KÖZÉP-EURÓPA: TRANSZFER ÉS DIALÓGUS

KÖZÉP-EURÓPA: TRANSZFER ÉS DIALÓGUS

KÖZÉP-EURÓPA: TRANSZFER ÉS DIALÓGUS A kötetben megjelenő tanulmányok a Budapest Fórum által 2006. szeptember 30-án megszervezett Közép-Európa: transzfer és dialógus című konferencián elhangzott előadások írásos változatai. Kodolányi János Főiskola 2009

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT A KODOLÁNYI JÁNOS FŐISKOLA TÁMOGATTA. SZERKESZTETTE: Glavanovics Andrea Dr. Szele Bálint KIADJA: Kodolányi János Főiskola FELELŐS KIADÓ: Dr. h.c. Szabó Péter PhD rektor Kodolányi János Főiskola Fürdő utca 1. Székesfehérvár 8000 LEKTORÁLTA: Dr. Szele Bálint Gulyás Gábor André Nagie CÍMLAPFOTÓ: Simon Erika ISBN A Kodolányi János Főiskola az interneten: www.kodolanyi.hu Minden jog fenntartva. A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll. Másolása, még részleteiben is, csak a kiadó, illetve a jogtulajdonosok előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A kiadvány jogosulatlan másolása és felhasználása bűncselekmény. Kodolányi János Főiskola, 2009 Szerzők, 2009 KÖTETTERV ÉS TÖRDELÉS: Quadrat 64 NYOMDAI MUNKÁK: XXXXX,

TARTALOM Szabó Péter A Budapest Fórum fürstenfeldi konferenciájának megnyitása 7 I. AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPA OKTATÁSI HÁLÓZATAI 9 Albert Sándor A nem pedagógiai végzettségű egyetemi oktatók továbbképzésének modellje _ 10 Fábián Attila Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat 12 Szép Zoltán A vándorlás (migráció) egyes nemzetközi és hazai tapasztalatai és az oktatás 24 Torgyik Judit Felkészítés a multikulturális nevelésre 36 Bognár Krisztina Bencsik Andrea The key elements and success factors of knowledge management 43 Mócz Dóra The Role of Permanent Education in Personal Mobility in the Mid-Transdanubian Region 55 II. TÁRSADALMI DIALÓGUS ÉS KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPÁBAN 65 Bordás Sándor Kultúra kommunikáció konfliktus 66 Darai Lajos A közép-európai kommunikációs tér mai kihívásai 86 Hervainé Szabó Gyöngyvér Identity in Localisation and Globalisation Processes: a Case of the Central Danubian Region (CDR) 1990-2005 92 Romsics Gergely When The European Umbrella Opens 109 Endre Kiss Mittel-Europa in wechselnden Perspektiven 139 Németh Katalin Wertschaffung in Siedlungsgemeinschaften 154 Zita Veit Kulturtransfer in der Doppelmonarchie: Leopold Rosner als Wiener Verleger ungarischer Dramenübersetzungen 173 Klaus Zeyringer Große Erzählungen, kleine Erzählungen Kultur, Memoria, Imagination 183 5

Tartalom III. AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPA GAZDASÁGI KIHÍVÁSAI 193 Ildikó Csuka Dr. Somogyi Ferenc Social and economic consequences of the uncontrolled innovation 194 Mojca Brescak Cluster economy 201 Kotosz Balázs Fiscal Expenditures and the GDP Baltic Transition Compared 203 Majoros András Mile Csilla Development of Economic Relations Between Hungary and Romania 223 IV. INTERKULTURÁLIS TRANSZFER AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPÁBAN 239 Glavanovics Andrea A brit közgondolkodás és Magyarország 240 Székely Andrea Fordítási problémák a határmenti együttműködésekről szóló hivatalos dokumentumokban 247 Dombay István Magyari-Sáska Zsolt Peteley Attila Some Elements of Cultural Tourism in Transylvania 265 Gábor Ujváry Auf den Spuren ungarischer Geschichte in Wien 281 6 V. REGIONÁLIS DIALÓGUS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPÁBAN 289 Tarbay Gabriella A közép-európai együttműködés a vöröskői Pálffy kastély példáján 290 Gergó Zsuzsanna Build Bridges or All Merge that Belong Together 297 Szokoly Mária Adult Education (Methodological) Experiment for Closing Up Disadvantaged Peoples in Barcs Micro Region (Hungary) 320 Lőrinczné Bencze Edit Ways of integrating the Western Balkan Countries into the European Research Area 326 Vizi László Tamás Attempts at Cooperation in the Danube-Basin in the First Half of the 1930s _ 341 Kovács László Siebenwiesenland Hétrétország 352 A szerkesztők megjegyzései 360

