A PUBERTÁSKORÚ GYERMEKEK SZOMATO-PSZICHÉS JELLEMZŐI. Jakab Kristóf

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR BIOLÓGIA DOKTORI ISKOLA Iskolavezető: Dr. Erdei Anna DSc., egyetemi tanár IDEGTUDOMÁNY ÉS HUMÁNBIOLÓGIA DOKTORI PROGRAM Programvezető: Dr. Détári László CSc., egyetemi tanár A PUBERTÁSKORÚ GYERMEKEK SZOMATO-PSZICHÉS JELLEMZŐI DOKTORI ÉRTEKEZÉS Jakab Kristóf Témavezető: Dr. Bodzsár Éva DSc. tanszékvezető, egyetemi tanár ELTE TTK Embertani Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Intézet Embertani Tanszék Budapest, 2011

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...4 1.1. Kutatási előzmények...10 1.1.1. Kognitív változások a serdülőkorban...10 1.1.2. A testi fejlődés és a mentális teljesítmény kapcsolata...11 1.1.3. Serdülők szubjektív jólléte...12 1.1.4. A serdülők önértékelése és testképe...14 2. Vizsgált személyek és alkalmazott módszerek...16 2.1. Vizsgált minta...16 2.2. Szomatikus jellemzők vizsgáló módszerei...17 2.2.1. Antropometriai vizsgálat...17 2.2.2. Szexuális érettségi státusz becslése...17 2.2.3. Testösszetétel elemzése...18 2.2.4. Testarányok jellemzése...19 2.2.5. Testalkat elemzése...19 2.3. A pszicho-szociális jellemzők vizsgáló módszerei...20 2.3.1. Mentális teljesítmény becslés...20 2.3.2. Szubjektív egészségérzet és jóllét érzés felmérése...20 2.3.3. Pszicho-szomatikus tünetek felmérése...21 2.3.4. Testkép és énkép vizsgálata...22 2.4. Statisztikai feldolgozás...22 3. Vizsgálati eredmények és azok megvitatása...24 3.1. A vizsgált gyermekek testfejlettségi státuszának általános jellemzői...24 3.1.1. Nemi érés...24 Spermarche és menarche...24 Nemi jellegek...24 3.1.2. Testarányok...27 3.1.3. Testösszetétel...35 Életkori változások, nemi különbségek...35 Nemi érés és testösszetétel...41 3.1.4. Testalkat...50 3.2. A vizsgált serdülők mentális teljesítménye...54 3.2.1. A mentális teljesítmény életkori változásai, nemi különbségek...54 3.2.2. Mentális teljesítmény és nemi érés...55 3.2.3. A tápláltsági állapot és a mentális teljesítmény összefüggései...60 3.2.4. Morfológiai testalkat és mentális teljesítmény összefüggései...62 3.3. A vizsgált serdülők élettel való elégedettsége...64 3.3.1. Az élettel való elégedettség életkori változásai, nemi különbségek...64 3.3.2. Életelégedettség és nemi érés...65 3.3.3. Életelégedettség és tápláltsági állapot...67 3.4. A vizsgált serdülők szubjektív egészségérzete...71 3.4.1. A szubjektív egészségérzet életkori változásai, nemi különbségek...71 3.4.2. Egészségi állapot megítélése és a nemi érés...72 3.4.3. Egészségi állapot megítélése és a testfejlettség...74 3.5. A pszicho-szomatikus tünetek gyakorisága a vizsgált serdülők körében...77 3.5.1. A pszicho-szomatikus tünetek megjelenési gyakoriságának életkori és nemi különbségei...77 3.5.2. A pszicho-szomatikus tünetek megjelenési gyakorisága és a nemi érettségi státusz 79 2

3.5.3. A pszicho-szomatikus tünetek megjelenési gyakorisága és a tápláltsági állapot...84 3.6. A testkép változásai a pubertásban...89 3.6.1. A testkép életkori változásai, nemi különbségek...89 3.6.2. Testkép és a nemi érés...90 3.6.3. Testkép és testalkat...94 3.6.4. Testkép és a tápláltsági állapot, illetve testösszetétel...97 4. Eredmények megvitatása és következtetések...103 4.1.1. A nemi érettségi szint és a pszicho-szociális állapot...103 4.1.2. Tápláltsági állapot, testösszetétel és a pszicho-szociális állapot...107 4.1.3. Morfológiai testalkat és pszicho-szociális állapot...110 5. Összefoglalás...114 6. Summary...115 Köszönetnyilvánítás...116 7. Irodalomjegyzék...117 3

1. BEVEZETÉS Szomato-pszichés státuszunk tekintetében életünk egyik legkritikusabb periódusa a pubertáskor, melynek során a hormonrendszer instabilitását a testváz dimenzióinak dramatikus változása és a nemi fejlődés gyors érési folyamatai kísérik. Az addigra már kialakult, de még éretlen szomatikus struktúrák a pubertáskori, átmeneti, instabil fejlettségi stádiumuk után elérik kifejlett formájukat, működésük közelíti a felnőttkori funkcionális stabilitást (Tanner 1962, Bodzsár 1999, 2001, 2003). A pubertás során bekövetkező testi változások, a látható nemi jellegek kialakulása a pszichikai funkciók erős kiegyensúlyozatlanságával és fokozott mértékben fellépő önmegfigyeléssel járnak együtt (Tanner 1961, Bodzsár 1999). A saját nemre jellemző morfológiai jelleg-együttes és a kialakulásához vezető szomatikus változások sorozatának elfogadása és másokkal való elfogadtatása, sokszor még egy átlagos érési és/vagy növekedési típusú gyermeknek is problémát okoz, még inkább igaz ez az átlagostól eltérő ütemben fejlődők, az átlagostól, illetve kortársaiktól lényegesen korábban, vagy éppen lényegesen későbben fejlődők, vagy a testnagyságban és testformában a kortársaktól jelentősen különböző gyermekek esetében. A felnőttkori önértékelés gyökerei mindig a serdülőkori intenzív szomato-pszichés változások komplex rendszeréhez nyúlnak vissza. Éppen ezért e komplex rendszer bármilyen diszharmóniája a felnőttkori önelfogadásnak, az identitás kialakulásának zavarát válthatja ki az emocionális, kognitív, illetve szociális fejlődés során (Erikson 1968, Piaget 1971, Ranschburg 2010). Az ember egyedfejlődésének komplexitása a szomatikus növekedési és érési folyamatain túl magában foglalja a mentális és az érzelmi fejlődés és a szocializáció bonyolult, sokszor egymástól nem függetlenül jelentkező folyamatait is (Davidson és Gottlieb 1955, Kohen Raz 1974, Duke és mtsai 1980, Bodzsár 1981, 1996, 2000, Bodzsár és Pápai 1991). A fejlődés e testi és pszichés összetevői a személyiséget együttesen, egymással kölcsönhatásban formálják. A szomato-pszichés fejlődés főbb törvényszerűségei (pl. a jellegek, funkciók kialakulásának időzítettsége, sorrendisége, stb.), amelyek a növekedési, illetve a hormonális, fiziológiai és mentális érési folyamatok közötti kapcsolatrendszert jellemzik, az emberi fajra természetesen univerzálisak, együttesük minden egészséges ember pubertáskorát jellemzi, végigkíséri. Az egyedi variációt, az egyediséget tehát nem az egyes stádiumok megléte 4

