Hipnózis mint sajátosan megváltozott tudati állapot Dr. Daubner Béla A hipnózis, hipnoterápia rövid története: Az alváshoz hasonló állapotokban (kiváltott módosult tudatállapotok) alkalmazott szuggesztiók gyógyításra való felhasználását az emberiség már több mint 4000 éve alkalmazza. Az ókor szuggesztióval gyógyító orvos papjaitól a középkor természetvarázsló orvosain, majd Gassner ördögűző szertartásain át közvetlen út vezet F.A. Mesmer animális magnetizmus -áig, majd Puységur márki mesterséges szomnambulizmusán és Braid immár hipnózis -nak nevezett gyakorlatán át a hipnózis első fénykoráig a XIX. Század végén, amelyet a Salpetriere-i és Nancy-i iskola - Charcot és Bernheim - tudományos vitája mellett olyan hipnózissal foglalkozó gyógyítók fémjeleztek, mint Sigmund Freud és Pierre Janet. A XX. Század elején a hipnózis méltatlanul háttérbe szorult a pszichoterápiában Freud negatív hatására. A hipnózist ugyanis ebben az időben alvásszerű állapotnak tartották, amelyben autoriter módon alkalmazott direkt szuggesztiókkal a tünetek megszüntetésére koncentráltak csupán. A fedőterápiaként alkalmazott hipnózis hatása még jól reagáló páciens esetében is csak rövid ideig tartott, és gyakran következett be tünetváltás. 1
A gyorsabb, hatékonyabb kezelési formák iránt a klinikumban egyre erősödő igény talaján az 1960-as évekre teremtődtek meg a szemléletváltás előfeltételei, s e váltás a hipnózis terápiás felhasználásának mai reneszánszához vezetett. A szemléletváltás a hipnóziskutatásból táplálkozott elsősorban amely elvezetett a hipnózis jelenségeinek megbízható leírásához, az elvárások, attitűdök, kontextuális hatások jelentőségének tisztázásához, a lényeges jelenségek és műtermékek elkülönítéséhez, az alvásszerűség mitoszának lehántásához stb. Közben a direkt autoritter hipnózis stílus átalakult, megjelentek a megengedő és indirekt hipnózis technikák, kidolgozták az autó hipnózis különböző formáit és jelenleg a modern, jól képzett hipnotizőrök hipnóterápiás gyógyító munkájában nem a terápeuta mágikus erejére hanem a beteg élményeire és eddig kihasználatlan adaptív lehetőségeire épít. A következő igen fontos lépés az interakciós (egymásra hatásos) folyamat komplex elemzése volt amely alaposan a vizsgálta, hogy hogyan hat egymásra a páciens szubjektív élménye, magatartása, a benne végbemenő élettani változások és a hipnoterápia személyközi klímája. A hipnózis jól kombinálható a magatartásterápiákkal, a dinamikusan orientált és pszichoanalitikus terápiákkal stb. a lgtöbb hipnózist alkalmazó pszichoterápeuta ma eklektikus szemléletü integratív hipnoterápiát alkalmaz, amelynél a hipnózist a beteg igényeinek és személyiségének, valamint a terápeuta képzettségének megfelelően a legkülönbözőbb más pszichoterápiás módszerekkel kombinálva, egyénileg és csoportban lehet használni, felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. 2
A hipnózis mint sajátosan módosult tudati állapot jellegzetességei: A hipnózis nem alvásszerű állapot, hiszen prof. Dr. Bányai Éva által kidolgozott és világszerte elterjedt aktív-éber hipnózisban erős motoros aktivitás (ergométeres bicikli hajtása) közben alkalmazott megfelelő szuggesztiók hatására is létrejön a tudatállapot módosulás és az összes relaxációs hipnózisban megfigyelt hipnotikus jelenség. A szubjektív élmény, a valóság percepció és kognitív folyamatok változásaira mind hagyományos relaxációs, mind aktív-éber hipnózisban az jellemző, hogy: a) csökken a valóságvizsgálat, így a hipnózisban lévő személy hajlamos a torzult realitás elfogadására (gyakran jelennek meg pozitív és negatív hallucinációk). b) a képzeleti tevékenység fokozódik c) a testi-érzékszervi élmények könnyen hozzáférhetők d) az érzelmek könnyebben mobilizálhatók e) az élmények gyakran verbálisan nem vagy nehezen fejezhetők ki f) az én-tudat torzulhat, testsémazavar, a testhatárok eltűnése, néha a hipnotizőrrel való egybeolvadás léphet fel g) az elsődlegesfolyamat-gondolkodás válik uralkodóvá h) gyakori az amnézia (emlékezet kiesés) i) gyakori a tér és időérzék torzulás j) a disszociatív képességek fokozódnak k) az akaratlagosan irányított aktusoknál a tervező funkció csökken, illetve néha teljesen megszűnik, ezért iniciatíva- hiány lép fel, ami teret enged a külső szuggesztiók teljesítésének l) mind relaxációs mind aktív-éber hipnózisban viszonylagos jobb féltekei működésű túlsúly alakul ki, ami kedvez a regresszív folyamatoknak. 3
m) a figyelem módosulása hipnózisban központi jelentőségű n) mivel a hipnotizált a világnak a hipnotizőr által kiemelt vonásaira irányítja a figyelmét, megváltozik számára az a strukturált vonatkozási rendszer, amely az élményt hordozza, elemzi és jelentését szolgáltatja, s így jön létre a tudati állapot gyökeres módosulása hipnózisban. o) gyakran jelenik meg önkéntelen együttmozgás, tükörtartás, együtt légzés stb. -interakciós szinkronitás, s ezután általában a hipnotizált egyre mélyebb hipnózisba kerül. p) a hipnotizált és hipnotizőr egymásrahangolódik ami egyre fokozódik a jól vezetett hipnózisban aminek következtében időlegesen erős emocionális kötődés, un. archaikus bevonódás alakul ki a hipnotizőr és hipnotizált között, amely leginkább a szülő gyerek érzelmi kapcsolathoz hasonló. Dr. Bányai Éva által a hipnózis szociál-pszicho-biológiai modellje szerint a hipnózis terápiás hatásának hátterében főként az áll, hogy azzal, hogy egy sajátos szociális kontextusban hipnózis -nak cimkézünk egy helyzetet, lehetővé tesszük, hogy két személy egy meghatározott - rövid - ideig, védett helyzetben, különösebb rizikó nélkül olyan intenzív kapcsolatba kerüljön egymással, amelybe egyébként csak szoros, intim személyközi kapcsolataiban (pl. szülő-gyerek kapcsolatban) kerül. Hipnózis során tehát új élmény- és magatartásmódok jelenhetnek meg, valósággal új horizontok tárulhatnak fel a folyamat mindkét résztvevőjénél, s ez lehetővé teszi, hogy a terápia során a folyamatot kontroláló, egységes, jól adaptált személy - a hipnoterápeuta - segítsen a páciens társas és biológiai adaptációjának hatékonyabbá válásában. Irodalom Bányai, É.1993 Hipnoterápia Psychiatria Hungarica VIII. évf. 3 sz. 169-179 4
Mészáros, I. (1984): Hipnózis. 2., átdolgozott, bővített kiadás. Budapest. Medicina Vas, J. (1990) Hipnoterápia borderline személyiségekkel: a hipnózis mint szabályozott regresszió eszköze a terápiás kapcsolatban. Psychiatr. Hung. 5. 445-451. 5