MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Dr. Póti Péter A HAZAI ADOTTSÁGOKRA ALAPOZOTT VERSENYKÉPES JUH- ÉS KECSKETENYÉSZTÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT), A BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA. KISKÉRŐDZŐK TEJTERMELÉSÉVEL ÉS LEGELTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK. 2014
Tartalomjegyzék dc_904_14 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS 3 1.1. Bevezetés 3 1.2. Célkitűzés 3 2. VIZSGÁLATOK 4 2.1. ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT) BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA 4 2.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 4 2.1.2. Célkitűzés 4 2.1.3. Anyag és módszer 5 2.1.3.1. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése 5 2.1.3.2. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyar merinó x merinó landschaf F 1 ) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése 5 2.1.3.3. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére 6 2.1.3.4. A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira 6 2.1.3.5. A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata 7 2.1.4. Következtetések 7 2.2. BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA 9 2.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 9 2.2.2. Célkitűzés 9 2.2.3. Anyag és módszer 10 2.2.3.1. Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata 10 2.2.3.1.1. Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) 10 2.2.3.1.2. Keresztezett F 1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F 1, magyar merinó x suffolk F 1 ) 11 2.2.3.2. Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata 11 2.2.3.2.1. Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra 11 2.2.3.2.2. Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal 12 2.2.3.3. Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére 12 2.2.3.4. Testméretek és a vágott testek értékelése 13 2.2.3.4.1. Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése 13 2.2.3.4.2. Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata 14 2.2.3.4.3. Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében 15 2.2.4. Következtetések 16 2.3. TEJTERMELŐ KÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK 19 2.3.1. Anyajuhok tejtermelő képességének vizsgálata 20 2.3.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 20 2.3.1.2. Célkitűzés 21 2.3.1.3. Anyag és módszer 21 2.3.1.3.1. A legelőfű táplálóanyag tartalom változásának jelentősége az anyajuhok tejtermelésére 2.3.1.3.2. A vérmérséklet hatása lacaune anyajuhok tejtermelésére 22 2.3.1.4. Következtetések 22 2.3.2. Anyakecskék tejtermelő képességének vizsgálata 23 2.3.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 23 2.3.2.2. Célkitűzés 24 2.3.2.3. Anyag és módszer 2.3.2.3.1. A magyar parlagi kecske tejtermelésének értékelése és az ezt befolyásoló tulajdonságok vizsgálata 25 oldal 1
2.3.2.3.1.1. A magyar parlagi kecske tejtermelési tulajdonságainak értékelése 25 2.3.2.3.1.2. Digitális képek alkalmazása a kecske tőgybimbók morfológiai tulajdonságainak megállapításához 25 2.3.2.3.1.3. A laktáció szakaszának és az ellés típusának hatása a magyar parlagi kecske néhány tőgybimbó morfológiai és termelési tulajdonságára 26 2.3.2.3.1.4. A tőgybimbó alakja és a kecsketej néhány minőségi tulajdonságának kapcsolata 27 2.3.2.3.2. A takarmányozás hatása a kecsketej zsírsavösszetételére (biológiai értékére) 27 2.3.2.3.2.1. Algaetetés hatása a kecsketej zsírsavösszetételére 27 2.3.2.3.2.2. Legeltetés hatása a kecsketej és sajt zsírsavösszetételére 28 2.3.2.4. Következtetések 29 2.4. LEGELTETÉSSEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK 31 2.4.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés 31 2.4.2. Célkitűzés 32 2.4.3. Anyag és módszer 32 2.4.3.1. A legeltetési módok hatása a gyepterületek terméshozamára és állateltartó képességére32 2.4.3.2. Kúszólucernával és magyar rozsnokkal kapcsolatos vizsgálatok 33 2.4.3.3. Kiegészítő legelőkkel (olajretek, mustár) kapcsolatos vizsgálatok 34 2.4.3.4. Legelők nehézfém szennyezettségének hatása az állati termékekre 35 2.4.4. KÖVETKEZTETÉSEK 36 3. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 38 4. ÖSSZEFOGLALÁS 41 5. A TÉZISFÜZETBEN IDÉZETT IRODALOM 44 6. A MUNKA TÉMAKÖRÉBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE 45 2
1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS 1.1. Bevezetés dc_904_14 A hazai juh- és kecsketenyésztés csak akkor lehet sikeres, ha a fejlesztések a hazai adottságok és lehetőségek figyelembevételével fajtákra (nem fajokra!) alapozottan, teljes körű technológiák kialakításával együtt történnek, összefüggésben az aktuális piac (lokális, hazai, és célzott külföldi) igényeivel. A hazai juh- és kecsketenyésztés jelenlegi sikertelenségének az egyik oka az, hogy az állattenyésztés feladatát (fogalmát) szűken értelmezték, amely így a jól-rosszul megválasztott tenyészcél érdekében végzett tenyésztéssel összefüggő eljárások (értékmérő tulajdonságok megállapítását és használatát, szelekciós eljárások, fajtatiszta tenyésztés, keresztezés, TÉB, stb.) összességének alkalmazását jelentette. Holott mindez nem választható el, illetve nem lehet sikeres úgy, ha nem az adott természeti (éghajlati, termőhelyi, stb.), technológiai (beleértve valamennyi kor, ivar és termelési csoporttartási, takarmányozási, illetve speciális szaporítási, nevelési, hízlalási) környezettel és az aktuális piac igényeivel összefüggésben végezzük. Sajnos a vágóbárány előállítás és értékesítés, valamint a tejtermelés és értékesítés rendkívül esetleges,nem kellően átgondolt, ezért van az, hogy a jelenlegi Európai Unión belüli és kívüli keresleti piaci viszonyok mellett a juh- és kecske ágazat nem tud érdemben fejlődni, sőt recesszióban van. Az EU piaca szabályozását tekintve ugyan egységes, a fogyasztási szokásokat tekintve nem! A fogyasztói különbségek nemcsak a minőségben különbözőek, hanem a termékek volumenében, feldolgozottságában és időbeni ütemezésében is. A bárányhús iránti kereslet bizonyos területeken és mértékig időszakos (ünnepekhez kötött), más területeken gyakorlatilag folyamatos. A bárányhússal szemben támasztott elvárások is különbözőek. A juh- és kecsketej termelés jelenlegi rendkívül alacsony színvonala a gazdaságtalan termelés mellett a piacszerzést, illetve azok megtartását is lehetetlenné teszi, mivel az évjelentős részében nincs juh-, illetve kecsketejtermelés. Ezért döntő fontosságúannak meghatározása, hogy konkrétan melyik piac megtartását, bővítését, illetve milyen új piacok megszerzését tűztük ki célul. Ezzel összefüggésben rendkívül fontos, hogy a meglévő lehetőségeinkkel (éghajlati, területhasznosítási, gyep, takarmánybázis, stb.) összhangban történjen a tenyészcél, és erre felépítve a juh- és kecsketenyésztési-technológiai program kidolgozása. Külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az egész tevékenység, termelési folyamat alatt ne keletkezzen hulladék, csak továbbhasznosításra alkalmas melléktermék, amely csak úgy képzelhető el, ha az egész folyamat a természetes anyag körforgásra alapul! Ez lehet csak az alapja a környezetileg, gazdaságilag és társadalmilag is fenntartható fejlődésnek üzemmérettől függetlenül. Ez volt a hagyományos gazdálkodás alapja is. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az adott termékekre vonatkozóan a teljes termékpályák kialakítása. Ebben a szemléletben kezdtem meg a juhtenyésztéssel és tartással kapcsolatos kutatásaimat 1987-ben Gödöllőn a Szent István Egyetem jogelődjén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Állattenyésztési Tanszékén Dr. Bedő Sándor professzor úr vezetésével, majd 1994-től kutató munkám kiterjedt a kecske fajra is. 1.2. Célkitűzés Akadémiai doktori értekezésemben a hazai versenyképes juh- és kecsketenyésztéssel és ezzel összefüggésben tartással, takarmányozással, legeltetéssel, neveléssel, hízlalással, tejtermeléssel és a végtermékek minőségét befolyásoló tényezők vizsgálatával kapcsolatos kutatási eredményeimet foglalom össze. Az eredmények bemutatásánál arra törekszem, hogy azok egymásra épülését, kapcsolatrendszerét mutassam be úgy, hogy közben önmagában az egyes kutatási eredmények is jól értékelhetőek legyenek. 3
