Sajnálatos, hogy a legtöbb embernek el!ször meg kell betegednie ahhoz, hogy az egészségére gondoljon.
Pedig tisztában kellene lennünk vele: ahhoz, hogy újra egészségesek legyünk, illetve maradjunk, a legjobb kilátásaink a betegség els!, tünetmentes szakaszában vannak. Hazánkban a halálozás háromnegyed részéért a táplálkozással és életmóddal összefügg! betegségek felel!sek: - a szív- és érrendszeri és - a daganatos megbetegedések. Más szóval: a nem megfelel! táplálkozás és életmód jelent!s mértékben hozzájárul a lakosság kedvez!tlen egészségi állapotához. Mi okozza a fokozott megbetegedési hajlamot? A táplálkozásból kimaradnak a legfontosabb összetev!k: - a vitaminok, - a nyomelemek, - az ásványi anyagok, - az enzimek és ballasztanyagok Annak ellenére, hogy mind a laikusok, mind pedig az orvosok és táplálkozási szakemberek számára ismertek az egyre növekv! számú krónikus betegségek és a táplálkozás közötti összefüggések, az érintettek számára hiányoznak az alapvet! útmutatások. A mindennapos gyakorlatból jól ismert, hogy a stressz, izgalom hatására emelkedik a vérnyomás, fokozódik egyes izmok tónusa, és csökken a specifikus sejtszint" immunvédelem. De néha talán megfeledkezünk arról is, hogy a hosszú id!tartamú és/vagy nagyfokú stresszre adott válasz pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezethet (pl. esszenciális hipertónia, tenziós fejfájás, vírusfert!zésekre való fokozott fogékonyság). Talán meglep!, de tudományosan kimutatott, hogy a rossz családi légkör okozta szorongás, vagy a szeretett rokon elvesztése akár rosszindulatú daganat kialakulásához is vezethet. Ugyanakkor pozitív jelenségként megemlítend! az is, hogy a szellemileg és fizikailag megfelel!en aktív (nem túlhajszolt), kielégít!en táplálkozó emberek hosszabb és jobb min!ség" életet élhetnek.
Az orvoslásban kiemelked! jelent!séget kell kapnia a megel!zésnek. A korszer" medicinában is egyre nagyobb teret nyer mind a primer, mind a másodés harmadszint" megel!zés, azaz a betegségmegel!zés, az egészség helyreállítása, illetve a visszaesés megakadályozása. Régóta ismert, hogy a megel!zés jobb, mint a kezelés, mert nemcsak sokkal hatékonyabb, hanem jóval olcsóbb is. Sajnálatos, hogy a mai (feln!tt) egészségügyi finanszírozás még nem veszi figyelembe azt, hogy a betegségek megel!zésébe fektetett id!, pénz és energia busásan megtérül. Nyilvánvalóan az els!dleges megel!zés lehet a leghatékonyabb a helytelen táplálkozással, életmóddal kapcsolatos betegségek esetén is. A klinikai/kórházi gyakorlatban nagy el!relépést jelentene a nyugati országokban már elterjedt, személyre szóló étrendválasztás bevezetése, a dietetikusok, gyógytornászok és pszichológusok jóval szélesebb kör" alkalmazása (de legalább a reformétkezés és a vegetáriánus menü választási lehet!ségének megteremtése megfontolandó). Napjainkban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a tudatos életmód és ezen belül a tudatos táplálékválasztás kulcsfontosságú lehet a megbetegedés és halálozás csökkentése szempontjából. Talán kevésbé ismert, hogy a rákbetegségek közel egyharmada megel!zhet! lenne megfelel! táplálkozással. A fejlettebb országokban világszerte terjed! elhízást (az Egyesült Államokban minden második, hazánkban minden harmadik ember érintett) az egészségügyi Világszervezet (WHO) önálló kezelend! betegségnek tekinti, mivel ezzel és a kiegyensúlyozatlan táplálkozással összefüggésben számos más kórkép is kialakulhat - pl. esszenciális magas vérnyomás betegség, érelmeszesedés, II-es típusú cukorbetegség, epek!betegség, köszvény, mozgásszervi problémák, daganatos megbetegedések. Ezeket ma civilizációs betegségeknek vagy új népbetegségeknek is nevezik. Közismert, hogy a magasabb életszínvonalú országokban és hazánkban a vezet! halálokok közé tartozik a szívinfarktus és az agyvérzés, melyek hátterében általában a helytelen életmód (kevés testmozgás, kiegyensúlyozatlan táplálkozás, gyengül! családi/rokoni/baráti kapcsolattartás, elégtelen stressz levezetés) miatt kifejl!d! érelmeszesedés és magas vérnyomás áll.
Tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozás Számos tanulmány szól arról, hogy a világátlagnál hosszabb életkort megél! populációk táplálkozására a zöldségek, gyümölcsök és magok, bizonyos tejtermékek (pl. kefir) és/vagy halak, tengeri állatok fogyasztása jellemz!, valamint az aktív, sportos életmód és az ehhez képest nem nagyfokú kalória bevitel. A hosszú életkor elérésében jelent!s szerepet játszhat még a megfelel! pszichoszociális háttér, például az id!sek megbecsülése, tevékeny életmódja, a baráti és rokoni kapcsolatok ápolása; ezen kívül alkati, genetikai tényez!k szerepe is valószín". Bár a magas életszínvonalú országokban általában adott a lehet!ség a megfelel! táplálékok kiválasztására és a testmozgásra, a mai (fejlett országban él!) átlagember teste mégsem k!kori el!djéhez hasonlít. Az atlétaalkat helyett sok ember manapság úgy néz ki, mint egy meghizlalt malac. A problémát az jelenti, hogy a modern ember szervezete még mindig inkább a k!kori, eredeti természetes étrendre és aktív életmódra van beállítva, mert még nem volt ideje alkalmazkodni a civilizált körülményekhez: a telített zsírsavakban, koleszterinben és cukrokban dús (luxusbevitel), de rostokban és mikronutriensekben szegény (vitamin- és ásványi anyag hiányhoz vezet!) ételekhez és a mozgásszegény életmódhoz. Ennek eredménye az elhízás és a civilizációs betegségek. A természetes, kiegyensúlyozott táplálkozás mottója a következ! lehet: Nem megterhelni kell a szervezetet, hanem kielégíteni (Huzly Imre). Az étrend beállítása során az a cél, hogy fedezze az egyén szükségleteit (energiaigény, testépítés, funkciós igények), és biztosítsa a normális testsúly fenntartását. A cél tehát tudatos, ésszer" táplálkozással a szervezet alapvet! funkcióinak biztosítása és stabilizálása, a (befolyásolható) kóros változások megállítása, visszafordítása.
A kiegyensúlyozott táplálkozás két alappillére röviden a következ!: 1. A szervezet szükségleteinek kielégítése a szervezet állapotának és az alkatnak megfelel! mennyiségben, arányban; ez a megfelel! makro- és mikronutriensek (esszenciális tápanyagok: esszenciális aminosavak, esszenciális zsírsavak, vitaminok és ásványi anyagok; nem esszenciális tápanyagok: szénhidrátok, nem esszenciális aminosavak és zsírsavak, lipidek, vitaminszer" anyagok), rostok és esetleg gyógytáplálékok (pl. fokhagyma, gyógy-teafélék) bevitelét jelenti; 2. A káros és/vagy nem természetes anyagok (káros bioaktív alkotók, er!s f"szerek, fert!z! ágensek, toxinok, szennyez!dések, mesterséges adalékanyagok stb.) bevitelének elkerülése, minimalizálása. A gyakorlatban ez egyszer" szénhidrátokban (cukrok) és telített zsírsavakban, valamint koleszterinben és konyhasóban szegény, ugyanakkor összetett szénhidrátban (keményít!), telítetlen zsírsavban (olajsav, alfa-linolénsav), valamint vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban gazdag zöldségek, gyümölcsök, magok és teljes gabonatermékek fogyasztását jelenti, mérsékelt húsbevitel mellett. A sertés- és marhahús helyett hetente egykét alkalommal javasolt a (tengeri) hal és/vagy más tengeri él!lény fogyasztása a megfelel! telítetlen zsírsav bevitel biztosítása érdekében. Az egészséges táplálkozással/életmóddal kapcsolatos ismeretek alapvet!ek minden orvos és egészségügyben dolgozó számára. Elsajátításuk azért fontos, hogy e témakörben mindenkinek tanácsot tudjanak adni, és maguk is alkalmazzák ennek alapjait a gyakorlatban, tudatosan megváltoztatva életmódjukat. A tudatos életmódváltás elérésével - egyszer", hatékony és ugyanakkor költségkímél! egészségvédelmet jelent, és nagymértékben el!segítheti az egészség visszanyerését civilizációs betegségek esetében. A táplálkozás jelent!sége A min!ségi táplálkozás fontos az egészséges élet megvalósításában. Mondd meg mit eszel - megmondom, ki vagy!" Már régóta ismerjük a mondás igazságát. Az egészséggel való tör!dés már a táplálkozással elkezd!dik. Felgyorsult világunkban a hajszolt életmód gyakran vezet energiahiányhoz, fáradékonysághoz, stresszes állapothoz, egészségügyi probléma kialakulásához.
Helyesen táplálkozunk? Az elfogyasztott táplálék tartalmazza-e az egészséghez szükséges anyagokat? Megfelel! módon készítjük el! az ételeinket? Ezekhez hasonló kérdések sorozata foglalkoztat bennünket a mindennapjaink életmin!ségével kapcsolatban. A történelem folyamán az embernek mindig alkalmazkodnia kellett a környezetében bekövetkez! változásokhoz. A mai világban ezek a változások felgyorsultak és er!teljesen jelentkeznek. A gépesítés, az urbanizáció következtében a mindennapi táplálékunkat egyre inkább mesterséges úton állítják el!. Az élet felgyorsult ritmusa azt diktálja, hogy gyors ételeket, feldolgozott termékeket fogyasszunk. Ezek magas kalóriaértékkel rendelkeznek, de hiányoznak bel!lük a fontos épít!elemek: enzimek, vitaminok, ásványi anyagok és ballaszt anyagok. Az épít!elemek hiánya kóros elváltozásokhoz és különféle megbetegedésekhez vezethetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy az egészséges és helyes táplálkozás egész életünkben a szervezetünk megfelel! m"ködésének a kulcsa. A napi, kiegyensúlyozott táplálkozással szervezetünknek meg kell kapnia mindazt, amire szüksége van az egészséges növekedéshez és a bels! folyamatok zavartalan m"ködéséhez. A szénhidrátok és zsírok alapvet! tápanyagok, az energia f! forrásai. A fehérjék a növekedés és fejl!dés szempontjából fontosak. A vitaminok, ásványi anyagok, enzimek és ballaszt anyagok nélkülözhetetlenek az teljes anyagcsere-folyamatban. Friss gyümölcs és zöldségfélék, hús, hal, tojás, tejtermékek és gabonafélék: ezek az élelmiszerek jelentik a legjobb biztosítékot arra, hogy szervezetünk hozzájut mindahhoz, amire az egészséghez és a jó er!nléthez szüksége van.
Hogyan táplálkozzunk egészségesen? A táplálkozást és a fizikai aktivitást össze kell hangolni. Fogyasszunk minél több gyümölcsöt és zöldségfélét. Együnk minél több, egész magvakból és teljes ki!rlés" lisztb!l készült termékek, mert az!rlés és finomítás folyamatában megsemmisülnek a vitaminok és ásvány anyagok (integrális gabonafélék, rizs, tészta)! Táplálkozzunk változatosan. Kevesebb sót használjunk, kerüljük a sós ételeket. A zsíros hús nem megfelel!, a legegészségesebb fehér hús és a hal. A mottó: kevés cukor és édesség. Igyunk naponta tejet, együnk tejtermékeket. Az alkoholt csak mértékkel!
Az egészséges táplálkozás piramisa 1. Gabonafélék és azokból készült termékek: rizs, kenyér, tésztafélék 2. Gyümölcsök és zöldségek 3. Tej és tejtermékek, hús, hal, tojás 4. Zsírok, olajok, édességek A piramist úgy állították össze, hogy a táplálékot hat f! csoportba sorolták, amelyek négy szinten vannak elosztva. A piramis szintjei és ezek felülete mutatja, hogy mekkora arányban kell jelen lennie a mindennapi táplálkozásban. Pl.: kenyér, péksütemények, rizs és tésztafélék alkotják a piramis alapjait és egyben képezik a táplálkozás alapját, illetve azok az élelmiszerek, amelyeket naponta többször fogyaszthatunk.
A zsírok, a cukor, a só, az alkoholtartalmú italok és édességek a piramis csúcsán helyezkednek el. Magas a kalóriaértékük, nem vagy nagyon kis mennyiségben tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat, ezért legfeljebb naponta egyszer vagy csak havonta néhány alkalommal kell fogyasztani bel!lük. Ahhoz, hogy szervezetünk megkapja mindazt az energiát és tápláló anyagokat, amelyekre szüksége van, jól kell tervezni az étkezést és jól kell kombinálni az élelmiszereket mind a hat csoportból. Bár nagy választék van a különféle élelmiszerekb!l, szenved! alanyai vagyunk a mind s"r"bben el!forduló betegségeknek, amelyek egyik legnagyobb el!idéz!je a nem megfelel!, nem kiegyensúlyozott, hiányos táplálkozás. A cukorbetegség, a szív betegségei, a súlytöbblet, a magas vérnyomás, stb.. gyökerei többek között a rendszertelen életmódban, rossz táplálkozási szokásokban, az élelmiszer min!ségének csökkenésében keresend!. Az életritmus felgyorsulása, a rohanás közbeni táplálkozás, a gyorsételek fogyasztása csak egy az okok közül. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk az egészséges táplálkozás fontosságának, mégis helytelenül táplálkozunk! A helyes táplálkozási szokások betartása és a táplálék gondos kiválasztása mellett sem tudjuk elkerülni napjaink káros hatásait: az élelmiszer az el!állítása folyamán számos olyan technológiai folyamaton megy keresztül, amely károsítja a benne lev! tápanyagokat. A mennyiségi szemlélet", különféle mez!gazdasági technológiák szegényebbé teszik a talajt ásványi anyagokban. Káros hatása van a fóliasátrakban történ! gyors termesztésnek, a hosszan tartó szállításnak vagy a nem megfelel! raktározásnak is. Mindezek a táplálék min!ségének a csökkenéséhez vezetnek. Ellentmondásos helyzetben vagyunk: rendkívül gazdag az élelmiszer kínálatunk, ugyanakkor nem tudjuk csak ezekkel kielégíteni a szervezetünk szükségleteit. Ezért fontos és javallott az élelmiszerekb!l hiányzó létfontosságú anyagok pótlása táplálékkiegészít!k útján. Ilyen módon javítjuk azokat a hibáinkat, amelyeket a modern életmódunkkal elkövetünk. Táplálékkiegészít! minden olyan aktív anyag, amelyet szájon át juttatunk a szervezetbe a táplálkozás kiegészítése, a betegségek megel!zése, stb. céljából. Fontos leszögezni, hogy ez nem orvosság. A természet szerepe A mai kor emberének természett!l elfordult életmódja, az egészségtelen táplálkozási szokások, a szennyezett környezet, egyre fenyeget!bb betegségek lehet!ségét hordozza.
Alapvet! szükségszer"ség tehát, hogy többet kell tör!dni az egészség meg!rzésével, illetve helyreállításával. A megel!zést folyamatosan szem el!tt tartó életmódra való törekvés során, kiemelt figyelmet kell fordítani testünk megfelel! karbantartására, az egészséges táplálkozásra, az emberi szervezet optimális funkcionálásához szükséges tápanyagok biztosítására. Testünk legnagyobb kiterjedés" szerve a b!rünk, amelynek mindig optimális állapotban kell lennie. A jól karbantartott és ápolt b!rre nemcsak higiéniás követelmények miatt van szükségünk, hanem az egészségünk számára is az egyik legfontosabb tényez!. A küls! és bels! hatások miatt er!s igénybevételnek kitett b!rünk védelmét és ápolását, a különböz! b!rápoló szerek, kozmetikumok mellett, megfelel! táplálkozással is segítenünk kell. Az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy az egészség meg!rzése, helyreállítása érdekében - mivel az ember a természet részre - els!sorban a természet által kínálta lehet!ségeket kell figyelembe venni. Az emberek újra kezdik értékelni a természetes anyagokat, gyógynövényeket és gyógymódokat, miközben egyre nagyobb aggodalommal figyelik a gyógyszerek mellékhatásait. A természet által kínált számos táplálék és gyógynövény - ha helyesen alkalmazzuk - segítséget nyújt e törekvések eléréséhez. Regenerációs képesség A regeneráció szempontjából ez a kihívás sokkal egyszer"bb. Meg kell találnunk, és követnünk kell az egészséges élet alapelveit, s ezzel segíthetünk az immunrendszerünk természetes egyensúlyának helyreállításában. Valószín"leg ugyanez az alapelv érvényes az összes betegség-kategória esetében is. A feladat itt az, hogy megértsük ezeket a regeneráló elveket. A nyugati egészségügy válságának oka leginkább az, ami hiányzik bel!le. Hiányzik bel!le az a gyengéd, az embert és az emberi szervezetet egységes egész rendszernek tekint! gyógyítási szemlélet, amely ellensúlyozná a nyugati gyógyászat drasztikus módszereit.
