--- ÉRKEZETT 201Z Júl 23. Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2011/9. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság aradnay és Virág Ügyvédi Iroda (üi.: dr. Radnay Márta 1123 Budapest, Schwartzer F. u. 3. 1. em. 6.) által képviselt dr. Solténszky Tibor György (1087 Budapest, Luther u. 1/8. 111/11.) felperesnek, a dr. Lami Judit ügyvéd (1126 Budapest, Tartsay Vilmos u. 4.) által képviselt Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (1016 Budapest, Naphegy tér 1.) alperes ellen munkaviszony iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság megállapítja, hogy az alperes 2011. augusztus 30-án kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette me!1 a felperes jogviszonyát és az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér címén " l.. forintot) és ennek 2012. május 5. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, 12 havi átlagkereset címén ~ - r forintot) és ~ Ft r "röltséqet, Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnállehet 3 példányban előterjeszteni. A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, továbbá hogyha az előzetes végrehajthatósággal, teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve hogyha csak az ítélet indokolása ellen irányul, tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető. INDOKOLÁS A bíróság a felperes keresetlevele. alperes ellenkérelme. iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg. a felek előadása és abecsatolt
2011/9. 2 A felperec 1978. december 'l-jétől dolgozott az alperes jogelődjénél eleinte megbízási szerződésekkel. majd 1980. december 1-jétől létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a Magyar Rádió Zrí. munkáltatóval. A felperes 1982 január '1. napjától dolgozott dramaturg munkakörben. 2003_ január 1. napjától a felperes a Rádiószínház vezetői feladatainak ellátására kapott megbízást. a 2007. évi átalakulás során pedig az MR 1 Kossuth Rádió részét képező Művészeti Produkciós Szerkesztőség vezetője lett, többnyire háromhavonta megújított határozott időtartamú megbízások alapján. Felperes utolsó egységes szerkezetbe foglalt munkaszerződés-módosítása 2010. december 1-jei keltű, melyben munkakörként a dramaturg megjelölés szerepel és rögzítés re került ebben is felperes szerkesztőségvezetői megbízatása, melyért a felperest. Ft határozott idős bér illeti meg alapbérén felül. A Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatója 2010. december 21. napján írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy 2011. január 1. napjától munkáltatói jogutódlásra tekintettel felperes munkáltatója a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap lett. A felperes 2011. január 1. napjától alperes állományán belül a Divízió II. szervezeti egységbe került és a Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztőségén dolgozott. Az alperes utoljára 2011. június 1. napjától 2011. június 30-ig hosszabbította meg a felperes MR 1-Kossuth Rádió, Művészeti Produkciós Szerkesztőség szerkesztőségvezetői megbízatását közös megegyezéssel. Az alperes 2011. januárjától elkezdte a meglévő struktúra áttekintését és az új egységes szervezet kialakítását, így 2011. július 1. napján hatályba lépett az új Szervezeti és Működési Szabályzat. amely alapján létrejött a Tartalom előállítás vezér-igazgató helyettesi terület alá tartozó Tartalomszolgáltatási igazgatóság részeként az úgynevezett Tartalom előállítási alkotók (TEA) szervezeti egység. A felperes 2011. július 7-én kapta kézhez az alperestől azt az előzetes tájékoztatást, melyben értesítették, hogy a közszolgálati média gazdasági problémái elengedhetetlenné teszik a szerkezeti átalakítást. Ennek következtében csoportos létszámleépítésre kerül sor az alperesnél, mely a felperes rnunkakörét is érinti és a munkaviszonya legkevesebb 30 nap elteltével rendes felmondással meg fog szünni. Ezt követően az alperes a 2011. augusztus 30-án kelt és felperes részére ezen a napon átadott rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát 2011. szeptember 30. napjától számított 7 havi felmondási idő figyelembevételével rendes felmondással megszüntette. Alperes