Ezért doktori munkám célja különböző genotípusú juhok és kecskék értékelése anyai (szaporasági, utódnevelő képesség, stb.) és apaitulajdonságok (hízékonyság, vágóérték, stb.), valamint a tejtermelés szempontjából hazai viszonyok között. Ezekkel összefüggésben javaslattétel különböző értékmérő tulajdonságok új, újszerű megítélésére, mérésére, becslésére, továbbáújak bevezetésére. A különböző genotípusokat a tartás és takarmányozási körülmények, kiemelten a legeltetés új, újszerű megközelítésével összefüggésben értékelem. További célom nemcsak a gazdaságos és környezetbe illő juh- és kecsketenyésztés, illetve tartás megvalósítása, hanem a magas biológiai értékű hús és tej előállítása is. Célom arra is felhívni a figyelmet, hogy a legelőre alapozott állattartás, szennyezett legelők (pl. nehézfémmel) esetén, veszélyforrást jelenthetnek az állattartásra, illetve állati termék előállításra. 2. VIZSGÁLATOK 2.1. ANYAJUHOK ANYAI TULAJDONSÁGAIT (BÁRÁNYNEVELŐ KÉPESSÉGET, SZAPORASÁGOT) BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA 2.1.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Magyarországon a juhtenyésztés legfőbb árbevétele a bárányok értékesítésébőlszármazik. Számos szakmai vita folyt, illetve folyik arról, hogy a magyar juhállomány döntő részétalkotó magyar merinófajta mennyiben felel meg a versenyképes juhhústermelésnek. Annak érdekében, hogy ezt tudományosan megalapozottan, helyesen lehessen megválaszolni, több szempontból kell ezt a kérdést megvizsgálni. Az egyikvizsgálandó szempont, hogy a magyar merinó fajta anyai tulajdonságai (különböző szaporulati mutatók: vemhesülési és ellési százalék, ellésenkénti/évenkénti választott bárány szám, illetve súly mellett a napi súlygyarapodásban a választásig és a választási súlyban, a korai tenyésztésbevételben, sűrítve ellethetőségben, valamint hasznos élettartamban, továbbá életteljesítményben) mennyiben múlja felül, vagy marad el a magyarországi viszonyok között szóba jöhető fajtákétól, fajtatisztán és keresztezésekben egyaránt. A másik, hogy a vizsgált fajták, illetve genotípusok és a környezet (természeti és technológiai), valamint piac közötti összhang milyen mértékű. Az anyai tulajdonságok örökölhetősége (h 2 ) kicsi, néhány esetben közepes, tehát a környezeti tényezők jelentősen befolyásolhatják az eredményeket. Ezért rendkívül fontos, hogy a hazai adottságok által meghatározott tartási és takarmányozási lehetőségeknek megfelelően értékeljük a különböző fajtákat, genotípusokat. Az adott piac igényei elvárásai is döntően befolyásolják egy adott fajta, genotípus megítélését. Kis testsúlyú, választott bárányok értékesítése esetén, megfelelő technológia, illetve tartási és takarmányozási, stb. viszonyok között nem kell intenzív, választás utáni hízlalási szakaszt beiktatni. Nagy testsúlyú bárányok értékesítésekor viszont többnyire igen, ilyenkor az apai tulajdonságok (hízékonysági és vágási tulajdonságok) értékelését is figyelembe kell venni. A hízékonysági és vágási tulajdonságokat a következő fejezetben értékelem. 2.1.2. Célkitűzés Az anyajuhok anyai tulajdonságait (báránynevelő képességet, szaporaságot) befolyásoló tényezők vizsgálatával kapcsolatban a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki: Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyar merinó x merinó landschaf F 1 ) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése 4
A keresztezések hatásának (lacaune, cigája, merinó landschaf) vizsgálatát a magyar merinó anyajuhok szaporulati mutatóira és a báránynevelő képességre (bárányok napi súlygyarapodására a választásig, választási súlyra) hazai viszonyok között. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére A magyar merinók optimális tenyészidejének megállapítását, valamint a tenyésztésbe vételi idő sűrített (átlagosan nyolc havonkénti) ellésre és szaporulati mutatókra gyakorolt hatását. A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira Eltérő szakszerűen kivitelezett legeltetési módok (pásztoroló és szakaszos) hatását az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira. A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata Az egész éven át szabadban, legelőn és a téli időszakban épülethez kötötten (hodályban) tartott anyajuhtartás hatását az anyajuhhasználati módokra és az anyajuhok szaporulati mutatóira, elsősorban egy anya után értékesített bárány szaporulatra (db, kg), valamint az éves árbevételre. 2.1.3. Anyag és módszer dc_904_14 2.1.3.1. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (lacaune, cigája) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése A vizsgálatokat Fülöpszálláson egy árutermelő gazdaságban végeztük. A vizsgálatban a 2008. év február 1. és 15. között ellett, véletlenszerűen kiválasztott magyar merinó (n=20), a (merinó cigája) F 1 (n=20) és a (merinó lacaune) F 1 (n=20) keresztezett anyajuhok és ezek bárányai vettek részt. A vizsgálatban a lacaune tejhasznú, a cigája őshonos fajtaváltozatát használtuk. Az anyák termékenyítése előtti három hét során abrak kiegészítésként rozsot (300 g/nap) kaptak (flushing). Az apai hatás mérséklése érdekében, a kísérletben résztvevő anyákat (n=60) magyar merinó fajtájú kosokkal (3 db) fedeztettük a 2007. évi őszi tenyészidényben, hárembeli pároztatást alkalmazva. A kosok életkora és testsúlya 7 10 év, valamint 97 105 kg között változott. Termékenyítéskor az anyaállatok átlagosan 2,5 évesek, és egyszer ellettek voltak. Egyedileg mértük a bárányok születési, és választási súlyát, mechanikus mérleggel, 0,1 kg pontossággal, valamint számoltuk a bárányok választásig történő napi súlygyarapodását. A bárányokat 60 napos korban választottuk. Az anyák réti és lucerna szénát, továbbá kb. 1 kg/nap abrakkeveréket fogyasztottak (tritikálé, rozs, kukorica). A bárányok 10 15 napos koruktól a bárányóvodába kerültek, ahol báránytápot (NEm: 7,20 MJ/kg, NEg: 4,80 MJ/kg, nyersfehérje: 15,0%), nyalósót és vizet ad libitum fogyasztottak. Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal (átlag, szórás, GLM Multivariate és LSD teszt, Chi 2 próba) végeztük. A GLM során a bárányok születési és választási súlyát, valamint a választásig tartó időszakra vetített napi súlygyarapodását befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Y ijk = μ + G i + S j + LS k + e ijk Y ijk = vizsgált tulajdonság; μ =átlag, G i = genotípus hatása (fix hatások: 3 osztály), S j = ivar hatása (fix hatás: 2 osztály), LS k = születési típus hatása (fix hatások: 2 osztály), e ijk = hiba. Vizsgáltuk az egyes tényezők kölcsönhatásait is, de mivel ezek nem voltak szignifikáns hatásúak, a továbbiakban csak a fő tényezőket mutatjuk be. 2.1.3.2. Fajtatiszta magyar merinó és magyar merinó keresztezett (magyarmerinó x merinó landschaf F) anyajuhok szaporasági mutatóinak értékelése A vizsgálatainkat Kardoskúton (Körös-Maros Nemzeti Park, KMNP) egy árutermelő juhászatban végeztük. A vizsgálat során összesen négy ("A" és "B" valamint "C" és "D") csoportot alakítottunk ki, ősszel ("A" és "B") és tavasszal ("C" és "D"). Az anyajuhok kiválasztása véletlenszerűen történt. Az őszi termékenyítési időszakban vizsgált "A" csoportban magyar merinó (n=50) és a "B" csoportban 5
(magyar merinó x landschaf merinó) F 1 (n=50) anyajuhok pároztatása történt, mindkét csoporthoz 1-1 magyar merinó tenyészkost rendeltünk. Az "C" csoportban magyar merinó (n=50) és "D" csoport (magyar merinó x landschaf merinó) F 1 (n=50) kialakításakor hasonlóan az előző csoportokhoz, 1-1 magyar merinó tenyészkost rendeltünk, tehát az "A" és "B", valamint "C" és "D" csoport között csak a termékenyítés időpontja és a genotípus között volt eltérés. Mind a négy esetben hárembeli pároztatás történt. Az anyajuhok abrak kiegészítésben részesültek egész éven keresztül 10 dkg mennyiségben, a báránynevelés alatt 70 dkg abraktakarmányt (kukorica, zab, rozs, egyenlő arányban) kaptak. Az anyajuhok az ellést követően bárányaikkal együtt egyéni fogadtatóba kerültek elhelyezésre, ahol 2-3 napig tartózkodtak. A bárányok választásig (átlagosan 70 nap) ad libitum lucernaszénát, valamint kukorica és zab roppantott keverékét kapták. A juhok hagyományos legeltetésben részesültek. A kosok életkora és testsúlya fedeztetéskor 5-7 év, valamint 88-110 kg között változott. Az anyajuhok életkora átlagosan 4 év, és kétszer ellettek voltak. A vizsgálatunkban az anyajuhok ellési százalékát, ellésenkénti bárányszámát, ikerellések arányát vizsgáltuk, valamint feljegyeztük a választásig elhullott bárányok számát. Az adatok statisztikai kiértékelését az SPSS 21.0 programcsomaggal (átlag, szórás, Chi 2 próba) végeztük. 