Pénzügyi jog II. Simon, István

Pénzügyi jog II. Simon, István

Pénzügyi jog II. Simon, István Kiadás dátuma 2012-03-31 2012-03-31 István, Simon Kivonat A kötet a pénzügyi jog egyetemi tananyagának második része, a pénzügyi tudományág által elfogadott és ajánlott rendszert követve.

Tartalom A KÖTET SZERZŐI (ÉS ÁTDOLGOZÓI)... 1 ELŐSZÓ... v I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE... 6 I. Adózási alapfogalmak, az adózási folyamat szakaszai, jogi szabályozása és az eljárási határidők... 6 1. Adózási alapfogalmak... 6 2. Az adózási folyamat szakaszai... 6 3. Az adózási folyamat jogi szabályozása... 8 4. Határidők az adóeljárásban... 9 II. Az adózás eljárási elvei... 10 1. Legalitás... 11 2. A törvényesség és eredményesség együttes érvényesítése... 11 3. Az adóztatás egységessége... 11 4. A méltányos eljárás elve... 12 6. A megkülönböztetés tilalma... 12 7. Az adózó tájékoztatáshoz való joga... 12 8. Az adózó jóhiszemű joggyakorlásának és együttműködésének kötelezettsége... 13 9. A szerződések tartalma szerinti minősítés elve... 13 10. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve... 15 III. Az adózó... 17 1. Az adózó fogalma... 17 2. Az adózók típusai... 18 3. Speciális adózói típusok... 19 4. Más személyek az adózási folyamatban... 19 IV. Az adóhatóságok... 20 1. Az adóigazgatás rendszere... 20 2. Az adóhatóságok... 21 3. Az adóhatóságok hatáskörének alapvonalai... 24 4. Az állami adóhatóság hatásköri és illetékességi szabályai... 25 5. Az adóhatóságok együttműködése... 27 6. Az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai... 27 V. Az adózó jogai... 31 1. Az adózói jogok típusai... 31 2. Iratbetekintési jog... 31 3. Önellenőrzési jog... 32 VI. Az adókötelezettségek... 34 1. Az eljárási adókötelezettségek típusai... 34 2. Bejelentés... 35 3. Bevallás... 43 4. Adófizetés és adóelőleg-fizetés... 45 5. Bizonylat kiállítása és megőrzése, könyvvezetés... 47 6. Nyilatkozattétel... 49 7. Adatszolgáltatás... 50 VII. Adómegállapítási módok... 51 1. Önadózás... 52 2. Adólevonás... 53 3. Adókiszabás... 55 4. Adóbeszedés... 56 5. Adónyilatkozat, egyszerűsített bevallás... 56 6. Feltételes adómegállapítás... 57 VIII. Elektronikus kapcsolattartás az adóeljárásban... 58 IX. Az adóadatok kezelése és az adótitok védelme... 59 1. Adatkezelés, adótitok... 59 2. Az adóhatóságok közötti adatáramlás szabályozása... 60 3. Adattovábbítás más állami szerv részére... 61 iii

Pénzügyi jog II. 4. Adatnyilvánosság... 62 5. Banktitok az adózásban... 63 6. Adóigazolások kiállítása... 63 X. Az ellenőrzés... 63 1. Az ellenőrzés célja, fajtái, az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása... 64 2. Hatáskör az ellenőrzési eljárásban... 67 3. Az ellenőrzés megindítása, határidők az ellenőrzési eljárásban, az ellenőrzés lefolytatása... 68 4. Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban... 70 5. A becslés... 72 6. Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban... 74 7. Az ellenőrzés befejezése... 74 8. Az ismételt ellenőrzés és korlátai... 75 XI. A hatósági eljárás... 76 1. Adómegállapítás a hatósági eljárásban... 76 2. Méltányosság a hatósági eljárásban... 78 3. A kiszámíthatóság elősegítésének jogintézményei... 78 4. Jogorvoslatok... 79 XII. A végrehajtási eljárás... 86 1. Végrehajtható okiratok és a biztosítási intézkedés... 87 2. A végrehajtás foganatosítása és korlátai... 87 3. A végrehajtási kifogás, a végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése... 89 4. Az adók módjára behajtandó köztartozások, a végrehajtási költségek viselése... 89 5. A behajthatatlan adótartozás nyilvántartása... 90 XIII. Elévülés az adójogban... 90 1. Az elévülés típusai és az elévülési határidő... 90 2. Az elévülési határidő nyugvása, meghosszabbodása és megszakadása... 91 3. Az elévülési határidő módosulása nemzetközi és európai jogi alapon... 91 XIV. Az adójogi szankciók rendszere... 92 1. Késedelmi pótlék... 93 2. Önellenőrzési pótlék... 94 3. Adóbírság... 94 4. Mulasztási bírság... 95 5. Intézkedések... 96 FELHASZNÁLT IRODALOM... 98 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 99 FONTOSABB EU-NORMÁK... 99 II. rész JÖVEDELEM- ÉS NYERESÉGADÓK... 100 Bevezetés A JÖVEDELEM FOGALMA ÉS A JÖVEDELEMADÓK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE... 100 1. fejezet SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ... 102 I. A személyi jövedelemadó jellemzése... 102 II. Az adóalany... 107 III. Az adótárgy meghatározása, az adókötelezettség értelmezése és az adómérték... 110 IV A jövedelemtípusok rendszere... 117 V. Az összevont adóalap... 118 VI. Az egyéni vállalkozók adózása... 126 VII. A vagyonátruházásból származó jövedelem adózása... 130 VIII: A tőkejövedelmek adózása... 135 IX. Juttatások... 140 XI. Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték... 143 XII. Az adómentességek rendszere, típusai... 145 2. fejezet EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHER-VISELÉSI HOZZÁJÁRULÁS (EKHO)... 147 I. Az ekho-alanyiság kérdései... 147 II. Az ekho alapja, mértéke és egyéb kérdések... 148 iv

