101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT?

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 1/56 101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT? 1. A római jog fogalma A rómaiak a maguk jogát ius civile / ius Quiritium (ünnepélyesebb forma) kifejezéssel illették = államot alkotó polgárok (cives, Quirites) joga. Középkortól jelentésmódosulás: - ius civile = római jog polgári jog - ius Quiritium ius Romanorum ius Romanum (római jog) megjelölés váltotta fel a korábbi ünnepélyes formát. a) Történeti értelemben: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. Ez időben: a római jog legrégebbi összefoglalásától, a XII. táblás törvényektől (Kr.e. 451-450) a Kr. u. VI. sz.-ig, a iustinianusi törvénykönyvekig, a római jog kodifikálásáig tartó évezred. Római jog = legfejlettebb és legismertebb ókori jog. b) Tágabb értelemben: az a joganyag is, amely a római jogra annak középkori és újkori továbbélése, oktatása és tud. művelése során szorosan ráépült a római jog eredeti, antik anyagától elválaszthatatlan. (E jogtud-i és jogszabályi anyag kidolgozását a bolognai glosszátorok kezdték meg a XI. sz. végén, legmagasabb fokon pedig a XIX. sz-i német pandektisták dolgozták ki. A középkor és koraújkor évszázadaiban Európa legtöbb országában hatályos volt. Ott, ahol nem került sor az átvételére (Mo., Anglia): római jog = ius civile = ratio scripta = maga a jogtudományt jelentette.) c) Szűkebb értelemben: a római magánjog (ius privatum romanum) = az a joganyag, amely alapvetően a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. Szemben áll vele a közjog (ius publicum) = amely az állammal kapcsolatos szabályok. 2. A római jog oktatása Kr.u. II. sz.: Gaius (jogtudós+jogtanár) Institutiones c. tk.nek átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban. Kr.u. VI. sz.: I. Iustinianus császár utasítása alapján készült a hivatalos alaptk.: Institutiones seu Elementa (Kr.u. 533), mely Gaius művére épült. Iustinianusi tvkönyv még: Digesta/Pandectae A középkori európai egyetemeken az institúció-, és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. (ld. 2. tétel) A mai római jog oktatás tárgya: a római jog története + institúciói (történeti és dogmatikai rész) 3. A római jog oktatásának jelentősége a) a jogtanulás szempontjából: római jog = jog anatómiája Szilárd, dogmatikai alapokat ad, mivel a modern jogrendszerek nagy része rá épül, így bevezetéséül szolgál a mai modern jognak, főképpen a polgári jognak. Világos rendszerű, nincs kitéve változásoknak. b) fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását c) szemléletes, tömör reguláival, terminológiájával segíti a modern jogban bonyolultan megfogalmazott szabályok megértését d) a jog művelése szempontjából: arra nevel, hogy a jog nem társd-i értékek és célok nélküli -halmaz. Legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása (jogbiztonság) e) a túlzott specializálódás és a jogpozitivizmus ellen véd f) segít a konkrét jogi problémák megoldásában g) segít az európai típusú jogrendszerek megismerésében, mivel nemzetközi jogászi szaknyelvként is fel lehet fogni (Európa jelentős részén a római birodalom korában, a középkortól a XIX. sz-ig ius commune Europaeum-ként hatályban volt)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 2/56 102. AZ INSTITÚCIÓ- ÉS A PANDEKTA-RENDSZER 1. Az institúció-rendszerek jellemzői [MINIMUM TÉTEL I.] institúció = tanítás Institúció-rendszer: a római jog tananyagának Gaius által megalkotott és a iustinianusi Institutiones révén áthagyományozódott rendszere.!!! nem azonos: institutum (jogintézmény) institutio (institúciók)!!! a) Gaius: Institutiones című tankönyve (Kr.u. II. sz.) a római jog institúcióit 3 részre osztotta: - személyek (personae): személyi és családjog - dolgok (res): dologi, öröklési, kötelmi jog [~vagyonjog, 3as tagolás körvonalai] - keresetek (actiones): polgári eljárásjog b) Iustinianus Institutiones seu Elementa című tankönyve (Kr.u. 533). A jogtudomány elemi szintű anyagát tartalmazza, egységes tankönyv a jogiskolákban. A gaiusi rendszer követésére és további rendezésére törekedett. A 3 fő rész u.a., de pl.: kötelmeket 4 csoportra osztotta: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum. c) Mai institúció-rendszer: a korábbi 2 rendszerező munkájának továbbfejlesztése. Részei: 1. eljárásjog 2. személyi jog (elkülönítve benne a családjog) 3. dologi jog 4. kötelmi jog 5. öröklési jog A mai római jogi oktatás tárgya a római jog története az ókortól az újkorig (történeti rész) és az ókori római jog institúciói (dogmatikai rész). 2. A pandekta-rendszer jellemzői I. Iustinianus: Digesta seu Pandectae (533) pandekta-tanfolyam, pandekta-rd. - a középkori jogi oktatásban a pandekta-tanfolyam (hatályos jog, a Digesta alapján) az institúciós rendszert (iustinianusi római jog) követte - ma: institúciók = római jog; pandektisztika = hatályos polgári jog oktatása - PTK-ek megszületése pandektajog hatályát vesztette - XIX. sz.: német jogtudósok kialakították a modern-pandekta rendszert Részei: 1. magánjog ált. része a személyi joggal együtt 2. dologi jog 3. kötelmi jog 4. családjog 5. öröklési jog 3. Hatásuk a polgári tv.könyvekre Az institúció-rendszer a mai modern ptk-k alapjait képezi. Pl: Code civil (1804), osztrák Ptk. (1811), svájci Ptk.(1907), új olasz Ptk. (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), magyar Ptk. (1959), a német BGB (1900) sajátossága: a pandekta-rendszerre épül.

