XIV. évfolyam 7-8. szám 2015. július-augusztus Az első lépések értékelése Megalakult a Magán Egészségügyi Szövetség Összefogással a hatékonyabb betegellátásért pharma praxis Előnyök és kockázatok A biohasonló gyógyszerek alkalmazásának szempontjai bemutatjuk Ez volt életem egyik legjobb döntése Interjú Mátyásné dr. Simon Zsuzsannával, a MOSZ elnökségi tagjával Rendezvény Együtt és/vagy külön? Milyen szerepe lehet a magánszektornak a hazai egészségügyben? A legkorszerűbb tudás birtokában Beszámoló a IX. Gyógyszeres Terápia Menedzsment konferenciáról Fejezetek a MOSZ történetéből (16 18. oldal) aktuális Bolt a boltban, avagy drogéria a patikában A tudatosabb és hatékonyabb vezetésért Coaching a gyógyszertárban Hamis gyógyszerek a legális láncban? Magyarországon? Tévhitek altatják el a honi piaci szereplők éberségét MAGÁNGYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Alapítva: 1991 XIV. évf. 7-8. szám 2015. július-augusztus
Alapvetések Elodázhatatlan a magánerőforrások reális, legális és átlátható megjelenése az egészségügyi ellátórendszerben. Hálapénz helyett nyilvános, minőségbiztosított, hatékony és hozzáférhető ellátást kíván szervezni a Magán Egészségügyi Szövetség. A MESZ az éves szinten több mint százmilliós páciens és ellátó szakszemélyzet közötti kontaktust felmutató egészségügyi szolgáltatók nyitott, minőségbiztosított szakmai szerveződése. Törekvésünk fő célja az egészségben eltöltött életévek hatékony növelése, az állami ellátás tehermentesítése a társadalom tagjai, az orvosok és a gyógyszerészek szervezett, szakmai együttműködése keretében. Megalakult a Magán Egészségügyi Szövetség Összefogással a hatékonyabb betegellátásért Miközben mi, magyarok az európai középmezőnyben vagyunk a születéskor várható élettartam növekedése tekintetében, rendkívül nehezen sikerül feljebb tornáznunk az egészségben eltöltött életszakaszt. A politikai rendszerváltás óta mindössze alig több mint három évet sikerült nyernünk ez utóbbi téren, és 2020-ig is csupán további kétesztendős növekedést tervezünk. A két állapot között egyre nyíló olló szorításában élő, dinamikusan sokasodó korosztály amellett, hogy korlátozottan kiteljesedett életet él, hihetetlen leterhelést jelent az egészségügyi ellátórendszer számára. Magyarország évtizedek óta küzd ugyanazokkal a problémákkal, és ahogy azt az OECD legfrissebb, más közép-európai országokban zajló változásokkal összevetett, 2015. évi országjelentése is dokumentálja hátrányunkból mindeddig nem sokat sikerült lefaragni. Ez a tény, valamint a terápiás eljárások és az orvostechnika fejlődése, az ellátás irányában fokozatosan növekedő igények, a hiányos szociális ellátórendszerrel párosulva megoldhatatlan feladatok elé állítják az egészségügyi dolgozókat. A társadalom tagjai nem elégedettek az egészségügyi szolgáltatással. Az állami finanszírozás több kormányzati ciklusra visszatekintve elmarad az igényektől, miközben az egyéni hozzájárulás mértéke hihetetlen mértékben megterhelve a családokat az euro-atlanti térségben egyedülállóan megnövekedett. Mindezekkel összefüggésben, a társadalmi folyamatokat jól ismerő, az egészségügyi ellátórendszerben jogi és gazdasági értelemben véve önálló és független, magas szakmai felkészültséggel rendelkező orvosok és gyógyszerészek egy csoportja felelősségüket átérezve hatékony lépések megvalósítását tervezi. A progresszív betegellátás rendszerében a jelenleg legnagyobb igénybevételi kontaktust elemezve nyilvánvaló, hogy a háziorvosi szolgálat, a gyógyszerellátás és bizonyos jól specifikált szakellátó, diagnosztikai és egynapos műtéti ellátást biztosító intézmények szakmai tevékenységének minősített harmonizációja hozhat áttörést a népegészségügy területén úgy, hogy alacsony befektetéssel a legnagyobb egészségnyereséget produkálja. A fentiekre való tekintettel az 1992-ben alakult Magyarországi Praktizáló Orvosok Szövetsége (MAPOSZ, tagjai a háziorvosok), az 1991-ben alakult Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ, tagjai a közvetlen lakossági szolgáltatás területén dolgozó gyógyszerészek) és a 2008-ban alakult Magánorvosok Országos Szövetsége (MAOOSZ, specifikált orvosszakmai tevékenységekhez tartozó orvosokat és szervezeteiket tömörítő civil szerveződés) kezdeményezik Magyarországon a Magán Egészségügyi Szövetség (MESZ) megalapítását. Az alapítók célkitűzése, hogy az említett szervezetek tagjai működési területükön, az éves szinten több mint százmilliós páciens és ellátó szakszemélyzet közötti kontaktust elemezve építse fel az orvos, a páciens és a gyógyszerész közötti minőségbiztosított együttműködést az egészség fenntartása, a betegségek megelőzése és a gyógyító tevékenység rendszerében. Terveink szerint a szerveződés nyitott. Az alapítók megfelelő előkészítést követően mindazokat az egészségügyben dolgozó szakembereket és betegszervezeteket várják az együttműködésre, akik/ amelyek önálló jogi és gazdasági keretek között vesznek részt az ellátásban. 2015. június Dr. Kollai Balázs, Dr. Mikola Bálint, Dr. Kovács János, a MAPOSZ elnöke a MOSZ elnöke a MAOOSZ elnöke
tartalom PHARMA PRAXIS Előnyök és kockázatok 4 A biohasonló gyógyszerek alkalmazásának szempontjai 1. rész Pozitív elmarasztalás 7 EMLÉKEZÉS Dr. Breuer Pálné emlékére 9 Dr. Burián Zoltán (1946-2015) 9 a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Kiadványa Alapítva: 2002. január BEMUTATJUK Ez volt életem egyik legjobb döntése 10 Interjú Mátyásné dr. Simon Zsuzsannával, a MOSZ elnökségi tagjával RENDEZVÉNY Együtt és/vagy külön? 12 Milyen szerepe lehet a magánszektornak a hazai egészségügyben? 1. rész A legkorszerűbb tudás birtokában 14 Beszámoló a IX. Gyógyszeres Terápia Menedzsment konferenciáról TÖRTÉNELMI SAROK Az első lépések értékelése 16 Fejezetek a MOSZ történetéből AKTUÁLIS Bolt a boltban, 19 avagy drogéria a patikában A tudatosabb és hatékonyabb vezetésért 20 Coaching a gyógyszertárban 1. rész Átalakuló tiszti-gyógyszerészet 21 Hamis gyógyszerek a legális láncban? Magyarországon? 22 Tévhitek altatják el a honi piaci szereplők éberségét Egyedi azonosítás a betegek biztonságáért 23 NYITOTT SZEMMEL Egészségügyi, gyógyszerpiaci hírek 24 KULTURÁLIS AJÁNLÓ Színház, komolyzene, kiállítás 26 Felelős kiadó és főszerkesztő: Dr. Mikola Bálint Felelős szerkesztő: Tóth Tamás Szerkesztőbizottság: Balázs László Barabás Éva Dr. Lovas Imre Dr. Mikola Bálint Dr. Nagy Balázs Dr. Samu Antal Dr. Simon Kis Gábor Dr. Szrogh Vivien Nyomdai előkészítés: Mészáros Péter Nyomdai kivitelezés: Innova 2000 - Innovariant Nyomda Hirdetésfelvétel: MOSZ Iroda A MOSZ címe: 1135 Budapest, Kerekes u. 9. V. em 6. telefon/fax: 361 236 09 74 info@magangyogyszereszek.hu ISSN 1588-8231 A KOZMETIKUS TANÁCSOLJA Nyár van, nyár 28 REJTVÉNY Operaszerzők nagyjai 29 Az olasz opera: Giovanni Paisiello TOVÁBBKÉPZÉS Minden jog fenntartva. A lapban megjelent valamennyi írásos és képi anyag közlési joga a Szerkesztőséget illeti. A megjelent anyagoknak vagy azok egy részének bármilyen formában történő másolásához, felhasználásához, ismételt megjelenéséhez a Szerkesztőség írásbeli hozzájárulása szükséges. A lapban megjelent hirdetések tartalmáért a Szerkesztőség felelősséget nem vállal. i menedzsment 30 XIV. évfolyam évf. 7-8. szám 7-8. szám 2015. 2015. július-augusztus 3
pharma praxis Előnyök és kockázatok A biohasonló gyógyszerek alkalmazásának szempontjai 1. rész A biohasonló gyógyszerek megjelenése az egyes betegségek terápiájában egyértelműen szélesebb körű hozzáférést és nagyobb gyógyulási esélyt jelent a páciensek számára. E szerek hatásossága és biztonságossága azonban csak hosszú távon igazolható egyértelműen, amihez a szakemberek fokozott figyelmére, a finanszírozó állam és a betegek bizalmára is szükség van. hagyományos szerkezetű (kémiai) molekulákat, például a daganatellenes terápiák területén. A gyártók szempontjából a klinikai hatékonyság mellett, és éppen abból eredően egy másik érv is szól az ilyen gyógyszerek fejlesztése mellett, mégpedig az, hogy éves szinten milliárdos nagyságrendű bevétel származik belőlük. A világpiacon jelenleg 600 1000 biológiai készítmény érhető el. A klinikumba folyamatosan érkeznek az ilyen eredetű szerek, ami a gyógyítói eszköztár hatékonyságának növekedésével párhuzamosan komoly szakmai problémákat és erkölcsi dilemmákat is felvet. Az első biotechnológiai úton előállított gyógyszerek az 1980-as évek elején jelentek meg a piacon. E készítmények szabadalmi védettségének lejártát követően, 2004 elejétől pedig követő molekuláik, a biohasonló termékek is bekerültek a gyógyítás eszköztárába. A biologikumok jelentős áttörést hoztak a gyógyászatban, mivel olyan betegségekre jelentettek megoldást, amelyek a hagyományos, kémiai úton előállított gyógyszerekkel nem vagy csak részben voltak gyógyíthatók, és esetleg sok mellékhatással jártak. E készítmények célzott vagy speciális terápiát tesznek lehetővé; ezért a gyártók ma már mind ritkábban fejlesztenek Hasonló, de nem azonos Az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) definíciója szerint a biohasonló készítmény egy már törzskönyvezett biológiai gyógyszer hatóanyagának egy változatát tartalmazza. Mint arról mi is írtunk (, 2014. július augusztus, 9 11. oldal), a biotechnológiai készítmények esetében lehetetlen minden alkalommal pontosan ugyanazt a molekulát előállítani. Az eltérő eljárási folyamatok eredményeképpen kisebb módosulások jöhetnek létre, amelyek megváltoztathatják a molekula hatását. Így a biohasonló gyógyszerek engedélyezéséhez nem az eredeti molekulával való azonosságukat, hanem a nagyfokú hasonlóságukat kell igazolni; a széles körű összehasonlító vizsgálatokban pedig nemcsak a hatásosságukat, hanem a biztonságosságukat is szükséges vizsgálni. Ilyen eredetű készítmények ma Magyarországon többek között a növekedési faktorok, a vérszegénységet kezelő, valamint a kemoterápiát követő fehérvérsejtszám-csökkenés esetén alkalmazott gyógyszerek. Ezek hatása nagyon könnyen lemérhető: néhány napig adják, és utána megnézik, hogy hogyan növekedett a beteg szervezetében például a fehérvérsejtek száma mondja dr. Illés Árpád professzor, a Debreceni Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinika Hematológiai Tanszékének vezetője. 4
pharma praxis De hogyan mérhető a hatékonysága azoknak a monoklonáris antitesteknek, amelyeket daganatos betegségben, például emlőrák vagy halálos kimenetelű nyirokcsomó-daganat kezelésére adnak? világít rá a problémára a szakember. Etikus-e ezeket a betegeket bevonni egy kétkarú összehasonlító vizsgálatba, amikor nem vagyunk száz százalékban biztosak abban, hogy az új készítménnyel is hatékony lesz a kezelés? Milyen széles az az úgynevezett non inferiority sáv, ami azt igazolja, hogy a biohasonló készítmény is legalább olyan hatékony, mint az eredeti? Hány beteget kell bevonni a klinikai vizsgálatokba ahhoz, hogy ezt a statisztikai nem-különbözőséget, nem rosszabb hatékonyságot ki tudjuk mondani? Mindezek a kérdések máig nem tisztázottak, és több olyan szempontot is kijelölnek, amelyet a hasonlósági vizsgálatok során figyelembe kell venni. Dr. Landherr László, az Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológia Osztályának osztályvezető főorvosa további nehézségekre is rámutat: A biohasonló gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok általában rövidebbek, mint az eredeti készítmények esetében. Így nem A biologikumok ( ) olyan betegségekre jelentettek megoldást, amelyek a hagyományos, kémiai úton előállított gyógyszerekkel nem vagy csak részben voltak gyógyíthatók. mindig gyűlik össze elég tapasztalat a hosszú távú mellékhatásokra vonatkozóan. A vizsgálatokban gyakran kevesebb beteg is vesz részt, mint az eredeti gyógyszer esetében: a trastuzumab fejlesztése során például több tízezer betegnek adták a készítményt, annak a biohasonló molekulának a klinikai vizsgálataiba viszont, amit most szeretnének törzskönyveztetni, 600 beteg bevonását tűzték ki célul, de eddig a 200-at sem sikerült elérniük. Így viszont a ritka mellékhatásokra sem feltétlenül derül fény, és az indikáció extrapolációjával (más kórképekre való kiterjesztésével) kapcsolatban sincs elég tapasztalat. Ahogy arról sincs, hogy az immunrendszerre hosszú távon milyen hatást gyakorol a terápia. A fentiek miatt, ahhoz, hogy megtudjuk, milyen mértékben hatásos és biztonságos az adott gyógyszer alkalmazása, egy kockázatcsökkentő programra van szükség. Ez a farmakovigilancia, ami a terápiák gyógyszerbiztonságossági szempontok alapján történő követését, az esetleges mellékhatások figyelését jelenti. Utóbbiak bejelentése Magyarországon, európai viszonylatban sajnos nagyon alacsony szinten áll, holott csak ezekből tanulhatnánk. Az indikáció kiterjesztése A biológiai gyógyszerek általában több, hasonló betegség esetén is hatékonyak. Fontos kérdés, hogy a biohasonló termék is alkalmazható-e ugyanazokban az indikációkban, mint az eredeti készítmény. Kipróbáltáke mindegyikben, és igazolta-e, hogy bizonyos határok között ugyanolyan módon, ugyanazt a hatást váltja ki, mint az eredeti biológiai gyógyszer? Extrapolálható, vagyis kiterjeszthető-e az indikációja, azaz, ha egy betegségben törzskönyvezték, a többi kórkép kezelésében is helyettesíthető-e vele az eredeti gyógyszer? A hematológiában alkalmazunk egy B-limfocita sejtfelszíni antigént felismerő monoklonáris ellenanyagot, ami a korábbi terápiákhoz képest körülbelül 20 százalékkal javította a betegek túlélési esélyeit említ egy konkrét példát dr. Illés Árpád professzor. A gyógyszert a betegség agresszív formájában, amely kezelés nélkül 1-2 éven belül halálos, de a kezeléssel az esetek egy részében gyógyítható, és egy indolens formában is alkalmazzuk, ami ugyan nem XIV. évf. 7-8. szám 2015. július-augusztus 5
pharma praxis gyógyítható, viszont ezzel a gyógyszerrel a páciens akár 15-20 évig is életben tartható. A két betegség tulajdonságai, és maga a betegpopuláció is teljesen eltér egymástól. Kérdés, hogy a biohasonló készítmény ugyanúgy alkalmazhatóe mind a két betegségtípusban, mint az eredeti gyógyszer. Vannak-e mind a kettőben összehasonlító vizsgálatok? Az eredeti gyógyszer legalább háromféle módon hat a tumorsejtekre. Biztosak lehetünk-e abban, hogy a biohasonló készítmény hatása mind a három területen hasonló az eredeti készítményéhez? Hogy ez kiderüljön, az új gyógyszer hatását is folyamatosan figyelni és értékelni kell. Nem várt reakciók Amikor egy fehérjetermészetű anyag bekerül az ember szervezetébe, az arra reagálhat. Az azonnali vészreakció az allergia, amibe rövid időn belül bele lehet halni. Más esetekben a molekula ellen neutralizáló, semlegesítő antitestek képződnek, amelyek csökkentik a gyógyszer hatékonyságát. A beteg szervezetének a kezelés során is változhat az immunológiai reakciója, ezáltal módosulhat a gyógyszer hatékonysága. Ezek a reakciók a klinikai fázisban, analitikai eszközökkel nem mutathatók ki, csak a gyógyszer használata során derül rájuk fény. Az immunválaszt nagyon sok tényező befolyásolja. A beteg szervezetének a kezelés során is változhat az immunológiai reakciója, ezáltal módosulhat a gyógyszer hatékonysága. Csökkenhet, ha közömbösítő antitestek termelődnek, vagy ha fokozott kiürülés történik. De meg is növekedhet, ha a gyógyszer nem ürül ki, és ezáltal több sejtet pusztít el, mint kellene. Megváltozhat a biztonságossága is, amire jó példa a humán eritropoetin (epoetin alfa), amelynél megváltoztatták a vivőanyagot, a humán szérum albumin helyett poliszorbátot tettek hozzá, ami által immunogénné vált, és nemhogy segítette volna a vörösvérsejtek képzését, de a szervezet saját vörösvérsejtjeit is megtámadta. Tiszta vörösvértest-aplázia következett be: tönkrement a csontvelő, és a beteg onnantól élete végéig vérkészítményre szorult. (folytatjuk) Tóth Tamás
pharma praxis Pozitív elmarasztalás Az alkalmazottunk nem a tőle várt hatékonysággal végzi a rá bízott feladatot. Hogyan szembesítsük a hiányosságaival úgy, hogy ne elmenjen a kedve a munkától, hanem éppen ellenkezőleg: még motiváltabban álljon vissza a tára mögé? Miután munkatársaink megkezdték a napozószerek hatékony kiexpediálását, iktassunk be egy kontrollidőpontot, körülbelül egy héttel későbbre. Ha azt látjuk, hogy ez idő alatt nőtt a szúnyogcsípés elleni szerek és az úti patikák forgalma; ha napos, meleg volt az idő, a napozószerek forgalma viszont nem változott, joggal kérhetjük számon a feladattal megbízott expediálónktól, hogy miért nem sikerült több ilyen terméket kiexpediálni. Ne essünk abba a csapdába, hogy mindent azonnal elhiszünk a beosztottainknak, akik vélhetően azzal érvelnek, hogy nem keresik az adott terméket, vagy hogy a vásárlóknak nincs rá pénzük. Nehezen képzelhető el, hogy húszból húsz vásárlónak, miközben nyaralni megy, nincs igénye napozószerekre. Álljunk be mi is a tára mögé, és ha sikerül expediálnunk az adott terméket, azzal máris pozitív példát mutatunk a beosztottaink számára. Vagy próbáljuk meg őket egyesével számon kérni, és megtudni, hogy miért nem sikerült nekik lecserélni a vásárló által kért termékeket az általunk preferált készítményre, vagy miért nem tudták azt árukapcsolással más termékekhez ajánlani. A szembesítéstől a megállapodásig Az elmarasztalás nem más, mint egy sajátos környezetben zajló motiváló beszélgetés. Ilyenkor nem az a cél, hogy megríkassuk a beosztottainkat, hanem hogy utána minél hatékonyabban, minél nagyobb lendülettel tudjanak dolgozni. Az elmarasztalásnak is van egy meghatározott sémája, amit érdemes követnünk. 1. Alaposan tárjuk fel a hiba keletkezésének körülményeit! Az elmarasztalás folyamatának első lépése: megtudni a hiba okát, illetve megtalálni hozzá a felelőst. Nemcsak a beosztottunk lehet hibás, hanem sok esetben mi magunk is. Például ha nem állítottuk le a konkurens termék beszerzését, abból is ugyanakkora menynyiség állhat a raktárban, mint a preferált készítményből. Az expediálónk ilyenkor joggal érezheti úgy, hogy teljesen mindegy, melyiket adja el, hiszen mindkettőből jókora kiexpediálandó árukészlet áll a rendelkezésére. Azt is nagyon sokszor tapasztalom, hogy az expediáló kollégák nincsenek tisztában a patika pénzügyi helyzetével, illetve azzal, hogy egy adott cselekedetnek milyen káros következményei lehetnek. Tudatlanságukért nem egy esetben maga a gyógyszertárvezető tehető felelőssé. Azt is fontos kiderítenünk, hogy a hiba a hozzáértés hiányának, lustaságnak, információ- vagy időhiánynak, félreértésnek, szándékosságnak, esetleg külső oknak tudható-e be. Miután feltérképeztük a hiba okát, és hogy ki a felelős érte, mielőtt behívnánk magunkhoz a beosztottunkat, tervezzük el, hogy mit és hogyan fogunk neki mondani. Soha ne első dühből marasztaljunk el valakit, hiszen, mint említettem, a cél nem a megsemmisítő ledorongolás. 2. Fogalmazzuk meg a hibás magatartást! Amikor bejön hozzánk a feladattal megbízott alkalmazottunk, egy mondattal fogalmazzuk meg számára a hibás magatartást: Kedves kolléga, azt tapasztaltam, hogy a múlt héten megbeszéltek ellenére sem változott az általunk preferált napozószerek forgalma. 3. Domborítsuk ki a káros következményt! A káros következmény ebben az esetben nem más, mint hogy mivel a termékből nagyobb mennyiséget rendeltünk be a gyógyszertárba, a készletfelhalmozódás miatt többe kerül számunkra az áru tartása, mint amennyit nyerhetünk azon, ha eladjuk ezeket a készítményeket. Vagy ha nem tudjuk időben kiexpediálni ezeket a termékeket, lejár a szavatosságuk, ami a gyógyszertárnak akár százezer forintos anyagi kárt is okozhat. XIV. évf. 7-8. szám 2015. július-augusztus 7
pharma praxis Miután az expediálónk elmondta, hogy mit fog tenni ( jobban figyelek a preferált készítményekre, teszek a tárához segédanyagot, minden reggel átnézem a feladattal kapcsolatos jegyzeteimet stb.), mi foglaljuk össze, hogy miben állapodtunk meg: Jó, akkor holnaptól azt várom el tőled, hogy a korábbi napozószerek helyett a valamivel drágábbakat ajánld a vásárlóknak, azoknak a kérdéseknek és mondatoknak a segítségével, amiket te állítottál össze. Két nap múlva pedig jelentkezz nálam, és mondd el az első tapasztalataidat! A megfelelő mondatok ereje Az elmarasztalás mikéntjével kapcsolatban hadd fogalmazzak meg néhány ajánlást! 4. Mit teszel, hogy ez ne ismétlődjön meg? Ezt követően kérdezzük meg a beosztottunktól: Mit teszel annak érdekében, hogy ez többet ne ismétlődjön meg? Az a megfelelő és motiváló elmarasztalás, amikor a beosztottunk magát értékeli, a beszélgetés pedig nem a hiba, hanem a probléma megoldásának irányába halad. Azt kell A hiba oka Ki a felelős? hozzáértés hiánya vezető/expediáló lustaság expediáló/vezető információhiány vezető/expediáló időhiány expediáló/vezető félreértés vezető/expediáló szándékosság expediáló külső ok 0 Aktuális teendő: elérnünk, hogy ő találja meg az előremutató módszert, és ne tőlünk várja azt. Ha akkor éppen nem tud mit válaszolni, mondjuk neki azt, hogy menjen, gondolkodjon rajta, és jöjjön vissza, amikor a megoldás megszületett a fejében. Gondolja végig a folyamat menetét, hiszen mi egyszer már elmondtuk neki, hogy mit várunk tőle. 5. Megállapodás A nyár a pihenés időszaka. A vezető számára ilyenkor az egyik legnehezebb feladat a szabadságolások elosztása és a helyettesítések megoldása. Mindemellett alkalmazottaink egységes, hatékonyan működő csapattá való formálásáról sem szabad megfeledkeznünk. Ezekben a hónapokban érdemes egy kisebb csapatépítő programot szervezni, amivel dolgozóink motivációját tudjuk megerősíteni. Nagyon fontos, hogy a nyári időszak vége felé beosztottainkat készítsük fel az őszi rohamra. Ezt belső képzésekkel, illetve kommunikációs tréningek tartásával valósíthatjuk meg. Arról szóljon a beszélgetés, amiért ő a felelős! Ne a hibás személyt keressük, hanem a hibás magatartást! Nem te vagy buta, hanem az a butaság, amit csináltál a kettő között hatalmas a különbség. A beosztott hibás magatartását kell górcső alá vennünk és átbeszélnünk, annak a káros következményeire kell felhívnunk a figyelmet. Minden hibát a lehető leghamarabb, akár még aznap vizsgáljunk ki, de legkésőbb a kontroll időpontjában, amikor feltártuk a hibás magatartást. Tegyük fel a következő kérdést: Szerinted hogyan kellett volna?. Várjunk rá konkrét választ, annak érdekében, hogy legközelebb legyen mit számon kérni. Ne hagyjuk magunkat félbeszakítani! Ha a beosztottunk közbe szeretne vágni, állítsuk le: Kérlek, hallgass végig, utána te is elmondhatod a véleményed! Ne elégedjünk meg annyival, hogy kiküszöböljük a hibát; az elmarasztalás mindig legyen megoldáscentrikus. A következő alkalommal kiderül, hogyan tudjuk jól megdicsérni a kollégáinkat. Ez sem egyszerű feladat, ugyanakkor a lehető legmotiválóbb tud lenni a beosztottaink számára. Legközelebb arról is szót ejtünk, hogyan beszéljünk meg újabb feladatokat az expediálóinkkal, illetve hogyan deríthetjük ki azt, hogy az egyes munkatársainkat mi motiválja a leginkább. Dr. Kovács Zsolt gyógyszerész, Pharmatrainer Kft. 8
emlékezés Dr. Breuer Pálné emlékére Dr. Breuer Pálné (Varga-Szabó Gizella) 1936-ban született az akkor éppen Csehszlovákiához tartozó Garamlökön. A trianoni békediktátum, majd az első bécsi döntés után, édesapja szudétaföldi kényszermunkáját követően került a család a Duna melletti Hartára. Pályafutását Siklóson kezdte, ahol a patikai munka mellett a Harkányi Kórházban vállalt másodállást. Nevéhez fűződik a kórház reumaosztályán nagy sikerrel alkalmazott gyógykenőcs. Siklósi beosztottból gyógyszertárvezetőnek nevezték ki, így került agrármérnök férjével együtt Drávafokra, ahol szakértelmével és emberségével igen hamar kivívta a környék lakosságának megbecsülését. A család 1974-ben költözött az Ormánságból Pécsre, ahol Gizike először változó munkahellyel, majd egészen 1991-ben történt nyugdíjazásáig a belvárosi 9. számú patikában vállalt gyógyszerészi állást. Dr. Burián Zoltán (1946 2015) 1946. január 10-én született a Felvidéken, Szencen, egy gyógyszerész család első gyermekeként. Édesapja, Burián Zoltán szintén gyógyszerész volt. Édesanyja, Dudás Borbála az ügyeletes patikai szolgálat mellett nagy odafigyeléssel nevelte fel őt testvéreivel, Zsuzsával és Lászlóval együtt. Gimnáziumi tanulmányait Orosházán végezte, diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán szerezte 1969-ben. Még abban az évben összeházasodtak Csotó Nagy Klárával. Két fiuk született, Zoltán és Tamás: a gyógyszerészet iránti szeretetet, elkötelezettséget Zoltán, vadászszenvedélyét Tamás fiának adta át. Az egyetem elvégzése után a mezőgyáni, majd az Orosháza Rákóczi-telepi patikákat vezette. 1989-ig vezette az orosházi Táncsics utcai gyógyszertárat, majd Magyarországon az elsők közt nyitotta meg a családi házból kialakított Szent István magánpatikát, amit 1994- től 2003-ig már új helyen, a Szabó Dezső utcában üzemeltetett. Az évek során szakgyógyszerészi vizsgát tett, patikáját oktató gyógyszertárként vezette. Részt vett a MOSZ által kezdeményezett gyógyszerügyi menedzserképzés indításában, majd az elsők között nyert szakközgazdász képesítést. 2010-ig helyettes gyógyszerészként dolgozott, majd az eleki gyógyszertár létrehozásának szakmai részét irányította. A patikát egészen 2014-es nyugdíjba vonulásáig vezette. Igazi közösségi ember volt. Bárhol is dolgozott, minden beosztottja, kollégája elismeréssel és szeretettel beszélt róla. A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének 1991. évi megalakulásától kezdve oszlopos tagja, több cikluson át a Békés megyei szervezet 1992 májusában Pécs Kertvárosban megalapította a jogelőd nélküli Igazgyöngy at. A közeli Honvéd Kórház égési sérültjeit is gyógyította korábbi reumatológiai tapasztalatai során sikerrel alkalmazott, egyedi magisztrális készítményeivel. Ekkor lett a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége alapító tagja, bölcs tanácsaival, csendes, segítő magatartásával sokak példaképe. 78 éves koráig aktívan dolgozott, számos szakmai fórumon, továbbképzésen, konferencián találkozhattunk vele. 2014-ben adta át patikáját utódjának. Egy évvel később szélütésben hunyt el. Példamutató Gizike életpályája. 53 évig tartó, harmonikus házasságában két gyermeket és négy unokát nevelve, segítve gyógyszertárat alapított, kiváló szakember volt. Gyermekként megélte a háborút, részese volt a kitelepítéseknek, küzdelmes iskoláztatását követően emberként és szakemberként is mindig ott állt helyt, ahová az élet állította. Emlékét szeretettel és tisztelettel őrizzük! Magángyógyszerészek Országos Szövetsége vezetője volt. A Szövetségben rábízott feladatokat mindig nagy odafigyeléssel látta el, a szakmai rendezvények elképzelhetetlenek voltak nélküle. Búcsúzunk Tőled, Zoli! Csendes, figyelmes, megértő és segítő emlékedet megőrizzük! Magángyógyszerészek Országos Szövetsége XIV. évf. 7-8. szám 2015. július-augusztus 9
bemutatjuk Ez volt életem egyik legjobb döntése Interjú Mátyásné dr. Simon Zsuzsannával, a MOSZ elnökségi tagjával A rendszerváltást követően megyéjében elsőként nyitott magángyógyszertárat. A MOSZ alapító tagja, hét évig volt megyei főgyógyszerész, jelenleg a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége országos elnökségének tagja és a Jász-Nagykun- Szolnok megyei szervezet vezetője. Mátyásné dr. Simon Zsuzsannával, a szolnoki Caritas patika vezetőjével kivételesen nem személyesen, hanem Skype-on beszélgettünk. : Egy baleset után lábadozik, ezért nem tudtunk személyesen találkozni. Mi is történt pontosan? Dr. Simon Zsuzsanna: Egyedül voltam itthon a kisunokáimmal, jött a vihar, én pedig kiszaladtam az udvarra elpakolni. Elestem, és úgy beütöttem a vállamat, hogy letört a felkarcsontom csúcsa. Négy hétre rögzítették a sérült testrészt, azóta pedig kíntornára járok. Mostanra jelentősen javult az állapotom: a karomat már fel tudom emelni a fejem fölé, ám teljesen kinyújtani még nem sikerült. Gy.: Mennyire akadályozta mindez a napi munkában? S. Zs.: Minden délelőtt bementem a gyógyszertárba, mivel bizonyos feladatokat szeretek magam intézni. Egyébként pedig, hál istennek, olyan kollégáim vannak, akikben teljes mértékben megbízhatok. Gy.: Önből milyen indíttatásra lett annak idején kolléga? Hogyan választotta ezt a hivatást? S. Zs.: Édesanyám és az ő szülei is gyógyszerészek voltak. Utóbbiak Röszkén működtettek patikát. Édesapám pedig körzeti orvosként tevékenykedett egy nem túl nagy faluban; ott nevelkedtem, és ilyen háttérrel teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy nap én is az egészségügyben fogok elhelyezkedni. Gy.: Egyértelmű irány volt a gyógyszerészet, vagy az orvosi pályával is kacérkodott? S. Zs.: Sokáig nem igazán tudtam, hogy mit szeretnék, ami nem meglepő: manapság is azt látom, hogy a 18 évesek nagy része határozatlan a továbbtanulást, a pályaválasztást illetően. Végül a sors hozta úgy, hogy a gyógyszerészetet választottam, és ez volt életem egyik legjobb döntése: sokkal inkább lehettem mellette családanya, mint mondjuk orvosként, ráadásul azt csinálom, amit szeretek. Gy.: Az egyetem elvégzését követően milyen úton jutott el a jelenlegi patikájába? S. Zs.: Budapesten szereztem diplomát. Úgy államvizsgáztam, hogy a lányom már ott volt a hasamban. Elsőként félig-meddig véletlenül egy olyan szolnoki gyógyszertárba kerültem, ahol az anyukám is ott dolgozott. Akkoriban még nem igazán tudta feldolgozni, hogy felnőttem, és elsajátítottam a szakma fortélyait, ezért a legrutinosabb asszisztenseket állította rám. Megegyeztünk, hogy amikor ő van kint az officinában, én a laborban dolgozom és fordítva. A kémei viszont mindig ott voltak körülöttem, nehogy valami bajt okozzak. Folyamatos ellenőrzés alatt álltam, ami szerencsére nem tartott sokáig, mert megszületett a lányom, és amikor újra visszatértem a tára mellé, már egy másik patikába kerültem. Harmincegynéhány éves voltam, amikor felkértek, hogy legyek megyei főgyógyszerész. Ebből a családban kisebb háború kerekedett: a felmenőim klasszikus gyógyszerészek, nem örültek, hogy irodai munkára adom a fejem, és adminisztrációval, ellenőrzéssel fogok foglalkozni. A férjem viszont támogatott, azt mondta, ha nem tetszik ez a munka, még mindig visszamehetek a patikába. Előtte két-három hónapot töltöttem a i Központban, hogy mindazokat a területeket, amelyeket felügyelnem kell, jobban megismerjem. Végül hét évig voltam megyei főgyógyszerész. Amikor jött a rendszerváltás, és kértek, hogy folytassam a megkezdett munkát, megrettentem a privatizációval kapcsolatos feladatoktól és az azokkal járó felelősségtől. Úgy gondoltam, túl emocionális vagyok hozzá, nem tudok racionális döntést hozni, és képtelen lennék minden elvárásnak megfelelni. Vissza kellett volna utasítanom kérelmeket, meg kellett volna húznom egy határt, és erre nem éreztem magam alkalmasnak. Viszont volt egy olyan átmeneti időszak, amikor, mint megyei főgyógyszerész, én indítottam el egyes patikák engedélyezési eljárását. 10