Pénzügyi jog II. 3. fejezet TÁRSASÁGI ADÓ... 149 I. A társaságok és más szervezetek jövedelmének adóztatása... 149 II. Adóalany, adótárgy és adókötelezettség a társasági adó törvényben... 152 III. Az adóalap... 156 IV Az adóalap meghatározása: korrekciós tételek... 158 V. Az adóalap módosításának speciális szabályai... 165 VI. Az adó mértéke... 166 VII. Adókedvezmények... 166 VIII. A külföldről származó jövedelem adózása... 169 IX. Külföldi illetőségű személyek társasági adózása... 169 X. Alanyi adómentesség és nonprofit szervezetek... 170 XI. Az Európai Unió jogfejlődésének lényeges elemei a társasági adó területén... 170 4. fejezet A VÁLLALKOZÁSOK JÖVEDELMÉT, BEVÉTELÉT, VAGYONÁT TERHELŐ EGYÉB KÖZPONTI ADÓK... 174 I. A pénzügyi szervezetek közterhei... 174 II. Egyes gazdasági ágazatok különadói... 175 III. Az energiaszolgáltatók jövedelemadója... 176 5. fejezet EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓ... 177 I. Adóalany... 177 II. Nyilvántartási kötelezettség, az eva alapja és mértéke... 180 III. Eljárási szabályok... 182 IV. Az eva kapcsolata más adókkal és a szakképzési hozzájárulással... 182 FELHASZNÁLT IRODALOM... 183 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 186 FONTOSABB EU-NORMÁK... 187 III. rész A FOGYASZTÁSHOZ KAPCSOLT ADÓK... 188 Bevezetés A FOGYASZTÁST TERHELŐ ADÓK... 188 I. Jövedelem versus fogyasztás adóztatása... 188 II. A fogyasztást terhelő adók rendszere... 188 III. A közvetett adók szabályozása az európai jogban... 191 1. fejezet ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ... 191 I. A forgalmi adóztatás rövid története, a jelenlegi EU szabályozás alapvonalai és a hatályos törvény... 191 II. A törvény hatálya... 194 III. Az általános forgalmi adó alanya és más személyek... 195 IV Az adókötelezettség (adófizetési kötelezettség) elemei... 200 V. Az adó alapja és az adó mértéke... 205 VI. Az adómentességek... 208 VII. Az adólevonási jog... 210 VIII. A számla és az adónyilvántartás... 212 IX. Az általános forgalmi adóbevallása, megfizetése, visszaigénylése... 215 X. Termékimport... 217 XI. Termékexport az áfarendszerben... 219 XII. A Közösségen belülről történő termékbeszerzés... 219 XIII. Különös rendelkezések... 223 2. fejezet JÖVEDÉKI ADÓ... 224 I. Jövedéki adó fogalma és történeti előzményei... 224 II. A magyar jövedéki szabályozás fejlődése a kilencvenes években... 225 III. A jövedéki adó harmonizációja az Európai Unióban... 225 3. fejezet ENERGIAADÓ... 236 I. Az energiaadó harmonizációja az Európai Unióban... 236 II. A hatályos magyar szabályozás... 238 4. fejezet REGISZTRÁCIÓS ADÓ... 240 5. fejezet fogyasztói Árkiegészítés... 240 6. fejezet EGYÉB FOGYASZTÁSI ADÓK... 242 I. Népegészségügyi termékadó... 242 II. Baleseti adó... 243 Felhasznált irodalom... 243 v

Pénzügyi jog II. NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 244 Fogyasztói árkiegészítés... 244 FONTOSABB EU-NORMÁK... 245 IV. rész ILLETÉKEK ÉS DÍJAK... 246 I. Az illetékjog rendszere... 246 1. A mai illetékrendszer kialakulása... 246 2. Illeték- és díjfizetési kötelezettség elhatárolása... 247 3. Illetékkötelezettség az illetékkódexben... 247 II. A vagyonszerzési illetékek rendszere, a vagyon meghatározása és az illeték alanya... 248 1. A vagyonszerzési illetékek rendszere... 248 2. A vagyon meghatározása... 248 3. Az illeték alanya... 249 III. Az ingyenes vagyonszerzés illetéke... 249 1. Az öröklési illeték tárgya... 249 2. Az ajándékozási illeték tárgya... 250 3. Az öröklési és az ajándékozási illeték alapja... 250 4. Az öröklés illeték mértéke... 250 5. Az ajándékozási illeték mértéke... 251 6. Az ajándékozási és az öröklési illeték mértékével összefüggő közös szabályok... 251 7. A haszonélvezet és a használat öröklésének és ajándékozásának illetéke... 252 IV Visszterhes vagyonátruházási illeték... 254 1. A visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya... 254 2. Az illeték alapja és mértéke... 255 3. Különös szabályok... 255 4. Illetékmentességek... 258 V. Közigazgatási hatósági eljárási illetékek... 259 VI. A bírósági eljárási illetékek... 261 1. Az illeték fizetésére kötelezettek... 261 2. A polgári eljárás illetékeke... 261 3. A büntetőeljárás illetéke... 262 4. Mentességek, kedvezmények, fizetési könnyítések... 263 5. Cégbírósági felügyeleti illeték... 264 FELHASZNÁLT IRODALOM... 264 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 264 V. rész VAGYONADÓK ÉS ÖNKORMÁNYZATI ADÓBEVÉTELEK... 265 1. fejezet A VAGYONADÓKRÓL ÉS AZ ÖNKORMÁNYZATI BEVÉTELEKRŐL ÁLTALÁBAN... 265 I. A vagyonadók rendszere... 265 II. A vagyon adóztatása Magyarországon... 266 2. fejezet HELYI ADÓK... 268 I. A helyi adóztatás jellemzői... 268 II. A helyi adómegállapítás joga... 269 III. Adóalanyok és adótárgyak... 270 IV. A helyi adók típusai... 270 V. Ebadó... 274 3. fejezet CÉGAUTÓADÓ... 274 4. fejezet GÉPJÁRMŰADÓ... 276 I. A belföldi gépjárművek adója... 277 II. A külföldön nyilvántartott gépjárművek adója... 278 FELHASZNÁLT IRODALOM... 278 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 279 VI. rész A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK ÉS AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK ADÓJELLEGŰ BEVÉTELEI... 280 1. fejezet A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK BEVÉTELEI... 280 I. Az Egészségbiztosítási Alap bevételei... 282 II. A Nyugdíj-biztosítási Alap bevételei... 285 2. fejezet AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK BEVÉTELEI... 287 I. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap bevételei... 287 vi