Szabó Péter, a Kodolányi János Főiskola rektora, a Budapest Fórum elnöke A BUDAPEST FÓRUM FÜRSTENFELDI KONFERENCIÁJÁNAK MEGNYITÁSA Tisztelt Vendégeink! Kedves Kollégák! Tisztelt Budapest Fórum-tagok! Budapest Fórum Egyesület kilenc évvel ezelőtt jött létre. Célja az volt, hogy A évről évre áttekintse az európai integrációs folyamat aktuális kérdéseit. Kilenc évvel ezelőtt a fórum egyike volt azoknak a szervezeteknek, amelyek az európai térségben Európa eltérő folyamatait vizsgálták: a madridi, a koppenhágai és a rigai fórum-szervezetekkel együtt. A felsorolásból látszik, hogy az Európai Unióban más és más kérdések fontosak a déli, a nyugati, a közép-európai vagy a balti államokban. Azóta kiderült, hogy csupán a Budapest Fórum Egyesület működik a kilencvenes években létrejött szervezetek közül. Azt is elmondhatjuk, hogy feladatát megfelelően ellátta, hiszen az európai uniós tagság és a térségi együttműködés kérdéseit integráltan kutatta. A Budapest Fórum ez évi konferenciája a kulturális együttműködés és kulturális kölcsönhatások kérdéseit vizsgálja, és számos kitűnő előadás, javaslat érkezett a mai napra is. Az ez évi konferencia három nyelvet használ: a német, a magyar és az angol nyelvet. Az előadók számos országból érkeztek, és úgy véljük, hogy Fürstenfeld kiváló hely egy ilyen nemzetközi program megszervezésére. Kívánok Önöknek jó tanácskozást, érdekes programokat! Ezzel a konferenciát megnyitom. 7

I. AZ INTEGRÁLÓDÓ EURÓPA OKTATÁSI HÁLÓZATAI 9

Albert Sándor A NEM PEDAGÓGIAI VÉGZETTSÉGŰ EGYETEMI OKTATÓK TOVÁBBKÉPZÉSÉNEK MODELLJE 10 E urópa országai óriási társadalmi és gazdasági változásokon mentek át az elmúlt esztendők folyamán. Alapjában változott meg minden és megváltozott az iskolák küldetése is. A hagyományos iskola elsősorban ismereteket, kész igazságokat közvetít. Felkészíti a diákokat az életre, egy-egy szakmára. A ma iskolájának viszont elsősorban az a feladata, hogy megtanítsa a diákot tanulni, hogy felkészítse a fiatalokat az élethosszig tartó tanulásra. A ma iskolája ezért elsősorban nem ismereteket közvetít, hanem motiválja a diákot, megszervezi és segíti a diák önálló tanulását. A tanár megváltozott szerepének egyik következménye, hogy megszűnik példakép lenni. De pedagógiai felkészültsége révén újból tekintélyt szerezhet. Szakmai tekintélyt. A tanító- és tanárképzésben ezért az eddiginél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a diákok pedagógiai, pszichológiai és módszertani felkészítésére. Feltételezzük, hogy a tanító- és tanárképző karok teszik a dolgukat, és rugalmasan reagálnak az említett igényekre és elvárásokra. De mi lesz a már aktív tanítókkal és tanárokkal? Az ő átképzésük valószínűleg a továbbképzésekkel foglalkozó intézmények feladata lesz. Szlovákiában a közoktatásban dolgozó pedagógusok továbbképzése úgy ahogy meg van oldva, habár a kötelező továbbképzési rendszer máig nincs kiépítve. Az ország területén működő négy módszertani központ kínálatában ugyan megtalálhatók a továbbképzések programjai, de ezeket kevesen látogatják. Az okok különfélék lehetnek, de talán a legkézenfekvőbb a motiváció hiánya. A felsőoktatási intézmények csak kivételes esetekben kínálnak továbbképzési programokat, mert hiányzik a motiváció, hiányzik a továbbképzések anyagi fedezete. Érdekes megemlíteni azt is, hogy ellentétben a közoktatással, a főiskolákon és egyetemeken pedagógiai végzettség nélkül is lehet oktatni. Mérnökök, orvosok, jogászok, teológusok oktatnak a szlovák főiskolákon, de talán a világ legtöbb főiskoláján, egyetemén is anélkül, hogy pedagógiai-pszichológiai felkészültségük lenne. Igaz, hogy többségük az adott területen szaktekintélynek számít. A kérdés csak az, hogy ez elég-e? Ugyanis azt is mondják, hogy a diák általában elfelejti azt, amit az iskolában tanítottak, de sohasem felejti el azt, ahogyan tanították. De a pedagógiai kutatások többsége is azt bizonyítja, hogy a tanár szakmai tudása kevésbé befolyásolja a tanuló eredményességét, mint a pedagógiai készségei. A pedagógiával foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a jó tanárnak az alábbi kompetenciákkal kellene rendelkezniük: - pszicho-didaktikai (kialakítani a tanuláshoz szükséges pozitív légkört, megfelelően motiválni és aktivizálni a diákot, szegszervezni és irányítani a diák önálló ta-

A nem pedagógiai végzettségű egyetemi oktatók továbbképzésének modellje nulásának folyamatát, kiválasztani a leghatékonyabb oktatási módszereket és formákat, a legmegfelelőbb tanszereket stb.); - kommunikációs (hatékonyan kommunikálni a diákokkal, a kollégákkal, a szülőkkel stb.); - diagnosztizáló (megállapítani a diákok problémáit, megállapítani, hogy hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek, hogyan cselekednek és miért, objektíven értékelni a diákok teljesítményét stb.); - szervezési és irányítási (megtervezni a hatékony oktatási folyamatot stb.); - tanácsadó (tanácsot adni a diákoknak problémáik kezelésére); - önértékelési (értékelni saját pedagógiai tevékenységét). A Selye János Egyetem jelenleg azon