Ügyiratszám: TA/2926-3/2011 Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 461/2011. (IV. 6.) sz. HATÁROZATA A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (a továbbiakban: Médiatanács) a hivatalból lefolytatott eljárásában a Magyar RTL Televízió Zrt. (1222 Budapest, Nagytétényi út 29.) médiaszolgáltatóval (a továbbiakban: Médiaszolgáltató) szemben meghozta az alábbi határozatot. A Médiatanács megállapítja, hogy a Médiaszolgáltató 2010. október 2-án megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) azon rendelkezését, amely előírja a műsorszám II. kategóriába sorolásának kötelezettségét. A törvénysértés miatt a Médiatanács 1.839.238-, Ft, azaz egymillió-nyolcszázharminckilencezer-kétszázharmincnyolc forint összegű kötbér megfizetésére kötelezi a Médiaszolgáltatót. A Médiaszolgáltató a kiszabott kötbért hét napon belül az NMHH Médiatanácsa Magyar Államkincstár 10032000-00295141-00000024 számú számlájára köteles megfizetni. E határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálata a határozat közlésétől számított 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, a Médiatanácshoz három példányban benyújtott keresetlevéllel kérhető. A keresetlevél benyújtásának e határozat végrehajtására halasztó hatálya nincsen. Indokolás A Médiatanács az Rttv. 41. (1) bekezdés b) pontjának felhatalmazása alapján hivatalból, hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a Médiaszolgáltató által üzemeltetett RTL Klub csatornán 2010. október 2-án 7 óra 6 perces kezdettel sugárzott Kaleido Star című műsorszám Feltámadt főnix című epizódját, és a következőket tapasztalta. A Médiaszolgáltató a programot az I. kategóriába sorolta, ily módon korhatárra tekintet nélkül megtekinthető minősítést kapott. A sorozat vizsgált epizódja az alábbi tartalmak, illetve elemek miatt magasabb korhatári kategóriába sorolandó: a japán shoujo műfajához tartozó, főleg fiatal lányoknak szóló történet évadzáró epizódja olyan mélyen és behatóan foglalkozott felnőtt témákkal (pl. a haldoklás folyamatának bemutatása), melyek a kisebb gyermekek számára érthetetlenek lehettek, bizonyos esetben megzavarhatták a biztonságérzetüket. Az epizódban a Kaleida Színpad művészének, Leilának a gyermekkorát ismerhették meg a tévénézők. A gyermekkor meghatározó eseményei flashback-ek formájában elevenedtek meg a nézők előtt, így a múlt és jelen nem különült el élesen a programban, amely megnehezíthette a védendő korosztály dekódolását. Különösen aggályosnak tekinthető a 12
év alatti nézők szempontjából Leila édesanyjának halála, valamint a tragédia miatt gyermekének és más szereplőknek az érzelmi megrázkódtatása. Az egyik jelenet különösen felkavaró lehetett a védendő korosztálynak, a szekvenciában a haldokló anyjával kiabáló Leilát láthattuk, aki nem értette, mi történik körülötte, így dühös volt anyjára, amiért egyedül akarja hagyni. Az exitus tünetei és processzusa is többször naturális módon jelent meg a képernyőn, amely a Médiatanács álláspontja szerint szintén károsan befolyásolhatta a gyermekek lelki stabilitását. Problematikusnak számított, hogy a Sora és Leila közötti bonyolult viszony többször szélsőséges érzelmi kitörésekben testesült meg. A fenyegető alaphangulat, Leila szomorú és magányos gyermekkorának felidézése, annak mindvégig domináns jellege a Médiatanács értelmezésében megköveteli az erőteljes érzelmi feszültség tolerálásának képességét, valamint az értelmi fejlődés magasabb szintjét. A rajzfilm olyan érzelmi tapasztalatokat osztott meg a nézőkkel, melyek a kiskorú gyermekek számára csak alig, vagy egyáltalán nem érthetőek, továbbá veszélyeztetik a pszichológiai integritásukat. A kiskorú gyermek különböző fejlődési szakaszaiban eltérő módon érti meg a televízióban megjelenített audiovizuális szöveget. Abból kell kiindulni, hogy a gyermekek tíz éves korukig nem képesek a komplex cselekményvonalat követni, hanem a látottakat jelenetek halmazaként élik meg, így a cselekmények és következményeik