napi munkába járás és hazautazás a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye

TARTALOM KÖLTSÉGTÉRÍTÉS ADÓELLENÕRZÉS 1 SINKA JÚLIA: A munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése 10 DR. MOHAI KÁROLY: Kapcsolt vállalkozások közötti áralkalmazás ellenõrzése SZOKÁSOS PIACI ÁR 4 ROMÁN LÁSZLÓ: Szokásos piaci ár kölcsön esetében KÉRDÉSEK, VÁLASZOK 13 Önök kérdezték BEFEKTETÉS 8 A befektetési életbiztosítások elõnyei a munkáltatók számára Költségtérítés SINKA JÚLIA A munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése Munka Törvénykönyve kontra adótörvények A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 153. (1) bekezdésében rögzítettek alapján kötelezi a munkáltatókat arra, hogy megtérítsék munkavállalóiknak azokat a költségeket, amelyek a munkával kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése során szükségesen és indokoltan merültek fel. Az idézett paragrafus (2) bekezdése pedig felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy rendeletben határozza meg a munkába járással összefüggõ költségek megtérítésének részletes szabályait. Ez utóbbiakat a 2010. május 1-jétõl hatályos 39/2010. (II. 26.) Kormányrendeletben találjuk. E rendelet hatálya kiterjed az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalókon és munkaadókon túl: F a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, F a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, F a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, F az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, F az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, F valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalókra és munkaadókra. Az említett Kormányrendelet értelmezése kapcsán rögtön tisztázni kell két nagyon fontos, a rendelet szempontjából alapvetõ fogalmat: kit tekintünk munkavállalónak és mit értünk a munkába járás fogalmán. Kézenfekvõ elõször magát a Munka Törvénykönyvét megvizsgálnunk ebbõl a szempontból, hiszen ez a jogszabály jelenti a munkavégzés alapvetõ jogi keretét, azaz kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi. Az Mt. 71. -a szerint a munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló. Azaz munkavállaló az, aki az Mt. által szabályozott jogviszony keretében végez munkát, azaz munkaviszonyban áll. Teszi ezt továbbá Magyarországon, illetve ideiglenes jelleggel külföldön, de akkor magyar munkáltató megbízásából. A munkába járás fogalmát sem határozza meg az Mt. Lépjünk tehát egy lépéssel tovább, és nézzük, mit árul el nekünk e kérdésben a már többször említett Kormányrendelet! Szakmai együttmûködõ partnerünk a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. 2011/06 1

költségtérítés Nos, itt a Kormányrendelet 2. f) pontjában már találunk definíciót, amely szerint munkavállaló: a magyar állampolgár és az EGT-állam polgára; A citált paragrafus nem szentel sokkal több figyelmet a munkába járás fogalmára sem, de errõl majd kicsit késõbb lesz szó. Az, amiért ezt a hosszú kitérõt tettem, az a probléma, amit az Mt. és a Kormányrendelet munkavállaló fogalma közti eltérés jelent. Ugyanis ha visszatekintünk cikkem bevezetõ részére az Mt. szerint minden természetes személy munkavállaló, amely az Mt. által szabályozott módon munkaasztalt létesít és belföldön, illetve magyar munkaadó kiküldötteként külföldön ideiglenes jelleggel végez munkát. E személyeknek az Mt. 153. -a alapján joguk van arra, hogy az e jogviszonyukból, illetve a munkavégzésbõl eredõ szükséges és indokolt költségeiket munkaadójuk megtérítse számukra. A Kormányrendelet amely az Mt. hivatkozott paragrafusában deklarált felhatalmazás alapján született viszont csak a magyar állampolgárt és az EGT-állam polgárát tekinti a munkába járáshoz kapcsolódó költségtérítés szempontjából munkavállalónak. Nos, mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló ún. harmadik állam polgára? Nekik fentiek alapján nincs törvényes, azaz a törvény erejénél fogva kikényszeríthetõ joguk a költségtérítésre? Most következik az a jogi csavar, ami miatt nem a jogászok vezetik a népszerûségi listákat! Aki valaha akár csak alapfokon tanult jogot, az tudja, hogy a jogi hierarchiában a törvények megelõzik (erõsebbek) a rendeleteket, így a kormányrendeleteket is. Ebbõl az következik, hogy bár a Kormányrendelet nem tekinti a munkavállaló fogalmába tartozónak a harmadik állambeli munkavállalókat, azok mégis, az Mt. (ami ugye törvény) alapján mégis ideértendõek. Ugyanis az Mt. hatálya kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amely alapján a munkavégzés a Magyar Köztársaság területén illetve magyar munkaadó megbízásából külföldön történik. A Kormányrendelet az Mt. felhatalmazása, illetve magának a Kormányrendeletnek az 1. -ában rögzítettek alapján, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkaadókra vonatkozóan ír elõ szabályokat. Ezért véleményem szerint pusztán a kormányrendeletben szereplõ definíció alapján nem zárható ki, hogy a munkáltató valamely harmadik állam polgárával létesített munkaviszonyra tekintettel is megtérítse a munkába járás költségeit. (Hogy ezt miért nem illesztették be az említett kormányrendeletbe is, az rejtély. Az Mt.-bõl kiindulva a jogalkotó szándéka is ez lett volna.) A Kormányrendelet alkalmazásában munkába járásnak minõsül: a közigazgatási határon kívülrõl a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történõ helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történõ napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazási költségeit, ha a munkavállaló lakhelye és munkahelye nem azonos helységben van, illetve, ha a közigazgatási határon belül a munkavégzés helye sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhetõ el. Fontos, hogy a költségtérítésre a munkavállaló akkor is jogosult, ha nem a lakóhelyérõl, hanem a tartózkodási helyérõl utazik a munkahelyére. Napi munkába járásnak tekintjük ugyancsak a kormányrendelet fogalmai szerint a közigazgatási határon kívülrõl a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtõl függõ gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazást. E jogcímen annak a munkavállalónak jár költségtérítés, aki a lakóhelyérõl vagy a tartózkodási helyérõl naponta, illetve munkarendjétõl függõ gyakorisággal rendszeresen vagy esetenként utazik oda és vissza a munkavégzés helyére. A munkába járás költségeit a munkaadó megtérítheti. utazási bérlettel vagy menetjeggyel történõ elszámolás, saját gépjármuvel történõ munkába járás címén. Az alábbiakban az ezekre vonatkozó szabályokat vesszük sorra. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes áru, valamint utazási kedvezménnyel megváltott, illetve üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékát. A térítés további feltétele, hogy a munkavállaló belföldi vagy határon átmenõ országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, vagy helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, vagy elõvárosi buszon, HÉV-en, vagy menetrend szerint közlekedõ hajón, kompon vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá ha hazautazás céljából légi közlekedési jármûvet vesz igénybe. Az Szja törvény 25. (2) bekezdése értelmében nem kell figyelembe venni a magánszemély nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmének megállapításánál a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerint kapott térítést. Fontos, hogy a munkába járás fogalma kibõvült az átutazás céljából igénybe vett helyi közösségi közlekedéssel való utazással is. Ezért az ilyen utazáshoz kapcsolódó jegy, bérlet is minõsülhet a magánszemély adóalapba nem tartozó bevételének (azaz nem az Szja törvény 71. -a által szabályozott béren kívüli juttatásnak), de azzal a feltétellel, hogy a helyi bérletet a magánszemély az adott településen keresztül történõ átutazás keretében munkába járásra is használja. Ide értendõ például az az eset, ha a magánszemély Vecsésrõl Visegrádra jár dolgozni, és a munkába járáshoz budapesti helyi bérletet is igénybe vesz. Az is nagyon fontos, hogy a kormányrendelet a korábbi szabályozástól eltérõen már nem tesz különbséget 2 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

a buszon vagy vasúton történõ munkába járás költségtérítése között abból a szempontból, hogy a bérlet vagy a jegy árának milyen mértékben, hány százalékban köteles a munkaadó megtéríteni. A Kormányrendelet szerint ugyanis a munkáltató a bérlettel vagy a jeggyel történõ elszámolás esetében ezek 86 százalékát köteles megtéríteni akár buszon, akár vasúton közlekedik a munkavállaló. A fenti kötelezõ mértéken felül is fizethet térítést a munkaadó, de a juttatás ekkor csak abban az esetben minõsülhet bevételnek nem számító költségtérítésnek, ha a költségtérítés összege nem lépi túl a bérlet vagy a jegy árát. Ha a munkaadó e feltételt betartja, akkor a magánszemély akár Inter Cityvel is utazhat, a jegy árának megfelelõ térítés után adót fizetnie nem kell. Ha a munkavállaló valamely hónapban keresõképtelensége vagy fizetett szabadsága miatt nem töltött minden munkanapot munkában, a munkaadó nem csökkentheti a költségtérítés összegét a kiesõ napok arányában. A már említett 86 százalékos térítés nem csak a teljes áron vásárolt bérletekre, jegyekre vonatkozik, a Kormányrendelet szerint [3. 1) bekezdés] a munkáltató az elszámolás alapjául elfogadhatja a közlekedési szolgáltató által üzletpolitikai célból biztosított kedvezmény vagy a fogyasztói árkiegészítés figyelembevétele miatt kedvezményes áru menetjegyeket, bérleteket is. Például, ha a munkavállaló nappali tagozatos egyetemi hallgató és így utazási kedvezményre jogosult, és tanuló bérletet vásárol, akkor a bérlet leadása ellenében a munkaadó köteles részére megtéríteni az ár 86 százalékát. Az utazási kedvezmény alatt a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekrõl szóló 85/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet szerinti kedvezményt érti a jogszabály. Így ideértendõek például az életkor alapján járó utazási kedvezmények, a nyugdíjasok utazási utalványával igénybe vehetõ utazási kedvezmények vagy a tanulói és hallgatói, doktorjelölti jogviszony alapján igénybe vehetõ utazási kedvezmények. Az üzletpolitikai kedvezmények kapcsán is óvatosnak kell lennie a munkaadónak: például a MÁV által forgalomba hozott Start Klub kártyacsalád nem tekinthetõ sem bérletnek, sem menetjegynek, így nem minõsülhet a kormányrendelet értelmezésében üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett bérletnek, menetjegynek sem. Ugyanis e kártyák valamint a forgalomban lévõ, különbözõ kedvezményekre jogosító kártyák korlátlan számú és viszonylatú utazásra jogosítják a kártya birtokosát. Azaz egyáltalán nem biztosítható, hogy a kártyát döntõen csak munkába járáshoz használja fel a magánszemély. Ha a munkaadó e körbe tartozó kártyát vásárol a munkavállalójának, vagy a kártya árát megtéríti részére, akkor e juttatás bérnek [Szja tv. 2. (6) bekezdése] minõsül és ennek megfelelõen esik adózás alá. A bérlet, a jegy leadása ellenében kifizetett költségáttérítés esetében nem kötelezõ a számla alapján történõ elszámolás. Ennek ellenére a munkaadó kérheti a nevére szóló számlát is. Az is megfelelõ megoldás, ha a munkaadó vásárolja meg a jegyet, a bérletet és kiosztja ezeket a munkavállalóinak. A saját gépjármûvel történõ munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azaz nem adóköteles a 9 Ft/km összegû térítés. Erre akkor jogosult a magánszemély, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést, ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minõsítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési jármûvet igénybe venni [ideértendõ az az eset is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 139. (2) bekezdésében felsorolt közeli hozzátartozója például házastársa, testvére biztosítja.] A mozgáskorlátozott, a súlyosan fogyatékos munkavállalók számára a költségtérítés akkor is jár, ha a közigazgatási határon belül közlekedik a munkahelye és a lakóhelye között. Fentiek kapcsán lényeges fogalom a hosszú várakozás. A kormányrendelet értelmezésében az az idõtartam tekinthetõ hosszú várakozásnak, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges idõt meghaladja. Nagyon fontos, hogy csak a kormányrendelet szerinti munkába járás esetében köztehermentes az e jogcímen adott térítés. Ettõl eltérõ esetben a költségtérítés egésze munkaviszonyból származó jövedelemnek minõsül és ennek megfelelõen adó- és járulékköteles. Ha a munkáltató a kormányrendeletben foglaltak figyelembevételével, de az ott meghatározott mértéken felül fizet ki költségtérítést a munkavállalónak, akkor ez a többlet a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minõsül. Lényeges, hogy az Szja tv. 25. (3) (4) bekezdése értelmében a magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjármûvel történõ munkába járás címén költséget nem számolhat el (ugyanakkor a munkába járásra tekintettel kapott költségtérítés miatt nem kell cégautóadót fizetnie). Ha a munkavállaló a gépjármûvel történõ munkába járás során autópályán is közlekedik és a munkaadó az autópályadíjat is megtéríti számára, akkor e térítés az érintett magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmeként adóköteles, tekintve, hogy a 9 Ft/km térítésben minden költséget elszámoltnak kell tekinteni. Ha munkába járás címén utazási költségtérítést vesz igénybe, a magánszemélynek nyilatkoznia kell a lakóhelyérõl és a tartózkodási helyérõl, továbbá arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyérõl vagy a tartózkodási helyérõl történik-e. Hazautazásra tekintettel akkor illeti meg költségtérítés a munkavállalót, ha a tartózkodási helyérõl legfeljebb hetente egyszer utazik a lakóhelyére oda- és vissza. E jogcímen akár légi közlekedési jármûvet is igénybe vehet a munkavállaló. A hazautazás költségének megtérítését azonban korlátozza a kormányrendelet. E felsõ összeghatárt 2011-tõl minden évben az elõzõ évben irányadó összeg- költségtérítés 2011/06 3