igyekszik, hogy oktatóinak, mindenekelőtt azoknak a fiatal oktatóknak, akik nem rendelkeznek pedagógiai végzettséggel, egy belső továbbképzési rendszeren belül lehetővé tegye az említett pedagógiai kompetenciák megszerzését. Az Európai Szociális Alapból pályázat útján nyert pénzből kívánjuk kiépíteni az említett belső továbbképzési rendszerünket, melynek terjedelme 200 óra lesz, tartalma a következő tantárgyakból áll össze: a pedagógia alapjai, a pszichológia alapjai, a főiskolák oktatás elmélete, oktatástechnológia, retorika és kommunikációs tréning, főiskolai jegyzetírás, minőségbiztosítás a főiskolákon, főiskolák irányítása. A képzések szervezési formája: négyszer egy hét blokkokba tömörítve. A képzés ellenőrzése és értékelése: - A képzés résztvevői komplex írásbeli vizsgát tesznek oktatáselméletből és minőségbiztosításból. - Komplex szóbeli vizsgát tesznek pszichológiából, retorikából és kommunikációból. Ezenkívül írásbeli beszámolót készítenek a következő témakörökből: a) Egy tantárgy konkrét oktatási céljainak meghatározása. b) Írásbeli előkészület egy tanítási órára. c) Egy szummatív teszt megtervezése és kivitelezése. d) Saját tanszékének önértékelése. A képzés realizálása és kiértékelése után elkészítjük a továbbképzés végleges modelljének írásos anyagát. A Selye János Egyetem vezetése úgy tervezi, hogy az említett továbbképzés a nem pedagógiai végzettségű fiatal oktatók részére kötelező érvénnyel bír majd, ill. enélkül az Egyetem nem köt állandó munkaszerződést a fiatal oktatókkal, és ez lesz az egyik feltétele a habilitációs folyamat beindításának is. Tudtunkkal ez összhangban van az OECD országok törekvéseivel is. 11 Albert Sándor

Fábián Attila REGIONÁLIS TUDÁSMENEDZSMENT, REGIONÁLIS TUDÁSHÁLÓZAT A TUDÁSMENEDZSMENT ALAPJA, A HOZZÁÉRTÉS FELISMERÉSE vállalatok körében már közismert, hogy hosszú távú versenyképességüket A leginkább az alapozza meg, ha kialakítják alapvető és lehetőleg kizárólagos hozzáértésüket. Ez napjaink képzési versenyében egyre inkább érvényes a felsőoktatásra is. Csak a legnagyobb egyetemeknek vannak erőforrásaik ahhoz, hogy az élvonalbeli tudást és hozzáértést az oktatási szolgáltatások teljes spektrumában létrehozzák és fenntartsák. A kisebb egyetemeken dönteni kell: miben hozzák létre alapvető hozzáértésüket. Esetleg képzési-kutatási hálózatot alkotva más hasonló méretű egyetemekkel akár kvázi nagy egyetemmé formálódhatnak, a felesleges integráció elkerülésével is. 12 A HOZZÁÉRTÉS JELENTŐSÉGE Az alapvető hozzáértés azt a tudást jelenti, amelynek egy felsőoktatási intézmény, de leginkább egy kar, lehetőleg kizárólagos birtokosa, amelyik leginkább jellemző egész működésére s amelyik ezért versenyképességének legfőbb záloga, vagyis minden egyetemi és kari menedzsmentnek arra kell törekednie, hogy rátaláljon intézményének arra az alapvető hozzáértésére, amelyik hosszú távra is megalapozza a versenyképességét. Az európai oktatási rendszerben az egyetemek jól kiválasztott hozzáértése erősítette önazonosságukat és növelte kisugárzott teljesítményük hatékonyságát. Találjunk rá arra a sajátosságra, amelyik leginkább jellemezheti intézményünket a jövőben, amelyik másoktól eltérő jellegzetességet, nagyobb teljesítményre ösztönző önazonosságot ad számunkra, s amelyik vonzóbbá teszi egyetemünket a most már egyértelműen azonosítható nemzetközi versenyben. (Hoványi, 2005) Válaszolnunk kell arra a kérdésre is, hogy lehet-e a magyar felsőoktatás a közép-európai tudásközpontú társadalmak vezető ereje, amihez a szellemi tőke komparatív előnye feltétlenül rendelkezésünkre áll. Mindez és sok más kósza (s többnyire önös) ötlet helyett, először azonban érdemes lenne Magyarország felsőoktatásának kitalálása előtt két szempontot számításba venni: azt, hogy milyen előnyös tulajdonságokat látnak bennünk a versenytársaink az egységes európai felsőoktatási térben, azaz mik az erősségeink és azt, hogy mi lesz a jövőben a nemzetközi versenyképességünk alapvető feltétele? Rubik Ernő világraszóló bűvös kockájának találékony trükkje, furfangos inno-

