A szülőktől való elválás nehézségei Csenki Laura Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika
A kötődés fogalma Specifikus érzelmi kötelék egy elsődleges személyhez, mely a közelségkeresésben nyilvánul meg A közelség, a testi kontaktus keresése ösztönös, biológiai célja az oltalom és a védelem A csecsemő ahhoz kötődik, aki érzékenyen reagál rá, ingert nyújt és felismeri az érzéseit A kötődési rendszer stabil, egy egész életen át fennmarad, és meghatározó erővel bír Különböző mértékben, de folyamatosan aktív, különösen stressz esetén
A kötődési minta A korai kötődési minta alapján modelleket, sémákat alakítunk ki önmagunkról és a szociális kapcsolatokról, és ez befolyásolja minden későbbi kapcsolatunkat Másokról alkotott modell Önmagamról alkotott modell Pl. Mennyire elérhetőek mások? Mennyire bízhatom bennük? Mennyire vagyok biztonságban mások jelenlétében? Pl. Mennyire vagyok fontos? Mennyire tartom magam figyelemre vagy gondoskodásra érdemesnek?
A kötődés jellemzői A kötődés erőssége: milyen erős ragaszkodó viselkedés jellemzi a gyermeket a fontos személy, gondviselő iránt A kötődés biztonsága: mennyire bízhat abban a gyermek, hogy a gondozó a rendelkezésére áll, ha szüksége van rá A fenti kettő fordított arányban áll egymással
A szeparáció és individuáció tánca A közelség-távolság folytonos változása
A differenciálás fázisa (6-10. hónap) Egyre több figyelem az anya testére, különböző testrészeire (húzza az anya haját, fülét, szájába nyúl vagy ételt tesz bele stb.) Fokozottabb vonzódás egy puha tárgyhoz, mackóhoz, párnához stb. (átmeneti tárgy) Fokozódó érdeklődés más emberek iránt (idegen-válasz) Nagyobb motoros ügyesség, megnövekedett mozgékonyság - az érzelmi közelség és távolság látványosan megnyilvánul az anya és gyermeke közötti fizikai távolságban
Szülői reakció a differenciálódásra A szülők többsége örül a differenciálódásnak: gyönyörködik gyermekében, élvezi, hogy kevésbé van már lekötve A változás problémákat is szülhet: túl tolakodónak, követelőzőnek élhetik meg a gyerek viselkedését; szomorúság, hogy az eddigi közelség elmúlóban van Problémás kapcsolatban az anya magányossá válhat, nem képes tolerálni ezeket a törekvéseket; hol elárasztja a gyermekét érzelmeivel, hol magára hagyja
A gyakorlás fázisa (10-16. hónap) A gyerek újra és újra örömét leli az újabb tudásban, és ennek a gyakorlásában Egyre több tárgyra terjed ki az érdeklődése, ezeket hosszan vizsgálja Egyre jobban élvezi a csúszást, mászást, végül a járást; megkezdődik a világ felfedezése; szerelmes a világba Bújócska, Kapj-el-ha-tudsz játékok
Szülői reakció a gyakorlásra Szülő, anya, mint hátország, a gyerek az új kalandok előtt érzelmileg feltankol A szülői empátia biztonságérzetet jelent a gyereknek; gyengéd lökéssel bíztatja, de fenntartja az érzelmi kontaktust Ezzel együtt a szülői aggodalmak is felerősödnek, melyeket a többség uralni tud Problémás kapcsolat esetén: távol tartja magától a szülő a gyermeket, hogy elkerülhesse a szeparáció fájdalmát Megszakítja a gyerek örömteli próbálkozásait a saját közelségigénye miatt
Az újraközeledés fázisa (16-24. hónap) A motoros képességek mellett a kognitív képességek is fejlődnek: a gyerek kezdi megérteni a szeparációját, tudatosul a magányossága, és fokozódik az anyja szeretete utáni vágy A gyerek egyidejűleg dependens és vannak függetlenedési törekvései: árnyékként kíséri az anyját, követi a szemével, mögötte halad; következő pillanatban dacos elzárkózással reagál A motoros közelség-távolság szabályozást a kommunikáció más formái is kísérik (Nem!) A gyerek észleli, hogy a a szülő nem mindig akarja azt, amit ő, ezért gyakran egyedül marad a szükségleteivel - fokozódik a tehetetlen düh és elhagyatottság érzés Átmeneti tárgyak, helyzetek fokozódó szerepe (Enyém!), ezzel csökken a szeparáció érzése
Az újraközeledés fázisa (16-24. hónap) Míg a gyakorló fázisban lévő gyerek boldog és hipermotil, a korai újraközeledési fázisban érzelmileg labilis, majd szomorú és csalódott, akár gondterheltnek is tűnhet Ahogy megoldódik az autonómia törekvések és a közelség keresés közötti konfliktus, a gyerek kezdi megtalálni az optimális távolságot a szülővel, érzelmeit jobban tudja szabályozni Képessé válik a szülő jelenlétének nélkülözésére, nem igényli a szülő látványos jelenlétét Idejének nagy részét a szimbolikus játékok kötik le (babák, játékfigurák, szerepjáték)
Szülői reakció az újraközeledésre Nagyon nehéz és kettős időszak ez a szülők számára is: az újraközeledés örömet okoz, de az ellenkezés és dührohamok sok frusztrációt Egyszerre kell elérhetőnek, de nem kontrollálónak lennie; úgy kell a veszélyes tevékenységektől távol tartania gyerekét, hogy ne legyen tolakodó; úgy kell bátorítania autonómia törekvéseit, hogy ne legyen visszautasító Az anya is bonyolult érzelmi folyamaton megy keresztül, ő is átesik az elhúzódó, gyakran huzavona jellegű leválási folyamaton, a gyerek tempójához és szükségleteihez igazodva, tekintet nélkül a saját közeledési és távolodási igényeire
Problémás szülői reakció az újraközeledésre A pszichés nem érett, nem eléggé differenciálódott anya, szülő ezt az időszakot kezeli a legnehezebben, ekkor van a legtöbb gondja a gyermekével Saját szeparációs szorongásai ebben az időszakban fokozódnak a leginkább A gyerekbe kapaszkodna, amikor éppen az eltávolodási igényét mutatja; akkor engedi el, amikor ő érez biztonságot, nem a gyerek A közelség jutalmazása: ha a gyerek megtanulja, hogy a szülő mellett maradjon, elárasztja, elborítja a pozitív érzéseivel A szeparációs törekvés büntetése elhagyással: ha a gyerek a függetlenség legapróbb jelét mutatja, távolságtartással reagál, akár hosszú órákig magára hagyja a gyerekét Ennek a szülői reakciónak a következtében a szeparációs helyzet a gyermek számára feloldhatatlan szorongással fog járni a későbbiekben is (pl. óvodai, iskolai beilleszkedés)
Szeparációs szorongás (DSM IV) Fejlődésileg inadekvát és túlzott mértékű szorongás az elválást illetően az otthontól, vagy azoktól, akikhez az egyén kötődik, azaz legalább 3 vagy több az alábbiakból: visszatérő, kifejezett distressz, amikor az otthontól vagy a neki fontos figuráktól való elválás megtörténik vagy szóba kerül tartós, túlzott mértékű aggódás a fontos figurák esetleges elvesztése, károsodása miatt tartós, túlzott mértékű aggodalmaskodás amiatt, hogy egy nem várt esemény szeparációhoz vezet (pl. eltévedés vagy gyermekrablás) az iskolában vagy máshova járás tartós elutasítása az elválás félelme miatt az egyedül vagy a fontos személyes nélkül maradás tartós és túlzott félelme vagy elutasítása, otthon vagy más helyeken az önálló lefekvés tartós elkerülése vagy elutasítása, ha nincs ott valaki a fontos személyek közül, nem otthon a lefekvés elutasítása ismételt lidérces álmok az elválás témájával ismételt panaszkodás fizikai tünetekre (fejfájás, hasfájás, hányinger vagy hányás), amikor a fontosabb szeretett személyektől való elválás felmerül vagy bekövetkezik
A gyermeki szorongás eredete A szorongás egyfajta indulat, mely nem a realitásban, hanem a képzelt valóságban játszódik le Mindig a jövőre irányul A gyerek nem attól fél, ami van, hanem attól, ami történni fog, amit beleképzel a látott, tapasztalt dolgokba
A szorongás jellegzetességei A szorongás akkor jelentkezik, mikor az én regresszióba kerül: elalvás előtt, sötétben, egyedüllétkor, fáradtság vagy betegség idején A szorongások felerősödnek, ha a gyerek idegen környezetbe kerül: óvoda, iskola, kórház Különösen akkor erősödhet fel, ha nem bízhat az anyában, ha korábbi mintája van arról, hogy a szülő eltűnhet Fokozódhat a szorongás akkor is, ha: a szülő túl szigorú, túl merev, és a gyerek nem fordulhat hozzá védelemért, megértésért a szülő túl gyengéd, túl védő, és a gyerek minden igényét kielégíti, kiszolgálja
Szorongás és iskolafóbia A gyerek szorongási rohamot kap, pánikba esik, ha iskolában vagy óvodában szülői felügyelet nélkül marad Ha a helyzetet elkerüli, akkor (látszólag) semmi baja; a szorongások egy helyzetben sűrűsödnek A szorongás forrása egyértelműen visszanyúlik az anyától való elszakadás folyamatához
Az intrafamiliáris tér sajátosságai A családi anamnézisben gyakori az érzelmi vagy szorongásos zavar Túlóvó szülői attitűd, ami miatt a gyerek a szüleire van utalva, fél az önállóságtól Erősen szorongó anya Periférián lévő apa, kevéssé vesz részt a gyereknevelésben, érzelmileg és/vagy fizikailag távol van a családtól Gyakran a legkisebb gyerek lesz iskolafóbiás, őt tartják a szülők mesterségesen közel magukhoz, akadályozva az önállóságát Krónikus betegség után is kialakulhat iskolafóbia. A gyerek hosszú ideig a szüleire volt utalva, nehézséget okozhat az önállóság
Esetbemutatások
Csabi (8,5 éves) Panaszok: A III. osztályos kisfiú az iskolaév második napja óta nem hajlandó bemenni az osztályterembe Iskolába induláskor reggelente remegni kezd, hevesen sír A probléma a nyári tábor során kezdődött: Csabi nem érzete jól magát, sokat sírt, haza szeretett volna menni Változások: Új tanító néni III. osztálytól Egyetlen barátja nem volt ott a táborban, és nem foglalt neki helyet első nap az iskolában
Csabi (8,5 éves) Család: Szüleivel és 14 éves nővérével él együtt Szülei, nagyszülei mindent megtesznek érte 1,5 hétig az anya volt vele otthon, jelenleg nagymama: tanulnak, játszanak, Csabi irányítja a helyzeteket Anamnézis: Anyánál pajzsmirigy ciszta, apai nagymamánál pánikbetegség fordult elő Hormonokkal segített, veszélyeztetett terhességből született Óvodai beilleszkedés kapcsán már problémák merültek fel (anyáról nehezen vált le, nem akart bent aludni)
Csabi (8,5 éves) Otthoni viselkedés: Nyugodt, jó hangulatú, kiegyensúlyozott gyerek Mindig eléri, amit szeretne; végtelenségig tud követelőzni, érzelmi kitörésekkel zsarolni Soha nem tudott könnyen barátkozni, a szülők szerint, más az érdeklődése, mint a korosztályának Iskolai viselkedés: Beilleszkedéssel nem volt gond, de a kortársai között nem tud érvényesülni, csak egy barátja van Rendkívüli módon vágyik kitűnni, megfelelni, ill. szereti, hogy úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja Okos, akaratos, irányítja a felnőttek életét Bár tanításra nem jár be, de a pszichológushoz és zongorára igen, sőt fellépésen is részt vett
Csabi (8,5 éves) Kivizsgálásunk eredményei: Csabi érzelmi fejlődésében elakadás tapasztalható; szorongásos, regresszív jegyek Akaratos, öntörvényű kisfiú, jó értelmi képességekkel Szabályokat, korlátozásokat nehezen viseli Szociális kapcsolatokban, megküzdési stratégiáiban kifejezetten ügyetlen, életkorától és értelmi képességeitől elmarad Terápia: Viselkedésterápiával újból integrálható az osztályba Egyéni- és családterápia megkezdődött
Lacika (10,5 éves) Panaszok: A III. osztályos kisfiú 1 hónapja nem jár iskolába Szélsőségesen ragaszkodik a szüleihez, aggódik értük, már nagyszüleivel se tud egyedül maradni Ha szóba kerül az iskola, pánikrohamot kap (sír, kapkodja a levegőt, halálfélelemről számol be), és öngyilkossággal fenyegetőzik A probléma mindig is fennállt (ld. később), közvetlen kiváltó oka, hogy a tanárnő rákiabált, mikor az iskolában az ajtót rugdosta
Lacika (10,5 éves) Család: Szüleivel és 10 éves nővérével él együtt Nagy és összetartó család: túlféltő, túlóvó családi környezet, mely mindenben kiszolgálja a kisfiút Anamnézis: Szemre lokalizálódó plazminogén hiány Soha nem tudott közösségbe beilleszkedni: Óvodába 5 évesen került, de nem tudott az anyáról leválni, aki mindvégig vele volt, és csak 1-1 órát töltöttek az óvodában I. osztályban az egyik szülő minden órán bent volt vele II. osztálytól sikerült 10-15 percre a szülőnek egyedül hagynia az osztályban
Lacika (10,5 éves) Otthoni viselkedés: Otthon is fél elszakadni a szüleitől, fél óránál tovább nem volt tőlük távol Barátai nincsenek, iskolai szünetekben az unokatestvéreivel játszik Iskolai viselkedés: Feladattudata kialakulatlan, szabálytudata nincs Gyakran kilép a helyzetekből, nehéz motiválni Érzelmei szélsőségesek, gyakran ellenségesen reagál Sértődékeny, könnyen sír, a barátságos viselkedés és a tiszteletlenség váltakozik nála Erős benne a tudat, hogy bármit csinál, a szülei ott vannak mögötte
Lacika (10,5 éves) Kivizsgálásunk eredményei: Fokozatosan tudott csak beilleszkedni osztályunkra, nagy teátrális jelenetekkel és szomatikus panaszokkal kísérve Szorongása oldódott, de gondolkodása belső állapotaira, félelmeire erősen centrált, nehezen lehetett ezekből kibillenteni Több területen elmaradás tapasztalható a pszichés működésben Terápia: Reintegráció az iskolai közösségbe Tartós egyéni és családterápia, valamint szorongáscsökkentő gyógyszeres terápia javasolt
Ádám (9 éves) Panaszok: A III. osztályos kisfiú viselkedésváltozása az új tanévtől : az addigi csibész, nyitott, mosolygós kisfiúból lehangolt, zárkózott, félénk fiú lett Szeparációs szorongás: fokozott igény az édesanya társaságára, mintha csak az ő közelsége tudná Ádámot megnyugtatni Kezdődő iskolafóbia: nem akar iskolába menni, minden reggelt végigzokog, az iskolában csak az anya jelenlétében hajlandó ott maradni Előzmények változások: Anya új munkahelye Válság a szülők kapcsolatában Nagyobb testvér ballagása Nyári táborban kortárs bántalmazás áldozata
Ádám (9 éves) Család: Szüleivel és 14 éves nővérével él együtt Az eddigi kiegyensúlyozott családi működés kb. fél éve megingott a szülők párkapcsolati krízise miatt Anamnézis alapján kiegyensúlyozott fejlődésű gyermek Nyári tábor: osztálytársa többször bántalmazta esténként Környezet reakciói: Szobatársak: dermedten, megfélemlítve nézték végig, nem avatkoztak közbe Osztályfőnök: kisebb nézeteltérés a fiúk között Szülők: azt hitték, csak honvágy miatt szeretne Ádám hazajönni a táborból
Ádám (9 éves) Mikor a bántalmazás kiderül, Ádám megkönnyebbül, de a tünetei nem enyhülnek Felerősödik a szülők és a tanár bűntudata A szülők segítséget kérnek: Ádám rövid pszichoterápiás megsegítése és a szülői konzultáció A bántalmazó kisfiú pszichoterápiás megsegítése (?) Pedagógus konzultáció (?) A helyzet tisztázása a gyerekek, a szülők és a pedagógusok között (iskolapszichológus?)
Ádám (9 éves) Bár Ádám tünetei enyhülnek, a probléma tovább nő Az indulat a pedagógusok felől egyre jobban Ádám és szülei ellen irányul A bántalmazás hitelességének megkérdőjelezése Az iskolaváltás, mint megoldás felajánlása A helyzet feloldása: A két fiú magától kibékül... Pedagógus - pszichológus együttműködés A szülők felmentése A tünetek megszűnése
Köszönöm a figyelmet! csenki.laura@med.semmelweis-univ.hu