E-számvitel elektronikus Szakmai folyóirat 2012.november IV. évfolyam 11. szám Tartalom In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! A hónap témája Kisadózó vállalkozások tételes adóját és a kisvállalati adót választó vállalkozások számviteli kötelezettségei Olvasói kérdések Tőkeemelést elszámolása a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg A garanciális javítás és a könyvviteli elszámolás Áru bekerülési értékének meghatározása Átértékelésből adódó nem realizált árfolyamveszteség halasztott ráfordításként történő elszámolása Értékcsökkenés elszámolása ráaktiválás után Árfolyam-különbözet elszámolása Élelmiszerlánc felügyeleti díjának könyvelése Evás bt kültagja által végzett munka ellenértéke Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az e-mail tágyába írják bele, hogy E-számvitel. Honlapunkról http://forum-szaklapok.hu/ a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv474 A kézirat lezárásának dátuma: 2012. október 31. 1
A hónap témája Kisadózó vállalkozások tételes adóját és a kisvállalati adót választó vállalkozások számviteli kötelezettségei A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról a 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Törvény) rendelkezik. Kisadózó vállalkozások tételes adóját választó vállalkozások Ezt az adónemet egyéni vállalkozó, egyéni cég, a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság és közkereseti társaság választhatja. Az ezt az adónemet választó vállalkozásnak a Törvény 12. -a (3) bekezdésének előírása alapján bevételi nyilvántartást kell vezetnie. Így az egyéni cég, a betéti társaság és közkereseti társaság ha eddig a számviteli törvény hatálya alatt volt és kettős könnyvitelt vezetett kikerül a számviteli törvény hatálya alól, nem lesz beszámoló készítési kötelezettsége, kettős könyvvitelt sem kell vezetnie (az egyéni vállalkozó nincs a számviteli törvény hatálya alatt). Így az áttéréssel kapcsolatosan csak az egyéni céget, a betéti társaságot és a közkereseti társaságot kell vizsgálni. Az áttérésnek több esete lehet. a) eva adóalanyként bevételi nyilvántartásból áttérés tételes adóra Az eva bevételi nyilvántartását választó egyéni cég, a betéti társaság és közkereseti társaság eddig sem volt a számviteli törvény hatálya alatt, így beszámoló-készítési kötelezettségük sem volt. Ha az egyéni cég, a betéti társaság és közkereseti társaság 2013-tól tételes adót választ, akkor 2013-tól sem lesz a számviteli törvény hatálya alatt, továbbra is bevételi nyilvántartást fog vezetni. Így az áttéréshez kapcsolódóan külön számviteli teendője nincs. b) eva adóalanyként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése tételes adóra Ez az egyéni cég, a betéti társaság és közkereseti társaság a számviteli törvény hatálya alatt van, így beszámoló-készítési kötelezettsége van. Amennyiben 2013-tól tételes adót választ, akkor a 2012-es üzleti évéről az általános szabályok szerint még beszámolót készít, azt letétbe helyezi, közzéteszi. 2013. január 1-jével viszont kikerül a számviteli törvény hatálya alól, és bevételi nyilvántartást vezet. Mivel ezeknél a vállalkozásoknál a vagyonnyilvántartás megszűnik, ezért a számviteli törvény hatálya alóli kilépéssel a Törvény 26. -a alapján adófizetési kötelezettségük keletkezik (hasonló a szabály ahhoz, mint amikor számviteli törvény hatálya alá tartozó, társasági adóalanyos egyéni cég, betéti társaság és közkereseti társaság eva adóalanyként bevételi nyilvántartás vezetését választotta). A 2012. évi beszámoló mérlegében kimutatott eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény, saját döntés alapján lekötött tartalék és a jóváhagyott osztalék alapján a taggal szemben fennálló kötelezettség együttes összege levonva belőle a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök könyv szerinti értékét (értékhelyesbítés nem vehető figyelembe) után 16%-os osztalékadót kiváltó adót kell fizetni (három egyenlő részletben). Ha a vállalkozás az osztalékadót kiváltó adó adóalapját immateriális javak, tárgyi eszközök könyv szerinti értékével csökkenti, és később ezeket az eszközöket magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen odaadja, akkor az Szja tv. rendelkezései szerint a juttatás után az adót meg kell fizetni [Törvény 26. -ának (4) bekezdése]. Ha a 2012-es mérlegben a tagi jogviszony megszűnésére (pl. kilépő tag) tekintettel mutatnak ki kötelezettséget, ezen kötelezettségre a vállalkozásból 2
kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell az adót megfizetni. c) társasági adóalanyosként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése tételes adóra Ezeknek a vállalkozásoknak a kötelezettsége a b) pontban leírtakkal egyezik meg. d) tételes adóalanyiság megszűnésekor Amennyiben a vállalkozás adóalanyisága megszűnik, akkor az egyéni cég, a betéti társaság és közkereseti társaság a számviteli törvény hatálya alá visszakerül. Visszatéréskor a számviteli törvény 2/A. -a (4) bekezdése szerinti nyitómérleget kell készíteni, könyvvizsgálóval kell a nyitómérleget ellenőriztetni (ha végelszámolás, felszámolás miatt szűnik meg az adóalanyiság, akkor a Törvény 29. -ának előírása alapján a mérleget nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni). Így visszatéréskor ugyanazok a számviteli feladatok, mint amikor az eva adóalanyiság megszűnik, és az eva bevételi nyilvántartásából visszakerül a vállalkozás a számviteli törvény hatálya alá. Kisvállalati adót választó vállalkozások A kisvállalati adót választó vállalkozás a számviteli törvény hatálya alatt van, így a számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő szervezeteknek kettős könyvvitel vezetése mellett beszámoló-készítési kötelezettsége van (bt, kft, zrt, egyéni cég, stb). [A számviteli törvény szerint egyéb szervezetnek minősülő szervezeteknél (lakásszövetkezet, végrehajtó iroda, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, szabadalmi ügyvivő iroda) az ide vonatkozó 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet előírása alapján alakul a könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettség, azaz csak a lakásszövetkezet vezethet egyszeres könyvvitelt.] 2013-tól a számviteli törvény által előírt feltételek mellett a számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő adóalany mikro-gazdálkodói beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót vagy éves beszámolót készíthet. (2013-tól új beszámolótípus lesz a mikrogazdálkodói beszámoló, erre majd a következő számban részletesen kitérek.) Mind a három beszámoló alapján a kisvállalati adó adóalapját le lehet vezetni. A Törvény 16. -a (2) bekezdés d) pontjának előírása szerint az üzleti évnek a naptári évvel kell megegyeznie (a számviteli törvény előírásától eltérően naptári évtől eltérő üzleti év nem választható). a) eva adóalanyként bevételi nyilvántartásból áttérés kisvállalati adóra Amennyiben a vállalkozás az eva adóalanyként bevételi nyilvántartást vezetett, és 2013-tól kisvállalati adót választ, akkor 2013-tól visszakerül a számviteli törvény hatálya alá, kettős könyvvitel vezetése mellett beszámolót kell készíteni. Mivel viszszakerülnek a számviteli törvény hatálya alá, ezért a számviteli törvény 2/A. -a (4) bekezdése szerinti nyitómérleget kell készíteni, könyvvizsgálóval kell a nyitómérleget ellenőriztetni. Ez a nyitómérleg alapján fog a kettős könyvvitelben megnyitni (korábbi számunkban már foglalkoztam azzal, hogy evából való visszatérés esetén hogyan kell a nyitó mérleget elkészíteni, annak milyen buktatói lehetnek). b) eva adóalanyként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése kisvállalati adóra Ezek a vállalkozások eva adóalanyként is a számviteli törvény hatálya alatt vannak (beszámoló készítési kötelezettségük van), így ha 2013-tól kisvállalati adót választanak, akkor is a számviteli törvény hatálya alatt maradnak. A 2012-es üzleti évéről az általános szabályok szerint elkészítik beszámolójukat, letétbe helyezik, közzéteszik. Mivel a könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettség továbbra is fennáll, 2013-ban a 2012-es főkönyvi kivonat alapján megnyitnak, külön számviteli kötelezettségük az áttérésnél nincs. c) társasági adóalanyosként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése kisvállalati adóra Ezeknek a vállalkozásoknak a kötelezettsége a b) pontban leírtakkal egyezik meg. d) kisvállalati adó adóalanyiság megszűnésekor A Törvény 19. -a (7) bekezdésének előírása szerint, ha az adóalanyiság megszűnik, akkor a vállalkozásnak a Törvényben meghatározott megszűnés nap- 3