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat vációja, közel áll a magyar karakterhez. (Ilyen trükkre utal a sokszor idézett angol szólásmondás is: Arról ismered meg a magyart, hogy mögötted jön be a forgóajtón, de már előtted megy ki. Ezt bizonyítja számos magyar feltaláló nemzetközi innovációs díja is. Az egy másik történet, hogy miért csökkent az utóbbi években a magyar szabadalmak száma. Ez a másokat sokszor meghökkentő kreativitás óriási nemzetközi versenyelőny lehetne. Modern világunkban azonban mind kevesebb a tere annak, hogy a sikeres innovációk a bűvös kockához hasonlóan pusztán egy hirtelen heuréka-jellegű megvilágosodás ötletéből jöjjenek létre: az igazi innovációk létrejötte és eredményei, napjainkban már mind több belső és külső feltételtől függnek. (Hoványi, 2005) Be kell látnunk, hogy az egyének, az egyetemek, a jövőbeni társadalmak kreativitásának alapja a mélyreható és egyúttal átfogó szellemi felkészültség és az együttműködve versenyzés. Az innováció tehát feltételezi a széles körű és akár pályaváltásokat is megkönnyítő szakmai képzettséget, valós rugalmasságot. E lehetőség csak folyamatos tanulással érhető el az egyén számára, vagyis a jövőben a hatékony és a társadalom mind nagyobb részét átfogó tudásmenedzselés lesz az innováció-alapú felsőoktatási nemzetközi versenyképesség alapja és döntő feltétele. A TUDÁSMENEDZSMENT KLASSZIKUS ELMÉLETE A tudásmenedzsment lehetővé teszi az egyének, csoportok számára, hogy a tudást kollektíven és rendszerezetten létrehozzák, megosszák és alkalmazzák céljaik elérése érdekében. A kifejezésben a menedzsment szó lényegében gazdálkodást jelent. A tudásmenedzsment megkívánja a közösségen belüli hatékony tudásáramlást, ami ellenkezik a hierarchikus hatalom vagy szerepkultúra alapelveivel (a magyar felsőoktatásban e két kultúra valamilyen keveréke a domináns). Nem azoké a biztos hely, akik sokat tudnak (ma), hanem azoké, akik gyorsan és hatékonyan fejlesztik a maguk és mások tudását. Amennyiben tehát a szervezeti és a tudáshierarchia (és kompetencia) nem illeszkedik egymásra (egyszerűen fogalmazva: csekélyebb képességű a felettes), könnyen érdekütközések alakulhatnak ki, amelyet az autokratikus vezetés nem visel el, ezért a tudás menedzselésében ellenérdekelt lesz. A tudásalapú szervezet amennyiben teret engednek neki a funkcionális és formális szervezetből virtuális, keresztfunkciós és informális jellegű közösséget kovácsol. Korunkban a tudás nemcsak gyorsan avul, hanem (kevés kivétellel) egyre nagyobb forrásokat igényel az újabb és újabb tudás létrehozása (Drucker, 1999). Ezért az éppen korszerű tudás (Sveiby, 1997) az egyetemek versenyképességének alapvető feltétele lett. Az egyetemek vezetésének ezért nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tudás menedzselésére: * fel kell mérniük a rendelkezésre álló tudáspotenciált ; stratégiákat és programokat kell kialakítaniuk a tudásalkalmazás és -bővítés irányának és feladatainak meghatározására; 13 Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat * meg kell teremteniük a célok eléréséhez szükséges eszközöket és infrastruktúrákat; gondoskodniuk kell az elért tudás vagyonként való megőrzéséről; * be kell építeniük a folyamatosan megújuló tudás igényét az egyetemi kultúrába; * végül szüntelenül értékelniük kell az elért tudás eredményességét a gyakorlatban. Ennek során pedig hasznos megkülönböztetniük az operatív működés rövid időtávjára szóló tudásmenedzselést, valamint a stratégia hosszú távú céljait szolgáló szellemi tőke-menedzselést. (Wiing, 1997). Egy egyetem versenyképességét azonban nem csupán az új tudás generálása, hanem a máshol már létrehozott tudás megismerése és alkalmazása is növelheti. Az úttörő tudással szemben az ilyen, követő tudás azonban csak akkor lehet eredményes, ha: * a fejlődés trendjében érzékelt követési távolsága nem éri el a leszakadás határértékét; * és ha végső eredménye vagyis a segítségével létrehozott oktatási, kutatási tevékenység pontosan felmért piaci igényt elégít ki. (Hoványi, 1999) 14 Új feladatként jelentkezik az egymáshoz illeszkedő tudásgenerálás és a tudástranszfer hálózati rendszerének kimunkálása. A hálózatok kiépülésének sajátos formája és alapfeltétele a vállalatok, vállalkozások, a kutató intézmények, az egye temek, a gazdasági kamarák és a gazdálkodókat tömörítő klaszterek együttműködése (Anderson-Hakansson-Johanson, 1994). A vállalati-egyetemi együttműködés keretében amelyet napjainkban már erre szakosodott tudásbrókerek szerveznek közös kutatási célokat tűznek ki és valósítanak meg, amivel mindkét fél csökkentheti a kutatási költségeket és lerövidítheti a kutatások időtartamát. Ennek eredményeként az egyetemek hozzáigazíthatják oktatási programjaikat a fejlődés sorsdöntő feladataihoz, és számottevő szponzori összegekhez juthatnak hozzá vállalati partnereiktől, ami megnyitja az utat a vállalatok számára, hogy tudásigényes feladataikra jól felkészített munkatársakat választhassanak ki a végzős hallgatók közül, és ami lehetővé