozott munkaképességű, dolgozni akaró embert alkalmazzanak. 7 http://www.budapestinstitute.eu/scharle 14

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az Európai Uniós törekvések előtérbe helyezték a szakmai rehabilitáció kérdéskörét és nem lehetett megkerülni, tovább fenntartani a több ellentmondást is hordozó problémakört. A foglalkozási rehabilitáció főbb problémái, ellentmondásai az ezredfordulón A 800 000 rokkantnyugdíjas az alacsony szintű ellátásokkal, amelyből egyenesen következik ezen csoport rossz szociális helyzete kevés foglalkoztató, kevés rehabilitációs munkahely B deficites nyugdíjpénztár, amely szinte kezelhetetlen a költségvetés számára és finanszírozhatatlan szociális kiadások átláthatatlan és magas állami támogatással működő, de kevés munkahelyet biztosító foglalkoztatói kör. kevés integrált munkahely kevés munkavállalásra felkészített megváltozott munkaképességű személy magas állami kiadások alacsony hatékonyság 1.sz. táblázat A jegyzetben az 1991. évi IV. törvény (Foglalkoztatási Törvény) által meghatározott megváltozott munkaképességű személy fogalmát használjuk, mely szerint: megváltozott munkaképességű személy az, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Az Európai Közösségek Bizottsága 2005-ben deklarálta, hogy mindenki számára egyenlő és diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani a munkához, szakképzéshez és az egyes foglalkozásokhoz. Az integráló programokban komoly hangsúlyt kapott a munkaerőpiaci hátrányokkal küzdő személyek foglalkoztathatósági szintjének javítása, a befogadó munkahelyek számának növelése, valamint a felzárkóztatáshoz szükséges eszközök működtetését végző állami és civil szervezetek megerősítése. Módszertanilag az egyéni szükségletekre épített programokat, szolgáltatásokat tekintették a hátránykezelés legeredményesebb formájának. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény 1996. évi módosítása rendelkezett a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásnak a munkaerőpiaci szolgáltatások keretében történő megvalósításáról, vagyis arról, hogy a foglalkozási rehabilitáció irányítása, 15

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János koordinálása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hatáskörébe került. A szervezeti keretek biztosítása mellett jelentős szemléletváltás következett be a hazai foglalkoztatáspolitikában. Előtérbe került a segély helyett munkát koncepció, új munkaerőpiaci programok és szolgáltatási rendszerek nyertek teret, amelyekre különösen inspiráló volt az Európai Unióhoz való csatlakozás. A hátrányok kezelésében egyre inkább meghatározóvá vált a személyre szabott problémafeloldó megközelítés, a holisztikus szemlélet és a munkaerőpiaci esélyegyenlőség biztosítása. Az esélyegyenlőség megteremtése részben állami feladat a megfelelő politika megteremtésével és képviseletével, melynek keretében a hatályos jogszabályok a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára jogvédelmet biztosítanak. A jogszabályok a törvény előtti egyenlőséget ugyan biztosítják, de nem teremtik meg automatikusan az esélyegyenlőséget. A jogi egyenlőség nem feltétlenül jelenti az esélyek és a lehetőségek egyenlőségét a mindennapi életben. Ahhoz, hogy ez utóbbi azaz a tényleges esélyegyenlőség megvalósuljon, nem csak a jogi feltételeknek kell megfelelőnek lenniük, de a társadalom egészének törekednie kell a pozitív irányú változások elérésére. Szempontunkból ez azt jelenti, hogy a megváltozott munkaképességű emberek is hasonló esélyekkel induljanak, illetve vegyenek részt a munkaerőpiacon, mint egészséges társaik. Az Európai Unió és Magyarország foglalkoztatási stratégiája kiemelten kezeli az inaktív, a munkaerőpiaci hátrányokkal küzdő köztük