Általános forgalmi adó 1. Kérdés: Miben különbözik a Romániába irányuló termékértékesítés, illetve a Romániából induló termékbeszerzés a termékexporttól és a termékimporttól? 1. Válasz: A vámteher alóli mentesülésen túl a Közösségen belüli ügyletek az általános forgalmi adó tekintetében elsősorban abban különböznek Közösség vámterületén kívülre, harmadik országokba irányuló, illetőleg onnan induló termékexporttól/termékimporttól, hogy a tagállamok az ilyen ügyletekkel kapcsolatosan őket megillető adóbevételhez az önadózás rendszerében jutnak hozzá, azaz az adómegállapítás nem a vámhatóságok általi kivetéssel történik. A termékforgalom regisztrálása - a vámkezelés mellőzésével - szintén az adózók közreműködésével: az adóbevallást kiegészítő Összesítő Nyilatkozattal történik. Az Unió jogalkotása biztosítja, hogy a tagállamok Közös Piacán az általános forgalmi adó egységes elvek alapján működjön, melyet jelenleg az ún. HÉA-irányelv 1 biztosít. Az általános forgalmi adó rendszere az adóbevételek megosztását a tagállamok közt a területi elv alapján rendezi: adott ügylet abban a tagállamban adózik, melyben az ügylet ténylegesen vagy törvényi vélelem alapján teljesítettnek minősül. A termékforgalom esetében a célország szerinti adózás tekinthető a főszabálynak: az adót a termék beszerzője fizeti, amely lehetővé teszi, hogy a belföldi adómértékkel megállapított fizetendő adó egyszersmind levonható adóként is figyelembe vehető legyen. Az értékesítő oldalán pedig biztosítja a szabályozás, hogy az ilyen ügyletek is adólevonásra jogosító termékértékesítésnek számítsanak, annak ellenére, hogy az értékesítés maga adómentes. Ezen kényelmesnek mondható szabályok alkalmazhatóságának alapvető feltétele, hogy az ügylet és annak bizonylatolása feleljen meg a HÉA-irányelvben (és a nemzeti adójogszabályokban) előírtaknak, azaz a feleket ne illesse meg személyükben adómentesség, az ügyletet a Közösségi adószám feltüntetésével bizonylatolják, és a termék igazoltan hagyja el a feladás/fuvarozás indulási helyének államát. Az igazolás módját illetően korábban szerepelt a törvényben a fuvarokmányra történő utalás; az új Áfa tv. 2 2008. január 1. óta nem tartalmaz iránymutató rendelkezést, azonban az adóhivatal a honlapján megjelentetett tájékoztatóban összefoglalja a leggyakrabban előforduló, adóhatóság által elfogadott igazolási eszközöket. Amennyiben ezen, törvény által előírt kellékek hiányoznak, a Közösségen belüli adómentes értékesítés szabályai nem alkalmazhatók, ehelyett az értékesítést az általános szabályok szerint belföldi ügyletként, a számlakibocsátó tagállamában érvényes adómértékkel kell számlázni. A számla befogadója ilyen esetben a reá áthárított áfát az értékesítőnek megfizeti, azonban - hacsak a beszerzés államában adószámmal nem rendelkezik - adólevonási jogát nem tudja közvetlenül érvényesíteni. Az egyes tagállamok ugyanakkor - így a magyar adóhatóság is - a belföldön nem letelepedett adóalanyok részére külön eljárásban visszatéríthetik az áthárított áfa-összeget, általában hasonló feltételek szerint, mint amelyek a belföldi adózók esetében érvényesek (az erre szolgáló négy nyelvű nyomtatvány és tájékoztató szintén letölthető az adóhivatal honlapján). Ezen eljárás minden tagállamban a HÉA-irányelv 171. cikkének rendelkezésén alapszik, mely előírja, hogy azon adóalany részére, aki nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a HÉA hatálya alá tartozó termékeket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot folytat, de letelepedett egy másik tagállamban, a HÉA-visszatérítés a 79/1072/EGK irányelvben megállapított részletes végrehajtási szabályoknak megfelelően történik. A 1 HÉA-irányelv - A TANÁCS 2006. november 28-i 2006/112/EK IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadórendszerről 2 (új) Áfa tv. - általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2
csatlakozással a román áfa-szabályozás is a közösségi harmonizált rendszer részét képezi, amellyel a hivatkozott 79/1072/EGK irányelvben foglaltak a román adóhatóságra nézve is kötelezővé váltak. 2. Kérdés: Mennyiben változott Románia uniós csatlakozásával a magyar adóalanyok és a román adóalanyok között teljesített szolgáltatásnyújtások áfa-rendszerbeli megítélése? 2. Válasz: Némileg eltér a fentebb vázolt egyszerű szabályoktól a határokon átnyúló szolgáltatások adóztatása, melynél először azt kell leszögeznünk, hogy a törvény nem tesz különbséget Közösségen belül és harmadik országokban honos adóalanyok felé nyújtott szolgáltatások között. Ily módon a Romániával fennálló üzleti kapcsolatok során nyújtott szolgáltatások áfa-rendszerbeli megítélése Románia uniós csatlakozásával lényegét tekintve nem változott. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Art. 3 22. (1) bekezdése szerint az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal létesített kereskedelmi kapcsolatnak minősül, s így az adóhatóságnál bejelentendő az Áfa tv. 37., 40-41. és 43-46. -ban meghatározott szolgáltatások közösségi adóalanynak történő nyújtása, illetőleg igénybe vétele, amelyek esetében közösségi adószám kiváltását írja elő a törvény. Létezik a szolgáltatásoknak egy olyan köre, melyben Románia közösségi taggá válása - az előző bekezdésben leírtaknak némileg ellentmondva - jelentős változást eredményezett: ezek pedig a Közösségen belüli termékforgalomhoz kötődő járulékos szolgáltatások, elsősorban a fuvarozás és a szállítmányozás, illetve a fuvarozást igénylő ügyletek során előforduló egyéb ügyletek. A következő pontban a problémakörben felmerülő kérdéseket külön alpontokba szedve tárgyaljuk. 3. Kérdés: Hogyan alakul a Romániába induló fuvarozási szolgáltatás és a fuvarozás közvetítésének teljesítési helye? 3. Válasz: a) Ismétlésképpen: exporthoz-importhoz kapcsolódó fuvarozás: Az Áfa tv. 39. -ában foglalt főszabály szerint termék fuvarozása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek. Ezen szabály alapján Románia csatlakozását megelőzően az oda irányuló, és belföldi fuvarozó által nyújtott fuvarozási szolgáltatásoknak csak a belföldi útszakasza esett a magyar Áfa tv. területi hatálya alá, amely viszont a törvény rendelkezései értelmében, mint exporthoz kapcsolódó szolgáltatás - a régi Áfa tv. 4 11/A. i) pontja, a jelenleg hatályos törvény 102. (1) bekezdésének b) pontja alapján - adólevonási joggal járó, adómentes szolgáltatás volt. Import esetében a fuvarozás díja, amennyiben az importált termék adóalapjába igazoltan beépül, az importálónál adózik, a fuvarozónál pedig adómentes (lásd régi Áfa tv. 11/A. j) pontja, illetve új Áfa tv. 93. (2) bekezdése). Ez olyankor fordul elő, amikor a termék a Közösség területére belép, de csak a rendeletetési hely országában történik meg a szabad forgalomba helyezés. Törvényi vélelem mondja ki ugyanis, hogy az importált termék adóalapjába beépülnek azon járulékos költségek - különösen a bizományi, közvetítői, csomagolási, fuvarozási, biztosítási költségek -, melyek megelőzik a szabad forgalomba helyezést (Vö. Áfa tv. 54. és a 102. (1) bekezdés a) pontjának együttes értelmezésével), illetőleg azok is, melyek a szabad forgalomba helyezést követően, de az importáló közösségi 3 Art. - adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 4 (régi) Áfa tv. - általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 3
tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel (Vö.: Áfa tv. 75. (1) bek. b) pontjával). A termékimporthoz kapcsolódó áfa alapjának meghatározása a vámhatóság hatáskörébe tartozik, s arra a vámkezelést kérő nyilatkozata alapján kerül sor. Amennyiben a fuvarköltséget vagy a rendeltetési helyet nem közli az adózó, az nem képezi az import áfa alapját, így az adómentesség feltételei sem állnak fenn; az áfát ekkor a fuvarozási szolgáltatást nyújtónak kell megfizetnie és áthárítania. A teljesítési hely szabálya (39. ) alapján azonban ebben az esetben is csak a belföldi útszakasz adóköteles Magyarországon. b) Közösségen belüli fuvarozás: Az exporthoz/importhoz kapcsolódó fuvarozáshoz képest az Áfa tv. 40. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a terméket a Közösségen belül fuvarozzák, a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van; majd a (2) bekezdés rögzíti, hogy amennyiben a termék fuvarozásának igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a termék fuvarozásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették. A szabály magyarázatát megelőzően rá kell mutatni arra, hogy a fuvarozást gyakorta végzik oly módon is, hogy azt maga a terméket értékesítő fél nyújtja a Közösségen belüli megrendelőjének, fuvarozó alvállalkozó igénybe vétele nélkül, saját fuvareszközével. Ilyen esetekben a fuvarozás díja a termékértékesítéshez kapcsolódó járulékos költségnek minősül, mely az Áfa tv. 70. -a értelmében beépül a Közösségen belüli termékértékesítés adóalapjába, s osztja annak adójogi megítélését. Mivel a fuvarozással nem történik önálló szolgáltatásnyújtás, a teljesítési helyet külön nem kell vizsgálni, a fuvardíj áfa-mentes bevétel, költségeinek áfa-tartalma pedig levonásba helyezhető. A belföldről induló fuvarozást más esetekben egy harmadik adóalany, a termékértékesítésben érintett felektől független fuvarozási vállalkozó végzi, aki erről számlát állít ki. Az ilyen esetekre vonatkozó szabályozás logikájában az a törekvés érhető tetten, hogy az adott termékértékesítés és az ahhoz általában járulékosan kapcsolódó szolgáltatások (így a fuvarozás) adóztatási helye lehetőleg ne váljon el egymástól. Azaz amennyiben a fuvarozás megrendelője a címzett közösségi partner, úgy a 40. (2) bekezdése értelmében ezen megrendelő fizeti mind a termék áfáját, mind a fuvarozás áfáját. A magyar fuvarozó vállalkozás ilyen esetben adómentesen számlázhat a közösségi megrendelő felé. Ha ugyanebben az ügyeltben a fuvar megrendelője a belföldi értékesítő, az ügylet belföldön marad, s arról belföldi áfás számlát kell kiállítani, melynek áfa-tartalmát a belföldi megrendelő - mivel az igénybe vett szolgáltatás adólevonási joggal járó értékesítést szolgál - levonásba is helyezheti. Eltérően alakul a fuvarozás teljesítési helye, amennyiben azt közvetítik. Az Áfa tv. a közvetítésnek két formáját ismeri: a saját név alatti közvetítést és a más nevében történő közvetítést. Annak megállapítása, hogy az adott esetben mely formában történik a fuvarozás közvetítése, minden esetben feltételezi a kellő körültekintést, és az ügylet részleteinek ismeretét. c) A fuvarozás saját név alatt történő közvetítése közösségi partner felé: Saját nevében közvetítheti, azaz közvetített szolgáltatásként változatlan formában továbbszámlázhatja az előző példában szereplő belföldi termékértékesítő a felé számlázott fuvardíjat. A saját név alatt történő közvetítés tipikus előfordulási formája azonban a szállítmányozás. A szállítmányozó a Ptk. 5 szerint valamely küldemény szállítása érdekében a saját nevében köt fuvarozási és egyéb szerződéseket (Ptk. 514. ). 5 Ptk. - 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 4
A saját név alatt történő közvetítés esetén a teljesítési hely megállapítására ugyanazon szabályok alkalmazandók, mint a közvetítő igénybevétele nélkül nyújtottakra, azzal hogy a 40. alapján a továbbszámlázott szolgáltatás teljesítési helyét - immár a szállítmányozó és annak megrendelője közti ügyletben - újra meg kell állapítani. A szállítmányozó által nyújtott fuvarozás teljesítési helye ilyenkor tehát főszabályként az indulás állama, kivéve, ha a megrendelőt ettől eltérő tagállamban vették nyilvántartásba, mert akkor a teljesítési hely ez utóbbi állam területe. Példa: belföldi adóalany Romániába értékesít, melyhez belföldi szállítmányozó cég szolgáltatását veszi igénybe (az indulás helye Magyarország). A szállítmányozó cég az indulás helye szerint adózó, azaz belföldi áfás számlát állít ki. Amennyiben azonban a szállítmányozás megrendelője a román partner, úgy a teljesítés helye Románia, a szállítmányozónak ilyenkor a számlát a területi hatályon kívüli megjegyzéssel kell kiállítania. (Ahogy fentebb már utaltam rá, a szállítmányozó felé az általa megbízott fuvarozó ebben az esetben is belföldi áfás számlát állít ki, mivel az ő megrendelője nem más tagállambeli adóalany, vagyis az általa nyújtott fuvarozás teljesítési helye nem tér el az indulás helyétől.) Így fordulhat elő, hogy a belföldi fuvarozó áfásan számlázza a fuvart a belföldi szállítmányozónak, aki ugyanezt a fuvarozást területi hatályon kívüli szolgáltatásként számlázza a másik tagállambeli megrendelő felé. d) A fuvarozás más névében történő közvetítése közösségi partner felé: A más nevében történő közvetítés lényegében ügynöki tevékenység. Ennek során az ügynök a szerződést a megbízója nevében köti meg, így arról saját nevére szóló számlát nem kap. Az Áfa tv. erre a típusú közvetítésre tartalmaz külön rendelkezést (41. ), mely szerint a Közösségen belüli fuvarozást más nevében és javára közvetítő által nyújtott közvetítői szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van; azzal, hogy ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették. Példa: ha a belföldi értékesítő közvetítő ügynököt bíz meg a fuvar megszervezésére, aki arra egy belföldi fuvarozót talál, és a közvetítés eredményeként a fuvarozási szerződést a fuvarozóval a belföldi értékesítő köti meg, a fuvar és az ügynöki tevékenység teljesítés helye is belföld (ez ugyanis az indulás helye). Ha azonban a belföldi ügynököt a román megrendelő bízza meg, s az ügynök az ő nevében köt szerződést a fuvarozóval, a közvetítő szolgáltatásának teljesítés helye Romániába tevődik, mivel a törvény a közvetítői szolgáltatás megrendelőjének államát jelöli meg teljesítési helyként. A belföldi fuvarozó ekkor a fuvart, mint területi hatályon kívüli ügyletet számlázza (hiszen a közvetítés eredményeként a román megrendelővel köti meg a szerződést), úgyszintén: a közvetítő a saját szolgáltatását területi hatályon kívüli szolgáltatásként számlázza a román megrendelő felé. (Megjegyzés: Az Áfa tv. 140. -a értelmében az eddig taglalt szolgáltatások közül azok esetében, melyek a törvény területi hatályán kívül minősülnek teljesítettnek, az adót a szolgáltatás külföldi igénybe vevője fizeti.) e) Mi a teljesítési időpontja szállítmányozás esetében? A szállítmányozás esetében fontos hangsúlyozni, hogy míg a teljesítési hely megállapítása - amely tehát azt dönti el, hogy adott ügylet mely államban adózzon -, a fentiekben részletezett szabályozáson nyugszik, a teljesítési időpont megállapítása során eltérő megközelítés a célszerű. A teljesítési helynél azért nem alkalmazzuk a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének főszabályát, mert a törvény ezekre az esetekre speciális szabályokat tartalmaz. A fenti szabályokhoz igazodva teljesítési időpontként azon időpont adódna, mely a továbbszámlázott fuvardíjról szóló számlán szerepel: a szállítmányozónak ezen a napon 5
keletkezne az áfa-fizetési kötelezettsége, illetve ezen a napon nyílna meg levonási joga (s ugyanígy a megrendelőjének is). Bonyolítaná azonban a helyzetet, hogy a magyar áfaszabályok 2008. január 1-től hatályos változása következtében - a felek megállapodásától függően - gyakran alkalmazandóvá válik az új Áfa tv. 58. -a, amely a teljesítési időpontra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. Mindazon ügyletek, melyeket a felek az adott időszakban oly módon teljesítenek, hogy az adott időszaki teljesítésekkel egyszer számolnak el, bekerültek azon szolgáltatások körébe, melyek teljesítési időpontja a törvény rendelkezése értelmében az ellenérték megtérítésének esedékessége. A kereskedelmi forgalomban a fuvarozás teljesítése során gyakran fordul elő időszakos elszámolás, a számlázás során pedig nem ritka a 60-90 napos fizetési esedékesség, amely azzal jár, hogy a teljesítés időpontja (s így az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja) akár hónapokkal eltérhet a tényleges teljesítés(ek) napjától. Az adóalanyok körében, akik igyekeznek adókötelezettségeik időben való teljesítésére, az év első felében némi ellenállásba ütközött a szabály alkalmazása; gyakran előfordult, hogy az adózó az adóhiány biztos elkerülése érdekében a számla kiállításának időpontjában befizette az ügylet áfáját (holott csak később vallotta). A problémát a másik oldalon az jelenti, hogy az adólevonási jog a törvény értelmében akkor keletkezik, amikor a fizetendő adót meg kell állapítani, azaz a számla befogadója ugyancsak halasztottan, a számlán feltüntetett teljesítési időpontban (azaz a fizetési esedékesség napján) élhet levonási jogával (feltételezve, hogy a számlát helyesen állították ki). A teljesítés időpontján az sem változtat, ha az ellenérték megfizetése az esedékesség lejártát megelőzően megtörténik. A fentiekben részletezettekkel ellentétben a teljesítési időpont megállapítása során a jelenleg hivatalos álláspont figyelembe veszi, hogy a szállítmányozó szolgáltatása nem merül ki egy fuvarozási szolgáltatás közvetítésében, hiszen tevékenysége más típusú szerződések megkötésére is kiterjed, így azt a szállítmányozó mint komplex szolgáltatás-csomagot nyújtja a megrendelőjének. Azaz a szolgáltatásról kiállított számla teljesítési időpontja ez esetben az a nap, melyen valamennyi, a szállítmányozással kapcsolatos kötelezettségét teljesítette. Ezen értelmezés teljes egészében megfelel az új Áfa tv teljesítési időpontot meghatározó főszabályának, mely szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó tényállás (teljes egészében) megvalósul. 5. Kérdés: Hogyan számlázandó a romániai vállalkozás szállítóeszközén belföldön végzett javítási-szerelési munka? 5. Válasz: Régiónkban a külföldre - s leggyakrabban Romániába irányuló - személy- és teherforgalomhoz kapcsolódóan ismétlődően felmerülő problémát jelent a külföldi személyszállító/fuvarozó által a szállítójárművekkel összefüggésben Magyarországon igénybe vett javítási-szerelési munka megítélése. Ebben az esetben az Áfa tv. 42. -ában meghatározott terméken végzett munka történik, melynek teljesítési helye főszabályként a munkavégzés tényleges helye, közösségi megrendelő esetén pedig a megrendelőt nyilvántartásba vevő tagállam területe (42. és 45. (1) bek.). Egyedül azon törvényi kitétel hordoz magában bizonytalanságot, amely előírja, hogy a szabály alkalmazhatóságának feltétele, hogy a terméket, melyen a munkát végzik, küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák belföldről. Jelenleg még érzékelhető jogbizonytalanság ezen a területen (az egyes szakszervizek eltérő gyakorlatot folytatnak). Álláspontunk szerint a fenti kitétel szűken értelmezendő; s azt a kívánalmat írja elő, hogy megjavított termék tényleges használatára belföldön ne kerüljön sor. A javítás tehát azért nem képezi a magyar általános forgalmi adó tárgyát, mivel annak eredménye (a megjavított termék) egy másik állam forgalmi viszonyainak fogja a részét képezni. A küldeménykénti feladás illetve az elfuvarozás a saját lábán távozó fuvareszköz esetében nem teljesül, mivel ilyenkor a szolgáltatás eredménye nem hagyja el az ország területét, a megjavított fuvareszközt már Magyarországon gazdasági tevékenység végzéshez felhasználják. Így a 6
belföldi javítóüzemnek belföldi áfa felszámításával kell a javítási költségeket (ideértve az esetlegesen értékesített, javításhoz szükséges anyagokat, alkatrészeket is) számláznia. A belföldön nem letelepedett adóalanyt az ilyen ügyletek alkalmával áthárított adó következtében megillető adó-visszatéríttetési jogról lásd az 1. kérdés alatt leírtakat. 6. Kérdés: Hogyan adóznak a belföldi adóalanyok közt fennálló szerződés alapján, de romániai fekvésű ingatlanon végzett szolgáltatások? 6. Válasz: A határon átnyúló szolgáltatások teljesítési helyének megállapításában önálló és gyakran visszatérő problémakör, hogy hogyan minősíthetőek azon ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások, melyeket Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany Románia területén fekvő ingatlanokhoz kapcsolódóan, ugyancsak Magyarországon nyilvántartásba vett alvállalkozó igénybe vételével teljesít. Megjegyzés: Az Áfa. tv szerint az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások. A kérdés teljesen hasonló módon felvethető mindazon esetekben, amikor az Áfa tv. azt a helyet tekinti a teljesítés helyének, ahol a szolgáltatást ténylegesen végzik, ha ez adott esetben Románia területe. Ilyenek az Áfa tv. 42. -ában felsorolt szolgáltatások, pl.: terméken végzett munka, külföldön nyújtott oktatási, kulturális szolgáltatások, szakértői értékelés stb. Az ilyen ügyletek ugyanis az Áfa tv. teljesítési helyet meghatározó szabályai szerint a törvény területi hatályán kívül esőnek számítanak, függetlenül attól, hogy a teljesítés két belföldi adóalany közt történik. Adókötelezettséget tehát sem az alvállalkozónak belföldön, sem szolgáltatásimport címén a fővállalkozónak Romániában nem kell teljesítenie (kivéve mégis, ha a fővállalkozó egyéb okból Romániában nyilvántartásba vett adóalany, s ott adószámmal rendelkezik). Kérdés, hogy ebben az esetben ki és mely tagállamban fizeti az áfát, hiszen az ügylet egyébként adóköteles. A szolgáltatásnyújtás főszabálya szerint az adót a szolgáltatás nyújtója fizeti (megjegyzés: az Áfa tv. 142. -a szerinti fordított adózás, mely egyébként éppen az ingatlanokhoz kötődő építési-szerelési szolgáltatások esetében érvényesül, nem alkalmazható olyan ügyletekben, amelyre a magyar Áfa tv. területi hatálya nem terjed ki). Az ügylettel kapcsolatos áfa-bevétel az ingatlan fekvése miatt a román államot illeti meg, melynek érvényesítése érdekében a román adójogszabályok - a magyar jogszabályokhoz hasonlóan - előírják azon adózók adóalanykénti bejelentkezését, melyek Románia területén gazdasági tevékenységet végeznek. A magyar Áfa tv. lehetővé teszi, hogy az alvállalkozó a beszerzései áfáját ebben az esetben is levonásba helyezze a magyar Áfa-bevallásában, hiszen a törvény 121. a) pontja értelmében az adóalanyt levonási jog illeti meg abban akkor is, ha a terméket olyan szolgáltatásnyújtása érdekében használja fel, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne. Az előzetesen (román adómértékkel) felszámított áfa visszaigénylésére a fővállalkozónak két lehetőség áll a rendelkezésére: az egyik az adóalanyként történő bejelentkezés, a hiszen a román adómértékkel meghatározott áfa nem hozható haza Magyarországra mint levonható áfa, az nem állítható szembe a magyar fizetendő áfával; romániai adóalanyként azonban - az ottani szabályok alapján - visszaigényelhető. Alternatívaként itt is a román adóhatóságnak a belföldön nem letelepedett adóalanyok részére teljesített adó-visszatérítésére irányuló eljárása áll a rendelkezésére, mellyel kapcsolatban szintén lásd a cikk elején leírtakat. Fordított esetben a belföldi ingatlanhoz kapcsolódóan teljesített, és belföldön adóköteles szolgáltatások adóztatásához a szolgáltatás nyújtójának belföldön rendelkeznie kell a belföldön adóköteles tevékenység folytatására jogosító adószámmal. 7
Megjegyzés: az áfa-fizetés kérdését a szabályozás nem oldja meg teljesen: továbbra is kérdés ugyanis, hogy a hogyan kerülnek a román adóhatóság látókörébe az ilyen ügyletek, amikor az ügyletben érintett magyar adóalanyokat a román adóhatóság - de facto - nem ellenőrzi A 6. pont alatt megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatosan Tájékoztatási Osztályunk által kiadott szóbeli és írásbeli tájékoztatások az Art. 1. (5) bekezdését is figyelembe véve a magyar adótörvények és a magyar adóhatóság felé teljesítendő adókötelezettség megítélésére szorítkoznak, és nem terjednek ki a Romániában teljesítendő bejelentkezés és áfa-fizetés mikéntjére, melynek értelmezésére a román adóhatóság jogosult. Kívánatos azonban az olyan ügyletek bonyolítóinak, melyek teljesítési helye az ingatlan fekvéséhez igazodóan külföld, előzetesen tájékozódniuk az érintett állam adóhatóságánál adókötelezettségük teljesítése érdekében. * * * 8