Pénzügyi jog II. II. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bevétele: az innovációs járulék... 288 III. A Nemzeti Kulturális Alap bevétele: a kulturális adó... 288 IV. Egyéb elkülönített állami pénzalapok javára teljesített befizetések... 288 FELHASZNÁLT IRODALOM... 289 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 289 VII. rész EGYÉB ADÓK ÉS ADÓJELLEGŰ BEFIZETÉSEK... 291 I. Környezetvédelmi adóztatás (ökoadók)... 291 1. Az ökoadók elméleti kérdései és gyakorlata... 291 2. Ökoadók a hatályos jogban... 294 II. Szerencsejáték szervezőinek játékadó-fizetési kötelezettsége... 295 1. A sorsolásos játékok játékadója... 295 2. A totalizatőri rendszerű fogadás játékadója... 295 3. A bukmékeri rendszerű fogadás játékadója... 296 4. Pénznyerő automaták utáni játékadó... 296 5. Játékautomaták utáni játékadó... 296 6. Játékkaszinó játékadója... 296 III: Egyéb adójellegű befizetések... 296 1.Bányajáradék... 296 2. Vízkészletjárulék... 297 3. Agrárcélú befizetések... 298 FELHASZNÁLT IRODALOM... 298 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 299 VIII. rész NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI JOG... 300 I. A nemzetközi pénzügyi jog tárgya és rendszere... 300 II. Nemzetközi költségvetési jog... 304 III. Nemzetközi vámjog... 305 IV. Nemzetközi pénzrendszer és fizetések joga... 306 V. Nemzetközi és szupranacionális adójog... 308 VI. Kormányközi organizációk költségvetési rendszere... 309 VII. Nemzetközi pénzügyi ellenőrzés... 312 VIII. Integrációk pénzügyi joga.... 313 Az EU pénzügyi joga... 313 1. Vámunió... 314 2. Gazdasági és Monetáris Unió (EMU)... 314 3. Részleges adóunió... 314 4. Integrált költségvetési rendszer és jog... 315 FELHASZNÁLT IRODALOM... 317 IX. rész NEMZETKÖZI ADÓJOG... 321 I. A nemzetközi adójog alapproblémája... 321 1. A jövedelmek kétszeres adóztatása... 321 2. Az adóegyezmények típusai... 323 3. A Bécsi Egyezmény a szerződések jogáról... 324 II. A modellegyezmények és az OECD Modellegyezmény... 324 1. A modellegyezmények... 324 2. Az OECD Modellegyezmény... 325 III. A személyi és a tárgyi hatály meghatározása a Modellegyezményben... 329 1. Személyi hatály (1. cikk)... 329 2. Tárgyi hatály (2. cikk)... 331 IV. A természetes személyek tevékenységéből származó jövedelmek... 332 1. Munkaviszonyból származó jövedelem (15. cikk)... 332 2. Igazgatósági tagok tiszteletdíja (16. cikk)... 334 3. Közszolgálat (19. cikk)... 334 4. Művészek és sportolók (17. cikk)... 335 5. Nyugdíj (18. cikk)... 336 6. Tanulók és tanárok (20. cikk)... 336 V. Ingatlan vagyonból származó jövedelem (6. cikk)... 337 VI. Vállalkozás nyeresége (7. cikk)... 338 1. Vállalkozások nyeresége... 338 vii

Pénzügyi jog II. 2. Telephely (5. cikk)... 338 3. A telephelynek betudható jövedelem... 340 4. Kapcsolt vállalkozások (9. cikk)... 340 5. Hajózás és légi szállítás (8. cikk)... 341 VII. Passzív jövedelmek... 341 1. Osztalék (10. cikk)... 341 2. Kamat (11. cikk)... 343 3. Jogdíj (12. cikk)... 343 VIII. Vagyonátruházásból származó jövedelem, egyéb jövedelem és a vagyon adóztatása... 344 1. Vagyonátruházásból származó jövedelem (13. cikk)... 344 2. Egyéb jövedelem (21. cikk)... 345 3. A vagyon adóztatása (22. cikk)... 345 IX. A kettős adózás elkerülésének módszerei... 345 1. A mentesítés módszere (exemption method)... 346 2. A beszámítás módszere (credit method)... 346 X. Egyéb rendelkezések... 347 1. A diszkrimináció tilalma (24. cikk)... 347 2. Egyeztetési eljárás (25. cikk)... 348 3. Információcsere (26. cikk)... 348 4. Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjaira vonatkozó rendelkezések (28. cikk), behajtási jogsegély (27. cikk), jegyzőkönyv... 349 Függelék: OECD Modellegyezmény 2010... 349 IRODALOM... 350 NEMZETI/ MAGYAR JOGFORRÁSOK... 351 X. rész KÖZÖSSÉGI VÁMJOG... 353 I. A vám fogalma... 353 1. A mai vámrendszer előzményei... 353 2. A vámpolitika... 354 3. A vám mint közbevétel... 355 4. A vámok rendszerezése... 355 II. A vámjog fogalma, jogforrási rendszere... 356 1. A vámjog fogalma... 356 2. Az Európai Unió vámjogának jogforrásai... 356 3. A vámjog nemzeti jogforrásai... 357 III.Vámjogi alapfogalmak... 357 1. Az áruk vámjogi helyzete... 357 2. Vámfelügyelet... 358 3. Vámbiztosíték... 358 4. Vámterület, vámunió, szabadkereskedelmi övezet... 358 5. Tranzitterület, vámszabad terület, vámszabad raktár... 359 6. Vámutak... 360 IV. A vám alapja... 360 1. A vámérték meghatározása... 361 2. A vámérték bevallása... 362 V. Az áru származása... 362 VI. A vámtarifa... 362 VII. Az áru vámjogi sorsa... 363 1. A vámáru-nyilatkozat... 363 2. A vámáru-nyilatkozat elfogadása és joghatása... 364 VIII. Az egyes vámeljárások... 364 1. Szabad forgalomba bocsátás... 365 2. Árutovábbítás... 365 3. Vámraktározás... 366 4. Aktív feldolgozás... 366 5. Vámfelügyelet melletti feldolgozás... 367 6. Ideiglenes behozatal... 367 8. Kivitel... 367 viii

Pénzügyi jog II. IX. Vámtartozás... 368 1. A vámtartozás keletkezése, a vámfizetésre kötelezett... 368 2. A vámtartozás öszegének megállípítása, bevezetése... 369 3. Halasztott vámfizetés... 369 4. Egyéb fizetési könnyítések... 369 5. A vámtartozás végrehajtása... 369 6. A fizetési késedelem jogkövetkezménye, vámjogi szankciók... 369 7. A vámtartozás megszűnése... 371 X. Vámpreferenciák... 372 XI. A vámigazgatás szervezete és feladatköre... 372 1. A vámigazgatás szervezetrendszere... 372 2. A vámszervezet feladatai... 373 3. A vámhatóságok közösségi és nemzetközi együttműködése... 373 FELHASZNÁLT IRODALOM... 373 NEMZETI/MAGYAR JOGFORRÁSOK... 374 FONTOSABB EU-NORMÁK... 374 ix