a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatottságának javítását. E heterogén csoporton belül vannak, akiknek csak elavult szaktudását kell korszerűsíteni, mások fejlesztések, szolgáltatások hosszú sora után válnak munkavállalásra alkalmassá, motiválttá s rendelkeznek a munkavégzéshez használható ismeretekkel, képességekkel. A foglalkozási rehabilitáció folyamatának és eszközeinek tervezése személyre szabott megközelítést igényel. Ennek kiinduló feltétele az egyén fejleszthető munkaképességére épülő munkavállalási stratégia kidolgozása. Magyarországon az európai uniós országokhoz hasonlóan átalakult a foglalkozási rehabilitáció rendszere. A változások új, szükségletalapú szemléleti megközelítést igényelnek az orvosoktól, a munkaügyi és szociális szakemberektől, szakértőktől, alternatív szolgáltató szervezetektől, a munkáltatóktól és nem utolsó sorban a megváltozott munkaképességű személyektől is. Az elmúlt években megkezdődött a foglalkozási rehabilitáció teljes körű átalakítása, a komplex rehabilitáció (orvosi, szociális, mentálhigiénés, képzési és foglalkozási) alkalmazása. A reform első fázisát a támogatási rendszer tartalmi és minőségi átalakítása jelentette, e mellett megváltozott a minősítés és a kapcsolódó szolgáltatások rendszere is. 2008-tól bevezetésre került a rehabilitációs járadék és az intézményrendszer változásából adódóan újra kellett gondolni a foglalkozási rehabilitáció kapcsolatrendszerét. 16

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A foglalkoztatáspolitika és a komplex rehabilitáció Az Európai Unióban a fogyatékossággal élők hosszú távú foglalkoztatását szolgáló stratégia célja az esélyegyenlőség biztosítása, hogy a fogyatékossággal élők élvezhessék az emberi méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, a független életvitelhez és a társadalomban való részvételhez való jogaikat. Az Európai Unió által kezdeményezett akciók az EU közös gazdasági és társadalmi értékrendjét erősítik azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak a fogyatékossággal élők számára képességeik megvalósítására, a társadalomban és a gazdaságban való részvételükre. Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a munkaképes személyek mobilizálásában és megfelelő támogatás nyújtásában, az Európai Közösségek Bizottsága az aktív integrációnak nevezett, holisztikus szemléletű stratégiák megvalósítását javasolja a tagállamoknak. 1. A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve az egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. A holisztikus szemlélet fontos eleme a megelőzés. 2. Az empowerment komplex, sokdimenziós tevékenységet jelölő fogalom. Annak a folyamatnak a megjelölésére szolgál, amelynek során a megváltozott munkaképességű személy hatni képes önmagára, hatalommal, önálló probléma megoldási képességgel rendelkezik, vagyis képessé válik arra, hogy saját életét irányítani tudja, és céljait képes legyen elérni. 3. A mainstreaming közelítésmód azt jelenti, hogy a hátrányok kezelésének egyik legfontosabb eszköze az egyenlő esélyű hozzáférés, a fokozottan személyszabott megközelítés biztosítása. Az elérhető eredmények főáramba helyezésének igénye és szándéka. Az új holisztikus felfogás folyamat- és hatásdiagramja: 1.sz. ábra 17

