Bárdossy Krisztina Zsoldos Balázs Zoltán Bauxitbeton régen és most TDK-dolgozat Tartószerkezeti szekció 1. kép Bauxitcement reklám 1938-ból Konzulens: Dr. Armuth Miklós Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék 2012. október 29.
Tartalom Tartalom... 2 A bauxitbeton története... 4 Anyag... 7 A bauxitcement... 7 Bauxitbetonnal végzett kísérletek tapasztalatai... 8 A nagy melegben való betonozás káros következményei... 8 A vastagsági méretek befolyása a nagy melegben készülő bauxitbetonok szilárdságára... 9 Külföldi kísérletek... 10 A bauxitcement kémiája... 11 Portlandcement és bauxitcement keverésekor lejátszódó reakciók... 12 Tűzvédelem... 13 Építőipari alkalmazása... 14 Szabványok és számítások... 15 Rekonstrukció... 21 Összefoglalás... 29 Források... 31 2
A bauxitbeton bauxitcement kötőanyagú keverék, ami fizikai és kémiai tulajdonságait tekintve nagyban különbözik az építőiparban általánosan használt portlandcementtől. Dolgozatunk témája ennek az anyagnak a körüljárása, hogy mik voltak előnyös tulajdonságai, amik miatt széles körben, rövid idő alatt elterjedt, milyen problémák merültek fel vele kapcsolatban, ezek milyen jellegű és mértékű befolyással vannak az egyes szerkezetek teherbírására, milyen tartalékokkal rendelkezik. Külön kitérünk a mai felhasználására, illetve arra, hogy ma hogyan kezelhetjük azt a több száz épületet, melyek a felhasználásával épültek fel. 3
A bauxitbeton története Louis Vicat, a mesterséges cement feltalálója (1817), kísérletei alapján már felmerült, hogy ha sikerülne a cement mésztartalmát csökkenteni és aluminátokkal dúsítani, akkor lényegesen korrózióállóbb kötőanyag jöhetne létre. Ezt követően a bauxitbetonról már Frémy (1865) és Schott (1906) is említést tett, de a francia Jules Bied szabadalmaztatta (1908).[12] A bauxitcementet Franciaországban kezdte el gyártani ciment fondu néven a Lafarge cementgyár. Lassú kötés mellett az új anyagnak nagyobb kezdeti szilárdsága és nagyobb vegyi anyagokkal szembeni ellenállóképessége volt, mint a portlandcementnek. Az I. világháborúban, Verdun ostrománál (1916) német felderítők jelentették, hogy a francia oldalon nagy építkezésbe kezdtek, ezért felkészültek rá, hogy a beton szilárdulása után - vagyis körülbelül egy hét múlva - komoly tüzérségi tevékenységre lehet számítani. Azonban ez már másnap bekövetkezett, ami minden addigi tapasztalatnak ellentmondott. A csodacement összetétele és gyártástechnológiája még az I. világháború után jó ideig szigorúan őrzött hadititok maradt. A gyártási technológia lényege, hogy bauxitot és mészkövet speciális kúpolókemencékben összeolvasztottak, majd ezt finom porrá őrölték. [11] Kezdetben nagyon előnyös tulajdonságokat mutatott az újfajta anyag: a maximális szilárdságra akár kétszer akkora érték is adódott, mint az addig használt portlandcementekből készült betonoknál. Így használata először Franciaországban, majd a francia gyarmatterületeken terjedt el rohamos ütemben. A háború környékén elindult a cementgyártás Angliában, az Egyesült Államokban, Németországban, majd sorra a többi európai országban, köztük hazánkban is. Németországban ugyan már 1913-ban elkezdtek aluminátcementet gyártani Bied szabadalma alapján, azonban saját nyersanyag hiányában nem sokkal később abbahagyták a gyártást. Magyarországon az első bauxitcementtel kapcsolatos kísérleteket Varga József professzor végezte 1927-ben. A bauxitcement magyarországi gyártása a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. felsőgállai gyárában kezdődött meg, majd Citadur (egyes helyeken Citodur) néven 1928-ban került forgalomba. Itt valósult meg először a világon az olvasztás nélküli gyártás, ún. zsugorításos technológiát alkalmazva. Ehhez egyszerű téglaégető körkemence volt szükséges, nem pedig kúpolókemence. Innentől kezdve a magyar építőiparban speciális szilárdulási tulajdonságainak köszönhetően egyre szélesebb körben terjedt el: a kizsaluzási idő lerövidülhetett, az állvány és a zsaluzat kihasználtsága gazdaságosabb volt, és téli betonozásra is alkalmas volt. Így a portlandcementhez viszonyított, körülbelül másfélszeres árát is ellensúlyozták a használatával járó előnyök. A 40-es évek végéig körülbelül 200.000 tonna cementet gyártottak hazánkban, és a beépített beton mennyisége megközelítette az 1 millió m 3 -t. [11] A 20-as évek közepén kezdtek megjelenni az első szilárdságcsökkenéssel kapcsolatos tapasztalatok a bauxitcementtel kapcsolatban, először Franciaországban és főleg a francia gyarmatokon. A károsodások igen nagy számban a forró, párás égöv alatt, nagy melegben végzett betonozási munkáknál fordultak elő, illetve kényes pontnak mutatkoztak a bauxit- és portlandcement érintkezési pontjainál. A hibák közös jellemzője volt, hogy a károsodások az építkezés ideje alatt, vagy közvetlenül azután keletkeztek. A rossz tapasztalatok miatt Franciaországban 1927-től kezdve fokozatosan szigorították a felhasználást, 1943-ban engedélyhez kötötték, ezzel gyakorlatilag betiltva a használatát. [13] 4