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 3/56 103. A RÓMAI JOGTÖRTÉNET KORSZAKAI. AZ EGYES KORSZAKOK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI - Nehéz helyesen felismerni a nagy történelmi korszakok határait, és a korszakhatárok megvonásánál a szempontot. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó dinasztiák változásaira, egyéb (gazdaság- ill. szellemtörténeti, stb.) aspektusokra. - Alapvető történelemfilozófiai kérdés: miként kell vélekedni a történelemről? 1. Hegel: a történelem dialektikus; tézis-antitézis- szintézis hármassága, racionális folyamat, mozgatórugó: világszellem (Weltgeist) 2. Friedrich Carl von Savigny: a történelem organikus fejlődési folyamat; mozgatórugó: népszellem (Volksgeist). I. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján: a) Gazdasági fejlődés szerint: 1. kisparaszti korszak (patriarchális, házközösségi) Kr. e. III. sz-ig 2. kereskedelmi korszak, azon belül: fellendülő-virágzó-hanyatló szakaszok b) Államformák szerint: 1. királyság (regnum) 2. köztársaság (libera res publica) 3. császárság (imperium) c) A római jog belső fejlődése szerint: 1. civiljog (Kr.e. IV. századig) 2. civiljog és praetori jog párhuzamosan (Kr.e. III-I. századig) 3. a kétféle jog összeolvadása (Kr.u. I-II. századig) 4. egységes császári jog (Kr.u. III-VI. századig) d) A jogtudomány (iurispudentia) fejlődése szerint: 1. Archaikus jog (Kr.e. 753-Kr. e. III. századig) KIRÁLYSÁG, KORAI PATRÍCIUS KÖZTÁRSASÁG KORA 2. Preklasszikus jog (Kr.e. III-I. századig) KÉSEI KÖZTÁRSASÁG KORA 3. Klasszikus jog (Kr.e. I. század- Kr.u. III. század) A PRINCIPÁTUS KORA 4. Későcsászárkor joga (Kr.u. III. század VI. századig. A DOMINATUS KORA - Posztklasszikus jog (Kr.u. VI. század 1. feléig) - Iustinianusi jog (I. Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565) e) Egyéb megkülönböztetés (BONFANTE, DE FRANCISCI, VOLTERRA) szerint: 1. A városállam régi civiljogának kora (Kr.e. 553-202) 2. A Róma központú birodalom kora (Kr.e. 202-Kr.u. 235, Alexander Severus császár halála) 3. Jogegyesítés kora (Kr.u. 235-565, Iustinianus császár halála)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 4/56 II. A jogtudomány fejlődése szerinti korszakolás részletesebb bemutatása 1. AZ ARCHAIKUS RÓMA Nemzetségi szervezet Róma alapítása: Kr. e. 753 A királyság ideje két korszakra oszlik: - patriarchális nemzetségi forma (latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség összeolvadása) - etruszk uralom ideje (ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társadalmi rend felbomlása) A társadalom szerkezete: - alapegység: nemzetség (gens) - ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, közös ős - a nemzetség közös földdel (pagus), meghatározott családi és öröklési renddel bírt, egyben kultikus és névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett - a római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád, ebbe mindenki beletartozott, aki a házban (domus) lakott: - családfő (pater familias), feleség (uxor), gyermekek (liberi), rabszolgák (famuli) A társadalom tagozódása: a) QUIRITES: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság. Részei: - patríciusok (ősi nemzetségfők(patres) leszármazottai) - plebeiusok (alacsony sorú köznép - plebs) - cliensek (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei; gazdasági és katonai feladatok; kíséret (obsequium) a gens fejének, így védelmet (patronatus) kaptak b) RABSZOLGÁK (servi, mancipia) patriarchális rabszolgaság, pater familias hatalma alatt 2. A KIRÁLYKOR A római állam - megnevezései: civitas (városállam), res publica (köztársaság), res populi (Cicero: a nép dolga ); hivatalosan senatus populusque Romanus (SPQR) - A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült 10 gens (nemzetség) = 1 curia 10 curia = 1 tribus (törzs) 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres, ők alapították Rómát - CURIA: férfiak egyesülése, a római állam szerveződésének legősibb egysége, melynek alapját a katonai beosztás képezte, de jogi és kultikus közösséget is jelentett. Saját vezetője (curio) és papja (flamen curialis) is volt. Harcmodorukat az V. sz. elején a századok (centuriák) rendje váltotta fel.] A királyság államszervezete Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta: a) rex b) senatus c) comitia

