Adamikné dr. Jászó Anna dr. Gósy Mária Lénárd András TANÍTÓI KÉZIKÖNYV a Mesék csodái címû 1. osztályos taneszközcsaládhoz 1
Alkotó szerkesztõ: Adamikné dr. Jászó Anna Felelõs szerkesztõ: Török Ágnes ISBN 963 657 132 5 Adamikné dr. Jászó Anna dr. Gósy Mária Lénárd András 1997 A kiadó a kiadói jogot fenntartja. Felelõs vezetõ: Ballér Judit ügyvezetõ igazgató 1155 Budapest, Tóth István utca 97. 2
Bevezetõ Ismeret csak akkor lehet valami, ha maga mögött hagyja a szubjektív érzéki feltételezettséget, s az észt, az általánost és a törvényszerût ragadja meg a dolgokban. (Gadamer: A szép aktualitása) Kedves elsõs tanító! A mesék csodái címû ábécéhez készült kézikönyvet tartja a kezében. Ki - csi gyerekekhez szól ez az ábécé, ezért uralja a mesevilág, s ezért van tele szebbnél szebb képekkel. A kicsi gyerek képzeletére és érzékeire kíván hatni, de azzal a szándékkal, hogy bontakozó eszéhez is szóljon, felfedvén az írás törvényszerûségeit. A beszéd és a nyelv, az olvasás és az írás ismeretét közvetíti: játékosan, de a lényegre törõen és következetesen. Az elsõ iskolaév, az elsõs tanító meghatározó jelentõségû a gyermek életében, éppen ezért a szokottnál aprólékosabban szeretnénk munkáját segíteni. Kézikönyvünk rendhagyó formájú letttulajdonképpen nem is könyv alakú, hanem egy dosszié, melynek anyagát tetszés szerint lehet csoportosítani, kiemelni, bõvíteni. Sok óravázlatot készítettünk fõképpen a tanítót próbáló, igen nehéz elõkészítõ szakaszhoz. külön lapokon, hogy a tanító az órán az ábécéskönyv megfelelõ oldalához illeszthesse õket; s késõbb saját óravázlataival is kiegészíthesse a gyûjteményt. A kézikönyv maradjunk meg ennél a hagyományos elnevezésnél az alábbi egységeket tartalmazza: a NAT-hoz készített integrált magyar nyelvi és irodalmi program elméleti háttere; a NAT-hoz készített integrált magyar nyelvi és irodalmi program rövid ismertetése; az elsõ iskolaév magyar nyelvi és irodalmi programjának ismertetése; differenciálás: foglalkozás az átlagostól eltérõ gyerekekkel; az elsõ iskolaév magyar nyelvi és irodalmi tanmenete; óravázlatok; olvasólapok a gyakorláshoz és a differenciált foglalkozásokhoz; felmérõlapok a hangos olvasáshoz és az íráshoz. 3
A NAT-hoz készített integrált magyar nyelvi és irodalmi program elméleti háttere Az anyanyelv és irodalom tanítása egyrészt az anyanyelvi kultúra, másrészt az irodalmi mûveltség alapozását szolgálja olvashatjuk a NAT-ban (16). Sokkal több ennél: a magyar nyelvi és irodalmi program a tanulók személyiségfejlõdését kibontakoztató pedagógiai folyamat része (4), azt is mondhatnánk, hogy a legfontosabb eleme. (Ezek a gondolatok bõven ki vannak fejtve. Az anyanyelvi nevelés módszerei c. fõiskolai tankönyvnek az olvasásról szóló fejezetében.) A tanulók személyiségfejlesztését az iskola pedagógiai programja szolgálja, melynek kulcsfogalmai: beszéd, munka, játék, ünnep. Ezek a fogalmak nagyon fontosak, ezért jelen kell lenniük minden iskolai tantárgyban, át kell hatniuk az iskolai munkát. A beszéd, a kommunikáció az emberi társadalom létrehozója és fenntartója. Ha az iskolai életben nézzük a fontosságát, mindenekelõtt azt mondhatjuk, hogy a jó színvonalú beszéd beszédprodukció és beszédpercepció az olvasás-írás tanításának, sõt az egész iskolai munkának az alapja. Mint ahogy a beszéd, a munka is kizárólag az ember sajátossága: célratörõ, tudatos, kitartó tevékenység. Csak az ember rendelkezik a célkitûzõ tudattal, csak az ember tudja megtervezni a tevékenységét, s ez a tevékenység tartja fenn a társadalmat. Egész életünkben dolgoznunk kell, s erre a munkára készít fel az iskola. A játék, ez a minden élõlényre jellemzõ, örömteli mozgás ellensúlyozza a munka komolyságát. Az ünnep pedig egy olyan kommunikáció, melyben mindenki részt vesz, akár családi, akár közösségi ünnepekrõl van szó. Beszélni, dolgozni, játszani, ünnepelni annyi, mint embernek lenni. Az iskola pedig embert nevel, ezért hatja át a tevékenységét a beszéd, a munka, a játék, az ünnep. Az elsõ osztály magyar nyelvi és irodalmi programja a beszéd fejlesztésével kezdõdik, s mindvégig szem elõtt tartja a kommunikációs képességek kibontakoztatását. Áthatja a játékosság, játékos jellegét fokozza a mesevilág jelenléte. Ugyanakkor minden egyes nap feladatot munkát is ad a gyereknek, egyelõre még keveset, könnyen teljesíthetõt. A tankönyv végén pedig egy kis szöveggyûjtemény található az ünnepségekhez, olyanokhoz, mint karácsony, újév, húsvét, anyák napja, március 15. A jeles napok köre évrõl évre bõvül az egyes olvasókönyvekben. Az iskolai tevékenység tulajdonképpen kétpólusú: egyrészt a gyerekre ügyel, a gyerek személyiségére, arra, hogy kifejezhesse önmagát: másrészt pedig ügyel az elsajátítandó tananyagra, arra a kulturális örökségre, melynek ismerete szükséges a társadalomba való beilleszkedéshez. Az iskolai tevékenységnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Arra törekszünk, hogy programunk gyermek központú és személyiségfejlesztõ legyen egyrészt, másrészt pedig közvetítsen egy szükséges ismeretanyagot és egy kultúrát. A fentebb felvázolt szemléletnek megvan a pedagógiatörténeti háttere. Dióhéjban a következõkrõl van szó. A 19. századi elsõsorban a német herbartiánus pedagógiában a tananyag volt a középpontban. A 20. század elején jelentkezõ reformpedagógiai irányzatok a gyermeket helyezték a középpontba, s hevesen bírálták a 19. század pedagógiáját. E két véglet kiegyenlítõdött a harmincas években elsõsorban a Jenaplan tevékenységében, hiszen mindenki számára világos: a gyermeket kell a középpontba helyezni, érte vagyunk, de meg kell õt tanítani az életéhez szükséges ismeretekre. A 20. század második felében felgyorsulva megismétlõdtek 150 év folyamatai. Az ötvenes-hatvanas években a herbartiánus pedagógia megújításának lehettünk tanúi az okokat és a körülményeket most ne firtassuk, majd a hetvenes-nyolcvanas években egy, a század eleji reformtörekvésekre emlékeztetõ mozgalmat figyelhettünk meg, illetõleg élhettünk át. A reformtörekvések sok szempontból felfrissítették az iskolát, de tetemes károkat is okoztak. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott programokkal lehet harmonikus, kiegyensúlyozott személyiségeket nevelni. A szintézisteremtés ideje érkezett el. Az integrált magyar nyelvi és irodalmi program egy szintézis létrehozására törekszik, kiegyensúlyozott. Legfõbb jellemzõje a kiegyensúlyozottság és a strukturáltság. 4
A NAT-hoz készített integrált magyar nyelvi és irodalmi program rövid ismertetése A program jellemzõi Az integrált magyar nyelvi és irodalmi program holisztikus szemléletû: biztosítja a tanulók személyiség- és képességfejlesztését; tartalmazza az 1 6. osztály teljes anyagát, de meg is haladja a differenciálás, valamint az egyénre szabott fejlesztés érdekében; a NAT által meghatározott követelményrendszer alkalmazásával biztosítja a 4. és a 6. osztályok végén a magasabb iskolafokokba való átmenetet; saját tanterv segíti a pedagógusok munkáját; integrált szemléletû; feladatfüzetei egységbe ötvözik a tananyagot, tartalmazzák az összes fejlesztendõ területet a feladatfüzet új típusú taneszköz, az anyanyelven és az irodalmon kívül az Ember és társadalom, valamint a Mûvészetek témakörök kapcsolódó részei is megtalálhatók bennük; a tartós könyvhasználatot biztosítja: több egymás után következõ évfolyam is tanulhat a program középpontját képezõ olvasó-, ill. tankönyvekbõl; tartós használatú feladatfüzeteket használ (tehát felszámolja a gazdaságtalan és költséges munkatankönyveket és munkafüzeteket); az olvasókönyvek és a tankönyvek kiállítása esztétikus, színes; hatékony, egyszerû és olcsó; koncentrál a Dinasztia Kiadó Mindennapok csodái c. környezetismereti tankönyvcsaládjával. A programot nemcsak a kiegyensúlyozottság és szervezettség jellemzi, hanem sok szellemes és újszerû megoldás is. Ismertetésükre az egyes taneszközök bemutatásakor kerítünk sort. Fontosnak tartjuk azt a tényt, hogy mér az elsõs program írásakor tekintettel vagyunk az ötödik és a hatodik osztály anyagára. Ezzel csak azt kívánjuk érzékeltetni, hogy nagy vonalaiban tisztában vagyunk az egész program szerkezetével, s látjuk benne a részek helyét és az összefüggéseket. Ez a szervezettség csakis ennek a programnak a sajátossága. Azt is fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a programot egy felkészült csapat írja, a lehetõ legjobb kombinációban: fõiskolai tanárok, tudományos kutatók, vezetõ tanítók, valamint gyakorló tanárok és tanítók. Mindegyik szerzõ olyan pedagógus, aki egész életét katedrán töltötte, a gyerekek között, és aki már számos egyéb mûvel bizonyította be tankönyvírói tehetségét. 5