felmondását azzal indokolta, hogy a 2011. január 1. napján bekövetkezett változásokat követően egy hatékonyan rnűködő, egységes rendszer került kialakitásra a költségcsökkentés és gazdasági racionalizálás jegyében. Ennek oka közszolgálati médiarendszer hatékony, átlátható kialakltása, me ly a szervezet átalakítását, illetve a párhuzamos tevékenységek megszüntetését tette szükségessé. Az átalakulás részeként a szervezeti és területi összevonások révén megszüntetésre kerültek a párhuzamos feladátkörök. A munkáltató megvizsgálta az új szervezethez kapcsolódó létszámigényeket annak érdekében, hogyafeladatok mennyiségéhez igazodó munkavállalói létszámmal tudjon a továbbiakban működni. A munkáltató célja a racionális munkavállalói létszám elérése. ennek keretében pedig párhuzamos pozíciók felszámolása. A feleslegessé vált munkakörök és munkaviszonyok megszüntetése megtörtént. Ez a racionalizálás érintette azt a szervezeti egységet is. amelyben a munkavállaló alkalmazásban állt. A felmondás incokolása rögzíti. hogya munkavállalót az MTVA Divízió II. (Magyar Ráoió) Müvészeti Produkciós Szerkesztőségében dramaturg munkakörben alkalmazta és a munkáltató megállapította, hogya munkavállaló munkakörébe tartozó feladatokat a jövőben kisebb létszámban is el tudja látni, illetőleg bizonyos munkakörök feleslegessé váltak. Ezért
3 döntött úgy a munkáltató működésével összefüggő gazdasági racionalizálási szempontok és szervezeti átalakitás figyelembevételével, hogya felperes munkaviszonyát megszünteti. Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes által ellátott feladatokat a már a munkáltató alkalmazásában álló Tartalom előállítási alkotók szervezeti egységében foglalkoztatott munkatársakhoz csoportosítja és új munkavállalót nem alkalmaz. Az alperes rögzítette, hogya döntésének meghozatala során tekintette I volt az Mt. 89. (7) bekezdésében és a hatályos Kollektív Szerződés lll. rész 3.5. pontjában írt szabályokra is. Az intézkedést sérelmezve a felperes 2011. szeptember 28-án keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra, melyben kérte, hogya bíróság állapítsa meg a rendes felmondás jogellenességét, az eredeti munkakörben történö továbbfoglalkoztatás mellőzésével. Az alperes által kimutatott t Ft átlagkereset elfogadásával 2012. április 5. napjától az elmaradt munkabére és annak középarányos időtől járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint az Mt 100. (4) bekezdés alapján 12 havi átlagkereset és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes álláspontja szerint az Mt. 89. (7) bekezdésébe és az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés Ill. 3.5tb. pontjába ütköző módon jogellenesen szüntette meg az alperes a jogviszonyt, mivel a felperes öregségi nyugdíjra lesz jogosult öt éven belül és egyedül két gyermek (egy kiskorú) eltartásáról saját háztartásában maga gondoskodik. A felmondás egyetlen indoka a csoportos létszámcsökkentés volt, a munkáltató a felmondási korlátozás meglétét nem vitatta. de az ezt alátámasztó többletkörülményt nem közölte. Az alperesnél hat munkavállaló dolgozott dramaturgként és összesen három munkavállaló munkaviszonya került megszüntetésre, a felperes munkafeladatai pedig nem szűntek meg és nem is csökkentek. Mindezekböl pedig megállapítható, hogya csoportos létszámcsökkentés végrehajtása nem minősül különös oknak és a munkaviszony fenntartása nem rótt volna aránytalan terhet a munkáltatóra. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogya felmondás indoka valós, okszerű és megfeieli a hatáiyos jogszabályoknak: A. csoportos létszámleépítés és szervezef átalakítás kapcsán bekövetkezett változás érintetle azt a szervezeti egységet is, ahol a felperes alkalmazásban állt. A felperest. mint dramaturgot nem sorolta át a Tartalom előállítási alkotók szervezeti egységébe és a feladatait más munkavállalókhoz csoportosította át. Az pedig a perben vizsgálható, hogya munkáltató miért az adott munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. Az alperes a jogviszony megszüntetéséhez kapcsolódó különös indokot a munkáltató működésével összefüggő gazdálkodás körében jelentkező okban