Gulyás István MODERN KÖNYVVITELTAN II. Tévhitek, pongyolaság, ortodoxia A hagyományos könyvviteltan bírálata 2009-2010 2. bővített kiadás Miért torkollott a hagyományos könyvviteltan fejlődése zsákutcába? Professional Kiadó Kft
Gulyás István MODERN KÖNYVVITELTAN II. Tévhitek, pongyolaság és ortodoxia A hagyományos könyvviteltan bírálata 2009-2010 2. bıvített kiadás Jelen könyvet, vagy annak részleteit a szerzı és a kiadó engedélye nélkül bármilyen formátumban kereskedelmi forgalomba hozni tilos. Kiadó: GIN Professional Kft; 1163. Budapest, Edit u. 15; mailto:gulyas@ginprofessional.hu http://www.ginprofessional.hu Gulyás István Modern könyvviteltan II. Tévhitek, pongyolaság és ortodoxia - A hagyományos könyvviteltan bírálata címő mőve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 3.0 Unported Licenc alatt van. Based on a work at www.ginprofessional.hu. Permissions beyond the scope of this license may be available at www.ginprofessional.hu.
2 Gulyás István 2009-ben (Született: 1948.10.17-én Budapesten)
3 Gulyás István MODERN KÖNYVVITELTAN II. Tévhitek, pongyolaság és ortodoxia A hagyományos könyvviteltan bírálata 2009-2010 2. bıvített kiadás ISBN 978-615-5050-09-1
4 Vannak olyan helyek, ahol a semmittevés is becsületesebb dolog, mint a felületes munka. Ilyen hely például a tudomány, de különösen az oktatás. Gulyás István
5 TARTALOM ELİSZÓ ÉS AJÁNLÁS... 7 I. A TUDOMÁNYOS TERMINUS (FOGALOM) RENDELTETÉSE, KÉPZÉSÉNEK ÉS HASZNÁLATÁNAK KÖVETELMÉNYEI... 8 II. A HAGYOMÁNYOS KÖNYVVITELTAN VIZSGÁLATA ÉS BÍRÁLATA... 12 ELİZETES DEFINÍCIÓK... 12 1. FELHASZNÁLT MÉRTÉKEGYSÉGEK, KVÁZIMÉRÉS, SZÁMÍTÁS ÉS MINİSÍTÉS A VAGYONKÖNYVVITELBEN.... 19 1.1 Mérünk-e a vagyonkönyvvitelben?... 19 1.2 A mérés fogalma... 20 1.3 A számítás fogalma... 21 1.4 A számvitelben kvázimérés van, klasszikus mérés nincs. És a könyvvitelben?... 22 1.5 Bónusz: A mérés, a számítás és a minısítés különbsége. Minısítés a vagyonkönyvvitelben.... 24 1.6 A könyvvitelben regisztrált mértékegységek... 25 2. MILYEN AZ EREDMÉNY, A HOZAM, A RÁFORDÍTÁS, A KÖLTSÉG, ILLETVE A BEVÉTEL ÉS A KIADÁS FOGALMAK SZABATOS MEGHATÁROZÁSA?... 26 2.1 Az eredmény (M)... 26 2.2 A hozam (H)... 27 2.3 A költség illetve a ráfordítás (R) terminus azonos vagy két különbözı dolgot jelölhet a könyvvitelben?... 36 2.4 A bevétel (B) és a kiadás (K)... 44 3. A KÖLTSÉG ESZKÖZ, AVAGY FORRÁS (TİKE) TERMÉSZETŐ?... 45 4. A KETTİS KÖNYVVITELNEK MI ADJA A LÉNYEGÉT?... 52 5. A HIBÁK FELOSZTÁSA, OSZTÁLYOZÁSA CSAK AZ OSZTÁLYKOHERENCIA-ADATOK, AVAGY A TARTOZIK-KÖVETEL ADATPÁROS HIBÁS KÖNYVELÉSÉT FELTÉTELEZVE; E HIBÁK OKAI ÉS MEGNYILVÁNULÁSUK... 56 5.1 Az osztálykoherencia- avagy a tartozik-követel adatpáros hibás könyvelésének következményei és kimutathatósága... 56 5.2 Az inadekvát ellenır-automaták elve... 60 6. MILYENEK A VALÓDI DINAMIKUS MÉRLEGEK?... 60 6.1 Az m serpenyıs (m 2) valódi dinamikus vagyonmérleg... 60 6.2 A schmalenbachi ún. dinamikus mérleg és az m serpenyıs (m 2) valódi dinamikus vagyonmérleg eltérı jellegzetességei... 63 7. ZÁRT RENDSZERE-E A VAGYONKÖNYVVITEL?... 66 8. A KÖNYVVITEL TÖRTÉNETE ÉS IRODALMA 1945-TİL NAPJAINKIG... 75 9. A SZÁMLAELMÉLETEK TÖRTÉNETE AZ ÚN. PERSZONÁLIS MODELLTİL MÁIG... 77 9.1 A kettıs könyvvitel számlaelméletei... 77 9.2 Az egyszeres könyvvitel elmélete... 85 9.21 Kuntner Róbert egyszeres könyvviteli elmélete, avagy az egyszeres strandpapucs problematikája....86 9.22 Valóban egyszeres könyvvitel a manapság is használt úgynevezett egyszeres könyvvitel?...87 10. A HAGYOMÁNYOS KÖNYVVITELTAN ZSÁKUTCÁBAN A SZÁMLAELMÉLETEK HALÁLA... 90 10.1 Az elméletek halálának természete... 90 10.2 A számlaelméletek halálának okai... 91 10.3 A hagyományos könyvviteltan zsákutcába torkolló fejlıdésének és ortodoxszá válásának oka... 95 1. FÜGGELÉK... 98 1. A KÖNYVVITELI VAGYONOSZTÁLYOZÁS... 98 1.1 A logikai és a vagyonkönyvviteli osztályozás összehasonlítása.... 98 1.2 A vagyonosztályokba tartozó individuumok száma és annak pozitív együtthatójú lineáris transzformáltja... 103 2. A VAGYONKÖNYVVITELI OSZTÁLYOK ÉS A HAGYOMÁNYOS FİKÖNYVI SZÁMLÁK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK ÉS AZONOSSÁGOK... 105 3. AZ ABSZTRAKT GAZDASÁGI ESEMÉNY ÉS TÍPUSAI... 106 3.1 A gazdálkodóra jellemzı gazdasági eseménytípusok szerepe és szerkezete... 106
6 3.2 Az eseménytipizálás elvei és módszerei... 109 3.21 A konkrét könyvviteli események szelekcióján alapuló tipizálás elve és módszere:...109 3.22 Az absztrakt gazdasági eseménytípusok lehetséges halmazának folyamatos felépítése szelekcióval egybekötött tipizálással:...110 3.23 Az absztrakt gazdasági eseménytípusok lehetséges halmaza felépítésének osztályozáson és szelekción alapuló tipizálási elve és módszere:...112 3.3 Az absztrakt gazdasági események gazdálkodóspecifikusságának elve, és a szabványos gazdasági eseménytípus... 113 2. FÜGGELÉK... 115 1. PÉLDÁK A KÜLÖNFÉLE ABSZTRAKT ESEMÉNYTÍPUSOK INTERPRETÁCIÓJÁRA KIJELENTİ MONDAT FORMÁJÁBAN... 115 2. PÉLDÁK A KÜLÖNFÉLE ABSZTRAKT ESEMÉNYTÍPUSOK INTERPRETÁCIÓJÁRA ESEMÉNYNÉVVEL... 119 IRODALOMJEGYZÉK... 120 TÁRGYMUTATÓ... 123
7 Elıszó és ajánlás E könyvben szakirodalmi idézetek, valamint a forrásaik megjelölése és világos magyarázatok, illetve ahol az szükséges a problémát megvilágító példák alapján tisztázásra kerülnek olyan fontos, a hagyományos könyvviteltan magyar és külföldi szakirodalmában ellentmondóan vagy sehogyan sem tárgyalt kérdések, mint: Milyen követelményeket kell teljesítenie a tudományos terminusnak (fogalomnak) általában és a könyvviteltanban is? Mérünk-e a könyvvitelben vagy nem? Milyen a hozam, a költség, a ráfordítás, a bevétel és a kiadás szabatos meghatározása? Különbözik-e a költség és a ráfordítás fogalmak tartalma vagy nem? Ha igen, miért, s ha nem miért nem? A költség eszköz vagy forrás (tıke) természető? Valóban dinamikus mérleg-e a schmalenbachi Dynamische Bilanz? Zárt rendszer-e a kettıs könyvvitel? S ha valami zárt e könyvvitelben, akkor mi az, milyen tekintetben és miért? A kettıs feljegyzés adja-e valóban a kettıs könyvvitel lényegét? Megbízható-e a TF= KF és az E=F ellenır-automata? Betölti-e egy komplett és így értelmesen használható könyvvitel szerepét az úgynevezett egyszeres könyvvitel? Egyáltalán: egyszeres-e az egyszeres könyvvitel? Érdemben fejlıdhet-e még a számlaelméletek alapján a kettıs könyvvitel és tana? E kérdések megválaszolása során néhány tévhitet eloszlatok, és mivel a hagyományos könyvviteltan általam lényegbevágónak és ezért figyelemre méltónak tartott hibáival, hiányosságaival foglalkozom, feltételezem, hogy a Kedves Olvasó rendelkezik legalább a könyvviteltan alapjainak ismeretével. Ezek figyelembevételével ajánlom e könyvet elsısorban a könyvvitel tudományos kutatói, oktatói és tanulói, a könyvvizsgálók és a mérlegképes könyvelık, az adóhivatalnokok és állami számvevık, az igazságügyi könyv- és adószakértık, a számviteli jogalkotók, valamint a gazdasági ügyek bírái, ügyészei és ügyvédei számára. Budapest, 2010-12-03 Gulyás István