költségtérítés nek a KSH által a megelõzõ évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével növelten számítják ki, és tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelõs miniszter minden év január 5-ig hivatalos lapjában közzéteszi. Ennek alapján 2011-ben a hazautazással kapcsolatos költségtérítés havi felsõ korlátja 31 470 Ft. A hazautazás költsége megtéríthetõ akkor is, ha a munkavállaló személygépkocsival utazik. Ebben az esetben a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapján kilométerenként 9 Ft adható, de a fenti korlátot ekkor is figyelembe kell venni. Szokásos piaci ár ROMÁN LÁSZLÓ Szokásos piaci ár kölcsön esetében A transzferár nyilvántartások felépítésére, struktúrájára vonatkozóan nincsenek kõbe vésett szabályok, a vonatkozó jogszabályok mindössze iránymutatásokat tartalmaznak a technikai elemzéshez valamint a kötelezõ tartalmi elemekhez, ugyanakkor maga a nyilvántartás felépítése és az egyes fejezetek közötti összefüggések és kapcsolatok sokszor nem egyértelmûek az adóalanyok számára. Önmagában már maga az elnevezés is megtévesztõ lehet, mert maga a nyilvántartás szó magyar jelentését tekintve egyfajta felsorolást, leltározást jelent inkább, azonban az eredeti angol megfelelõje, a documentation kifejezés ebben az értelmében nem erre utal. Az angol documentation szó tartalmi jelentése alatt ebben az esetben dokumentációt, jelentést vagy esszét kell érteni, amely nem egyezik meg a magyar nyilvántartás szó tartalmi jelentésével, noha a fordítás önmagában helyes. Ez félreértésre adhat okot abban a tekintetben, hogy egy transzferár nyilvántartásnak valójában hogyan kellene felépülnie. A tagi kölcsön bemutatása A következõkben egy mintaként is használható nyilvántartást mutatok be, amely megfelel az általánosan elfogadott gyakorlatnak. Egyrészrõl, jelen cikk keretein belül egy konkrét ügyletet kiemelve, egy konkrét ügyfélre vonatkozóan kívánom bemutatni az adott ügylet szokásos piaci jellegének bemutatását, másfelõl, a késõbbiekben egy meghatározott keretek között általánosságban is alkalmazható nyilvántartási minta, útmutató kerül bemutatásra. A transzferár nyilvántartásra vonatkozó kötelezõen elõírt tartalmi elemeket a 22/2009. (X. 16.) PM Rendelet (továbbiakban: PM Rendelet) tartalmazza, amelyek alapján magát a nyilvántartásokat el lehet készíteni. Természetesen több kérdésben is az OECD Transzferár Irányelvek ( Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára OECD ) nyújthatnak iránymutatást. Az egyes fejezetek részletes elméleti bemutatásától most eltekintek, mert ilyen rövid terjedelemben nem lehetséges összefoglalni, de ettõl függetlenül egy rövid, pár mondatos jellemzés olvasható a késõbbiekben. A következõkben tehát egy adott ügyletre és a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott díj, ár, árrés szokásos piaci jellegének bemutatására koncentrálunk. Egy olyan ügyletet próbáltam meg kiválasztani, amely szinte minden vállalkozás életében elõfordul, ezért esett a választás a tagi kölcsön szokásos piaci jellegének bemutatására. Elsõ lépésként bemutatjuk, milyen paraméterek jellemzik a vizsgálandó kapcsolt ügyletet. Az ügyletben résztvevõ vállalkozások között anya-leány vállalati viszony van, az anyavállalat neve legyen Példa Kft., amely 100%-os tulajdonosa a leányvállalatnak, amely neve legyen Minta Kft.. A Példa Kft. egy keretszerzõdést írt alá a Minta Kft.-vel, amely alapján a Minta Kft. a keretösszeg erejéig lehívásokat kezdeményezhet, amelynek feltételeirõl a keretszerzõdésben rögzítették a feltételeket. Fõ kikötések Hitelkeret-szerzõdés jellemzõi Hitelnyújtó Példa Kft. (Székhely és Adószám) Hitelfelvevõ Minta Kft. (Székhely és Adószám) Szolgáltatás tárgya A Példa Kft. egy hitelkeret-szerzõdést kötött a Minta Kft.-vel, amelynek keretében a meghatározott hitelkeret összegéig a Minta Kft. lehívásokat kezdeményezhet a keretbõl. Minden egyes lehívási szándékról a Minta Kft. köteles értesíteni a Példa Kft.-t, amely a szerzõdésben meghatározott határidõn belül dönt a lehívás megadásáról vagy megtagadásáról, valamint a felek megegyeznek a lehívás feltételeirõl a keretszerzõdés rendelkezései alapján. Az egyes lehívások rövid futamidejûek lehetnek, maximum 6 hónap lejárattal, és a futamidõ kivételével minden más feltételt a keretszerzõdésben rögzítenek a felek. Az egyes lehívásokban a lehívási értesítõ megkötésének idõpontjában és a keretszerzõdésnek megfelelõ aktuális kamatlábat kell alkalmazni a lehívás teljes futamideje alatt, rögzített kamatlábként. Minden egyes lehívásról a felek lehívási értesítõt kötnek. A hitelkeret nem feltöltõdõ jellegû, tehát az egyes érvényben lévõ lehívások együttes összege nem haladhatja meg a hitelkeret maximumát. A hitelfelvevõ köteles a lehívási értesítõben meghatározott lejáratig megfizetni az esedékes kamatot és tõkét. Kölcsön célja Likviditás biztosítása az üzleti tevékenység folyamatos végzése érdekében. Megállapodás dátuma 2010. március. 1. 4 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

Fõ kikötések Lejárat Módosítás Lehívások Szerzõdés megszûnése Hitelkeret-szerzõdés jellemzõi Határozatlan Nincs A 2010-es évben két lehívás volt a keretbõl, melyek a következõk voltak: 1. 2010. március 16-án, mely 400 000 000 forint összegrõl szólt, háromhavi lejárattal, amelynek kamatlába 8% volt. 2. 2010. augusztus 1-én, mely 100 000 000 forint összegrõl szólt, egyhavi lejárattal, amelynek kamatlába 8,4% volt. A szerzõdés megszüntethetõ rendes felmondással, amennyiben a kezdeményezõ fél legalább 30 nappal e szándéka elõtt írásban értesíti a másik felet. Rendkívüli felmondással akkor mondható fel a szerzõdés azonnali hatállyal, amennyiben az egyik fél súlyosan megszegi lényeges kötelezettségét. A szerzõdésben nem részletezett kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók. Hitelkeret összege 500 000 000 Pénzneme Forint Kamatfizetési gyakoriság Kamatfizetési kötelezettség havonta keletkezik a lehívás napjától kezdõdõen a lehívás lejáratának napjáig, míg a tõkerészt egy összegben, lejáratkor köteles visszafizetni a Minta Kft. Késedelmi kamat Amennyiben a Minta Kft. nem fizeti meg idõre a tõke és kamat összegét, a Példa Kft. az aktuális jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelõ késedelmi kamatra jogosult. Kamatláb jellege Lebegõ kamatláb, ugyanakkor az egyes lehívás teljes idõtartamára fixálják a lehívás idõpontjában aktuális kamatlábat. Ennek mértékét a lehívásban rögzíteni szükséges. Referencia kamatláb Bubor Kockázati prémium 50 bázispont Kamatláb meghatározása Bubor + 50 bázispont alapján az egyes lehívásokban külön kerül meghatározásra azok teljes futamidejére. szokásos piaci ár Kötelezõ fejezetek a 22/2009. PM Rendelet alapján A teljesség kedvéért a következõkben röviden bemutatjuk, hogy a PM Rendelet alapján az önálló nyilvántartás kötelezõen elõírt fejezeteinek mit kell tartalmazniuk a fenti esetben. Ugyanakkor elsõsorban a hitelkeret-szerzõdés transzferár elemzésére fókuszálunk, tehát a gazdasági és pénzügyi elemzést részletesen mutatjuk be, míg a többi fejezetet érintõleges soroljuk fel. Fontos megjegyezni, hogy a transzferár-képzés nem egy egzakt tudomány, minden egyes esetet érdemes külön megvizsgálni, hogy a legjobb megoldást tudjuk választani. Kapcsolt ügyletek bemutatása Ebben a fejezetben érdemes bemutatni a résztvevõ kapcsolt vállalkozások általános információit, mint név, székhely és adószám, továbbá a kapcsolt szerzõdés, vagyis a hitelkeret-szerzõdés tartalmát és annak fontos részleteit (fizetési határidõk, szerzõdéskötés ideje, lejárata stb.). A fenti táblázatos formában vagy legalábbis tartalommal megfelelõ jellemzést lehet bemutatni, amely kielégíti a PM Rendelet által elõírtakat. Funkcionális elemzés Ebben a fejezetben a vizsgált vállalkozás által végzett tevékenységek, felhasznált erõforrások és a vállalt kockázatok kerülnek bemutatásra. Meg kell határozni, hogy melyek azok a funkciók, amelyeket a vállalkozás a tevékenysége során végez, melyek azok a kockázatok, amelyeket kénytelen elviselni, és ezek alapján lehet meghatározni, hogy ezek fejében a vállalkozás milyen elvárható díjazásra, nyereségi szintre lenne jogosult, amely megfelel az általa végzett funkcióknak és viselt kockázati szintnek. A vizsgált hitelkeret-szerzõdés esetében két szempontból lehet megközelíteni a funkcionális elemzést. Egyrészt az egyes vállalkozásokat fõtevékenységük alapján is lehet jellemezni, be lehet mutatni azokat a funkciókat, amelyeket fõtevékenységükhöz kapcsolódóan látnak el, illetve azokat a kockázatokat, amelyeket a fõtevékenység vagy rendszeres tevékenységek kapcsán viselnek. Másrészrõl viszont, be lehet mutatni azokat a funkciókat, feladatokat, és kockázatokat, amelyek a hitelnyújtással kapcsolatban merülnek fel a szolgáltatásnyújtó részérõl. A hitel nyújtásával kapcsolatban fõleg a hitel menedzselésével, kockázatkezeléssel kapcsolatos funkciók merülhetnek fel egy szervezeten belül. Valószínûleg van egy osztály, amely a hitelkérelem fogadásával van megbízva, és ellátja a finanszírozással kapcsolatos feladatokat, megállapítja a szerzõdés feltételeit, a kondíciókat, tárgyal a hitelfelvevõvel a szerzõdésrõl. Továbbá felmerülnek még adminisztrációs funkciók, hiszen a szerzõdéssel és hitellel kapcsolatos adminisztrációs feladatok mind szerzõdéskötéskor, folyósításkor mind a szerzõdés élettartama alatt folyamatosan vannak. A hitelügyletekkel kapcsolatban a hitelnyújtó által viselt legjelentõsebb kockázat a visszafizetési kockázat, vagyis ha az adós nem, vagy nem idõben fizet. Ezen túl jelentkezik még értékvesztéssel kapcsolatos kockázat, kamatlábkockázat és jelentõs lehet az árfolyamkockázat is, ha a hitel devizában került folyósításra. Vállalati elemzés Ebben a fejezetben a vizsgált vállalkozás cégcsoporton belüli helyzete kerül bemutatásra. Mely cégek a leányvállalatai, kik és mi- 2011/06 5