vagy hiánya, vagy a stádiumok sorrendiségének különbségei, hanem a növekedés és érés sebességének különbségei adják, mind inter-, mind pedig intraindividuális szinten. A pubertáskornak az életciklus e rövid, azonban intenzív változásokkal kísért periódusa egyértelmű meghatározásához elengedhetetlen, hogy az életkori szakaszt jellemző legfontosabb változásokat (szomatikus és pszichés változásokat egyaránt), mindezen változásokhoz szükséges időtartamokat, a változások teljes lezajlásának, a struktúra-funkció érettségéhez vezető folyamat befejeződésének kritériumait, az általános trendtől való eltérésnek a normális variáció és kórós eltérés közötti különbség elkülönítéséhez szükséges határértékeit, az inter- és intraindividuális különbségek korszak-, kultúra-, esetleg generációs-függését definiáljuk. Bármennyire egyszerűnek is tűnnek ezek a meghatározások korántsem egyértelműek. Annak ellenére így van ez, hogy a humán növekedési és érési mintázat, illetve a pszicho-szociális fejlődés legfontosabb pubertáskori folyamatait néhány hazai és külföldi vizsgálat során már elemezték, fent említett főbb paramétereiket, általános és populációtól függő jellemzőiket meghatározták (Jones és Bayley 1950, Jones 1957, Tanner 1961, Lindgren 1979b, Bodzsár 1981, 1996, 2000, Németh és mtsai 2002, Aszmann 2003, Németh 2007a, Németh és Költő 2011). A nemzetközi szakirodalomban elfogadott, hogy utalásokkal, nem egyértelmű meghatározásokkal is élnek egy-egy összetett jelenség, változás leírásakor az egyértelmű biológiai összefüggések használata mellett. Emiatt elterjedt a nemzetközi szóhasználatban, hogy a pontos életkori határok megadása helyett egy átmeneti életkori szakaszról beszélnek a pubertáskor kapcsán. A pubertás és adoleszcens (serdülő) szavakat sokszor helytelenül, szinonimaként alkalmazzák. A pubertás szó eredetét tekintve is a biológiai érésre utal, magában hordozza, hogy a folyamat végére teljesen kifejlett, fertilis ember alakul ki. Ugyanakkor közismert, hogy a reprodukcióra való képesség nem feltétlenül csak a felnőtt kor jellemzője, illetve a pubertáskor végére nem alakul ki még ki minden esetben a teljes funkcionális fertilitás. Az adoleszcens szó egy tágabb fogalmat takar, magában hordozza a biológiai fejlődés növekedés és érés mellett a szocializálódás folyamatát is, azaz egy lényegesen tágabb fejlődési szférát, továbbá időtartama sem csak a pubertás időtartamát fedi le. (Bodzsár 2004). Az egyedfejlődés az emberszabású majmok esetében is ugyanúgy mint minden állatfajnál a fajfenntartásra, reprodukcióra képes érettségi állapot kialakulásáig tart. Az ember esetében az egyedfejlődés még egy speciális életkori szakasszal, a felnőttkort 5

megelőző pubertáskorral egészül ki (amely életkori szakasz megjelenése az ember törzsfejlődése során a pubertáskort megelőző életkori szakaszok meghosszabbodásával magyarázható), amely átmeneti életkori szakaszban a kultúra, az együttélés szabályainak elsajátítása kíséri a nemi érés testi, pszichés fejlődési folyamatait (Bogin 1999). Mindezek során megtanuljuk a társadalmi szabályokat elfogadni, a társadalmi igényekhez megtanulunk alkalmazkodni. Ahhoz, hogy a társadalom felelősségteljes felnőtt emberévé válhasson egy pubertáskorú, szükséges továbbá, hogy a különböző csoportokban betöltött társadalmi szerepeket, funkciókat mind elsajátítsa. A szocializációnak, a felnőtté válásnak ezen előfeltétele legalább olyan fontos e komplex fejlődési folyamatban, mint a testi fejlődés és a nemi érés folyamatai. A testi fejlődés, a nemi érés, valamint a gyermekek értelmi, akarati, emocionális és szociális fejlődése közötti kapcsolat régóta fontos kutatási területe a gyermekekkel, ifjakkal foglalkozó, különböző területeken dolgozó szakembereknek. A problémakör komplexitása, a vizsgálati nehézségek miatt azonban relatíve kevés azoknak a vizsgálatoknak a száma, amelyek a testi és pszichés érés kapcsolatára vonatkoznak (Stone és Barker 1937, Jones és Bayley 1950, Davidson és Gottlieb 1955, Jones 1957, 1958, Jones és Mussen 1958, Faust 1960, Tanner 1961, Lindgren 1979a, Duke és mtsai 1980, Bodzsár 1981, 1994, 1996, Matsudo és Matsudo 1994, Aszmann és mtsai 2004, Pápai 2004, Örkényi és mtsai 2005, Németh és mtsai 2007, Várnai és Örkényi 2007). Összességében elmondható, hogy a pubertáskor a minden egészséges ember életében közvetlenül az ifjúkor előtt jelentkező intenzív testi, mentális, pszichés változásokkal, fejlődési folyamatokkal kísért átmeneti életkori szakasz komoly kihívást jelent a még formálódó személyiségű, társadalmi szerepeiket tanuló, de már sem testileg, sem mentálisan gyermeknek nem tekinthető emberek számára. A különféle jellegű fejlődési folyamatok eltérő sebessége, azok más-más időzítettsége átmenetileg az átlagostól eltérő forma, jelleg kialakulásához vezethet a pubertáskorú fiatalok esetében. Mindez pont abban az életkori szakaszban történik, amikor mindenki keresi személyiségének egyedi jellemzőit, miközben pedig talán az zavarja legjobban, ha lényegesen eltér bármiben is de leginkább testformájában az átlagostól, kortársaitól. Disszertációmban a pubertáskornak, ennek az intenzív testi változásokkal kísért életkori szakasznak néhány pszicho-szociális jellemzőjét vizsgálom a szomatikus fejlettségi státusz 6

a nemi érettségi állapot, a testarányok, a testösszetétel, a testalkat tükrében oly módon, hogy minden vizsgálati szempont azaz szomatikus tényező esetén az átlagostól lényegesen eltérők csoportjainak pszicho-szociális állapotát hasonlítom a korcsoportra (kronológiai vagy biológiai) és nemre jellemző átlagos csoportéhoz. A pszicho-szociális állapot jellemzésére a mentális fejlettség (intelligencia), az önelfogadás és önértékelés, a szubjektív életminőség, a szubjektív egészségi állapot tényezőit, illetve néhány pszichoszomatikus panasz gyakoriságát használtam. Feltételezésem szerint: 1) A pubertáskor során a komplex testi fejlettséget érintő szomatikus változásokat, fejlődési folyamatokat a személyiség fejlődése is kíséri. A testi fejlődési folyamatoktól azonban nem független a személyiség formálódása. Az előbbi szféra átlagostól eltérő nem feltétlenül abnormális fejlődése a pszicho-szociális szféra tényezőinek fejlődését megzavarhatja: azaz például a korai vagy késői nemi érés, pubertáskori testi fejlődés a személyiség fejlődésének zavarát okozhatja. Ennek egyik figyelmeztető jele lehet a szervi elváltozásra vissza nem vezethető ún. pszicho-szomatikus tüneteknek az átlagostól lényegesen nagyobb gyakorisága, az életminőségnek az átlagostól lényegesen rosszabb értékelése, vagy az átlagostól lényegesen negatívabb önértékelés. 2) Feltételezem továbbá, hogy a testi fejlettség átlagostól való eltérésnek a személyiség fejlődésére gyakorolt hatása függ (1) az átlagostól való eltérés távolságának nagyságától, azaz az eltérés abnormalitásának mértékétől, (2) az eltérés irányultságától azaz negatív vagy pozitív voltától, és (3) attól is, hogy a pubertáskor melyik szakaszában van jelen ez az eltérés a testileg és pszicho-szociálisan is formálódó személyben. Feltételezésem szerint az ugyanolyan nagyságú és ugyanolyan irányú eltérés a korosztálytól függően válthat ki az átlagostól lényegesen rosszabb és lényegesen jobb önértékelést, élettel való elégedettséget is, tehát összességében rosszabb vagy jobb pszicho-szociális állapotot is, ráadásul az ugyanolyan nagyságú és irányú szomatikus eltérés válthat ki pontosan ellentétes hatást a két nemben a pubertáskorúak körében. Feltételezésem szerint különösen a lányok korcsoportjaiban fontos szempont, hogy nemcsak a kortársak átlagos testdimenziói lehetnek vonzóak, és az attól való eltérés befolyásolja a pszicho-szociális állapotot, hanem az azoktól lényegesen eltérő, esetleg kóros testszerkezet dimenzióit mutató formák is. 7