közötti összefüggés számukra rejtve marad. A kiskorú nézők számára tovább nehezítheti a megértést az a tény, hogy a japán értékrend több szempontból is eltér a nyugatitól. Bár a vizsgált epizódban előfordultak olyan pozitív magatartásformák, amelyeken keresztül egyértelműen proszociális értékek nyilvánultak meg (barátság fontossága, önzetlen segíteni akarás, a saját érdekek háttérbe szorítása stb.), a fentiekben leírtak alapján azonban elmondható, hogy a műsorszám nem felelt meg az I. kategória szempontjainak. A cselekményvonal bonyolultsága, valamint a történet dramaturgiai felépítése egyértelművé teszi, hogy a sorozat jelen epizódja nem kifejezetten a kisgyermekek számára készült. A készítők a jelenetek dinamizmusát és drámaiságát egyéb filmes eszközökkel fokozták, mintegy kiegészítve a képregényeket idéző statikus képeket. Gyakorta használtak kimerevített közelképeket, amelyeken keresztül az ábrázolt érzelmek is jelentőségteljesebbé váltak. Ezek többnyire olyan arckifejezéseket jelenítettek meg, amelyek a kétségbeesést vagy félelmet örökítették meg. Bár a történet megnyugtató módon zárult, mégis a főhős magányos és szomorú, félárva gyermekkorának bemutatása állt a cselekményvezetés fókuszában. A Médiatanács a műsorszámban több aggályos jelenetet regisztrált. Az epizód kezdetén, 7:13:51 7:14:07 között Leila még gyermekként, az anyja temetésén, fekete ruhában, gyászos tekintettel volt látható. Elmesélte, hogy gyerekkorában meghalt az édesanyja. Majd hozzátette, előre tudta, hogy ez fog történni, ezért megkeményítette a szívét, hogy soha többé ne sírjon. A műsorszám 7:14:08 7:14:29 közötti időintervallumában Leila az édesanyja betegágya fölé hajolt, majd zokogó szemmel az arcába vágta, hogy soha többé nem fogja szeretni, mert nem ment haza. Ekkor a beteg nő megígérte, hogy igyekszik jobban lenni. Könnybe lábadt szemekkel a zokogó lánya fejére tette a kezét. Ismét látható volt 7:14:30 7:14:47 között, ahogy Leila az anyja betegágya mellett állt. Sírva, dühösen vetette a szemére, hogy nem ment haza a születésnapjára, pedig megígérte. Leila a könnyei között tehetetlenül borult az anyja ágyára, édesanyja alig tudott szólni, miközben szemeiben könny csillant. Az epizód 7:15:03 7:15:39 közötti időszakában Leila megtudta a nővérek beszélgetéséből, hogy édesanyjának már csak egy hete van hátra. Zokogva rohant, hogy elköszönjön az édesanyjától. Azonban későn érkezett, az anyja már kómában feküdt. Az emlékeit felidézve Leila elmondta, hogy soha többé nem mosolygott. A nézők a műsorszámban 7:15:40 7:16:42 között láthatták, hogy Leila az édesanyja halálát követően úgy döntött, hogy felkeresi az apját. A férfit a szobában találta, aki hangosan zokogott, miközben leszegte a fejét. Fájdalmában összeszorította az öklét, és remegve megfogadta, hogy szeretni fogja a lányukat, legalább annyira, mint amennyire a feleségét szerette. Kezével eltakarta az arcát, és ismét zokogni kezdett. 2
A Médiatanács a felnőtt témák gyakori előfordulása, a halál, a gyermekkori lelki problémák meghatározó elemként való szerepeltetése és nem megfelelő kibontása miatt indokoltnak tartja az évadzáró epizód II. korhatár-kategóriába sorolását. A hatósági ellenőrzés megállapításai alapján felmerült az Rttv. 5/B. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés sérelme. Az Rttv. 5/B. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az Mttv. 9. (4) bekezdésének felel meg. A törvénysértés kapcsán a Médiatanácsnak kell eljárni az Mttv. 182. b) pont ba) alpontja alapján: hatósági felügyeletet gyakorol az e törvényben foglalt alábbi rendelkezések tekintetében: ( ) a gyermekek és a kiskorúak védelmére vonatkozó előírások. Így az eljárás lefolytatása a Médiatanács hatósági hatáskörébe tartozik. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. (1) bekezdése alapján a Médiatanács a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 167. (1) bekezdésében foglalt általános hatósági felügyeleti hatáskörben az Mttv. 182. ba) pontja alapján hivatalból megindította a hatósági eljárást, és a Ket. 51. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően 2011. január 25-én kézbesített levelében tájékoztatta a Médiaszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításáról, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a Médiaszolgáltató a 2011. február 2-án postára adott levelében tett eleget, és az alábbiakat nyilatkozta: A Médiaszolgáltató álláspontja szerint a közreadott műsorszámmal nem sérült az Rttv. 5/B. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. A Médiaszolgáltató véleménye szerint a hatósági ellenőrzésben megjelöltek nem tekinthetők felnőtt témáknak. Mindezekkel találkoznak, találkozhatnak még a legkisebbek is, és teljes mértékben képmutatás lenne ezekről tudomást nem venni. A való életben, akár még a legkisebb óvodások között is vannak magányos és szomorú gyerekek. A Médiaszolgáltató úgy gondolja, hogy a kifogásolt témák az epizódban ábrázoltaknál részletesebb vagy megfelelőbb kibontása minősíthette volna át a besorolást. A flaschback technika segítségével éppen a naturális és részletes ábrázolásmód nem valósult meg. A Médiaszolgáltató meggyőződése, hogy a pozitív magatartásformák éppen, hogy ellentétpárjuk érzékeltetésekor nyerhetik el értelmüket. Ezzel magyarázhatók a klasszikus mesékben megjelenő pozitív és negatív karakterek. A meseirodalomban számtalan példa van arra, hogy éppen a legkisebbeknek szánt mesék nem rendelkeznek lineáris cselekményvonallal. A Médiaszolgáltató nem gondolja, hogy akár az Alice csodaországban, vagy a Pán Péter című mesék pusztán a történet dramaturgiai felépítése okán nem tekinthetők kifejezetten a kisgyermekek számára készült alkotásoknak. A több helyszín és a közöttük való ugrások nem idegenek a mesék világától. Ennek egyik legismertebb esete például a magyar klasszikusok közül a Mézga Család története. A Médiaszolgáltató utal a mese lélektanára, miszerint a mesékben, ahogy az életben is a problémákat nem lehet elkerülni, a küzdés, a harc elválaszthatatlan az emberi élettől, akárcsak a halál is. A mese mindig jól végződik, ha a hős felveszi a küzdelmet, bátor, szembeszáll az igazságtalanságokkal, akkor legyőz minden akadályt. A kifogásolt epizód is megnyugtató módon zárult, amit az ellenőrzés is megfelelően rögzít. 3
A Médiaszolgáltató szerint a rajzfilm által létrehozott világ semmiben sem különbözik az óvodás korosztályra oly jellemző szerepjátéktól, valamint az ahhoz fantáziájuk által teremtett környezettől. A gyermekek által kitalált és elképzelt térben és időben nem ritka, hogy sajátságos alakokat és nyelveket kialakítanak, aminek a megértése esetleg a felnőtt számára okoz éppen nehézséget. Az animációban szereplő izgalomfokozó zene és a hangeffektusok nem lépték túl az e kategóriában elfogadott zenei aláfestés mértékét, azok szervesen igazodtak a tartalomhoz. A műsorszám nem tartalmazott oly mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek nem képes feldolgozni és nem közvetített olyan magatartásmintát, amelyen keresztül az erőszak kritika nélkül jelent volna meg, vagy amelyet a gyermek nem lett volna képes fikcióként értelmezni. A Médiatanácsa hatósági ellenőrzés megállapításai és a Médiaszolgáltató nyilatkozata alapján a következő álláspontot alakította ki. Az Rttv. 5/B. (2) bekezdésében foglalt rendelkezése értelmében: 5/B. (2) Azt a műsorszámot, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. A jelenleg is hatályban lévő 1494/2002. (X. 17.) számú ajánlás az I. korhatári kategóriába sorolt műsorszámokkal kapcsolatban kimondja, tekintettel arra, hogy az I. kategória nem ajánlást fogalmaz meg egy bizonyos korosztály részére, hanem az ilyen módon besorolt műsorszám korhatárra való tekintet nélkül az általános nagyközönséghez szól, a műsorszolgáltatónak abból kell kiindulnia, hogy a 12 éven aluli gyermekek is a nagyközönség részét képezhetik. Ezért az I. kategóriába olyan műsorszámok besorolása ajánlott, amelyek a 12 