50ETI-BEN. Köszöntő. Tartalom. øtinfo 2012. november 1. Köszöntő

Köszöntő Köszöntő Tartalom ÉV AZ Kedves Olvasók! Az év végét megelőzően gőzerővel folyik a munka, zajlanak a szakmai események az egészségügyi szakképzésben és a GYEMSZI ETI Főigazgatóság falai között. Az ETI 50. évfordulójának alkalmából indított cikksorozat következő állomásán, az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet és az Egészségügyi Minisztérium több évtizeden át tartó eredményes munkáját ismerhetik meg, két olyan interjú által, melyben Dr. Bártfainé Gelencsér Teréz és Sövényi Ferencné beszél az egészségügyhöz, a szakképzéshez és az ETI-hez való kötődéséről. Változó Világ Változó Ápolás: Innováció és Tradíció címmel a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központban került sor a jubileumi biennális esemény megrendezésére. Ebben az évben a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Ápolási Tanszéke adott otthont az ápolás szakma egyik legrangosabb eseményének, a Főiskolát és Egyetemet Végzett Ápolók X. Országos Találkozójának. Beszámolót olvashatnak Dr. Helembai Kornélia tanszékvezető tanár és egyben a Konferencia elnöke tollából. A konszolidációt megelőzően a települési önkormányzatok fenntartásában működő fekvőbeteg-szakellátó intézményeiben véget ért a képzési szükségletek felmérése. Dr. Abay-Nemes Orsolya, a GYEMSZI ETI Főigazgatóság Stratégiai Elemző Osztály osztályvezetője tájékoztatást ad a mérés céljáról és témájáról, a felmérés formai és időbeni lefolyásáról, valamint a beérkezett kérdőívek feldolgozásáról. Októberben konferenciák, különböző szakmai napok és rendezvények színes palettája tárult a szakma képviselői és az érdeklődők elé. Többek között megrendezésre került, a Magyar Radiológus Asszisztensek XVII. Kongresszusa, valamint 2012 szeptemberében a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség 14. konferenciája, egybekötve a 9. Országos Járóbeteg Szakdolgozó Konferenciával. Interjú Dr. Bártfainé Gelencsér Terézzel 2 Interjú Sövényi Ferencnével 4 Járóbeteg szakellátás 7 Képzési szükségletek felmérése a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeiben 8 Beszámoló az MRAE XVII. Kongresszusáról 11 A fejfájás kezelése természetes módszerekkel 13 Befejeződött a szaktanácsadói hálózat tagjainak felkészítése 14 Beszámoló a Főiskolát és Egyetemet Végzett Ápolók X. Országos Találkozójáról 16 VII. EDEN kutatási workshop Leuven 18 Szimuláció Alapú Tanulás 18 Pályázatok 20 Továbbra se hagyják figyelmen kívül pályázatfigyelőnket és éljenek a pályázatok adta lehetőségekkel! Kellemes időtöltést kívánunk minden kedves Olvasónknak! Az øtinfo szerkesztősége øtinfo 2012. november 1

ÉV AZ Aktuális hírek Az elmúlt 50 évben a szakképzéshez, továbbképzéshez és ezek fejlesztéséhez kapcsolódó minisztériumi központi feladatok végrehajtásának egyik legnagyobb bázisa volt az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (továbbiakban: ETI). A Minisztérium által meghatározott feladatokon túl fejlesztett, innovált, a fejlődést szolgáló szakmai elképzeléseket öntötte formába, melyeket szoros együttműködésben és harmonikus viszonyban végzett az Egészségügyi Minisztérium mindenkor illetékes főosztályával és annak munkatársaival. Az 50 év közös és eredményes munkája abban rejlik, hogy a folyamatos változásokhoz az ETI minden esetben gyorsan tudott alkalmazkodni, sokszor eléje ment a változásoknak és mindig kész volt új alapfeltételekkel folytatni a munkát. Az alábbiakban 2 interjút adunk közre olvasóinknak, melyben Dr. Bártfainé Gelencsér Teréz és Sövényi Ferencné beszél az egészségügyhöz, a szakképzéshez és az ETI-hez kötődő munkájáról. Interjú Dr. Bártfainé Gelencsér Terézzel Az ETI és az Egészségügyi Minisztérium egykori munkatársával Milyen kötődései vannak az egészségügyhöz? Szakmai pályámat mindvégig az egészségügyben töltöttem, dolgoztam kis és nagy intézetben szülésznőként, szakoktatóként, valamint lehetőségem volt az ETI szakmai és pedagógiai fejlesztő munkájában munkatársként, majd az Egészségügyi Minisztérium köztisztviselőjeként az egészségügyi szakképzés ágazati irányításában részt venni. Melyek voltak az első élményei a szülésznői munkával kapcsolatosan? Családi indíttatás, vagy inkább fiatalkori élmények vezettek a szülésznői pálya felé. Sok-sok unokatest- Dr. Bártfainé Gelencsér Teréz vérrel dédnagyanyám bőszoknyájának árnyékában töltöttük a gyermekéveket és többször mesélt arról, hogy özvegyen falusi bábaként nevelte fel tíz gyermekét. Ma már tudom, hogy nem annyira a szakmáról való elképzelés, mint inkább az Ő személyisége segített a pályaválasztásban. A szülésznőképzőt 1966-ban végeztem Pécsett és a képzésben előírt négyhónapos külső kötelező szakmai gyakorlatot Bonyhádon töltöttem. Az első munkahelyem, melyet akkor másfél évre központilag jelöltek ki, a pincehelyi kórház volt. A szülésznőképző orvosegyetemi klinikai háttérrel nagyon jó elméleti és gyakorlati felkészítést adott, így már a gyakorlatok alatt is képesek voltunk a munkánkat önállóan megszervezni és felügyelettel ugyan, de egyedül végezni. Az anyáknak járó szülési-, gyermekgondozási kedvezmények kiterjesztése következtében több várandós anya volt, és az egy műszakra jutó szülések száma is emelkedett a korábbihoz viszonyítva, így a szülészeti team részéről is nagyobb figyelmet igényelt a munkaszervezés. Kis ágylétszámú intézményben az akkori nagy betegforgalmat csak jó irányítással lehetett úgy szervezni, hogy az anyák életük egyik legszebb eseményét örömmel éljék meg. A szülő anya és a nőgyógyászati beteg a szakmai protokoll betartása mellett mindig egyéni ápolást igényelt, és ezt a szakmai filozófiát az első gyakorlóterületen olyan bábáktól tanultam meg, akik ugyan nem foglalkoztak tudományosan az ápolási folyamat meghatározásával, de ismerték a pácienseiket és a szükséglet szerinti ápolást empirikusan alkalmazták. Dombóvári kötődésű vagyok, ezért 1969-től az újonnan épült városi kórház átadása után korábbi szülészet tanárom, Dr. Mutschler Ferenc főorvos hívására a központi anaestesiológiai osztályon, asszisztensként kezdtem dolgozni. Ez az időszak egy nagy hőskorszak volt, hiszen képesítés nélkül, egyedül úgy vezettük a narkózist, hogy a műtétet végző orvosra, vagy valahol az intézeten belül tartózkodó altatóorvosra számíthattunk abban az esetben, ha segítség kellett. Létszámban is kevesen voltunk, gyakori ügyeletek után másnap végigdolgoztuk a napot. Kicsi gyermekem volt és bár szívesen dolgoztam a műtőben mégis úgy döntöttem, hogy a szülészeti-nőgyógyászati osztály főnővérének nyugdíjba vonulása miatt megüresedett, megajánlott osztályvezetői állást elvállalom. Az új munkakörömben az osztályon dolgozó szülésznők szakmai munkájának irányítása mellett az egyénre szóló ápolás megvalósítása volt az igazi cél. Hogyan került kapcsolatba az egészségügyi szakoktatással? Vezető szülésznőként, munkakörömből adódóan egyrészt a szakközépiskolai tanulók szülészeti-nőgyógyászati szakmai gyakorlatát szerveztem és vezettem, 2 øtinfo 2012. november

Aktuális hírek ÉV AZ másrészt a tanuló szülésznők gyakorlati oktatásában vettem részt. A közoktatás rendszerébe illesztett szakközépiskolai képzés a szülésznőképzésben is változást indukált. A tanulók első képesítésként különböző megnevezéssel, de hasonló kompetenciával általános ápoló, általános aszszisztens képesítést szereztek, majd munkaviszony mellett, 10 hónap, azaz egy tanév alatt, különböző ráépülő szakosító képzésben vettek részt. Különösen megterhelte a munkahelyet, ha egy betegellátó osztályról többen is iskolába jártak. A szakmai gyakorlatok letöltése a munkahelyen történt, heti egy napot pedig a hallgatók központi oktató iskolában töltöttek. A gyakorlott szülésznők felügyelete a képesítés megszerzése után is szükséges volt, hiszen a dolgozónak további irányított gyakorlat és tapasztalatszerzés kellett ahhoz, hogy a szülőszobán önállóan, felelőséggel képes legyen dolgozni. Az ápolás és szülésznőség gyakorlati követelményeit meghatározó, akkori szakmai tantervek orvos-szemléletet tükröztek, így a személyre szabott ápolásról csak jóval később, a nyolcvanas évek táján kezdtünk beszélni hazánkban. Kerestem annak lehetőségét, hogy különböző szakmai rendezvényeken és konferenciákon, előadóként, hallgatóként részt vegyek, a tapasztalatokat hazavigyem. Így a dombóvári kórházban a munkatársak és a tanulók is viszonylag korán megismerkedtek az ápolás mint önálló disciplina fogalomkörével. A havi rendszerességgel megtartott osztályos továbbképző napok pedig lehetőséget adtak arra, hogy szemléletet váltsunk az ápolás napi gyakorlatában is. Szülésznőként nagyon tartalmas évek voltak ezek, úgy gondolom, hogy a továbblépéshez indíttatást és biztos szakmai alapot kaptam. Milyen szakmai kihívást jelentett főállású intézeti szakoktatóként dolgozni? Az egészségügyi főiskolai tanulmányaimmal egy időben, új munkakörben, új munkahelyen új feladatot kaptam. Székesfehérváron, majd a fővárosi Jahn Ferenc kórházban függetlenített intézeti szakoktatóként dolgoztam. Feladatom egyrészt a kötelező továbbképzések megszervezése, másrészt a kórházzal együttműködési megállapodást kötött egészségügyi szakképzést folytató iskolák tanulói részére szervezett évközi és nyári gyakorlatok felügyelete volt. Utóbbi munkahelyemen az iskolai szakoktatókkal, a kórházi osztályos vezető nővérekkel együttműködve a nyári gyakorlatokra kidolgoztuk és megszerveztük a tankórtermi rendszert. A tanulók itt védett környezetben, jó személyi és tárgyi feltételek mellett, irányítottan és folyamatában sajátították el a mindennapos betegellátás gyakorlatát. A feladatra több szakmaterületről felkészített intézeti ápolók szakmai hitelességük révén nem csak a tanulókban, de munkatársaikban is erősítették az ápolói pálya iránti elkötelezettséget. A tankórtermi gyakorlatok során külön ápolási dokumentációt alkalmaztunk, majd a tapasztalatokat később, az ETI gondozásában kiadott módszertani füzetben jelentettük meg. Az ápolási dokumentációról készült füzetből, az ETI-ben még hosszú évekig tanítottak. Hogyan lett az ETI munkatársa? A Továbbképző Intézetben az akkori főigazgató, Salczerné Dr. Hock Mária lehetőséget biztosított arra, hogy a korábbi munkahelyeken elkezdett témákban kutathassak. Nagyon jó légkört biztosított a munkavégzéshez. A későbbiekben az Intézeten belül létrehozott Ápolásfejlesztési Osztály vezetésével bízott meg, ahol a Módszertani Osztályból kiválva az ápolás, mint önálló szakmaterület elismerésén, elismertetésén dolgozhattunk. Munkám során így országszerte folytattunk tapasztalatcserét, valamint számos publikáció is született ez idő alatt. Az Intézet fő tevékenységének ugyanakkor mégiscsak a képzések fejlesztése jelölhető meg. Hogyan foglalható össze az ezzel kapcsolatos tevékenysége? Az ETI munkatársaként eltöltött két év során az egészségügyi szak- és továbbképzésben bekövetkező változásokra való felkészüléssel foglalkoztam. Mivel megítélésem szerint az ápolás területén akkoriban túlsúlyban voltak az elméleti ismeretek a gyakorlati képzésekkel szemben, ezért az Ápolásfejlesztési Osztály vezetőjeként két munkatársammal az egészségügyi szakdolgozók tevékenységének teljes körű feltárásával foglalkoztunk. A munka eredményeként született meg az Ápolói pályatükör, és az ápolás különböző szakmaterületeit leíró tevékenységlista, amely tulajdonképpen azokat a feladatokat tartalmazta, amelyekre az ápolók képesítettek és a gyakorlatban végeznek. Külföldi tapasztalat alapján elsajátított DACUM módszerrel (Dr. Etel-Milkovics asszony felkészítő programja alapján) kidolgozott komplex eljárás alapjául szolgált a későbbiekben bevezetett kompetencia-alapú képzéseknek is. Melyek voltak ekkoriban a szakképzés legfontosabb jellemezői? Az 1990-es években sok szakmapedagógiai kísérlet indult, melyeknek iránya és célja az érettségit követő tiszta profilú egészségügyi szakképzés újraélesztése volt. Az ideiglenes jelleggel jóváhagyott munkaerő piaci támogatással (is) indított képzési programok tapasztalatai nagyban segítették az egészségügyi szakképzés átalakításáról kiemelten az ápolói szakmaterület fejlesztéséről hozott minisztériumi vezetői döntést. A Minisztériumban a Szakképzési Főosztály osztályvezetőjével Dr. Bán Máriával, majd Sövényi Ferencné főosztályvezető asszonnyal folytathattuk az ETI-ben megkezdett munkát. A Minisztérium munkatársaként többek között a Világbanki Program szakmai irányításában vettem részt. Ezen projekt számos szakmaterülettel és intézménnyel így az ETI-vel, valamint a Nemzeti Szakképzési Intézettel való együttműködést is szükségessé tette. Milyen eredményeket sikerült elérni a Világbanki Program során? øtinfo 2012. november 3

