Egyéb költségtérítések, juttatások A költségtérítésekről általában Költségtérítésnek az a bevétel számít, amelyet a személyi jövedelemadó törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében, vagy hivatali, üzleti utazással összefüggésben kap a magánszemély. A költségtérítések egy része amely kormányrendeletben vagy annál magasabb szintű jogszabályban meghatározott mértékű igazolás nélkül elszámolható, másik részüket névre szóló számlával kell bizonylatolni. Fogalommeghatározás Költségtérítést bármilyen ténylegesen felmerülő kiadás megtérítésére fizethet a vállalkozás, azonban az adótörvények csak azokat fogadják el, amelyek kizárólag a bevétel elérése érdekében merülnek fel, és részben sem szolgálnak személyes, illetőleg családi szükségleteket. E személyes célú juttatások a magánszemély olyan bevételének számítanak, amelyet teljes egészében jövedelemnek kell tekintetni akkor is, ha a juttatást, illetőleg annak mértékét jogszabály határozza meg, akár átalányban, akár számla alapján fizetik azt ki. Kivételt képez ez alól, ha maga a személyi jövedelemadó törvény állapít meg költségtérítést, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni. A kifizetett költségtérítés mértékét az adótörvények nem korlátozzák, az jellemzően a juttató pénztárcájától függ. Korlátozás alá, a költségtérítéssel szembeállítható kiadások tartoznak. Elszámolásra adott összeg A munkavégzés során felmerülő olyan költség, amelyről a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy ha a költséget a magánszemély előlegezi meg, és a kifizető ezt utólag, bizonylatok alapján megtéríti, nem számít a magánszemély bevételének. Az ilyen költségtérítés
folytán ugyanis a magánszemély jövedelemhez nem juthat, hiszen a költségtérítés csak a megbízónál ténylegesen felmerült költségeket fedezi. Ezzel szemben minden olyan költségtérítés, amellyel a magánszemélynek nem kell elszámolnia a juttató felé, a magánszemély bevételének számít. Jogszabályon alapuló költségtérítés Jogszabályon alapul a költségtérítés akkor, ha a vonatkozó jogszabály meghatározza a költségtérítésre jogosultak körét, valamint a költségtérítés fizetésének feltételeit. A jogszabályon alapuló költségtérítés esetén a kifizetett öszszegből azt a részt, amelyet a jogszabályban meghatározott feltételek szerint de legfeljebb az abban meghatározott mértékben fizetnek ki, igazolás, azaz bizonylat nélkül lehet költségként levonni. Ha a kapott költségtérítés összege nem haladja meg a jogszabályi mértéket, akkor a magánszemélynek ilyen címen adóköteles jövedelme nem keletkezik. Igazolás nélkül elszámolható költségek Az igazolás nélkül elszámolható költségeket a személyi jövedelemadó törvény tételesen felsorolja: a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el; a Magyar Honvédség állományában lévő, nem katonadiplomáciai tevékenységet végző magánszemély műveleti területen teljesített külföldi szolgálatára tekintettel megszerzett bevételének ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését 50 százalékát meg nem haladó összeg; a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma; az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti tag számára fizetett költségtérítés;
a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg; a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott (a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végző, illetőleg abban árukísérőként közreműködő), külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél - kizárólag az e tevékenysége tekintetében feltéve, hogy az említett kormányrendeletben foglaltak alapján kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza; a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány. Jogszabályi mértéket meghaladó térítések Ha a kapott költségtérítés összege a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladja, akkor a költségelszámolást illetően a magánszemély választhat: vagy a kapott összegből a jogszabályban meghatározott mértéket vonja le bizonylat nélkül, és az e feletti rész után a más forrásból származó jövedelmével összevontan adózik; vagy a kapott költségtérítés teljes összegével szemben tételes bizonylatok alapján történő költségelszámolást alkalmaz. Ez utóbbi választása esetén a kiadás igazolására az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla felel meg abban az esetben, ha a magánszemély olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója, a szolgáltatás teljesítője bármely oknál fogva ezek adására kötelezett.