éven aluli gyermekek számára készültek, ezért számukra könnyen érthetőek, valamint olyan műsorszámok, amelyek bár nem kifejezetten gyermekek számára készültek, de nem tartalmaznak a tizenkét éven aluliak számára ártalmas elemeket. Az ilyen módon besorolt műsorszám, különös tekintettel az erőszak ábrázolására, nem tartalmazhat olyan mértékben félelmet és támadó indulatot keltő jelenetet, amelyet a 12 év alatti gyermek még nem képes feldolgozni, nem közvetíthet olyan magatartásmintákat, amelyeken keresztül az erőszak kritika nélkül jelenik meg, és amelyet a gyermek nem képes fikcióként értelmezni. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.250/2006/6. számú ítélete a műsorszámok korhatárbesorolásával kapcsolatban az alábbiakat mondta ki: A Fővárosi Ítélőtábla már több döntésében foglalkozott az Rttv. kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseinek értelmezésével és e körben az alábbiakat emelte ki. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV. törvény 12. -a szerint kiskorú az, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. Kiskorú néző tehát lehet óvodás, illetve iskolás gyerek is, ugyanaz a műsor más hatást vált ki egy 6 éves, és mást egy 12, vagy 16 éves nézőben. Ezért kiemelten fontos, a műsorszámok megfelelő minősítése, közzététele korhatár szerint. A Fővárosi Bíróság 24.K. 31.492/2005/5. számú ítéletében kimondta, hogy a műsorszolgáltatónak vizsgálnia kell, hogy az általa közölni kívánt műsor kelthet-e félelmet illetőleg egyértelműsége folytán értelmezhető-e és megérthető-e a 12 éven aluliak számára Továbbá hangsúlyozza a bíróság azt is hogy a tényállások veszélyeztető jellegénél nem szükséges, hogy az eredmény meg is valósuljon. Az Rttv. alapján az I. és a II. kategóriába sorolt műsorszámok napközben is közzétehetők, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a II. kategóriába tartozóak kifejezetten gyermekeknek 4
szánt műsorszámokként nem kerülhetnek sugárzásra. A 12 éves kor alatt több szakasz követi egymást a gyermekek kognitív fejlődésében, amelyek között az információ befogadási képességeit tekintve jelentős különbségek vannak. Emiatt különösen fontos, hogy amennyiben egy alkotásban valamilyen veszélyes elem jelenik meg, akkor az eltérő fejlődési szakaszban lévők közül senkire ne gyakorolhasson káros befolyást, vagyis a látottakat még a legkisebb gyermekek is problémamentesen legyenek képesek feldolgozni. A vizsgált műsorszám esetében ez nem valósult meg. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy a kiskorú különös védettségét az indokolja, hogy nem lehet kiindulni a befogadó reális értékítéletéből, abból, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemzi és értékeli, hiszen a kiemelt védettséget éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak. Ez adja személyiségfejlődésük sérülékenységét, egyúttal ez indokolja fokozott védelmüket is. A kategorizálást befolyásolja, hogy a fenti mérlegelési szempontok tükrében a távolságtartás, a megfelelő és aggálytalan befogadás biztosan megvalósul-e a védett korcsoportba tartozó kiskorúak esetében. A Főváros Bíróság a 24. K.33839/2004/12. számú ítéletében kimondta, hogy a minősítésnél a műsorszolgáltatónak mindig megszorítóan és nem megengedően kell eljárnia, amely megállapításra a Legfelsőbb Bíróság fokozott védelemre utaló megállapításaiból is következtetett. A bíróság több esetben kifejtette, hogy amennyiben valamely műsorszám olyan elemeket tartalmaz, amelyeket besorolásuk esetén magasabb kategóriának megfelelően lehetne csak sugározni éppen a minősítésnél való megszorító eljárásra, továbbá a védendő korosztályra tekintettel az egész műsorszámot eggyel magasabb kategóriába kell sorolni és annak megfelelően sugározni. A Fővárosi Ítélőtábla a 2.Kf.27.154/2004/6. számú ítéletében kimondja, hogy a besorolás továbbá a teljes műsorszámra vonatkozik, ezért az egyes jelenetek, elemek más kategóriába tartozása kihat az egész műsorszám minősítésére. A Médiatanács álláspontja szerint a műsorszám több olyan elemet is tartalmazott, amely a 12 éven aluli nézőközönség egészséges fejlődésére káros hatást gyakorolhat. A korhatár helyes meghatározásánál a műsorszám kiskorúakra gyakorolt összhatását kell figyelembe venni, vagyis a szóhasználat, képi megjelenítés, akusztikus elemek és a tartalmi mondanivaló elemzése alapján kell a mérlegelés szempontjait kialakítani. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.065/2004/3. és 2.Kf.27.074/2004/3. számú ítéletei is ezt támasztják alá, amelyek szerint: A korhatár helyes meghatározásánál a műsorszám kiskorúakra gyakorolt összhatását kell figyelembe venni, vagyis egységesen, az egész filmet szemlélve kell elemezni nemcsak szóhasználatát, hanem képi megjelenítését, hang- és zenei aláfestését, tartalmi mondanivalóját is ahhoz, hogy megfelelő mérlegelési szempontok álljanak rendelkezésre a döntés meghozatalánál. A Médiatanács egyetértve a hatósági ellenőrzésben leírtakkal, és fenntartva annak megállapításait nem ért egyet Médiaszolgáltató azon érvelésével, miszerint természetes egy közeli hozzátartozó elvesztése feldolgozásának és a halál fogalmának mesében történő realisztikus ábrázolása. A Médiaszolgáltató szerint a legkisebbek a való életben is találkoznak hasonló szituációkkal, és vannak köztük ezen okból kifolyólag szomorú és magányos gyerekek. A Médiatanács álláspontja szerint valóságban egy szülő vagy közeli hozzátartozó elvesztése még a felnőttek számára is felfoghatatlan. Nem véletlen, hogy a felnőttek a való életben egy ember halálát legtöbbször nem egyértelműen közlik a gyermekekkel. A legtöbb esetben nem mondják ki konkrétan, hogy az illető meghalt, hanem a mondanivaló súlyát tompítva beszélik át a gyermekkel a kérdést. Egy ilyen szituációban ezért hangzanak el többször is a való életben olyan kifejezések, hogy pl. elment az 5
angyalokhoz, vagy nagyon sokáig nem jöhet haza, illetve örökre elaludt stb. A felnőttek a való életben sosem úgy interpretálják a kicsiknek a halál tényét, ahogy az megtörtént, és ahogy azt egy másik felnőttel közölnék. A felnőttek ebben az esetben megpróbálnak a valóságtól elvonatkoztatni, a gyermek lelkivilágának megfelelő szövegkörnyezetben közölni a rideg tényeket. A kifogásolt rajzfilmben ábrázolt események olyan közel álltak a valósághoz, hogy az egy kisgyermek számára egyedül felfoghatatlan, feldolgozhatatlan volt. Ahogy a mindennapokban egy ember halálát a kisgyermekek felnőtt, illetve szakember segítségével értik meg, így annak rajzfilmben történő megjelenítése is igényelné a felnőtt magyarázatot. A Médiaszolgáltató nyilatkozatában utalt egyéb mesékre, amelyekben szintén felnőtt témákat dolgoznak fel, valamint azokban az idősíkok közötti ugrálás is jellemző. A Médiatanács szerint a felhozott példák ebben az esetben nem állják meg a helyüket, ugyanis az Alice Csodaországban és a Pán Péter éppen azok a művek, amelyek feldolgozásának fokmérője azok vászonra álmodása. A két alkotást a filmművészet számtalanszor és számtalan variációban feldolgozta. A művek alapvetően a felnőtteket foglalkoztató témákat boncolgatják gyermek főhősök szerepeltetésével. Így ezen művekből készülhet inkább felnőtteknek szóló film és kisgyerekek által is megtekinthető mesefilm. Mindkettőre találhatunk példát a filmtörténetben. A lényeg a mű feldolgozása, vagyis hogy az alkotó milyen dramaturgiát, képi eszközöket, hanghatásokat alkalmaz a megalkotásakor, és a művek eredeti tematikájából, mondanivalójából mennyit használ fel, azaz az elkészült filmmel milyen korosztályt céloz meg. A Médiatanács álláspontja szerint a Kaleido Star című műsorszám Feltámadt főnix epizódja a témáját, annak feldolgozását, képi megjelenítését és hanghatásait tekintve felnőtt magyarázata nélkül a kisgyermekek számára nehezen feldolgozható. Tekintettel a fentiekre, a Médiatanács szerint a Médiaszolgáltató megsértette az Rttv. 5/B. (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, mivel 2010. október 2-án I. korhatári kategóriába sorolva sugározta az Kaleido Star című műsorszám adott epizódját. A hatóság a 2009. és 2010. évben több alkalommal [54/2009. (I. 7.), 55/2009. (I. 7.), 158/2009. (I.21.), 515/2009. (III.4.), 572/009. (III.11.), 842/2009. (IV.15.), 902/2009. (IV.22.), 1127/2009. (V.28.), 1357/2009. (VI.30.), 1358/2009. (VI.30.), 1627/2009. (VIII.26.), 1715/2009. (IX.2.), 1882/2009. (IX.30.), 2284/2009. (XI.18.), 2320/2009. (XII.2.), 2507/2009. (XII.16.) 