jával mint mérlegforduló-nappal önálló (új) üzleti éve kezdődik, ezért az adóalanyiság megszűnéséhez kapcsolódóan számviteli törvény szerinti beszámoló-készítési kötelezettség keletkezik. e) kisvállalati adó elszámolása A kisvállalati adót a társasági adóval azonosan kell elszámolni, azaz a 89-es számlacsoportban kell kimutatni. Az adónemek közötti választáshoz kapcsolódóan Véleményem szerint, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adóját célszerű-e valakinek választani vagy sem, azt a gyakorlatban könnyű lesz elbírálni, hiszen fix adóról van szó, ezért a jelenlegi adófizetési kötelezettséggel könnyen összehasonlítható. A kisvállalati adónál már nem ilyen egyszerű a helyzet. A kisvállalati adó pénzforgalmi szemléletben vezeti le az adóalapot, miközben az ezt az adónemet alátámasztó könyvelés kettős könyvvitel rendszerében történik (kivéve a lakászövetkezetnél). Ezért ennek az adónemnek a választása körültekintő mérlegelést, számítást igényel. A kettős könyvvitel rendszerében a bevételek és a költségek a teljesítés időszakában kerülnek elszámolásra, így a társasági adóalapban is ekkor jelennek meg. Az ügyletek pénzügyi teljesítése általában később következik be, ezért a társasági adóalaphoz viszonyítva a kisvállalati adónál ezek a tételek később jelennek meg adóalapként (azaz ez az adónem a társasági adóhoz viszonyítva késleltetett adóalapot jelent, viszont hátránya, hogy a 10%-os társasági adóalaphoz viszonyítva 16%-os adót kell fizetni). A számviteli elszámolásokban a teljesítéskor költségként, ráfordításként jellemzően nem lehet elszámolni a befektetett eszközök beszerzését (pl. beruházások), a forgóeszközök között kimutatott értékpapírokat, részesedéseket és a készletbeszerzést. A számviteli elszámolásokban a befektetett eszközök beszerzése közül az immateriális javak, tárgyi eszközök bekerülési értéke értékcsökkenési leírásként több év alatt jelenik meg költségként, illetve a részesedés, értékpapír bekerülési értéke akkor jelenik meg ráfordításként, amikor azok kikerülnek a könyvekből (pl. értékesítésre kerülnek). A készletet viszont felhasználáskor lehet költségként, ráfordításként elszámolni. A kisvállalati adóhoz kapcsolódó adóalap-korrekciók alapján megállapítható, hogy az immateriális javak, tárgyi eszközök és készlet beszerzését kifizetéskor egyből lehet az adóalapnál érvényesíteni, mert a kifizetéskor adóalap-csökkentő tételként megjelennek, ami az előbb leírtak alapján a társasági adóalapra nem igaz. Így például az, aki beruházásra költi el a pénzét, annál az adóalap-csökkentés egyből megtörténik. Ennek viszont a későbbi években van egy hátránya, nevezetesen az, hogy ha a vállalkozás társasági adóalanyos lesz, akkor az ezen időszakban megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök után értékcsökkenési leírás jogcímén társasági adóalap-csökkentéssel már nem élhet. Az adóalap-korrekciók közül a Törvény 20. -a (4)- (5) bekezdésében felsorolt tételek a részesedés, értékpapír eladása kivételével jellemzően olyanok, amelyek számvitelben sem jelennek meg költségként (hitel, kölcsön felvétele és visszafizetése, osztalék és osztalék előleg fizetése, tőkeműveletek stb.), így a társasági adóalaphoz viszonyítva nem jelent eltérést. A Tv. 20. -a (6)-(7) bekezdésében felsorolt adóalapnövelő tételek közül, amelyek számvitelben ráfordításként megjelennek, a társasági adóalap több jogcímet is elismer abban az esetben, ha a vállalkozás a másik társasági adóalanyos vállalkozás megfelelő nyilatkozatával rendelkezik (végleges pénzeszközátadás, térítés nélküli eszközátadás, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás, ellenérték nélküli tartozásátvállalás stb.). Így ebből a szempontból a társasági adóalap kedvezőbb. A kisvállalati adóalapot növelik a számvitelben elszámolt személyi jellegű kifizetésekből azok, amelyek járulékalapot képeznek. A számvitelben így megjelenő költségeket a társasági adóalap elfogadja, nem kell társasági adóalapot növelni, viszont a szociális hozzájárulási adót, szakképzési hozzájárulást meg kell fizetni. Mivel a kisvállalati adónál ezekekkel a költségekkel az adóalapot meg kell növelni, így 16%-os adót kell utánuk fizetni, viszont szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást nem kell fizetni. Így ennél az új adónemnél elsősorban a 4
