A Magyar Szabadgyök-Kutató Társaság VIII. Kongresszusa Budapest, 2015. november 5-6. A fémelem-homeosztázis változása Blázovics Anna 1,3, Fehér Erzsébet 2, Stefanovics Bányai Éva 3, Székely Edit 1, Bekő Gabriella 1, Kovács Ágota 4, Korossy Anna 1, Sebestény Andor 5, Szentmihályi Klára 1,6, 1 Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézet, 2 Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet és Fejlődéstani Intézet, 3 Budapesti Corvinus Egyetem, 4 Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézet, 5 IVY Medical Chemicals Plc, London, 6 MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet Az utóbbi évek kutatási eredményei rávilágítottak a fémek jelentőségére az egészség megőrzése és a betegségek leküzdése kapcsán, annak ellenére, hogy ma még kevés klinikai vizsgálat történik a fémelem-homeosztázis felmérésére. A környezetszennyezés miatt a táplálékláncon keresztül vagy kemoterápia során súlyos, toxikus fémion-terhelés érhet bennünket. Az egészséges szervezetben az esszenciális fémionok koncentrációja szigorúan meghatározott, míg a toxikus fémionok metabolizmusa a szervezetben gyengén szabályozott, és kiürülésük lassú. A fémelem-homeosztázis és a redox-homeosztázis szoros kapcsolatban van egymással. A hosszantartó krónikus betegségekben, tumoros folyamatokban, neurodegeneratív kórképekben, vashiányos anaemiában stb. különösen veszélyes orvosi kontroll nélkül fogyasztani élvezeti szereket, mint például a bor, vagy teaféleségek, étrend-kiegészítők, de a nyomelem-kiegészítő terápia is veszélyeket rejthet magában, mert a szervezet számára fontos nyomelemek egymás felszívódását és hasznosulását jelentősen befolyásolhatják. A zsírbő táplálkozás önmagában is veszélyforrást jelent, mert a kialakuló zsírmáj a szervezetbe jutó nehézfémek detoxikálását csak csökkent mértékben képes elvégezni. A nehézfémek akkumulációja nagy koncentrációban gátolja az enzimaktivitásokat, befolyásolja az immunreakciókat és a jelátviteli utakat.
Redox-egyensúly és szövettani kép változása CBD hatására kísérletesen előidézett zsírmájban Ditrói Kálmán 1, Hegedüs Viktor 1,2, Drozgyik András 2, Lotz Gábor 3, Szijártó Attila 2, Bekő Gabriella 4, Blázovics Anna 1 1 Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest, 2 Semmelweis, Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika Budapest, 3 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet, Budapest, 4 Semmelweis Egyetem, I sz. Központi Laboratórium, Budapest Egyre fokozódik az érdeklődés a kender fő, nem pszichoaktív hatóanyaga, a kannabidiol gyógyászati felhasználása iránt. Terápiás hatásszélessége nagy, gyakorlatilag nem mérgező, és kevés mellékhatással rendelkezik. A vegyület gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns tulajdonságú. Neuroprotektív hatását is kapcsolatba hozták ez utóbbi aktivitásával. Az obezitásra napjainkban gyakran a zsír- és más szövetek kisfokú gyulladásaként tekintenek. Vizsgálataink célja a kannabidiol hatásának tanulmányozása a szabadgyökös reakciók változására, táplálkozással kísérletesen előidézett zsírmájban (TUKEB 770/004/04). Hím Wistar patkányokat (N=20) négy csoportba osztva normál vagy zsírdús diétán (2% koleszterin, 0,5 % kólsav és 20% napraforgóolaj kiegészítés) tartottunk. Háromnapos zsírmáj indukció után hétnapos, 10 mg/kg-os dózisban gyomorszondán keresztül történő kannabidiol kezelést végeztünk mindkét diétás csoportban 5-5 állat esetében. A kezelés után meghatároztuk a rutin laboratóriumi és globális antioxidáns értékeket (H-donor aktivitást, indukált kemilumineszcencia intenzitást, szabad SH csoport koncentrációt és redukáló képességet), valamint a májmintákból szövettani metszetek készültek. A H-donor aktivitást Hatano módszerével (metanolos DPPH segítségével) fotometriásan mértük, a redukáló képességet Oyaizu alapján a Fe 3+ - Fe 2+ redukciós folyamattal követtük nyomon, míg a szabad SH csoportokat Sedlack módszere alapján az Ellmann reakcióval határoztuk meg. Az össz-scavenger kapacitást Blázovics és munkatársai kemilumineszcenciás módszerével, a H 2 O 2 /. OH-luminol-mikroperoxidáz rendszerrel mértük. A kannabidiolos kezelés különböző mértékben csökkentette mind a plazmában, mind a máj homogenizátumokban a szabad gyökök mennyiségét, és megnövelte az antioxidáns sajátságra jellemző paraméterek, H-donor és szabad SH csoportok értékét a zsírmájas állatokban. Emellett a szövettani képeken mérsékelten kedvező változások észlelhetőek már a hétnapos kezelés hatására is. Az eredmények összegzéseként megállapítható, hogy a kannabidiol potenciális májvédőként használható korai fázisú zsírmáj esetén, azonban az optimális és biztonságos adagolás/kezelés meghatározására további vizsgálatok szükségesek. A kutatásokat a Semmelweis Egyetem 2/1 Doktori Iskola támogatta.
Az ikerterhesség és az antioxidáns védelmi rendszer állapotának vizsgálata Dugmonits Krisztina Nikoletta, Ferencz Ágnes, Hermesz Edit Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék Bevezetés: A fokozott reaktív oxigéngyökök (ROS) termelődéséhez számos külső és belső tényező hozzájárulhat. Ennek a hosszú távú fennállása oxidatív stresszhez vezethet. Az aerob szervezetekben az evolúció során kialakult antioxidáns rendszer, melynek feladata a sejtalkotó molekulák védelme a szabadgyökökkel szemben. Terhesség során a megnövekedett oxigénigény miatt a ROS képződés fokozódik, mely ikerterhesség esetében még erőteljesebb lehet. A megemelkedett ROS a magzat születési súlyát és érettségét is befolyásolhatja, ami az antioxidáns védelmi rendszerre is hatással van. Az egyik legreaktívabb szabadgyök a szuperoxid anion, melynek semlegesítésében a következő, általunk is vizsgált antioxidánsok vesznek részt, mint a szuperoxid dizmutáz, kataláz, vagy a metallotioneinek. Az újszülött pillanatnyi állapotát a köldökzsinór artériában áramló vér oxidáns/antioxidáns státusza tükrözi. A vérben keringő nitrogén monoxid (NO) az erek relaxációjában, vérnyomás szabályozásban nagy szerepet játszik. Azonban a NO egy kétarcú molekula, hiszen jótékony hatásai mellett, ha a termelődése fokozódik, akkor peroxinitrit képződik, mely tovább fokozza az oxidatív stresszt. A NO bioszintézisét az endotéliális nitrogén monoxid szintáz (enos) enzim végzi, melynek mennyiségi növekedése jó marker az oxidáns/antioxidáns állapot felmérésére. Célkitűzés: Munkánk során arra kerestük a választ, hogy mennyiben befolyásolja az iker terhesség az újszülöttek redox állapotát. Kontrollként egyes terhességből született újszülöttek köldökzsinór vérmintáit alkalmaztuk. Anyagok és módszerek: A klasszikus biokémiai módszerek mellett, mint például enzimaktivitás mérés, molekuláris biológia módszereket, mint qpcr, immunhisztokémiai festések, fluoreszcens mikroszkópiát alkalmaztunk az újszülöttek mintáinak vizsgálatához. Eredmények és értékelésük: Az enzimaktivitás mérés eredményeként a szabadgyök jellegű oxidánsok (hidrogén-peroxid, peroxinitrit) szintje iker újszülöttekben megemelkedett a kontroll újszülöttekhez képest. Génexpressziós vizsgálataink során az antioxidánsokat kódoló gének expressziója szignifikánsan lecsökkent születési súlytól és gesztációs kortól függetlenül. Egyedüliként az enos mrns szintjében tapasztaltunk emelkedést. Immunhisztokémiai festéseink azt mutatták, hogy a vörösvértestek magasabb enos génexpressziója fehérje szinten is megjelenik. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy ikerterhesség önmagában fokozottabb kihívást jelent az újszülöttek számára az egyes terhességgel szemben, hiszen a ROS szintje megemelkedett, míg az antioxidáns gének expressziója elmarad a kontroll újszülöttekéhez képest.
