BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK FRANCIA NYELVEN NAPPALI tagozat KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS szakirány



Hasonló dokumentumok
Az energiapolitika szerepe és kihívásai. Felsmann Balázs május 19. Óbudai Szabadegyetem

AZ ENERGIAUNIÓRA VONATKOZÓ CSOMAG MELLÉKLET AZ ENERGIAUNIÓ ÜTEMTERVE. a következőhöz:

Villamos hálózati csatlakozás lehetőségei itthon, és az EU-ban

K+F lehet bármi szerepe?

Honvári Patrícia MTA KRTK MRTT Vándorgyűlés,

Közép és Kelet-Európa gázellátása

MEHI Szakmai Konferencia: Energiahatékonyságot EU-s forrásokból: Energiahatékonyság, Klímacélok, Energiabiztonság Október 28.

Zöldenergia szerepe a gazdaságban

Megnyitó. Markó Csaba. KvVM Környezetgazdasági Főosztály

A kohéziós politika és az energiaügy kihívásai: az Európai Unió régiói eredményeinek ösztönzése

MEE Szakmai nap Hatékony és megvalósítható erőmű fejlesztési változatok a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében.

A magyar energiapolitika alakulása az Európai Unió energiastratégiájának tükrében

Jövőkép 2030 fenntarthatóság versenyképesség biztonság

A fenntartható energetika kérdései

A villamosenergia-termelés szerkezete és jövője

Magyarország energiaellátásának általános helyzete és jövıje

Mi az az LNG? Globalizálódó gázpiacok

Átalakuló energiapiac

KIHÍVÁSOK, FELADATOK Energiapolitikai elképzelések az EU elvárásokkal összhangban. Dr. Szerdahelyi György

Uniós szintű fellépések Hosszú- és középtávú tervek. Dr. Baranyai Gábor Külügyminisztérium

A MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓ FELHASZNÁLÁS MAGYARORSZÁGI STRATÉGIÁJA

Megújuló energiaforrásokra alapozott energiaellátás növelése a fenntartható fejlődés érdekében

Fosszilis energiák jelen- és jövőképe

Energiapolitika hazánkban - megújulók és atomenergia

NEMZETI ÉS EU CÉLOK A MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓ PIAC ÉLÉNKÍTÉSE ÉRDEKÉBEN (kihívások, kötelezettségek, nemzeti reagálás)

Energiapolitika Magyarországon

Megújuló energia projektek finanszírozása Magyarországon

A megújuló energia termelés helyzete Magyarországon

Zöld beszerzés a Buy Smart+ projekt tapasztalatai

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Klímapolitika és a megújuló energia használata Magyarországon

Az és Magyarország villamosenergia stratégiájának kapcsolódásai (különös tekintettel az atomenergiára)

Történelem adattár. 11. modul A JELENKOR. Elérhetőségek Honlap: Telefon: +3620/

A magyar energiapolitika prioritásai és célkitűzései

A JÖVŐ ENERGIÁJA MEGÚJULÓ ENERGIA

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 7. (OR. en) Jeppe TRANHOLM-MIKKELSEN, az Európai Unió Tanácsának főtitkára

A bányászat szerepe az energetikában és a nemzetgazdaságban

Magyarország Energia Jövőképe

Kitekintés az EU földgáztárolási szokásaira

Kapcsolt energia termelés, megújulók és a KÁT a távhőben

MELLÉKLET. a következőhöz: A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak

A változatos NUTS rendszer

Közlekedésbiztonsági trendek az Európai Unióban és Magyarországon

Energiamenedzsment ISO A SURVIVE ENVIRO Nonprofit Kft. környezetmenedzsment rendszerekről szóló tájékoztatója

AZ ENERGIAJOG LEGÚJABB KIHÍVÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ INTELLIGENS RENDSZEREKRE

MELLÉKLETEK. a következőhöz: A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az Energia[Forradalom] Magyarországon

Dr. Stróbl Alajos. ENERGOexpo 2012 Debrecen, szeptember :50 12:20, azaz 30 perc alatt 20 ábra időzítve, animálva

Az Európai Uniós éghajlat-politika prioritásai, kitekintéssel a hazai aktualitásokra Koczóh Levente András LIFE projekt koordinátor-helyettes

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA

Integrációtörténeti áttekintés. Az Európai Unió közjogi alapjai (INITB220)

Az energiapiac helyzete Magyarországon a teljes piacnyitás kapujában. Előadó: Felsmann Balázs infrastruktúra ügyekért felelős szakállamtitkár

GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR, GÖDÖLLŐ. A NUTS rendszer

KOZJAVAK.HU. Az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport blogja ENERGIAUNIÓ MEGSZILÁRDÍTÁSÁHOZ VEZETŐ ÚT. Lovas Dóra

Az energiapolitika fogalma. Az Európai Unió energiapolitikája. Az európai energiastratégia fő célkitűzései. Az energiapolitika tartalma

A hazai beszállító ipar esélyeinek javítása innovációval a megújuló energiatermelés területén

Az Európai Unió. Az Európai Unió zászlaja 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként. Az Unió tagállamai

MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁBAN KÜLÖNÖS S TEKINTETTEL A

Tervezzük együtt a jövőt!

Ajkai Mechatronikai és Járműipari Klaszter Energetikai Stratégiája December 8.

tanév tavaszi félév. Hazánk energiagazdálkodása, és villamosenergia-ipara. Ballabás Gábor

Téli energia csomag, a zöldenergia fejlesztés jövőbeli lehetőségei

A megújuló energiaforrások környezeti hatásai

A magyar gazdaság főbb számai európai összehasonlításban

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

ENERGIABIZTONSÁG 2009 Földgáz és energiabiztonság Rahóty Zoltán E.ON Földgáz Trade. Budapest, május 11.

Energiatárolás szerepe a jövő hálózatán

A NEMZETI MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓ STRATÉGIA. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

A fenntarthatóság útján 2011-ben??

MIÉRT ATOMENERGIA (IS)?

MAGYAR HALGAZDÁLKODÁSI OPERATÍV PROGRAM MAHOP

***I AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSPONTJA

Amit a zöld beszerzésről tudni kell. Bevezetés. Varga Katalin Energiaklub Budapest, december 11.

7. Hány órán keresztül világít egy hagyományos, 60 wattos villanykörte? a 450 óra b 600 óra c 1000 óra

A villamosenergia-termelés szerkezete és jövıje

Belső piaci eredménytábla

Egészség: Készülünk a nyaralásra mindig Önnél van az európai egészségbiztosítási kártyája?

Széndioxid-többlet és atomenergia nélkül

A NAPENERGIA PIACA. Horánszky Beáta egyetemi tanársegéd Miskolci Egyetem Gázmérnöki Tanszék TÉMÁIM A VILÁG ÉS EURÓPA MEGÚJULÓ ENERGIAFELHASZNÁLÁSA

E L Ő T E R J E S Z T É S

A Nemzeti Energiastratégia keretében készülő Távhőfejlesztési Cselekvési Terv bemutatása

Vajai László, Bardócz Tamás

Energiatakarékossági szemlélet kialakítása

Sajtótájékoztató február 11. Kovács József vezérigazgató

L 165 I Hivatalos Lapja

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN

Mit jelent számomra az Európai Unió?

A8-0061/19 AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI * a Bizottság javaslatához

MAGYARORSZÁG ÉS A KÖRNYEZŐ EURÓPAI UNIÓS

Zöldenergia Konferencia. Dr. Lenner Áron Márk Nemzetgazdasági Minisztérium Iparstratégiai Főosztály főosztályvezető Budapest, 2012.

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK. Pénzügyi információk az Európai Fejlesztési Alapról

TARTALOMJEGYZÉK 1. KÖTET I. FEJLESZTÉSI STRATÉGIA... 6

2017. évi energiafogyasztási riport Rákosmente Kft.

Felkérjük a Tanácsot, hogy vizsgálja meg a szöveget annak érdekében, hogy általános megközelítést lehessen elérni a határozati javaslatról.