8 I. A tudományos terminus (fogalom) rendeltetése, képzésének és használatának követelményei. Mielıtt rátérnénk a hagyományos és a modern könyvviteltan alapvetı fogalmainak ismertetésére, célszerő összefoglalni a modern logika és a tudományelmélet ismereteire is támaszkodva a tudományos terminus rendeltetésére, képzésére és használatára vonatkozó követelményeket. Két okból is: egyrészt mert ezen ismeretek a logika és a tudományelmélet mővelıinek könyveiben szétszórva találhatók és többnyire az általában vett fogalomalkotásra vonatkoznak, nem kifejezetten a tudományos terminusra fókuszálnak, másrészt azért, mert a tudományos terminusra nézve a követelmények összefoglalva egy könyvben nem olvashatók sehol, viszont e könyvben ezen követelmények alkalmazására, összefoglalt ismeretére feltétlenül szükség lesz ez a hagyományos könyvviteltan ma már erısen ortodox jellegébıl (ennek részleteire késıbb kitérünk) szükségképpen következik is. Ezek után elırebocsátom, hogy felfogásom szerint a tudományos terminus (azaz a tudományos fogalom) egyik fontos rendeltetése a tudomány egzaktságának elısegítése, a másik a tudomány/az elmélet koherenciájának biztosítása. Ennek érdekében elıször is a tudományos terminus felhasználásával, valamely tudomány vagy tudományág mővelıje, oktatója tudománya tárgyalási univerzumában, adott nézıpontból vett alapfogalom esetén ismertetés, különben definíció révén véglegesen és egyértelmően hozzárendel egy szóhoz vagy egy értelmes szócsoporthoz, mint jelöléshez vagy másként: névhez, elnevezéshez, egy, az elıbbi (elıbbiek) által ténylegesen jelölt, tág értelemben vett dolgot 1, mely lehet egy létezı vagy gondolatbeli halmaz is, akár mindössze egyetlenegy eleme van (pl. Milka tehén ), akár sok (pl. patások ). Eme ökölszabály másként fogalmazva azt jelenti, hogy egy tudomány(ág)on vagy egy elméleten belül egy tudományos fogalom, illetve a jelölése, csakis egyetlenegy dolgot fedhet, többet nem! 1 A dolog fogalom alatt közelebbrıl szabatosan meg nem nevezett tapasztalati, képzeleti, vagy gondolati tárgyat értünk a Magyar Értelmezı Kéziszótár meghatározásának megfelelıen.
9 Mindez nem jelenti azt, hogy egy tudományos fogalomnak ne lehetne több 2 természetesen más és más aspektusból vett, mégis adekvát definíciója. Például: a négyzet definiálható, mint egyenlı oldalú téglalap, vagy, mint derékszögő rombusz a határátmenetekre is tekintettel. Vagy: a villanyborotva tekinthetı testápolási cikknek, de elektromos készüléknek is. 3 Mindazonáltal az ökölszabály ekkor is érvényben marad: a fogalom és jelölése mindannyiszor ugyanazt az egyetlen dolgot jelenti, csak más-más nézıpontból megközelítve a tényeket, illetve más-más megvilágításban interpretálva azt mely nyilvánvalóan nem puszta öncél! Másodszor: az egzaktság igénye megköveteli azt is, hogy az adott tudományban bevezetett terminusként felhasznált szó vagy értelmes szócsoport egyúttal találó 4 is legyen, illetve Hársing szavaival élve: kellı metaforikus erıvel 5 bírjon az általa jelölt dologra nézve, azaz célszerően és találóan utalnia kell a fogalom tartalmára, a definiensre 6. Az elıbbieknek megfelelı módon létrehozott terminust rendeltetésének megfelelıen az adott tudomány valamely elméletének egzakt és koherens (ellentmondásmentes) felépítésére, érthetı tárgyalására 7 és tudományos problémái megoldásának 8 elısegítésére használjuk. Ha a tudományos terminus a rendeltetését, azaz az egzaktság megalapozását és a tudományon/elméleten belüli koherencia biztosítását nem töltené be, mert például nem egyetlen dolgot jelentene, vagy mert halmaz esetén a definiens tartalma szőkebb vagy tágabb halmazt jelezne, mint a terminus jelölte halmaz, akkor az elméletben koherenciazavar, alkalmazásával pedig káosz keletkezne menthetetlenül. De ugyanúgy zavart okoz az 2 Ld.: Pl.: Pólya György: A gondolkodás iskolája. A matematika módszerei új megvilágításban; 76. oldal 6. pont. (Fordította: Lakatos Imre. (Bibliotheca, Budapest, 1957); de lásd még errıl: Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei, 184. oldal. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 3 Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei, 184. oldal. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 4 Nyilvánvalóan nem lett volna találó, ha Newton a testek fizikai egymásra hatását erı helyett mondjuk ütés szóval jelöli, amint enyhén szólva nem lenne találó az állattanban a ló jelölető állatot nyerítı -nek titulálni, noha mindkét esetben közel járnánk a dolog lényegéhez. Lásd még errıl: Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei, 182. oldal. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 5 Hársing László: Bevezetés a tudományelméletbe, x. oldal; Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999. 6 Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei; 182. oldal (Osiris Kiadó, Budapest, 1999.) 7 Pl.: Peák István: Bevezetés az automaták elméletébe. (Tankönyv Kiadó, Budapest, 1977.). 8 Pl.: Pólya György: A gondolkodás iskolája. A matematika módszerei új megvilágításban; 73-78. oldal. (Fordította: Lakatos Imre. (Bibliotheca, Budapest, 1957); vagy pl.: Pólya György: A problémamegoldás iskolája. (Tankönyv Kiadó, Budapest, 1967.)