Németországban 1950 és 1960 között építettek számos födémet előregyártott feszített bauxitbeton elemből. Nemcsak ipari és mezőgazdasági, de iskola és lakóépületeknél is gyakran került beépítésre. Ez azért különös, mert ekkor már más országokban kísérletekkel is igazolták a bauxitbetonnal kapcsolatos szilárdságcsökkenést. Károkat itt először 1962-től észleltek ezzel kapcsolatban, később itt is rendeleti úton írták elő az épületek kétévenkénti ellenőrzését.[12] Már az 1930-as években Magyarországon is felfigyelt Michailich Győző professzor a bauxitbeton szerkezetek szilárdságcsökkenésére. A nagy mennyiségű gyártás 1928-tól 1942-ig tartott, hét évvel később pedig véglegesen megszűnt. A közte eltelt 10-15 év volt azonban a hazai építőipar legerőteljesebb konjunkturális időszaka. Ez idő alatt számtalan jelentős létesítmény: lakóházak, középületek, ipari épületek, sőt kisebb városnegyedek (Budafoki út, Újlipótváros) is készültek bauxitbeton felhasználásával. A 60-as évek elején egyes épületek esetében megjelentek a bauxitbeton szerkezetek károsodásairól szóló jelentések (pl.: MOM, Egyesült Izzó épületei, OTI palota stb.). A volt gyarmati területeken fellépő károsodásokkal szemben azonban itt a hiba mintegy 15-30 év után jelent meg. 2. kép Az OTI-torony eredeti állapota, Budapest, Fiumei út 5
A szilárdságcsökkenéssel járó veszélyek lehetőségére 1957-ben Talabér József, Dr. Bereczky Endre és Dr. Palotás László hívta fel újra a figyelmet, ezért az 1960-as évek végén megkezdődött az épületek számbavétele és felülvizsgálata, mely megindításának közvetlen oka a Margitszigeti Nagyszálló egy darabjának leszakadása volt. A vizsgálatok elvégzésére kiemelten öt intézményt jelöltek ki: az Építéstudományi Intézetet (ÉTI), az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetet (ÉMI), a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetet (SZIKKTI), a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot és a Budapesti Műszaki Egyetemet (BME) Ennek eredményeként 1990-re 2034 bauxitbeton épületet katalogizáltak, melyből 1717 épület Budapesten található. [14] Bauxitbeton épületek Magyarországon Budapest Budapesten kívül A legrohamosabb szilárdságcsökkenés a 60-as években (20-30 évvel az építés után) következett be, ehhez a korszakhoz kötődik az ún. bauxitbeton-pánik időszaka. Ez kisebb elcsúszásban volt a valós minimális szilárdság elérésének időpontjához képest, ami a 70-es, 80-as évek fordulóján, mintegy ötven évvel az építés után alakult ki. 1967-ben a 6/1967. számú ÉVM utasításra nekiláttak a bauxitbeton épületszerkezetek felméréséhez. Három év alatt több, mint 1000 ilyen szerkezetet vizsgáltak meg és kategorizáltak: 44%-a volt A, 32 % B és 24 % C kategóriás. A kategóriás volt az az épület, melynek szerkezetei megfelelő szilárdságúak és állapotúak, változatlan teher esetén elég ötévenként ellenőrizni. Ugyanez vonatkozik a B kategóriás épületre is, de itt a vizsgálatokat háromévente kell megismételni. A C kategóriába sorolt épület már akkor sem felelt meg a követelményeknek, azonnali intézkedések voltak szükségesek a veszély elkerülése érdekében (aládúcolás, megerősítés, szükség esetén lebontás). [5] A 90-es években indultak újra kutatások, tartottak konferenciákat, de lényegi változás nem történt a 70-es évek eleje óta. 6
Anyag A bauxitcement A cementgyártás során egy mészkő-bauxit-koksz keveréket olvasztanak össze 1500-1600 C-on. Magyarországon ez egyedülálló módon zsugorításos eljárással történt. A bauxit fontosabb kémiai összetétele: Al 2 O 3 15-70%, Fe 2 O 3 0-28%, SiO 2 1-10%, TiO 2 0-3,5%, H 2 O 8-40%. A bauxitbeton ezeken kívül tartalmazhat még CaO, MgO, P 2 O 5, V 2 O 5 én MnO 2 vegyületeket is. Ezek közül a vasoxid felelős a bauxitérc vöröses színéért. [1] Rankin-diagramon így helyezkedik el 1 : 3. kép Cementtípusok Rankin-diagramon A hazai bauxitállományra jellemző értékek (tömegszázalék): Al 2 O 3 + TiO 2 57,72 %, Fe 2 O 3 17,05 %, SiO 2 6,24 %. Az izzítás során megjelenő veszteség 19,1 m%. [1] Itt meg kell jegyezni a Magyarországi bauxitállomány és feldolgozás jelentőségét. A legnagyobb ismert bauxitkészletek Guinea, Ausztrália, és Brazília területén vannak, de Magyarország kis földrajzi területe ellenére a mai napig a húsz fő bauxit-kitermelő ország között van. Európai szinten rajtunk kívül még Franciaország és a Balkán-félsziget országai rendelkeznek jelentősebb karsztbauxit lelőhelyekkel. Ez összhangban van azzal, hogy mi alapozta meg Franciaországban a bauxitcement iránti érdeklődést és kísérleteket. [9] 1 http://www.ndt.net/article/ndtce03/papers/p032/p032.htm alapján (2012. 10. 18.) 7
A citadur-cement alapanyag tömegszázalékos összetétele (portlandcementtel és más országokban jellemző bauxitcementekkel összehasonlítva) [1]: Vegyület Citadur Portlandcement Egyéb bauxitcementek (Fr, CH) SiO 2 4,32 22,49 3,81-10,83 Al 2 O 3 42,25 4,08 37,74-42,6 Fe 2 O 3 14,11 3,64 1,20-7,33 CaO 36,82 66,6 30,03-41,87 Bauxitbetonnal végzett kísérletek tapasztalatai A betonnak rövid idő alatt nagy szilárdságot biztosító folyamatok rendkívüli hőfejlődéssel járnak, amik káros hatást válthatnak ki, ha a hő nem tud kellőképpen eltávozni. Például, ha túl vastag a készítendő betontest, vagy ha nagyon meleg a levegő ami általában nyári betonozás során jelenthet problémát. A nagy melegben való betonozás káros következményei Már 1933 tavaszán elindultak kísérletek [10] a meleg káros hatásának tanulmányozására az akkor még József Nádor Műegyetem (mai Műegyetem) Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumában. Itt 20 cm élhosszúságú betonkockák szilárdságát vizsgálták, amiket különböző módon tároltak az első 24 órában, majd további 24 órára szobahőmérsékletű vízbe rakták. Ezt követően 48 órás korukban törési vizsgálatot végeztek el rajtuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a 26-32 C-os szakaszon rohamos szilárdságcsökkenés észlelhető. A 32-34 C-on készült betontestek szilárdsága a szobahőmérsékleten készültekéhez képest harmadára-felére csökkent, az eredeti víztartalomtól függően. Plasztikus beton esetében 32 C-nál körülbelül 40%-ra csökkent a nyomószilárdság a szobahőmérsékleten készültekhez képest. A szilárdságcsökkenés a meleg levegőn való szilárduláskor valamivel kisebb, mint a vízben szilárdult kockáknál, ami azzal magyarázható, hogy a víz fajhője és hővezető-képessége nagyobb, mint a levegőé. Az eredményekből kitűnik a földnedves próbatestek feltűnően előnyös a viselkedése. plasztikus nedves keverék (w= 0,64) földnedves keverék (w=0,40) kezdeti szilárdság 48 órás szilárdság szilárdságcsökkenés 352 kg/cm 2 112 kg/cm 2 68,2 % 579 kg/cm 2 297 kg/cm 2 48,7 % 8
