MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK ÉLELMISZERHIGIÉNIA 2008. évi 35.füzet
ELİSZÓ Kedves Kolleganık és Kollegák! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága a 2009. január 26-29 között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló akadémiai beszámoló üléseket, melyeken a társrendezı, Állatorvos-tudományi Doktori Iskola, kérésének megfelelıen a PhD hallgatók szereplését külön is elvárjuk. Az egyes szekciók üléseinek helyét és idejét a mellékelt beosztásban tüntettük fel. Az elıadások és azt követı megvitatás idıtartama általában: 10 + 5 perc. Az elıadások összefoglalóit ezen szekciófüzetekbe csoportosítva - elektronikus úton és nyomtatványként is közre adtuk. Kérjük, hogy az összefoglalók anyagát minden esetben - megvitatásra alkalmas formában elıadni szíveskedjenek. Ami a vitát illeti, a résztvevıket, a bizottsági tagokat és az üléselnököket külön is kérjük arra, hogy, kérdéseikkel, hozzáfőzött megjegyzéseikkel szíveskedjenek az elıadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló csoportok további munkáját segíteni. Mivel sokan úgy véljük, hogy a tudományos elırehaladás és a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatása szempontjából a vita majdnem olyan fontos mint maga az elıadás, ezért a hasznos és elırevivı vitához szükséges mőhely légkör kialakítását és fenntartását valamennyi résztvevıtıl de különösen a bizottsági tagoktól és az elnököktıl ez úton is tisztelettel kérjük. Az egyes szekciók titkárait arra is kérem, hogy a szekcióülésrıl február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy-egy rövid, közérthetı formában megírt, s a szekció elnökkel(elnökökkel) egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapja részére), mely tartalmazza az elhangzott legfontosabb megállapításokat. A szekció ülések anyagait az MGSZH Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága (Dr. Soós Tibor bizottsági titkár úr) irányítása alatt rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérjük az intézetek vezetıit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból továbbítsanak ill. kellı példányszámban másoltassanak munkatársaik és érdeklıdı nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy munkatársaikat segítsék az üléseken való aktív és sikeres részvételben. Elıre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi elıadó munkáját, s külön is köszönjük az összefoglaló füzeteket elıállító munkacsoport (Németh Veronika és dr. Vinczer Péterné) nélkülözhetetlen segítségét. Budapest, 2009. január Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága nevében, Sikeres, Boldog Új esztendıt kívánva, Dr. Nagy Béla, elnök s.k.
A szekció megnevezése Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia Az akadémiai beszámolók beosztása és szekcióbizottságai (2009. január 26-29) A szekcióülés ideje 2009. I. 26. hétfı, 8.30-tól 2009. I. 26. hétfı, 13.00-tól Virológia, immunológia, Bakteriológia Állathigiénia, állattenyésztés, genetika takarmányozástan Parazitológia, állattan, halkórtan Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia 2009. I. 27. kedd, 8.30-tól 2009. I. 28. szerda, 8.30-tól 2009. I. 28. szerda, 8.30-tól 2009. I. 29. csütörtök 8.30-tól A szekcióülés helye Élettan tanterem Dr. Frenyó V. László Dr. Bartha Tibor Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházi Tamás Dr. Husvéth Ferenc Továbbképzés tanterem Dr. Laczay Péter Dr. Sas Barnabás Szeitzné dr. Szabó Mária Élettan tanterem Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor Társelnökök Titkár Bizottsági tagok Dr. Nagy Béla Dr. Fodor László Dr. Bernáth Sándor Dr. Stipkovits László Továbbképzés tanterem Dr. Szabó József Dr. Brydl Endre Dr. Kovács Melinda Élettan tanterem Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Hornung Erzsébet Belgyógyászat tanterem Dr. Gálfi Péter Dr. Vörös Károly Dr. Szenci Ottó Dr. Zsarnovszky Attila Dr. Székely Körmöczi Péter Dr. Benkı Mária Dr. Jánosi Szilárd Dr. Kutas Ferenc Dr. Halasy Katalin Dr. Vajdovich Péter Dr. Bíró Géza Dr. Lombai György Dr. Nagy Béla Dr. Szita Géza Dr. Kovács Sándor Dr. Búza László Dr. Rusvai Miklós Dr. Pálfi Vilmos Dr. Drén Csaba Dr. Bakonyi Tamás Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István Dr. Bersényi András Dr. Fekete Sándor Dr. Rafai Pál Dr. Zöldág László Dr. Hullár István Dr. Fébel Hedvig Dr. Baska Ferenc Dr. Békési László Dr. Sterczer Ágnes Dr. Németh Tibor Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sályi Gábor Dr. Sas Barnabás Dr. Várnagy László Dr. Zöldág László Dr. Túróczy Julianna Dr. Bajcsy Csaba Dr. Bodó Gábor
Tartalomjegyzék NYERSTEJ MIKROBASZÁMÁNAK REDOXPOTENCIÁL MÉRÉSRE ALAPOZOTT GYORS MEGHATÁROZÁSA Erdısi Orsolya, Szakmár Katalin, Fekete Zoltán ÉLELMISZEREKKEL ÉRINTKEZİ ANYAGOKBÓL KIOLDÓDÓ KÉMIAI ELEMEK VIZSGÁLATA ICP-MS KÉSZÜLÉKKEL Sugár Éva, Csermely Györgyné, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László EPOXIDÁLT SZÓJAOLAJ (ESBO) ÉS EGYES FTALÁT TÍPUSÚ MONOMER LÁGYÍTÓK KIMUTATÁSA POLIVINILKLORID (PVC) TÖMÍTİ BETÉTEKBİL Dr. Domoki János, Csermely Györgyné, Dobó Rudolf, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László AZ AFLATOXINOK KIMUTATÁSÁHOZ ALKALMAZOTT SZÁRMAZÉKKÉPZÉSI MÓDSZEREK Kunsági Zoltán, Sitkei András, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László ANTIBIOTIKUM SZERMARADVÁNYOK MEGERİSÍTİ MÉRÉSE Tölgyesi Ádám, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László VIZEK INDIKATÍV DÓZISÁNAK MEGHATÁROZÁSA Varga Beáta, Tarján Sándor RADIOAKTÍV SZÉNIZOTÓP MEGHATÁROZÁSA NÖVÉNY MINTÁKBÓL Horváth Enikı 1, Varga Beáta 2, Tarján Sándor 2 A 2008 ÉVI MÉZELLENİRZÉS ANALITIKAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI Lıczi Edit, Ábrahám Györgyné, Szegedi Valéria, Szentgyörgyi Mária GONDOLATOK A MÉZ HAMISÍTÁSA KAPCSÁN MIT MIKOR MELY SZEREPLİ MIKÉPPEN MIÉRT HAMISÍT, HAMISÍTHAT? Búza László, M. Schill Judit, Debreczeni Lajos, Keresztúri József, Muránszky Géza MELAMIN ÉS A FEHÉRJE HAMISÍTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI Búza László, M. Schill Judit, Muránszky Géza, Keresztúri József KÉMIAI SZENNYEZİANYAGOK AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN DIOXINNAL SZENNYEZETT TAKARMÁNY OKOZTA ÉLELMISZERSZENNYEZÉSI ESEMÉNY Szipola Ilona 1, Holló-Szabó Péter 2 A HAZAI ÁLLATI EREDETŐ ÉLELMISZERELİÁLLÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEKBEN, 2008 ÉVBEN LEZAJLOTT ELLENİRZÉSEK TAPASZTALATAI Radácsy Katalin, Dévainé, Meggyes Ágnes, Csomós Eszter, Tóth Nóra, Fekete Miklós
ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI KIEMELT ELLENİRZÉSEK 2008. Dóczy Katalin, Schnur Péter ÚJ ÉLELMISZER- ÉS TAKARMÁNY-MONITORING RENDSZER Nagy Attila, Józwiak Ákos, Gyetvai Béla
SZIE ÁOTK Élelmiszer-higiéniai Tanszék Élelmiszer-higiénia NYERSTEJ MIKROBASZÁMÁNAK REDOXPOTENCIÁL MÉRÉSRE ALAPOZOTT GYORS MEGHATÁROZÁSA Erdısi Orsolya, Szakmár Katalin, Fekete Zoltán A mikrobiológiában szokásosan használt tenyésztéses eljárások túl hosszú idıt vesznek igénybe (legalább 1, de általában 2-3 nap). Az élelmiszer tételek gyorsabb minısítése, az átmeneti tárolási idı csökkentése, a HACCP rendszerek hatékony mőködése szükségessé teszi a mikrobiológiai kiértékelés gyorsítását és automatizálását, lehetıleg egyidejő költségcsökkentés mellett. A SZIE ÁOTK Élelmiszer-higiéniai Tanszék és a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer-tudományi Kar Fizika és Automatizálás Tanszék munkatársai által kifejlesztett és szabadalmaztatott MICROTESTER elnevezéső berendezés alkalmas a vizsgálati idı jelentıs mértékő csökkentésére. Az Élelmiszer-higiéniai Tanszéken folyó kutatások eredményeként került kifejlesztésre a mikrobaszám külsı és belsı kalibrációs görbén alapuló meghatározási módszere. Külsı kalibrációs görbe általában akkor alkalmazható, ha a cél-mikroba, vagy mikroflóra ismert. Ebben az esetben elıször a vizsgálni kívánt mikroorganizmus kalibrációs görbéjét (kiindulási sejtszám (lgn) - detektációs idı (TTD) összefüggés) határozzuk meg. Belsı kalibrációs görbét akkor alkalmazunk, amikor nem tudunk elızetesen felvett kalibrációs görbét használni, mert a mikroflóra összetétele nem ismert. Ebben az esetben a kalibrációs görbét MPN módszerrel vesszük fel. A belsı kalibrációs görbe különös elınye, hogy lehetıséget ad az összcsíraszámon belül az enterobaktériumok számának egyidejő meghatározására is. Kísérleti eredményeink szerint a nyerstej mikrobaszámának meghatározása külsı és belsı kalibrációs görbével egyaránt lehetséges. A két módszerrel nyert adatokból közös kalibrációs görbe határozható meg. A tenyésztéses módszerrel és mőszeresen kapott mikrobaszámok között nincs szignifikáns különbség. Belsı kalibrációs görbe alkalmazása esetén a mőszeres mérés idıigénye legfeljebb 20 óra, szemben a tenyésztéses módszer 72 órás idıszükségletével. A meghatározás idıigényét tekintve a mőszeres módszer jelentısen gyorsabb, különösen akkor, ha külsı kalibrációs görbe alkalmazására van lehetıség. Ebben az esetben a technológiai szempontból határértéknek tekintett 10 4-10 5 cfu/ml 8-9 óra (nagyobb sejtkoncentrációnál rövidebb idı) alatt meghatározható. 1
MgSzHK ÉTbI Engedélyköteles Létesítményeket felügyelı Osztály A HAZAI ÁLLATI EREDETŐ ÉLELMISZERELİÁLLÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEKBEN, 2008 ÉVBEN LEZAJLOTT ELLENİRZÉSEK TAPASZTALATAI Radácsy Katalin, Dévainé, Meggyes Ágnes, Csomós Eszter, Tóth Nóra, Fekete Miklós 2008 évben az MgSzH Központ ÉTbI szakemberei valamint FVO és több harmadik ország (USA, Dél-Korea, Orosz Föderáció) hatóságának képviselıi végeztek felülvizsgálatokat a magyarországi állati eredető élelmiszerelıállító létesítményekben. Ezek az ellenırzések érintették, a háziasított patás állatokat és baromfit vágó, daraboló, feldolgozó, továbbá a tejfeldolgozó létesítményeket és a vadbegyőjtı, vadfeldolgozó helyeket. Az ellenırzések elsısorban az üzemek hatósági felügyeletét ellátó állatorvosok munkájára terjedt ki, érintve a járványtani, állatvédelmi, melléktermék ellenırzését, a monitoring vizsgálatok elvégzését,a létesítményt elhagyó termékek dokumentációjának, a nyomonkövethetıségnek, az exportbizonyítványok kiállításának körét is, hiszen ezen témák szorosan összefüggnek az ott folyó hatósági tevékenységekkel. Az ellenırzések tapasztalatai a következık: Az USA exportra jóváhagyott létesítmények kisebb hiányosságoktól eltekintve megfelelnek az USDA/FSIS elıírásainak. A Dél-Koreai ellenırzés, az elsı felülvizsgálat volt a hazai baromfi szektorban, és az ellenırök kedvezı tapasztalatokat szerezve az általuk meglátogatott létesítményekben, indítványozták, hogy a magyarországi baromfi megjelenhessen a távol-keleti országban. Az FVO ellenırzések, melyek több típusú, és nagyobb szórtságot mutató üzemekben (kiskapacitásútól a nagyig, csak hazai piacra termelıtıl az EU-ba szállítón át a harmadik országba exportáló létesítményekig) zajlottak, már több olyan észrevételt fogalmaztak meg, melyek javítása szükséges. Néhány észrevétel kijavítása, azonnali intézkedést vont maga után ( pl: termékek átvizsgálása, nem megfelelıen jelölésük miatt, olyan vizsgálati módszer alkalmazása, mely az adott létesítményben már nem kivitelezhetı) hiszen egyedinek minısültek,de volt olyan észrevétel melynek javítását központilag szükséges megoldani ( nagyobb kockázatú, több állatfajt vágó létesítményeknek a fokozott ellenırzése, képzés és továbbképzés a hatósági ellenırzésben résztvevı szakemberek számára, hazai üzemek kockázatértékelésének felülvizsgálata, az egységes munkavégzés érdekében a szabványmőveleti utasítások (útmutatók) alkalmazása. Az MgSzH Központ szakemberei ellenırzésükkor azt vizsgálták, hogy az ország különbözı megyéjében azonos típusú létesítmények esetén, hogyan történik meg az ellenırzés, milyen azok dokumentáltsága, hogyan történik meg a hiányosságok visszaellenırzése, vagyis milyen eljárásrendet alkalmaz az illetékes hatóság, valamint, hogy ezek között a megyei szintő eljárások között milyen eltérések tapasztalhatóak. Ezen tapasztalatokat, valamint ez ellenırzés megállapításait követı ajánlásokat szem elıtt tartva és felhasználva történik meg az osztály munkatervének összeállítása annak érdekében, hogy az állati eredető termékeket elıállító létesítményekbıl biztonságos élelmiszerek kerüljenek nemcsak a hazai hanem,az unió, valamint a harmadik országok fogyasztóihoz. 2