10 értelmezésben az is, ha a terminus nem találó, nem frappáns, és ha nem rendelkezik kellı metaforikus erıvel. Belátható, hogy nem találó és nem is frappáns például a 'szám' helyett a 'mennyiségjel', vagy például a 'szabad esés' helyett a 'zuhanás' alkalmazása. Viszont igényünknek megfelelı terminusok: pl. növénytanban az ibolya, a jonatán alma, a bogyós gyümölcsőek, fizikában pl. az erı, a szabad esés, matematikában pl. a szám, a természetes szám, a pozitív valós gyök, vagy a filozófiában pl. az anyag, a tudományos világnézet, az Isten, a közgazdaságtanban pl. a tıke, a szabad piaci verseny, illetve a könyvviteltanban pl. a vagyon, az adósság, a leltár vagy mondjuk a kontírozási összefüggés. Természetesen annak mint jeleztük elvben nincs semmi akadálya, hogy például a közgazdaságtan tıke jelılető fogalmát a pénzt szülı pénz, vagy mondjuk a gazdálkodás egyik forrása logikai szinonimákat jelölı szavakkal is minthogy ezek tartalmilag megközelítıleg ekvivalensek a tárgyalás változatos stílusának biztosítása végett megnevezzük", azonban az elsı megnevezés nyilván rövidebb, tömörebb és találóbb is, és még metafórikusabb is az utóbbiaknál a terminusképzésre. Ugyanakkor, hacsak lehet, kerülni kell adott fogalom logikai szinonimáinak párhuzamos használatát és folyamatos váltogatását elsısorban didaktikai okokból a könnyebb érthetıség kedvéért. (Ez utóbbi követelményt sajnos e könyvben sem lehet maradéktalanul megvalósítani, mert a könyvviteltanban eddig meggyökeresedett szinonimákat muszáj változatlanul életben tartani a modern és a hagyományos könyvviteltan közötti kapcsolat, a fogalmak beazonosíthatóságának biztosítása végett.) Összefoglalva a tudományos terminus (fogalom) rendeltetésével, képzésével és használatával kapcsolatos alapvetı követelményeket, a következıknek maradéktalanul teljesülnie kell, hogy a tudomány ideértve a könyvviteltant, mint tudományt is egzaktságát és koherenciáját a terminusok használata valóban elısegítse: 1. Egy tudományos terminus (fogalom) és a jelölésére szolgáló szó vagy kifejezés egy tudományon, tudományágon vagy egy elméleten belül csakis egyetlenegy (tág értelemben vett) dolgot 9 jelölhet ( fedhet ), többet nem (!), mely dolog lehet egy létezı vagy gondolatbeli halmaz is, akár mindössze egyetlenegy eleme van (pl. Milka tehén ), akár sok 9 A dolog fogalom alatt közelebbrıl szabatosan meg nem nevezett tapasztalati, képzeleti, vagy gondolati tárgyat értünk a Magyar Értelmezı Kéziszótár meghatározásának megfelelıen.
11 (pl. patások ). (Ezért a homonimák alkalmazása terminusként kizárt!) Ezt alapfogalom esetén a terminus jelentésének szabatos ismertetésével, különben pedig korrekt definíciójával biztosítani kell. (Pl. a tehén szó, mint terminus, egymaga nyilvánvalóan nem teljesítheti e követelményt pl. a borját szoptató nıivarú szarvasmarha és az anyanyúl együttes jelölésére nézve noha mindkettı anyaállat.) 2. Ha a terminus egy halmazt jelöl, akkor alapfogalom esetén az ismertetése, különben a definiense se nem szőkítheti se nem bıvítheti a terminus által jelölt halmazt. (Pl. a patás szó, mint terminus, nem teljesítheti e követelményt pl. egyedül a szarvasmarha jelölésére nézve, tekintve, hogy pl. a ló, a zebra, a szamár, a szarvasmarha, a bölény, a rinocérosz, a teve, a víziló, a kecske, a disznó, a birka, a zsiráf, az okapi, a jávorszarvas, a szarvas, a tapír, az antilop és a gazella is patás állat. Ezek mindegyikére nézve viszont patás vagy patások alakban természetesen megfelelı terminus.) 3. A terminus találó 10, frappáns és metaforikus erıvel 11 bíró kell legyen az általa jelölt dologra nézve, másképp: célszerően és találóan utalnia kell a fogalom tartalmára, azaz a definiensre 12. (Pl. a fizikában az erı szó helyett az ütés, mint terminus, nem megfelelı a találó és a fogalom pontos tartalmára utalás két kritérium tekintetében.) 4. A terminus ismertetése vagy definíciója (definiense) logikai értelemben szabályos és egzakt (azaz világos megfogalmazású, szabatos, pontos és egyértelmő) kell legyen. (Pl. a négyzet következı definíciója nem egzakt: négy egyenlı oldallal határolt derékszögő alakzat, mert az oldallal határolt kifejezésrıl nem tudni, hogy egyenes, avagy valamilyen görbe oldalakat jelöl, az alakzat szóról sem tudni, hogy síkbeli avagy térbeli, azaz e definiens nem egyértelmő. Ellenben a négy egyenlı és egyenes oldalú derékszögő egysíkbeli alakzat definiens egzakt a négyzetre nézve.) 5. A terminusnak pontosan illeszkednie kell a tudomány(ág)on/elméleten belüli terminusok hierarchikus rendszerébe (az elızı magyarázza a következıt, vagy az elızıt magyarázza a következı), azaz ismertetése 10 Nyilvánvalóan nem lett volna találó, ha Newton a testek fizikai egymásra hatását erı helyett mondjuk ütés szóval jelöli, amint enyhén szólva nem lenne találó az állattanban a ló jelölető állatot nyerítı -nek titulálni, noha mindkét esetben közel járnánk a dolog lényegéhez. Lásd még errıl: Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei, 182. oldal. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 11 Hársing László: Bevezetés a tudományelméletbe, Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999. 12 Madarász Tiborné Pólos László Ruzsa Imre: A logika elemei; 182. oldal (Osiris Kiadó, Budapest, 1999.)
12 vagy definíciója nem tartalmazhat az érintett tudomány(ág)on/elméleten belül ismeretlen vagy definiálatlan fogalmat. 6. A terminus nyelvi és logikai szempontból is ekvivalens (azonos tartalmú) szinonimáit csak a legszükségesebb esetben és csak az elızı ismeretekkel való kapcsolat megteremtése érdekében szabad használni, különben nem. És ismét figyelmeztetünk: Ha egy terminusra nézve akár csak egyetlen e felsorolt 6 kritérium közül nem teljesül, akkor az adott terminus nem alkalmas tudományos terminusként való használatra, azaz az ilyen terminus nem tudományos terminus. II. A hagyományos könyvviteltan vizsgálata és bírálata Elızetes definíciók Elöljáróban néhány nyomban felhasználásra kerülı, modern könyvviteltanbeli fogalom meghatározását ismertetem. A vagyonosztályok és a hagyományos kettıs könyvvitelbeli számlák összefüggésérıl további részletesebb ismertetés található a könyv végén az 1. Függelékben. Ezen ismereteket nem szükséges megtanulni, hanem csak figyelmesen elolvasni és megérteni. Lássuk tehát a definíciókat: 1. Az {O 1,O 2,..,O n }=ƒ(o,r e )=O C függvény által kifejezett mőveletet, amely a nem üres O halmaz elemei között érvényes R e ekvivalenciareláció szerint kölcsönösen egyértelmően egymáshoz rendeli az (O,R e ) párt és az O halmaz O i (i=1,2,...,n) diszjunkt 13 részhalmazait, valamint az O C függvény kimenetét osztályozásnak, 14 míg az O-t és annak minden R e szerinti O i részhalmazát ekvivalenciaosztálynak, ill. röviden csak osztálynak nevezem. O-ra és az O i -kre nézve teljesülnek a következı állítások: (1) O i O j =Ø, ahol i,j=1,2,...,n és i j; (2) O 1 O 2... O n =O; (3) az O halmaz két eleme akkor és csak akkor eleme ugyanazon O i osztálynak, ha ekvivalens egymással az R e szerint. Az R e ekvivalenciarelációt osztályozási aspektusnak fogom nevezni. 2. Ha egy osztályt nem osztunk fel diszjunkt részekre, akkor végsı, míg minden tovább osztott osztályát közbülsı osztálynak nevezzük. Az eredeti, még fel 13 Diszjunkt = közös elem nélküli 14 Részletesebb kiegészítı magyarázat olvasható az 1. Függelék 1. pontjában.