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János A szemléletváltást jól mutatja a rehabilitáció definíciójának változása, amely már a WHO fogalomhasználata szerinti; mindazon szolgáltatások összehangolt, egyénre adaptált rendszere, melyek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a fogyatékos ember sikerrel foglalhassa el helyét a társadalomban. Az átfogó rehabilitációt olyan folyamatnak tekintjük, mely a fogyatékos ember teljesítményét és a társadalom elvárásait harmonizálja. A sikeres rehabilitáció tehát mind az egyén, mind a közösség aktivitását feltételezi. Az aktív integrációra irányuló megközelítés sikeres alkalmazása a különféle elemek közötti együttműködésen múlik. A megfelelő jövedelemtámogatást munkaerőpiaci lehetőségekkel és jó minőségű szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáféréssel kell kombinálni. A társadalmi integráció és a munkaerőpiaci részvétel nem válik el egymástól. Magyarország foglalkoztatáspolitikai céljai az Európai Unió Foglalkoztatási Irányvonalaihoz illeszkedően fogalmazódtak meg. Az irányelvek átfogó célja a teljes foglalkoztatás megteremtése, a munka minőségének és eredményességének javítása valamint a társadalmi kohézió és befogadás erősítése, amelyek prioritásai a következők: Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliség és az inaktivitás ellen. A vállalkozókészség erősítése és a munkahelyteremtés elősegítése. Felkészülés a munkában bekövetkező változásokra és az alkalmazkodás elősegítése. Több és jobb beruházás a humán tőkébe és az életen át tartó tanulás stratégiái. A munkaerő-kínálat növelése, az inaktivitás csökkentése. A nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása. Az integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen. Ösztönzés a munkavállalásra a munka vonzóbbá tételével. A be nem jelentett munka átalakítása bejelentett munkává. A foglalkoztatási és földrajzi mobilitás előmozdítása és a munkaközvetítés javítása. Az integráció elősegítésének egyik fontos eleme a komplex foglalkozási rehabilitációs rendszer kiépítése: A fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek számára olyan új ellátó rendszert kell kialakítani, amelyben a rehabilitálható személyek számára a foglalkoztatás az elsődleges megoldás. Az egészségkárosodás és a komplex rehabilitációs szükséglet új, az orvos-szakértői minősítési rendszer helyébe lépő komplex szakértői minősítési és szükséglet-feltáró rendszerének kiépítés. 18

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Ügyfélkör fokozatos bővítése, a szakaszok definiálása, a bővüléssel járó terhelés folyamatos mérése, ellenőrzése. Az egészségügyi, a mentálhigiénés, a szociális, a képzési és a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszerbe, folyamatba illesztése, illetve bővítése. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása bővítésének elősegítése új támogatási formák bevezetésével Az NFSZ 8 tevékenységének és a partnerek hozzáadott értékeinek és folyamatos kontrolljának megoldása, mérőszámok kialakítása. Szakértői hálózat kiépítése és a hálózatban dolgozók képzése. Számítógépes támogatási rendszer kialakítása, amely illeszkedik a meglévő adatbázisokhoz és rendszerekhez. 9 1.2. A fogyatékosság a célcsoport megjelölésére használt fogalom A komplex rehabilitáció célcsoportját a hatályos magyar jogrendszer, a szakma- és fejlesztéspolitikai dokumentumok, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál és részben ahhoz kapcsolódóan a civil szférában kiépített szolgáltatás-rendszer alapján a megváltozott munkaképességű személyek, illetve azok az emberek alkotják, akikre a fogyatékos jelzőt szokás használni. A meghatározást differenciálva egymástól jelentősen eltérő fogalomhasználattal találkozunk: fogyatékosok, fogyatékos személyek, fogyatékkal élő személyek vagy fogyatékossággal élő személyek. Találkozhatunk továbbá a sérült, az akadályozott vagy a korlátozott kifejezésekkel is. A fogyatékosok megjelölés használta sértőnek számít. Ebben az esetben ugyanis a jelzőt főnévi formában használjuk, amivel a személyt egyik tulajdonságával nevezzük meg. A fogyatékos személy használatával kapcsolatosan megoszlik úgy az érintettek, mint a szakemberek véleménye is. A hagyományosnak tekinthető, és így az idők folyamán negatív tartalommal, előítéletekkel