Költségnyilatkozat Költségtérítés kifizetésekor a munkáltatónak, kifizetőnek fel kell hívnia a magánszemély figyelmét, hogy költségnyilatkozatot tehet. A nyilatkozat egy példányát a juttatónak meg kell őriznie. A költségnyilatkozatnak az adóelőleg megállapításánál van jelentősége. Az adóelőleg megállapítása: 1. Ha a magánszemély költségelszámolásra vonatkozó nyilatkozatot tesz: Adóelőleg alap = (költségtérítés költségnyilatkozat szerinti költség) 1,27 2. Ha a magánszemély költségelszámolásra vonatkozó nyilatkozatot nem tesz: A) A költségtérítésből a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható költség: Adóelőleg alap = (költségtérítés jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható költség) 1,27 B) Az igazolás nélkül elszámolható költség figyelembevételére külön jogszabályi rendelkezés nincs. Adóelőleg alap = költségtérítés 1,27 Bírság kötelezettség Ha a kifizető felé tett tételes költségelszámolásról tett költségnyilatkozat szerint figyelembe vett kiadás nagyobb, mint az év végén ténylegesen felmerült költség, akkor a magánszemélynek 39 százalékos bírságot kell fizetnie. A bírság alapja a nyilatkozott és a ténylegesen produkált költség különbözete. Nem kell a bírságot megfizetni akkor, ha a költségkülönbözet nem több 5 százaléknál.
Példa Magánszemély megbízási szerződés alapján végzett munkájáért 50 000 Ft díjazásban részesült, a költségeivel tételesen kíván elszámolni, mely nyilatkozata szerint 20 000 Ft lesz. Év végén csak 17 000 Ft költséget tudott igazolni a magánszemély. Kell-e bírságot fizetnie? Költségkülönbözet Költség 5 százaléka 20 000 17 000 3 000 Ft 20 000 0,05 1 000 Ft A költségkülönbözet több 5 százaléknál, ezért bírságot kell fizetni. Költségkülönbözetet terhelő bírság 3 000 0,39 1 170 Ft
A költségtérítések számviteli elszámolása A költségtérítések, egyéb juttatások számviteli elszámolása során első lépésben fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a bérköltség és az egyéb személyi jellegű kifizetések között. A magyar számviteli törvény a személyi jellegű ráfordításokon belül külön nevesít bérköltséget, személyi jellegű egyéb ráfordításokat és bérjárulékokat. A bérköltségbe azok az állományba tartozó és állományon kívüli munkavállalóknak, alkalmazottaknak, tagoknak bérként számfejtett, elszámolt összegek tartoznak, amelyek megfelelnek a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek. A kereset magában foglalja az alapbért vagy törzsbért, természetbeni munkabéreket, bérpótlékot különleges munkavégzési körülmények ellentételezésére (például műszakpótlék, nyelvpótlék, túlórapótlék, illetve veszélyességi pótlék), kiegészítő fizetést törvényi előírás vagy kollektív szerződés szerint (például fizetett szabadság, tanulmányi szabadság, fizetett ünnepnap, 13. havi vagy további munkabér), egyéb béreket (ösztöndíj, tiszteletdíj, felmondási időre járó bér, külső előadók, tanácsadók, megbízottak díja stb.), prémiumot, illetve a jutalmat. Az ezen felüli egyéb kifizetések, amelyeket a munkáltató közvetlenül vagy közvetetten a természetes személynek fizet jogszabályi előírás vagy saját elhatározás alapján, azaz a költségtérítések is, a személyi jellegű egyéb kifizetések csoportjába tartoznak. Itt kell elszámolni az ezen kifizetésekhez kapcsolódó, a vállalkozó által fizetendő személyi jövedelemadót is. A bérköltség és a személyi jellegű egyéb kifizetések között azért is fontos különbséget tenni, mert a szakképzési hozzájárulás alapja csak a bérköltség. A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a Számviteli törvény értelmező rendelkezései alapján az alábbiak: szerzői jogdíj lakhatási költségtérítés lakásépítésre nyújtott támogatás étkezési térítés munkába járással kapcsolatos költségtérítés jubileumi jutalom dolgozó kötelezettségvállalásának költségtérítése
tárgyjutalmak bányászati keresetkiegészítés egyéb természetbeni munkajövedelmek a megváltozott munkaképességűek keresetkiegészítése betegszabadság díjazása munkáltatót terhelő táppénz munkavállaló javára kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, életés nyugdíjbiztosítás díja önkéntes pénztárba, magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás a munkáltatót terhelő, illetve átvállalt személyi jövedelemadó jóléti és kulturális költségek végkielégítés munkáltatói hozzájárulás a korengedményes nyugdíjhoz napidíj, különélési pótlék sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően fizetett alapbér találmányi, szabadalmi és újítási díj, az ezekkel kapcsolatos közreműködői díj munkaviszonnyal összefüggésben fizetett szerzői, írói díj reprezentáció költségei minden egyéb munkajövedelem, szociális költség. Az ilyen jellegű egyéb kifizetéseket személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni függetlenül attól, hogy azt a munkáltató az állományhoz tartozónak, vagy az állományba nem tartózó munkavállalónak fizette ki, illetve jogszabályi előírás vagy saját elhatározás alapján családtagnak, örökösnek, aktív dolgozónak vagy nyugdíjasnak fizette ki. A juttatások teljesíthetők pénzben, illetve több esetben természetben is (például utalványok, étkeztetés, munkaruha biztosítása stb.). A személyi jellegű egyéb kifizetések egy részével a társasági adó alapját is növelni kell.
Munkahelyi eszközök telefon használata A személyi jövedelemadó törvény szerint Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában pénzben (a továbbiakban ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az utalvány 1 dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog; elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés; kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele. Nem keletkezik azonban bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása), akkor sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. [szja-tv. 4. (2) bekezdése] Feltételrendszer A munkahelyi eszközök ingyenes használatának biztosítása akkor tekinthető nem adózó juttatásnak, ha egyrészt a használat eredeti rendeltetése minden esetben a tevékenység végzése, másrészt ha a tevékenység ellátásának hatókörében van szükség e használatra. Ez azt jelenti, hogy az olyan eszköz, szol- 1 Ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére.
gáltatás biztosítása, amelyre a munkavégzéshez, a tevékenységben történő közreműködéshez nincs szükség, már felveti az adókötelezettség kérdését. Ugyancsak adóköteles lehet az olyan dolog, szolgáltatás, amelyet a dolgozó elsősorban nem a tevékenység végzése közben használhat. Magáncélú használat Ha a feladat ellátását szolgáló javak használata, vagy szolgáltatás igénybevétele révén a munkafeladat ellátása mellett a személyes szükséglet is kielégíthető, illetve a magánhasználat nem zárható ki, az esetleges magáncélú használat csak akkor adóztatható, ha azt a törvény kifejezetten adóztatni rendeli. Ennek megfelelően adóköteles juttatásnak számít: a telefonszolgáltatás biztosítása 2006. szeptember 1-jétől.
Fontos, hogy a magáncélú használatnak is a feladatvégzés hatókörén belül kell történnie, és a dolognak eredeti rendeltetése szerint a feladatellátást kell szolgálnia. Céges telefon magáncélú használata 2008. január 1-jétől A személyi jövedelemadó törvény 70. (1) bekezdésének b) pontja kifizetői adófizetés mellett adható, egyéb nevesített nem pénzben adott vagyoni értéknek minősül a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem. A személyi jövedelemadó törvény definiálja a telefonszolgáltatás juttatása esetén keletkező jövedelem meghatározásának módját is a 70. (5) bekezdés c) pontjában. E szerint c) telefonszolgáltatás magáncélú használata címén adóköteles jövedelem: a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból ca) a forgalomarányos kiadások tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével meghatározott magáncélú használat értékének, vagy a kifizető választása szerint a kiadások 20 százalékának, illetve ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges a kiadások 20 százalékának, cb) ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékének vagy az összes használat szokásos piaci értéke 20 százalékának a magánszemély által meg nem térített része. Kire vonatkozik az adófizetési kötelezettség? A kifizető tulajdonában, használatában lévő telefon, illetve a közvetített szolgáltatásként vásárolt telefonhasználat miatt minden kifizetőnek keletkezik adókötelezettsége, függetlenül attól, hogy milyen cégformában működik, il-
letve milyen adótörvény hatálya alatt teljesíti adókötelezettségét. Ezért az adókötelezettség vonatkozik minden intézményre, cégre, egyszemélyes társaságra, egyszerűsített vállalkozói adózás alatt adózó egyéni és társas vállalkozóra, non-profit szervezetre stb. Az egyéni vállalkozót a saját telefonhasználata miatt adókötelezettség nem terheli, mivel önmagával szemben nem kifizető, de természetesen ha az egyéni vállalkozó másnak alkalmazott, más közreműködő személy lehetővé teszi az általa biztosított telefonhasználatát, akkor adófizetési kötelezettség terheli. Amennyiben az egyéni vállalkozó telephelye a lakásán van, vállalkozásához és személyes célra egy telefonvonalat használ, akkor a telefonköltségek a tevékenységgel arányosan számolhatók el. Az arányosítást a telefonszámla mellékletét képező híváslista alapján lehet elvégezni. Abban az esetben, ha a telephelyen alkalmazottak is dolgoznak, akkor az alkalmazottakra tekintettel a vállalkozónak a híváslista alapján megállapított üzleti használatra vonatkozóan vizsgálnia kell az alkalmazottak magáncélú telefonhasználatát. Ha az egyéni vállalkozó által biztosított telefon használatára az egyéni vállalkozó mellett más magánszemély is jogosult, az adókötelezettség megállapításához olyan nyilvántartást kell vezetni, amely az adó alapjának megállapítására és ellenőrzésére alkalmas. Erre megfelelő lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy valótlanságát. Az adóköteles telefonszolgáltatás Adóköteles telefonszolgáltatásnak minősül a helyi és távolsági távbeszélőszolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás. A törvény szolgáltatásjegyzék számokat nem párosít az adóköteles szolgáltatás meghatározásához. Az adókötele-
zettség a kifizető tulajdonában álló, vagy általa fenntartott telefonok után keletkezik. Nem szolgál adóalapul a számlaértéknek az a része, amelyet a kifizető közvetített szolgáltatásként továbbszámláz más kifizetők felé. Ugyancsak nem adóznak azok a korlátozott hívásirányú telefonok, amelyekről kizárólag segélyhívó számok vagy meghatározott üzleti, hivatali partner számok érhetők el. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség a beérkező telefonhívások fogadására használt ingyenes vagy kedvezményes hívást biztosító telefonok után, ha kimenő hívás nem kezdeményezhető. Az adókötelezettség a magánszemély magáncélú használatának a szolgáltatás értékéből meg nem térített részére keletkezik. Ha a tényleges magáncélú használat nem állapítható meg, akkor a juttató választhatja, hogy a telefonszolgáltatás 20 százalékát számítja adóköteles bevételnek. A szabályok értelmezésével az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre: A kifizető tételes elkülönítéssel hívásnapló, részletező számla megállapítja a magánszemélyek magáncélú használatát, és ezt bevételnek tekintve fizet adót kifizetői adófizetés mellett adható, egyéb nevesített juttatásokra vonatkozó szabályokkal. A kifizető tételes elkülönítéssel hívásnapló, részletező számla megállapítja a magánszemélyek magáncélú használatát, és ezt a magánszemélyekkel megtérítteti. Ekkor nincs olyan magáncélú használat, amelynek értékét a magánszemély nem térítette meg, és a kifizetőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. A kifizető tételes elkülönítés hiányában a telefonszolgáltatás 20 százalékát tekinti adóköteles bevételnek, és ez után a kifizetői adófizetés mellett adható, egyéb nevesített juttatásokra vonatkozó szabályok szerinti közterheket megfizeti. Ugyancsak 20 százalékát kell adóalapnak tekinteni a kifizetőt terhelő költségnek akkor, ha a beszélgetés díját tartalmazza az alapdíj, ezért a beszélgetési díjak nem állapíthatók meg. A kifizető tételes elkülönítés hiányában a telefonszolgáltatás 20 százalékát tekinti adóköteles bevételnek, és ezt a magánszeméllyel (magánszemélyekkel) megtérítteti. Ekkor a PM értelmezése szerint nincs olyan magáncélú használat, amelynek értékét a magánszemély nem térítette meg.
Az adó alapja A kifizetőnek nemcsak a forgalommal arányos kiadások után keletkezik adófizetési kötelezettsége, hanem a forgalomtól független kiadások után is adót kell fizetnie (vagy meg kell téríttetnie a magánszeméllyel) olyan arányban, amilyen arányban a forgalomarányos kiadás magáncélú. Az adóalapot mindig a szolgáltatás áfával növelt értéke után kell meghatározni. Ha például a telefonszámlából az előfizetési díj áfával 5 ezer forint, és a beszélgetések után 10 ezer forintot kell fizetni, akkor 15 ezer forint 20 százaléka után kell adót fizetni, vagy a magánszemélyeknek ennyit megtéríteni. Tételes elkülönítés esetén, ha a magáncélú beszélgetés 1 ezer forint, amely a beszélgetések díjának 10 százaléka, akkor az előfizetési díj 10 százaléka, azaz 500 forint is adóalap, vagy a magánszemélyek által megtérítendő rész. 20 százalékát kell adóalapnak tekinteni a kifizetőt terhelő költségnek akkor, ha a beszélgetés díját tartalmazza az alapdíj, ezért a beszélgetési díjak nem állapíthatók meg. Hogyan lehet a magáncélú használatot megállapítani? A magáncélú használat tételes megállapításakor olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből az adó alapja megállapítható, és ellenőrzésre alkalmas. Lehetséges, de nem elégséges, ha belső szabályzatban rögzítik a céges telefon magáncélú használatának tilalmát. E mellett azonban olyan nyilvántartást is kell vezetni, amely a telefonszolgáltató által számlázott díjjal egybevethető, és ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. A magáncélú, illetve üzleti célú használat tételes kimutatására alkalmas lehet a hívásnapló vezetése, amelyben a felhasználók feltüntetik a felhívott számot, a hívott fél nevét és a beszélgetés okát. Megfelelő lehet, ha az üzleti és magánbeszélgetések eltérő kódolása alapján a házi telefonközpont híváslistáját vetik össze a részletező számlával. Mindkét esetben a magánszemélyek vá-
lasztása, közlése a hívás céljára vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyításig az adóhatóságnak el kell fogadnia. Teszttelefonálás adókötelezettsége A távközlési szolgáltatással foglalkozó vállalat egyes munkavállalóinak kötelezettsége a vállalat által működtetett hálózat tesztelése a használatukba adott telefonnal és a szolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő kártyával. A kártyával a vállalat által működtetett hálózatban korlátlan belső hívás lehetséges, míg a más telefonszolgáltatók hálózatába irányuló külső teszthívások úgynevezett tesztösszegben korlátozottak. Ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni. A kifelé irányuló forgalom más telefonszolgáltatók által számlázott értékét teljes egészében figyelembe venni, és döntéstől függően a más telefonszolgáltatók által számlázott teljes értékből vagy 20 százalék, vagy a magáncélú használat értéke számít kifizetői adófizetés mellett adható, egyéb nevesített juttatásnak, kivéve azt a részt, amelyet a vállalat a magánszemély felé továbbszámláz. Mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség? A cégtelefon utáni adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy sem a magánszeméllyel. Ez az időpont értelemszerűen a telefonszolgáltató által megküldött számla ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe, attól függetlenül, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Ha a telefon magáncélú használatának ellenértékét a kifizető megtérítteti, nem kell a közterheket megfizetnie akkor sem, ha elszámolási okok miatt az adófizetés esedékességének időpontjáig az elszámolás még nem történt meg.
A telefonjuttatás közterhei Az adókötelesnek minősülő telefonjuttatás után a kifizetői adófizetés mellett adható nem pénzben juttatott vagyoni érték juttatásra vonatkozó közterheket kell megfizetni. A személyi jövedelemadó mértéke a juttatás 16 százaléka, melyet a juttatás értékének 19 százalékkal növelt értékére mint adóalapra kell megállapítani. Emellett a juttatót terheli még egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is, melynek mértéke 27 százalék, és a személyi jövedelemadó alapjával azonos adóalapra, azaz a juttatási érték 19 százalékkal növelt értékére kell meghatározni. Gyakori kérdések Céges telefonról hívott segélyvonal Kérdés Ha egy cég munkavállalói a cég által biztosított mobiltelefonon, a Nemzetközi Segélyvonalon keresztül ajánlottak fel adományt az árvízkárosultaknak, akkor kell-e a kifizetőnek a telefonszámla 20 százaléka után személyi jövedelemadót fizetnie vagy a telefonszámla végösszegéből ezen adományok összege levonható-e? Válasz A cég által biztosított telefonon keresztül juttatott adomány értéke az adókötelezettség szempontjából magáncélú használatnak minősül, így az adófizetési kötelezettséget is teljesítenie kell a munkáltatónak, vagyis az adományvonalra érkezett összeggel a számla értéke nem csökkenthető.
Dolgozó mobiltelefon-vásárlásának elszámolása Mi az adójogi megítélése annak a helyzetnek, amikor egy dolgozó akit üzletkötőként alkalmaznak vásárolt mobiltelefont 12 hónapos részletre? A készülékre az előleget a dolgozó fizeti meg, a dolgozó előfizetői számára egy adott díjcsomagra azonban az előfizetői szerződést a munkáltató köti meg. A szolgáltató az előfizetői díj mellett a törlesztő részletet is a munkáltatónak számlázza ki, amelyet az megfizet, majd a dolgozóval befizetteti a pénztárba. A konkrét példából az következik, hogy a készülék a dolgozó tulajdonát képezi, annak díját a cégnek megtéríti, így azzal összefüggésben nem keletkezik adófizetési kötelezettség. A társaság a szolgáltató által helytelenül a dolgozó helyett a nevére számlázott törlesztő részletet mint közvetített szolgáltatást számlázza tovább a dolgozó felé, a dolgozónak ez alapján a számla alapján kell befizetnie a pénzt a pénztárba. A társaság a számla alapján számolja el a tovább számlázott összeget árbevételként, a szolgáltató számlája szerinti összeget pedig a közvetített szolgáltatás ráfordításaként. 2006. szeptember 1-jétől a telefonszolgáltatás akár vonalas, akár mobil ingyenes, vagy kedvezményes juttatása nevesítetten is adóköteles. Az adó alapját a magánhasználat tételes elkülönítésével lehet meghatározni, mégpedig úgy, hogy a forgalomarányos kiadásokat tételesen el kell határolni, a nem forgalomarányos kiadásokból pedig a forgalomarányos kiadásoknak a magáncélú használatra jutó értékét kell figyelembe venni. Ennél egyszerűbb a megoldás, ha a kifizető a számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles jövedelemnek.
Feltöltőkártya vásárlása A mobiltelefon-használat témakörében nemcsak az az eset fordul elő, hogy a magánszemély a cég előfizetéses mobiltelefonját használja, hanem az is, hogy a munkavállalók a saját telefonjukat használják, azonban az abba szükséges feltöltőkártyát a cég vásárolja meg. A munkavállalóknak munkakörükből adódóan szükségük van a telefon használatára. 2006. szeptember 1-jétől a telefonszolgáltatás így a feltöltőkártya vásárlása is adóköteles juttatásnak számít, ha a magánszemély azt nem téríti meg. Az adó alapját a magánhasználat tételes elkülönítésével lehet meghatározni, mégpedig úgy, hogy a forgalomarányos kiadásokat tételesen el kell határolni, a nem forgalomarányos kiadásokból pedig a forgalomarányos kiadásoknak a magáncélú használatra jutó értékét kell figyelembe venni. Ennél egyszerűbb a megoldás, ha a kifizető a számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles jövedelemnek.