13 nem osztott halmaz neve abszolút, míg a közbülsı osztályé egyben relatív alaposztály. 3. Valamely osztályozás osztályain értelmezett mértékfüggvény (pl. mint az osztály elemeinek mennyisége, pénzbeli vagy más értéke, stb.) értékét, ha alapvagy közbülsı (relatív alap) osztályhoz tartozik, fıösszegnek, ha végsı osztályhoz tartozik, részöszszegnek nevezzük. 4. Osztályozási rendszer alatt egy adott t. idıpontban (t=1,2,...) létezı alaposztály és/vagy ezt az alaposztályt a (0;t] idıszakban eredményezı változások egy vagy több osztályozása és ezek osztályai, valamint az ezen osztályokhoz tartozó fı- és részösszegek összességét értem. 5. A vagyonosztályozás 15 olyan osztályozás melynek abszolút alaposztálya azonos a vagyontárgyak halmazával egy adott t. idıpontban (t=1,2,...), vagy azonos egy adott (0;t] idıszakban bekövetkezett vagyonváltozások halmazával. 6. Valamely gazdasági esemény adatszerkezete alatt egy rendezett adat-n-est vagy a következı formulával képviselt n elemő (n 4) sorvektort értek: esemény _ idıdıpontja esemény _ neve_( leírása) esemény _ mennyiségi_ adata esemény _( pénz) érték _ adata......... x e* = * a1 a2 a3 a4......... ak 7. Bizonylatolt gazdasági esemény az esemény megtörténtét 16 igazoló okirat, a bizonylat rendezett véges adatsora, azaz adat-n-ese vagy n elemő (n 5) adatvektora. Az ilyen adatvektor szerkezetét mutatja a következı formula: = a (e)* 15 Részletesebb kiegészítı magyarázat olvasható az 1. Függelék 1. és 2. pontjában. 16 Megtörtént jogi és gazdasági értelemben egyaránt.
14 esemény_ idıpontja bizonylat_ azonosítója esemény_ neve esemény_ mennyiségi_ adata esemény_ pénzértéke...... x * * a1 a2 a 3 a 4 a5...... a k = = 8. A gazdasági esemény koordinátái alatt a hagyományos kettıs könyvvitelben egy, a szokásos tartozikkövetel vagy a nı-csökken sorrend szerint rendezett adat-2-est (adat-párost) vagy egy 2 elemő sorvektort, míg az N-szeres vagy N aspektusú (N 3) könyvvitelben 17 olyan adat-n-est vagy n elemő sorvektort (n 2) értek, melynek elsı két eleme az elıbbiek szerinti adat-pár, míg a 3. elemtıl kezdve minden további eleme a vagyonosztályozási rendszer eszköz és forrás osztályozáson kívüli osztályozásainak sorrendje szerint rendezett nem számítva ide az idı szerinti osztályozás adatát, mert azt az esemény kelte eleve megadja. Ez az adat-n-es vagy n elemő (adat)sorvektor (n 2) az elemei révén megmutatja, hogy egy gazdasági esemény bekövetkezése kapcsán az osztályozási rendszerben mely végsı osztályok részösszege (vagy a hagyományos kettıs könyvvitelben az eszköz- és/vagy forrásszámlák közül mely számlákhoz tartozó egyenleg) változik meg és hogyan: nı avagy csökken. 18 9. Értelmes (másképp: reális) az olyan eseménykoordináta-n-es vagy n elemő sorvektor (n 2), amely a lehetséges események valamelyikének bekövetkezése kapcsán, az osztályozási (a hagyományos kettıs könyvvitelben a számla-) rendszerben azokat és csakis azokat a végsı vagyonosztályokat (a hagyományos kettıs könyvvitelben azokat a számlákat) jelöli meg maradéktalanul, amelyeknek az esemény jellege és tartalma szerint meg kell változzon a részösszegők (hagyományos kettıs könyvvitelben a számlaegyenlegük). a ( be)* 17 Az N-szeres (N 3) vagyonkönyvvitelben a vagyont és/vagy a változásait N különféle (N=3,4, ) aspektus szerint osztályozzuk. 18 A hagyományos könyvvitelben a gazdasági eseményhez tartozó eseménykoordináta-párt (ekkor n=2) kontírozási vagy számlaösszefüggésnek nevezzük..
15 10. Könyvviteli eseménynek nevezem a bizonylatolt valódi vagy nem valódi 19 gazdasági esemény könyvvitelben feljegyzett adatvektorát, mely kiegészült a gazdasági esemény koordinátáival. Az ilyen adatvektor szerkezetét mutatja a következı formula: esemény_ idıdıpontja bizonylatának _ azonosítója esemény_ neve_( leírása) esemény_ koordinátái esemény_ mennyiségi_ adata esemény_( pénz) értéke... x * = a1 a2 a3 a4 a5 a6... ak * = a ( ke)* 11. Absztrakt gazdasági eseménynek fogom nevezni azt az egy elemő sorvektort, (vagy másképp: adat-1-est), amely a bizonylatolt gazdasági esemény, vagy a könyvviteli esemény minden más adattípusától elvonatkoztatva mindössze csak az a 3 adattípust [ esemény neve (leírása) ] tartalmazza. 12. Szabványos gazdasági eseménynek nevezem az olyan absztrakt gazdasági eseményt, amelyet, mint eseménynevet, egy adott gazdálkodó könyvvitelében a neki megfelelı konkrét könyvviteli esemény szabatos megnevezésére [azok a 3 adattípusa helyett] kötelezı használni. A szabványos gazdasági eseményeket az absztrakt gazdasági eseményekbıl tipizálással 20 képezzük úgy, hogy egyedei formálisan is (azaz: az esemény neve vagy leírása szavait és azok sorrendjét tekintve) és tartalmilag is (azaz: az esemény neve vagy leírása szavainak jelentését tekintve) mind különböznek egymástól és értelmes (másképp: reális) az eseménykoordináta-n-esük. 13. Statikus osztálynak nevezem az olyan osztályt, amely elemként a (0;t] idıintervallum valamely p. (p t és p,t=1,2,..) idıpontjában az alaposztály e részében bennlévı vagy abból a p. idıpontban vagy elıbb elveszett elem(eke)t tartalmaz vagy tartalmazhatna az osztályozási aspektus szerint. Az ilyen vagyonosztályokat eredményezı osztályozás neve statikus osztályozás, mely mindig egy p. idıpontra vonatkozik. 19 Nem valódi gazdasági események a könyvviteli nyilvántartásban rögzített technikai tételek, mint például az év végi zárás és az év elejei nyitás tételei a záró illetve nyitómérleggel szemben, vagy a hibákat javító korrekciós tételek és az átvezetések, stb. 20 Lásd az 1. Függelék 3. pontjában írottakat a tipizálás lehetséges konkrét megoldásaira példákkal.