A vastagsági méretek befolyása a nagy melegben készülő bauxitbetonok szilárdságára A Műegyetem Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumában a fenti témájú kísérletek eredményei jellegzetes fölmelegedési diagramokat adtak ki. A különböző oldalhosszúságú próbakockák esetében különböző értéket adtak a legmagasabbnak mért hőmérsékletek, valamint a két nap után mért nyomószilárdsági értékek. kockaméret [cm] mért maximális hőmérséklet 2 napos szilárdság [kg/cm 2 ] 30/30/90 45,8 C 177 20/20/80 26,1 C 244 portlandcementnél előírt 28 napos szilárdság 140-160 kg/cm 2 A 20 cm-es oldalhosszúságú kockákban a legnagyobb mért hőmérséklet 26,1 C volt és a hőmérsékletváltozás-görbéje körülbelül követi a levegő hőmérsékletváltozását. Ez azt jelzi, hogy ilyen vastagságban a kötésből származó meleg könnyen el tud távozni a kockából. Az itt végzett kísérletekből is kitűnt, hogy a földnedves beton a plasztikussal szemben sokkal előnyösebb tulajdonságokat mutatott. Bár a hőmérséklet mindkét testben ugyanolyan magasra emelkedett, ennek ellenére erős romlás csak a plasztikus betonban volt észlelhető. Úgy látszik, a vastag betontestekben nagy mennyiségű vízre van szükség a bekövetkező káros elváltozásokhoz. [15] Felmerül a kérdés, hogy ha a meleg ilyen hatással van a szilárdságra, akkor kellő mértékű hűtéssel javíthatunk-e az eredményen? Egy erre irányuló kísérlet során két 1 méter élhosszúságú betonkockát öntöttek, melyek közül az egyiket négy 33 mm külső átmérőjű csövön át vezetett vízvezetéki vízzel hűtötték, így 4100 cm 2 hűtőfelület keletkezett beton-köbméterenként. Ezzel a hőmérséklet 59,2 C helyett csak 50,2 C-ra emelkedett, így a test belsejéből való 20 cm-es kocka 2 napos nyomószilárdsága a nem hűtött testhez képest több, mint kétszeresére emelkedett: 190 kg/cm 2 -re (19 N/mm 2 ). Ez az érték 57 %-a az ugyanilyen anyagból öntött, de szobahőmérsékleten szilárdult 20 cm-es kocka nyomószilárdságához képest (33,6 N/mm 2 ). [15] 9
Külföldi kísérletek Franciaországban a kedvezőtlen tapasztalatok hatására a már említett Lafarge cég is kiterjedt kutatást indított el a jelentkező hibák feltárására és kiküszöbölésére. Az eredmények hatására az építésügyi minisztérium rendeletet hozott, ami főképp az összetételre és a betonkészítés, illetve az utókezelés módjára vonatkoztak. Az előírtak alapján: a betont a lehető legkevesebb vízzel kell előállítani; a víz-cement-tényező maximum 0,4 lehet; a cementadagolás legalább 400 kg/m 3 legyen; adalékszerek alkalmazása nem javasolt; a zsaluzat zárása legyen tökéletes, hogy ne keletkezhessen vízveszteség a beépítéskor; a beépített betont védeni kell a túlzott felmelegedés, illetve a korai kiszáradás ellen. [12] Ezek szigorú betartása mellett az építésügyi miniszter ismételten engedélyezte a bauxitbeton használatát az országban, külön engedély kérelme nélkül (ezzel feloldva a korábbi, erre vonatkozó tiltást). Azonban fontos megjegyeznünk ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban, hogy nem találkoztunk hosszabb időn át, akár 10 év keresztül vizsgált próbatestekkel. 10
A bauxitcement kémiája Kötőanyagok közös tulajdonsága, hogy vízzel való keveredés után a hidratáció hatására a szilárd vegyületek térfogata mindig kisebb, mint a kötőanyag és a víz együttes térfogata, de mindig nagyobb, mint az eredeti kötőanyagé. Így a hidratációs folyamat előrehaladtával a szilárd anyagok térfogati hányada nagyobb lesz, vagyis nő az anyag tömörsége, ezzel együtt a szilárdsága is. Ezt nevezzük Le Chatelier-féle kontrakciónak. Ez azzal magyarázható, hogy az ionok közötti elméleti nyomószilárdság azzal az ellenállással jellemezhető, ami akkor lép fel, amikor az ionokat egymáshoz közelítik. A nyomóerő hatására csökken az ionok közötti távolság, nagyobb tömörség esetén ez a távolság eredetileg kisebb az anyag szerkezetében, tehát nagyobb ellenállást fejt ki, ugyanis az ionokat minden határon túl egymáshoz közelíteni végtelen nagy erővel lehetne. [16] Az egységnyi térfogatú kötőanyagból keletkező szilárd hidrátvegyületek térfogataránya gipsz estében 1,6, a portlandcement fő összetevőjét alkotó trikalcium-szilikátnál (3CaO.SiO 2 ) 1,7, kalciummonoaluminiumátnál (CaAl) 3,8. Ez azt jelenti, hogy 100 kg/m 3 tömör kötőanyagból bauxitcement esetében 380 liter szilárd hidrát vegyület, míg portlandcementnél 170 liternyi keletkezik. Ez ad magyarázatot a bauxitbeton nagy kezdőszilárdsága. A portlandcementeknél a szilárdulási folyamat alatt stabil hidratációs termékek keletkeznek. Ezzel szemben az aluminát-cementek esetében a nagy kezdőszilárdságot biztosító hidratációs termékek instabilak (CaAH 10, Ca 2 AH 8 hexagonális hidrátok), majd idővel átalakulnak stabil vegyületekké (pl.: a CaCO 3, az AH 3 és a H 2 O kubikus hidrátok). A termodinamikailag stabil termékek térfogata kisebb, mint az instabil kalcium-aluminátoké, ezért az átalakulás eredményeképp a tömörség mintegy a felére, ezzel együtt a szilárdság pedig akár ennél is nagyobb arányban lecsökkenhet. [1] Ezt az átalakulást nagyban befolyásolja a hőmérséklet, a kezdeti víz-cement tényező, a rendszer ph-értéke és CO 2 tartalma. A tömörség 50%-os csökkenéséhez szükséges idő (a hőmérséklet függvényében) [11]: 10 C 20 év 30 C 3 hónap 50 C 1,5 nap 70 C < 1 óra 11