határozta meg, amikor is az átszervezésre és a csoportos létszámleépítésre alapozta a felmondást. A felperes szervezeti egysége teljesen kiürült, majd meg is szűnt, a nagyszabású átszervezés tehát jelentősen kihatott a felperes munkaviszonyára, így a különös indok megalapozott volt és nem minősül jogellenes nek. A szerkesztőségvezetői pozíció önálló szervezeti egység hiányában pedig szintén nem értelmezhető, a régi szerkesztőség feladatai szétdarabolódtak az egyes jogi személyek között. Az alperes igazolta, hogya csoportos létszámleépítés során a felperesen túl dramaturgok közül megszünt Varga Viktor és Zoltán Gábor munkaviszonya és átkerült a TEA-ba Palotás Ágnes, Murai Tamás és Cseicsner Otília. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes bejelentette, válását és hogy kiskorú gyermek ellátásáról egyedül gondoskodik. A kereset alapos az alábbiak szerint, 1. 1.A kereseti kérelem jogalapia
~011/9 4 Az Mt. 89. {1} bekezdése szerint a határozatlan idejű rru nkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató rendes felmondással negszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A (2) bekezdés értelmében a munkáltató köteles felmondását megindokolni. az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A (3) bekezdés alapján a felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehel. A (7) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással, kivéve ha egyébként nyugellátásban részesül [87/A. (1) bekezdés b) - h) pontj- a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a 87/A. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg. Az alperes Kollektív Szerzödésének Ill. 3.5. pontja akként rendelkezik, hogy a munkáltató az Mt-ben foglaltakon túl csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermekét egyedül nevelő dolgozónak gyermeke 18 éves koráig, amennyiben gyermekét a saját háztartásában neveli (b) pont), illetve a munkavállalónak az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül (f) pont). A perben nem volt vitatott, hogya felperes életkora alapján az idézett rendelkezés hatálya alá esik, továbbá az alperes azt sem vitatta, hogy tudomással bírt arról, hogy a felperes elvált, illetve hogy kiskorú gyermekét egyedül neveli. Megjegyzi a biróság, hogya felperes a jogviszony fennállta alatt mindaddig, amíg a munkáltató számfejtette és folyósította a családi pótlékot, emelt összegű ellátásban részesült elvált státuszára tekintettel, így a munkáltató számfejtés alapján bizonyítottan tudott arról, hogy felperes kiskorú gyermekét egyedül neveli. Amennyiben e körben a felmondás előtt bármely tényt az alperes vitatottá tett, az Mt-ben rögzitett együttműködési kötelezettség alapján az alperestől elvárható lett volna, hogy ezt a körülményt tisztázza, hiszen ezen utóbbi okból a felperes már kétszeres felmondási korlátozás alá esett a jogviszony megszüntetése kapcsán. Mindezekre tekintettel csak különös indokkal szüntethette meg az alperes a felperes munkaviszonyát. A különös indok fennállásának bizonyítása az alperes terhére esett a perben. Az MK 10. számú állásfoglalás, illetve a birói gyakorlat értelmében a felmondási korlátozás szerinti különös indok fennállásának megáuapításához olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna, vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Ilyen különös jelentős indok lehet a munkavállaló személyévei, s a munkáltató gazdálkodásával összefüggő körülmény egyaránt. Az alperes a munkavállaló személyévei összefüggő körülményt a munkaviszony fenntarthatatlansága kapcsán nem jelölt meg, arra hivatkozott, hogya munkáltatónál végrehajtott csoportos létszámcsökkentés, átszervezés már önmagában olyan súlyos oknak minősül, amely jelentősen kihatott felperes munkakörére, s érintette felperes szervezeti egységét és emiatt tarthatatlanná vált a felmondási korlátozás alá eső munkavállaló munkaviszonyának fenntartása. A perbeli. esetben a felperes nem vitatta, hogy az alperes valóban csoportos létszámcsökkentést hajtott végre. A bíróság felhívására is csak önmagában az átszervezést jelölte meg különösen indokolt esetnek az alperes a felmondási korlátozás kapcsán.