szociális hozzájárulási adón és szakképzési hozzájáruláson lehet adót megtakarítani. Az előbbiekből következően, véleményem szerint, a társasági adó helyett kisvállalati adót választani elsősorban azoknak a vállalkozásoknak célszerű, ahol magas a járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos jövedelem, és az alkalmazottak nem, vagy csak minimális szociális hozzájárulási adókedvezményben részesülnek, mert az itt elért szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás megtakarítása tudja ellensúlyozni azt, hogy a 10%-os társasági adó helyett 16%-os kisvállalati adót kell fizetni. Olvasói kérdések Tőkeemelést elszámolása a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg A Kft jegyzett tőkéje 50 000 Ft, két tulajdonosa van, B Kft-nek 48 500 Ft részesedése, C Kft-nek 1 500 Ft részesedése van. C Kft. folyamatosan tagi kölcsönöket nyújt A Kft-nek. A tulajdonosok elhatározzák, hogy ázsiós tőkeemelést hajtanak végre. A tőkeemelés kapcsán C Kft. 50 000 Ft-tal emeli meg A Kft. jegyzett tőkéjét tagi kölcsönből. Ezután az üzletrészek az alábbiak szerint alakulnak: B Kft-nek 48 500 Ft, C Kft-nek 51 500 Ft lesz. A tagi kölcsön fennmaradó összegét pedig C Kft tőketartalékba helyezi (512 893 Ft) Hogyan és mikor kell A, B és C Kft-knél könyveli a tőkeemelést? A taggyűlés 2012. július 2-án határozott a tőkeemelésről, de a bejegyzése 2012. augusztus 1-jén történt csak meg. A tagi kölcsönre meddig kell így kamatot számolni C Kft-nél? A kérdésben említett társaságoknál a tőkeemelést a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet csak elszámolni, azaz 2012. augusztus 1-jével [számviteli törvény 35. -ának (4) bekezdése]. Számviteli elszámolás az A kft-nél: - jegyzett tőkeemelés elszámolása Az apport (követelés) rendelkezésre bocsátásakor T 36. Követelés az A társasággal szemben (kölcsön) K 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke A követelés átadásával egyidejűleg az A társaság tartozása a C társaság (tulajdonos) felé megszűnik, a tartozás formálisan az A társasággal ( önmagával ) szemben áll fenn, mely tartozás technikai átvezetését el kell számolni: T 47. C társasággal szembeni kötelezettség (kölcsön) K 47. A társasággal szembeni kötelezettség Mivel az apport átadásával a C társaság A társasággal szembeni kölcsönkövetelése megszűnik, ezért a kölcsön kamatát is az apport rendelkezésre bocsátásának időpontjáig lehet elszámolni. A jegyzett tőke emelésének elszámolása a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg (2012. augusztus 1-jén) történik. T 33. Jegyzett, de be nem fizetett tőke K 411. Jegyzett tőke A követelés és tartozás összevezetése, beszámítása: T 47. A társasággal szembeni kötelezettség K 36. Követelés az A társasággal szemben (kölcsön) - tőketartalékba helyezett apport (követelés) elszámolása átadáskor, ha a jegyzett tőke, illetve annak emelése már bejegyzésre került: T 36. Követelés az A társasággal szemben (kölcsön) K 412. Tőketartalék A tartozás átvezetése T 47. C társasággal szembeni kötelezettség (kölcsön) K 47. A társasággal szembeni kötelezettség - a tőketartalékba kerülő apport (követelés) elszámolása átadáskor, ha az átadás a jegyzett tőke emelésének bejegyzését megelőzően történt: T 36. Követelés az A társasággal szemben (kölcsön) 5
K 47. C társasággal szembeni kötelezettség A tartozás átvezetése T 47. C társasággal szembeni kötelezettség (kölcsön) K 47. A társasággal szembeni kötelezettség A tőkeemelés cégbírósági bejegyzésekor T 47. C társasággal szembeni kötelezettség K 412. Tőketartalék Ezek után mindkét esetben a beszámítást is el kell számolni: T 47. A társasággal szembeni kötelezettség K 36. Követelés az A társasággal szemben (kölcsön) A C kft-nél a tőkeemelés elszámolása az alábbiak szerint alakul: - az apport (kölcsönkövetelés) rendelkezésre bocsátásakor (mind a jegyzett tőkébe, mind a tőketartalékba kerülő követelés) T 36. Egyéb követelések A társasággal szemben (apport miatt) K 36. Egyéb követelések A társasággal szemben (kölcsön miatt) - a tőkeemelés cégbírósági bejegyzésével egyidejűleg a jegyzett tőkébe és a tőketartalékba kerülő összeg elszámolása (2012. augusztus 1-jén) T 17. Részesedések K 36. Egyéb követelések A társasággal szemben (apport miatt) A B kft-nél a tőkeemeléshez kapcsolódóan nem kell semmit sem könyvelni, az ő részesedésének értéke nem változik meg, mert ő a tőkeemelésben nem vett részt, nem apportált semmit. A garanciális javítás és a könyvviteli elszámolás Cégünk által vásárolt műszaki gépekre a szállító garanciális kötelezettséget vállalt. A garancia érvényesítése során a folyamat kétirányú lehet: 1. Az eszközt elszállítják, megjavítják, visszahozzák. Kérdésünk, hogy milyen bizonylatok alapján milyen könyvviteli és nyilvántartásbeli kötelezettségünk van? 2. Az eszköz nem javítható és ezért helyette másik (új vagy használt) eszközt kapunk. Kérdésünk, hogy ebben az esetben mi a teendő a régi és az új eszközzel? A régi eszközt milyen értéken vezetem ki a könyveimből, illetve az új eszköz milyen értéken kerül be a nyilvántartásomba? Milyen könyvelési lépésekre van szükség, mik az alátámasztó bizonylatai? 