A szabad gyökös markerek jelentősége a májbetegségek progressziójának követésében Egresi Anna, Hagymási Krisztina Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest A májat érő különböző károsító hatások miatt (fertőző ágensek, hepatitis B, C vírus fertőzés, anyagcserezavarok, nem megfelelő táplálkozás, elhízás, toxikus ártalmak, alkoholfogyasztás, autoimmun folyamatok) kóros májműködés, májkárosodás jön létre, amely a máj elzsírosodásához, illetve következményes kötőszövetes átépüléséhez vezethet. Napjainkban a májbetegségek kórisméjének arany standardja a májbiopszia, a szövettani vizsgálat. A májbiopszia veszélyei és szövődményei miatt azonban világszerte nagy az igény olyan, nem invazív jelzőmolekulák, pontrendszerek kidolgozására, amelyek az elzsírosodás mértékét, illetve későbbiekben a betegség lefolyását, a gyulladásos aktivitást, és a fibrosis fokát is jól tükrözik. Szerzők előadásukban áttekintik a májelzsírosodás kialakulásában szerepet játszó szabad gyökös folyamatokat. A malondialdehid, a tiobarbitursav reaktív anyagok, a 4-hidroxinonenal, az oxidált alacsony denzitású lipoproteinek, illetve az antioxidánsok (koenzim Q10, Cu-Zn szuperoxiddizmutáz, kataláz, C-vitamin, glutation, glutation-s-transzferáz), a total antioxidáns kapacitás vizsgálata a májelzsírosodás progressziójának biomarkereként szolgálhat, hasznuk lehet a steatosis értékelésében, a betegség lefolyásának és a terápiás válasz nyomon követésében, pontos megítélésükre azonban további vizsgálatok szükségesek.
Metoxi- és hidroxiflavonoidok gyulladáscsökkentő és redox státuszra gyakorolt hatásának vizsgálata vékonybélhám sejtmodellen Farkas Orsolya, Palócz Orsolya, Pásztiné Gere Erzsébet, Gálfi Péter Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék, Budapest A polifenolok jótékony hatása az emberi és állati szervezetre régóta ismert. Korábban széles körben elfogadott volt, hogy pozitív hatásuk antioxidáns kapacitásukkal áll szoros összefüggésben, mely más szerkezeti sajátságok mellett- az OH csoportok számához és elhelyezkedéséhez köthető. Az utóbbi években azonban az antioxidáns hatás helyett előtérbe került a polifenolok és metabolitjaik különféle jelátviteli utakra gyakorolt hatása. Az OH csoportok helyett teljesen vagy részlegesen OCH 3 csoportokat tartalmazó flavonoid képviselőik kevésbé hatékony antioxidánsok, de jobb felszívódásuk - és más, egyelőre ismeretlen tényezőkmiatt ezek a vegyületek valószínűsíthetően jobb rákellenes, gyulladáscsökkentő stb. hatást képesek kifejteni, mint a jól ismert hidroxi-analógjaik. Kutatásunk során metoxi-és hidroxi-flavonoidok valamint egyéb polifenolok gyulladáscsökkentő és redox státuszra gyakorolt hatását tanulmányoztuk IPEC-J2 egészséges sertés vékonybélhám sejtkultúrán. A gyulladást LPS-sel indukáltuk, mértékének markereiként citokinek (IL-6, IL-8, TNF-α), valamint a COX-2 és a TLR-4 relatív génexpresszióját vizsgáltuk. A redox státuszra gyakorolt hatást fluoreszcens spektroszkópiai módszerekkel (Amplex Red, DCF) követtük nyomon. Megállapítottuk, hogy a vizsgált vegyületek mindegyike csökkentette az IL-8 és a COX-2 génexpressziót; utóbbi paraméter esetében szignifikánsan hatékonyabb gyulladáscsökkentő hatással bírt a trimetoxi-apigenin hidroxi-analógjánál. Az IL-6 és a TNF-α expressziójára gyakorolt hatás jelentősen különbözött a vizsgált vegyületek esetében. Az extracelluláris hidrogén-peroxid mennyiségét minden tesztvegyület csökkentette, de a különböző szerkezetű polifenolok hatása nem különbözött jelentősen. A kutatás 105718 számú OTKA posztdoktori pályázat támogatásával készült.