A KÖTET SZERZŐI (ÉS ÁTDOLGOZÓI) I. rész I. 1 3. pont Földes Gábor (Simon István) I. 4. pont Simon István II. Földes Gábor (Simon István) III. 1 2. pont Földes Gábor (Simon István) III. 3. pont Simon István III. 4. pont Földes Gábor (Simon István) IV. 1 3. pont Földes Gábor (Simon István) IV. 4 6. pont Simon István V. 1. pont Földes Gábor (Simon István) V. 2 3. pont Simon István VI. Földes Gábor (Simon István) VII. 1 5. pont Földes Gábor (Simon István) VII. 6. pont Simon István VII. 7. pont Földes Gábor (Simon István) VIII. Simon István IX. 1 5. pont Földes Gábor (Simon István) IX. 6. pont Simon István X. 1 4. pont Simon István X. 5. pont Földes Gábor (Simon István) X. 6. pont Simon István X. 7 8. pont Földes Gábor (Simon István) XI. 1 2. pont Földes Gábor (Simon István) XI. 3. pont Simon István XI. 4. pont Kampler Béla XII. 1 2. pont Simon István XII. 3. pont Földes Gábor (Simon István) XII. 4 5. pont Simon István XIII XIV. pont Földes Gábor (Simon István) 1

A KÖTET SZERZŐI (ÉS ÁTDOLGOZÓI) II. rész 1. fejezet Bevezetés Földes Gábor (Simon István) I VII. pont Földes Gábor (Simon István) VIII. 1. pont Földes Gábor (Simon István) VIII. 2 8. pont Simon István IX. pont Simon István X XI. pont Erdős Éva (Simon István) XII. pont Földes Gábor (Simon István) Melléklet Erdős Éva (Simon István) 2. fejezet Erdős Éva (Simon István) 3. fejezet I. Földes Gábor (Simon István) II. 1. pont Simon István II. 2 3. pont Földes Gábor (Simon István) III. pont Földes Gábor (Simon István) IV VI. pont Földes Gábor (Simon István) VII VIII. pont Simon István IX. pont Földes Gábor (Simon István) X. pont Erdős Éva (Simon István) XI. pont Simon István 4. fejezet Simon István 5. fejezet Pardavi László III. rész Bevezetés I II. pont Földes Gábor (Simon István) III. pont Simon István 1. fejezet I. 1. pont Földes Gábor (Simon István) I. 2. pont Simon István I. 3. pont Földes Gábor (Simon István) II. pont Simon István III. 1. pont Földes Gábor (Simon István) III. 2 3. pont Simon István III. 4. pont Földes Gábor (Simon István) 2

A KÖTET SZERZŐI (ÉS ÁTDOLGOZÓI) III. 5. pont Simon István IV. 1. pont Földes Gábor (Simon István) IV. 2 3. pont Simon István V. Simon István VI. 1. pont Földes Gábor (Simon István) VI. 2. pont Simon István VI. 3. pont Földes Gábor (Simon István) VII. Földes Gábor (Simon István) VIII. Földes Gábor (Simon István) IX XIII. Simon István 2. fejezet Darák Péter 3. fejezet Bán Tamás (Simon István) 4. fejezet Nagy Árpád 5. fejezet Földes Gábor (Simon István) 6. fejezet Simon István IV. rész Földes Gábor (Kampler Béla) V. rész 1. fejezet Földes Gábor (Kampler Béla) 2. fejezel 1 4. pont Földes Gábor (Nagy Árpád) 2. fejezet 5. pont Kecső Gábor 3. fejezet Kecső Gábor 4. fejezet Földes Gábor (Nagy Árpád) VI. rész 1. fejezet Földes Gábor (Laluska Pál) 2. fejezet I. 1 2. pont Laluska Pál I. 3. pont Szilovics Csaba (Laluska Pál) II. pont Laluska Pál III. pont Laluska Pál IV. pont Szilovics Csaba (Laluska Pál) VII. rész 3

A KÖTET SZERZŐI (ÉS ÁTDOLGOZÓI) I. pont Durák Péter II. pont Földes Gábor (Laluska Pál) III. pont Laluska Pál VIII. rész Nagy Tibor IX. rész Simon István X. rész Pardavi László 4

ELŐSZÓ Az Osiris Kiadó tankönyvsorozatában közel másfél évtizeddel ezelőtt jelentek meg a pénzügyi jog tankönyvei Pénzügyi jog és Adójog címmel, amelyek szerkesztője és szerzője Földes Gábor volt, aki elméleti felkészültség és jogalkotási tapasztalatok birtokában színvonalas tananyagot hozott létre. A pénzügyi jog változása állandó, ezért az írott tananyag időnkénti átdolgozása minden egyéb szempontot figyelmen kívül hagyva is indokolt. Esetenként, mint napjainkban, a változások olyan horderejűek, hogy feldolgozást igényelnek a tananyag szintjén is. A pénzügyi jog tankönyvei 2007-ben átdolgozásra kerültek, amit elsősorban a joganyag szokásos" változása, az Európai Unióhoz történő csatlakozás és didaktikai szempontok indokoltak. A Pénzügyi jog II. kötet 2012-es átdolgozására a rendkívüli idők ellenére elsősorban a pénzügyi jog hétköznapi, állandó változása miatt ami ötéves távlatban már-már felér egy adóreformmal került sor. Az elmúlt öt év során új általános forgalmi adó törvény lépett hatályba, több új adónem került bevezetésre, jelentősen csökkent a társasági adó mértéke, koncepcionális szinten alakult át a magánszemélyek jövedelemadóztatása, illetékmentes lett a családon belüli öröklés és ajándékozás, hogy csak néhány változást említsünk, amelyek ennek a tankönyvnek az anyagát érintik. A tankönyv több része jelentősen, egyes részei szinte teljes mértékben mint például az általános forgalmi adó fejezete újraírásra kerültek. Emellett készült több kisebb fejezet az új adónemekről és egy rész a nemzetközi adójogot tárgyaló új a tankönyvben. A közeljövőben megjelenő Pénzügyi jog I. kötet a pénzügyi jog egyetemi tananyagának ún. általános részét is tartalmazza. A jelentős átdolgozásra kerülő tankönyv a hagyományokat követve, az állandó változás mellett is több-kevesebb stabilitást mutató alapszerkezeteket és mai világunk értelmezését elősegítő elméleti alapokat mutatja be, figyelemmel arra, hogy a Tisztelt Olvasó választott hivatásának keretében konkrét problémák, elsősorban jogesetek megoldására készül. Itt jelezzük, hogy a Pénzügyi jog I. kötet átdolgozását követően, ahhoz igazodóan, később a Pénzügyi jog II. kötet ismételt átdolgozásra kerül. Szeretnék köszönetét mondani dr. Erdős Éva egyetemi docensnek, a Miskolci Egyetem Államés Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszéke vezetőjének a tankönyv 2004-ben és 2007-ben történt átdolgozásában történt részvételéért. Köszönettel tartozom dr. Szilovics Csabának, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docensének a tankönyv 2007-es átdolgozásában nyújtott segítségéért, közreműködéséért. A tankönyv elkészítésében támaszkodtam azokra az elmúlt évtizedben nagy felkészültséggel, a nemzetközi és az európai adójog tárgyában az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tartott előadás-sorozatokra, amelyek előadói az International Bureau of Fiscal Documentation nagy tudású professzorai, Prof. Jan de Goede, Prof. Hubert Hamaekers, Prof. Kevin Holmes és Prof. Frans Vanistendael voltak. Nagy segítséget jelentett munkámban a nemzetközi szakirodalomban a nemzetközi és európai adójog preeminent forrásának nevezett IBFD elektronikus adatbázis használata, ami szakkönyvek, folyóiratok, jogesetek és nemzetközi szerződések kincsestára. Köszönettel tartozom dr. Rajnai Zoltánnak az adóeljárásjog és a személyi jövedelemadó törvény változásainak, ezek indokolásának, valamint az e körbe tartozó esetjognak az összegyűjtéséért. Ezúton szeretném megköszönni kedves kollégám, dr. Kecső Gábor egyetemi tanársegéd segítségét, aki a 2011/2012-es tanévben esetenként több terhet vállalt azért, hogy a Pénzügyi jog II. kötet időben elkészüljön. Budapest, 2012. április 6. A szerkesztő v

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE Az adórendszer sosem lehet jobb, mint amilyen az adóigazgatás. Glenn P. Jenkins I. Adózási alapfogalmak, az adózási folyamat szakaszai, jogi szabályozása és az eljárási határidők 1. Adózási alapfogalmak Adózás legfontosabb, külön meghatározást igénylő fogalmai a következők: adó, adózás, adóeljárás, adóigazgatási eljárás, adóügy. Az adó fogalmának tárgyalása során láthattuk, hogy a magyar tételes anyagi jogban nincs erre vonatkozó meghatározás, ugyanakkor azt is láttuk, hogy az adóeljárásjog nem pusztán meghatározza, de ki is terjeszti az adó fogalmát az adózás rendjéről szóló 2003. évi. XCII. törvény (Art.) tárgyi hatályának meghatározásával. Az adózás kettős jelentésű kifejezés. Egyrészt az adójogi normákban előírt, a jogviszonyokban tanúsítandó magatartások összessége. Másrészt az adózás a törvényekben meghatározott kötelezettségek és jogosultságok összessége, amelyek eljáráson kívül és az adóeljárásban terhelik, illetve megilletik az adózókat. A költségvetési támogatásokkal mint negatív adókkal összefüggő tevékenység és eljárás is adózásnak minősül. Az adózás nemcsak az adózók és más személyek, hanem az adóhatóságok magatartását is szabályozza. Az adózás fogalma tágabb az adóeljárásénál, ugyanis az adózási folyamat jórészt az eljáráson kívül zajlik. Az Art. szabályainak jelentős része az eljárástól viszonylag függetlenül az adókkal és költségvetési támogatással kapcsolatos adózói tevékenységet, jogokat és kötelezettségeket rendezi. Az Art. fogalomhasználatában az adózás az adóra és költségvetési támogatásra, valamint az ezekkel összefüggő eljárásra vonatkozó tevékenység, ha az adó, illetve a költségvetési támogatás megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az adóeljárás az adózás anyagi jogi normái realizálódásának kereteit rendezi. A kifejezés arra utal, hogy az anyagi jogi normák realizálódása tipikusan önkéntes jogkövetéssel, az adóigazgatási szervek közreműködése, adóigazgatási eljárás nélkül megy végbe. Az adóigazgatási eljárás az adózási folyamat része, magában foglalja az ellenőrzést, a hatósági eljárást és az adóvégrehajtást. Az adóügy (Art. 178. 6. pont) fogalma az adózás folyamatában kizárólag a hatósági eljárási szakaszban értelmezhető. A hatósági eljárás hivatalból és kérelemre is indulhat, tehát nem csak a jogsértés megállapítására korlátozódik. Az ún. utólagos adómegállapítás a hatósági eljárásnak csak az egyik esete az Art. alkalmazása során. 2. Az adózási folyamat szakaszai Az adózás jogkövetési-jogalkalmazási folyamatát követve több szakasz különül el. Az adózási folyamatnak vannak szükségszerű és esetleges szakaszai. Adórendszerünk leggyakrabban alkalmazott adómegállapítási módja az önadózás, ezért az adózási folyamatot ennek alapulvételével mutatjuk be, azonban utalunk a többi adómegállapítási mód sajátosságaira is. A szakaszok ismertetése előtt azonban szükséges egy lényeges koncepcionális változásra irányítani a figyelmet. A 2003. december 31-ig hatályos Art. rendszerében az adózás folyamatát négy viszonylag 6

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE jól elkülöníthető szakaszra lehetett osztani: jogkövetés (önadózás), pénzügyi ellenőrzés, adóigazgatási eljárás, közigazgatási per. A szakaszokat tekintve a mai rendszer és az előző közötti különbség lényegét az adja, hogy megváltozott a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó koncepció. Az 1990- es Art. előkészítése során úgy gondolta a jogalkotó, hogy az adóellenőrzést, ami az önadózásra épülő rendszer rendkívül lényeges intézménye, nem lehet a közigazgatási eljárás keretei például határidők közé szorítani. A kilencvenes években az ellenőrzés szabályozásában elsősorban az adóhatóság pozícióját erősítő jogintézmények megjelenése figyelhető meg. Az adózási folyamat újraszabályozásának előkészítéseként 2003. január 1-jei hatállyal jelentős mértékben megváltozott ellenőrzési szabályok kerültek bevezetésre, a lényeget tekintve a jogbiztonságot például a jogok és kötelezettségek katalógusának megadása, a határidők meghatározása helyezve a középpontba. Ezt az irányt folytatta tovább a jogalkotó, amikor a 2004. január 1-jével hatályos törvényben az ellenőrzést az adóigazgatási eljárás részévé tette. Ma az adóigazgatási eljárás három jól elkülöníthető részegységet foglal magában: az ellenőrzést, a hatósági eljárást és a végrehajtási eljárást. Így az adózási folyamatot öt szakaszra osztjuk: jogkövetés (önadózás), pénzügyi ellenőrzés, hatósági eljárás, végrehajtási eljárás, közigazgatási per. a) Az önadózás miatt a jogérvényesülés tipikusan az állami adóhatóság közreműködése nélkül megy végbe. Ugyanez igaz az adólevonásra és az adóelőleg levonására is. Minőségileg nem különböző az adóbeszedés sem, hiszen az idegenforgalmi adó alanya nem kerül közvetlenül kapcsolatba az adóhatósággal, csak a beszedésre kötelezett szállásadóval. Ebben az első, jogkövetési szakaszban az adózó (adóalany, kifizető, munkáltató stb.) cselekszik. Tevékenysége a bejelentkezéssel kezdődik, majd egyéb adókötelezettségeinek tesz eleget: nyilvántartás, könyvvezetés, bizonylatkiállítás, adómegállapítás, esetleg előlegfizetés. Az első szakasz a megállapított adó bevallásával, egyes adózók esetében az adatszolgáltatással és amennyiben szükséges a főkötelezettség, azaz az adófizetés teljesítésével zárul. Az első szakaszban, amely az adózási folyamat mellőzhetetlen része, az adóhatóság tevékenysége regisztratív jellegű. Ennek megfelelően nyilvántartásba veszi a bejelentkezett adózót, feldolgozza a bevallási adatokat, rögzíti a befizetést és teljesíti a visszaigénylést. Ebben a szakaszban rendszerint nem indul hatósági eljárás, az adóazonosító szám kiadása kivételével, amely külső közigazgatási aktussal zárul. Mérsékeltebb az adózóval szemben támasztott követelmény kivetés (kiszabás) esetében. A kivetéssel megállapított adók esetében rendszerint hiányzik a külön bejelentkezés, pontosabban azt a bevallással teljesítik, de jórészt erre korlátozódik az adózótól a hatóság közreműködése nélkül elvárt magatartás. b) A második szakasz a pénzügyi ellenőrzés. A Ket. szerint ez is hatósági ügy, de az adóhatóság cselekvése szűkebb értelemben nem közigazgatási aktus kibocsátására vagy érvényesítésére irányul. Az adózási folyamat második szakasza eltekintve a 3000 legnagyobb adóteljesítményű adózótól már nem szükségszerű, hiszen az adóhatóság teljes körű ellenőrzésre nem köteles, s ez nem is lehetséges. A 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szerint közigazgatási hatósági ügy az olyan ügy is, amelyben a közigazgatási szerv hatósági ellenőrzést végez [Ket. 12. (2) bekezdés], továbbá a hatósági ellenőrzés (Ket. 87 94. ) a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint történik. Ezzel összhangban az adóellenőrzés adóigazgatási eljárás keretében folyik. Az ellenőrzés eredményeként az adóhatóság a törvényben meghatározott esetekben például a bevallások utólagos vizsgálata köteles megindítani a hatósági eljárást és határozatot hozni. Egyéb esetekben megállapítja, hogy szükséges-e az adózói jogsértés miatt a hatósági eljárás megindítása. Ugyanakkor az adózás rendje lehetővé teszi az ellenőrzés lefolytatását a hatósági eljárásban is. Kivetés (kiszabás) útján történő adómegállapítás esetén az ellenőrzés történhet az adókivetést tartalmazó határozat meghozatala előtt és után is. Az ellenőrzés a hivatalból történő adómegállapítás esetén sem teljes körű. c) A folyamat harmadik szakasza a hatósági eljárás, amely határozathozatallal végződik. Az elmúlt két évtizedben rendszerint abban az esetben került sor a hatósági eljárásra, ha az ellenőrzés azt állapította meg, hogy az adózó jogsértést követett el, az adót nem a valóságnak megfelelően állapította meg, illetőleg vallotta be. Természetesen a hatósági eljárás nem kizárólag adózói jogsértés határozatba foglalására irányul. A hatósági eljárás kérelemre is indulhat (például fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelem). 7

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE Adókivetés (kiszabás) esetén az önadózástól, levonástól és beszedéstől eltérően a hatósági eljárás mellőzhetetlen, hiszen az adómegállapítás határozattal történik, e nélkül a főkötelezettség sem teljesíthető. Adókivetés esetén az adóhatóság eljárásának nagyobb a jelentősége, de a folyamat egésze itt sem a hatósági eljárás keretében zajlik. d) A folyamat negyedik nem szükségszerű szakasza a végrehajtási eljárás, ami adóigazgatási eljárás keretében zajlik. Hasonlóan az ellenőrzéshez, a végrehajtási eljárást is újraszabályozták a 2003- ban hatályba lépett módosítás során. Ennek során a gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével a jogalkalmazás számára egyértelműbbé tették a Vht. és az Art. viszonyát. e) A folyamat ötödik szakasza az esetleges közigazgatási per. Az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. A bírósági szakaszban nincs jelentős eltérés az adómegállapítás módjaitól függően. Az 1987-1988-as adóreform nyitotta meg a bírói felülvizsgálatot az érdemi kérdésekben. Az adó- és illetékkötelezettséget megállapító közigazgatási határozattal kapcsolatos közigazgatási per nem része a közigazgatási eljárásnak. 3. Az adózási folyamat jogi szabályozása Az adózás nemzetközi és hazai tapasztalatai szerint szükséges az adózási folyamat átfogó törvényi szabályozása. Számos európai ország alkotott az adózás eljárási viszonyairól egységes kódexet. Az egységes szabályozás átláthatóvá teszi az adóztatás során keletkező jogviszonyok résztvevőinek helyzetét, a követendő magatartást. Az adózás rendjéről szóló törvény az adózási folyamat kódex jellegű szabályozása, amely néhány közös anyagi adójogi normát is megfogalmaz. Többéves előkészület után, a 2003. évi XCII. törvénnyel megtörtént az adózás rendjének újraszabályozása. A 2004. január 1-jén életbe lépett jogszabály hatályon kívül helyezte az adótörvények első generációjához tartozó 1990. évi XCI. törvényt. Az Art. mögöttes szabályaként más törvények rendelkezéseit is alkalmazni kell. a) Az adóügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha az Art. vagy valamelyik adótörvény másként nem rendelkezik. Az eljárási törvény rendelkezéseinek többsége adóügyekben jelenleg is hatályosul (például a határozat alakjára és tartalmára vonatkozó előírások). Más kérdés, hogy ez a szabályozási mód egyes nézetek szerint átmeneti, és a végleges megoldást az Ket.-ről való teljes leválás jelenti. Más nézetek ezzel ellentétesen szűkítenék a közigazgatási eljárás szabályaitól való eltérés lehetőségét. 1 A vita nem dőlt el, azonban az új Art. bővítette az Ae.-hez, majd a később hatályba lépett Ket.-ben foglalt rendelkezésekhez képest speciális adóeljárási rendelkezések körét. Az Art. kifejezetten kimondja, hogy, hogy a Ket. mely rendelkezéseit nem kell alkalmazni adóügyekben. Eszerint az eljárás megindítására, az újrafelvételi eljárásra, a hatósági szolgáltatásra, továbbá a határozat jogerőre emelkedésére vonatkozó szabályok kivételével a végrehajtási eljárásra, valamint a kiskorú adózó esetében az ügyintézés soronkívüliségére és határidejére vonatkozó Ket.-rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra akkor van lehetőség, ha ezt jogszabály kifejezetten, az ügy típusának megjelölésével lehetővé teszi. A Ket. szabályait ilyen esetekben az adott jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A közigazgatási eljárásjog szabályaihoz képest szintén eltérés, hogy az adózó adóügyekben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem kérheti, hogy az adóhatóság más szervet adatszolgáltatás végett keressen meg. b) A háttérszabályok közé tartozik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) is. Az adóhatóság az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor az Art. eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-ben meghatározott szabályokat alkalmazza. Tehát a Vht. egésze szolgál az Art. mögöttes szabályául. Amint ez a fentiekben szóba került, adóügyekben a Ket. végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. 8

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE c) Adóügyekben az adót, költségvetési támogatást megállapító törvények adózási-eljárási rendelkezéseinek elvileg elsőbbségük van az Art. normáival szemben. Az adótörvények ritkán rendelkeznek az Art.-ben is rendezett tárgykörben, de főként az illetékek és a személyi jövedelemadó esetében ez is előfordul. d) Már a régi Art. is, az adótörvények közül elsőként deklarálta a nemzetközi jogi normák elsőbbségét. Az Art.-ben foglalt rendelkezésektől az Európai Unió kötelező jogi aktusa, törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) vagy viszonosság alapján el lehet térni. Témánk szempontjából különösen a kettős adóztatás elkerülésére kötött egyezmények információcserére vonatkozó szabályai alkalmazásának lehet gyakorlati jelentősége. A törvénnyel, illetve kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződéssel (egyezménnyel) esik egy tekintet alá az 1991 előtt más jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter (nemzetgazdasági miniszter) és a külpolitikáért felelős miniszter (külügyminiszter) együttes állásfoglalása szükséges. 4. Határidők az adóeljárásban Az Art. rendszerében az eljárási határidők számítása főszabály szerint naptári napokban történik. A naptári napokban történő határidő-számítás alóli kivételeket is tartalmaz a törvény. Így például az adóregisztrációs eljárás során az állami adóhatóság egy munkanapon belül állapítja meg a cégek adószámát, ha ez nem történik meg arról is egy munkanapon belül értesíti a cégbíróságot. A Ket. mint a közigazgatási eljárásokra vonatkozó eljárási törvény az Art. mögöttes szabálya. Az eljárási határidők számítása lehetne olyan tárgy, ami az alapvető szabályokat tekintve (például általános ügyintézési határidő, a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása) nem igényel szabályozást a különös eljárási törvény szintjén. Ez így is volt 2009 októberéig, amíg mindkét törvény a naptári napokban meghatározott számítási módot alkalmazta: az Art. szabályozta a különös szintjén szabályozást igénylő tárgyakat (határidőket), a Ket. pedig mögöttes szabály volt. A 2009. október 1-jén hatályba lépő Ket.- novella amelynek elsődleges célja a közigazgatási eljárás hatékonyságának növelése, az ügyintézés gyorsítása volt bevezette a munkanapokban történő határidő-számítást (amelyről 2011. január 1- jével visszatért a naptári napokban történő határidő számítására). A mögöttes szabályként érvényesülő Ket.(munanap) és az Art. (naptári nap) határidő-számítási módszere konfliktusának elkerülése végett döntött úgy a jogalkotó, hogy a Ket.-novella hatálybalépésével azonos időpontban, a két határidőszámítási módszer egyidejű érvényesítésének elkerülése végett, a határidőket tekintve függetleníti az Art.-t a Ket.-től. Az új szabályozást a 2009. évi LVI. törvény vezette be, egy új 5/A. -sal egészítette ki az Art.-t. Az adózó és az adóhatóság kapcsolata szempontjából lényegesebb szabályok a következők. Adóügyekben ha az Art. eltérően nem rendelkezik az ügyintézési határidő 30 nap, amely legfeljebb 30 nappal hosszabbítható meg. Abban az esetben, ha valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről az Art. külön nem rendelkezik, az adóhatóság haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül gondoskodik az eljárási cselekmény teljesítéséről. Adóügyekben alkalmazandó, a 30 napos ügyintézési határidő alóli kivételek amelyek nem tartalmazzák a hatóságok közötti együttműködés határidejére irányadó Art.-ben szereplő szabályokat a következők: az adóhatóság hatáskör vagy illetékesség hiányában 8 napon belül teszi át a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz; az adóhatóságok illetékességi összeütközése esetén 15 napon belül kell kijelölni az eljáró adóhatóságot; az adóhatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül 8 napon belül utasíthatja el; a hiányosan benyújtott kérelem esetén az adóhatóság 8 napon belül bocsáthat ki hiánypótlási felhívást; 9

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE a kizárási ok fennállását a) az adóhatóság ügyintézője haladéktalanul, de legkésőbb az ok felmerülésétől számított 5 napon belül köteles bejelenteni, illetve b) az ügyfél a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül jelentheti be; az eljárási cselekményhez kapcsolódó igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő 8 napon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni; az adóhatósági igazolás kiállítására irányuló kérelmet a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül kell teljesíteni. A hiánypótlási felhívás kibocsátására nyitva álló határidőre vonatkozó, a Ket.- ben, valamint a fentiekben leírt rendelkezéseket a feltételes adómegállapításra, a szokásos piaci ár megállapítására, valamint a fejlesztési adókedvezmény iránti kérelem elbírálására irányuló eljárásokban nem kell alkalmazni. Az adózási folyamat egyes szakaszaihoz különösen az ellenőrzési szakaszhoz kapcsolódó különös határidő-számítási rendelkezéseseket az adott témaköröknél tárgyaljuk. II. Az adózás eljárási elvei Az adózási alapelvek többségét az Art. tartalmazza, de egyes elvek a közigazgatási eljárás általános szabályaiból is levezethetők. Eljárási jellegű általános követelmények újabban néhány anyagi adótörvényben is előfordulnak (például a kedvezmény bizonyításának kötelezettsége). Az alapelvek közvetlenül jogalkalmazási döntés alapját képezik, főként olyan határesetekben, amikor a törvényekben a konkrét ügyre nem található részletszabály. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül is hivatkozhatnak ezekre. Így például a felettes hatóság e rendelkezések alapján közvetlenül is beavatkozhat, ha a korábban eljárt adóhatóság döntése megsértette valamelyik alapelvet. Az adózási alapelvek már több ízben váltak elhíresült bírósági döntések alapjává [például az 1. (7) bekezdés]. Az egyes alapelvek tényleges tartalma és hatóköre a közigazgatási és bírósági gyakorlatban kristályosodik ki. Jól megfigyelhető ez a folyamat a méltányosság elvével kapcsolatban, de ebbe az irányba halad a valódisági klauzula (a szerződések tartalma szerinti minősítés) alkalmazásának gyakorlata is. A normatív jellegű jogi elvektől meg kell különböztetni a szabályozó tartalmat nélkülöző deklaratív rendelkezéseket. Ezek jogi szabályozást nem igénylő, főként a jogalkalmazókat és az adózókat orientáló kijelentéseket tartalmaznak [például szja-tv. 1. (1) bekezdés]. Az Art. alapján levezethető általános adózási-eljárási elvek és követelmények a következők: a) legalitás, b) a törvényesség és eredményesség együttes érvényesítése, c) az adóztatás egységessége, d) a mérlegelés elve, e) a méltányos eljárás elve, f) a megkülönböztetés tilalma, g) az adózó tájékoztatáshoz való joga, h) az adózó jóhiszemű joggyakorlásának és együttműködésének kötelezettsége, i) a szerződések tartalma szerinti minősítés elve, j) rendeltetésszerű joggyakorlás elve. 10

I. rész AZ ADÓZÁS RENDJE 1. Legalitás Az alapelvek közül az a)-c) pontban említettek az adózás és jogi szabályozásának egészét meghatározó elvek, a d)-f) pont az eljáró adóhatóság magatartását szabályozza, a g) pont egy adózói jog kiemelése, amely egyben az adóhatóság kötelezettsége, míg a h)-j) pont lényegében adózói kötelezettséget rendez azzal, hogy előírja a kívánatos magatartást. Az adóhatóságnak és az adózónak egyaránt kötelessége, hogy a törvényeknek megfelelően járjon el az adózás során [Art. 1. (2) bekezdés]. A legalitás elvének érvényesülése feltételezi az anyagi és eljárási adójogi normák pontos meghatározottságát. A legalitás elve az adóhatóság szempontjából a normához kötöttséget jelenti. Az adóhatóság célszerűségi szempontokra hivatkozva nem lépheti át az anyagi és eljárási normák határait. Az adózó szempontjából a törvénynek megfelelő magatartás részben másképpen értelmezhető: a joggyakorlás és a kötelességek teljesítése során az adózók az egyes jogszabályi lehetőségekkel, azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek. Az adójogviszonyokban is tilos a joggal való visszaélés. Az adóhatóságnak a törvény céljára hivatkozása önmagában rendszerint nem elegendő. A norma céljára való hivatkozás veszélyei ellenére az adókikerülést korlátozó jogalkotás kénytelen ezzel a módszerrel élni bizonyos megszorító feltételekkel. A személyi jövedelemadó szabályai azt deklarálják, hogy az általánostól eltérő szabályok, a kedvezmények csak azok célja szerint vehetők igénybe [szjatv. 1. (4) bekezdés]. Hasonló jellegű rendelkezést tartalmaz a társasági adóról szóló törvény is [Tao. 1. (2) bekezdés]. A normában meg nem jelenített cél alapján történő döntés a jogbiztonság szempontjából veszélyeket rejt magában. Ettől eltér az az eset, amikor az eredeti jogalkotói cél módosulása a célokat közvetítő jogi normákban is kifejeződik. Garanciális szempontból általában egyszerűbb, ha az átértelmezést nem a jogalkalmazó kísérli meg, hanem jogalkotási úton történik. A két módszert gyakran párhuzamosan is alkalmazzák. 2. A törvényesség és eredményesség együttes érvényesítése Az adóztatás alaki szabályainak két általános követelményt kell kielégítenie: a törvényességet és az eredményességet, amelyet az Art. 1. (1) bekezdése alapkövetelményként határoz meg. A két, látszólag ellentétes követelmény egymással összekapcsolódik, egymásra tekintettel határozzák meg az eljárási folyamatban határaikat. A jogalkalmazási gyakorlatban különösen annak van jelentősége, hogy az eredményesség érdekében az adóhatóság nem lépheti át a törvényesség határait. A törvényesség követelménye anyagi jogi értelemben az alul- és túladóztatás tilalmát jelenti. Az adójogviszony nem az eljáró adóhatóság és az adózó közötti elszigetelt kapcsolat, hanem egyben a közterhek elosztásának viszonya. A fenti módon értelmezett törvényesség és eredményesség határesetben szembekerülhet más értékekkel, amelyek az adózók jogbiztonsághoz fűződő érdekeit védik. Az adózói jogbiztonságot, a stabilitást, a jogerőt a jogalkotó előnyben részesítette, amikor például korlátozta az felülellenőrzés és az utólagos adómegállapítás lehetőségét a korábban már vizsgált és elbírált ügyekben. 3. Az adóztatás egységessége Az Art. 1. -ának (1) bekezdésében rögzített egységes szabályozás az előző elvtől eltérően főként a jogalkotóknak címzett követelmény. Az a cél, főként az adózói jogkövetés elősegítésére, hogy az adózás és az adóztatás egységes rendszerben és szemlélettel valósuljon meg. Kívánatos, hogy a speciális adózási-eljárási szabályok csak az elkerülhetetlen eltérésekre szorítkozzanak. Az Art. a mérlegeléssel kapcsolatban két követelményt rögzít [1. (2) bekezdés második mondat]. Egyrészt a felhatalmazás céljához kötöttséget, másrészt a törvényes keretek megtartását. Indokolatlan a mérlegelési jogkör teljes kizárása. Ez rendkívül bonyolult jogalkotási technikát igényelne, továbbá veszélybe kerülhetne az egyediesítés, ha a törvény kizárná az eset összes körülményeinek figyelembevételét. 11