teszi az egyetemek hallgatói számára, hogy a diploma megszerzése után könnyen helyezkedhessenek el a szaktudásuknak megfelelő területen. A tudás felértékelődése korunkban már sajátos tudásipart is létrehozott. Ezt a tudomány képviselői, a feltalálók, a tanácsadó cégek szakértői, az új tudást közvetítő oktatók, sőt, egyesek szerint az újító marketingszakemberek és a médiumok kreatív munkatársai alkotják (Rifkin, 1995). A tudásipar kialakulása is hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjenek a társadalmakban az információban gazdag és ezért tartósan sikeres, valamint az információban szegény, és ezért a gazdasági élet bizonytalanságainak, valamint a társadalmi konfliktusoknak jobban kiszolgáltatott rétegek (Kocsis- Szabó, 2000). Így válik a nemzetgazdaságok versenyképességének és a társadalmak fejlődésének is mind meghatározóbb tényezőjévé az új tudás létrehozása, átvétele, Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat szétsugárzása és gyors alkalmazása a gyakorlatban. A tudás végül megtestesül, abban a sajátos értékben, amit a kizárólagos hozzáértés jelent a vállalatok, az egyetemek, a nemzetgazdaságok és a társadalmak számára a globálissá tágult versenyben (Hamel- Prahalad, 1994; Friedman 2000). Ezért válik alapvető versenyképesség-növelési feladattá a társadalom- és a gazdaságpolitikák számára a tudás társadalmának létrehozása. Ennek tevékeny részese a felsőoktatás, mely identitását többek között a tudás menedzselésén keresztül őrizheti meg. A tudás társadalma koncepció önmagában még kevés azonban a nemzetközi versenyképesség növeléséhez. Még akkor is kevés, ha a létrehozott szaktudásnak a többfajta specializációra való nyitottsága számottevő. A nemzetközi versenyképességhez ugyanis még arra is szükség van, hogy létrejöjjön a tudás társadalmának három alapvető feltétele: * a társadalom etikai és kulturális alapjainak a megszilárdítása, * a társadalom tagjainak tanulási készsége, * a társadalom tagjainak a kreativitása, ami a szorosan vett tudást meghaladó személyiségjegy. A tudás társadalmának ezek a kérdései úgy tűnik igencsak időszerűek Magyarországon. Vagyis először fel kellene ismerni, hogy az ország kitalálásának, nemzetközi versenyképességet adó alapvető hozzáértésének igazi területe nem egy-egy kósza ötlet, parciális javaslat megvalósítása, hanem a tudás társadalmának átfogó megteremtése. E felismerést követően pedig arra is rá kellene döbbenni, hogy a tudás társadalmának létrehozásához hosszú távú társadalom-, gazdaság- és oktatáspolitikai célkitűzésekre, valamint ezek következetes, tehát kormányzati ciklusokon átnyúló megvalósítására van szükség. Ha létrejönnek Magyarországon a tudás társadalmának ezek a feltételei, akkor ez akár közvetlenül is hozzájárulhat majd az ország hozzáértésének kialakulásához: segítheti például számos hozzáértés háromszög megvalósulását (Hoványi, 2005). Ezek egyik fontos célja a külföldi működő tőke fokozott vonzása és továbbvándorlásának megakadályozása lenne azzal, hogy megteremtik a Magyarországon folyó közös kutatás-fejlesztési tevékenység keretét. Egy-egy hozzáértés háromszögének kiépüléséhez a kormányzat mint az első szereplő venné fel a kapcsolatot a K+F kihelyezése iránt érdeklődő és a Magyarországra való betelepülést mérlegelő külföldi vállalatokkal, mint második szereplőkkel. Ezután megismertetné ezek képviselőit a hazai egyetemek és más kutató szervezetek vezetőivel, tehát a harmadik szereplőkkel, az együttműködés feltételeinek tisztázására, s végül kötelezettséget vállalna, hogy a betelepülő vállalat által meghatározott témákban kiemelten fogja támogatni a magyar egyetemeken és kutatószervezetekben megindított kutatásokat. 15 Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS TÁRSADALOM 16 A tudás forradalma egy időben párhuzamosan zajlik egyéni, regionális, nemzeti és globális szinteken is. Színtere családunk, iskolánk, munkahelyünk, közigazgatási hivatalaink, nemzetközi intézményeink, multinacionális vállalataink, az egész világ. Ez az, ami újraértelmezi az információ, a tudás és a tudatosság definícióit, méghozzá az ezekhez kapcsolódó technika: a gépi segédeszközök, azaz a mai divatos szóösszetétellel, az infokommunikációs háttér oldaláról tekintve. A magyar felsőoktatás hatósugara a rendszerváltást követő évtizedben lélegzetelállító módon kibővült. Ma már az egyetemista korosztályok 50-60 %-a számít arra, hogy nappali felsőfokú képzésben vesz részt, s az élethosszig tartó tanulás újra és újra visszaűzi a már végzetteket az egyetemi padsorokba. Az