Parasit. Hung. 10. 1977. Az indirekt hemagplutináció, a komplementkötési reakció és a mikroprecipitáció alkalmazása a trichinellosis szerodiagnosztikájában Dr. BÁNKI György SZTOJKOVNÉ Dr. MISLÓCZKY Margit Budapest Fővárosi Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Budapest "Experiences with indirect haemagglutination, complement fixation reaction and microprecipitation in the diagnosis of human trichinellosis." - Bánki, Gy. - Sztojkovné Mislóczky M. - Parasit. Hung. 10. 29-35. 1977. ABSTRACT. Serologic examination of 554 patients revealed 82 cases of verified trichinellosis. Diagnostic efficiency of the IHA test was superior to both CFR and MP tests. Seroconversion was detectable by IHA, MP and CFR from the 2nd, 3rd- 5th and 4th-5th week postinfection, respectively, by the end of the 5th week all tests showed equally high diagnostic capacity. Reliable results were obtained Tby MP for 6-12 months and by IHA for 9-18 months postinfection. 12 cases could be detected solely by IHA, indicating that sensitivity of this test is superior to that of the others. On the other hand, in some. instances # aspecific positive IHA reactions were detected by the haemagglutination inhibition test. Parallel application of different serologic tests and different kinds of antigens is recommended. A trichinellosis hazánkban - a világ számos országához hasonlóan - szinte évenként jelentkezik, kisebb-nagyobb "járványok formájában. A megbetegedettek valódi száma feltehetően nagyobb, mint a járványügyi összefüggés alapján vizsgált és diagnosztizált esetek száma. A trichinellosis egyike annak a kevés parazitás fertőzésnek, amely emberben jellegzetes heveny betegség syndromát hozhat létre, s ebben a stádiumbari az exitus lethalisszal is számolnunk kell. A betegség egyes tünetei - diarrhoea, izomfájdalmak, láz, toxikus-allergiás jelenségek, EKG elváltozások, arc-szemhéj oedema - megtévesztőek lehetnek, s az orvost más kórisme felé orientálhatják. Rendszerint a vérképben észlelt eosinophilia - igen gyakran hypereosinophilia - kelti fel a trichinellosis gyanúját. A korai diagnózis, s a gyógykezelés korai megkezdése döntő fontosságú lehet a beteg közvetlen vagy későbbi sorsa szempontjából. Az elmondottakból következik, hogy a trichinellosis szerodiagnosztikájában alkalmazott módszerekkel szemben alapvető igény a specifitás és.az érzékenység. Ez utóbbi tényező jelentősége kettős. Részint a szerokonverzió korai megállapítását, tehát a korai diagnózist, részint a fertőzöttek közel teljes körének kiszűrését teszi lehetővé. Közismerten nagyfokú érzékenysége (9, 21, 6) miatt vezettük be az indirekt hemagglutinációs próbát (IHA) a hazánkban már korábban alkalmazott mikroprecipitáció (MP) (11) és a komplementkötési reakció (KKR) (12) meuett. A következőkben e három szerodiagnosztikai módszerrel 554 személyen nyert eredményeinkről és tapasztalatainkról számolunk be. An vag és módszer Törzsfenntartás. 15-20 g-os egereket fertőzünk gyomorszondán át 500-600 lárvával. Lárvaizolálás. Erre a legalkalmasabb időszak a fertőzés utáni 2-2 1/2 hónap. Az állatokat éternarkózissal való elölés, majd dekapitáció, nyúzás, eviscerálás után megdaráljuk, vagy* az izomzatot felaprítjuk. A nyert anyagot 1:40 arányban 1% pepszint és 0, 5% a. lt. sósavat tartalmazó izotóniás sóoldatban inkubáljuk 37 C-on 16-18 óra hosszat. Eközben az anyagot több ízben rázatjuk. A mesterséges emésztéssel szabaddá tett lárvákat izotóniás sóoldatban, majd 0,15 M - ph 7,4 foszfát - pufferolt sóoldatban (PBS) történő többszöri mosás után használjuk fel törzsfenntartásra vagy antigénkészítésre.
Antigén. A MP-ban élő, a fenti módon izolált lárvák, ill. ezek un. metabolikus vagy funkcionális antigénjei vesznek részt a reakcióban (18, 13,.17), A KKR-ban NEMESÉRI és VIZY (12) által leírt módon szárított, porított lárvák ecetsavas - sós extractiója révén nyert antigént használtuk. Az IHA-ban alkalmazott antigén TANNER és GREGORY (20) módszerével készült, kisebb technikai módosításokkal. Az eljárás során 4 g nedves lárvamasszát 50 ml PBS-ben, SORVALL homogenizátor "Microhomogenizer Attachement"-jével, kvarchomok hozzáadása után, maximális fordulatszámmal (40 000 rpm) 15 percig homogenizálunk jégfürdőben. 4 C-on történő 24 órás extractió után. az-ariyagot 10 000 rpm-el 20 percig centrifugáljuk, s a szúpernatanst használjuk antigénként (TSE). Az antigén fehérjetartalma 2 charge-ban biuret-módszerrel meghatározva 3,2, ill. 3, 6 mg/ml volt. A M P és KKR kivitele és értékelése NEMESÉRI és VIZY (12) már idëzett közleményében leírt módon történik. Az IHA teszthez a birkavörösvérsejtek (SRBC) csersavas kezelését és szenzibilizálását BOY DEN módszerének (1) STAVITSKY szerinti módosításával (19) végeztük. Az eljárás lé nyege a következő: Mosott SRBC-t 2,5%-os szuszpenzióban inkubálunk 37 C-on 10 percig ää mennyiségű 1:40 000 csersavoldattal, majd mossuk ph 7, 2 PBS-sel. 1 vol. 2,5%-os csersavval kezelt SRBC szuszpenziót elegyítünk 4 vol. szenzibilizáló oldattal. A szenzibilizáló oldat 0,15 M - ph 6,4 PBS és titrait mennyiségű TSE elegye. Az antigén (TSE) optimális mennyisége 100 ml csersavazott SRBC szuszpenzióra általában 10 ml-nek bizonyult, ez fehérjetartalomban 0, 30-0, 35 mg/ml értéknek felel meg. A szenzibilizálás inkubációs ideje 30 perc szobahőn. Az ezt követő mosást 1:200 hígítású inaktivált nyúlsavót tartalmazó PBSsel (PBS-R) végezzük, s a SRBC reszuszpendálása is ebben történik 2, 5%-os végkoncentráciőban. Az IHA kivitele és értékelése. TAKÁTSY "Mikrotitrátor" V-lemezein az inaktivált vizsgálandó savókból 0,025 ml-es.kacsokkal 2-2 parallel higitási sort készitünk. A higitó folyadék PBS-R, melyből 1:2 hígítási sor készítésekör" l - l cseppet (0, 025 ml-t), 1:3 hígítási sor esetében pedig 2-2 cseppet (0,05 ml-t) mérünk a titráló lemezek V lyukaiba. A diagnosztikus vizsgálatokat rendszeresen 1:2 hígítási sorral végeztük. Magas titerü agglutináció esetén a végtiter megállapítása 1:3 hígítási sorral történt.- Minden szerológiai vizsgálat alkalmával legalább 1 negatív és 1 pozitív savókontrollt, és egy nyúlsavós-só kontrollt (PBS-R kontrollt) kell beállítani. A negatív és pozitív savókból ugyanúgy hígítási sort készítünk, mint a vizsgálandó savókból, a PBS-R kontroll készítésekor pedig 2 parallel V lyukba l - l csepp (ill. 1:3 hígítási sor esetén 2-2 csepp) hígító folyadékot cseppentünk. Ezután valamennyi lyukba l - l csepp szenzibilizált SRBC szuszpenziót mérünk, s ezt.a lemezek enyhe ütögetéséyel és rázógatásával egyenletesen eloszlatják. Egy-egy szenzibilizált SRBC charge készítésekor a csersavazott nem szenzibilizált vörösvértestek alaki sajátságait, spontán agglutinációra'való hajlamát, ülepedés! készségét is meg kell vizsgálnunk. Amennyiben az így kezelt vörösvértestek csillag alakúak, zsugorodottak, vagy a titrálólemez V lyukaiban nem alkotnak jól körülírt, gombszerú üledéket, esetleg részleges lizist észlelünk, úgy ezek nem alkalmasak az IHA elvégzésére. 1 órás 37 C-on történő inkubáció után az eredmény leolvasható, ill. a pozitív savókontroll megfelelő eredménye, és a többi kontroll negatívitása esetén értékelhető. Negatív esetben a V lyuk csúcsában kis, éles határú, tömör, vörös gomb alakjában látjuk a leülepedett vörösvértesteket, t, +, -H-, +++, ++++ pozitívitás esetén a vörösvértestek többé-kevésbé, ill. teljesen szétterülnek. A savó titere az utolsó határozott pozitívitást mutató (+) hígítás. Hemagglutináció gátlás (HAG). A pozitív savók egy részével elvégeztük a HAG próbát. Á TSE antigén hígítási sorának minden egyes tagjához adimk l - l cseppet a vizsgálandó savó olyan hígításából, amely a teljes agglutináló titer (utolsó ++++ agglutináció) 2, ill. 4-szeresét tartalmazza. 1 órai 37 C-on történő inkubálás után cseppentjük be a szenzibilizált SRBC szuszpenziót, s újabb 1 órai állás után olvasható le az eredmény. A hígítási sor első tagjaiban észlelhető negatív eredmény értékelhető pozitív gátlásként, s titere az utolsó határozott gátlást mutató antigén hígítás. 3 0
Eredmények Az összesen vizsgált 554 személy közül 390 akut vagy krónikus trichinellosis gyanújával került vizsgálatra. Közülük 82 személy volt klinikai és szerológiai vagy járványtani és szerológiai alapon igazolhatóan a trichinellosis valamelyik stádiumában. A trichinellosis esetek jelentős részét több ízben vizsgáltuk. 150 személy egyéb parazitás fertőzöttség gyanúja miatt került vizsgálatra, de trichinellosis szerodiagnosztikai próbát is Végeztünk náluk. Ebben a csoportban 4 igazolt Echinococcus granulosus fertőzöttség, 25 visceralis larva migrans eset, l'cysticercosis, 8 Trichuris trichiura, 13 Ascaris lumbricoides és 3 Strongyloides stercoralis fertőzöttség szerepelt. Néhány vérminta egyéb természetű klinikai megbetegedésből (mononucleosis inf., egyéb vírusfertőzés, LÖFFLER carditis, febris rheumatica, myositis, tisztázatlan lázas, eoisnophiliával járó állapotok) származott. 1. táblázat Az elvégzett szerodiagnosztikai vizsgálatok összefoglalása Az alkalmazott szerodiagnosztikai módszer mikroprecipitáció indirekt hemagglutináció komplement kötési reakció Összesen Vizsgált személyek száma 494 386 168 554 Igazolt trichinellosis esetek 82 44 38 82 Specifikusan szeropozitív esetek száma 70 43 38 82 Aspecifikus pozitív esetek száma. _ S* _ 5 Egy reakcióban pozitív esetek száma 1 12 _ 13 hemagglutináció gátlási próbával negatív Legalább két szerológiai módszer parallel alkalmazásával mind a 82 verifikált eset pozitívnak bizonyult (1. táblázat). Az IHA nagyfokú érzékenységét mutatja, hogy 12 esetet csak ezzel a módszerrel lehetett kimutatni. A MP diagnosztikus hatásfoka az összesített eredmények alapján valamivel alatta marad az IHA-nak, ill. a KKR-nak. A MP és KKR szigorúan specifikusnak bizonyult, az IHA értékelése során viszont néhány esetben nem specifikus pozitívitást is észleltünk a HAG próba negatív eredménye alapján. Nem specifikus IHA pozitívitást 1 strongyloidosis, 1 visceralis larva migrans, 1 mononucleosis infectiosa és 2 tisztázatlan hátterű esetben észleltünk. A trichinellosis akut stádiumában megfigyelt betegeken megkíséreltük ismételt vizsgálatokkal tisztázni,- hogy az alkalmazott szerodiagnosztikai módszerek mennyire használhatók a szerókonverzió dinamikájának a megállapítására (2, táblázat). Legérzékenyebbnek az IHA mutatkozott, mellyel a szerókonverzió már a 2.-4, héten kimutatható. Hasonló arányú pozitívitást MP-val a 3.-5. héttől, KKR alkalmazásakor pedig a-4.-5. héttől lehet kimutatni. Az 5. hét végére mindhárom módszer gyakorlatilag egyformán alkalmasnak látszik a szerekonverzió felderítésére. Az IHA-val kapott titerértékek az akut stádium csúcsán, az 5.-8. héten'igen magasak, elérhetik az 1:540' 000 értéket is. Akut trichinellosisban a titerértékek átlaga 1 : 2 187 (1 : 32-1 : 59 000). A KKR átlagtitere ugyanebben a kategóriában 1 : 320 (1:80-1: 2 560). A diagnosztikus titerértéket az IHA tesztben nehéz meghatározni, tapasztalataink szerint akut trichinel-
2. táblázat A szerodiagnosztikai vizsgálatok eredménye akut trichinellosisban Az alkalmazott Pozitív/vizsgált vérsavók száma szerodiagnosztikai héten módszer 2. 3. 4. 5. 6. Mikroprecipitáció 1/9 40/49 19/23 39/42 10/11 Indirekt hemagglutináció 4/9 20/21 23/23 14/14 9/9 Komplementkötési reakció - 0/28-28/28 - losisban a kétszeres hígítási sor első 3-4 tagjában létrejövő ++++ erősségű, legalább 1:32 titerú reakció kórjelző értékű. A KKR diagnosztikus titerértéke 1:80. Mindkét reakcióban az alacsony, vagy a diagnosztikus érték körüli titerű pozitívitás esetén a vizsgálatot 2 hét múlva meg kell ismételni, s a titer jelentős emelkedése az akut tfichinellosist igazolja. A trichinellosis későbbi stádiumaiban a jelzetteknél kisebb titerű határozott (+++, ++++ erősségű) szeropozitívitás is kórjelző értékű lehet. Az 1., ill. 2. hígításban gyakori a gyenge (+, ++ erősségű) nem specifikus reakció. A MP csak kvalitativ próba, a reakció erősségét azonban becsléssel megállapíthatjuk és keresztekkel jelölhetjük a precipitátumok keletkezésének időbeli lefolyása, mennyisége, valamint a hólyagok nagysága és falvastagsága alapján. 3. táblázat A*szerodiagnosztikai vizsgálatok eredménye krónikus trichinellosisban Az alkalmazott szerodiagnosztikai módszer Pozitív/vizsgált vérsavók a fertőzés utáni.. 6-12 12-18 hónapban 24 száma összesen Mikroprecipitáció 18/24 3/11 1/23 22/58 Indirekt hemagglutináció 21/24 9/11 12/23 42/58 A két próbával együttvéve 22/24 10/11 13/23 45/58 A trichinellosis krónikus stádiumában a szeropozitívitás dinamikáját eddig csak amp-val és az IHA-val vizsgáltuk (3. táblázat). A MP a fertőzés utáni 6-12 hónapig, az IHA 9-18 hónapig adott megbízható eredményeket. Megbeszélés Vizsgálataink megerősítik KAGAN (5) megállapítását, hogy a trichinellosis szerodiagnosztikai módszerek specifikusak, és szenzitivitásuk változó ugyan, de még a legérzékenyebbek is negatívak lehetnek a fertőzés első 2 hetében. A parazita komplex antigénszerkezetú, s a gazdaszervezet nem mindegyik antigénkomponens ellen termel egyöntetűen ellenanyagot, ezért is szükséges különféle antigének parallel alkalmazása. A MP tesztben a lárva metabolikus antigénjét használtuk. Ez az antigén valószínűleg nagyrészt azonos a DESPOMMIER és MÜLLER által (2) a stichosoma sejtjeiből izolált granuláris frakcióval, mivel mindkettőből zömmel ugyanazokat a savanyú hidrolázokat lehetett kimutatni. A precipitáció C J independens, ezért a reakció komplement tartalmú vagy inaktívált savóval is elvégezhető. A mikroprecipitátumok immunfluorescenciával igazolhatóan specifikus antitesteket tartalmaznak (4), Az immunválasz esetenkénti antigénspecificitására érdekes példa egyik szubkrónikus esetünk (1. táblára
zat), amely csak MP-vel volt konzekvensen, erősen pozitív. A KKR-ban és az IHA próbában szomatikus kivonatantigéneket alkalmaztunk. Ezek közül a TSE immunelektroforetikus vizsgálatok szerint 11 komponenst tartalmaz (20). Több módszer egyidejű alkalmazása szükséges azért is, mert a különféle reakciók nem szükségképpen ugyanazt az antitestet detektálják. A fertőző betegségek kezdetén általában az IgM típusú ellenanyagok szintje nő, és ezt csak később követi az IgG szint növekedése. GOLINSKA és MASLOWSKI vizsgálatai szerint (3) trichinellosisban is az első 6 hétben az IgM globulinok dominálnak, s részben ez magyarázhatja az IHA alkalmasságát a korai szerokonverzió kimu tatására, valamint a magas ellenanyagtitereket. Az IHA reakcióban ugyanis az IgM molekulák igen hatékonyak, a KKR pedig zömmel az IgG kimutatására alkalmas, A MP-t - bár számos laboratórium mellőzte alkalmazását - specificitása, biztonsága miatt igen jó módszernek találtuk elsősorban a járványgócok felderítésében. LAMINA (8) "method of choice"-nak tartja, s a fertőzés utáni 14. naptól a 7. hónapig terjedő időszakban jó eredménnyel alkalmazta. A KKR specificitásban a MP-val egyenrangúnak tekinthető, érzékenységben az IHA és a MP között áll. Ennek ellenére az említett okok miatt - antigénszerkezet, ellenanyagtípusok - a korai diagnózis szempontjából rossz hatásfokú. Magunk a KKR-ban a szerokonverziót az 5. héten tapasztaltuk, s több szerző is (7, 3, 21) hasonló adatokat közöl. Ugyanakkor a KKR igen jó eredménnyel alkalmazható a betegség későbbi stádiumában (8, 10). Az IHA a nagy reakciófelületnek is köszönheti szenzitivitását. PRICE és WEINER szerint (16) érzékenysége 100-szorosa a KKR-énak, és 300-szorosa a MP-énak, azaz ilyen arányban kisebb antitest mennyiség kimutatására alkalmas. Ebből a szempontból az immunfluorescens módszert is felülmúlhatja (21), Kétségtelen hátrányai viszont a firss SRBC-vel végzett IHAnak, hogy a különböző szenzibilizált SRBC charge-okkal a titerek rosszul reprodukálhatók, fennáll az aspecifikus reakciók lehetősége és több hibalehetőséggel kell számolni. Megfelelő kontrollok alkalmazásával az SRBC-ből, az alkalmazott csersav minőségéből, a nyúlsavóból s az egyéb felhasznált anyagokból származó hibák kiküszöbölhetők. A HAG kiegészítő alkalmazása jelentősen növeli a specificitást. Ezen kívül szükségessé válhat a vizsgált savók, iu. a nyúlsavó SRBC-vel történő kimerítése. A titerek reprodukálhatóságát fokozhatjuk ismert titerű pozitív savókkal végzett antigéntitrálással. A szenzibilizáló elegy optimális antigénkoncentrációja csak egyedileg határozható meg, s a különböző technikával készült antigének összehasonlítása csak közelítőleg lehetséges (15). Az IHA-t a trichinellosis vizsgálatában elsőként alkalmazó KAGAN és BARGAI (6) nyulakban a 6,-15, napon, patkányokban a 15. naptól észlelte a szerokonverziót. GOLINSKA és MAS LOWSKI (3) trichinellosis járványban nyert adatai szerint emberben ez a 3.-4. hétre esik. Ezek az adatok és más szerzők vizsgálatai (9, 14) is igazolják, hogy az egyes állatfajokon nyert eredményeket nem lehet minden további nélkül a másikra, vagy az emberre vonatkoztatni. Összefoglalás A szerológiai tanulmány során vizsgált 554 személy közül 82 bizonyult trichinella-fertőzöttnek. Az összesített eredmények alapján a legjobb diagnosztikus hatásfokot az IHA mutatta, ezt a KKR, majd a MP követi. Az IHA a fertőzés utáni 2. héttől, a MP a 3.-5. héttől, a KKR a 4.-5.héttől jelezte a szerokonverziót, amely az 5. hét végére gyakorlatilag mindhárom módszerrel 100%-ban kimutathatóvá vált. Az akut esetek titerértékeinek átlaga IHA tesztben 1 : 2 187, KKR-ban 1 : 320 volt. A MP a fertőzés utáni 6-12 hónapig, az IHA 9-18 hónapig adott megbízható eredményeket. A KKR-rel ilyen jellegű vizsgálat nem történt. Az IHA bizonyult a legérzékenyebbnek: 12 esetet csak ezzel lehetett kimutatni, Specificitása viszont gyengébb, mint a másik két módszeré. Egyes reakciók aspecifikus voltát hemagglutináció gátlás-
sal lehetett igazolni. A diagnosztika biztonságát fokozza, ha többféle - metabolikus és tikus - antigént, valamint többféle szerológiai módszert alkalmazunk egyidejűleg. szoma Irodalom 1. BOYDEN, S.V. (1951): The adsorption of proteins on erythrocytes treated with tannic acid and subsequent hemagglutination by antiprotein sera. - J. exper. Med., 93. 107-120. 2. DESPOMMIER, D.D. - MÜLLER, M. (1969): Particle-associated, functional antigens of Trichinella spiralis larvae and immunity in mice. - Wiad. Parazyt., 15. 612. 3. GOLINSKA, Z. - MASLOWSKI, W. (1974): Immunodiagnostic investigations in a focus of trichinellosis. - Wiad. Parazyt., 20. 101-106. 4. JACKSON, G.J. (1959): Fluorescent antibody studies of Trichinella spiralis infections. - J. infect. Dis., 105. 97-117. 5. KAGAN, I. G. (1965): Evaluation of routine serologic testing for parasitic diseases. - Amer. J. Publ. Health, 55^ 1820-1829. 6. KAGAN, I.G. - BARGAI, U. (1956): Studies on the serology of trichinosis with hemagglutination, agar diffusion tests and precipitin ring tests. - J. Parasit., 42. 237-245. 7. KOZAR, Z. - KOZAR, M. (1968): Dynamics and persistence of antibodies in trichinellosis. - Wiad. Parazyt., LL_ 171-185. 8. LAMINA, J. (1970): Zur Diagnostik einer Infektion mit Trichinella spiralis. (Experimentelle Ergebnisse und Erfahrungen bei der Trichinenepidemie in Diez/Lahn in Spätsommer 1967.) - Wiener Tierärztliche Monatschrift, 57. 137-145. 9. LARSH, J.E. Jr., (1963): Experimental trichinellosis. - Advances in Parasitology, 1. 213-286. 10. NAUMANN, G. (1967): Die Serodiagnostik der Trichinellose. - Angew. Parasit., 5^ 60-67. 11. NEMESÉRI, L. (1952): Immunbiológiai eljárások a trichinellosis megállapítására. - Magyar Állatorvosok Lapja, 178-181. 12. NEMESÉRI, L. - VIZY, L. (1958): A trichinellosis megállapítása mikroprecipitációs és komplementkötési próbával. - Magyar Állatorvosok Lapja, 1_3. 230-232. 13. OLIVER-GONZÁLEZ, J. (1940): The in vitro action of immune serum on the larvae and adults of Trichinella spiralis. - J. infect. Dis., 67^ 292-300. 14. OTTESEN, E.A. - SMITH, T. K. - KIRKPATRICK, C_H. (1975): Immune response to Trichinella spiralis in the rat. I. Development of cellular and humoral responses during chronic infection. - Int. Arch. Allergy appl. Immunol., 49. 39 6-410. 15. PLONKA, W.S. - GANCARZ, Z. - JEDRZEJEWSKA, B. (1974): Simple hemagglutination test in diagnosis of trichinellosis in man. - Wiad. Parazyt., 20. 89-93. 16. PRICE, S.G. - WEINER, L. M. (1956): Use of hemagglutination in the diagnosis of trichinosis. - Amer. J. clin. Path., 26^ 1261-1265. 17. ROTH, H. (1941): The in vitro action of trichina larvae in immune serum: a new precipitin test in trichinosis. - Acta path, et microbiol. Scand,, 18. 160-167. 18. SARLES, M. P. (1938): The in vitro action of immune rat serum on the nematode, Nippostrongylus muris. - J. infect. Dis., 62^_ 337-348. 19. STAVITSKY, A.B. (1954): Micromethods for the study of proteins and antibodies. I. Procedure and general applications of hemagglutination and hemagglutination-inhibition reactions with tannic acid and protein-treated red blood cells. - J. Immunol., 72. 360-367.
20. TANNER, Ch. E. - GREGORY, J. (1961): Immunochemical study of the antigens of Trichinella spiralis. I. Identification and enumeration of antigens. - Canad. J, Microbiol., 7j_ 473-481. 21. ZAWADZKA-JEDRZEJEWSKA, B. - GANCARZ, Z. - PLONKA, W. S. (1972): Evaluation of the passive hemagglutination test for the diagnosis of trichinellosis in man. - Acta Parasit. Polon., 20. 421-427. Érkezett: 1976. november 25. Dr. BÁNKI, Gy. SZTOJKOVNÉ dr. MISLÓCZKY, M. Budapest Fővárosi KÖJÁL H-1138 Budapest, Váci út 174.