1. Ebben az esetben a garanciális javítás nem érinti közvetlenül a könyvviteli elszámolásokat, mert a cég továbbra is tulajdonosa a gépnek. Azt, hogy a gépet visszaszállítják javítani, arról bármilyen belső bizonylat kiállítható, amely dokumentálja, hogy a gép idegen vállalkozásnál található és nem a cégnél (pl. szállítólevél). 2. Ez az eset viszont érinti a könyvviteli elszámolásokat, mert a régi gépet ki kell vezetni a könyvekből, az új gépet pedig állományba kell venni. Az eladónak a számviteli törvény 73. -a (2) bekezdésének a) pontjának figyelembevételével helyesbítő számlával kell visszavennie az eszközt (a helyesbítő számlában a teljesítés időpontja a garanciális igény megismerésének időpontja), ez a helyesbítő számla lesz cégüknél a gép kivezetésének alapbizonylata (kivezetés időpontja a helyesbítő számlában szereplő teljesítési időpont). Amennyiben a visszaadott gép tárgyi eszközként volt nyilvántartva, akkor a helyesbítő számlával a gép bruttó értéket kell csökkenteni, majd ezek után az addig elszámolt értékcsökkenést a gép bruttó értéke számlára át kell vezetni. Átvezetés után, ha a főkönyvi számla egyenlege T előjelű, akkor terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni, ha K előjelű, akkor terv szerinti értékcsökkenési leírást csökkentő tételként kell elszámolni. Az eladónak az újonnan adott gépet viszont le kell számláznia, a számla alapján kell cégüknek az új eszközt állományba venni (ha tárgyi eszközről van szó, akkor újra üzembe kell helyezni). 6
Áru bekerülési értékének meghatározása Cégünk nagykereskedelemmel foglalkozó kft, így az Eladott áruk beszerzési értékének meghatározása az adózással kapcsolatban is fontos kérdés. Több helyen is próbáltam utána nézni, de nem találtam egyértelmű állásfoglalást arról, hogy a belföldi és import árubeszerzés fuvarköltsége az ELÁBÉ-t képezi-e, és a 814. ELÁBÉ főkönyvre, vagy az 521. Fuvarköltségekre kell könyvelni. Amennyiben EU-n kívüli a fuvarozás, pl. Kína, ahol tengeri fuvardíj, Európai fuvar, biztosítási díj stb. költségek is szerepelnek a számlán, szerintem ELÁBÉ-t képez. De ha ezek igen, akkor a TNT, DHL, Schenker stb. fuvarcégek által kiszámlázott külföldi fuvarköltség is oda sorolható-e? Hasonló probléma, hogy a belföldre és külföldre általunk értékesített árukra felszámított fuvarköltség a részünkről jórészt közvetített szolgáltatás, mivel a GLS-sel és más fuvarozó cégekkel végeztetjük a kiszállítást. Volt olyan előadás, ahol úgy tájékoztattak, amennyiben van saját gépjármű, amivel ha részben is, de folyik áruszállítás (csak a saját árunké), akkor a fuvarköltségeket egyáltalán nem lehet Közvetített szolgáltatásként elszámolni, még a más szállítmányozó által kiszámlázottat sem. A beszerzés és az értékesítés szállítási költsége nem vethető teljesen össze, mivel vannak olyan kedvezményes napok, amikor ingyenes a szállítás. Ezért kérem tájékoztatását, hogy az Eladott áruk beszerzési értéke milyen költségeket tartalmazhat, és az áruk kiszállításáért a fuvarozó cégeknek fizetett szállítási költség milyen esetben tartozik a közvetített szolgáltatás kritériumába. Az áru bekerülési értékét a számviteli törvény 47. -a (1) bekezdésének előírása alapján kell elbírálni. Ezen törvényi előírás egyértelműen rendelkezik arról, hogy a készlet bekerülési értékébe beletartoznak a raktárra történő beszállításig (azaz a beszerzéshez kapcsolódóan) felmerült közvetlen fuvarköltségek és az egyéb járulékos költségek (pl. szállítmánybiztosítás). Ez az előírás nem tesz különbséget, hogy belföldi vagy import beszerzésről van szó, vagy abban, hogy milyen fuvarozó cég számlázza a fuvarköltséget. Minden esetben a bekerülési érték része. Így az áru bekerülési értékét képezi akkor is, ha a vállalkozás nem vezet folyamatos készletnyilvántartást (ebben az esetben a 814. Eladott áruk beszerzési értéke számlán kell elszámolni a fuvarköltségeket is). Az értékesítéshez kapcsolódóan fizetett fuvardíjat akkor lehet