ÉV AZ Aktuális hírek Maga a program olyan komplex iskolafejlesztést tett lehetővé, amely magában foglalta a képzési programok, tananyagok és taneszközök fejlesztést, valamint a tanárok felkészítését is. Első körben az egészségügyi szakképzés területéről 12 iskola pályázata nyert támogatást, majd további iskolák is a program részévé váltak. Koncepcionálisan voltak vitáink a program célkitűzéseivel, ugyanis ekkor már szaktárcai döntés született az egészségügyi szakképzés, ezen belül különösen az ápoló és szülésznőképzés Európai Uniós normáinak megfelelő átalakításáról, amely kötelezően írta elő a képzésbe történő belépés életkori idejét, a tiszta profilú képzési tartalmat és óraszámot, valamint az elmélet és gyakorlat arányát. A Világbanki Program kapcsán meghatározásra került a humán szakközépiskola szakmai programja és párhuzamosan folyt az arra épülő egészségügyi (és szociális) képzések részletes tartalmi kidolgozása. Kiadásra került az Országos Képzési Jegyzék, amely szintén szükségessé tette az egyes szakmaterületek követelményeinek és képzési programjainak teljes átdolgozását. Hogyan történt a tantervek átdolgozása? Felkért szakértők szakoktatók, szakdolgozók, orvosok kapcsolódtak be az új képzési dokumentumok létrehozásába. A tantervek készítésének minisztériumból való irányítását Sövényi Ferencné vezetésével, illetve munkatársammal Kis Máriával együtt végeztük. A különböző szakmaterületekkel, illetve szakmai kollégiumokkal való egyeztetések pedig hol a minisztériumban, hol pedig az ETI-ben történtek. Számomra külön meghatározó program volt a szülésznő képzés megújítása, melynek szakmai és formai elkészítésében is részt vettem. A kiadott dokumentum a csatlakozást megelőző egyeztető tárgyalásokon sikerrel felelt meg az EU követelményeinek. Hogyan zajlott a képzési dokumentumok moduláris tantervekre való átírása? A szakképzésben a moduláris tantervi építkezésnek ott van nagy jelentősége, ahol a szakmaterületek között több átfedés van, azaz azonos követelményt tartalmaz a program. Az egészségügyi szakképzés felépítése mindig is több lépcsős volt, így az egymásra épülő, vagy elágazó képzések egyébként is adták a feladatot a közös tartalmi elemek feltárására és a képzésben résztvevők meglévő kompetenciáinak elismerésére annak érdekében, hogy az újabb képesítés megszerzése értéket és ne ismétléseket tartalmazzon. Az ETI-ben munkacsoport végezte az elemző és fejlesztő munkát, melynek eredményeként kialakult a kompetenciákra lebontott modulhálózat. A rendszer a külső szemlélő számára bonyolultnak tűnt, ám aki felismerte a belső tartalom logikáját annak gazdaságos felhasználást tett lehetővé. Hogyan látja az ETI elmúlt 50 évét? Az Intézet időrendben letérképezi a magyar egészségügyi szakképzés történetét. Működése karizmatikus vezetői és magas színvonalon teljesítő munkatársai révén mindig segítette, vagy inkább generálta az egészségügyi szakdolgozók európai színvonalú képzését. Volt munkatársak és tanítványok emlékeznek úgy, hogy jó volt ott dolgozni és tanulni. Az ötven év elmúlt, és ezzel az Intézet átalakult. Egy nagy struktúra része lett és remélhető, hogy a létrehozott új szervezet az elődök igényességével működik tovább. Interjút készítette: Bakos András Interjú Sövényi Ferencnével Az Egészségügyi Minisztérium és az ETI egykori munkatársával Milyen kötődései voltak az egészségügyhöz? Életem első tizennégy évét a Csongrád megyei tanyavilágban Mindszenten töltöttem. Pályafutásom megkezdése előtt az egészségügyhöz kevés kötődésem volt. A gimnázium Sövényi Ferencné befejezését követően kezdetben erdő-, a későbbiekben pedig bányamérnök szerettem volna lenni. Végül, mégis az egészségügy mellett döntött Valójában úgy adtam be az Orvosi Egyetemre a felvételi kérelmemet, hogy alaposabb ismeretem lett volna az egészségügyről. A felvételim nem sikerült, de azért nem keseredtem el, inkább kerestem egy olyan lehetőséget, ahol az érettségi után továbbtanulhatok. A Nők Lapjában találtam is egy hirdetést, amely szerint az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Szakiskolájában bentlakásos tanfolyamot indítanak leendő ápolók számára. Ez nagyon megtetszett nekem, különösen azért, mert ekkoriban igen nehéz körülmények között éltünk, ott pedig úgy részesülhettem ingyenes oktatásban, hogy közben szállást és étkezést is biztosították számomra. Így indultam el ezen a pályán, amit soha nem bántam meg. Milyen élményei voltak az iskolával kapcsolatosan? Az Ápolóképző iskola klasszikus programja során amely abban az időben minden bentlakásos iskolát jellemzett hat hét lehetőség volt a szakterület megismerésére, hogy eldönthessük, szeretnénk-e továbbra is ezen a területen dolgozni. Itt a műtőtől a boncteremig, a jövőbeni munkaterületünk valamennyi részét bemu- 4 øtinfo 2012. november

Aktuális hírek ÉV AZ tatták. A hat hét leteltével kellett dönteni, hogy vállaljuk-e a további tanulást vagy képtelenek lennénk az egészségügyben dolgozni. Ebben az időben még nem volt jellemző a képzés során a nagymértékű lemorzsolódás, hiszen a többségé ben vidékről érkezett hallgatók számára a tanulás egyfajta kiemelkedést jelenthetett addigi környezetükből. Milyen benyomásai voltak az ápolónői munkával kapcsolatosan? Az első élményem után, azt hiszem legerősebben a segítségnyújtás munkálkodott bennem. A betegek ránk tekintő szemeit figyelve azt érezte az ember, hogy segítséget várnak tőlünk. Később az ápolás és az orvoslás számtalan területét megismertem. Ha belegondolunk, az ápolás területén mindenféle emócióval találkozhat az ember, kezdve a gyerek megszületése okozta boldogságtól egészen addig a szomorúságig, amelyet egy beteg utolsó útjára való elkísérése okozhat. Az itt szerzett szakmai tapasztalatokat később az oktatásban is fel tudtam használni, valamint az itt szerzett értékeket a Minisztériumba is magammal vittem. Hogyan került a Minisztériumba? A szakképzésben 1975-ben jelentős változás történt. Kiteljesedett a szakközépiskolai képzés, és ettől az évtől kezdve indult az első egészségügyi főiskolai képzés hazánkban. Nekem ekkor ajánlottak egy főelőadói munkakört a gyógyító-megelőző ellátás területén. Kezdetben ügyintéző jellegű feladatokat végeztem, de mivel szinte mindenki egykori orvos oktatómat, az akkori minisztert Dr. Schultheisz Emilt is beleértve tudta rólam, hogy ápoló és szakoktató voltam, a későbbiek során számtalan ápolással összefüggő feladat hozzám került. Ezek elsősorban az ápolás fejlesztésével, illetve menedzsmentjével összefüggő feladatok voltak, amelyek keretében különböző programokat és előadásokat szerveztünk, illetve belföldi-, valamint nemzetközi konferenciákon vettünk részt. Ezen belül az ápolással kapcsolatos szemléletváltás fontos szerepet játszott a minisztériumi tevékenységében Igen, hiszen hazánkban az egészségügy ezen területe nagyon érdekes fejlődési folyamaton ment keresztül. A hatvanas években ugyanis még teljesen orvos-szemlélet uralkodott a szakdolgozó különösen az ápolóképzés terülten. A nyolcvanas évek közepén kezdtek másként gondolkodni az ápolásról az intézmények és a Minisztériumban is. Már nem csak orvosokat delegáltak konferenciákra, hanem ápolókat is. Magam is többször voltam Nyugat-Európai országokban, az Egyesült Államokban, Kanadában is, hogy összegyűjthessük azt a tudást, amely ahhoz volt szükséges, hogy itthon is másként tekinthessünk az ápolásra. Nekem megadatott az a lehetőség is, hogy a magyar ápolás ügyet képviselhettem a WHO Európai Irodájában, mint Chief Nursing Officer. Sokat tanultam és az ismereteket igyekeztem közkinccsé tenni. Hogyan került kapcsolatba az ETI-vel? A nyolcvanas évek közepén az Egészségügyi Minisztérium a gyógyító-megelőző ellátás területéhez kapcsolta a szakképzés felügyeletét is. A Minisztérium főelőadójaként azt a feladatot kaptam, hogy vizsgáljuk meg milyen szakmai ismeretekkel és szakképesítéssel rendelkező szakdolgozókra van szüksége az egészségügy egyes szakterületeinek. Ezen munka kapcsán kerültem először szorosabb kapcsolatba a Továbbképző Intézettel. Ez időben a Minisztériumban is többször volt átszervezés, amikor változott az intézmények szakmai irányítása is, és ez bizony az ETI-t is érintette. Az 1993-ban történt átalakítás egyik nyertese az ápolás és a szakképzés volt; létrehoztak egy Ápolási Főosztályt, amelynek főosztályvezetőjévé neveztek ki. Az ETI ezt követően felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Főosztálynak, többek között a különböző szakmai tervezetek elkészítésében. Gondolom, sok pozitív élménnyel is gazdagodott a minisztériumi munka során Igen, ezek közül egyik, talán a legnagyobb siker az 1997-ben alkotott Egészségügyi törvény volt; önálló fejezetként először került törvényi szintre az ápolás, mint klasszikus ellátási forma. Ezen kívül a Törvény először tette kötelezővé az ápolás tevékenységének dokumentálását is, mert ugye az a munka ami nem dokumentált nincs is. Az ápolási dokumentáció fontos egyrészt a beteg másrészt az egészségügyi szakdolgozó védelme miatt, hiszen így minden adat, történés a kórházi kezelés ideje alatt rögzített és visszakereshető, valamint a későbbiekben a dokumentációk a kutatások értékes részét képezhetik. Nagyon fontos feladatunk volt a szakképzés fejlesztése és ezen belül kiemelten a kötelező EU konformitás megteremtése és sikeres megvalósulása. Milyen kapcsolata volt az ETI-vel és hogyan látta a Minisztérium munkatársaként az ETI tevékenységét? Ahogyan már említettem az Intézettel 1985-ben kerültem először szorosabb kapcsoltba, de az ETI jogelődjének számító Szaktanfolyamos Iroda működését már annak 1962-es megalakulása óta nyomon követtem. 50 év alatt az Intézet nagymértékű fejlődésen, átalakuláson ment keresztül. A kezdeti időszakban az Egészségügyi Szaktanfolyamos Iroda elsősorban oktatásszervezéssel, valamint bizonyos mértékű továbbképzéssel is foglalkozott. Az igazi továbbképzés 1970-es évek közepétől kezdődött, de ez az időszak nem csak az egészségügyben, hanem valamennyi szakterületen a továbbképzések felvirágzásának időszakának mondható. 1976-tól kezdve az ETI a képzési feladatain túl kiemelten foglalkozott a továbbképzésekkel kapcsolatos feladatok megoldásával, így az Intézet munkatársai øtinfo 2012. november 5