2.1.3.3. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére A vizsgálatok egy Eger határában található árutermelő magyar merinó tenyészetben történtek. A kísérletben 1995. január 1. és 1995. február 10. között született magyar merinó jerkebárányok vettek részt. A jerkék testsúlyának mérlegelése a választástól havonta egyszer történt. Az ivarzások számának és idejének megállapításához, illetve feljegyzéséhez, az ivarzó jerkék kiválogatása, megjelölése próbakossal történt. A jerkéket 30-35 kg testsúly elérésekor 9,5-10,5 hónapos kor körül termékenyítették először, hárembeli pároztatással. A megfelelő fejlettségű, a már rendszeresen ivarzott egyedek termékenyültek (n=83) és alkották az I. csoportot. Az ebben az időben nem termékenyült, illetve fejlettségük miatt hárembe nem tett jerkéket másfél éves kor körül (15-20 hónapos) termékenyítették ismét (kerültek hárembe), és ezek alkották a II. csoportot (n=65). Összesen tehát 158 db juh került a kísérletbe. Az első ellést követően mind a két csoport egyedei átlagosan 8 havonta ellettek. A tavasz végi termékenyítési szezonban (április-május) ivarzás-szinkronizálást végeztek. Takarmányozás és tartás mindkét csoport egyedei esetében azonos módon történt. A kondíció bírálat minimálisan negyedévente megtörtént. Az első elléstől kezdődően a következő adatok gyűjtésére és értékelésére került sor: tenyésztésbe vételi életkor, két ellés között eltelt időtartam, ellésenkénti megellett anyalétszám, ellésenkénti bárányszám (halva született bárányok száma is), és a tenyésztésből kiesés időpontja. Az adatokat az alapstatisztikai számítások elvégzése után Excel táblázatba rendeztük és összehasonlítottuk a két csoport ellésenkénti bárányszámát, a tenyésztésbevételi idő és a két ellés között eltelt napok változását, a tenyésztésbevételi idő hatását az anyajuhok életteljesítményére SPSS 14.0 programcsomag alkalmazásával. 2.1.3.4. A legeltetési módok hatása az anyajuhok kondíciójára és szaporulati mutatóira A különböző legeltetési módok (pásztoroló és szakaszos) hatását az anyajuhok kondíciójára két eltérő ökológiai adottságú helyszínen egy szárazfekvésű, aljfüves (aprócsenkeszes vezérnövényű) területen, Tiszaszőlősön/Jász-Nagykun-Szolnok megye/, továbbiakban A gazdaság és egy üde fekvésű gyepterületen, Dombóváron /Tolna megye/ továbbiakban B gazdaság értékeltük. Az értékelésbe, mindkét gazdaságban, ősszel termékenyített és február 1. és 15. között ellett, előhasi (első ellésű) magyar merinó anyajuhok kerültek. A legeltetési vizsgálatokhoz mindkét helyen a legelőterületet (ősgyep) két azonos nagyságú részre, 60-60, ha osztottuk, melynek egyik felét pásztorolva, a másikat szakaszosan legeltettük 90-90 anyajuhval. Gazdaságonként, így összesen 180 anyajuh vett részt a legeltetési vizsgálatban. A legeltetési időszakban, minkét gazdaságban, nyáron (június hónap) termékenyítettük (hárembeli pároztatás) az anyajuhokat, az anyák abrak kiegészítésben (flushing) nem részesültek. A B gazdaságban külön további 60 hektáros területen, 90 anyajuh 6
szakaszos legeltetése került sor, ahol az anyák hárembeli pároztatása az őszi tenyész-szezonban (szeptember-október) történt.a vizsgálatban megállapítottuk a juhok kondícióját. Mint ismert a kondíció bírálat az állat táplálóanyag-ellátás mértékét fejezi ki. A bírálat során az első ágyékcsigolyánál, a hosszú hátizom teltsége, a faggyú vastagság megítélése, a tövisnyúlvány, a harántnyúlvány, az utolsó borda kitapinthatóságának mértéke alapján 5 kategóriát különböztetünk meg Robinson és mtsai. (1983) útmutatásai szerint. Az adatok statisztikai értékeléséhez az SPSS 14.0 programot használtuk. Az alkalmazott statisztikai próbák az alábbiak voltak: átlag, szórás, Mann-Whitney teszt, Chi² teszt. 2.1.3.5. A legelőhasználat és az anyajuhhasználat kapcsolata Vizsgálatainkat három, közel azonos ökológiai legelő viszonyokkal rendelkező gazdaságban végeztük. Az A (n=680) és B' (n=784) gazdaságban magyar merinó x német húsmerinó F 1, a C (n=350) gazdaságban tisztavérű német húsmerinó anyák szaporulati mutatóit értékeltük. Mindegyik juhászatban a legeltetés láb alóli módszerrel történt. Az anyajuhok tömegtakarmány ellátása (zöldfű és széna felvétel) kiegyensúlyozott volt, amelyet kondíciójuk is igazolt. Az aktuális kondíció állapottól függően az anyák gazdasági abrak kiegészítést (szemes rozst, búzát, kukoricát, illetve gabona ocsút) kaptak napi 0,3 kg mennyiségben. Az A és C gazdaságban a téli időszakban épületben történt az anyajuhok tartása (elletés, báránynevelés), a B" gazdaságban egész évben (365 napon keresztül) az anyajuhok szabadban voltak. Utóbbi esetben az anyák elhelyezése, takarmányozása, itatása erdősávokkal védett enyhén lejtős területen történt. Az A juhászatban folyamatos, a B gazdaságban évente egyszeri vad pároztatást alkalmaztak. A B gazdaságban november elejétől december végéig tartott a tenyészidény. A C gazdaságban sűrített osztott elletést (kétévente háromszorit) alkalmaztak. A vizsgált anyaállomány egyik pároztatási idénye január elejétől, február végéig, a másik augusztus végétől november közepéig tartott. Kiértékelésre került a vizsgált anyaállományok ellésenkénti vemhesülési, ellési százaléka, az éves átlagos állománylétszámra vetített választott bárány szám, és értékesített bárány súly. Végül az éves statisztikai létszám alapján az egy anyára vetített összes bárány árbevétel is összehasonlításra került az anyák átlagos takarmányozási költségével. 2.1.4. Következtetések A magyar merinó anyai tulajdonságainak (szaporulati mutatók, báránynevelő képesség) javítására árutermelő állományokban hazai viszonyok között a lacaune és a cigája fajta alkalmas. A keresztezett genotípusú magyar merinó lacaune F 1 és magyar merinó cigája F 1 anyajuhok a szaporulati mutatókban és a bárányaik választásig tartó időszakra vetített napi súlygyarapodásban, valamint választási súlyban statisztikailag igazolható mértékben (P<0,001) felülmúlták a fajtatiszta magyar merinó anyákat, illetve azok bárányait. A legnagyobb egy anyára jutó értékesített alomsúlyt a magyar merinó x lacaune F 1 anyák értek el. Az eredmények alapján, egy anyára vetítve ellésenként, a keresztezési partnerként használt fajtákkal (cigája, lacaune) történő keresztezés 3kg (+15%), illetve 6 kg (+30%) tejesbárány súlytöbbleteteredményezhet, ami megközelítőleg 2000-5000 Ft többletbevételt jelenthet (685-800 Ft/kg-os átvételi árral számolva). A kapott eredmények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amagyar merinó merinó landschaff 1 anyajuhok szaporulati eredményei kedvezőbben alakulnak, mint a magyar merinó anyajuhoké, amelyet elsősorban az iker bárányt ellő anyajuhok számával magyarázhatunk. A vizsgált genotípusok között különbség volt az őszi és a tavaszi tenyészidőszak között az ikerellések alakulásában. Akeresztezett genotípusban az ikerellések aránya kisebb mértékben csökkent, mint a tisztavérű magyar merinó anyáknak. A termékenyítési időszak, valamint a genotípus nem befolyásolta a bárányelhullást. 7