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer-forgalmazás Felügyeleti Osztály ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI KIEMELT ELLENİRZÉSEK 2008. Dóczy Katalin, Schnur Péter A megelızı évek gyakorlatához hasonlóan, az élelmiszerlánc teljes területére kiterjedı összehangolt ellenırzésekre került sor 2008. évben három alkalommal, a húsvéti, a nyári és a karácsonyi idıszakban. A kiemelt ellenırzések a kormányzati program részét képezték. Az ellenırzési feladatokat az Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság irányításával és az Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság közremőködésével a megyei MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságok, valamint a Központi Borminısítési Igazgatóság és a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság szakemberei végezték, megközelítıleg 1000 fı bevonásával. Az összehangolt ellenırzésekre az élelmiszer elıállítás és forgalmazás egyes kiemelt területein került sor, az ünnepekhez kötıdı illetve a szezonálisan jellemzı élelmiszerekre és tevékenységekre koncentrálva, esetenként több hatóság (ÁNTSZ, APEH, VPOP, NFH, Rendırség) részvételével. A nyári ellenırzés a kiemelten ellenırzött ágazati területek és kiemelt termékek mellett az idegenforgalom szempontjából fontos, úgynevezett súlyponti területekre, valamint a sok látogatót fogadó helyi, illetve a nemzetközi rendezvényekre is kiterjedt. Az ellenırzések lebonyolítását a hatósági munkatársak számára készített részletes útmutató, valamint a vállalkozók és rendezvény szervezık részére a kiemelt ellenırzések sorában idén elsı alkalommal megtartott elızetes tájékoztató fórumok segítették, megfelelve az ellenırzések átláthatóságára vonatkozó kormányzati elvárásnak. Az élelmiszer elıállítás társhatóságokkal közös ellenırzése keretében a prioritás a fekete gazdaság elleni célzott fellépés volt. Sikerrel azonosításra került több olyan gazdasági szereplı és tevékenység, amelyek mőködése eddig a hatóságok elıl rejtve volt, többek között élelmiszer nagykereskedık, vágóhidak, emlıs- és baromfi húsfeldolgozók. A három akció során a fekete gazdaságra vonatkozóan egyre kevesebb jogsértés került feltárásra. Az ellenırzések eredményeinek feldolgozása során különös figyelmet kapott a feltárt hiányosságok és szabálysértések hátterének, illetve okának felderítése. A jogsértések száma csökkenı tendenciát mutat, feltehetıen a rendszeres ellenırzések eredményeként. Továbbra is gyakori azonban a lejárt fogyaszthatósági illetve minıség megırzési idejő termékek forgalmazása, valamint a jogszabályoknak nem megfelelı, vagy jellemzıen a vendéglátásban hiányzó jelölés. A szabálytalanságok oka sok esetben a szakismeret, illetve jogszabályismeret hiánya, máskor a hanyagság, vagy a minimálisra csökkentett dolgozói létszámból adódó túlterheltség. Szándékosság ritkán áll a jogszabályok megsértése mögött. A megnövekedett adminisztrációs terhek elsısorban a kis vállalkozások számára okoznak problémát, ami esetenként az élelmiszerbiztonság rovására megy. Az élelmiszerek nyomonkövethetıségének biztosítása területén javulás tapasztalható, de változatlanul általános tapasztalat, hogy a termék eredetét igazoló kereskedelmi dokumentumokon nincsenek feltüntetve a termék és az eredetet igazoló dokumentum összekapcsolhatóságához szükségesek adatok. Jellemzı hiba az élelmiszer-forgalmazás valamennyi területén a HACCP rendszer formális alkalmazása. A dolgozók nincsenek tisztában a rendszer lényegével, ami a szakismereti és jogszabály ismereti hiányosságokra vezethetı vissza. Az ellenırzések felvetettek néhány jogalkalmazási problémát is, melyre vonatkozóan munkatársaink jogszabály módosítást elıkészítı szakmai elıterjesztéseket készítenek. 3
MgSzHK ÉTbI Koordinációs és Minıségirányítási Laboratórium ÚJ ÉLELMISZER- ÉS TAKARMÁNY-MONITORING RENDSZER Nagy Attila, Józwiak Ákos, Gyetvai Béla A hatósági mintavételi rendszer átgondolása és szerkezetének újrafogalmazása az elmúlt években több ok miatt is szükségszerővé vált. Állandó problémát jelentett a monitoring eredmények megadása, mert mind a terv, mind a megvalósítás szintjén keveredtek a célok, így a hibakeresı mintavétel során nyert eredmények rontották a valós képet a hazai termékek állapotáról. Gondot jelentett a mintavételi helyek kiválasztása, mivel a központi célok nem egyértelmően jelentek meg a területi szerveknél, ahol a rendelkezésre álló információk alapján pontosan meg lehet tervezni a mintavételeket. Nagyon sok erıforrást igényelt a mintavételek megszervezése, kivitelezése és a minták beszállítása egyaránt, és ezek az erıfeszítések nem hoztak annyi eredményt, amennyit a befektetett energia alapján el lehetett várni. A rendszer nagyon statikus volt, nem tudta követni sem a nemzetközi, sem a hazai jelzéseket, de még a saját eredményeit sem. Mindezek természetesen nemcsak hazai problémák, így a Közösség statisztikai szervezete, az EUROSTAT is célul tőzte ki az élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos hatósági feladatok, így a mintavételekkel kapcsolatos fogalmak és eljárások egységesítését. Ez a kötelezettség minden tagországot érint, jelenleg a tervezés fázisában, de