ELŐTERJESZTÉS. a Kormány részére. a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

Átírás

1 SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTER Iktatószám: /2009-JOGIFŐ ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről Budapest, október

2 2 /2009. ( ) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről A Kormány a Munka Törvénykönyvéről szóló évi XXII. törvény ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. (1) A rendelet hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyvéről szóló évi XXII. törvény, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra. (2) Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában, e rendeletet megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló évi XXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi LXVII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló évi LXXX. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló évi LXVIII. törvény, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra. (1) E rendelet alkalmazásában: 2. a) munkába járás: a közigazgatási határon kívülről, illetve az országhatáron kívülről a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti helyközi (távolsági) utazással történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás; b) napi munkába járás: a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti napi, illetőleg munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása, beleértve az átutazás céljából igénybevett helyi tömegközlekedési eszközzel történő utazást is; c) hétvégi hazautazás: a munkavállaló által a munkavégzés helyének könnyebb megközelíthetősége érdekében választott tartózkodási helyéről hetente egyszer a lakóhelyére történő oda- és visszautazása. (2) A munkavállalónak a rendelet hatályba lépését követően első alkalommal igényelt utazási költségtérítés alkalmával nyilatkoznia kell, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

3 3 3. (1) A munkáltató megtéríti a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, vagy a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló külön jogszabály szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve a tömegközlekedési szolgáltató üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet, vagy menetjegy (2)-(3) bekezdésben foglalt hányadát. (2) A munkáltató által fizetett költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának legalább 86%-a, amennyiben a munkavállaló országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, HÉV-en, menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére. (3) A munkáltató köteles megtéríteni a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére a munkába járás során felmerülő, külföldre történő hazautazás és az onnan Magyarországra visszautazás költségének azt a (2) bekezdésben meghatározott mértékét, amely az utazás magyarországi szakaszán utazási költségként felmerül, feltéve, hogy e költségrész az utazás teljes költségén belül elkülöníthető. A nemzetközi utazás magyarországi szakaszára utazási kedvezmény nem vehető igénybe. 4. A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint munkába járás költségtérítése címén meghatározott a 3. -ban nem említett térítés jár, ha a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni; c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága vagy egyéb egészségkárosodása miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni; d) a 3. (3) bekezdésétől eltérően a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló külföldre történő hazautazása és az onnan Magyarországra visszautazása légi jármű igénybevételével történik. 5. (1) A munkáltató a 4. c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti. (2) Egyes helyi bérletekhez csatlakozó helyközi bérletek esetében a szolgáltató a helyközi közforgalmú személyszállítás díjait tartalmazó miniszteri rendeletben foglaltakkal összhangban a helyközi utazások díjszabási távolságát csökkentheti, amelyet a helyközi bérlet díjában is érvényesít. Az utazási költségtérítést a munkáltató a munkavállalónak ebben az esetben is a 3. szerint, a megvásárolt helyközi bérlet után téríti meg.

4 4 (1) Ez a rendelet január 1-jén lép hatályba. 6. (2) A rendelet hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti: a) a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet; b) a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás konstrukció: Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás konstrukció: Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése keretében nyújtható támogatásokról szóló 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet 7. -a (1) bekezdésében a 78/1993. (V. 12.) szövegrész; c) a évi terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 148/2008. (V. 26.) Korm. rendelet 13. -a (1) bekezdésében a 78/1993. (V. 12.) szövegrész; d) egyes kormány- és miniszteri rendeleti szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról szóló 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 1. -a pontja; e) a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 2. -ában a 78/1993. (V. 12.) szövegrész; f) a évi Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program 1. 1 intézkedése: a munkanélküliség megelőzése és kezelése keretében nyújtható támogatások felhasználásának részletes szabályairól szóló 5/2006. (VIII. 11.) MeHVM-SZMM együttes rendelet 4. -a (2) bekezdésében a 78/1993. (V. 12.) szövegrész. Budapest, november Bajnai Gordon miniszterelnök