A beteget a maga teljességében kell vizsgálni és kezelni! A kínaiak s ebben nincsenek egyedül az!si kultúrák között ezt a szemléletet követték hosszú id!n keresztül. Megközelítésüknek, némiképpen leegyszer"sítve, a regeneráció nevet adták ami a forráshoz való visszatérést is jelenti. S bár sok régi kultúrában fellelhetjük az!si, az eredeti tiszteletét, a kínaiak ezen a téren ma is élen járnak. A kínaiak és a nyugati társadalmak egészség-filozófiája közötti különbséget akkor érthetjük meg, ha visszamegyünk az id!ben néhány évszázadot. Az egészség megteremtéséhez sok út vezet. A kínaiak is ráléptek egy útra, a nyugati ember is rálépett egy útra - de a két út gyökeresen eltér egymástól. Ideje újraegyesíteni ezt a két utat! Mit jelez a bels! óránk? Figyeljünk testünk biológiai ritmusára! Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne érezzük magunkat kiüresedve, holtfáradtnak a nap végén, és "rossz napjaink" helyett sokkal több periódust éljünk meg jó formában? A megoldás egyszer": hallgassunk testünk szavára! Szenteljünk több figyelmet a biológiai ritmusnak, éljünk a szervezetünkben végbemen!, ciklikus változások szerint, és napi tevékenységeinket, id!beosztásunkat igazítsuk hozzá! Id!t nyerni, hogy jusson bel!le elegend! napi feladataink elvégzésére; optimalizálni szellemi és fizikai kapacitásunk szintjét; kihasználni, amikor a "toppon" vagyunk - ez lenne mindnyájunk törekvése a hétköznapokban. Zsúfolt munkatempójú életünk, rohanó világunk kényszer"ségei ránk er!ltetik a lehet!leg maximális teljesít! képesség elérését. A munka, a családi és társadalmi élet követelményeinek való megfelelés órái valamint a szabadid!nek szentelt percek között folyik a verseny, gyakran biológiai ritmusunk és szervezetünk szükségletei ellenében.
A "bels! óránk" Pedig mára már számos ismeret birtokába juthatunk az ún. kronobiológia tudományának köszönhet!en, mely a különböz! biológiai rendszerek id! függvényében történ! változásait kutatja. Ha például úgy érezzük, energiánk szintje óráról órára változik (hol magasra szökik, hol lezuhan), "bels! óránk" m"ködése okolható érte. Ezt az "órát" valójában egy jól olajozott rendszer irányítja az agyunkban. Mint egy metronóm, a biológiai óra mintegy szabályozza, neurohormonokon keresztül, egyes életfunkcióinkat: a testh!mérséklet változásait, a hormonkiválasztást, a szívritmust, az artériás vérnyomást, a légzést, de az alvást vagy az emlékezetbe vésés, a tanulás képességét, a szervezet általános állapotának javulását. Testünk pontos, mint egy óra A fényviszonyoktól függ!en az említett rendszer önállóan m"ködik. Legalábbis egy ideig. A kómába esett személyek körében végzett kutatások például azt mutatják, hogy "bels! óránk" 24-25 órás ritmusra van "beállítva", ezt az ismétl!dést hívják circadian ritmusnak, ami tulajdonképpen egy kb. 24 órás (circa diem = kb. egynapos) periódusú biológiai ciklus. Tartsuk a jó tempót - állítsuk be az "órát"! Így tehát a természetes ritmus felforgatása, a biológiai ciklus figyelmen kívül hagyása nem jár következmények nélkül: a szervezetnek nem mindegy, mit "végeztetnek" vele, és mikor. Hosszútávon a biológiai ritmus felborítása többszörösére növelheti például a rák, a szív- és érrendszeri betegségek vagy a depresszió kockázatát. Különösen érintettek azok a személyek, akik éjszaka dolgoznak vagy rendszeresen eltolt id!ben alszanak. De a mindennapi, apróbb id!eltolódások (alkalmatlan id!pontokban való cselekvések) is vonhatnak maguk után bizonyos rendellenességeket, mondjuk súlygyarapodást, alvási nehézségeket, hangulatromlást, stresszt.