A program szerkezete Az integrált magyar nyelvi és irodalmi program képességfejlesztési tevékenységének a szerkezetét az alábbi ábra szemlélteti: kiejtés és beszéd (szóbeli szövegalkotás) fogalmazás (írásbeli szövegalkotás) kommunikációs képességek az olvasás és írás képessége nyelvtan és helyesírás a verstan, a stilisztika és a poétika alapozása OLVASÓKÖNYV a szövegértõ olvasás képessége szövegelemzés a tanulás képessége memoriter és felolvasás könyvtáshasználat házi olvasmányokkal felkészítés az olvasásra Az integrált magyar nyelvi és irodalmi program középpontját az olvasókönyvek képezik. Szövegválogatásuk körültekintõ: szövegeik egyrészt biztosítják a képességfejlesztést, másrészt értékeket közvetítenek. Nemcsak a klasszikus alkotásokat közlik, hanem felfrissítik a szöveganyagot: elsõsorban gyermekirodalmi alkotásokból vett részletekkel. A feladatfüzetek és a nyelvtankönyvek indukciós szövegei és példái az olvasmányokhoz igazodnak. A feladatfüzet új mûfaj: integrált feladatsorokat tartalmaz. Ennek a megoldásnak több elõnye is van. Az eddig elszakított részterületek egységben, összefüggéseikben jelennek meg a tanuló elõtt. Ez a megoldás biztosítja igazán a nyelvtannak nyelvhasználat-központú tanítását. A gyerekek a szokásos írásfüzetben dolgoznak, így nem romlik az írásuk, s megtanulják az írásmû elhelyezését a papírlapon. A tanítónak pedig egy lehetséges órafelépítést biztosít a feladatsor. A feladatfüzet a 2. osztálytól kezdve csatlakozik az olvasókönyvekhez. Szerkezete a következõ: kommunikáció, kiejtéstanítás, beszédfejlesztés (szóbeli szövegalkotás), fogalmazás (írásbeli szövegalkotás), az olvasástechnika fejlesztése, a szövegértõ olvasás fejlesztése, szövegelemzés, a felolvasás fejlesztése, a memoriterek elõkészítése, írásfejlesztés, nyelvtan és helyesírás,, könyv- és könyvtárhasználat, a tanulás tanítása, a házi olvasmányok elõkészítése. Látható, hogy a fejlesztendõ területek a NAT által megadott lehetõségeket követik, részlete- 6
zõbb bontásban. A feladatok nem feltétlenül ebben a sorrendben szerepelnek; mindig úgy, ahogyan az adott olvasmány és a tanítási cél kívánja. Nyelvtanból és helyesírásból csak annyi szerepel a feladatfüzetben, amennyi nyelvtani ismeretet az adott szöveg feldolgozása megkíván. A nyelvtani anyag külön tankönyvben kap helyet, s a tantervben is külön óra áll rendelkezésre. A program egységei A program egyes tankönyvei és segédletei gondos tervezéssel egymásra épülnek, biztosítva ily módon a fejlesztõ tevékenységet. A tankönyvek és a segédletek évfolyamonként a következõk: 1. oszt. A mesék csodái Ábécé és olvasókönyv (törpés ábécé). Hangoztató-elemzõ-összetevõ módszerû, szótagolható ábécéskönyv, párhuzamos írástanítással. Tartalma: mesék, részletek meseregényekbõl,fõszereplõi a törpék. Kísérõi: egy íráselõkészítõ munkafüzet, két írásfüzet elõírt mintákkal (egy a kisbetûkhöz, egy a nagybetûkhöz), tanítói kézikönyv. 2. oszt. A világ csodái Fejlesztõ olvasókönyv. Tartalma: mesék, elbeszélések, versek, ismeretközlõ szövegek. Témakörei: iskola, lakóhely, család, állatok, kert, mezõ, vizek, erdõk, a vi - lágmindenség; nagyjából minden hónapra jut egy téma. Kísérõi: egy integrált feladatfüzet, egy írásfüzet elõírt mintákkal (elsõsorban a kapcsolás gyakorlásához), nyelvtankönyv, tanítói kézikönyv. 3. oszt. Mesék földjén, hadak útján A mesék és a mondák világa: a magyarság eredetmondája, a történelem elõtti korok regéi, történelmi mondák az államalapításig, népmesék: a földrajzi helyekhez kapcsolódó regék és mondák; a szomszéd népekkel kapcsolatos mesék és történetek. Színhely: országunk és a Kárpát-medence. Kísérõi: egy integrált feladatfüzet, egy írásfüzet elõírt mintákkal, nyelvtankönyv, tanítói kézikönyv. 4. oszt. Mesék, mondák, igaz történetek A mesék és a mondák világa. Történelmünkhöz kapcsolódó mondák és elbeszélések az államalapítástól napjainkig. Kísérõi: integrált feladatfüzet, nyelvtankönyv, tanítói kézikönyv. 5. oszt. Világjáró irodalmi olvasókönyv. Mítoszok, mondák, mesék, elbeszélések, novellák, kisregények, regények. Az epikai mûnem megközelítõ teljességben magyar és világirodalmi anyagon illusztrálva. Középponti olvasmány: János vitéz: Házi olvasmány: A Pál utcai fiúk. Kísérõi: egy integrált feladatfüzet, nyelvtankönyv, tanári kézikönyv. 6. oszt. Világjáró irodalmi olvasókönyv. Történelmünkhöz és a világtörténelemhez kapcsolódó versek, elbeszélések és regények. A lírai mûnem. Középponti olvasmány: Toldi. Házi olvasmány: Egri csillagok. Kísérõi: egy integrált feladatfüzet, nyelvtankönyv, tanári kézikönyv. Az 1. és a 2. osztály anyaga szoros kapcsolatban van egymással. Az elsõ két év egyetlen egységet alkot, a második év az elsõben elsajátított ismeretek begyakorlására szolgál. A többi évfolyamon a páratlan évek anyaga összefügg egymással: szinkron szemlélet jellemzi, a mindenkori jelen bemutatása a feladat. A páros évek anyaga is összefügg: diakrón szemlélet jellemzi, a történelem fonalát követik a történetek. Ugyanakkor kétévenként is megismétlõdik a téma: ezáltal egy spirálszerû fejlõdést biztosítva. Az 5. és a 6. osztály anyaga összegezi az elsõ négy évben tanított ismereteket: egyrészt rendszerezi és bõvíti a mûismereti anyagot, másrészt az irodalmi ismereteket (poétika, verstan, stilisztika). Kiegészítõ anyagok is csatlakoznak a programhoz. Közülük a legfontosabbak a Kincseskönyvek. Ezek növekvõ hosszúságú szépirodalmi szövegeket tartalmaznak. Céljuk a hosszabb mûvek házi olvasmányok olvasásának az elõkészítése. A folyamatolvasás technikáját alkalmazzuk bennük: ez azt jelenti, hogy a szöveget helyenként a gondolkodást elõre vivõ, a kíváncsiságot felébresztõ, illetõleg életben tartó kérdések és feladatok szakítják meg. Ezek sem munkatankönyvek, nem kell bennük dolgozni, a feladatokat szóban vagy a házi füzetben lehet megoldani. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a rövid olvasókönyvi szövegek és a házi olvasmány között nincs átmenet, szinte elõzmény nélkül kapja sok gyerek kézhez a hosszú regényt, s nem tud megbirkózni ve- 7
le, mert nincsen a hosszabb szövegek olvasásában gyakorlata. A mûismeret és az irodalomismeret tanítását is segítik a Kincseskönyvek, mégpedig a felsõbb osztályok irodalomtanítását kívánják megalapozni. A gyermekek nyelvén és mûvészi formába öntve közöljük a bibliai történeteket, a Kalevala meséjét stb. Ezek a füzetkék kultúrmissziót is betöltenek. A tanítói-tanári kézikönyv mindig tartalmaz egy részletes tanmenetet és óravázlatot, elsõ osztályban sokat, késõbb kevesebbet, inkább az óratípusokra összpontosítva. Az egész programhoz tanterv is készült. A differenciálást minden évfolyamon és területen munkafüzetek segítik. A program tartalma A szépirodalmi anyagot mesék, mondák, történetek, népszerû versek alkotják. Arra törekszünk, hogy a gyerekek megismerjék legnagyobb íróink és költõink nevét, valamint néhány mûvüket (mûismeret a NAT-ban). Az irodalomismereti anyaghoz poétikai, stilisztikai és verstani ismeretek tartoznak. Ezeket az 5. és a 6. oszt. anyaga összegzi, de sok ismeret megtalálható az alsóbb osztályok anyagában (mesefajták, mondafajták, néhány alakzat és szókép, ritmus- és rímképletek). Természetesen, a kommunikációelméleti alapok értelmében nem szépirodalmi jellegû szövegek is helyet kapnak az olvasmányanyagban. A program összekapcsolja a helyesírás és a nyelvtan tanítását. A nyelvtan anyagát gyakorlatiasan állapítja meg és építi fel: anyagkiválasztása és struktúrája a helyesírás tanítását szolgálja. A helyesírás megalapozása az olvasástanítási módszertõl függ: a hangoztató-elemzõ-összetevõ módszer és a szótagolás nemcsak a jó olvasástechnikát biztosítja, hanem a helyesírási készséget is megalapozza. A szótagolásnak kiemelkedõ jelentõsége van: a másképp ejtjük/másképp írjuk eseteket szótagolással tanítjuk (mond-ja, lát-ja, met-szi stb.) mindaddig, amíg nincsenek meg a gyerek nyelvtani ismeretei magyarázatukhoz (a tõ és a toldalék felismerése, vö. a szóelemzés elve). Kiemelkedõ szerepük van még az analógiás soroknak: ekkor a hasonlóság alapján, mintakövetéssel tanítunk meg olyan jelenségeket, melyek nyelvtani magyarázatát csak késõbb adhatjuk meg (ilyen pl. a múlt idõ jelének az írása). Fontosnak tartjuk, hogy a pedagógus lássa a nyelvtani-helyesírási anyag felépítését, ezért röviden megadjuk: 1. oszt. A nyelvtan és a helyesírás tanítása az olvasás- és írástanításhoz kapcsolódik, bár a tantervben nem jelenik meg, a követelményei sincsenek. A gyerekek felismerik a magánés a mássalhangzókat, idõtartamukat, a mondatokat, a szavakat, a szótagokat. Tisztában vannak a mondatkezdés és -zárás, néhány tulajdonnév helyesírásával, valamint a szavak különírásával a mondatban. 