egyszer megszerzett tudás négy-ötévente elavul. A felsőoktatás expanziója felkészületlenül érte a változásokra amúgy sem igen rugalmasan reagáló magyar felsőoktatási intézményeket. Az információs társadalom adta lehetőségek kihasználása távolról sem csodaszer, de az expanzió által létrehozott problémák megoldásának egyik módja. Az információs társadalom eszköztára, filozófiája és antropológiája át kell, hogy hassa a magyarországi felsőoktatási rendszer egészét. Az oktatás ma még közlekedés-intenzív, mert a diáknak, hallgatónak oda kell mennie, ahol a fő tudásforrás-rendszerek vannak. Minthogy az utazás, a kollégium drága, a továbbtanulók többségének be kell érnie a lakóhelyéhez közeli egyetemmel, főiskolával. Ezt a térségbeli kiszolgáltatottságot az új információs korszak megszünteti. De ezzel versenyhelyzetbe kényszeríti azokat az oktatókat, intézményeket, amelyeknek egyetlen előnyük az, hogy a szomszédban vannak. Az új oktatási formák esetében előtérbe kerül a sugárzó személyiségű tanár sokszorosíthatósága (videó, DVD). (Lásd a Mindentudás egyeteme példátlan sikere...) Sok intenzív és alternatív oktatási forma jön majd létre, amely megkérdőjelezheti az egyetemek és főiskolák presztízsét, de nem feltétlenül az ott oktató tanárokét. Ami biztos: előtérbe kerül a high-tech oktatás, amely már nem közlekedés-intenzív lesz. Ez a folyamat a hatalmat a regionális oktatói kartól részben a diákok, részben a nemzeti oktatói piac szereplői felé (a legkiválóbbak piaca) csoportosítja át. Az egyetem, főiskola (a nagyon speciális tudományágak kivételével) egyre inkább vagy elsősorban tudáshitelesítő hely lesz. Regionális, nemzeti és európai tudáspiacokon kell megmaradni, helytállni már a közeljövőben is. Lássuk mi az, ami mindezt elősegítheti egy nyugat-dunántúli együttműködés példáján keresztül. HÁLÓZATFEJLESZTÉS A NYUGAT-DUNÁNTÚLON A Nyugat-Dunántúli Régió felsőoktatási intézményei hosszú éveken át tartó főként egymással szembeni pozícióharc eredményeként ma egymással inkább versengenek, mint együttműködnek. Az intézmények közötti kommunikáció nem kielégítő. A képzési kapacitások egyre romló kihasználtsága és a környezetből érkező válto- Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat zás-kényszerek azt a veszélyt is hordozzák, hogy a régió képzési igényeit még a jelenleginél is nagyobb mértékben elégítik majd ki a régión kívüli intézmények. A Nyugat-Dunántúl felsőoktatását: * lokálisan, szervezetileg, képzési kínálat szempontjából dezintegrált, befelé forduló intézmények alkotják: * az intézmények és az állami-önkormányzati szervezetek, kamarák, gazdálkodók és a civil szervezetek közötti nem megfelelő együttműködés jellemző, ahol a munkaerőpiac igénye és a képzés kínálata nincs összhangban, azaz a felsőoktatás kibocsátási szerkezete nem követi kielégítően a munkaerő-piaci kereslet szerkezeti változásait. A regionális felsőoktatás vonatkozásában még mindig viszonylag merev, alapvetően hierarchikus kapcsolati hálók rendszere jellemzi a Nyugat-Dunántúli Régiót. Még nem jöttek létre új típusú, partnerségen alapuló, a régiót egybefűző felsőfokú intézményi együttműködési hálózatok. A régió nagyobb városai között erőteljes a rivalizálás, amely egyben egyfajta befelé fordulást is jelent. A régiós és ágazati érdekek gyakran sok esetben emberi tényezők miatt ütköznek, összefogás szinte kizárólag a külső források megszerzésének érdekében jön létre. Rendkívül fontos tehát a régió felsőoktatási homogenitását biztosító közös elemek erősítése, annak speciális értékeinek beépítése a régióképbe, illetve megismertetése a régión kívül élő magyar és külföldi diákokkal, valamint a munkaerő-piaccal. A régió felsőfokú képzést lebonyolító városai intenzív összekapcsolódásának másik nagy akadálya a közlekedési infrastruktúra viszonylagos kiépítetlensége. A régió a felsőoktatási fejlesztések tekintetében elmarad az ország innovációban erősnek számító régióitól. A diplomás szakemberek aránya pedig csak a felsőoktatási centrumokban mondható magasnak. Nincs jól működő aktív koordináció és információáramlás kutatás-fejlesztési és felsőoktatási intézmények, illetve a K+F szektor és a gazdasági szereplők között, ami a szellemi erőforrások integrációjához alapvetően szükséges. A Nyugat-Dunántúl fejlődésében is kardinális szerepet fog játszani felsőoktatásának szerkezete és színvonala. A statisztikai, munkaerő-piaci és demográfiai adatok alapján már kijelenthető, hogy felerősödtek azok a folyamatok, amelyek a régió felsőoktatási intézményeit az extenzív