Mindezek elkerülésére tartsuk hát a helyes tempót, éljünk lehet!leg biológia ritmusunk szerint. Egy ideálisan végbemen! nap így "az ingaóra beállításának" kérdése, többek közt az alábbiak figyelembevételével: Reggel - kíméletes napkezdés 5-7 óra között: Még általában alszunk, de a szervezetünk újra nekilát az el!készít! munkának, hogy szembenézzen a kezd!d! nappal. Miután testh!mérsékletünk leesett hajnali 4 óra felé - ez magyarázza az éjszakai borzongást -, kés!bb, lassan újra emelkedni kezd. A mellékvesekéregben beindul a kortizol hormon termel!dése, mely a stressz és az éberség hormonja. Ez lehet!vé teszi a szervezet számára, hogy "energiaraktárkészletet" halmozzon fel abból a célból, hogy ellenálljon minden "agressziónak", mellyel a nap folyamán meg kell birkóznia. A melatonin "éjszakai" hormon termel!dése befejez!dik, az adrenalin-képz!dés felkészít az ébredésre. Ha azonban kb. egy héten keresztül hajnali 5 óra körül rendszeresen felébredünk, és nem tudunk újra elaludni, forduljunk a problémával kezel!orvosunkhoz. A megzavart kortizol-kiválasztás a depresszió egyik árulkodó jele. 7-8 óra között: A kortizol-hormonok eredményezte állapot elérte legmagasabb fokát, az adrenalinszint emelkedik, maga után vonva a szívritmus gyorsulását és az artériás vérnyomás emelkedését. Ebben az id!pontban nyitjuk ki a szemünket alvás után el!ször - a kipihent testben a még kissé "álmos" lélek lustálkodásra vágyik... Mindamellett sokunknak nehezen megy az ébredés, de akármilyen is, a több mint 6 órai koplalás után kiadós reggelinek kell következnie. A nap egyik f!étkezéseként annak jó adag szénhidrátot kell tartalmaznia, amire az agynak nagy szüksége lesz a délel!tt folyamán, továbbá fehérjéket és zsírokat is magában kell foglalnia, hogy a szellemi frissesség kitartson ebédig. Egy ajánlott reggeli- összetétel: tea vagy kávé, dzsúz, gyümölcs, enyhén megvajazott barna kenyér vagy egyéb cereálé, zsírszegény sajt vagy joghurt, sovány sonka vagy tojás. 8-10 óra között: Elindult a nap - de csak óvatosan vágjunk neki!
Miután esetleg elvittük a gyereket a bölcs!débe, óvodába vagy iskolába, elkezdünk dolgozni, de útközben, ha szép az id!, élvezzük egy kicsit a korai nap sugarait, és a munkahelyre érkezve az els! kávét és hozzá a kollégákkal folytatott, rövid terefere kellemes érzését is. Valójában az utóbbi, azaz a nap els! szociális kapcsolatai stimulálják az agy kéregállományának m"ködését (ez az agyrész teszi lehet!vé a gondolkodást). Így a napnak e korai periódusában szükségtelen nagyobb horderej" munkához látni vagy fontos megbeszélést tartani, hiszen szervezetünk "bemelegítése" még egyáltalán nem fejez!dött be. Inkább ilyenkor tervezzük meg a munkát, nyissuk meg e- mailjeinket, végezzük el a mindennapi kisebb olyan teend!ket, melyek nem igényelnek mélyebb gondolkodást és nagyfokú koncentrációt. Délel!tt: f! a hatékonyság, gyorsaság! 10 óra körül: A szervezet feldolgozta a reggeli táplálékot, emelkedett a testh!mérséklet, és lehet!vé válik számunkra, hogy magas "sebességfokozatba" kapcsoljunk. Most már hozzákezdhetünk a komolyabb feladatok elvégzéséhez. Memorizálási, tanulási képességünk ilyenkor a csúcspontján áll. De csak rövid távra szólóan... Egy ebben az id!szakban betanult szöveget jól felidézhetünk délután, de könnyen megtörténhet, hogy másnapra elfelejtjük. A hosszútávra szóló tanulás céljára a legalkalmasabb a nap közepe, vagy ha nincs máskor id!nk, az este, az elalvás el!tti id!szak. Lehet, hogy maga a memorizálás kicsit hosszabb ideig fog tartani, de tartós lesz. 11.30 óra körül: Célszer" feltölt!dni, mert energia-tartalékaink kimerül!ben vannak, s!t, napközben (a 90 perces "alvási" ciklus miatt) az álmosság is ránk törhet, ezért ilyenkor legalább 5-10 perces munkaszünet elengedhetetlenül fontos. Igyunk ásványvizet, sétáljunk egyet a folyosón, mozgassuk meg végtagjainkat, a nyakszirtünket.
Mindent lehet, kivéve a munka folytatását! Tanulmányok tanúsága szerint a dinamizmus a szünet után visszatér, és feladatainkat hatékonyabban tudjuk elvégezni. Ebédid!: lehet hosszabb szünet a munkában 12.30-14.00 óra között: A reggeli már messze van, és az inzulin-szint felpörög, hogy el!készítse az emésztést az ebédhez. Megindul a savtermel!dés a gyomorban. A szervezet hirtelen éhséget jelez: menjünk hát ebédelni, de fogyasszunk könny" ételeket: sovány húst, halat, zöldséggel, keményít! tartalmú köretet, gyümölcsöt. Igyunk hozzá sok ásványvizet, hogy a szervezet megfelel! hidratálása se maradjon el. Utána még pihenjünk egy kicsit, ha tehetjük - nyújtózzunk el kényelmesen, ha módunk van rá, például egy padon a szabadban. Ebédid! után 14-15 óra között: Most is csak fokozatosan térjünk vissza a szellemi munkához, mert intellektuális kapacitásunk ilyenkor nincs még a tet!pontján, A kortizol hormon szintje ismét csökken, a figyelem, a koncentrálási képesség nem azonnal áll helyre. Könnyebb feladatok elvégzését ütemezzük be ebben a szakaszban. Délután: lehet!leg maximális energiával tevékenykedjünk! 15-18 óra között: Amikor emelkedik a vércukorszint és az éberség hormonja, akárcsak a testh!mérséklet, optimális állapotba kerülünk a hatékony munkavégzéshez. Most se felejtsünk el 90 percenként szünetet tartani! Nemcsak sokat tudunk befogadni és megtanulni, hanem ilyenkor jó fizikai formában is vagyunk, a vérkeringés javul.
Kutatások eredményei szerint például számos sportrekord született már 15 és 18 óra között - emlékeztetnek rá a szakemberek. Este: ismét jöhet a nyugalom! 19-21 óra között: Este 7 körül a testh!mérséklet csökkenni kezd, hogy el!készítse a szervezetünket az alvásra. Kés!bb, a könny" vacsora után pedig, ha tehetjük, járjunk egyet a friss leveg!n (legalább 20 percet-félórát). De a tornát, jelent!sebb testmozgást kerüljük. 22.00-23.30 óra között: Ásítozunk, olykor még fázunk is. Ilyenkor csökken a vérnyomás és a testh!mérséklet, míg a melatonin, az alvás hormonjának termel!dése fokozódik, hogy elérje csúcspontját az éjszaka közepén. Tudni kell, hogy a melatonin kiválasztódás ingadozhat: csökken például egyes gyógyszerek hatására, túl sok alkohol, vagy kávé fogyasztása után, és a korral is. Egy kis szerelmeskedés viszont emeli az endorfin, a jó közérzet hormonjának szintjét - így az alvás egyik jó el!készít!je lehet. Összegezve: kiegyensúlyozottabban, egészségesebben élhetünk, ha figyelembe vesszük, hogyan jár a "bels! óránk". És igazodjunk hozzá! Ám ne feledjük azt sem, hogy minél id!sebbek vagyunk, annál inkább tiszteletben kell tartanunk testünk jelzéseit. A bioenergiáról A Csi a szervezetünkben mindenütt jelen van, de "legszívesebben" meghatározott energiapályákon áramlik. Az utóbbi években az emberrel, a biológiával, az orvoslással foglalkozó tudományágakban egyre több szó esik a bioenergia fogalmáról. Sokféle energiáról tanultunk az iskolában: h!-, elektromos, sugárzó, ionizáló stb. energiáról, de bioenergiáról soha. A legtöbb ember számára ez a fogalom megfoghatatlan, érthetetlen.
Hogyan is lehetne definiálni, megfogni, mérni azt, ami a leg!sibb és legmodernebb elméletek szerint egyaránt az él!lények meghatározója, mozgatója, alkotóeleme, környezettel való kommunikációs közege? Mindannyian tudjuk, mennyire sok, a mindennapi gondolkodás számára megfoghatatlan befolyás létezik, amellyel tevékenységünket, "energiaszintünket" befolyásolni képes környezetünk, vagy a saját tudatunk. Hihetetlen mértékben megnövelhetik például cselekv! energiánkat pozitív és negatív behatások egyaránt: öröm, szerelem, hit, szükségszer"ség, motiváció, kötelességtudat, illetve düh, gy"lölet, félelem stb. Ugyanakkor bánat, pszichés sokk, egy kellemetlen incidens, fenyegetettség vagy akár egy meteorológiai front enerválttá tehet minket. A "Csi" áramlása Az!si kínai filozófia volt talán az els!, amely általános érvény"en megfogalmazta, hogy a világegyetemben minden egyazon törvény, a Tao szerint m"köd! egység, s az ember a környezetével szoros egységben, kölcsönhatások sokaságában m"köd! "speciálisan s"rített energia". A kínai orvoslásban a bioenergiát Csi-nek nevezik. Ez alatt azokat az impulzusokat értjük, amelyek valamennyi tevékenységünket irányítják, vagyis a környezeti tényez!k hatására reagálva meghatározzák az egészség-betegség állapotait.
Az akupunktúra a kínai orvoslás alapja. A Csi a szervezetünkben mindenütt jelen van, de "legszívesebben" meghatározott energiapályákon, meridiánokon áramlik egy pontos napi ritmus szerint. Itt találhatóak az ún. akupunktúrás pontok. Ezeken keresztül történik évezredek óta a tradicionális kínai betegségmegel!zés, illetve gyógyítás. Ezeknek a pontoknak a természetét energetikai szempontból is megvizsgálták. Kiderült, hogy a pontok területén valóban más energetikai viszonyok uralkodnak, mint a b!rfelület egyéb helyein, így nagyságrendekkel kisebb itt a b!rellenállás, más az infravörös kisugárzás, a h!csere.
Mire számíthatunk? 500 évvel ezel!tt az ember várható élettartama 35-40 év volt. Ma a férfiaknál 69 év a n!knél 78, ugyanakkor az egészségben eltöltött várható id!tartam ennél tíz évvel kevesebb, ami nagyon-nagyon hosszú id!. A teljes magyar lakosság egyötöde és egynegyede között van a 60 éven felüliek aránya, tehát több mint két millió ember, 2050-re pedig a lakosság több, mint egyharmadát teszi ki a 60 felettiek korosztálya, ami drámai fordulat. Egy kutatás eredménye szerint életünk sikere, egészségünk 70%-ban saját maguktól függ, attól, hogyan élünk, 20%-ban attól hol, milyen környezetben élünk, és csak 10%-ban okolták a betegséget, gyógyszert és az orvosokat. Problémáink, amelyeket betegségeink okoznak, a legegyszer"bben és legnyilvánvalóbban úgy orvosolhatók, ha felfedezzük, tudatosítjuk, majd pedig megszüntetjük rossz beidegz!déseinket, változtatunk korábbi életvitelünkön. Néhány kivételt!l eltekintve, az orvosok 2000 éve hisznek abban a dogmában, mely szerint betegségeink gyökere szervezetünkben keresend!, amelyben megbomlott a rend, akár egy meghibásodott órában, ami már nem mutatja a pontos id!t.
"Öljétek meg a bacilusokat!" Azok a gyógyítók, akik ezt vallják, vizsgálódásaikat kizárólag betegeik szerveire s azok m"ködésére irányítják. Sohasem teszik fel a következ! kérdéseket: - hogyan él a beteg? - milyen szokásai vannak? - miként bánik szervezetével? - mit eszik és iszik? - milyen élvezeti szereket fogyaszt és milyen mennyiségben? Orvosi szempontból mindez általában mellékesnek t"nik. Csak a baktériumok felfedezése után irányult az orvosok figyelme olyan, az emberi szervezeten túli tényez!kre, amelyek kívülr!l támadnak, és akár komoly betegségek forrásává is válhatnak. Ekkor kezd!dött meg a bacilusok elleni hajsza fél évszázados történelme. "Öljétek meg a bacilusokat!" - ez lett a képzett orvosok jelszava. Sokan azt hitték, ha elegend! mennyiség" szer áll rendelkezésükre a betolakodókkal és él!sköd!kkel szemben, akkor eljön "a tökéletes egészség ezeréves birodalmának kora". Ma is ugyanezen a ponton veszteglünk anélkül, hogy egy lépést is el!rébb jutottunk volna. Bizonyos vitaminok, ásványi anyagok és hormonok tabletták formájában történ! bevitelén túl a civilizált emberiség, élükön az orvosokkal, mit sem tör!dik az életvitellel! Pedig ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, a következ! alapelveket, kell(ene) figyelembe vennünk: 1. Kerüljük a mesterségest! Ne vigyünk be szervezetünkbe semmit, ami nem tartozik annak természetes háztartásához!