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Elemzés a megújuló energia ágazatról - Visegrádi négyek és Románia 2012

Energia- és klímapolitikai stratégiaalkotás és tervezés

Az Országgyűlés / (...) OGY határozata. az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséről. (javaslat)

Tóth László A megújuló energiaforrások időszer ű kérdései Fenntartható Jöv ő Konferencia Dunaújváros május 3. 1

11129/19 be/zv/ik 1 ECOMP.1

Átírás:

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK FRANCIA NYELVEN NAPPALI tagozat KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIASTRATÉGIÁJA BIOÜZEMANYAGOK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS TÜKRÉBEN Készítette: Medla Hajnalka Budapest, 2011

TARTALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 5 ÁBRÁK JEGYZÉKE... 6 1. BEVEZETÉS... 7 2. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA... 9 2.1. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGSZERŰSÉGE... 9 2.2. AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE... 9 2.3. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK STRATÉGIAI ÉS SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN... 12 3. ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI... 15 3.1. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉRTELMEZÉSE... 15 3.2. ENERGIAHORDOZÓK SZEREPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBAN... 16 3.3. SZÁLLÍTÁS... 18 3.4. ELLÁTÁSBIZTONSÁGOT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK... 20 3.5. MEGOLDÁSOK A MEGFELELŐ ELLÁTÁSBIZTONSÁG KIALAKÍTÁSÁRA..... 20 3.6. ENERGIA 2020: A VERSENYKÉPES, FENNTARTHATÓ ÉS BIZTONSÁGOS ENERGIAELLÁTÁS ÉS FELHASZNÁLÁS STRATÉGIÁJA... 24 4. MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓK JELENLEGI FELHASZNÁLÁSA... 27 4.1. NAPENERGIA... 27 4.2. SZÉLENERGIA... 28 4.3. GEOTERMIKUS ENERGIA... 29 4.4. VÍZENERGIA... 30 4.5. BIOMASSZA... 31 4.6. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN... 32 3

5. BIOÜZEMANYAGOK... 35 5.1. BIOÜZEMANYAGOK MEGHATÁROZÁSA... 35 5.1.1. ELSŐ GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG: BIOETANOL... 36 5.1.2. ELSŐ GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BIODÍZEL... 37 5.1.3. MÁSODIK GENERÁCIÓS ALKOHOL TARTALMÚ BIOÜZEMANYAG: BIOBUTANOL... 39 5.1.4. MÁSODIK GENERÁCIÓS BIOÜZEMANYAG: BTL ÜZEMANYAG... 39 5.2. BIOÜZEMANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSI ÉS FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEI..... 40 5.3. A BIOÜZEMANYGOKRA VONATKOZÓ TÁMOGATÁSOK... 43 5.4. BIOÜZEMANYAGOK HASZNOSÍTÁSÁNAK GAZDASÁGOSSÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEI... 45 6. BIOÜZEMANYAGOK HATÁSA A GAZDASÁG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN... 49 6.1. KÖZLEKEDÉS... 49 6.2. MEZŐGAZDASÁGI HATÁSOK, ÉLELMISZERTERMELÉS... 51 6.3. ENERGIAPOLITIKA... 52 6.4. KÖRNYEZETPOLITIKA, ÜVEGHÁZHATÁS... 53 6.5. EGYÉB GAZDASÁGI HATÁSOK... 55 7. BIOÜZEMANYAGOK JÖVŐBELI KILÁTÁSAI, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK. 58 7.1. LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK... 58 7.2. JELENLEGI ÉS JÖVŐBELI KILÁTÁSOK... 60 8. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK... 62 MELLÉKLET... 65 IRODALOMJEGYZÉK... 76 4

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. sz. táblázat: Nemzeti átfogó célkitűzések... 65 2. sz. táblázat: Bioetanol előállítására felhasználható alapanyagok és alkohol-kinyerés lehetőségei... 66 3. sz. táblázat: Első és második generációs biodízel... 67 4. sz. táblázat: Bioetanol termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban... 68 5. sz. táblázat: Biodízel termelés az Európai Unió tagállamaiban, 2008-ban... 69 6. sz. táblázat: Az Európai Unió 2007-ben közlekedéshez felhasznált bioüzemanyag aránya (tonnában)... 70 5

ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A Nabucco-gázvezeték tervezett útvonala... 71 2. ábra: A megújuló energiaforrások felhasználásának aránya 2007-ben az Európai Unióban72 3. ábra: A megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből 2007.ben az Európai Unióban... 73 4. ábra: A BTL üzemanyag előállításának lépcsői... 74 5. ábra: Energiamérleg a felhasznált nyersanyag alapján... 75 6

1. BEVEZETÉS Nem csak az számít, hogy mit teremtünk, hanem az is, hogy mit nem akarunk elpusztítani magunk körül. John Sawhill A folytonos energiafelhasználás hozzátartozik a XXI. századi ember mindennapjaihoz. Életünket ehhez igazítva alakítjuk, a mindenkori fejlődést erre alapozzuk. Viszont a XX. században megszületett az a felismerés, hogy a Föld természeti erőforrásai végesek, melyek nem képesek ellátni korlátlan mértékű modernizációt és növekedést. Az elmúlt évtizedek alapján nem vonható kétségbe, hogy a világ energiaigénye a jövőben tovább emelkedik, ami miatt a Föld energia utánpótlása veszélybe kerül, ennek már ma is érzékeljük előjeleit. Magától értetődő lenne az alternatív energiaforrások kiterjedtebb felhasználása, azonban tény, hogy utóbbiak alkalmazása nem fogja teljes egészében, egyik pillanatról a másikra megoldani sem a környezetszennyezési, sem az energiaellátási problémákat, de nagyban hozzájárulhat a környezettudatosabb és élhetőbb energiagazdaság megteremtéséhez. Ezek alapján az Európai Uniónak újra kellett gondolnia energiastratégiáját, lehetőségeit hozzá kellett igazítania a megváltozott körülményekhez, és egy a fenntartható fejlődést támogató, megújuló energiapolitikát kellett létrehoznia. Viszont ezen a területen, az elméleti síkon megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítása sokszor nem olyan egyszerű. Sok esetben a megoldás keresése már a tárgyalások első fázisában falakba ütközik, mert a közgazdászok, politikusok és tudósok azon vitáznak, hogy mekkora mértékű valójában az előttük álló probléma, így a tanácskozási folyamat a végleges döntés és eredmény meghozataláig hosszú időt vesz igénybe. A gyakorlati alkalmazás pedig csak ezek után jön. Az Európai Unió felismerte, hogy napjainkban az energiafelhasználás tárgyköre összekapcsolódva a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kollektív fellépést igényel. Az Európai Unió feladata, hogy polgárait versenyképes, fenntartható és biztonságos energiával lássa el. Az Európai Unió energiastratégiájával a tagállamokat energiatakarékosságra és a megújuló energiaforrások egyre nagyobb mértékű használatára ösztönzi. A természetben található energiahordozók többsége a földkéregből kitermelt anyag, ezeket nevezzük nem megújuló energiaforrásoknak, mint például a hasadóanyagok, a szénhidrogének (kőolaj, földgáz) és az ásványi szenek, a többi a bioszférából nyert megújuló energiaforrás, ezek közé soroljuk a nap-, szél-, víz-, geotermikus energiát és a biomasszát. 7

A megújuló energiaforrásokon belül érdemes részletesen foglalkozni a bioüzemanyagok jelenlegi és jövőbeli jelentőségével. Főként azért, mert megoldást jelenthet a szénhidrogén függőségre, és a mezőgazdaság túltermelési válságára. A bioüzemanyagok közé tartozik a bioetanol és a biodízel, mindkettő más-más tulajdonságokkal rendelkezik. A biodízel a hagyományos, kőolajalapú hajtó- és kenőanyagok helyettesítésére szolgál. A bioetanol benzint helyettesít, vagy annak adalékaként alkalmazható. Viszont a fent említett bioüzemanyagok nem csak előnyökkel, hanem a megalapozott kutatások alapján hátrányokkal is rendelkeznek, és a gazdaság különböző területeire sem elhanyagolható jelentőségű hatást gyakorolnak, melyekre a későbbiekben egy külön alpontban részletesen, nagy hangsúlyt fektetve térek ki. Szakdolgozatomban megpróbálok részletes és érthető képet adni az Európai Unió energiapolitikájáról, ennek fejlődéséről a fontosabb állomásokat kiemelve. Az Európai Unió energiastratégiájának általános bemutatását, a megújuló energiaforrások szabályozási környezetét és jelenlegi felhasználását három különálló fejezetben fejtem ki. Ezután az ellátásbiztonság megteremtésének lehetőségeiről adok áttekintést, majd a megújuló energiaforrások csoportján belül a bioüzemanyagokkal foglalkozom részletesen, ezen felül felhasználásuk hosszú távú lehetőségeit, későbbi gazdasági, energetikai hatásait vizsgálom. 8

2. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA 2.1. A KÖZÖSSÉGI ENERGIAPOLITIKA SZÜKSÉGSZERŰSÉGE Az együttműködő tagállamoknak az integráció kialakulása óta nem sikerült közös energiapolitikát létrehozniuk. Az energiapolitika annak ellenére nemzeti hatáskörben maradt, hogy az Európai Unió alapját létrehozó három szerződés közül kettő, az Európai Szén- és Acélközösséget 1 létrehozó Párizsi Szerződés (1951) és az Európai Atomenergia-közösséget 2 megalapító Római Szerződés (1957) is az energiapolitika köré épül. A közös energiapolitika kialakulásának hiányát számos ok magyarázza, ide sorolható egyrészt, hogy az energiaszektor mindig stratégiai súlyú ágazatnak számított, ezért a tagállamok ezt a területet nem akarták kiadni irányításuk alól, másrészt az egyes nemzeti érdekek az energiapolitikában jelentősen eltérő irányokat mutattak. A fent említett okok ellenére számtalan indok sürgeti a közösségi szintű energiapolitika megteremtését. A legfőbb érv, hogy az Európai Unió csak egységes fellépéssel tud meghatározó alkupozíciót szerezni Oroszországgal szemben, másfelől az éghajlatváltozás elleni tárgyalásokon csak kollektíven tudja megfelelő súllyal képviselni érdekeit, továbbá az energiahálózatok összekapcsolása az Unió versenyképességének javulását szolgálja. 2.2. AZ EURÓPAI UNIÓ ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK FEJLŐDÉSE Az 1951-ben megalakult Európai Szén- és Acélközösség célja a német és francia szén- és acéltermelés összehangolása és egy új európai háború lehetőségének megelőzése, megakadályozása volt, mivel a hadviselésnek nélkülözhetetlen feltétele a szén- és acélipar hadi termelése. Ahogy a szén szerepe az egyes tagállamok energiaellátásában csökkenni kezdett, úgy szorult egyre inkább háttérbe az Európai Szén- és Acélközösség jelentősége, majd 2002. július 23-án meg is szűnt. Az Európai Atomenergia-közösség 1957-ben jött létre, az Európai Gazdasági Közösséggel egy napon. Az aláíró felek az atomenergia békés célokra történő felhasználásáról, valamint az atomenergia fejlesztésének összehangolásáról és a védelmi szabályok közös kialakításáról rendelkeztek. 1 Európai Szén- és Acélközösség más néven Montánunió, ESZAK, tagjai: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság 2 Európai Atomenergia-közösség más néven EURATOM, tagjai: Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Német Szövetségi Köztársaság 9

Az 1960-as évek után a Közösségben az energiafelhasználás szerkezete nagymértékben átalakult. A szén felhasználása a gazdaságban egyre inkább visszaesett, míg a kőolaj és egy másik energiahordozó, a földgáz is egyre jelentősebb szerepre tett szert. Így az 1973-as és 1979-es olajárrobbanás hatására a közösségi jogalanyokban számos témában feltűntek az energiapolitikai témájú határozatok, ajánlások. Ide tartozik elsősorban a közösségi energiapolitika sürgős létrehozása, az energiafogyasztás- és import csökkentése, a nukleáris beruházások fokozása és a megújuló energiaforrások fejlesztése. Az 1970-es években a Közösség energiafelhasználása csökkent, ez alapján megállapítható, hogy az energiahatékonysági programok eredményesnek bizonyultak. Ekkorra világossá vált, hogy a nukleáris erőmű programok a tervezet szerint nem teljesíthetők, megvalósításuk gazdasági és politikai akadályokba ütközik. Ettől kezdve az Európai Atomenergia-közösség jelentősége csökkenni kezdett. Az 1985-ös Fehér Könyvben az egységes belső piacra vonatkozó elképzelés az energiapiacokat is érintette, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy az egységes energiapiac elősegíti a versenyképesebb európai gazdaság kialakulását. A Közösség importfüggősége egyre inkább súlyosbodott az évek során. 1991-ben az Európai Közösség akkori tagállamaival együtt, összesen 51 állam 3 létrehozta az Európai Energia Chartát, előmozdítva ezzel a nemzetközi energiai együttműködést. Az Európai Energia Charta keretein belül jött létre 1994-ben az Energia Charta Egyezmény, amely jogilag kötelező szabályokat írt elő a külföldi beruházások, az energiakereskedelem, a vitarendezés és az energiahatékonyság területén. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió számára a legérzékenyebb pont az volt, hogy Oroszország nem ratifikálta az egyezményt, ezzel jelezve, hogy harmadik fél számára nem nyitja meg energiaszállító kapacitásait. Az 1990-es években a Közösség az energiapiacok liberalizációjára és az egységes piac létrehozására fektette a hangsúlyt, ehhez hozzájárult, hogy az 1993-ban hatályba lévő Maastrichti Szerződéssel ugyancsak bővültek a környezet- és energiapolitikai célok. A következő lépés 1994-ben a Zöld Könyv 4 majd ezt megerősítve 1995-ben a Fehér Könyv 5 kiadása volt. A Fehér Könyv általánosan meghatározza az Európai Unió energiapolitikáját, bemutatja a gazdasági környezet sajátosságait, az ehhez való alkalmazkodás módját és a belső piac megteremtésének lehetőségeit. Az általános célkitűzéseken felül lefekteti az 3 Az Egységes Európai Charta aláírói: európai kontinens szinte összes tagállama, a volt szovjet utódállamok, Japán, Ausztrália, Törökország, USA, Kanada 4 Az Európai Bizottság által kiadott vitaindító dokumentum, melynek célja rámutatni egy adott ágazat legfontosabb megoldatlan kérdéseire, és felhívni az ágazat szereplőit az állásfoglalásra. 5 Az angol törvény-előkészítési gyakorlatból átvett sajátos műfaj": valamely nagy horderejű kérdés tervezett kezelési módjáról készült átfogó elemzés, amely iránymutatásul szolgál a későbbi jogszabályalkotás számára. 10

energiapolitika három fő kérdéskörét: az ellátás biztonságát, a környezet védelmét és a versenyképességet. 1998-ban a Tanács az energiapolitika fejlesztésére ötéves (1998 2002) cselekvési programot fogadott el, az 1995-ben kiadott Fehér Könyv céljai teljesítésének érdekében. Az 1990-es évek elején az európai villamos- és gázhálózat kiépítésére és a szállítás feltételeinek meghatározására irányelvek születtek. Az 1991-ben hatályba lépett villamosenergiatranzit-irányelv 6 az energiaszektor liberalizációját sürgette, ehhez hasonló célokat fogalmazott meg az 1992-ben meghozott gáztranzit-irányelv 7. Ezek az irányelvek elősegítették a villamos energia és a gáz szállítóvezetékeinek összekapcsolását. A Tanács által 1996-ban bevezetett irányelv 8 lehetővé tette, hogy a szükséges feltételek teljesítése mellett bárki építhessen erőművet és létrehozhasson villamos energiát a Közösség területén belül. Az 1998-as irányelv 9 pedig diszkrimináció mentesen, nyilvános feltételek mellett engedélyezte a gázipari létesítmények építését és üzemeltetését. 2000-ben az Európai Bizottság az energiaellátás biztonságáról szóló Zöld Könyvet adott ki, amely rávilágított arra, hogy az Európai Unió jelenlegi nagymértékű energiaimportfüggősége súlyos veszélyeket rejt magában, mert ez könnyen ellátási nehézségek kialakulásához vezethet és gyengíti a szolgáltatás biztonságát. Még ebben az évben kiadott Lisszaboni Stratégia című dokumentum egyik fontos pontja a gáz- és villamosenergia-szektor liberalizációja. Egyes tagállamok között a liberalizáció kiszélesítésében gondok merültek fel, mert bizonyos országok hálózatai fizikailag nem voltak megfelelő mértékben összekapcsolva. Számos más probléma is felmerült a régi irányelvekkel kapcsolatban, amely a Közösséget új irányelvek kidolgozására késztette. Ezután, 2002-ben a Bizottság két irányelvtervezetet fogadott el, melyek témája az Európai Unió energiaellátási biztonsága volt. Majd, még ebben az évben határoztak arról, hogy 2004- től a nem-háztartási felhasználók szabadon dönthetnek arról, hogy mely gáz- és villamosenergia-szolgáltatót választják. A 2003-ban nyilvánosságra hozott új villamosenergia- 10 és új gázirányelv 11 meghatározta a liberalizáció pontos menetét az előbb említett szektorokra vonatkozóan. A két irányelv azt is előírta, hogy az uniós állampolgárok 2007. július elsejétől szabadon választhatják meg gáz- és 6 A Tanács 90/547/EGK irányelve 7 A Tanács 91/296/EGK irányelve 8 A Tanács 96/92/EK irányelve 9 A Tanács 98/30/EK irányelve 10 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve 11 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve 11