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 5/56 a) Rex: - az állam legfőbb bírája, hadvezére és papja, a végrehajtó hatalom feje (imperium) - az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio) - korábban az istenek jelölték ki (auspicia) - ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el - halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, naponként váltva egymást (interrex) b) Senatus: - a patrícius nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete - öregek tanácsa: a király tanácsadó szerve - állami felségjog állandó hordozója - tagjait a király jelölte ki c) Comitia curiata: - ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott - Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze - eredetileg csak patríciusok vehettek rajta részt, utóbb a plebeiusok is megjelenhettek rajta - szakrális feladatok, közjogi funkciója pontosan nem ismert A TÉTEL TOVÁBBI RÉSZE A TOVÁBBIAKBAN KERÜL KIFEJTÉSRE. (104-110)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 6/56 104. A KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE A KORAI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium, Kr.e. 510) után egy új államforma a jött létre, a köztársaság, melynek szervei: I.) magistratusok II.) senatus III.) comitia I. MAGISTRATUSOK: - állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők ill. magának a tisztségnek az elnevezése; a köztársaság korának főhivatalnokai - munkájukért nem kaptak díjazást - jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől nem voltak megfoszthatók - 1 hivatali évre való választás (annuitás), köv. évben való újraválasztás tilalma - 1 tisztséget egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás) - a vesszőnyalábot (fasces) hordozó állami testőrség (lictorok) csak az imperiummal rendelkező főhivatalnokokat kísérte - valamennyi magistratusnak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló segédszemélyzet (apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (merces) dolgozott - emellett a főhivatalnokoknak informális tanácsa (consilium) is volt Csoportosításuk: - hatalmuk jellege szerint impériummal rendelkező imperium nélküli magistratus - feladatkörük szerint: rendes (állandó, magistratus ordinarii) rendkívüli (extraordinarii) - hatáskörük szerint: nagyobb (magistratus maior) : consul, praetor, censor. Kiváltságuk: bíborszegélyű tóga (toga praetexta) viselése és a díszes szék (sella curulis) használata kisebb főhivatalnokok: (magistratus minor) : aedilis, questor, tribunus plebis Az állami főhatalom (IMPERIUM) elemei: 1. legfőbb polgári hatalom (imperium domi) a Város határán (pomerium) belüli területeken 2. falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae) 3. a jogszolgáltatás hatalma (iurisdictio) 4. jog a népgyűlés összehívására, törvényjavaslatok előterjesztésére (ius agendi cum populo) 5. jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus) 6. büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 7/56 A hivatalnoki hatalom (POTESTAS): - terjedelme kisebb (minor potestas) ill. nagyobb (maior potestas) lehetett - a collegak azonos terjedelmű hatalommal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben önállóan, teljes jogkörrel járhattak el - kollegájuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval (közbelépés, tiltakozás) megakadályozhatták. - Elemei: 1. auspicium végzése (ius auspiciorum) = istenek akaratának kifürkészése, pl.: madárjóslás 2. a nép összehívása vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi) 3. tiltakozás collegájának döntése ellen (ius intercedendi) 4. a hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg A) RENDES MAGISTRATUSOK - népgyűlések választották - a tisztségre pályázók (candidati) megválasztásuk esetén kijelölt főhivatalnokok (magistratus designati) lettek - esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük Fajtái: 1. Consul: [2 db] - az állam élén - hadvezér (praetor maximus) bíró (iudex) consul nevet viselték - imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a hadvezéri, bírói jogkörét gyakorolták - a király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papipolitikai hatalmat idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex maximus szerezte meg 2. Praetor: (Kr.e. 367-) [1 2 16 db] - a peres jogszolgáltatást végezte a consulok helyett - imperummal rendelkezett - helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait - eredetileg 1 praetor működött; Kr.e. 242-től azonban a praetor peregrinus tisztségének felállításával számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett 3. Censor: (Kr.e. 443-) [2 db] - 5 évente 18 hónapra 2 censort választottak - magistratus maior - nem rendelkeztek imperiummal. Feladata: - lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási célokat szolgáló összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba osztotta be - összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) a Lex Ovinia után - bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v. cura morum) - felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 8/56 4. Aedilis curulis: (Kr.e. 367-) [2 db] - potestas, ius edicendi, iurisdictio, bírságolási, zálogolási, lefoglalási jog - magistratus minor Feladata: - felügyelni a középületekre és középítkezésekre (cura aedium) - rendészeti jogkör (cura Urbis) - piaci árak ellenőrzése és a gabonaellátást biztosítása (cura annonae) - nyilvános játékok megrendezése (cura ludorum) 5. Quaestor: (Kr.e. 447-) - a consulok pénzügyi beosztottjaként a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár (aerarium Saturni v. populi Romani) - és levéltár (tabularium) felügyelete 6. Néptribunus: (Kr.e. 494-) [2 10 db (Kr.e. 449)] - viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus) - aki a néptribunusra kezet emelt, azt sacernek (közösségtől elkülönítettnek) tekintettek, akit bárki szabadon megölhetett - jogukban állt összehívni a plebs üléseit (ius agendi cum plebe), később a senatusét (ius agendi cum patribus) is - jogukban állt a magistratusok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni (ius intercedendi) - jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patriciusok által üldözött tagjainak (ius auxilii, refugium) 7. Aedilis: [2 db] - a plebeius templomok őrei - 367-től a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát (Ceres szentélye) és pénztárát kezelték (aedilis plebis) - a bíráskodástól eltekintve ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint az aedilis curules B) RENDKÍVÜLI MAGISTRATUSOK - csak különleges esetben, kinevezés útján - megszabott időtartamra és meghatározott feladat elvégzése céljából - Lehettek: 1. Dictator: - legjelentősebb, egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleménye nélkül, s ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval - max. 6 hónapra a főhat. teljessége (summum imperium) illette meg - maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum) 2. Interrex 3. Praefectus urbi (rex ideigl. távolléte esetén helyettese a királyság korában) 4. Decemviri legibus scribundis (a XII táblás tv. létrehozói) 5. Tribuni militum consulari potestate (katonai parancsnok consuli jogkörrel felruházva) 6. Tresviri rei publicae constituendae (a triumvirek)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 9/56 II. SENATUS: - biztosította a római állam folyamatos működését - patr. nemzetségfők gyűlése hivatalviselt magistratusok tanácsává lett - névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg - a senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb plebeiusok is bekerülhettek, de valószínűleg csak a patrícusokat illette meg a patres megszólítás, míg a plebeiusokat conscriptinek (összeírtak) címezték - a népgyűlésen elfogadott törvények eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye (auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia Philonis (339) óta előre kikérhetővé, majd csak formalitássá vált, a senatusnak továbbra is megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából felülbírálja a törvényeket - a senatus határozatai (senatus consulta, S.C.) csak tanácsok voltak a magistratusoknak (végrehajtóknak), mégis törvényerővel rendelkeztek. Feladatai: 1. meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket 2. ellenőrizte az államháztartást 3. felügyelte a szakrális szférát 4. irányította a közigazgatást és az igazságszolgáltatást 5. a magistratusokon keresztül befolyással volt a belpolitikára III. NÉPGYŰLÉS: Fajtái: (a Populus Romanus szerkezeti egységeinek megfelelően) 1. comitia curiata 2. comitia centuriata 3. comitia tributa 4. + concilium plebis - sajátossága, hogy rajtuk vitának nem volt helye - a népgyűlés a magistratus kérdésével (rogatio) feltett törvényjavaslatról igennel v. nemmel szavazott, eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában - utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak. Jelölések: VR (uti rogas = ahogy kérdezed, igen) A (antiquo = ragaszkodom a régihez, nem) C (condemno = elítélem) A (absolvo = felmenten) NL (non liquet = nem világos) [e 3 büntetőügybeli szavazásnál volt] 1. Comitia curiata: - adta meg a felhatalmazást a főhatalom gyakorlására (lex curiata de imperio) - később pedig a censori hivatal viselésére is (lex curaiata de potestate censoria) - egyre inkább szakrális feladatok: rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta elnevezése: comitia calata - a consul / praetor csak akkor elnökölt, ha hatalommal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze a gyűlés