Természetes és szintetikus peroxidok mint epigenetikus tényezők hatása patkányokra és madarakra Fekete Sándor György 1, Korsós Gabriella 1, Andrásofszky Emese 1, Gáspárdy András 1, Glávits Róbert 2 1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet, 2 Autopsy KKT, Budapest A szerzők célja az avas zsírokban lévő természetes és a vegytiszta szintetikus peroxidoknak növendék patkányok, illetve a csirkék egészségi állapotára, növekedésére és kórbonctani, - szövettani leletére kifejtett hatásának vizsgálata volt. Választási patkányokból (élősúly 69,3 ± 1,0 g, n=42) hét csoportot alakítottak ki, azokat 19-22%-ban avas húsliszttel kiegészített takarmánnyal etették: kicsi-nagy peroxidtartalommal (antioxidánssal, vagy anélkül), ill. alacsony-magas szervessav-koncentrációval, valamint a kiegészítetlen kontrolltáp. A diéták izoproteikusak (10%) és izolipidesek (6%) voltak. Öt napos szoktatás után a kísérleti etetés 21 napig tartott, a súlyváltozást és a takarmányfogyasztást folyamatosan követték. A kísérletet lezáró euthanásia után részletes patológiai vizsgálatot végeztek. A magas peroxidkoncentrációjú táp etetése csökkentette mind az önkéntes szárazanyag-fölvételt, mind a súlygyarapodást. A sok szerves savat tartalmazó diéta ez irányú negatív hatása csekély volt. Az antioxidáns hozzáadása ellensúlyozta ezeket a káros hatásokat, különösen a nagy peroxidtartalmú táp állataiban. Az avas zsírokat tartalmazó diéta etetése, valamint a kisebb tápfölvétel hatására csökkent a hepatocyták glikogéntartalma és a májban enyhefokú, centrolobuláris zsíros infiltráció mutatkozott. A szerves peroxidok a lépben lymphocyta-depletiót, a Malpighitestek méretének és a lymphoblastok számának csökkenését okozták. A herékben károsodott a spermatogenesis. A kórszövettani elváltozások kialakulását az antioxidáns-kiegészítés alig befolyásolta. A szintetikus peroxidok hatását a még érzékenyebb napos csirkéken vizsgálták. ROSS 308-as vonalból származó 96 (indulósúly 41,3±1,0 g) kakasbó1, 3 ismétléssel, 4 csoportot képeztek (4x3x8): átlagos, kiegészítetlen alaptáp (kontroll, K -táp, 23-as peroxidés 12-es savszámmal), K+400 µl/tak.kg H 2 O 2 vizes oldata ( PO-400, 150-es peroxidszám), K+800 µl/tak.kg H 2 O 2 vizes oldata (,.PO-800, 300-as peroxidszám) és K+1600 µl/tak.kg H 2 O 2 vizes oldata ( PO-1600, 600-as peroxidszám). Az I. kísérleti szakasz 10 napig tartott. A II. kísérleti szakaszban (10-21. napos életkor) az egyes kezelések 9 átlag egyedeiből, 3 ismétléssel, ismét 4 csoportot alakítottak ki (4x3x3), változatlan kezelésekkel, kivéve a PO- 1600-ast, mely esetében a peroxid-kiegészítést megkettőztük ( PO+3200, 1200-as peroxidszám). Az állatok egészségi állapotát, takarmányfölvételét, súlyváltozásait a 21. napig követtük, amikor 36 egyed euthanasiára, majd részletes kórbonctani és szövettani vizsgálatra került. A csoportok 10. napi átlagos élősúlya nem különbözött szignifikánsan (p 0,05). A 10-21. nap közötti, csoportonkénti átlagos légszáraz tápfölvétel adatai 390, 348, 381 és 480 gramm voltak. A 21. napra a vízoldékony H 2 O 2 -kiegészítés csak elhanyagolható és nem következetes hatást gyakorolt a fiatal csirkék tápfölvételére, a legtöbb peroxidot fogyasztó csoport kivételével, amelyben a takarmányfölvétel paradox módon megnőtt. Az egyes kezelések egyedeinek növekedése és takarmányértékesítése között nem volt szignifikáns különbség. A H 2 O 2 -vel kiegészített tápok etetése, Fat-Red festéssel jól kimutathatóan, a májban a hepatocyták kóros zsíros beszűrődését okozta. A peroxidfölvétel a vese tubuláris hámsejtjeinek degeneratióját és részbeni elhalását okozta: lysis, zsugorodás és leválás
mutatkozott a hematoxilin-eozinnal megfestett metszeteken. Összesen 7 csirke a PO-3200-as csoportból a bursa Fabricii lymphoid tüszőiben részleges lymphocytadepletiót mutatott. A nyirokszövet és a parenchymás szervek jellegzetes károsodást mutattak a klinikailag egyébként egészséges madarakban is. A szövettani elváltozások előfordulási aránya a H 2 O 2 - fölvétellel adagfüggő volt. A bursaszövet csak a legnagyobb H 2 O 2 -tartalmú tápot fogyasztó csoportban károsodott, ezért az a hozzáadott H 2 O 2 hatásával hozható összefüggésbe. Megállapítható tehát, hogy a szerves peroxidok károsító hatása sokkal kifejezettebb, mint a H 2 O 2 -é. Jóllehet vannak faji különbségek (csirke gyenge ízérzése miatt nem csökkenti a takarmányfölvételét, ugyanakkor veséjének portális keringése miatt ez a szerv is súlyosan károsodott), alapvetően a nyirokszövet és ezzel az immunrendszer, valamint a here a legérzékenyebbek a szabadgyökökkel szemben. A herekárosodás a lehetséges epigenetikus hatások öröklődését sem zárja ki. Az eredményeknek közegészségügyi vonatkozásai is lehetnek.
A fumonizin (FB1 toxin) mikotoxin adagolás hatása Pasteurella multocida fertőzött sertések egyes antioxidáns paraméterére Fébel Hedvig 1, Kleiner Dénes 2, Kovács Melinda 3, Mézes Miklós 4, Balogh Krisztián 4, Blázovics Anna 2, Magyar Tibor 5 1 NAIK, Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet, Herceghalom, 2 Semmelweis Egyetem, Farmakognóziai Intézet, Budapest, 3 Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Kaposvár, 4 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő, 5 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet, Budapest A Pasteurella multocida az egészséges sertések légutaiban általánosan előforduló kommenzalista baktérium. A törzsek között van olyan, ami egy nagyon erős hatású toxint (P. multocida toxin) termel; de vannak toxint nem termelő atoxikus törzsek is. A P. multocida a betegség kiváltásához elég nagy számban csak akkor képes megtelepedni a légutakban és a tüdőben, ha hajlamosító tényezők is jelen vannak. A P. multocida okozta kártételt egyes mikotoxinok felvétele hajlamosító tényezőként elősegítheti. A legnagyobb gazdasági kárt okozó fuzariotoxinok közé tartoznak a fumonizinek (fumonizin B1, B2, B3 stb.), melyek közül állat- és humán-egészségügyi szempontból a fumonizin B1(FB1) a legjelentősebb. A FB1 a sertésekben elsősorban tüdővizenyőt okoz. Kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy növendék sertésekben a toxikus, illetve atoxikus P. multocida (TP és AP) törzzsel történő fertőzés illetve az FB1 mikotoxin (M) felvétele milyen változást indukál az antioxidáns rendszerben. A légutakra ható fertőzés, valamint a mikotoxin felvétele exogén oxidatív stresszt előidéző faktornak tekinthető, szabadgyök-képződést provokál. Kísérleti cél volt annak nyomon követése, hogy a fokozott mennyiségben termelődő szabadgyököket a közömbösítő mechanizmusok képesek-e hatástalanítani, és így elkerülhető azok sejtkárosító hatása, súlyosabb légúti kórképek kialakulása. Az alábbi csoportokat vizsgáltuk: 1. Kontroll; 2. M; 3. AP; 4. AP+M; 5. TP; 6. TP+M. Csoportonként 5-5 növendék (5 hetes) magyar nagy fehér fajtájú sertést használtunk. A mikotoxin adagolását (10 mg/takarmány kg) az adott csoportokban a kísérlet elején kezdtük és 22 napig etettük. A toxinetetés 10. napján légcsövön adagolva végeztük el a P. multocida fertőzést. A 22. napon vért vettünk, majd az állatok levágása után a májból 2 g mintát vettünk. A plazmából, a vörös vértest hemolizátumból és a májból a glutation redoxrendszert (GSH, GSH-Px), illetve a malondialdehid-tartalmat (MDA) mértük. A májból a konjugált dién, illetve a konjugált trién koncentrációját is lemértük. A plazmamintákból meghatároztuk a H-donor aktivitást, a redukáló képességet, a szabad SH-csoport szintjét valamint a teljes gyökfogó kapacitást (RLU%). A legjelentősebb változást a 4. és 6. csoportban tapasztaltuk. Az atoxikus törzzsel a fertőzés és a mikotoxin adagolásakor (4. csoport) a májban nőtt a konjugált dién és trién koncentrációja, valamint az MDA-tartalom. Hasonló irányú változást találtunk a 6. csoportban is, de itt a vörösvértest hemolizátum MDA-szintje is a legnagyobb volt a csoportok értékeit összehasonlítva. Ezek a változások azt jelzik, hogy a fertőzés és a mikotoxin felvétele szabadgyök-képződést idézett elő, ennek következtében nőtt a sejtmembrán lényegi alkotóinak, a lipideknek az oxidációja. Ezt jelzi a lipid-oxidáció másodlagos termékeinek (aldehidek) nagyobb koncentrációja. A normál élettani funkciókat károsító behatásokkal szemben ugyanakkor elindultak a szervezetben a hatékony védekező, közömbösítő mechanizmusok, amelyet az
antioxidáns paraméterek változása jelez. A H-donor és a redukáló képesség a 4. és 6. csoportban volt a legnagyobb. A 4. csoportban a szabad SH-csoport koncentrációja megemelkedett, és az RLU% értéke a legkisebb volt. Ez utóbbi egyértelműen nagyobb mértékű gyökfogást jelez, azaz az antioxidatív mechanizmusokkal esély van az oxidatív katalizátorok és szabadgyökök reaktivitásának visszaszorítására. Az eredmények azt jelzik, hogy a P. multocida jelenléte és a mikotoxin expozició önmagában nem idéz elő lényeges változást az antioxidáns rendszerben. A fertőzés és a mikotoxin-felvétel együttesen ugyanakkor markáns változást indukált a növendék sertések redoxrendszerének vizsgált paramétereiben.
Feketebodza-törköly értékes komponenseinek kinyerése Furulyás Diána, Légrádi Fleur, Stégerné-Máté Mónika, Stefanovitsné-Bányai Éva Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Budapest A magyar termőföldekről származó, az élelmiszeripar által természetes élelmiszerszínezékként ismert fekete bodza bizonyítottan magas vitamin- és antioxidáns-tartalommal rendelkezik, melyek fontosak az ideg- és szívérrendszeri megbetegedések, illetve a rák megelőzése szempontjából. A tudományos világban azonban kevesebb szó esik a feldolgozás következtében fennmaradt és hulladékként kezelt bodzatörköly hasznos összetevőiről, amely még igen értékes komponensek sokaságát tartalmazza. Célunk feltérképezni a feketebodza-törköly hasznos anyagait és hasznosításának lehetőségeit. Ebben az előtanulmányban arra kerestük a választ, hogy milyen maradék antioxidáns kapacitással, illetve antocianin-tartalommal rendelkezik a bodza feldolgozási folyamatából származó törköly, és az értékes anyagok kinyerése szempontjából mi az optimális kinyerési eljárás. Az iparban használt préselési eljárást követően fennmaradt bodzatörkölyt vákuumszárítóban két különböző hőmérsékleten 3-5%-os nedvességtartalomig szárítottuk (40 C, 60 C), majd 3 különböző oldószerarányú, 1 órán át tartó vizes extrakciót alkalmaztunk (ahol a törköly és a víz aránya: 1:10, 1:20, 1:30 volt). A centrifugálás előtt fél órás ultrahangos vízfürdőbe helyeztük az extraktumokat. Ahhoz, hogy az ultrahang befolyásoló hatását ellenőrizzük, kontroll mintákat is készítettünk, ahol feltárás nélkül végeztük a komponensek kinyerését. Az így kapott minták vasredukálóképességen alapuló antioxidáns kapacitását (Ferric Reducing Ability of Plasma=FRAP), illetve az összes polifenol- (Total Polyphenol Content=TPC) és antocianintartalmát határoztuk meg. A mérési eredmények azt mutatják, hogy a 40 C szárítási hőmérséklet, az 1:30 arányú vizes extrakció és az ultrahangos sejtfeltárás alkalmazásának hatására nagyobb kinyerési hatásfokot tudunk elérni az értékes endogén komponensek kinyerésénél. A későbbi kutatásaink alkalmával, ezekkel a paraméterekkel folytathatjuk olyan irányú kísérleteinket, melyek között az antimikrobás vizsgálatok és termék innovációs kísérletek is szerepelnek.
A szabad gyökös folyamatok jelentősége a leggyakoribb idült májbetegségek kialakulásában, valamint a terápia lehetséges célpontjai Hagymási Krisztina, Egresi Anna Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest Az utóbbi évek kutatásai alapján kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az antioxidáns kezelésnek az oxidatív stresszel összefüggő állapotok megelőzésében és kezelésében. A máj a biotranszformációban betöltött szerepe folytán a legnagyobb szabadgyök-terhelésnek kitett szervünk, ugyanakkor a krónikus májbetegségekben alkalmazott gyógyszerek biotranszformációja során a mikroszomális kevertfunkciójú oxidázok működése következtében felszabaduló szabad gyökök a szervezet, a szövetek oxidáltsági állapotát jelentősen befolyásolhatják. Az antioxidánsok kombinált alkalmazása előnyösebb, mint monoterápiájuk, mivel az antioxidánsok szabadgyök-, kompartment-specificitással bírnak, illetve egymás regenerálására is képesek. Szerzők előadásukban áttekintik a leggyakoribb idült májbetegségek kialakulásában, későbbiekben progressziójában szerepet játszó szabad gyökös folyamatokat és ismertetik a terápiás lehetőségeket. Ma már rendelkezünk néhány kedvező eredménnyel az antioxidánsok kombinált alkalmazását illetően a különböző etiológiájú májbetegségekben.
Fémelem-akkumuláció kemoterápia indukált kognitív funkcióromlás esetén Kleiner Dénes 1, Szilvás Ágnes 2, Szentmihályi Klára 3, Süle Krisztina 1, Blázovics Anna 1 1 Farmakognóziai Intézet, Semmelweis Egyetem, 2 Szent János Kórház, I. Belgyógyászati - Gasztroenterológiai Osztály, 3 MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet Napjainkban a nagyszámú rákos megbetegedés miatt egyre komolyabb terhet jelentenek a rákhoz köthető egyéb megbetegedések. A társadalom ezek közül az egyik legjobban, a nemzetközi szlengben chemo brain -ként emlegetett kemoterápia indukálta kognitív funkcióromlástól fél. A kórképre jellemző az intellektuális és a végrehajtó működések zavara, ami jelentősen rontja az életminőséget. Az elmúlt években ismertté vált, hogy kialakulásában szerepe van a redoxhomeosztázis felborulásának, valamint az oxidatív stressznek, ahogy több neurológiai kórképben is pl. az Alzheimer-kórban, Parkinson-kórban, a Friedreich-ataxiában, Wilson-kórban. Annak ellenére, hogy a fémelemek és a redox-homeosztázis kapcsolata közismert, valamint a neurológiai kórképek jelentős részében a redox-homeosztázis romlása mellett a fémelemek anyagcserezavarát is leírták, chemo brain esetén igen kevés mikro- (mezo-) vagy makroelemekkel kapcsolatos tanulmány látott napvilágot. Munkánk célja ezért a különböző laboratóriumi paraméterek mellett a fémelemek háztartásának a vizsgálata volt. A retrospektív tanulmányba 27 tumorműtétet követően standard kemoterápiával (leucovorin és 5-fluorouracil kombinációkkal) kezelt beteget és 22 járóbeteget vontunk be. Az erythrocyta mintákban hemoglobinra történő standardizálást követően ICP-OES-sel vizsgáltuk a fémelem-homeosztázist. A fémelem-homeosztázis értékeléséhez 10 egészséges önkéntest is bevontunk a tanulmányba. Statisztikai elemzést követően szignifikáns eltéréseket figyeltünk meg az erythrocytában a különböző elemek koncentrációi között, ami felhívja a figyelmet az Alzheimer-kórban, Parkinson-kórban, Friedrichataxiában, valamint Wilson-kórban már megfigyelt fémelemeket érintő anyagcserezavarra. A tumorokkal, valamint a műtéteket követő kezelésekkel asszociált kórképek esetén ezek alapján komolyabb figyelmet kell szentelni az elemek hiánya mellett az elem-felhalmozódásokra is.