összefonódott fogalom megújítására sok kísérletet ismerhetünk. Ide tartozik az angol (people with disabilities; children with special needs) vagy a német (Menschen mit Behinderung) kifejezések tükörfordítása : a fogyatékkal, illetve fogyatékossággal élő emberek. Az előbbi azért terjedhetett el, mert rövidebb az utóbbinál. Tudni kell azonban, hogy a fogyaték kifejezés bár sajnálatos módon számos jogszabályunk is alkalmazza, a politikai életben is gyakran találkozhatunk vele a katonai szótárban szereplő fogalom, és azt 8 A jegyzet lezárására 2011 júniusában került sor. A helyzetkép, a szervezet- és az ellátórendszer bemutatása ezen időpontban aktuális állapotnak megfelelően történik. 9 Az ÁFSZ hosszú távú stratégiája: HEFOP 1.2. dokumentum. Budapest, 2007. 42. 19

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János a mértékegységet jelöli, amivel a háborús helyzetben elszenvedett veszteséget, fogyatkozást mérik. Másfelől a fogyaték -ról más, negatív tartalmú, ék -re végződő kifejezésekre asszociálhatunk úgy, mint köpedék, hányadék, söpredék. A fogyatékossággal élő ember kifejezés használatát szerencsésebbnek vélem, bár az érintetteknek erre is válaszuk: ők sem a fogyatékosságukkal, sokkal inkább a családjukkal élnek. A komplex rehabilitációban közreműködő szolgáltatók közül sokan kedvelik a sérült kifejezést, de elterjedt az értelmileg akadályozott vagy a mozgáskorlátozott kifejezés is. Bár meggyőződésem, hogy adott fogalom használata egyúttal a fogalom használójának értékrendjét is tükrözi, mégis úgy gondolom: leghelyesebben akkor járunk el, ha megkérdezzük az érintetteket arról, hogy mit hallanak a legszívesebben. A fogyatékos emberek nem alkotnak homogén csoportot. A fogyatékos emberek kifejezés egy olyan gyűjtőfogalom, amelyik számos, eltérő szükségletű kisebb csoportot is magába foglal. Ide szokás sorolni az értelmi sérült, az autista, a mozgássérült, a látás- és hallássérült, a beszédfogyatékos, a siketvak, a súlyosan és halmozottan sérült embereket, de a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény alapján ide tartoznak a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek is. Igazából a felsorolt kategóriák is gyűjtőfogalmak, hiszen pl. a hallássérült emberek csoportja tovább bontható a siketekre és a nagyothallókra, a látássérült emberek pedig a vakokra, az aliglátókra és a gyengénlátókra. A Befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés alcímű Madridi Nyilatkozat -ban a 2003-ban Madridban összegyűlt Európai Fogyatékosságügyi Kongresszus több, mint 400 résztvevője erről a kérdésről a következőképpen fogalmazott: A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak. Mint a társadalom minden rétege, a fogyatékos emberek is igen sokrétű csoportot képeznek, és csak az a szakmapolitika sikeres, amely tiszteletben tartja ezt a sokféleséget. 10 Ez a sokféleség lehet az alapja a rehabilitációs szolgáltatások során alkalmazott módszereknek, eszközöknek, kommunikációs csatornáknak. Így pl. a hallásmaradvánnyal nem rendelkező siketek esetében olyan megoldásokat kell keresni, amelyek segítségével az egyébként hallható információk láthatóvá (pl. írásbeliség, jelnyelv, fényjelzések), esetleg a rezgések bőrön keresztül érzékelhetővé válnak. A nagyothallók esetében a hangok erősítése is elegendő lehet (pl. hallást javító készülék és/vagy indukciós hurkok alkalmazása). A vak embereknek arra van szükségük, hogy a látható információkat hallhatóvá vagy tapinthatóvá alakítsuk (pl. Braille-írás, beszélő szoftverek), míg a gyengénlátóknál a látható információk érzékelhetővé tételére kell gondolnunk (pl. erősebb kontrasztok, nagyobb betűtípusok vagy nagyítógépek alkalmazása). 10 Madridi Nyilatkozat A befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2005. 20