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 10/56 2. Comitia centuriata: - Kr. e. V. sz.-tól működött (eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik) - a comitia katonai századokra (centuriakra) oszlott - 17-60 év közötti férfi lakosság (patrícius, plebeius) gyűlése - a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak Funkciói: 1. a magistratus maiores megválasztása 2. törvényhozás 3. hadüzenet és békekötés jóváhagyása 4. büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában 3. Comitia tributa: - területi egységek szerint (tribus) hívták össze - eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik (ő osztotta fel Róma területét tribusokra) - a Város falain belül, a forumon tartották Funkciói: 1. a magistratus minores megválasztása 2. törvényhozás 3. szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal 4. törvénykezés nem politikai természetű ügyekben 4. Concilium plebis: - csak a plebs tagjai vehettek részt rajta - határozatai (plebiscita) Kr. e. 287-ig csak a plebsre, később az egész populus Romanusra vonatkoztak - elnök: néptribunus (tribunus plebis), csak ilyen formában hívhatott össze népgyűlést - tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően összeolvadt a comitia tributaval IV. A PATRÍCIUSOK ÉS PLEBEJUSOK-OK KÜZDELMEI A TÖRVÉNYHOZÁS TÜKRÉBEN A két fő társadalmi osztály küzdelme kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén megteremtette a plebs politikai jogegyenlőségét. a) Kr.e. 494.: a plebs tiltakozása, 1. kivonulás a Szent Hegyre (secessio), melynek eredménye a néptribunus (tribuni plebis) tisztségének létrehozása b) Kr.e. 445.: lex Canuleia de conubio: patríciusok és plebejusok közötti házasodás; (ezt korábban a XII. táblás törvények tiltották meg) c) Kr.e. 444.: ideiglenes esetben a katonai parancsnok (tribunis militum) tisztségét consuli jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel d) Kr.e. 367-366: leges Liciniae Sextiae: csökkentették a plebejusok adósságterheit, 500 iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, előírták, hogy az egyik consult a plebsből kell választani, igazságszolgáltatási hatóságként felállították a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patríciusok tölthettek be

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 11/56 e) Kr.e. 326: lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (Pl.: megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát). f) Kr.e. 300: lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette plebejusok jelölését a főpapi tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott (P.max. pleb. 1. csak Kr.e. 254- ben lett Coruncanius) g) Kr.e. 300: lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistratusok ítéletei ellen a Város határán belül (domi) a népgyűléshez fellebbezhettek. h) Kr.e. 287: lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő hatállyal ruházták fel. A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: A római birodalom létrejötte A római állam szerveinek a kései köztársaság idején már egész Itália, sőt a gyarapodó provinciák igazgatását is el kellett látniuk. A római birodalom (imperium Romanum) kialakulása évszázadokat vett igénybe. A hatalmas területeket azonban Róma még mindig a városközpontú állam modellje szerint kormányozta 3 fő része van (különböző jogállásúak) 1. Róma városa 2. Itália 3. provinciák. 1. Róma városállamának jogi szervezete: A városállami intézmények egyre nehezebben tudták betölteni eredeti rendeltetésüket, a senatus nem volt többé képes hatalmát a régi módon érvényesíteni a főmagistratusokkal szemben. a) A magistratusok szerepe: - 2 consul vezette az államot - a praetor mellé Kr. e. 242-ben collegat állítottak [az előbbit praetor urbanusnak, az utóbbit praetor peregrinusnak hívták, kinek meg volt a joga arra, hogy eldönthesse a ius gentium alkalmazásának címén a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse] - továbbra is működtek az aedilis curulisek (2 db; rabszolga- és igásbarompiac felügyelete) - questorok, censorok - a plebeius főhivatalokat patríciusok is betölthették, pl. Gracchus-fivérek - a magistratus tisztséget elsősorban a vagyonos és előkelő családok tagjai szerezhették meg - lex Villia annalis (Kr. e. 180), lex Cornelia de magistratibus (Kr.u. 82) egyes tisztségeket meghatározott sorrendben és életkorban kell viselni (cursus honorum) 1. quaestura (30 évesen) [quaestor] 2. aedilitas v. tribunatus (37 évesen) [aedilis v. tribunus plebis] 3. praetura (40 évesen) [praetor] 4. consulatus (43 évesen) [consul] 5. censor és dictator kizárólag consulviselt személy lehetett - a tisztségek viselése között legalább 2 évnek kellett eltelnie, ezzel biztosították, hogy tapasztalatlan ne tölthesse be a tisztségeket és leszűkítették a pályázók körét

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 12/56 - gyakoribbá vált a magistratusok éves főhatalmának meghosszabbítása (prorogatio imperii) - magánembert is felruházhattak ilyen tisztséggel (privatus cum imperio, pl. Pompeius Magnus) - fizetést nem kaptak, de a költségek elvitte vagyonuk nagy részét, szolgálatuk leteltével mint promagistratusok (proconsul, propraetor) 1-1 provincia élére kerültek helytartónak - Új intézménytípus: triumviratus felállítása = 3 államférfi magánegyezségén alapult, monarchikus törekvés. - I. Triumviratus (Kr.e. 60) (Iulius Caesar, Pompeius és Licinius Crassus) Caesar számolta fel egyeduralkodóként - II. Triumviratus (Kr.e. 43) (Aemilius Lepidus, M. Antonius és Octavianus); már jogszabály (lex Titia) hozta létre, ebből Octavianus került ki győztesen. b) A senatus szerepe: - az egész köztársaság korában az államélet központja és annak legfőbb irányítója - tagjainak száma: Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emelte - a népgyűlések formális szerepe mellett a legfőbb államhatalmi szervvé vált - a senatorok szükségállapot esetén a senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely tejhatalmat adott a magistratusoknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárva az intercessio és a provocatios lehetőségét. c) A népgyűlések szerepe: - ténylegesen utóbb csak a comitia centuriata (törvényhozás) és a comitia tributa működött, de egyre inkább háttérbe szorultak - a törvényeket főleg a concilium plebis keretein belül fogadták el 2. Itália jogi szervezete: - Kr. e. 286-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések követeztében a rómaiak egész Itáliát (Rubicon folyóig) uralmuk alá hajtották - 2 eltérő jogállású részre oszlott: ager Romanus (rómaiak által birtokolt; római polgárjog) ager peregrinus (szövetséges terület; latinjogúak vagy nem rendelkeznek de iure elismert jogképességgel a rómaiak által) - Az I. sz-ban a szövetséges államok egy része fellázadt a rómaiak ellen Marsus-háború (Kr. e. 90-88) során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat - lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda (Kr.u. 90): szövetségesek római polgárjogot kaptak 3. A provinciák jogi szervezete: Provincia: imperiummal rendelkező magistratus működési területe, melyet a senatus jelölt ki a számára. Később ezt az elnevezést az Itálián kívüli meghódított területekre alkalmazták.

