3. elıadás A tıkés fejlıdés kezdetei a 18-19. 19. század fordulójától. A reformkor vívmányai, Széchenyi és Kossuth gazdasági programjai, a kiegyezés hatása Magyarországra Papp Adrienn Egyetemi tanársegéd 1 Modernizációs elgondolások a magyar gazdaság fejlesztésére A 19. századi birodalom politikai rendszere viszonylag merevnek tekinthetı. A magyar gazdaságnak különös nehézséget jelentett az örökös tartományokban lezajló ipari modernizáció (pl. Csehország, Galícia, Bukovina). 1830 évek- egyre több gazdálkodó vetette fel az ipari modernizáció lehetıségét. 2 Széchenyi István I. Egyike a kor legnagyobb gondolkodóinak. Politikai szereplését 1825-1830-as országgyőlésen kezdte meg. 1830 Hitel címő munkájában saját gazdasági nehézségeibıl indult ki. Javaslatot tett a gazdálkodási-termelési módszerek megváltoztatására, amelynek célja az eredményesség javítása volt. Véleménye szerint a szabad kereskedelmet és a birtokforgalmat gátló tényezıket fel kell számolni. Eszméi a Világ és a Stádium címő munkáiban teljesedtek ki. 1830. már állást foglalt a jobbágyság intézményének feleslegessége mellett, megfelelıbbnek ítélte a bérmunkát. A gazdaság modernizációját a hagyományos keretek átalakításával kívánta elérni. DE: nem csak elméleti oldalon vált kiváló zászlóvivınek, hanem gyakorlati, példamutató tevékenysége legalább annyira fontos volt. 3 Széchenyi István II. Pályáját az általa hasznosnak ítélt közügyek támogatásával kezdte- lásd Akadémia, DE: napi nehézségei egyre inkább a napi gazdasági események irányába fordították a figyelmét. Pártfogó szerepet töltött be: a magyar közlekedésügy fejlesztésében, (DGT), a folyam szabályozásban. József Hengermalom, Lánchíd, birtoka modernizálása, a Kaszinó létrehozása, a lóverseny meghonosítása, alagút terve, balatoni gızhajózás létrehozása, ingatlanspekuláció, - mindezek nagy hatással voltak a korabeli társadalomra. 4 Kossuth Lajos I. Jogászként végzett. Politikai pályáját 1832-36-os országgyőlésen kezdte, majd a 1940 -ben vált a magyar liberalizmus vezéralakjává. Nézeteit a német Friedrich Listtıl vette át. (LIST: 1830-40-es évek németországi gazdaságelmélet egyik legnagyobb alakja, szemben az angol szabadkereskedelem eszményével, ı a védıvámokban látta a gazdaság fejlesztésének kulcsát.) Korán felismerte a iparosodásban rejlı lehetıségeket, annak szükségességét- DE: Mo. birodalmon belüli pozíciója mindezt nem teszi lehetıvé, és a birodalom által tervezett közbülsı vámhatár eltörlésével Mo.-nak az agrárgazdálkodó szerepe jutna. 5 Kossuth Lajos II. Kortársai közül ı képviselte a leginkább az önálló vámterület gondolatát. 1. Cél: az infrastruktúra fejlesztése- vasútvonalak stratégiai és reálgazdasági elınyeit hangsúlyozta. 2. Cél: hitelrendszer létrehozása; takarékpénztárak,bankok felállítása. 3. Cél: új típusú adórendszer kialakítása- közteherviselésreépült. Védegylet létrehozása, ipari kiállítások szervezése, Iparegyesület megszervezése, Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozása. 1841-44 Pesti Hírlap; 1845-tıl a Hetilap vezetıje. 1848-as forradalom vezetésében, polgári átalakulás alapjául szolgáló törvények megfogalmazásában játszott jelentıs szerepet. A két személy közti különbséget az alkalmazott eszközök jelentették. 6 1
Carl Friedrich Kübeck I. A Hofkammer elmnöke- 40 évektıl töltötte be a gazdasági csúcsminiszter pozícióját. List-et tekintette példaképnek. Az átalakulás keretfeltételeinek (Kossuth-tal ellentétben) a birodalmi határokat tekintette. A birodalmon belül teljes szabadkereskedelem, központi irányítású vasútfejlesztést képzelt el. Egységes vámterületet akart, centralizált pénzügyeket. Féltette a birodalmat a német Zollvereintól, ezért a külsı vámhatárt hosszú távon fenn kívánta tartani. 7 Carl Friedrich Kübeck II. Adórendszer: birodalmi szinten azonos elvek szerint mőködı, nemzeti kiváltságoktól mentes. 1841.- memorandumát a Staatskonferenz elé terjesztette nem vetették el, de a bevezetést késıbbre halasztják- Ok: komoly belpolitikai viszályoktól való félelem. Nézetei késıbb 1850-es években, a neoabszolút rezsim idıszakában valósulnak meg, de már nélküle. Hazai követıi: konzervatívok pl: Dessewffy, Apponyi 8 A magyar intézményrendszer tıkés átalakítása 1. Több lépcsıbıl álló, elhúzódó folyamat. 2. A gazdaságot érintı legfontosabb célkitőzések: 1. Jobbágyfelszabadítás 2. Iparszabadság 3. Közteherviselés 4. Adóreform 5. Vámunió és vámliberalizálás 9 A jobbágyfelszabadítás I. Elsı kísérletek és sikerek: Poroszország: 1807-es rendelet- rögtön kimondta a személyi szabadságot, DE: végsı formáját 1850- ben érte el. Oroszország: 1861-es jobbágyreform elıször az ideiglenes lekötöttség állapotába helyezte a jobbágyokat, DE: elvi tulajdonosi jogaikat csak a faluközösségen keresztül gyakorolhattákfaluközösséghez kötöttek voltak. 1906- Sztopolin-féle földreform- földel való szabad rendelkezés. 10 A jobbágyfelszabadítás II. 1767- közjogilag szentesített határ húzódott a földesúri és az úrbéres paraszti földbirtoklás között. (DE: Erdélyben nem) A jobbágyfelszabadítás Magyarországon két szakaszban zajlott le: Önkéntes örökváltság Kötelezı örökváltság 11 A jobbágyfelszabadítás III. Önkéntes örökváltság: 1840 egyezkedés lehetıségét biztosította földesúr és jobbágy között- gyakorlati kísérletek már korábban történtek a módosabb paraszti közösségek esetében. A törvény a földesúri joghatóságot nem érintette. 1848-ig a parasztság kezén lévı földek 1,9%-a került megváltás révén a használók tulajdonába. 12 2
A jobbágyfelszabadítás IV. Kötelezı örökváltság: 1848. márciusában az országgyőlésen elfogadott és áprilisban szentesített törvények mondták ki (1848: IX.-XIII. tc.). Az addig jobbágyparaszti használtban lévı földbıl az úrbéres, ill. az azt pótló szerzıdéssel birtokolt területek elvesztéséért a földesúrnak állami kárpótlást ígértek- ez annyit jelentett, hogy azokért a földekért, amelyek után korábban adót szedtek, megváltást ígértek. 13 A jobbágyfelszabadítás V. A magyarországi paraszti használatban lévı földek 74,5%-a minısült vitathatatlanul úrbéres jellegőnek. 14% hovatartozása vitatható. 10% parasztság használatában lévı, nem úrbéres jellegő föld- ezekre nem vonatkozott az állami kárpótlás (pl.: irtás, telepítés) Voltak tisztázatlan kérdések, amelyek az 1848/49- es szabadságharc és mozgalmak kapcsán kerültek ismét napirendre: 1848 szept.-nemzetgyőlésszılıdézsma eltörlése. 14 A jobbágyfelszabadítás VI. 1849. ápr. 19.- maradványföldek úrbéres földként való jogértelmezése született megtehát ettıl kezdve járt utána állami kárpótlás DE: szabadságharc leverése - 1848 tavasza után hozott intézkedéseket hatályon kívül helyezték. A kérdések gyakorlati tisztázását az ún. úrbéri pátensek hozták (1853 Magyarország; 1854 Erdély) 15 A jobbágyfelszabadítás VII. A kártalanítás: Az 1848-as törvénykezés a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezte. Mértékét úgy kívánták meghatározni, hogy az addig fizetett éves járadékot egy fiktív tıkeösszeg 5%-os évi kamatának tekintették. Így a járadék tıkésítésével (5%- os kamat mellett a járadék hússzorosát véve) kiszámították a kárpótlás összegét. 