Óegyiptomi orvosi receptek gyógy- és élelmi növényei jelenkorunk étrendjében Korossy Anna 1, Katona Júlia 1, Süle Krisztina 1,2, Győry Hedvig 3, Blázovics Anna 1, Szentmihályi Klára 1,2 1 Semmelweis Egyetem, Farmakognóziai Intézet, Budapest, 2 MTA Természettudományi Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Intézet, Budapest, 3 Szépművészeti Múzeum, Budapest A gyógy- és élelmi növények elemtartalmának ismerete számos információt nyújt és következtetések megtételére ad lehetőséget. A komponensek kölcsönhatásai egymással és a szerves hatóanyagokkal jelentősen befolyásolják felszívódásukat, szervezetben történő hasznosulásukat. Fontos ismerni a táplálkozási értéket, a terápiás, illetve a toxikus hatást a helyes étrend kialakításában és az életminőség javításában. Ma Magyarországon egyre több külföldről származó növény kerül be a mindennapi fogyasztásba, mint élelmiszer, és mint étrend-kiegészítő, ezért vizsgálataink célja néhány Egyiptomból származó, óegyiptomi, ill. különböző történeti korokból származó írott forrásokban fellelhető növény fémelem-tartalmának meghatározása volt, tekintettel arra, hogy az utóbbi évek molekuláris biológiai kutatásai megerősítették mind a fémek, mind az antioxidánsok szerepét a szignáltranszdukcióban. A minták elemtartalom meghatározását induktíven csatolt plazma optikai emissziós spektrometriával (ICP-OES) végeztük salétromsavhidrogénperoxid elegyével történő feltárást követően. A Khan-el-Khaliliből származó tigrismogyorómag, kardamonmag, dinnyemag, árpamag és nabaklevél minták vizsgálata alapján, arra a következtetésre jutottunk, hogy e növényi részek együttes fogyasztása a redoxhomeosztázis fenntartása szempontjából értékes, mivel jelentős Fe-, Zn-, Cu- és Mn-bevitel érhető el. A Fe az árpamagban és szuadgyökérben, a Zn és Mn a kardamonmagban volt kimutatható jelentős koncentrációban, míg a Cu minden vizsgált mintában megtalálható volt. A Ca/Mg arány a nabaklevélben volt a legnagyobb. Sajnálatos módon nehézfém-szennyezést, Ni-, Pb-, Sn-tartalmat is kimutattunk, bár a legtöbb esetben a megengedett határérték vagy átlagos növényi koncentráció alatti értékkel. Összességében a vizsgált növényi minták jelentős esszenciális elemforrások, mellyel hozzájárulhatnak a normál redox-homeosztázis fenntartásához. Támogatás: Semmelweis Egyetem Ph.D. Iskola.
Alacsony hőmérsékletű konyhatechnológiai eljárások hatása különböző állatfajok húsának beltartalmi jellemzőire és oxidációs folyamataira Lugasi Andrea, Hidvégi Hedvig, Sándor Dénes, Gundel János Budapesti Gazdasági Főiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Vendéglátás Intézeti Tanszék Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a napjainkban rendkívüli mértékben elterjed konyhatechnológiai eljárások, a viszonylag alacsony hőmérsékleten történő hőkezelések, úgy mint konfitálás, sous vide kezelés, hogyan befolyásolják különböző állatfajok húsának beltartalmi jellemzőit és oxidációs folyamatait. Az első vizsgálatban magyar szürke, Holsteinfríz, magyar tarka és Charolais fajtájú szarvasmarhák hátszín (m. longissimus dorsi) mintái kerültek kezelésre. A mintákat a vágást követően 0 o C-on, 12 napig vákuumtasakban tárolva érleltük. A konfitálás során a mintákat 25 o C-os sertészsírba helyezve, 80 C-ra előmelegített Holdo-mat készülékben hőkezeltünk, fajtától függően 360-530 percen keresztül, 68 C-os maghőmérséklet eléréséi. A kontrollként alkalmazott roston sütés 220 o C-os elektromos rostlapon történt 68 o C-os maghőmérséklet eléréséig, 9-12 percen keresztül. A második vizsgálatban ausztrál szarvasmarha egész hátszínje, valamint Mulard pecsenye-kacsamell került vizsgálatra. A hátszín esetében az érlelés a vágás után, vákuumtasakban, 0 o C-on, 4 hónapon keresztül történt, míg a kacsamell minták frissen kerül felhasználásra. A sous vide technika során a mintákat két különböző időtartamban (2 és 4 óra) és három különböző hőmérsékleten (50 o C, 57 o C és 64 o C) hőkezeltük vákuumozva. A hőkezelést követően a mintákat és 7 napig 0 o C-on hűtőben tároltuk, majd ugyancsak 50 o C, 57 o C és 64 o C-on a húsokat készre sütöttük. Kontrollként a kevés olajban sütést (szotírozás) alkalmaztuk, amelyhez 220 o C-os elektromos lapot használtunk, ugyancsak az előző három különböző maghőmérsékletet alkalmazva. A négy elértő fajtájú nyers marha hátszín minták beltartalmi jellemzői nem tértek el számottevően egymástól. A kétféle konyhatechnológiai kezelés hatása nőtt a minták szárazanyag-, fehérje- és zsírtartalma. A magasabb hőfokon, de lényegesen rövidebb ideig tartó roston sütés eredményeként 2-4x-re emelkedett az malondialdehid-tartalom (MDA), míg az alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig tartó konfitálás eredményeként 4-25% MDA növekedést volt tapasztalható. Az oxidatív stresszel szemben legkevésbé érzékenynek a magyar szürke marha, a legkevésbé ellenállónak a Charolais fajta húsa bizonyult. Az ausztrál marha és a pecsenye kacsamell nyers mintáinak beltartalmi jellemzőiben jelentős különbség volt tapasztalható: a marha hátszín zsír- és fehérjetartalma a szárazanyagban 4,8% és 84,6%, a kacsamell esetében ugyanezen jellemzők 20,3% és 40,9%. A hőkezelés következtében mindkét mintában nőtt a szárazanyag-, fehérje- és zsírtartalom, bár a növekedés csak látszólagos. Marhahúsban a nyers mintákhoz képest valamennyi kezelés eredményeként megnőtt az MDA értéke. Mind a szotírozott, mind a sous vide-ált húsokban a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban nőtt az MDA értéke. A kacsamell esetében azonos jelenség volt megfigyelhető, jóllehet az MDA növekedés mértéke jelentősen kisebb volt, mint a marhahúsok esetében. Az eltérés a két húsféleség között feltehetően abból adódik, hogy a kacsamellben több antioxidáns volt jelen, mely megvédte az oxidációra rendkívüli mértékben hajlamos telítetlen zsírsavakat a jelentősebb mértékű oxidációtól, annak ellenére, hogy a kacsamellben a zsírtartalom és a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya is nagyobb volt, mint a marhahúsban. Támogató: EMMI 26130-2/2013/TUDPOL
A NADPH oxidáz enzim gátlásának vizsgálata protein interakció modellezéssel Marczell István 1, Tulassay Zsolt 1, Stark Júlia 1, Hári Péter 2, Simon Zoltán 2, Rácz Károly 1, Békési Gábor 1 1 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika; 2 Delta Informatika Zrt., Budapest A NADPH oxidáz enzim egy membrán kötött enzim, mely kulcsfontosságú szereppel bír a neutrofil granulocyták szabadgyök termelésében, illetve több cardiovascularis regulációs folyamatban. Az enzim gátlása számos szabadgyök mediálta betegség esetében jelentene terápiás lehetőséget, így a specifikus gátlószerek kifejlesztését nagy érdkelődés övezi. Munkacsoportunk egy magyar kutatócsoport által fejlesztett, ún. Drug Profile Matching (DPM) módszer segítségével vizsgálta közel 10.000 gyógyszerszerű kismolekula potenciális antioxidáns hatását fehérjekötődési mintázatuk alapján, illetve ezen anyagok várható kötődését az NADPH oxidázhoz. A DPM módszer elméleti alapja a polifarmakológiai megközelítés, vagyis hogy a gyógyszermolekulák hatása nem csupán egy adott fehérjéhez való kötődés eredménye, inkább egy interakciós mintázat, vagyis a molekula interakcióinak összességéből adódik össze. Az eljárás lényege, hogy egy tanuló minta segítségével egy algoritmus az egyes hatóanyagok hatásspektrumát társítja azok fehérje kötődési mintázatához, majd ez alapján predikciót végez számos új hatóanyag várható hatásait illetően. A vizsgálatunkban így kiválasztott, feltételezhetően antioxidáns tulajdonságú hatóanyagok NADPH oxidázhoz való kötődését külön is megvizsgáltuk, mely tovább szűkítette a lehetséges találatok számát. A kapott eredmények alapján számos, eddig nem-, vagy más indikációval alkalmazott hatóanyag került azonosításra, mint a NADPH oxidáz potenciális gátlószere. Az eredmények megbízhatóságát alátámasztja, hogy több olyan hatóanyagot is kiválasztásra került, melyekről ismert, hogy képesek gátolni a NADPH oxidázt. A DPM-hez hasonló bioinformatikai módszerek természetesen nem helyettesítik az in vivo és in vitro vizsgálatokat, ám a jövőben valószínűleg egyre inkább elterjednek a kutató munka során, hiszen költségigényük jóval alacsonyabb, mint a legtöbb molekuláris biológiai módszernek, ugyanakkor áteresztő képességük jóval felülmúlja azokat.