1/9. 5 A bíróság a 2012. január 27-én megtartott tárgyaláson az 5. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldalán figyelmeztette a peres feleket a bizonyítási teher alakulására, figyelemmel arra, hogy az átszervezés tényét a felperes nem vitatta. az alperes terhére esett annak igazolása, hogy a felperes jogviszonyát az Mt-ben rögzitett különösen indokolt esetben szüntette meg a felperes életkorára tekintettel, illetve a megszüntetés megfelel a Kollektív Szerződés Ill. 3.5. pontjában taglaltaknak is. Ezt követően az alperes továbbra is mindösszesen annyit adott elő, hogy az átszervezés a felperes munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású volt, mert konkrétan érintette azt a szervezeti egységet és azt a munkakört, amelyben a felperes dolgozott. A felperes szervezeti egysége a tartalom előállítási tevékenység átstrukturálása miatt teljesen kiürült, majd meg is szünt. Ugyanakkor azt a körülményt az alperes sem vitatta, hogya felperes a felmondáskor dramaturg munkakörben került foglalkoztatásra, nem pedig szerkesztőségvezetőként. Az alperes kimutatta, hogya felperes szervezeti egységében dramaturg munkakört betöltő hat munkavállaló közül Palotai Ágnesnek (!!_.. c), Turai Tamásnak (, -j c: - k), valamint Cseicsner Otlliának (; --_.) továbbra is fennmaradt a munkaviszonya a TEA szervezeti egységen belül. A felperes pedig maga is előadta, hogy dramaturgként ugyanúgy munkát végzett jogviszonya alatt, mint kollégái és ezen felül voltak szerkesztőségvezetői feladatai is, tehát nem kizárólag szerkesztőségvezetőként dolgozott az alperesnél. Ennek ellenkezőjét az alperes a perben nem bizonyította. Az alperes a felperes azon állítását sem cáfolta, hogy kollégáit az újonnan kialakított szervezeti egységben is ugyanazokkal a feladatokkal foglalkoznak mint korábban, az alperes csak lehetőségként rögzítette azt, hogy a TEA-ban dolgozó úgynevezett.platform specifikusan" dolgcznak, azaz bármely műsorszolgáltatóhoz beoszthatóak. A felperes azonban maga is előadta, hogya munkáltató a felmondási időből csak a kötelezően előírt felmentési időre mentette fel a munkavégzés alól és 2011. december közepéig szükség volt munkájára és azt az alperes igénybe is vette,.figyelemmel arra, hogy felperes korábbi szervezeti egységéből három dramaturgot az alperes továbbra is foglalkoztat és nem nyert bizonyítást, hogy más típusú műsorok létrehozásánál dolgoznának a megmaradt dramaturgok. Mindezekből következően bizonyítást nyert, hogy dramaturg munkaköri feladatok maradtak az alperesnél és a perben az alperes nem igazolt olyan különös indokot, amely miatt a dramaturgok közül a felperes munkaviszonyának megszüntetése vált okszerűvé. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperes nem bizonyított semmilyen különös többlettényt, súlyos indokot, amely miatt az alperesnél 32 éve alkalmazásban álló és kétszeresen felmondási korlátozás hatálya alá eső felperes munkaviszonyának fenntartása tarthatatlan lett volna és hogy az alperesre a jogviszony fenntartása aránytalan terhet rótt volna. Az alperes a körben sem tett részletes tényelőadást, hogya felperesi szerkesztőség által készített műsorok sorsa a továbbiakban hogyan alakult, ugyanakkor az tényként megállapítható volt, hogy hatból három dramaturg munkaviszonya került megszüntetésre. Az alperes olyan dramaturgok jogviszonyát tartotta fenn, akik közül legalább ketten a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül nem voltak, illetve egyikőjük vonatkozásában sem merült fel arra adat, hogy egyedül nevelnék kiskorú gyermeküket. A munkáltató gazdálkodásával kapcsolatosan felhozott indok, a létszámcsökkentés csak.akkor minősül különösen indokolt esetnek a felmondás kapcsán, ha az az adott munkavállaló munkaviszonya szempontjából jelentős kihatással bír. Az alperesnél valóban jelentős mértékű létszámcsökkentés valósu It meg, ugyanakkor nem nyert bizonyítást az eset összes körülményének mérlegelésévei, hogy az a felperes munkaviszonya