16 A jobbágyfelszabadítás VIII. 1853-as földteher-mentesítési nyílt parancs földtehermentesítési alapot hozott létre. 1856-tól 5%-os kamatozó kötvényben adta a jogosultak részére a kárpótlást. Kötvényeket az állam garantálta, a kamatokat félévenként fizették, a törlesztésre pedig évenként kétszeri sorsolással ötven év alatt került sor. A kötvények felhasználhatóak voltak árva-, gyám-, takarékpénztári és alapítványi tıkék befektetésére, ill. az Osztrák Nemzeti Bank elılegkölcsönök fedezetéül is elfogadta. 17 A jobbágyfelszabadítás IX. Forrást a földteher-mentesítési járulék nevő pótadó jelentette, amit mindenki (földesúr és volt jobbágy is) egyaránt fizetett a földtulajdona arányában. A járulék értéke induláskor a földadó 15%- ára rúgott. DE: 1856. nov. a kárpótolt csak hitelezıinek kielégítése után fordíthatta a kárpótlást saját céljaira. 18 3
A jobbágyfelszabadítás X. Kiegészítı rendelkezés- 1854 elıtt keletkezett adósságoknál a hitelezı köteles volt a kötvényeket törlesztésül elfogadni. A kötvények piaci értékét a kereslettıl és kínálattól függı árfolyam jelezte elsı évben 75-81% ötvenes évek végére 67% kiegyezés idejére 66% 19 A jobbágyfelszabadítás XI. Aki ki tudta várni kötvényeinek kisorsolását, az magasabb árfolyamban reménykedhetett. DE: a jobbágyi szolgáltatások kiesését nem tudta a kárpótlás adott formája fedezni, ezért inkább adósságtörlesztésre, mintsem inkább beruházásra fordították. 20 Iparszabadság I. Elızmények: 1792:17. tc. a kereskedelmi ügyleteknél lehetıvé tette az osztrák jog alkalmazását, ha a szerzıdı felek elismerték az osztrák kereskedelmi törvények illetékességét. 1840 törvények-váltó- csıdtörvényt tartalmazott, szabályozta a kereskedık és gyárak jogviszonyait, a közkereseti és részvénytársaságok szervezetét. 21 Iparszabadság II. Klauzál 1848 június- céhszabálymódosító rendelete- céhek fenntartása, megkönnyítette a mesterré válást. 1859-es Iparrendtartás mondta ki a Habsburg Birodalom egész területén az iparszabadságot. A céhek kötelezı megszüntetését 1872-es magyar ipartörvény rendelte el. DE: szabadon átalakulhattak ipartársulattá, vagy szakmai érdekképviseletté. 22 Iparszabadság III. Az egységes kereskedelmi jogrend lefektetésére a kiegyezés után került sor 1875- kereskedelmi törvény 1876- váltótörvény 1881- csıdtörvény Közteherviselés I. 1848. bevezették a közteherviselést A nemesi adómentesség eltörlésével végérvényesen megszőnt a jogalap a belsı vámhatár fenntartására. 1850-51-es császári pátensek az újjáalakított osztrák adórendszer bevezetését jelentették. 23 24 4
Közteherviselés II. Szerkezetileg: egyenes adók: (föld, ház, kereseti, jövedelmi)- DE: jövedelmi SZJA, hanem a kereseti egyfajta pótléka volt. közvetett adók: fogyasztási adók (cukor-, szesz), a monopóliumok (dohányjövedelmek), illetve a vámok és illetékek. 25 Közteherviselés III. Az adórendszer új alapokra helyezése növelte az adóterheket, ill. megnövelte a közvetett adók szerepét az állami bevételekben. 1867-es kiegyezést követıen a Monarchiában csak a közvetett adók maradtak fent, az egyenes adókat az egyes államok kormányai szabadon alakíthatták. 26 Közteherviselés IV. DE: ennek ellenére Mgy.