késıbb a bevezetés és használat során is. Célunk, hogy az egyéb okok miatt szükséges változtatás már ezt a fejlıdési irányt is figyelembe vegye. Ezért 2008-ban áttértünk az EUROSTAT által javasolt élelmiszer és takarmány mintavételi stratégiák alkalmazására. Az új rendszerben hatósági mintavétel két okból történhet: konkrét kivizsgáláshoz (gyanúhoz) kötıdve vagy tervezetten (monitoring). Gyanú alapján történı mintavételre sor kerülhet ellenırzés, szemle során, mikor igazolni kell valamilyen feltételezést. Sor kerülhet rá egy konkrét ügy, élelmiszer okozta megbetegedés, vagy annak gyanúja kivizsgálásakor, egy nem megfelelıség igazolása, vagy a fertızés, mérgezés forrása, lefolyása, kialakulása igazolása, stb. miatt. Bármelyik okból is kerül rá sor, a mintavétel során hibakeresı tevékenységet végzünk, az így kapott vizsgálati eredmény csak az adott ügy kapcsán alkalmas statisztikai feldolgozásra. Monitoring mintavétel: a korábbi szóhasználattól eltérıen a szakirodalom minden egyéb mintavételt monitoringnak nevez. 882/2004/EK r. 2(8) cikk: Monitoring: tervezett megfigyelés- vagy méréssorozat elvégzése, amelynek célja, hogy áttekintı képet adjon a takarmány- vagy élelmiszerjog, illetve az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok betartásának helyzetérıl. Az új rendszer szerint két típusa van: Objektív vizsgálati programok és Szelektív ellenırzési tervek. A rendszer újragondolásánál kiemelt szempont volt, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult alapelveket a lehetı legteljesebb mértékben figyelembe vegyük. 4
MgSzHK ÉTbI GONDOLATOK A MÉZ HAMISÍTÁSA KAPCSÁN MIT MIKOR MELY SZEREPLİ MIKÉPPEN MIÉRT HAMISÍT, HAMISÍTHAT? Búza László, M. Schill Judit, Debreczeni Lajos, Keresztúri József, Muránszky Géza A méz hamisítása hosszú történelmi múltra tekint vissza, hiszen az igazi méz és annak mennyisége, minısége, valamint értékesítési lehetısége több tényezıtıl függ: így méh-, méhlegelı-, méhész-, idıjárás- és piacfüggı. Tehát, ha sikerül a bizonytalan tényezıket kiváltani, és ezzel folyamatosan, a piacnak megfelelı mennyiségben, minıségben, olcsóbban lehet terméket elıállítani, fennáll a hamisítás kísértése. Miképpen hamisíthatják a mézet? A kipergetett mézek bármely mesterséges kezelése, a méz mennyiségi vagy minıségi befolyásolására, a rá jellemzı természetes mutatóinak megváltoztatására, avagy épp annak utánzására irányul, méznek nem nevezhetı termékhez vezet. A cukor, melasz, izocukor és bármely más egyéb anyag így például a C-vitamin, citromsav, virágpollen mézhez adása hamisítást jelent. Cukorból mézet? A hidrolízis jelen esetben amit a természetben a méhek saját invertáz enzimjükkel végeznek a kiinduló diszacharid molekulák, a szacharóz (répacukor, nádcukor) szétbontását jelenti egyszerő cukrokra (fruktózra és glükózra). Ez a folyamat megvalósulhat vizes cukoroldatban hı hatására, savak vagy enzim hozzáadására, valamint ezek kombinálásával. Ki hamisíthatja mézet? A mézlánc szereplıi az elsıdleges termelés alapanyag-beszállítóitól kezdve, a méhészek, mézfelvásárlók, mézcsomagolók, mézimportırök és a mézek nagy és kisforgalmazói is hamisíthatják a mézet, csalárd módon becsaphatják a lánc következı szereplıjét, így a végsı fogyasztót is. Arra is volt már példa, hogy a méhek hamisítottak, amikor a település szélén elhelyezett családok nem a virágzó repcérıl, hanem az állattartó telep melaszhordóiból győjtötték a kaptár lépeibe a család eleségét. Miként bizonyítható, hogy hozzáadott invertáz enzim van a mézben? A méhen kívüli mesterséges, enzimes cukor-hidrolízisre alapozott ipari mézgyártás elengedhetetlen szereplıjének, a hozzáadott invertáznak (β-fruktofuranozidáznak), amely molekula méretében különbözik a méhek természetes invertázától (alfa glükozidáz), a kimutatására egy kromatográfiás eljárás került kifejlesztésre. Mézet gyártani, a cukor savas hıkezelése útján? Gátat szab a hidroxi-metil-furfurol (HMF) keletkezése - savas közegben, melegítés hatására a hexózok (glukóz, fruktóz) bomlásterméke, amely egyszerő kémiai vizsgálattal kimutatható. Mi a lehetséges védekezés a hamisítványokkal szemben? A hazai termelık és forgalmazók érdekeit védendı, célszerő egy széleskörő méz-adatbázis létrehozása, amelyben a Kárpát-medence méztípusainak paramétereit tároljuk és rendszerezzük. Ezzel a fajtavédelem, az eredet bizonyítás mellett a hamisított mézeket is kiszőrjük. 5
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer Analitikai Nemzeti Referencia Laboratórium A 2008 ÉVI MÉZELLENİRZÉS ANALITIKAI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI Lıczi Edit, Ábrahám Györgyné, Szegedi Valéria, Szentgyörgyi Mária Magyarországon már jóval a honfoglalás elıtt foglalkoztak mézzel. A méhészeti ismereteket a rómaiak adhatták át a kelta és görög törzseknek, akik ezt továbbadták az avaroknak, majd a szlávoknak. A méhészkedést a Kárpát-medencébe érkezı magyarok tovább folytatták. A tevékenységet különféle törvények védték, a visszaéléseket a helyi igazságszolgáltatás torolta meg. 1569-ben például egy asszonyt égettek el máglyán, mert kifosztotta a kaptárokat. Az embereket évszázadok óta foglalkoztatja, hogy milyen egyéb módon lehet hasznosítani a mézet, de sajnos legalább ennyi ideje az is, hogy hogyan lehet azt hamisítani. A mézekrıl szóló elıírás az Európai Gazdasági Közösségek Tanácsának 2001/110/EK számú irányelve alapján készült, melynek megfelelı magyar szabályozást a Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-2001/110 sz. elıírása rögzíti. A forgalomba hozott mézekkel szembeni minıségügyi követelményeket a II. melléklet tartalmazza. A 2007 évi nyári kiemelt ellenırzés folytatásaként további mintákat vizsgáltunk a 2008. év során, elsıdlegesen az Élelmiszerkönyvi elıírások alapján. A mintavételezés az ország egész területére kiterjedt. A beérkezett mézminták következı paramétereit vizsgáltuk: nedvességtartalom, diasztázaktivitás, HMF, savfok, cukorösszetétel (fruktóz, glükóz, szacharóz), elektromos vezetıképesség, vízben oldhatatlan szilárdanyag-tartalom. A nyári ellenırzések során felmerült a gyanú, hogy bizonyos mézminták hozzáadott aszkorbinsavat tartalmazhatnak, ezért vizsgáltuk a minták C-vitamin tartalmát is. Elıadásunkban a kiemelt ellenırzések keretén belül beérkezett mézvizsgálati eredményeket ismertetjük. Bemutatjuk az Élelmiszerkönyvben szereplı paraméterek mézminták közötti alakulását, illetve a mézminták C-vitamin tartalmának vizsgálati eredményeit. A vizsgálatok során szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy szükséges a Magyarországon forgalmazott mézek folyamatos kontrollja. Míg az egyszerő vizsgálati módszerek (pl.: nedvesség, savfok, diasztázaktivitás, HMF., stb.) a méz minıségérıl adnak pontos képet, a nagy mőszeres vizsgálati módszerek (cukorösszetétel- és, C-vitamin tartalom meghatározása HPLC módszerrel) már konkrétan a mézek hamisítását igazolhatják. Ne felejtsük el azonban, hogy a hamisítási módszerek folyamatosan fejlıdnek. 2 éves tapasztalataink igazolják, hogy a jelenlegi mézszabályozás már nem elég a hamisítások feltárására, ezért szükséges új paraméterek bevétele a már meglévı Élelmiszerkönyvi elıírások közé, és ezzel párhuzamosan új módszerek kidolgozása, a meglévı mőszerpark korszerősítése. A magyar méztermelık, a mézfogyasztók, illetve a vizsgálatokat elvégzı hatóság közös érdeke, hogy a szabályozás szigorításával, illetve az országos vizsgálatok folyamatossá tételével továbbra is biztosíthassuk a magyar mézek kiváló minıségét. 6
MgSzHK ÉTbI Központi Takarmányvizsgáló Laboratórium MELAMIN ÉS A FEHÉRJE HAMISÍTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI Búza László, M. Schill Judit, Muránszky Géza, Keresztúri József A melamin, a 2,4,6, triamino-triazin (C 3 H 9 N 6 ) eddig is része volt napjainknak, de 2007-tıl már egy egészen különleges hangsúlyt kapott. 2007-ig a melamint mőanyag eszközök, bútorlapok, impregnált papírok, és gátló adalékok alkotórészeként ismertük. A melamin ezekbıl a mőanyagok használati tárgyakból kioldódhat, ezért is szabta meg az EU az erre vonatkozó határértéket. 2007. után a melamin már fehérjetartalom-emelı szerként vált ismertté és hírhedtté. Erre a célra a melamint olcsósága és könnyő hozzáférhetısége mellett a magas, 67%-os nitrogéntartalma teszi alkalmassá. Továbbá az, hogy az élelmiszerek, takarmányok összes fehérje-tartalmát a mai napig a minta nitrogén tartalmának meghatározása és a nitrogén fehérje szorzó számításával adják meg. 2007-ben indult el a történet, amikor az USA-ban a melaminnal dúsított alapanyagot tartalmazó állateledeltıl házikedvencek sokasága pusztult el. A bőnöst, a kínai rizsfehérje koncentrátumot hamar megtalálták. Ezt követıen az US FDA valamint a kínai hatóságok beavatkozása alapján az volt várható, hogy a melamin ügynek ezzel vége is lesz. Mindezek után 2008-ban, Kínában több gyermek lett beteg, illetve halt bele a melaminnal szennyezett tejpor fogyasztásába. Bár a melamin felhasználását okozó felelıst a kínai hatóságok nevesítették, és a szennyezett termékeket zárolták, a globális kereskedelem és munkamegosztás hatásai miatt gyakorlatilag bárhol és bármiben elıfordulhat melamin. Ezt a feltevést máris több mérési eredmény támasztja alá, tejporban, tejpor alapanyagot tartalmazó termékben, húsfélékben, tojásban, tojásport tartalmazó készítményekben,világszerte találnak melamint. A mindenütt megjelenı szennyezıanyag megengedett határértékét az EU-ban azóta 2,5 mg/kg élelmiszer szintre, a tolerálható dózist pedig 0,5 mg/ttkg/nap értékben szabták meg. A megfelelı érzékenységő és szelektív melamin-mérési igény természetesen elindította az analitikai fejlesztést is, ma már gyakorlatilag minden kromatográfiás technikára valamint ELISA technikára is kifejlesztettek metódusokat, melyek alkalmasak legalább 0,5 mg/kg melamin kimutatására. Laboratóriumunkban 2007-ben HPLC-MS módszerrel mértük állateledelek, takarmányok melamin-tartalmát. 2008 nyarától nagyobb érzékenységő, szelektívebb HPLC-MS/MS eljárást dolgoztunk ki, adaptáltuk a megfelelı minta-elıkészítési eljárást, és a mai napig több, mint 200 élelmiszerminta melamin tartalmát ellenıriztük. Az ellenırzések során találtunk néhány határérték feletti, illetve ahhoz közeli mennyiségő melamint tartalmazó kínai eredető élelmiszert illetve táplálék kiegészítıt, ugyanakkor a hazai elıállítású gyermektápszerek, tejpor-készítmények és egyéb élelmiszerek egyike sem kifogásolt. 7
1: Fejér Megyei MgSzH Regionális Élelmiszerlánc Laboratórium 2: MgSzHK ÉTbI Takarmány-biztonsági és minıségellenırzési Osztály KÉMIAI SZENNYEZİANYAGOK AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN DIOXINNAL SZENNYEZETT TAKARMÁNY OKOZTA ÉLELMISZERSZENNYEZÉSI ESEMÉNY Szipola Ilona 1, Holló-Szabó Péter 2 A közelmúltban az EU piacain forgalomba hozott dioxinnal szennyezett ír sertéshús esetében az ír hatóságok megállapítottak, hogy a szennyezés eredete a sertések takarmányára volt visszavezethetı. Hogyan lehetséges ez, mekkora a realitása az ilyen típusú szennyezéseknek, egyedi ügy volt, vagy egy rendszeresen visszatérı élelmiszerszennyezési esemény? Mi a helyzet Magyarországon? Felkészült-e a takarmányozási hatóság? Milyen típusú ellenırzések, mennyi vizsgálat történt a dioxinokra, PCBk-re vonatkozóan, milyen eredménnyel? A környezetben elıforduló dioxinok, furánok, PCB-k felvételének lehetséges módjait foglalja össze az alábbi ábra. Forrás Levegı (gız, por) Víz (üledék/iszap) Növények Talaj [adalékok ásványok] Sz. Állat tej/tojás/hús Hal [halliszt] Ember Szájon át/bırön keresztül Takarmányok dioxin szennyezettségét vizsgálva megállapították, hogy a halliszt és a halolaj a legsúlyosabban szennyezett takarmány-alapanyag, ezt követi az állati zsiradék, a szálastakarmányok dioxin szennyezettsége széles skálán mozog, a helyszíntıl, a talajjal való szennyezettség mértékétıl és a légszennyezési forrásoknak való kitettségtıl függıen. 2007-ben dioxin szennyezettség megállapítására 37, PCB-re 23 hatósági ellenırzı takarmányminta került vételre, melyekbıl dioxin esetében a vizsgáló hatósági laboratórium 2 alkalommal mutatott ki nem megengedett mennyiségő, ún. cselekvési szint feletti hatóanyag koncentrációt. A dioxinnal határérték felett szennyezett termékek esetén a takarmányozási hatóság megtette a szükséges vizsgálatokat és intézkedéseket, ideértve a RASFF gyorsriasztási rendszeren való értesítési kötelezettséget is. Az egyes takarmány alkotókban maximálisan megengedett PCDD-k, PCDF-ek és dioxinjellegő PCB-k értékeit a 10/2007. (II. 20.) FVM rendelet tartalmazza. 8