5 5 INDOKOLÁS A rendelet a Munka Törvénykönyvéről szóló évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás 1 alapján a munkavállalók munkába járása során felmerülő utazási költségek megtérítéséről rendelkezik. A szabályozási tárgykörben tizenhat éve született kormányrendelettel kapcsolatban számos jogértelmezési probléma került felszínre, így a felülvizsgálat legfőbb célja a megváltozott életviszonyok következtében módosításra szoruló korábbi rendelkezések áttekintése, a gyakorlati életben felmerült problémák kezelése és az egységes jogalkalmazás elősegítése. A felülvizsgálat főbb szempontjai: - a kedvezményes jegyekkel és bérletekkel történő elszámolás lehetővé tétele, - a munkába járás összköltségének csökkentését eredményező, a közlekedési szolgáltatók által kínált kedvezményre jogosító új utazási konstrukciók kiváltásának ösztönzése, - a megváltozott közlekedési támogatások rendszerére figyelemmel a tömegközlekedési eszközök típusától független, teljes mértékben egységes díjövezetek alkalmazása, - a személyek szabad mozgása Európai Uniós alapelv érvényesülésének elősegítése érdekében a külföldre történő hazautazás és az országhatáron kívülről történő munkába járás költségtérítésének szabályozása, - a munkába járás során menetrend szerint közlekedő hajók, kompok, révek költségelszámolásának biztosítása, - az egyes településeken átmenő, ám helyi díjszabású tömegközlekedési eszközök igénybevétele során keletkezett utazási költségek elszámolhatóvá tétele. A rendelet nem csak az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra terjed ki: - a közalkalmazottak jogállásáról szóló évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 80. -a alapján megállapítható, hogy az Mt (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján létrehozott külön jogszabály a közalkalmazottak esetében is irányadó. Figyelemmel arra, hogy az Mt. 1. (1) bekezdése szerint az Mt. hatálya általános szabályként kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi, szükséges megjegyezni, hogy a rendelet hatálya az ideiglenes jelleggel külföldi kiküldetést végző munkavállalók utazási költségtérítésére nem terjed ki, mivel ezen esetekben a munkavállaló külön jogszabály szerinti költségelszámolásban részesíthető. Fentieken túl megállapítható, hogy a rendelet szabályait értelemszerűen alkalmazni kell más foglalkoztatási jogviszonyokban is, amennyiben ezt más jogszabály elrendeli. A korábbi, a 1 Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/ számú törvényjavaslat 55. -a az alkotmányossági követelményeknek megfelelően január 1-jétől akként módosítja az Mt ának (2) bekezdését, hogy a munkába járással összefüggő költségek megtérítésének részletes szabályai rendeletben történő meghatározására a Kormánynak ad felhatalmazást.

6 6 munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet hatálya kiterjedt minden munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre. A köztisztviselőkre tehát egyértelműen kiterjedt a tárgyban korábban született rendelet hatálya, a bírákra, az igazságügyi alkalmazottakra, az ügyészekre és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira azonban nem, mégis a gyakorlatban a mai napig ezen korábbi rendelet szerint részesülnek a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésben. A kialakult gyakorlat megváltoztatása indokolatlan lenne, melynek alapján az alábbi következtetések vonhatók le: - a köztisztviselők jogállásáról szóló évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. -a (2) bekezdésének a) pontja kifejezetten alkalmazni rendeli az Mt át, ezáltal pedig a rendelet szabályait, - az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üszt.) 95. kimondja, hogy az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára az Mt-t és a felhatalmazása alapján kiadott egyéb rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára meghatározott kivételekkel, amelyek között nem szerepel az Mt a, következésképp ezen jogviszonyokban is alkalmazandóak a rendelet szabályai, - a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) a január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/ számú törvényjavaslat a (9) bekezdésének b) pontja szerint akként módosul, hogy a bírák szolgálati jogviszonyában az Mt. teljes a irányadó, - az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) a (1) bekezdése január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/ számú törvényjavaslat 57. -a (8) bekezdésének c) pontja szerint akként módosul, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában az Mt. teljes a irányadó, - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) ának (2) bekezdése január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/ számú törvényjavaslat 57. -a (8) bekezdésének d) pontja szerint akként módosul, hogy a hivatásos állomány tagjának a munkábajárás helyközi utazási költségeit az Mt ának (2) bekezdése alapján kibocsátott jogszabály szerint kell megtéríteni, - végül pedig említést érdemel, hogy speciális helyzet érvényesül a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló évi XCV. törvény (a 2 A Bjt., illetve a Iasz. jelenleg még csak az Mt ának (1) bekezdését rendelik alkalmazni mindkét szolgálati viszonyban, vagyis azt, hogy a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a szükségesen és indokoltan felmerült költségeket, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb olyan költségeket, amelyekhez a munkáltató előzetesen hozzájárult, köteles ugyan a munkáltató megtéríteni, de nem kifejezetten a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint. Figyelemmel arra, hogy a felsorolt szerveknél az Mt. jelenleg hatályos felhatalmazó rendelkezése alapján a tizenhat éve kiadott korábbi rendelet szabályait a vonatkozó szolgálati törvényekben erre adott kifejezett felhatalmazás nélkül is alkalmazzák, január 1-jétől egyértelművé válik a gyakorlat által kialakított helyzet.

7 7 továbbiakban: Hjt.) hatály alá tartozók esetében. A Hjt a f) pontjában adott felhatalmazás alapján született, a hivatásos, szerződéses és hadköteles katonák, valamint a honvédségi közalkalmazottak egyes költségtérítéseiről szóló 21/2002. (IV. 10.) HM rendelet (a továbbiakban: HM rendelet) többek között rendezi a honvédelmi szervezet állományába tartozó hivatásos katona munkába járással kapcsolatos utazási költségeit, vagyis rájuk nézve nem irányadó jelen rendelet, a HM rendelet 28/A. (1) bekezdésében kimondja ugyanakkor, hogy a honvédelmi szervezet állományába tartozó közalkalmazott és munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazási költségeit az e tárgyban kiadott kormányrendelet (azaz jelen rendelet) alapján kell folyósítani. A munkáltató azon munkavállaló részére köteles utazási költségtérítést fizetni, akinek a lakóhelye vagy a tartózkodási helye, valamint a munkavégzési helye nem azonos helységben van. A rendelet alapján a munkáltatónak kizárólag a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésére keletkezik kötelezettsége. A rendelet értelmében munkába járásnak a közigazgatási - vagy országhatáron kívülről történő napi munkába járás, valamint a hétvégi hazautazás minősül. Napi munkába járás a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti napi, illetőleg munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. Napi munkába járás címén költségtérítés jár annak a munkavállalónak, aki naponta, illetve munkarendjétől függő gyakorisággal rendszeresen a közigazgatási határon kívülről, vagy az országhatárról kívülről utazik a munkaszerződésében meghatározott munkavégzési helyére. Attól függetlenül illeti meg a munkavállalót ez esetben a költségtérítés, hogy a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről utazik-e a munkavégzés helyére, hiszen naponta, vagy rendszeresen nagyobb távolságot tesz meg. A rendelet értelmében hétvégi hazautazásról akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló a munkavégzés helyének könnyebb megközelíthetősége érdekében választ egy tartózkodási helyet és innen hetente egyszer hazautazik a lakóhelyére. Amennyiben a munkavállaló olyan tartózkodási helyet választ, amely a munkavégzés helye szerinti település közigazgatási határán kívül található, úgy nemcsak a hétvégi hazautazás címén illeti meg az utazási költségtérítés, hanem a napi munkába járás címén is. A munkáltató a munkavállaló által munkába járási célból vásárolt bérlet vagy menetjegy meghatározott hányadát köteles megtéríteni. A rendeletben meghatározott költségtérítési szabály egyfajta költségmegosztást alkalmaz a munkáltató és a munkavállaló között, amely a foglalkoztatási jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése érdekében, a munkavállalónál felmerült költségek teljes körű megtérítéséhez képest a munkavállalóra is hárít bizonyos költséghányadot. A rendelet értelmében a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében a bérlet, illetve a menetjegy díjának 86 %-át, ha a munkavállaló országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, HÉV-en, menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére. A korábbi évtizedekben alkalmazott közlekedéspolitikai rendszer a kötöttpályás közlekedés preferenciája érdekében a vasúti személyszállítás díjszintjét tartósan és jelentősen a helyközi közúti

8 8 közlekedés díjai alatt tartotta, felvállalva azt, hogy az alacsonyabb díjszint miatt veszteséges vasúti személyszállítás működését egyéb forrásokból finanszírozza. A belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági) autóbusz-közlekedés, valamint a nevelésioktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/2007. (IV. 26.) GKM rendelet a helységek közötti közlekedés igénybevételéért fizetendő díjakat egységes díjövezetekben határozta meg. Az új díjövezeti rendszerben teljes mértékben egységesítésre kerültek a helyközi autóbusz és vasúti tarifák, így indokolatlanná vált az utazási eszköztől függően 80%-os, illetve 86%-os megtérítési kötelezettség fenntartása. A rendelet lehetővé teszi a kedvezményes jegyekkel és bérletekkel történő elszámolást. Megoldást kínál a közlekedési szolgáltatók kedvezményre jogosító konstrukciónak igénybevételére, emellett lehetővé teszi, hogy a kedvezményes árú jegyek és bérletek árához is kapcsolódjon költségtérítés. A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló külön jogszabály alapján a belföldi menetrend szerinti közforgalmú közlekedésben utazó munkavállalók meghatározott közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmények illethetik meg például az életkoruk alapján, vagy tanulói, hallgatói jogviszonyuk alapján. A rendelet célja, hogy az utazási kedvezménnyel megváltott menetjegyek és bérletek is elszámolhatóak legyenek. Mivel az utazási kedvezmények kizárólag a Magyar Köztársaság területén, belföldi forgalomban vehetők igénybe, a munkavállaló ilyenkor természetesen a nemzetközi utazás magyarországi szakaszára nem vehet igénybe utazási kedvezményt, melyet szükséges külön is rögzíteni. A rendelet a belföldi tömegközlekedési eszközök igénybevételére vonatkozik, azonban megoldási alternatívát kínál a külföldre történő hazautazás vonatkozásában. A határokon átnyúló kapcsolatok mindennapossá válása következtében szabályozási igényként merült fel a külföldre történő hazautazás és az onnan Magyarországra történő visszautazás költségtérítésének szabályozása. Amennyiben a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló Magyarországon vállal munkát a külföldre történő hazautazás is munkába járásnak minősül a rendelet alkalmazásában. A munkáltató köteles megtéríteni a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére a napi munkába járás, illetve a hétvégi hazautazás során felmerülő utazási költségek tekintetében az utazás magyarországi szakaszán felmerülő költségrész 86%-át, feltéve, hogy a költségrész az utazás teljes költségén belül elkülöníthető. Mindezen túlmenően a munkáltató a munkavállalóval kötött megállapodásában, kollektív szerződésben vagy egyéb belső szabályzatban rendezheti e kérdést és akár a külföldi lakóhely és a munkahely közötti teljes útszakaszra vonatkozóan meghatározott rendszerességgel vállalhatja az útiköltség megtérítését. A korábbi szabályozás alapján korlátozottan voltak elszámolhatóak az egyes településeken átmenő, ám helyi díjszabású tömegközlekedési eszköz igénybevétele során keletkezett utazási költségek. Az ilyen speciális eseteket is kezeli a rendelet. Az a munkavállaló például, aki szentendrei lakóhelyéről Budaörsre jár munkába, háromféle bérletet vásárol: a Szentendre és Budapest közötti szakaszra távolságra autóbusz vonalbérletet vagy HÉV bérletet, a Budapesten belüli utazáshoz BKV bérletet, valamint a Budapest és Budaörs közötti útra vasúti bérletet, illetve távolsági autóbusz vonalbérletet. A Szentendre-Budaörs relációban megvalósuló munkába járás szempontjából a budapesti átmenő közlekedést célszerű helyközinek - és nem helyinek - tekinteni, hiszen sem a lakóhely (tartózkodási hely), sem a munkahely nem azonos Budapesttel. A rendelet

9 9 szerint a munkavégzés helyétől közigazgatásilag eltérő lakóhely vagy tartózkodási hely közötti menetrend szerint közlekedő közforgalmú tömegközlekedési eszköz igénybevételével történő utazás attól függetlenül helyközinek minősül, hogy a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helyének eléréséhez szükséges-e helyi közlekedés igénybevétele. Amennyiben a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz, vagy a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, továbbá, ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve egyéb egészségkárosodása miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni, részére a munkába járáshoz a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt, munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár. Ugyanezen térítés jár azon külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére is, aki a külföldre történő hazautazása és az onnan Magyarországra visszautazása során légi járművet vesz igénybe történik. A költségtérítés mértéke a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként jelenleg 9 forint a személyi jövedelemadóról szóló törvény 25. (2) bekezdésének bb) pontja szerint. A rendelet nem határozza meg, hogy mi tekinthető hosszú várakozási időnek, ez ugyanis csak helyileg, főként a munkarend, a tömegközlekedési eszközök menetrendje, a munkavégzés helye és a lakóhely vagy tartózkodási hely távolsága ismeretében dönthető el. Általánosságban hosszú várakozási időnek azt az időtartamot lehet tekinteni, amely a lakóhely eléréséhez szükséges időtartammal összevetve ésszerűtlenül hosszúnak tűnik. A rendelet kifejezetten lehetővé teszi, hogy a munkáltató a mozgáskorlátozottsága vagy egyéb egészségkárosodása folytán tömegközlekedési eszközzel közlekedni nem képes munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse. Az Mt. 13. (3) bekezdéséből következően nincsen akadálya annak sem, hogy a munkáltató egyéb munkavállalói körre is kiterjessze az említett szabály alkalmazását. Míg a munkáltató a munkába járást szolgáló utazási költségek meghatározott hányadát köteles megtéríteni, addig az ezen a körön kívül eső költségek esetében erre nem köteles, azonban a munkáltató vállalhatja akár kollektív szerződésben, akár a munkavállalóval kötött megállapodásban is a rendeleten kívül eső, kötelezően meg nem térítendő munkavállalói utazási költségek megtérítését is. Nem célja a rendeletnek az olyan, munkába járással összefüggő költségek nevesítése, melyek valószínűsíthetően nem csak munkába járáshoz használhatóak fel. Ilyen a városon belüli tömegközlekedés igénybevételére jogosító bérletek köre, amelyet a munkavállaló amellett, hogy munkába járáshoz is felhasznál az egész városon belül történő magáncélú közlekedéshez is igénybe vehet. A magáncélra is felhasználható közlekedési célú támogatásokat a munkáltató nem a rendelet szabályai alapján, hanem egyéb munkáltatói intézkedésként (a munkáltató Mt ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb szociális, jóléti juttatásként biztosíthatja munkavállalói részére).

10 10 A rendeletben használt lakóhely és tartózkodási hely fogalmának értelmezése során a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló évi LXVI. törvényből kell kiindulni. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény 5. (2) bekezdése értelmében a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él, a polgár tartózkodási helye pedig nem más, mint annak a lakásnak a címe, ahol lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A lakóhely valódiságát, valamint az arra vonatkozó adatokat lakcímkártyájával tudja igazolni a munkavállaló. A munkavállaló lakcímkártyáján szereplő adatok (mely a hatóság által hatáskörében kiállított közokiratnak minősül) egyértelműen megalapozhatják a munkába járás címén fizetendő költségtérítésre való jogosultságot. A munkavállalónak a munkaviszonyból származó együttműködési kötelezettsége alapján meg kell adnia a tényleges lakóhelyére, tartózkodási helyére vonatkozó adatokat a munkáltató részére és tájékoztatnia kell a munkáltatót az adatokban bekövetkezett változásokról is. A rendelet tartalmazza a korábbi, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezését, valamint az utazási költségtérítésről szóló új kormányrendelet hatályba lépéséhez szükséges egyéb jogszabály módosításokat is.