szokásos piaci ár lyen arányban a tulajdonosai, gyakorlatilag egy történeti ismertetés, amely az adott cégcsoporton belül elhelyezi a vizsgált vállalkozást. Jelen eseten a Példa Kft. és a Minta Kft. kapcsolatára lehet koncentrálni, tulajdonosi helyzetüket és történetüket bemutatni. Iparági elemzés Ebben a fejezetben bemutatásra kerül az, az iparág, ahol a vizsgált vállalkozás tevékenykedik, és ennek során meg kell határozni és jellemezni kell ezt a piacot. Be kell mutatni a piacon levõ versenyhelyzetet, piac liberalizáltságát, versenytársakat, piaci koncentráltságot, belépési korlátokat stb. Ezek mind hatással lehetnek a vállalkozás által a kapcsolt ügyletben alkalmazott díjakra illetve a vállalat nyereségi szintjére. Ki lehet térni kicsit szélesebben a magyar gazdaság helyzetére, vagyis azokat a tényezõket bemutatni, amelyek az általános kamatszint alakulását befolyásolják, amelyek meghatározzák a Magyar Nemzeti Bank jegybanki alapkamatra vonatkozó lépéseit, hiszen ezek alapvetõen befolyásolják a piacon aktuális kamatlábakat, többek között a Bubor alakulását. A transzferár módszerek bemutatása és kiválasztásának indokai Ebben a fejezetben bemutatásra kerülnek a szokásos piaci ár meghatározásának lehetséges módszerei, valamint elvetésüknek és kiválasztásuknak indoklása. Az OECD Transzferár Irányelvek legutóbbi módosítása ( Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára OECD ) alapján az egyes módszerek közötti hierar- dig lesznek a piacon valamilyen formában elérhetõ összehasonlítható információk, tehát vagy a belsõ, vagy a külsõ összehasonlítható árak módszere alkalmazható (internal CUP vagy external CUP). Belsõ összehasonlító árak módszere ( internal CUP ) Ebben az esetben a vizsgált vállalkozás által kapcsolt vállalkozással kötött szerzõdést a vizsgált vállalkozás által független vállalkozással, de hasonló tárgyban és feltételekkel kötött szerzõdéssel hasonlítjuk össze. Minden esetben ez a módszer adja a legpontosabb eredményt az összehasonlító elemzés során, hiszen szerzõdések szintjén hasonlítunk össze egy kapcsolt illetve egy független vállalkozással kötött szerzõdést. Ha minden feltételben megfelelnek a szerzõdések, akkor a vizsgált vállalkozásnak ugyanazt az árat kell alkalmazni a kapcsolt vállalkozással szemben, mint a független vállalkozással szemben ahhoz, hogy megfeleljen a szokásos piaci ár elvének. Ha a szerzõdések feltételeiben van eltérés, akkor a különbséget alapul véve érdemes kiigazítást végezni, és megbecsülni, hogy ennek a különbségnek mekkora hatása van a díjakra. Külsõ összehasonlító árak módszere ( external CUP ) Ha nem áll rendelkezésre belsõ összehasonlítható szerzõdés, akkor meg kell vizsgálni, hogy be tudunk-e szerezni bárhonnan két független fél által, de a vizsgált szerzõdéshez hasonló tárgyban és feltételekkel kötött szerzõdést. A fentebb leírtak itt is igazak, azon- mutatni az összehasonlítható adatok, eszközök vagy szolgáltatások piaci árát, a kiválasztásukra használt ismérveket és a kiválasztás folyamatát. A következõkben bemutatjuk a transzferár elemzését, a szokásos piaci ár bemutatás a fenti ügylet kapcsán. A tagi kölcsön szokásos piaci jellegének bemutatása external CUP módszerrel A vizsgált ügylet összegébõl látható, hogy nincs lehetõség egyszerûsített nyilvántartás készítésére, hiszen a hitelösszegek meghaladják az 50 millió forintot, tehát teljes körû nyilvántartásban kell bebizonyítani a fizetett kamatlábak szokásos piaci mértékét. Az egyes lehívások összevont elemzésének a lehetõsége fennáll ugyan, hiszen a szerzõdéses feltételek ugyanazok a keretszerzõdés jellegébõl adódóan, mégis úgy gondolom, hogy csak kivételes esetben éljünk ezzel a lehetõséggel hitelügyletek esetében. Ennek oka az, hogy a fenti két lehívás is két olyan fontos paraméterben különbözik a hitelnyújtás idõpontja, illetve a kamatláb mértéke, amelyek az összehasonlítható adatok keresésénél is jelentõséggel bírnak. Így az összevonás lehetõségével erõsödhet az összevonás következtében a torzító hatás, és az Adóhatóság könnyebben megkérdõjelezheti az összevonás tényét. Ezt elkerülendõ, célszerû az egyes lehívásokat külön-külön elemezni. A következõ táblázat összefoglalja a vizsgált üzleti évben a hitelkeret-szerzõdésbõl lehívott lehívásokat a Példa Kft. és a Minta Kft. között, amelyek a vizsgálat tárgyát képezik. Lehívás Forint Hitelnyújtó Hitelfelvevõ Lehívás kezdete Lejárat Kamatláb 400 000 000 Példa Kft. Minta Kft. 2010. március 16. 2010. június 16. 8% 100 000 000 Példa Kft. Minta Kft. 2010. augusztus 1. 2010. szeptember 1. 8,4% chia ugyan gyengült, de ettõl függetlenül továbbra is minden esetben arra kell törekedni, hogy az összehasonlítható árak módszerét ( CUP módszer ) lehessen alkalmazni. Egy hitelügylet elemzésekor szinte biztosan kijelenthetõ min- ban a legtöbb esetben nehéz ilyen összehasonlítható szerzõdést találni, mert nem állnak rendelkezésre az információk. Gazdasági és pénzügyi elemzés Ebben a fejezetben kerül bemutatásra maga az összehasonlító elemzés. Ennek keretében kell be- Elõször meg kell vizsgálni a belsõ összehasonlítható árak módszere alkalmazásának lehetõségét. A vizsgált lehívások esetében akkor lenne lehetséges belsõ összehasonlítható adatok használata, amennyiben: Példa Kft. rendelkezik független félnek nyújtott, de feltételeiben azo- 6 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

nos, vagy legalábbis nagyon hasonló hitelszerzõdéssel, mint a vizsgálat tárgyát képezõ hitelügylet; Minta Kft. rendelkezik egy független féltõl felvett hitellel, amely feltételeit tekintve azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló a vizsgált hitelszerzõdéshez; A cégcsoporthoz tartozó egyéb kapcsolt vállalkozás, amely rendelkezik olyan független féllel kötött hitellel, amely feltételeiben azonos vagy legalábbis nagyon hasonló a Példa Kft. és Minta Kft. közötti vizsgált hitellel. Az elsõ eset ritkán fordul elõ, a másodikra azonban elõfordulhat példa, ezért ezt mindig érdemes megvizsgálni. A mostani elemzésben azzal a feltételezéssel élünk, hogy egyik fenti esetrõl sem áll rendelkezésre információ, ezért nem használható a CUP módszernek ez a fajtája. Ugyanakkor, ha lenne ilyenrõl információ, akkor felépítését és logikáját tekintve ugyanúgy kell eljárni, mint a következõkben, a külsõ összehasonlítható adatok felhasználásánál. A külsõ összehasonlítható adatokat több forrásból is lehet szerezni, az adatok hitelessége, és az összehasonlíthatóság ténye a fontos. A következõkben olvasható forrás természetesen nem kizárólagos lehetõség, egyéb forrásokból is elképzelhetõ ugyanolyan releváns, összehasonlítható adat szerzése, mint az lentebb olvasható. A kamatláb meghatározása egy referenciakamat plusz egy kockázati prémiumból tevõdik össze. A referenciakamat a pénzpiacokon alkalmazott publikus kamatláb, amely a piaci tendenciákat tükrözi és egyfajta piaci átlagnak tekinthetõ. A referencia-kamatláb függ a pénznemtõl, országtól, külsõ gazdasági körülményektõl is. A kamatlábnak ez a része automatikusan megfelel a szokásos piaci ár elvének, mivel a piacot tükrözi, a piacon lévõ információt összegzi. A kamatláb második része, a kockázati prémium foglalja magában az ügyfélre és magára a hitelszerzõdésre vonatkozó kockázatokat. A kockázati prémium függhet a hitel típusától, futamidõtõl, a hitel összegétõl, iparágtól és a hitelfelvevõ teljesítõképességétõl is. Transzferár szempontból tehát vagy a kockázati prémium vagy a kamatláb teljes mértékének vizsgálata a lényeges. Kétfajta módon is meg lehet tehát határozni egy kamatláb szokásos piaci jellegét, ha lebegõ kamatlábról van szó: a kockázati prémium vizsgálata és tesztelése; a kamatláb mértékének vizsgálata és tesztelése. A kockázati prémium szokásos piaci ártartományának felállítása leginkább adatbázisok használatával lehetséges. Meghatározott lentebb felsorolt paraméterek alapján független felek közötti összehasonlítható hitelügyleteket lehet keresni adatbázisokban, és az ezekben alkalmazott kockázati prémiumok alapján állítható fel egy szokásos piaci ártartomány. Ezt fõleg nagyobb összegû, jelentõs kockázatú, hosszú távú hitelügyleteknél célszerû alkalmazni, mert jelentõs többletköltséget róhat a társaságra az információhoz való hozzájutás, hiszen szükséges a hitelfelvevõ hitelképességének vizsgálata, és az említett adatbázisokhoz való hozzáférés is költséges. Amennyiben rövidtávú és kisebb összegû hitelügyleteket vizsgálunk, léteznek más források is, amelyek természetesen nem nyújtanak olyan magas fokú összehasonlítást, mint ha erre létrehozott adatbázisokból keresnénk összehasonlítható információt, de nem szabad elfelejteni a PM Rendelet egyik alapelvét, amely szerint az adózó nem köteles a transzferár nyilvántartások elkészítése során olyan terhet viselni, amely nem áll összhangban a vizsgált ügylettel, és túl nagy terhet róna a társaságra. A fentiek alapján tehát most egy olyan lehetõséget mutatunk be, amely a kamatláb teljes mértékét vizsgálja, mert errõl könnyebben szerezhetõ be piaci információ. Ettõl függetlenül ugyanakkor minden esetben a következõ jellemzõk mentén kell összehasonlítható adatokat keresni: hitel összege; hitel futamideje, lejárata; hitelnyújtás idõpontja; hitel pénzneme; hitelnyújtó és hitelfelvevõ földrajzi elhelyezkedése. Ezek a legfontosabb paraméterek, amelyek befolyásolhatják a kamatlábak alakulását. Természetesen, ha van rá mód az összehasonlítható adatok keresése során akkor vizsgálni lehet kell még a hitelfelvevõ hitelképességét, hiszen ez is jelentõsen növelheti vagy csökkentheti a kockázatát a hitelügyletnek. Vizsgálni lehet még a kamatfizetés gyakoriságát, az iparágat, sõt nagy összegû hitelügyletek esetében nem mindegy a hitelügylet jellege sem (alárendelt kölcsöntõkérõl van szó vagy sem). Ezektõl a vizsgálati szempontoktól most eltekintünk, és a következõkben a Magyar Nemzeti Bank ( MNB ) által rendszeresen publikált statisztikák alapján végezzük el az összehasonlító elemzést. Megjegyezzük, hogy ez természetesen csak egy lehetséges módja az elemzésnek, ezen kívül számos egyéb lehetõség is rendelkezésre áll. Az MNB rendszeresen publikál a statisztikai idõsorai között a nem pénzügy vállalatoknak nyújtott hitelekrõl egyfajta átlagkamatlábat, amely az internetes elérhetõségén bárki által hozzáférhetõ. A statisztikák alapján különbséget tudunk tenni a hitelek volumene, futamideje (rövid vagy hosszú lejárat), hitelnyújtás idõpontja (havi bontásban), pénzneme (forint vagy euró) tekintetében, tehát az alapvetõ keresési követelményeknek megfelel ez az információforrás. Az MNB ezeket a referencia-kamatlábakat a piacról összegyûjtött információk alapján számolja ki, és egyfajta piaci átlagot tükröznek. Ez azt jelenti, hogy ezektõl a kamatlábaktól a szerzõdõ felek eltérhetnek, még akkor is piaci kamatlábnak minõsül az általuk alkalmazott kamatláb, hiszen ezek piaci átlagot jelentenek. Ezen tulajdonságuknál fogva kitûnõ viszonyító pontnak számítanak. A legritkább esetben fordul elõ, hogy tökéletesen összehasonlítható információt lehetne találni a piacon, ezért egy ésszerû szintig (amely még nem befolyásolja jelentõs a keresés eredményét vagy a kamatlábakat) engedni lehet a szigorú feltételekbõl. A következõkben egy feltételezett összehasonlítható adatsort mutatunk be, amely feltételezett számokon alapul. Tegyük fel tehát, hogy 2010-es évre vonatkozóan az MNB a következõ adatokat publikálta az éven belüli lejáratú, 1 millió eurónál kisebb összegû nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek kamatlábáról: Idõpont Kamatláb 2010. január 8,98% 2010. február 8,92% 2010. március 8,65% 2010. április 8,20% 2010. május 7,90% 2010. június 7,82% 2010. július 8,05% 2010. augusztus 8,24% 2010. szeptember 8,50% 2010. október 8,55% 2010. november 8,52% 2010. december 8,70% szokásos piaci ár 2011/06 7

