II. RÉSZ 47
Az eddigiekben kimondva, kimondatlanul arról tárgyaltunk, hogy minden piac tökéletesen működik, vagyis a kereslet és kínálat egyensúlya hatékony erőforrás-elosztáshoz vezet, tehát a piaci automatizmusok jól szervezik a gazdasági tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy a piaci ármechanizmusok képesek az egyéni viselkedések koordinálására. Vannak azonban olyan esetek, amikor a piaci működés mégsem annyira tökéletes, piaci kudarcok lépnek fel, azaz a piaci mechanizmus során kialakuló erőforrás-elosztás valamilyen oknál fogva nem hatékony. Több ok is meghúzódhat ennek hátterében, mi most a négy alapvető kiváltó tényezőt soroljuk fel: - externália, - közjavak, - piaci szerkezet, - információs aszimmetria. Ezek közül nézünk meg most néhányat részletesebben.. Externáliák Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy anélkül, hogy ő maga bármit tett volna, elszenvedője vagy éppen élvezője volt más tevékenységének. Például hallgathatott operát anélkül, hogy ez megfordult volna a fejében a szomszéd áldásos jóvoltából ; vagy mondjuk nem esett el a járdán télen, mert a járda mellett élő lakástulajdonos eltakarította a havat. Tekintettel arra, hogy társadalomban élünk, ezek a hatások megkerülhetetlenek, ezért beszélünk externáliákról (más néven külső gazdasági hatásokról). Amikor operát hallgat a szomszéd, és én szenvedek ettől, nem fizet nekem semmit azért, hogy elviseljem az áriákat; vagy ha örömet okoz nekem ezzel, mert én is operarajongó vagyok, nem fizetek neki semmit, amiért az én örömöm, hasznossági szintem emelkedik. Azaz externáliáról (külső gazdasági hatásról) akkor beszélünk, ha egy tevékenység hatással van másik szereplőre, aki ezért nem is fizet és nem is kap ellenszolgáltatást. Többféleképpen csoportosíthatjuk az externáliákat. Az extern hatás annak kibocsátója szerint lehet termelői és fogyasztói externália. Termelői externáliáról akkor beszélünk, ha egy vállalat tevékenysége hat más gazdasági szereplőkre (más vállalatokra vagy más fogyasztókra, esetleg az államra); még fogyasztói externália esetén egy fogyasztó lesz, aki másokra hatást gyakorol. 48
Másik csoportképzési ismérv, amikor magát az extern hatást értékeljük. Ebben az esetben beszélhetünk pozitív és negatív externáliáról. Ha a kívülálló az externália elszenvedője, akkor negatív externáliáról beszélünk, ha viszont az externália a másik gazdasági szereplőt kedvezően befolyásolja, akkor pozitív extern hatással van dolgunk. Ha az előbb tárgyalt példákat vesszük, jól látszik, hogy az opera és a járda letakarítás is fogyasztói externália. Az is egyértelmű, hogy a járda letakarítása pozitív externália, hiszen biztonságosabban közlekedhetünk ezen felelősségtudatos viselkedés következtében. Az operahallgatás hatása azonban már nem ennyire egyértelműen kategorizálható. Ha a szomszédhoz hasonlóan szeretjük az operát, akkor pozitív extern hatással van dolgunk, ha viszont nagy rockerként feláll a hátunkon a szőr az operától, negatív externáliáról van szó. A kívülálló értékítélete, ízlése alapján tehát egy-egy külső hatás más-más értelmezést nyerhet, ugyanaz a tevékenység lehet pozitív és negatív externália is. Ez a kettősség inkább fogyasztói externáliák esetében jellemző, termelői extern hatásoknál többnyire egyértelmű a hatás. Termelői negatív externáliák leggyakoribb esete, amikor valamilyen környezetszennyezés következik be egy vállalat működése révén. Például emlékezhetünk még a 00-es vörösiszap-katasztrófára. A timföldgyártás mellékterméke a vörösiszap, amelyet egy tározóban raktároztak. A katasztrófa alkalmával a zagytározó gátja átszakadt. Hosszú lenne felsorolni az akkor keletkezett károkat. Igyekeztek mindent megtenni, hogy a felelős(öke)t megtalálják, hiszen a környezetszennyezésből eredő helyreállítási feladatok rendkívüli költségekkel járnak. Ebbe a folyamatba az állam is bekapcsolódott. Mit is tehet az állam az externáliákkal? Egyáltalán feltétlenül szükséges állami beavatkozás? Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolnánk, vizsgáljuk meg, kinél és hogyan is jelennek meg a hasznok, költségek.. Egyéni költség társadalmi költség Ha maradunk a negatív externáliáknál, akkor láthatjuk az előbbi példákból is, hogy a kibocsátó nem visel minden a tevékenységével összefüggő költséget, tehát az egyéni és a társadalmi költség eltér egymást. A társadalmi határköltség azt mutatja meg, hogy az utoljára előállított termékegység mennyivel növeli összességében, azaz a társadalom egészére nézve a költségeket. A társadalmi határköltség értelemszerűen egy az egyben tartalmazza a vállalatnál jelentkező határköltséget, tehát a kettő különbsége mutatja meg azt, hogy mekkora a kibocsátón kívülieket érintő költségtöbblet. Márpedig, ha a költségek különböznek, értelemszerűen az optimális kibocsátás is eltér: vagyis más mennyiség kívánatos a vállalat számára, mint a társadalom részére. 49
Az alábbi ábrán szemléltettük az egyéni (MC) és a társadalmi (MSC) költségeket. Optimális kibocsátás ott lesz, ahol az utoljára kibocsátott termék annyit visz, amennyit hoz, vagyis ahol az egyéni határhaszon és az egyéni határköltség görbe metszi egymást. Ha a terméket előállító vállalatot nézzük, az optimális kibocsátási szintje. Ezzel szemben, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a vállalat működése más(ok) tevékenységére is hatással van, a tényleges költségek ennél nagyobbak, ennek visszatükrözésére toltuk el felfelé a határköltség görbét, és kaptuk így meg a társadalmi határköltség görbét. A társadalmi határköltség-görbe és az egyéni határhaszon görbe metszéspontja adja meg a társadalmilag kívánatos kibocsátási szintet ( ). P MSC MC MU Természetesen mivel negatív externáliáról van szó a társadalmilag optimális termékmennyiség alacsonyabb a vállalat által meghatározásra kerülő mennyiségnél. Mivel egy vállalat termelési mennyiségét (ha az állam nem avatkozik bele) ő maga dönti el, így a össztársadalmi szinten keletkezik egy jóléti veszteség, ugyanis a társadalmilag optimális termékmennyiségtől jobbra a társadalmi határköltségek mindig nagyobbak, mint az egyéni határhaszon. Ez a jóléti veszteség tehát azt mutatja meg, mennyi költségtöbblet keletkezik a társadalomnál azáltal, hogy több terméket bocsátanak ki, mint a társadalmilag optimális. Ezt jeleníti meg az alábbi ábrán jelölt rész. A csökkenő határhaszon elve miatt feltételezzük, hogy a határhaszon görbe negatív meredekségű. 50
P MSC MC MU Vizsgáljuk meg most azt, hogy mennyiben tér el ettől egy pozitív externália esete!. Egyéni haszon társadalmi haszon Az előző ábrázolásához hasonlóan most is először az egyéni határhasznot és az egyéni határköltséget tüntetünk fel ábránkon. Azt mondtuk, hogy a pozitív externália azt jelenti, a kibocsátó nem tud minden hasznot saját maga realizálni, hanem egy része másnál csapódik le. Ez azt jelenti, hogy az egyéni és a társadalmi határhaszon nem egyezik meg egymással, tehát az egyéni és társadalmi határhasznok görbéi nem esnek egybe. Ahogy az ábrán is láthatjuk, ebben az esetben a társadalmi határhaszon vagyis az utoljára előállított termékmennyiség által okozott többlethaszon nagyobb társadalmi szinten, mint egyénileg. 5
P MC MU MSB A grafikont megvizsgálva ismét feltűnik, hogy a és mennyiségek nem esnek egybe, tehát más kibocsátási szint optimális társadalmi szempontból, mint egyéni optimalizálásnál. A mennyiség azt mutatja, hogy mi az egyénileg kívánatos szint, hiszen ezt az egyéni határköltség és egyéni határhaszon görbék metszéspontja adja meg, míg a társadalmilag optimális mennyiség, hiszen ennél esik egybe a határköltség és a társadalmi határhaszon. Értelemszerűen azért lenne a társadalomnak jobb, ha több termék kerülne a piacra, mert ezzel másoknál is plusz hasznosság realizálódna. Viszont arra való tekintettel, hogy az egyén saját szemszögéből optimalizál ismét, a kevesebb mennyiség kerül előállításra, tehát megint csak keletkezik egy jóléti veszteség, ennek nagyságát jelöltük be az alábbi grafikonon. 5
P MC MU MSB A jóléti veszteség nagysága megegyezik azzal, hogy mennyivel kevesebb haszontöbblet keletkezik össztársadalmi szinten azáltal, hogy nem a társadalmilag kívánatos termékmennyiség cserél gazdát, hanem ennél kevesebb ami egyénileg optimális. Persze nem lehet hibáztatni senkit amiatt, hogy az általa ismeretes célfüggvény szerint dönt, hiszen pozitív externália esetén gyakran nem is tudják talán, hogy mások tevékenységére is pozitív hatással vannak, akik pedig tisztában vannak negatív extern hatásukkal nem igazán szeretnék, ha több lenne a költségük. A társadalmilag optimális kibocsátási szintet úgy tudjuk a legegyszerűbben szemléltetni, ha mondjuk két vállalat egymásra gyakorolt hatásáról van szó (sokszor emlegetett példa a méhészet és az almáskert esete), ha azt feltételezzük, a két cég közös tulajdonba kerül, hiszen akkor egy, közös profitfüggvényük van, ahol már az optimalizálás során minden haszon és költség ismert, tehát tulajdonképpen társadalmi optimumot határoznak meg. 3 Ezzel a közös tulajdonba kerüléssel viszont el is jutottunk oda, hogyan szüntethető meg az externália..3 Externália internalizálása Ugyebár, ha egy tulajdonba kerül az externáliát kibocsátó és az extern hatást viselő, akkor ugyanannál csapódnak le az externáliából eredő plusz költségek (negatív externália esetén), Olyan is elképzelhető, hogy a társadalmi határhaszon és a társadalmi határköltség is eltér az egyéni határhaszontól és az egyéni határköltségtől, ebben az esetben mind a két görbe tolódik. 3 Természetesen ez akkor igaz, ha ők csak egymásra gyakorolnak hatást, más szereplőkre nincs hatásuk. 53
illetve az externáliából származó plusz hasznok (pozitív externália esetén). Az extern hatás tehát feloldható, ha minden költség és haszon oda kerül, ahonnan származik. Az externália internalizálása tehát azt jelenti, hogy bizonyos lépések, intézkedések miatt a szereplők figyelembe veszik a tevékenységeik külső hatását. Abban az esetben, ha nincs sok szereplő és nincsenek tranzakciós költségek, akkor a szereplők maguk is meg tudnak egyezni, ha kompromisszum készek. Ronald Coase közgazdász után ezt Coase-tételnek nevezzük. Ilyenkor tehát a szereplők megoldják maguk között a problémát, vagyis a piaci kudarcot kiküszöbölik egymás közötti megállapodás révén. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez akkor valósul meg, ha a megállapodáshoz nem kapcsolódnak költségek. Például, vegyünk egy több lakásból álló lakótömböt, és térjünk vissza a korábbi példánkhoz: az operát hallgató szomszédhoz. Ha van tippünk, ki hallgatja az operát, akkor odamehetünk hozzá, megkérjük, legyen szíves lehalkítani az operát. Ha az illető elismeri, hogy ő volt, és lehalkítja a zenét, az externália internalizálása megtörtént. A Coasetétel akkor nem fog működni, ha a szomszéd letagadja, hogy ő volt, vagyis először bizonyítanunk kell, hogy pont onnan jön a zene, tehát már tranzakciós költségek lépnek fel. Ha a szereplők maguktól nem ösztönözhetőek az externáliák internalizálására (és több szereplőt is érint a kérdés), akkor jogi szabályok révén kezelhető a kérdés, ezek többnyire tulajdonjogi kérdéseket tisztáznak. Emellett az állam úgy is dönthet, hogy az externáliát kibocsátó tevékenységét úgy befolyásolja, hogy a mennyiségre próbál hatni. Ez azt jelenti, hogy ha pozitív externáliáról van szó, akkor a társadalmilag optimális mennyiség több lenne, mint amit az egyén saját optimuma alapján meghatároz. Az állam ebben az esetben megpróbálja elérni, hogy a kibocsátás növekedjen, vagyis közelebb legyen az összkibocsátás a társadalmilag optimális szinthez. Ezt támogatással/szubvencióval lehet elérni. Értelemszerűen egy negatív extern hatásnál a kibocsátást csökkenteni igyekeznek, ezt pedig adókivetéssel érhetik el. Ezt az adófajtát amikor az egyéni döntéshozók költségeit a társadalmi költség szintjére emelik az adó révén Pigou-adónak (másnéven terelő adónak) szokás nevezni. Fontos megjegyezni, hogy azon nemes szándékon túl, hogy a negatív externália hatását úgy próbálják megszüntetni, hogy azt érik el, a társadalmilag optimális szint kerüljön piacra, az államnak adóbevétele is keletkezik az intézkedés hatására. 54
P MSC MC MU Az ábrán a bordó vonal mutatja azt, mennyivel több a társadalmi határköltség, mint az egyéni határköltség, vagyis ekkora adót kell kivetni. Emellett az adómérték mellett lesz az optimális kibocsátás, így eddig a mennyiségig minden egyes termék után kapnak t nagyságú adót, vagyis az állami adóbevétel a zöld négyszög által határolt területtel azonosítható. Persze gyakorlatban nagyon nehéz meghatározni azt az adót, amely pont akkora, mint a társadalmi határköltség és az egyéni határköltség közötti különbség, mégis több országban, több területen próbálják megbecsülni, eltalálni ennek mértékét. 4 A megállapodás és az adó keveréke, amikor kvótákat határoznak meg. Tipikus példa erre, amikor szennyezési kvótákat határoznak meg egy-egy területegységre vonatkozóan, és a szereplők ezzel kereskedhetnek. Ezzel megadják a környezetszennyező termékből maximálisan előállítható mennyiséget (nyilván az a sikeres, ha ez a társadalmilag optimális szinttel esik egybe), és az érintett vállalatok egymás között megállapodhatnak. Ez az együttműködés azt jelenti, hogy aki nem tudja kihasználni a saját környezetszennyezési lehetőségeit, eladhatja a másiknak a szennyezés jogát. Ennél részletesebben ezt nem tárgyaljuk, mert más tárgyak keretében előkerül még a téma. Ebben a fejezetben arról tárgyaltunk, hogy külső gazdasági hatás miatt nem megfelelő (a társadalmilag optimálisnál több vagy kevesebb) mennyiségű termék kerül piacra. A következő fejezetben azt nézzük meg, hogy a piac előállít-e egyáltalán minden olyan termékeket, amelyekre a társadalomnak szüksége van. 4 Példaként említhető a mindennapokból ismert népegészségügyi adó. 55
. Közjavak Vannak olyan termékek, amelyek valamilyen oknál fogva nem piacképesek, vagy érdemes piacra bocsátani. Ezek az úgynevezett közjavak. Közjószágról akkor beszélhetünk, ha nem áll fenn sem kizárhatóság, sem rivalizálás. Az, hogy nem zárható ki valaki a termék fogyasztásából, azt jelenti, nem akadályozható meg, hogy ne fogyasszanak az adott termékből valamilyen technikai okból, vagy technikai szempontból ugyan kizárható lenne, de ez annyira költséges lenne, hogy nem érdemes ezt megtenni. Gondoljunk példa gyanánt a közvilágításra! A közvilágítást mindenki ugyanúgy igénybe tudja venni, bár lehet, hogy valami speciális technológia révén lekapcsolható lenne valaki esetében a közvilágítás, ez mégsem éri meg. A közvilágításnál emellett az is működik, hogy nincs rivalizálás. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztóknak nem kell megküzdeni a termékért, vagyis azáltal, hogy más is fogyasztja a terméket/igénybe veszik a szolgáltatást, nem sérül más fogyasztó érdeke. Példánknál maradva: azáltal, hogy egy időben többen vagyunk az úton közvilágítás mellett, és még egy ember odajön, nem lesz rosszabb nekünk, és az új ember ugyanazt a közvilágítást kapja, amit mi. Ennek értelmében a közvilágítás egy közjószág. Másik példaként említhetjük a minden évben, augusztus 0-án megrendezésre kerülő tűzijáték. A tűzijáték megtekintéséhez nem kell belépő díjat fizetnünk, vagyis senki nem zárható ki, mindenki szabadon nézheti, és azáltal, hogy megnézi egy újabb ember, nem lesz rosszabb senkinek, azaz rivalizálás sincs. 5 Nehéz olyan termékeket találni, amelyeknél mindkét tulajdonság fennáll, a szakirodalom mindegyike idesorolja a honvédelmet még. A közjószág ellentettje a magánjószág. Magánjószágról akkor beszélünk, ha a kizárhatóság és a rivalizálás is fennáll. Ezek értelmében vannak olyan termékek, amelyeknél a két tulajdonság közül valamelyik fennáll, még a másik nem érvényes rá. Közjavak esetében leginkább a kizárhatóság hiánya miatt nem vállalja fel a piac, illetve nem tudja felvállalni hatékonyan az érintett termékek előállítását. De miért is nehéz kezelni a közjavakat? Ha maradunk az előző témánál és a tűzijátéknál, akkor könnyen megérthetjük az egyik alapproblémát. Ha piaci alapon szerveznék a tűzijátékot, egy vállalkozó megszervezné azt és belépődíjat szedne érte. Viszont mivel nem zárható ki senki az is megnézhetné a látványosságot, aki nem fizetett, így lennének ún. potyautasok. Potyautasoknak azokat nevezzük, akik úgy fogyasztanak egy terméket vagy vesznek igénybe szolgáltatást, hogy nem 5 Most eltekintünk attól, hogy ha nagyon sokan nézik a tűzijátékot, akkor egymás elől eltakarhatják már a látványt. 56
fizetnek érte. Ha belegondolunk mindennapi életünkbe, nagyon sok példát találunk erre onnantól kezdve, hogy valaki bliccel a villamosan, egészen addig, míg vesszük azt a hallgatót, aki kap aláírást azért, mert más megcsinálta a házit, ő pedig csak lemásolta azt, anélkül, hogy hallgatótársának ellenszolgáltatást nyújtott volna érte. Tulajdonképpen értelmezhető a közjószág problémája externáliaként is, hiszen itt is egy külső hatásról van szó. A végeredmény is ugyanaz: a piac kudarcra ítélt, nem tud a piac hatékony erőforrás-elosztást megvalósítani. A példákból és a nevéből is látszik a közjószágnak, hogy ez a közé. Nem véletlen azonban az a mondás, hogy közös lónak túrós háta; vagyis az, ami mindenkié, igazából senkié. Ha veszünk egy parkot, kevés ember foglalkozik azzal, hogy azért tegyen bármit, akárcsak annyit, hogy nem dobja el a szemetet, otthon a saját udvarát viszont általában rendben tartják az emberek. Amikor tehát közös tulajdonban van valami, mindig a másikra várunk, ha tenni kell valamit, ha viszont közös használatban van valami, mindenki úgy akarja használni, hogy a saját hasznossága maximális legyen, ne pedig a társadalmilag optimális méret érvényesüljön. Az ebből fakadó problémát egy közlegelő segítségével szokás reprezentálni, ez a példa keresztelte is el a témát közlegelő tragédiájára. A történet lényege: egy kisvárosban élők juhtenyésztéssel foglalkoztak. A juhokat egy közös legelőn legeltetik. Egy darabig ez működött is, de a fű idővel elfogyott, túlterhelt lett a legelő. Ha a juhászok reagáltak volna az intőjelekre, akkor együttes fellépéssel mérsékelhette volna mindenki a legeltetését, de ez nem történt meg, így az egész tönkrement. Mindennek a háttere, hogy egyéni szinten optimalizálnak és nem társadalmi szinten. A közlegelő tragédiájáról akkor beszélünk tehát, ha közös erőforrásból többet használnak, mint ami a társadalom számára kívánatos lenne.. Vertikális összegzés A közjavak másik nagy problémája, hogy mivel nincs beárazva a termék, nehéz meghatározni a keresletét. Olyan kérdésekkel próbálják becsülni a keresletet, hogy megkérdezik a fogyasztót visszatérve az előzőekhez, mennyit fizetne egy órányi tűzijátékért. Vegyük észre, hogy nem ugyanúgy kezeljük a dolgot, mint a magánjavaknál. Egy magánjószágnál a kereslet megbecsülésénél az lenne a kérdés, mennyi terméket vásárolna bizonyos ár mellett. Ez magával vonja azt is, hogy a keresleti görbéket nem a magánjószágoknál megismert módon (azaz horizontális összegzéssel) határozzuk meg, hanem vertikálisan összegezzük az egyéni keresleti görbéket ahhoz, hogy megkapjuk a piaci keresleti görbét. A vertikális összegzés esetében tehát veszünk egy közjószág mennyiséget, és megnézzük, a fogyasztó 57
mennyit képesek és hajlandóak adni azért, ezeket összeadjuk, így megkapjuk az adott termékmennyiséghez tartozó piaci rezervációs árat. Annak érdekében, hogy jobban megértsük a különbséget, nézzünk példát! Tegyük fel, hogy hárman vannak egy albérletben. Az albérletben mindenkinek külön szobája van, ezenkívül van egy közös helység, a nappali. Valakinek eszébe jut, hogy vegyenek egy szobanövényt a nappaliba. Mivel mindenki ugyanúgy gyönyörködhet benne, mivel közös helységben van és rivalizálás sincs, ez az albérlet közjószága lesz. A virágvásárlás a következőképpen történik: megbeszélik, ki mennyit lenne hajlandó és képes fizetni azért, hogy legyen virág a nappaliban. Ha az egyikőjük 00 Ft-ot, a másik 400-at, a harmadik 00-at, akkor a szobanövényt 00+400+00, azaz 700 Ft-ért fogják megvenni. Ha nem a nappaliba vesznek virágot, hanem a saját szobájukba, ott ki tudják zárni a másikat, tehát már nem közjószág lesz, nem vertikálisan, hanem horizontálisan összegzünk. Itt a kérdés a következő: ha 00 Ft-ért lehet virágot venni, hány virágot vesznek összesen. Ilyenkor, ha az egyik ember db-ot, a másik -et, a harmadik pedig 3 db-ot képes és hajlandó megvásárolni, akkor összességében (a saját szobájukba téve) 6 db virágot vesznek darabjáért 00 Ft-ért. Definíciók piaci kudarc externália (külső gazdasági hatás) termelői externália fogyasztói externália pozitív externália negatív externália társadalmi határköltség társadalmi határhaszon Coase-tétel externália internalizálása Pigou-adó/terelő adó közjószág kizárhatóság rivalizálás magánjószág potyautas a közlegelő tragédiája Feladatok. Két vállalat egymás mellett működik. Az Y vállalat költségfüggvénye: TC y 60y xy ; az X-é pedig: TC x 40x. y az y termék mennyiségét, x pedig az 58
x termék mennyiségét jelöli. Ismert továbbá, hogy az x terméket 000 egységért, az y-t pedig 5000-es áron lehet értékesíteni. a) Milyen típusú externáliáról van szó? Válaszát indokolja! b) Mennyivel változik az y termék termelése, ha a két vállalat egy tulajdonba kerül? (kerekítve). Tegyük fel, hogy egy méhészet és egy almáskert egymás mellett helyezkednek el és mindkettőjük tökéletesen versenyző piacon működik. Legyen az almatermés mennyisége A, a M termelt mézé pedig M. A két vállalat költségfüggvénye: TC M 00 és A TC 00 M A. A méz egységára, az almáé pedig 3 dollár. a) Mennyi lesz az alma és a méz termelt mennyisége, ha a vállalatok egymástól függetlenül működnek? b) Hogyan alakulnak a profitmaximalizáló termelési mennyiségek, ha a vállalatok egyesülnek? c) Amennyiben a vállalatok külön-külön maradnának, mennyivel kellene támogatni a méz termelését, hogy a társadalmilag hatékony mennyiség kerüljön a piacra? 3. Egy repülőtér egy épülő lakótelep mellett van. Ha X a repülőteret használó gépek száma naponta, és Y a lakótelepen épített házak száma, akkor a repülőtér teljes profitja X X, a házépítő teljes profitja pedig 3Y Y XY. a) Határozza meg a felépített házak számát, ha a repülőtér és a házépítő vállalat egymástól függetlenül működnek; és a reptérnek ki kell fizetnie a teljes XY kárösszeget, amivel a repülőgép forgalom csökkenti a házépítő profitját! b) Határozza meg a felépített házak számat, ha a repülőtér és a házépítő vállalat ugyanannak a profitmaximalizáló cégnek a tulajdonában van! 4. Két vállalat, egy cementgyár és egy halászati szövetkezet, egymástól nem messze működnek egy folyó partján. A cementgyár költségfüggvénye: cement ára 300 Ft/. A halászati szövetkezet költségfüggvénye TC Q TC Q H C 000Q 30Q H C. A 00Q alakú. A hal ára 600 Ft/kg. Mennyivel kellene megadóztatni a cementgyár termelését, hogy a társadalmilag optimális mennyiségű cementet állítsa elő? C 5. Egy ruházati és egy ékszerüzlet egymás mellett állnak egy kisebb bevásárlóközpontban. Azoknak a fogyasztóknak a száma, akik azzal a szándékkal jönnek a bevásárlóközpontba, hogy a két üzlet közül valamelyikben vásároljanak, attól függ, hogy naponta mekkora összeget költ reklámra az illető üzlet. Mindkét üzletbe betér azonban néhány olyan vásárló is, aki azért jött, hogy a szomszédos üzletben vásároljon. Ha a ruházati üzlet napi x R dollárt költ 59
reklámra, és az ékszerüzlet napi x É dollárt, akkor a ruhaüzlet napi teljes profitja: R ( 60 x )x x É R R. Az ékszerüzlet napi teljes profitja: É R É É ( 05 x )x x. a) Mennyit költenek az üzletek reklámra, ha mindkettő úgy gondolja, hogy a másiktól függetlenül alakítja ki reklámozási stratégiáját? b) Amennyiben megegyeznek abban, hogy a reklámköltségeket úgy alakítják ki, hogy a két üzlet együttes profitja maximális legyen, akkor mennyit fognak az üzletek reklámra költeni? 6. Ismert három fogyasztó egyéni keresleti görbéje: 300 Q, 450 Q és P C 00 4Q. Határozza meg és ábrázolja a piaci keresleti görbét, amennyiben az adott termék a) magánjavak csoportjába tartozik, b) közjószág. 7. Egy közjószág piacán két fogyasztói csoport figyelhető meg. Az A fogyasztói csoportban egy fő keresleti görbéje: PA 500 0,5Q A, a B csoportéban pedig: PB 500 Q B. Az A csoportba a megfigyelések szerint 00 fő, a B csoportba pedig 50 fő tartozik. Írja fel és ábrázolja a piaci keresleti görbét! 8. Egy társasház 3 háztartása közös parabolaantenna felállítását tervezi. A családok eltérő összetétele miatt különböző az antennára vonatkozó hasznossági ítéletük, amit az alábbi inverz alakú keresleti görbék mutatnak: P 80 8, P 44 és P3 96 4 3 ; ahol a a fogható csatornák számát jelöli. Ha végül 54 ezer forintért rendelték meg a parabolát, hány csatornát fog a házi antennarendszer? 9. Két telektulajdonos bekötőutat építtet. Egyéni keresleti görbéik: 00 P, illetve 00 4P. Az útépítő monopólium teljes költsége monopólium maximális profitja? P A TC 80 0,5 P B. Mekkora lesz a 0. Három telekszomszéd közösen szeretné igénybe venni az ellenőrző járőrözés szolgáltatást. Ennek lényege, hogy a szerződésben megjelölt sűrűséggel egy járőrautó ellenőrzi mindhárom üdülőház környékét. A három tulajdonos egyéni kereslete a szolgáltatásra vonatkozóan: P 50, P 00, P 50, 3 3 ahol az ellenőrzések számát jelöli. A szolgáltatás díja hármuknak együttesen 00. Hány ellenőrzést fognak megrendelni? 60