villamosenergia-szolgáltatójukat, ezt azonban nem tudták megvalósítani, mert az egyes tagállamok késve nyitották meg piacaikat és az irányelvek előírásait sem megfelelően vették át. Az Európai Bizottság 2006-ban kiadta az Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért 12 című Zöld Könyvet, melyet az orosz-ukrán gázvitákra és az energiaváltozásra vonatkozó nyugtalanságra adott válaszként értékelhetünk. A Zöld Könyv hat kiemelt cselekvési területre koncentrál, a villamos energia és a gáz belső piacának kiteljesedésére, az ellátás biztonságának garantálására, az éghajlatváltozás kezelésére, az innováció ösztönzésére és egy energiaügyi külpolitika kialakítására. A piac nem megfelelő működése miatt a Bizottság olyan javaslatot dolgozott ki, amely a valós versenyen alapuló villamosenergia- és földgáz-szektor megvalósítását célozta meg. Ezt a javaslatot 2007-ben tették közzé, később harmadik energiacsomag néven vált ismertté. A harmadik energiacsomag lényege az energiatermelési tevékenység tényleges elválasztása a hálózatüzemeltetési tevékenységtől. 2008-ban az Európai Unió kiadta az Éghajlat-változási és Energiacsomagot, amely nagy előrelépés volt a közös energiapolitika felé. Legfontosabb célkitűzései: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 20 százalékkal való csökkentése 1990-hez képest, a megújuló energiaforrások aránya érje el 2020-ra az Európai Unió energiafelhasználásának 20 százalékát és az energiafogyasztás 20 százalékkal történő csökkentése. Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere 13 az Éghajlat-változási és Energiacsomag kulcspontja, célja, hogy a részt vevő vállalatok kibocsátáscsökkentési céljaikat a legköltséghatékonyabban érjék el. 2.3. A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK STRATÉGIAI ÉS SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az energiaforrások alapvetően két csoportra oszthatók, a kimerülő és megújuló energiahordozókra, viszont ez a megkülönböztetés nem teljes mértékben egyértelmű és helytálló, mivel az egyes energiaforrások felhasználhatósági intervalluma az emberi tevékenység intenzitásától és módjától is függ. A kimerülő energiahordozók is újratermelődnek, de ha kiaknázásuk mértéke gyorsabb, mint az újraképződés mértéke, ahogy ez napjainkban egyre inkább tapasztalható, fennáll a források elapadásának veszélye, amely 12 Európai Bizottság, 2006 13 Emissions Trading System (ETS) 12

súlyos környezeti, gazdasági és társadalmi következményekkel járhat. Ezért is követeli meg a fenntartható fejlődés, hogy az emberi tevékenység ne vezessen a kimerülő források valós elapadásához, és ne korlátozza a megújulók újratermelődését. A XXI. századra egyértelművé vált, hogy a megújuló energiaforrások egyre nagyobb mértékű felhasználása megoldást jelenthet a súlyosbodó energiaproblémákra. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a megújuló energiahordozók az energia előállítása közben egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben bocsátanak ki a környezetre káros anyagokat. Ezért a nap-, víz-, geotermikus- és szélenergia, valamint a biomassza hasznosítása az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátásának csökkentéséhez vezet. Ezen kívül lényeges érv, hogy a megújuló energiaforrások használata csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függést, ami elősegíti az ellátásbiztonság növekedését. 2004-ben Az Európai Unió összes energiafelhasználásának csak 6,2 százaléka származott megújuló energiaforrásból, ez meglehetősen szerény részesedés, viszont a megújuló energiahordozók jelentőségének növelésére vonatkozó törekvések kedvező képet mutatnak. Az Európai Unió láthatóan felismerte, hogy klímapolitikájának érvényesítése, ezáltal az elengedhetetlen változtatások megvalósítása nem tűr halasztást, a problémák jelentkezése nem a messzi jövőben várható, hanem már jelen vannak mindennapi életünkben, ezért most kell cselekedni. Az Európai Bizottság által 1997-ben kiadott a megújuló energiaforrásokról szóló Fehér Könyv megfogalmazta, hogy a megújuló energiahordozók rendkívül jelentősek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ez a dokumentum célul tűzte ki, hogy az Európai Unió a 2000-es évi 6 százalékos megújuló energiafelhasználását 2010-re 12 százalékra növelje. A Fehér Könyv hozta nyilvánosságra a megújuló energiákkal kapcsolatos cselekvési tervet és közösségi stratégiát, kiemelve az összes megújuló energiaforrás fejlesztését és a szilárd szakpolitikai háttér létrehozását. Az Európai Parlament és a Tanács két fő irányelvet határozott meg. Az első 14 a megújuló energiahordozókból előállított villamos energia támogatására jött létre, amely kötelező célokat fogalmaz meg a tagországok számára. Ez a dokumentum előírja, hogy az 1997-es évi 13,9 százalékos uniós átlagot, 2010-re 22,1 százalékra kell növelni az előbb említett 2010-es 12 százalékos megújuló arányt is figyelembe véve. A második irányelv 15 a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának 14 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányleve 15 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve 13

előmozdítását tűzte ki célul. Később a fent említett két irányelvet, a 2008 végén elfogadott klímacsomag részeként hatályba lépő új irányelv 16 hatályon kívül helyezte. Emellett 2005-ben a Bizottság elfogadta a biomasszával kapcsolatos cselekvési tervet, ennek oka, hogy már 2004-ben az Európai Unió energiaszükségleteinek 4 százalékát biomasszából fedezte, és ha saját potenciálját teljes mértékben hasznosítaná, 2010-re megduplázhatná a biomassza felhasználását a Közösségen belül, így nem véletlen, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szabályozásban kiemelten kezelik a biomassza kérdését. Az Európai Unió 2007-ben elfogadta az Energia és Klímacsomagot, majd 2008-ban az Éghajlat-változási és Energiacsomagot, amelyben az Unió vállalta 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok 20 százalékkal való csökkentését, a megújuló energiaforrások arányának 20 százalékra történő növelését a teljes energiafelhasználáson belül, valamint az energiafogyasztás 20 százalékkal való mérséklését, ezzel pedig az energiahatékonyság javítását. E csomag részeként adták ki a már fentebb megemlített 2009/28/EK 17 irányelvet, amely a megújuló energiahordozók használatának támogatásáról szól, valamint valamennyi tagállam számára kötelező érvényű elérendő adatokat határoz meg a megújuló energiafelhasználás arányára vonatkozóan, ezt az 1. sz. táblázatban országok szerint is tanulmányozhatjuk. Emellett ez az irányelv előírja a tagállamok számára a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv kiadását, a tervek elkészítésére és benyújtására adott határidő 2010. június 30. volt, a nemzeti cselekvési terveknek tartalmaznia kell a 2020-ig terjedő újítások forrásait, stratégiáját, céljait és a támogatási rendszerek leírását. 16 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve 17 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve 14

3. ELLÁTÁSBIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI 3.1. ELLÁTÁSBIZTONSÁG ÉRTELMEZÉSE Az Európai Unió energiapolitikájának egyik legfontosabb prioritása a megfelelő és biztonságos energiaellátás biztosítása a tagállamok számára. Az ellátásbiztonság azt jelenti, hogy a szükséges energia megfelelő minőségben, választékban és áron mindig rendelkezésre áll, hozzájárulva a gazdaság hatékony működéséhez és a társadalom megfelelő életkörülményeinek kialakításához. Bizonyos feladatokat, mint például az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák, vagy az energiaimportok összehangolt megvalósítása és az importfüggőség csökkentése, a tagállamok csak közös erővel tudnak megoldani. A XXI. században az energiafelhasználás hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz, amíg szükség szerint el vagyunk látva az egyes energiafajtákkal, addig fel sem tűnik, hogy milyen fontos számunkra a napi mennyiségű energia biztosítása. Amikor a folyamatosság megszakad, komoly zavarokat okozva borítja fel a megszokott kényelmet. Minél fejlettebb egy társadalom, annál jobban ki van szolgáltatva az energiaellátás folytonosságának. 18 Az energiaellátás biztonságának fenntartása igen összetett feladat, amelyet számos körülmény befolyásol. Fontos, hogy elegendő energiaforrás mindig legyen elérhető, megfelelő tartalékok álljanak rendelkezésre, a szállítás legyen biztosított, időben lépjenek működésbe az új kapacitások, illetve az energiaellátó rendszerek legyenek megbízhatóak. Ezek mellett az energiapolitikai döntések is nagyban befolyásolják az energiaellátási rendszer működését, az energiapolitika lényeges feladata az ellátás tartós stabilitásának jelenlegi és jövőbeli biztosítása. Az ellátásbiztonságot vizsgálhatjuk időbeli és térbeli felosztás alapján. A térbeli felosztás szerint megkülönböztetünk belső és külső ellátásbiztonságot. A belső biztonság az Európai Unió határán belüli területre vonatkozik, amely akkor valósulna meg, ha a tagállamoknak sikerülne egy olyan ellátási hálózatot kialakítani, amelyben az országok közötti egyes ellátási rendszerek összekapcsolása valósulna meg. Ez azonban egyelőre nehezen elképzelhető. A külső ellátásbiztonság ebből kifolyólag az Európai Unión kívüli országokra koncentrálódik. Az időbeli megkülönböztetés szerint létezik rövid és hosszú távú ellátásbiztonság. Rövid távon az energiaigények napi szintű kielégítéséről beszélünk, hosszú távon az ellátásbiztonság többnyire stratégiai problémákkal és célokkal foglalkozik. Ez a két fajta időbeli megkülönböztetés nem kezelhető egymástól teljesen különálló jelenségként, mivel hatással 18 Vajda György: Energia és társadalom MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2009 p. 275. 15

vannak egymásra, a rövid távú ellátásbiztonság keretében fellépő zavarok, problémák befolyásolják a hosszú távú ellátási biztonságot. Valamint ha a hosszú távú stratégiai célokhoz nincsenek meg a megfelelő eszközök, a rövid távú ellátásbiztonság is értelmét veszti. 3.2. ENERGIAHORDOZÓK SZEREPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBAN Már említettem, hogy az energiabiztonság egyik alapfeltétele, hogy az energiahordozók mindig kellő mennyiségben álljanak rendelkezésre, ennek biztosításához a beszerzést, vagy import által vagy saját termelés segítségével, pontosan és átláthatóan meg kell tervezni illetve felügyelni. Az energiahordozókon belül nem csak megújuló és nem megújuló energiaforrásokat különböztetünk meg, hanem primer 19 és szekunder 20 energiahordozókat is. Így a beszerzési lehetőségek a primer energiahordozóknál az ásványi vagyontól és a megújuló potenciáltól függenek, míg a szekunder energiahordozóknál az egyes erőművek, üzemek kapacitása a meghatározó. Ehhez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni az energia behozatal forrásainak megbízhatóságát. Az ásványi energiahordozók a Földön egyenlőtlen arányban oszlanak el, melyek rendelkezésre állása ez alapján meglehetősen rugalmatlan, sőt a szekunder energiaforrások előállítása is a primer energiahordozók hasznosításának lehetőségeitől függ. Az egyenlőtlen eloszlás kiküszöbölése és áthidalása érdekében jött létre és bővül egyre a külkereskedelem, melynek jelenléte sok pozitív hatást von maga után, viszont a nem megfelelő mértékű alkalmazása hátrányosan is érintheti az adott gazdaságot. Legfőképpen a kőolaj- és földgázmezők birtoklásával és hozzáférhetőségével kapcsolatban alakulnak ki viták az országok között. Súlyosabb esetben nyílt háborúvá alakul át az ásványi energiahordozók miatt létrejött konfliktus, hiszen ezek nem csak a gazdaság megfelelő működéséért és az ideális életkörülmények kialakításáért felelnek, hanem a hadsereg ütőképességét is befolyásolják. Közel-Kelet, Irak, Irán valamint Dél-Amerika sorsa és történelme is másképp alakult volna, ha nem rendelkezne hatalmas méretű olajvagyonnal. Ezekkel az országokkal szemben, a Magyarországon fellelhető ásványi- és megújuló energiahordozók mennyiségi aránya nem túl kedvező, ezért hazánk jelentős energiaimportra kénytelen támaszkodni. Magyarországon elsősorban a bioüzemanyagok válhatnak számottevővé, viszont ennek nagyobb és kiterjedtebb méretű felhasználása egyelőre a gyakorlatban még nem megvalósított. 19 A természetben megtalálható energiaforrások. 20 A primer energiahordozók jelentős része átalakítás során szekunder energiahordozóvá válik. 16

Az atomerőművek hosszú távon stabil villamos energiaellátást nyújthatnak, 2007-ben az Európai Unió áramtermelésének 30 százalékát atomenergiával látták el. Az Európai Unióban minden tagállam egyénileg dönthet arról, hogy az atomenergiát felhasználja-e villamos áram termelésre. Egyes országok, mint például Franciaország, Finnország valamint Svédország támogatja az atomenergia használatának bővítését, míg más államokban, mint Szlovénia, Dánia vagy Románia újra és újra vita tárgya a nukleáris energia használata, annak ellenére, hogy például Románia és Szlovénia is rendelkezik atomerőművel. Az Európai Unió 27 tagállama közül 15 országban 21 van, 12 országban 22 pedig nincs aktív atomerőmű. A vita tárgyát leginkább a nukleáris energiával kapcsolatos környezetvédelmi rizikóval összefüggő kérdések képezik, viszont az atomerőművek építését ösztönző tagországok figyelembe vették, hogy a klímaváltozás elleni harcban szükséges pont az atomenergia kiaknázása, ennek jelentősége felülemelkedik a biztonsági rizikón, ami egyébként minden energiaforrásnál, bár más-más mértékben, de jelen van. Franciaországban 19 atomerőmű működik, melyek a francia áramellátás közel 75 százalékát adják, ez által jelentős függetlenségre tett szert az energiaellátás területén és itt a villamos áram is sokkal olcsóbb, mint számos más Európai országban. Az atomenergia ellen tiltakozó országok nem hisznek a nukleáris energia biztonságában. Több ország kifejezetten tiltakozik a bővítések ellen, sőt saját államában meg is tiltja az ilyen típusú kezdeményezéseket. Itt említhetjük Dánia példáját, ez az ország kifejezetten a nukleáris energia ellen tette le voksát, ezzel bírálva a szomszédos Svédország helyzetét is. A svédek Barsenbäcki atomerőműve a dán fővárostól, Koppenhágától légvonalban körülbelül 20 kilométerre helyezkedik el, amit még a koppenhágai tengerpartról is látni lehet, többek közt emiatt is vették rossz néven a dánok az említett atomerőmű létesítését, végül 2005-ben a dánok nagy örömére egy 1980-as svéd népszavazás eredményeként ezt az atomerőművet bezárták. Ennek ellenére bőven maradt atomerőmű Svédország területén, Forsmarkban, Aagastaban, Oskarshamnban és Ringhalsban, amelyek ugyancsak ellenkeznek Dánia atomellenes felfogásával. Ebből kifolyólag Dánia inkább a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát szeretné növelni, ehhez hozzájárul, hogy Dánia élen jár az ehhez szükséges technológiák előállításában és exportálásában, így ő a megújuló energiafelhasználás elterjedéséből igen sokat profitálna. A 2011 márciusában bekövetkezett Fukushimai atomerőmű katasztrófájának hatására az Európai Unióban a tagországokban lévő reaktorok mélyreható biztonsági ellenőrzéséről határozott. 21 Németország, Románia, Bulgária, Finnország, Svédország, Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Franciaország, Belgium, Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország 22 Ausztria, Dánia, Észtország, Görögország, Írország, Lettország, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Ciprus, Luxemburg, Málta 17

Nem csak Magyarország, hanem az Európai Unió energiafüggése is igen nagy mértékeket ölt, ezen belül a legnagyobb probléma, hogy noha az Unió több országból is importál, e források eloszlási aránya nem kiegyenlített. Az energiaforrásokat nyújtó országok közül az Európai Unió átlagosan mintegy 40 százalékban függ Oroszországtól. Az energiaimport uniós szinten évente 2,3 százalékkal nő, melynek kétharmadát az olaj, 26 százalékát pedig a földgáz teszi ki, e két energiaforrás több mint egyharmadát orosz importból fedezi. 23 Azt már az Európai Unió is felismerte, hogy az energiafüggőség kérdése igen jelentős tényező, nem csupán gazdasági szempontból, hanem elsősorban azért, mert az energiaellátást politikai nyomásgyakorlás céljára is könnyen fel lehet használni. 24 3.3. SZÁLLÍTÁS Annak érdekében, hogy a világ energiaellátásához szükséges óriási mennyiségű energiahordozó eljusson a fogyasztókhoz, olyan szállítási hálózatot alakítottak ki, amely szinte az egész Földet beborítja. A világ teljes áruforgalmának közel a felét az energiahordozók szállítása teszi ki, mind a tengereken, mind a szárazföldön. Éppen ezért a logisztikai feladatok pontos időben és helyen való teljesítése a megfelelő energiaellátás alapvető elvárásai közé tartozik. Az egyes energiahordozók a forráshelytől a fogyasztóig több féle szállítási útvonalon és szállítási eszközzel fuvarozhatók. A kőolaj, a földgáz és a szén szállításának nagy részét tengeri útvonalakon bonyolítják. Ez a szállítási módszer aránylag olcsó, emellett a tengeri forgalomnál a szállítási útvonal szabadon megválasztható, esetleg módosítható, így ezen keresztül az energiaellátás sokkal rugalmasabbá válik, mint a szárazföldi szállítás keretében. Ezen előnyöknek köszönhetően a tengeri külkereskedelmi forgalom megerősödött, ami a tengerhajózás fejlesztését nagymértékben ösztönözte, ennek következtében nem csak a fejlett, automatizált teherhajók és szupertankerek jelentek meg, hanem új kikötőket, vagy akár úszó szigeteket is építettek a hatalmas forgalom könnyebb lebonyolítása érdekében. Európa legfontosabb kőolajkikötői Rotterdam, Hamburg és Trieszt is nap mint nap óriási méretű és mennyiségű hajó fogadására képesek. 23 Prof. Mészáros Alajos: Az Európai Unió energiafüggősége és alternatív megoldásai, 2009. december. 02., http://www.meszarosalajos.sk/hu/az-europai-unio-energiafuggosege-es-alternativ-megoldasai/, letöltés dátuma: 2011. október 1. 10:12 24 Az Európai Unió Hivatalos Lapja: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Energiaellátás: az EU számára ellátásbiztonságot garantáló szomszédsági politika 2011.5.3 (2011/C 132/04), http://eurlex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:c:2011:132:0015:0021:hu:pdf, letöltés dátuma: 2011. október 1. 15:10 18

Az Európai Unió földgázforgalmának egyharmad részét is a tengereken keresztül intézik, viszont ennek lebonyolítása különleges infrastruktúrát igényel, mivel a hajókon a földgáz tárolása cseppfolyósított formában történik. Ezért a feladóállomáson cseppfolyósító, a fogadó állomáson elpárologtató technikai berendezéseket, a szállító járművön pedig a kriotechnikai 25 feltételeket kell biztosítani. A szén kereskedelmének nagy része is a világtengereken keresztül megoldott, a főforgalmat az Atlanti-óceán partján fekvő Amsterdam, Rotterdam és Antwerpen kikötők bonyolítják. A szárazföldi szállításon keresztül a kőolaj a termelőüzemből vagy a kikötőkből a kőolajfinomítókba csővezetékek segítségével jut el. 2007-ben két napos zavar keletkezett a kőolajellátásban, mivel elzárták a Barátság vezetéket egy orosz-belorusz konfliktus következtében, ami Európa nagy részének kőolajellátását érintette. Ha zavar keletkezik az orosz kőolajszállításban, az Adria-vezeték kapacitása vagy a tengeri kőolajimport tudja pótolni a kiesett kőolajmennyiséget. A kőolaj-finomítókból a nagyfogyasztókhoz a kőolajat termékvezetékeken juttatják el, a kisebb fogyasztókhoz pedig vasúti vagy közúti tartálykocsikban. A földgáznak nagy előnye, hogy a forrástól a fogyasztókig csővezetéken szállítható, ez a kevés emberi munkát igénylő ellátás nem csak kényelmes, hanem termelékeny is. Hátrány viszont, hogy ennek az infrastruktúrának a kiépítése költséges, a földgáz szállításához kétszeres csőátmérő és ötszörös költség tartozik, mint azonos hőmennyiségű olaj szállításához. 26 A szénszállítás a szárazföldön általában vasúti kocsikon, vagy ha erre lehetőség adódik, belvízi uszályon történik. Az Európai Unióban a fogyasztók villamosenergia-ellátása az úgynevezett UCTE 27 európai nagyfeszültségű átviteli rendszeren keresztül valósul meg, melynek legfontosabb feladata az összekapcsolt rendszerek koordinálása és az együttműködés biztosítása. A nemzetközi távvezetéki hálózat nagyban hozzájárul az ellátásbiztonság megteremtéséhez, mivel szükség esetén villamos energiaimportra és zavarok esetén kisegítésre is módot ad. 25 A kriotechnikai rendszerek a földgáz folyékony halmazállapotát biztosítják a szállító járművökön. 26 Vajda György: Energia és társadalom MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2009 p. 288. 27 Union for the Coordination of the Transmission of Electricity 19

3.4. ELLÁTÁSBIZTONSÁGOT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK Az ellátásbiztonsággal kapcsolatban fellépő hosszú távú probléma lehet a forráshiányból fakadó, infrastrukturális okokból, vagy gazdasági, politikai konfliktusok miatt fellépő zavar, melyek megoldása a kormány vagy a közösség feladata. A forráshiány akkor következhet be, ha a fogyasztói igények magasabbak, mint a rendelkezésre álló készletek. Ezt rövid ideig az energiatartalékok segítségével ki lehet küszöbölni, ez viszont csak átmeneti segítség, mert a tartalékok végesek. Az infrastrukturális okokból fellépő probléma jelentheti az egyes szállító vezetékek, vagy az egyéb szállító eszközök hiányát, meghibásodását, nem megfelelő működését, de ide tartoznak a különböző termelői, tárolói és elosztói létesítmények működési zavarai is. Számos probléma léphet fel a nem megfelelő törvényi szabályozással kapcsolatban, legtöbbször az jelenti a gondot, hogy a piac működését meghatározó törvények nem elég egyértelműek és következetesek. A forrásországban lévő súlyos gazdasági, illetve politikai konfliktusok jelentősen kihatnak az import országok energiaellátására, ilyen esetben akár hosszú időre is szünetelhet a megfelelő energiaellátás. Ugyanakkor az energiaellátásban rövid távú probléma a technikai meghibásodás, az időjárás miatti energia kiesés, az ilyen típusú zavarok elhárítása a rendszerműködtető feladata. Az ellátási zavarok bármely energiafajtánál előfordulhatnak. A súlyosabb, hosszú távú és nehezen elhárítható energiaellátási zavarok közé tartozik például az 1973-as olajkrízis, vagy 1987 telén a földgázvezetékek lefagyása, az ilyen méretű problémák sorozatos ellátási zavart okozhatnak, amelyek súlyos gazdasági veszteségeket vonhatnak maguk után. 3.5. MEGOLDÁSOK A MEGFELELŐ ELLÁTÁSBIZTONSÁG KIALAKÍTÁSÁRA Az ellátásbiztonság növelésére többféle megoldási stratégia is létezik, ezek közül a legfontosabbakat az alábbi fejezetben részletesen áttekintjük. A földgázellátás biztonságának megerősítésével kapcsolatban több fő lehetőséget vizsgálhatunk meg. A Nabucco gázvezeték első számú prioritásként szerepel az ellátásbiztonság megerősítéséről szóló kérdésekben. A vezeték hidat képez majd Európa és Ázsia között, így kötve össze a földgázban gazdag Közel-Keletet, Egyiptomot és a Kaszpitenger térségét az európai energiapiaccal. A tervezett útvonalat a 1. sz. ábra segítségével részletesen megvizsgálhatjuk. Ez a terv nyilvánvalóan az orosz földgáz helyettesítését veszi 20

célba, a szállítási útvonal kikerüli Oroszországot, ebből is látni, hogy Nabucco egyik fő célja az orosz befolyás csökkentése. Azonban több bizonytalan kérdés is felmerül a megvalósítást illetően. Egyrészt a Nabucco vezeték több politikailag instabil területen halad majd át, ami sok problémát okozhat a későbbiekben, másrészt kétséges pontként merül fel a gáz forrása is, mivel a lehetséges exportőr országok közül az eddig egyetlen biztosnak tűnő ország, Azerbajdzsán, feltehetően nem minden orosz nyomás nélkül, elkötelezte magát Oroszország mellett. A még lehetséges forrást nyújtó országok között említhetjük Iránt, amely most, döntően politikai, katonapolitikai és belpolitikai okokból nem tűnik biztonságos forrásnak, a még mindig zavaros belső helyzetű Irakot, a Mubarak bukása után ugyancsak bizonytalan politikai jövőjű Egyiptomot, az Oroszországtól függő, sztálini típusú egyeduralom alatt működő Kazahsztánt és a groteszk, inkább az észak-koreai mintára hasonlítóan diktatórikus Türkmenisztánt. A lehetséges források tehát vagy egzisztenciálisan függnek Moszkvától, vagy szélsőséges, a változás minden jelét nélkülöző, alapjában Nyugat ellenes diktatúrák, vagy politikailag-gazdaságilag instabilak, vagy mindhárom egyszerre. Az oroszok emellett folyamatosan napirenden tartják saját projektjeik megvalósítását, az Északi 28 és Déli Áramlat 29 nevű gázvezetékek megépítését. E két vezeték megvalósítása komolyan veszélyeztetné a Nabucco vezeték beruházási és későbbi fenntartási költségeinek megtérülését. A vezeték építését 2013-ra tervezik, majd előreláthatóan 2017-ben kezdődik meg a gáz szállítása. Bár ez még sok, ma még meg nem ítélhető tényezőtől függ, éppen a forrás és a nyomvonal miatt, elképzelhető, hogy e szempontok mellett a Nabucco végső soron nem jelent igazi alternatívát az orosz gázzal szemben. A földgáz vezetéken való szállítása mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a földgáz cseppfolyós halmazállapotú transzportálása. A Horvátországba tervezett Krk-szigeti LNG 30 terminál kiemelt infrastrukturális beruházás, mivel jelentősen növelné Európában a földgázellátás biztonságát. A Krk-szigeti új gázneműsítő terminál folyékony földgázt szállító tartályhajók számára épül, és akár 265 000 köbméter tároló kapacitású hajót is tud majd fogadni. A kikötői létesítmény előreláthatólag 2014-ben kezdi meg működését, és éves feldolgozó kapacitása mintegy 10 milliárd köbméter lesz. 31 A terminálra a földgázt Észak- Afrikából és a Közel-Keletről szállítanák. Magyarország számára az Krk-szigeti LNG 28 Az Északi Áramlat elkerülné Ukrajnát, és a Balti-tenger alatt szállítana gázt Németországba. 29 A Déli Áramlat a Krasznodari területen kinyert földgázt szállítaná a Fekete-tengeren át Bulgáriába, majd Romániába és Magyarországon keresztül Nyugat-Európába. 30 Liquifed Natural Gas: cseppfolyósított földgáz 31 Kulcsár László: 800 millió eurós beruházás: jóváhagyták az Adria LNG Krk-szigeti helyszínét, 2008. 10. 02., http://infovilag.hu/hir-12758-800_millio_euros_beruhazas_jovahagytak_a.html, letöltés dátuma: 2011. október 5. 11:04 21

terminál megépítése földrajzi közelségéből kifolyólag hatalmas jelentőséggel bírna, viszont a legjobb kihasználás érdekében a két ország közötti megfelelő gázhálózat kiépítése is elengedhetetlen. Az LNG projekt megvalósítása is kétséges a forráshiány bizonytalansága miatt, mivel egyelőre nem tudni, hogy mely cégek, illetve országok vesznek benne részt. Szlovénia például saját terminált akar kialakítani a közelben, annak ellenére, hogy az LNG tervét eleinte környezetvédelmi szempontból kifogásolta. A már említett Adria-kőolajvezetékkel kapcsolatban is vannak megvalósításra váró elképzelések. Ilyen az Adria-kőolajvezeték összekapcsolása a Barátság kőolajvezetékkel, e projekt által kialakítanának egy rendszert, amely az orosz olajmezőket kötné össze a mediterrán térséggel. A vezetékek összekötésével kapcsolatos megállapodást 2002-ben írta alá Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország és Horvátország. Ennek üzembe helyezését eredetileg 2003-ra tervezték, viszont a terv kivitelezését egyfolytában környezetvédelmi viták akadályozták. Emellett a megvalósítást ukrán majd horvát adminisztratív problémák is gátolták. Ezek után megállapították, hogy az Adria- Barátság kőolajvezeték összekapcsolásához további komoly beruházásokra lenne szükség, ezt viszont az aláírók többsége nem tudta támogatni, valamint finanszírozni. Így a terv kivitelezését egyelőre félbe kellett szakítani. Felmerült a vezeték folyásirányának megfordítása is, amely az orosz kőolajexportot segítené. Az atomerőművek létesítése a globális éghajlatváltozás tekintetében legfőképpen a széndioxid kibocsátás megfékezésében és csökkentésében játszik szerepet. Ennek magyarázata, hogy a nukleáris energiatermelés gyakorlatilag nem jár szén-dioxid kibocsátással, viszont mind vegyi, mind nukleáris, radioaktív hulladékot is termel, melyek hosszú távú tárolásáról körültekintően kell gondoskodni. Egy 2007-es felmérés alapján az Európai Unió polgárainak 53 százaléka gondolja úgy, hogy a nukleáris energiafelhasználás több veszéllyel jár, mint amennyi előnyt ígér. A közvélemény valószínűleg a már bekövetkezett egyes atomerőművek balesetei miatt nem igazán hisz az atomenergia megbízhatóságában, itt említhetjük az 1986- ban bekövetkezett Csernobili, vagy a 2011 tavaszán földrengés által kiváltott Fukushimai atomerőmű katasztrófáját. Itt viszont figyelembe kell venni, hogy az atomerőművek által normál üzemi körülmények között kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége elhanyagolhatóan kicsi, lényegesen alacsonyabb, mint a kibocsátási normák által előírt megengedett mennyiség. A nukleáris ipar növekedési kilátásait befolyásoló legkritikusabb tényező a gazdaságosság, mivel egy atomerőműhöz két-három milliárd eurós indulótőke szükséges. Az atomerőművek építési költsége nagyobb, mint a fosszilis fűtőanyagra épülő erőműveké, az üzemi költségük viszont a beruházást követően már jelentősen kisebb. A 22