A keresztezett genotípusú anyajuhok választott alomszáma szignifikánsan nagyobb volt, mint a fajtatiszta magyar merinó anyáké. A hazai juhtenyésztés eredményessége szempontjából elengedhetetlen a szaporulati mutatók javítása, ezért javasoljuk az árutermelő juhászatokban a keresztezett (F 1 ) anyajuhok használatát,az egy anyajuhra jutó bárányszám növelése céljából. A magyar merinó jerkék éves kort megközelítően, 9,5-10,5 hónapos korban megfelelő tartás és takarmányozás esetén tenyésztésbe vehetők, mivel az első magzatot károsodás nélkül kihordják, problémamentesen ellenek és az első bárányt fel tudják nevelni szervezetük károsodása nélkül. Az éves kort megközelítően (9,5-10,5 hónapos korban) tenyésztésbe vett magyar merinó anyajuhok is sűrítve (átlagosan 8 havonta) ellethetők, hasonlóan a másfél év körül tenyésztésbevett anyákhoz. A második elléstől az ellésenkénti bárányszám azonosnak tekinthető a korai (9,5-10,5 hónaposan) és hagyományos időben (15-20 hónaposan) tenyésztésbe vett egyedeknél. A magyar merinó jerkék korai,10 hónapos kor körüli tenyésztésbe vételre történő szelekciója javasolható, azok megfelelő tartása és takarmányozása esetén. A 10 hónapos korban tenyésztésbe vett anyajuhok életteljesítménye (egy anya után értékesített bárányszám, valamint hosszú hasznos élettartama) statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05) jobb, mint a másfél éveskor körül tenyésztésbe vett anyáké. A szakaszos legeltetés mind szárazfekvésű, mind üdefekvésű legelőterületeken statisztikailag igazolható mértékben (P<0,05, illetve P<0,001) kedvezően hat az anyajuhok kondíciójára. A szakaszos legeltetés alkalmazása átlagosan mintegy 5-9 %-kal növelte az anyák átlagos kondíció pontszámát a teljes legeltetési idény alatt, összehasonlítva azon anyákkal, melyeket pásztorolva legeltettek. A száraz fekvésű gyepterületeken a pásztorolva és a szakaszosan legeltetett anyajuhok átlagos kondíció pontszámában a különbség kisebb, mintegy fele akkora, mint az üdefekvésű területen legeltetett anyajuhoké. A száraz fekvésű területen 5,5 %, üde fekvésű területen 8,95 % átlagosan a teljes legeltetési idény alatti különbség. Az előnyös tápanyag ellátás kedvező hatása az anyajuhok szaporulati mutatóiban is megmutatkozik. A szakaszos legeltetés alkalmazása szignifikáns (P<0,05) mértékben növeli az ikervemhességek, az ikerbárányok arányát a szaporaság szempontjából kedvezőtlen nyár eleji termékenyítési időszakban is. A szárazfekvésű területeken a vemhesülési százalék 11 %-kal, az ikerbárányok aránya 12 %-kal, az üde fekvésű területeken a vemhesülési százalék 13 %-kal, az ikerbárányok aránya 15 %-kal javult szakaszos legeltetés alkalmazása esetén. A hústípusú merinó anyák szükségleteinek megfelelő takarmányozása esetén, amennyiben a téli időszakban megfelelő épület áll rendelkezésre, a sűrített osztott elletés ajánlható. Amennyiben nem áll rendelkezésre, juhtartásra alkalmas épület a teljes éven keresztüli szabadtartás is eredményes lehet abban az esetben, ha a takarmányozási és tartási feltételek megfelelőek, valamint az elletés nyár elején történik. Ebben az esetben különösen fontos a tervszerű, szakszerű legelőhasználat. A száz anyára vetített éves értékesített bárányszaporulat ugyan alacsonyabb az egész éven át szabadtartásos és évente egyszeri egyidejű tenyészidény esetén, mint a hagyományos épülethez kötött tartásnál, de a nagyobb anyánkénti árbevétel elsősorban az augusztusi magasabb felvásárlási árakkal és nagyobb értékesítési súllyal kompenzálható. Sűrített folyamatos elletés sem termelési, sem gazdasági, sem munkaszervezési, továbbá a jelenlegi piaci viszonyok között nem javasolható. Eredményeim alapján megállapítható, hogy messze nem használjuk ki Magyarországona juhtenyésztésben, illetve tartásban meglévő potenciálislehetőségeinket a magyar merinó szaporulati mutatóinak javításában, illetve keresztezési lehetőségekben, a szakszerű legeltetésben (ehhez kapcsolódóan tartásban és takarmányozásban), ezzel összefüggésben az anyajuh használatban és a piaci igényekhez való alkalmazkodásban. 8
2.2. BÁRÁNYOK HÍZÉKONYSÁGÁT, FEJLŐDÉSÉT, VÁGÓÉRTÉKÉT ÉS HÚSMINŐSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK ÉS MÓDSZEREK VIZSGÁLATA 2.2.1. Bevezetés és irodalmi áttekintés Amint az előző fejezetben már említésre került, Magyarországon számos szakmai vita folyt, illetve folyik arról, hogy a magyar juhállomány döntő részét alkotó magyar merinó fajta mennyiben felel meg a versenyképes juhhústermelésnek. A vizsgálati eredményeim azt mutatták, hogy hazai viszonyok között, megfelelő tartás és takarmányozás mellett a magyar merinó, mind fajtatisztán, mind keresztezett formában alkalmas megfelelő számú kissúlyú (16-22 kg élősúlyú) bárány előállításra. Rendkívül fontos azonban a minőség kérdése. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen piacra és hogyan (élő, vagy vágott állapotban) értékesítjük a bárányokat. Az Európai Unión belüli országok között jelentős eltérés van a vágóbárányokkal szemben támasztott követelményekben. Magyarország napjainkban csaknem kizárólag kistestű (16-24 kg élősúlyú) bárányokat élve exportál Olaszországba, illetve Törökországba. Így a piacnak való kitettségünk rendkívül kockázatos. Ez annak ellenére van így, hogy az EU a vágóbárány szükségletének közel 30 %-át importálja. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem kissúlyú élőbárányokat, hanem nagysúlyú vágott testeket, nyakalt törzseket hoznak be, döntőrészt fagyasztva Európán kívülről, tengerentúlról, főleg Új-Zélandból, illetve kis arányban Dél- Amerikából, stb. Az importált fagyasztott nyakalt törzsek sok esetben éven felüli állatoké. Ez két szempontból fontos. Élőbárány és friss bárányhús import egyrészt ezekből a tengerentúli országokból nem lehetséges, másrészt nem intenzíven, vagy félintenzíven hizlalt fiatal bárányok (ezek nyakalt törzsei) kerülnek értékesítésre. Ennek megfelelően idősebb, féléves, vagy sok esetben éven felüli (toklyók) fagyasztott nyakalt törzseinek importja történik, amely így más minőséget (sötét hússzín, vastagabb rostok, rosszabb porhanyósság) képvisel. Ezért potenciális előnyt jelent a magyar juhtenyésztés számára az Európai Unión belül is az intenzíven, vagy félintenzíven hizlalt friss, fiatal bárányok, vagy ezek nagysúlyú nyakalt törzseinek értékesítési lehetősége. A bárányok hizlalás alatti teljesítményét és a vágott test minőségét a fajta, valamint genotípus és az adott egyedek genetikai (értékmérő) tulajdonságai határozzák meg, amelyet a tartás- és takarmányozás körülményei befolyásolnak. A bárányok hizlalási teljesítményét és a hústermelési tulajdonságait a fajtán, a genotípuson, az ivaron (VERESS és mtsai., 1979; PLINADO és mtsai., 2002; MACIT és mtsai., 2002), születési típuson - egyes vagy többes ellésből származik a bárány - (PAJOR és mtsai., 2011) és súlyon, vérmérsékleten(burrow,1997;fell és mtsai.,1999; PAJOR és mtsai., 2008) testalakuláson kívül, a tartástechnológia, az etetett takarmány fizikaiformája, energia- és táplálóanyag tartalma és az etetési módja(herold és mtsai.,1986;nagy és JÁVOR,1989;JÁVOR és mtsai.,1993), valamint az évjárathatása (HARCSAésPÁL,2003)is befolyásolja. 2.2.2. Célkitűzés Az előzőekben ismertettek alapján a minőségi, versenyképes vágóbárány előállítás érdekében a következő vizsgálatokat végeztem, illetve célokat tűztem ki: Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata o Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) o Keresztezett F 1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F 1, magyar merinó x suffolk F 1 ) A haszonállat előállító keresztezésekben lévő lehetőségek megállapítását a magyar merinó hízékonysági és vágási teljesítményének megállapítására hazai viszonyok között. 9
Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata o Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra o Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal A vérmérséklet juhtenyésztésben való mérhetőségét, és ennek hizlalási tulajdonságokra gyakorolt hatását, mint lehetséges értékmérő tulajdonságot, valamint a juhok vérmérsékletét befolyásoló tényezőket (ivar, születési típus, apák hatását). Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére A bárányhús zsírsavösszetételének táplálkozás élettani, és élvezeti érték szempontjából kedvező irányba történő módosítási lehetőségét takarmány (lenmag) kiegészítéssel. Testméretek és vágott testek értékelése o Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése o Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata o Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében Az ultrahang, real-time technika és a testméret felvételezés szerepének újszerű megközelítését a tenyészállat előállításban, illetve tenyészérték-becslésben. Bárányok vágás utáni (nyakalt törzs) méreteinek számítógépes felvételét, ennek ismételhetőségének megállapítását, és ezek összefüggését a darabolás után lemért értékes húsrészek súlyával. Matematikai modell kidolgozását az S/EUROP minősítési rendszer osztályba sorolásának objektív (azaz lineárisan leírható) adatok alapján történő megállapítására. 