-on nem nyúltak az egyenes adók alapjaihoz, hanem törvénybe foglalták az addig illegitimnek tartott osztrák pátensek tartalmát. Igazításra csak a 1870-es években került sor, amikor az államháztartás válságos helyzete miatt újabb egyenes adókat vezettek be (pl. társulati adó, tıkekamatadó, fényőzési adó), illetve az addigi jövedelemadót beolvasztották az általános kereseti adóba. Közteherviselés V. A modern értelemben vett SZJA bevezetésére 1909-ben született törvény, tényleges kivetésére a világháborúig nem került sor. A mai SZJA-t 1988-ban vezették be, a mai napig 1994-2009 között nyolc alkalommal változott az adókulcsa, és tizenhárom alkalommal a jövedelemsáv. 27 28 Vámunió és vámliberalizálás I. Elsı szakasz: A Mária Terézia által felállított kettıs vámhatár lebontására 1850-ben került sor, DE: nem érintette a birodalom mentén húzódó külsı vámhatárokat. A külsı vámhatárokon elıször 1852. februárjában,majd 1853. decemberében hajtottak végre lényeges módosításokat. Csökkentették a vámtételek számát, leszállították a vámmaximumokat. 29 Vámunió és vámliberalizálás II. Második szakasz: 1867.- francia-osztrák; angol-osztrák kereskedelmi szerzıdések megkötése. (legnagyobb kedvezmény elve- a résztvevı országok megadják mindazt a vámkedvezményt és kereskedelempolitikai kedvezményt egymásnak, amelyet bármely más harmadik félnek megadnának). 1868. Monarchia-Németország- 10 évre szóló kereskedelmi szövetség- ezt már a duális állam kötötte meg, Osztrák-Magyar Monarchia néven. 30 5
gazdaságpolitika mozgástere I. 1849-1867 közötti idıszak a gazdaságpolitika szemszögébıl nem tekinthetı egységesnek. A forradalmak miatt az államháztartás súlyos deficitet könyvelt el-államadósság egy igen jelentıs részét a kormányzat a jegybanktól (Osztrák Nemzeti Bank) vette fel. 31 gazdaságpolitika mozgástere II. A fiskális és monetáris irányítás nem vált szét. További gondot jelentett, hogy a valutáris viszonyok nem voltak rendezettek. A bankjegyeket az ONB nem volt köteles átváltani ezüstre, s az ezüstpénz és bankjegy mellett fedezetlen államjegyek is forgalomban voltak. 32 gazdaságpolitika mozgástere III. A gazdasági kiegyezés: XII. tc. három mozzanatból tevıdött össze: közös ügyek ( külügy, hadügy) pénzügyek (elızı kettı finanszírozása) A két ország meghatározott arány szerint járult hozzá (kvóta). A kvótáról az országgyőlések által küldött delegációknak kellett egymással megállapodniuk. 33 gazdaságpolitika mozgástere IV. Közös érdekő ügyek: A régi államadósság, vám- és kereskedelmi szövetség, a fogyasztási adók közössége, vasúti fıvonal, valamint a pénzrendszer ügye. Idınkénti megállapodásokat írtak alá, 10 évre szóló egyezségeket. A magyar felfogás szerint nem származhatott volna teher a magyar államnak, azonban méltányosságból és politikai tekintetbıl mégis megegyeztek. OK: ezt nem lehetett a Pragmatica Sanctioból levezetni. 34 gazdaságpolitika mozgástere V. DE: a közös ügyeknek volt egy rejtett eleme: a jegybankügy (Osztrák Nemzeti Bank) Kimaradt a törvényi szabályozásból. 1876-ig érvényes megállapodást kötött az ONB-vel, 1867- ben nem volt mód e szerzıdés felülvizsgálatára. A magyar gazdaságpolitika lehetıségei: A magyar gazdaságpolitika fenségterülete olyan megoldásokra terjedt ki, amelyeket csak konszenzusos módon, az örökös tartományok kormányaival és parlamentjével együtt lehetett mőködtetni. 35 Forrás: Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig, Aula Kiadó, Budapest, 2003 (237-255.old. ) 36 6
Köszönöm a figyelmet! 37 7