szokásos piaci ár Tekintettel arra a tényre, hogy az MNB által publikált adatok legrövidebb idõtartama az éven belüli lejárat, miközben a vizsgált lehívások egy pár hónapos lejáratúak voltak, ezért a vizsgált lehívások körüli idõpontokat vettük alapul a szokásos piaci ártartomány felállítására, pontosan azokat a hónapokat, amelyekben a lehívások érvényben voltak. 1. lehívás Szokásos piaci ártartomány Az összeget 2010. március 16-án hívták le és 2010. június 16-ig tartott, így négy hónapot érintett összességében, amely négy hónap adatait figyelembe véve felállítható a szokásos piaci ártartomány, amely megfelel az összehasonlíthatósági kritériumoknak. A következõ táblázat ezt mutatja be. Statisztikai mérõszámok Kamatláb mértéke Maximum 8,65% Medián 8,05% Minimum 7,82% Statisztikai mérõszámok A fenti táblázatból tehát kiderül, hogy a Minta Kft. által a Példa Kft. részére fizetett 8%-os kamatláb a szokásos piaci ártartományon belül helyezkedik el, azaz megfelel a szokásos piaci ár elvének. 2. lehívás Szokásos piaci ártartomány Az összeget 2010. augusztus 1-jén hívták le és 2010. szeptember 1-jéig tartott, így két hónapot érintett összességében, amely két hónap adatait figyelembe véve felállítható a szokásos piaci ártartomány, amely megfelel az összehasonlíthatósági kritériumoknak. A következõ táblázat ezt mutatja be. Kamatláb mértéke Maximum 8,50% Medián 8,37% Minimum 8,24% A fenti táblázatból tehát kiderül, hogy a Minta Kft. által a Példa Kft. részére fizetett 8,4%-os kamatláb a szokásos piaci ártartományon belül helyezkedik el, azaz megfelel a szokásos piaci ár elvének. Befektetés A befektetési életbiztosítások elõnyei a munkáltatók számára Ha létezik olyan befektetési forma, amelyet a változó adózási környezettõl függetlenül kedvezõ feltételekkel vehetnek igénybe a vállalkozások, az kétségkívül a befektetési életbiztosítás. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek a befektetési formának az elõnyeit többnyire a munkavállalói oldal szemszögébõl vizsgálják. Jelen írásunkban arra keressük a válaszokat, hogyan és milyen elõnyökre tehetnek szert ebbõl a befektetési formából a munkáltatók adó- és eredményoptimalizálási, valamint HR-szempontok figyelembevételével. Áttekintésünkhöz a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. egész életre szóló Pannónia befektetési életbiztosításai nyújtanak segítséget, amelyek kialakításakor a magyar vállalkozások speciális igényeit is figyelembe vették. A magyar piacra szabott befektetési életbiztosítás több ponton is extra elõnyöket nyújt nézzük, mikor érdemes a cégeknek ilyen biztosításokat kötniük. Mivel jelen esetben kifejezetten munkáltatói oldalról közelítünk ehhez a befektetéshez, három kérdést kell feltennünk: 1. Mi lehet a vállalkozás tényleges célja a befektetési életbiztosítással? 2. Mikor tudja igénybe venni a cég a biztosítás nyújtotta elõnyöket? 3. Milyen szerepkörben kell jelen lennie a biztosítás során létrejövõ jogviszonyban? A Pannónia befektetési életbiztosítások nyújtotta lehetõségek alapján nézzünk néhány példát, melyeken keresztül megválaszolhatóak ezek a kérdések. HR-szempontok Kiss Kft. / Zrt. a) dolgozói számára impozáns cafeteria csomagot szeretne kialakítani; b) év végi bónusszal ismerné el néhány középvezetõ munkáját; c) kulcspozícióban lévõ munkavállalójának lojalitását kívánja biztosítani. Az elsõ két eset hasonló: a cél a dolgozók motiváltságának és elégedettségének javítása. A munkáltató számára a fõ szempont, hogy a juttatásokat adómentesen nyújthassa. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) I. sz. mellékletének 6.3 pontja alapján a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás díja adómentes. Mivel az Szja tv. nem szûkíti le a haláleseti biztosítás fogalmát, a Ptk. hatályos szabályai szerint minden olyan biztosítást halálesetinek (vagyis adómentesnek) kell tekinteni, ahol a biztosító csak a biztosított halála esetén teljesít szolgáltatást, függetlenül a biztosítási tartam hosszától és attól, hogy az adott biztosítás befektetési egységhez kötött-e vagy sem. Az adómentesség nem csupán a biztosítási díjak fizetésének vonatkozásában igaz. Az Szja tv. I. sz. mellékletének 6.6 és 6.8 pontja alapján a biztosító szolgáltatása fõ szabályként adómentes, vagyis a kedvezményezett részére történõ kifizetés is mentes a közterhektõl. Gyakran elképzelhetõ azonban olyan folyamat, amikor a biztosított munkavállaló belép a szerzõdõ munkáltató helyére, és már szerzõdõként él a biztosítás visszavásárlásának lehetõségével. Ilyenkor az Szja tv. szerinti egyéb jövedelemhez jut, és ekkor nyilván köteles megfizetni annak közterheit (16% szja és 27% eho). A Pannónia életbiztosítás sajátossága, hogy a munkáltató kizárólag díjfizetõi szerepkörben is jelen lehet a biztosítási jogviszonyban. Ilyenkor a munkavállaló már a kezdetektõl biztosított és szerzõdõ is egyben, és nem kell tartania attól, hogy cége például visszavásárolja a biztosítást, mielõtt õ annak bármilyen elõnyét is élvezhetné; ez a jog a kezdetektõl kizárólag õt illeti meg. A cég számára természetesen elszámolási szempontból (lásd lentebb) ez a helyzet éppúgy kedvezõ, hiszen díjfizetõként is egyéb személyi juttatásként számolhatja el a biztosítási díjat. 8 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