2.2.3. Anyag és módszer 2.2.3.1. Különböző genotípusú bárányok hízékonyság vizsgálata 2.2.3.1.1. Fajtatiszta bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak értékelése (magyar merinó, német húsmerinó, német feketefejű, suffolk, ile de france) A kísérlet során magyar merinó (n kos =20, n jerke =20), német feketefejű (n kos =20, n jerke =20) és német húsmerinó (n kos =20, n jerke =20), valamint egy másik vizsgálatban magyar merinó (n kos =30, n jerke =30), suffolk (n kos =10, n jerke =10) és ile de france (n kos =10, n jerke =10) fajták hizlalási, vágási tulajdonságait, illetve a vágott testek S/EUROP minősítését értékeltük két juhászatban, (Törtelen és Szendrőn). A hizlalás során a bárányoknak 1 négyzetméter alapterületet biztosítottunk. A boxokban szinttartós önitató és automata önetető volt elhelyezve. Az almozás bőséges szalmával történt. A hizlalási időszak a bárányok 34-35 kg-os testsúlyának eléréséig, illetve 45 napig tartott. A vizsgálat alatt a bárányok takarmányozása monodiétásan történt. A bárányok ad libitum granulált hízó báránytápot /teljes értékű takarmányt/ kaptak. A vizsgálat során, a hizlalás végén és kezdetén mért testsúlyból, a vizsgálat időtartamából mértük, illetve megállapítottuk az átlagos egyedi napi testsúlygyarapodást. A felvett takarmányok súlyának méréséből megállapítottuk a csoportos takarmányértékesítési képességet. Figyelemmel kísértük a hizlalásba kerülés idejét, a beállítási súlyt, a beállításig történő súlygyarapodást, a hizlalás alatti súlygyarapodást, valamint a bárányok korát és záráskori testsúlyát. Így nem csak a hizlalás alatti, hanem az életnapra jutó súlygyarapodás is értékelhetővé vált. A hizlalást követően 10-10 kos és jerkebárányt vágtunk le genotípusonként 24 órás éhezést követően, 29-32 kg súlyban. A bárányok életkora 110-120 nap volt. Vágáskor, a fejtést követően, eltávolítottuk a fejet és a lábvégeket, majd a zsigereket. Ezután a következő tulajdonságokat állapítottuk meg: vágott test súlya melegen, vágási %, 24 órai hűtés után a vágott test súlya hidegen, fej és bőr súlya, hűtési veszteség, hasűri- és vesefaggyú súlya. A vágott jobb fél darabolása az ausztrál szabvány szerint történt. A hasított feleket a vágóérték, az értékes vágott darabok súlya, az értékes hús százalékos mennyisége, valamint a testalakulás és a faggyúborítottság szerint értékeltük. 10
Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal történt. kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki. A statisztikai 2.2.3.1.2. Keresztezett F 1 bárányok hízékonysági és vágási tulajdonságainak vizsgálata (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F 1, magyar merinó x suffolk F 1 ) A hízékonysági kísérlet során magyar merinó kos (n=30) és jerke (n=30), magyar merinó x Ile de france F 1 kos (n=10) és jerke (n=10), valamint magyar merinó x suffolk F 1 kos (n=10 kos) és jerke (n=10) genotípusú bárányokat vizsgáltunk 2004-ben egy Szendrő melletti gazdaságban. A bárányok nemenként és genotípusonként 10-es csoportokban 15 m 2 -es boxokban voltak elhelyezve. Az almozás bőségesen szalmával történt. A bárányok ad libitum hízóbárány teljes értékű takarmányt fogyasztottak. A takarmánykeverék összetétele a következő volt: 48 % kukorica, 20 % takarmánybúza, II. oszt. 10 % lucernaliszt, II. oszt. 10,5% szója, I. oszt. 4 % napraforgó, 4 % korpa, 3,5 % premix (KP 9302). A hízóbárány-táp energia tartalma (DE) 12,4 MJ, nyersfehérje tartalma pedig143 g/szárazanyag kg. A választott bárányok mérlegelése 0,1 kg-os pontossággal a hizlalásba állításkor, majd 42 nap múlva a hizlalás végén történt. A bárányok hizlalás alatti és életnapra jutó testtömeg-gyarapodását számítottuk ki. A hizlalás után 24 óráig koplaltattuk a bárányokat, majd mérlegeltük őket. Ezután kerültek vágásra. Vágáskor, a fejtést követően, eltávolították a fejet és a lábvégeket, majd a zsigereket. Továbbiakban a következő tulajdonságokat állapították meg: vágott test súlya melegen, vágási %, 24 órai hűtés után a vágott test súlya hidegen, fej és bőr súlya, hűtési veszteség, hasűri- és vesefaggyú súlya, melyet 0,01 kg-os pontossággal mértünk. Vágott meleg testeket a S/EUROP rendszer szerint bírálták el a vizsgázott bírálók jelenlétünkben a testalakulás és a faggyúborítottság pontozásával. A nyakalt törzsek minősítése a vágójuhok vágás utáni minősítéséről szóló 78/2003. (VII.4.) FVM rendelet 1. és 2. számú melléklete alapján, és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által közzétett Vágott test minősítés szabályzata (2003) előírásai szerint történt, amely a 13 kg feletti vágott testek S/EUROP minősítéséről rendelkezik. A vágott jobb fél darabolása az ausztrál szabvány szerint történt (SZÉKELY és mtsai., 2001). A nyakalt törzseket legalább 24, legfeljebb 48 órás hűtés után a gerincvonalban kettévágják. A ph értékét a 7. ágyékcsigolya tájékán mérik. A 3 mm-nél vastagabb felületi faggyút a jobb félről eltávolítják és egyben lemérik. A darabolás megkülönbözteti a rövid combot, a fart, az oldalast, a rövid karajt, a hosszúkarajt, a lapockát, a lábszárat és a nyakat. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal történt. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki. 2.2.3.2. Vérmérséklet és a hizlalási tulajdonságok összefüggés vizsgálata 2.2.3.2.1.Német húsmerinó bárányok választáskori vérmérsékletének hatása néhány hizlalási tulajdonságra A vizsgálatot 2010-ben végeztük, egy alföldi (Kétegyháza) juhtenyészetben. A 40 napig tartó hizlalási vizsgálatban n=51 német húsmerinó fajtájú bárány (22 kos és 29 jerke) vett részt. A vizsgálat alatt a bárányok a teljes értékű hizlaló takarmányt ad libitum fogyasztották. Az etetett takarmányok beltartalmi értékei a következők voltak: NE m 7,20 MJ/kg, NE g 4,80 MJ/kg, nyersfehérje (%) 15. A bárányok vérmérsékletének értékelését választáskor (átlagosan 60 nap), valamint a hízlalás végén a mérlegeléssel egy időben végeztük el a mérlegteszt (TRILLAT és mtsai.,2000) segítségével. A mérlegteszt során az állatok 30 másodpercig tartózkodtak a mérlegen. Ez idő alatt pontoztuk a viselkedésüket 1-től 5-ig terjedő skálán, a következők szerint: 1 pont: nyugodt, nem mozog; 2 pont: nyugodt, néhány esetleges mozgás; 3 pont: nyugodt, kicsit több mozgás, de nem rázza a mérleget; 4 pont: hirtelen, epizodikus mozgások, de nem rázza a mérleget; 5 pont: folyamatos, hirtelen mozgások, rázza a mérleget. 11
Az adatok kiértékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal végeztük. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki és alkalmazásra került a Kolmogorov-Szmirnov próba, Levene teszt, ANOVA, Tukey teszt, Pearson és Spearman korreláció. 2.2.3.2.2. Német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelése és kapcsolata hizlalási tulajdonságokkal A német húsmerinó bárányok vérmérsékletének értékelését Kétegyházán (Békés megye) az Anipharma-AKft.-nek, a Magyar Juhtenyésztők Szövetsége által folyamatos termelésellenőrzése alatt álló gazdaságában végeztük. Az üzemi sajátteljesítmény-vizsgálatban 30 kos és 60 jerke német húsmerinó bárány vett részt. A hizlalási periódus a választás (ami egyben a beállítás) után 42 napig tartott, a vizsgálat alatt a bárányok granulált juhhizlaló tápot fogyasztottak. A vizsgálat a Juh Teljesítményvizsgálati Kódexben meghatározott tartási és takarmányozási feltételeknek megfelelően történt. A kos- illetve a jerkebárányokat külön csoportokba osztottuk, egy-egy csoportba 30 bárány került. Egyedileg mértük a bárányok élősúlyát, és a hizlalás alatti átlagos napi súlygyarapodását. A bárányok 9 apátó1 származtak, de az egyik apa báranyainak adatait nem értékeltük az alacsony választási súly és a kis létszám (n=5) miatt. A kísérlet idején négy bárány hullott el, így összesen 81 bárány adatait dolgoztuk fel. A bárányok vérmérsékletének értékelését választáskor, valamint a hizlalás végén, a mérlegeléssel egy időben végeztük el ún. mérlegteszt (TRILLAT és mtsai., 2000) segítségével a már korábban ismertetettek szerint. Az adatok statisztikai értékelését SPSS 14.0 programcsomaggal (Spearman-féle korrelációszámítás, ANOVA, GLM Multivariate test, LSD teszt) végeztük. Két modellt használtunk, közülük az elsőben a bárányok vérmérsékletét befolyásoló tényezőket vizsgáltuk. Y ijk =µ+ Gi+ Bj+ S k +e ijk Y ijk =vizsgált tulajdonság (vérmérséklet); µ=átlag, Gi=ivar hatása (fix hatások: 2 osztály), Bj=születési típus hatása (fix hatás: 2 osztály), S k =apák hatása (fix hatások: 9 osztály), e ijk =hiba. A második modellben a hizlalási tulajdonságokat (választási és hizlalás végi élősúlyt, hizlalás alatti átlagos súlygyarapodást) értékeltük: Y ijk = µ+ Gi+ Bj+ S k+ T l + e ijk Y ijk =vizsgált tulajdonság (vérmérséklet); µ=átlag, Gi=ivar hatása (fix hatások: 2 osztály), Bj=születési típus hatása (fix hatás: 2 osztály), S k =apák hatása (fix hatások: 9 osztály), T l = vérmérséklet hatása, e ijk =hiba. 2.2.3.3. Lenmagetetés hatása a bárányhús zsírsav összetételére Vizsgálatunk célja a lenmag-kiegészítés magyar merinó kosbárányok hosszú hátizma zsírsavösszetételére gyakorolt hatásának megállapítása. A vizsgálatba bevont 30 magyar merinó kosbárányt választáskor véletlenszerűen válogattuk két csoportba. A bárányok választási tömege 16 kg volt. A bárányokat 40 napig, kis testtömegig (26 kg) hizlaltuk. A kontrollcsoport (n=15) abraktakarmányt, a kísérleti csoport (n=15) lenmaggal (20%) dúsított abraktakarmányt kapott. A kontroll- és a kísérleti csoport takarmányának táplálóanyagtartalmát és zsírsav összetételét az 1. és a2. táblázatban mutatjuk be. A két takarmány energia- és fehérjetartalma csak kismértékben különbözött. Vágás előtt egy nappal megmértük a bárányok hosszú hátizmának vastagságát és területét, valamint háton a faggyúvastagságot ultrahangkészülékkel. A vágás napján a bárányokat a vágóhídra szállítottuk. Vágáskor megmértük a meleg nyakalt törzset, majd 24 órás hűtés után a hosszú hátizomból a 12. és 13. borda közül mintát vettünk, és 20 C-on tároltuk a további vizsgálatokig. 12
1. táblázat Etetett takarmányok táplálóanyag- és energiatartalma Szárazanyag (sza), g/kg takarmány Nyersfehérje, g/kg sza Nyerszsír, g/kg sza Nyersrost, g/kg sza N-mentes kivonható anyag, g/kg sza Nyershamu, g/kg sza NE m MJ/kg sza NE g MJ/kg sza. NE m létfenntartási nettó energia NE g testtömeg-gyarapodási nettó energia Abrakkeverék, 20% lenmaggal kiegészítve 887,5 161,9 99,2 61,4 641,6 35,9 9,20 6,28 Abrakkeverék (kontrol) 888,9 164,0 28,9 32,2 748,5 24,4 9,07 6,18 2. táblázat Mirisztinsav C14:0 Palmitinsav C16:0 Sztearinsav C18:0 Olajsav C18:1 Linolsav C18:2 Linolénsav C18:3 Etetett takarmányok zsírsav összetétele Abrakkeverék, 20% lenmaggal kiegészítve 0,05 6,83 4,23 18,05 21,31 48,46 Abrakkeverék (kontrol) 0,10 13,39 2,03 21,72 58,18 2,52 Ultrahangos mérés Az ultrahangos mérést a 12. és 13. borda között, a bordák ívét követve végeztük. Az ultrahangos képeket a vágás előtt (in vivo) készítettük hordozható Falco 100 (PieMedical) készülékkel. A hosszú hátizom területét a gépre telepített, juhhús vizsgálatot értékelő programmal becsültük. A faggyú és az izom vastagságára, valamint az állat élőtömegére vonatkozó adatok automatikusan egy regressziós egyenletbe kerültek, ami alapján becsülte a program a hosszú hátizom területét. A megfelelő ultrahangmérés előtt elvégeztük az állatok rögzítését és nyírását, valamint a mérendő felületet napraforgóolajjal bekentük. Kémiai analízis A hús kémiai összetételét a magyar szabványok leírásai szerint állapítottuk meg. A vizsgálat során a nedvességtartalmat (MSZ ISO 1442), a nyersfehérje-tartalmat (MSZ 5874/8-78), a nyerszsírtartalmat (MSZ ISO 1443) és a nyershamu-tartalmat (MSZ ISO 936) határoztuk meg. Az intramuszkuláris zsír összetételét CSAPÓ és mtsai. (1995) módszerével állapítottuk meg. Statisztikai analízis Az adatok statisztikai analízisét F- és T-teszt felhasználásával, SPSS 14.0 programmal végeztük. 2.2.3.4. Testméretek és a vágott testek értékelése 2.2.3.4.1. Különböző genotípusú juhok testméretének értékelése Öt fajtából származó összesen n=348 (magyar merinó n=182, német húsmerinó n=95, suffolk n=22, ile de france n=27, bábolnatetra n=22) tenyészkos testméret adatait, küllemi és kondícióbírálati 13
pontszámait értékeltük. Az adatokat a Magyar Juhtenyésztő Szövetség segítségének köszönhetően kaptuk meg. A testméret felvételt kifejlett kosokon, nyírás után végeztük. A testméretek közül marmagasságot, egyenes törzshosszúságot, mellkas mélységet, övméretet és far II. hosszúságot vettük fel. A méreteket a szakmai előírásoknak megfelelően mérőbottal (módosított Lydtin bottal), illetve mérőszalaggal végeztük. SCHANDL (1955) ajánlása alapján a testméretek felvételekor a marmagasságot a mar legmagasabb pontja és a talaj, az egyenes törzshosszúságot a vállbúb és az ülőgumók, a mellkas mélységet a mellkas alsó széle és a hátvonal között közvetlenül a könyök mögött mértük, mérőbottal. Az övméretet szintén közvetlenül a könyök mögött mértük, szalaggal. A marszélességet a mar legszélesebb pontján vettük fel mérőbottal. A II. farszélesség esetében a két nagyforgató közötti távolságot mértük szintén mérőbottal. A küllemi bírálat összpontszámát az összbenyomás, fajtajelleg, fej és nyak, mar és hát, far és ágyék, szügy és mellkas, bunda résztulajdonságok pontozása határozta meg. Emellett meghatározásra került a kondíciópontszám is. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal (F és T próba, összefüggés vizsgálat) történt. A statisztikai kiértékelés során az átlag, szórás értéket számítottuk ki. 2.2.3.4.2. Vágott testek objektív bírálati lehetőségének vizsgálata A vizsgálatokat árutermelő magyar merinó fajtájú 115-125 napos (n=28) kosbárányokkal végeztük a SZIE GAK. Kht. Állattenyésztési Tanüzemében. A vágásra az aszódi Galgahús Kft. vágóhídján került sor. Az S/EUROP minősítést közvetlenül a vágás után, a még meleg testeken végeztük el. A vágott-testeket - a 16/1998.(IV.3.) FM rendeletben meghatározott szempontok alapján - háromtagú bizottságban bíráltuk. Vizsgálatban a faggyúborítottság, és a hússzín nem szerepelt, ezért csak az izmoltsági osztályokba való besorolást végeztük el. Az egyedeket vágás után videokamerával (Sony CCD-TRV108) rögzítettünk. A torzítás mentes kép érdekében a vágott testek felvételéhez vertikális síkkal párhuzamos fix objektívet használtunk. A kamerát a testtől 3,5 méterre helyeztük stabil állványra, referencia egységként egy 5x5 centiméteres négyzetet helyeztünk a vágott-testekre. A videofelvételt digitalizáló kártya (Video Pixel View 3D Combo TV-TV/FM tuner kártya) segítségével képkockákra bontottuk, majd ezekből a méretek felvételéhez megfelelő egy-egy képet egyedenként kiválasztottunk. A képeken a Terület version 7. digitáliskép-feldolgozó programmal (MOSONI, 2000) mértünk. A képen elsőként a referencia egységet vettünk fel, majd a mérési pontokat egérrel jelöltük ki, ezután az adatok rögzítésre kerültek biometriai feldolgozás céljából. A képről való méret-felvételezés megismételhetőségének vizsgálata miatt két személy végezte a képekről a méretek felvételezését. A vágott testméretek felvétele úgy történt, hogy azokkal a nyakalt törsz alakja, teltsége jól leírható legyen. A méretek felvételi helyei: vállszélesség, övszélesség, mellkas-szélesség, I. farszélesség, II. farszélesség, valamint a nyakalt törzs (carcass) hosszúság, amely a II. farszélesség és vállszélesség közötti távolság (1. kép). 14
1. kép: Méretek a vágott test háti részén a, II. farszélesség; b, farktő; c, I. farszélesség; d, mellkas-szélesség; e, övszélesség; f, vállszélesség, a nyakalt törzs (carcass) hosszúság a II. farszélesség (a) és vállszélesség (f) közötti távolság A matematikai modell kiinduló pontja a standard képről felvett arányok összehasonlíthatósága. Kiindulásul a S/EUROP osztályok etalon képi formáit használtuk. Ezeken felvettük az egyes kategóriák (osztályok) jellemző méreteit: II. farszélességet, I. farszélességet, mellkas szélességet, övszélességet, vállszélességet, valamint a nyakalt törzs (a váll- és II. farszélesség közötti) hosszúságot. Ugyanezeket a méretek állapítottuk meg a magyar merinó bárányok vágott testeiről, az előzőekben leírtak szerint készült képein is. A standardformák, illetve méretek összehasonlíthatósága, értékelhetősége úgy lehetséges, ha a nyakalt törzs hosszúságot állandónak tekintjük a különböző kategóriákban, és a szélességi méreteket ehhez viszonyítva értékeljük. Hipotézisként az egyes méreteknek, az értékcsökkenő minőségi kategóriákban, szintén csökkenő értékeket kell mutatnia. Amennyiben az eredmények ezt igazolják, ezek arányából megállapítható, hogy melyik S/EUROP minőségi kategóriába tartoznak a vágott testek. A minősítési (S/EUROP) besorolás és a test kontúrja /síkbeli alakzata/ közötti összefüggés megállapítása érdekében három mutatót képeztünk: - 1. mutató: ((vállszélesség /cm/ +II. farszélesség /cm/)/2) x nyakalt törzshossz /cm/, - 2. mutató: II. farszélesség /cm/ x nyakalt törzshossz /cm/, - 3. mutató: vállszélesség /cm/ x nyakalt törzshossz /cm/. Az eredmények kiértékelése SPSS 14.0 statisztikai programcsomaggal (F és T próba, összefüggés vizsgálat) történt. 2.2.3.4.3. Ultrahangmérés alkalmazási lehetősége a bárányok minősítésében A vizsgálat két részvizsgálatból állt, az elsőben n=25, a második vizsgálatban n=10 magyar merinó fajtájú kosbárány vett részt. Az első vizsgálatban a magyar merinó bárányok életkora 90-100 nap között volt, melyet lineáris interpoláció módszerével 100 napra korrigáltunk. A második vizsgálatban a kosbárányok életkora 110-120 nap között változott, melyet a kistestű bárányok esetében alkalmazott módszerrel 120 napra korrigáltunk. A vizsgálatokban a bárányokat 10 m 2 -es boxokban helyezték el. Takarmányozásuk a Juh Teljesítményvizsgálati Kódex szerinti granulált hízóbárány táppal, ad libitum történt. Az ultrahangos mérés a 12-13 borda között, a bordák ívét követve történt. Az ultrahangos képeket vágás előtt (in vivo) készítettük hordozható Falco 100 (PieMedical) készülékkel. A hosszú hátizom területének becslése a gépre gyárilag telepített juh húsvizsgálatot értékelő programmal történt, amiben a faggyú- és az izom vastagságának nagyságával, valamint az állat élősúlyával együtt az 15