Telefonszolgáltatáshoz kapcsolódó áfa Az áfatörvény rendelkezése szerint a helyi és távolsági távbeszélő szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internetprotokollt biztosító beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16- ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó meghatározott százaléka nem vonható le [áfa-tv. 33. (4) bekezdés]. Tételes levonási tiltás Akkor mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább a 30 százalékát közvetített szolgáltatásként, vagy továbbértékesített szolgáltatásként számlázza tovább. Ez az áfatörvényben lévő különös szabály azt jelenti, hogy az adóalany azzal nem mentesülhet a részleges levonási tilalom alól, ha bizonyítja, hogy 30 százaléknál kisebb mértékben használta a telefont adóalanyiságán kívüli célra. A törvény egyébként nem indokolja a levonási tiltást a magáncélú használattal, hanem él a levonás korlátozási jogával hasonlóan például a személygépkocsival kapcsolatos tiltásokhoz. Nem szabad elfelejtkezni arról az alapszabályról, hogy adólevonási joga csak adóalanynak lehet. Így csak az adóalanyi minőségben eszközölt telefonszolgáltatás potenciálisan levonható áfájának 30 százalékára vonatkozik a levonási tiltás. A rendelkezés szerint nem kizárólag a magánhasználat ellenértékének továbbszámlázása mentesít az áfa levonási tilalom alól, csupán az a feltétel, hogy a telefonköltség 30 százalékát ellenértékért továbbnyújtsák (akár közvetített szolgáltatásként). Ezért az ezen összeget elérő, vagy meghaladó továbbszámlázás mentesít az áfa levonási tilalom alól akkor is, ha a magánhasználat kiszámlázása történik, például a munkáltató a magánbeszélgetések ellenértékét megtérítteti a dolgozóival vagy egy másik adóalany adóköteles tevékenységéhez kapcsolódik a továbbterhelt közüzemi díj.
Továbbszolgáltatás áfa-kötelezettsége Az adóalany az általa más részére biztosított telefonvonal-használat ellenértéket áfa hatálya alá tartozó szolgáltatásként köteles továbbszámlázni, amelynek adómértéke 25 százalék. Ez persze csak akkor alkalmazható, ha nem kapcsolódik járulékos költségként más adómértékű szolgáltatáshoz. A továbbértékesített szolgáltatást az áfa hatálya alá tartozó bizonylattal tehát legalább nyugtával szükséges bizonylatolni. Az adókötelezettség és a bizonylatkiállítási kötelezettség akkor is fennáll, ha a telefonszolgáltatás továbbszámlázott ellenértéke nem éri el az igénybe vett telefonszolgáltatás ellenértékének 30 százalékát, és így az adóalany a részleges levonási tilalom alól nem mentesül. A továbbszámlázott szolgáltatás áfa tartalma nem használható fel a 30 százalékos levonási tilalom csökkentésére. Ha az adóalany például az igénybe vett telefonszolgáltatásnak csak a 20 százalékát közvetíti ellenértékért, a 30 százalékos levonási tilalom akkor is sújtja, a le nem vonható adó nem csökkenthető a 20 százalékos továbbszámlázott összeggel. Ugyanúgy csak 30 százalékos levonási tilalmat kell alkalmaznia annak is, aki az adóalanyiságához használt telefonköltségből semmilyen hányadot nem terhel tovább. Telefonszolgáltatás tartalma Az áfatörvény szerinti levonási tilalom csak a már jelzett, a törvényben felsorolt SZJ-számú szolgáltatásokra, az SZJ 64.20.16-os szolgáltatáscsoportból pedig csak az internetprotokollt biztosító beszédcélú adatátvitelre vonatkozik. A törvényben nem nevesített SZJ-számú távközlési szolgáltatásra, illetve a nem beszédcélú adatátviteli internetszolgáltatásra az általános szabályok vonatkoznak, vagyis amennyiben az adóköteles gazdasági tevékenység érdekében veszi az adóalany igénybe a szolgáltatást, úgy annak teljes áfa tartalmát levonhatja. A jelzett szolgáltatásoknál szolgáltatásfajtánként helyi és távolsági távbeszélő szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, beszédcélú internet-adatátviteli szolgáltatás külön-külön szükséges vizsgálni a 30 százalékos továbbszámlázást. Amennyiben az adózó nem mentesül a részleges levonási tilalom alól, úgy a telefonszolgáltatás áfa tartalmának 70 százalékát a megfelelő adóalap-