képzéstől az intenzív képzés felé kényszerítik. A hálózati együttműködés megteremti a lehetőséget arra, hogy a régió felsőoktatási intézményei: * a képzési kínálatukat a munkaerő piaci igényekhez igazítva fejlesszék, * munkaerő piaci és oktatási együttműködést segítő nemzetközi szinten versenyképes felsőoktatási intézményi hálózatot hozzanak létre, * a gazdasági szereplőket fejlesztéseik finanszírozásába bevonják, 17 Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat * erősítsék a képzés gyakorlat-orientáltságát és valódi piaci igényekhez történő adaptációját, * optimálisan osszák meg forrásaikat és kapacitásaikat, * egységes, a hálózati koncepcióhoz illeszkedő fejlesztési programmal jelenjenek meg a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben. Az intézményi autonómia tiszteletben tartása mellett szükség van egy regionális, felsőoktatási intézményeken kívüli közvetítő szerveződésre is, a munkaerőpiac szakember-igényeihez legjobban igazodó képzési irányok és formák megtalálása, valamint a hallgatókért folyó versenyben a régió felsőoktatási intézményei között keletkező konfliktusok megoldása érdekében. A régió felsőoktatási potenciálja alkalmas a térségfejlesztés diverzifikációjára, pl. a munkaerőpiachoz folyamatosan és dinamikusan alkalmazkodni képes képzési formák (felsőfokú szakképzés, távoktatás) fejlesztése, elősegítése révén. A régió felsőoktatási intézményei versenyképességének fejlesztéséhez a komoly keresleti hatással rendelkező ágazatokkal való kooperációra, illetve elsősorban a régiós, illetve a hazai és európai képzési-kutatási intézményrendszerbe történő beintegrálására van szükség. 18 A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYHÁLÓZATI KONCEPCIÓJA A kölcsönös érdekek érvényesítése hierarchikus rendben nem elképzelhető. Fentiekből következik, hogy a régió fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges térségi szemlélet megköveteli, hogy a felsőoktatás régiónkban meglévő intézményrendszerét ne csupán autonóm szervezetek egymással versenyben fejlődő halmazaként tekintsük, hanem egymással partneri viszonyt kialakítani, újabb és újabb képzési igényeket közös erőfeszítéssel kielégíteni képes és kész, egymással egyenrangú képzőhelyek hálózataként. A hálózat demokratikusan, a szubszidiaritás elvén működik, szemben a hierarchikus rendszerekkel. Ez azt jelenti, hogy a külső esetünkben a társadalmi-gazdasági térből megfogalmazódó igényeknek úgy felel meg, hogy feltérképezi, hogy hol, melyik rendszer-elemében mennyiben képes kielégíteni azokat, majd a hálózat szintjén meghatározott rendező elvek mentén kiválasztásra kerülnek a leginkább életképes megoldások, végül a működtetés és a fenntarthatóság elveire tekintettel új integráció jön létre a résztvevők megegyezése alapján. Ha mindez projektenként, külön megfontolások alapján történik, valószínűsíthető, hogy hálózati szinten nem lesznek abszolút győztesei, illetve vesztesei a hálózatelvű integrációnak. Egy regionális hálózat elemeként működő felsőoktatási intézmény számára mind szakmai, mind pedig földrajzi értelemben kitágul a tér. Míg egy autonóm intézmény a saját környezetében, az általa közvetlenül művelt szakterületeken képes szakmai, képzési kapcsolatokat létesíteni, ápolni, addig egy regionális hálózat elemeként mű- Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat ködő szervezet az általa művelt szakterületeken az egész térség specialistájává nőheti ki magát. Ez lehetővé teszi, hogy egy-egy képzőhely tudatosan törekedjék arra, hogy szűkebb szakterületén minél mélyebbre ásson, hiszen a kitáguló földrajzi tér a szűkebb szakterületen is elegendő képzési, sőt kutatás-fejlesztési feladattal láthatja el. A projektszerű működés új típusú finanszírozási logika megalapozását segíti elő. Egy projekt-költségvetés eleve több finanszírozó együttes felelősségvállalására épül. Egy ilyen projekt tartalmazhat képzési program-fejlesztést, képzés-szervezést, de akár kapcsolódhat hozzá kutatás-fejlesztési feladat is. Finanszírozásában részt vállalhatnak az egyes képzőhelyek saját költségvetési forrásaikkal, de megjelenhetnek benne a gazdasági partnerek forrásai támogatásként, megrendelés ellenszolgáltatásaként, fejlesztésként, vagy befektetésként is. Az ilyen típusú működés anyagilag is megalapozza a partneri viszonyt. A gazdasági szereplő még a támogatásként átadott forrásáért is kap ellenszolgáltatást, szemben a korábbi költségvetési logika alapján létrejött együttműködésekkel, amikor nem igazán tudta elvárásait érvényre juttatni a partneri viszonyban. A hálózatelvű együttműködés leginkább a fejlesztés területén mutatja meg előnyeit, hiszen segítségével mód nyílik integrált fejlesztési projektek megfogalmazására. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a pályázatok útján történő fejlesztés veszteségeit kiiktassuk a rendszerből. Egy összehangolt fejlesztési projekt már a megfogalmazása során kezeli azokat az érdekellentéteket, amelyek a pályázati logikában sokszor eleve kudarcra ítélnek egyes kezdeményezéseket. A hálózatelvű intézményrendszerben egyértelműen különválasztható, hogy mi intézményi és mi hálózati szintű felelősség. Minden a napi működéssel kapcsolatos tevékenység szervezése, irányítása, a helyi standardok kimunkálása intézményi szintű feladat. A hálózat két vagy több elemének együttműködését feltételező szervezési, illetve minden fejlesztési feladat a hálózat szintjén nyer jóváhagyást. Hálózati szintű felelősség, hogy a munkaerő-piaci visszajelzések alapján összehangolt képzés-fejlesztési és kutatás-szervezési tevékenység működjön. Ehhez hálózati szinten kell ismerni a rendelkezésre álló képzési kapacitásokat úgy az eszközrendszer, az akkreditált tananyagok, mint a humán erőforrás tekintetében. Ugyancsak ezen a szinten kell kimunkálni és jóváhagyni a projekt-szemléletű képzés-szervezés elveit, gyakorlatát. Ez a szint felelős azért is, hogy a rendszer minden képzőhelye számára elérhetők legyenek a legkorszerűbb tananyagok és a legújabb módszertani eljárások. Itt kell kimunkálni a minőségirányítás egységes standardjait, gyűjteni és elterjeszteni a hálózaton belül és kívül elérhető ún. jó gyakorlatokat. A HÁLÓZATI EGYÜTTMŰKÖDÉS FŐBB ELEMEI, A MEGVALÓSÍTÁS FELTÉTELEI * A hálózatelvű integráció a munkaerőpiac felsőfokú képzéssel szembeni igényeiből indul ki; * A térség intézményeinek adottságai és a szűkebb ill. tágabb térség munkaerő- 19 Fábián Attila

Regionális tudásmenedzsment, regionális tudáshálózat piaci igényei alapján, az értelmiségképző szerepkör követelményei szerint és az eredményes fejlesztéshez elengedhetetlen kreatív fantázia segítségével megegyezésre kell jutniuk a régió felsőoktatási szakmai műhelyeinek, majd e megegyezésre alapozva a régió felsőoktatási centrumainak; * Az intézmények integrációja nem egyetlen lépéssel létrehozott célja, hanem eredménye a folyamatnak, amely az egyes intézmények egyenként nyújtott képzési kínálatát kiegészítő, közösen fejlesztett, valódi integrációt megalapozó szakok fejlesztésével kezdődik, ilyen képzési rendszerek építésével folytatódik és a finanszírozás, valamint a szervezetek jogi kereteinek ésszerűsítésével zárul; * A régió igényeinek megfelelő munkaerő-piaci elvárásoknak az értelmiség-képzés kihívásainak, a felnőttképzés felsőoktatásra váró feladatainak valamint a különböző felsőfokú képzettséggel rendelkezők továbbképzési rendszerének kialakítását (beleértve a doktori iskolákat is) jelentő képzési szerkezet kialakítása mellett leépülnek a régión belüli mobilitás korlátai, úgy hallgatói, mint oktatói körben; * A széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetés eredményeképpen feltárulnak azok a kapcsolódási lehetőségek, amelyek alapján biztosítható a képzés gyakorlati irányultsága; * A Nyugat-Dunántúli Régió sajátos helyzete három EU-tagállam és egy csatlakozásra váró ország szomszédsága, a régió legjelentősebb városát sokkal inkább a három főváros közti helyzete, mint a régióban betöltött szerepe határozza meg, a többi megyei jogú város közötti hierarchia sok szempontból nem egyértelmű indokolja, hogy a régión belüli együttműködést nemzetközi hálózattá fejleszsze. 20 NYUGAT-PANNON VIRTUÁLIS EGYETEMI HÁLÓZAT LÉTREHOZÁSA A virtuális egyetemi hálózat a modern technológia biztosította eszközökre (multimédia, internet-alapú kommunikáció) épülve, földrajzi helytől, időponttól független, egyénre szabott tanulási lehetőséget biztosít. A rendszer magába foglalja egy egyetem összes funkcióját, beleértve a tananyagot, az egyetemi adminisztrációt, továbbá egy felhasználóbarát és hatékony kommunikációs környezetet, mint pl. csoportos tanulás lehetősége, videokonferenciára alapuló szemináriumok szervezése, könyvtárhasználat, hirdetőtáblák használata. A Nyugat-Pannon hálózati együttműködés úgynevezett 0. szintje /első szintje egy olyan informatikai hátterű, e-learning struktúrára épített távoktatási rendszer létrehozása, amelyben az internet sajátosságai révén közömbössé válik az a tényező, hogy adott szakértői vagy fejlesztő csoport a földrajzi térben hol helyezkedik el. Fábián Attila