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 13/56 105. IUS, FAS, MOS 1. Kr.e. VIII. sz.: MOS (mores maiorum=az ősök szokásai): komplex normarendszer; általános, differenciálatlan vallási (szakrális)-erkölcsi (morális)-jogi normák rendszere. 2. egyes normák kötelező ereje a szokások + szankciók révén megszilárdult, a jogi normák önállósodtak SZOKÁSJOG (consuetudo) a vallási, erkölcsi normáktól elkülönülve A) IUS: - Kr.e. 451-450: XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló normarendszer kialakulása. A jogot a mai napig ismert formájában a rómaiak találták ki. Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog megjelölésére IUS. - ius = eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor tvkezett (in ius vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás - másik jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szembeállítva az iniuriaval, jogsérelemmel. Pl. aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el. - miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is - ius civile (ius Quiritium): civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették. Ius civile = ius civium Romanorum. (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl. athéni jog.) Továbbélését a mai napig megtaláljuk a polgári jog kifejezésben. - római jogtudósok: a jog a jó és méltányos művészete (ius est ars boni et aequi) igazságosságot (iustitia) kell megvalósítania - erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere = tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti. a jogszabályokat az erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből kiindulva kell értelmezni B) FAS: - fas = istenek jogainak tiszteletben tartása - nefas = istenek jogainak megsértése - jog önálló normarendszerré vált elszakadt a fas a ius -tól és a nefas az iniure -tól, az istenek jogait elhatárolták a jogszabályok betartásától - Fas: eredetileg minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami istenséget és a neki szentelt dolgot megillette, később csak a vallási normák összességét értették rajta, szembeállítva a jogi normákkal - dies (ne)fasti = törvénykezésre alkalmas/alkalmatlan napok - fas szabályainak egy része közjogiasodott ius sacrum, ius pontificium ius divinum C) MOS: (jelentései) 1. erkölcsi normák önálló rendszere 2. ősi római társ. komplex, differenciálatlan normarendszere (mores maiorum, ld. fent) 3. szokás, szokásjog 4. jogi jelentőséggel nem rendelkező egyszerű szokás

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 14/56 5. a mos sui generis fogalma: (a censori jogalkalmazás alakította ki) olyan társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. Megtartására a censor felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta meg. 106. A PRAETOR TEVÉKENYSÉGE; IUS PRAETORIUM, IUS HONORARIUM [MINIMUM TÉTEL II.] 1) Ius praetorium (praetori jog) Kialakulása: - a kései köztársaság korától a ius civile-vel párhuzamosan érvényesülő jogrendszer - kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok (imperium) Praetor: - nem illette meg a törvényhozás (legislatio) - de a törvénykezés (iurisdictio) igen új joganyag jön létre (ius honorarium: a főmagistratusok imperiumaik alapján végzett törvénykezése által létrehozott joganyag) - a praetor csak szolgálhatja, de nem alkothatja a jogot (praetor ius dicere potest, facere non potest) 2) Ius honorarium (~tisztségviselői jog) Forrása: - praetor és a többi magistratus (főképp aedilis curulis) hirdetményei (edictum) - praetori jog Eredete: a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljoggal szemben (contra legem), ált. szokásjogot juttatta érvényre), mivel a civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési lehetőségeit b) praetor peregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így imperiuma és a ius gentium alapján kialakította önálló, saját praetori perrendjét (polgárok és az idegenek között) ezt emelte civiljogi erőre a lex Aebutia de formalis (Kr.e. II. sz. közepe) a római polgárok egymás közötti jogvitáiban is ezt alkalmazták E két forrásból (a,b) és az anyagi jogszabályokból alakult ki a praetori jog (ius praetorium) az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése és kijavítása céljából (Papinianus) Ez a jog a ius gentium és a ius naturale szabályait is érvényre juttatta. 3) A ius civile és a ius praetorium összehasonlítása - a 2 jog évszázadokig párhuzamosan érvényesült - a praetor évente kibocsátott hivatalos hirdetménye (edictum) fontos tényezőjévé vált a jogalkotásnak (Cicero már egyenrangú jogként említi őket: ex iure civili ac praetorio ) - ius civile: merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum) - ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 15/56 107. IUS CIVILE, IUS GENTIUM, IUS NATURALE A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. 1) IUS CIVILE: (civiljog) - Róma speciális nemzeti joga - a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte az állam, és polgártársai irányában - párja: ius gentium, ius naturale (szabályait a ius praetorium juttatja érvényre) - az idők folyamán merev, régi, szigorú civiljoggá vált (ius strictum) a praetori joggal szemben (ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)) Kr. e. II. századtól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani 3 alapvető kategória jött létre: a) aequitas / ius aequum b) ius naturale c) ius gentium aequitas: polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, igazságos és méltányos elbírálás. A bona fides (jóhiszeműség) és a ius aequum szinonimájává vált, a szigorú joggal (ius strictum) szemben. (betű szerinti alkalmazás) 2) IUS NATURALE (természetjog) - nem vezethető vissza római előzményekre, a görög filozófia alakította ki - az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik - eleinte az aequitas értelmében használták - olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös természetéből erednek - a ius naturalet az emberek nem ronthatják le: (civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest) - modern természetjog: Hugo Grotius a ~ -t a középkorban ismét világi alapra helyezte 3) IUS GENTIUM (népek joga) - eredetileg a háború és béke joga (ius belli ac pacis), szakrális vonásokkal (ius fetiale - papi testület révén) - valamennyi népnél ill. államban érvényesülő jog (görög minta alapján) - a ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság intézménye, míg az utóbbiból hiányzott

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 16/56 A római birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett: 1) Birodalmi jog: (Reichsrecht, quasi római jog) - elsősorban Rómában és Itáliában jutott érvényre - római polgár vs. római polgár, vagy római polgár vs. peregrinus közötti jogvitában - magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot - jogrendszer differenciálódása után: ius publicumot és a ius privatumot is 2) Helyi népjogok: (Volksrecht) - a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog) - általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek - a római bíróságok is alkalmazták 3) Provinciai jog: (Provinzialrecht) - a római jog egyes meghatározott tartományokra vagy az összes tartományra kiterjesztett szabályai (ez utóbbi kifejezett rendelkezéssel) - egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai törvények, rendtartások (leges provinciae) = nemzetközi magánjog csírái (mivel szabályozták a különböző provinciák lakosainak egymás közötti pereit) - tartományi helytartók hirdetményei (edicta provincialia)

