Útmutató a szülõknek
A hallássérült gyermekek intézményes óvodai, iskolai elhelyezésére szegregáltan (a hallássérült gyermekek számára létrehozott speciális intézményekben), illetve integráltan (a többi gyermekkel együtt, a lakóhelyi többségi intézményekben) kerülhet sor. Bár korábban a hallássérült gyermekek oktatásnevelésében az elõbbi, szegregált út volt a döntõen jellemzõ, napjainkban már több száz hallássérült gyermek jár integráltan óvodába, iskolába, s ez a szám ahogyan erre a külföldi statisztikák alapján számíthatunk a jövõben gyarapodni fog. Minden kisgyermekes család életében komoly döntés az elsõ óvoda, iskola kiválasztása, annál inkább igaz ez azokra a családokra, amelyeknek egy hallássérült gyermek elhelyezésérõl kell dönteniük. Optimális esetben az óvodáskort megelõzõen a hallássérült gyermek nem járt bölcsõdébe, hanem irányított családi nevelésben, korai fejlesztésben vett részt. Elõfordulhat az is, hogy a gyermek járt bölcsõdébe, ahol az integrált bölcsõdei elhelyezés mellett gyógypedagógiai segítségnyújtásban is részesült. Sajnos vannak olyan esetek is amikor a hallássérült gyermek az óvodáskort megelõzõen nem részesül korai segítségnyújtásban. A hallássérült gyermek óvodai elhelyezésekor hatványozottan kerül elõtérbe az a kérdés, hogy milyen módon biztosítható a gyermek optimális fejlõdése, melyik döntés eredményeképpen érhetõ el az, hogy a gyermekbõl majd a lehetõ legteljesebb életet élõ felnõtt váljék. A gyermek korábbi életútjának jellemzõi is befolyásolják a választást, csakúgy, mint a család helyzete, motivációi, teherbíró képessége. Szerencsés esetben Önök nincsenek magukra hagyva, amikor a hallássérült gyermek életét befolyásoló döntést meghozzák, hiszen segíti Önöket a gyermeket jól ismerõ gyógypedagógus, audiológus, vagy más szakember. Sajnos azonban ez nincs mindig így. Megalapozott döntést hozni csak abban a helyzetben lehet, ha ismerik a szóba jöhetõ lehetõségeket. Ismerik a választható oktatási nevelési intézmények jellegzetességeit, mérlegelik saját elképzeléseik és ezen intézmények egymásnak való megfelelését, s mindezt hozzáillesztik a saját gyermekük személyiségére, erõsebb és gyengébb képességeire vonatkozó tudáshoz. A hallássérültek integrált nevelésével kapcsolatos legfontosabb információk közreadásával ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani, hogy biztosítsuk az optimális választáshoz szükséges információk egy részét, mégpedig éppen azt a részt, mely az integrált nevelésre vonatkozik, s amely eddig viszonylagos újszerûsége miatt nehezebben volt hozzáférhetõ a szülõk számára. Mindezzel szeretnénk megkönnyíteni a szülõk döntését. Arra buzdítjuk Önöket, hogy ismerjék meg alaposan mindkét lehetõséget, hiszen így tudják döntésüket kellõen megalapozni. Ajánljuk, hogy a döntést megelõzõen 57
látogassák meg a szóba jöhetõ intézményeket, beleértve a hallássérültek lakóhelyhez legközelebb esõ speciális intézményét is (az intézmények címjegyzékét az Önök által ugyancsak kézhez kapott Bevezetõ füzet tartalmazza). Mi a hallássérült kisgyermek integrált nevelésének várható elõnyei? 1. A halló gyermekközösség a hallássérült gyermek számára elsõsorban a hangos beszéd, a gazdag nyelvi környezet állandó jelenlétét biztosítja, mely optimális alap ahhoz, hogy az ezzel a lehetõséggel élni tudó hallássérült gyermek beszédfejlõdése erõsödjék, s tovább fejlõdjék. Mivel a halló kortársakkal és a pedagógusokkal való kommunikáció csak a nyelv használatával valósulhat meg, ez a tény arra sarkallja a hallássérült gyermeket hogy gondolatait nyelvi formába öntve fogalmazza meg, s mind tökéletesebb legyen e nyelvhasználat. A halló társak nyújtotta jó beszédpélda további elõmozdítója a beszéd fejlõdésének. 2. A speciális nevelési szükségleteket nem mutató gyermekek közössége a hallássérült gyermek számára normális magatartásmintákat közvetít, megakadályozza, hogy siketes jellegzetességek alakuljanak ki (pl. a társak megrángatása, ahelyett, hogy szólna hozzájuk), önfegyelemre, nagyobb önállóságra, gyorsabb munkatempóra szoktatja a mindennek átvételére alkalmas gyermeket. 3. Az integrált nevelés nyomán reálisabb énkép, reálisabb önértékelés alakul ki, a gyermek egy természetes mezõnyben gyõzõdhet meg erõs és gyenge oldalairól. Ez egyben húzóerõt is jelenthet számára, azt a késztetést, hogy minél inkább törekedjen megfelelni a magasabb követelményeknek. 4. Az integrált nevelés további elõnyeként említhetõ, hogy az intézményes nevelés a lakóhelyen valósul meg, ezáltal elkerülhetõ, hogy a gyermek diákotthonban, a családtól távol töltse hétköznapjait. (Magyarországon a hallássérült gyermekek számára nyolc speciális intézmény mûködik: Budapesten kettõ, illetve Vácott, Kaposváron, Szegeden, Egerben, Debrecenben és Sopronban egy-egy. A speciális intézménybe kerülés a nagy távolság miatt sok esetben a hetes diákotthoni elhelyezést vonja maga után.) Az integrált neveléssel a hallássérült gyermek nem szakad ki sem a családból, sem az ép gyermekek, a lakóhelyi kortársak kapcsolatrendszerébõl, mely baráti, ismerõsi kapcsolatok végig kísérhetik egész életútján. 5. Az integrált neveléssel megjelenõ magasabb elvárások, melyek mind a gyermektõl, mind a környezettõl többlet energia ráfordítást igényelnek azáltal váltják be a hozzájuk fûzött reményeket, hogy az integrált körülmények között nevelkedõ gyermek társadalmi beilleszkedési nehézségei minimálisra csökkenhetnek, illetve eltûnhetnek, mivel a gyermek e beilleszkedési folyamatot már a gyermekkor éveitõl kezdve gyakorolta, átélte. 58
Mindezen elõnyök érvényesüléséhez arra van szükség, hogy az integrált nevelés megfontolt, körültekintõ döntés eredményeként kezdõdjön el, s mindvégig ez jellemezze a kivitelezést is. Mikor problémás az integráció? Általában nem javasolható az integrált nevelés azokban az esetekben, amelyekben a hallássérült gyermeknek a hallássérüléshez társultan más problémája is van (pl. valamilyen tanulási zavar mutatkozik, nagyon figyelmetlen), hiszen az összetett speciális nevelési szükségletek kielégítésére a speciális intézmények jobban felkészültek. Nem hozza meg a várt elõnyöket az integrált nevelés akkor sem, amikor csak formálisan valósul meg. A hallókkal együttes oktatás-nevelés azáltal válhat formálissá, hogy a gyermek egyéni szükségleteit a fogadó többségi intézményben nem veszik figyelembe, illetve nem kapja meg a számára szükséges gyógypedagógiai segítségnyújtást sem. Ha a gyermek kevéssé képes lépést tartani a halló gyermekekkel, s nem kapja meg a haladásához szükséges segítséget, akkor lemaradhat a tanulásban, elszigetelõdhet társaitól. E kedvezõtlen jelenségek a gyermek közérzetére, személyiségére is negatívan hathatnak. A gyermek esetleg bezárkózik, vagy éppen rossz viselkedésével akarja magára vonni a figyelmet. A probléma sok esetben abból adódik, hogy az intézmény nem kellõen nyitott a speciális problémával érkezõ gyermekek ellátására, illetve nem is tudja, hogy a vállalt feladat tulajdonképpen milyen konkrét gyakorlati tennivalókkal jár. Lehet, hogy a fogadó pedagógus hozzáállása nem megfelelõ, s ez befolyással van az egész csoport, osztály légkörére. Az is elõfordulhat, hogy a gyermek személyisége, nyelvi szintje, beszédtanulékonysága hosszabb távon sem képes megütni azt a szintet, hogy profitálni tudjon a halló közösség által biztosított elõnyökbõl. Gondot okozhat a szülõ túlzott elfoglaltsága is, aki azt gondolja, hogy az iskolai elhelyezés magától megold minden nehézséget. A fenti problémák megoldása más és más lehet: felmerülhet a többségi intézmény váltása, a gyógypedagógus tanár fokozott segítsége, és természetesen a speciális intézményben való elhelyezés is. A szülõk szerepe az integrációban Az integrált oktatás-nevelés választásával a szülõk felelõssége jelentõs mértékben nõ, különösen ha ezt összevetjük a hallássérültek valamely intézményében történõ elhelyezéssel. A hallássérültek speciális óvodáiba, iskoláiba járó gyermekek haladásáért az õket oktató-nevelõ gyógypedagógusok nagy mértékben vállalják a felelõsséget, ott tanulnak, házi feladataikat is ott készítik el. A szülõkre kevesebb teher hárul, ritkábban is látja gyermekét akkor, ha a hét öt napját a gyógypedagógiai intézményben tölti. 59
Integrált nevelés esetén a hallássérült gyermek optimális fejlõdéséért a gyermeket tanító pedagógus és a szülõk együttesen vállalják a felelõsséget, a gyermek többnyire nem részesül a mindennapos gyógypedagógiai kontrollban. Optimális esetben a rendelkezésre álló gyógypedagógus segítheti mind a szülõket, mind a pedagógust a fejlõdés regisztrálásában, a pedagógiai módszereknek és anyagoknak a gyermekhez igazításában, azonban ez a mindennapos munkához inkább útmutatásul szolgál, azt nem végzi el a szülõk, és a pedagógus helyett. Miben jelenik meg a szülõk fokozott szerepvállalása? Elsõsorban az óvodával / iskolával való szoros kapcsolattartásban, illetve a gyermeknek biztosított rendszeres tanulási segítségnyújtásban. Az integrált nevelés kezdetén, illetve felsõ tagozatra, új intézménybe kerülésnél a kapcsolattartás napi jellegû kell, hogy legyen, de ezen túl is szükséges az átlagosnál nagyobb gyakoriság. Ugyanez vonatkozik a tanulási segítségnyújtásra is. Igen fontos, hogy a szülõk nap, mint nap megismerjék az óvodai, iskolai történéseket, a foglalkozások, órák anyagait, illetve azt, hogy hallássérült gyermeküknek milyen kiegészítõ foglalkozásra, tanulásra van szükségük ahhoz, hogy a többi gyermekkel egyenrangúan tudjanak részt venni az óvoda, iskola életében. Természetesen a hallássérült gyermek önállósodásával a napi kapcsolattartás, tanulás ritkulhat, azonban a fokozott igény a szülõi gondoskodásra az intézményes nevelés végéig megmarad. A szülõknek feltétlenül mérlegelniük kell, hogy tudják-e, akarják-e vállalni a megnövekedett, ám nem hiábavaló feladatokat. Ennek jelentõsége az integrált nevelés választása során legalább akkora, mint a felsorolandó többi tényezõé, mivel a sikeres integráció egyik kulcsát a szülõk jelentik. A gyermekkel foglalkozó gyógypedagógus, illetve olyan sorstárs szülõk, akik saját integrált hallássérült gyermekükkel már jó eredményeket értek el, komoly segítséget nyújthatnak a szülõknek a gyermekkel való foglalkozás feladataiban. A Szülõk a Hallássérült Gyermekekért Egyesület és Alapítvány (1221. Bp. Gerinc u. 116.) összejövetelein közreadott szülõi tapasztalatok, illetve tanácsok is eredményesebbé tehetik az integrált gyermekkel való szülõi foglalkozást. A gyógypedagógus szerepe az integrációban Amint az már a fentiekbõl is kitûnik, az integrált nevelés során a gyógypedagógus feladatköre is jelentõsen megváltozik. Szerepe nem korlátozódhat pusztán a hallássérült gyermekkel való foglalkozásra, hanem kiterjed a fogadó intézmény kiválasztására, a fogadó pedagógusok felkészítésére és folyamatos segítésére, valamint a szülõknek szóló tanácsadásra. A gyermeknek nyújtott gyógypedagógiai segítség mértékét a hallássérült gyermek aktuális szükségletei kell, hogy meghatározzák. Ezek a szükségletek nagyon eltérõek lehetnek. Szükség lehet 60
arra, hogy a gyógypedagógus heti rendszerességgel foglalkozzon a gyermekkel, ugyanakkor elégségesnek bizonyulhat az indítás után a havi konzultáció is a gyermek óvodapedagógusával, iskolai pedagógusaival, a felzárkóztató, korrepetáló foglalkozást végzõ pedagógussal, illetve a szülõkkel. Az igény a gyógypedagógiai segítségnyújtásra bármikor megváltozhat, vagyis szükségessé válhat a korábbi ritkább alkalmakról áttérni a rendszeres gyógypedagógiai megsegítésre és viszont. Ezért is fontos, hogy az integrált nevelés megvalósítása során a hallássérült gyermek, a szülõk és a fogadó pedagógusok ne nélkülözzék a gyógypedagógus segítõ közremûködését. A szülõi odafigyelés ugyanakkor minden esetben kiemelt szerepet kap, s a szülõi segítségnyújtás mennyiségére és minõségére is változó igény mutatkozhat. Olykor a szülõk odaadó munkája helyettesítheti a közvetlen gyógypedagógiai foglalkozást, különösen azokban az esetekben, amikor a szülõk a gyermekkel együtt több éven át részt vettek ún. korai fejlesztésben, tanácsadásban. Elõfordulhat, hogy a szülõnek nehézségei támadnak a gyermekkel való foglalkozás során. Akár módszertani, akár érzelmi természetû (pl. a teljesítménykényszer miatt a szülõ-gyermek kapcsolat átmeneti megromlása, a gyermek dacossága, ellenkezése a napi tanulás során, stb.) a probléma a gyógypedagógus, illetve más szakember (pl. pszichológus) segítségére van szükség. A fogadó intézmény kiválasztása Akár óvodai elhelyezésre, akár a fogadó általános iskola kiválasztására kerül sor, a szóba jöhetõ intézmények feltérképezése megelõzi az integrált nevelés mellett szóló döntést. Optimális esetben a gyógypedagógusnak és a szülõknek az intézmények igazgatóival és pedagógusaival beszélgetve kell megtalálniuk azt az intézményt, mely fogadókésznek mutatkozik a hallássérült gyermek felvételére. Gyógypedagógus hiányában a szülõ egyedül marad a fogadó intézmény megtalálásában. A továbbiakban ehhez szeretnénk néhány támpontot nyújtani. Általában mindig lehet vállalkozó intézményt találni, bár lehet, hogy ez nem a lakóhelyhez legközelebbi, vagy nem az, ahová a hallássérült gyermek testvére is jár. Ez utóbbi is lényeges szempont lehet, de sokkal fontosabb ennél a fogadó intézmény minõsége. A fogadásba való beleegyezés csak az elsõ lépés. A vállalás önmagában még nem garantálja az integráció sikerét. Amennyiben a szülõk találtak fogadó intézményt, jó, ha ezen óvoda vagy iskola pedagógusa már a felvétel elõtt megismerkedik a hallássérült gyermekkel, elbeszélget vele, hiszen így a fogadó szándék mellett valódi ismeret birtokába jut a gyermekrõl, illetve a vállalt feladatról. Az intézmény kiválasztásában segítséget nyújthat, ha a pedagógus lehetõséget biztosít arra, hogy nyílt napon, egy-egy foglalkozáson, tanítási órán a szülõ megfigyelhesse õt a csoporttal/osztállyal való munka közben. Ez sok információt ad arról, hogy milyen a pedagógus stílusa, személyisége, hogyan oldja meg a felmerülõ problémákat, konfliktusokat. 61
Az alábbi tényezõk mérlegelése segítséget nyújthat az optimális intézmény megtalálásához: mekkora a fogadó csoport/osztály létszáma? (A túl nagy csoport/osztály létszám a pedagógus túlzott terhelése miatt esetleg nem kedvez még egy speciális figyelmet igénylõ gyermek optimális ellátásának.) Evvel összefüggésben arról is érdemes tájékozódni, hogy a fogadó intézmény számításba tudja-e venni a törvény által biztosított osztálylétszám csökkentõ lehetõséget (lásd bevezetõ). van-e más speciális nevelési szükségletû tanuló is a csoportban, osztályban (pl. súlyos magatartás zavart mutató, diszlexiás, mozgásban akadályozott)? Általában nem elõnyös, ha két speciális nevelési szükségletû gyermeknél több jár ugyanabba a csoportba / osztályba, mivel ez megterhelõ lehet a pedagógus és a csoport számára is. a fogadó pedagógusnak volt-e korábban tapasztalata speciális nevelési szükségletû, esetleg hallássérült gyermekkel? Ha a pedagógus már tanított korábban valamilyen speciális problémával rendelkezõ gyermeket, akkor nagy valószínûséggel ismét vállalkozik ilyen feladatra. Személyisége feltételezhetõen elfogadó, s van gyakorlata abban, hogy a gyermekek egyéni szükségleteit figyelembe véve szervezze meg az oktató-nevelõ munkát. járt-e az intézménybe korábban, illetve aktuálisan más speciális nevelési szükségletû gyermek? A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az intézmények, amelyek már sikeres integrációs tapasztalatok birtokában vannak, szívesen vállalkoznak ismételten egy speciális nevelési szükségletû gyermek fogadására. mennyire tekinti hangsúlyosnak az intézmény oktató-nevelõ munkája során az egyéni bánásmódot, illetve azt, hogy minden gyermeket a saját fejlõdése alapján kell megítélni? A bevezetõben részletesen ismertetésre kerülõ differenciálás, a minden gyermek saját tanulási sajátosságainak figyelembe vétele kedvezõ feltételeket teremt a hallássérült gyermek fogadásához, illetve sikeres haladásához. (Errõl csak az ún. nyílt napokon, illetve a már oda járó gyermekek szüleivel beszélgetve gyõzõdhetnek meg.) mennyire kész az intézmény vezetése, illetve a fogadó pedagógus együttmûködni a gyermek gyógypedagógusával? hozzáférhetõ-e a törvényben is biztosított ún. rehabilitációs foglalkozás valamely formája (pl. külön fejlesztés az intézmény logopédusa, fejlesztõ pedagógusa által)? Számos esetben a hallássérült gyermeknek nyújtott segítség megnyugtató formája, ha a gyermek (egyik) pedagógusa foglalkozik külön is a gyermekkel, aki idõnként konzultál errõl a gyógypedagógussal. Fontos annak tisztázása, hogy a gyermek gyógypedagógiai segítését természetesen a gyermek szükségleteinek figyelembe vételével ki, milyen gyakorisággal látja majd el, illetve, hogy a hallássérült gyermek után járó emelt 62
összegû normatív támogatást (lásd bevezetõ) tudja-e ezekre a rehabilitációs foglakozásokra fordítani a fogadó intézmény. a szülõknek hasznos tájékozódniuk (más szülõktõl, pedagógustól) arról, hogy a gyermek leendõ óvodapedagógusa, pedagógusa milyen mértékben szokott együttmûködni a szülõkkel. Amennyiben az intézmény fogadókésznek mutatkozik a hallássérült gyermek felvételére, s a szülõk is kedvezõnek ítélik meg a lehetõségeket megkezdõdhet az integrációra való konkrét felkészülés-felkészítés. Ezzel egyidõben kell a hallássérült gyermek szüleinek, illetve az õket segítõ gyógypedagógusnak a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság (Budapest, 1147 Cinkotai út 125-137. tel.: 251-93-42) vizsgálatát kezdeményezniük. Az ide történõ utazás ingyenes. (A lakóhelyen a gyermek háziorvosa által kiadott igazolás alapján kapja a szülõ az ingyenes vasúti, illetve buszjegyet, majd a hazautazáshoz a Szakértõi Bizottság adja ki az ingyenességet igazoló nyomtatványt.) A gyermek vizsgálata, illetve az ennek alapján készített integrációt ajánló hivatalos szakértõi javaslat szükséges ahhoz, hogy a hallássérült gyermek, illetve a fogadó intézmény megkapja mindazokat a speciális nevelési szükségletû tanulók után járó kedvezményeket, melyeket a bevezetõben részletesen kifejtésre kerülõ törvény biztosít. Itt jegyezzük meg, hogy a fentiekben vázolt úttól eltérõ is lehet az integráció elõkészítõ szakasza. Lehet, hogy Önök valamely szerv javaslatára elsõ lépésként a Hallássérültek Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságát keresik fel, s a bizottság az elsõdlegesen szóba jöhetõ alternatívaként a gyermek számára az integrációt javasolja. Ezt követi majd a megfelelõ intézmény kiválasztása. Az integrált nevelés melletti döntést, a fogadó intézmény kiválasztását az integrációban résztvevõk felkészítése követi. Kiket érint a felkészülés felkészítés? Elsõsorban a fogadó intézmény pedagógusá(ai)t, az intézmény más dolgozóit, a csoport-, illetve osztálytársakat, esetleg ezek szüleit, végül magát a hallássérült gyermeket. Az elõkészítõ tevékenység minden bevont szereplõ esetében más mélységben de ugyanarról szól: információkat biztosítani a hallássérült gyermekrõl, illetve a hallássérülésnek a magatartásra, tanulásra gyakorolt hatásairól. Az elõkészítés segít a fogadó közösségeknek a hallássérült gyermek viselkedésének helyes értékelésében, s ez kedvezõ alapot biztosít a beilleszkedéshez. Amennyiben a hallássérült gyermek kapcsolatban áll gyógypedagógussal, úgy az elõkészítést gyógypedagógus végezze. Ennek hiányában azt javasoljuk Önöknek, hogy a fogadó pedagógust Önök lássák el a szükséges tudnivalókkal, a pedagógus kollégák, szülõk, gyermekek tájékoztatását pedig bízzák rá. Ez a legtöbb esetben sikeresnek bizonyul. A tájékoztatás legegyszerûbb formája, ha 63
megkérjük a gyermek leendõ pedagógusát, hogy olvassa el a hallássérültek integrációjáról szóló valamely kiadványt. (A legfontosabb kiadványokat a szakirodalom jegyzékben feltüntettük.) Az olvasottakról azután Önök, illetve a gyógypedagógus beszélgetést kezdeményezhetnek. A pedagógus elõkészítésének természetesen csak a legszükségesebb információkra kell szorítkoznia. Ezek ahhoz szükségesek, hogy el tudja kezdeni a hallássérült gyermekkel való foglalkozást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hirtelen, egy alkalommal adott nagy mennyiségû információ kevésbé hatékony módja a pedagógusok segítésének, mivel egyrészt riasztólag hathat, másrészt a pedagógus elõzetes tapasztalatok hiányában nem tud mindegyikre figyelmet fordítani. Hatékonyabb, ha a gyógypedagógus, illetve a szülõk már a munka megkezdése után rövid idõvel ismét és ismét felkeresik a pedagógust, hiszen így lehetõség nyílik arra, hogy a gyakorlati munka során felmerült problémákra közösen találják meg a megoldást. A pedagógus segítése az integrációban dolgozó gyógypedagógus egyik kulcsfeladata. Jelentõsége szinte nagyobb, mint a hallássérülttel való konkrét foglalkozás, hiszen a pedagógus az, aki a mindennapok sikereit és nehézségeit átéli a hallássérült gyermekkel. Milyen tudnivalókról essen szó? A pedagógusnak elsõsorban azt kell elmondani, hogy a gyermek mit és milyen körülmények között hall meg a hozzá intézett beszédbõl, illetve mit nem, valamint hogy a hallássérülése milyen módon befolyásolja a viselkedését, a tanulást. A pedagógusnak azt is tudnia kell, hogy mire legyen tekintettel a hallássérült gyermekkel való foglalkozás során, illetve mi az, amiben ugyanúgy foglalkozhat vele, mint nem hallássérült társaival. A pedagógus számára a legfontosabb információ, hogy a hallássérülés elsõdlegesen a beszéd megtanulására hat ki. A hallássérült gyermek a hallássérülés súlyosságától függõen a beszédet halkabban hallja, torzabban hallja, vagy alig hallja, még akkor is, ha hallókészüléket visel. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert gyakran él a téves elképzelés, hogy a hallókészülékkel kompenzált hallássérülés akárcsak a szemüveget viselõk esetében már semmiféle problémát nem jelent. A pedagógusok a gyermekkel akkor tudnak optimálisan foglalkozni, ha tisztában vannak azzal, hogy a gyermek milyen hangerejû közlést milyen távolságból hall meg. (Pl. ki lehet próbálni, hogy ha a gyerek háttal áll a pedagógusnak, akkor meghallja-e a halk hangerejû közlést, vagy csak a hangosabbat. Növelni lehet a hallássérült gyermektõl való távolságot, s ekkor megfigyelni, hogy milyen mértékû hangerõ növelésre van szükség a meghalláshoz.) A pedagógusokat biztosítanunk kell arról, hogy a hallókészülékkel felerõsített hallásra támaszkodva a gyermek meg tudja tanulni a beszédet, de ennek üteme lassúbb, mint a halló gyermekek esetében. Az óvodáskorú hallássérült gyermekek beszédszintje akár 2-3 évvel is elmaradhat a halló gyermekekétõl, az 64
elmaradás mértéke függ a hallássérülés súlyosságától, a hallókészülékkel történõ ellátás idejétõl, illetve attól, hogy a gyermek mely idõponttól részesült korai gyógypedagógiai fejlesztésben. A pedagógusoknak tudniuk kell, hogy a hallássérült gyermekek a halláson kívül a szájról olvasást is felhasználják a beszédértés segítésére, s ennek mértéke gyermekenként változó. A gyógypedagógusnak, illetve a szülõknek fel kell hívniuk a pedagógus figyelmét arra, hogy a gyermek milyen mértékben támaszkodik a szájról olvasásra, s hogy hogyan helyezkedjen el a hallássérült gyermekkel való kommunikáció során az információk minél teljesebb körû biztosítása érdekében. A szájról olvasás megkönnyítése azáltal lehetséges, ha a pedagógus minden fontosabb közlésnél a hallássérült gyermek felé fordul. További segítséget jelent a természetes artikuláció, a normális beszédtempó. Téves hiedelem, hogy a hallássérült gyermek könnyebben érti a beszédet, ha az nagyon tagolt, lassú, az artikuláció eltúlzott. Elõnyös a szájról olvasás szempontjából az is, ha a pedagógus nem járkál beszéd közben, nem beszél miközben a táblára ír, ill. tudomásul veszi, hogy ilyenkor a hallássérült gyermek hallásfokától függõen alig vagy nem tudja, hogy mit mondott. A szájról olvasást nehezítheti a pedagógus arcába hulló haj, valamint az, ha a száját véletlenül eltakarja pl. a tankönyvvel. Ha sikerül a pedagógussal megértetnünk, hogy a halló ember is a szájról olvasást hívja önkéntelenül is segítségül, amikor zajos teremben kell valakit megértenie, akkor biztosan megpróbál figyelemmel lenni a felsoroltakra. Készítsük fel arra is a pedagógust, hogy milyen mértékû elmaradás tapasztalható a hallássérült gyermek szókincsében. Ennek nagy jelentõsége van a gyermekeknek mesélt szövegek, olvasmányok, illetve az utasítások megértésében, valamint a gyermek beszéd-megnyilvánulásainak kapcsán is. A pedagógusnak tudnia kell, hogy a gyermek a számára ismeretlen fogalmakat sokszor maga is kikövetkezteti, azonban meg kell gyõzõdnie arról, hogy megértette-e legalább a lényegesebb közléseket. Abban biztos lehet a pedagógus, hogy ha olyan szavak fordulnak elõ, melyeket sok halló gyermek is csak bizonytalanul vagy nem ismer, akkor a hallássérült szinte bizonyosan nincs tisztában vele, de sokszor olyan szavakkal is problémája van, melyek a köznapi szókincsnek részei. Az ismeretlen fogalmak tisztázásában fõként a szülõk és a gyermek gyógypedagógusa lehet a pedagógus segítségére. A fejlõdés évrõl évre érezhetõ lesz a jól fejlõdõ gyermekeknél. A hallássérülés kihatásaként grammatikai hibák is jellemezhetik a hallássérült gyermekek beszédét. Erre fõképp az iskolai integráció során kell figyelemmel lenni, hiszen ezek mind a szóbeli, mind az írásbeli közlés színvonalát ronthatják. A pedagógusoknak ezeket figyelembe véve kell a gyermeket értékelni, ugyanakkor nem mondva le e hibák javításáról. Fontos ismeret a pedagógus számára, hogy a meglassúbbodott nyelvfejlõdésen túl a hallássérülés a gyermek beszédérthetõségét is érintheti. Elsõsorban a kiejtésbeli hibák tartoznak ide, melyek azoknál a beszédhangoknál jelennek 65
meg, melyeket a gyermek nem jól hall (leggyakrabban a sz, z, s, zs, c, cs hangok hiánya vagy hibás képzése fordul elõ. Mivel a gyermek számára gyenge a saját beszédérõl való visszajelzés, a beszéd dallamtalanabb, ritmustalanabb lehet. Ezek a hibák a hallókészülék használatával, illetve gyógypedagógiai segítséggel enyhíthetõk, kiküszöbölhetõk. A hallássérült gyermeket fogadó pedagógusnak elsõsorban tehát arról kell információt kapnia, hogy a gyermek aktuálisan milyen nyelvi szinten áll. Szükséges ismernie, hogy milyen mértékben képes információkat felvenni a hallása révén, s milyen mértékben támaszkodik a szájról olvasásra. Ennek ismeretében a kommunikációt úgy irányíthatja, hogy az a gyermek számára megfelelõ szintû, de fejlesztõ legyen, s biztosítani tudja a gyermek számára az optimális hallási és szájról olvasási feltételeket is. A hallókészülékkel kapcsolatos tájékoztatás is lényeges része a pedagógus informálásának, bár a hallókészülékek optimális mûködésének ellenõrzése elsõsorban a szülõk mindennapos feladata. Hasznos, ha a fogadó pedagógust is tájékoztatjuk a hallókészülékek mûködésérõl, kezelésérõl. Ennek azért van különös jelentõsége, mert a pedagógusok ahogy sokan mások is gyakran tartanak a számukra ismeretlen technikai eszközöktõl, s ezért nem szívesen nyúlnak hozzájuk, ha valami probléma adódik. A legfontosabb, amit a pedagógusnak tudnia kell, hogy a hallássérült gyermeknek állandóan viselnie kell a hallókészülékeket a megállapított erõsségi fokozatra beállítva. (Elõfordulhat, hogy a hangerõ-szabályozó eltekeredik, ezért jó, ha a fogadó pedagógus is ismeri a beállítást.) Ha a hallássérült gyermek még nem áll azon a szinten, hogy a hallókészülék rendellenességét jelezni tudja, kérjék meg a pedagógust, hogy rendszeresen ellenõrizze, be van-e kapcsolva a készülék. Mutassák meg a pedagógusnak a bekapcsoló gombot, s tanítsák meg arra, hogyan ellenõrizheti a mûködést. (A hallókészüléket kiveszi a gyerek fülébõl, füléhez teszi az illesztéket. A hallókészülék mûködésének jele az is, ha a készülék a gyermek fülébõl kivéve sípol.) Egyébként már az óvodás gyermek is tudja magától jelezni ha otthon megtanítják rá, hogy az elem kimerült, illetve gyengül a hallókészülék erõsítése. Ismerje meg a pedagógus, hogyan kell elemet cserélni a készülékben, s legyen tartalék elem a gyermek pedagógusánál is. Fel kell hívni a pedagógus figyelmét arra is, hogy mikor kell, és mikor nem kell kivenni a gyermek fülébõl a hallókészüléket. (Pl. tornaórán nem kell feltétlenül kivenni, ha az illeszték jól rögzíti a hallókészüléket a fülbe. Arra azonban vigyázzanak, hogy lehetõleg ne érje ütés a hallókészüléket. Az óvodai alvás során ugyanakkor tanácsos kivenni a hallókészüléket, mivel megnyomhatja a gyermek fülét. Ilyenkor kikapcsolt állapotban kell eltenni, majd felébredés után bekapcsolva visszahelyezni.) Jó, ha a pedagógus azzal is tisztában van, hogy a hallókészülékek a hasznos akusztikai jeleket (pl. a tanár hangja) és a zajokat, zörejeket egyaránt felerõsítik. Ez a hallássérült gyermek számára azzal jár, hogy pl. a közelebb lévõ padszomszéd kopogása az asztalon elnyomhatja a távolabbról jövõ tanári 66
magyarázatot. A hallókészülék tehát annál optimálisabban erõsít, minél közelebb van a beszélõ a hallássérült gyermekhez, illetve minél csendesebb a környezet. Ha a pedagógusok megismerik a hallókészülék erõsítésének jellemzõit, akkor jobban oda tudnak figyelni arra, hogy a hallássérült gyermek számára ideálisabb hallási körülményeket teremtsenek, illetve jobban elfogadják a megértési nehézségeket. Mivel a hallókészülékek optimális mûködése a hallássérült gyermek fejlõdésének alapját képezi, meg kell kérni a pedagógust, hogy feltétlenül jelezze, ha a készülék használata során valamilyen rendellenességet észlel. A szülõk és a pedagógus közötti napi kapcsolat azután lehetõvé teszi, hogy a hallókészülék hibájának kijavításáról a lehetõ legrövidebb idõn belül gondoskodjanak. Amennyiben a hallássérült gyermek adó-vevõ rendszerrel is rendelkezik el kell magyarázni a pedagógusnak, hogy mi a különbség a két eszköz alkalmazásában. Használata esetén a hallássérült gyermeken van a vevõ és a pedagóguson vagy esetleg a hosszabb ideig beszélõ osztálytárson az adó. Az adó-vevõ készülék nem erõsít jobban a gyermek hallókészülékénél, de kiemeli az adót viselõ személy hangját, és a környezeti zajokat nem, vagyis jobb hallási feltételeket teremt. Másik elõnye az, hogy leküzdi a távolságot, vagyis az adót viselõ személy a terem bármely pontján tartózkodhat, ugyanolyan jól hallható, mintha egészen közel volna. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógusok a kis kényelmetlenség ellenére szívesen használják az adó-vevõ készüléket, ha megértik, hogy milyen elõnyöket biztosít ez a hallássérült gyermek számára. Az adót használhatja a gyermeket tanító többi tanár, illetve az osztálytársak is. Az óvodai, vagy iskolai csoportos beszélgetéseknél például jelentõsen megkönnyítheti a hallássérült gyermek helyzetét az adó körbeadása (mindig a beszélõnél legyen). Az adó-vevõt természetesen nem kell állandóan hordani, csak akkor, amikor a pedagógus, vagy valamelyik gyerek hosszasan mesél, magyaráz. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a pedagógus kapcsolja ki az adó-vevõt, amikor más gyermekhez beszél, illetve kimegy a terembõl. Az adó-vevõ készülékekrõl a hallókészülék-forgalmazó cégek szolgálnak bõvebb információval. A készülékek széles körû elterjedését gátolja, hogy az áruk igen magas, s a társadalombiztosítás támogatását nem élvezik. A halló gyermekekkel történõ együttnevelés kezdetekor a gyermek gyógypedagógusa igyekszik tájékoztatni a fogadó intézmény dolgozóit, illetve a csoportba/osztályba járó gyermekeket is a hallássérült gyermek speciális nehézségeirõl, illetve ezek kezelésérõl. Gyógypedagógus hiányában a szülõk bízzák a pedagógusra az integrációban érintett többi szereplõ informálását. Különösen közel hozható a hallássérült gyermek problémája a gyerekekhez, ha a hallókészüléket megismertetik velük. Ha lehetõségük van megfogni, belehallgatni, akkor jobban bele tudják élni magukat társuk helyzetébe, s a készülék érdekessége, újdonsága is veszít jelentõségébõl. Ha a gyerekek tudják, hogy mire kell vigyázniuk a hallókészüléket viselõ gyermek esetében (pl. ne ráncigálják, ne dobják oda a 67
labdát, stb.), illetve van fogalmuk arról, hogy a hallókészülék meglehetõsen drága, jobban számíthatunk körültekintõ viselkedésükre. A hallókészülék bemutatásához hasonlóan az is könnyen érzékeltethetõ, hogy hallás nélkül, szájról olvasással mennyire nehéz a mondanivaló megértése, a figyelem fenntartása. Ehhez elég, ha a TV mûsorból egy rövid részletet mutatunk be, és a hangerõt fokozatosan lehalkítjuk. Az együttnevelés mind szélesebb körûvé válásával a csoportba/ osztályba járó gyermekek szüleinek tájékoztatása veszített jelentõségébõl. Korábban, amikor egyedi esetekként fordultak elõ speciális nevelési szükségletû gyermekek a többségi intézményekben, a szülõkben gyakran fogalmazódott meg az a félelem, hogy saját gyermekükre kevesebb figyelem jut a problémás gyerek csoportba / osztályba kerülésével. Napjainkban egyre természetesebb a többségi intézmények gyermekcsoportjainak sokfélesége, akár speciális nevelési szükségletû, idegen ajkú, akár halmozottan hátrányos helyzetû gyermekekrõl legyen is szó. Ennek ellenére célszerû, hogy a gyógypedagógus, ennek hiányában a pedagógus tájékoztassa az elsõ szülõi értekezlet alkalmával, esetleg még az elõzõ tanév végén a szülõket arról, hogy hallássérült gyermek is járni fog a csoportba/osztályba. A tájékoztatás révén a szülõk téves elképzeléseik helyett kellõ ismeretet kaphatnak a hallássérült gyermekrõl, s mindez közvetve erõsítheti a hallássérült gyermek beilleszkedését. A hallássérült gyermek felkészítése a hallókkal történõ együttnevelésre Azoknak a hallássérült gyermekeknek, akik intézményes nevelésük kezdetétõl integrációban vesznek részt általában kevéssé van szükségük elõkészítésre, hiszen a halló közösség a számukra természetes, el sem képzelik, hogy ez másként is lehetne. Nagyobb odafigyelés szükséges, ha a hallássérült gyermek speciális óvodából / iskolából kerül integrációba. A gyermeknek abban tud a szülõ, illetve a gyógypedagógus segítséget nyújtani, hogy másságát elfogadja, illetve felvértezõdjön azokkal a készségekkel, melyek megkönnyítik számára a halló közösségbe való beilleszkedést. Biztassák a hallássérült gyermeket, hogy merjen kommunikációt kezdeményezni, kérdezzen, ha valamit nem értett meg, ne bátortalanítsák el az elsõ nehézségek. Erõsítsék önbizalmát, hogy meg tudja állni a helyét a halló gyermekek között. A szülõknek és a gyógypedagógusnak nagy szerep jut azokban a helyzetekben, amikor a hallássérült gyermeket esetleg bántások, vélt vagy valós sérelmek érik. Ezeket az emberi kapcsolatok természetes velejáróiként kell elfogadni, amelyeket a hallássérült gyermeknek is meg kell tanulnia kezelni. Elõfordulhatnak olyan idõszakok az integráció során, amikor a hallássérült gyermek túlterheltnek, fáradtnak érezheti magát, esetleg kevesebb sikerélmény éri a megszokottnál. A legfontosabb feladat, hogy a pedagógussal együttmûködve átsegítsék õt ezeken a nehéz helyzeteken. 68
Az óvodai / iskolai integráció megkezdésével azokra a gyakorlati tennivalókra helyezõdik a hangsúly, melyek a hallássérült gyermek sikeres haladását elõsegíthetik. Ezek részben eltérnek aszerint, hogy a hallássérült gyermek halló óvodai, illetve iskolai elhelyezésérõl van-e szó. Az alábbiakban felsorolásra kerülõ tennivalók megkönnyítik a hallássérült gyermek haladását és beilleszkedését, tehát megvalósításukat az integrációt segítõ gyógypedagógusnak szorgalmaznia kell. Ha Önöknek, a szülõknek kell betölteniük a gyógypedagógus szerepkörét, nyerjék meg a gyermek pedagógusát az alábbiak figyelembe vételére. Gyakorlati teendõk, szervezési kérdések az óvodában A hallássérült gyermek számára a csoportos foglalkozásokon a félkör alakú ültetés a kedvezõ. A gyerek üljön közel az óvónõhöz, így jól hallja õt, illetve láthatja a félkörben elhelyezkedõ társait is. Tanulja meg minél hamarabb óvodástársai nevét a hallássérült gyermek. (Az óvodapedagógus könnyen ellenõrizheti, hogy hol tart a gyermek a nevek megtanulásában, ha pl. vele osztat ki valamit: Ezt add oda Katinak!, stb.) A még alacsony nyelvi szinten álló hallássérült kisgyermeket kezdetben nehéz bevonni a közös mesélésbe, beszélgetésbe, foglalkozásba. Ha a gyermek nem figyel, mással foglalkozik esetleg rendetlenkedik ennek feltételezhetõen az az oka, hogy nem érti a közlést. Segítséget jelenthet számára, ha sok vizuális szemléltetést (pl. meseképsor, rajz, tárgy, stb.) alkalmaz az óvónõ, illetve, ha az adott anyagot elõkészítésre már korábban odaadja a gyógypedagógusnak, szülõnek. Nagyon fontos, hogy a lehetõ legtöbb közös foglalkozásban részt tudjon venni a hallássérült kisgyermek. A hallássérült gyermek akkor lesz egyenrangú tagja az óvodai közösségnek, ha õ is kap feladatot (napos, tisztaságfelelõs, stb.), illetve ugyanúgy részt vehet az óvodai ünnepségekben, versenyekben. Meg lehet és kell találni azokat a területeket, ahol a hallássérült gyermek társaival egyenértékû teljesítményre képes, s arra is alkalmat kell találni, hogy megmutassa, ha valamiben kiemelkedõ. Az óvodapedagógus ösztönözheti a hallássérült gyermek beszédfejlõdését, ha azt az elvárást közvetíti felé, hogy szóbeli megnyilatkozásai fontosak számára. Amikor már jobban megismeri a hallássérült gyermeket, meg tudja állapítani, hogy a gyermek milyen szinten hall és beszél. Ebben a gyógypedagógus és/vagy a szülõ is segítségére lehet. Ha az óvodapedagógus a gyermek már elért nyelvi szintjét megerõsíti (ismétlés), hiányos közléseit kiegészíti (a közlés színvonalának emelése), és sokat beszél hozzá ugyanúgy, mint a halló gyerekekkel akkor biztosítja számára a fejlesztõ nyelvi környezetet. 69
Mindig gyõzõdjön meg arról az óvónõ, hogy a gyermek megértette az utasítást, illetve a mondanivaló lényegét. Ha a hallássérült gyermek nem érti meg elõször a közlést, akkor sokat segíthet a megismétlés, az átfogalmazás, a rá-, illetve bemutatás. Kirándulásokon, sétákon mivel a hallássérült gyermek egy bizonyos távolság után már nem hall javasolják az óvónõnek, hogy a gyermeket lehetõleg a maga közelében tartsa. Jó módszernek bizonyul a segítõ óvodástárs bevonása is, aki közvetíti a hallássérült gyermek számára az óvónõ utasításait, s figyel a hallássérült társára. A szülõk minden nap tájékozódjanak az óvodában történtekrõl. Ez azért fontos, hogy otthonosan mozogjanak az óvodai élet eseményeiben, ismerjék az óvodában használt nyelvet, illetve azokat az anyagokat (verseket, énekeket, meséket, stb.), amelyekkel az óvodában foglalkoztak a gyerekek. Ezt azután felhasználhatják a gyermekkel való otthoni foglalkozás során, egyrészt elõkészítõ, másrészt ismétlõ jelleggel. Az otthoni foglalkozással elkerülhetõ hogy a gyermek lemaradjon az óvodai élet történéseirõl, illetve, hogy a sikertelenség érzése alakuljon ki benne. Gyakorlati teendõk, tanulásszervezési kérdések az általános iskolában A hallássérült gyermek számára az osztályteremben olyan ülõhelyet találjanak, ahonnan viszonylag közelrõl láthatja és hallhatja a tanárt. (Általában nem az elsõ pad a legalkalmasabb, mivel ha a tanár nem a táblánál áll, akkor a szájmozgása elég rossz szögbõl, csak alulról látható.) Ugyanakkor az is fontos, hogy jól lássa a táblát és az írásvetítõ képét is. További fontos szempont, hogy lehetõleg ne kerüljön szembe az ablakkal, mert a szemébe sütõ nap zavarja a szájról olvasást, valamint, hogy jól láthassa az osztálytársait is (ez az oldalsó padokból kedvezõbb). Ideális esetben, s ha nem túl nagy az osztálylétszám U vagy félkör alakban helyezi el az osztályfõnök a padokat, székeket. A gyermeknek biztosított forgószék is elõnyös lehet. Hívják fel a pedagógus(ok) figyelmét arra, hogy a hallássérült gyermek valószínûleg nem hallja meg azokat a közléseket, melyeket a tábla felé fordulva, írás közben mondanak. Az elhangzottakat érdemes a gyermek felé fordulva megismételni, illetõleg a padtársát megkérni erre. A hallássérült gyermek számára nagyon elõnyös mindennemû vizuális szemléltetés (dia, írásvetítõ, képek, kísérlet, stb.). Ugyanakkor az elsötétített teremben folyó vetítés során a hallássérült gyermek kimarad a hozzá fûzött magyarázatból, hiszen ilyen körülmények között nem tud szájról olvasni. (Ebben az esetben elõnyös, ha a magyarázat a vetítés elõtt még világosban zajlik, ill. még jobb, ha ezt írásban megkaphatja.) A hallássérült gyermek számára problémát jelenthet a hosszabb tanári magyarázat (elõadás) egyidejû követése és jegyzetelése. Nem tud egyszerre 70
figyelni, szájról olvasni és írni. A probléma kiküszöbölésére javasolják a pedagógusnak, hogy bízzon meg valakit az osztályban, hogy indigóval jegyzeteljen, vagy a jegyzeteket fénymásolják le az órák után. A hallássérült gyermeknek nem mindig egyszerû a témaváltás. A pedagógus segítheti a hallássérült megértését, ha az órákon hangsúlyosabban jelzi ezt, illetve még egyszer összefoglalja a tematikus egységeket. Hasonló könnyebbséget jelent, ha a hallássérült gyermek esetenként írásban is megkapja azokat a feladatokat, melyek utasítása sok elembõl áll, s minden elem fontos információt hordoz. Az iskolában sok fontos információ hangzik el az órák végén, illetve úgy, hogy a tanár nem hangsúlyozza ezeket kellõen. A halló gyermekek számára ez általában nem jelent problémát, hiszen õk mindent hallanak. A hallássérült gyermek azonban könnyen kimarad az ilyen információkból. Kérjék meg a pedagógust, hogy az óraváltozásokra, kirándulásra, teremcserére, és más változásokra vonatkozó információt külön, vagy egy osztálytárs segítségével, esetleg írásban is adják meg a hallássérült gyermeknek. A hallássérült gyermeknél elõforduló nehézségek a tanórán Elõljáróban ki kell emelnünk, hogy természetesen nem minden gyermeknél és nem azonos súlyossággal fordulnak elõ az alább felsoroltak. A szóbeli közlések, illetve írásbeli utasítások megértésének nehézsége. Ennek oka lehet a szókincsbeli hiányosság (az utasításban szereplõ egy-egy szót nem, vagy nem pontosan ért meg), illetve az, hogy a gyerek nem értette, nem hallotta jól a mondottakat. Az utasítások meg nem értése pontatlan, hibás feladatmegoldáshoz vezethet, mely ronthatja a gyermek teljesítményét. Fontos tehát meggyõzõdni arról, hogy tisztában van-e a hallássérült gyermek az utasítás jelentésével. Ennek különösen az elsõ iskolás években van jelentõsége, mivel az utasítások a gyermek számára a többszöri ismételt alkalmazással a késõbbiekben már ismertté válnak. Olvasás. Az olvasástechnikai problémák nem jellemzõek. Ha elõ is fordul a lassabb olvasási tempó, ez általában csak a kezdeti szakaszt jellemzi, s oka az, hogy a szöveg tartalma nem mindig világos, ismeretlen szavak fordulnak elõ nagyobb számban. A nagyobb gondot a szövegértési problémák jelenthetik, s ezek gyakran bár csökkenõ mértékben az iskoláztatás késõbbi éveiben is fennmaradhatnak. Ennek oka, hogy bár a hallássérült gyermek egyre több szót és kifejezést ismer meg, a szövegek nyelvi szintje folyamatosan emelkedik. A szövegértési problémákat a szûkebb szókincs, a szinonimák, kifejezések ismeretének hiánya (a gyermek csak a szó alapjelentését ismeri, s az átvitt értelmû közlést is e jelentés mentén magyarázza), illetve a mondatok helytelen tagolása okozhatja. Az olvasmányok feldolgozására a 71
szülõknek is oda kell figyelniük, s a külön foglalkozásoknak is fontos témáját képezhetik. A hallássérült gyermekek beszédét és írását grammatikai hibák jellemezhetik. Míg a halló gyermekek az õket állandóan körülvevõ nyelvbõl tudatos tanulás nélkül is jól alkalmazzák az anyanyelv nyelvtanát, addig a hallássérült gyermek számára ez elhúzódó folyamatot jelenthet. Ugyanakkor a konkrét nyelvtani anyag megtanulása (pl. szófajok felismerése) általában nem okoz számukra problémát. A grammatikai hibák javítására a helyes forma megadásával közvetlen beszélgetések biztosításával elsõsorban a külön foglalkozásokon kerülhet sor. Tollbamondás. A hallássérült gyermekek helyesírása számukra ismert szövegek esetén általában nem rossz, vizuális beállítottságuk miatt jól megfigyelik a leírt szavakat és mondatokat, s ezekre a késõbbiekben is emlékeznek. A tollbamondásnál azonban esetükben más nehézség adódik. Ennek oka egyrészt az, hogy a tanulónak esetenként olyan szavakat kell leírnia, amelyeknek a jelentését nem ismeri. Másrészt mivel nem, vagy nem jól hallja a mondottakat, ez a mozzanat inkább szájról olvasási gyakorlattá válik, minden megértési nehézség azonnal tükrözõdik a helyesírásban is. A gyermek gyógypedagógusa, illetve Önök kérjék meg a pedagógust, hogy kezdetben ne értékelje a tollbamondást, illetve adja meg a tollbamondásra kerülõ szöveget elõzetes otthoni gyakorlásra. A cél úgyis az, hogy a gyermek megtanulja helyesen leírni a szavakat. Fogalmazás. A fogalmazás olyan összetett feladat, mely több nyelvi készség (szókincs, íráskészség, grammatikai készségek, helyesírás, stb.) megfelelõ szintjét igényli. Sokszor a szóban elfedõdõ nehézségek kerülnek felszínre az önálló írás során. A fogadó pedagógus részérõl türelemre, a gyógypedagógus és az Önök részérõl sok támogató segítségre, gyakorlásra van szüksége a gyermeknek. Érdemes a fogalmazások hibáit elemezni (pl. grammatikai hibák, a stílus egyszerû, hibás mondatfûzés, stb.), mert ez kijelöli azokat a területeket, amelyeken a hallássérült gyermeknek még több egyéni gyakorlásra van szüksége. A fent vázolt nehézségek miatt a hallássérült gyermekek osztályzása esetenként gondot okozhat a pedagógusnak. Szerencsésebb esetben az iskolában a szöveges értékelést használják, mely alkalmasabb arra, hogy a gyermek valódi tudásáról számot adjon. Osztályzás esetén könnyen fennállhat mind az alulértékelés (pl. a tollbamondás osztályozása leronthatja a nyelvtan osztályzatot), mind a felülértékelés (a pedagógus túlságosan elnézõ a gyermekkel, kivételez vele) veszélye. A gyermek pedagógusa akkor jár el helyesen, ha reálisan értékeli a gyermeket minden tevékenység során, de figyelembe veszi speciális nehézségeit, illetve a fejlõdés már mutatkozó jeleit, hasonlóképpen, ahogyan ezt a többi tanuló esetében is teszi. 72
A speciális nevelési szükségletû, így a hallássérült tanulók számára is lehetõség van arra, hogy egyes tantárgyak tanulása, illetve értékelése alól felmentést kapjon. (Lásd a bevezetõben.) A hallássérült gyermekek esetében ez az ének, illetve az idegen nyelv tantárgyakat érintheti. Annak ellenére, hogy a hallássérült gyermekek általában nem tudnak szépen énekelni, nem szükséges felmenteni õket ezen órák látogatása alól. A cél az volna, hogy minél több tevékenységbe vonják be õket (pl. ritmizálás, zeneelmélet, zenetörténet, stb.), de egyéni elbírálás alapján az osztályzás terhe nélkül. Az idegen nyelv tanulásának elbírálása során is a gyermek kedve, teherbírása legyen a döntõ szempont. Az integrált nevelés a fogadó intézmény, az együttnevelést segítõ gyógypedagógus és a szülõk szoros együttmûködését feltételezi. A hallássérült gyermek számára a folyamatos, napi segítséget azonban csak Önök biztosíthatják. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha nélkülözniük kell a hallássérültek pedagógusának rendszeres segítségét. Ugyanakkor elõnyt is élveznek a pedagógusokkal, szakemberekkel szemben, hiszen gyermeküket Önöknél senki sem ismeri jobban. A gyermek sikeres haladásához fõleg a kezdeteknél intenzív segítségnyújtásra van szükség, mely fõleg az alábbi területeket érinti: az ismeretlen szavak magyarázata (szókincsfejlesztés), az olvasmányok tartalmának ellenõrzése, megbeszélése (gyakran hasznos ha a szülõ elõre felkészíti a gyermeket a másnapi olvasmány szövegére, ehhez meg kell kapnia elõre ennek címét), szöveges matematikai feladatok megértetése (szövegértés), beszélgetés az olvasmány tartalmáról, ennek elmondatása (szóbeli kifejezõ készség), fogalmazások írása (írásbeli kifejezõ készség), a helyesírás gyakorlása (ismert szövegek tollbamondása). A gyermek pedagógusával való napi kapcsolattartás (személyesen, üzenõ füzettel, telefonon) lehetõvé teszi, hogy a segítségnyújtás azokra az anyagokra terjedjen ki, melyekkel a gyermek az adott napon találkozott. Az otthoni ismétlés, gyakorlás révén fény derülhet a hiányzó ismeretekre, az észre nem vett összefüggésekre, sor kerülhet a tanultak elmélyítésére. Ezen kívül lehet elõre tanulni is. Ha Önöknek van információjuk a közeljövõben feldolgozásra kerülõ anyagrészekrõl, akkor ezek elõzetes feldolgozásával (pl. a szóanyag megismerése, a jelenség többszempontú megvilágítása, stb.) elõsegíthetik, hogy a hallássérült gyermek halló társaival közel egyforma elõzetes tudással vegyen részt a tanulási folyamatban. A szülõi segítségnyújtás mértékét mindig a gyermek igényei határozzák meg! Törekedjenek a szükséges minimum segítség (de ne több) biztosítására, ellenkezõ esetben a gyermek túlságosan is függni fog a segítségnyújtástól. A cél pedig az, hogy a gyermekbõl önálló, a saját lábán is megállni tudó felnõtt váljon. A segítséget tehát fokozatosan meg kell vonni, de az ellenõrzést nem. 73
A továbbtanulás néhány kérdése Az általános iskolát legyen az többségi vagy speciális iskola végzett hallássérült fiatalok elõtt nyitva áll a továbbtanulás lehetõsége akár a szakmatanulás vonalán, akár a szakközépiskola vagy a gimnázium formájában. Ezekben az esetekben már kizárólag az integrált oktatás valamely változatáról van szó (kivéve a speciális szakiskolát). A közoktatási törvény ezen a szinten is biztosítja a segítségnyújtás eddig felsorolt formáit. Itt teszünk említést a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (1068 Bp. Benczúr utca 21.) által nyújtott alapítványi támogatási lehetõségrõl (Bartha Sándorné Alapítvány), amely a tehetséges fiatalok részére megpályázható ösztöndíjakat biztosít évrõl-évre. A szövetségnek minden 14. évét betöltött hallássérült tanuló tagja lehet. Ugyancsak a szövetségnél szerezhetõk be olyan technikai eszközök, amelyek a fiatalok önálló életvezetését, kollégiumi életét könnyíthetik meg (pl. speciális ébresztõ óra, telekommunikációs eszközök). A tehetséges továbbtanuló fiatalok a Rotaract Alapítványnál ugyancsak igényelhetnek pályázati úton anyagi támogatást, valamint a hallókészülékes ellátás elõsegítésére speciálisabb segédeszköz esetén is nyújthatnak be pályázatot. Két integráltan nevelt gyermek haladásának bemutatása D.A. súlyos fokú nagyothalló. Hallássérülését egy éves korában diagnosztizálzák (80-90dB). Hallókészüléket ezután viszonylag gyorsan, 14 hónapos korában kapott, ezt állandóan hordta. Rendezetlen családi körülményei miatt (az anya elhagyta a családot) bölcsödébe adták, ahová gyógypedagógus is járt hozzá. Hallókkal járt óvodába, miközben beszédfejlõdése bizonyos lemaradással, de követte a normál beszédfejlõdést. Utazó gyógypedagógus ide is kijárt hozzá. Az iskolaválasztás elérkezésekor az Országos Szakértõi Bizottság a nagyothallók budapesti iskoláját javasolta, elsõsorban azért, mert a szülõi háttér továbbra sem látszott megnyugtatónak. A. a nagyothallók elõkészítõ osztályában kezdte meg tanulmányait. Idõközben a nagymama örökbe fogadta, magához vette, ami a gyermek számára egy állandó, érzelmileg is stabil környezetet jelentett a korábbiakhoz képest. Az integrációra a nagyszülõ kérésére a speciális iskolában eltöltött tanév után került sor. A gyermeket szívesen fogadták, az integrációs téren már korábban is tapasztalatokat szerzett általános iskolában. Beilleszkedése simán ment. Az elsõ osztályban, ahová került még bizonyos elõnnyel is rendelkezett az egyébként jó értelmû gyermek, hiszen már jól olvasott és írt a speciális iskolában eltöltött évnek köszönhetõen. Fejlõdése egyenletes azóta is. Nincsenek komolyabb tanulási nehézségei, az idegen nyelvi órákon is sikeresen vesz részt. Jelenleg a negyedik osztályba jár, jól tanul. Egy gyógypedagógus minden héten látja a gyermeket, és szoros kapcsolatot tart fenn. A. pedagógusaival is, mivel részleges munkaidõben alkalmazta õt a több fogyatékos 74