257/2010. (II.10.), 350/2010. (II.24.), 532/2010. (III.24.), 627/2010. (IV.7.), 629/2010. (IV.7.) 746/2010. (XII. 8.) számú ORTT határozat számú ORTT határozatok] szankcionálta a Médiaszolgáltatót az Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megsértése miatt. Az Mttv. 187. (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében: 187. (2) A Médiatanács és a Hivatal a jogkövetkezményt - a jogsértés jellegétől függően - a jogsértés súlyára, a jogsértés ismételtségére, folyamatosságára, időtartamára, a jogsértéssel elért vagyoni előnyre, valamint a jogsértéssel okozott érdeksérelemre, az érdeksérelmet szenvedett és veszélyeztetett személyek számára, illetve a jogsértéssel okozott kárra és a jogsértés piacra gyakorolt hatására, továbbá az egyedi ügyben értékelhető egyéb szempontokra tekintettel állapítja meg. A Médiatanács kijelenti, hogy a Médiaszolgáltató visszatérően sérti meg az Rttv. kiskorúakat érintő rendelkezéseit. A Médiatanács szerint indokolt a súlyos szankció alkalmazása, hiszen a Médiaszolgáltató rendszeresen, jogkövető magatartást nem tanúsítva hágja át az Rttv. kiskorúak védelmében lefektetett passzusait. A Médiatanács a szankció alkalmazásának mérlegelésekor figyelemmel volt a jogsértéssel okozott érdeksérelmet elszenvedettekre, illetve a veszélyeztetett személyek számára. A Médiatanács szerint a védendő korosztályra tekintettel a szankció mértéke arányban áll az elkövetett törvénysértés mértékével. 6
A 2011. január 1-jétől hatályos Mttv. 216. (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó, a Médiatanács előtt folyamatban lévő eljárásokban az Mttv. szabályait kell alkalmazni, de a törvény hatályba lépése előtt elkövetett jogsértésekre a jogsértés elkövetésekor hatályos anyagi jogi rendelkezések alkalmazandók az Mttv. 216. (3) bekezdése alapján. A jogkövetkezmény alkalmazása során a Médiatanács a fokozatosság és az arányosság elvére tekintettel, figyelembe véve a jogsértés súlyát, az Mttv. 187. (8) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján szabta ki a Műsorszolgáltatási Szerződés szerinti kötbért. A kötbérfizetési kötelezettséggel kapcsolatban a Műsorszolgáltatási Szerződés 11.4. pontja az alábbiakat tartalmazza:,,ha a Műsorszolgáltató a Szerződésben vagy a Törvényben foglalt kötelezettségeit nem teljesíti, a 11.5. és 11.6. pontban meghatározott mértékű kötbért köteles az ORTT-nek megfizetni, az ORTT erről szóló igénybejelentésének vételét követő 7 napon belül. A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.6.1.7. pontja szerint:,,a Törvény 5/B. (2) bekezdésében foglaltak megszegése esetén a kötbér mértéke a kötbér alapjának 0,1 százaléka. A Műsorszolgáltatási Szerződés 11.7.1. pontja szerint:,,a kötbér alapja a Műsorszolgáltató által a Műsorszolgáltatási Jogosultságnak arra az évére fizetendő Műsorszolgáltatási díjrészlet összege, amely évben a kötbér fizetésére kötelezettséget keletkeztető szerződésszegés bekövetkezett. A Médiatanács által alkalmazott kötbér összege 1.839.238-, Ft, amely a kötbér alapjának 0,1%-a, tekintettel arra, hogy a kötbéralap a törvénysértés elkövetésének időpontjában 1.839.238.240,-Ft volt. Az eljárás során a Ket. 153. (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. A jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ket. 72. (1) bekezdés da) pontján, továbbá az Mttv. 163. (1) és (3) bekezdésén, valamint a 164. -on alapul. Budapest, 2011. április 6. a Médiatanács nevében Dr. Auer János az ülést vezető soros elnök Dr. Koltay András hitelesítő tag 7