Részvény ETF termékek az amerikai tőzsdén By András György Copyright 2014 András György Smashwords Edition Tartalom Előszó ETP-ről általában ETP kategóriák és főbb jellemzőik ETP választás Részvény ETF választék Részvény ETF-ek általános jellemzői Részvény ETF, mint befektetési eszköz Kereskedési stratégiák Veszélyek Zárszó Függelék
Előszó A tőzsdén forgalmazott alapok rendkívüli karriert futottak be az elmúlt évtizedben. Az első ETF-ek még a 90-es években jelentek meg, de akkor még inkább kuriózumnak számítottak, mint elismert befektetési formának. Az új konstrukció előnyei - alacsony költségek, azonnali elszámolás, széles diverzifikáció - azonban gyorsan növekvő népszerűséget eredményeztek a befektetők illetve a spekulánsok körében egyaránt. Mára, a folyamatos innovációnak és a választék exponenciális növekedésének köszönhetően, az ETF termékek a befektetési iparág megkerülhetetlen szereplői. Ezzel a fejlődéssel lépést tartani igyekvő kisbefektetők számára készült ez a könyv, a részvényeket tartalmazó tőzsdei alapok bemutatására. Megírásakor elsődleges szempont volt a gyakorlati felhasználhatóság. Az elméleti alapok ismertetését próbáltam olyan szinten tartani, ami elengedhetetlenül szükséges. Reményeim szerint az illusztrációs technika, a kereskedési példák, mind-mind azt segítik, hogy az olvasó ne száraz tananyagot kapjon a következőkben. A konkrét kereskedési technikák és különösen a teszteredmények ismertetése, sajnos veszélyeket is rejt magában. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy nem állt szándékomban kulcsrakész kereskedési rendszereket átadni az olvasóknak. A könyvben szereplő módszerek és teszteredmények célja az illusztráció, annak bemutatása, hogyan működnek a tőzsdei alapok a gyakorlatban. A könyv kizárólag részvényeket tartó, az USA-ban kibocsátott, passzív alapokkal foglalkozik. Az utóbbi években megjelent, aktív kereskedést folytató ETF-ek nem esnek ebbe a körbe. Az aktív alapokról még nem is áll rendelkezésre kellő mértékű gyakorlati tapasztalat, a velük kapcsolatos tudnivalók egy későbbi könyv témáját képezhetik majd. Hasonló a helyzet az európai, vagy esetleg ázsiai piacok után érdeklődők esetében, számukra kevésbé specifikus a könyv tartalma. Nyilvánvalóan ők is profitálnak az itt leírtakból, a termékek különböznek, de a tőzsdei alapok működési elve ugyanaz a világ minden részén. Néhány szó a tartalomról. Az első három fejezetben általánosságban beszélek a tőzsdén forgalmazott alapokról. Előnyeikről, hátrányaikról, az üzleti megvalósítás különbségeiről, és végül néhány fontosabb mutatóról, amelyek segítik a megfelelő termék kiválasztását a már 1500 ETF-et felvonultató választékból. A negyedik-ötödik fejezetekben kezdődik a részvényekhez kapcsolódó tartalom. Ismertetem a részvény specifikus alapok működési elvét, a termékkategóriáit, és a részvényekhez kapcsolódó tulajdonságaikat. A következő két fejezetben a részvény ETF-ek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos példákat mutatok be. Elsőként a hosszú távú befektetők számára ismertetem az ETF, mint befektetési eszköz nyújtotta lehetőségeket, majd a rövid és közép távú kereskedés iránt érdeklődőknek szolgálok néhány alapvetéssel ezen a területen. Az utolsó fejezetben néhány veszélyforrásra hívom fel a figyelmet, és a proaktív megelőzés lehetőségeire. Remélem, a könyv tartalmas betekintést enged a részvény ETF-ek csodálatos, sokszínű világába, és minden kedves olvasó megtalálja azokat az információkat, amit hasznosíthat későbbi befektetési vagy kereskedési gyakorlatában. 2014.május 22.