Mikotoxinok és az oxidatív stressz Mézes Miklós Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék, Gödöllő Az egyes penészgombák által termelt mikotoxinok az állati és az emberi szervezet számára egyaránt mérgezőek, de a toxikus hatások biokémiai mechanizmusa a legtöbb mikotoxinnál nem pontosan ismert. Néhány mikotoxin esetében azonban bizonyították azok oxidatív stresszt kiváltó hatását. A kísérleti eredmények azonban ellentmondásosak, amelynek hátterében a kísérleti állatfaj, az életkor, az expozíció időtartama, az adott mikotoxin dózisa, vagy az applikáció módja is állhat. Irodalmi adatok szerint az ochratoxin A, a fumonizin B1, a deoxinivalenol és a T-2 toxin esetében in vitro modellekben minden esetben kimutatható volt az oxidatív stressz, míg az in vivo vizsgálatok során ellentmondó eredmények születtek. Ennek hátterében feltételezhető, hogy az expozíció kezdeti szakaszában az oxidatív stressz kiváltásáért felelős gének expressziója nő, a későbbiekben viszont, az Nrf2 ARE jelátviteli útvonalon keresztül az antioxidáns védelmi rendszer elemeit kódoló gének expressziója aktiválódik, így az oxidatív stresszhatás mérséklődik. T-2 toxinnal végzett saját vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy dózistól függetlenül, de az expozíció időtartamától függően, kimutatható volt az oxidatív stressz. A vizsgálataink során tapasztalt ellentmondó eredmények hátterében azt feltételeztük, hogy a szubkrónikus mikotoxin terhelés során az antioxidáns rendszer eltérő mértékű aktiválódása miatt számos esetben már nem volt kimutatható az oxidatív stressz. Ennek eldöntésére akut mikotoxin terheléses vizsgálatokat végeztünk, mert egyes korábbi vizsgálatok eredményei alapján az oxidatív stressz kiváltásáért felelős gének expressziójának mértéke az expozíciót követő 12 óra múlva éri el csúcspontját, majd ezt követően csökken, egyidejűleg az antioxidáns gén-klaszter aktiválódásával. Ezt a feltevést támasztják alá azon eredményeink, amelyek szerint 12-24 órás expozíciót követően a lipidperoxidációs folyamatok iniciációs szakasza csak mérsékelten, míg a terminációs szakasz egyáltalán nem mutatható ki, míg az antioxidáns rendszer gyors és hatékony aktivációja igen. Összefoglalva elmondható, hogy a T-2 toxin esetében annak oxidatív stresszt előidéző hatása egyértelmű, de azt az antioxidáns védőrendszer, az alkalmazott dózistól függően, képes azt hatékonyan kivédeni.
Különböző Brassica szervek cinkérzékenységének és eltérő protein nitrációjának kapcsolata Molnár Árpád, Feigl Gábor, Bordé Ádám, Erdei László, Kolbert Zsuzsanna Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Növénybiológiai Tanszék A cink esszenciális nyomelem minden élő szervezet számára, de magasabb koncentrációban toxikus hatásai lehetnek. A nehézfémek, így a cink többlete képes módosítani a reaktív oxigén- és nitrogénformák metabolizmusát, azonban ezek szerepe a cink fitotoxicitásában jelenleg nem ismert. Munkánk célja a reaktív oxigén- és nitrogénformák által okozott nitro-oxidatív stressz és a cink stressz kapcsolatának felderítése volt. Az indiai mustár (Brassica juncea) és olajrepce (Brassica napus) növényeket kilenc napos teljes Hoagland tápoldatban történt előnevelés után 14 napig 0, 50, 150 és 300 µm cink-szulfát oldattal kezeltem. Ezen körülmények között mindkét vizsgált Brassica faj közepes cink akkumulálónak bizonyult, bár megemlítendő, hogy a Brassica napus több nehézfémet halmozott fel a szerveiben. A cink okozta károsodások, úgy, mint a növekedés csökkenése, megváltozott morfológia, klorózis, nekrózis és a fotoszintetikus aktivitás csökkenése enyhébbek voltak olajrepce hajtásában, mint indiai mustár esetén. A Brassica napus hajtásának relatív cinktoleranciájához enyhén megváltozott nitrációs mintázat társult, vagyis új nitrált fehérjesávok jelentek meg. Ezzel ellentétben, a Brassica napus gyökérrendszere súlyosabb károsodást szenvedett el, és jelentősebb a fehérje nitráció fokozódást mutatott, mint a Brassica juncea. Megállapítható tehát, hogy a Brassica hajtásrendszer nitrációs mintázatának jelentős változása megnövekedett cinkérzékenységgel társul, míg a gyökérrendszer fehérjekészletének fokozódó nitrációja relatív cinktűréshez kapcsolódik. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetüket fejezik ki Dr. Ördög Attilának az ICP-MS mérések kivitelezéséért. A munkát az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatta (OTKA PD100504).
Antioxidánsokban gazdag funkcionális élelmiszerek orvosi diagnosztikai eszközökkel mérhető terápiás eredményei belgyógyászati betegségekben Nagy Anna Mária 1, Blázovics Anna 2,3 1 Szent Rókus Kórház és Rendelőintézetei, Budapest, 2 Semmelweis Egyetem, Farmakognóziai Intézet, Budapest, 3 Budapesti Corvinus Egyetem A belgyógyászati betegségekben az egyes szervek antioxidáns igénye (mennyiségében és minőségében egyaránt) módosulhat, ezért a terápiás javaslat során az - eltérő összetételű, antioxidánsokban gazdag funkcionális élelmiszerek adását az adott szerv kórélettani sajátosságaihoz célszerű igazítani. Az antioxidánsok tápanyagból történő optimális napi bevitele rendkívül fontos szerepet játszik a szervezet fiziológiás és patofiziológiás redox-homeosztázisában egyaránt, ezért jelentős szerepe lehet az egyes szervek regenerálódásában. Jelen tanulmányban az eltérő összetételű zöldség és gyümölcs alapú élelmiszerek alimentáris pótlása során tapasztalt terápiás eredmények kerülnek bemutatásra a különböző szerveket (májepe, belek, vese-hugyhólyag, erek) érintő idült megbetegedésekben, valamint az ezekhez gyakran kapcsolódó vashiányos anaemiában. A különböző patofiziológiájú szervek számára adekvát, eltérő összetételű bioaktív anyagokban gazdag élelmiszerek kiválasztásában jelentős segítségnek bizonyultak a nemzetközileg is elismert elektro-akupunktúrás Voll diagnosztikai mérések. Az akupunktúrás meridiánok megfelelő pontjain, a bőrön elektródával mérhető ohmos ellenállás jól korrelál az adott meridiánhoz tartozó szerv funkciójával, akut vagy krónikus gyulladásával, a degeneratív folyamatokkal és ezek mértékével. Emiatt nemcsak a diagnosztikában és a terápia kiválasztásában, hanem a kezelés során az esetkövetésben is hasznos iránymutató lehet. Konklúzió: Az egyes szervek (máj-epe, belek, vese-hugyhólyag, erek) megbetegedése során kialakult eltérő patofiziológiai állapotban létrejött eltérő antioxidáns igényt célszerű az egyes szervek individuális EAVoll mérései alapján kiválasztott funkcionális élelmiszerekkel célzottan kezelni a hatékonyabb terápiás eredmények érdekében.
Antioxidáns-aktivitás mérési módszerek összehasonlító vizsgálata koktélparadicsomok példáján Orbán Csaba 1, Bálint Ildikó 1,2, Csambalik László 2, Gere Attila 3, Stégerné Máté Mónika 4, Sipos László 2 1 Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék, 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék, 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Árukezelési és Áruforgalmazási Tanszék, 4 Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Konzervtechnológiai Tanszék A koktélparadicsom a hazai fogyasztók által kedvelt, könnyen elérhető, fontos zöldségféle. Összetételét illetően az egyik legfontosabb egészségmegőrző molekula, a likopin mellett C- vitamin tartalma és polifenolos-komponensei szintén jelentős preventív hatással bírnak a krónikus, nem fertőző megbetegedések kialakulását illetően. Ezen anyagok hatásmechanizmusának egyik bizonyított módja a szabadgyökök eliminálása. Ezen tulajdonság mérésére számtalan módszer került már kidolgozásra, melyek részben hasonló elven működnek. Az egyes metodikákkal kapott adatok azonban sokszor eltérő eredményre vezetnek, az összehasonlításra szánt mintákat gyakran másképpen differenciálják. Ez megnehezíti az egyes kutatók által közölt eredmények összevetését. Munkacsoportunk több éve foglalkozik az egyes paradicsom fajták összehasonlító vizsgálatával termesztési-, érzékszervi- és beltartalmi értékek szempontjából. Jelen vizsgálatban a leggyakrabban alkalmazott antioxidáns-aktivitás mérési módszerek összehasonlítását végeztük el, annak érdekében, hogy azonosítsuk a paradicsom minták közti differenciálásra leginkább alkalmas módszert. Méréseinkhez 11, kereskedelmi forgalomban kapható koktélparadicsomot dolgoztunk fel. Vizes, etil alkoholos és metil alkoholos kivonást követően mértük FRAP-, DPPH-, ABTS-, TPC-, CUPRAC-módszerekkel az antioxidáns-aktivitást. Az egyes módszerek likopin tartalommal, felületi színparaméterekkel és egymással való összefüggéseit statisztikai módszerekkel elemeztük. A módszerek rangsorolására az SRD tesztet alkalmaztuk. Adataink alapján a CUPRAC-módszer etanolos kivonással történő alkalmazása a leginkább ideális az elemzett metodikák közül a differenciálásra, míg a gyakran használt DPPH-módszerrel vizes kivonást követően történő mérés a legkevésbé alkalmas a minták közti különbségek kimutatására. Az egyes módszerek egymással, a felületi LAB-értékekkel és a likopin-tartalommal több esetben is jelentős összefüggést mutatnak. Összefoglalásként elmondható, hogy az egyes minták antioxidáns-aktivitásának összehasonlító elemzéséhez kulcsfontosságú a megfelelően kiválasztott kivonási és mérési módszer, hiszen a kis különbségek gyakran nem kimutathatók a kevésbé szenzitív eljárásokkal.
Fény és sötét által szabályozott oxidatív robbanás és antioxidáns rendszer szalicilsav kezelt paradicsom levelekben Poór Péter, Németh Edit, Patyi Gábor, Czékus Zalán, Takács Zoltán, Szepesi Ágnes, Tari Irma Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Növénybiológiai Tanszék A fény nélkülözhetetlen a növények optimális növekedéséhez és fejlődéséhez és kulcs szerepet játszik a stresszválasz kialakításában is. A szalicilsav (SA), mint növényi hormon szabályozza a növények védekezését a különböző stresszorok hatására, azonban az SA akkumuláció szintén fényfüggő. A sötétkezelés késleltetheti és csökkentheti az SA indukálta hiperszenzitív reakciót (HR) patogénfertőzést követően. Az SA oxidatív robbanást generálhat, mely során reaktív oxigénformák (ROS) keletkeznek, köztük hidrogén-peroxid (H 2 O 2 ) és szuperoxid gyökanion, melyek nagy koncentrációban a HR-ot és sejthalált indukálják a növényekben, de ezek mennyiségét az antioxidáns védőmechanizmusok szabályozzák. Az SA indukálta fény/sötét függő ROS produkció és az enzimatikus antioxidánsok aktivitásának változása, úgy mint a szuperoxid dizmutáz (SOD), kataláz (KAT) és aszkorbát peroxidáz (APX) azonban még kevésbé ismert. Munkánk során szubletális (0,1 mm) és letális (1 mm) koncentrációjú SA kezelés hatását vizsgáljuk a ROS produkcióra és az antioxidáns enzimek aktivitására és az őket kódoló gének expressziójára fényben és sötétben. Az SA kezeléseket követő oxidatív robbanás mértéke kisebb volt sötétben, mint fényben a paradicsom növények leveleiben. Mindkét SA kezelés növeli a SOD aktivitást és csökkenti a CAT aktivitást, így növelve a H 2 O 2 produkciót, ami alacsonyabb, de hasonló tendenciát mutatott a sötétben történő kezelés hatására. Az APX aktivitása mutatta a legnagyobb fényfüggést. Az antioxidáns enzimeket kódoló különböző gének (SOD: SlCuZnSOD, SlFeSOD, SlMnSOD; CAT: SlCAT1, SlCAT2, SlCAT3; APX: SlAPX1, SlAPX2) szintén szignifikáns különbséget mutattak fényben és sötétben. Megállapítható tehát, hogy az SA kezelések által indukált oxidatív robbanás mértéke különböző fényben és sötétben, ami arra utal, hogy az SA fényfüggő hatása az antioxidáns rendszerre fontos szerepet játszhat a védelmi mechanizmusok szabályozásában. A kutatás az OTKA-K101243, OTKA-PD112855, valamint a TÁMOP-4.2.2.B-15/1/KONV- 2015-0006 pályázat keretén belül valósult meg.
Gomba eredetű vaskeláló desferricoprogén gátolja az ateroszklerótikus léziók kialakulását apolipoprotein E deficiens egerekben Potor László 1, Pethő Dávid 2, Hegedűs Hajnalka 2, Trencsényi György 3, Szigeti Zsuzsa 4, Pócsi István 4, Nyitrai Mónika 2, Tóth Judit 2, Balla József 1,2, Balla György 1,5 1 MTA-DE Thrombózis, Hemosztásis és Vaszkuláris Biológiai Kutató Csoport, 2 Debreceni Egyetem, Belgyógyászati Intézet, 3 Scanomed Kft., 4 Debreceni Egyetem, Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék, 5 Debreceni Egyetem, Gyermekgyógyászati Intézet Az atheroszklerózis kiváltó okai között jelentős szerepe van a megemelkedett plazma koleszterin szintnek, illetve az alacsony-sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációjának. A jelen kutatás központi hipotézise az, hogy a gomba eredetű vaskeláló desferricoprogén (DFC), mely az LDL oxidációját hatékonyan gátolja in vitro, in vivo körülmények között is fontos patofiziológiás inhibitora az LDL oxidációjának és az atheroszklerotikus plakk kialakulásának. In vivo kísérleteink során az állatokat magas koleszterin tartalmú diétán tartottuk (15,8% zsír, 1,25% koleszterin). A diétával párhuzamos az állatokat DFC-vel (160 mg/kg ; 2 naponta, intraperitoneálisan) és vagy PBS-el (Phophate Saline Buffer) kezeltük. 8 hét elteltével az állatokat leöltük további vizsgálatok végett. In vitro kísérletekben HUVEC (Human Umblical Vena Endothelial Cells) és RAW 264.7 (egér makrofág) sejteket használtunk. Kimutattuk, hogy a DFC gátolja az ateroszklerótikus plakkok kialakulását egerekben. Ennek hátterében több mechanizmust is azonosítottunk. A DFC meggátolja mind az LDL, mind a humán léziókból izolált lipidek oxidációját. Megakadályozza a HUVEC sejtek aktivációját és a monocyták adhézióját. Kivédi az oxidált LDL okozta HUVEC és RAW sejtek toxicitását és az oxidatív stressz kialakulását. Akadályozza a habos sejtek aktivációját és lipid felvételét. Az eredmények elősegíthetnek egy újfajta funkcionális élelmiszer (magas DFC tartalmú) család létrejöttét, melyek az ateroszklerózis kezelésében vehetnek részt. TÁMOP-4.2.6-15/1-2015-0001 "Gyógyszeripari innováció: ötlettől a termékig"
A szívizom iszkémiás-reperfúziós károsodásának csökkentési lehetőségei: az alapkutatástól a betegágyig Rőth Erzsébet Pécsi Tudományegyetem, Szentágothai János Kutató Központ Az aerob élőlények szöveteiben az oxigénellátás legkisebb zavara is súlyos károsodásokhoz vezethet. A keringés helyreállitása, az u.n. reperfúzió, mint a gold standard az egyetlen alternativa a sejtek életképességének megőrzésére, melynek kimenetelét alapvetően meghatározza a keringés újraindítása előtt eltelt iszkémiás idő hossza. Ha ez az időtartam meghaladja a reverzibilis elváltozások zónáját, létrejönnek a reperfúziós károsodások, melyek szívizom esetében arritmiát, a kontraktilis erő csökkenését, végül a sejtek elhalását okozzák. A szívizom infarktus a javuló statisztikai adatok ellenére is az egyik legsúlyosabb, életveszélyes kórállapot. Gyakorisága a fiatalokat tekintve csökkenő tendenciát mutat, azonban a negyvenes korosztálynál pregnánsan jelen van. A nők aránya is emelkedik a megbetegedettek körében, bár 6-8 évvel későbbi életkorban jelentkezik a betegség, mint férfiaknál. Magyarországon évente 20-25 ezer új beteget regisztrálnak. A szívinfarktus jól ismert rizikó faktorai közé tartozik az endotél diszfunkció, hiperlipidémia, dohányzás, diabetesz mellitus, mozgásszegény életmód és a szabadgyökök képződésével járó oxidativ és nitrozativ stressz kialakulása. Így minden olyan eljárás, mely csökkentheti a reperfúziót követő szívizom-károsodás mértéket a kutatások széles körét érinti, fiziológiai, biokémiai, molekuláris biológiai kisérletek eredményeire alapozva újabb és újabb terápiás lehetőségek gyakorlatba történő átültetését. Szerző előadásában saját és irodalmi adatok alapján kíván öszefoglalót adni a közel 30 éven tartó intenziv kutatás egyes fázisairól, mely 1986-ban Murray felfedezésével a prekondicionálással vette kezdetét, rávilágítva a kis stresszek, azaz rövid idejű vértelenség, majd oxigenizáció ismétlésével kiváltott komplex hatására, mely megnöveli az iszkémiával szembeni tűrőképességet. A mechanizmust elindító triggerek közé sorolhatók a szabadgyökök, melyek az intracelluláris szignál mechanizmusokon keresztül vagy védő fehérjék, vagy gyulladásos citokinek termelődését indukálják. Kísérleteinkben kimutattuk az ACE gátló Perindoprilát szívizomvédelmet fokozó hatását, mely a bradikinin lebomlását gátolva növeli a receptorfüggő triggerek számát, elérve a prekondicionálás küszöbszintjét. A klinikai alkalmazás során számos olyan kérdés merült fel, mely a prekondicionálás valódi hatását megkérdőjelezte. Így további igényként merült fel egyéb lehetséges védelmi stratégiák kidolgozása, melyek közül legigéretesebb eljárásnak az u.n. posztkondicionálás tűnik. Ennél az eljárásnál a reperfúzió indítása előtt történik a rövid idejű keringés és keringés leállás ciklusainak ismétlődése. A védőreakció kialakulásában a szabadgyököknek ugyancsak meghatározó szerepe van, aktiválva a RISK (Reperfusion Injury Salvage Kinases) kinázokat, melyek antiapoptotikus hatást fejtenek ki. Csökkentik a mitokondriális tranziciós pórusok kinyilását, mely a Ca és szabadgyökök kiáramlásához vezetnek. A pre- és posztkondicionálással kombinált műtéti stratégiák, az egyre meggyőzőbb eredmények hatására lassan átkerülnek a kísérletes fázisból a klinikai gyakorlatba. Egyre több pozitív eredmény ismert miokardiális infarktuson átesett betegeknél a farmakológiai posztkondicionálás kedvező hatásáról az immunszupresszásként ismert Ciklosporin használatát követően. Számos szerző feltételezi, hogy a közeljövőben megjelennek olyan gyógyszerek, melyek a Protein Kináz C epsylon, bradikinin, adenozin, eritropoetin agonisták aktiválásán keresztül fejtik ki hatásukat. Természetesen további kérdéseket szükséges még feltenni a klinikai alkalmazás bevezetése előtt: