Olvasói kérdések Kérdés: Nagykereskedelmi cégünk különféle ajándékcikkekkel és -szolgáltatásokkal igyekszik kedvezni üzleti partnereinek, úgymint: bizonyos cikk mellé ajándékcikket adunk, a számlában megjelenik az ajándékcikk értéke, továbbá discount megjelöléssel ugyanez a sor mínusz előjellel is szerepel; bizonyos forgalom után ajándékcikket adunk, a számlázás megegyezik előzőekben leírtakkal; pontgyűjtő akció keretében termékeket adunk át pontbeváltással, melyek ugyancsak az előbbiekkel azonos módon kerülnek számlázásra. Ezeknél az eseteknél, mivel az eredeti ügylethez kapcsoltan (egyidejűleg) történik a természetbeni engedmény nyújtása, csökken az adóalap és az áfa, vagyis a partner 0 értéken jut az ajándékhoz. Mi a helyzet, ha technikai okokból utólag tudjuk csak számlázni pl. a forgalom után meghirdetett ajándékcikket vagy ajándékszolgáltatást? Ekkor nem tudunk egy bizonyos számlára hivatkozással ( számlával egy tekintet alá eső ) bizonylatot kiállítani. Elfogadható megoldás, ha a szerződésre hivatkozással állítjuk ki a bizonylatot, amely csak az ajándéktermék vagy szolgáltatás értékét tartalmazza +- értékben 0 egyenleggel? Milyen adózási feltétekkel nyújtható vásárolt szolgáltatás partnereinknek, például oktatási, kulturális, üdülési szolgáltatás?
Válasz: A teljesítéssel egyidejűleg természetben adott engedmény számlázásánál helyesen jártak el. Felhívom figyelmüket, hogy az Önök által nyújtott, természetben biztosított engedmény kizárólag akkor minősül üzletpolitikai célúnak, s ezáltal azzal az adó alapja csökkenthető, ha a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is azonos feltételek mellett ésszerűen elérhető, vagy b) az árengedmény nyújtójától független féllel is azonos feltételek mellett köthető és számára ésszerűen elérhető megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett adó nélkül számított összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett adó nélkül számított összesített ellenértéke. A kérdésben leírtak szerint bizonyos okok folytán a természetben adott engedmények utólag kerülnek elszámolásra a partner felé. Az utólagos engedmény csak abban lesz kihatással az eredeti ügyletre és adóalapra, ha az engedményt nyújtó adóalany úgy dönt, hogy úgynevezett számlázott engedmény keretében adja az utólagos engedményt. Az Áfa-tv. 77. (3) bekezdése ugyanis kifejezetten úgy fogalmaz, hogy az utólagos engedménnyel az adó alapja utólag csökkenthető, azaz tulajdonképpen az adóalany kompetenciájába utalja, hogy az engedmény áfa-alapra gyakorolt hatását érvényesíti-e, vagy sem. Ez az engedményekre ideértve a pénzbeli engedményt is általában igaz, azonban a természetben adott engedménynél figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben az adóalany nem kívánja az eredeti ügylet adatait az engedményre tekintettel módosítani, akkor az eredeti értékesítés adatai nem változnak, ugyanakkor a természetben átadott termék után áfát kell fizetni. Amennyiben az Áfa-tv. 71. (1) bekezdés b) pontja szerinti természetben nyújtott engedményt az Áfa-tv. 77. (3) bekezdésének megfelelően (adóala-
pot csökkentő) utólagos engedményként nyújtják, akkor azon ügyletről szóló számlát módosítani kell, amelyre tekintettel a természetben nyújtott engedményt utólag adják (amely alapján az üzleti partnert a kedvezmény megilleti). Az Áfa-tv. 78. (1) bekezdés b) pontja kifejezetten előírja a számla módosítását, ha az adóalany utólagos engedmény miatt kívánja csökkenteni az általa teljesített ügylet adóalapját. A kérdésben leírtak szerint az utólagos engedményt természetben nyújtják, tehát az adóalap pénzügyi értelemben nem csökken, de technikai értelemben a korábban megfizetett összeg nem az eredetileg átadott mennyiségnek a végleges ellenértéke, ezért a számlát mégiscsak módosítani kell. A módosítás eredményeként a bizonylatoknak azt kell tükrözniük, hogy az ügylet tartalma hogyan változott. Például 1 db termék ára eredetileg 100 ezer forint + áfa volt, de az utólag adott természetbeni engedély miatt 1 db termék + 1 db ajándék = 100 ezer forint + áfa összegre változott. Akkor is módosítani kell az eredeti számlát, ha a természetben adott utólagos engedmény az eredeti termékkel egynemű termékben jelenik meg, tehát az összesített adóalap és adó összege nem változik, mivel megváltozik az ügylet tartalma. Például eredetileg 100 kg mosópor került értékesítésre 200 ezer forint + áfa összeg fejében, amely vásárlás után utólag a vevőt ajándékként 10 kg mosópor illeti meg, így változatlan ellenérték fejében 110 kg mosópor került értékesítésre, ezért az adóalap és az adó összegének változatlanságától függetlenül a számlát módosítani kell. Mástól vásárolt szolgáltatások természetbeni engedményként történő biztosítására a fentiekkel azonos szabályok vonatkoznak. Kérdés: Az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakulásával kapcsolatban sok kérdésre nem találok választ. 1.) Egy előadáson hallottam, hogy az elhatárolt veszteséget továbbviheti az egyéni cég, de erre sehol nem találtam törvényhelyet a továbbvitelre, sem
ennek módjára, mértékére. Ha ez lehetséges, hogyan és mikor kell ezt dokumentálni? 2.) A követelések leltározásáról szó van, de a kötelezettségekről szintén nem találtam semmit. Mi történik az egyéni vállalkozó megszűnése utáni kifizetetlen kötelezettségeivel (szállítók, adótartozások). Ezeket, ha később kifizeti, hogyan kerülnek a költségek közé? 3.) További problémám van a meglévő tárgyi eszközökkel, amit esetleg nem apportál az egyéni cégbe: a) ha nulla értéken van, vonatkozik-e rá a megszűnésre vonatkozó Szjatv. 10. melléklet II. pontja, miszerint bevételként kell elszámolni; b) vagy az Szja-tv. 49/A. szerinti nettó értéken kell számba venni; c) vonatkozik-e erre a megszűnésre az Áfa-tv. 11. (2) bekezdés d) pontja, miszerint áfát kell fizetni utánuk? Itt szintén a kérdés egyik része, hogy a megszűnt egyéni vállalkozónál is maradnak eszközök, illetve azokat továbbviszi, de ha jók az ismereteim, apport után nem fizet áfát? Válasz: Az egyéni cég nem minősül az egyéni vállalkozó jogutódjának. A személyi jövedelemadó szempontjából, ha az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakul, a jogutód nélküli megszűnés szabályait kell alkalmazni. A személyi jövedelemadó alatt adózó egyéni vállalkozóra a megszűnés szabályait kell alkalmazni, a törvényben megengedett néhány speciális eltéréssel. Ezek egyike, hogy a fejlesztési tartalékra, a foglalkoztatási kedvezményre, kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye szempontjából nem kell a megszűnési szabályt alkalmazni, ha az egyéni cég vállalja a nyilvántartási kötelezettséget. A Tao-tv. 16. (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál keletkezett eszközbevitellel arányos veszteséggel csökkentse az adózás előtti eredményét.
Az Áfa-tv. 17-18. -ai alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettség azon eszközök tekintetében, amelyet az egyéni céggé alakuló egyéni vállalkozó az egyéni cégbe vagyoni betétként bevisz. Azokra az eszközökre, amelyek nem kerülnek az egyéni cégbe, hanem a magánszemély megtartja, az Áfa-tv. 11. (2) bekezdés d) pontját kell alkalmazni. Az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 27. (6) bekezdése alapján, ha az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyéni cég alapítása miatt szűnik meg, a jogosultság megszűnéséig az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségeiért a természetes személy és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel. Összefoglalva: Az egyéni vállalkozó egyéni céggé alakulásakor a személyi jövedelemadó törvény 49/A. (2 5) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a 49/B. (2) bekezdésben foglalt megszűnési szabályokat. Ugyanakkor elmondható, hogy speciális szabály az egyéni cégnek átadott követelés, készlet, kötelezettség tekintetében alkalmazható. Az át nem adott követelés, készlet kötelezettségre az általános megszűnési szabályok alkalmazandók. E tekintetben speciális a kötelezettség, ahol a törvény erejénél fogva egyetemleges felelősség áll fenn. Az áfa szempontjából az egyéni cégbe bevitt eszközök, készletek tekintetében áfával kapcsolatos kötelezettség nincs, a magánszemély tulajdonában maradó eszközök, készletek tekintetében azonban az általános szabályok szerint a megszűnéskor áfa-fizetési kötelezettség keletkezhet. Kérdés: A munkáltató szeretné továbbra is a dolgozóknak munkába járás költségeként a 9 Ft/km térítést fizetni. Ez esetben a térítés a dolgozónak adómentes és a munkáltató fizeti az adót és a járulékot?
Vagy fizet a dolgozó is és a munkáltató is? Vagy kizárólag azon dolgozókat illeti meg, akik nyilatkozatuk alapján megfelelnek a 39/2010. Kormányrendeletben leírtaknak? Szeretném megtudni, hogy az idevonatkozó törvény nem változott-e 2010. május 1-jétől? Ez a térítés a munkáltatói oldalról akkor is adó- és járulékmentes (és dolgozói oldalról is), ha a dolgozónak van arra lehetősége, hogy busszal járjon, illetve a buszra sem kell 10-15 percnél többet várnia? Vagy ez az alábbi szöveg csak engem zavar meg? A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő a 3. -ban nem említett térítés akkor jár, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés; a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; Én úgy értelmezem, hogy ha a lakóhely és a munkahely között van közösségi közlekedés és a várakozási idő sem hosszú, emiatt nem felel meg a Kormányrendeletben leírtaknak, ezért a munkáltatót adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli. Nem válik adóköteles természetbeni juttatássá (nem kedvezményes cafetéria) 54%-os adóval és 27%-os járulékkal? Vagy mivel nem felel meg a Korm. rendeletben leírtaknak, jövedelemnek minősül, és fizet a dolgozó is és a munkáltató is, mintha bér lenne? Nem tudom, mit kell vonni (a dolgozótól), illetve fizetni utána. Sehol sem találok erre vonatkozóan leírást, csak ezt a 39/2010-es Kormányrendeletet. Válasz: A kormányrendelet a munkáltató kötelező térítési eseteit tartalmazza. Az Szja-tv. csak a munkába járás fogalmának meghatározásához hivatkozik a kormányrendeletre.
Ezért, ha munkába járás történik, tehát a dolgozó közigazgatási határon kívülről jön dolgozni, akkor a személygépkocsival történő bejárása is téríthető ezt a döntést a munkáltató hozza meg, mert nem köteles a bejárást téríteni és ez a térítés kilométerenként 9 Ft összegben adómentes. A kormányrendelet a kötelező térítési esetet tartalmazza. A munkáltató más eseteket is térítés alá vonhat ez a korábbi szabályozásban is így volt. Adózási szempontból a munkába járás fogalmába beleférő esetek mentesülnek tehát közigazgatási határon kívülről történő napi bejárás, és hazautazás. E szerint nemcsak a kötelező térítési esetek, hanem a munkáltató elhatározásból adott térítések is mentesek. Ez az új rendelet adózási szempontból semmi újat, vagy változást nem tartalmaz. Kérdés: Cégünk egy román céggel kötött vállalkozói szerződést, melynek megfelelően Romániában a mi munkavállalóink kiküldetés keretében építési munkálatokat végeznek a román cég telephelyén, Romániában. A szóban forgó szerződés 4 hónapig tart, de elképzelhető, hogy újabb szerződést fogunk velük kötni, más munkálatok elvégzésére is. A munkavállalóink részére szállást és egyszeri étkezést biztosítunk, valamint az utazás költségeiket teljes mértékben a cégünk állja. Kérdésünk, hogy az szja-t a napi díj és az alapbér tekintetében Magyarországnak vagy Romániának kell fizetnünk? Az E101-es nyomtatványt beadtuk az OEP részére. Válasz: A magyar-román kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény az 1996. évi XCIX. törvény.
E törvény 16. cikke szabályozza a nem önálló munka adózását. A leírt esetben a kiküldetésben lévő magyar illetőségű magánszemélyek 183 napot meg nem haladóan tartózkodnak Romániában (a későbbi esetleges szerződést az adózásnál pillanatnyilag nem lehet figyelembe venni), ezért az adókötelezettséget Magyarországon kell teljesíteni mind az alapbér, mind a napidíj tekintetében. 16. cikk Nem önálló munka 1. A 17., 19., 21. és 22. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a bér, a fizetés és az egyéb hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az abból származó díjazás ebben a másik Államban adóztatható. 2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett Államban adóztatható, amennyiben a) a kedvezményezett bármilyen 12 hónapos időszakon belül összesen 183 napnál nem tölt hosszabb időszakot vagy időszakokat a másik Államban, és b) a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik Államban, és c) a díjazás terhét nem a munkáltatónak a másik Államban lévő telephelye vagy állandó bázisa viseli. 3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az olyan díjazás, amelyet nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármű, vasút vagy közúti szállító jármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért fizetnek, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletviteli helye található.
Kérdés Azoknak a munkavállalóknak, akik nem a faluban laknak, hanem a szomszédos faluból vagy Budapestről járnak dolgozni, Volánbusz- és BKV-bérletet térítünk. Munkavállalóink egy része nem tömegközlekedéssel, hanem saját gépjárművel közlekedik, ezért nem kérik a bérlettérítést. Kérdésem, hogy cégünknek kötelező-e a törvényben előírt 9 Ft/km-t fizetni ebben az esetben? Válaszol: Verebi Ivett A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II. 26.) Kormányrendelet rendelkezik (Hatályos: 2010. május 1-jétől. Ez a kormányrendelet hatályon kívül helyezte a korábban hatályos 78/1993. (VI. 12.) kormányrendeletet). Az említett Korm. rendelet szerint munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás, továbbá a napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. A munkáltató térítési kötelezettsége a bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékára, 2010-ben legfeljebb havonta 30 ezer forintra terjed ki, a közlekedési eszköztől függetlenül. Megjegyezném, hogy abban az esetben, ha a munkavállaló keresőképtelensége miatt nem tudja a munkáját elvégezni, akkor a számára, a munkáltató által a fentiek szerint térített munkába járás költsége a keresőképtelenségére való tekintettel nem csökkenthető (forrás: 2004/70. Adózási kérdés). A Korm. rendelet 4. -a arra az esetre ad iránymutatást, illetve fogalmaz meg követendő szabályokat, ha a munkavállaló nem veszi igénybe a tömegközlekedést a munkába járáshoz. Az említett jogszabályhely ugyanakkor utal a személyi jövedelemadóról szóló törvény Szja-tv. munkába járással kapcsolatban elszámolható utazási költségtérítésre is. A munkáltató által kötelezően, az Szja-tv. szerinti 9 forint értékben adott költségtérítés kizárólag az alábbi esetekben fizetendő:
a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni; a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. Az említett jogszabályhelyből levezethető, hogy a munkáltatónak nem kötelező kifizetnie az Szja-tv. 25. (2) bekezdésében említett kilométerenkénti 9 forint költséget, amennyiben a munkavállaló azért nem kívánja igénybe venni a helyi, távolsági tömegközlekedést, mert saját gépjárművével kíván munkahelyére utazni. Azonban a kilométerenkénti 9 forintos utazási költségtérítés kötelezően kifizetendő a munkavállaló számára, ha a fentebb felsorolt három eset valamelyike fennáll (tömegközlekedés hiánya, az eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni, illetve mozgáskorlátozott), és azért választja a saját gépjárművel történő munkába járást. Kérdés A Munkajog hírlevélben olvasott, a munkába járással kapcsolatos cikkükhöz a következő észrevételt szeretném tenni. Ez év elején, az APEH ügyfélszolgálaton azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ha valaki Budapesten keresztül utazik a munkahelyére, és a fővárosban helyi közlekedési eszközt vesz igénybe, akkor a helyi járatnak az összege után meg kell fizetni a természetbeni juttatás utáni adókat. Az új kormányrendelet felmenti a munkáltatókat a természetbeni juttatás fizetése alól, mert ez jogszabály alapján kifizetett, jövedelemnek nem minősülő költségtérítés, vagy csak kötelezi a munkáltatót a bérlettérítésre? Május 1- jétől érvényes a nyilatkozattételi kötelezettség? Válaszol: Verebi Ivett Az Ön által említett, márciusi Munkajogi Hírlevélben megjelent cikkünk részletesen bemutatja a Magyar Közlönyben, 2010. február 26-án kihirdetésre
került, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendeletben foglalt új szabályozást. Az említett Korm. rendelet újraszabályozza a munkáltatók költségtérítés-fizetési kötelezettségét, a fizetendő költségtérítések körét, mértékét, valamint fogalmakat pontosít, illetve újakat vezet be (pl. átutazás, hosszú várakozás stb.) Az új szabályozás 2010. május 1-jétől hatályos, addig értelemszerűen a munkáltatói kötelezettségekkel összefüggő utazási költségtérítésekre a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendeletben foglaltak az irányadók. Mivel kérdése az újraszabályozott utazási költségtérítésekre vonatkozott, ezért annak megfelelően próbálok tájékoztatást adni Önnek. Az Szja-tv. 25. (2) bekezdése értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg) kap a magánszemély. Az idézett jogszabályhely alapján nem tartozik a magánszemély munkaviszonyából származó jövedelmei közé az az utazási költségtérítés, amelyet az aktuálisan hatályos jelen esetben, május 1-jétől életbe lépő 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet munkába járásról szóló kormányrendelet alapján kap a munkavállaló magánszemély, tehát e költségtérítés továbbra sem sorolható a magánszemély nem önálló tevékenységéből munkaviszonyából származó jövedelmei körébe. Az egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások kedvezményes adózására vonatkozó szabályokat az Szja-tv. 70-71. -ai között találjuk. E szerint a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott bevétel Szja-tv. 70.
(2) bekezdés e) pontja a munkáltatónál juttatónál kedvezményesen, azaz 25 százalékos adóteherrel adózó juttatásnak minősül. Az említett, május 1-jétől hatályos Korm. rendelet természetszerűleg csak arra vonatkozóan ad iránymutatást, hogy a munkáltató által kötelezően fizetendő bérlettérítés milyen mértékű legyen, arra azonban természetesen nem tartalmaz szabályozást, hogy az új szabályok szerinti, a munkáltató általi, a Korm. rendelet alapján kötelezően juttatandó bérlettérítés (helyi bérlet, BKVbérlet stb.) milyen adójogi megítélés alá tartozzék, ezért az előbbiekben említett jogszabályhelyből kell annak adózását meghatároznunk. Álláspontom megegyezik az Ön által említett adóhivatali véleménnyel, miszerint az újraszabályozott Korm. rendelet nem menti fel a munkáltatót a helyi közlekedési bérlet után, mint kedvezményesen adózó természetbeni juttatás után fizetendő közteher alól. A már sokat említett Korm. rendelet szerint a munkáltatónak az ún. átutazás céljából igénybevett helyi közlekedési eszköz igénybevételére jogosító bérlet árának legalább 86%-át köteles megfizetnie annak a munkavállalónak, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye nem azonos településen van a munkahelyével, és szükségszerűen átutazik olyan településen, ahol szintén igénybe kell vennie a helyi közösségi közlekedési eszközöket. Ugyanakkor a közlekedési bérlet teljes ára az Szja-tv. a kedvezményes adózású természetbeni juttatások körébe tartozik. Tehát, a fent említett eset fennállásakor két lehetősége van a munkáltatónak: a) Átutazás esetén a munkáltató a munkavállaló részére a helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére szolgáló bérlet (pl. BKV-bérlet) 86%-át kötelezően megtéríti, és ez után fizeti meg a kedvezményes adózású természetbeni juttatás közterhét, azaz a 25% mértékű személyi jövedelemadót. b) Átutazás esetén a munkáltató a munkavállaló részére a helyi közösségi közlekedési eszközök igénybevételére szolgáló bérlet teljes árát, azaz annak 100%-át megtéríti, és e költségtérítés után fizeti meg a természetbeni juttatás után fizetendő 25%-os személyi jövedelemadót.
Kérdésében kitért továbbá a munkavállaló általi nyilatkozattételi kötelezettségre is, amellyel kapcsolatban a következőkre kell figyelni: A 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 7. -ában megfogalmazott nyilatkozattételi kötelezettség a munkavállalóra nézve ad kötelező szabályozást. Ennek megfelelően a munkavállalónak az utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy pontosan hol található a lakó-, illetve tartózkodási helye, valamint nyilatkoznia szükséges arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. Mivel az említett kormányrendelet 2010. május elsejétől lép hatályba, ezért a munkavállaló nyilatkozattételi kötelezettsége is ettől az időponttól kezdődően tehát semmiképpen sem visszamenőlegesen kötelező előírás. Kérdés Cégünk cafetérián belül szeretne adni a dolgozóknak lakáscélú támogatást. (A cafeteria kerete adott évben + előre 2 évnyi keretösszeg, összesen 3 évi keretösszeget vehet fel az adott évben). Kérdésem, hogy ez a fajta juttatás vissza nem térítendő támogatásnak minősül-e, tehát adóterhet nem viselő járandóság-e? Ha nem, akkor adózási szempontból hogyan kell figyelembe vennünk? Válaszol: Verebi Ivett A munkáltatói lakáscélú támogatás témakörében felvetett kérdésére az alábbi tájékoztatást adom. A munkáltató által munkavállalója részére korábban adómentes juttatásként adható vissza nem térítendő lakáscélú támogatás 2010. január elsejétől már nem adómentes juttatásként, hanem adóterhet nem viselő járandóságként juttatható. A munkáltató döntésétől függ, hogy e támogatást az ún. cafetériakereten belül vagy azon kívül biztosítja munkavállalói részére. Mivel a személyi jövedelemadóról szóló törvény adóterhet nem viselő járandóságként definiálja, így az az egyéb adóterhet nem viselő járandóságokhoz (pl. nyug-
díj) hasonlóan a magánszemély személyi jövedelemadó-alapjának részét képezi, azonban az adóalap meghatározásakor nem kell számolni az ún. adóalap-kiegészítéssel. Nézzük meg egy kicsit közelebbről is a lakáscélú támogatásra vonatkozó szabályokat: A munkáltató által lakáscélú felhasználásra adható támogatást, mint adóterhet nem viselő járandóságot az Szja-tv. 3. -ának 72. pontjának t) alpontja említi: a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt. A lakáscélú munkáltatói támogatás a fentiek alapján több kritériumnak is meg kell hogy feleljen, így csak akkor lehet adóterhet nem viselő járandóságként definiálni, amennyiben a munkáltató a támogatást vissza nem térítendő formában, továbbá azt valamely hitelintézet, vagy a Magyar államkincstár útján nyújtja dolgozója részére, illetve az ilyenként folyósított támogatás összege nem haladhatja meg a vételár/építési költség 30%-át, illetve több munkáltató együttes, egyidejű támogatása esetén, valamint a folyósítás évét megelőző négy évben összesen sem lehet magasabb 5 millió forintnál. A lakás, illetve lakótelek fogalmának pontos definícióját ugyanezen törvény 3. -ának 73. és 74. pontjai között találja.
Fontos kritérium továbbá, hogy e vissza nem térítendő juttatás felhasználása kizárólag a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának adásvételéhez, illetve építésére, építtetésére, a lakás alapterületének legalább egy lakószobával való bővítéséhez, valamint a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendeletben meghatározott korszerűsítésre (pl. komfortfokozat növelése, víz-, gázcsatorna bevezetése, fűtés kialakítása, vagy cseréje stb.) történik [Szja-tv. 3/A. (1) bek.]. Jó tudni, hogy a 2010. január elsejét megelőzően folyósított támogatás, vagy elengedett kölcsön összegét nem kell figyelembe venni az öt millió forintos juttatási keret számításánál! A támogatás felhasználását minden esetben természetesen a továbbiakban is igazolni kell, így például érvényes adásvételi szerződéssel, használatba vételi engedéllyel, a jogosult nevére kibocsátott számlákkal, megfelelőségi igazolással stb. [Szja-tv. 3/A. (2) bek.] A hitelintézet közvetítésével nyújtott támogatásról, valamint a munkáltató az általa elengedett kölcsön összegéről az adóévet követő év január 31-éig továbbra is adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Lássunk az Önök szempontjából szemlélve a fentiekre egy egyszerű példát! Tegyük fel, hogy Kiss Jolán munkavállaló éves személyes cafetéria-kerete 1 millió forint. Lakást szeretne vásárolni 2010. évben, amelyhez élni kíván azzal a lehetősséggel, amelyet a munkáltatója biztosít számára lakáscélú támogatás igénybevételére, tehát előre kettő évre felhasználhatja a következő évekre érvényes cafetéria-keretét, azaz 2 millió forintot. 2010. évben megvásárolja lakását 10 millió forint összegben. A maximálisan nyújtható munkáltatói lakáscélú támogatás a vételár 30%-a, azaz 3 millió forint, amely a munkavállaló jövedelmei között adóterhet nem viselő járandóságként jelenik majd meg.
Lássunk egy másik példát a maximálisan igénybe vehető munkáltatói lakáscélú támogatásra, feltételezve, hogy a jelenleg hatályos szabályok a jövőre nézve is érvényben maradnak! Kiss János munkavállaló 2010. adóévben 10 millió forint összegben lakást vásárol, ehhez a munkáltató biztosítja lakáscélú támogatását, a jogszabály alapján a vételár 30%-áig terjedő mértékben, azaz 3 millió forint összegben nyújthat támogatást. Tegyük fel, hogy ugyanezen munkavállaló 2011. adóévben ugyanezen lakást bővíti, korszerűsíti összesen 8 millió forint értékben. Ekkor a munkáltató által nyújtható támogatás maximális összege a 8 millió forint 30%-áig terjedhet (azaz 240 ezer forint lenne nyújtható), azonban figyelembe véve a 2010. évben a munkáltató által nyújtott 3 millió forint öszszegű támogatás összegét, ez a támogatás 2011-ben már csak 2 millió forint összegben lehetséges. (Természetesen a lakáscélú felhasználást minden esetben igazolni kell.) Összegezve a fentiekben vázoltakat: A munkáltatónak lehetősége van tehát a munkavállalói részére akár a cafettéria rendszerében történő, akár azon kívül biztosított lakáscélú munkáltatói támogatás nyújtására. E támogatás történhet egy vagy több részletben is, azonban arra figyelni kell, hogy a 2010. január 1-je után adott támogatás mértéke ne haladja meg az építési költség vagy vételár 30%-át, valamint több munkáltató együttes támogatása esetén sem az 5 millió forintot. Kérdés Egy társaságunk által szervezett verseny első helyezett csapata megbízásunkból vesz részt egy televíziós interjún és sajtótájékoztatón. A megjelenés költségeit (utazási, szállás, étkezési költség) társaságunk szeretné megtéríteni a csapat tagjai számára.
Kérdéseink: 1.) Milyen lehetőség nyílik a fent említett költségek megtérítésére, figyelembe véve, hogy a csapat tagjai társaságunknak nem munkavállalói? 2.) Helyesen járunk el, ha az átutalt összeget a magánszemély egyéb jövedelmének tekintjük? Társaságunk ebben az esetben kifizetői minőségében a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata alapján az előírt adót és járulékot levonja, bevallja, befizeti és tárgyévet követően erről igazolást állít ki a magánszemély részére. 3.) Megoldás lenne-e, ha a felmerült költségek a társaság nevére kiállított számlák ellenében, kvázi költségtérítésként kerülnek kifizetésre? Ebben az esetben fő kérdés számomra, hogy milyen jogviszonyra tekintettel valósulna meg a kifizetés? Válaszol: Verebi Ivett Kiadónkhoz érkezett, a fenti témában feltett kérdésére válaszolva kétféle megoldást találok helyesnek. 1.) Az Önök társasága által szervezett verseny első helyezettjeivel a verseny lebonyolítása után megbízási szerződést kötnék, melyben közösen meghatároznánk (társaság és magánszemély) a megbízási szerződés részleteit. Így különösképpen a következőket foglalnám a megbízásra irányuló szerződésbe: A magánszemély feladata mindenképpen megjelölésre kell, hogy kerüljön, jelen esetben a televíziós interjún és sajtótájékoztatón való részvételre irányulva. A magánszemély díjazásának meghatározása a feladat ellátása érdekében. Ezen belül két lehetőséget látok:
A díjazás magában foglalja az interjún, illetve a sajtótájékoztatón való megjelenés, részvétel utazási és szállásköltségeit. Erre való tekintettel, ilyen jogcímen további költséget a magánszemély nem számolhat el, viszont alkalmazhatja az ún. 10%-os költséghányadot a bevétellel szembeni jövedelem megállapításához ekkor a bevételből értelemszerűen levonva a 10% költséghányadot megkapjuk, hogy az adózás alá eső jövedelemrész a bevétel 90%-a. A megbízási díj nem tartalmazza a feladat ellátásával, a tevékenység folytatásával összefüggő költségeket, azokat a magánszemély megelőlegezi, majd utólag az Szja-tv. 3. számú mellékletében felsorolt elismert költségekre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével állapítható meg a magánszemély jövedelme. Felhívnám a figyelmet, hogy ezt a lehetőséget alkalmazva kizárólag az Szja-tv. 3. sz. mellékletének 17. pontjában felsorolt hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás vehető figyelembe! Amennyiben társaságuk a magánszemély részére az élelmezés, étkezés költségeit is meg kívánja téríteni, akkor azt a hivatali, üzleti utazással összefüggésben az adóalapba nem tartozó, költségnek nem számító tételként kell figyelembe venni, de csak akkor, ha a szálláshely árában megjelenik a reggeli szokásos értéke. A hivatali, üzleti utazással kapcsolatban szükségesnek tartom magában a szerződésben jelezni azt a tényt, miszerint a megbízott személy a társaság tevékenységével összefüggésben látja el feladatát (mivel ekkor a hivatali, üzleti utazás is értékelhető adójogi szempontból). A megbízási jogviszonyra való tekintettel a fenti esetek mindegyike az önálló tevékenység kategóriája, adójogi megítélése is ennek függvényében alakul. Célszerű a magánszemélyt nyilatkoztatni az adóelőleg-levonási szándékáról, költséghányad alkalmazásáról, esetleges további jogviszonyairól, magánnyugdíjpénztári tagságáról, adóterhet nem viselő járandóságairól stb. A nyilatkozat formájára vonatkozó jogszabályi megkötés nincs, ehhez segítséget
nyújthat az adóhatóság hivatalos honlapján található adóelőleg-nyilatkozat az adóelőleg-megállapítás módjáról. Ha a kifizető bármelyik módozatot választja, úgy a magánszemély megbízási díjából az előzőek figyelembevételével számított jövedelméből meg kell állapítania, le kell vonnia, be kell vallania és be kell fizetnie a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadót, egyéni járulékokat (nyugdíj, 4% vagy 6 % egészségbiztosítási járulék), valamint a kifizetőt terhelő 27% mértékű társadalombiztosítási járulékot. Az adóév végén ki kell adni az önálló tevékenységből származó jövedelem összegét, valamint a levont járulékokat tartalmazó igazolásokat. 2.) A másik megoldásként az Ön által említett egyéb jövedelemként értékelt kifizetés kínálkozik. Ebben az esetben értelemszerűen a felek között (magánszemély és kifizető) nem jön létre megbízási jogviszony, ezért szerződést sem kell kötni. A kifizetéskor a már említett adóelőleg-nyilatkozattal kell rendelkeznie a kifizetőnek a személyi jövedelemadó helyes megállapítása érdekében. A kifizetőnek a magánszemélytől levont személyi jövedelemadó összegét szintén be kell vallania és be kell fizetnie, valamint az így kifizetett összeg után meg kell fizetnie a 27%-os egészségügyi hozzájárulást. Az adóév végén a kifizetőnek szintén ki kell állítania a magánszemély részére az egyéb jövedelem összegét, valamint a járulékot tartalmazó igazolásokat, mely utóbbin természetesen csak a kifizetőt terhelő egészségügyi hozzájárulás összege fog szerepelni. A harmadik kérdésére válaszolva nem látok jó megoldást, hiszen kifejezetten költségtérítés kifizetésére csak valamely jogviszonyra (munkaviszony, egyéb jogviszony) való tekintettel, szigorúan az Szja-tv. keretei között van lehetőség.
Kérdés: A személyi jövedelemadóról szóló törvény 70. (2) b) pontja rendelkezik arról, hogy a munkáltató által a munkavállalónak [a 70. (4) d) pontban definiált] melegétkeztetés formájában juttatott bevételből a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) havi 18 000 forintot meg nem haladó rész a 71. (1) bekezdése szerinti kedvezményes, 25%-os mértékkel adózik. A 71. (2) bekezdésében foglaltak szerint a juttató az (1) bekezdés szerinti adókötelezettségének megállapításához figyelembe veszi a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételek fennállásáról szóló nyilatkozatát. Ha az adott juttatás megfelel a vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész olyan adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, amelyre vonatkozóan a 69. rendelkezései az irányadók (azaz utóbbi esetben 54% Szja-, 1,54 27% társadalombiztosítási járulék-, valamint 1,54 1,5% szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli). Kérdésünk, hogy melegétkeztetés esetén a juttatás alapjául szolgáló jogviszony definíciót helyesen értelmezzük-e abban az esetben, ha a munkavállaló több munkáltatónál áll jogviszonyban, akkor mindegyik munkáltatótól külön-külön havi 18 000 forintig kaphat kedvezményes, 25%-os Szja-teherrel járó melegétkezési utalványt, és nem a munkáltatók összességére értendő a havi 18 000 forintos limit. Amennyiben fenti értelmezésünk helyes, a munkavállaló 71. (2) bekezdésében előírt (más jogviszonyokból származó jövedelmekre vonatkozó) nyilatkozata az egyes munkáltatóknál nem befolyásolná a kedvezményes adózási limit elérését. A munkáltatónak a melegétkeztetési utalvány juttatása során keletkezik-e ennek ellenére az Szja-tv. 71. (2) bekezdése szerinti nyilatkoztatási kötelezettsége?