közvetített szolgáltatásként elszámolni, hogyha a számviteli törvény 3. -a (4) bekezdés 1. pontjában előírt feltételek teljesülnek. Ez a fogalom nem tartalmaz olyan előírást, hogy saját eszközzel végzett ugyanilyen szolgáltatás esetén nem lehet közvetített szolgáltatásként elszámolni a más cég által végzett fuvarozást. Így, ha van saját járműve a cégnek, akkor is a más vállalkozások által számlázott fuvardíjat elszámolhatja közvetített szolgáltatásként, feltéve, hogy az előbbi számviteli törvényi előírások teljesülnek (azaz a megrendelő hozzájárul, hogy más vállalkozással is teljesíthetik a fuvarozást, a megrendelőnek kiállított számlán pedig külön feltüntetik, hogy a fuvar közvetített szolgáltatás). A számviteli törvény 28. -a (2) bekezdése a) pontjának előírása szerint a közvetített szolgáltatás árunak minősül, így a készlet szabályokat alkalmazni kell erre az esetre is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a közvetített szolgáltatásokra vonatkozóan a belső nyilvántartásokból ki kell derülni, hogy a más vállalkozás által számlázott fuvardíj mikor, kinek került továbbszámlázásra (azaz tételes bejövő-kimenő számlapárosítás kell), mert a tovább nem számlázott fuvarköltségeket mérlegfordulónapon árukészletként állományba kell venni akkor is, ha a vállalkozás erről az árukészletről nem vezet folyamatos készletnyilvántartást. Ha vezet folyamatos készletnyilvántartást, akkor is a továbbszámlázás (felhasználás) bizonylata a kimenő számla. A kérdésben leírt tényállásra hogy a beszerzés és az értékesítés szállítási költsége nem vethető teljesen össze, mivel vannak olyan kedvezményes napok, amikor ingyenes a szállítás hivatkozni nem lehet. Ha ingyenes a szállítás, akkor is meg kell tudni különböztetni, hogy a fuvarozás saját vagy idegen fuvarral valósult-e meg. Ha más vállalkozás végezte a fuvarozást, de az a megrendelőnek nem került továbbszámlázásra, mert az ingyenes, akkor azt a konkrét fuvart valóban nem lehet közvetített szol- 7
gáltatásként elszámolni, mert hiányzik a számviteli törvény azon feltétele, hogy a kimenő számlában nevesíteni kell közvetített szolgáltatásként a fuvardíjat (ebben az esetben a más vállalkozás által számlázott fuvardíj igénybe vett szolgáltatásként számolható csak el). Átértékelésből adódó nem realizált árfolyamveszteség halasztott ráfordításként történő elszámolása A társaság az eurós beruházási hiteleire a számviteli törvény 60. -a (2) bekezdése alapján végzett év végi átértékeléskor jelentős nagyságrendű nem realizált árfolyamveszteséget számolt el 2011-ben. Úgy döntöttek emiatt (és ezt a számviteli politikában is rögzítették), hogy élnek a számviteli törvény 33. (2) bekezdése által felkínált lehetőséggel, azaz a fent említett hitelek miatt elszámolt nem realizált árfolyamveszteséget halasztott ráfordításként számolják el az aktív időbeli ráfordítások között. A halasztott ráfordításként elszámolt nem realizált árfolyamveszteséggel kapcsolatosan megképezték a számviteli törvény 41. -a (4) bekezdése szerinti céltartalékot és a 38. -a (3)bekezdése d) pontja szerinti lekötött tartalékot. 1. kérdés: Dönthet-e társaság úgy 2012-ben, vagy bármikor az elkövetkezendő években, hogy a továbbiakban nem kíván élni az átértékelésből adódó nem realizált árfolyamveszteség halasztott ráfordításként történő elszámolásával [számviteli törvény 33. -a (2) bekezdése]? Természetesen a döntését a számviteli politikájában rögzítené, és ezzel párhuzamosan a kapcsolódó összes könyvelt tételt kivezetné a nyilvántartásából. 2. kérdés: Lehet, hogy a társaság át fog térni 2013. január 1-jétől az eurós könyvvezetésre a számviteli törvény 20. -a (4) bekezdése alapján. Ha megtörténik következő év elején a devizanemek közötti áttérés, akkor mi történik a tényállásban említett halasztott ráfordítással és az azzal kapcsolatos könyvelési tételekkel? Mikor, milyen arányban kell kivezetni a könyvekből? 1. Ha a társaság úgy döntött, hogy a kérdésben szereplő árfolyamveszteséget elhatárolja, akkor ezt a döntését a későbbiekben nem változtathatja meg, ennek a hitelnek az év végi átértékeléséből adódó árfolyamveszteségét mindaddig el kell határolni, míg a hitel a könyvekben szerepel. Ez következik a számviteli törvény 33. -a (3)-(4) bekezdésének az előírásából. Ezen törvényi előírások tartalmazzák, hogy az elhatárolt árfolyamveszteséget milyen esetekben lehet/kell feloldani. Nem tartalmaznak olyan előírást, hogy az elhatárolt árfolyamveszteséget saját döntés alapján is fel lehetne oldani. 2. Ha a társaság 2013. január 1-jével eurós könyvvezetésre tér át, akkor sem oldhatja fel az elhatárolt árfolyamveszteséget, mert az 1. pontban hivatkozott törvényi előírások ilyen feloldási lehetőséget sem tartalmaznak. Ha eurós könyvvezetésre tér át a társaság, akkor a forintban elkészült mérlegét amely mérleg ezt az elhatárolt árfolyamveszteséget is tartalmazza a számviteli törvény 146. -a (1) bekezdésének előírása alapján MNB árfolyam reciprok értékén euróra át kell számítania (az ehhez kapcsolódó céltartalékot és a lekötött tartalékot is ideértve). Így ez az időbeli elhatárolás (céltartalék, lekötött tartalék) a társaság eurós nyitó mérlegében szerepelni fog, és az eurós könyvvezetés időszakában is az elhatárolást a számviteli törvény 33. -a (3)-(4) bekezdésének előírása alapján oldhatja fel. Értékcsökkenés elszámolása ráaktiválás után Mi a helyes eljárás a következő esetben? Van egy 20 000 000 Ft bruttó értékű jármű, amit már 20%-os kulccsal nullára leírtunk. Január 31-ével ráaktiválás történik 3 000 000 Ft értékben. Így a bruttó értéke 23 000 000 Ft lesz, amit ha 20%-al számolunk, akkor 11 hónapra 4 216 666 lenne. Tehát az egész 3 000 000 Ft-ot elszámolnánk. Akkor ugyan ott vonánk adózási szempontból, mintha rögtön költségbe (52-be) számoltuk volna el. Vagy a másik megoldás, hogy ilyenkor csak a 3 000 000 Ft után számoljuk a 20%-ot, és így 5 év alatt írjuk le a ráaktiválás összegét? A meglévő tárgyi eszköz a tárgyi eszközök között szerepel, bekerülési értéke a bruttó érték. A pótlólagos beruházás, felújítás értékével a bruttó értéket kell növelni. Az értékcsökkenést minden esetben a tárgyi eszköz bruttó értéke után kell elszámolni (ebben az esetben a 23 millió Ft az értékcsökkenés alapja). 8
A számviteli törvény 53. -ának (5) bekezdése szerint, ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható. Ilyen lényeges változásnak minősül a pótlólagos beruházás, felújítás. A terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatásánál kérdés lehet az, hogy a leírási kulcsot, a hasznos élettartamot vagy éppen a várható maradványértéket kell, illetve indokolt megváltoztatni, vagy akár mindegyiket. A kérdésből nem derül ki, hogy pótlólagos beruházás vagy felújítás miatt történt-e ráaktiválás. A felújítás számviteli törvény szerinti fogalma alapján a felújítás mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, tehát a hasznos élettartam növekedésével indokolt számolni. Ebben az esetben aktiváláskor új használati időt kellene az eszköznek adni, és az értékcsökkenést ezekre az évekre kellene elszámolni. Leírási kulcs alkalmazása esetén ez azt jelenti, hogy az eszköz leírási kulcsát meg kellene változtatni (jelen esetben csökkenteni). A pótlólagos beruházással viszont nem feltétlenül nő meg a használati idő, ekkor egy év alatt is leírható az eszköz (azaz nem kell leírási kulcsot változtatni). A társasági adóalap tekintetében viszont a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény előírását kell figyelembe venni. E törvény 1. számú mellékletének 3. pontja alapján a vállalkozás az értékcsökkenési leírást az eszköz bekerülési (bruttó) értékére vetítve állapítja meg. Így a társasági adóalapnál a kérdésben leírt adatok alapján az értékcsökkenési leírás egy adóévben kerül elszámolásra. Árfolyam-különbözet elszámolása A devizaszámlán történő pénzmozgások esetében milyen árfolyamot kell használni, és mikor keletkezhet árfolyam-különbözet? Átvezetés egyik bankszámláról a másikra (pl. MKB-KHB bankszámlák között), pénzfelvétel devizaszámláról valutapénztárba, illetve valutapénztárból befizetés devizabankszámlára, forintban megállapított osztalék kifizetése devizában. Az osztalék kifizetési időpontja előre nincs meghatározva. A cég választott árfolyama MNB. A számviteli törvény 60. -a (1) bekezdésének előírása szerint akkor kell a teljesítés napi, számviteli politikában választott árfolyammal forintosítani az ügyleteket, ha a könyvekbe új devizás eszköz vagy forrás kerül be. (Az, hogy egy eszköz vagy forrás új tételnek minősül-e, a Ptk. szabályai alapján kell elbírálni.) Amennyiben nem kerül a könyvekbe új eszköz vagy forrás, akkor nem lehet teljesítésnapi árfolyamot használni, az előző ügylet árfolyama alapján történik a forintosítás. Illetve ha devizás tétel kikerül a könyvekből, akkor azt mindig könyv szerinti árfolyamon kell elszámolni (mert nincs új devizás tétel a könyvekben). Ezek az általános alapelvek mellett a kérdésben szereplő esetekben az osztalékfizetés kivételével a teljesítés napi választott árfolyamot kell használni, így forintban árfolyam-különbözetek kerülnek elszámolásra. Konkrétan: ha egyik banktól másik bankba utalnak át devizát betétszámlára, akkor új devizás eszköz keletkezik, mert az MKB-val szembeni bankszámla-követelés megszűnik, helyette KHB-val szembeni bankszámla-követelés keletkezik. Így a KHB-val szembeni követelést a jóváírás napi MNB árfolyammal kell forintosítani, az MKB betétszámla csökkenését pedig könyv szerinti MNB árfolyamon (átlagárfolyam, FIFO eljárás, stb.) kell kivezetni. Megjegyzem azonban, ha a cég a KHB-nál lévő devizabetét számláját a KHB-nál leköti, akkor nem keletkezik új devizás eszköz, mert KHB-val szembeni bankszámla-követelése volt, és a lekötés után is KHB-val szembeni bankszámla-követelése lesz (ezért a lekötött betétet a deviza betétszámla könyv szerinti árfolyamán kell elszámolni, így árfolyamkülönbözet nem kerülhet elszámolásra). Ha pénzfelvétel történik devizaszámláról valutapénztárba, illetve a valutapénztárból befizetés történik bankszámlára, akkor szintén új devizás eszköz keletkezik, 9
ezért a teljesítésnapi MNB árfolyammal kell az új eszközöket állományba venni. Készpénzfelvétel esetén a valutát a felvétel napi MNB árfolyammal kell forintosítani, míg a devizabetét számla csökkenését könyv szerint árfolyamon kell elszámolni. Készpénzbefizetés esetén a devizabetét számla növekedését a jóváírás napi MNB árfolyamon kell forintosítani, míg a valutapénztárban a csökkenést könyv szerinti árfolyamon kell elszámolni. A forintban megállapított osztalék devizában történő kifizetésénél nincs új devizás tétel. Ebben az esetben, ha devizában kerül az osztalék kifizetésre, akkor a devizabetét számla csökkenését könyv szerinti árfolyamon kell elszámolni. Ez forintban más összeg lesz, mint a jóváhagyott osztalék Ft összege, ezért árfolyam-különbözetet kell elszámolni. Ebben az esetben azonban más kérdés is felmerülhet. Nevezetesen az, hogy mennyi devizát kell az osztalék tartozás fejében kifizetni? Eltérő pénznemben történő kifizetés esetén a tulajdonosoknak az osztalék jóváhagyásakor dönteni kell abban is, hogy a Ft tartozás milyen árfolyamon kerül átszámításra. A döntésnél azonban azt is mérlegelni kell a tulajdonosoknak, hogy az eltérő pénznemben történő kifizetés miatti árfolyam-különbözet nem a céget kell, hogy terhelje. Ezért az átszámításnál ha a kifizetéshez a cég rendelkezik devizabetét számlával a kifizetés napi, számviteli politikai árfolyamot indokolt alkalmazni (azaz kifizetésnapi MNB árfolyamon kellene meghatározni, hogy a cég mennyi devizával egyenlíti ki a Ft-ban fennálló tartozását). Élelmiszerlánc felügyeleti díjának könyvelése Szeretnénk szakmai állásfoglalást kérni az élelmiszerlánc felügyeleti díjának helyes könyveléséről. Véleményünk szerint az 53. Egyéb szolgáltatások között kell elszámolni, a számviteli törvény 78. -a értelmében, de a szakmában nagyon sokan a 86. Egyéb ráfordítások közé könyvelik. Kérnénk szakértői tanácsát a helyes elszámolást illetően. Az élelmiszerlánc felügyeleti díj számviteli elszámolásáról az NGM Számviteli Főosztálya szakmai iránymutatást adott ki. E szerint ezt a díjat a számviteli törvény 81. -a (2) bekezdésének e) pontja alapján Egyéb ráfordításként kell elszámolni. Evás bt kültagja által végzett munka ellenértéke Egy evás bt kültagja, aki a társasági szerződés szerint munkavégzésre nem kötelezett, a bt-ben mégis munkát végezne. A tevékenységéből árbevétele is származik az evás bt-nek. De ez a kültag máshol munkaviszonnyal rendelkezik, ebbe a bt-be nem akar bejelentkezni, sem mint munkavállaló, sem mint megbízott. Az általa végzett munkából havonta rendszeres jövedelme lesz a btnek. Dolgozhat-e ingyenesen csak az evás osztalékért? A kérdésben szereplő bt kültagja dönthet abban, hogy ingyen, vagy külön ellenérték fejében végez tevékenységet. Ha ingyen végez tevékenységet, akkor külön jövedelem nem kerül számára számfejtésre, a bt-ből viszont a tulajdoni aránya alapján részesülhet osztalékban. E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel IV. évfolyam tizenegyedik szám, 2012. november Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.