16 14. Dinamikus osztálynak vagy másképp a (V) változások osztályának nevezem azt az osztályt, amely az (r;t] idıintervallumba (0 r<t és r,t egész szám) esı valamelyik idıpillanatban az alaposztályba (ill. annak egy adott részébe) be- és/vagy további elem(ek)ként onnan kikerült eleme(eke)t (elemadagokat) tartalmaz, avagy az osztályozási aspektus szerint tartalmazhatna. Az ilyen vagyonosztályokra vezetı osztályozás neve dinamikus osztályozás, mely mindig az elem(ek) [elemadag(ok)] alaposztályba való be- és/vagy kikerülése, másképp: a változások (az alaposztály elemösszességének, vagy részének növekedése és/vagy csökkenése), azaz az események kronológiája szerint alakul. 15. Komplex vagy összetett dinamikus osztályozás alatt azt a dinamikus osztályozást értjük, amelyben az elemeket, az idıaspektus mellett, más aspektus szerint is osztályozzuk. Ha például A 1 aspektus szerint is osztályozunk, akkor A 1 -jellegő, ha A 2 aspektus szerint is osztályozunk, akkor A 2 -jellegő összetett dinamikus osztályozásról beszélünk. 16. Transzformált (rész- és fıösszegő) osztályozásoknak nevezem azokat az osztályozásokat, amelyek csak az azonos osztályukhoz rendelt egy vagy több részöszszegükben és a fıösszegben, valamint ezek egynemő mértékegységében, de legalább a mértékegységükben valamely transzformáció szerint különböznek, másban nem. 17. Kumulált 21 részösszegő vagy kumulatív dinamikus osztályozás 22 az olyan transzformált (fı- és részöszszegő) dinamikus osztályozás, melynek minden n-edik osztályához (n=1,2,..,m) rendelt részösszege egyenlı az elsı n osztály kumuláció nélküli részösszegeinek összegével. Következésképp a fıösszege az M-edik idıaspektusú osztályhoz tartozó kumulált részösszeggel s nem az elsı M kumulált részösszeg összegével azonos. 18. Attribútum 23 osztályozásnak nevezem a tisztán idıaspektusú, valamint a tisztán statikus attribútumaspektusú osztályozásokat, továbbá bármely idıattribútum-aspektusú komplex dinamikus osztályozást fıösszege és részösszegei akár transzformáltak, akár nem. Eme osztályozás attribútum-osztályokat eredményez. Minden más osztályozást opcionálisnak nevezek. 19. Mérlegnek nevezzük azt az osztályozási rendszert, mely az alaposztály két különbözı attribútumaspektusú statikus osztályozását vagy az elıbbiek 21 Kumulált = halmozott, vagy másképp: göngyölített. 22 Ld. például az 1. függelékben az y 3 táblázatot és a diagramjait. 23 Attribútum = valamely dolognak vagy dolgok halmazának, illetve valamely jelenségnek az a tıle elválaszthatatlan tulajdonsága, amely nélkül az nem létezhet, ill. nem gondolható el.
mellett még az alaposztály dinamikus osztályozását is, avagy az idı-attribútum-aspektusú osztályozások mindegyikét (is) tartalmazza. A csak statikus osztályozásokból álló mérleget statikus, a csak dinamikus osztályozásokból állót dinamikus, a többit vegyes, azaz dinamikus és statikus mérlegnek nevezzük. 20. A mérlegbeli osztályozások fıösszegeit mérlegfıösszegeknek, a végsı osztályok részösszegeit mérlegrészösszegeknek nevezzük. 21. Kielégítıen informatív valamely osztályozási rendszer, ha legalább az alaposztály statikus attribútumaspektusú osztályozásait és a tiszta idıaspektusú dinamikus osztályozását, vagy ha az összes idıattribútum-aspektusú komplex dinamikus osztályozásait tartalmazza. 22. Zártnak nevezem az osztályozási rendszert az alaposztályában lehetséges változásokat hozó eseményekre nézve akkor és csak akkor, ha e lehetséges események bármelyikének bekövetkezésekor vannak az osztályozási rendszerben az esemény jellegének megfelelı olyan részösszegek, amelyek az esemény elıtti állapotukhoz képest, az esemény tartalmának megfelelıen, megváltoznak. 23. Egy osztályozási rendszert komplettnek nevezek, ha az kielégítıen informatív és zárt az alaposztályában lehetséges változásokat hozó eseményekre nézve. 24. N-aspektusú, avagy explicit N-szeres (N 3) osztályozási rendszer alatt azt az osztályozási rendszert értem, amely adott idıpontban legalább az alaposztály tiszta dinamikus (azaz idı-aspektusú), valamint a statikus attribútum-aspektusú osztályozásait együtt tartalmazza. 25. Implicit idıaspektusú, vagy röviden implicit N- szeres (N 2) osztályozási rendszer alatt azt az osztályozási rendszert értem, amely egy meghatározott idıpontban adott alaposztálynak legalább az idı attribútum aspektusú komplex dinamikus vagyonosztályozásait mind együtt tartalmazza. 26. N "serpenyıs", vagy másképp: N-szeres (N 2) modern mérlegnek nevezem az implicite N-szeres (N 2) vagy explicite N-szeres (N 3) osztályozási rendszert. 27. Vagyonmérlegnek nevezzük azt a mérleget, amely két vagy több különbözı, de legalább statikus eszköz- és forrás vagy dinamikus idı- valamint statikus eszközés forrás vagy idı-eszköz- és idı-forrás aspektusú vagyonosztályozást tartalmaz. 28. Klasszikus (vagy másképp: hagyományos) vagyonmérlegnek nevezzük a vagyon statikus, csak eszköz- és forrás vagyonosztályozású, pénzértékben kifejezett rész- és fıösszegő mérlegét. 17
18 29. A gazdálkodó anyagi helyzete alatt bruttó- és nettó vagyona 24, valamint adóssága/idegen vagyona adott idıpontbeli nagyságát, továbbá osztályai és részösszegei szerinti szerkezetét értjük. 30. Kielégítıen informatívnak nevezem a vagyonosztályozási rendszert, ha az a gazdálkodó adott idıpontbeli anyagi helyzetét és legalább bruttóvagyonának ezen idıpontig tartó idıbeli változásait idıaspektusú vagyonosztályozása révén mutatja. 31. Gazdálkodóra jellemzı vagy másképp: gazdálkodóspecifikus gazdasági események 25 alatt adott gazdálkodó vagy gazdálkodótípus gazdasági tevékenysége (gazdálkodása), valamint gazdasági és/vagy társadalmi-természeti környezete hatására gazdaságában bekövetkezett gazdasági eseménytípusok összességét értem. 32. Zártnak nevezem a gazdálkodóspecifikus gazdasági eseményekre nézve a gazdálkodó vagyonosztályozási rendszerét akkor és csak akkor, ha a gazdálkodóspecifikus gazdasági események bármelyikének bekövetkezésekor vannak a vagyonosztályozási rendszerben az esemény jellegének megfelelı olyan részösszegek, amelyek az esemény elıtti állapotukhoz képest, az esemény tartalmának megfelelıen, megváltoznak. 33. Egy vagyonosztályozási rendszert komplettnek nevezek, ha az kielégítıen informatív és zárt a gazdálkodóspecifikus gazdasági eseményekre nézve. E definíciók ismeretében térjünk tehát a tárgyra! 24 Bruttóvagyon alatt a gazdálkodó semmivel nem csökkentett vagyonát, vagy másképpen vagyontárgyainak összességét vagy összes pénzbeli értékét értjük. A gazdálkodó nettó vagyona alatt a bruttó vagyonának és az adósságának azonos mértékegység szerint vett különbsége értendı. 25 E definícióval kapcsolatban lássunk néhány példát. Gazdálkodóra jellemzı gazdasági eseménytípus például egy külkereskedı (cég) esetében az exportértékesítés és az importbeszerzés, szemben pl. egy belkereskedelmi céggel, ahol az elıbbi gazdasági események jellemzıen nem fordulnak elı minthogy más a gazdálkodási profiljuk. Vagy például: építıipari szolgáltatás értékesítése egy építıvállalkozás tipikus gazdasági eseménye, ám egy fodrászat esetében nem jellemzı mert más a gazdálkodási profil. A gazdasági környezet hatása mutatkozik meg a különféle árfolyamnyereségek és veszteségek keletkezésének gazdasági eseményeiben, amelyek nyilvánvalóan nem minden gazdálkodóra jellemzıek. Viszont a játékadó fizetése gépenként egy játék-automatákat üzemeltetı vállalkozó esetében a társadalmi környezete (azaz a törvényhozás által megszabott jogszabályok) hatására bekövetkezı jellemzı gazdasági eseménytípus, míg ez az eseménytípus nem jellemzı játékautomatákat nem üzemeltetı vállalkozók, pl. a külkereskedı vagy az építı cég és a fodrászat esetében. A természeti környezet hatását mutató jellemzı gazdasági eseménytípus a pl. a növényeket ért fagyáskárok miatti költségelszámolás egy növénytermesztéssel foglalkozó mezıgazdasági gazdálkodó esetében, míg ez az eseménytípus nem merülhet fel pl. egy banknál, vagy a már említett külkereskedı, illetve egy építı cég és egy fodrászat esetében.
19 1. Felhasznált mértékegységek, kvázimérés, számítás és minısítés a vagyonkönyvvitelben. 1.1 Mérünk-e a vagyonkönyvvitelben? A leltározás kérdésköréhez szorosan hozzátartozik a könyvvitelben használatos mértékegységek témaköre, és ami e témának ellentmondani látszik az a kérdés is, hogy a szó hagyományos értelmében, mérünk-e egyáltalán a vagyonkönyvvitelben vagy sem. Ez utóbbi kérdés azért igényel választ, mert a hazai és a külföldi könyvviteli szakirodalom egy része, minden érdemi indoklás nélkül, azt állítja, vagy legalábbis sugallja 26 : mérünk a könyvvitelben, a másik része viszont nemes egyszerőséggel hallgat e témáról. Egyik sem méltányos eljárás, ezért egyrészt mert a könyvvitel egzakt és koherens tudományának megteremtése a célunk, másrészt didaktikai megfontolásokból a tisztánlátás elısegítése érdekében meg kell vizsgálnunk e problémakört. Nota bene! A leltározáskor elvégzett mérés nem könyvviteli mővelet noha eredményét a könyvvitel felhasználja. Most pedig a tényleges vizsgálódásunk elıtt, e könyv I. pontjában leírt és összefoglalt témára, a tudományos fogalommal szembeni követelményekre, a tudományos fogalom rendeltetésének, képzésének és használatának követelményeire emlékeztem a Kedves Olvasót. A tudományos fogalommal szembeni követelmények fényében sajnálatos tény, hogy mind a mőszaki-gazdasági szakirodalomban, mind a különbözı szakmai szótárakban, enciklopédiákban, és a Magyar Értelmezı Kézi Szótárban is, enyhén fogalmazva, nem igazán felel meg a mérés és a számítás szavak által jelölt fogalmak definíciója a tudományos terminussal szemben támasztható követelményeknek. Megtartva ezért a terminus rendeltetésére, megalkotására és használatára vonatkozó követelményeket alapállásom szerint feltétlenül karakteres különbséget kell tennünk a mérés és a számítás szavak által jelölt fogalmak között, noha mindkettı esetén a fogalom által lefedett folyamat végeredménye számmal kifejezett tulajdonságnagyság vagy intenzitásmérték, azaz valaminek a számszerősítése. Ámde ahhoz, hogy a kérdésünkre mérünk-e a könyvvitelben? helyes választ adhassunk elıször is a kérdést pontosítani kell. A kérdés így korrekt: Mérünk-e a 26 Ld.: például Fogaras István - Horváth Jenı: A könyvvitel elmélete (MKKE tankönyv, Tankönyvkiadó, Budapest, 1954); 11. oldalának VII./1. pontját, és Ferencz László: Könyvviteltan; 10. oldal 2. bekezdését (MKKE. Számviteli Tanszék Munkaközössége, szerkesztette: Dr. Ferencz László. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978); Baricz-Róth: Könyvviteltan, 107. oldal 42.1 pont A tevékenység eredményessége többféleképpen is mérhetı ; Aula Kiadó, Budapest, 1994-2006.
20 könyvvitelben vagy csak számítást végzünk? Ekkor viszont a helyes válaszhoz meg kell határoznunk mind a mérés mind a számítás fogalmát. Elıször a mérés fogalmát adjuk meg. 1.2 A mérés fogalma Számszerősíthetı, azaz mérhetı tulajdonságnagysága dolgoknak például a hossza, súlya, térfogata, jelenségek idıtartama, élek, lapok szögeltérése, vagy pl. a Föld mágneses északi pólusának iránya. De ilyen számszerősíthetı, azaz mérhetı tulajdonságnagyság például objektumok, folyamatok sebessége, valamint ilyen az áramerısség, a feszültség, a nyomás, a fény- vagy a sugárzásintenzitás és a hımennyiség is. És még sorolhatnánk a példákat. Az eddig magunk elé tőzött tudományos fogalomalkotási célokat alapul véve, a mérés definícióját az elıbbi példákra is tekintettel a következıképpen adhatjuk meg: A mérés olyan irányított folyamat, melyben egy objektíve létezı dolog 27 valamely tulajdonságának nagyságát a folyamat eszközének a dolog mérendı tulajdonságát tekintve azonos vagy más jellegő, de a mérendı tulajdonsággal függvénykapcsolatban álló tulajdonságnagyságát véve egységül, annak többszöröseként vagy tört részeként, számmal kifejezni törekszünk 28. A mérés mint a definícióból kiderül lehet közvetlen vagy közvetett aszerint, hogy a dolog tulajdonsága és a mérıeszköz tulajdonsága azonos, avagy nem, és hogy melyikük tulajdonságának nagysága képezi a mérés közvetlen tárgyát. Eszerint: A közvetlen mérés olyan mérés, amikor a dolog és a mérıeszköz tulajdonsága azonos jellegő és a dolog tulajdonságának nagysága a mérés közvetlen tárgya. Az elıbbihez képest a közvetett mérés olyan mérés, amikor nem a dolog, hanem a mérıeszköz valamely tulajdonságának nagysága a mérés közvetlen tárgya, és ez a tulajdonság nem azonos jellegő a dolog tulajdonságával, ámde nagyságaik egymással, ismert függvény szerint állnak kapcsolatban. Méréskor tehát dolgok, jelenségek számunkra érdekes, gyakran közvetlenül is érzékelhetı, de mindenképp kvantifikálható jellemzıit, mérıeszközt használva közvetlen vagy közvetett módon számszerősítjük. 27 Itt most a dolog tehát az objektíve létezı kikötés folytán valamely a tudatunktól függetlenül létezınek tekintett anyagot, tárgyat, jelenséget jelöl. 28 A törekszünk ige azt érzékelteti, hogy igyekezetünk csak bizonyos (kisebb-nagyobb) mérvő hibával sikerülhet, pontosan viszont soha. Ezt nevezi a méréstudomány a mérés hibájának, mint a mérés objektív jellemzıjének.
21 Közvetlen mérésnél egyszerő mércét használunk. Ilyen mérce például a mérırúd, a mérısúly, az őrmérték, a homokóra és a napóra, valamint a szögmérı és az iránytő. Közvetett mérés esetén komplex mérıeszközzel dolgozunk. Ilyen például a rugós erımérı, a pillanatnyisebességmérı (pl.: kilométeróra), az áramerısség-, a feszültség-, a nyomásmérı, a fény- vagy sugárzásmérı, és a hımérı. Például a hagyományos higanyos vagy alkoholos hımérıvel, közvetetten mérjük valamely test hımérsékletét. Mégpedig úgy, hogy a test és a hımérı (a mérıeszköz) hımérsékletkülönbségét a hımérıben lévı higany vagy alkohol hıtágulására vezetjük vissza, azaz a hımérsékletmérést közvetetten, a hossz (a hıtágulás hosszának) mérésével valósítjuk meg, ahol egységhosszokat egységhımennyiségeknek feleltettünk meg. Ez utóbbi a már definícióban említett függvénykapcsolat. 1.3 A számítás fogalma A számítás fogalmát mondjuk a következıképpen definiálhatjuk a méréshez képest: A számítás olyan irányított folyamat, amelyben valamely (tágan értelmezett) dolog 29 számszerősíthetı tulajdonságának nagyságát, a dologra vagy a dolog és más dolgok számszerősíthetı tulajdonságára és/vagy ezek viszonyára, valamint a számszerősítés lehetı módszerére vonatkozó ismeretek birtokában, logikai mőveletekkel és/vagy (logikai) segédeszköz (manapság: kalkulátor, számítógép, stb.) felhasználásával, számmal kifejezni törekszünk 30. Tény ugyan, hogy a méréskor számolunk is ti. leszámláljuk/leszámláltatjuk, hogy a mérce hányszor van meg a mérendı tulajdonság nagyságában ámde mindig csak a mérendı tulajdonság és a mérce tulajdonságának összehasonlítása, azaz a szők és fizikai értelemben vett összemérést követıen és annak kapcsán. A számítás végzésekor/végeztetésekor viszont szemben a méréssel a számszerősítéshez, soha nem kell 31 mérıeszköz! Például: a két szám szorzatának kiszámításához használt abakusz, logarléc, számológép vagy PC nem mérıeszköz, hanem a számítást a logikus emberi 29 Itt most a dolog tehát az objektíve létezı kikötés hiányában fizikailag észlelhetı anyagot, tárgyat, jelenséget és gondolati-képzeleti tárgyat egyaránt jelölhet, ámde a létezık valamely tulajdonsága nagyságának számítással való meghatározása mindig csak elméletileg megalapozott, azaz hipotetikus, melyet méréssel lehet esetleg igazolni. 30 A törekszünk fordulat itt is a többnyire fennálló számítási hibára, pontatlanságra, vagy adott esetben a törvényszerően fennálló közelítı jellegre utal - gondoljunk például a végtelen tizedestörtet eredményezı osztásra. 31 Az más kérdés, hogy a 3 és 4 oldalú derékszögő háromszög átfogójának a Pythagoras-tétel alkalmazásán alapuló kiszámítása helyett, áttérhetünk pl. egy ilyen háromszög papíron való megszerkesztésére, és ekkor már az átfogó hosszát meg is mérhetjük. Azonban ez már, nyilván nem ugyanaz a feladat.
22 gondolkodást helyettesítı (valójában azt megtestesítı) könnyítı segédeszköz! Sıt számítás elvégzéséhez a számszerősítendı tulajdonságnagyságú dologra vagy a tulajdonságnagyságának érzékelésére sincs szükség, hanem csak az eredmény meghatározásához szükséges megfelelı adatokra, ismeretekre. Botor dolog lenne azt a feladatot adni valakinek, hogy mérje meg 9 négyzetgyökét, vagy, hogy számítsa ki (pláne ha van mérlege) egy zsák burgonya súlyát. Evidens, hogy 9 négyzetgyökét kiszámítjuk, a zsák krumpli súlyát pedig a mérleggel egyszerően megmérjük. Nézetem szerint, míg a világ világ, a mérés fogalmát határozottan és egyértelmően meg kell különböztetnünk a számításétól. Ennek egyaránt vannak praktikus és tudományos, valamint elvi-módszertani és tradicionális okai (pl. az ember több ezer éve mér, amikor arra van szüksége, és számít, amikor az a célravezetı)! 1.4 A számvitelben kvázimérés van, klasszikus mérés nincs. És a könyvvitelben? E kis elmaradhatatlan kitérı után, visszatérve eredeti témánkhoz, leszögezhetjük: Jól jegyezzük meg! A könyvvitelben feljegyezzük az idıpont, a javak és áraik természetes mértékegységeit és mérıszámait, de konkrétan nem mérünk semmit sem. A könyvvitel, a gazdaság információs alrendszerének egyik részrendszerében lezajló gazdálkodási folyamatok egyike. Mint ilyen, a gazdaság más alrendszereiben pl. a számvitelben végzett mérések (pl. a leltár) eredményeként elıállott információt hordozó adatokat kap a gazdaságról, azt logikai mőveletek (pl.: osztályozás, csoportosítás, osztálybasorolás) és számítások 32 elvégzésével feldolgozza, átalakítja, majd az így átalakított információt küldi meg adatok, kimutatások (pl. mérleg, eredménykimutatás, stb.) formájában az irányító-ellenırzı alrendszernek. Az irányító-ellenırzı alrendszer számára ezek a könyvviteli eredményadatok (pl. az üzleti eredmény vagy pl. a bruttóvagyon mutatószámának értéke) kvázi mérési eredménynek tekinthetık, ám e szintetikus mutatók számértékét, nyilvánvalóan az alapbizonylatok adatainak összeadásával,majd egyenlegek képzésével a könyvviteli alrendszerben csak kiszámították és nem méréssel határozták meg. Mindezekre tekintettel viszont szükségesnek mutatkozik a méréssel, illetve a számítással kapcsolatos két új fogalom bevezetése. Az egyiket a kvázimérés szóval javaslom jelölni, míg a hagyományos mérést, amikor meg- 32 A számítás, logikai aspektusból nézve és általános értelemben nem más, mint számszerősítésre vezetı, célszerő sorrendben elvégzett, többnyire jól formalizált logikai mőveletek összessége G.I.
23 különböztetésükre szükség van, a klasszikus mérés szavakkal jelölnénk. Ezek után tehát a kvázimérés fogalma alatt a klaszszikus méréssel ellentétben olyan irányított folyamatot értünk, amelyben a mérés logikai mőveletekkel és/vagy számítással kombinálódik akként, hogy a mért adatok felhasználásával, megfelelı logikai mőveleteket és/vagy számítást (számításokat) elvégezve kapunk számszerő adatot (adatokat) valamely objektíve létezı dolog, jelenség tulajdonságának amúgy méréssel, legalábbis elvben igazolható nagyságáról, intenzitásáról. Kvázimérést alkalmaztak például az ókorban is. Az ókori geométer, ha meg akarta ismerni egy piramis objektíve egyébként létezı magasságát, akkor lévén, hogy a piramis belsejébe, a képzeletbeli magasságvonalhoz, nem lehet behatolni, és GPS rendszerrel sem rendelkezett csak pl. a piramis alap- és oldalélét mérhette meg, míg a piramis magasságát, a mért adatok, valamint némi logikai analízis, következtetés, szintézis és ennek nyomán a Pythagoras-tétel felhasználásával, csak (közelítıleg) kiszámíthatta. A számítás pedig mint tudjuk nem azonos a méréssel, következésképp a könyvviteli összeadások és kivonások, alapján nyert adatok sem mérések adatai. Ám az ókori geométer a mérés, a logika és a számítás megfelelı kombinálásával voltaképpen kvázimérést hajtott végre, melynek eredményét ma pl. a GPS rendszerben is, könnyedén méréssel igazolni lehet. De kvázimérés volt a XX. században a Merkur bolygó pályaadatainak az einsteini általános relativitáselméleten alapuló pontosabb meghatározása is. Ugyanígy kvázimérés, s nem klasszikus mérés eredményének tekinthetjük a könyvviteli kimutatásokban (pl. a fıkönyvi kivonatban, eredménykimutatásban, nyitó mérlegben, idıközi és/vagy eseti mérlegben, zárómérlegben, a beszámoló mérlegében, stb.) szereplı összesített adatokat is. (A mérés a számviteli és/vagy a mőszaki-üzleti alrendszerekben történik, s a kapott adatokkal elvégzik a számításokat a könyvviteli alrendszerben. Így jön létre pl. a mérlegbeli adatok halmaza egy kvázimérési folyamat végeredményeként. De ez nem klasszikus mérés!) Összefoglalva: A könyvviteli alrendszerben a bizonylatok egyes adatait (pl. az idıpont-, a mennyiség-, az áradatokat) tekintve tehát mérések eredményeként kapott adatokat használnak azokat feldolgozzák, átalakítják (zömmel különféleképpen csoportosítva összesítik, és egyenlegüket képezik), de a klasszikus értelemben, nem mérnek! Ezt fontos hangsúlyoznunk, mert mint e téma elején jeleztük, a könyvviteli szakirodalomban és oktatásban, vagy egyáltalán nem tisztázzák e kérdést, vagy
24 az itt kifejtettekkel ellentétes tényt állítanak, illetve sugallnak. Ez pedig akadálya mind az egzakt könyvviteli tudomány megalkotásának, mind a korrekt és jól érthetı oktatásának. E kitérıre ezért múlhatatlanul szükség volt. 1.5 Bónusz: A mérés, a számítás és a minısítés különbsége. Minısítés a vagyonkönyvvitelben. Bónusz (aki az elızı részt tőrte, az kap egy jutalomtémát is ): Akad olyan nézet, amely szerint az is mérés, ha az esküdtek szavazatukkal valakit bőnösnek, s nem ártatlannak nyilvánítanak. Vagy: ha a borszakértı egy adott borról megállapítja, hogy az jóíző, s nem rosszíző, stb. Szerintem az ilyen típusú megállapítások habár például a 0 és 1 számokkal e tulajdonságok megléte vagy hiánya számszerősíthetı (pl.: bőnös=1, nem bőnös=0; vagy jóíző=1, nem jóíző=0) nem tartoznak sem a mérés, sem a számítás fogalomkörébe. Voltaképpen a bőnös és a jóíző szó által jelölt fogalom fedte tulajdonság nagysága nem, csak a léte vagy nemléte kvantifikálható. Következésképpen az ilyen megállapítást eredményezı irányított folyamattípusokat találóan és per definiendem minısítésnek nevezhetjük, de mérésnek vagy számításnak nem. Már csak azért sem lehet a mérés és a minısítés között egyenlıségjelet tenni, mert az ilyen jellegő, mint például a bőnös és a jóíző fogalmak által hordozott tulajdonságok objektivitásával eleve baj van. Errıl árulkodtak azok a történelembıl jól ismert esetek, amikor ártatlan emberrıl megállapították az esküdtek, hogy gyilkos, s emiatt a hatóságok kivégezték, míg más esetben a sorozatgyilkosról, hogy ártatlan, s e végzetes mérés után furcsamód a sorozatgyilkosságok folytatódtak. Az is bizonyos, hogy egy náthás borszakértı, akinek e betegsége miatt baj van épp a szaglásával is és az ízlelésével is, képtelen lenne a borok illatátízét helyesen mérni, valójában minısíteni. (Ja, és tudjuk: ízlések és pofonok különbözık, hogyan lehetne akkor különbözı mércékkel helyesen mérni, közös mércére hozás nélkül.) A minısítéskor valamely tág értelemben vett dolgot az épp vizsgált tulajdonságának léte vagy nemléte alapján voltaképpen osztályba sorolunk 33. A vagyonkönyvviteli gyakorlatban a minısítés eszközével konkrétan és érdemben akkor élünk, amikor például megállapítjuk valamely gazdasági eseményrıl, hogy az 33 Ld.: a hasonló definíciót adó Magyar Értelmezı Kéziszótár [29] 690. oldalát.
25 mely eseménytípusnak felel meg jellege szerint, vagy másképp fogalmazva, hogy az adott esemény megfelel-e egy adott gazdasági eseménytípusnak, avagy sem ez is osztálybasorolás. Minısítünk akkor is, amikor egy vagyonelemrıl állapítjuk meg azt, hogy melyik vagyonosztályba 34 sorolandó, következésképpen melyekbe nem. [Lásd ezek részletes leírását a szabványos gazdasági események, valamint az osztálykoherencia, illetve a könyvviteli derivált (hagyományos elnevezéssel kontírozási összefüggés) témaköröket taglaló Modern könyvviteltan címő 435. oldalas 35 elsı könyv -emben, valamint a Modern könyvviteltan IV. címő és Kontírozási vagy osztálykoherencia-kalkulus 36 alcímő könyvemben.] A vagyonkönyvvitelben tehát számítást és minısítést végzünk, azonban mérést egyáltalán nem. 1.6 A könyvvitelben regisztrált mértékegységek A könyvvitelben felhasznált mértékegységek közül itt és most csak a könyvviteli kronológiát biztosító idımértékegységeket említjük meg. A többi az anyagi javak, az árak és értékek mértékegysége ugyanis közismert. Nota bene! A könyvvitelben, az események bekövetkezésének meghatározásakor, idı alatt valamely t. idıpontot (t=1,2,...), míg az események könyvvitelbeli rögzítésekor rövidebb-hosszabb (t-1;t] idıintervallumot is értünk. Az idıintervallumok hagyományosan alkalmazott egységei: a nap, a dekád, a hónap, a negyedév, az év. Ha e i (i=1,2,...k) jelöl valamely bekövetkezett eseményt és t (t=1,2,...m) annak az egészszámmal megjelölt idıintervallumnak a végpontját melyben az e i esemény bekövetkezett, akkor az e i (t) függvény, mint hozzárendelés, az e i eseményt az idıtengely mentén egyértelmően a t-hez tartozó idıintervallumban helyezi el, és jól mutatja azt is, hogy a t. idıponttal végzıdı idıintervallumban egy vagy több esemény [e 1 (t), e 2 (t),...,e k (t)] is bekövetkezhet. A gazdasági események könyvvitelben hagyományosan alkalmazott idımértékegysége a nap (formátuma: év.hónap.nap). Tızsdére vitt cég esetében indokolt le- 34 A vagyonosztályról, a vagyonosztályozásról és ezeknek a könyvviteli számlakerettel és a könyvviteli számlákkal való kapcsolatáról részletes ismertetés olvasható e könyv 1. Függelékében is. 35 Megtekinthetı a teljes elsı könyv (438. p.) magyar nyelven az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) (http://www.oszk.hu/index_hu.htm), a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában (http://www.lib.uni-corvinus.hu/ ) a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában (http://www.lib.pte.hu/); a Debreceni Egyetem Egyetemi Nemzeti Könyvtárában (http://www.lib.unideb.hu/ ); a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) könyvtárában (http://konyvtar.ksh.hu/index.htm); a harmadik rész a Magyar Elektronikus Könyvtár (OSZK) honlapján online ingyen letölthetı (http://mek.oszk.hu/07300/07350/). 36 A Modern könyvviteltan IV. c. könyv a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK-OSZK) honlapján megtekinthetı és online ingyen letölthetı (http://mek.oszk.hu/07300/07350/ ).