ÉV AZ Aktuális hírek módszertani leveleket dolgoztak ki, tanterveket állítottak össze, valamint a továbbképzéssel kapcsolatos felméréseket is készítettek. Ezt az időszakot gyakran a csíkos füzetek időszakaként emlegettük. Az Intézetnek különleges szerepe is volt. Három olyan programot is kifejlesztett, amely a későbbiek során az egészségügyi főiskola egy-egy szakának alapjául szolgált. A szakoktató-képzés mellett, az intézetvezető képzést, valamint a mentő tisztek képzésének felsősoktatási szintre emeléséhez szükséges előkészületeket is elvégezte. 1975-től viszonylag egységes képzési rendszer jött létre, például csak az ETI hatáskörébe tartoztak a speciális szakosítások, az alsó fokú képzések és néhány egyediséggel rendelkező képzés. Hogyan változott meg mindez a nyolcvanas években? A nyolcvanas évek közepén az egészségügy szinte robbanásszerű fejlődésnek indult, így nagyon sok szakemberre volt szükség. A Továbbképző Intézetben is nagymértékben növekedett a képzések száma. Az ETI ugyanakkor felkészült különféle feladatok megoldására, hazai és nemzetközi konferenciák szervezésére is. Végül aztán, mint a Minisztérium számos munkatársa, Ön is dolgozott az ETI-ben. Igen, miután 2002-ben a nyugdíjba vonulást választottam a minisztériumi munkakörömből, itt az Intézetben az Egészségügyi Szakdolgozók Országos Nyilvántartásának vezetője lettem. Az ETI-ben az egészségügyi szakdolgozók országos nyilvántartását végző szervezeti egységet mintegy 4 éven keresztül irányítottam. Ezt követően pedig a feladattal együtt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Országos Szervezetébe (MESZK) kerültünk át két másik munkatársammal, ahol 2006-ig folytattam ezt a tevékenységet. Ezt követően még lehetőségem adódott arra is, hogy az Országos Tisztiorvosi Hivatalban is dolgozhattam. Most (az interjú 2011-ben készült) pedig visszatért az ETI-be Igen, mert 2010. nyár végén Vízvári László, főigazgató úr más kollégákkal együtt- az Intézet 50 éves múltjának felkutatásával, rendszerezésével bízott meg. Ezt a feladatot boldogan vállaltam el, hiszen ahogyan említettem már 1962-től ismerem az Intézet történetét, szerepét. Az Intézet félévszázadáról egy olyan kiadványt is terveztünk, amelyből az ETI munkatársaival, valamint a minisztériumi dolgozókkal készített interjúkból bárki képet kaphat arról, hogy mi is történt az elmúlt öt évtizedben a hazai egészségügyi szakképzésben és továbbképzésben. 1 Milyen szerepet tölthet be egy ilyen visszaemlékezés az Intézet életében? Az Intézet 50 éves múltjáról ez valójában emlékirat azoknak, akik itt dolgoztak és dolgoznak, azoknak akik itt tanultak, és azoknak is remélem, akik majd csak később fognak itt tanulni és szeretnének valamilyen módon visszatekinteni a múltba. Maga az Intézet az egészségügyi szakképzés szinte valamennyi korszakában szerepet játszott. AZ ETI különösen a továbbképzések szempontjából zászlós hajóként fogható fel, mert az Intézeten belül olyan feladatokat is végre tudtak hajtani, amelyet az Egészségügyi Minisztérium nem tudott megvalósítani. Milyennek látja ma az egészségügyi szak- és továbbképzés helyzetét? Mint ismeretes az egészségügyi szakképzésnek 2002-ig két klasszikus modellje volt. Ezt követően már nagyon gyors változások történtek, különösen az utóbbi néhány évben. Ezt nem tartom szerencsésnek, sem a szakképzés vonatkozásában, sem pedig a közoktatás szempontjából, hiszen egy program elindítását követően mintegy 8 10 év szükségeltetik, hogy megmutatkozzanak az eredmények vagy hiányosságok. Csakis ez után lehet eldönteni, hogy jól sikerült, vagy bizonyos módosításra szoruló programról van-e szó. Nagyon gyors változásokat tehát nem szerencsés az egészségügyi szakképzés területén sem alkalmazni. Más a helyzet a továbbképzés területén, amely jóval rugalmasabb a szakképzésnél. Mivel a továbbképzéseknél, rövidebb képzési idő alatt jóval gyorsabban lehet ismereteket átadni, így hamarabb megvalósítható a különböző továbbképzési programok váltása is. Az Intézetnek ebben is nagy szerepe volt, hiszen szakszerűen kidolgozta a továbbképzések minősítésének rendszerét is. Melyek azok a lépések, amelyeket üdvösnek tartana a szakképzés fejlesztésében? Az életen át való tanulás filozófiája indokolja, hogy a felsőoktatási intézmények egyre több olyan programot működtessenek, ahol a hozott érték egyúttal a tanulási időben való csökkenést is jelenti. Különösen fontosnak gondolom ezt a kiegészítő képzést a több szintes képzések esetében. Milyennek látja az egészségügyi szak- és továbbképzés jövőjét? Az Intézet ötven éve a számadás időszaka, így óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan tovább? Remélem és bízom abban, hogy az eddig önálló ETI, egy integrációban egészen más szerepet betöltő szervezetekkel együttműködve továbbra is az egészségügyi szakképzés zászlós hajója lesz. Most a várakozás időszakát éljük. Akár így lesz, akár úgy, az ETI tevékenységére, a szakképzéshez, valamint továbbképzéshez értő és felelős szakembereire, minden bizonnyal a jövőben is szüksége lesz mind az egészségügynek, mind a szakképzésért felelős minisztériumnak. Szerintem az ETI egy értékhalmaz. Interjút készítette: Bakos András 1 Szerkesztői megjegyzés: a riportok elkészültek és 2012-ben évben az øtinfo-ban folyamatosan publikálásra kerültek 6 øtinfo 2012. november

Beszámolók ÉV AZ Járóbeteg szakellátás Konferenica beszámoló A Medic ina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2012 szeptemberében 14. alkalommal rendezte meg éves konferenciáját, egybekötve a 9. Országos Járóbeteg Szakdolgozó Konferenciával. Mivel az egészségpolitika történéseit az elmúlt évben is a fekvőbeteg szakellátás átalakítása uralta, sajnos kevés figyelmet kapott a független vagy éppen a kórház-rendelőintézeti egységben dolgozó járóbeteg szakellátás potenciáljainak jobb kihasználása. Úgy láttuk, nem tehetünk mást, mint hogy várjuk a változás lehetőségét és saját eszközeinkkel elősegítjük mindazon értékek érvényesülését, amelyek a járóbeteg szakellátás erősítésén keresztül egy hatékonyabb ellátórendszer kialakítását támogatják. Éppen ezért a 2012-es konferencián az alábbi témákat jártuk körbe: 1. A fekvőbeteg szakellátást kiváltó technológiák és gyakorlatok a mindennapokban, orvosi és szakdolgozói oldalról egyaránt: egynapos sebészet és klinikum, definitív ellátások 2. A járóbeteg központú egészségszervezés lehetőségei és jövője 3. A struktúraátalakításhoz kapcsolódó hatások a járóbeteg szakellátásban: mit látunk a fekvőbeteg szakellátás változásával? 4. Minőségügy a járóbeteg szakellátás szolgálatában, a struktúra folyamat eredmény dimenziókban. Tapasztalatok. 5. A magánfinanszírozott ellátások helyzete és jövője a járóbeteg szakellátásban 6. Gazdasági-műszaki újdonságok az intézményműködtetés terén: best practice esetek és az uniós források hasznosulása 7. Humán-erőforrás helyzet: tervezés, fejlesztés, gazdálkodás, a bértábla módosítás tapasztalatai A konferenciát indító egészségpolitikai fórum fő témája a járóbeteg-intézmények államosítása, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (továbbiakban: GYEMSZI) szerepe, az ágazatban végrehajtott bérrendezés, a finanszírozás alakulása, valamint a minimumfeltételekről szóló jogszabály végrehajtása volt. Dr. Pásztélyi Zsolt, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke szerint alapvető ösztönzőkre lenne szükség a járóbeteg szakellátás súlyának növelésére, a fekvőbeteg szakellátás kiváltására. A GYEMSZI főigazgatója, Dr. Török Krisztina beszámolt arról, hogy már tavaly óta gyűjtik azokat az adatokat, amelyek alapján elkészül a járóbeteg-szakellátási koncepció, és amelyek alapján október közepéig-végéig eldől, mely intézmények azok, amelyeknél a betegellátás szempontjából indokolt, hogy állami kézbe kerüljenek. Olyan szempontokat vesznek figyelembe a döntésnél, mint például, hogy mekkora méretű, milyen formában működik a szakrendelő, kapcsolódik-e hozzá közvetlenül alapellátás. Dr. Szócska Miklós, egészségügyért felelős államtitkár elmondta: jelenleg válságmenedzselést folytatnak, de ennek ellenére vannak sikereik is, hiszen miközben fenntartották a működőképességet, 10 év után még béremelésre is sor került. Hangsúlyozta, a bérrendezés fenntartására és folytatására pluszforrás van a jövő évi költségvetésben. Elmondta, hogy a korábbi adatokkal ellentétben nem 86.000 hanem 88.500 főt érintett az ágazatban a bérrendezés. Egyértelművé tette azonban, hogy a vállalkozási formában működő egészségügyi szolgáltatók nem számíthatnak központi bérrendezésre. A nap zárásaként a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség tartotta meg immár hagyományosan közgyűlését, amelyen a szövetség elfogadta aktuális egészségpolitikai állásfoglalását. øtinfo 2012. november 7

ÉV AZ Beszámolók A konferencia második napjának két fő blokkja a szenvedélybetegségekről, valamint az egynapos ellátásról szólt. A szenvedélybetegségekről beszélt többek között Dr. Zacher Gábor és Prof. Bitter István. Az egynapos ellátás, egynapos sebészet blokkot Dr. Szokoly Miklós (MEST főtitkára) nyitotta meg. A harmadik nap az intézmények mindennapjairól szólt. A hallgatóság így megismerhette a Debreceni Egészségügyi Járóbeteg Központ kontrolling módszertanát, a székesfehérvári Szent György Kórház, valamint az egri Markot Ferenc Kórház felújítása során szerzett jó és rossz tapasztalatokat, a Törökszentmiklóson folyó egészségfejlesztési programot, de képet kapott a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál folyó minőségirányítási munkáról is. Dr. Pásztélyi Zsolt elnök, Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Képzési szükségletek felmérése a települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeiben 1. A mérés rövid összegzése A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi XXXVIII. törvénnyel összhangban 2012 nyarán készült felmérés, mely átfogó képet ad ezen intézmények szakápolói és szakasszisztensi humán-erőforrás ellátottságról. Az egészségügyi szakdolgozók vonatkozásában kiemelt fontossággal bír az emberi erőforrások képzése és megtartása, így ennek szellemében a Semmelweis Tervben foglaltaknak megfelelően, a jövőben a meglévő emberi erőforrások megőrzésére, a térben és időben történő megfelelő felhasználásra kell a hangsúlyt helyezni. 2. A mérés indoklása A felmérés sorozat 2011 novemberében decemberében kezdődött. Először a megyei önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő egészségügyi intézményeket, majd az országos egészségügyi szolgáltatókat, illetve egyetemeket és az egyházi intézményeket vontuk be a felmérésbe. Jelen méréssel átfogó képet kaptunk a szakápolói és szakasszisztensi humán-erőforrás ellátottságáról a konszolidációban érintett valamennyi intézmény vonatkozásában. 3. A mérés témája, célja Célunk annak feltérképezése volt, hogy a konszolidációban érintett intézményekben milyen mértékű szakdolgozói létszámhiány, illetve milyen szakdolgozói szakképzési igény mutatkozik a folyamatos és biztonságos betegellátás megvalósításához. A felmérés elsősorban a ráépülő szakképesítések által betölthető munkakörökre vonatkozott. 4. A mérés formája A méréshez a korábbi felméréseknél is alkalmazott kérdőívet használtuk, mely többségében zárt kérdéseket tartalmazott és a válaszadás megkönnyítése érdekében tartalmazta valamennyi, az Országos Képzési Jegyzékben (továbbiakban: OKJ) szereplő ráépülő szakképesítést, valamint az OKJ előtti másodfokú szakosító képzéseket. A kérdőív hét kérdésből állt az alábbi témaköröket érintve: az intézmény diagnosztikai és terápiás részlegeinek felsorolása; az intézmény szakdolgozói létszám-ellátottsága; az intézmény szakképzésben résztvevő szakdolgozóinak létszáma; az intézmény szakdolgozói létszámából tartósan távollévők létszáma; az intézményben betöltetlen szakdolgozói státuszok száma; szakképzési igények; egyéb észrevételek, javaslatok. 5. A mérésben résztvevők köre A mérésben a korábban települési önkormányzatok fenntartásában működő fekvőbeteg-szakellátó intézmények vettek részt. A kiküldött 53 kérdőívből mind az 53 visszaérkezett, így a részvételi arány 100%-os volt. 6. A mérés ideje A kitöltött kérdőívet az intézményeknek 2012. június 20-ig kellett eljuttatniuk a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet Főigazgatóságra (továbbiakban: GYEMSZI ETI Főigazgatóság). A nyári szabadságolások miatt a határidő egy hónappal eltolódott, így a felmérés 2012. május 31. és 2012. július 25. között zajlott. 7. A beérkezett adatok A kérdőív kitöltésével kapcsolatban felhívtuk az intézményvezetők figyelmét, hogy legyenek tekintettel az egészségügyért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 1/2011. (I. 7.) NEFMI rende- 8 øtinfo 2012. november

Beszámolók ÉV AZ let 3. számú melléklete alapján a szakképesítések egymásnak való megfeleltetésére, valamint az igények megfogalmazásánál az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendeletben foglaltakra. A felmérést, a telefonos egyeztetéseket, az adatok bevitelét és az elemzést a GYEMSZI ETI Főigazgatóság főigazgató-helyettesének kezdeményezésére a Módszertani Főosztály Elemző Stratégiai Osztályának munkatársai készítették. A kérdőívben megadott adatok, elnevezések és így azok elemzése is a felmérés készítésekor rögzített állapotot tükrözik. A beérkezett adatokat időközben a következő tények módosíthatták: minimumfeltételek változásai; nyugdíjazások; pályaelhagyás, illetve a külföldi munkavállalás; intézményi átszervezések, struktúraváltás. 8. A kérdőívek feldolgozása, eredmények 8.1. Az intézmények diagnosztikai és terápiás részlegeinek felsorolása A kérdőív 1. kérdésében azt kértük, hogy a válaszadó sorolja fel, milyen diagnosztikai és terápiás részlegeket (a járóbeteg szakellátás, a diagnosztikai háttér-, valamint a fekvőbeteg és speciális ellátás körében) működtet. A válaszadók részletezték az intézményükben jelenleg működtetett diagnosztikai és terápiás osztályokat illetve részlegeket. A felsorolás nem tartalmazza azokat az egységeket, melyek működésének finanszírozása nem az intézmény költségvetését terheli. Ezen felmérés a szakképzési igények felmérésére, a képzési területek átgondolt szervezési, tervezési folyamataira koncentrált, így jelen összefoglaló a kérdőív 1. pontját nem érinti. Ezen adatok azonban a későbbiekben kiinduló pontként szolgálhatnak a struktúraátalakítás során bekövetkező változásokhoz és a további elemző munkálatokhoz. 8.2. Az intézmények szakdolgozói létszám-ellátottsága A kérdőív 2. kérdése arra irányult, hogy milyen az intézmény szakdolgozói létszám-ellátottsága a betöltött munkakörnek megfelelő szakképesítések szerinti bontásban. A beérkezett adatok alapján megállapítható, hogy a konszolidált települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményei esetében 1789,7 fő az OKJban jelenleg vagy korábban szereplő szakképzettséggel, és 645,5 fő az OKJ megjelenése előtt megszerzett, ún. másodfokú szakosító képzettséggel rendelkező, illetve foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozói létszám. 1 (1. ábra) 1. ábra: A konszolidált települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeiben az egyes szakmaterületek megoszlása (%) 8.3. Az intézmények szakképzésben résztvevő szakdolgozói A kérdőív 3. kérdésével kapcsolatban arra kértük a felmérésben közreműködő intézményeket, hogy jelöljék és írják be az intézmény azon szakdolgozóinak létszámát szakképesítések szerinti bontásban, akik jelenleg szakképzésben vesznek részt. Ebben a kérdéskörben kiemelendő, hogy az 53 intézményből 27 esetében nem jeleztek olyan szakdolgozót, aki jelenleg ráépülő szakképzésben vesz részt. Így az intézmények feléből került ki az a 92 fő, akik négy szakmaterület között oszlanak meg. A ráépülő szakképzés esetében egyértelműen az ápolói szakmaterület preferált 63%-kal. (2. ábra) 2. ábra: A konszolidált települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeiben a ráépülő szakképzésben részesülő szakdolgozók megoszlása (%) szakmaterületenként 8.4. Az intézményekben tartósan távollévők száma A kérdőív 4. kérdésében arra kértük a felmérésben közreműködő intézményeket, hogy jelöljék és írják be az intézmény szakdolgozói létszámából a tartós távollévők (GYES, GYED, tartós táppénz, fizetés nélküli szabadság stb.) számát szakképesítések szerinti bontásban. 1 A törtszámok a munkavállalók sokrétű foglalkoztatási viszonyainak (részmunkaidő, rugalmas munkaszervezés stb.) köszönhetőek. øtinfo 2012. november 9

ÉV AZ Beszámolók A szakdolgozói létszámból tartósan távollévők létszámával kapcsolatban a szakmaterületek összességét tekintve az ápolói és egészségügyi asszisztensi szakmaterületen a legmagasabb a tartósan távollévők száma, míg a képalkotó diagnosztikai és a laboratóriumi diagnosztikai területen dolgozó tartósan távollévők száma meglehetősen alacsony. (3. ábra) Tartósan távollévők száma szakmaterületenként és régiók szerinti bontásban Szakmaterület Dél-Alföld Dél-Dunántúl Dél-Közép-Magyarország Észak-Alföld Észak-Közép-Magyarország Észak-Magyarország Nyugat-Dunántúl Nyugat-Közép-Magyarország Összesen: Ápolói szakmaterület 11 9 0 3 1 4 9 2 39 Egészségügyi asszisztensi 12 1 3 2 6 0 8 6 38 szakmaterület Képalkotó diagnosztikai 0 0 0 0 0 0 0 1 1 szakmaterület Műtéti szakmaterület 3 1 1 1 2 1 0 3 12 Laboratóriumi diagnosztikai 0 1 0 0 0 0 1 1 3 szakmaterület Egyéb szakmaterület 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Összesen 26 12 4 6 9 5 18 13 93 3. ábra: A konszolidált települési önkormányzatok fekvőbeteg szakellátó intézményeiben tartósan távollévők száma szakmaterületenként és régiók szerint (fő) 8.5. A betöltetlen szakdolgozói álláshelyek A kérdőív 5. kérdésében azt kértük, hogy a válaszadó jelölje és írja be a betöltetlen szakdolgozói státuszok számát szakképesítések szerinti bontásban. A szakmaterületek összességét tekintve a betöltetlen szakdolgozói álláshelyek tekintetében megállapítható, hogy amíg az ápolói és a műtéti szakmaterületen a legmagasabb a betöltetlen álláshelyek száma, addig a képalkotó diagnosztikai és az egyéb (egészségügyi gázmester, fülilleszték-készítő, gyógyúszás foglalkoztató) szakmaterületen ez a szám minimális a települési (városi) szolgáltatóknál. Országos viszonylatban az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióban nem jeleztek munkaerőhiányt. (4. ábra) 4. ábra: A konszolidált települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeiben a betöltetlen státuszok arányának összehasonlítása szakmaterületenként (%) 8.6. Az intézmények képzési igényei A kérdőív 6. kérdésével kapcsolatban arra kértük a felmérésben közreműködő intézményeket, hogy jelöljék és írják le, milyen létszámban iskoláznák be szakdolgozóikat az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendeletben foglaltakra való tekintettel. A konszolidált egészségügyi intézmények szakképzési igényeinek vizsgálata során a legszembetűnőbb az ápolói szakmaterület dominanciája. A régiók közül a legnagyobb mértékű szakképzési igényt Nyugat-Dunántúl jelezte (203 fő), míg a legkevesebb létszámú igény Dél-Közép-Magyarországról érkezett (38 fő). A többi régió változó mértékben jelzett szakképzési igényt (Észak-Alföld: 127 fő, Dél-Alföld: 100 fő, Dél-Dunántúl: 86 fő, Nyugat-Közép-Magyarország: 72 fő, Észak-Magyarország: 58 fő, Észak-Közép-Magyarország: 57 fő). (5. ábra) A korábbi, 2011-ben induló felmérésekben résztvevő intézményektől beérkezett képzési szükségletek összesítése alapján a GYEMSZI ETI Főigazgatóság megkezdte a szakképzésszervezést. A szervezés menetében rövid időn belül látható volt, hogy az előzetesen jelzett szakképzési igény és a képzésekre jelentkezők (beiskolázottak) létszámadatai jelentős eltérést mutatnak, [lásd korábbi tanulmány: A képzési szükségletek felmérésében jelzett és a szakképzésre jelentkezettek létszámadatainak összehasonlítása I.]. 5. ábra: A konszolidált települési önkormányzatok fekvőbetegszakellátó intézményeiben a szakképzési igények arányának összehasonlítása szakmaterületenként 10 øtinfo 2012. november

Beszámolók ÉV AZ A számadatok tükrében a jelenlegi felmérés után is hasonló tendencia várható a szervezés tekintetében. 8.7. Egyéb igények, megjegyzések A kérdőív 7. Egyéb igények, megjegyzések c. pontja azért került bele a képzési igényeket összegző felmérésbe, hogy a konszolidált települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek ápolási igazgatói jelezhessék a részükről felmerülő speciális kéréseket, kérdéseket, felvetéseket. Az intézményeket foglalkoztató, de a kérdéskörhöz szorosan nem kapcsolódó problémák fogalmazódtak meg és kerültek napvilágra (információ hiány, konszolidációval kapcsolatos bizonytalanság, rugalmas munkaszervezési technikák). 9. Tapasztalatok, feladatok, javaslatok A felmérés adatainak elemzése megmutatta a konszolidációban érintett intézmények szakdolgozói humán-erőforrás helyzetét és az egyes intézményeknél jelentkező képzési igényeket a ráépülő szakképesítések vonatkozásában. A szakdolgozói hiány enyhítésére feltétlenül indokolt a hiányterületekre fókuszáló szakképzések indítása, amelyek várhatóan a krízishelyzet enyhítésére képesek. A szakképzések indításához melyre a GYEMSZI ETI Főigazgatóság az előzőekhez hasonlóan belső képzés megszervezésével természetesen nyitott a forrás megteremtésén túl, további egyeztetés szükséges az igényt megfogalmazó intézmények vezetőivel. A felmérés során jelzett beiskolázási szándékból ugyanis nem állapítható meg, hogy a létszámok mögött a jelzett igényhez a beiskolázásra várók rendelkeznek-e a beiskolázás feltételeivel, jelen esetben az alap-szakképesítéssel. Kérdés továbbá az is, hogy az intézmények a képzési igénynél saját, rendelkezésre álló munkavállalóik beiskolázásában gondolkodtak-e, vagy az üres állások terhére fogalmazták meg igényüket. Az is a további pontosítás szükségességét veti fel, hogy az igények a realitást tükrözik-e, vagy a menedzsment a feladatellátáshoz optimálisnak vélt számadatait jelezték a felmérés során. Ezen túlmenően indokolt a képzések megajánlásához és indításához az igények területi megoszlás szerinti figyelembe vétele, valamint a struktúraátalakítás miatti változó igények pontosítása. A beérkezett adatokban található ellentmondásokra tekintettel a GYEMSZI ETI Főigazgatóság egyik kiemelt célja, hogy a jövőben rendszeressé váljanak az ápolásvezetők számára szervezett tájékoztató értekezletek. Ezek során egyebek mellett a szakképzési rendszerrel kapcsolatos szakmai, módszertani útmutatásokkal is segíteni tudjuk az intézményeket vezető menedzsment munkáját. Dr. Abay- Nemes Orsolya, Módszertani Főosztály, GYEMSZI ETI Főigazgatóság Képi diagnosztikai szakmacsoport Beszámoló az MRAE XVII. Kongresszusáról 2012. október 11 13. között tartottuk meg XVII. kongresszusunkat a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Képalkotó Diagnosztikai és Intervenciós Intézet munkatársaival közösen szervezve, melynek a miskolci Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC) adott otthont. Több mint 350 résztvevő, 42 radiográfus tudományos előadás és 10 kiállított poszter, valamint 9 radiográfus főiskolai előadás volt hallható Miskolcról és Debrecenből. Ezen kívül több, különböző előadás hangzott el plenáris ülés keretében. Kongresszusunkat üdvözölte a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház igazgatója, a Képalkotó Diagnosztikai és Intervenciós Intézet főorvosa Dr. Lázár István, valamint Miskolc Alpolgármestere. Idén a Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületének (továbbiakban: MRAE) 20. fennállási évét ünnepeltük, így a kongresszus nem is kezdődhetett megemlékezés nélkül. Somogyiné Csiki Máriától, Péter Erzsébettől és Magyarsóki Györgyitől kaptunk egy fantasztikusan jól összeállított, az Egyesületünk kialakulását és fejlődését bemutató előadássorozatot. Majd a plenáris előadások kereteiben hallhattunk összefoglalókat a szakdolgozókat és a magyar egészségügyet, radiológiát érintve: Kónya Anikó a Szakmai Kollégium Ápolási Tagozat/Tanácstól, Vörös Attila a MESZK-től. A plenáris előadások keretén belül a jövőbe tekintve, Prof. Dr. Baranyai Tibor, a Magyar Radiológus Társaság øtinfo 2012. november 11

ÉV AZ Képi diagnosztikai szakmacsoport elnöke a szakmai nehézségek ellenére kitartásra biztatott bennünket. A tudományos program része volt a Miskolci Radiográfusi Műhely bemutatkozása, mely során diagnosztikai képalkotó hallgatók ismertették tudományos munkájukat. A debreceni radiográfusi szekcióban végzett diplomás diagnosztikai képalkotók tartottak magas színvonalú szakmai referátumokat. Az első nap fáradalmait a miskolctapolcai Barlangfürdőben pihenhettük ki, és igénybe vehettünk pár kellemes programot, úgy mint, szauna, aquadance és zumba. A második napon a szakmai előadások mellett egy oktatási fórumot tartottunk, ahol Rauh Edit, főigazgatóhelyettes a jelen reformot bemutatva és Maléta Andrea, humánpolitika elemző a szakképzés történetéről tartották meg előadásukat a GYEMSZI ETI Főigazgatóság képviseletében. Majd Prof. Dr. Bogner Péter, Dr. Berényi Ervin PhD és Prof Dr. Lombay Béla nyújtott számunkra összefoglalót az Msc képzés magyarországi helyzetéről, valamint a radiográfus szakképzés átgondolásáról. A nap folyamán egy egyedülálló, élő közvetítést láthattunk és hallhattunk az asztalunk mellől, a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Képalkotó Diagnosztikai és Intervenciós Intézet, Intervenciós laborjából, ahol Dr. Lázár István PhD egy carotis stent beavatkozást mutatott be. A délutáni előadásokat a kisfilm pályázat követte, amikor is a 4 résztvevő filmjeit láthattunk, melyet a díjkiosztó követett. Három dobogós helyezett és egy közönségdíjazott vehette át az értékes ajándékokat. Szekciónként értékelve voltak a legjobb előadók, akik könyvutalványt vehettek át Vandulek Csaba (MRAE elnök) és Hetesi Beáta (Radizon Kft.) köszöntésével. A vacsorát egy hajnalig tartó táncos rendezvény követte. Harmadik nap fakultatív programként Miskolcot és környékét ismerhettük meg. Az MRAE egyesület jubileumi megemlékezés része volt egy Retró kiállítás, amelynek keretén belül megismerkedhettünk, olyan régi radiológiai eszközökkel, melyekről ma már csak olvashatunk. Az idősebb munkatársak nosztalgiázhattak, kellemes emlékeket idézhettek fel. Köszönet minden kollégának, aki hozzájárult a kiállítás megvalósításához! Tudományos szekciók radiográfusi díjazott előadói voltak: Sugárterápia: Arnóczkiné Orbán Helga (B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház) A fej-nyaki tumorok kezelése konformális technikával Emlődiagnosztika: Takács Tímea (B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház) Az emlőszűrés rendszere és hatékonysága szűrőcentrumunkban CT: Béres Mónika (DE OEC OLKD Tanszék) Postprocessing képalkotás, a képrekonstrukciók matematikai algoritmusának bemutatása MR és CT képek esetében Intervenció: Janoviczki Gönczi Beáta (B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház) Transhepaticus vena portae embolisatio kiterjesztett májrezekció előtt álló betegeknél. Kezdeti tapasztalatok Cardiovascularis képalkotás: Oláh Szabina (B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház) Szívszorító pillanatok Coronaria CT vizsgálatok egy radiográfus szemszögéből Hagyományos radiologia: Patai Márta (Balassa János Kórház Szekszárd) A képalkotó diagnosztika szerepe a neuroendokrin daganatok diagnosztizálásában MR: Léhmann Bernadett (Pécsi Diagnosztikai Központ) MR-enterográfia legújabb aspektusai Magyarországon Egyéb: Nagy Marianna (DE OEC OLKD Tanszék) A debreceni múmiák nyomában Poszter: Bödör Judit (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) Heterotrop ossificatio radiológiai vizsgálata a rehabilitációban Az I. Képalkotók Máskép(p) rövidfilm pályázatra négy alkotó nevezett filmjével. A Fuji jóvoltából 3 kamerát oszthattunk szét, ezen felül különdíjat is kiosztottunk, illetve a közönség tagjai is szavazhattak a legjobbnak ítélt pályaműre. A jelen lévő nézőközönség elé igazi mozi élményt varázsoltak a filmek, jobbnál jobb alkotásokkal kápráztattak el bennünket a pályázók. A helyezéseket az alábbiakban közreadjuk: Közönségszavazat alapján I. helyezett Birinyi Attiláné II. helyezett Martos Katalin III. helyezett Kiss Katalin IV. helyezett Garai Gabriella Németh Katalin, titkár, MRAE Nemes Erika, elnökségi tag, MRAE 12 øtinfo 2012. november

Természetgyógyászati szakmacsoport ÉV AZ A fejfájás kezelése természetes módszerekkel Gyakorlati tanácsok a természetgyógyászat eszköztárából A fájdalomcsillapításra nem a legjobb megoldás a gyógyszer. Az olyan, mintha a vészjelző lámpát oltanánk el ahelyett, hogy megnéznénk mi a baj. Nyilván vannak napok, amikor szükséges a gyógyszer. Ám akinek heti 1-2 alkalommal, vagy naponta fáj a feje, mindenképpen gondoljon át néhány alapvető dolgot! Elegendő, megfelelő minőségű-e a táplálkozása, a pihenése? Eleget tartózkodik-e szabad levegőn, fogyaszt-e megfelelő mennyiségű folyadékot? Akinek gyakran fáj a feje az gondosan ügylejen arra, hogy legalább napi 2 liter legyen a bevitt folyadékmennyiség! Ez természetesen lehet tiszta víz, gyógytea és ásványvíz is. Kerüljük a cukrozott üdítőket, hiszen önmagukban is képesek fejfájást okozni. Ha meleg, vagy klimatizált helyen dolgozunk, napi 3-4l folyadékra is szükség lehet. A fájdalom jelentkezésekor gyors megoldást jelenthet, ha 2-3 pohár vizet rögtön elfogyasztunk. Munkába menet, vagy hazafelé legalább fél órát töltsünk a szabad levegőn! Ha csak 1-2 megállónyit sétálunk, már az is sokat segít. Oldja a feszültséget, a tüdő átszellőzik, a mozgás pedig endorfinokat termel, melyek fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Az étkezés szempontjából a változatos, gyümölcsöket, zöldségeket bőven tartalmazó étrend az ideális. Télen a főtt étel is hozzájárul az egészség fenntartásához, átmelegítő hatású. A sok édesség, a tartósítókkal, állományjavítókkal készített ételek (gyorsételek, előre elkészített, csak ki kell sütni tészták, és hasonlók) gyakran képesek fejfájást okozni. Erre célszerű odafigyelni! Ha mindezek rendben vannak, akkor érdemes alaposabban utána járni, vajon mi okozza a problémát? Egy természetgyógyászati állapotfelmérés sok mindenre fényt deríthet. Addig is néhány nagyon egyszerű technika a fájdalom csillapítására: Meleg okozta fejfájásnál, amikor úgy érzzük, szétreped a fejünk, forró a homlokunk, enyhíthetjük a fájdalmat egy hidegvizes borogatással. Tegyünk a nedves kendőre egy csepp levendula és egy csepp borsmenta illóolajat, majd ezzel kössük át a homlokunkat. Amikor a borogatás átmelegedett, csak le kell venni, széthajtogatva, rázogatva kihűteni, majd viszszahelyezni a homlokunkra. A borsmenta sokáig kifejti hűsítő hatását. Hideg okozta fejfájásnál, meghűlésnél kevés forró vízbe tegyünk fél dl almaecetet és inhaláljunk. Átmelegíti a fejet és az ecet csillapítja a fájdalmat is. Ha túl sok zsíros ételt ettünk, vagy valamit, ami az epét izgatja, pl. ezek közé tartozik a marcipán és a sós mogyoró is, akkor egy pohár víz és 1 evőkanál almaecet keveréke, vagy egy erős borsmenta tea gyorsan enyhülést hozhat. Fáradtság, túlterhelés esetén legjobb fájdalomcsillapító a pihenés. Ha erre nincs mód, egy erős zöld tea gazdagon mézezve segíthet. Szintén jó a csokoládé fogyasztása. Ilyenkor 70% kakaó tartalmú csokit válaszszunk, annak élénkítő hatása van. Hatásosabb és tartósabb, mint a kávé. Egy alapos talpmasszázs a fejfájás minden típusánál segíthet. Élénkíti a vérkeringést, ellazítja a váll és a nyak feszes izmait, gyorsan javulást eredményezhet. Különösen a lábujjak végét, az emésztőrendszert és a gerinc nyaki zónáit célszerű átmasszírozni. Gyakran okoz fejfájást a feszültség és az idegesség. Tegyük jobb kezünket a homlokunkra, a balt a tarkónkra! Tartsuk így egy ideig. Lazító, nyugtató hatású. Ha valamit gyorsan kell megoldanunk, ez a kéztartás segíthet az összefüggések megtalálásában is. A feszültség levezetésének jó módja a mozgás, úszás vagy a küzdősportok. Ha erre nincs mód, csak akkor vegyünk elő nyugtatót. Ajánlom a gyógynövényekből összeállított Nervenpflege tablettát. Vagy igyunk egy finom, mézes citromfű-levendula teát, hatása gyorsan érezhető lesz. A fájdalmak csillapításának kiváló módja az akupresszúra. A szakember megtanítja, melyik pontot hogyan kell kezelni, és néhány perecen belül enyhülést hozhat a megfelelő pontok masszírozása. Gondot okozhat a migrén és a szemproblémák miatt jelentkező fájdalom is. A jó szemüveg elengedhetetlen napjainkban, amikor egyre többet írunk és ülünk a számítógép előtt. A migrén meglehetősen összetett problémakör. Naplóvezetéssel tetten érhetjük a fájdalom kiváltó okát. Szemproblémák és migrén okozta fájdalmak kiváló kezelője az őszi margitvirág. Több formában is kapható: Visiona doktor tea, illetve krizantém virág teaként. Rendszeres fogyasztása mérsékelheti a panaszokat. A természetgyógyászati szakemberektől személyre és problémára szabott tanácsokat kaphatnak az érdeklődők, ugyanis a fejfájás hatékonyan kezelhető természetgyógyászati módszerekkel. Kökény Mária, fitoterapeuta, reflexológus, életmódtanácsadó és- terapeuta øtinfo 2012. november 13

ÉV AZ Szakképzés Befejeződött a szaktanácsadói hálózat tagjainak felkészítése A második pályázati körben sikeresen pályázók felkészítése a szaktanácsadói feladatokra (A szaktanácsadók felkésztése a kompetencia alapú moduláris képzési rendszer bevezetésére az egészségügyi szakmacsoportban (OK 410/135/2010) címmel) 2012. október 15 19. között zajlott Budapesten, tíz fő részvételével. Ezzel befejeződött a 2012. évre terezett, a pályázók által vállalt két továbbképzés keretében zajló felkészülési időszak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne több lehetőség/alkalom az ismeretek bővítésére, csupán nem igényel a továbbiakban ilyen tartós távollétet a munkahelyekről. Élünk a lehetőséggel és köszönjük a vezetőknek, akik lehetővé tették munkatársuknak a részvételt ezeken az alkalmakon! Reméljük, hogy a hazavitt tudás az otthoni környezetben is kamatozni fog! A fent említett időszakról álljon itt egy autentikus beszámoló, hiszen ki tudná leginkább hitelesen ismertetni a történteket, ha nem maga a résztvevő (lásd keretben, 15. oldal). 1. ábra: Az oktatók felkészültségét, magyarázatát, kérdésekre adott válaszát, segítőkészségét túlnyomó többségben kiválónak ítélték a résztvevők 2. ábra: A záró ellenerőzést jelentős többségben jónak tartották 3. ábra: A továbbképzés szervezését szinte valamennyien kiválónak ítélték A továbbképzés szervezése során bejelentkezett az Oktatási Hivatal azzal a céllal, hogy mind a lezajlott (Demjén, 2012. április 23 27.), mind a folyamatban lévő (Budapest, 2012. október 15 19.), Intézetünk által szervezett szaktanácsadói továbbképzést ellenőrzi. Az ellenőrzést végző szakértők a továbbképzés előkészítését, dokumentáltságát és a résztvevők tájékoztatását példásnak értékelték. Lényeges elemnek tartották, hogy a továbbképzés minden tekintetben térítésmentes a résztvevők számára, ill. a helyettesítést is fizeti Intézményünk a szaktanácsadók munkáltatóinak. Tartalmilag megerősítettek minket abban a szakmai meggyőződésünkben, hogy az egészségügyi szakképzés minőségét közép- és hosszútávon előremozdítja a felkészült szaktanácsadók tevékenysége. Örömmel nyugtáztuk ezeket a megállapításokat! A szokásos elégedettségi kérdőívek feldolgozásából tekintsünk meg néhány hallgatói visszajelzést (1 3. ábra). Észrevételek, javaslatok: Mérőeszközök készítésével szükséges lenne még foglalkozni. Jogszabályok figyelése, magyarázata, értelmezése kívánatos a jövőben is. További gondolatok megvalósítása, akár az eddigi előadásokkal kapcsolatban. Tanulószerződéssel kapcsolatos segédlet közreadása. A továbbképzés hatékony és célja megvalósulni látszik. Feigl Ágnes, Szakképzés Fejlesztési Főosztály, GYEMSZI ETI Főigazgatóság 14 øtinfo 2012. november

Szakképzés ÉV AZ Beszámoló a felkészítésről A szakképzés rendszerének változása maga után vonja a szaktanácsadói feladatok ellátását végző személyek felkészítését a megváltozott feladatok ellátására. A szaktanácsadói testület létszám és résztvevő kialakítása után a 2012 júliusában lezajlott második pályázati körben verbuválódott csoport képzése zajlott októberben. A sikeresen pályázóknak eddigi munkálkodásuk során betekintésük van társ intézmények és külföldi képzési rendszerek problémáiba és sikereibe, a kompetencia szemlélet megvalósítása érdekében tanulmányoztak kvalifikációs struktúrákat a szakemberképzésben, valamint rendelkeznek rendszerező-elemző gondolkodásmóddal és eredményesen el tudják sajátítani a helikopter szemléletet. Az október 15 19. közötti gyakorlati foglalkozás helyszíne Gold Hotel Buda volt, mely remekül betöltötte a fegyelmező környezet szerepét, ráhangolva a résztvevőket az elmélyült alapos tevékenykedésre. A továbbképzés során elsajátítandó ismereteket az Oktatási Hivatal által akkreditált pedagógus továbbképzés tartalmazza. A továbbképzés elméleti és gyakorlati felkészítő tanfolyam keretében zajlott 50 50%-os arányban. A felkészítés során előtérbe kerültek a moduláris szakképzésből adódó teendők, valamint a szakképzés kompetencia hierarchiájából és a tanulóifjúság motivációs bázisának változékonysága által kikényszerített pedagógiai és módszertani kultúra elsajátítása. A cél most is az volt, hogy a résztvevőkkel közösen kell létrehozni és megformálni a szaktanácsadói szerep jellemzőit, fejleszteni a szükséges készségeket és képességeket, valamint megmutatni olyan technikákat, eljárásokat és módszereket, amelyek a szaktanácsadói munkát segítik, és amelyhez hatáskörüket, jog és feladatkörüket jogszabályi háttér biztosítja. A szaktanácsadói testület összetétele már önmagában is kiváló lehetőségeket rejt a célhoz jutásban. Annál is inkább, mert valamennyien élő munkakörnyezetből jöttek, tapasztalt és innovatív kollégák. Mindannyian máshonnan más-más úton jutottak el ehhez a ponthoz, valamint a testület közös nézőpontjának és szándékának kialakítását éppen ebből a sokszínűségből lehet újszerűen megformálni. Az egészségügyi szakmacsoportban a szaktanácsadói filozófia megalkotói nagyszerűen ráéreztek arra a különleges erőforrásra, mely ebből a tapasztalati és kapcsolati tőkéből ered. Mindehhez a tanulási folyamathoz kiváló szakembereket nyertek meg, az ELTE PPK, az Eszterházy Károly Főiskola, a GYEMSZI ETI Főigazgatóság munkatársai, valamint nagyszerű intézményvezető kollégáink személyében, akik ahol kellett homogenizálták kissé a szélsőségeket, valamint új ismeretekkel, munkamódszerekkel, kommunikációs technikákkal egészítették ki az eddigi szakmai és személyes szerszámosládáinkat. Külön hangsúlyt kapott az együttműködés kialakításában a TISZK-ek szakmai munkájának segítése és a szakmaterület specialitásaiból eredő feladatterület feltérképezése, partnerek, közvetítők munkaerőpiac naprakész követése A kapcsolatfelvétel a tevékenységi terület szervezeti és egyéni szereplőivel A terület eddigi eredményeinek értékelése Intézkedési és folyamattervek elkészítése Szabályozási háttér folyamatos követése A képzés ezen szakaszának befejeztével körvonalazódni látszanak a szaktanácsadó várható feladatai. A tanulók gyakorlati-elméleti képzésével összefüggő oktatásszervezési konzultációk: Képzési dokumentációk elkészítésében segítségnyújtás, tanácsadás, közvetítés. Például: gyakorlati munkanapló, tanulói munkanapló, jelenléti ívek, munka-, tűz- és balesetvédelmi jegyzőkönyv stb. A tanulói juttatásokról, pl. ösztöndíj, étkezés, biztosítások, tájékoztatás. Képzőhelyek feltételrendszerének (minimumfeltétel) tisztázása a tanulószerződés megkötése előtt és az akkreditáció segítése. Tanulók gyakorlati képzésével foglalkozó költségvetési szervek képzőhelyeivel rendszeres együttműködés, látogatás és tanácsadás. Jelenlegi szereplők és helyszínek cél és érdekorientált megközelítése. Gyakorlati oktatók pedagógiai, módszertani, innovációkövető továbbképzése. Személyes kapcsolat kiépítése a tanulóképzésért felelős vezetővel és a gyakorlati oktatóval. A tanulószerződések intézményrendszerének segítése, kiszélesítése. A költségvetési és gazdálkodó szervezetek érdekeltségének növelése a gyakorlati képzésben. Munkaerő-utánpótlás biztosítása. A tanulóképzésben rejlő előnyök megismertetése. Az egészségügyi szakmák követelményrendszerének ismerete, a fejlesztésben, szakmagondozásban, vizsgaszervezésben való részvétel. Szakmai és vizsgakövetelmények, modulzáró vizsgák anyagának és modulrendszerű képzési struktúra megismerése. A munka világában fellelhető életminőség és tudásszerzés összefüggésének elérhetősége. Intézményi és egyéni tanácsadás: Pályaválasztási szolgálat biztosítása a bolyongók és lemorzsolódás-gyanús tanulók érdekében, valamint az intézmények tanuló megtartó erejének növelése érdekében. A szakképzésben résztvevők mentorálása és szükség esetén tanügyi meditációs tevékenység végzése. A szaktanácsadói hálózat kiépítésének eddigi tettei bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy a GYEMSZI ETI Főigazgatóság az előre lépést választotta ezzel a megoldással, mert az egészségügyi szakképzés az oktatás nemzetgazdasági stratégiai ágazat. Feladat akad bőven, motiváció is. A szakértelem pedig az élethosszig tartó tanulásban rejlik. Egyed-Izsák Margit, szaktanácsadó øtinfo 2012. november 15

ÉV AZ Ápoló szakmacsoport Beszámoló a Főiskolát és Egyetemet Végzett Ápolók X. Országos Találkozójáról Szeged, 2012. október 5 6. Változó Világ Változó Ápolás: Innováció és Tradíció címmel a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központban került sor a jubileumi biennális esemény megrendezésére. Ez alkalommal a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Ápolási Tanszéke fogadhatta 1. kép: A Találkozó üzenetét hordozó dalcsokor átadása Oláh Rita IV. éves, valamint kísérői Bálint Rudolf III. éves nappali tagozatos, Borbás Gábor 2002-ben végzett, és Dr. Papp László 2010- ben PhD fokozatot szerzett egykori ápolóhallgatók előadásában. házigazdaként a Főiskolát és Egyetemet Végzett Ápolók X. Országos Találkozója vendégeit azzal a célkitűzéssel, hogy az ápolás bármely területén hazánkban, vagy valamely más országban dolgozó kollégák és tanuló hallgatók a változó világban megszerzett tapasztalatok és javaslatok megosztásával járuljanak hozzá az ápolás elméletének és gyakorlatának határokon is átívelő fejlődéséhez. (1.kép) A megjelenteket köszöntötte Dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, kiemelve az ápolás társadalomban betöltött jelentőségét, valamint jelenének és jövőjének jelentőségét, különös tekintettel a magasan kvalifikált ápolók meghatározó szerepére. Dr. Barnai Mária, az SZTE ETSZK dékánja és a konferencia fővédnöke a konferencia jelentőségét, valamint a képzés iránti növekvő érdeklődést, továbbá a tudományos kutatásban résztvevők és a doktori fokozatot szerzettek számának örvendetes növekedését ugyancsak hangsúlyozta, mivel Az ápolói munka evidenciáit csak maguk az ápolók tudják hitelt érdemlően bizonyítani. Dr. Hajnal Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar dékán-helyettese és a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ elnökhelyettese a világszerte, egyre inkább előtérbe kerülő interprofesszionális kollaboráció jövőbeni jelentőségére hívta fel a figyelmet. Dr. Csanádi Lajosné, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Ápolás Igazgatási Osztályának vezetője az elméleti és gyakorlati képzés elválaszthatatlan egységét és a képzési területek folyamatos együttműködésének fontosságát emelte ki. Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnöke emlékeztetett az ápolóképzés nagy ütemű fejlődésére, valamint arra a természetes igényre, amely a magasan képzett ápolókat a megbecsült helyük és az elsajátított tudásuk hasznosításának lehetőségére ösztönzi a hazai egészségügyi rendszerben. (2. kép) A konferencia hét neves szakmai személyiség plenáris ülésen elhangzó előadásával, valamint a csaknem 70 szerző tapasztalatait és eredményeit bemutató 52 előadással várta, és 6 országból fogadott vendégeket/ előadókat (Észak-Írország, Finnország, Írország, Románia, Szerbia, USA/Kansas) a képzés határainak kitárulása eredményeként. A rendezvény plenáris ülésére meghívott szaktekintélyek az általuk fontosnak ítélt témakörben megtartott előadásai elkötelezett, hiteles állásfoglalásokkal, rendkívül átgondolt tartalmi mondanivalóval választ adtak, továbbá perspektívát és stratégiát is kínáltak a jelen számos égető problémájának megoldására. Dr. Cserháti Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Ágazati Humán Erőforrás-stratégi- 2. kép: Az ünnepélyes megnyitó elnöksége (balról jobbra haladva): Dr. Csanádi Lajosné, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Ápolás Igazgatási Osztályának vezetője; Tóth Ibolya, az EEM Egészségügyi Ágazati Humán Erőforrás-stratégiai Főosztály szakmai főtanácsadója; Rauh Edit, a GYEMSZI ETI Főigazgatóság főigazgató-helyettese; Dr. Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora; Dr. Cserháti Zoltán, az EEM Egészségügyi Ágazati Humán Erőforrás-stratégiai Főosztály vezetője; Dr. Barnai Mária, az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar dékánja, a konferencia fővédnöke; Dr. Hajnal Ferenc, az SZTE ÁOK dékánhelyettese, és a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ elnökhelyettese; Irinyi Tamás, a MESZK Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnöke. 16 øtinfo 2012. november

Ápoló szakmacsoport ÉV AZ ai Főosztály főosztályvezetője előadásában rámutatott a magasan képzett szakmai potenciál hasznosításának legfőbb pontjaira, továbbá a karrier-utak tervezhetőségének lehetőségére és szükségességére, hangsúlyozva azt is, hogy a lehetőségek feltárása nem egyoldalú, és nem csak döntéshozói feladat, abban a szakmának is szerepet kell vállalnia. A felszólítás a helykeresés jelentős állomásának elérését jelzi, amely feladatra a főiskolát és egyetemet végzett ápolók már régóta vártak. Rauh Edit, a GYEMSZI ETI Főigazgatóság főigazgató-helyettesének tényszerű tájékoztatása válaszokat adott a szakmai közvéleményt erősen foglalkoztató képzéssel és továbbképzéssel, szakmai képzések indításával és támogatásával, bérezéssel, uniós források felhasználásával kapcsolatos intézkedésekről. Különösen nagy érdeklődés kísérte a Párbeszéd és kompetenciák alapuló ágazati beiskolázás tervezésének és a humánerőforrás monitoring jelentőségének bemutatására irányult, amely elősegítheti a képzés és a mukaerőpiaci igények jobb összehangolását. 4. kép: Igazné dr. Prónai Borbála, az SZTE ETSZK dékán-helyettese átadja a vándorbotot Dr. Balogh Zoltánnak, a SE Egészségtudományi Kar Ápolási Tanszék vezetőjének. 3. kép: A konferencián előadást tartott és a MESZK különdíjában részesült hallgatók (balról jobbra): Takács Réka, Tari Kinga, Mucsi Amadea, Setény Dezső, Tóth Lilla és Lakatos Anita az egészségügyben című projekt keretében indított kutatás ismertetését is, amely kedvező módon a kardinális változás lehetőségének előkészítését vetíti előre a célok, felelősségek, munkaköri követelmények és teljesítményelvárások megfogalmazásában, valamint egy hatékonyabb és eredményesebben működő szervezet és pozitív munkahelyi légkör kialakításához vezet. Dr. Balogh Zoltán, a MESZK elnöke azokat az elkészült hatásköri listákat ismertette, amelyek egyértelművé tehetik a munkáltató és a munkavállaló számára azt, hogy az ellátást végzők feladatai meddig terjednek, milyen tevékenység végzésére jogosultak, továbbá a különböző végzettségekhez igazított hatásköri szinteknek köszönhetően alkalmasak a sokat vitatott OKJ, BSc és MSc végzettségű ápolók tevékenységi körébe tartozó feladatok elkülönítésére és egyúttal a főiskolát és egyetemet végzett ápolók helyének és szerepének pontosabb meghatározására is. Dr. Betlehem József, a Magyar Ápolástudományi Társaság elnökének dolgozata a megbízható adatokon Dr. Cynthia Hornberger, a Washburn Egyetem (Topeka, Kansas, USA) rektorhelyettesének megfogalmazott gondolatai középpontjába a globális ápolóképzés megvalósításának fontosságát állította, valamint az elkötelezettséget az életképes ápolói oktatási programok létrehozása felé, amelyek az egyes kultúrák egyediségének megtartása mellett magukban foglalják az ápolás nemzetközi kompetenciáit is. Halmosné Mészáros Magdolna, a Szakmai Kollégium Ápolás (szakdolgozói) Tagozat elnöke a testület által elvégzett feladatokról és eredményekről számolt be, Dr. Gőbl Gábor, az OMSZ tudományos és oktatási igazgatója a szakterület speciális helyzetét és a képzés fejlesztésének lehetséges irányait mutatta be. (3. kép) A konferencia öt szekciójához benyújtott absztraktok témakörei felölelték a magasan képzett ápolók biztonságos betegellátásban betöltött szerepének, az evidenciákon alapuló ápolási gyakorlat tapasztalatainak, továbbá az ápolás oktatását, mindennapi gyakorlatát foglalkoztató feladatoknak, a lehetséges megoldásokról alkotott elgondolások mellett EU-Atlantis megközelítésben a képzések átjárhatóságának és elfogadásának kérdéseit. (4. kép) A Találkozót jelképező Vándorbot gyűrűivel őrzi azt az utat és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szakmai politika és az ápolóképzés a hivatás felemelkedése és az ápolás mindennapi gyakorlatának jobbítása, valamint a magasan képzett ápolók identitása kialakításának érdekében megtett. A munka folytatódik: találkozunk 2014-ben Budapesten. www.etszk.u-szeged.hu/aot Dr. Helembai Kornélia, tanszékvezető főiskolai tanár, a Konferencia elnöke øtinfo 2012. november 17

ÉV AZ VII. EDEN kutatási workshop Leuven Egészségügyi szolgáltatásokat támogató szakmacsoport 2012. október 22 23-án került megrendezésre a VII. EDEN kutatási workshop Leuvenben, amelynek a Leuveni Katolikus Egyetem adott otthont. A VII. EDEN műhely ezekre a kérdésekre adott választ, a konferencia prezentációk bemutatásával bizonyította a részvevők számára, miért fontos a Life Long Learning (Élethosszig Tartó Tanulás) tanulás elmélete, és az új tanulási stílusok elsajátítása a tanárok és hallgatók számára. Miért fontos, hogy az emberek érzékeljék tudást, és ezáltal képessé váljanak az új tanulási technikák elsajátítására. Intézetünket Dr. Szögedi Ildikó képviselte a konferencián, az egyetem felkérésére, ahol előadásában bemutatta a SimBase projektben alkalmazott szimuláció alapú tanulást, mint új tanulási formát, amely az egészségügyben a betegbiztonságot szolgálja. A konferencia záró gondolata: A tudományos kutatás összetett tevékenység, amelyben összekapcsolódik a szakmai képzettség, a szorgalom, az infrastrukturális háttér, az anyagi ráfordítás, az együttműködés, az intuíció és végül, de nem utolsó sorban kicsit talán a szerencse is. E tényezők mindegyikének komoly szerepe van a tudományos eredmény megszületésében. Nem elegendő maga a tudás, ha a körülmények gátolják az 22 országból érkeztek a résztvevők (120 fő), akik intenzív alkotómunkában vettek részt az interaktív online közös munka során (az online közvetített előadások révén két-három millió tanár, hallgató, E-learning szakember tudott bekapcsolódni a konferencia munkájába). A konferencia előestéjén a leuveni Városházán köszöntötte a résztvevőket Louis Tobback, Leuven város polgármestere és Morten Flate Paulsen, a European Distance and E-learning Network elnöke. A két napos konferencia elsőként az alábbi kérdésekre kereste a választ: Hogyan tanulnak az emberek? Hogyan lehet elősegíteni, hogy az új tanulási formák fokozzák és elősegítsék a tanulás folyamatát? Milyen előnyei lehetnek, vannak a hallgatóközpontú oktatásnak? Miért fontos az E-learning módszer fejlesztése? előrelépést, hiába születnek előremutató gondolatok, ha a személyi vagy tárgyi feltételek nem teszik lehetővé kibontakozásukat. Dr. Szögedi Ildikó, SimBase projektvezető, GYEMSZI Uniós Projekt Igazgatóság Szimuláció Alapú Tanulás A SimBase projekt magyarországi eredményei A SimBase/Szimuláció alapú tanulás projektzáró workshopja 2012. november 6 7-én került megrendezésre, Granadában az IAVANTE szimulációs központban. A projektben résztvevő konzorciumi partnerek (7 ország) beszámoltak a SimBase pilot teszt közös és sa- 18 øtinfo 2012. november

Egészségügyi szolgáltatásokat támogató szakmacsoport ÉV AZ ját kutatási eredményeiről. A SimBase pilot tesztben résztvevő négy ország: Spanyolország, az Egyesült Királyság, Portugália, és Magyarország által végzett közös kutatási eredmények adatfeldolgozása ezekben a hetekben történik, és december végén kerül publikálásra. a SimBase projekt spanyol vezetője és a konzorciumi partnerek, mivel a mi Intézetünk végzett quantitatív és qualitatív vizsgálatot a pilot tesztben résztvevő országok közül. Ennek eredményeként összegezhetjük, hogy a Szimuláció Alapú Tanulás fogalmi keretein belül, a GYEMSZI által végzett önálló teszteredmények nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is támogatják a Szimuláció Alapú Tanulás projekt kimeneti céljait. A Projekt 2012. december 31-én fejeződik be. (1 3. ábra) WHAT SHOULD BE EVALUATED? STUDENT KNOWLEDGE (COGNITIVE FIELD) SKILLS (PSYCHOMOTOR FIELD) BEHAVIOURS (EMOTIONAL FIELD) FORMS OF KNOWLEDGE TO BE EVALUATED THE PROCESS OF CHANGE decision - making release (melting) movement stabilization the make a decision to change the wish of change the realization of the change the stabilization of the change A projekt spanyol vezetője Dr. Teresa Campos tájékoztatta a résztvevőket, hogy egy memorandumot terjesztenek elő az EACEA/Brüssszel számára a Szimuláció Alapú Tanulás további fejlesztésének támogatására és elismertetésére. A jövő év elején tervezik, hogy a szimuláció alapú tanulás témakörében újabb pályázatot nyújtsanak be az SBL (Simulation Based Learning) tutorképzésre Brüsszelbe. A GYEMSZI által végzett: CPR/újraélesztés és AGE szimulátorral végzett egyensúly-tesztet és az attitűdvizsgálat önálló kutatási eredményeit nagyra értékelte 1. ábra AMONG WHICH VARIANTS IS THERE A SIGNIFICANT RELATION? Problem-solving skill decision-making: 0,628 (moderately strong relation) Competency team work: 0,945 (strong relation) Self-knowledge decision-making: 0,540 (moderately strong relation) Problem-solving skill self-guided learning: 0,485 (moderately strong relation) Communication self-guided learning: 0,430 (moderately strong relation) SBL- competency: 0,916 (strong relation) SBL- team work: 0,933 (strong relation) EVALUATION 2. ábra: Szimuláció alapú tanulás: egy stratégia nem technika amely a valós helyzeteket irányított tapasztalatok segítségével teljes mértékben interaktív módon tükrözi (Gaba,2004). AIMS OF SBL * PROBLEM - SOLVING * SELF DIRECTED LEARNING * SMALL GROUP LEARNING * CRITICAL THINKING SKILLS * INTEGRATION OF DIFFERENT PARTS OF THE CURRICULUM 3. ábra: Szimuláció alapú oktatás: eszköz- és módszer együttes, amely célja a csoportmunka kompetenciáinak szisztematikus kiépítése (Salas,Cannon-Bowers, 2001) és a csoporton belüli interakció javítása (pl. kommunikáció és koordináció), amely később jobb eredményhez vezet a beteg oldalán / beteg biztonság (Salas, Rosen, 2008). Dr. Szögedi Ildikó, SimBase projektvezető, GYEMSZI Uniós Projekt Igazgatóság 1 øtinfo 2012. november 19

ÉV AZ Pályázatfigyelő Pályázatok A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai tudásának elterjesztése és hozzáférhető szolgáltatások fejlesztése TÁMOP 5.4.6/B-12/1 Alapvető cél: Jelen konstrukció alapvető célja a hallássérült és siketvak személyek esélyegyenlőségének előmozdítása, kommunikációs jogaik biztosítása a magas szintű oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása által. A kiemelt projekt célja a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény végrehajtásának segítése, különös tekintettel a jogszabálynak a jelnyelv és a speciális kommunikációs rendszerek elsajátítására, valamint a hallássérült gyermekek oktatására vonatkozó egyes szabályaira. Cél továbbá a hallássérült és siketvak gyermekek számára a jelnyelvi, a speciális kommunikációs rendszerek és a bilingvális oktatás lehetőségének megteremtése a 2017. szeptember 1-jétől kötelezően biztosítandó bilingvális oktatási módszer megalapozásával, továbbá a jelnyelv szakszerű oktatására való felkészüléssel. Részcélok: 1. Bilingvális oktatási módszer kidolgozásának megalapozása a jelnyelv sztenderdizációjával. 2. A magyar jelnyelv, a speciális kommunikációs rendszerek és a bilingvális oktatási módszer alkalmazási feltételeinek megteremtése a szükséges felsőfokú szakemberképzési programok fejlesztésével. 3. A bilingvális oktatás közoktatási rendszerbe illesztésének szerkezeti megalapozása. A pályázati kiírással kapcsolatos további dokumentumok az http://www.nfu.hu honlapról tölthetők le. Felhívjuk a figyelmet, hogy a 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 21. (7) bekezdése alapján az ESZA Nonprofit Kft. a projektjavaslatok benyújtásának határidejét megelőző tizedik napig biztosítja, hogy a támogatást igénylők kérdéseket tehessenek fel, és azokra ésszerű határidőn, de legkésőbb a kérdés Közreműködő Szervezethez való érkezését követő 7 napon belül tájékoztatást kapjanak. A projektjavaslat benyújtása a pályázati felhívás megjelenésének napjától számított 30. napig (2012. 9. 9.) lehetséges. A projektjavaslat benyújtása és elbírálása egy szakaszban történik. Amennyiben az elektronikus benyújtás során a benyújtott dokumentum(ok)ban érzékelhető minőségromlás van, ami a bírálatot érdemben befolyásolhatja, a Közreműködő Szervezet kérheti az érintett dokumentumok utólagos, papír-alapú benyújtását is, ami azonban nem minősül hiánypótlásnak. Hangmasszázs Peter Hess módszerével Radnai Zsuzsanna, www.hangmasszazs.hu Tel.: +36-30/252-4049, e-mail: hangmasszazs@gmail.com Forma: A, Célcsoport: 2, 3, 4, 5, 6, 8, 11, 16, 20, 23, 25, 26, 32, 35, 37, 38, 40, 46, 50, 54, 57, 58, 59, 61, 62, 66 Időpont: változó, Továbbképzési pont: 37 øtinfo A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet Főigazgatóságának folyóirata Főszerkesztő: Demeter Józsefné Felelős szerkesztő: Zsuponyó Diána Kiadványmenedzser: Zsuponyó Diána Szerkeszti: az øtinfo Szerkesztőbizottsága, Tagjai: Csurgó Katalin, Demeter Józsefné, Gombai Zsuzsanna, Holczinger Istvánné, Honfi Irén, Dr. Pappné Vig Ágnes, Rauh Edit, Ridegné Cseke Irén A szerkesztőség címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 15. Tel.: 06-1/429-4097/154 Fax: 06-1/338-3944 e-mail: zsuponyo.diana@gyemszi.hu Hirdetésfelvétel, előfizetéssel, reklamációval kapcsolatos ügyintézés: Zsuponyó Diána, Tel.: 06-1/429-4097/154. Előfizethető az øtinfo-ban és a honlapunkon (www.eti.hu) megtalálható megrendelőlapon. Megjelenik: évente 12 alkalommal Előfizetési díj: 0 Ft (12 szám) Csomagolási és postaköltség 2500 Ft/év. Felelős kiadó: Rauh Edit főigazgató-helyettes Alapító főszerkesztő: Vízvári László ISSN 1586-3549 Nyomta: Duna-Mix Kft. FAT akkreditációs lajstromszám: 0372 Tanúsítva MSZ EN ISO 9001 : 2009 szerint Munkaügyi Központ nyilvántartási szám: 01-0816-04 20 øtinfo 2012. november