011/9. 6 szempontjából jelentős kihatással bírt, hiszen dramaturg munkavállalókat továbbra is foglalkoztat az alperes. még ha kisebb létszámban is. Mindaz a körülmény pedig nem teszi az alperes eljárását jogszerűvé, hogy az alperes a létszámcsökkentéssei érintett munkavállalók jelzése alapján jó néhány személlyel egyeztetést kezdeményezett és ténylegesen a tájékoztatás kiadását követően mégsem kerültek megszüntetésre a jogviszonyok és hogy ezzel szemben a felperes ettől az eljárástói elzárkózott. A fentiekre tekintettei a bíróság megállapította, hogy az alperesi intézkedés felmo.ndási korlátozásba ütközött, ezért az jogellenes. II. Összegszerüség II. Az Mt. 100. (1) bekezdése szennt, ha a bíróság megállapítja, hogya munkáltató a munkavállaló munka viszonyát jogellenesen szűntetie meg, a munkavállalót - kérelmére eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. A (4) bekezdés értelmében, ha a munkavállaló nem kéri, vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésévei - a munkavállaló legalább 2, legfeljebb 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi. Az (5) bekezdés szerint, ha a munkavállaló nem kéri, vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg. A (6) bekezdés szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek, illetve a kárnak azéa részét, ami máshonnan megférüit. Az eset összes körülményének mérlegelésévei a bíróság az alperest a törvényi maximum, azaz a 12 havi átlagkereset megfizetésére kötelezte az Mt. 100. (4) bekezdése alapján a jogellenes megszüntetésre figyelemmel. E körben a bíróság értékelte, hogya felperes jogviszonya az alperesnél több mint 32 évig állt fenn, ugyan megbízással, de már 1978. december t-jétöl a felperes az alperes jogelődjénél dolgozott, így megállapítható volt, hogy a jelenlegi körülmények között kiugróan hosszú időt töltött az alperesnél. A mai munkaerő-piaci helyzetet tekintve pedig a felperesnek minimális az esélye az elhelyezkedése, saját cégében tudott jogviszonyt létesíteni diplomás garantált minimálbérrel. Továbbá az alperesi jogsértés nem formai okok miatt állapítható meg, hanem jogszabályban rögzitett jogosultságot, felmondási korlátozást hagyott figyelmen kívül az alperes. Az elmaradt munkabér vonatkozásában az alperes felperes számítását és megtérült jövedelmének összegét nem vitatta. így azt a bíróság a felek által egyezően előadott összegszerűségben állapította meg az Mt. 100. (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. A bíróság a Pp. 78. (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperesi perköltség viselésére, melynek összegét a bíróság a 32/2003. (VII1.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontja és (6) bekezdés alapján mérsékelt összegben állapította meg,
W11/9. 7 amely az áfát is magában foglalja. A mérséklésnél a bíróság figyelemmel volt az ügy kevésbé bonyolult megitélésére és hogy a bíróság mindösszesen három tárgyalást tartott. A pertárgy értéke a Pp. 24. (1) bekezdés b) pontja szerint alakult. A le nem rótt eljárási illeték az alperes Itv. 5. (1) bekezdés j) pontja szerinti illetékmentességére figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. (1) bekezdés f) pontja, 13. (1) bekezdés és a 14. -a alapján az állam terhén marad. A fellebbezés lehetőségét a Pp. 233. (1) bekezdése biztosítja, a fellebbezés tárqyatáson klvüli elbírálásának szabályait a Pp. 256/A - E. -ai tartalmazzák. Budapest, 2012. június 5. dr. Szalai Beatrix s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Bíró Éva és Roszinszky Rudolfné ülnökök helyett is A kiadmány hiteléül: