Nemzetközi jog I. Bruhács János

Nemzetközi jog I. Bruhács János

Nemzetközi jog I. Bruhács János Publication date 2014 Szerzői jog 2014 Dialóg Campus Kiadó Copyright 2014., Bruhács János

Tartalom Nemzetközi jog I.... v Bevezetés... vi A. Függelék... 1 1. I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története... 5 1. 1. A nemzetközi jog fogalmának meghatározása... 5 2. 2. A nemzetközi jog alanyai... 5 3. 3. A nemzetközi jog tárgya... 9 4. 4. A nemzetközi jog jogi jellege... 17 5. 5. A nemzetközi jogrend... 18 6. 6. A nemzetközi jog és az Európa-jog viszonya... 21 2. II. fejezet: A nemzetközi jog története... 26 1. 1. Mikor keletkezett a nemzetközi jognak nevezhető sajátos normarendszer?... 26 2. 2. Ókor... 27 3. 3. Középkor... 29 4. 4. A nemzetközi jog a középkorban... 30 5. 5. A nemzetközi jog klasszikus korszaka... 30 6. 6. A XX. század nemzetközi joga (1918 1991)... 38 3. III. fejezet: A nemzetközi jogalkotás és a nemzetközi jog forrásai... 50 1. 1. A nemzetközi jogalkotás... 50 2. 2. A nemzetközi jog forrásai... 55 4. IV. fejezet: A nemzetközi szerződések joga... 59 1. 1. A nemzetközi szerződések jogának forrásai... 59 2. 2. A nemzetközi szerződés fogalma, elnevezése és fajai... 60 3. 3. A nemzetközi szerződések megkötése... 65 4. 4. A nemzetközi szerződés kötelező ereje és teljesítésének biztosítékai... 75 5. 5. A nemzetközi szerződések értelmezése... 77 6. 6. A nemzetközi szerződések alkalmazása... 81 7. 7. A nemzetközi szerződés módosítása... 87 8. 8. A nemzetközi szerződések érvénytelensége... 90 9. 9. A nemzetközi szerződések megszűnése... 94 5. V. fejezet: A nemzetközi jog általános szabályai... 101 1. 1. A nemzetközi jog általános szabályainak fogalma és szerepe... 101 2. 2. A nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályai (a nemzetközi ius cogens).. 103 3. 3. A nemzetközi szokásjog... 107 4. 4. Az általános jogelvek... 113 5. 5. Appendix: az egyoldalú aktusok... 116 6. VI. fejezet: A nemzetközi jog alkalmazása és a nemzetközi jog belső jog viszonya... 120 1. 1. A nemzetközi jog alkalmazása... 120 2. 2. A nemzetközi jog és a belső jog viszonya... 122 7. VII. fejezet: A nemzetközi felelősség... 131 1. 1. A nemzetközi felelősség szerepe a nemzetközi jogrendben... 131 2. 2. A nemzetközi felelősség forrásai és a nemzetközi felelősség jogának kodifikációja... 134 3. 3. A nemzetközi jogsértés... 139 4. 4. Az állam felelőssége más állam nemzetközi jogsértésével összefüggésben... 144 5. 5. A jogellenességet kizáró körülmények... 146 6. 6. A nemzetközi felelősség tartalma... 149 7. 7. A nemzetközi felelősség végrehajtása... 152 8. 8. A nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályainak (ius cogens) megsértése 156 9. 9. Lex specialis... 160 8. VIII. fejezet: A nemzetközi viták rendezése... 163 1. I. rész... 163 1.1. 1. Bevezetés... 163 1.2. 2. A nemzetközi viták békés rendezésének elve... 164 1.3. 3. A nemzetközi viták békés rendezésének eszközei... 167 1.4. 4. A nemzetközi viták békés rendezésének bírói útja... 172 2. II. rész Az erőszak tilalma... 176 iii

Nemzetközi jog I. 2.1. 1. A ius ad bellum-tól az erőszak tilalmáig... 176 2.2. 2. Az erőszak tilalma az ENSZ Alapokmányában... 178 iv

Nemzetközi jog I. Bruhács János Kiadás éve: 2008 Nordex Kft. Dialóg Campus Kiadó, 2008 Bruhács János, 2008 ISBN: 978-615-5376-48-1 Kiadó: NORDEX KFT. Dialóg Campus Kiadó Műszaki szerkesztő: NORDEX KFT. Dialóg Campus Kiadó v

Bevezetés Habent sua fata libelli. A könyveknek sorsuk van régi mondása különösen érezhető nemzetközi jogi tankönyv esetében. E tankönyv első kiadása óta (1998) a nemzetközi jogban sok változás történt: új nemzetközi szerződéseket kötöttek, fontos határozatokat hozott a Biztonsági Tanács, bővült a különböző nemzetközi bíróságok gyakorlata. A világpolitika eseményei is kihatottak a nemzetközi jogrend működésére. Mindezeket a tankönyvben érinteni vagy tárgyalni kell. Hangsúlyozni kell a nemzetközi jog megnövekedett szerepét is. Az ENSZ Közgyűlése az 1990-es éveket a nemzetközi jog évtizedévé nyilvánította, és létezik a nemzetközi jog oktatásának, tanulmányozásának és terjesztésének programja. Ezen kezdeményezések mögött az a felismerés áll, hogy a nemzetközi jog ismeretére ma már nemcsak a külpolitika irányítóinak, a diplomatáknak, a nemzetközi bíróságok előtti perekben közreműködő ügyvédeknek, a nemzetközi szervezetek jogászainak van szüksége, hanem a nemzeti jogalkotók és jogalkalmazók számára is fontos feladat e sajátos jogrendszer szabályainak, intézményeinek figyelemmel kísérése és korrekt felhasználása. A nemzetközi jog helyzetében bekövetkezett változás könnyen megérthető: az egyes államokon belüli életviszonyok megfelelő szabályozása, a nemzeti problémák megoldása egyre kevésbé képzelhető el nemzetközi együttműködés nélkül, továbbá a nemzetközi történések hatásai sem állíthatók meg az államhatárokon. Mindez nemzetközi jogalkotást tesz szükségessé, majd a létrejött nemzetközi normák megfelelő alkalmazását. A jog valamennyi működtetője találkozhat a nemzetközi joggal, vagy legalábbis annak egyes területeivel. Az előzőekben vázolt jelenség különös hangsúlyt kapott azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett (2004). Ennek következtében hatályos jogunk több mint fele nemzetközi eredetű vagy közösségi jog. A magyar jogalkotónak és jogalkalmazónak e helyzetet figyelembe véve kell eljárnia. Az emberi jogok nemzetközi rendszere kisugárzik a büntető anyagi és eljárási jogra és más jogágakra is, a légi forgalom, a környezet védelme, a nemzetközi kereskedelem és beruházások elképzelhetetlenek nemzetközi jogi szabályozás nélkül, a nemzetközi munkaügyi egyezmények különösen fontosak a munka világában, a Biztonsági Tanács kötelező gazdasági rendszabályokat írhat elő. E néhány példa talán alkalmas a nemzetközi jog általános fontosságának kiemelésére. Az ENSZ Titkárságán több mint 50 000 nemzetközi szerződést tartanak nyilván, melyek közül egyesek (az ún. genfi jogot alkotó egyezmények, az 1982. évi tengerjogi egyezmény, vagy az 1994. évi világkereskedelmi szerződés) terjedelme meghaladja a magyar Ptk.-ét. A Biztonsági Tanács határozatainak száma közelít a kétezres határhoz, a Nemzetközi Bíróság és más nemzetközi bíróságok ítéleteiket hosszan indokolják, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga évente több száz döntéssel bővül. A nemzetközi jog rendkívüli terjedelme és a nemzetközi jog világának összetettsége miatt egy tankönyv csak bevezetésre vállalkozhat, azaz célja nem lehet több, mint általános képet adni a nemzetközi jogról, vázolni működési mechanizmusait. Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy a jogász munkájában általában a nemzetközi jog egy-egy részterületével kerül kapcsolatba, melyek ismeretéhez, értelmezéséhez és alkalmazásához viszont feltétlenül szükség van a kellő jártasságra a nemzetközi jog alapkérdéseiben. A tankönyv struktúrája e megfontolásokat próbálja érvényesíteni. H. L. A. Hart jogelméletét (A jog fogalma. Bp. 1995) követve a tankönyv a nemzetközi jog fogalmának meghatározását és történetének per tangentem bemutatását követően először a nemzetközi jog másodlagos szabályait tárgyalja, azaz a nemzetközi jogalkotás (nemzetközi szerződések joga, a nemzetközi jog általános szabályai és egyéb jogforrások), majd a nemzetközi jog alkalmazásának területével foglalkozik, ideértve a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát, a nemzetközi felelősséget és a nemzetközi viták rendezését. A második kötetben kapnak helyet a nemzetközi jog legfontosabb anyagi jogi területei, így az állam nemzetközi jogi helyzetét meghatározó és biztosító szabályok, a terület és tér nemzetközi jogi kérdései, ideértve a nemzetközi folyók jogát, a tengerjogot, a nemzetközi légijogot, a világűrjogot, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jogot. Ezt követi a lakossággal kapcsolatos nemzetközi jogi szabályozás, melyben kulcsszerepet kap az emberi jogok nemzetközi rendszere, a nemzetközi kisebbségvédelmi jog és a külföldiek jogállása, végül a diplomáciai és konzuli jog következik. Ez egészül ki a nemzetközi szervezetek világával. Még a nemzetközi jog bevezetésszerű bemutatásában is szükség van egyszerűsítésekre. A tananyag egy-egy szabályt, magyarázatot, példát tartalmazó pontokba tördelve jelenik meg, mely számozás a visszautalások megkönnyítése érdekében folyamatos. vi

Bevezetés Az évszámok és más adatok közül a kevésbé fontosak zárójelbe kerülnek, a nemzetközi szerződések és egyéb dokumentumok jegyzékében a feltétlenül ismerendő évszámokat vastag betűs kiemelés jelzi. A bírói és diplomáciai gyakorlatból vett példák az egyes megállapítások megértését, magyarázatát adják, és nem a teljes körű bizonyítást szolgálják. A példák lényegét apró betűs bekezdés tartalmazza. A tananyag egyszerűsítése érdekében a tankönyv mellőzi az idézeteket és a forráshelyek pontos megjelölését, törekszik a bonyolult elnevezések rövidítésére. Abból a célból, hogy e tankönyv használója a nemzetközi jogról mélyebb ismereteket szerezhessen, a bevezetés függeléke felsorolja a fontosabb tankönyveket és kézikönyveket, közli a legfontosabb internetes címeket, továbbá az egyes fejezetek végén is található irodalomjegyzék. E tankönyv nem születhetett volna meg munkatársaim biztatása és segítsége nélkül, amiért köszönetet mondok dr. Csapó Zsuzsanna egyetemi adjunktusnak, dr. Ernszt Ildikó egyetemi adjunktusnak, dr. Komanovics Adrienne egyetemi docensnek és dr. Szappanyos Melinda Ph.D.-hallgatónak. vii

A. függelék - Függelék 1. Tankönyvek és kézikönyvek Blahó András Prandler Árpád: Nemzetközi szervezetek és intézmények (Aula, Bp. 2005) Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog. 5. kiadás (Aula, Bp. 2003) Haraszti György (szerk.): Nemzetközi jog. 2. kiadás (Tankönyvkiadó, Bp. 1979) Herczegh Géza (szerk.): Nemzetközi jog. 3. kiadás (Tankönyvkiadó, Bp. 1995) Kovács Péter: Nemzetközi közjog (Osiris, Bp. 2006) Nagy Károly: Nemzetközi jog (Püski, Bp. 1999) *** Bedjaoui, M. (ed.): International Law-Achievements and Prospects. (Nijtoff-UNESCO, Dordrecht 1992) Cassese, A.: International Law. Second ed. (Oxford University Press 2005) Malanczuk, P.: Akehurst s Modern Introduction to International Law. (Rutledge, London 1997) Harris, D. J.: Cases and Materials on International Law. (Sweet and Maxwell, London, 2004) Shaw, M. N.: International Law. Fifth Edition. (Cambridge University Press 2003) Bernhard, R. (ed.): Encyclopedia of Public International Law. 12. volumes (Heidelberg 1980-1990) Brownlie, I.: Principles of Public International Law. Fifth Edition. (Oxford, Clarendon Press 1998) Jennings, R. Y. Watts, A.: Oppenheim s International Law. (Harlow, London 1992) Damrosch, L. F. Henkin, L. Pugh, R. C. Schachter, O. Smit, H.: International Law: Cases and Materials. Forth Edition. (West Group, St. Paul MN, 2001) Carter, B. E. Trimble, Ph. R. Bradley, C. A.: International Law. Forth Edition (Aspen Publishers, New York 2003) Aust, A.: Handbook of International Law (Cambridge University Press 2005) *** Alland, D. (dir.): Droit international public. (Presses universitaires de France, Paris 2000) Dupuy, P. M.: Droit international public. 6e édition (Dalloz, Paris 2002) Carreau, D.: Droit international. 8e édition (Pédone, Paris 2004) Dailler, P. Pellet, A.: Droit international public. 7e édition (L.G.D.J., Paris 2002) Verhoven, J.: Droit international public. (Larcier, Bruxelles 2000) Combacau, Sur, S.: Droit international public. 5e édition (Montchrestien, Paris 2001) *** Fischer, P. Köck, H. F.: Völkerrecht. Das Recht des Universellen Staatengemeinschaft. (Linde Verlag, Wien 2004) Graf Vitzthum, W. (Hrsg.): Völkerrecht (Sellier/de Greuyter 2004) 1

Függelék Tomuschat, Ch. (Hrsg.): Völkerrecht. 3. Auflage (Nomos 2005) Müller J. L. Wildhaber: Praxis des Völkerrechts (Bern 2001) Fischer P.: Allgemeine Völkerrecht (Wien 2000) 2. A Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia előadásai (General Courses/Cours générals) H. Thierry: L évolution du droit international. Volume 222. 1990. 9-186 R. Higgins: International law and the avoidance, containment and resolution of disputes. Volume 230. 1991. 9-342 P. Weil: Le droit international en quête de son identité. Volume 237. 1992. 9-370 T.M. Franck: Fairness in the international legal and institutional system. Volume 240. 1993. 9-498 F. Capotorti: Cours général de droit international public. Volume 248. 1994. 9-344 I. Brownlie: International law at the fiftieth anniversary of the United Nations. Volume 255. 1995. 9-228 H.E. J.A. Pastor Ridruejo: Le droit international à la veille du XXIe siècle : normes, valeurs et faits. Volume 274. 1998-IV. 9-308 C. Tomuschat : International Law : Ensuring the Survival of Mankind on the Eve of a New Century. Volume 281. 1999. 9-438 S. Rosenne: The Perplexities of Modern International Law. Volume 291. 2001. 9-471 Dupuy P-.M: L unité de l ordre juridique international. Volume 297. 2002. 9-490. T. Meron: International Law in the Age of Human Rights. Volume 301. 2003. 9-490 A. A. Cançado Trindade: International Law for Humankind: Towards a New Jus Gentium (I). Volume 316. 2005. 9-440 A. A. Cançado Trindade: International Law for Humankind : Towards a New Jus Gentium (II). Volume 317. 2005. 9-312 3. Nemzetközi jogi dokumentumok Société des Nations: Recueil des traités et des engagements internationaux enrégistrés par le Secrétariat (1920-1946) United Nations Treaty Series/Recueil des traités des Nations Unies (1946 óta) Nations Unies. Etat de la ratification des traités dont le Secrétaire général est dépositaire (évente) Conseil de l Europe: conventions et accords européens Dupuy, P.M.: Les grands textes de droit international public (Dalhoz, Paris 2000) Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1918 1945: A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerződései. (2. átd., bőv. kiad. Bp.: Közgazd. és Jogi Könyvkiadó: Gondolat, 1983) Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1945 1982: A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései. (Bp.: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.: Gondolat, 1985) *** Permanent Court of International Justice/Cour Permanente de Justice Internationale: Série A, Série B, Série A/B 2

Függelék International Court of Justice/Cour International de Justice: Reports/Recueils Lamm Vanda: A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei 1945-1993 (KJK, Bp., 1995) UNO/ONU: Reports of International Arbitral Awards/Recueil des sentences arbitrales Stuyt, A.M.: Survey of International Arbitrations 1794-1989 (Nijtoff, Dordrecht 1990) 4. Internetcímek Egyesült Nemzetek Szervezete: http://www.un.org ENSZ Biztonsági Tanácsa: http://www.un.org/docs/sc/ ENSZ Közgyűlése: http://www.un.org/ga/ Nemzetközi Bíróság: http://www.icj-cij.org/ Nemzetközi Jogi Bizottság: http://www.ún.org/law/ilc/ 6. sz. Főbizottság: http://www.un.org/law/cod/sixth/60/sixth60.htm Treaty Series: http://untreaty.un.org/ ECOSOC: http://www.un.org/docs/ecosoc/ Titkárság: http://www.un.org/documents/st.htm Európai Gazdasági Bizottság: http://www.unece.org/ NATO: http://www.nato.int/ Európa Tanács: http://www.coe.int/ EBESZ: http://www.osce.org/ OECD: http://www.oecd.org/ WTO: http://www.wto.org/ International Law Assosiation: http://www.ila-hg.org/ International Law Institute: http://www.ili.org/ Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia: http://www.hagueacademy.nl/ International and Comparative Law Quarterly: http://iclq.oxfordjournals.org/ Foreign Affairs: http://www.foreignaffairs.org/ European Journal of International Law: http://ejil.org/ The American Society of International Law: http://www.asil.org/ A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma: http://kulugyminiszterium.hu/ Zeitschrift für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht: http://www.zaoerv.de/ ICSID: http://www.worldbank.org/icsid/ Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék: http://www.itlos.org/ Emberi Jogok Európai Bírósága: http://www.echr.coe.int/echr 3

Függelék Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága: http://www.corteidh.or.cr/ Állandó Választott Bíróság: http://www.pca-cpa.org/ Nemzetközi Büntetőbíróság: http://www.icc-cpi.int/ A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús és egyéb bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Büntetőbíróság: http://www.un.org/icty/index.html 5. Könyvtári katalógusok Max Planck-Istitut für ausländisches öffentlicher Recht und Völkerrecht: http://www.mpil.de/ww/de/pub/biblithek.cfm Cambridge University: http://www.cam.ac.uk/ Oxford University: http://ilbrary.ox.ac.uk/ Yale Law School: http://www.law.yale.edu/library/ Rövidítések: AFDI: Annuaire français de droit international AIDA: Annuaire de l Institut de droit international AJIL: American Journal of International Law AV: Archiv des Völkerrecht BYBIL: British Yearbook of International Law EJIL: European Journal of International Law GYIL: German Yearbook of International Law ICLQ: International and Comparative Law Quarterly RBDI: Revue belge de droit international RCADI: Recueil des cours de l Académie de droit international RGDIP: Revue général de droit international public ZaöRV: Zeitschrift für ausländisches öffentliches Recht und Völkerrecht 4

1. fejezet - I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története 1. 1. A nemzetközi jog fogalmának meghatározása 1. A nemzetközi jog a nemzetközi közösség tagjai, elsősoran az államok közötti kapcsolatokat szabályozó, az államok és a nemzetközi jog más alanyai által létrehozott jogi normák rendszere. Lényegében e definíciót találhatjuk a különböző tankönyvekben, kézikönyvekben, a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémián tartott fő előadásokban (general courses/cours générales) (l. a bevezetés függelékében). E rövidnek tűnő meghatározás utal a nemzetközi jog alanyaira és az általuk alkotott sajátos társadalmi formációra, nevezetesen a nemzetközi közösségre, a nemzetközi jog tárgyára, továbbá arra, hogy szabályai jogi normák és valamilyen fajta rendszert alkotnak. Ezen elemek kifejtésén keresztül juthatunk el a nemzetközi jog legalapvetőbb sajátosságainak, kulcsfogalmainak tisztázásához. Ezek vizsgálata előtt azonban foglalkozni kell a nemzetközi jog terminus technicus-szal. 2. A nemzetközi jog mint elnevezésprima facie nem megfelelő, hiszen azt sugallja, mintha a nemzetek közötti kapcsolatokat szabályozná, holott mint pl. Faluhelyi Ferenc régi tankönyvének címe is mondja lényegében államközi jogot jelent. A nemzetközi jog kifejezés eredete a római jog ius gentium (népek joga) fogalmára vezethető vissza, mely a maga korában a nem római polgárok (peregrinusok) magánjogi viszonyait szabályozta, tehát nem Róma és más a limes-en túli politikai közösségek kapcsolataira vonatkozott. A nemzetközi joghoz tartozó olyan intézmények, mint a háborúindítás formaságai a ius fetiale körébe tartoztak. A ius gentium azonban különböző népek jogából is átvett jogelveket, amit később a posztglosszátorok ius inter gentes-ként (népek közötti jog) értelmeztek. Ezen elnevezés elterjedését egy további körülmény is elősegítette. A ius gentium elvei mint arra Gaius is rámutatott a racionalitás követelményeit jelenítették meg a római jogban. A nemzetközi jog tudományának atyja, H. Grotius (l. no. 54.) a természetjog észjogi irányzatát képviselte, így kézenfekvő volt az európai államokat kötelező természetjogi elveket a ius gentium példáival is bizonyítani. Először J. Bentham fordította le a ius inter gentes kifejezést angol nyelvre international law-ként, mely mellett még ma is használják a law of nations elnevezést. E kettősség fennmaradt más nyelvekben is (droit international/droit des gens; Völkerrecht/Internationales Recht), míg másokban csak a nemzetközi jog elnevezés honosodott meg (diritto internazionale; derecho internationales; mezsdunarodnoe pravo). 2. 2. A nemzetközi jog alanyai 3. A nemzetközi jog fogalmának meghatározásában (l. no.1.) a nemzetközi közösség tagjai, elsősorban az államok kitétel a nemzetközi jog alanyaira utal, azaz azokra, akik a jogalanyiság általános fogalmával egyezően nemzetközi jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek. Az ún. klasszikus nemzetközi jog XVI XVII. századi kialakulása óta a modern állam vált a nemzetközi kapcsolatok meghatározó szereplőjévé, mely szuverenitása alapján több-kevesebb sikerrel törekedett a határokat átlépő életviszonyok egészének uralására is. Ha a tudományos és technikai fejlődés, a gazdasági hatások, illetve a vallási, ideológiai és szellemi folyamatok nem is ismertek országhatárokat, a nemzetközi jog államközi jellegéhez nem férhetett kétség. Az első nemzetközi szervezetek már a XIX. században megjelentek, ezért az államok kizárólagos jogalanyiságának fenntartása érdekében fikciókhoz folyamodtak. Így pl. az Európai Duna Bizottságot folyami államnak minősítették, a Népszövetséget pedig konföderációnak. A nemzetközi jognak az ENSZ Alapokmánya elfogadását követő fejlődése pedig a korábbi tradicionális nemzetközi jogalanyfelfogást tarthatatlanná tette. A nemzetközi jog alanyai körének meghatározásánál az alábbi nóvumokat kell számításba venni: a nemzetközi szervezetek elterjedését, az emberi jogok nemzetközi rendszerének kiépülését, a globalizáció által kialakított intézményeket, azaz a világcégeket vagy ENSZ-nyelven: transznacionális vállalatokat és az államtól függetlenedő nép kategóriájának megjelenését. Az alábbiakban e jelenségek összegzése következik. 4. A nemzetközi szervezeteknek nemcsak száma növekedett (kb. 300 nemzetközi szervezet létezik), de egyre nagyobb szerepet is játszanak a nemzetközi együttműködésben. Felmerült tehát az a kérdés, hogy ezt saját 5

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története jogalanyiságuk alapján valósíthatják-e meg. A választ a Nemzetközi Bíróság adta meg a Bernadotte-ügyben hozott tanácsadó véleményében (1949). Megjegyzés Izrael állam kikiáltása után (1948. május 15.) az arab államok koncentrált katonai támadással kívánták az új államot megsemmisíteni. A válság megoldására a térségbe küldött ENSZ-közvetítőt, Bernadotte grófot és kísérőjét izraeli terroristák meggyilkolták. A merénylet nemcsak Izrael nemzetközi felelősségét vetette fel, hanem azt is, hogy e felelősség érvényesítésére van-e joga az ENSZ-nek mint nemzetközi szervezetnek. E kérdésről az ENSZ Alapokmánya hallgat, és nem szól a világszervezet nemzetközi jogalanyiságáról sem. A Bíróság azonban megállapította, hogy az Alapokmány az ENSZ számára nemzetközi jogokat és kötelezettségeket állapít meg (nemzetközi szerződések megkötésének jogát, nemzetközi igazgatás gyakorlásának lehetőségét, kiváltságokat és mentességeket), mely kifejezett rendelkezésekből és az egyéb bennrejlő jogokból (implied powers) az ENSZ nemzetközi jogalanyisága következik. Az ENSZ univerzális jellege alapján, mely akkor még nem volt realitás, a Bíróság szerint az ENSZ objektív jogalany, azaz jogalanyisága erga omnes jellegű. 5. Az emberi jogok nemzetközi rendszerének kiépülése a dolog természete szerint együtt járt a természetes személy nemzetközi jogalanyiságának elfogadásával. Egyrészt elismerést kapott az a tétel, hogy az emberi jogok az emberi lény elidegeníthetetlen méltóságából erednek, melyeket az államoknak védelmezni és biztosítani kell, másrészt a természetes személyek e jogaik megsértése esetén nemzetközi fórumokhoz fordulhatnak. E jogorvoslati lehetőségek azonban meglehetősen heterogének, korlátozottak és feltételesek, így aligha lehet ezen eljárási jogok általános elismerésére következtetni. Másképpen fogalmazva: ezek relatívak, így a természetes személy nemzetközi jogalanyisága ebben az aspektusban relatív, azaz annak függvénye, hogy állama mely emberi jogi egyezmény részese. A természetes személy nemzetközi jogalanyiságának objektivizálódása irányába mutat viszont a nemzetközi jog megsértése miatti nemzetközi büntetőjogi felelősség (delicta iuris gentium) kikristályosodása. 6. A világgazdaságnak az 1970-es évektől kezdődő átalakulása a nemzetközi kapcsolatok meghatározó tényezőivé emelte a világcégeket vagy az ENSZ terminológiájában transznacionális vállalatokat. E jelenségnek egyik vetülete az, hogy bizonyos nemzetközi szerződések alapján e vállalatok mint jogi személyek pert indíthatnak államok ellen nemzetközi választottbíróságoknál, vagy a mélytengeri bányászattal kapcsolatban a Nemzetközi Tengerjogi Törvényszéknél. Minden gazdasági és politikai jelentőségük ellenére a világcégek korlátozott terjedelmű jogalanyisága csak az ilyen szerződésekben részes államok irányában áll fenn, így kettős értelemben is relatív. 7. Az önrendelkezési jog elvének nemzetközi jogi elfogadásából logikusan következik a népek nemzetközi jogalanyisága. Nemcsak a Nemzetközi Bíróság ismerte el (Namíbia-, Nyugat-Szahara-, Kelet-Timor-ügy) egy adott nép nemzetközi jog által elismert jogát az önrendelkezésre, de elfogadása megtalálható nemzetközi szerződésekben is (1966. évi emberi jogi egyezségokmányok, a háború áldozatainak védelméről szóló 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv). Ha a népek önrendelkezési jogának gyakorlása történelmi értelemben lényegében befejeződött, mégsem következtethetünk e jog in statu morendi jellegére, mert egyrészt nem zárható ki a nép fogalom kiterjesztése más embercsoportokra, másrészt tartalmának átalakulása sem. 8. A nemzetközi jogalanyiság elemzésénél kell megemlíteni az emberiség esetleges nemzetközi jogalanyiságát. Egyes egyezményekben (1982. évi tengerjogi egyezmény, 1979. évi Hold-megállapodás) szerepel az emberiség közös öröksége formula. Ezenkívül megjelent a jövendő nemzedékek koncepció is. Nem kétséges, hogy ezek védelme napjainkban a nemzetközi jog kiemelkedő feladatai közé tartozik, sőt beleértendő a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályai (ius cogens) (lásd no. 139.) raison d être-jébe, azonban sem az emberiség, sem a jövendő nemzedékek nem lehetnek a nemzetközi jog alanyai, elsősorban annak a megfontolásnak az alapján, hogy e jogok mögött nincs megfogható intézmény. 9. Kik a nemzetközi jog alanyai? a. Az államok, mint a nemzetközi jog természetes jogalanyai; b. A nemzetközi szervezetek, melyek nemzetközi jogalanyiságát fogalmi ismérvnek kell tekinteni. Jogalanyiságukat kifejezetten elismerhetik az adott szervezetet alapító szerződések (Európai Közösség, Nemzetközi Tengerfenék Hatóság, Kereskedelmi Világszervezet, Nemzetközi Büntetőbíróság). A 6

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története jogalanyiságot kifejezetten deklaráló rendelkezés nélkül is nemzetközi jogalanynak minősül az a nemzetközi szervezet, melynek alapító szerződése olyan jogokat és kötelezettségeket ad számára, melyből nemzetközi jogalanyisága levezethető (ENSZ és szakosított intézmények); c. A természetes személyek az emberi jogok nemzetközi rendszerében és a delicta iuris gentium keretében, bár az eljárási jogok tekintetében jogalanyiságuk korlátozott és relatív; d. Korlátozott és relatív nemzetközi jogalanyisággal rendelkezhetnek a jogi személyek is; e. A népek. 10. A nemzetközi jog különböző alanyainak összehasonlítása a. Eredeti jogalanyisággal rendelkezik az állam és a nép, illetve az emberi jogok és a delicta iuris gentium keretében a természetes személyek. Ezzel szemben származékos a nemzetközi szervezetek jogalanyisága, illetve a jogi személyek jogalanyisága, miután az előbbieket az alapító államok, az utóbbiakat pedig bizonyos nemzetközi szerződésekben részes államok ruházzák fel jogalanyisággal. b. Az állam nemzetközi jogalanyisága teljes és korlátlan, mert az állam elvileg bármely nemzetközi jog és kötelezettség alanya lehet. Ezzel szemben a többi jogalany nemzetközi jogalanyisága korlátozott vagy funkcionális, mert csak speciális nemzetközi jogokra és kötelezettségekre terjed ki, melyekről alapító szerződés rendelkezik kifejezetten vagy hallgatólagosan. A népek nemzetközi jogalanyisága az önrendelkezési joghoz kötődik, a természetes személy jogképessége az emberi jogok és a delicta iuris gentium körében létezik, jogi személyeknél pedig nemzetközi szerződések által meghatározott körben áll fenn. c. A nemzetközi jogalanyiság lehet erga omnes, azaz a nemzetközi jog valamennyi alanyával szemben fennálló és relatív. Az első körbe tartoznak az államok, az univerzális nemzetközi szervezetek (az ENSZ rendszeréhez tartozó szervezetek), a népek és a természetes személyek, mint az emberi jogok alanyai. Bizonyos problémák azonban felmerülnek: erga omnes jogalanyiságuk ellenére az el nem ismert állam bizonyos jogokat nem érvényesíthet, az önrendelkezési jog gyakorlása pedig attól függ, hogy az emberek mely csoportja minősül népnek. Az erga omnes jogalanyisággal szemben a nem univerzális szervezetek jogalanyisága, illetve a természetes és jogi személyek eljárási jogképessége relatív: az előbbi esetben az alapító államok és a jogalanyiságot elismerő harmadik államok vonatkozásában áll fenn, az utóbbinál pedig attól függ, hogy államuk részese-e a releváns nemzetközi szerződéseknek. 11. Bár a jogalanyiság terjedelméhez tartozó kérdés, jelentőségére tekintettel külön kell említeni a nemzetközi jogalkotásban való részvétel jogát. E jog az államokra és a nemzetközi szervezetekre korlátozódik. E vitathatatlan tétel mellett vannak vitatott kérdések is. Gyakori az államok és a külföldi jogi személyek közötti szerződés, pl. ilyen a koncessziós szerződés, mely felveti e szerződések jogi természetének problémáját. (E vonatkozásban az angol és francia jogi terminológia árnyaltabb: a valódi nemzetközi szerződéseket treaty/traitének nevezi, az ilyen minőséggel nem rendelkezőket pedig contract/contrat-nak.) E kérdés felmerült az angol iráni olajperben, melyben a Nemzetközi Bíróság először ideiglenes intézkedéseket rendelt el (1951), majd ezt követő ítéletében (1952) megállapította joghatóságának hiányát. Megjegyzés Az 1950-es évek elején Irán államosította az olajipart, mely elsősorban az Angol Iráni Olajtársaságot érintette. A brit kormány diplomáciai védelemben részesítette jogi személyét. A Bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés hatására az iráni olajexport gyakorlatilag leállt, súlyos helyzetbe hozva Moszadik miniszterelnök rendszerét. A Bíróság joghatóságával kapcsolatos vita középpontjában az Irán által tett alávetési nyilatkozat, azaz a Bíróság joghatósága egyoldalú elfogadásának értelmezése állt. Ebben az összefüggésben mondta ki a Bíróság azt, hogy a koncessziós szerződés nem minősül nemzetközi szerződésnek. Moszadik rendszerét a CIA által szervezett katonai puccs hamarosan (1953) megdöntötte, és visszaültette trónjára Reza Pahlavi sahot. A Nemzetközi Bíróság előbb tárgyalt ítélete nem zárja ki azt, hogy egy állam és egy nemzetközi társaság közötti szerződés a nemzetközi jog hatálya alá kerüljön, tehát nemzetközi szerződésként fogadják el. Ellenkező feltételezés az állam szuverenitásának korlátozását jelentené. Ez azonban az állam egyoldalú döntésének következménye, és csak ezen állam irányában áll fenn. E lehetőség létezését néhány választott bírói ítélet alátámasztja (1977. évi ítélet a Texaco-Calasiatic contra Líbia-ügy). 7

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története 12. A nemzetközi közösség A nemzetközi közösség stricto sensu (szűkebb értelemben) a Földön létező államok összességét jelenti. E meghatározásban a dolog természete szerint a nemzetközi jogi szempontok dominálnak, sőt a nemzetközi jelző használata involválja a nemzetközi jog elnevezése kapcsán mondottakat. E sajátos társadalmi formációt az elmúlt korokban különbözőképpen nevezték: Civitas Christiana, európai jogközösség, civilizált államok közössége vagy Vattel óta egyszerűen: államok társasága vagy világa (society/société). A politológia és a nemzetközi kapcsolatok tudománya lato sensu (szélesebb értelemben) beszél a nemzetközi közösségről, sőt e kifejezés helyett gyakran a nemzetközi rendszer terminus technicusát használja. Ez utóbbinak az államokon és az általuk létrehozott nemzetközi szervezeteken kívül más szereplői is vannak: a világgazdaság résztvevői, különösen a világcégek vagy transznacionális vállalatok, a nem kormányközi szervezetek (NGO-k), az egyházak, a nemzetközi közvélemény, különösen a média, sőt az illegális tényezők is, mint a bűnöző szervezetek, a kábítószer-maffia, a terrorizmus formációi (már a pénzhamisítás tárgyában kötött 1929. évi egyezmény foglalkozik e jelenséggel). A nemzetközi közösség kétféle megközelítése nemcsak a lehetséges szereplők felsorolásában különbözik, az eltérések felölelik az egyes résztvevők rendszeren belüli súlyát, a rendszer lényegét és működési mechanizmusait is. Az államok és a nemzetközi jog más alanyai politikai és nemzetközi jogi megoldásokkal avatkoznak be a nemzetközi folyamatokba, és ebbe szeretnék integrálni más szereplők tevékenységét, tesznek kísérletet a világgazdasági folyamatok ellenőrzésére, az illegális tevékenységek elnyomására. 13. A nemzetközi közösség sajátosságai között különösen az alábbiak emelendők ki: egyedi és másodlagos közösség, vannak nyilvánvaló formális jegyei, végül speciális tartalmi elemekkel is rendelkezik. a. Csak egyetlen nemzetközi közösség létezik, miután napjainkban a Föld valamennyi állama tagja e közösségnek. A korábbi korszakokban más volt a helyzet: a Mediterráneumtól elkülönülten létezett India, Kína és a hozzájuk kapcsolódó periférikus területek. Teljesen elszigetelve álltak fenn a Kolumbusz előtti amerikai közösségek (maja, azték, inka birodalom) vagy a Szaharán túli Afrika. A világ egyesítése a középkor végétől induló hosszú folyamat eredménye. b. A nemzetközi közösséget másodlagos közösségnek kell tekinteni. Az emberiség megosztottan, meghatározott számú államilag szervezett társadalom keretében (területén és állampolgáraként vagy külföldiként) él, így a nemzetközi közösség e társadalmak társadalma. c. A nemzetközi közösségnek, mint speciális társadalmi formációnak nincs saját szervezete, nincsenek törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltatási és erőszakszervei. E tény mögött az áll, hogy a nemzetközi közösség mint ilyen nem rendelkezik semmiféle hatalommal tagjai felett. Ellenkezőleg: e hatalom a közösség résztvevői között oszlik meg, mégpedig egyenlőtlenül, tekintettel a köztük meglevő nyilvánvaló és nagyságrendi eltéréseket mutató különbségekre. Az államok különböznek területük nagyságában, geopolitikai helyzetükben, természeti erőforrásaikban, a lakosság lélekszámában, gazdasági fejlettségükben, politikai rendszerük, államszervezetük, jogrendszereik hatékonyságában, melyeket tovább befolyásol a különböző ideológiák, kultúrák, morális értékrendszerek sokszínűsége. d. A nemzetközi közösség résztvevőinek létszáma igen alacsony: az ENSZ-nek jelenleg 192 tagja van, és kevéssé valószínű ezen szám jelentős növekedése. A létszám korlátozottsága következtében (és más okokból is) a szabályozandó államközi viszonyokat nehéz tipikusnak tekinteni, ezek szinte mindig konkrétak (Schwarzenberger, Berber), ami mind nemzetközi jogalkotási, mind jogalkalmazási szempontból individuális megközelítést igényel (Friedmann). e. Az előzőekből következően a nemzetközi közösség decentralizált, lényegében atomizált, melyen belül az államok szuverenitásuk vagy egyszerűbben: függetlenségük biztosítására törekednek, individuális külpolitikai és más céljaikat kívánják megvalósítani, mely szükségszerűen konfliktusok forrása. Az egyes államok lehetőségeit azonban behatárolja saját abszolút és relatív értelemben vett hatalmuk nagysága. Az előző folyamatokkal szemben működnek ugyanakkor centripetális erők is, mint a hatalmi egyensúly, az interdependencia (kölcsönös függőség) kényszerei, a kölcsönös, sőt közös érdekek létezése. 14. A nemzetközi közösségen belül ható centrifugális és centripetális erők bonyolult dialektikája, a nemzetközi közösség mint társadalmi formáció sajátosságai, különösen önálló hatalmának és szervezetének hiánya logikusan vezet el ahhoz a sokszor feltett kérdéshez, hogy ténylegesen közösségről van-e szó. E fogalmat legitimálta többek között a nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény (53. cikk), így 8

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története csak azt kell eldönteni, hogy jogilag valónak minősülő fikcióról van-e szó, vagy a nemzetközi közösség megfelel a közösségről alkotott képnek, ami feltételezi az érdekek és értékek bizonyos közösségét, a szolidaritás megfelelő szintjét. Egyértelmű válasz aligha adható. Egyrészt kétségtelen tény a nemzetközi közösség heterogenitása, de a meglevő, sőt talán mélyülő ellentétek mellett léteznek általános érdekek is: az államok közötti koegzisztencia miniszteriális feltételeinek biztosítása, a növekvő számú közös feladat (a nukleáris háború kiküszöbölése, a fejlődés előmozdítása, a környezetvédelem, az éhség és betegségek leküzdése, a transznacionális bűnözés elleni küzdelem stb.) megoldásának szükségessége. A felsorolt tényezők továbbá nem függetleníthetők tértől és időtől, tehát általános és egyértelmű válasz nem adható arra a kérdésre, hogy a nemzetközi közösség valóban közösség-e. 3. 3. A nemzetközi jog tárgya 15. A nemzetközi jog fogalmának meghatározása (l. no. 1.) utal a nemzetközi jog tárgyára: a nemzetközi jog az államok és a nemzetközi jog más alanyai közötti kapcsolatokat szabályozza, melyeket prima facie nemzetközi kapcsolatoknak nevezhetünk. A kapcsolatok nemzetközi jellegére mutatis mutandis vonatkoznak a nemzetközi jog elnevezésével kapcsolatban mondottak. Hangsúlyozni kell azt, hogy a nemzetközi kapcsolatok nem ipso facto, azaz létezésük ténye miatt jelentik a nemzetközi jog tárgyát, hanem ipso iure, azaz azért, mert a nemzetközi jogalkotás a nemzetközi kapcsolatok különböző területeire vonatkozóan az államok és a nemzetközi jog más alanyai számára magatartási szabályokat állapít meg, számukra nemzetközi jogokat biztosít, és nemzetközi kötelezettségeket határoz meg. A nemzetközi jog szabályozási körébe vont nemzetközi kapcsolatokról hozzávetőleges képet adhatnak a különböző tankönyvek tartalomjegyzékei. A nemzetközi jog lényegének, létrejöttének, működésének, hatékonyságának megértéséhez azonban szükséges a nemzetközi kapcsolatok mibenlétének mélyebb elemzése és következtetések levonása. Foglalkozni kell a nemzetközi jog tárgyának bővülésével, új szabályozási területeinek a nemzetközi jog struktúrájára, megoldásaira és jelentőségére gyakorolt hatásával, a nemzetközi kapcsolatok osztályozásával, a nemzetközi jog alapjára vonatkozó felfogásokkal, végül a nemzetközi kapcsolatok elméleteivel. 16. A nemzetközi jog tárgyának bővülése A nemzetközi jog tárgyának kibővülése, azaz a nemzetközi jog szabályozási körébe vont nemzetközi kapcsolatok terjedelmének növekedése a tények egyszerű összehasonlításával megállapítható. A nemzetközi jog ún. klasszikus korában (XVI XIX. század) a nemzetközi jog elsősorban békeszerződéseket, szövetségi szerződéseket jelentett, továbbá az elismerésre, a területszerzés módjaira, az államközi érintkezés fenntartását szolgáló intézményekre (ius legationum) vonatkozott, amit a hadviselésre vonatkozó töredékes szabályok egészítettek ki. A különböző államok lakosai közötti viszonyok a nemzeti jogrendszerek hatálya alá tartoztak, a XVIII. században megjelenő kereskedelmi szerződésekben, majd később a hajózási és letelepedési egyezményekben a szerződő államok e tevékenységek kereteit kívánták meghatározni. A nemzetközi jog ezen állapotára figyelemmel nem tekinthető véletlennek az, hogy pl. a XIX. század második felében J. C. Bluntschli megkísérelte a nemzetközi jog szabályainak kompilációját. (Az általa kidolgozott törvénykönyv mindössze 862 -ból áll.) E szűk körre korlátozódó nemzetközi jog terjedelmileg nagyot változott, újabb és újabb területek kerültek a nemzetközi jog hatókörébe, különösen az elmúlt évtizedekben (az ENSZ Alapokmányának 1945. évi elfogadása óta) e jogrendszer egyértelműen exponenciális növekedést mutat. Ennek igazolásaként elég arra utalni, hogy az ENSZ Titkárságán több mint 50 000 szerződést iktattak be. Az alábbiakban csak a legfontosabb változásokat említhetjük: A nemzetközi jogban új területek jelentek meg: nemzetközi légijog, világűrjog, nemzetközi környezetvédelmi jog, az emberi jogok nemzetközi rendszere, a munka világának szabályozása (kb. 200 munkaügyi egyezmény hatályos), a delicta iuris gentium, a nemzetközi kereskedelmi jog (az 1994. évi Marrakesh-i szerződés 25 000 oldal) és a beruházásvédelem normái (ez utóbbi közel 2000 szerződés tárgya), a leszerelés joga, az Észak és Dél közötti konfliktust enyhítő megoldások. A nemzetközi jog hagyományos területeire vonatkozó nemzetközi szokásjogot egyrészt kodifikálták (l. a diplomáciai és a konzuli kapcsolatok jogát, a nemzetközi szerződések jogát, a nemzetközi felelősség szabályait), másrészt a kodifikációval párhuzamosan vagy attól függetlenül továbbfejlesztették, és e normák számát megsokszorozták. Ez utóbbi bizonyítható pl. az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezményével (az egyezmény 320 cikkből melyen belül egyesek különösen terjedelmesek és 9 mellékletből áll). 9

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története Napjaink nemzetközi jogának legfontosabb rendelkezése az erőszak általános tilalma, ami ugyan nem tehette ténylegesen lehetetlenné az államok közötti konfliktusok erőszakos megoldását, továbbá a nem nemzetközi fegyveres összeütközéseket, de az erőszak konkrét alkalmazásának eseteiben annak legitimálására tett kísérletek és a nemzetközi közösség reakciója, különösen a Biztonsági Tanács gyakorlata (a Biztonsági Tanács határozatainak száma közelít a kétezres határhoz!) a nemzetközi jog új és fontos területévé vált. A nemzetközi jog fejlődésének paradoxona, hogy egyben a ius in bello (a háborúban alkalmazandó jog) vagy mai kifejezéssel a humanitárius nemzetközi jog jelentősen fejlődött. 17. A nemzetközi jogi szabályozás expanziója változásokat idézett elő a nemzetközi jogrend struktúrájában. A nemzetközi jog létrejötténél és lényegénél fogva az államok, mint szuverén hatalmak közötti kapcsolatokat szabályozza, ebben a vonatkozásban határozza meg nemzetközi jogaikat és kötelezettségeiket. A nemzetközi jog így értelmezett területéhez olyan kérdések tartoznak mint az államok elismerése, a területi szuverenitások és más területi igények elhatárolása, a nemzetközi jogalkotás normái, a kapcsolattartás diplomáciai és konzuli szervei, a viták rendezése, a háború és a kényszer alkalmazásának egyéb módjai, stb. Ezenkívül az államok egymás között határozták meg azokat a kereteket, feltételeket és lehetőségeket, melyeket valójában állampolgáraik és jogi személyeik számára kívántak biztosítani a nemzetközi kereskedelemben, közlekedésben vagy a konzuli szolgáltatásokban. A nemzetközi jog e hagyományos területei mellett a nemzetközi jogalkotás egyre fokozódó mértékben hatol be az egyes államokon belüli a nemzeti jogrendszerek számára fenntartott életviszonyok rendezésébe. Az ilyen nemzetközi jogi szabályozás kiegészítő jellege mellett változásokat okozhat a nemzeti jogrendszerek különböző jogágaiban. Elég csak emlékeztetni az emberi jogok nemzetközi rendszerének, a közel 200 nemzetközi munkaügyi egyezménynek sokirányú hatásaira, vagy az állam kizárólagos büntető hatalmával szemben a delicta iuris gentium-ra, a nemzetközi jog legalapvetőbb szabályának megsértése miatti büntetőjogi felelősségre. A nemzetközi jogrendben bekövetkezett strukturális változások messzemenő következményekkel járnak: A nemzetközi jog két területének, nevezetesen diplomáciai részének (Conetti) és a mindennapi nemzetközi jognak (Bokorné Szegő Hanna) vagy gyakorlatorientált nemzetközi jognak az elkülönülése ez utóbbi mennyiségének és ezáltal tényleges súlyának megnövekedésével járt. Az államok belső joghatósági köre (az ún. domaine réservé), azaz az a terület, ahol az állam szabadon cselekedhet, szűkebb lett: a nemzeti jogalkotásban egyre inkább figyelembe kell venni az állam nemzetközi kötelezettségeit, biztosítani kell az összhangot. Alapvető kérdéssé válik a nemzetközi jogi normák beépítése a nemzeti jogrendszerekbe, az ún. belső jogba, különös tekintettel arra, hogy az előbbiek egyre gyakrabban közvetlenül alkalmazandók, mert az egyének számára közvetlenül létesítenek jogokat és kötelezettségeket. A belső jogban megjelenő nemzetközi jogi szabály és a tisztán belső norma alkalmazásában a nemzeti bíróságok és más jogalkalmazók elvileg nem tehet(né)nek különbséget, melynek következtében a nemzetközi jog hatékonysága megegyezne a belső jog hatékonyságával. Mindez erősen megnöveli a nemzetközi jog jelentőségét és ismeretének fontosságát. 18. A nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog A nemzetközi jogban bekövetkezett változások nem hagyták érintetlenül a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog viszonyát sem. A nemzetközi jog az államok közötti kapcsolatok szabályozására hivatott. Ezzel szemben a nemzetközi magánjog az egyes államok jogrendszerének része, alapvetően kollíziós normákból álló jogág, egyezőleg a magyar nemzetközi magánjogi kódexszel (a 2000. évi CX. törvénnyel módosított 1979. évi 13. sz. tvr.). Ezt juttatják kifejezésre az olyan elnevezések, mint a Conflict of Laws/conflits des lois. Nemzetközi magánjogi jogviszony akkor keletkezik, ha az egyik állam természetes és jogi személyei kapcsolatba kerülnek más állam jogrendszerének uralma alá tartozó magánszemélyekkel pl. adásvétellel, kölcsönnel, károkozással, házasságkötéssel, örökléssel. E külföldi elemet tartalmazó tényállásra elvileg több ország joga lenne alkalmazható, több jog szerint dönthető el a jogvita. Az ilyen tényállással kapcsolatban a különböző jogrendszerek közötti imaginárius összeütközést oldják fel a kollíziós normák, meghatározva az alkalmazandó jogot. A nemzeti nemzetközi magánjogok közötti szükségszerű eltérések, különbözőségek kiküszöbölése vagy mérséklése céljából az államok nagyszámú nemzetközi magánjogi tárgyú egyezményt kötöttek, és e tendencia tovább erősödik pl. a nemzetközi adásvétel (az 1980. évi bécsi vételi egyezmény), a nemzetközi fuvarozás, a 10

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története szellemi tulajdon védelme vagy a határon túli cselekményekkel okozott károk esetében a polgári jogi felelősség tárgyában. Az így harmonizált vagy egységesített nemzetközi magánjogi normák nemcsak a nemzetközi jogalkotás ténye miatt, hanem alkalmazásuk tekintetében is a nemzetközi joghoz tartoznak. Az ilyen tárgyú nemzetközi szerződések megkötése, hatálya, értelmezése, módosítása, megszűnése a nemzetközi szerződések jogának uralma alatt áll, a szerződő feleknek biztosítani kell beépítésüket saját nemzeti jogrendjükbe, sőt kifejezetten az államok számára is megállapíthatnak kötelezettségeket, végrehajtásuk megtagadása, az ún. déni de justice létrehozza nemzetközi jogsértés miatti felelősséget (l. no. 174.) Ezenkívül e szerződések létrejöttére és alkalmazására kihatnak a nemzetközi kapcsolatokra általában ható tényezők. 19. A nemzetközi jog funkciói A nemzetközi kapcsolatoknak mint a nemzetközi jog tárgyának értelmezésében továbbjuthatunk, ha figyelembe vesszük a nemzetközi jog funkcióit. Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Lotus-ügyben a nemzetközi jog kettős funkciójára utalt: A nemzetközi jog a független államok közötti kapcsolatokat szabályozza ezen független közösségek együttélése vagy közös célok megvalósítása érdekében. Megjegyzés A Márvány-tengeren összeütközött a Lotus nevű francia hajó és egy török hajó, melyek ezt követően Isztambulban kötöttek ki. A Franciaország és Törökország közötti nemzetközi jogvita tárgya az volt, hogy ez utóbbi rendelkezik-e büntető joghatósággal a hajó összeütközésben vétkes francia állampolgár felett is. A Bíróság szerint (elnöki szavazattal hozott ítélettel) nincs a nemzetközi jognak olyan szabálya, mely a lobogó államának kizárólagos joghatóságát állapítaná meg, tehát Törökország a szuverenitás vélelme alapján gyakorolhat ilyen joghatóságot. (NB.: az 1958. évi genfi egyezmény és az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezménye a lobogó állama kizárólagos joghatóságát mondja ki.) A nemzetközi jog szigorúan pozitivista értelmezését adó Lotus-ügy más vonatkozásokban (szerződésértelmezés, a nemzetközi jog általános szabályainak fogalma, a területi szuverenitás és a joghatóság viszonya, nemzetközi szokásjog stb.) is fontos szerepet játszik. Az államok közötti koegzisztencia elsődlegesen nemzetközi jogi tilalmak segítségével valósul meg: ilyenek az erőszak tilalma, a nonintervenció elve, a szuverén egyenlőség és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása. Ezen tilalmak segítségével ugyan minimális szinten biztosítható a nemzetközi közösség működése, ami egyre kevésbé elégséges: szükség van pozitív kötelezettségekre, a kapcsolatok állandósítását szolgáló intézményekre és szervezetekre is. Az együttélés biztosításának és az együttműködés funkciójának megkülönböztetése természetesen csak viszonylagos lehet. Egyrészt az államok együttélésének fenntartásához, a biztonság, a hatalmi egyensúly megerősítéséhez szükség lehet egyes államok együttműködésére: szövetségi, megnemtámadási, semlegességi szerződésre, a kollektív biztonság szintjén pedig a Biztonsági Tanács állandó tagjainak kifejezett vagy hallgatólagos támogatására. Másrészt a nemzetközi közösség előtt álló közös feladatok számának növekedése, az ezek megoldását szolgáló egyre bővülő nemzetközi jogalkotás, intézményesítés, nemzetközi szervezetek létrehozása ellenére kérdéses az, hogy a nemzetközi jogrend átment-e a koegzisztencia korszakából az együttműködés korszakába (W. Friedmann). Az ún. világproblémák (ezek legtöbbjét felsorolja pl. az ENSZ 2000. évi Millenniumi Nyilatkozata) megoldásának sikeressége a lehető legtöbb állam együttműködését feltételezi akkor, amikor a heterogén nemzetközi közösségen belüli megosztottság nem csökken, sőt talán erősödik. Az együttműködés nemzetközi joga további kihívásokat jelent a nemzetközi jogalkotás és jogalkalmazás számára, melyek közül különösen az alábbiak emelhetők ki: E problémák megoldásának már nem a nemzetközi jog az egyedüli eszköze, egyre nagyobb szerepet kapnak a politikai megoldások (pl. az EBEÉ/EBESZ keretében) vagy a nemzetközi szervezetek ajánlásai, melyek rendelkezhetnek bizonyos normatív értékkel (l. a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményét a nukleáris fegyverek legalitása ügyben). Ez utóbbira lehet példa az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet által az élelmiszer-biztonsági standardokat tartalmazó Codex Alimentarius. 11

I. fejezet: A nemzetközi jog fogalma és története Az együttműködés jogi és intézményi keretei megteremtésében a fokozatosságot többlépcsős nemzetközi jogalkotással valósíthatják meg: célok kijelölése nemzetközi szervezet határozatában, keretmegállapodás megkötése, majd ennek tartalommal kitöltése részletes szabályokat tartalmazó jegyzőkönyvek sorozatával. Az együttműködésben részt vevő államok eltérő érdekei közötti kompromisszum elérése érdekében szokás legkisebb közös nevezőnek is nevezni, mely elengedhetetlen feltétele a nemzetközi jogalkotásnak, sajátos technikák fejlődtek ki: soft law formulák használata (l. no. 76.), fenntartások elterjedése (l. no. 103.), a generális sokoldalú szerződés hatályba lépése helyett szabályainak nemzetközi szokásjogkénti alkalmazása (l. no.137.) stb. A nemzetközi jogi norma viszonosságra épülő struktúrája mellett megjelentek a párhuzamos kötelezettségek (pl. az emberi jogok területén) és a kölcsönös összefüggést kifejező integrált kötelezettségek (pl. a szerződések megszegésének függvényében). (L. nos. 135./a), 188./c.) A nemzetközi kötelezettségek végrehajtásával kapcsolatos vitákban a konfrontatív megközelítés, pl. a nemzetközi felelősség felvetése mellett teret nyertek a kötelezettségek teljesítését ösztönző, segítő eljárások, az ún. non-compliance eljárás. A koegzisztencia együttműködés dichotómia tovább bonyolódik a nemzetközi kapcsolatok vertikális felépítésének függvényében. Könnyen belátható az, hogy e két funkció nem egyforma mértékben van jelen a világpolitika szintjén, azaz a nagyhatalmak kapcsolatrendszerében, regionális dimenzióban vagy a szomszédsági, illetve bilaterális kapcsolatokban, továbbá figyelembe kell venni a nemzetközi kapcsolatok előzőekben sommásan vázolt kölcsönhatását is. 20. A nemzetközi jog alapja A nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog viszonyára vonatkozó az előző pontokban sommásan jelzett empirikus következtetéseken túl felmerülhet annak kérdése, hogy szükséges-e, és igenlő válasz esetén: milyen mértékben kívánatos e két terület közötti összefüggések mélyebb kutatása? A válasz a nemzetközi jog alapjáról vallott felfogás függvénye. Az előző pontban (l. no. 19) már bemutatott Lotus-ügyben az Állandó Nemzetközi Bíróság a következő megállapítást tette: A nemzetközi jog a független államok közötti kapcsolatokat szabályozza. Az államokat kötelező jogszabályok tehát ezek nemzetközi egyezményekben, vagy jogelveket megerősítő általánosan elfogadott szokásokban megnyilvánuló szabad akaratából származnak (emanate from their own free will/ procédent de la volonté de ceux-ci). A Lotus-ügy idézett dictuma a nemzetközi jog tisztán pozitivista értelmezését adja: a nemzetközi kapcsolatok bármely területén követendő szabályok kizárólag nemzetközi jogalkotással jöhetnek létre, melynek elengedhetetlen feltétele (conditio sine qua non) az államok erre irányuló akarata, a nemzetközi jog szabályai az államok akaratából jönnek létre, mely követelmény a jogalkalmazás területére is extrapolálható. Ennek alapján szokás a nemzetközi jog alapjának voluntarista felfogásáról beszélni. E voluntarizmus megalapozottságát mint az idézet is tükrözi számos tény támasztja alá: A nemzetközi szerződéseket az államok megállapodása, azaz akaratmegegyezése hozza létre (l. a nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 1. cikkét); A magyar alkotmány kimondja azt, hogy a Magyar Köztársaság jogrendje elfogadja (sic!) a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait (7. ); Az ENSZ Alapokmánya szerint a tagállamok megegyeznek abban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait elfogadják és végrehajtják (l. 25. cikket); Az államok határozzák meg nemzetközi kötelezettségeik végrehajtásának módozatait, melynek keretében arról is dönthetnek, hogy készek-e viselni a kötelezettségszegés nemzetközi következményeit, vállalják-e a nemzetközi jogsértés miatti felelősséget; A Nemzetközi Bíróságnak (és minden más nemzetközi és választottbíróságnak) a jogviták eldöntésére vonatkozó joghatósága a felek hozzájárulásával jön létre. A voluntarista felfogást alátámasztó tények ellenére kérdéses lehet az, hogy mennyiben lehet a nemzetközi jogszabályok az államok szabad akaratából származnak tételt abszolutizálni. 12