ETP-ről általában Az ETP (Exchange Trade Products), tőzsdén forgalmazott befektetési termékek diadalmenete az utóbbi évtized meghatározó trendje. Maga a rövidítés mégis kevésbé elterjedt, helyette az ETF (Exchange Trade Funds), a tőzsdén forgalmazott befektetési alapok kifejezése került be a köztudatba. Pedig sok termék nem ebbe a kategóriába esik, ami a rövidítések különbözőségén túl, lényeges tartalmi eltéréseket takar. A következőkben megpróbálom tisztázni az egyes fogalmak jelentését a tőzsdén forgalmazott termékek világában. A tőzsdén forgalmazott befektetési termékek összefoglaló megnevezése az ETP. Ezek a termékek a hagyományos befektetési alapok versenytársaiként jelentek meg, a passzív, index alapú befektetések népszerűségének növekedésével párhuzamosan. A kezdeti időkben elsősorban részvény(index) alapok indultak, amelyek legfontosabb közös jellemzője volt a passzív jelleg (ritkán változtatott összetevők) és az alacsony költségek. Ennek a folyamatnak az úttörője John Bogle, aki a Vanguard alapkezelő megalapításával elsőként alapozta üzleti modelljét a passzív befektetések térhódítására. Bogle a mai napig harcos propagálója az index alapú befektetések előnyeinek. A kezdeti sikerek később újabb és újabb - Bogle kiinduló koncepciójától már jelentősen eltérő - ETP termékek megjelenését hozták magukkal. Feltűntek az inverz alapok, az árupiaci eszközöket (olaj, agrár, nemesfémek) illetve szintetikus megfelelőiket tartalmazó termékek, legvégül egészen egzotikus termékek jelentek meg a kínálatban, mint például a volatilitás. E folyamat megkoronázása az utóbbi években indított aktív alapok köre, amelyek már ellenpontját képezik Bogle kezdeti koncepciójának. Az újabb és újabb konstrukciók már egyáltalán nem az alacsony kezelési költségekre koncentrálnak, sőt nem ritka, amikor ezen a téren megközelítik a hagyományos alapok költségeit. Az új koncepció központi eleme, olyan termékek elérésének biztosítása a nagyközönség számára, amelyek megelőzően csak professzionális szereplők számára voltak hozzáférhetőek. Természetesen ez a folyamat komoly veszélyeket hordoz magával, felkészületlen kisbefektetők kerülnek kapcsolatba olyan termékekkel, amelyek jelentős ármozgásokat produkálhatnak, - nem mindig a jó irányba. A mai színes ETP környezetben már egyre nehezebb megragadni a közös jellemzőket, előnyöket, de azért kísérletet teszek a főbb tulajdonságok kiemelésére: - ezek a termékek egységes, szabályozott piacokon érhetők el, annak minden előnyével (költségek, elérhetőség, átláthatóság, befektető védelem), - a megbízások azonnali, ismert áron történő teljesülése, szemben a hagyományos alapok későbbi elszámolást jelentő rendszerével, - limitár lehetősége, - az ETP mai választéka a kisbefektetők számára is hozzáférést biztosít olyan befektetési eszközökhöz, stratégiákhoz, amelyek megelőzően csak professzionális szereplők számára voltak elérhetőek, és ez magával hozta a kapcsolódó irodalom terjedését is, - a legtöbb esetben az ETP olcsóbb alternatíva a hagyományos alapokkal szemben, - az ETP választék soha nem látott diverzifikációs, specializálódási lehetőséget hozott magával, - gyakran kedvezőbb adózási konstrukciót biztosítanak ezek a termékek. Természetesen az ETP használata nem kizárólag előnyöket rejteget. Véleményem szerint a legnagyobb veszély, ami a kisbefektetőkre leselkedik, hogy felkészületlenül vásárolnak termékeket, amelyek mögöttes mozgatórugóiról vajmi kevés elképzeléssel rendelkeznek. Egy volatilitás alapú ETP vásárlása nem átlagos befektetők számára ajánlható műfaj. Ugyanez
vonatkozik a tőkeáttételes termékekre, de ide sorolhatjuk az árupiaci, vagy éppen az inverz ETP kategóriákat is. A másik veszély az alacsony tranzakciós díjak, a tőzsdei elérhetőség bosszúja. Az elektronikus brókerek világában minimális költséggel, akár egy erdei kunyhóban üldögélve, mobil telefonról is adhatóak-vehetőek az ETP termékek. A gyakori kereskedés, azonban általában rossz hatással van a hosszabb távú befektetői teljesítményre. MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
Részvény ETF választék A részvényeket tartalmazó ETP-k többsége ETF formában került megvalósításra, míg kisebb részük UIT konstrukcióban. Ritka, speciális esetekben léteznek ETN termékek is (már említettem az indiai részvényeket követő INP alapot). A következőkben már ETF-ként hivatkozom ezekre a termékekre, akkor is, ha a jogi konstrukció ettől eltér. Ez utóbbival kapcsolatos különbségeket ismertettem az előző fejezetekben, viszont a közbeszédben az ETF rövidítés terjedt el, jobbnak látom igazodni a konszenzushoz. Befektetői szempontból e termékek adás-vételében, tartalmi jellemzőiben, portfólió leképezésében nincs olyan differencia, ami indokolná a formai megkülönböztetést. Minden esetben kijelölnek egy benchmark indexet, és ennek összetevőit (mintavételezés esetében közelítő módszerrel) tartja az alap a portfolióban (ETN esetében nem garantált a fizikai tartás, de erről már volt szó). Ezt a csomagot vásárolhatja meg a befektető egyetlen tőzsdei tranzakcióban. Az egyes ETF-ek tartalmukban csak annyiban különböznek, hogy a kijelölt benchmark milyen részvények tartását írja elő. Ennek megfelelően történhet a kategorizálásuk is. A globális ETF-ek, nevükhöz méltóan a világ teljes részvénypiacának leképezésére törekednek. Elsősorban a fejlett piacokra és nagyvállatokra fókuszálnak. Az amerikai piac sajátosságainak megfelelően, ezek gyakran kiegészítő termékek a hazai (mármint USA) befektetések mellé, így jónéhány globális ETF nem tart USA részvényeket. Erre érdemes odafigyelni ilyen ETF vásárlása előtt, hogy valóban globális termékről, vagy USA-n kívüli globális termékről van szó. A termék prospektusa, illetve a könyv függelékében listázott ETF információs oldalak alkalmasak a tájékozódásra. Az alábbiakban felsorolom a legnépszerűbb globális ETF-eket (a sorrendet a napi kereskedési forgalom határozza meg): A ticker az a rövid név, amit a tőzsdei tranzakciók során hivatkozásként meg kell adni. Az éves díj az ETF alapkezelői díja, ami nem külső költség, hanem az árfolyamban is jelentkező, hozamcsökkentő tétel. A részvényszám a diverzifikáció mértékét mutatja, átlagosan vagy pontosan, hány darab részvényt tartanak a portfólióban. Természetesen a diverzifikáció mértékét nem csak ez az egyetlen szám jellemzi, hanem a cégek földrajzi, méretbeli megoszlása is, de áttekintő értékelésre alkalmas lehet. A regionális és ország ETF-ek földrajzi régiók, országok szerint alakítják ki portfóliójukat. A regionális ETF-ek, a globális kategóriához hasonlóan, általában szélesen diverzifikált alapok. Ez a két csoport ideális jelölt, amikor a részvényeket, mint eszközosztályt (úgymint: kötvény, arany, részvény, stb.) kívánjuk beemelni a portfólióba. A globális és
MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