Portlandcement és bauxitcement keverésekor lejátszódó reakciók A portlandcement hidratációjakor kalcium-hidroxid (Ca(OH) 2 ) keletkezik, ami a bauxitcement szilárdságát biztosító vegyületekkel azonnal reakcióba lép, a hőmérséklettől függetlenül. Gyorsan Ca 3 AlH 6 és aluminium-hidroxid (Al(OH) 3 ) vegyületek alakulnak ki, amelyek a tömörség csökkenését, és ezzel a szilárdság csökkenését is okozzák. 2 (3CaO.SiO 2 ) + 7 H 2 O = 3 CaO.2H 2.2SiO 3.2H 2 O + 3 Ca(OH) 2 a trikalcium-szilikát (portlandcement) hidratációja Ez a jelenség megmagyarázza, hogy miért váltak a szerkezet gyenge pontjaivá azok a részek, ahol a portlandcementből és bauxitcementből készült beton találkozik. A SZIKKTI cement osztályán végzett vizsgálatok alapján azt állapították meg, hogy a szilárdságcsökkenés megáll, sőt egy minimális szilárdságnövekedés is végbemehet a lejátszódó kristályosodási folyamatok hatására, ilyenkor ugyanis csökkenhet a hibahelyek száma. [11] 12
A bauxitcement felhasználása napjainkban Tűzvédelem Az aluminát-cement kiváló tűzállósági tulajdonságait Saint Claire Deville a 19. század közepén ismerte fel. Az összetétel és adalékok függvényében a tűzállóság akár a 2000 C hőmérsékletet is elérheti. A fő alkotóvegyülete, az aluminium-oxid (Al 2 O 3 ) és az ebből keletkező kalciumaluminát olvadáspontja nagyon magas (2050 C). A hidegen megszilárduló betonban lévő cement a nagy hőmérséklet ellenére is jelentős szilárdságot tud biztosítani. Hozzá kell tenni, hogy az aluminát-cementek hevítésével a szilárdság részben csökken, de jóval kisebb mértékben, mint a portlandcementeknél. A szilárdulás során keletkező hidrátvegyületek kötött víztartalmukat úgy veszítik el a fokozatos hevítés hatására, hogy a vízmentes vegyület szerkezete jórészt sértetlen tud maradni. Ezzel szemben a portlandcement az 500-800 C közötti kritikus hőmérséklettartományban gyakorlatilag teljesen elveszíti a szilárdságát. Ráadásul az aluminát-cement és az adalékanyagok között kb. 1000 C fölött kialakul az ún. keramikus kötés, aminek hatására szintén megnő a szilárdság. A portlandcementtel ellentétben az aluminát-cement hidratációja során nem keletkezik kalcium-hidroxid (Ca(OH) 2 ). Ez a vegyület 500 C körül elveszíti a víztartalmát, majd kalcium-oxiddá, vagyis égetett mésszé alakul át, ami károsan befolyásolja a tűzállóságot, ugyanis vízzel érintkezve oltott mész alakul ki: CaO + H 2 O Ca(OH) 2, ami átalakulás 1177 KJ/kg hőfejlődéssel is jár. Ez pedig a beton teljes szétroncsolódását eredményezi. Az aluminát-cementet felsorolt előnyös tulajdonságai miatt olyan területeken alkalmazzák, amik tűzvédelmi szempontból különösen kényesek. Ilyen például a kemenceboltozatok betonozása, alagút-kemencék csillekocsi kialakításánál, vagy cementipari kemencehőcserélők falazására. 13
Építőipari alkalmazása Révay [11] a bauxitbeton hagyományos építőipari használatáról úgy nyilatkozott, hogy: ( ) bizonyos speciális esetekben és szigorú óvintézkedések mellett ( ) alkalmazása építőipari célokra nem zárható ki. Ezt kell mondanunk akkor is, ha továbbra is meggyőződésünk, hogy a kezdetben kialakuló nagy szilárdság visszaesése törvényszerű jelenség. Ezek alapján méretezésénél nem a kezdeti, hanem a becsülhető megmaradó szilárdságot kell figyelembe venni. Azonban jelentős gyártási költségek miatt az anyag tömeges elterjedése nem várható. Az építőiparban használják továbbá: gyors kezdeti szilárdulása miatt adalékanyagnak portlandcementhez, hogy a betonozási folyamatot meggyorsítsák. Úgy állítják be a cementarányokat, hogy amíg a portlandcement elég szilárd nem lesz, addig a terheket a bauxitcement viseli. lőttbetonhoz, szintén szilárdsággyorsítónak. tömítések, rések, repedések betömítésére, mint duzzadóbeton. Ezzel kapcsolatos tulajdonságait [1] is megjegyzi. hidegben való betonozáshoz, egészen -10 C-ig. agresszív talajban, kémiai ellenálló-képessége miatt. víz alatti betonozáshoz, akár tengerben is 2. Rengeteg cég foglalkozik bauxitcement (angolul high aluminate cement, franciául ciment fondu) forgalmazásával, Kínában például legalább 29 cég 3. Európában pár nemzetközi cég van jelen, amik Magyarországon is forgalmaznak aluminát-cementet: a Lafarge 4, az Almatis 5, a Kerneos 6, a HeidelbergCement 7 és a Calucem 8. A Calucem helyi képviselőjétől tudjuk, hogy legfontosabb mai felhasználása a tűzállóiparban van, de nem jelentéktelen mennyiségben alkalmazzák, mint adalékanyag. Nem alkalmazzák nagy mennyiségben, csak különleges esetekben, ez azért is van, mert a hagyományos cementekhez képest sokkal drágább, 150-200 Ft/kg. 2 http://www.infociments.fr/ 3 http://www.ec21.com/companies/calcium_aluminate_cement.html 4 http://www.lafarge.hu/ 5 http://almatis.com/ 6 http://www.kerneosinc.com/fondag.php 7 http://www.heidelbergcement.com/global/en/company/home.htm 8 http://calucem.com/ 14