Mindezen feltételezéseim igazolására a következő összefüggéseket vizsgálom dolgozatomban: 1) Nemi érettségi állapot és pszicho-szociális jellemzők összefüggései (a nemi érettségi állapot becsléséhez a lányoknál az emlők, illetve a fiúknál a külső genitáliák fejlettségi állapotát, továbbá az első menstruáció/pollúció bekövetkeztét használom a másodlagos nemi jellegek fejlettségi stádiumainak, illetve a menarchekor/oigarchekor kormediánjainak figyelembe vételével, relatíve korán, átlagosan és későn érők alcsoportjainak elkülönítésével): A mentális fejlettség (intelligencia) és a nemi érettségi állapot közötti kapcsolat. Az élettel való elégedettség mértéke és a nemi érettségi állapot kapcsolata. A szubjektív egészségi állapot és a nemi érettségi állapot közötti kapcsolat. A pszicho-szomatikus panaszok gyakorisága és a nemi érettségi státusznak kapcsolata. Az önértékelés tényezői és a nemi érettségi állapot közötti összefüggés vizsgálata. Minden esetben az összefüggések vizsgálatakor az azonos érettségi állapotú, de eltérő kronológiai korú, illetve az azonos korú, de eltérő érettségi státuszban lévő alcsoportok pszicho-szociális állapota is összehasonlításra kerül. 2) A testösszetétel és a pszicho-szociális állapot közötti kapcsolatrendszer (a testtömeg csont-, izom- és zsírkomponensének korcsoportos átlaghoz viszonyított mennyisége alapján, relatíve sok, átlagos és relatíve kevés összetevővel rendelkezők alcsoportjainak elkülönítésével): A mentális fejlettség (intelligencia) és a testösszetétel közötti kapcsolat. Az élettel való elégedettség mértéke és a testtömeg testösszetevő komponenseinek kapcsolata. A szubjektív egészségi állapot és a testösszetétel komponensei közötti kapcsolat. A pszicho-szomatikus panaszok gyakoriságának és a testösszetétel kapcsolata. Az önértékelés tényezői és a testösszetevő komponensek közötti összefüggés. 8

3) A morfológiai testalkat és a pszicho-szociális fejlettségi állapot közötti összefüggések (a szomatotípus endo-, mezo- és ektomorfia komponensét, valamint a három komponenst együttesen figyelembe vevő kétdimenziós szomatopontot használom a morfológiai testalkat jellemzésére, a komponensek esetében a korcsoportos átlag-értékeket használva a relatíve nagy/kicsi zsírtartalmú, a relatíve nagy/kicsi csont-izomzati robosztucitással jellemezhető, illetve a relatíve nagy/kicsi testlinearitású alcsoportok elkülönítésére): A mentális fejlettség (intelligencia) és morfológiai testalkat komponensei, illetve a testalkat egésze közötti kapcsolat. Az önértékelés tényezői, elsősorban a testkép és a morfológiai testalkat komponensei, illetve a testalkat egésze közötti összefüggés vizsgálata. 9

1.1. Kutatási előzmények 1.1.1. Kognitív változások a serdülőkorban A mentális teljesítmény serdülőkori változása összefügg a gondolkodásnak erre az időszakra jellemző jelentős változásával, átalakulásával. A gondolkodás változásának elemzése a következő területekre összpontosul (Byrnes 2003): A tudás, a hosszú távú memóriában rögzített információstruktúrák rendeződése. A tudás három szintjét megkülönböztetve: (1) deklaratív (lexikális) tudás ( tudni azt, hogy ), (2) procedurális tudás ( tudni azt, hogyan ), (3) konceptuális tudás ( tudni azt, hogy miért ). Kognitív képességek és folyamatok. Ezek közé soroljuk (1) az észlelt információ mentális leképezését, (2) az információ hosszú távú memóriában való rögzítését, a tanulást, (3) ennek előhívását, (4), illetve a meglévő ismeretek felhasználását olyan kognitív folyamatokban, mint az érvelés. Metakogníció, a saját tudásra, a kognitív folyamatokra és a viselkedésre való reflexió. A serdülőkori gondolkodás változásainak legfontosabb jellemzői (Keating 1990, Moshman 1998, Cole és Cole 2003): (1) Az érvelésben megjelenik a hipotézisek megfogalmazása és azok érvényességének vizsgálata. (2) Fejlődik, és egyre bonyolultabbá válik a metakogníció, a gondolkodásról való gondolkodás. (3) Ebben a korban a fiatalok elkezdenek a jövőről gondolkodni, előretervezni, megtervezni az életüket. (4) Az újonnan megjelenő kognitív képességeik segítségével a serdülők újragondolják, újraértelmezik a társadalmi konvenciókat (a társas viszonyok, az erkölcs, a politika és a vallás alapkérdéseit), feszegetik ezek határait. A gondolkodás fejlődésének tanulmányozásában Jean Piaget munkássága meghatározó, elméletei napjainkban is kiinduló pontot jelentenek a gondolkodás vizsgálatában és megértésében. Piaget (1972, 1977) szerint a serdülőkori gondolkodás változásainak közös az eredete, egy új logikai struktúra megjelenése, amelyet formális műveleteknek nevez, ami alatt olyan mentális cselekvést ért, amely egy logikai struktúrába illeszkedik (Inhelder és Piaget 1964). Nem minden kutató találta kielégítőnek Piaget leírását a serdülőkori gondolkodásról, így 10

további elméletek születtek, amelyek nem feltétlenül ütköznek Piaget megállapításaival, de további okokat sorolnak fel a változások magyarázatára. A neopiaget-iánus megközelítés a rendszeres gondolkodás fejlődésének az okát a megnövekedett munkamemóriában keresi (Case 1995, 1998). Az információfeldolgozási elméletek a hatékonyabb problémamegoldásból és információtárolásból adódó hatékonyabb információfeldolgozási stratégiákra vezetik vissza a változásokat (Siegler 1976, Kuhn és mtsai 1995). A kulturális megközelítés hívei úgy vélik, hogy a serdülőkorban a felnőttkori szerepek betöltésére való felkészülés miatt a fiatalok új tevékenységformákban vesznek részt, az ezekhez társuló új gondolkodásformák pedig alapvető változásokat hoznak magukkal (Chapell és Overton 1998). Ez utóbbi megközelítés Piaget (1972) kései gondolataiban is megjelenik, amikor kifejti a formális műveletek alkalmazásának kontextusfüggését. 1.1.2. A testi fejlődés és a mentális teljesítmény kapcsolata Számos tanulmány igazolta (Tanner 1961, Lindgren 1979a, Bodzsár 1981, 1996), hogy a gyermekek testi és mentális növekedése és fejlődése párhuzamosan zajlik, a testileg korábban érők általában szellemi fejlődésükben is előrébb tartanak. Ezt az összefüggést igazolják a testi fejlődés és a mentális teljesítmény változásának szekuláris trendjét elemző vizsgálatok eredményei. (Tanner 1961, Muuss 1970, Huseń 1974, Emanuelsson és Svensson 1986). A testi fejlődés és a mentális teljesítmény közötti kapcsolatot a pubertáskorban kialakuló nemi különbségek is alátámasztják. A lányok a kronológiailag azonos korú fiúkhoz viszonyított jobb mentális és iskolai teljesítménye visszavezethető a testi fejlődés eltérő ütemére, a lányok serdülőkori felgyorsult növekedése és érése átlagosan két évvel korábban kezdődik, mint a fiúké (Tanner 1962, 1981, Waber 1976, Lindgren 1978, Bodzsár 2001). Egyes vizsgálatok a növekedési lökést kísérő felgyorsult mentális fejlődést is kimutattak. (Ljung 1965, Epstein 1974, Lindgren 1979a). A lányok esetében a korreláció kifejezettebb, mint a fiúknál. 11

Azoknak a vizsgálatoknak, melyek kifejezetten a testi és mentális fejlődés kapcsolatát elemzik (Jones 1936, 1936, Stone és Barker 1937, Shuttleworth 1939, Nisbet és Illesley 1963, Douglas és Ross 1964, Kohen Raz 1974, Lindgren 1979a, Bodzsár 1981, 1996, 1999, 2003, Bodzsár és Pápai 1991, Bodzsár és Zsákai 2003) alapfeltevése, hogy a testi fejlődést szorosan követi a mentális fejlődés, így a testileg korábban érők kortársaiknál jobb mentális teljesítményt nyújtanak. Az eredmények nem egybehangzóak, a feltevés elsősorban a lányok esetében volt statisztikailag igazolható. Érdemes kiemelni Kohen-Raz (1974) vizsgálatát, melyben a vizsgált serdülőket aszerint is kategorizálta, hogy melyik társadalmi osztályba tartoznak. Vizsgálatai során Kohen-Raz azt tapasztalta, hogy míg a felső középosztályba tartozó fiúk és lányok testi fejlődésében és mentális teljesítményének növekedésében is kimutatható a serdülőkori növekedési lökés, addig az alsó középosztályba tartozók esetében ugyan van összefüggés a testi fejlődés és a szellemi érés között, de a növekedési lökés statisztikailag nem igazolható. Igen kevés azoknak a hazai vizsgálatok száma, melyek a mentális teljesítmény és a pubertáskori testi fejlődés kapcsolatának hazai vizsgálják. Bodzsár munkatársaival a nemi érés (az érettségi státusz, a nemi jellegek kialakulása), illetve a testösszetétel (test zsírtartalom) és a mentális teljesítmény kapcsolatát elemezte (Bodzsár 1981, 1994, 1996, 2000, Bodzsár és Pápai 1991, Bodzsár és Zsákai 2003). 1.1.3. Serdülők szubjektív jólléte A serdülők szubjektív jóllétével kapcsolatos vizsgálatok közül nemzetközi és hazai viszonylatban is kiemelkedik az az 1980-as évek elején négy európai ország által indított kutatási program, amely céljául tűzte ki az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartásának (HBSC Health Behavior in School-aged Children) rendszeres reprezentatív felmérését. A kezdeményezést nem sokkal később adoptálta a WHO (World Health Organization Egészségügyi Világszervezet). Magyarország a kutatási programhoz 1985-ben, ötödik országként csatlakozott. 2002-ben már 35 ország vett részt a HBSC programban (Aszmann 2003). A kutatás négyévenként megismételt, országosan reprezentatív, anonim módon végzett kérdőíves adatfelvételekből áll, antropológiai vizsgálat nem kapcsolódik hozzá. Az adatgyűjtés kiterjed a szocio-ökonómiai státusz, a táplálkozási szokások, a fizikai aktivitás, a tanulásra fordított idő és a passzív szabadidő, a rizikómagatartás (dohányzás, 12

alkoholfogyasztás, illegális szerhasználat), a szexuális magatartás, a családi és kortárs kapcsolatok, az iskolai környezethez való viszonyulás és a szubjektív jóllét (életelégedettség, egészség megítélés, pszicho-szomatikus és depresszióra jellemző tünetek megjelenése, önértékelés és testkép) felmérésére. Az elmúlt tíz évben Magyarországon 2002-ben (Aszmann 2003), 2006-ban (Németh 2007a) és 2010-ben történt adatgyűjtés (Németh és Költő 2011). A pubertáskori gyors testi változások erőteljesen hatnak a fiatalok pszicho-szociális fejlődésére, viselkedésére, jóllétérzetére és egészségére (Atkinson és mtsai 1999, Németh és mtsai 2002, Németh 2003a). A nemi érés hátterében álló jelentős hormonális változások közvetlenül és az érés testi változásain keresztül is befolyásolják a fiatalok érzelmi-hangulati állapotát és közérzetét (Buchanan és mtsai 1992). A szubjektív jóllétnek több dimenziója van, affektív és kognitív komponensekre bontható (Diener 1984, Diener és mtsai 1999). Az affektív komponensekben a pozitív (kellemes) és negatív (kellemetlen) érzelmek és hangulati állapotok jelennek meg, míg a kognitív összetevők az élettel való elégedettség általános értékelését, illetve a testképnek, az egészségi állapotnak, és az énképnek terület-specifikus értékelését tartalmazzák (Kökönyei és mtsai 2002, Kökönyei 2003). A vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy a serdülők általában elégedettek az életükkel, egészség-megítélésük pozitív, de mind a nem, mind az életkor jelentősen befolyásolja a szubjektív egészség és jóllét alakulását. Az életkorral növekszik azon serdülők száma, akik kedvezőtlenebbül ítélik meg életüket és egészségüket (Kökönyei 2003, Németh 2007b, Költő és Kökönyei 2011). A lányok sérülékenyebbek az emocionális zavarokra (Hankin és mtsai 1998). A pszicho-szomatikus tünetek serdülőkori előfordulása általánosnak mondható, ezt az intenzív testi változások és a normál serdülőkori fejlődéssel együtt járó, a testi változások felé fordult figyelemből származó introspekció magyarázhatja (Taylor és mtsai 1996). A tünetek ritkán organikus eredetűek, és általában nem korlátozzák jelentős mértékben a serdülők mindennapi tevékenységét, nem utalnak komoly emocionális zavarra sem (Taylor és mtsai 1996). Az életkorral szintén nő a tünetek gyakorisága, és a lányok körében nagyobb a gyakoriságuk mint a fiúk között (Aszmann 1997a, Kolip és Schmidt 1999, Scheidt és mtsai 2002, Kökönyei 2003, Németh és mtsai 2007, Költő és Kökönyei 2011). 13

Különböző vizsgálatok szerint a gyermekek kisebb hányada gyakran tapasztal valamilyen testi tünetet (Aszmann 1997b), például fejfájást (Aszmann 1997a, Egger és mtsai 1998, Kökönyei és mtsai 2002), visszatérő (rekurrens) hasi fájdalmat (Hyams és mtsai 1996), emellett a hátfájás és az alvási problémák is magas arányban fordulnak elő (King és mtsai 1996, Roberts és mtsai 2009). A szomatikus tünetek mellett serdülőkorban a pszichés panaszok, az érzelmi problémák, így a depressziós hangulat, súlyosabb esetben a depresszió előfordulása is ugrásszerűen megnövekszik (Hankin és mtsai 1998). A pszicho-szomatikus panaszokat általában a stresszre vezetik vissza (Kaplan és Mammel 1993), ami a serdülők esetében összefügg a változó kortárs és családi kapcsolatokkal. 1.1.4. A serdülők önértékelése és testképe A serdülőkor az az életszakasz, amely során az egyén kialakítja stabil felnőtt személyiségének alapjait. Az ebben az időszakban bekövetkező kognitív változások eredményeként a serdülők képesek egyszerre több tényezőt is figyelembe venni a problémamegoldás során, egyre szélesebb tudást szereznek a társadalmi normákról és erkölcsi követelményekről, ez pedig lehetővé teszi identitásuk integrációját és a személyiségük kiformálódását (Cole és Cole 2003). Az önmeghatározás változáson megy keresztül, a gyerekkori önjellemzést szolgáló konkrét tulajdonságok helyett összetettebb, magasabb rendű fogalmak jelennek meg a serdülők önmagukról való gondolkodásában, énképüket a gyermekekhez képest többféle tulajdonságukra alapozzák (Harter 2001). A serdülők meghatározó tapasztalata, a többszörös én megjelenése, ami összefügg annak észlelésével, hogy különböző helyzetekben, különböző módon, szinte különböző személyként viselkednek (Harter 1986). Ennek nyomán a serdülők keresni kezdik, hogy melyik az igazi énjük, figyelni kezdik saját viselkedésüket, mennyire van összhangban azzal, ahogy viselkedniük kellene, hogy ennek az igazi énnek megfeleljenek. Ennek a fokozott önmegfigyelésnek a következményeképpen azt is mérlegelni kezdik, hogy mennyire elégedettek magukkal, illetve, hogy mennyire lehetnek elégedettek magukkal (Cole és Cole 2003). A serdülők önértékelését egymással kölcsönhatásban alakítják a pubertással együtt járó biológiai változások, az iskolai teljesítmény, a kortárs kapcsolatok, a szülőkkel való viszony (Dusek és McIntyre 2003). 14

Az intenzív testi fejlődés, a nemi jellegek kifejeződése jelentősen befolyásolják a testképet, közvetett módon megváltoztatják a szociális státuszt (Mussen és Jones 1957, Jones és Mussen 1958, Simmons és Blyth 1987, Graber és mtsai 1997, Bodzsár 2000), ezek pedig jelentős hatást gyakorolnak a serdülőkori önértékelésre. A serdülők önértékelésére vonatkozó vizsgálatok fontos szempontja a testi fejlődés ütemének és az önértékelés kapcsolatának elemzése (Mussen és Jones 1957, Jones és Mussen 1958, Peskin 1967, 1973, Peskin és Livson 1972, Petersen és Taylor 1980, Brooks-Gunn és Warren 1985, Petersen és Crockett 1985, Alsaker 1992, Williams és Currie 2000). Az eredmények ellentmondásosak, egyes vizsgálatok főleg a fiúk körében a korai érésnek pozitív hatást tulajdonítanak, míg más vizsgálatok pedig az átlagos ütemtől eltérő fejlődésmenetet negatív pszicho-szociális jellemzők megjelenésével kapcsolják össze. (Peskin 1967, 1973, Sussman és mtsai 1985) Korábban több vizsgálat (Blyth és mtsai 1985, Brack és mtsai 1988) eredménye is megerősítette, hogy a testkép és az önértékelés összefügg egymással. Újabb vizsgálatok (Németh és mtsai 2002, Marsh és mtsai 2007) úgy találták, hogy a testkép és a globális önértékelés mégsem függ össze annyira szorosan. A lányok esetében az átlagos érési ütem testképre gyakorolt hatása tűnik a legpozitívabb hatásúnak (Tobin-Richards és mtsai 1983, Litt 1995, Bodzsár 2000). Simmons és Blyth (1987) vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a pubertás végén a későn érők kiegyensúlyozottabbakká válnak átlagos ütemben és korán érő társaiknál. Williams és Currie (2000) a korán és későn érő lányok testképét és önértékelését elemezve arra jutottak, hogy a korán érő lányoknál a negatív önértékelés kapcsolatban áll a negatívabb testképpel, a későn érő lányok kedvezőtlenebb önértékelésében viszont a szociális tényezőknek nagyobb szerepe van, mint a testképnek. A fiúk esetében Jones és Baley (1950), Mussen és Jones (1957) korai eredményei azt mutatták, hogy a korán érő fiúknak jobb az önértékelése és testképe későn érő társaiknál. Ezt későbbi vizsgálatok is igazolták (Simmons és Blyth 1987, Alsaker 1992, Graber és mtsai 1997). A hazai vizsgálatok közül ki kell emelni Karkus (Karkus és mtsai 2009, 2010, Karkus 2010) munkáját, aki a II. Országos Növekedés Vizsgálat mintáján végzett a Tennessee-féle énkép skála (Fitts 1964, 1965) hazai viszonyokra adaptált változatának segítségével (Dévai és Sipos 1986) összehasonlító elemezést a serdülők önértékelése és testi fejlettsége között. 15

2. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS ALKALMAZOTT MÓDSZEREK 2.1. Vizsgált minta A dolgozatomban kitűzött vizsgálati célokat szolgáló elemzések alapját, a II. Országos Növekedésvizsgálat (Bodzsár és Zsákai 2007, 2008) 10-16 éves gyermekekből álló almintájának (5 649 fiú és 5 508 lány) testfejlettségi adatai képezik. Az alminta nemenkénti és korcsoportonkénti megoszlását a 2.1.1. táblázat tartalmazza. A vizsgálat mintaválasztása a Központi Statisztikai Hivatal ajánlásait követte, a minta reprezentatív a 3-18 éves gyermek populáció település- és oktatási intézménytípus szerinti országos megoszlására nézve. 2.1.1. táblázat. Az antropometria vizsgálatba bevont yermekek életkori megoszlása Korcsoport (év) 10 11 12 13 14 15 16 Összesen Fiúk 637 871 906 812 749 952 722 5 649 Lányok 628 921 933 832 722 839 633 5 508 Összesen 1 265 1 792 1 839 1 644 1 471 1 791 1 355 11 157 A vizsgálat során adatokat gyűjtöttünk a szexuális érésre, illetve a pszicho-szociális státusz felmérésére vonatkozóan. Ezen adatokkal rendelkező gyermekek megoszlását a 2.1.2. (nemi jellegek) és a 2.1.3. (pszicho-szociális jellemzők) táblázatok tartalmazzák. 2.1.2. táblázat. A különböző nemi jellegek vizsgálatában részt vett yermekek életkori megoszlása Korcsoport (év) 10 11 12 13 14 15 16 Összesen Fiúk oigarche 633 853 873 792 723 926 710 5 510 Fiúk genitáliák (G) 309 521 577 534 558 782 597 3 878 Fiúk szeméremszőrzet (PH) 281 482 560 529 558 780 606 3 796 Fiúk hónaljszőrzet (AH) 108 374 578 601 657 884 658 3 860 Fiúk arcszőrzet (FH) 8 121 253 344 403 544 394 2 067 Fiúk mutálás 59 80 112 165 298 448 247 1 409 Lányok menarche 628 919 926 830 722 837 633 5 495 Lányok emlők (B) 446 809 867 776 680 794 598 4 970 Lányok szeméremszőrzet (PH) 316 577 635 606 548 696 529 3 907 Lányok hónaljszőrzet (AH) 264 639 770 707 638 761 570 4 349 16

2.1.3. táblázat. A pszicho-szociális jellemzők vizsgálatába bevont yermekek életkori megoszlása Korcsoport (év) 10 11 12 13 14 15 16 Összesen Fiúk intelligencia 210 272 270 249 277 233 188 1 699 Lányok intelligencia 183 310 287 323 296 256 151 1 806 3 505 Fiúk élettel való elégedettség 427 654 694 675 584 741 600 4 375 Lányok élettel való elégedettség 431 706 774 716 587 730 531 4 475 8 850 Fiúk pszicho-szomatikus panaszok 430 660 729 682 594 762 613 4 470 Lányok pszicho-szomatikus panaszok 437 718 788 726 590 732 541 4 532 9 002 Fiúk szubjektív egészségérzet 430 645 677 652 579 727 600 4 310 Lányok szubjektív egészségérzet 432 696 771 710 585 726 535 4 455 8 765 Fiúk testkép - 233 276 253 260 181 130 1 333 Lányok testkép - 262 305 293 245 162 141 1 408 2 741 2.2. Szomatikus jellemzők vizsgáló módszerei 2.2.1. Antropometriai vizsgálat A II. Országos Növekedésvizsgálat komplex antropometriai vizsgálati protokolljának 42 testméretéből a testfejlettség ezen belül a testösszetétel, a testarányok és a testalkat becsléséhez 25 méretet használtam fel. A testméretek felvétele a nemzetközi standardoknak megfelelő, hitelesített antropometriai mérőeszközök segítségével történt, Martin-féle technikával (Martin és Saller 1957), figyelembe véve az IBP/HA ajánlásait (Weiner és Lourie 1969, Bodzsár és Zsákai 2004). A testtömeget digitális személymérleggel, egy tized kilogrammos pontossággal mértük. A hosszméreteket antropométerrel, a szélességi és mélységi méreteket tapintókörzővel, a kerületi méreteket mérőszalaggal, egy tized centiméteres pontossággal, a condylusvastagságokat Holtein-féle condylusmérővel, a bőrredőket Lange-féle kaliperrel, milliméteres pontossággal határoztuk meg. 2.2.2. Szexuális érettségi státusz becslése A szexuális érettségi státusz becslését a nemi jellegek fejlettségi stádiumának megállapításával, illetve az alapján végeztük, hogy bekövetkezett-e már az első magömlés (oigarche), illetve az első menstruáció (menarche). A nemi jellegek fejlettségi stádiumai közül a szeméremszőrzet, fiúknál a külső genitáliák, lányoknál az emlők státuszbecslését Tanner (1962) módszerével, a hónaljszőrzet, és fiúknál az arcszőrzet státuszbecslését Zeller (1964) módszerével végeztük. A fiúknál status quo módszerrel adatokat gyűjtöttünk a mutálásra vonatkozóan is. 17

Az oigarchére és menarchére vonatkozó adatok gyűjtése status quo módszerrel (Wilson és Sutherland 1950) történt. Az átlagostól eltérő ütemben érő, relatív korán és későn érőket a fiúknál a genitáliák, a lányoknál az emlők fejlettségi stádiumainak életkori mediánja±1 fokozat alapján soroltam be (2.2.1. táblázat). 2.2.1. táblázat. Nemi jellegek fejlettségi stádiumainak életkori mediánjai Életkor (év) 10 11 12 13 14 15 16 Fiúk G1 G1 G2 G3 G4 G4 G5 Lányok B2 B3 B3 B4 B5 B5 B5 2.2.3. Testösszetétel elemzése A testösszetétel becsléséhez a Drinkwater és Ross (1980) által kidolgozott négy komponensű antropometriai modellt használtam. A modell kidolgozói antropometriai méretek felhasználásával, regressziós egyenletek segítségével négy testösszetételi frakciót különítenek el. Becslik az emberi test csont-, zsír-, izom- és reziduális tömegét (maradékvagy zsigertömegét). Az egyes testösszetételi frakciók becsléséhez a következő testméretek használatosak: a csonttömeghez a könyökszélesség (humerus condylusvastagság), a térdszélesség (femur condylusvastagság), a csukló- és bokakerület, a zsírtömeghez a triceps-, a lapocka-, a köldök-, a mediális comb- és a mediális alszárredő, az izomtömeghez a tricepszredővel korrigált nyújtott felkakerület, a lapockaredővel korrigált mellkaskerület, alkarkerület, a combredővel korrigált combkerület és az alszárredővel korrigált legnagyobb alszárkerület, a maradéktömeghez a váll-, a mellkas- és a medenceszélesség, (két iliocristale között) és a mellkasmélység (Bodzsár és Zsákai 2004). 18

2.2.4. Testarányok jellemzése A növekedést és a nemi érést kísérő testarányváltozásokat a Ross és Wilson (1974) által kidolgozott, az uniszex humán fantom testméreteinek felhasználásával végrehajtott z- transzformáció (2.1. egyenlet) segítségével elemeztem (Bodzsár és Zsákai 2004). z = 1 s [ l ( 170,18 h ) d p 2.1. egyenlet a z-transzformáció egyenlete ] z proprocionális standard érték s az uniszex humán fantom adott testméretének előírt szórása p az uniszex humán fantom adott testmérete 170,18 az uniszex humán fantom testmagassága l a vizsgált személy vagy csoport (átlagos) adott testmérete h a vizsgált személy vagy csoport (átlagos) testmagassága d dimenzionális állandó (lineáris méreteknél d=1, területi méreteknél d=2, térfogati méreteknél (pl. testtömeg) d=3) A transzformáció egyenletét átrendezve (2.2. egyenlet) látszik, hogy egy adott testméret testmagassághoz viszonyított arányát hasonlítjuk az uniszex humán fantom ugyanezen testméretének és testmagasságának az arányához. z = 170,18d s ( l h p d 170,18 ) d 2.2 egyenlet a z-transzformáció egyenlete átrendezve A fantom méreteit nem lehet etalonként használni, hanem csak egy önkényesen kiválasztott referencia értékként, amihez a vizsgált személyek vagy csoportok arányos testméreteit viszonyítjuk (Bodzsár 1984, Shephard és mtsai 1985). A pubertást kísérő testaránybeli változások jellemzésére a következő testméretek z- értékeit határoztam meg: ülőmagasság és csípőtövismagasság (alsóvégtaghossz), vállszélesség és medenceszélesség, könyök- és térdszélesség, felkar- és combkerület, két törzsredő (lapocka- és köldökredő) és két végtagredő (biceps- és alszárredő). 2.2.5. Testalkat elemzése A morfológiai testalkat analízise a Heath-Carter-féle (Carter és Heath 1990) antropometriai szomatotipizálás módszerével történt. Az egyedi szomatotípusok komponenseit a Szmodis és munkatársai által (1976) bevezetett regressziós egyenletek segítségével becsültem (Zsákai és Bodzsár 1998). A szomatotipizálás az alábbi testméretek felhasználásával történik: az endomorfia 19

komponens becsléséhez triceps-, lapocka- és csípőredő (suprailiacan felvett), a mezomorfiához könyök- és térdszélesség, tricepsredővel korrigált hajlított felkarkerület, alszárredővel korrigált alszárkerület és testmagasság, az ektomorfiához pedig testmagasság és testtömeg szükségesek. A szomatotípus kategóriák kialakítását Carter (1980) kategorizálása alapján végeztem. A háromdimenziós szomatotípusokból kétdimenzióssá transzformált szomatopontok ábrázolása Sheldon (1949) és Carter (1980) módszere szerint Reuleux-féle gömbháromszög vetületben történt. 2.3. A pszicho-szociális jellemzők vizsgáló módszerei A pszicho-szociális tényezőkre vonatkozóan a gyermekektől ankét módszerrel gyűjtöttünk adatokat. A kérdőíveket osztályfőnöki órákon, illetve az antropometriai vizsgálat szüneteiben töltötték ki. 2.3.1. Mentális teljesítmény becslés A mentális teljesítményt egy Cattell (1949) által kidolgozott Oláh (Oláh és Bugán 2006) által a magyar népességre adaptált non-verbális intelligencia teszt alapján becsültük. A teszt négy sorozatból, összesen 46 kérdésből áll. Az első részben megkezdett egyszerű formákból álló sorozatok utolsó elemét (12 kérdés), a második részben az oda nem illő ábrát, kakukktojást (14 kérdés), a harmadik részben egy négy, illetve kilenc tagú ábra mátrix utolsó elemét (12 kérdés) kell kiválasztani, a negyedik részben pedig egy bizonyos környezetben ábrázolt pontnak kell hasonló környezetet keresni (8 kérdés). A mentális teljesítmény felmérésére szolgáló teszttel kapcsolatban, a feldolgozás során módszertani problémák merültek fel, ezért a feldolgozás eredményeként nem IQ pontokat adtam meg, hanem csak a jól megválaszolt kérdések százalékos arányát. Ezt használtam a mentális teljesítmény fokmérőjeként. 2.3.2. Szubjektív egészségérzet és jóllét érzés felmérése A gyermekek saját életükkel való elégedettségét az ún. Cantrill-létra (1965) segítségével becsültük. Ez egy tizenegy fokozatú (0-tól 10-ig terjedő) skála, amelynek valamelyik fokát kiválasztva reflektálhattak arra a gyermekek, hogy mennyire tartják jónak jelenlegi életüket, minél elégedettebbek, annál magasabb értéket választva. A kérdőíven ezt a kérdést 20

olvashatták: Itt van előtted ey 11 fokozatú skála. A 10. fokozat a lehető lejobb életet jelöli, a 0. fokozat a lehető legrosszabb életet jelöli. Gondolj a magad életére, és jelöld be, milyennek tartod a saját életedet! A fokozatok gyakorisági eloszlása alapján azokat vettem elégedettnek, akik a skála 7. fokánál (7 ) jobban értékelték az életüket, a többieket nem annyira elégedettnek, illetve elégedetlenek tekintettem. A gyermekek szubjektív egészségérzetét a Szerinted milyen az egészséged? kérdésre adott válaszuk alapján mértük fel. Az egészségi állapotukra a szerintük leginkább jellemző választ kellett megjelölniük a rossz, megfelelő, jó és kiváló válaszlehetőségek közül. A kérdésről a feldolgozás során kiderült, hogy bár más felmérések alapján (Pikó 1995, 1998) felnőtt és serdülőpopuláción megbízhatónak bizonyult (Kökönyei 2003), nem elég szelektív, a gyermekek nagyon magas százaléka válaszolt rá pozitívan. Ez a probléma Tennessee énkép-skála (lásd később) magyar adaptációjánál (Dévai és Sipos 1986) is felmerült, hogy az egészséges vagyok állítást az általános iskolások döntő többsége igaznak tartja magára. Az elemzés során összevontam a jó és kiváló, illetve a rossz és megfelelő kategóriákat, és az utóbbi összevont ('negatívabb egészségmegítélésű') kategória gyakoriságát elemezve vizsgáltam a serdülők egészség-megítélését. 2.3.3. Pszicho-szomatikus tünetek felmérése A vizsgált gyermekeket az ún. standard szimptóma lista (Haugland és mtsai 2001, Haugland és Wold 2001, Currie és Todd 2003) felhasználásával kérdeztük meg arról, hogy a vizsgálatot megelőző hat hónapban milyen gyakran tapasztaltak pszicho-szomatikus jellegű panaszokat. A lehetséges válaszok szinte naponta, hetente többször, kb. hetente, kb. havonta, ritkábban vay soha voltak. A listán található tizenkét pszicho-szomatikus panasz közül öt szomatikus tünet ( fájt a fejem, fájt a yomrom vay a hasam, fájt a hátam, hányingerem volt vay hánytam vay szédültem ), négy pszichés tünet ( kedvetlen, rossz kedvű voltam, ingerlékeny, veszekedős voltam, féltem vagy ideges voltam ), két alvászavarra utaló panasz ( nem tudtam elaludni, többször felébredtem ) került egy-egy kategóriába. A panaszok előfordulási gyakorisága alapján négy kategóriát hoztam létre ('hetente többször több tünet', 'hetente többször ey tünet', 'hetente vay havonta', illetve 'ritkábban' észlel valamilyen tünetet), illetve a komplexebb elemzéseknél a két-két gyakori, illetve ritka kategóriát összevontam. 21

2.3.4. Testkép és énkép vizsgálata Az énkép, ezen belül a testkép vizsgálatára a Fitts (1964, 1965) által kidolgozott, Dévai és Sipos által (1986) a magyarországi viszonyokra adaptált Tennessee énkép-skálát (Tennessee Self-Concept Scale, TSCS) használtuk. A skála 100 állítást tartalmaz, amiről a kérdezetteknek el kellett döntenie, hogy mennyire érzi igaznak saját magára nézve ( eyáltalán nem igaz [1], többnyire nem igaz [2], félig igaz félig nem [3], többnyire igaz [4], teljesen igaz [5]). Az énkép öt komponensét 18-18 kérdés méri: testkép [1-18 tétel], morális [19-36 tétel], individuális [37-54 tétel], családi [55-72 tétel], szociális énkép [73-90 tétel]), hat tételből álló egységekben, ezekben három pozitív, három negatív állítás. A skála utolsó 10 tétele [91-100] az önkritikával kapcsolatos. Az értékelésnél a negatív állítást tartalmazó tételekre adott válaszokat először az yi = 6 x_1 egyenlet szerint transzformáltak, majd összegeztem azokat. Az egyes énkép-összetevőkhöz tartozó önértékelési különbségek vizsgálatához szükséges kategóriákat Karkus (2010) nyomán az önértékelési pontszámok kvartiliseinek megállapításával hoztam létre. Az első kvartilisbe tartozó gyermekeket tekintettem átlag alatti, a második és harmadik kvartilisbe tartozókat átlagos, a negyedik kvartilisbe tartozókat átlag feletti önértékelésűeknek. Dolgozatomban első sorban a serdülők testképét elemeztem. 2.4. Statisztikai feldolgozás Az adatok statisztikai feldolgozása és elemzése az SPSS for Windows (17.0 verzió) és a LibreOffice Calc (3.3 verzió) programcsomagokkal történt. A vizsgálati szempontok alapján elkülönített alcsoportok antropometriai jellegeinek, testösszetétel frakcióinak, z-értékeinek, szomatotípus komponenseinek és mentális teljesítményének alapstatisztikai jellemzésére a következő paramétereket határoztam meg: elemszám (n), átlag (X), medián (M), átlag hibája (SE), szórás (SD), minimális érték (Vm_i_n) és max_imális érték (Vm_a_x). A gyermekek alcsoportjainak testdimenzióbeli és mentális teljesítménybeli különbségeit varianciaanalízissel, az egymást követő korcsoportok, illetve az egymást követő érettségi stádiumba sorolt csoportok közötti különbségek szignifikanciáját a Scheffé-féle páronkénti összehasonlítás segítségével, 5%-os szignifikanciaszinten elemeztem (Hajtman 1971, Reiczigel és mtsai 2010). Az egyes alcsoportok háromdimenziós szomatotípusának különbségeit a Carter és munkatársai által (1983, 1990) kidolgozott SANOVA (Somatotype analysis of variance) 22

módszerrel analizáltam. A módszer a varianciaanalízisnek módosított változata, melynek eredménye szintén F-érték (2.3. egyenlet). SS k df F = k SS b 2.3. egyenlet az F érték kiszámítása df b SS_ a minták (csoportok) közötti eltérés négyzetösszege kiszámítása a 2.3.1. eyenlet szerint SSb a mintán (csoporton) belüli eltérés négyzetösszege kiszámítása a 2.3.2. eyenlet szerint df_ és dfb szabadsági fokok kiszámításuk 2.3.3.a. és b. eyenlet szerint k SS k = n j ( S j M ) 2 j=l 2.3.1. egyenlet S_ az egyes csoportok átlagos szomatotípusa M az egyesített csoportok átlagos szomatotípusa S_ M kiszámítása, 2.3.1.a eyenlet szerint n_ az egyes csoportok elemszáma S j M = ( S I. j M I. ) 2 +( S II.j M II. ) 2 +( S III.j M III. ) 2 2.3.1.a. egyenlet I., II., III. szomatotípus első, második, harmadik komponense j egyes csoportok sorszáma k SS b = j=l k (SAD 2 l ) 2.3.2. egyenlet i =l SADl az egyes szomatopontok a csoport átlagos szomatopontjától vett távolsága kiszámítása 2.3.2.a. eyenlet szerint SAD l = (I l I S j ) 2 +(II l II S j ) 2 +(III l III S j ) 2 2.3.2.a. egyenlet l az egyes csoporton belüli egyedi szomatotípusok sorszáma df k =k 1; df b = 1 k csoportok száma j (n j 1) 2.3.3.a. és b. egyenletek A nemi érés jellemzésére használt oigarche és menarchekor mediánjait, illetve a másodlagos nemi jellegek fejlettségi stádiumainak kormediánjait maximum-likelihood eljárással végzett regressziós probitanalízissel (Weber 1969) becsültem. A pszichés jellemzők (testkép, pszicho-szomatikus tünetek, szubjektív egészségérzet, élettel való megelégedettség) szerint kialakított alcsoportok homogenitás vizsgálatát χ^2próbával végeztem, szintén 5%-os szinten. 23

3. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK ÉS AZOK MEGVITATÁSA Mielőtt az átlagostól eltérő testfejlettségi státusz a pubertás egyes pszicho-szociális jellemzőire gyakorolt hatását elemezném, rövidem ismertetem a vizsgált minta testfejlettségi mintázatát. A testfejlettségi mintázat számos egymással interakcióban lévő komponensei közül (1) a szexuális érettségi státusz, (2) a testarányok, (3) a testösszetétel és (4) a testalkat pubertáskori változását és e mintázati komponensekben kialakuló nemi különbségeket tekintem át. 3.1. A vizsgált gyermekek testfejlettségi státuszának általános jellemzői 3.1.1. Nemi érés A pubertás a szexuális érés időszaka, a gonádok jelentős mennyiségi és minőségi változásán kívül az aktívvá váló hipotalamusz hipofízis-gonád tengely következményeként a másodlagos nemi jellegek is fokozatosan kifejlődnek. Spermarche és menarche A pubertás első stádiumában a nemi érés külső jelei még nem láthatók, de a nemi hormontermelés megindul. A fiúknál a Sertoli-sejtek differenciálódása és a spermatogóniumok osztódása jelzi a csírahám működésének megindulását, a spermatogenezist, amelynek következménye az első magömlés, a spermarche (az oigarche) bekövetkezése. Ez az esemény a fertilitás kezdete és a serdülőkori növekedési csúcs előtt következik be. A spermarche idején a fiúk fizikai megjelenése és pszicho-szociális fejlettsége még gyermeki. A menarche bekövetkezésekor a lányok sokkal fejletebb szexuális érettségi stádiumban vannak. A testmagasság serdülőkori növekedési lökésének csúcsa után, azaz a serdülőkori növekedési sebesség lassuló fázisában következik be a menarche (Tanner 1962, Bodzsár 1999, 2001, 2003). Mintánkban spermarche mediánja 13,33 év (95%-os konfidencia tartomány: 13,13 13,53 év), a menarche mediánja pedig 12,76 (95%-os konfidencia tartomány: 12,71 12,81 év) Nemi jellegek Fiúknál a nemi jellegek pubertáskori változásának az első jele a herék megnagyobbodása, G2 stádium kialakulása, ezt követően kezd a szeméremszőrzet (PH2), a 24

hónaljszőrzet (AH2) kialakulni; majd a genitáliák második puberális fokozatával (G3) egyidőben megjelenik az arcszőrzet (FH2). A mutálás kezdetének kormediánja a külső genitáliák második és harmadik fejlődési stádiumához tartozó mediánok közé esik, a spermarche mediánhoz képest 1,12 évvel korábban (3.1.1. táblázat, 3.1.1. ábra). 3.1.1. táblázat. Nemi jellegek stádiumainak kormediánjai a hozzájuk tartozó konfidencia-intervallumokkal Nemi jellegek Stádium Medián Medián 95%-os konfidencia tartománya Genitáliák fejlettsége G2 11,65 11,06 12,10 G3 12,90 12,73 13,06 G4 13,89 13,76 14,01 G5 15,49 15,41 15,58 Szeméremszőrzet fejlettsége PH2 12,25 12,17 12,32 PH3 13,21 13,15 13,28 PH4 14,08 14,02 14,14 PH5 14,91 14,85 14,97 Hónaljszőrzet fejlettsége AH2 12,75 12,68 12,82 AH3 13,85 13,79 13,92 AH4 14,78 14,72 14,85 Arcszőrzet fejlettsége FH2 13,01 12,91 13,10 FH3 14,23 14,05 14,42 FH4 15,70 15,59 15,83 FH5 18,18 17,33 20,41 Mutálás 12,21 11,83 12,50 A lányoknál a szexuális érés első látható jele az emlők megnagyobbodása (B2), majd a fiúkhoz hasonlóan ezt követi a szeméremszőrzet (PH2) és a hónaljszőrzet (AH2) megjelenése. A menarche az emlők és a szeméremszőrzet negyedik fejlettségi fokozatának kifejlődésekor következik be (3.1.2. táblázat, 3.1.2. ábra). 3.1.2. táblázat. Lányok Nemi jellegek stádiumainak kormediánjai a hozzájuk tartozó konfidencia-intervallumokkal Nemi jellegek Stádium Medián Medián 95%-os konfidencia tartománya Emlők fejlettsége B2 9,41 9,15 9,62 B3 10,85 10,68 11,01 B4 12,68 12,55 12,84 B5 13,66 13,55 13,77 Szeméremszőrzet fejlettsége PH2 10,31 9,82 10,68 PH3 11,93 11,85 12,01 PH4 12,93 12,86 12,99 PH5 13,50 13,43 13,56 Hónaljszőrzet fejlettsége AH2 11,08 10,89 11,24 AH3 12,43 12,31 12,54 AH4 13,49 13,39 13,60 25