nukleáris energiatermelés továbbá nem annyira érzékeny a nyersanyagköltség változásaira, mivel viszonylag kis mennyiségű urán is, amely általában a világ politikailag stabil részeiről származik, elegendő ahhoz, hogy egy reaktor évtizedekig működjön. 32 Az atomenergia felhasználásának kiszélesítésével a jövőben az Európai Unió csökkenthetné energiaimport függőségét, a várható energiaigények kielégítését új beruházásokkal vagy a már meglévő atomerőművek élettartamának meghosszabbításával ösztönözhetné, viszont ez egyelőre egységesen az Unió területén a heves tiltakozások, és az egyes országok ellenállása miatt nem megvalósítható. Itt azonban meg kell említeni, hogy a nukleáris energiának is van némi függősége, ami a fűtőanyag előállításához szükséges urán beszerzésével kapcsolatos. Hiszen az atomerőművek működtetéséhez szükséges urán sem nyerhető ki száz százalékban az Európai Unió területéről, ennek ellenére nem jelent akkora importfüggőséget, mint a kőolaj vagy a földgáz behozatala, mert nem is kell belőle akkora mennyiség. Nem hosszú távú megoldást jelent, de az egyes bekövetkező zavarok elhárítására eredményes lehet a készletek és a tartalékok kialakítása a különböző energiafajtákból. Az 1973. évi olajválság után létrehozott IEA 33 a tagállamoktól a kőolajimport háromhavi mennyiségi tartalékának tárolását követelte meg. Az Európai Unió pedig a felhasználás háromhavi tartalékát írja elő a folyékony szénhidrogénekből. Ezen felül, kezdeményeztek egy javaslatot az Európai Unióban, ami szerint a tartalékokat a felhasználás négyhavi mértékére kellene növelni, de egyelőre ebben a pontban még nem született döntés. A nagy földgázfelhasználó országokban léteznek kereskedelmi tárolók, amelyeket a fogyasztás időszakos eltéréseinek kompenzálására tartanak fenn. Az Unióban felmerült a lehetősége a stratégiai készletezésnek, melyet folyamatosan működő, kereskedelmi célokra is használatos tárolóban lehetne megvalósítani. Ezekben a tárolókban a földgáz egy részét biztonsági tartaléknak jelölnék ki, ezt a mennyiséget csak a jogszabályokban előírt módon, és időben lehetne igénybe venni. A stratégiai tartalék növelné az üzembiztonságot, és egyenletesebbé tenné a földgáz-ellátórendszerek kiszolgálását. A magas költségek miatt azonban az Európai Unióban a stratégiai tároló megvalósításával kapcsolatos kezdeményezések elakadtak. A tagországok villamos energia kapacitástartalékainak mértékét az UCTE írja elő, ezzel hozzájárulnak a teljesítmény szabályozásához, és a váratlan események ellensúlyozásához. A tartalék mértéke a villamos energiára vonatkozóan a csúcsterhelés 20-25 százaléka. Az 32 Az Európai Unió álláspontja az atomenergiát és a nukleáris biztonságot illetően, MEMO/07/10, Brüsszel, 2007. január 10. http://europa.eu/rapid/pressreleasesaction.do?reference=memo/07/10&format=html&aged=0&language=h U&guiLanguage=en, letöltés dátuma: 2011. október 6. 18:03 33 International Energy Agency: Nemzetközi Energiaügynökség 23

említett tartalékot erőművi kapacitásból és szerződésben lekötött import segítségével is biztosítani lehet. Látható, hogy az itt felsorolt lehetőségek közül, egyik sem nyújt megoldást az energiaellátás teljes körű biztosítására, mindegyikben van olyan kérdéses terület, olyan pont, ami egyelőre még várat magára, sok esetben a projektek jövőben való megvalósítása is bizonytalan. Tehát az Európai Unió erre nem tud száz százalékban alapozni. Fennmaradó megoldási lehetőséget nyújthatnak azonban a megújuló energiahordozók, amelyek napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak az jövőbeli energiaellátás megfelelő biztosítását illetően. Még ha a megújuló energiák nem is tudják teljes mértékben átvenni a nem megújulók szerepét, őket kiegészítve is meghatározó eredményeket lehetne elérni mind a környezetszennyezés és éghajlatváltozás megfékezésében, mind az energiaimport függőségben. Az egyes megújuló energiahordozók szerepét, tulajdonságait és Európai Uniós felhasználását a következő fejezetben részletesen tanulmányozhatjuk. 3.6. ENERGIA 2020: A VERSENYKÉPES, FENNTARTHATÓ ÉS BIZTONSÁGOS ENERGIAELLÁTÁS ÉS FELHASZNÁLÁS STRATÉGIÁJA Az Európai Unió 2010-ben Energia 2020 néven új energiastratégiát dolgozott ki az elkövetkező tíz évre. A terv elsősorban a fogyasztás csökkentését, a piaci versenyképesség fellendítését, az ellátásbiztonság és energiatakarékosság megteremtését, az energiaügyi egységes fellépést, az éghajlat-politikai célok elérését, valamint az energiaszállítókkal folyó tárgyalások irányítását célozza meg. Az energiastratégiai program öt kiemelt területre összpontosít, az energiahatékony Európa megteremtésére, a páneurópai integrált energiapiac kiépítésére, a fogyasztói pozíciók erősítése, a biztonság lehető legmagasabb szintjének biztosítására, Európa vezető szerepének kiterjesztésére, az energiatechnológiára, az innovációra és az uniós energiapiac külső dimenziójának megerősítése. 34 Mint már az Európai Unió energiapolitikájáról szóló fejezetben említettem, 2007-ben és 2008-ban az Európai Tanács fontos energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseket fogadott el, amelyek előírják 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentését, a megújuló energiaforrások részarányának 20 százalékra való növelését, továbbá az energiahatékonyság 20 százalékos javítását. Az Európai Tanács az imént leírt célkitűzések 34 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=celex:52010dc0639r%2802%29:hu:html, letöltés dátuma: 2011. október 7. 19:56 24

mellett a szén-dioxid kibocsátás csökkentésével kapcsolatban hosszú távú követelményként határozta meg, hogy az Európai Unió tagállamai 2050-ig 80 95 százalékkal csökkentsék kibocsátásaikat. A dokumentumban meghatározott célok megvalósulása 2020-ig valószínűleg nem fog minden szempontból teljes mértékű eredményre vezetni, viszont nagy előrelépésnek számít, hogy a problémákat felismerték és megoldásukra pontos elvárásokat és stratégiát dolgoztak ki. Az uniós energia- és éghajlat-politikai célok összessége beépült a jelenlegi Európa 2020 stratégiába, amely megpróbálja előmozdítni a fenntartható fejlődést. Az Európai Unió a hatékony energiafelhasználással kapcsolatosan elsősorban a közlekedési és az építési ágazatot veszi célba, hiszen ez az a két terület, ahol a fogyasztást a legnagyobb mértékben lehet csökkenteni. Fontos megemlíteni, és tudomásul venni, hogy az Európai Unió nem engedheti meg magának az energiapazarlást, ezért ehhez igazodva kell megteremteni a változáshoz szükséges lépéseket. Az energiahatékonyság realizálása a 2020- as stratégia egyik fő célkitűzése, azonban nem csak itt van jelentős szerepe, hanem a hosszú távú energiaügyi és éghajlat-politikai célok elérésének is ez a kulcsa. Az Uniónak hosszú távon olyan energiahatékonysági technikát kell kidolgoznia, amely fokozatosan és eredményesen lehetővé teszi az egyes tagországok energiafelhasználásának függetlenítését a gazdasági növekedéstől. Az energia szabad mozgásának biztosítása elsősorban a villamos energia területére és a földgázszektorra vonatkozik, mivel ezek még nem működnek egységes piacként. Ennek az az oka, hogy túlnyomórészt nemzeti piacokra osztódnak, így az egyes energiapiacok leginkább az ország határaihoz igazodnak, ennek következtében bizonyos vállalatok számos esetben monopolhelyzetbe kerülnek, amely a szabad versenyt akadályozza. Az Európai Unió megtette az első lépést azzal, hogy meghatározta a megújuló energiaforrások 2020-ra elérendő 20 százalékos részarányát biztosítani hivatott jogi keretszabályozást. A szabályozás maradéktalan végrehajtásáról szintén gondoskodni kell, hogy a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználása az adott határidő után is biztosított legyen. A jogszabályokat megfelelően be is kell tartani, befektetői bizalmat teremtve ezzel a megújuló energiaforrásokra épülő új termelési, szállítási és tárolási beruházásokhoz. 35 35 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája, COM/2010/0639 végleges http://eur-lex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=celex:52010dc0639r%2802%29:hu:html, letöltés dátuma: 2011. október 7. 19:56 25