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 17/56 108. A PRINCIPATUS ÁLLAMSZERVEZETE A római állam szervei A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja: I) uralkodó II) köztársasági intézmények (egyre kisebb jelentőséggel) III) birodalmi államszervezet (fokozatosan épül ki) I) AZ URALKODÓ: - az állam feje a princeps (a princeps senatus elnevezésből ered) - Augustus tekintélyére (auctoritas) utal, ez a meghatározó, ezen alapszik a császár hatalma - élethossziglan fel volt ruházva az alábbi tisztségekkel: a) tribunicia potestas (személyének sérthetetlensége (sacrosanctus), a népgyűlés (ius agendi cum populi) és senatus (ius agendi cum patres) összehívásának joga, vétójog) b) imperium proconsulare (provinciák feletti legfelső kormányzat joga) infinitum = valamennyi provinciára kiterjedt maius = nagyobb volt a többi helytartóénál c) imperator (a hadsereg főparancsnoka, értelmezése homályos) d) pontifex maximus e) Octavianus ezen felül: Augustus (felséges), pater patriae (haza atyja) II) A KÖZTÁRSASÁGI INTÉZMÉNYEK: a) MAGISTRATUSOK - Augustus alatt köztársasági szervek választották, de: császárnak ajánlási joga volt (commendatio) gyakorlatilag ez egy a kinevezéssel - a tisztségeket kizárólag a senatori rend tagjai viselhették 1. Consul: a rendes consulok (consules ordinarii) nem töltötték ki hivatali évüket, helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki (consules suffecti), igy katonai és politikai jogosultságuk a császárhoz került. Reprezentatív és jogszolgáltató feladat. 2. Praetor: (18 db) Polgári ügyekben jogszolgáltatás: praetor urbanus és a praetor peregrinus. A többi büntetőügyekben ítélkezett ill. az államkincstárt kezelték 3. Censor: e hivatal már a principatus elején megszűnt 4. Aedilis curulis: (6 db) Feladat: vásári rendfenntartás és bíráskodás. 5. Quaestor: (20 db, Augustus) városi ~ hatásköre kibővült az aerarium kezelésére is. prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették. 6. Tribunis plebis: (10 db) Polgári ügyekben ítélkeztek, szerepük csökkent. b) SENATUS - állami szuverenitás hordozója - 600 senatort a császár jelölte ki (adlectio) - a testület nem veszítette el politikai rányító szerepét (megmaradt a hatalom-átruházási aktusa (senatus consultum de imperio) = legitimálta az uralkodót) - Feladatai: 1. Kr.u. 14-től a magistratusok megválasztása 2. a törvényhozás joga

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 18/56 3. Itália és a senatusi provinciák kormányzása 4. államkincstár felügyelete 5.) fellebbviteli fórum büntetőügyekben (cognitio senatus). c) NÉPGYŰLÉS - törvényhozási jogukat nem veszítették el - szerepük formálissá vált Az utolsó lex rogata Kr.u. 96-ban született (lex agraria) III) A BIRODALMI ÁLLAMSZERVEZET: - császári tanács (consilum principis) [törvényhozás, kormányzásban] barátok, rokonok - új hivatalok (nova officia): A) IGAZGATÓ CSÁSZÁRI FŐHIVATALNOKOK [PRAEFECTUSOK] aa) praefectus praetorio (2 db) - eredetileg a császári testőrség parancsnoka (testőrparancsnok) - II. sz. vége: egész Itáliára kiterjedő törvénykezési hatáskör - princeps helyettese - általános rendelkezéseket is kibocsáthattak ab) praefectus urbi - imperiummal rendelkezett - polgári hivatalnok, a császár a senatorok közül választotta ki. - közrend fenntartása (custodia Urbis) a rendőri egységek révén (cohors urbana), --- bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben - a korábbi aediles curules rendészeti és igazgatási szerepét vette át ac) további praefectusok: - városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka - állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója - curator: senatori rangú hivatalnok B) A BIRODALOM EGYSÉGES KORMÁNYZÁSÁT SZOLGÁLÓ HIVATALOK ba) A princeps saját kancelláriája (Claudius hozta létre) A hivatalok vezetői az uralkodó szabadosai (liberti) közül kerültek ki. 4 osztály 1. naplók vezetése (a memoria) császári adminisztráció személyzeti ügyei (ab epistulis) 2. hivatalos levelezés 3. jogi beadványok (a libellis) 4. császári magánkincstár (fiscus Caesaris) kezelése A hivatalvezetők az uralkodó szabadosai (liberti) voltak. bb) császári tanács (consilium principis) Tagok: főtisztek, jogtudósok. Élén: 2 db praefectus praetorio; a kancellária osztályait (scrinia) és vezetőit (procuratores) ellenőrizték bc) pénzügyi igazgatás: megoszlott az aerarium Saturni (közjog) és fiscus Caesaris (magánjog) között bd) titkosrendőrség (frumentarii) felállítása

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 19/56 A birodalom területi igazgatása - még mindig elkülönült a Város, Itália és a tartományok kormányzása - összlakosság: 80 millió Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae) - Kr.u. 212: Antoninus Caracalla (211-217) a birodalom minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot - Kivétel: Latini Iuniani: tartalmi hibákkal felszabadított, és így csak latinjogot kapott libertinusok dediticius (dediticii Aeliani): háborúban legyőzött, de rabszolgának el nem adott népek - közvetlen cél: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) mértékét felemeljék. - Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette - nem szüntette meg a fejlett (K) helyi népjogok jogosultságát, néhány esetben a római jog és törvény helyett (pro iure et lege) is érvényesülhettek.

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 20/56 109. A PRINCIPATUS JOGRENDSZERE 1. A ius civile és a ius praetorium (fokozatos egybeolvadás, csak eredetbeli különbségek) a) IUS CIVILE - a jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származott: + népgyűlés + senatus + császár valamint a responsumok adására feljogosított jogtudósok - civiljog-praetori jog egybeolvadása ius civile = jogtudomány = nagy része magánjog ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája b) IUS PRAETORIUM / HONORARIUM - a formailag jogszabályalkotásra nem hivatott tényezőktől származott: + praetor + aedilis curulis + provinciai helytartók - edictumok (praetori és egyéb) jogszabályi jellege megszilárdult a ius honorarium elvesztette civiljogot megújító szerepét - praetorok már nem fejtettek ki jogfejlesztő tevékenységet (edictumaikat évről évre változatlan formában adták ki); ezt a császárkori jogalkotás, a bíráskodás (cognitio extra ordinem) és a jogtudomány vette át 2. A ius publicum és a ius privatum a) IUS PUBLICUM (közjog) - a vallási dolgokra, a papi és az állami tisztségekre vonatkozik (Ulpianus) - az állam, vallás szervezetére vonatkozott b) IUS PRIVATUM (magánjog) - a magánélet, a polgárok személyi, családi, vagyoni viszonyait foglalta magába 3. A ius cogens és a ius dispositivum a) IUS COGENS - kényszerítő jellegű jogszabály, nem feltétlenül tiltó norma (de minden tiltó norma kógens) - a közjog kógens (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: a végrendelkezés nem a magán-, hanem a köz (kógens) jog rész (Papinianus). b) IUS DISPOSITIVUM - engedő, hézagpótló jogszabály - a magánjog többnyire diszpozitív = engedő jognak (ius permittens) 4. A mores szerepe (A mos normái a klasszikus korban) - tételes jogi normáká alakult (pl. tiltották a hatalom alattiakkal a kegyetlenkedést) - kiemelt jelentőséggel rendelkező alapelvvé vált (boni mores - jó erkölcsök) - jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem sért tételes jogi rendelkezést 5. A magánjog fejlődése a provinciákban - fejlett Keleti provinciák: a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott népjogok és a görög nyelv. DE: a behatoló birodalmi és a helyi jog közeledett egymáshoz - a Nyugati provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szint a római jog könnyebben hatolhatott be oda = NY-i vulgárjog megindulása

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 21/56 110. A DOMINÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE 1. A dominátus és a hagyományos római államszervek - Diocletianus (284-305) új államformát alakított ki - uralkodó hivatalos megszólítása (dominus et deus - úr és isten) dominatus - birodalom súlypontja: K - államforma: abszolút monarchikus - Itáliát betagolták a provinciarendszerbe - új főváros: Byzantium = Constantinapolis (Bizánc) - A két birodalomfél (pars imperii) különleges jogi és politikai kapcsolatban AZ ÁLLAMHATALOM FELÉPÍTÉSE 1. Tetrarchia ( négyes uralom ) - a birodalom irányítása: 2 főcsászár (Augusti) + 2 alcsászár (Caesares) - államhatalom a császár (Augustus) kezében (ő divus, deus, sacer) volt, de a köztársasági címei is megmaradtak - őt illette meg a törvényhozó, az igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom teljessége - ő az államvagyon tulajdonosa 2. Köztársasági szervek - néhány magistratus és senatus létezett - a magistratusok minden jelentőségüket elvesztették - a consulok tisztségét a császár vette át - praetorok már csak a szabadságperekben működtek közre+gyámhatósági jogkör 2. Az egységes birodalmi adminisztráció - két birodalomfél kormányzását az állami adminisztráció funkcionálisan és hierarchikusan tagolt rendszere látta el. Felbontva: + központi kormányszervekre (militia palatina) + területi igazgatásra oszlott - ezeken belül többszintű hivatali apparátus - az adminisztráció elválik + polgári közigazgatásra (militia officialis) + katonai közigazgatásra (militia armata) KÖZPONTI KORMÁNYZAT - a császár környezetében, az udvarban (aula, palatium) működött - népes kíséret (comitatus) nagy jelentősége - Az V. sz-ra a comesek hierarchiáján belül 3 csoport alakult ki: (4 katonai és 4 polgári c.) a) Államtanács (sacrum consistorium) - a központi igazgatás legfőbb szerve - a consilium principis helyébe lépett - tagjai az uralkodó körül, a császári palotában gyűltek össze (consistere=körülállni) - állandó tagok: a polgári, katonai közigazgatás felső vezetői, udvari főméltóságok

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 22/56 b) 4 udvari főméltóság (legfontosabb főhivatalnokok) 1. FŐUDVARMESTER (MAGISTER OFFICIORUM) - alá tartoztak a kancellária hivatalai (scrinia), melyek a - császár kegyétől függő döntéseket öntötték formába (s. memoriae) - levelezést és egyéb hivatali ügyeket intézték (s. epsitularum) - a beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak (s. libellorium) - a császári utazásokat szervezték (s. dispisitionum) - alatta működött az államrendőrség (agentes in rebus), a palotaőrség (scholae palatinae) - a birodalmi posta (cursus publicus) és a fegyvergyárak (fabricae) 2. FŐKANCELLÁR (QUAESTOR SACRI PALATII) ~ igazságügyminiszter - az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása - e jogi iratok: császári rendeletek, magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési okmányai (codicilli v. probatoriae) 3. PÉNZÜGYMINISZTER (COMES SACRARUM LARGITIONUM) - a birodalom pénz- és adóügyeit igazgatta - a dioecesisekben tevékenykedő alsóbb tisztviselők (comites largitionum, commerciorum) és apparátusaik segítségével 4. COMES RERUM PRIVATARUM - az uralkodó magánvagyonára (res private) felügyelt

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 23/56 111. A DOMINÁTUS JOGRENDSZERE 1. Egységesülés a birodalmi jogrendszerben (posztklasszikus és iustinianusi kor) a) ius civile (magánjogi értelemben) szembeállítása a + ius publicum-mal + ius criminale-val (közbűncselekmények) - ius civile továbbra (a iustinianusi korban is) = a római polgár joga, a római jog b) egységesül a ius publicum és ius privatum is, kettősségük elhalványul - a ius publicum a kógens jog (ius cogens) - a ius privatum a diszpozitív jog (ius dispositivum) lett c) egységesülés a jogszabálygyűjtő munkákban, az idézési törvényekben, a jogegységesítő aktusokban és a iustinianusi kodifikációban d) egységesülés a birodalmi jog és a helyi jogok között; a különbségek jórészt megszűnnek Pl.: K-en csak az öröklési és családjogi szokások maradtak meg. e) egységesülést, integráló hatást idéz elő a kereszténység is 2. A vulgárjog (posztklasszikus római vulgárjog) - a posztklasszikus kor sajátossága - Kr.u. IV-V. században jutott uralomra - I. Constantinus idején indult meg - oka: fejlett gazdasági és szellemi élet lehanyatlik, a klasszikus jogászi gondolkodásmód a provinciákban nem érvényesült - vulgárjogi gondolkodásmód = leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmód - pl.: a posztklasszikus vulgárjog nem választotta el a tulajdont és a birtokot és az adásvételt a tulajdonátruházási aktustól 3. Iustinuanusi törvényhozás - a XII. táblás törvények óta ez a törvénymű jelentette először a római jog összefoglalását - korábban az Edictum perpetuum (Hadrianus) kodifikációja csak az edictumanyagot, a II. Theodosius és III. Valentinianus által elrendelt kodifikáció pedig csak a császári rendeleteket foglalta össze - a iustinianusi kodifikáció a jogtudósok műveinek (ius) és császári rendeletek (leges) páratlan összefoglalása

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 24/56 112. SOROLJON FEL NÉHÁNY A JOGFEJLŐDÉS SZEMPONTJÁBÓL JELENTŐS RÓMAI CSÁSZÁRT! 1. AUGUSTUS (KR.E. 27-KR.U. 14) - principatus kiépítése (a monarchia kialakítása a köztársasági formák látszólagos visszaállítása mellett) - törvényeivel rendet, békét teremtett (pax Romana) - lex Iulia iudiciorum privatorum: a régi legis actiok eltörlése - ius respondendi: megadja a jogtudósoknak a szakvélemény adásának jogát - lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés általános tilalma - esküdtlajstrom összeállítása: tagjaiból a praetor a felek megegyezése alapján kinevezte a iudexet, aki a közönséges civiljogi per esküdtbírája, lefolytatta a bizonyítási eljárást, eldöntötte a pert - ügyvédi díjazás tiltása - lex Aelia Sentia (Kr.u. 4); lex Fufia Caninia (Kr.e. 2.) : manumissiok korlátozása - lex Iulia de cellegiis (Kr.e.21) : szenátusi engedély szükséges az egyesületek alapításához - lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) : a római polgárok közül minden 25-60 év közötti ffi és 20-50 közötti nő házasságban köteles élni. A házasságban nem élők (caelibus) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, a gyermektelenek (orbi) csak fele részben szerezhették meg. 2. CLAUDIUS - törvények a császári bürokráciára vonatkozóan - saját kancellária - ügyvédi jutalmazás 100 aranyig - fiscus pereiben császári procuratorok jártak el (egyszerre fiscus képviselői és a per bírái) - S.C. Macedonianum: Claudius alatt született, a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthető, mert ez naturalis obligatiot eredményezett. - megszüntette a házassági tilalmat nagybácsi és unokahúg között, hogy elvehesse Agrippinát, aki később megmérgezte - eltörölte a nők törvényes gyámságát 3. HADRIANUS (KR.U. 117-138) - egységes államigazgatás kiépítése - Edictum Perpetuum: praetori edictumok anyagának összeállítója (Salvus Iulianus) - a privilegizált jogászok egybehangzó responsumait civiljogi erőre emelte, véleményük formailag és jogforrássá vált. (eltérő álláspont > bíró szabadon dönthetett) - császári szakvélemény (rescriptum) adása vitás jogi kérdésekben, ami kötötte a bírót az ítélet meghozatalában - eltörölte a lex Minitia azon rendelkezését, hogy a polgár és peregrinus házasságból született gyermek peregrinus lesz - a saját földben ill. szent helyen talált kincs a megtalálót illeti, az idegen telken talált kincs felerészben őt, felerészben a telektulajdonost illeti

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 25/56 4. ANTONIUS PIUS - serdületlent (önjogút) csak úgy lehet örökbe fogadni, hogy az örökbefogadó vállalja, hogy nagykorúságáig magánál tartja, ennek biztosítéka a cautio; ha mégsem, akkor ki kell adnia a vagyonrészét vagy az??? vagyonának ¼ részét. (quarta divi Pii) 5. MARCUS AURELIUS - decretum divi Marci: követelése elvesztésével büntette azt a hitelezőt, aki adósának vagyontárgyait önhatalmúlag követelése fejében lefoglalja 6. SEPTIMUS SEVERUS (193-211) - az államszervezet jellegének elfordulása a dominatus felé; katonai jelleg - 195: megtiltja a gyámolt vagyonának elidegenítését 7. CARACALLA (211-217) - Kr.u. 212: Constitutio Antoniniana: a római polgárjog kiterjesztése a birodalom minden szabad alattvalójára. Kivéve: Latini Iuniani, dediticii Aeliani. 8. DIOCLETIANUS (284-305) - dominatus kialakítása, alig burkolt abszolutizmus, K-i súlypont - dominus et deus cím - tetrarchia: négyes uralom, 2 főcsászár (Augusti), 2 alcsászár (Caesar) - a polgári igazgatás 3 szintű, hierarchikus: 1. 4 praefectus praetorio a praefecturák élén (közig., adóztatás, igazságszolgáltatás) 2 praefectus urbi a 2 főváros élén 2. vicariusok (segítik a praefectus praetoriot; törvénykezés, diocesis élén) 3. helytartók (provinciák élén) - igazságosabb adórendszer: földadó, személyi adók gazdaság stabilizálódik 9. CONSTANTINUS (313-337) - 330. máj. 11.: új főváros: Konstantinápoly (Constantinapolis) - 313: milánói edictum: türelmi rendelet, a keresztényüldözés megszűntetése - unus testis nullus testis: egy tanú vallomására ne alapítsák az ítéletet - colonusok röghöz kötése - az eljegyzést felbontó fél a jegyestől kapott ajándékokat köteles visszaadni, amit ő ajándékozott, nem követelheti vissza - Augustus házasságra kötelező törvényeit hatályon kívül helyezte - 326: a gyámolt értékesebb ingóságainak elidegenítését hatósági hozzájáruláshoz kötötte 10. II. VALENTINIANUS ÉS TÁRSCSÁSZÁRAI - 389: aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a dolog tulajdonosa volt, a tulajdonjognak a sértett javára való elvesztéssel, ha pedig nem volt a tulajdonos, akkor a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó.