AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE

HEFOP 3.3.1 P.2004060071/1.0 AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE 1. Az Európai Unió története EURÓPAI UNIÓS ALAPISMERETEK Szerzık: Fehér István Katonáné Kovács Judit Szőcs István Lektor: Szabó Gábor DE ATC AVK 2006 INTEGRÁCIÓ A szervezett nemzetközi keretek között megvalósuló integráció legfontosabb sajátossága, hogy szuverén államok vagy nemzetgazdaságok önkéntes, komplex, gazdasági és politikai összefonódásaként jön létre. Az önkéntesség hangsúlyozása azért fontos, mert az integráció az adott nemzet, illetve nemzetgazdaság részleges feloldódásához, bizonyos mértékig azonosságának, identitásának elvesztéséhez vezet. INTEGRÁCIÓS FORMÁK ÉS JELLEMZİIK Szabadkereskedelmi terület: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, a kívül állókkal szemben azonban minden tagország külön nemzeti vámpolitikát folytat. Vámunió: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált (az árúk és szolgáltatások szabadon mozognak), de kívülállókkal szemben már közös külsı vámokat alkalmaznak és közös kereskedelempolitikát folytatnak. Közös Piac: a vámuniónál annyiban több, hogy az áruk és szolgáltatások mozgásának szabadságán túl a termelési tényezık ( a tıke és a munkaerı áramlást is liberalizálják. Egységes (belsı piac): a közös piacnak olyan tovább fejlesztett változata ahol a vámokon és mennyiségi korlátozásokon túl, az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı szabad áramlását akadályozó, nem vámjellegő (fizikai, pénzügyi, technikai) korlátokat is felszámolják. Gazdasági unió: a közös piacon túl már a gazdaságpolitikák integrációját is megvalósítják, a mi a nemzeti gazdaságpolitikák integrációját is megvalósítják, ami a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolását, harmonizálását, végcélként pedig azok közösségi szintő egyesítését jelenti; a gazdasági unió fontos eleme a közös valuta. Politikai unió: a kormányzat és törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre; e folyamat fontos eleme a közös külpolitika kialakítása és a bel és igazságügyek közös szintre emelése. Egységes piac Gazdasági unió Politikai unió AZ INTEGRÁCIÓS FORMÁK JELLEMZİI INTEGRÁCIÓ TÍPUSA Szabadkereskedelmi társulás Vámunió Közös piac Vámok, mennyiségi korlátok leépítése Tıke, munkaerı szabad áramlása Áru, szolgáltatás szabad áramlása Külsı fellépés Nem vámjellegő korlátok leépítése Gazdaság politikák integrációja Közhatalom átvitele közösségi szintre 1

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE Az európai integrációs folyamat csak Európa történetének kereteibe illesztve érthetı meg. A kontinens fejlıdése ezer szállal kötıdik a világ más területeinek sorsához, bár a vizsgált idıszakban Európa inkább tárgya, semmint alanya a világpolitika alakulásának, s a vasfüggöny leomlása óta a korábban egyértelmően kívülrıl meghatározott európai politika új belsı logika szerint kezdett mőködni. A kommunizmus összeomlása óta ismét érvényesül a történeti földrajz, megszüntetve olyan anomáliákat, mint például egy balkáni ország nyugateurópainak, míg egy középeurópai keleteurópainak minısülését. A II. Világháború után az európai gazdaságot a romokból kellett újjáépíteni Az európai és nemzeti intézményrendszerek felülvizsgálatra szorultak, mivel erıs volt az a meggyızıdés, hogy azok is hozzájárultak a második világháború kirobbanásához. Az eredmény sok helyütt új politikai kurzusok, új politikai erık térhódítása volt (kereszténydemokrácia) mind a gyıztes, mind a vesztes államokban. Új nemzetközi rend épült ki, létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ), s ami Európa szempontjából a legfontosabb: az Egyesült Államok és a Szovjetunió a kontinens domináns hatalmává vált. Európa nyugati fele a gazdasági túlsúly és a nukleáris fegyverek monopóliumával rendelkezı Egyesült Államok védıernyıje alá, keleti fele pedig a Szovjetunió érdekszférájába került. Az Európa sorsát meghatározó döntések ezután évtizedekig Európa feje fölött születtek. AZ EURÓPAI GONDOLAT Winston Churchill zürichi beszéde (1946) Európai Egyesült Államok Jean Monnet (francia) Paul Henri Spaak (belga) Konrad Adenauer (német) Alcide de Gasperi (olasz) AZ EURÓPAI GONDOLAT Föderalisták, unionisták Európa Tanács (1949): emberi jogok és a demokrácia védelme Franciaország, NagyBritannia, Benelux, Svédország, Norvégia, Dánia, Olaszország, Írország Emberi Jogok Európai Konvenciója (1950) Magyarország (1990) GATT (1947): 23 állam Trumandoktrína: European Recovery Program: Marshallsegély (194851) Organization for Economic Cooperation and Development (OECD1960) Az integráció motívumai több forrásból táplálkoztak: Az ellenállási mozgalmak tervezeteinek középpontjában érthetıen olyan elképzelések álltak, amelyek képesek egy újabb háború kitörését megakadályozni. Az emigráns kormányok (belga, holland, norvég) londoni képviselıi szinte természetesnek vették NagyBritannia háború utáni vezetı szerepét, s a brit külügyminisztériumban visszatérı gondolat volt, hogy a háború után létrehozandó nyugati blokk nemcsak Németországot lesz képes ellenırzés alatt tartani, de NagyBritanniát is segíteni fogja nagyhatalmi pozíciójának megırzésében. A britek elsısorban katonai szövetségben gondolkodtak, míg mások, például a belga Paul Henri Spaak, inkább gazdasági együttmőködést szorgalmaztak. Sorban fogalmazódtak meg a javaslatok a Benelux vámunióról, s a De Gaulle vezette Szabad Franciaországban is a háború utáni európai együttmőködés lehetıségeit taglalták. Minden javaslat dacára 1945ben Európa a korábbi útra látszott visszatérni. A gyıztes nagyhatalmak diktálták a béke feltételeit, mely az ENSZ égisze alatt látszott megvalósulni. Az európai béke és együttmőködés szempontjából kulcsországnak tekinthetı NagyBritannia és Franciaország érdekei nyíltan ütköztek mind a Közel Kelet, mind pedig a Németországgal aláírandó békefeltételek kérdésében és a közeledésre az 1947es dunkerquei egyezményig kellett várni. Alapvetıen Európacentrikus szemlélettel született meg az Egyesült Államok elsı katonapolitikai koncepciója, feltartóztatási doktrínája is, melynek keretében Olaszországban és Franciaországban támogatta a polgári pártokat, a délkeleteurópai térséget átvette a britektıl (Trumandoktrína), s ugyanezen logika alapján ösztönözték Washingtonból a nyugateurópaiakat regionális védelmi struktúra kiépítésére. Marshall terv13,6 milliárd dollárpolitikaigazdaságikatonai integráció elısegítése 2

MONTÁNUNIÓ Jean Monnet, Konrad Adenauer, Robert Schuman: Schumanterv 1950. május 9. A HATOK: Párizsi Szerzıdés: 1951. április 18. A ratifikálási eljárások után az egyezmény 1952. július 25én lépett hatályba. A Montánunió elsı elnöke Jean Monnet lett. A Montánunió alapokmánya elıírta, hogy a tagállamok töröljék el az egymás közötti forgalomban a szénre, a kokszra, a vasra és az ócskavasra vonatkozó behozatali és kiviteli vámokat, mennyiségi korlátozásokat, a termelık, vásárlók, illetve fogyasztók közötti megkülönböztetı rendszabályokat, különösen az árak, a szállítási feltételek és a fuvardíjak tekintetében. A Fıhatóságnak a nemzeti kormányokra kötelezı döntései alapjaiban érintették a részt vevı országok termelését, és végeredményben sikeressé tették a Montánunió egész tevékenységét. 1958ra a kereskedelmi megszorítások eltőntek a hat tagállam forgalmából, és a tagállamok közötti acélforgalom 157%kal, az acéltermelés pedig 65%kal nıtt. RÓMAI SZERZİDÉS 1957. március 25.én: Benelux, Franciaország, NSZK, Olaszország Európai Gazdasági Közösség: EEC Elısegítette: 1956os szovjet intervenció Magyarországon Béke! Az egységes piac alapját jelentı négy szabadság a Római Szerzıdés szerint: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tıke mozgásának szabadsága. RÓMAI SZERZİDÉS: A KÖZÖSSÉG TEVÉKENYSÉGE Tagállamok között vámok és mennyiségi korlátozások eltörlése Közös külsı vámtarifa Személyek, szolgáltatások és tıke szabad forgalma Közös politika a mezıgazdaságban Közös politika a közlekedésben Szabad verseny megóvása Tagállamok gazdaságpolitikájának koordinálása Jogszabályegyeztetés Európai Szociális Alap: dolgozók munkavállalási lehetıségeinek javítása Európai Beruházási Bank: gazdasági növekedés elıremozdítása érdekében Társulás a tengerentúli országokkal: kereskedelem (3. cikkely) BEYENTERV, Az integráció elırelendítésében a stafétabotot a Benelux államok vették át a franciáktól. 1955ben a Montánunión belül dolgozták ki az ún. Beyentervet, amelynek során abból indultak ki, hogy ha politikai unió belátható idın belül nem is lehetséges, mégis mód nyílhat a gazdasági összefogásra, amely hosszú távon valószínőleg ismét megnyitja az utat a politikai integráció felé is. Római Szerzıdés: Az EGK feladata a közös piac megteremtésével, valamint a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével az egész közösségben a gazdasági tevékenység harmonikus fejlıdésének elımozdítása, fokozott és kiegyensúlyozott bıvítése, stabilitásának fokozása, az életszínvonal gyors ütemő emelése, valamint a Közösséghez tartozó országok szorosabb kapcsolatainak kiépítése (2. cikkely) RÓMAI SZERZİDÉS: AMI KIMARADT Agrárpolitika külön Regionális, energia, iparpolitika: túl erıs nemzeti érdekek Monetáris politika laza: francia szuverenitás, német félelmek Két elv között az intézményrendszer: Bizottság: szupranacionális (nemzetek feletti) Tanács: internacionális (kormányok közötti) 3

A HATOK KÖZÖSSÉGE (19581972) Az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom A Római Szerzıdés 1958. január 1jei életbelépésével tehát a Montánunió mellé felsorakozott az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom is, amelyek ugyanazt a hat államot fogták össze. Európai Atomenergia Közösség, EURATOM: Atomenergia békés felhasználása, napjainkban fıleg KF tevékenységek támogatása Az EGK és az Euratom sokkal kevésbé volt szupranacionális jellegő, mint a Montánunió, s szervezeti felépítésük (Miniszteri Tanács, Bizottság, Európa Parlament, Bíróság), valamint a szerzıdésben lefektetett mőködésük a tagállamok kormányára hagyta az egyre szorosabb unió felé haladás döntéseit. Az alapvetı cél elıször is egy vámunió létrehozása volt, szabad és egyenlı versennyel a hat tagállam között, s egy közös külsı tarifarendszerrel a kívülállókkal szemben. Európai Közösség Születési évszám: 1957 1973ig gyors gazdasági növekedés 1980as évekig tagállamok számának bıvülése 1990es évekig integráció mélyítése 1990es években szocialista rendszer felbomlása 1995 után intézményi reform szükségessége Dinamikus fejlıdés: Vámunió: 12 éves átmeneti idı 10 év alatt kész: 1968 Külsı vámok: számtani átlag 5% GDP növekedés munkaerı: fıleg Olaszországban Integrációs feszültségek: Fouchet de Gaulle 1958tól, nemzeti gondolkodás Fouchetterv: Párizsi Bizottság külügy, védelem, kultúra integráció pártolók miatt megbukott Integrációs feszültségek: Agrárpolitika Hallsteinterv: KAP csak közösségi bevételekbıl független lenne a tagállami befizetésektıl EP jogkörének kiterjesztése kell de Gaulle miatt bukott Integrációs feszültségek: Többségi Elv 1966tól döntéshozatalban többségi elv Római Szerzıdés szerint de Gaulle: üres székek politikája a Tanácsban Integrációs feszültségek: Luxemburgi Kompromisszum Hallstein terv elnapolva KAP reform elnapolva EP jogkörének kérdése elnapolva döntéshozatal: nagyon fontos érdek : egyhangú VÉTÓJOG Egyesülési Szerzıdés (Merger Treaty): 1965, a három Közösség szervei egyesültek Parlament itt még: Győlés (Assembly) AZ EU ÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG EFTA, 1960, angol bábáskodás tagok: UK, A, DK, P, S, CH ipari vámmentesség nem elég: UK 1961: csatlakozási szándék (EGK) csatlakozni akar még: Dánia, Írország, Norvégia 1963: de Gaulle vétó UK ellen 1967 UK újra próbálkozik, de Gaulle nem enged de Gaulle lemond 1969: Pompidou német gazdaság erısödik UK kell ellensúlynak 1969 Hágai csúcs: UK, Írország, Dánia, Norvégia csatlakozását bejelenti 1972 szerzıdés aláírás, 1973tól bıvül az EU: Ír., UK, DK UK: KAP kérdése a legnagyobb NYUGATNÉMETORSZÁG HELYE AZ INTEGRÁCIÓBAN A nyugatnémetek gazdasági beilleszkedésének folyamata csak felerısítette a németekkel elmaradt békeszerzıdés hiányából fakadó zavarokat. Ezen téren a nézeteltérések még jelentısebbnek bizonyultak. Az amerikaiak az NSZK 1949es megalakulásától kezdve sürgették a nyugatnémetek helyzetének rendezését, s ezen belül azt is, hogy a nyugatnémetek járuljanak hozzá saját biztonságuk megteremtéséhez. Az újrafelfegyverzés javaslata azonban heves ellenállásba ütközött mind francia, mind pedig angol részrıl. 1950. nyarán kitört a Koreai Háború: a kommunista ÉszakKorea szovjet és kínai támogatással kísérelte meg az ország egyesítését. A háború fordulatot hozott az amerikai külpolitikában és NyugatEurópában is. Nem abban az értelemben gyorsította meg a Német Kérdés rendezését, hogy érdemben szükség lett volna a nyugatnémet nehézipar termékeire (az amerikai hadiipar végül is érintetlen volt), hanem azáltal, hogy NyugatEurópa fıvárosaiban általánossá vált a meggyızıdés, hogy a koreai háború csak fıpróba az Európában kettészakított ország, Németország kommunista alapú egyesítéséhez. 4

Gazdasági válság és integráció: Külpolitika 1967 háború a KözelKeleten Davignon jelentés: 1973: külpolitikai konzultációs eljárás Végül bekerült a SEAba 1970tıl külügyminiszterek tanácsa: Európai Politikai Együttmőködés Gazdasági válság és integráció: Pénzügy Monetaristák: F, B, Lux.: pénzügyi együttmőködés ökonomisták: NSZK, Hollandia, I: gazdaságpolitikai koordináció Werner terv: 1970: gazdasági és pénzügyi unió, gazdaságpolitika harmonizálás, jegybankok rendszere, központi monetáris döntések, EP jogkör növelés, közös valuta A terv a gazdasági válság miatt megbukott TINDEMANSJELENTÉS Párizsi Csúcs 1974: Állam és kormányfık és a külügyminiszterek tanácsának intézményesítése Közvetlen választások az EPben Tindemans megbízása a jelentés elkészítésére: EU 1976ra elkészült Közös külpolitika: EUUSA, biztonság, válságkezelés a la carte Európa : kétsebességes Európa: nem minden állam ér el minden fázist egyszerre Személyek teljes mozgási szabadsága: diplomák Kormányközi szervezeteket preferálja a szupranacionálissal szemben Válság miatt megbukott utóhatás: EMS, ECU A KILENCEK (19731980) AZ EK MEGERİSÖDÉSE A brit, a dán és az ír csatlakozás 1973. január 1jétıl az EK lakosságának lélekszámát mintegy 60 millió fıvel növelte, s így az elérte a 250 millió fıt. A kibıvült Közösség már magáénak mondhatta a világkereskedelem 1/5ét, s ez az 1950es és 1960as évekhez képest megváltoztatta Európa gazdaságpolitikai súlyát a világban. Az elmozdulás jelentısége jól lemérhetı az amerikaiak álláspontjának megváltozásán, akik a második világháború utáni helyzettıl eltérıen immár inkább fenntartásokkal fogadták az EK erejének növekedését, tartva az európai protekcionizmustól. DÉLI KIBİVÜLÉS (19811986) Katonai diktatúrák: Görögország, Portugália, Spanyolország Csatlakozási kérelmek: 1975 Go., 1977 Sp. és Portugália Görögország, Spanyolország és Portugália csatlakozásuk idıszakában az EK tagállamokhoz képest szegény; gazdaságuk fejletlenebb, iparuk gyengébb, politikai struktúrájuk pedig törékeny volt. A görög katonai junta 19671974. közötti uralma gazdaságilag is visszavetette az országot, ezért nyilvánvaló, hogy az 1979ben aláírt csatlakozási szerzıdésnek nem kis részben politikai stabilizációs funkciója is volt. 1981 Görögország belépett 1986 Portugália és Spanyolország belépett A déli kibıvülés sikeresnek mondható a szélesebb piacok megteremtése és az új demokráciák politikai stabilizálása szempontjából. Integrált Mediterrán Program: Regionális Politika AZ INTEGRÁCIÓ FEJLESZTÉSE EP közvetlen képviselıválasztás 1979 Spinelli (olasz): Krokodil Klub intézményi reformjavaslat: EP jogkör bıvítés Tanács: többségi szavazás gazdasági unió külpolitika EP elfogadja a Draft Treatyt, de a kormányok nem DOOGE BIZOTTSÁG 1984 kezdték, 1985 Milánói Csúcson jelentés egészségügy, igazságszolgáltatás, terrorizmus EURÉKA fejlesztési program Fehér Könyv a belsı piacról GAZDASÁGI HÁTTÉR 19731990 olajárrobbanás kereslet telítıdött bérköltségek magasak válság: stagfláció: infláció és gazdasági csökkenés magas munkanélküliség vállalatok transznacionálisak 1983tól fellendülés Délkelet Ázsia gazdasági erısödése: új versenytárs!!! EK rugalmatlan! megoldás: FEHÉR R KÖNYVK 5

FEHÉR KÖNYV egységes belsı piac kell akadályok: fizikai, pénzügyi, technikai fizikai: határellenırzések: bürokratizmus és várakozás (89 milliárd ECU) személyek: diplomák elismerése végleges megoldás: Schengeni megállapodás 1994 pénzügyi: közvetett adók: nemzeti rendszerek 1991: egységesítés: VAT, min. 15% technikai: szabványok kölcsönös elismerése hitel és tıkepiac liberalizálás közbeszerzések európai szinten (GDP 710 %) EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY: 1987 (SEA) EGK Európai Politikai Együttmőködés közös terve az Európai Unió Közös külpolitika Többségi szavazási kérdések kiterjedtek Teljesen egységes belsı piac Monetáris unió szándéka Az Okmány egyetlen dokumentumba foglalva hajtotta végre a Közösségeket alapító szerzıdések revízióját, és ugyanakkor kiterjesztette az EK hatáskörét: Környezetvédelem; mőszaki együttmőködés, innováció és KF; regionalitás. MAASTRICHTI SZERZİDÉS Szerzıdés az Európai Unióról 19911992 fordulóján új politikai helyzet KeletEurópában regionális és szociális alapok kibıvítése három pillér: 1. Három KözössK sség 2. Közös kül és s biztonságpolitika 3. Igazság és s belügyi politika Európai Közösség elmélyítése az eddig mőködı három közösség továbbvitele uniós állampolgárság bevezetése gazdasági és pénzügyi unió környezetvédelem vidékfejlesztés E U R Ó P A I U N I Ó ELSİ PILLÉR MÁSODIK PILLÉR HARMADIK PILLÉR Közös kül és biztonságpolitika kialakítása közös külpolitika közös védelmi politika alkalmazása együttmőködés, közös akciók emberi jogok külsı segélyezés biztonsági kérdések Közös igazságszolgáltatás és belügyek menedék politika a tagállamok külsı határainak átlépését irányító közös szabályok bevándorlási politika igazságügyi együttmőködés Római Szerzıdés Egységes Európai Okmány Maastrichti Szerzıdés Közös döntéshozatal Európai Központi Bank létesítése Forrás: Horváth, 2003 AZ EURÓPAI UNIÓS SZERZİDÉS (19911993) A MAASTRICHTI CSÚCSTALÁLKOZÓ Az 1991. december 11i, Maastrichtban tartott csúcstalálkozó fontosabb pontjai a következık voltak: az Európai Közösségek elnevezése helyére Európai Unió lép, a gazdasági integráció megvalósítása érdekében legkésıbb 1999ig közös európai valutát vezetnek be, s létrehozzák az ehhez szükséges intézményeket is, az Európai Uniónak közös kül és biztonságpolitikája lesz, amelynek irányairól ugyan továbbra is egyhangúlag határoznak, de bizonyos kérdésekben többségi döntés is lesz, az Európa Parlament jogköre valamelyest szélesedik, mindenekelıtt a tudomány, a kultúra az egészségügy terén, az Európai Unió tagállamai közös vízumpolitikát fejlesztenek ki, habár a bevándorlás és a menekültügy továbbra is a nemzeti kormányok közötti tárgyalások témája marad. szubszidiaritás 1. PILLÉR Pénzügyi unió menetrendje Közös valuta 1999 Szociálpolitika kiegészül ifjúság és oktatáspolitikával Kultúra, és egészségügy önálló fejezet Transzeurópai Hálózatok Kohéziós Alap EP jogköre bıvül 6

2. ÉS 3. PILLÉR 2. pillér: 1954 óta létezı Nyugat Európai Unió szervezetében NATOval együttmőködés 3. pillér: rendırségi ügyek bevándorlási kérdések Dánia és UK külön megállapodás az EMSrıl GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ (GMU) A Maastrichti Szerzıdés írta elı a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) végsı céljául a közös valuta bevezetését. A Szerzıdés rendelkezett a pénzügyi unió intézményi feltételeirıl, és határozott az európai jegybank Európai Központi Bank felállításáról. A Szerzıdés a GMU koncepcióját három szakaszban tervezte megvalósítani. ELSİ SZAKASZ Fı célja a tıkeáramlás szabaddá tétele, a tagállami gazdaságpolitikák közötti harmonizációs lépések megtétele. 1990. július 1én vette kezdetét. MÁSODIK SZAKASZ 1994. január 1én kezdıdött az újonnan létrehozott Európai Monetáris Intézettel (EMI)[1], az Európai Központi Bank elıintézményének felállításával. 1996 vége elıtt a Miniszterek Tanácsa kormányfıi szinten minısített többséggel döntött arról, hogy az országok eleget tetteke a konvergencia kritériumoknak, hogy a harmadik szakaszba léphessenek. [1] Az ECU mögött intézményi háttérként az EMI állt, amelynek az EMRben részt vevı tagállamok arany és dollárkészletük 20%át voltak kötelesek átadni. HARMADIK SZAKASZ A harmadik szakasz megkezdésére 1999. január 1jét fogadták el. Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság (akik nem kívántak részt venni) és Görögország kivételével (aki nem teljesítette a feltételeket, és csatlakozására 2001ben került sor) minden tagállam megkezdhette a közös pénz bevezetését és az azzal kapcsolatos technikai és gyakorlati döntések meghozatalát. Jóllehet a közös valutát eredetileg ECUnek nevezték el, az Európai Tanács 1995 decemberében az euro név mellett döntött. A harmadik szakasz az euró bevezetése mellett együtt járt még a Központi Bankok Európai Rendszere létrehozásával, mely az Európai Központi Bankból és a nemzeti bankok képviselıibıl állt. GAZDASÁGI MONETÁRIS UNIÓ 1999. január 1jével megkezdıdött a nemzeti valuták euróra való lecserélése, ami 2002. január 1. és február 28. között az euró bankjegyek és érmék készpénzforgalomba lépésével fejezıdött be. Az GMUban a konvergenciakritériumok teljesítése, valamint különféle politikai megfontolások alapján egyenlıre 12 tagország vesz részt (az EU15 közül nem szerepel az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország), de az GMU sikere esetén a többiek csatlakozása elıbbutóbb várhatóan bekövetkezik. 7

MAASTRICHTI KONVERGENCIA KRITÉRIUMOK Árstabilitás: az infláció alacsony szinten tartása (a fogyasztói árszint emelkedése max. 1,5% ponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét), Kamatok konvergenciája: a kamatlábak változásának szinten tartása (a hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%nál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkezı tagállam átlagát), Árfolyamok stabilitása: a nemzeti valutát az Európai Monetáris Rendszer (EMR) árfolyammechanizmusán belül az utóbbi két évben nem értékelik le, Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: a költségvetési deficit és az államadósság nem lépi túl az elıre meghatározott értéket (költségvetési deficit a GDP 3%át, államadósság a GDP 60 %át). A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE I. A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE II. Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) Európai Központi Bank (EKB) 25 Nemzeti Központi Bank EKB döntéshozó szervei Kormányzótanács Igazgatóság Általános Tanács Központi Bankok Európai Rendszere (KBER): 1998. Június 1jén hozták létre Európai Központi Bank (EKB) és 25 Nemzeti Központi Bank alkotja Cél: A közös monetáris politika megvalósítása, az árstabilitás megırzése, valutatartalékok kezelése. Vezetıi: Kormányzótanács Igazgatóság Általános Tanács átmeneti feladatok ellátása Fiskális és Jövedelemi politika nemzeti hatáskör. A KÖZÖS MONETÁRIS POLITIKA KÖVETKEZMÉNYEI Pénzügyi következmények: közös pénzügypolitika közös pénz (euró) azonos kamatlábak Gazdasági következmények: külkereskedelem => belkereskedelem Politikai következmények: közös monetáris politika => szuverenitás egy részének feladása A MONETÁRIS UNIÓ ELİNYEI ÉS HÁTRÁNYAI A közös pénz elınyei: árfolyambizonytalanság megszőnik; az átváltáshoz kötıdı (tranzakciós) költségek eltőnése. A közös pénz hátrányai: nemzeti szuverenitás egy részének feladása közös pénz hiányában az eurózóna monetáris politikája az USA monetáris politikáját követné; a nemzeti monetáris politika megszőnésével az ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszközét hasonló gazdasági struktúra. AZ EURÓ, MINT FIZETİESZKÖZ Nem vezetik be: NagyBritannia Kimaradási jogával élt. Dánia Népszavazáson elvétettek a bevezetést. Svédország Konvergenciakritériumokat nem teljesítette. 8

AZ UNIÓ MAASTRICHT UTÁN AZ EURÓPAI UNIÓS SZERZİDÉS Az Európai Uniós Szerzıdést (EUSZ Treaty on European Union) végül 1992. február 7én írták alá. A bonyolult kompromisszumok árán és hosszú alkudozások után megszületett dokumentum terméke az integráció, a közös pénzügyi és védelmi politika hívei, valamint az integrációs folyamatot lassítani kívánó tagállamok között. Dánia 1992ben elutasította, 1993ban jóváhagyta. Az 1993as év immár az egységes közösségi piac elsı éve volt. Az elsı száz nap gyorsmérlegének 1993. május 5i megjelenését nagy várakozás elızte meg. A jelentésbıl kiderült, hogy a tagállamok alapvetıen végrehajtották, illetve életbe léptették a Fehér Könyv által javasolt jogszabályváltozásokat, és így fı feladattá magának az egységes piacnak a hatékony mőködése vált. A belsı vitáknak megfelelıen a legkényesebb két terület a közös pénz létrehozásával kapcsolatos kérdések és a vasfüggöny leomlása után felerısödött migrációs nyomás miatt halasztódó és a közösségi állampolgárok szabad mozgását eredményezı megállapodás életbeléptetése bizonyult. TOVÁBBI BİVÜLÉS (TIZENÖTÖK) A SCHENGENI EGYEZMÉNY 1985ben a Benelux államok, Franciaország és az NSZK megállapodást írt alá a közös határok ellenırzésének fokozatos megszüntetésérıl. Számos késedelmet követıen 1995ben lépett hatályba az eredeti 5 aláíró tagállamban, Portugáliában és Spanyolországban. Ausztria, Görögország és Olaszország 1997 végétıl alkalmazza az egyezményt, melyhez Dánia, Svédország és Finnország is csatlakozott. A személyek teljesen szabad mozgása azonban csak részlegesen valósult meg, hiszen a tagállamok nem fejezték be vízumrendszereik összehangolását, és nem építették ki a külsı határokat összekötı egységes információs hálózatot, az ún. Schengeni Információs Rendszert, sıt magát a Schengeni Egyezményt sem írta alá valamennyi tagállam. Csatlakozási kérelmek: Törökország 1987 Málta és Ciprus 1990 (Málta visszavonta 1996) Ausztria 1989 Svédország 1991 Finnország, Svájc, Norvégia 1992 1995ben belépett: Ausztria, Svédország és Finnország 15ök AMSZTERDAMI SZERZİDÉS (ASZ) 1996tól kormányközi konferencia a Maastrichti Szerzıdés következményeirıl Aláírás 1997 Erısödik a közös külpolitika, belpolitika Az Unió kifelé irányuló cselekvési képességének megerısítése Új politika: foglalkoztatás Belsı intézményi reformok, EP jogköre tovább terjed Alapjog: Uniós információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés Egy polgárközelibb unió NIZZAI REFORMKONFERENCIA 2000 vége Intézmények mőködése Bizottság új összetétele Tanácsban szavazatok újrasúlyozása EP létszáma Bıvítési menetrend elfogadása differenciálás és egyéni elbírálás 9

A NIZZAI SZERZİDÉS (NSZ) Az ASZ meg nem válaszolt, intézményrendszert érintı kérdéseire a Nizzai Szerzıdés (NSZ) adott választ. A 2001 februárjában aláírt szerzıdés 2003. február 1én lépett hatályba. A NSZ célja az volt, hogy a meglévı hatáskörökkel kapcsolatos döntéseknél lehetıvé tegye a gyorsabb döntéshozatalt, könnyítse a tagállamok megegyezését, hogy az EU hatékonyan tudjon mőködni a tagállamok nagyszámú növekedését követıen is: A NSZ ezért egyrészt továbbvitte a még az Egységes Európai Okmánnyal megkezdett folyamatot, amely az Unió döntéshozatalában a többségi döntések további kiterjesztésére irányul az egyhangúsághoz kötött döntésekkel szemben. Másrészt módosította a tagállamok részvételét a döntéshozatalban oly módon, hogy jobban tükrözıdjenek a népességi súlyok a döntéshozó intézményekben. Meghatározta, hogy a majdan 27 tagú Unióban melyik országnak hány tagja, milyen súlya lesz. A NSZ vitathatatlan jelentısége az volt, hogy hatályba lépését követıen lehetıvé tette az EU keleti irányú bıvítését. AGENDA 2000 Berlini Csúcs 1999 költségvetési és közös politika reform (KAP is) bıvítés pénzügyi kerete 20002006 érvényes legkorábbi csatlakozás: 2002 Az ezredfordulóra az EU integráció fejlıdése, a folyamatban lévı elmélyülés és kibıvülés alapján fordulóponthoz érkezett. Mind az EMU és vele az euró beindítása, mind a napirenden lévı keleti irányú kibıvülés minıségi változásokat igényelt és hozott az integrációs folyamat alakulásában. Az EU az eddigi reformok és kibıvülések eredményeként sokat változott, de ezek a folyamatok megmaradtak a közös piac típusú integráció és a Római Szerzıdés alapján. A változások jellege mennyiségi maradt, még ha azok volumenükben jelentısek is voltak. 1998ra megszülettek azok a döntések, amelyek az EMU 1999ben kezdıdı harmadik szakaszának a beindításához szükségesek. 1999. január 1jével megkezdıdött a nemzeti valuták Euróra való lecserélése, ami 2002. január 1. és június 30. között fejezıdött be a készpénzforgalomban az euró bankjegyek és érmék belépésével. Az EMUban a konvergenciakritériumok teljesítése, valamint különféle politikai megfontolások alapján egyenlıre 11 tagország vesz részt, de az EMU sikere esetén a többiek csatlakozása elıbbutóbb valószínő. AZ EU KIBİVÜLÉSÉNEK PROBLÉMÁI A kibıvülések szintén minıségi változásokat hordozó reformokat igényelnek, legyen szó intézményi vagy strukturális reformokról gyakorlatilag ugyanabba az irányba mutatnak, mint az elmélyülés esetében. Az említett kibıvülések ugyanakkor még végbe mehettek ezeknek a radikális reformoknak a következetes végig vitele nélkül. Az eredetileg 6 tagországra szabott intézményrendszer a végrehajtott változtatások alapján még mőködtethetı 15 tagállammal, de 2025el már nem biztos, hogy kellı hatékonysággal. 1995ben a 3 új tagállam csatlakozása nem jelentett a piaci versenyben lényeges változásokat, hiszen nem módosították nagyságrendben az EU méreteit, s a korábbi megállapodások alapján az 1970es évek vége óta a kereskedelmet ezekkel az országokkal liberalizálták. Az Európai Gazdasági Térség keretében ezek az országok fokozatosan bekapcsolódtak az egységes belsı piacba. Mint egészében, ha minimálisan is, de nettó hozzájárulók, nem veszélyeztették az EU költségvetését. Merıben más a helyzet a folyamatban lévı keleti kibıvülésekkel, melynek résztvevıi kemény alkalmazkodási folyamattal kell, hogy szembenézzenek. ÚJ KÉRDÉSEK ÉS PROBLÉMÁK EU és tagországok hatalommegosztása? Alapvetı Európai Jogok Chartája változike? EU alapokmányainak egyszerősítése? Nemzeti parlamentek szerepe? Új intézmény: Konvent? KONVENT Laekeni Csúcs 2001 Konvent kialakítása Radikális fórum, súlya egyre nı Európai alkotmányozó szerzıdés kialakítás a cél Elméletileg 2003 ıszig dolgoznak a Laekeni Nyilatkozat kérdésein Csatlakozó országok is képviselve vannak LAEKENI NYILATKOZAT Európa szerepe Hatáskörök az EUban Unió egyszerőbbé tétele Intézmények mőködése Közös külpolitika Európai alkotmány 10

KELETI KIBİVÜLÉS (EU 25) 2002. december 13án a koppenhágai csúcson 10 országgal (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia ) sikerült lezárni a tárgyalásokat. A 10 ország csatlakozási szerzıdését 2003. április 16án írták alá Athénban, ezt követıen mind a 25 országban végbement a szükséges megerısítés (ratifikációs) eljárás és 2004. május 1én az Unió 25 tagúra bıvült. Megtörtént az EU történelmi, keleti bıvítése, amelyet sokan Európa újraegyesülésének neveztek. Románia és Bulgária csatlakozása (2007) EU27 EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁG Az EU a világ legnagyobb egységes piaca. A világon megtermelt javak közel egyharmada származik innen, GDPje meghaladja az Egyesült Államokét. Közös valutája, az euró a dollár után a második legfontosabb fizetıeszköz a világon. Az EU gazdasága alapvetıen a tercier, azaz a szolgáltató szektorra épül, a mezıgazdaság a GDP mintegy 2%át, az ipar a GDP kb. 27%át, és a szolgáltatások (kereskedelmet, közlekedést is beleértve) az összesített uniós GDP 71%át termelik. Az EU fontos kereskedelmi partner a világban, számos termék esetében a világ elsı importıre és exportıre. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ FEJLİDÉSÉNEK FİBB ÁLLOMÁSAI ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGI ADATOK ÉVSZÁM (hatályba lépés) 1952 1958 1967 1973 1981 1986 1987 MÉLYÍTÉS ESZAK EGK, Euratom Egyesülési Szerzıdés Egységes Európai Okmány Dánia, Egyesült Királyság, Írország Görögország BİVÍTÉS (csatlakozó országok) Portugália, Spanyolország Megnevezés Népesség (millió fı) Világszintő export (2003) milliárd euróban Világszintő import (2003) milliárd euróban GDP/fı (EU 15 = 100) (2002) A GDP évi növekedése (2003) Termelékenység munkaórában (EU 15=100) (2003) EU 15 372 872 882 100 0,7 100 EU 25 458 903 942 91 0,8 na. USA 294 713 1235 137 3,1 116 Japán 128 474 336 na. 2,7 78 1993 1995 Maastrichti Szerzıdés Ausztria, Finnország, Svédország Foglalkoztatottság (2001) a 1564 éves korú lakosság %ában 64,1 62,8 71,9 68,2 1999 2003 2004 Amszterdami Szerzıdés Nizzai Szerzıdés Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia Munkanélküliség (2003) az aktív lakosság %ában Kutatás/fejlesztés a GDP %ában (2002) A munkaerıt sújtó adóteher (2002) 8,0 1,99 37,8 9,0 1,93 38,3 6,0 2,98 27,3 5,3 2,59 23,2 G D P /f ı G D P T e r ü le t L a k o s ság G D P /fı O r sz á g Z á sz ló E U 2 5 m illiá rd 1 0 0 0 k m ² m illió fı eu ró (P P S ) átlag áb an e u ró B e lg iu m B E 3 0,5 1 0,4 2 5 2 0 0 1 1 8,0 2 6 9,5 C se h K ö z C Z 7 8,9 1 0,2 1 4 7 0 0 6 7,8 8 0,1 tá r sa sá g D á n ia D K 4 3,1 5,4 2 6 2 0 0 2 0,9 8 8,0 1 1 AZ EURÓPAI UNIÓ JELKÉPEI N é m e to r sz á g D E 3 5 7 8 2,5 2 3 1 0 0 1 0 8,3 2 1 2 8,2 É s zt o r sz á g E E 4 5,2 1,4 1 0 4 0 0 4 8,2 8,0 G ö rö g o r sz á g E L 1 3 1,6 1 1,0 1 7 3 0 0 8 1,0 1 5 3,0 S p a n y o lo r sz á g E S 5 0 4,8 4 2,3 2 0 9 0 0 9 7,3 7 4 4,8 F r a n cia o r sz á g F R 5 4 4 5 9,9 2 3 7 0 0 1 1 1,7 1 5 5 7,2 Ír o r szá g IE 7 0,3 4,0 2 8 3 0 0 1 3 4,0 1 3 4,8 O la s zo r sz á g IT 3 0 1,3 5 7,9 2 2 8 0 0 1 0 7,7 1 3 0 0,9 C ip r u s C Y 9,3 0,7 1 7 4 0 0 7 9,8 1 1,6 L e tt o r sz á g L V 6 4,6 2,3 8 8 0 0 4 0,8 9,9 L itv á n ia L T 6 5,3 3,4 9 8 0 0 4 5,2 1 6,3 L u x e m b u r g L U 2,6 0,5 4 5 9 0 0 2 3 3,6 2 4,0 M a g y a r o rs zá g H U 9 3,0 1 0,1 1 2 9 0 0 5 9,2 7 3,2 M á lta M T 0,3 0,4 1 5 8 0 0 7 3,2 4,3 H o lla n d ia N L 3 3,9 1 6,3 2 5 8 0 0 1 2 4,6 4 5 4,3 A u sz tr ia A T 8 3,9 8,1 2 6 1 0 0 1 2 0,7 2 2 6,1 L e n g y e lo r sz á g P L 3 1 2,7 3 8,2 9 8 0 0 4 6,9 1 8 5,2 P o r tu g á lia P T 9 1,9 1 0,5 1 6 0 0 0 7 2,8 1 3 0,5 S z lo v é n ia S I 2 0,3 2,0 1 6 4 0 0 7 5,9 2 4,6 S z lo v á k ia S K 4 9 5,4 1 1 1 0 0 5 1,9 2 8,8 F in n o r sz á g F I 3 0 4,5 5,2 2 4 3 0 0 1 1 1,1 1 4 3,3 S v éd o r sz á g S E 4 1 0,9 9,0 2 4 6 0 0 1 1 5,7 2 6 7,3 Európai Himnusz Beethoven Kilencedik szimfóni niája ( Örömóda ) Az európai zászlz szló sötétkék háttéren 12 ötágú sárga csillag által alkotott körbk rbıl áll. Május 9. Európa Nap. Az Európai Unió jelmondata: Egység g a sokféles leségben E g y e sü lt K ir. U K 2 4 3,8 5 9,7 2 5 3 0 0 1 1 6,1 1 5 9 1,4 E U 2 5 E U 3 8 9 2,7 4 5 6,8 2 0 1 0 4 1 0 0 9 7 5 5,3 11