Részvény ETF, mint befektetési eszköz A részvények megkerülhetetlen elemei minden hosszú távú befektetési portfóliónak. A részvény ETF-ek a megvalósítás ideális eszközei. Olcsók, szinte tetszőleges mélységű diverzifikáció valósítható meg segítségükkel, elérhetőek minden nemzetközi hozzáféréssel rendelkező pénzügyi szolgáltatónál. Egyszóval, erre a funkcióra lettek teremtve. A befektető felkészültségéhez igazodva egyaránt alkalmasak egyszerű, de jól diverzifikált, illetve komplex, dinamikus portfóliók felépítésére. Kezdjük az egyszerűbbel. A legolcsóbb ETF portfóliót már említettem az előző fejezetben, most nézzük, milyen portfóliót javasolnék annak, aki a lehető legkevesebb idő és energia ráfordítással szeretne belevágni ebbe a műfajba. Előtte azonban szeretném jelezni, hogy ezt a kérdéskört kicsit alaposabban körbejártam a Lusta portfólió című könyvemben, és melegen ajánlom elolvasását. A legegyszerűbb portfólió a 60/40-nek becézett, 60% részvény, 40% kötvény allokációt tartalmazó portfólió, amit rendszeresen (mondjuk évente) újrasúlyoznak, az arány hosszú távú fenntartásának érdekében. A 60/40 arány természetesen nincs kőbe vésve, egyéni kockázatvállalási hajlandóságot figyelembe véve eltolható bármelyik irányba. A részvény hányad növelésével nő a hozam és a kockázat, fordított esetben értelemszerűen csökken. Szintén kiváló ötlet, amit John Bogle a Vanguard alapítója, és az egész ETF iparág úttörője javasol. Szerinte az életkorral egyező százalékban kell kötvényeket tartani, míg a fennmaradó rész a részvényeké. Így az életkor előrehaladtával automatikusan csökken a részvényarány, megfelelve a csökkenő kockázat iránti igénynek, illetve a megtakarítástól a felhasználás irányába történő elmozdulásnak. A Bogle féle recept alapján 30 éves korunkban egy 70% részvény, 30% kötvény portfólióval rendelkezünk, míg 60 éves korunkra már csak 40% lesz a részvények aránya, és 60% a kötvényeké. A részvényeken és a kötvényeken belül természetesen tovább diverzifikálhatunk. Ebben az esetben egy ökölszabályt ajánlanék a kedves olvasó figyelmébe, 10% alá nem igazán érdemes menni. Jónéhányan gondolhatják, hogy vesznek 2% német, 2% francia, 2% angol ETF-et, és még folytathatnám a sort, de az ilyen mértékű diverzifikációnak nincs sok értelme. Amennyiben fontos az európai gazdaság, akkor venni kell 10% (vagy bármilyen más súlyozással) egy európai ETF-et, és már lehet is tovább lépni a következő feladatra. 2-3% súlyú befektetésnek úgysem lesz semmi hatása a teljes portfolió eredményére, felesleges ennyire elaprózni magunkat. Ennek megfelelően a világ legegyszerűbb portfóliója 60% VT (Vanguard Total World Stock Index) ETF-et és 40% kötvényt tartalmaz. A kötvényt felesleges megnevezni, mindenki képzelje oda kedvenc kötvény alapját, vagy Prémium Államkötvényét. A VT-t azért választottam, mert világméretű diverzifikációt kapcsol össze a Vanguard alapok hagyományos olcsóságával. Nézzük meg, szégyenben maradtunk volna-e a világ legegyszerűbb portfóliójával a magyar befektetési alapok mezőnyében. A VT 5 éves hozama évi 14.89%, dollárban. A kötvény részt nem nevesítettük, ezért vettem a magyar hosszú kötvény alapok átlagos 5 éves hozamát a Bamosz listája alapján, ez évi 11.11%. Így a portfólió hozama (a forint árfolyamváltozásának figyelmen kívül hagyásával) a súlyozásnak megfelelően 13.38%-ra adódik. A Bamosz listáján 16 