Ha egyfajta céges lojalitás-program keretében szeretnénk felhasználni, a biztosítás adómentesség szempontjából megegyezik az elõbbi esetekkel, amikor egyszerûen a béren kívüli juttatási csomag részeként jelenik meg. A munkavállalói hûség biztosítására azonban itt egy külön megállapodásban kaphat garanciát a vállalkozás. A munkáltató (szerzõdõ), a munkavállaló és a biztosító között létrejövõ megállapodás szerint a munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony megszûnésekor a biztosítási szerzõdés szerzõdõje a biztosítás biztosítottját (a távozó munkavállalót) új biztosítottra cserélheti. Tehát a kulcspozícióban lévõ munkavállaló felmondása után nem tud elsétálni a befizetésekkel, viszont a szerzõdõ, vagyis a vállalkozás ebben a befektetési életbiztosításban egy másik biztosítottat nevezhet meg. Az írásunkban vizsgált Pannónia befektetési életbiztosítások abban különböznek a többi, jelenleg piacon lévõ hasonló biztosítástól, hogy itt a biztosított hozzájárulása nélkül változtatható meg a biztosított személye. Ez valódi garanciát jelent a munkáltató számára. Pénzügyi szempontok Kiss Kft. / Zrt. a) bankgaranciára van szüksége; b) jogszabály által elõírt biztosítékra van szüksége; c) adó és eredményoptimalizálásra törekszik. A biztosítás fennállása során fizetett eseti díjbefizetést (elszámolását lásd késõbb) számos módon lehet alkalmazni különbözõ pénzügyi mûveletek során. Ha a vállalkozásnak bankgaranciára van szüksége, úgy az ilyen eseti díjakból származó összeg alapján a biztosító egy kötelezvényt bocsát ki, aminek értelmében a biztosító fizetési kötelezettséget vállal a megbízó tevékenységével kapcsolatosan felmerülõ fizetési kötelezettségért. Ilyen formában a befektetési életbiztosítás eseti díja bankgaranciát helyettesítõ eszközként is felhasználható (a törvény adta lehetõségek, vagy a garanciakérõ befogadó készsége alapján). Kifejezetten a Pannónia életbiztosítások sajátossága, hogy a VPOP (jelenleg Nemzeti Adó- és Vámhivatal) állásfoglalása alapján az eseti díjbefizetések alapján kiállított biztosítói kötelezvény felhasználható vámbiztosítékként, tevékenységi biztosítékként (pl. fémkereskedõk esetén) vagy jövedéki biztosítékként. Az eseti díjak vonatkozásában szintén a Pannónia életbiztosításaira jellemzõ, hogy befizetéskor semmilyen költséget nem von el a biztosító, az eseti díjakra vonatkozó költség kifejezetten alacsony és arányos a befizetett díjjal, illetve a befektetési idõtávval. Nézzük az adó- és eredményoptimalizálás példáját. Ilyenkor a vállalkozás például a vezetõ tisztségviselõ személyére köt biztosítást, s kedvezményezettként a tulajdonosokat jelöli meg. A vállalkozás vezetõ tisztségviselõjén kívül biztosított csak munkaviszonyban lévõ alkalmazott, illetve a gyakorlati képzést a vállalkozásnál végzõ szakképzõ iskolai tanuló valamint az önkéntes jogviszonyban álló magánszemély lehet (betéti társaságok és közkereseti társaságok esetében személyesen közremûködõ tag is). Lényegében tehát a csak tulajdonosi státuszban lévõ magánszemély esik ki ebbõl a körbõl, de ahogy az elõbb említettük, a tulajdonos lehet a biztosítás kedvezményezettje. A Tao törvény (1996. évi LXXXI. törvény) szerint a költségként elszámolt biztosítási díj amennyiben a kedvezményezett magánszemély ténylegesen a vállalkozás érdekében felmerülõ költségnek számít, tehát csökkenti az adóalapot [lásd a Tao 3.számú mellékletének B) 8., illetve a 8. (1) d) pontját]. Mivel az eseti díjak elszámolására nem kell alkalmazni az idõbeli elhatárolás elvét (lásd az elszámolási szabályoknál), így az eseti díj a befizetés évében lesz adóalap csökkentõ tétel. Eredménynövelés vagy például egy késõbbi beruházás finanszírozása céljából a szerzõdõi státuszban lévõ cég bármikor visszavásárolhatja a szerzõdést, vagy részleges visszavásárlással is élhet (a biztosító által kifizetett összeget pénzügyi bevételként kell lekönyvelni). Kapcsolódó elszámolási szabályok A számviteli törvény (2000. évi C. törvény) 79. (3) bekezdése és a 3. (7) 3. pontja alapján a kifizetõ szerzõdõ által a magánszemély biztosítottra kötött befektetési életbiztosítások kifizetõ által fizetett díja személyi jellegû ráfordításként, az egyéb személyi jellegû költségek között számolandó el, ha a szerzõdésben megnevezett haláleseti kedvezményezett a kifizetõ szerzõdõtõl eltérõ személy: 3. (7) 3. személyi jellegû egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizetõ a természetes személy részére jogszabályi elõírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen: a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja. 79. (3) A személyi jellegû egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendõ (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is.. Amennyiben a kedvezményezett a vállalkozás, úgy a biztosítás díját nem személyi jellegû ráfordításként, hanem egyéb, biztosítóval szembeni követelésként kell kimutatni a kifizetõ könyveiben, hiszen ebben az esetben a biztosítási díj nem jelent a kifizetõ számára végleges vagyonvesztést. Amennyiben a vállalkozás mérlegének fordulónapja nem esik egybe a biztosítási idõszak végével (annak az idõszaknak a végével, amelyre az adott rendszeres díj vonatkozik), úgy a költségként elszámolt rendszeres (éves, féléves, negyedéves vagy havi) biztosítási díjnak azt a részét, amely a tárgy üzleti évet követõ évre vonatkozik, el kell határolni (aktív idõbeli elhatárolás). Az egész életre szóló befektetési életbiztosítások költségként elszámolt eseti biztosítási díja ugyanakkor teljes egészében a tárgy beszámolási idõszak adózás elõtti eredményét csökkenti. A vállalkozás által visszavásárolt befektetési életbiztosítások alapján a biztosító által a szerzõdõ részére kifizetett visszavásárlási összeget teljes egészében a szerzõdõ pénzügyi bevételeként kell lekönyvelni, amennyiben a kifizetés alapjá- befektetés 2011/06 9

befektetés ul szolgáló életbiztosítási szerzõdés biztosítási díjait a szerzõdõ nem követelésként számolta el, hanem költségként. Kiemelt szempontok könyvelõk és adótanácsadók számára A korábban már említett szempontrendszer alapján tekintsük át még egyszer, hogyan juttathatják elõnyökhöz ügyfeleiket a befektetési életbiztosítások ajánlásával a könyvelõk és adótanácsadók. Adómentesség a befizetett díjak után A biztosítás díja adómentes, azaz a díj megfizetésekor sem a szerzõdõ cégnek, sem a biztosított magánszemélynek nincs adó-, illetve járulékfizetési kötelezettsége. Kedvezõ költség-elszámolási lehetõség, adó- és eredményoptimalizálás Amennyiben a biztosított munkavállaló és a biztosítás kedvezményezettje magánszemély, úgy a díj a vállalkozás személyi jellegû kifizetései között költségként elszámolható, amely a tárgyév adózás elõtti eredményét csökkenti. Ez esetben az eseti díjak teljes egészében a tárgyév eredményére költségként elszámolhatók (nincs idõbeli elhatárolási kötelezettség). Elszámolási lehetõség biztosítékként vagy bankgaranciát helyettesítõ eszközként A befektetési életbiztosítás eseti díja felhasználható bankgaranciát helyettesítõ eszközként, az eseti díjakból származó összeg után kiállított biztosítói kötelezvény által. Az eseti díjak alapján kiállított kötelezvény a vámhatóság állásfoglalása alapján felhasználható vámbiztosítékként, tevékenységi biztosítékként vagy jövedéki biztosítékként is. Láthatjuk, hogy a könyvelõk és adótanácsadók esetében több szempontból is hasznos a befektetési életbiztosítás ajánlása túl azon, hogy az írásunkban áttekintett Pannónia életbiztosítások ajánlása üzletileg is kedvezõ lehet a pénzügyi-adózási tanácsadással, szolgáltatással foglalkozók számára a CIG Pannónia Életbiztosítóval való együttmûködés nyomán. Kiemelt jövedelemadózási szempontok cégvezetõk számára Tegyük fel, hogy a példáink során említett Kiss Kft. élén olyan vezetõ tisztségviselõ áll, aki lehet akár (rész)tulajdonos is, hiszen a hazai kis- és közepes cégeknél nem ritka, hogy a tulajdonosok ügyvezetõként irányítják saját vállalkozásuk ügyeit. Számukra az eredményoptimalizálási elõnyök mellett a biztosítás visszavásárlására vonatkozó optimális adózási szempontok sem érdektelenek. Ahogyan korábban már leírtuk: amennyiben a munkavállaló (jelen esetben a vezetõ tisztségviselõ) belép a kifizetõ szerzõdõ helyére, új szerzõdõként visszavásárolhatja a biztosítást, és így jövedelemre tehet szert. Ezután a személyi jövedelemadó és az eho megfizetésén túl további közterhek nem keletkeznek. Vagyis lényegesen kedvezõbb jövedelemadózásról beszélhetünk, mint akkor, ha arányosan elosztva éveken keresztül ekkora összeggel több fizetést adott volna saját magának. Ráadásul ha a cégvezetõ a biztosítást hosszabb befektetésnek tekinti és csak bizonyos idõ elmúltával szeretné visszavásárolni, kamatadó-mentességet is élvezhet. Az írásunkban vizsgált Pannónia befektetési életbiztosításokkal kapcsolatban felmerülõ adószakmai kérdéseit kérjük, az alábbi e-mail címek egyikére küldje el: tudaskozpont@mene- info@cig.hu, dzserpraxis.hu Információk értékesítési együttmûködéssel kapcsolatban: Gyulavári Zsolt Tel.: 06 70 458 0450 E-mail: gyulavari.zsolt@cig.eu Adóellenõrzés DR. MOHAI KÁROLY Kapcsolt vállalkozások közötti áralkalmazás ellenõrzése A multinacionális vállalatok elterjedésével egyre jelentõsebb tényezõvé válik világszerte a különbözõ országokban mûködõ tagvállalatok adózása. A jogalkotásban megfigyelhetõ az a törekvés, hogy a vállalatcsoport egy-egy tagjának nyeresége (jövedelme) alapvetõen abban az országban adózzon, amelyik ország a vállalatot befogadja, megteremt bizonyos mûködési feltételeket, annak költségeit állja. Gondolhatunk itt például a megfelelõ színvonalú környezet, az infrastruktúra kialakításának költségeire, megemlíthetjük a munkaerõ kiképzésének költségeit az általános iskolától kezdõdõen és egyéb közfeladatok ellátását, amelyek visszahatnak a munkaerõ színvonalára, hatékonyságára. A jogalkotásban tehát világméretekben jelen van az a cél, hogy a különbözõ országokban mûködõ kapcsolt vállalkozások, multinacionális vállalatcsoportok tagjai az egyes országokban úgy adózzanak, mint ahogyan azt az adott országban egy független vállalat tenné. Többek között ezen cél mentén születnek a kettõs adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények, s ezen cél mentén készült a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére az OECD (Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet) iránymutatása is, a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak a transzferárak adójogi megítélésére vonatkozóan. Az OECD irányelveit (és módosításait), valamint az EU Tanácsa által jóváhagyott az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó magatartási kódex elveit követve fogalmazódtak meg a kapcsolt vállalkozások adóztatásának magyarországi szabályai is. E rendelkezések Magyarországon a belföldi kapcsolt vállalkozásokra is vonatkoznak. A kapcsolt vállalkozás 10 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 4. 23. pontja adja meg. Lényege a többségi befolyás, tehát ha egyik vállalat a másikban többségi befolyással rendelkezik, vagy harmadik személy, külföldi vállalkozó, illetve telephely útján valósul meg közvetlenül vagy közvetve a többségi befolyás, akkor kapcsolt vállalkozásnak számítanak. Amennyiben a vállalkozások egymás között alkalmazott árai eltérnek a szokásos piaci ártól, a képzõdõ jövedelem nem annál a gazdálkodó szervezetnél jelentkezik, mint amelyik azt elõállította. A gazdálkodó szervezetek eltéríthetik áraikat a szokásos piaci ártól, azonban kapcsolt vállalkozások esetén az adókötelezettség megállapításakor ki kell számítani, mekkora eredmény keletkezett volna, ha ez az eltérítés nem történik meg, s az adózási kötelezettséget ennek megfelelõen kell teljesíteni. Szokásos piaci árnak tekintjük azt az ellenértéket, amelyet egymás közötti szerzõdésükben, megállapodásukban független felek összehasonlítható körülmények esetén érvényesítenek vagy érvényesítenének. Az eredmény módosításának kötelezettségét, és feltételeit a Tao tv. 18. (1) bekezdésében írja elõ. Ez alól csak a kisés középvállalkozásokra vonatkozóan vannak bizonyos kivételek [18. (3) bekezdés]. Az elvek tisztázása után megmarad az az igen lényeges kérdés, hogy hogyan számítható ki az eredmény módosításának mértéke, illetve adott esetben hogyan bizonyítható, hogy ez a mérték nulla, vagyis, hogy az alkalmazott árak megfelelnek a szokásos piaci árnak. Erre vonatkozóan a jogszabályok dokumentációs kötelezettséget írnak elõ. A Tao tv. 18. (5) bekezdése szerint az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minõsülõ gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú nonprofit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet elõírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket. A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggõ nyilvántartás készítésének szabályait 2010. január 1-jétõl a 22/2009. (X. 16.) PM rendelet határozza meg. Eszerint nyilvántartási kötelezettség terheli a felsorolt adóalanyokat, ha kapcsolt vállalkozásukkal kötött hatályos szerzõdés, megállapodás alapján az adóévben teljesítés történt. A nyilvántartást szerzõdésenként kell elkészíteni, illetve a nyilvántartási kötelezettség indokolt esetben, bizonyos feltételek teljesülése esetén összevontan is teljesíthetõ. A nyilvántartási kötelezettséggel kapcsolatos elõírások megsértése esetére az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) ír elõ szankciót a 172. (16) bekezdésében. A mulasztás ebben az esetben nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 2 millió forint bírsággal sújtható, tehát a mulasztási bírság összességében annyiszor 2 millió forint lehet, ahány szerzõdésre, illetve megállapodásra vonatkozóan kötelez a rendelet a nyilvántartás elkészítésére. A nyilvántartás tehát a szokásos piaci ár meghatározása érdekében készül. A szokásos piaci ár figyelembevételével kell áttekinteni az üzletmenet során alkalmazott árakat, s eltérés esetén az eredménykorrekciót elvégezni a Tao tv. értelmében akkor is, ha a nyilvántartás elkészítésére a gazdálkodó szervezet nem kötelezett, vagy a dokumentálást elmulasztotta. A szokásos piaci ár megállapításának meghatározásához 2011. évtõl a Tao tv. öt módszert nevesít: összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon; viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történõ értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal; költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni; ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerrel, amely azt a megfelelõ vetítési alapra (költségek, árbevétel, eszközök) vetített nettó nyereséget vizsgálja, amelyet az adózó az ügyleten realizál; nyereségmegosztásos módszerrel, amelynek során az ügyletbõl származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben;. Lehetõség van egyéb módszer alapján is a meghatározásra, ha a szokásos piaci ár a fentiekben foglaltak alapján nem határozható meg. Szokásos haszon alatt azt a hasznot kell érteni, amelyet összehasonlítható tevékenységet végzõ független felek összehasonlítható körülmények között elérnek. A szokásos piaci árat a szerzõdés, illetve az összehasonlító adatok jellemzõinek megfelelõen, a nevesített módszerek egyikével kell meghatározni, egyéb módszer csak akkor alkalmazható, ha a szokásos piaci ár bizonyítottan a nevesített módszerek egyikével sem állapítható meg. Gyakori eset, hogy az elõírt nyilvántartás nem egy konkrét pénzértékben kifejezett árat, hanem egyéb tényezõt, például árrést, hasznot, jövedelmezõségi mutatót, kamat- mértéket, vagy az adott tényezõre vonatkozó tartományt ad meg, mint szokásos piaci értéket. Követelmény azonban ebben az esetben is, hogy a vizsgált ügylet szokásos piaci ára, az adott tényezõ mértéke a dokumentáció alapján megállapítható legyen. Közös nyilvántartás A nyilvántartás készítésének szabályait a korábbi években a 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet szabályozta. A 2010. január 1-jétõl hatályos új szabályozás ehhez képest pontosításokat, egyszerûsítéseket, valamint új elemet is tartalmaz. Az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányképviselõi a Tanács ülése során elfogadták az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzferárképzési dokumentációjára vonatkozó a bevezetõben már említett magatartási kódexet. A kódex egyebek mellett, a határon átnyúló tevékenységek esetében az árképzés dokumentálására vonatkozó követelmények egyszerûsítése jegyében egy az EU-n belül szabványo- adóellenõrzés 2011/06 11

adóellenõrzés sított részben centralizált árképzési dokumentáció (EU TPD) belsõ szabályozásba való illesztésére tesz javaslatot. A javasolt dokumentálási forma a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségrõl szóló 2010. január 1-jétõl hatályos 22/2009. (X. 16.) PM rendeletbe Közös nyilvántartás néven épült be. A Közös nyilvántartás készítése a vállalatcsoportok részére egy választható lehetõség. A Közös nyilvántartás két fõ részbõl áll: a fõdokumentumból, amely a vállalatcsoport valamennyi, az Európai Unió valamely tagállamában illetõséggel rendelkezõ tagjára vonatkozó közös, szabványosított információkat tartalmazza, valamint a specifikus nyilvántartásokból, amelyek az adózó és kapcsolt vállalkozásai szerzõdéseit mutatják be, az elõzõeknek megfelelõen szerzõdésenként külön-külön nyilvántartásban, figyelemmel a szerzõdések összevonásának lehetõségeire is. A fõdokumentumot az Európai Unió érintett tagállamaira vonatkozóan kell elkészíteni, beleértve a harmadik országban illetõséggel rendelkezõ vállalkozások és az EU-n belüli csoporttagok közötti ellenõrzött ügyleteket is. A specifikus dokumentáció tartalma kiegészíti a fõdokumentumot. Az összehasonlító elemzés eredendõen a specifikus dokumentáció része, azonban ez szerepeltethetõ a fõdokumentumban is, feltéve, hogy ugyanolyan részletességgel történik, mint a specifikus nyilvántartás esetében. Az elõzetes árképzési megállapodás (Advance Pricing Agreement) és a világgazdasági válság A nyilvántartás készítésére kötelezett adóalanyoknak van lehetõségük jövõbeni ügyletre vonatkozóan a szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszer, a megállapítás alapjául szolgáló tények, körülmények, valamint, ha meghatározható, a szokásos piaci ár, ártartomány adóhatósági megállapítását kérelmezni. A kérelem elbírálásának eredményérõl az adóhatóság határozatot ad ki. Az árképzésre vonatkozó megállapodás megkötése esetén a határozatban foglaltak változatlan tényállás mellett a kérelem benyújtásának idõpontjára visszamenõ hatállyal legalább három, legfeljebb öt évre kötelezik az adó hatóságot a megállapodásban részletezett árképzési eljárás elfogadására, kivéve, ha a határozat jogerõre emelkedését követõen kizáró feltételek állapíthatóak meg. Az érvényesség ideje alatt az adózónak évente formanyomtatvány alkalmazásával elektronikus úton tájékoztatást kell adnia az adóhatóság részére a szokásos piaci árat megállapító határozatban rögzített kritikus feltételek, tények, körülmények megváltozásáról, illetõleg annak hiányáról. Azon társaságok, amelyek a válság (recesszió) kezdetekor már adóhatósági határozattal rendelkeztek, a piaci viszonyok miatt most könnyen elveszthetik a korábban megszerzett biztonságot. Az Art. alapján ugyanis az adóhatóságot a korábbi határozata nem köti, ha a szokásos piaci ár meghatározásához alapul vett tények, körülmények jelentõsen változnak, és a határozatban foglalt tényállástól olyan módon térnek el, ami a szokásos piaci ár megbízhatóságát kétségessé teszi. Nem köti továbbá a hatóságot az általa kiadott határozata abban az esetben, ha a szokásos piaci ár meghatározásakor megállapított kritikus feltételek nem teljesülnek és az eljárásban résztvevõ kapcsolt vállalkozások a határozat módosítását nem kezdeményezték. A recesszió nemcsak azokat sújtja, akik a határozatot már kézhez vették, hanem azoknak is kellemetlenséget okozhat, akiknél az idõigényes eljárás éppen folyamatban van. Az Art. kimondja, hogy amennyiben olyan, az ügy szempontjából jelentõs új tény merül fel, kritikus feltételek módosulnak, illetve a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentõséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló olyan körülmények lényeges mértékben megváltoznak, amelyek a szokásos piaci ár megállapítására érdemben kihatnak, az elintézési határidõ az ennek alapjául szolgáló tény bekövetkeztének idõpontjában megszakad és újból kezdõdik. Az elõzetes ármegállapodás lehetõségét az Art. 132/B. és 132/C. -ai taglalják. A kérelmet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségnek megfelelõen a készítendõ nyilvántartással megegyezõ tartalommal adótanácsadó, adószakértõ, okleveles adószakértõ vagy ügyvéd ellenjegyzésével kell az állami adóhatósághoz benyújtani. Az eljárás részletes szabályait a 38/2006. (XII. 25.) PM rendelet rögzíti. A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj 500 ezer forinttól 10 millió forintig terjedhet, elutasítás esetén az állami adóhatóság a befizetett díj 75%-át visszatéríti. Az adóhatóság a kérelemben és az ahhoz csatolt mellékletekben, iratokban, elemzésekben, tanulmányokban, kimutatásokban, számításokban, ismertetõkben feltüntetett adatok, körülmények valódiságát a határozat meghozatalához szükséges mértékben elõzetesen vizsgálhatja. Az e célból végzett valódiság-vizsgálat csupán célellenõrzés, nem teremt ellenõrzéssel lezárt idõszakot. Ha az ügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintõ jogszabályát is alkalmazni kell, a kapcsolt vállalkozás kérelmében meg kell jelölje, hogy a szokásos piaci ár megállapítására egyoldalú, kétoldalú, illetõleg többoldalú eljárást választ. Kétoldalú vagy többoldalú eljárás iránti kérelem esetén amennyiben a Magyar Köztársaságnak a külföldi állammal (államokkal) van a kettõs adóztatás elkerülése tárgyában kötött nemzetközi egyezménye, illetõleg az egyezmény tartalmaz a kölcsönös egyeztetési eljárásról szóló vagy ennek megfelelõ rendelkezéseket, az állami adóhatóság felveszi a kapcsolatot a külföldi állam illetékes hatóságával a megkötendõ megállapodás és a kérelem elbírálásához szükséges adatok beszerzése érdekében. Amennyiben az érintett államokkal nincs megfelelõ egyezmény, a kérelmet el kell utasítania. A kérelem benyújtását megelõzõen a kérelmezõ elõzetes konzultációs eljárást kezdeményezhet az adóhatóságnál. A konzultáció során elõre tisztázhatóak az esetleges kizáró körülmények, illetve egyeztetés történhet az eljárás lefolytatásának feltételeirõl, idõbeni ütemezésérõl, módszerérõl, a mindkét fél számára megnyugtató megállapodás megkötése érdekében. Jellemzõ ellenõrzési tapasztalatok A transzferárak ellenõrzése sok tekintetben eltér a szokásos adónem-vizsgálatoktól. Az alapvetõ különbséget az okozza, hogy míg a hatályos adótörvények egyértelmû iránymutatást adnak az ellenõrzésnek a megállapítások meghozatalához, addig a transzferárak vizsgálatánál az iránymutató jogszabály az 12 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