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer Toxikológiai Nemzeti Laboratórium ÉLELMISZEREKKEL ÉRINTKEZİ ANYAGOKBÓL KIOLDÓDÓ KÉMIAI ELEMEK VIZSGÁLATA ICP-MS KÉSZÜLÉKKEL Sugár Éva, Csermely Györgyné, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László Intézetünkben 2008.-tól Induktív Csatolású Plazma Tömegspektrométerrel (ICP-MS) vizsgáljuk az élelmiszerekkel érintkezı anyagokból kioldódó toxikus- és nehézfém szennyezıdéseket. Az ICP-MS vizsgálatot az MSZ EN ISO 17294-1 és az MSZ EN ISO 17294-2 szabvány szerint akkreditált vízvizsgálati módszerrel végezzük. Ebbe a vizsgálati csoportba tartozik minden olyan anyag, amely bármely módon érintkezhet az élelmiszerrel, pl. csomagoló papír, kartonpapír, szalvéta, kerámia edények, mőanyag edények, konyhai eszközök, evıeszközök, szifonpatronok, tea-filter stb. A mintaelıkészítés során a konyhai és a fogyasztási szokásokat szimulálva leggyakrabban híg ecetsavas vagy desztillált vizes kioldást alkalmazunk a vonatkozó szabványok szerint (MÉ 1-2-84/500, MSZ EN 645 és MSZ EN 647). A konyhai edényeket általában megtöltjük vagy bemerítjük híg savba vagy desztillált vízbe, a papír vagy egyéb csomagolóanyagokból pedig 10-10 g ot áztatunk be. A kioldást a felhasználási területtıl függıen vagy szobahımérsékleten 24 órás, vagy 80 C on 2 órás idıtartammal végezzük. A mintaelıkészítést követıen, további hígítás után, ICP-MS módszerrel történik az elemek meghatározása az oldatokból. Rendszerint alumínium, higany, kadmium, króm, nikkel és ólom vizsgálatára van szükség. a fent említett MSZ EN ISO 17294-1,2 szabvány 68 elem vizsgálatát teszi lehetıvé, amelybıl, egyenlıre, 44 elemre van az intézet akkreditálva. Az induktív csatolású plazma tömegspektrométer egy szimultán, sokelemes mérési rendszer. Az ICP-MS technika elınyei: az alacsony kimutatási határ, a nagy érzékenység és a megbízható szelektivitás. Ezek a tulajdonságok megfelelnek a jó laborgyakorlatra (GLP) épülı szigorodó minıségbiztosítási rendszer követelményeinek. Ez a módszer az élelmiszerekbıl kioldódó toxikus- és nehézfém-szennyezések vizsgálatához elınyös rendkívül alacsony kimutatási határai miatt.. A mintaelıkészítési folyamat lerövidítésével, mivel nincs szükség a minták dúsítására, a mérés megbízhatósága is javul, mert nem kerülhet a mintába a laboratóriumi munka során további környezeti szennyezés, amely az elemanalitikában sokszor problémát jelent. (Pl. az edényzet, vegyszerek és a levegı tisztasága) A vizsgálatok során kvadrupól rendszerő Thermo Elemental X-series ICP-MS készüléket alkalmaztunk, amelynek fontosabb beállítási paraméterei a következık: Plazmateljesítmény 1300 W Aeroszol-vivıgáz (Ar) 0.87 l min -1 Külsı gáz (Ar) 0.7 l min -1 Mintabeviteli térfogatáram 1 ml min -1 Közbensı gáz (Ar) 13 l min -1 Porlasztó Koncentrikus Elıadásunkban az eddig szerzett tapasztalatokat, eredményeket valamint a további célkitőzéseinket ismertetjük. 9
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer Toxikológiai Nemzeti Laboratórium EPOXIDÁLT SZÓJAOLAJ (ESBO) ÉS EGYES FTALÁT TÍPUSÚ MONOMER LÁGYÍTÓK KIMUTATÁSA POLIVINILKLORID (PVC) TÖMÍTİ BETÉTEKBİL Dr. Domoki János, Csermely Györgyné, Dobó Rudolf, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László Bár a PVC élelmiszerekkel érintkezésben történı felhasználása erısen visszaszorulóban van, a monomerjének (vinilklorid) kedvezıtlen toxikológiai megítélése és a környezetet károsító megsemmisítési lehetısége miatt, üveges termékek záró fedeleinek tömítı betétjeként történı felhasználása azonban kitőnı alkalmazástechnikai tulajdonságai miatt ma is általános. Erre a célra ún. lágy PVC-t használnak. Ennek elıállítása során a polimerhez akár több tíz százalékban arra alkalmas, kis molekulájú, ún. lágyítókat kevernek. Ezek a közelmúltig szinte kizárólag ftalát észter típusú vegyületek voltak. Ezek többsége, bár különbözı mértékben toxikusak, hormonszerő hatással bírnak és rákkeltı gyanúsak. Szigorúan csak az engedélyezett típusaik használhatók, és többségüknél, az élelmiszerekbe kioldódó megengedhetı maximális mennyiségük 0.3 30 mg/kg-os specifikus kioldódási határértékhez kötött. Kiváltásukra újabban epoxidált szójaolajat (ESBO) használnak. Az ESBO kevesebb toxikológiai aggályt vet fel, mint a ftalátok, de eleget ahhoz, hogy használatát szintén specifikus kioldódási határértékhez kellett kötni. Ezeknek a határértékeknek a betartását a fogyasztók egészségének védelme érdekében ellenırizni kell. Ebbıl a célból egy uniós körvizsgálathoz kapcsolódva irodalmi adatokra támaszkodva a helyi viszonyainknak és lehetıségeinknek megfelelı GC-MS analitikai módszert dolgoztunk ki PVC tömítı betétek ESBO és ftalát típusú lágyító tartalmának meghatározására. A módszer elvi menete a következı. Adott mennyiségő PVC tömítı betétet tetrahidrofuránban feloldunk, majd etanol hozzáadásával a polimert kicsapjuk. A felülúszó egy részét tercier-butil-metil-éterrel hígítva közvetlenül gázkromatografáljuk, és a