Kodolányi János Fõiskola Turizmus Tanszék Animáció Népi hagyományok és játékok a szállodában Elõadó: Suszter Zoltán Készítette: Dancsó Péter Szak: IFO Neptunkód: CGL7L9 Budapest 2007
"Bárhová mégy, menj teljes szívvel!" Confucius Bevezetés Magyarország a történelme során folyamatosan rá volt kényszerülve arra, hogy befogadó országgá váljon. A kultúránk és a nyelvünk befogadó jellegénél fogva vált olyan színessé és változatossá, ami Európában egyedivé és példanélkülivé tett bennünket. A turizmus szempontjából fontos kérdés az emberek szabadidejének nagysága és ennek a szabadidõnek a tartalmas eltöltése. Nem csak a szabadidõ nagysága, hanem a felhasználásának módja is jellemez egy társadalmat, illetve a társadalom állapotát. 1 Az animáció, mint a turizmus szuprastruktúrája a 20. század 30-as éveiben alakult ki elõször annak a felismerése, az ifjúsági közösségekben, ifjúsági szervezetekben, hogy a fiatalok számára fontos a szabadidõ tartalmas kihasználása. A második világháború befejezése után megteremtõdik az államilag támogatott és elismert animateur képzés (Claus és Váczy, 2002). Magyarországon az 1960-as években alulról jövõ kezdeményezésként alakultak meg a néptánc házak, a néptánc mozgalom, melynek az alapját a népi hagyományokra épülõ népzene szolgáltatta. Nálunk ez a mozgalom megmaradt a kultúrházak falai között. Büszkék vagyunk a kreativitásunkra, ennek ellenére a hazai turisztikai kis és közepes vállalkozások nélkülözik az eredeti ötleteket, önálló gondolatokat, amelyeknek az újdonságértéke egy vállalkozás számára komoly versenyelõnyt jelenthet a hazai, illetve a nemzetközi konkurenciával szemben. A forráshiányos magyar turisztikai vállalkozásokat az eredeti ötletek és azok megvalósítása hozhatná versenyhelyzetbe a külföldi tõkeerõs vállalkozásokkal szemben. Az újdonság egy eredeti gondolat, olyan érték, ami versenyelõnyt jelenthet a 1 /publikácio.html 2
versenytársakkal szemben, emellett minden esetben nagyon hatásos jövõt formáló erõ is. 2 1. Animáció és az animátor A turizmusban az animáció az üdülõvendégek szórakoztatása és foglalkoztatása az üdülõhelyen (Claus és Váczy, 2002). A turizmus egyik szolgáltatása az animáció, ami a szállodák számára szolgáltatások bõvítéseként jelenik meg. Az animációk között felfedezhetõek közös vonások, például olyan helyzeteket teremtenek, hogy az emberek kénytelenek legyenek a környezetükben lévõkkel kapcsolatot teremteni. Az animáció olyan szolgáltatás, amelyet az üdülések alatt nyújtanak, és ami közös, társas, szellemi és sporttevékenységre ösztönzi a turistát. Lényege az önkéntes részvétel a közös akciókban, amelyekben a játékos elemek dominálnak. Nincs teljesítménykövetelmény és a diszkrimináció kizárva. A szórakoztatás mellett javítják az üdülés minõségét, változatossá teszik az üdülés idõtartamát. Lényege az öröm és a szórakozás fokozása, hogy a szabadságukról egy boldogan eltöltött út emlékével térjenek haza. Az animátorok bátorságot öntenek az emberekbe, biztatják õket, hogy a kommunikációs gátak feloldódjanak, csapatmunkára képessé váljanak, mert ez számukra felszabadulást, örömet és önbizalmat ad. Ez sokak számára nemcsak játék, kikapcsolódás, szórakozás, hanem terápia is lehet, mert az önbizalomhiányban küzdõknek biztatást és segítséget ad. A vendégek a nyaralásuk rövid idõszaka alatt minél több élményhez szeretnének jutni, és ezt a turisztikai szolgáltatások sokféleségével kell biztosítani számukra. A turisztikai kereslet oldaláról, a turisták részérõl megjelenik az ott tartózkodás alatt az élmény maximálásának az igénye, ami a turizmus kínálati oldalát befolyásolja. 2 /publikácio.html 3
Az animáció a szállodák számára bevételnövekedést eredményez, és versenyelõnyhöz juttatja a vállalkozást. Elõsegíti a vevõkötõdést, és különleges utazásminõséget biztosít. Az animáció hatására a vendégek a szálláshelyen maradnak, és ez fogyasztásra ösztönzi õket. Többnyire klubhotelben, üdülõhotelben alkalmazzák az animációt, ahol az animátor már egy elfogadott szakmának minõsül. Az animátor továbbra nem csak valamilyen szervezõként adminisztratívként meghatározott munkaterület függeléke, hanem tevékenysége kiterjed egy önálló, többé-kevésbé pontosan behatárolható munkaterületre. (Claus és Váczy, 2002, 51. o.). Az animátorral szembeni alapvetõ elvárás, hogy legyen szimpatikus, ápolt, rendelkezzen kiváló kommunikációs készséggel, vidám, optimista, toleráns és legyen általános mûveltsége. A vendégek az otthoni megszokott kényelemnél és életminõségnél a szállodákban többet igényelnek. Csak az a szálloda lehet versenyképes, amelyik plusz kényelmi szolgáltatásokat és széles szórakozási lehetõségeket nyújt a vendégek részére és emellett vizuális megjelenésében is egyedi hangulatot teremt az ott tartózkodás idõszakára a vendégeknek. Egy modern szálloda rendelkezik a szállás, ellátás, kulturálódás, szórakozás és az egészség megõrzéséhez szükséges feltételekkel és ezt az otthon megszokott életminõségnél magasabb minõségben szolgáltatja. 2. Népi hagyományok és játékok A népi hagyományok, szokások több ezer évre tekintenek vissza. Több európai országban még ma is fontosnak tartják a hagyományokkal való együttélést. A hazai népi szokások, ünnepek, hagyományok és játékok az egész évet átölelõ rendszerét biztosítják egy jól képzett animátor számára. A hazai lakosság az utóbbi években a több napos ünnepeket választja utazásra. Ezt ünnepi turizmusnak is nevezhetjük. Az ünnepnapokhoz köthetõ népi hagyományokat és népi játékokat lehetne bemutatni a gyerekeknek az animátor 4
foglalkozások alatt a szállodákban, hogy a kultúránk részei a gettóból kiszakadva, azaz a skanzenek területérõl kijöjjenek az emberek közé és újra a mindennapi életünk részeivé váljanak, amit érdemes gyermekeinknek megmutatni és átadni, valamint a nemzetközi turizmus felé népszerûsíteni. Az animátor foglalkozásokon valamennyi korosztály megismerkedhet az év jeles napjaival, az ünnepekhez fûzõdõ népi hagyományokkal, a népi hangszerekkel, a népzenével és a néptánc alapjaival, valamint a népi kézmûvesség alapvetõ fortélyaival. Az animációs foglalkozások közben, különbözõ népi rigmusokkal, mondókákkal ismerkedhetnek meg és tanulhatnak meg a gyerekek, hiszen õk fiatalságukból eredõen fogékonyak minden új és egyedi iránt. Amikor az idõjárás kellemessé válik ahhoz, hogy a szabadban is meg lehessen tartani a foglalkozásokat, olyan népi játék lehetõségeket érdemes választani, amelyekhez a természet adta lehetõségeket is be lehet kapcsolni. Ha a vendégkört nem lehet a napközbeni animátori foglalkozásokba máshogyan bevonni, akkor meg lehet valósítani az eseti animáción történõ foglalkoztatást, ami azt jelenti, hogy vacsora után mûsort adnak elõ az animátorok, és ebbe a mûsorba bevonják az üdülõ vendégeket. Elképzelhetõ, hogy az így bevont vendégek a napközbeni foglalkozásokat sem fogják ezek után elkerülni. Az év legelsõ ismert népi hagyománya, amit még a városokban is ismernek, az a farsang. A farsangi ünnepkör legfeltûnõbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A 15. század óta szólnak az adatok a férfi-nõi ruhacserérõl, álarcviselésrõl, az állatalakoskodások különbözõ formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A 16. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét. A szállodák éttermeiben a népi ünnepekhez, hagyományokhoz köthetõ elfelejtett népi ételeket lehetne az étlapra és a vendégek asztalára tenni. Azok a szállodák, amelyek felismerik egy új ötlet jövõt formáló erejét és gazdasági elõnyét, azok a szállodák piaci helyzetüket javíthatják az animáció adta lehetõségekkel. A szállodáknak meg kell teremteniük a tárgyi és személyi 5
feltételeket, hogy az animátori foglalkozások elérjék a hozzájuk fûzött gazdasági célokat. 3. Konklúzió Az animációnak hazánkban még nem teremtõdtek meg a hagyományai és feltételei. A hazai turisztikai kínálat oldaláról nincs animátor képzés és a hazai szállodák vezetõi még nem ismerték fel ennek a lehetõségnek a gazdasági elõnyét. A turisztikai kereslet oldaláról pedig nincs meg a motiváció a hazai népi hagyományok, szokások megismerése iránt. Elõször is szükséges lenne felkelteni ezt az igényt az emberekben a népi hagyományok, szokások és játékok a néptánc és a népzene iránt. Az utóbbi évtizedekben elfeledkeztünk a hagyományainkról, amit folyamatosan ápolni kell, mert egy nemzet számára a nagyapáinktól örökölt tudás és hagyomány megismerése és megtartása fontos, hogy utódaink számára egy élhetõbb országot és egy teljesebb életet adjunk át. A tudás a megjegyzett információk halmaza. Mindenki rendelkezik valamilyen mennyiségû és bizonyos irányultságú információ halmazzal. Az intelligencia ennek a tudáshalmaznak a hatékony és célszerû felhasználása. Csak annak a nemzetnek van jövõje, amelyik nemzet a jelenben megõrzi, és utódainak átadja hagyományait. Ha figyelembe vesszük a kõolajkészletek apadását, a bûnözés növekedését, a terrorizmus nemzetközivé válását, a járványok terjedését és az éghajlat változásával járó kedvezõtlen következményeket, talán már nem is a távoli jövõben a belföldi utazások bõvülését lehet elõre jelezni. 3 Ennek a változásnak a belföldi turizmusban bekövetkezõ közvetlen hatása meg fog mutatkozni abban, hogy a hazai turisztikai régiókban mûködõ szállodák felismerik az animáció jelentõségét, és kihasználják az ebben rejlõ gazdasági és versenyelõnyt. 3 /publikácio.html 6
4. Szakirodalom Népi hagyományok és játékok a szállodában Barabás Zsolt (2002): Sport animáció. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Claus Finger-Váczy Sándor (2002): Az animáció alapjai. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Claus Finger-Váczy Sándor (2003): Animáció - A szabadság iskolája. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Grosz Pálma-Váczy Sándor (2003): Gyerek animáció. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. Pusztai Gabriella-Váczy Sándor (2002): Esti animáció. Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár. 7