OECD Irányelv. A vizsgálatokra vonatkozó fentebb említett magyar jogszabályok a nyilvántartási kötelezettségrõl szólnak, ami alapján a nyilvántartások meglétét és formai megfelelõségét lehet ellenõrizni. A tartalmi vizsgálatok alapja az OECD Irányelv, továbbá a különbözõ bírósági döntések és a nemzetközi gyakorlat. A transzferár tartalmi vizsgálatának menete általában a következõ: adózó céghálójának feltárása, kapcsolt cégek beazonosítása; vevõ- és szállítóanalítika összevetése a kapcsolt cégek listájával; transzferár-nyilvántartások elemzése (tevékenység -, földrajzi jellegzetességek -, függetlenség -, pénzügyi mutatók elemzése, a nyilvántartások, az alkalmazott árak ellenõrzése); szükség esetén saját szûrés elvégzése, új piaci ár megállapítása. Kapcsolt vállalkozások esetén tehát az ellenõrzések során az adóhatóság kiemelt figyelemmel vizsgálja a kapcsolt vállalkozások közötti áralkalmazás (transzferárazás) és a szokásos piaci ár viszonyát, ezzel kapcsolatban az adózás elõtti eredménymódosítás mértékét, illetve a szükséges nyilvántartások megfelelõségét. Sokszor feltárásra kerül, hogy a kapcsolt vállalkozások az egymás közötti kölcsönügyleteik során nem, illetve nem megfelelõen alkalmazzák a transzferárazással kapcsolatos szabályokat. Szó lehet itt pénzbeni kölcsönökrõl, azok kamatairól, de szállítói vevõi kölcsönökrõl is. Nemteljesítés esetén általános esetben az érdekelt fellépéseket tesz a követelései behajtása érdekében. A kapcsolt vállalkozások az egymás közötti kölcsönügyleteikben sokszor az átlagosnál engedékenyebbek egymással szemben, ezt meg is tehetik, de az adókötelezettségeiket annak megfelelõen kell teljesíteniük, mintha a szokásos módon független felekként jártak volna el. Elõfordul, hogy bizonyos szolgáltatásokat ki sem számláznak egymásnak, amivel a transzferárazással kapcsolatos jogszabályokon kívül más jogszabályokat is megsértenek. Sok esetben pedig a szokásos piaci ártól eltérõ összegû ellenérték alkalmazása mellett nem történik meg a Tao tv. elõírásai szerinti eredménymódosítás. A szokásos piaci ár megállapítása is gyakran kifogásolható. Kiderül például, hogy az adózó az összehasonlító elemzés során nem kifejezetten a tevékenységéhez illõ független vállalatok adatait vette számításba, vagy több év jellemzõinek vizsgálatakor nem a megfelelõ évek adataival számolt. Elõfordul, hogy az adózó a szokásos piaci ár meghatározására vonatkozó dokumentációban más módszert mutat be, mint amelyet a transzferárképzés gyakorlatában alkalmaz, vagyis a dokumentáció alapján az adott ügylet szokásos piaci ára nem állapítható meg. A gazdálkodás eredményét természetesen az is eltéríti a valóságostól, ha a vállalat nem a gazdasági tevékenysége érdekében szerez be, vesz igénybe bizonyos javakat, azonban ezekben az esetekben az eredmény módosításának kötelezettségét már nem kifejezetten a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok írják elõ. A transzferárazással kapcsolatos ellenõrzések tapasztalatai mindemellett azt mutatják, hogy az adózók jogkövetõ magatartásra törekszenek. adóellenõrzés Kérdések, válaszok Önök kérdezték A cég harmadik országból hoz be árut, de nem nálunk vámoltat, hanem az EU más területén. Hogyan kell az áfát rendezni, bevallani, mivel vámhatározat nincs. Az Európai Unió vámunió, 3. országból történõ import esetén az importálónak lehetõsége van arra, hogy az importált terméket a választása szerinti tagállamban bocsátassa vámjogi szabadforgalomba. Mivel az import után fizetendõ általános forgalmi adó tagállami bevétel és tagállamonként változik az adó mértéke, speciális szabályozás biztosítja, hogy import esetén az áfát a fogyasztás (rendeltetési hely) tagállamának adóhatóságához teljesítsék. Abban az esetben, ha a terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabadforgalomba, amely a termék rendeltetési helye, az import mentes a forgalmi adó alól, ily módon tehát nem keletkezik áfa-fizetési kötelezettség abban a tagországban, ahol a vámkezelés történik. Az importálónak a termék import tagállamából a rendeltetési hely szerinti tagállamba történõ átvitelét vagy értékesítését Közösségen belüli adómentes értékesítésként tekinti az áfatörvény. A más tagállamban történt vámkezelés tehát a rendeltetési hely szerinti országban Magyarországon keletkeztet általános forgalmi adó-fizetési kötelezettséget, melyet Közösségen belüli beszerzésként be kell vallani, és az adót meg kell fizetni. Természetesen, ha a Közösségen belüli beszerzés jogcímén fizetendõ áfaösszeget az importáló levonásba helyezheti azaz áfaalany, akkor a fizetendõ adó és levonható adó összege megegyezik, és ily módon tényleges fizetési kötelezettség nem keletkezik. Az áfatv. 127. (1) bekezdés ba) pontja alapján az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany birtokolja a termék közösségen belüli beszerzése esetén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számlát. Ez a számla nem azonos a harmadik tagállambeli partner számlájával. Mivel ebben az esetben saját áru tagállamok közti mozgatásáról beszélünk, az árut olyan számla kíséri, melynél az eladó és a vevõ személye is ugyanaz. A számlán szerepelnie kell a közösségi adószámnak. Abban az esetben, ha a feladás tagállamában az importõrt adóalanyként nyilvántartásba vették, úgy az eladói oldalon adószáma ezzel megegyezik, míg a vevõi oldalon a magyar közösségi adószámot kell feltüntetni. Külföldi a vámkezelés helye szerinti tagállam adószám hiányában a feladó és a címzett oldalon is azonos, a magyar adóhatóság által kiadott EU-s adószám szerepel. Fentiek szerepeltetése az áfabevallásban, illetve a 10A60, 11A60 számú Összesítõ nyilatkozat nyomtatványokon: 2011/06 13

kérdések, válaszok Áfabevallás (1065, 1165): Fizetendõ adó: A bevallás 12 15. sorában kell szerepeltetni ezen beszerzéseket a megfelelõ kulcsú sorban. Levonható adó: Bevallás 65. sora. Egy bt. kettes adószámmal rendelkezik. Piackutatást végez és Svájcba számláz. Hogy állítja ki a számláját? Svájc Közösségen kívüli ország, így harmadik országnak számít. A számlázást illetõen pedig, mivel esetünkben harmadik országról van szó, áfa mentesen kell a számlát kitölteni, ugyanis a szolgáltatás áfa területi hatályán kívül teljesül. Törvényi hivatkozások: új áfatv. 46. (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés k) pont és (5) bekezdés, 2. a), valamint 1. melléklet. Egy kft. tagja, egyben 36 órát meghaladó munkaviszonyban áll a kft.-nél. 2007-ben lakásvásárláshoz 2 500 000 Ft kölcsönt adott neki a kft. az illetõ bankszámlájára. De nem nyitott külön erre a célra bankszámlát, arra kapta a pénzt, amit egyébként is használt. 2010-ben elengedné a kölcsönt a kft. Ez lehetséges-e, ha amúgy tag is és ha nem külön erre a célra nyitott bankszámlára kapta a kölcsönt? Ez a kft.-nél elszámolható-e költségként, vagy ráfordításként? Meg kell-e növelni vele a társasági adó alapját? A magánszemélynek ez adómentes juttatás? A kérdés megválaszolásához az Adóhatóság állásfoglalására hivatkozunk: A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja törvény) 2011. január 1-jétõl hatályos szövege alapján (1. sz. melléklet) 2.7 pontja) is adómentes bevételnek minõsül a munkáltató által lakáscélú felhasználásra meghatározott feltételek szerint nyújtott vissza nem térítendõ támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is), feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendeletben (a továbbiakban: kormányrendelet) meghatározott méltányolható lakásigényt. A kormányrendelet szerint abban az esetben méltányolható a lakásigény, ha a lakásigény mértéke (az igénylõ és a vele együtt költözõ családtagok száma alapján meghatározott lakószobák száma) és a lakásépítési (vásárlási) költsége megfelel a kormányrendelet 3. (2) (6) bekezdéseiben foglalt feltételeknek. A méltányolható lakásigény mértékét a kormányrendelet 3. (2) (3) bekezdései határozzák meg. Ha a munkáltató olyan kedvezményes kamatozású lakáscélú kölcsönt enged el, amelyre nézve annak nyújtásakor az szja-törvény 2010-ben hatályos 72. (4) bekezdésének f) pontjában foglaltak miatt vizsgálni kellett a méltányolható lakásigény mértékét, és ez a feltétel a kormányrendelet 3. (2) (3) és (5) bekezdései szerint fennállt, akkor a kölcsön elengedésekor ezt a feltételt nem kell ismételten vizsgálni. Egyéb esetben (pl. olyan igazoltan lakáscélú felhasználásra adott kölcsönök esetében, amelyek nyújtásakor a méltányolható lakásigény mértékét nem kellett vizsgálni) az elengedett összeg akkor minõsülhet adóterhet nem viselõ járandóságnak, ha az a lakás, amelynek vásárlásával, építésével, korszerûsítésével kapcsolatban a kölcsönnyújtás történt, a kölcsön elengedéskor megfelel a kormányrendelet 3. (2) (3) és (5) bekezdéseiben meghatározott méltányolható lakásigény mértékének. Bármely lakáscélú munkáltatói hitel esetében az építési átlagköltség vizsgálata nem feltétel, ezért azt utólag a hitel elengedésekor sem kell vizsgálni. Ugyanakkor annak a feltételnek teljesülnie kell, hogy az öt év alatt történõ összes elengedés a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékát, illetve az 5 millió forintot nem haladhatja meg. Az elõzõek vonatkoznak a más munkáltatótól vagy hitelintézettõl korábban felvett lakáscélú kölcsön visszafizetésére szolgáló munkáltatói hitel elengedésére is. Igaz-e, ha egy tárgyi mentes tevékenységet végzõ fogtechnikus Angliában saját felhasználásra vásárol anyagot, akkor azt nettó módon megveheti, és Magyarországon sem kell neki, mint EU-s beszerzés megfizetni az áfát? Közösségen belüli termékbeszerzésrõl akkor beszélünk, ha az adott beszerzés ellenérték fejében történik, egy másik tagállambeli adóalanytól történik a beszerzés, a belföldi vevõ közösségi adószámmal rendelkezik, és a terméket akár õ vagy az eladó, vagy bármelyikük megbízásából egy harmadik személy juttatja el, azaz fuvarozza belföldre egy másik tagállamból. Ilyenkor a belföldi adóalanynak fizetendõ általános forgalmi adója keletkezik, és az általános szabályok szerint adólevonási jogával is élhet. A Közösségen belüli beszerzés adózási mechanizmusának lényege tehát az, hogy a beszerzõnek a beszerzett termékre vonatkozó belföldi áfamérték alapján kell az áfa-bevallásában a fizetendõ adót megállapítani. Mivel Közösségen belüli beszerzésnél nem történik vámkezelés, a helyes adómérték meghatározásához esetlegesen szükséges a termék besorolásának eldöntése, melyet az adózónak magának kell elvégezni. Ez alól az általános szabály alól azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítõ, vagy a beszerzõ fél adózói státusától függõen. Nem kell a termék Közösségen belüli beszerzése miatt adót fizetni azon termékértékesítések után, melyeket, ha belföldön értékesítették volna, adómentesek lennének levonási jog mellett. Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén a vevõnek adót fizetni, ha az értékesítõ fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. Vannak olyan beszerzõk is, akik kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzõ adóalanyok (alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve mezõgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az adóalanyi kör más tagállamból történõ beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi személyekkel esik egy tekintet alá. Az általános forgalmi adóról szóló törvény 62. -a szerint, a termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására az áfatörvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók. A Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye abban a tagországban van (azaz annak a tagállamnak áfáját kell fizetni), ahol a fuvaro- 14 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ

zás befejezésekor található a termék. Az adó alapja is a belföldön teljesített ügyletekhez hasonlóan állapítandó meg. Két belföldi cég között létrejön egy szerzõdés, mely szerint A cég Amerikából rendel egy árut B cég részére, és a fuvarozási költséget kiszámlázza közvetített szolgáltatásként. Ebben az esetben áfás vagy mentes számlát kell kiállítania? Ha mentes, kell-e szerepeltetni az áfabevallásban, és melyik sorban? Mivel a gazdasági esemény két belföldi magyar cég között valósul meg, ezért a hazai jogszabályok alapján kell a számlát kiállítani, mely szerint a fuvarozás áfaköteles szolgáltatás lesz. Egy egyéni vállalkozó alapítani szeretne egy egyszemélyes kft.-t. Az egyéni vállalkozói jogviszony megmaradna, a fõtevékenységét a kft.-ben folytatná tovább. Az egyéni vállalkozásban megtalálható eszközöket, berendezéseket, amelyek a fõtevékenységhez elengedhetetlenek és az árukészletet a kft.-be apportként vinné be. Az egyéni vállalkozás áfakörös és a leendõ kft. is az lenne. Amennyiben az egyéni vállalkozó (akárcsak az egyéni céggé való alakuláskor) áfával növelt értékben szerepelteti az apportálandó eszközöket és az anyag/árukészletet a leltárban és ezen az értéken viszi be a kft.-be, akkor, mint egyéni vállalkozónak nincs áfa fizetési kötelezettség? Ha az egyéni vállalkozó átadja így az eszközöket és árukészletet a kft.-nek, akkor az egyéni vállalkozónak van ezen apport után bármiféle bevétele, mint adóalap növelõ illetve van-e adóvonzata? Az egyéni vállalkozásnál hogyan kell ezt az ügyletet kikönyvelni, mind a tárgyi eszközök mind az árukészlet tekintetében? Egyéni vállalkozó egyéni céget és kft.-t is alapíthat, de egyszemélyes kft. nem alapíthat úgy, hogy az egyéni vállalkozást megtartja, mert két korlátlan felelõsséget nem vállalhat. Amennyiben apportálásról van szó, akkor ez annyit jelent, hogy az egyéni vállalkozás alakul át cégformává, következésképpen az egyéni vállalkozói forma megszûnik. Mint magánszemély természetesen a cégtörvénynek megfelelõen alapíthat különbözõ társaságot, de akkor viszont nem beszélhetünk apportról, mert az egyéni vállalkozásban szereplõ eszközök továbbra is ebben a vállalkozásban léteznek. A leírt eset is egy átalakulási formát és annak könnyen követhetõ áfát is érintõ magyarázatát mutatja be. Az árukészlet beapportálása is az átalakulás szándékát jelzi. Egyébként pedig az egyéni vállalkozás az egyéni céggé válásakor, mint jogutódlással való megszûnési eseményként leltárt készít és megállapítja adókötelezettségeit. Ha feltüntet nem pénzbeli hozzájárulást (apportot), akkor annak összege bevételnek számít, míg az arra jutó könyv szerinti értéket költségként számolhatja el. Ebbõl egyenesen következik, hogyha van apport, és az apporttal szemben költséget még nem számolt el (pl. az értékcsökkenés még tart), akkor ezen a nyilvántartási értéken az eszköz továbbvihetõ adózás nélkül. Ha készletet adnak át, de a készlet beszerzési értékét az egyéni vállalkozó már költségként elszámolta, akkor bizony bevételként kell figyelembe venni az el nem adott készlet beszerzési értékét, akkor is, ha azt apportként adja tovább az egyéni cégnek. Egyéni vállalkozóból egyéni cég Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 20. (1) bekezdése értelmében az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplõ természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkezõ jogalany, amely a cégnyilvántartásba történõ bejegyzéssel jön létre. Tekintettel arra, hogy az új szabályok értelmében az egyéni vállalkozó nem átalakul egyéni céggé, hanem alapítja azt, ezért az átalakuláshoz kapcsolódó illetékmentesség alkalmazásának nincs helye. Az Evtv. 20. (2) bekezdése alapján az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerzõdést köthet, pert indíthat és perelhetõ. Vagyis ha az egyéni vállalkozó például gépjármûvet, ingatlant visz be az egyéni cégbe, akkor visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie. [Amennyiben az egyéni cég tulajdonában lévõ vagyontárgyakat (például ingatlant, gépjármûvet) oly módon vonják ki a vállalkozásból, hogy ezáltal a magánszemély kerül tulajdonosként feltüntetésre az említett vagyontárgyak vonatkozásában a hatósági nyilvántartásba, akkor ezzel összefüggésben a magánszemélynek a korábbi szabályozástól ellentétesen keletkezik vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettsége, mert az egyéni cég önállóan is jogképes, elkülönült vagyonnal rendelkezhet, függetleníthetõ a magánszemélytõl.] Egyéni cégbõl gazdasági társaság Az Evtv. 33. (1) bekezdése szerint az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelõ alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át. Az Evtv. 20. (6) bekezdése rögzíti, hogy az egyéni cégre és tagjára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni. Ettõl azonban nem tekinthetõ gazdasági társaságnak sem a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.), sem más törvény alkalmazásában az egyéni cég. Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 2010. január 1-jétõl hatályos 26. (1) bekezdésének g) pontja értelmében a Tao tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történõ vagyonszerzés mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. A Tao tv. 4. 23/a. pontja határozza meg, hogy a törvény alkalmazásában mi minõsül kedvezményezett átalakulásnak. Mivel a kedvezményezett átalakulás definíciója tartalmazza, hogy az csak olyan ügylet lehet, melyben kizárólag társaság (Tao tv. 4. 32/a. pont) vesz részt az egyéni cég pedig nem minõsül társaságnak a Tao tv. alkalmazásában, ezért erre a jogügyletre az Itv. mentességi szabálya nem vonatkozik. [Az egyéni cég gazdasági társasággá történõ átalakulása a fentiek értelmében kedvezményezett részesedéscserének sem minõsül, ezért az Itv. 26. (1) bekezdésének h) pontja szerinti mentesség szintén nem állapítható.] Mennyi adó terheli a bérleti díjat 2011. január 1-jétõl, ha az, az összevont adóalap része? 2011-tõl a magánszemély az ingatlan bérbeadásból származó jövedelmei kérdések, válaszok 2011/06 15

kérdések, válaszok után ha azt nem egyéni vállalkozóként végzi minden esetben az összevont adóalapja részeként, önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint adózik. Az összevont adóalap pedig szuperbruttósodik. Az ingatlan bérbeadásból származó bevétel esetén külön rendelkezés tartalmazza a folyó kiadásokon túlmenõen elszámolható értékcsökkenési leírás szabályait, amelyek az önálló tevékenység választása már alkalmazhatók 2010-ben is. Az Szja törvény 11. mellékletében található a bevétellel szemben elszámolható költségek részletezése, de választható a 10%-os költséghányad is. Az adó mértéke 16%. Ne felejtsük el az eho fizetési kötelezettséget sem. Az 5 millió forintig adómentes lakásvásárlási támogatás adható-e már megvásárolt lakás jelzáloghitelének törlesztésére is adómentesen? Nem adható adómentes lakásvásárlási támogatás megvásárolt lakás jelzáloghitelének törlesztésére. A lakásvásárlási támogatás nevébõl is kitûnve egy majdani esemény, tehát egy lakás megvételéhez nyújt támogatást. A jelzáloghitel viszont egy lakásvásárlás után bekövetkezett esemény, amelynek finanszírozására a támogatás nem fordítható. Az Szja törvény 1. számú mellékletének 9.3.1 pontja konkrétan megmondja mire és hogyan milyen dokumentumokkal alátámasztva lehet lakáscélú munkáltatói támogatást adómentesen igénybe venni. Két vállalkozás megállapodást kötött egymással, mely megállapodás alapján valamely esemény bekövetkezése esetén a befolyt összeg 10%-a illeti meg sikerdíjként a megbízott vállalkozást. A megállapodásban nem tértek ki rá, hogy a megbízási díj ilyen módon meghatározott mértéke tartalmazza-e az áfát vagy sem. Van-e arra valamilyen jogszabályi rendelkezés, hogy ha a szerzõdésben nem rendelkeztek róla a felek, úgy a sikerdíj százalékos mértékben meghatározott összege úgy értelmezendõ-e, hogy az már tartalmazza az áfát, vagy pedig erre az összegre kell rászámítani az áfát? Feltételezve, hogy a megbízott áfásan számláz. Nehéz egy jogvitában állást foglalni úgy, hogy még a szerzõdés sem áll a rendelkezésünkre. A sikerdíj valóban áfás tevékenység, és ezt valószínûsíthetõen mindkét fél elõzetesen is pontosan tudta. A szerzõdésben konkrétan rögzíteni kellett volna a sikerdíj százalékos meghatározása mellett az áfára vonatkozó részt is. Amennyiben a szerzõdés tartalmából ez egyértelmûen nem olvasható ki, akkor annak a félnek van lehetséges módon igaza, aki a sikerdíjat bruttó összegben (tehát áfával növelt értékben) értelmezi. Intézményünk (Idõsek Otthona) saját fõzõkonyhával rendelkezik. Jelenleg az intézmény keretein belül a bentlakásos ellátást igénybe vevõk, alkalmazottak és szociális étkeztetésben részesülõk részére fõzünk. Az Áfatv. 85. (1) f. pontja alapján nem jelentkeztünk be az áfakörbe. Amennyiben intézményünk más szociális intézmény részére is szeretne étkezést biztosítani, be kell-e lépni az áfakörbe, ha igen, megosztást kell-e alkalmazni a bentlakásos ellátás és a többi ellátási forma között? Meg lehet-e osztani az élelmiszer beszerzés és rezsi kiadásokat pl. adagszám alapján? Az Idõsek Otthona az áfakörbe év közben csak abban az esetben jelentkezhet be, ha bevétele az 5 000 0000 Ft-ot meghaladja. Ha nem haladja meg, de mégis be akar lépni, azt minden év december 20. napjáig teheti meg. Ha más szociális intézmény részére is kíván étkezést biztosítani, ebben az esetben is azt kell figyelni, hogy mikor haladja meg az 5 000 000 Ft árbevételt, mert akkor be kell jelentkeznie az áfakörbe. Addig nem kell be jelentkezni, amíg a fenti értékhatárt nem éri el, az étkezést pedig áfa nélkül kell leszámlázni és fel kell tüntetni azt, hogy alanyi adómentes. Áfabevallás szempontjából, ellátási forma közötti, valamint az élelmiszer-beszerzés adagszám alapján történõ megosztására nincs szükség. Pizza sütéssel és értékesítéssel foglalkozó vállalkozó estében a pizza áfa tartalma 18%? APEH állásfoglalás (2009. 07. 09.) szerint igen, de nem egyértelmû. Igen a pizza áfája 18%. Reklámcégnél egyetemista (web-programozó szakon) szakmai gyakorlatot végzett, az egyetemnek állítanának ki számlát oktatásról milyen SZJ számon 80.30 vagy egyéb oktatás? A számlát áfásan kell kiállítani vagy nem? SZJ szám már 2008 óta nem kötelezõ, természetesen áfásan kell kiállítani az oktatásról a számlát. Ingatlan bérbeadása esetén, ha a bérbeadó magánszemély, kell-e szuperbruttósítani? Igen 2011-tõl a magánszemély az ingatlan bérbeadásból származó jövedelmei után ha azt nem egyéni vállalkozóként végzi minden esetben az összevont adóalapja részeként, önálló tevékenységbõl származó jövedelemként adózik. Az összevont adóalap pedig szuperbruttósodik. Kiadja a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. 1149 Budapest, Nagy Lajos király útja 127. Tel.: 06-1-880-7600, fax: 06-1-880-7699 E-mail: info@menedzserpraxis.hu, honlap: www.menedzserpraxis.hu Felelõs kiadó: a Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. ügyvezetõ igazgatója Szerkesztõ: dr. Székely Krisztina Lapterv: Torday Gábor Tördelés: Kiss Tamás Hirdetések felvétele: a kiadóban vagy a 06-1-880-7611-es telefonszámon Nyomdai munkák: Menedzser Praxis. Ötödik évfolyam ötödik szám 2011. május ISSN 1789-3011 Lapengedély-határozat száma: 163/0178/3/2010 A kiadványunkban szereplõ adatokat és információkat a legnagyobb gondossággal állítottuk össze. A közölt információkban tapasztalható, idõközben bekövetkezett esetleges változásokért nem áll módunkban felelõsséget vállalni, ebben az esetben nem garantálhatunk teljes kifogástlanságot. Minden jog fenntartva! A Kiadó írásos engedélye nélkül a mû kivonatként sem sokszorosítható semmiféle formában (elektronikus és mágneses vagy más adathordozón), így ennek terjesztése és értékesítése is tiltott. 16 ADÓÜGYI TANÁCSADÓ