Szabványok és számítások 30000 tonna Bauxitcement-felhasználás Magyarországon 25000 20000 15000 10000 5000 0 Év 9 A bauxitbeton épületek zömét az 1930-as években építették. Elfogadható ezért az a feltételezés, hogy ezeket az épületeket az 1931. évi Vasbetonszabályzat, valamint az ahhoz kapcsolódó előírások alapján tervezték. Az alábbi felsorolás ezeket az előírásokat érinti, kiragadva néhány részletet [2]: 1) Az 1921. évi építési könnyítések terhelési előírásai Ez az előírás az 1893-ban kiadott Építésügyi Szabályzatnak az első világháború után jóváhagyott könnyítéseit tartalmazza. Az eredeti előírással megegyezően a szerkezetek önsúlyát a tervszerinti méretekből kiindulva a fajlagos súlyok figyelembevételével kell meghatározni. Födémszerkezetek esetleges terheléseinek mértékére lakóhelyiségben 250 kg/m 2 (2,5 kn/m 2 )-t, lépcsőkre, folyosókra 400 kg/m 2 (4 kn/m 2 ) terhelést ad meg. Hozzáteszi, hogy lakóhelyiségekben a falak és pillérek szilárdsági számításánál csak a legfelső emeleten kell ennyi terhet feltételezni, a terhelés lefelé emeletenként 50 kg/m 2 -rel csökkenthető, de nem lehet kisebb értékű, mint 100. 9 diagram forrása: Beton, 1995., 3. évf., 9. sz., 4. old. 15
2) MOSZ 516, MOSZ 518 és MOSZ 520 előírásai 1936-ban jelentek meg, az épületek teherhordó szerkezeteinek méretezése során figyelembe veendő szabványsorozatként. Előírásai 1952-ig voltak érvényben. A hasznos terhelés mértékét lakásokra 200 kg/m 2 (2 kn/m 2 )-ben, lakóházakban lévő lépcsőkre 400 kg/m 2 (4 kn/m 2 )-ben állapítja meg. 3) Az 1909. évi szabályzat Az első hazai vasbetonszabályzat Szabályzat vasbetétes beton szerkezetek tervezése és építése tárgyában címmel jelent meg. Feltételezi, hogy a vasbeton szerkezetben a húzófeszültségeket csak az acélbetét veszi föl, a betonban a nyomófeszültségek egyenes vonal szerint, vagyis lineárisan változnak. Megengedhető legnagyobb hajlítófeszültségre σ b =45 kg/cm 2 (f cd =4,5 N/mm 2 ), nyomófeszültségre központosan nyomott oszlop esetében 36 kg/cm 2 (f cd =3,6 N/mm 2 ) értéket ad meg. A folyasztott vas megengedhető legnagyobb húzószilárdsága σ v =1200 kg/cm 2 (f yd =120 N/mm 2 ) volt. Oszlopoknál a megengedhető nyomófeszültséget korlátozta az oszlop karcsúsága alapján, az m/v tényező nem lehetett nagyobb 15-nél. Itt m a magasságot, v a kisebbik keresztmetszeti méretet jelentette. 15-nél nagyobb érték esetében a megengedhető nyomófeszültség kisebb lett. A maximális vashányadot a vasbeton oszlop keresztmetszetének 4,0 %-ában szabta meg, míg a minimális vasalást 0,8 %-ban. 4) A Magyar Mérnök- és Építészegylet 1931. évi Vasbetonszabályzata Az 1909. évi szabályzat részletezése. A megengedhető feszültségek ugyanakkorák maradtak beton és vasbeton esetében is a közönséges portlandcementből készült betonszerkezetekre vonatkozóan, de közöl ilyen értékeket nagyszilárdságú portlandcementtel készült szerkezetekre is. Ezek hajlított tartónál σ b =60 kg/cm 2 (f cd =6,0 N/mm 2 ), központosan nyomott oszlopnál 45 kg/cm 2 (f cd =4,5 N/mm 2 ). 5) Budapest polgármestere 1939. évi 305.326 számú véghatározata Ez az 1931. évi vasbetonszabályzat módosítása, amely az acél folyási határát σ v =2000 kg/cm 2 -ben (f yd =200 N/mm 2 ) szabja meg négyszög keresztmetszetű vagy annak számított gerendákban. Előírja még, hogy a sűrűbordás- és vasbetétes téglafödémekben, valamint az idomtestes vasbeton födémekben a bordaszélesség legalább 4 cm kell legyen. 16
6) Szabványtervezetek: MSZ 15020, MSZ 15021/1, MSZ 15022/1, MSZ 15022/5, illetve ÉSZ 24 és ÉSZ 69 Ezek a szabványtervezetek 1972. évi állapota [2] szerint már osztott biztonsági tényezős eljárással szabták meg a megengedhető maximális feszültségeket és a figyelembe veendő terheket. A hasznos teher alapértéke lakásokban 150 kp/m 2 (1,5 kn/m 2 ), lépcsőkön 300 kp/m 2 (3 kn/m 2 ) volt. A megengedhető legnagyobb betonfeszültségek [kp/cm 2 (N/mm 2 )]: B140 B200 B280 B400 B560 σ bh (f cd ) 70 (7) 100 (10) 140 (14) 200 (20) 280 (28) A Az MSZ 339 szerint a betonacélok húzásnál számításba vehető határfeszültségei [kp/cm 2 (N/mm 2 )]: B38-24 B45-30 B50-36 B60-40 B75-50 σ ah (f yd ) 2100(210) 2700(270) 3000(300) 3400(340) 4200(420) 7) Eurocode [8] Ez a ma érvényben levő szabvány. Az előbbiekben meghatározott feltételek megmaradtak, a megengedett határértékek változtak. A hasznos teher lakásokban 2,0 kn/m 2, lépcsőkön 3,0 kn/m 2. Betonok nyomószilárdságára pedig az alábbi értékek érvényesek [N/mm 2 ]: C12/15 C20/25 C30/37 f cd 8,0 13,3 20,0 Melegen hengerelt betonacélok esetén a megengedett határfeszültség [N/mm 2 ]: B 240 (B 38.24) B 400 (B 60.40) B 500 (B60.50) f yd 209 348 435 A régi épületszerkezetek statikai minősítésénél az erőjáték számításához hozzá tartozik, hogy akkor más szabványok és más méretezési elvek mentén terveztek, így mai szemmel nézve a szerkezetek túlméretezettek voltak. Ezt az arányt egy akkori tervezési útmutató és egy újabb szabványban közölt határfeszültségek átlagaként Dulácska [6] határozta meg két szabvány alapján. Az egyik Dr. Möller Károlytól származik, 1943-ból, a másik az 1986-os szabvány. Eszerint a szerkezetekben megfelelő anyagminőség esetében a tartalék értéke 1,15 és 1,50 között változik. Ez 25 % többlet leterhelhetőséget vagy változatlan teher esetében 20 %-os teherbírás-csökkenést még biztonsággal lehetővé tesz, ugyanakkor az 1986-os szabványhoz képest az Eurocode [8] előírásai szigorúbbak, így ugyanez a feltételezés már nem minden esetben áll meg. 17
A hasznos teher karakterisztikus/alapértékének változása kn/m2 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 lakás lépcső 1 0,5 0 0 1 2 3 4 5 6 Év A megengedett határfeszültség változása N/mm2 250 200 150 100 betonacél (B38.24) beton (B140, C12/15) 50 0 Év A fenti két diagramon látható, hogy a hasznos teher értéke a szabványokban valamelyest csökkent az elmúlt nyolcvan évben. Egyrészt változott az életmód, illetve szigorodtak a biztonsági tényezők. Az acél- és beton-határfeszültségek pedig egyre inkább nőnek, bár ez a technológiának köszönhető, a régi épületekben lévő anyagok szilárdságát nem változtatja meg. 18
Az 1960-as években kitört bauxitpánik kezelésére a kormányzat igyekezett megfelelő lépésekkel reagálni: rendeletek, szabályok jelentek meg a bauxitbeton szerkezetek okozta károk elkerülésére és a szerkezetek regisztrációjára, felülvizsgálatára. A bauxitbeton szerkezetet tartalmazó épületek listája (bauxitkataszter) elérhető ma is az interneten az ÉMI honlapján 10. Ma csak ez a szervezet végez feltárásokat ezen a területen. Az első nagyobb rendelet a tárgyban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 6/1967. ÉVM számú körrendelete: Bauxitcementtel épült építmények állékonyságának felülvizsgálata. Eszerint az épülettulajdonosok szakemberrel kötelesek az 1929 és 1952 között épült épületeket felülvizsgáltatni, és megállapítani, hogy az egyes épületszerkezetek tartalmaznak-e bauxitcementet. Az eredményeket az Elsőfokú Építési Hatósággal közölni kell. 67/1967. ÉVM számú rendelet A bauxitcementtel épült építmények állékonyságának felülvizsgálatáról 11, szövege azonos a 6/1967. körrendelettel. 7/1968. ÉVM számú közleménye A bauxitcementtel épült építmények állékonyságának felülvizsgálatához alkalmazandó segédletekről 12. Leírja, hogy a rendszeres felülvizsgálat gyorsvizsgálat, melyet az ÉMI HSZ. 605. sz. háziszabvány szerint kell végeznie az arra kijelölt intézeteknek. A Pénzügyminiszter és az Építési és Városfejlesztési Miniszter 38/1968. (XII.27.) PM- ÉVM sz. együttes rendelete A bauxitcement felhasználásával készült építmények helyreállítási munkáinak elszámolásáról 13. Szabályozza a bauxitcement szilárdságcsökkenése miatt szükségessé váló helyreállítási és megerősítési munkák költségeinek elszámolási módját, hitel lehetőségét. 14/1969. (VIII.27.) ÉVM sz. rendelet A bauxitcementtel készült épületek helyreállításáról 14. Leírja, hogy a helyreállítási munkákat az épületfenntartónak kell elrendelnie, és a kivitelező és szükség esetén a tervező kötelezhető a munkák elvégzésére, ha az épület életveszélyes állapotú. Országos Építésügyi Szabályzat (ma: OTÉK) előírása szerint épületet vagy építményt csak úgy szabad átalakítani, hogy az ismeretesen nem állékony vagy nem állékonnyá vált szerkezeteket kicserélik. 10 http://www.emi.hu/emi/web.nsf/pub/bauxitbeton_epuletek.html 11 In: Építésügyi Értesítő, 1967., 40. sz. 12 In: Építésügyi Értesítő, 1968., február, 4. sz. 13 In: Építésügyi Értesítő, 1968., december. 14 In: Építésügyi Értesítő, 1969., szeptember, 26. sz. 19
Ezek mellett jelentek meg az Építőipari Minőségvizsgáló Intézettől háziszabványok, melyek leírták a vizsgálatok módját, menetét: HSZ 201-65.: A beton szilárdságának vizsgálata N-típusú Schmidt-féle rugós kalapáccsal. HSZ 252-68.: A bauxitcementtel készített betonok vizsgálata B-I-8 jelű betonoszkóppal. HSZ 605-68.: Bauxitbeton építmények gyorsvizsgálati módszere. Intézkedik a szemrevételezésről, roncsolásmentes és roncsolásos vizsgálatok menetéről, mérési eredmények feldolgozásáról. Veszélyesség alapján építménykategóriákat határoz meg (A,B,C), szükséges intézkedéseket ír le. A HSZ 605. mellett részletesebb szabályozást ad az ÉSZ 24/68. sz. Építésügyi Ágazati Szabvány, Bauxitbeton építmények erőtani felülvizsgálata címmel. A szabvány szerint a teherbírást ellenőrizni lehet erőtani ellenőrző számítással, mért adatok alapján, illetve próbaterheléssel. Az ÉMI ma is ezen szabványok és előírások alapján végzi a felméréseket, kiegészítve a Budapesti Műszaki Egyetem bauxitbeton építmények megerősítéséhez kiadott tervezési segédletével (ÉTI 5007). 20
Rekonstrukció Az ÉSZ. 24. előírásai szerint az erőtani számítás során ki kell mutatni, hogy: a) a felülvizsgálat időpontjában mért szilárdsági értékekből levezetett határfeszültségek mellett a teherbírás kielégíthető-e, b) mekkora betonszilárdság (határfeszültség) esetén egyezik meg a szerkezet számított biztonsága az előírttal. [2] Gábory szerint [5] a következő szerkezeti elemekben lehet találni kizárólagosan, vagy sokszor portlandcement betonnal vegyesen bauxitbetont: alapokban ritkán alkalmazták, de ritkán előfordult alapszerkezet csak bauxitbetonból is. Ide tartoznak a pince- és lépcsőházi alapfalak, pincefalak, bevilágító aknafalak. függőleges teherhordó szerkezetek közül oszlopok és falak, vasalatlan, gyengén vasalt és vasbeton szerkezetek. Az oszlopokat csak függőleges terhekre méretezték, külpontosságot csak a szélső elemeknél vettek figyelembe. Pillérvázat sosem méreteztek merevítésre, ezért merevítőfalakat terveztek. Teherhordó vasbeton falak előfordulhatnak lépcsőházakban, pincékben és aknákban. vízszintes teherhordó szerkezetekben: o födémekben, típustól függetlenül: vastartós födémek (acélgerendás födémek), bauxitbeton kitöltéssel a gerendák között. monolit vasbetonfödémek, alsó- vagy felsőbordás szerkezettel. A nagyobb szerkezetmagasság (35-40 cm) miatt legtöbbször alul- vagy fölülbordás szerkezetet alkalmaztak. idomtestes vasbetonfödémek, bauxitbeton felbetonnal és bordákkal. Ezeknél a szerkezeteknél igen sok hiba került elő kivitelezési és együttdolgozási szempontból. o kiváltók és koszorúgerendák, födémbe rejtve és födémből lenyúlóan. o lépcsőszerkezetek, mellvédfalak. o erkélylemezek, loggiák, általában bordák nélkül. Szabadban lévő szerkezetként különösen ki vannak téve időjárási hatásoknak. [5] A bauxitbeton szerkezeteknél esetlegesen szükséges rekonstrukciók technológiailag nem különböznek bármilyen más vasbeton szerkezet rekonstrukciójától, az eredeti szerkezetet valamilyen módon köpenyezni kell. Néhány szerkezeti megoldást közöl [5]: Az alaptestek elhelyezkedésük miatt többnyire nehezen javíthatók, végleges megoldásnál a bauxitbeton szerkezet szilárdságát nem lehet figyelembe venni, kivéve ha teljes kiváltása és köpenyezése történik. Sávalapot ha a falak terhét nem bírja a falak alatt gerendákkal lehet megerősíteni, a bauxitbeton sávalap talajjavításnak tekinthető. A köpenyben kétféle vasalás alkalmazandó, kengyelek és hosszbetétek a kétfajta nyomásra. Az alapok a köpeny miatt szélesebbek lesznek, ami csökkenti a talajfeszültséget, így az a megerősítés extra terhét is biztonsággal viselni tudja. Ugyanez a helyzet pontalapok esetén is. 21
Lemezalapok esetében, amik készülhettek sík vagy felülbordás kivitelben, elkerülhetetlen a régi szerkezet roncsolása, átvésése, hogy az új szerkezet terhét el tudja viselni. A régi alaplemez teherbírása elhanyagolandó. 4. kép Lemezalap megerősítése Függőleges teherhordó szerkezeteknél érdemes különbséget tenni külső hatásoktól védett és nem védett elemek között. Feltételezhető ugyanis, hogy szén-dioxidtól védett, száraz helyen lévő elemek átkristályosodása, így szilárdságcsökkenése nagyrészt lezajlott már, szilárdsága legfeljebb 20 %-kal lett kisebb, a maradék határfeszültség tehát még nem elhanyagolható. Teljes köpenyezés esetén még gyenge bauxitszerkezetek teherbírása is figyelembe vehető. A köpenyezés oszlopok esetében a szerkezet oldalkitérését akadályozza meg, ezáltal teherbírását fokozza. Köpenyezés történhet vasbeton- vagy acélköpennyel is. Kritikus pont a gerendával való csatlakozás, ugyanis, ha végigköpenyezni nem szükséges mindkét szerkezetet, kiegészítő vasszerkezeti elemek beépítése szükséges, hogy ne maradjon teherviselő, kezeletlen bauxitbeton rész. Erre mutat példát az alábbi két metszet: 5. kép Segédvasszerkezet, vízszintes metszet 6. kép Segédvasszerkezet, függőleges metszet 22
Szélsőfali oszlopok esetében köpenyezést a legtöbb esetben nem lehet végrehajtani, ezért pótpilléres megoldás vagy vasszerkezetű megerősítés javasolt. Födémszerkezetek megerősítésére négy féle lehetőség van: felső és belső megerősítés, mely a padlószerkezet teljes cseréjével jár, emiatt költséges eljárás. Ez extra terhelést jelent az összes csatlakozó épületszerkezetre is. alsó megerősítés, aláfödémezéssel vagy részleges megtámasztással. Egyes esetekben a bauxitbeton szerkezet végleges teherbírása is figyelembe vehető. bontás és részleges vagy teljes újjáépítés, ami sok esetben gazdaságosabb, az Országos Építési Szabályzat elő is írta felújításoknál, a régi vasbetétek pedig az új szerkezethez is felhasználhatóak. Téglabetétes födémeknél az idomtestes téglák nagy üregeket tartalmaznak, amelyek az idomtest tetején lévő vékony agyagkerámia bordák eltávolítása után alkalmasak új vasbeton bordák kiképzésére. Egyes esetekben ezeket a bordákat már az építés idején, a párnafák elhelyezése céljából kiütötték. Ezen bordák, valamint a födém felső szintjén kialakított vasbeton lemez együttesen új, a meglévő födémmel együttdolgozó teherbíró szerkezet létrehozását teszik lehetővé. Ehhez szükséges olyan idomtest, amiben kialakítható vasbeton borda (kiütéssel, vágással). Az üregbe vasalás és kitöltő beton kerül. Lakóépületeknél hasznos, mert olcsó, nem kell bontani és a magasságnövekedés elfogadható, a megnövekedett térfogatsúly pedig nagyobb léghanggátlást jelent. Lépcsőszerkezeteknél a megoldások többnyire vasszerkezetűek, de léteznek alábetonozott vasbeton szerkezetű bordás megerősítések is. Megerősítési megoldások ábrái [4] a Budapesti Műszaki Egyetem segédlete (1968) alapján: 7. kép Alapmegerősítés, sávalapok 1. 23
8. kép Keretszerkezet megerősítése 24
9. kép Alapmegerősítés, pontalapok 25
10. kép Függőleges szerkezetek megerősítése 1. 11. kép Függőleges szerkezetek megerősítése 2. 26
12. kép Födémszerkezetek megerősítése 27
13. kép Lépcsőszerkezetek megerősítése 28
Összefoglalás A bauxitbetonhoz a közvélemény máig bizalmatlanul áll hozzá. Egy lakás vásárlásánál nemcsak az adott évenkénti kötelező mérés miatti kellemetlenségek szólnak a bauxitbetonnal épületek ellen, hanem az egykori pánik még ma is érezteti a hatását. Ugyanakkor meglepően tapasztaltuk, hogy a szakvélemények többsége bizonyos kikötések mellett kiáll a bauxitbeton építőipari használata mellett, és többen is kijelentik, hogy a szilárdságcsökkenés megállt. Tény az is, hogy az utóbbi években nem hallhattunk ezzel kapcsolatos balesetekről, ami részben megnyugtató, ugyanakkor erre nem lehet alapozni. Az egész témával kapcsolatban nagyon sok bizonytalanság mutatkozik. Magyarországon jelenleg a mintegy 2000 épület vizsgálatával az ÉMI foglalkozik, jogszabályi kötelezettségből. Úgy tűnik, hogy ha a bauxitbetonnal készített szerkezeti részek nincsenek kitéve a tervezettnél nagyobb terhelésnek, vagy a benne a lejátszódó folyamatokat felgyorsító hő-, illetve páraterhelésnek, és nem történt a tervezetthez képest jelentős funkcióváltás, akkor megfelelőnek tekinthetjük őket. Erre azonban jelenleg nincs semmilyen bizonyítékunk. A Schmidt kalapácsos vizsgálat bauxitbetonhoz nem igazán alkalmazható. Mivel a Schmidt-kalapácssal mért visszapattanások csak a vizsgált felülethez közeli betonréteg tulajdonságaitól függenek, ezért a mélyebben fekvő betonrétegek szilárdságáról egyáltalán nem adnak semmilyen információt. Viszont a bauxitbeton szilárdságvesztesége lényegesen különböző a felületen és a szerkezet belsejében, ugyanis a szilárdulási folyamata alatt egy külső, köpenyszerű, tömörebb, keményebb réteg alakul ki. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a visszapattanás mértéke a szilárdságon kívül számos más körülménytől (adalék szemnagysága, a péptelítettség, a beton nedvességtartalma, a kivitelezés során elkövetett pontatlanságok) is függ, ezért a mérés inkább csak tájékoztató jellegű, nem a konkrét vizsgálatkori szilárdságra, hanem főleg a szilárdság időbeli változására tudunk következtetni belőle. Ha pontosabb szilárdsági adatokat szeretnénk megszerezni, akkor kifúrt magminták roncsolásos vizsgálati eredményeire tudunk csak támaszkodni. [12] De épületeink vizsgálatánál csak ritkább, indokolt esetben végzünk magmintás, és nem Schmidt kalapácsos vizsgálatokat. Ez azonban azt jelenti, hogy valójában nem tudjuk, jelenleg hol tart a szilárdságcsökkenés, és hogy milyen tartalékokkal rendelkeznek ezek az épületek. 29
A grafikonból, ami egy Dr. Szalai Kálmán által megtartott ankét anyagában volt, kitűnik a mért eredmények viszonylag nagy szórása, illetve körülbelül megállapítható a Schmidt-kalapácsos vizsgálat pontatlansága. Ez a grafikon, illetve több helyütt mások is megemlítik, hogy a bauxitbeton szerkezetek szilárdsága a mért eredmények alapján nem csökken tovább, hanem megáll az 5 N/mm 2 - es értéknél (50 kp/cm 2 ). Ez a régi szabványokban és építési előírásokban a megengedett legkisebb határfeszültség. [5] Viszonyításképpen: a margitszigeti Nagyszálló összeomlott bauxitbeton szerkezetű portáljának határfeszültsége 20 kp/cm 2 (2 N/mm 2 ) volt. Az anyag jobb megismerése érdekében voltak olyan elképzelések, hogy vizsgálat céljára tartsanak meg egy elbontandó lakóépületet, és azon próbaterheléssel és roncsolásos vizsgálatokkal mérjék a bauxitbeton szerkezetek szilárdságát és esetleges változását. Ez azonban nem történt meg. Sokat segítene, ha jogszabályi előírás vonatkozna arra, hogy a bontandó épületekből tegyenek el mintákat, amivel további kísérleteket lehetne elvégezni. Lakóépületek esetében a funkció nehezíti meg a diagnosztikát, használat alatt az időközönkénti vizsgálatok zavaróak, próbaépületnek megtartani pedig gazdaságtalan lenne, helyette talán egy ipari épület lenne feláldozhatóbb. A bauxitbeton szerkezetek viselkedésének és teherbírásának tisztázását fontosnak tartjuk több szempontból is. Egyrészt egy jó tulajdonságú és az iparban hasznos anyag tudna szélesebb körben elterjedni, másrészt a már meglévő szerkezetekkel kapcsolatban kapnánk pontosabb és megnyugtatóbb válaszokat. Budapest belvárosában jelentős mennyiségű épület készült bauxitbeton szerkezettel, karbantartásuk és fenntartásuk szükségszerű. Túlnyomó többségük lakóépület, nem egy műemléki védettség alatt áll, így a bauxitbetonnal kapcsolatos tudnivalók a lakhatásban és a lakáspiacon is éreztetni tudnák hatásukat. 30
Források [1] Dr. Balázs György: Beton és vasbeton I. Alapismeretek története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. [2] Dr. Bölcskei Elemér Dr. Szalai Kálmán: A bauxitbeton szerkezeti elemek erőtani számítása. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1972. [3] Dr. Bölcskei Elemér Szalai Kálmán: A bauxitbeton szerkezetek felülvizsgálata. In: Magyar Építőipar, 1968., 17. évf. 4. sz., 193-200. old. [4] Dr. Bölcskei Elemér Dr. Szalai Kálmán: Bauxitbeton építmények teherbírási tartaléka. In: Magyar Építőipar, 1969., 18. évf. 9-10. sz., 465-483. old. [5] Gábory Pál: Bauxitbeton épületek állagbiztosítása. ÉTI S-69.1250, Budapest, 1969. [6] Dr. Dulácska Endre: A felújítandó épületek teherhordó szerkezetei ellenőrzésének módszerei a belső igénybevételi tartalékok figyelembevételével. In: Műszaki tervezés, 1986. 26. évf. 6. sz., 42-44. old. [7] Dr. Möller Károly: Építési zsebkönyv I. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938. [8] Deák György Draskóczy András Dulácska Endre Kollár László Visnovitz György: Vasbeton szerkezetek. Tervezés az Eurocode alapján. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék, Budapest, 2011. [9] Britannica-Hungarica. 15. kiadás, II.kötet, 1995. [10] Dr. Michailich Győző: A meleg befolyása a bauxitcement-beton szilárdságára. In: Mathematikai és Természettudományi értesítő, 1936., 55. évf. 1. sz., 30-45. old. [11] Dr. Révay Miklós: A bauxitcement diadala, bukása és feltámadása. In: Beton. 1995, 2. évf. 10. sz., 3-7. old. [12] Dr. Borosnyói Adorján A bauxitbeton és diagnosztikája. In: Dr. Borosnyói Adorján Dr. Kausay Tibor Dr. Tóth Elek: Szerkezetek diagnosztikája. Oktatási segédlet, BMEEOMMAT1, 2011., 2-12. old. [13] Dr. Bölcskei Elemér: A bauxitcementről és a bauxitbetonról általában. Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából: 4530. Kézirat, Budapest, 1966. [14] Dr. Révay Miklós Az aluminátcementekkel kapcsolatos hazai kutatások című 1998, október 27.-én elhangzott előadásának összefoglalója [15] Dr. Michailich Győző: A beton- és vasbetonépítés újabb fejlődése. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai III. kötet, 14. füzet. Budapest, 1942. [16] Molnár Viktor: Építőanyagok. Jegyzet, Szent István Egyetem, 1995. forrás: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=6&cad=rja&ved=0cdwqfj AF&url=http%3A%2F%2Ffk.sze.hu%2Fhu_HU%2Fdownloadmanager%2Fdownload%2Fnohtml %2F1%2Fid%2F52&ei=ZSuMULipE4fCswb5vYDQAQ&usg=AFQjCNHx- 6EdN9Tcx0OeSEZ2sop1BVTkfw&sig2=mXKV9DP5cyC7be1YUAGgbQ (2012. 10. 27.) [17] CITODUR bauxitcement felhasználását leíró műszaki közlemény Beton- és vasbeton szerkezetek, cementáruk, egy nap múlva már használhatók, ha CITODUR védjegyű tatai bauxitcementtel dolgozunk, 1928. 31