2. oszt. A hangok, a hangok idõtartama, a kapcsolódó helyesírási tudnivalók (a magánhangzók és a mássalhangzók a szó belsejében és a szó végén), a betûk, az ábécé és a betûrend; a j hang kétféle jelölése, a legfontosabb ly-os szavak írása; az elválasztás alapszabályai; a mondat szavakra bontása; a szavak és jelentésük; a szóelemek; a tõ és a toldalék; a szóelemek a nyelvhasználatban, a mondatfajták a beszélõ szándéka szerint, helyesírásuk. 3. oszt. A szófajok közül: az ige, az igekötõ, a fõnév, a névelõ, a névutó, a melléknév, a számnév, a névmás (személyes, mutató, kérdõ), a fõnévi igenév. Alaktanból elsõsorban az igei személyragok alanyi ragozásban, a múlt idõ jele és helyesírása, a fokjel és helyesírása. 4. oszt. Az eddig tanult szófajok ismétlése, a kapcsolódó nyelvhasználati szabályokkal. Alaktanból a módjelek és az igemódokkal kapcsolatos helyesírási problémák. 5. oszt. Nyelvünk helye a világ nyelvei között, a finnugor népek és nyelvek. Hangtan: a hangrendszer. Az írás és helyesírásunk rendszere. Verstani alapismeretek. Szóalaktan. Nyelvjárások és csoportnyelvek; szókapcsolatok, szólások és közmondások. 6. oszt. A nyelvtani ismeretek összefoglalása: hangtan és szótan (jelentéstan, szófajtan, alaktan). A helyesírási ismeretek rendszerezése. 8
Az elsõ iskolaév magyar nyelvi és irodalmi programjának ismertetése A program szakaszai: elõkészítés, 6 hét; a kisbetûk tanítása, 3 4 hónap; a nagybetûk tanítása, 3 4 hónap; év végi gyakorlás, kb. 1 hónap. A program elméleti háttere 1. a hazai világszínvonalon álló beszédpercepciós kutatás, 2. a nyelvtudomány megállapításai, 3. a hazai olvasástanítási hagyományok. A program jelszava: beszélni és beszéltetni! A program alkalmazkodik a gyermek természetes beszédfejlõdéséhez, nyelvi tudatosságának kialakulásához. A beszédpercepciós kutatások lényeges megállapítása az, hogy a hatéves gyermek képes a beszéd analizálására, a szavak szótagokra, hangokra bontására (ezt a képességet hívjuk nyelvi tudatosságnak), a részletek megfigyelésére van szükség (a kétéves gyermek észlelése, vagy a valamilyen okból elmaradotté globális). A betûsorrend és a fokozatosan nehezedõ szóstruktú - rák megállapítása is a beszédpercepciós kutatások megállapításain alapul. Azokat a hangokat, valamint szótag- és szóstruktúrákat vettük elõre, melyeket a gyermek könnyebben észlel. Az elõkészítõ szakasz felvétele (illetõleg visszaállítása) lényeges, tudniillik az olvasástanítást meg kell elõznie a beszédfejlesztésnek. Az egyes tanítási órákon is a beszédre alapozunk: elõbb a hangot tanítjuk, s utána a megfelelõ betût, tehát hangtanítás-betûtanítás a sorrend. A hazai olvasástanítási hagyományok tükrözõdnek a program egész felépítésében, a hangoztató-elemzõ-összetevõ módszerben és a szótagoltatásban. Az alábbi modell az olvasás- és írástanítás alapelveit szemlélteti, a) a beszédre való alapozást, b) a dekódolás és a megértés tanításának az egyensúlyát, c) a didaktikai szakaszokat: 1. a feladat megértése, 2. az olvasás megtanítása, 3. automatizálása. A beszélt nyelv fejlõdése (1) A beszédhangok tudatossága. A szóalak hangsorrendjánek az ismerete. A szóalak szótagolása Annak tudatossága, hogy a beszédhangokat a papírra írt jelek képviselik A vizuális kommunikáció szokásainak tudatossága, pl. az írás iránya A nyomtatott szó A hang-betû megfelelések tudása A kiejtett szó (2) A szó dekódolása (a hang-betû megfelelések szerinti olvasás). Szótagolás A jelentés (3) 9
Egy tanári kézikönyvben nincs lehetõség az olvasástanítás bonyolult kérdésének az ismertetésére. További olvasmányul a következõket ajánljuk: Gósy Mária: Beszédészlelés. MTA Nyelvtudományi Intézete, 1989; Modell az olvasástanításhoz. Fejlesztõ Pedagógia. 2. sz. 1990. 28 32. Adamikné Jászó Anna: A magyar olvasástanítás története. Tankönyvkiadó 1990; Az olvasás és az írás tanítása. In: Az anyanyelvi nevelés módszerei. Szerk.: Kernya Róza. Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola Móra Kiadó, 1995, 15 138. A program jellemzõi: a gyermek beszédére és beszédértésére való alapozás, a hathetes elõkészítõi szakasz, a hangoztató-elemzõ-összetevõ módszer alkalmazása, a szótagolás, elõbb a kisbetûk, majd a nagybetûk tanítása, párhuzamos írástanítás, az álló írás alkalmazása, gondosan tervezett tipográfia: a betûnagyság fokozatos csökkentése, gondosan megtervezett kiejtéstanítás, a mesevilágot ábrázoló olvasmányok, funkcionális illusztrációk. A gyermek beszédére és beszédértésére való alapozás a program egészében és az egyes órák tervezésében is megnyilvánul. A tanév beszédfejlesztéssel kezdõdik, mely az elõkészítõ szakasz legfontosabb része. Az egyes tanítási órák felépítése: hangtanítás, majd betûtanítás. A hangos olvasás van elõtérben, mert ugyanolyan értelmes, mint a néma olvasás (hangos olvasáskor is azonnal észre lehet venni, ha a gyerek nem érti az olvasottakat), könnyebben ellenõrizhetõ, ezért idõben fel lehet tárni az egyéni hibákat. A hathetes elõkészítõ szakasz mind az olvasást, mind az írást alapozza. Legfontosabb tevékenysége a nyelvi tudatosság fejlesztésének megkezdése: a folyamatos beszéd felbontása kisebb egységekre, mondatokra, szavakra, majd a szótagolás és a hanganalízis (l. késõbb). A hangoztató-elemzõ-összetevõ módszer lényege a hangoztatás elsõdlegessége, valamint a szóból (szövegbõl) való kiindulás, az analízis, a hang betûtanítás, majd visszatérés a szóhoz/szöveghez, a szintézis, végül a gyakorlás. Tehát a tanításban mindig jelen van az értelmes szó és az értelem nélküli hang, egyszerre tanítjuk az értõ olvasást és a pontos dekódolást. A szótagolás rendkívül fontos, több okból. A szótag a beszéd szervezõje: beszédprodukciós és beszédpercepciós egység, tehát a beszédalkotás és a beszédfelfogás alapegysége. A beszéd ritmusának az alapja. Egy kisebb egység a szóegész és a hang között, ezért a kezdõ olvasó számára a szótag olvasása könnyítés: kisebb egységek dekódolását kell megoldania. A szótagolás pontos olvasásra szoktat. A szótagolás a helyesírás tanításának az alapja, tudniillik hosszú ideig nincsen nyelvtani magyarázatokra lehetõségünk (mert nem tanítunk nyelvtant), ezért a másképp írjuk másképp ejtjük eseteket (hangtörvények) szótagoltatással tanítjuk. Végezetük: a szótagolás az elválasztás alapja, tehát az elválasztás tanításához is szükséges (de nemcsak ahhoz, annál sokkal fontosabb!). A szótagoltatás okozta betûejtés átmeneti jelenség, a kisgyerek leszokik róla, amint elhagyja a szótagolást. Azt javasoljuk, hogy a szavakat olvastassuk el elõbb szótagolva, majd egybeejtve, helyes hangsúllyal és a hangtörvények érvényesítésével. Csak a kisbetûs szakaszban közöljük a szavakat szótagokra bontva, a nagybetûs szakasznak pedig csak az elsõ három olvasmánya van szótagokra bontva, utána folyamatos a szövegközlés. A szótagolás elhagyása után is mindig szótagoltassunk, nehogy elfelejtsék a gyerekek ezt a képességüket, hiszen szükségük van rá. (A helyesírás tanításában alapvetõ a következõ feladat: mondd magadban szótagolva, s úgy írd le: lát-ja stb.) Elõbb a kisbetûket tanítjuk, utána a nagybetûket. A kisbetûs idõszakban a nagybetûket piros betûk helyettesítik (régi, bevált gyakorlat volt). Mivel az írástanítás párhuzamos, nem akarjuk egy- 10
szerre több betûalakkal terhelni a gyereket. Fontos szempont az is, hogy így hosszabb idõt biztosítunk a nagybetûk begyakorlására. A párhuzamos írástanítás nagyon fontos az olvasástanítás szempontjából. Az írástanítás alapja a hanganalízis, ezt a program biztosítja. Azok a módszerek kénytelenek késleltetni az írástanítást, melyek nem biztosítják a kezdetektõl a hanganalízist (a globális módszerek). Másrészt az írástanítás fejleszti a hanganalizálási képességet, s ily módon visszahat az olvasás tanítására, tehát az olvasás és az írás támogatja egymást. Ezenkívül az írás a kapcsolást (az összeolvasást) is segíti. Igaz, hogy sok az ügyetlen kezû kisgyerek, de sok az ügyes, rajzolni szeretõ, hangszeres zenét korán tanuló kisgyerek is. A hathetes elõkészítés elegendõ ahhoz, hogy a gyerekek az íráshoz szükséges alapmozgásokat elsajátítsák. Ebben segítségükre van a gondosan megtervezett íráselõkészítõ munkafüzet a program egyetlen munkafüzete és az elõírt írásfüzetek. A program az álló írást alkalmazza, több okból. Olvashatóbb, mert formája, összképe közelebb áll az álló betûs nyomtatáshoz. Jobban összhangban van a térbeli orientációval: környezetünkben túlnyomóan függõleges és vízszintes irányok vannak. Ezért is könnyebb a függõleges vonalat húzni, mint a 74 75 fokos szögben dõlõt. A balkezeseknek jobban megfelel. helyes alkalmazás esetén éppoly lendületes, mint a dõlt betûs írás. A tanítók többsége az álló írást ismeri. A tipográfia a dekódolás az olvasástechnika tanítását segíti. Eleinte igen nagy betûformák láthatók az ábécében. A betûnagyság fokozatosan csökken, a szótagolás elhagyásakor ismét nõ, majd ismét fokozatosan csökken. Eleinte értelmetlen szótagokat is adunk, ezeket zöld színnel nyomattuk ( zöldség ). Az eseménykép alatt a jobb oldalon egy betûzsák helyezkedik el, különbözõ alakú és színû betûformákkal; a gyereknek el kell vonatkoztatnia a lényegtelen tulajdonságoktól, s hozzá kell ahhoz szoknia, hogy a betûnek többféle kivitelezése is lehetséges. A kiejtéstanítás szorosan kapcsolódik a hangoztatáshoz, a hangos olvasáshoz. Ezenkívül korán, már az elõkészítõ szakaszban bevezetjük a légzõgyakorlatokat, mégpedig az eseményképekhez kapcsolódó jelekkel. A kiejtéstanítás feladata elsõben a jó légzéstechnika, a pontos artikuláció és a helyes szóhangsúly kialakítása. A mesevilágot ábrázolják az olvasmányok. Fõszereplõi a törpék, innen az ábécéskönyv népszerû elnevezése: törpés ábécé. A mesék biztosítják az átmenetet az óvodai világ és az iskola között, közel állnak a kisgyerekhez. A mesék hangulata kedves, humoros, derûs. Természetesen, a mesék kapcsán a mindennapi élet számos kérdését meg lehet beszélni a kisgyerekekkel, a mesék érdekes és hasznos beszélgetéseket indíthatnak el. Számos részletet közöl az olvasókönyv híres meseregényekbõl még adaptálva, azt reméljük, hogy sok gyerek kézbe veszi majd ezeket a történeteket, s megpróbálja elolvasni õket (Micimackó, Babar, Múmin, Mesél az erdõ, 365 állatmese, Sanyi manó, Dugó Dani, Bikfi-bukfenc-bukferenc). Fontos, hogy a tanító kapcsolatot teremtsen a második félévben az iskolai könyvtárral. A könyvet szép illusztrációk díszítik. Az elõkészítõ és a kisbetûs szakaszban a tanítást, az óra lépéseit szolgálják, a nagybetûs részben már inkább díszítõ jellegûek. Fontosak az eseményképek: érdekes és gazdag szókincset igénylõ beszélgetéseket segítenek. A képek is derût és humort árasztanak. A törpék figuráiban egyéni megoldásra törekedett a rajzoló, nem akartuk a szokásos sztereotípiákat terjeszteni, ez a törpevilág sajátos és érdekes. *** A mesék csodái c. ábécé és olvasókönyv felépítése A könyv 5 részbõl áll: Elsõ rész: elõkészítés, 3 32. old. Második rész: a kisbetûk, 33 120. old. Harmadik rész: a nagybetûk, 121 184. old. Negyedik rész: olvasmányok, 185 192. old. Ötödik rész: ünnepeink, 193 2025. old. 11
Az elõkészítõ szakasz. Az olvasás készség, mely sok-sok részkészségbõl tevõdik össze. Csak akkor sikeres az olvasástanítás, ha a részkészségek rendszere fel van építve, vagyis: ha elõ van készítve. Az elõkészítés a részkészségek kialakítását és állandó gyakorlását jelenti. Ez olyan fejlesztõ munka, mely nem fejezõdhet be az olvasástanítás megkezdésekor, hanem a szükségtõl függõen tovább is kell folytatni. Nem szabad sajnálnunk az elõkészítésre fordított idõt, mert késõbb százszorosan megtérül, tulajdonképpen a jó elõkészítés a késõbbi esetleges nehézségek igazi megelõzése. Ne felejtsük el: az olvasási nehézségek, a dyslexia hátterében a nyelvi készségek fejletlensége húzódik meg! A különbözõ készségek egymásra épülnek, hierarchikus rendszert alkotnak. Ennek a rendszernek a logikáját jól kell látni, mivel a problémák jelentkezésekor mindig egy alacsonyabb szintre kell visszamenni. A részkészségeknek két csoportját különböztetjük meg. Az általános részkészségek távolabbról alapoznak, még nem jelentik speciális olvasási-írási feladatok végzését, s nagy részük a többi tantárgyat is alapozza. A speciális részkészségek már közvetlenül az írás-olvasás tanítását készítik elõ. 1. Az általános részkészségek: a logikus gondolkodás (az egész-rész viszonyok, a nem-faj viszonyok, az ok-okozati viszonyok, a dolgok tulajdonságai, hasonlóságai és különbségei, a formák felismerése); számfogalom (az elsõ tíz tõszámnév és sorszámnév ismerete); azonosságtudat (ismerje a gyerek a saját nevét, címét stb.); figyelem (egymásutániság követése stb.); memória; tempó (közepes, jó beszédtempó; közepes, jó munkavégzési tempó); ritmusérzék (ha nem jó, ki kell fejleszteni); érzelem és képzelet (a motiváció szempontjából fontos). Az ábécéskönyv elsõ 32 oldalán lévõ képanyag jól felhasználható az általános részkészségek fejlesztésére. Mindegyik képen felfedezhetjük az egész-rész stb. viszonyokat. A távcsõvel jelzett feladatok az azonos formák megkeresésére szolgálnak. A cseresznye párosításos feladatot jelöl. Figyelem-, tempó- és memóriafejlesztésre valók a bõvítõ ismétlések(pl. a 17. oldalon a különféle színû sapkák megnevezése). A gazdag tartalmú képek jól segítik a szókincs- és beszédfejlesztést. Mindegyikük érzelem- és képzeletgazdag, néhány közülük mesét jelenít meg. (A róka meg a holló, A róka és a gólya, A sajtot osztó róka, A török és a tehenek), szövegük a 175. és a 192. oldalon található. A kék háttérrel kiemelt versikék végig szerepelnek a könyvben. Többféleképpen lehet õket felhasználni. Beszédmûvelõ gyakorlatokat lehet velük végezni: légzõ- és artikulációs gyakorlatokat. Kitûnõen lehet rajtuk a szótagolást gyakorolni. Jó bevezetõk a nehezebb memoriterekhez: ritmikusságuk, játékosságuk miatt könnyen megjegyezhetõk, taníttassuk meg õket. Azt javasoljuk, hogy a tanító tanulja meg ezeket a versikéket, spontán módon, könnyedén dolgozzon velük, s térjen vissza sokszor rájuk, hogy ne felejtõdjenek el. Gondoskodjunk arról is, hogy sok csoportos gyermekjátékot tanuljanak meg tanítványaink. Ilyen a 7. oldalon lévõ Bújj, bújj, zöld ág. A Dinasztia kiadó Csodálatos zenevilág címû 1. osztályos ének-zene tankönyve hangsúlyosan és nagy terjedelemben ad ehhez tananyagot. Játszani nemcsak engedni kell a gyerekeket, hanem meg is kell tanítani õket! S ezek a játékok több szempontból is hasznosak: ritmus-, nyelv-, emlékezetfejlesztõk, s ami nagyon fontos: nemzeti kultúránk részei. Az elõkészítõ szakaszban kezdõdik el a kiejtés tanítása, mégpedig a légzéstechnikai és az artikulációs gyakorlatokkal. A légzésfejlesztésnek van egy alapvetõ technikája: a belégzés idõtartamát kell csökkenteni, s a kilégzés idõtartamát kell növelni, természetesen ezen a szinten még igen kis lépésekben. A könyvben lévõ kézjelek a kilégzést, a szünetet és a belégzést jelzik, az éppen aktuális figurák pedig az idõt (2-3-4 sec). A nagybetûs részben már nem tettünk be ilyen ábrákat, de kérjük a tanítót, hogy ne feledkezzék meg a légzésgyakorlatok végeztetésérõl, s használja ekkor is az elõzõ fejezetek ábráit (lappozzanak vissza)! Néhány pregnáns hang ajakartikulációjának a rajza benne van a könyvben, s elindítjuk az idõtartam-gyakorlatokat is. Az elsõ év feladata tulajdonképpen a helyes artikuláció kialakítása. 12
2. A speciális részkészségek: kommunikációs magatartás kialakítása, a jelfunkció tudatosítása, a relációs szókincs fejlesztése (alatt, alá, jobbra, balra stb.), a nyelvi tudatosság fejlesztése, a tudatos önellenõrzési készség kialakítása, az írástanítás elõkészítése: az irányok, a térérzékelést és a finommozgásokat elõkészítõ gyakorlatok, kéztornák, a betûelemek megtanítása. A kommunikációs magatartás összetett viselkedés. Nagyon fontos az udvarias társalgás kialakítása, az egymásra figyelés megtanítása. Az elsõ oldaltól kezdve sok képet és szöveget lehet e célra felhasználni. Ide tartozik az olvasás céljának a megismerése, vagyis annak a tudatosítása, hogy mások gondolatait nemcsak szavakból, hanem a leírt szövegbõl is megismerhetjük. Nem biztos, hogy ezzel a gyerekek tisztában vannak. Megtehetjük, hogy leírjuk egy papírlapra a gyerekek elbeszéléseit, majd felolvassuk nekik. Ezt aztán illusztrálni is lehet, s ki lehet tenni a faliújságra. Nagyon fontos, hogy a gyerekek megértsék, azért olvasunk, hogy megismerjük mások gondolatait. A jelfunkció tudatosítása úgy történik, hogy elõször az óvodai jelekrõl beszélünk, majd a környezetükben található jelekrõl. (10. old., 21. old. pl.) A gyerekeknek azt kell megérteniük, hogy vannak olyan dolgok, melyeknek különleges tartalmuk van, kettõsek: kimondok egy szót és az jelent valamit, majd leírom a szót, s az is jelent valamit. A nyelvi tudatosság fejlesztése az elõkészítõ szakasz legfontosabb feladata, s ezzel minden áldott nap kell foglalkozni. A beszéd megfigyelésérõl van szó, enélkül nincs olvasás-írás tanítás; a nyelvi tudatosság elõfeltétele az olvasás-írás tanításnak. Négy dolgot kell állandóan végezni: 1. hangutánzáson alapuló hangtanítás és hangleválasztás, 2. idõtartam-gyakorlatok, 3. mondatok szavakra bontása, mondatok alkotása, 4. szóbontás és szóépítés, az analízis-szintézis. Még egy lényeges kritérium: mindezt hallás után, beszélve, hangosan végezzük! 1. A hangutánzás alapján érzékeltetjük és ejtetjük a s (7), a c (12), a f (15), a cs, t (23) r, sz (32) mássalhangzót és a magánhangzókat. A hangelválasztást a szó elejérõl képek segítik (s, a, e, r, f, b, l, p, d). 2. Az idõtartamra mindig ügyeljünk az egyes szavak ejtésekor. Itt manuális megerõsítést is alkalmazunk. Korongokat használunk, pirosat a hosszú magánhangzóra, kéket a rövidre (18). Ezeket a könyv megadott helyére lehet rakni. 3. A 12. órától kezdve mindig bontassunk egy 3 4 szavas rövid mondatot szavaira. Majd adjunk meg néhány szót, és formáltassunk belõle mondatot. 4. A szóbontás két fokozatban történik. Elõször már az elsõ órától szótagoltassunk. A kisgyerek elõbb érzékeli a szótagot, mint a hangokat, feltehetõen minden gyerek tud szótagolni. Minden képrõl beszélgetünk, a beszélgetés végén egy-egy szót kiemelhetünk szótagolásra. Említettük, hogy e célra kiválóan alkalmasak a versikék. A szótagolást tapssal kísérhetjük, vagy a tanító mutassa a két kezével a szótagokat, hasonlóképpen a gyerekek is. Ezt jelzi a szótagoló törpe, a 19. oldalon jelenik meg elõször. A megadott szavakat elõször bontsuk szótagokra, majd hangokra. A hangokat jelzik a virágszálak. Meg lehet számolni õket, majd találósjáték következhet: melyik az elsõ hang, melyik a harmadik. De ez már csak azután, miután sorban gyakorolták a hangokat. (A sorrendi analízis könnyebb a gyerekeknek, mint a helyzeti.) A tudatos önellenõrzési (metakognitív) készségek kialakítása. A metakognició a gondolkodásról való gondolkodást jelenti, a tudatosságot, az önellenõrzést. Csak az a gyerek képes erre, akit logikusan, jól tanítottak, s logikusan, jól tanul. Mindehhez meg kell tanulni és használni kell a szakszavakat: mondat, szó, szótag, magánhangzó, mássalhangzó stb. A hangtanítást nemcsak a hangutánzással lehet segíteni, hanem mozgással, éspedig kézjelekkel. Ezt a módszert hívják fonomimikának. Ha kedvet éreznek rá, alkalmazhatják. Még úgy is lehet alkalmazni, hogy csak egy-két kritikus hangot tanítanak a segítségével (g-k, b-d). Az elõkészítõ szakasz minden egyes órájához vázlatot készítettünk. Természetesen, ezek csak vázlatok, nem teljes óraleírások. Ezért a tanító alkotó módon alkalmazhatja õket. Az a lényeg, hogy mindegyik részkészség fejlesztésével törõdjünk, s nagyon sok szótagolást és hangokra bontást végezzünk. 13
Gondoljunk arra, hogy az elsõ iskolaévben a különféle tantárgyak szoros kapcsolatban vannak egymással. Az énektanítás a ritmusfejlesztéssel jól szolgálja az olvasástanítást. A rajzórák is segítségünkre vannak, s az írásfüzetben mindig vannak sorminták. A testnevelés is inkább ritmikus mozgás még ekkor. Beszélgetés az eseményképekrõl, képolvasás. Az elõkészítõ szakasz képanyaga gazdag, a kisbetûs rész minden egysége pedig mindig egy-egy eseményképpel kezdõdik. A képolvasáshoz fel kell készülnünk: át kell gondolnunk a számba jöhetõ szavakat, esetleges csoportosításukat, szószerkezetbe vagy mondatba foglalásukat. Át kell gondolnunk, a kérdéseket és az esetleges válaszokat. A kérdések feladásakor ragaszkodjunk egy bizonyos sorrendhez, pl. Kit látunk a képen? (fõnevek gyûjtése), Mit csinálnak? (igék gyûjtése), Hol történik mindez? (a hely megállapítása), Milyenek a szereplõk? (melléknevek gyûjtése), Miért történik mindez? (kérdezés az okokra) stb. Mit kell tennünk, hogy olvasni tudjunk a képrõl? (Megnézzük, hogy ki hol mit csinál, és elmondjuk; ez a metakognició). Otthon pedig meséljék el a kép tartalmát édesanyának, apának, testvérnek stb. Törekedjünk arra, hogy a gyerekek mondjanak végük néhány összefüggõ, szabatos mondatot a képrõl; ezeket ismételtessük el többekkel, a csendesebbekkel és félénkebbekkel is: itt a legelején vonjunk be mindenkit a közös munkába. Természetesen, mindegyik képet ki lehet aknázni a kommunikáció (illemszabályok) tanítására, és nevelési célra is fel lehet használni õket, mindig játékosan, indirekt módon. A képolvasás menete általában a következõ: a spontán reakció meghallgatása, az irányított kérdések, az összefoglaló mondatok. A légzési, a hangoztatási, a hangelválasztási és a szóbontási gyakorlatokat a képekhez kapcsoljuk, ez a tevékenység már a 6 7. oldalon megkezdõdik. Az írástanítás elõkészítése. Az íráshoz mindenekelõtt nyugalom szükséges: ne tegyünk írásórát testnevelési óra után vagy péntek utolsó órára. Az írástanításnak mindenekelõtt az egészségügyi feltételeit kell megteremteni: meg kell tanítani a helyes ülést, a testtartást, a kéztartást, a füzet helyzetét, az íróeszköz tartását; mindig ellenõrizni kell az íróeszközöket, a táblát stb. (Mindez részletesen le van írva. Az anyanyelvi nevelés módszerei c. könyvben, 104 106. old.) A kisgyerek ugyanúgy fog otthon leülni az írás-házifeladathoz, ahogy az órán megszokta, abban az idõben, amikor kérjük, pontosan követi aprólékos utasításainkat. Az írás elõkészítéséhez tartoznak a térérzékelést fejlesztõ gyakorlatok. Ilyenkor a gyerek egész testével érzékeli a helyzetet. Ezért játszatunk velük olyan játékokat, ahol két sor között kell elmenni (Bújj, bújj, zöld ág), ezért formáltatunk velük körvonalat (Elvesztettem zsebkendõmet), ezért alakítanak S-formát (kis-kis kígyó, tekereg a fára) stb. Ezeket a játékokat testnevelési órán vagy szünetekben játsszuk velük! A finommozgásokat sokféle tevékenység készítheti elõ, a gyurmázás, a rajzolás, a különféle kirakós játékok. A kézformák különösen fontosak, a bemutatás után és a vázolás elõtt szoktuk õket végeztetni. Késõbb a folyamatos kézcsúsztatást is meg kell tanítani. A betûelemeket természetes tárgyakból vezetjük le, ezek benne vannak az ábécéskönyv elõkészítõ részében. Az íráselõkészítõ munkafüzet a betûelemeket és a kisbetûket tartalmazza. A vonalvezetésre összpontosít, mert az a célunk, hogy a gyerek az alakítást figyelje meg és tanulja meg. Szándékosan kerültük a zsúfoltságot és a rejtvényszerû jelleget: az írás különösen sok figyelmet kíván, ezért itt nincsen szükség elterelõ mozzanatokra. A betûforma és alakításának ritmusa legyen a figyelem középpontjában. A betûelemek tanításának a menete a következõ: 1. A tanító vezesse le a betûelem formáját valamilyen természetes formából (ez benne van színesen az ábécéskönyvben, és kék-fehéren az íráselõkészítõben). 2. A tanító magyarázza el a betûelem alakítását (kezdõpont, vonalvezetés, befejezés; a vonalrendszerben való elhelyezést késõbb magyarázzuk el). A balkezeseknek külön mutassa be az alakítást. 3. Ezután a gyerekek végezzék el az alakítást egyre kisebbedõ formákban (egész karral, alkarral, csuklóból, kézfejjel, ujjal) a levegõben, elõbb függõleges, majd vízszintes síkban. 14
4. Most vegyük elõ az íráselkészítõt. A borítóján 6 betûelem van, homorú nyomással. A gyerekek tapogassák végig, hogy ujjukkal is érzékeljék a betûelem formáját (taktilis módszer). 5. Nyissuk ki az íráselõkészítõt. A pauszpapíron való vázolás következik ez mindig a legnagyobb alakú forma vázolófogással: a ceruza derekát fogja meg a gyerek, s próbálja meg nagy ívben mozgatni a karját. Ekkor az alkarja nincsen még megtámasztva a padon. Célunk a mozdulat és a lendület érzékeltetése úgy, mint a levegõben íráskor. Itt postairónt használjunk, vagy esetleg zsírkrétát. 6. Ezután egy-egy nagy alakú betûelem másolása következik, most már szabályos ceruzafogással. Ez is még postairónnal történjék. 7. A következõ oldalon egyre kisebbedõ formában kell leírni a betûelemet, eleinte két vonal közé, majd a vonalrendszerbe. Az íráselõkészítõ vonalrendszere tágabb sorközû, mint az elsõs szabvány. Most magyarázzuk el a betûelemnek a vonalrendszerbe való elhelyezését, szükséges a táblán is szemléltetni. 8. Végezetül az elõírt írásfüzetbe írnak a gyerekek: az iskolában öt sort, s otthon házi feladatként megint öt sort. Az elsõ írásfüzet elõírt mintákat tartalmaz. Megkíméli a tanítót az elõírás hosszadalmas munkájától. Nagyon fontosnak tartjuk az írásfüzet használatának a visszaállítását és a munkafüzetek leépítését. A munkafüzetekben sokat romlott a gyerekek írása, nem tanulták meg az írásmû elhelyezését a papírlapon, zavarta a gyerekeket a kevés vagy a sok hely, nem is beszélve arról, hogy a munkafüzet drága. Egész programunkban egyetlen munkafüzet van: az íráselõkészítõ: A sorminták elkészítése nem kötelezõ, az a gyerek csinálja meg, akinek kedve és ügyessége van hozzá. Az öt sor íratása régi kipróbált gyakorlat, ez az az optimális mennyiség, melyet a gyerekek kü - lönösebb elfáradás nélkül teljesíteni tudnak. A füzet végén két szabadon hagyott egység található: egy a tollbamondásoknak, egy pedig szabad gyakorlásra. Már az elsõ betûelemtõl kezdve írathatunk tollbamondást, ügyelve a megfelelõ utasításokra: írj két álló egyenest, utána írj egy alsó ívelést stb. A betûelemek elnevezései a füzet borítóján találhatók. A nagybetûk tanításához is készítettünk egy elõírt füzetet: ez a második írásfüzet. Ebben már kismondatok másolása (esetleg tollbamondása) is megtalálható. A másodikos írásfüzetekben a különféle kapcsolásokat gyakoroltatjuk majd sokat. *** Második rész: a kisbetûk. A betûsorrend megállapításában az alapvetõ szempont az észlelési könnyebbség volt: a, ií, m, uú,t, e, oó, s, l, á, v, p, z, öõ, n, k, é, f, b, üû, r, c, g, sz, j, gy, cs, d, h, ny, zs, ty, ly, dz, dzs. A homogén gátlás elvét messzemenõen figyelembe vettük: az egymást zavaró hangok és betûk messze vannak egymástól. Ez az elhelyezés lehetõvé teszi az egyik, majd a másik begyakorlását, ütköztetésükkel óvatosan bánjunk, csak akkor gyakoroltassuk õket párhuzamosan, amikor már biztos a felismerésük (még az olvasólapokon sincsenek ütköztetve). Az észlelés szempontjába kissé beleszól a gyakorisági szempont, az, hogy az adott betûvel sok szó alkotható. Ezért került a t viszonylag elõre (zöngétlen zárhang lévén nehéz mind a képzése, mind az észlelése). A bal oldalon helyezkednek el a betûtanító oldalak, a jobb oldalon a gyakorlóoldalak. Minden harmadik betû után van egy gyakorlóóra (esetleg kettõ, itt az idõbeosztás a körülményektõl függ). A kisbetûs rész végén be lehet kapcsolni az olvasótáblák olvastatását mégpedig a cs (1. tábla) és az ny (2. tábla) után. Ekkor kell egyre többet gyakorolni, mert megszaporodtak a betûk. A hang- és betûtanítás menete a következõ: 1. Hangtanítás: képolvasás (eseménykép), a hívókép kiemelése (tárgykép, pl. a ceruza képe, szókép a szó maga), hangelválasztás (a szó elejérõl), hangoztatás, hangelemzés, 15
hangfelismerési gyakorlatok, hangösszevonás. 2. Betûtanítás: a) hang-betû megfeleltetés, betûelemzés (a nyomtatott alak bemutatása), betûfelismerési gyakorlatok, hangoztatással, összeolvasás, hangos olvasással, szótagolással; b) az írott alak bemutatása, származtatása a nyomtatott alakból, alakelemzés, az írott betû alakításának bemutatása, az írott betûk összekapcsolása (szavak írása), a leírt szavak felolvastatása. Az ábécéskönyv betûtanító oldalai (a bal oldalak) a fenti algoritmust követik: az eseményképpel kezdõdnek, majd a hívókép következik. A tárgykép alá csak akkor írjuk oda a szóképet, amikor minden betûje ismert. Eleinte nincsenek a tárgykép alatt a szóképek. Ez azért nem okoz gondot, mert ebben a szakaszban hallás után dolgozunk: a hangoztatás, a hangleválasztás és a hanganalízis hallás után történik. Ez nagyon fontos tevékenység, s itt nem szabad megtûrni a lemaradókat, mindenkivel kell foglalkozni! (A késõbbi gondoknak itt az oka: nincs kifejlõdve a gyerek beszédhallása nyelvi tudatossága, nem ismeri fel a hangokat és a hangok sorrendjét a szavakban.) A hívókép mellett a betûzsák látható. Funkciója annak a szemléltetése, hogy a betû sokféle formát ölthet, lényeges vonásai azonban megmaradnak (lényeges és lényegtelen jegyek elkülönítése). A betûtanító oldal második felében az olvasnivaló kap helyet. Eleinte kétbetûs szótagokat adunk, vannak közöttük értelmesek is, értelmetlenek is )ez a zöldség, azért van zölddel nyomva). Elõbb mássalhangzó + magánhangzó struktúrát adunk, s utána magánhangzó + mássalhangzó struktúrát. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a msh. + mgh. szerkezet összekapcsolása könnyebb a gyerekeknek, s ennek több oka van: 1. a msh. + mgh. struktúra az elsõdleges a gyermek nyelvében: elsõ szavai a ma+ma, ba+ba stb.; 2. ez a leggyakoribb szóstruktúra; 3. a msh.+mgh. kapcsolatot a gyerek a koartikuláció miatt egybemondja, a fordított szerkezetet (mgh.+msh) nem feltétlenül, lehagyja gyakran a mássalhangzót; 4. könnyebben észleli a gyerek a szótagvégi magánhangzót, mint a szótagvégi mássalhangzót; 5. a hagyomány is a msh.+mgh. struktúrát támogatja meg, régi ábécék, pl. a fonomimikai ábécék, ezt a struktúrát vették elõre. Ezért jók a következõ tanácsok: mormogd ki az a-t: ma, fújd ki az a-t: fa, leheld ki az a-t: ha stb. A szótagok alatt rövid szavak találhatók, természetesen szótagokra bontva. Itt két dolgot jó tudni. A gyereknek könnyebb a nyílt szótag olvasása, mint a zárt szótagé (l. az olvasótábla ismertetésekor), ezt a lehetõség szerint megpróbáltuk tekintetbe venni. A szavakat szótagolva olvastatjuk. Amint lehetséges, olvastassunk párhuzamos technikával: elõször szótagolva, utána egybeejtve, helyes szó eleji hangsúllyal. Mindkét lehetõségre szükség van, tehát akkor is szótagoltassunk, mikor már fölöslegesnek látszik. Mindig beszéljük meg az elolvasott szavak jelentését. Amikor már kis szöveget adunk, próbáljuk meg elmondani. Nem lesz nehéz, hiszen a képolvasáson már gyakorlatot szereznek a gyerekek a mondatépítésben és a mondatfûzésben. A betûtanító oldal alján az írott betû és néhány szó található az alapvetõ kapcsolásokkal. Itt már nem adjuk a szavakat szótagokra bontva. A kisbetûs szakaszban a nagybetûket ideiglenesen piros betûk pótlják. Ez jól bevált gyakorlat volt, nem okoz zavart. Az olvasástanításnak két kulcskérdése van: a gyors hang-betû azonosítás és az összeolvasás (ennek a két problémának a megoldására a lehetõ legjobb eszköz a fonomimika, de ha nem tudunk vele megbarátkozni, természetesen, másképpen is lehet tanítani). Egyébként ezek egymásra épülõ fokozatok, tehát ha nem megy az összeolvasás, annak az a valószínû oka, hogy nem eléggé gyors a hang-betû társítás, tehát vissza kell menni egy alacsonyabb fokra, s ezt kell gyakorolni (paradox módon nem az összeolvasást). 16
A hang-betû azonosítást nemcsak az ábécéskönyvben gyakorolhatjuk, hanem mindenütt. Régi jó bevált módszer az újságpapíron való gyakorlás, a betûk bekarikázása és hangoztatása. Az összeolvasást a rövid kétbetûs szótagok, a msh.+mgh. szerkezetek segítik, továbbá a tipográfia is ezt a célt szolgálja. A dekódolásban követeljük meg a pontosságot, ne tûrjünk meg semmiféle találgatást. Ne engedjük, hogy a gyerek magában találgasson, azonnal hangosan szótagoljon. Az elsõ év célja a pontos dekódolás elsajátítása. Nem baj, ha a gyerekek lassan olvasnak, nagyon nagy különbségek lehetnek közöttük. Ne hajszoljuk õket, ne álljunk mellettük stopperórával (mi ezt megengedhetetlennek tartjuk). Az viszont kétségtelen tény, hogy ha egy szó kiolvasása nagyon sok idõt vesz igénybe (pl. 10 mp-nél többet), ott már baj van az összeolvasással, s vissza kell menni a hang-betû kapcsolat gyakorlásához. Csak a magyar szótagolás szabályai szerint szótagoltassunk, nem szabad elfogadni semmiféle más megoldást. ez már találgatás, a rosszul szótagoló gyerek rosszul dekódol. Különösen ügyeljünk a szóvégek pontos kiolvasására, már csak azért is, mert sokszor ott van a fontos információ (a ragok például). A betûkihagyás, a szótagkihagyás, az újrakezdés hibának számít. Szoktassuk egyenletes, jó ritmusú és tempójú szótagolásra a gyerekeket. Van idõ! Elsõben ez a legfõbb dolgunk: az aprólékos pontosság. Az írott kisbetûk tanításának menete 1. A tanító vezesse le az írott kisbetû alakját a nyomtatott kisbetûbõl. Ezt a táblán szokták végezni úgy, hogy elõbb fehér krétával felírjuk a nyomtatot betût, utána színes krétával ráírjuk az írott formát. Utána mutassa meg a tanító, hogy az írott betû milyen betûelemekbõl tevõdik össze. Késõbb ezt a gyerekek önállóan is meg tudják csinálni. Ezután a levegõben való vázolás következik. 2. A tanító magyarázza el a kisbetû alakítását a vonalrendszerben (kezdõpont, vonalvezetés, befejezés). 3. A gyerekek nyissák ki az íráselõkészítõt. A kettõs vonalú betûkben a betû két vonala között a nyíl irányában alakítsák a betût: elõbb az ujjukkal, utána ceruzával. Ezek a kettõs vonalú betûk vonalrendszerben vannak, s egymáshoz igazodnak arányaikat tekintve. 4. Ezután vegyék elõ a gyerekek az elõírt írásfüzetet. Az iskolában öt sort írjanak, s otthon házi feladatként megint öt sort. A füzetben elõször önmagában írják le a betût, majd kapcsolva. Elõször a hegyes kapcsolást írják, utána a c-s kötésest (ezt mutatja a füzet). A tanító mutassa be a táblán a kapcsolást, s magyarázza el. Nyomdatechnikai okokból néhány kettõs vonalú betû elõtt is van pauszpapír. Természetesen itt elõször próbálkozzanak a pauszon az írással. A füzet végén a nehezen alakítható kisbetûket helyeztük el, ezeket többet lehet gyakorolni, vagy pauszra írni, vagy átírni õket. Ezeket a próbálkozásokat mindig a vonalrendszerben való elhelyezés és kettõs vonalú betûkben való írás elõtt végeztessük. Vagy pedig otthon bemelegítésként a házi feladat elõtt áthúzhatják õket. Jó, ha a gyerekek szótagolva mondják magukban a leírt szavakat. Ne felejtsük el: az írás segíti az összeolvasást. Mindig olvastassuk fel hangosan a leírt szavakat, mondatokat. *** Harmadik rész: a nagybetûk és az olvasmányok. Ebben a szakaszban megszaporodik a tanító feladata: belép a nagybetûk tanítása, ezenkívül az olvasmányok már hosszabbak, átlagosan fél oldalnyi terjedelmûek. A nagybetûkhöz készültek, de van már mondanivalójuk, úgyhogy megkezdõdhet bár nagyon kezdetleges fokon a szövegértõ olvasás fejlesztése és a szövegelemzés. 1. A nagybetûk sorrendjét kizárólag az alakíthatóság szabja meg. Elsõként azokat a betûket vesszük, melyeknek kisbetûs és nagybetûs alakja teljesen azonos; végezetül pedig azokat tanítjuk, melyeknek kisbetûs és nagybetûs formája teljesen eltér egymástól. Közben az alakítási nehézség, valamint az egymásból való levezethetõség szabja meg a sorrendet. A nagybetûk sorrendje tehát a következõ: C Cs, O, Ó, Ö, Õ, Z, Zs, U, Ú, Ü, Û, V, G, Gy, J, I, 17
Í, H, K, T, Ty, F, P, B, R, N, Ny, M, A, Á, S, Sz, E, É, L, Ly, D, Dz, Dzs. Feltehetõen ekkor már biztosan tudják a gyerekek a kisbetûket, szilárd a hang-betû kapcsolat, s nem zavarják egymást a hasonlóan hangoztatható és alakítható betûk. Itt már kizárólag a nagybetû formájára kell figyelni. Van idõ a megtanításukra, ezért is különítettük el õket a kisbetûk tanításától. Az elkülönítést az írott kisbetûk alakításának a nehézsége is indokolja: erre is megfelelõ idõt kell fordítani. A nagybetûknek ezen sorrendje egyébként teljesen hagyományos, nagyon bölcs sorrend, nem láttuk értelmét a megváltoztatásának. A betûtanító oldalakon bal oldalt szerepel a kisbetû és mellette a megfelelõ nagybetû, zöld háttérrel. Jobb oldalon pedig az írott formák kaptak helyet sárga háttérrel. Azt javasoljuk, hogy elõbb a nyomtatott formát tanítsuk meg, gyakoroltassuk a felismerését, s vegyük az olvasmányt. Az írott formát pedig a következõ írásórán tanítsuk meg. Az írott nagybetûk az elõírt írásfüzetben gyakorolhatók (Második írásfüzet). Mindig kell belõlük egy-egy sort írni, majd pedig tulajdonnevek, esetleg nagyon rövid mondatok következnek. Több gyakorlat van a hasonló betûk párhuzamos gyakorlására, ilyen például a T és az F, az M és az N stb. Az írásfüzet végén néhány szabad oldal van egyrészt tollbamondásokra, másrészt gyakorlásra. Ezek szabadon felhasználhatók a szükségletek szerint (javaslat a tanmenetben található). Mindig lehet tulajdonneveket diktálni, illetõleg íratni, s itt ki lehet használni a helyi lehetõségeket, pl. írassuk le a gyerek saját nevét, osztálytársai nevét, tanítója, szülei nevét, lakóhelye nevét, iskolája nevét, természetesen gondosan ügyelve a helyesírásra (különösen az intézménynevet ellenõrizzük a helyesírási szabályzatban). 2. Az olvasmányok feldolgozása a következõképpen történhet. Nyittassuk ki a gyerekekkel a könyvet a megfelelõ oldalon. Olvastassuk el a címet egy gyerekkel, értelmeztessük. Beszéljük meg, hogy mirõl szólhat az olvasmány. Beszélgessünk a képekrõl is, vajon mit gondolnak a gyerekek a képek alapján az olvasmányról. Ezt követi a tanító bemutató olvasása, lassan, kedvesen, színesen. Hallgassuk meg az elsõ reakciókat: ez lehet egy sóhaj, egy nevetés, kuncogás, egy-két szó. Ehhez kapcsolódjék a kérdésünk: Miért nevettél? Miért mondtad ezt? Sose kérdezzük azt, hogy hogyan tetszett az olvasmány (erre úgyis azt mondják: nagyon). a) Ezután következik az aprólékos feldolgozás, az olvasásértés tanítása, a tulajdonképpeni olvastatás. Az elsõ három olvasmány még szótagolva van. A negyediknél elhagytuk a szótagolást, viszont könnyítésül megnagyíttattuk a betûformákat. A J betûnél kisebbednek ismét a betûk. Elõször szótagolva olvastassunk, utána egybeejtve. Többször olvastassuk el a mondatokat, szótagolva is, egybeejtve is; a jobbakkal is, a gyengébbekkel is. Menet közben, aprólékosan értelmeztessük a szavakat. Majd pedig kérdezzünk rá a mondat jelentésére. Ugyanez lehet a stratégia kezdetben a szótagolás nélkül szedett szövegek esetében (Ünnep a törpefaluban). Késõbb már a jobbak olvashatnak folyamatosan (tapasztalatunk szerint a gyerekek fele már képes erre), de minden megtorpanáskor szabályosan szótagoltassunk a magyar szótagolási szabályok szerint. A tanító készüljön ezekre az órákra, nézze meg az összetett szavak szótagolását, ne hibázzon: nagy-a-nyó, u-gyan-is stb. Minden olvasmányon végeztessünk technikai gyakorlatokat: a hosszú szóalakokat olvastassuk el szótagolva, majd egybeejtve, pl. é-kes-ke-dett: ékeskedett, fel-köszön-töt-ték: felköszöntötték, uj-jong-tak: ujjongtak, meg-te-rí-tet-te: megterítette. Ez a gyakorlás mindig az elsõ elolvasás közben vagy utána kapjon helyet. A következõt kell világosan látnunk: harmadikban-negyedikben sok kisgyerek úgy ír, hogy a hosszabb szóalakokban kihagyja a szóbelseji magánhangzókat, vagy pedig nem jelöli a hosszú mássalhangzót. Az efféle tévesztéseknek a szótagolással kiépített készségrendszer hiánya az oka. Reméljük, hogy a mi tanítványainknak jobb lesz a helyesírásuk, de ennek a sok-sok aprólékos munka az ára. Az elsõ elolvasás és szótagoltató gyakorlás után még egyszer olvastassuk el a szöveget (szintetizáló olvasás), tehát legalább kétszer, de inkább háromszor. Ne tartsunk olyan olvasásórát, amelyen nem olvasnak a gyerekek (ilyesmi gyakran elõfordul manapság, különösen olyankor, amikor elsõben még nem illõ elemzésekbe bocsátkozik a tanítónõ, ne felejtsük el: mindennek megvan a maga ideje!) Természetesen, a szövegértõ olvasás fejlesztése állandó célunk (l. részletesebben Az anyanyelvi nevelés módszerei c. fõiskolai tankönyvben). A mondatok, a mondattömbök, a bekezdések 18
megértésével sokat kell foglalkozni. Kulcskérdés az olvasottakra való emlékezés. Ezért mindig rá kell kérdezni az olvasottak lényegére: mindig kérdezzük meg a mondatok jelentését. Azután mutassunk rá a mondatok kapcsolódására, a különféle utalások vonatkozásaira, a névmások tartalmára. Pl. a komondor is segített nekik..., kérdés: Kiknek segített? Mi a nekik névmás vonatkozása, nem biztos, hogy minden gyerek érti; vagy Ez nem ritkaság törpééknél, kérdés: Mi nem ritkaság? Az ez tartalmára kérdezünk, vagyis az nem ritkaság, hogy valaki százéves; vagy olyan volt a formája, kérdés: Minek a formája? A birtokos személyjel vonatkozását derítjük fel, tkp. a -ja mire utal. Ezek a kérdések nagyon fontosak. Az olvasás állandó agymûködés: következtetések sorozatos levonása. Ha ez nem fejlõdik ki a gyerekben, nem fog késõbb megbirkózni a hosszabb és a nehezebb szövegekkel. Az olvasásfejlesztés a gondolkodás fejlesztése is egyben! A legnagyobb nehézséget a megértésben a szövegbeli kihagyások okozzák. A kihagyások a szöveg természetes sajátosságai, hiszen nem kell az írónak minden magától értetõdõ dologra kitérni. (Most nem a hanyagságból eredõ hézagokról van szó.) Itt az a kérdés, hogy kinek magától értetõdõ a kihagyott ismeret; lehetséges, hogy a kisgyereket zavarja, mert nincs meg a kellõ háttérismerete. A kulturális háttér problémái is ide tartoznak, ezt külön meg kell világítani. Például ismerni kell, hogy milyen a vakond, és hol él (131), milyen egy falusi-tanyasi udvar, a szénakazlakkal, milyen egy krokodil (141). A kihagyott ismeretre jó példa Hétvége c. olvasmány, mégpedig az a mozzanata, hogy Huba és Henrik visszavitték a királylányt, mert jó sárkányok voltak. A kihagyott ismeret az amit feltehetõleg minden gyerek tud, hogy a sárkányok rosszak, és épp az ellenkezõt mûvelik. A Két kecske kapcsán nem árt arra is figyelmet fordítani, hogy az öregebbet valóban tisztelni kell, és el kell engedni. A Babszem beteg c. olvasmány kapcsán a fertõzõ betegségekrõl kell némi háttérismeret. Stb. Mindez gondos készülést kíván a tanítótól. Különösképpen a kérdéseket kell megtervezni, s olyan kérdéseket kell feltenni, melyek a hiányzó ismeretet célozzák meg: Ilyenek valóban a sárkányok? Hogyan viselkedünk az öregebbekkel? Milyen betegség az influenza? b) Igazi szövegelemzésrõl elsõben még nem beszélhetünk (még másodikban sem). Mindig foglaltassuk össze néhány mondatban az olvasmány tartalmát, s mondassuk el a gyengébbekkel is. Ez nagyon fontos a szóbeli szövegalkotás és a késõbbi fogalmazástanítás szempontjából. Elmondás közben használják a gyerekek az olvasmány szavait és fordulatait: így tanulnak új szavakat és kifejezéseket. Ez után a kis elemzés után mindig nyílik lehetõség aktualizálásra, pl. Csöpi és Csiperke kíváncsiak, szeretik megfigyelni az állatokat: te szoktad-e megfigyelni az állatokat, hol, hogyan, mit láttál stb. Egyébként szándékosan ez az elsõ olvasmány témája, a kisgyerek érdeklõdését, kíváncsiságát valóban fel kell ébresztenünk (legtöbbjükkel nincsen baj, túlságosan is kíváncsi - ak, de vannak közömbösebb gyerekek). Mindig nyílik lehetõség valamiféle erkölcsi tanulság levonására, pl. az idõseket tisztelni kell, vigyázni kell a kisebbre, nem szabad szemtelennek lenni, falánknak lenni, udvariasak legyünk egymással stb. stb. Ezek a tanulságok bele vannak szõve a történetbe, sosem prédikáló jellegûek, de mindig jelen vannak. Szükség van rájuk. c) Mûismeretrõl és irodalomismeretrõl elsõben még nem beszélhetünk. Annyit azonban elvárhatunk, hogy a gyerekek emlékezzenek a fõbb szereplõk nevére, a szöveg írójára vagy arra a könyvre, ahonnan a szemelvény származik. Azt is elvárhatjuk, hogy a helyszínre és a fõbb eseményekre emlékezzenek. A prózát és a verset is fel fogják ismerni. d) Minden szöveghez kapcsolódik egy versike. Ezek néha az olvasmányhoz kapcsolódnak, de többnyire csak hangulatukban kötõdnek a szöveghez. Ez utóbbi esetben vehetjük õket az óra elején, a légzésgyakorlat és az artikulációs gyakorlat után, vagy pedig maga a vers adja az artikulációs gyakorlatot. Ezek olyan versikék, melyek alkalmasak szótagolási gyakorlatra és karban mondásra. Éljünk a lehetõséggel. Tapasztalati tény, hogy a karban mondáskor a félénkebbek is szerepelnek, és erõteljesebb, nyíltabb az artikuláció. A tanítónõ tanulja meg ezeket a verseket, s szabadon, spontán módon tanítsa meg õket, úgy, mint az elõkészítõ idõszakban. A gyerekek azután az olvasmány-feldolgozás befejeztével megpróbálkozhatnak a versek elolvasásával is. Ez jó differenciáló feladat a jobbaknak, ezért hagytuk meg bennük a még nem tanított nagybetûket. Ezeket a verseket feldolgozni nem szükséges. Legtöbbjük teljesen érthetõ. Olykor persze rá kell kérdeznünk a szavakra, a nyelvi humorra. Egyikük-másikuk énekelhetõ, ezeket természetesen énekeljük el (sokat ismernek is közülük a gyerekek). 19
A szövegfeldolgozás lépései tehát: A cím elolvasása, az elõfeltevések megfogalmazása, a képek megbeszélése. A tanító bemutató olvasása, a spontán reakciók meghallgatása. Az aprólékos feldolgozás, az olvasmány megértése: egyenként hangos olvasás, szómagyarázatok, a nagyobb nyelvi egységek magyarázata: kérdések a mondatokhoz. Olvasástechnikai gyakorlatok: a hosszabb szavak szótagolása, egybeejtése; többszöri olvastatás. Szintetizáló olvasás (esetleg még egy tanítói bemutatás). Beszélgetés a szövegrõl: a lényeg összefoglalása, aktualizáló beszélgetés. Olvasásgyakorlás megadott szempontok szerint és módon (ez már többnyire a következõ órára marad). Az olvasmányként szereplõ versek esetén is ez lehet a menet. Elsõben még nem beszélünk ritmusról, rímrõl és stilisztikai eszközökrõl. Itt felolvasásunkkal, versmondásunkkal érzékeltetjük ritmust, természetesen ott, ahol szükségét látjuk; játékosan hangsúlyozhatjuk a rímeket. A nagybetûs részben végig lehet használni az olvasólapokat. Szükség van rájuk. A szövegek írásakor elsõsorban a tartalomra ügyeltünk, az olvasólapokon pedig az olvasási nehézségekre összpontosítottunk. Ezt a két szempontot nehéz lett volna a könyvben egyeztetni. Végsõ célunk az olvasóvá nevelés, s ezt már elsõben is szem elõtt kell tartanunk. Azzal a szándékkal idéztünk az adott korosztálynak való meseregényekbõl, hogy a gyerekek vegyék kézbe ezeket a könyveket, s próbálják elolvasni õket. Persze, ezek a könyvek nem egyforma nehézségûek. A legkönnyebbek a Babar-könyvek, a legnehezebb a Micimackó. Nem titkolt szándékunk a gyermekirodalom nagy alkotásainak a megismertetése, s ez már irodalomismereti anyag is. Ezen a ponton kell szót ejtenünk a felolvasásról. Arra kérjük a tanítót, hogy mindig iktasson be egy kis felolvasást, melyet megtervez, melyre gondosan készül. Sok jó tanácsot kaphat Bocsák Istvánné Benkõ Zsuzsa Hölgyesi Györgyi: Olvass nekem! c. kiadványából (Trezor Kiadó, 1995). Igen alkalmas felolvasásra a Varázskalap a Múminvölgyben, a Sanyi manó vagy a Mesél az erdõ. Akkor is szükség van a felolvasásra, ha már tud a gyerek olvasni, hiszen a mûvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta és az olvasó, aki olvassa. A tanító alkotása minta, segítség lehet a mû befogadásában. Ily módon biztosan több olvasó kis tanítványunk lesz, s a nyári szünet is jobban telik majd el. Negyedik rész: olvasmányok. A tankönyv terjedelme korlátozott. Itt csak néhány rövidebb olvasmányt volt módunkban közölni, az év végi gyakorlásra. Ötödik rész: ünnepeink. Az itt közölt versekbõl az osztályünnepségekre válogathat a tanító. Ta - nítsa meg a Szózat és a Nemzeti dal részletét, s a többi verset tetszés szerint. Elsõben még a legnagyobb ünnepség az anyák napja, ezért ehhez több verset adtunk. 20