ftalátokat MS-el, EI SIM üzemmódban detektáljuk. Az ESBO közvetlenül nem gázkromatografálható, nem határozható meg. Ezért a felülúszó egy másik aliquot részéhez fém nátrium és absz. etanol felhasználásával készített nátriumetoxi-etanolt adtunk az ESBO epoxi-zsírsavainak átészterezése, etilészterré alakítása céljából. A reakciót tercier-butil-metil-éter/hexán elegy és Na-citrát oldat hozzáadásával leállítottuk, majd a szerves fázisból injektálva a fentiek szerint GC-MS-el vizsgáltuk a mintát. A minıségi és mennyiségi meghatározást a szójaolaj jellegzetesen állandó és legnagyobb mennyiségben elıforduló zsírsav komponense, az olajsav alapján, az epoxi-olajsav-etilésztert mérve végeztük. A kalibrációt, a standardokat a mintákkal azonos módon feldolgozva készítettük, így a visszanyerés vizsgálatára nem volt szükség. A vizsgált anyagok kimutatási határa az adott molekulától függıen 0.01 µg/ml körüli. A módszer a PVC BHT antioxidáns tartalmának egyidejő meghatározására is alkalmas. 10
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer Toxikológiai Nemzeti Laboratórium AZ AFLATOXINOK KIMUTATÁSÁHOZ ALKALMAZOTT SZÁRMAZÉKKÉPZÉSI MÓDSZEREK Kunsági Zoltán, Sitkei András, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László Az aflatoxinok a természetben elıforduló karcinogén mikotoxinok, amelyeket penészgombák termelnek (Aspergillus flavus és Aspergillus parasiticus). Legalább 13 ilyen toxin fordul elı a természetben, melyek közül a B 1 számít a legmérgezıbbnek. A trópusi és szubtrópusi övezetben a nagy relatív páratartalom és a magas hımérséklet a toxinképzıdésnek kedvez, míg Magyarország klimatikus adottságai következtében az aflatoxikózis nem jelentkezik. Megbízható detektálásuk az importból származó élelmiszerek és takarmányok (elsısorban földimogyoró) miatt hazánkban is kiemelten fontos. Kimutatásukra a korábban alkalmazott vékonyréteg-kromatográfiás módszer helyett ELISA kitteket vagy a ma már leginkább elterjedt és legmegbízhatóbb technikát, a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiát (HPLC) alkalmazzuk. Az aflatoxinok HPLC-s módszerrel történı meghatározásánál az aflatoxin B 1 és G 1 származékképzése elengedhetetlen ahhoz, hogy növeljük az UV fény hatására bekövetkezı természetes fluoreszcenciát és ezzel megkönnyítsük ezek detektálhatóságát. Korábban az aflatoxinok származékképzéséhez trifluor-ecetsavat (TFA), piridium-bromidperbromidot (PBPB) vagy jódot használtak. Az MGSZH ÉTBI Élelmiszer Residuum Toxikológiai Diagnosztikai Laboratóriumában 2008-tól elektrokémiai cellával dolgozunk, melynek alkalmazásával a mobil fázisban lévı kálium-bromidból képzıdik a származékképzı reagens, a bróm. Az elıadás során a prekolonnás TFA-módszert, a posztkolonnás jódozást illetve a Kobra- Cell-lel végzett brómos származékolást hasonlítjuk össze. 11
MgSzHK ÉTbI Élelmiszer Toxikológiai Nemzeti Laboratórium ANTIBIOTIKUM SZERMARADVÁNYOK MEGERİSÍTİ MÉRÉSE Tölgyesi Ádám, Ácsné Kovacsics Loréna, Búza László Az állatgyógyászatban használt antibiotikum jellegő gyógyszerek az állati eredető élelmiszerekben felhalmozódhatnak és az ezen vegyületekre érzékeny fogyasztók számára toxikus hatással lehetnek. Az antibiotikumok és hasonló hatású szerek már régóta nagyon széles körben alkalmazott gyógyszerkészítmények, melyek számos fajtája ismert (penicillinek, makrolidok, tetraciklinek, aminoglükozidok, kinolonok, szulfonamidok). Ezen antibiotikumok gyors kvalitatív meghatározása négycsészés biológiai próbával lehetséges. Különbözı táptalajokon (M.Lutea, BGA ph=6, BGA ph=8, TMP) az antibiotikumot tartalmazó állati eredető élelmiszerek gátlási zónákat hozhatnak létre maguk körül. Az, hogy milyen táptalajon jön létre a gátlás a szermaradék jellegére utalhat. Viszont nem csak antibiotikum szennyezettség okozhat gátlási zónát, hanem számos más is pl. vitaminnal való kezelés. Ezért ezen biológiai próbát csak screening módszerként lehet alkalmazni. A biológiai próba nagy elınye az egyszerősége, gyorsasága és az olcsósága., monitoring szőrı vizsgálatra alkalmas. Annak eldöntése, hogy az élelmiszer valóban tartalmaz e antibiotikum maradványt és azt határérték feletti koncentrációban, csak nagymőszeres megerısítı méréssel lehet eldönteni. Az antibiotikum jellegére az adott táptalajon jelentkezı gátlás ad információt. M.Lutea ph 8.0 táptalajon jelentkezı gátlás a penicillin és a makrolid típusú antibiotikumokra, a BGA ph 6- os táptalajon tetraciklinre és kokcidiosztatikum jelenlétére, a BGA ph 7,2+TMP-s táptalaj a sulfonamid jellegő vegyületre, míg a BGA ph 8.0-s táptalaj az aminoglikozidok jelenlétére utal. Ezen vegyületek mőszeres analízise a vegyületek olykor nagyon is eltérı fizikai-kémiai tulajdonságaik és mérési koncentrációszintjeik miatt összetett, komplex feladat. Sokszor elegendı a folyadékkromatográfiás elválasztás technika alkalmazása, de vannak olyan mérések is, melyek nagyon érzékeny és szelektív folyadék-kromatográfiás-tandemtömegspektrometriás (QQQ LC/MS) technikát igényelnek. Az elıadás során ezen nagy mőszeres mérések alkalmazását, alkalmazhatóságát mutatjuk be. 12
MgSzHK ÉTbI Radioanalitikai Referencia Laboratórium VIZEK INDIKATÍV DÓZISÁNAK MEGHATÁROZÁSA Varga Beáta, Tarján Sándor A feladatátvétel során került az FVM Radiológiai Ellenırzı Hálózatának hatáskörébe a víz teljes indikatív dózisának meghatározása, amelyet a 201/2001 Korm. rendelet 0,1 msv/év lakossági dóziskorlát értékben határoz meg (Council Directive 98/83/EC). Az indikatív dózis a víz természetes és mesterséges izotóp tartalmából adódó dózisterhelésre ad felvilágosítást, nem tartalmazza a 40 K, 3 H, 222 Rn és leányelemei okozta lenyelési dózist. A víz fogyasztásából adódó dózisterhelésben legnagyobb súllyal a szakirodalmi adatok alapján a 226 Ra szerepel. A meghatározáshoz 50 l vízminta bepárlási maradékának feldolgozására van szükség. A hálózat összalfa és össz-béta mérést, gamma-spektrometriás elemzést végez a mintákból. A 2008-ban vizsgált mintegy 50 technológiai és ivóvíz minta eredményeinek kiértékelése során a következık állapíthatók meg: - az össz-béta aktivitás 0,035-0,340 Bq/l között van, mivel a 40 K aktivitás (0,014-0,330 Bq/l) nem tartozik bele az indikatív dózisba ezt levonva a maradék össz-béta aktivitás 0,006-0,097 Bq/l között mozog, ami az 1 Bq/l származtatott határértékhez képest egy nagyságrenddel kevesebb; - az össz-alfa aktivitás tekintetében már nem ennyire egyszerő a helyzet, a minták 12 %-ánál a származtatott határértéknél (0.1 Bq/l) magasabb az aktivitás, ami azt jelenti, hogy mindenképpen további vizsgálatra van szükség még normál körülmények között is (nem veszélyhelyzeti); - a gamma-spektrometriás vizsgálatokból lehet becslést adni a 226 Ra mennyiségére a vízben, 0,001-0,210 Bq/l, de ez az érték alábecsült, nem célszerő dózisszámításra használni; - az össz-alfa aktivitás felhasználásával a lehetséges természetes alfa-sugárzó izotópok közül a legnagyobb dóziskonverziós tényezıjő (a lenyelési dózis izotóp és korcsoport függı) izotóp jelenlétét, azaz a 226 Ra-t feltételezve, napi 2 l vízfogyasztással (WHO ajánlása) számolva a következı eredmény adódik: Korcsoport Vízminta 0,1mSv/év felett, az összes elemzetthez képest, % 1 év alatti gyerekek 78 1-2 év közötti gyerekek 16 2-7 év közöttiek 3 7-12 év közöttiek 13 12-17 év közöttiek 19 Felnıttek, 17 év felettiek 3 - budapesti ivóvíz mintából áll rendelkezésre urán alfa-spektrometriás elemzési eredmény is, összegezve az urán izotópokat a becsült 226 Ra koncentrációt, az össz-alfa méréshez képest 20 %-al nagyobb érték adódik, ami annyit jelent, hogy nem lehet egyértelmően kijelenteni a származtatott határértéknek való megfelelés esetén sem azt, hogy a víz indikatív dózisa alatta lesz a rendeletben megadott 0,1 msv/év dóziskorlátnak. Javaslat az ellentmondás feloldására a következı: a feldolgozandó vízminta mennyisége továbbra is 50 l, amelybıl a következı mérések elvégzése szükséges: össz-alfa és össz-béta aktivitás meghatározása, gamma-spektrometria, urán meghatározás, rádium meghatározás. A fenti elemzési eredmények birtokában egyértelmően eldönthetı, hogy az indikatív dózis szempontjából fogyasztható-e, illetve felhasználható-e a vizsgált víz. 13
1: Bács-Kiskun Megyei MgSzH Regionális Élelmiszerlánc Laboratórium 2: MgSzHK ÉTbI Radioanalitikai Referencia Laboratórium RADIOAKTÍV SZÉNIZOTÓP MEGHATÁROZÁSA NÖVÉNY MINTÁKBÓL Horváth Enikı 1, Varga Beáta 2, Tarján Sándor 2 Az elemek biogeokémiai körforgását elsısorban biológiai, kémiai, fizikai tényezık határozzák meg, de az emberi tevékenység is befolyásolja többé-kevésbé., A természeti vagy antropogén transzport folyamatok környezeti változásokat okozhatnak, amelyek rendszert alkotnak a természetben mőködı szabályozó, kiegyenlítı mechanizmusokkal. A szén, mint kulcselem biogeokémiai körforgása összetett jelenség, hiszen az élılényeket éppúgy magában foglalja, mint a szervetlen karbonát-rezervoárokat a közöttük levı komplex kapcsolatokkal együtt. A szén természetben elıforduló izotópjai: 12 C, stabil, elıfordulási gyakorisága 98,89 %; 13 C, stabil, elıfordulási gyakorisága 1.11 %, 14 C, radioaktív (T 1/2 =5730 év, E max =156 kev). Radioaktív szénizotóp képzıdik természetes úton, kozmikus sugárzás hatására, valamint emberi tevékenység hatására is. A légkörben elsısorban a légköri atomfegyver kísérletek révén nıtt meg jelentısen a koncentrációja, de a nukleáris ipar folyamatos üzemszerő kibocsátása is hozzájárul koncentrációjának növekedéséhez. A fosszilis tüzelıanyagok felhasználásának ugrásszerő növekedése viszont ellenkezı irányban hat, a légkörbe jutó CO 2 hígító hatása koncentrációcsökkenést eredményez. A bioszférában és az atmoszférában a szén fajlagos aktivitása azonos. A 14 C 94,3 % a hidroszférában, 3,8 % a bioszférában és 1,9 % az atmoszférában található. A légkör 14 C tartalma 1,57x10 17 Bq, a keletkezési sebessége 10 15 Bq/év, az akkumulálódott mennyiség pedig 8,27x10 17 Bq. Nyomottvizes atomerımőveknél (pl. Paks) normál üzemmenet során a légköri 14 C kibocsátás a domináns, jellemzıen a környezetbe jutó aktivitásnak mintegy 5 %-a kerül ki CO 2 -ként, míg a többi C m H n formában. Normál üzemmenet mellet általában a hatósági korlátnál 10 nagyságrenddel kisebb a kibocsátás mértéke. Az élelmiszerek 14 C tartalmának ellenırzési kötelezettségét és arról a jelentési kötelezettséget a 2000/473/Euratom irányelv tartalmazza, határérték megjelölése nélkül. Az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt kötelezı érvényővé vált az elemzésekre való felkészülés és a mérési eredmények közlése. A radiokarbon mérések célja az FVM Radiológiai Ellenırzı Hálózatában elsısorban tehát a környezetellenırzés, de további feladat lehet más területeken a kormeghatározás és a kutatásban izotóp-nyomjelzéses kísérletek lefolytatása is. Az izotóp meghatározása történhet folyadékszcintillációs berendezéssel, gázproporcionális mérıeszközzel és izotópok mérésére alkalmas tömegspektrométerrel. A minta-elıkészítés minden esetben a minta szén tartalmának szabályozott égetéssel történı CO 2 -á alakításával kezdıdik. A Hálózatban az újonnan beszerzett Carbolite-gyártmányú égetı-berendezésben a mintából 700 -on CuO katalizátoron keletkezett CO 2 -ot CarboSorbE reagensben nyeletjük el, majd alacsonyhátterő folyadékszcintillációs mérıkészülékkel (Quantulus 1250) határozzuk meg a 14 C izotóp mennyiségét. A béta-spektrum felvétele PermaFluorE szcintillációs koktél alkalmazásával történik. A jellemzı hatásfok érték 38,5% az elnyeletı folyadék és a szcintillátor 1:1 arányú keverékét alkalmazva. A Carbolite égetı-berendezés elınye, hogy a 14 C izotóp kinyerése mellett a 3 H izotóp kinyerése is elvégezhetı párhuzamosan. 14