alapot tudtam összeszámolni ennél magasabb 5 éves hozammal, jelentős részük csak marginálisan teljesített jobban. A forint árfolyamváltozásának figyelembe vételével még jobb helyen végzett volna a világ legegyszerűbb portfóliója. Persze a teljesítmények összevetésében önmagában a hozam értékelése nem elegendő, de abban biztosak lehetünk, hogy szégyent nem hozott volna ránk ez az összeállítás. Személy szerint abban is biztos vagyok, hogy a kisbefektetőkre jellemző ki-be ugrálásokat, a tranzakciós díjakat is kalkulálva,
egy ilyen lusta portfólió rezzenetlen tartásával túlteljesítettük volna a magyar befektetők 95%- át. Lehet elővenni az elszámolásokat, és ellenőrizni, ki hogyan teljesített az elmúlt öt évben. MINTA, ITT KIMARADT NÉHÁNY OLDAL
Kereskedési stratégiák A tőzsdei kereskedésben alkalmazható stratégiáknak kiterjedt irodalma létezik. Ennek nagy része minden változtatás nélkül alkalmazható az ETF-ek esetében is. Nem csak alkalmazható, de kötelezően alkalmazandó is. Egy teljes rendszer felépítésének és üzemeltetésének rendkívül sok eleme van, a pozícióméretezéstől kezdve a mentális felkészülés kialakításáig, hogy csak két részterületet említsek. Tőzsdei kereskedésbe csak teljes rendszer kialakítása után érdemes belevágni. Azért hangsúlyozom mindezt, mert a következőkben a részvény ETF-ekhez kapcsolódóan olyan ismereteket fogok tárgyalni, amelyek részei lehetnek egy kereskedési stratégiának, de önmagukban nem helyettesítik azt. Az alábbiakban szereplő példák elsősorban illusztrációs célt szolgálnak, annak bemutatását, hogy mire használhatóak az ETF termékek, de nem adnak kulcsrakész megoldást. Azok számára, akik nem érdeklődnek a ki-be ugrálás iránt, és csak hosszú távú részvénytartásban érdekeltek, nem is javaslom e fejezet elolvasását. Bíztatni semmiképpen sem szeretnék senkit az aktív kereskedésre, ami melegágya az indexek alulteljesítésének. Ez a fejezet azoknak szól, akik kimondottan érdeklődnek e terület iránt, vagy csak a tőzsdei általános műveltségüket szeretnék növelni. A tőzsdei kereskedés során a legeslegeslegeslegfontosabb dolog annak eldöntése, hogy medve vagy bika piacon vagyunk-e éppen. Az idő jelentős hányadában ez nem dönthető el 100%-osan, de a tőzsdei kereskedés sohasem a tuti lehetőségekről szól, hanem a valószínűségekről. A bika/medve kérdés eldöntésében nagy segítségünkre lehetnek az ún breadth (szélesség) indikátorok. Ezek azt mutatják meg, hogy egy több elemű index emelkedése/esése során az egyes alkotóelemek milyen intenzitással vesznek részt a mozgásban. Egy bikapiac akkor egészséges, ha sok alkotóeleme emelkedik. Például így: Az ábrán az SP500 index és az advance/decline vonal látható (kék színnel, 10 napos mozgóátlag). Ez utóbbi azt mutatja, hogy a piacon mennyivel több részvény emelkedik, mint esik, az előző időszakhoz viszonyítva. Egy egészséges bika piacon az index értékével együtt emelkedik az advance/decline vonal, amikor az index új csúcsra megy, akkor ez a mutató is.
Az ilyen mozgásnak az üzenete, hogy kellő számú résztvevő emeli az index értékét, így számíthatunk a trend folytatódására. Az előző medve piac kezdetén az alábbi arcát mutatta a piac: Az SP500 megjelölt pontján volt a bika piac végső csúcsa. Látható, hogy az advance/decline vonal jelezte a veszélyt, az előző csúcsánál jóval alacsonyabb értékről fordult le, új mélységek felé. A helyzet persze nem mindig ilyen egyszerű..