adatok automatikusan egy regressziós egyenletbe kerültek, amely alapján a program megbecsülte a hosszú hátizom területét. A megfelelő ultrahangmérés előtt megtörtént az állatok rögzítése és nyírása, továbbá a mérendő felület napraforgó olajjal történő bekenése. Az ultrahangos vizsgálat után a bárányok vágásra kerültek. A vágási arány, a hideg nyakalt törzs, színhús és I. oszt. húsok (lapocka, karaj, comb) súlya, illetve nagy testsúlyban vágott bárányok esetén S/EUROP minősítés, valamint a felületi faggyú mennyiségének a megállapítására került sor. Elvégeztük továbbá a bárányok hosszú hátizom területének átlátszó fóliára történő rögzítését a 24 órás hűtést követően. A fóliára rögzített területeket Placom KP-90N digitális planiméterrel mértük le. Az adatok értékelését az SPSS 14.0 programcsomaggal végeztük. Az F-próbát elvégezve, a két genotípus között t-próbát alkalmaztunk (kivéve a faggyúvastagság esetén, ahol a t-próbát Welch korrekció egészítette ki). 2.2.4. Következtetések Fajtatiszta magyar merinó, német húsmerinó, és német feketefejű bárányok hízékonysági eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy nagy testsúlyig (30 kg körüli élősúlyig) történő hizlalás esetén mind a hízlalás alatti súlygyarapodásban, mind a takarmányértékesítésben a német feketefejű fajta ért el legjobb eredményt mindkét ivarban, ezt követte a német húsmerinó és legrosszabb a magyar merinó. A vágási teljesítmény vizsgálatakor is hasonlóan a hízékonysági eredményekhez a német fekete fejű volt a legjobb, majd a német húsmerinóé, és végül a magyar merinóé. Vágási százalék értéke legmagasabb a német feketefejű bárányoknál (51,68-51,98%) majd, ezt követi a német húsmerinó (49,92-50,96%), és a magyar merinó bárányoké (48,11-50,42%). A faggyúzottság mértéke a legkedvezőbben a német feketefejű bárányoknál (felületi faggyú kos: 281 g, jerke 336 g) alakult. Az értékes testrészek súlyában is szignifikánsan igazolható (P<0,001) mértékben a német feketefejű ért el legmagasabb értéket (6,31 kg-ot). A vágott test konformációja (hússal való teltsége) alapján szintén a német feketefejű bárányok vágott testei (carcass) voltak a legjobbak, a magyar merinók átlagos carcass minősége pedig a legkedvezőtlenebb. Megállapítható tehát, hogy mind a hízlalási, mind a vágási teljesítmény alapján /vágási százalék, az értékes húsrészek százalékos mennyisége, és a vágott testek (carcassok) testalakulása (S/EUROP minősítése)/ a német feketefejű bárányoknak volt a legjobb, majd a német húsmerinóké, és legkedvezőtlenebb a magyar merinóké nagytömegig való hízlalás esetén. A magyar merinó, ile de france és suffolk hízékonysági eredményeit értékelve megállapítható, hogy a hizlalás végén a legnagyobb átlagos testsúlya (36 kg) a kosok közül a suffolknak volt, majd az ile de france kosbárányok követték (34,2 kg). A jerkék hízlalás végi átlagos élősúlyában lényeges eltérés nem volt. A vizsgált fajták közül az ile de france kosbárányok átlagos súlygyarapodása volt a legnagyobb (373 g/nap), amit a mérési hibahatáron belül a suffolk kosbárányok követtek (372 g/nap). A magyar merinó kosok súlygyarapodása statisztikailag igazolható mértékben elmaradt a másik két fajtáétól. Jerkebárányok esetében szintén az ile de france bárányoknak volt a legnagyobb átlagos napi súlygyarapodása (369 g/nap), amelytől a suffolk bárányok szignifikáns mértékben (328 g/nap) lemaradtak. A jerkék közül is a magyar merinó bárányok érték el a legrosszabb eredményt súlygyarapodásban (317 g/nap). A magyar merinó vegyes ivarban 50 % fölötti (50,75 %), a fajtatiszta ile de france 53,0 %-ot, a suffolk 53,35% vágási százalékot ért el. Az ile de france bárányok, mind a S/EUROP, mind az értékes testrészek és értékes hús mennyiségét tekintve kisebb mértékben felülmúlták a suffolk és nagyobb mértékben a magyar merinó bárányok teljesítményét. Az értékes hús 16
mennyisége is az ile de france kosbárányoknál volt a legnagyobb, amitől a suffolk kosbárányok ugyan csak minimális mértékben 0,03 kg-mal maradtak el, de ugyanakkor az ile de france jerke bárányok szignifikáns mértékben több értékes húst termeltek, mint a suffolk és a magyar merinók, amelyek közel azonos eredményt mutattak. A csont hús arányában mind a két ivarban az ile de france bárányok mutatták a legkedvezőbb értéket. Szintén mind a két ivarban az S/EUROP (a vágott test konformációja) alapján is, az ile de france bárányok kerültek nagyobb arányban a kedvezőbb U kategóriába. A faggyúfedettség tekintetében a fajták között nem volt lényeges eltérés. Fajtatisztán tehát az (amerikai) suffolk bárányok nem hozták a külföldi adatok alapján várható eredményeket, az ile de france fajtával ellentétben. A vizsgált három (magyar merinó, magyar merinó x ile de france F 1 és magyar merinó x amerikai suffolk F 1 ) genotípusok közül a suffolk F 1 kosbárányok súlygyarapodása volt a legnagyobb (377±61 g/nap), ezt követte az ile de france F 1 (364±45 g/nap), majd a magyar merinó (327±23 g/nap) bárányoké. Jerkebárányok esetében az ile de france F 1 (357±48 g/nap) bárányok súlygyarapodása volt a legnagyobb, ezt követte a suffolk F 1 (340±24 g/nap) és a magyar merinó (317±35 g/nap) bárányoké. A különbségek egy kivételével (suffolk F 1 jerkebárányok) szignifikánsak voltak. A magyar merinó és a keresztezett (magyar merinó x ile de france F 1 és magyar merinó x amerikai suffolk F 1 ) bárányok kitermelési arányait vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált genotípusok közül a suffolk F 1 bárányok vágási %-a volt a legnagyobb mindkét ivarban, ezt követte az ile de france F 1 és a magyar merinó. A fajták között és a fajtákon belül az ivarok között nem különbözött szignifikánsan a vágási %. A suffolk F 1 bárányoknak szignifikánsan nagyobb volt az értékes testrészek súlya is, mint az ile de france F 1 és a magyar merinó bárányoké (P<0,001; P<0,01). A suffolk F 1 bárányok szignifikánsan több értékes húst termeltek, mint a magyar merinók (P<0,001; P<0,05), az ile de france F 1 és a merinók átlagértékei nem különböztek statisztikailag igazolható mértékben. Mind a két ivarban az S/EUROP (a vágott test konformációja) alapján is, a suffolk F 1 bárányok mutattak jobb eredményeket, kerültek nagyobb arányban a kedvezőbb kategóriákba, mint az ile de france F 1 és a magyar merinó bárányok. Mind a hízékonysági, mind a vágási eredmények alapján végtermék előállító keresztezésre a vizsgált genotípusok közül a magyar merinó x amerikai suffolk F 1 ajánlható elsősorban, de a magyar merinó x ile de france F 1 is jobb eredményeket ér el, mint a fajtatiszta magyar merinó. A temperamentum (vérmérséklet) vizsgálatára vonatkozóan több kísérletet is végeztünk, amelyek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az alkalmazott mérési (mérlegteszt) technológia alkalmas magyarországi viszonyok között, akár üzemi szinten is a különböző korú és ivarú juhok (bárányok) temperamentumának megállapítására, illetve becslésére. A választáskor nyugodt vérmérsékletűnek ítélt bárányoknak nagyobb a hízlalás végi súlya és a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint az ideges vérmérsékletű társaiknak. A különbség a napi súlygyarapodásban átlagosan 20 % volt. A választáskori vérmérséklet értékelése alapján eredményesebben következtethetünk a bárányok hizlalás alatti súlygyarapodására és a hizlalás végi súlyára, mintha csak a választási súlyt vennénk figyelembe. A vizsgálatok alapján az állapítható meg, hogy a német húsmerinó fajtában a két ivar (kos és jerkebárányok) temperamentumában nem állapítható meg különbség. A két ivar temperamentum pontszáma között nem találtunk különbséget (P>0,10). A juhok temperamentumát, valamint hizlalás alatti súlygyarapodását a bárányok alomtípusa befolyásolja.az ikerbárányok a hizlalás végére nyugodtabb temperamentumúak voltak, mint 17
Egyszerű matematikai modell alkalmazása, amellyel objektív adatok alapján sorolhatnánk az S/EUROP minősítési rendszer osztályaiba a vágott bárányok nyakalt törzseit, standardizálással, önmagában nem látszik megoldhatónak. Problémát jelent, hogy az etalondc_904_14 az egyes bárányok. Az egyes ellésből származó bárányok hizlalás végi súlya 31,92 kg, az ikerellésből származóké 33,5 kg, átlagos napi súlygyarapodásuk 286,1 g/nap, valamint 338,58 g/nap volt. Az ikeralomból származó bárányok átlagos napi súlygyarapodása szignifikánsan (P<0,05) nagyobb volt, mint az egyes bárányoknak. A vizsgálatok szerint az egyes bárányok nagyobb választáskori súlyát összehasonlítva az ikerbárányokéval, a bárányok nagyobb tejfogyasztása magyarázza. Eredményünk megerősíti azt a feltételezést, hogy a választás utáni súlygyarapodást leginkább a bárányok genetikai potenciálja határozza meg. A vizsgálati eredményeinkkel hazánkban először igazolni tudtuk az apák hatását a bárányok temperamentumára. Az ideges temperamentumú utódcsoportnak gyengébbek a hizlalási teljesítményei, a hizlalás végi élősúlya, a hizlalás alatti súlygyarapodása, mint a nyugodt utódcsoportba tartozó bárányoké. A nyugodt bárány csoportnak a termelési fölénye élősúlyban mintegy 20 %-kal, átlagosan 6 kg-mal nagyobb (P<0,001), napi súlygyarapodása 60 %-kal nagyobb (397 g/nap), mint az ideges báránycsoporté. Összességében megállapítható, hogy vizsgálataink alátámasztják a temperamentum pontszámok alkalmazhatóságát a hazai tenyésztői munkában, ezért javasoljuk felhasználását a hazai juh tenyészérték becslés rendszerébe. Ennek aktualitását és jelentőségét jelzi, hogy több hasonló, nemzetközi szintű törekvés is van erre. Az ausztrál Sheep GeneticsAustralia a közeljövőben tervezi a temperamentum mérés eredményeit is felhasználó tenyészérték becslési rendszer alkalmazását különböző (Lambplan és a Merinoselect) felhasználóinak (COLLINS és CONINGTON, 2005). Az alkalmazott ultrahang módszer alkalmas a juhok hosszú hátizom vastagságának az értékelésére. Az ultrahang módszerrel mért hosszú hátizom vastagsága és a színhús mennyiség között szoros összefüggést számítottunk (r>0,74, P<0,05). Kellő számú egyedre vonatkozó (n>80-100) mérés elvégzése után eredményeink alapján megállapítható, hogy lehetséges a színhús mennyiségét a hosszú házizom vastagsága alapján előre jelezni. A kapott eredmények alapul szolgálhatnak a real-time ultrahang készülékek hazai alkalmazására a juhtenyésztésben, kiegészítheti a növendék kosok teljesítményének értékelését, ami majd lehetővé teheti ezen információk szelekciós indexbe történő beépítését. Segítheti az S/EUROP minősítés élő állapotban történő előre becslését a megfelelő testméretek értékelésével együtt. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a nyakalt törzs szélességi és hosszúsági méret felvételezésére és az S/EUROP test konformáció szerinti besorolására képről való méret felvételezés és minősítés ismételhető, nagy pontosságú, tehát jól alkalmazható. Az anyag és módszer részben leírtak szerint alkalmazott eljárás képről való (a carcasson 5x5 centiméteres referenciaegység elhelyezése után, video kamerával a vertikális síkkal párhuzamos fix objektívvel 3,5 méterről készült) videofelvételről (a Video Pixel View 3D Combo TV-TV/FM tuner kártya segítségével) készült digitalizált felvétel és az ezt értékelő Terület version 7. digitáliskép-feldolgozó program együttes alkalmazása. A magyar merinó bárányokra a keskeny vállszélesség és izomszegénység jellemző, ezért az esetleges combteltség esetén is alacsonyabb kategóriába kerülnek S/EUROP minősítés során. A karajban lévő színhús mennyiségét elsősorban a szélességi méretek befolyásolják (II. far- és övszélesség). 18
képről felvett értékek, nem mutatják a csökkenő értékek elvét, így a feladat korrekciós matematikai eljárások alkalmazásával oldható meg. A 20 %-os lenmag kiegészítés hatására a vágott bárányok hosszú hátizmában csökken a humán táplálkozás szempontjából nem kívánatos hiperkoleszterémiás zsírsavak (laurin-, mirisztin-, palmitinsav) mennyisége. (Elsősorban a laurin-, mirisztin és palmitinsav felelős a vérplazmában a koleszterin és a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) megnövekedett koncentrációjáért). Ezzel szemben (a lenmagetetés hatására) szignifikáns mértékben nő az élettanilag kedvező többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) mennyisége (394 mg, 274 mg; P<0,01). A PUFA/SFA aránya szignifikánsan kedvezőbb volt a lenmaggal etetett csoportnál (0,44) a kontrollcsoporthoz viszonyítva (0,29; P<0,01). A PUFA/SFA aránya megközelítette, illetve elérte a humántáplálkozás szempontjából a szakirodalomban javasolt 0,45 körüli értéket a lenmag-kiegészítésben részesült bárányok húsában (hosszú hátizmában). A lenmag-kiegészítés hatására nőtt a bárányhús linolénsav (C18:3) tartalma. A linolénsavból további n-3 PUFA zsírsavak keletkezhetnek, mint az eikozapentaénsav (EPA)(C20:5) és a dokozahexaénsav (DHA)(C22:6), amelyek eredményesen segítenek a koszorúér-betegség (CHD) megelőzésében (WILLIAMS, 2000). A lenmag-kiegészítés megnövelte az EPA szintjét; az EPA növekedéséhez hozzájárult az is, hogy az EPA védettebb a bendőben folyó biohidrogenizációval szemben, és így beépülhet az intramuszkuláris zsírba. A zsírok táplálkozásbiológiai értékének megállapításához széles körben alkalmazzák a PUFA n-6/n-3 zsírsavak arányát. A vizsgálat során a PUFA n-6/n-3 és linolsav/linolénsav arány kisebb (5,46; 4,27) volt a lenmaggal kiegészített csoportban, összehasonlítva a kontrollcsoporttal (7,98, 6,25; P<0,01). A lenmag etetése a PUFA n-6/n-3 arányát a kívánatos szint közelébe csökkentette. A lenmag-kiegészítés hatására a n-6/n-3 arány megfelel az új humán táplálkozásbiológiai elvárásoknak. A hízóbárányok számára készített teljes értékű takarmány kiegészítése 20 % lenmaggal statisztikailag igazolható mértékben, csaknem minden táplálkozás élettani szempontból fontos paraméterben, javítja a bárányhús zsírsavösszetételét, tehát ez a módszer alkalmas megnövekedett biológiai értékű, speciális bárányhús, funkcionális élelmiszer alapanyag előállítására. 2.3. TEJTERMELŐ KÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK A juh és kecsketej és az ezekből készült termékek nemcsak az EU-ban keresettek, hanem az egész Világon. Juh- és kecsketejtermékekből sehol sincs túltermelés, sőt hiány mutatkozik, fogyasztásukat semmilyen vallás, vagy egyéb más hagyomány, szokás nem korlátozza. A szakszerűen kialakított tejtermelő juh- és kecsketermelő gazdaságok könnyen beilleszthetők az EU által támogatott környezetgazdálkodási rendszerbe. A gazdaságos juh- és kecsketejtermelés feltétele a megfelelő minőségű, mennyiségű, időbeni ütemben (folyamatosan) és áron előállított tej. A nem megfelelő minőségű (kémiai, fizikai, biológiai állapotú, ízhibás, stb.) tejből nem lehet állandó, jó minőségű tejterméket előállítani. A hazai juh- és kecsketejtermelés másik nagy problémája a rendkívül alacsony termelési színvonal, ami önmagában gazdaságtalanná teheti a juh- és kecsketejtermelést, illetve termék előállítást. A helyzetet súlyosbítja a tejhibákon, és az alacsony termelési színvonalon túl az, hogy a tejtermelési idény rendkívül rövid 3-4, esetenként 7-8 hónap hosszúságú. Ez önmagában kiváló minőség esetén is ellehetetleníti az ágazatot, hiszen a nem megfelelő kapacitás kihasználásból adódó hátrányokon kívül, lehetetlenné teszi a komolyabb piacok megszerzését, valamint megtartását! A juhés kecskeágazatban tehát olyan stratégiát kell kialakítani, amely mindezeket a problémákat figyelembe veszi, és egyidejűleg megoldja. Tehát a megfelelő fajták megválasztása, a jól megfogalmazott tenyészcél és ezzel összefüggésben kialakított tenyésztői program, összefüggésben az alkalmazandó teljes körűen kidolgozott technológiával (tartás, takarmányozás, szaporítás, bárány-gidanevelés, fejés, 19