kopint-tarki.hu Áttekintés az állami rendszerek mőködésérıl nemzetközi összehasonlításban Készült a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége számára A tanulmányt készítı munkacsoport: Palócz Éva Gém Erzsébet, Nagy Ágnes, Páczi Erzsébet, Tóth Gábor KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutatási Intézet Zrt. 1112 Budapest, Budaörsi út. 45. 1518 Budapest, Pf. 71. Telefon: 309-2695 Fax: 309-2647 E-mail: info@kopint-tarki.hu www.kopint-tarki.hu Budapest, 2009. október 1
2
A kötet szerzıi: Nagy Ágnes: A magyar oktatási rendszer néhány jellemzıje nemzetközi összehasonlításban Tóth Gábor: A foglalkoztatás tendenciái Magyarországon nemzetközi összehasonlításban Palócz Éva: A nyugdíjrendszer fontosabb jellemzıi Magyarországon nemzetközi összehasonlításban Páczi Erzsébet Palócz Éva: Az önkormányzatok számának és feladataik nemzetközi összevetése Gém Erzsébet: A magyar egészségügy a 2000-es években, nemzetközi összehasonlításban Felhasznált részanyagok: Gém Erzsébet: Megtakarítási lehetıségek az önkormányzati rendszer gazdálkodásában Hárs Ágnes: A nyugdíjrendszer anomáliái és rövid távú mozgási lehetıségek 3
Tartalomjegyzék A magyar oktatási rendszer néhány jellemzıje nemzetközi összehasonlításban... 6 Vezetıi összefoglaló... 6 1. Csökkenı népesség, megemelt tankötelezettség... 8 2. Egyre több év az iskolapadban... 9 3. Többen magasabb végzettséggel... 11 4. Gyenge alap-kompetenciák... 12 4.1. PISA 2000, 2003, 2006: Finn sikerek, amelyek nem lehetnek véletlenek... 14 5. Nyelv-nem-tudás... 15 6. Túlkínálat és hiány a munkaerıpiacon... 16 7. Közpénz az oktatásra... 19 8. Összefoglaló helyett: néhány (házi) feladat... 20 A foglalkoztatás tendenciái Magyarországon nemzetközi összehasonlításban... 23 Vezetıi összefoglaló... 23 1. A fı munkaerı-piaci jellemzık változása... 24 1.1. Munkaképes korú népesség... 24 1.2. Aktivitás... 24 1.3. Foglalkoztatás... 26 1.4. Munkanélküliség... 29 2. A fı magyarországi munkaerı-piaci folyamatok okai nemzetközi összevetésben... 30 2.1. Alacsony iskolai végzettségőek... 31 2.2. Fiatalok... 33 2.3. Idısek... 34 2.4. Gyermekvállalási korban lévı nık... 35 2.5. Hátrányos helyzető térségek... 36 3. Szakpolitikai intézkedések... 37 3.1. Magyarország... 37 3.2. Belgium... 40 3.3. Csehország... 41 3.4. Horvátország... 42 3.5. Szlovákia... 43 3.6. Jó gyakorlatok... 44 A nyugdíjrendszer fontosabb jellemzıi Magyarországon nemzetközi összehasonlításban... 46 Vezetıi összefoglaló... 46 1. A nyugdíjszerő ellátásban részesülık száma és járandóságuk... 47 2. A helyettesítési ráta nemzetközi összehasonlításban... 50 3. A nyugdíjba vonulás törvényi és tényleges idıpontja nemzetközi összehasonlításban.. 51 4. A nyugdíjban részesülık különbözı csoportjainak arányai... 52 4.1. Korai nyugdíjazás... 53 4.2.A rokkantsági nyugdíjak... 56 4
Az önkormányzatok számának és feladataik nemzetközi összevetése... 58 Vezetıi összefoglaló... 58 1. Önkormányzati modellek... 59 1.2. Központi és helyi kapcsolatok értékelése... 60 2. Helyi és regionális közkiadások aránya a GDP-ben... 61 3. Az önkormányzatok feladatköre és erıforrásigénye... 62 4. A helyi önkormányzatok kiadásai funkcionális bontásban... 65 5. Önkormányzati szintek és önkormányzatok száma... 70 6. Foglalkoztatottak száma a központi közigazgatásban és az önkormányzati szektorban 72 6.1. A költségvetési szféra foglalkoztatásának jellemzıi... 74 6.2. Szakágazatok foglalkoztatási adatai... 77 6.3 A közigazgatással kapcsolatos ágazatokban... foglalkoztatottak számaránya nemzetközi összehasonlításban... 78 A magyar egészségügy a 2000-es években, nemzetközi összehasonlításban... 80 Vezetıi összefoglaló... 80 I. Az egészségügy finanszírozásának kérdései... 82 2. Az egészségügyi infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban... 88 3. Adalékok a magyar társadalom egészségügyi állapotáról... 91 5
A magyar oktatási rendszer néhány jellemzıje nemzetközi összehasonlításban Vezetıi összefoglaló Az oktatás éppúgy, mint a közszolgáltatás számos egyéb területe, belsı és külsı hatékonysági problémával küzd, ami egyrészt a tanulók gyenge kompetencia szintjében, másrészt a munkaerıpiachoz való illeszkedési zavarban, a magyar népesség alacsony foglalkoztatási rátájában manifesztálódik. Magyarországon jelenleg a kötelezı oktatás 5 éves korban kezdıdik és 18 éves korig tart. Az iskolában eltöltendı 13 évnél hosszabb az Európai Unió egyetlen országában sincs. Ténylegesen azonban a 18 éveseknek csak 83%-a tanult 2007-ben valamilyen oktatási intézményben ennél magasabb arány viszont az EU 27 tagországából tizenháromban volt. A képzettség szintjét tekintve a legalább középfokú képesítésőek aránya Magyarországon a középiskolai és felsıoktatási expanzió eredményeként nem kifejezetten alacsony (79%, amely elég a 11. helyre az OECD országok között), és ebbıl következıen a csak alapszintő képesítéssel rendelkezık aránya sem kiugróan magas (21%). Kedvezıtlen arány nemzetközi összehasonlításban, a jelentıs bıvülés ellenére, a felsıfokú képzettséggel rendelkezıkre vonatkozik: harminc vizsgált OECD ország között a 23. hely Magyarországé (22% a 25-34 évesek körében szemben az OECD 34%-os átlagával nem is beszélve Kanada, Korea, Japán 50% feletti átlagáról). Az elmúlt években a felsıfokú oktatás szakma-struktúrájában nem alkalmazkodott a hazai piaci kereslethez: alacsony a mőszaki-informatikai, valamint egészségügyi-szociális képzés aránya. A tagolt (nem egységes) középfokú oktatásból a munkaerıpiacra szakmával, vagy a nélkül kilépık részben ugyancsak a kereslethez nem igazodó szakképzés miatt (de nem kis részben az alacsony általános kompetenciaszintjük következtében) inaktívak lesznek. (Magyarországon a munkanélküliségi ráta 2009 második negyedévében az alapfokú végzettségőek körében 22,5%, a középfokú végzettségőeknél 9%, a felsıfokú végzettségőek csoportjában 3,5% volt.). Az alapfokú képzettségőek aránya nem önmagában magyarázza a kiugróan alacsony magyar aktivitási rátát, abban a keresleti oldal problémáinak a gyors ipari struktúraváltásnak, a mezıgazdaság visszaszorulásának, a feketemunka kiterjedtségének, a háztartásokhoz kapcsolódó szolgáltatások gyenge munkaerı-felszívó képességének (életszínvonal) éppúgy szerepe lehet, mint az oktatás/szakképzés nem megfelelı színvonalának és struktúrájának. Az oktatás eredményességének értékelésekor a többféle hazai és nemzetközi felmérés közül leggyakrabban a PISA felmérésekre hivatkoznak. A PISA 15 évesek alap-kompetenciáit méri és hasonlítja össze több mint 30 országra vonatkozóan. A magyar diákok a pontértékek alapján jó esetben átlagosak (természettudományok), de inkább átlag alattiak (olvasás-szövegértés, matematika) és sajnálatos módon mindhárom eddigi PISA felmérés eredményei ugyanezt mutatják. (Az egyes mőveltségi területeken elért pontértékek alapján az élbolyba az európai oktatási csoda Finnország, a gyorsan fejlıdı, gazdaságilag sikeres ázsiai országok, valamint egy angolszász triumvirátus Kanada, Ausztrália, Új-Zéland tartozik.) A magyar oktatási rendszernek a kompetencia-pontszámokban tükrözıdı közepességnél sokkal súlyosabb problémái is igazolódtak a PISA és a több más felmérés eredményeit elemezve, nevezetesen: a leggyengébb szinten teljesítık aránya sokkal magasabb mindhárom kompetenciaterületen az átlagnál; az iskolák közötti teljesítménybeli különbség óriási, ráadásul növekszik; a családi háttér kiemelkedı arányban befolyásolja a tanulók iskolai teljesítményét. Az alap-kompetenciák hiánya, az újratermelıdı funkcionális analfabetizmus kiterjedtsége mellett sem gazdasági, sem társadalmi nézıpontból nem elhanyagolható hátráltató tényezı a magyarok 6
idegen nyelvi képzetlensége: a magyar 25-64 évesek háromnegyede nem beszél idegen nyelvet az EU27-ben a rangsorban elıttünk álló portugáloknál ez az arány csak 51%. Az oktatási rendszer mőködésének, eredményességének javításához az alábbi területeken az intézkedések nem halogathatóak: - A tanárképzésben gyökeres változtatásokra van szükség: elengedhetetlen a tanári pálya státuszának emelése, amelyhez hozzátartoznak a jelenleginél magasabb bérek is (nem a jelenlegi, hanem annál több és színvonalasabb munkáért). Csak a magasabb státusz biztosíthatja, hogy a tanárképzésbe és a pedagógus pályára a jó képességőek kerülhessenek. - A hátrányos szociális helyzetébıl fakadó esély-egyenlıtlenségeket csökkenteni kell. Ennek érdekében javasolt intézkedések között hangsúlyos helyen szerepel például a bölcsıdei/óvodai gondozás (kötelezı) kiterjesztése, a szelekció iskolaválasztás lehetıségének csökkentése, a tanárok szakmai felkészítése a különbözı kulturális háttérrel rendelkezı gyerekek kezelésére. - A szétaprózott magyar iskolarendszer keretei között is meg kell oldani a külsı, formalizált és szisztematikus teljesítményértékelést és az egyes iskolák teljesítményérıl mindenki számára hozzáférhetı értékelést is készíteni kell. - A közhiedelemmel ellentétben, a felsıfokú képzésben résztvevık arányát (a saját évjáratukban/korcsoportjukban) tekintettel a végzettség szerinti arányszámokra és a gazdaság várható fejlıdési tendenciáira nem csökkenteni, hanem növelni kell(ene), mégpedig a költségeknek a magán- és az állami finanszírozás közötti megosztása mellett. Tekintettel a fiatal korosztály gyors létszámcsökkenésére és a külföldi tanulási lehetıségek bıvülésére, a már ma is túlzott mérető kapacitással rendelkezı felsıoktatási intézményeket nem szükséges bıvíteni, épp ellenkezıleg: az intézmények között a következı években minıségi szelekció kívánatos. Az oktatásban nincs gyors siker, a középtávú is ritka. A jelenleg megteendı lépések eredményre, ha egyáltalán, hosszú távon vezethetnek. Megtételükhöz szakmai hozzáértés, alapos elıkészítés és szakmai-társadalmi konszenzus szükséges. Az elmúlt egy-két évtizedben, a gyors társadalmi-gazdasági változások, az erıs globális verseny következtében az oktatási szervezetek szerepe felértékelıdött, funkciói bıvültek. Napjainkban az oktatási rendszernek segítenie kell(ene) a különbözı korú és különbözı képességő/készségő/iskolázottságú embereket, hogy alkalmazkodni tudjanak a rohamtempóban változó élet- és munkafeltételekhez. Egy-egy ország esetében az egyének, a társadalom és a gazdaság fejlıdése/jóléte szempontjából egyaránt alapvetı kérdés, milyen az oktatási rendszer terjedelme és minısége: mekkora az oktatásban résztvevık/képzettséget szerzık aránya a lakosság egészében és egyes korcsoportjaiban; milyen felkészültséggel lépnek ki a diákok az oktatási rendszerbıl; mekkora ráfordítást igényel a megszerzett (vagy éppen meg nem szerzett) tudás; kielégíti vagy sem az oktatási intézményekben szerzett tudás / képzettség / készség a munkaerıpiac igényeit. Az Európai Unióban az oktatáspolitika nemzeti hatáskörbe tartozik. Az egyes országok oktatási rendszerei éppúgy, mint az integráción kívülieké jelentıs mértékben különböznek egymástól, jellemzıik összehasonlítása csak statisztikáik harmonizálása után ad elfogadható eredményt. 1 1 Az anyagban a nemzetközi összehasonlításra nem használt adatok forrása elsısorban a KSH tájékoztatási adatbázisa. A nemzetközi adatok az EUROSTAT és az OECD adatbázisából származnak, forrásuk zömmel az ún. 7
1. Csökkenı népesség, megemelt tankötelezettség A 2008/2009-es tanévben a magyar lakosság csaknem ötöde, 1 millió 931 ezer fı különbözı oktatási intézmények nappali tagozatán tanult. Ha Az oktatásban részesülık számának alakulása Magyarországon az egyéb oktatási formákat is figyelembe vesszük, 105 (1990/1991-es tanév=100) ennél is többen, összesen 2 millió 150 ezren vették igénybe az oktatási szervezetek szolgáltatásait. 100 Az oktatásban résztvevık abszolút száma a 95 környezı, illetve az európai országok többségében 90 zajló folyamatokhoz hasonlóan az elmúlt 85 években csökkent, miután az oktatási rendszerbıl Oktatásban részesülık összesen kilépıkénél alacsonyabb létszámú évjáratok 80 Nappali oktatásban részesülık kezdték meg tanulmányaikat. (2008 januárjában 75 5-24 év es népesség száma Magyarország lakosainak száma a továbbvezetett 70 népszámlálási adatok szerint 10 millió 45 ezer volt, 21,4% részesült oktatásban, nappali tanévek oktatásban 19,2%.) 91/92 92/93 94/94 Forrás: KSH 94/95 95/96 96/97 97/98 98/99 99/00 00/01 01/02 02/03 03/04 04/05 05/06 06/07 07/08 08/09 Szemben az abszolút számok csökkenésével, Magyarországon az iskolázottság, éppúgy, mint világszerte, erıteljesen növekszik. A bıvülését az oktatásstatisztika többféle mutatóval méri, például vizsgálja: az oktatásban részesülık arányát a különbözı korosztályokban; az iskolázás várható hosszát; a felnıtt népesség végzettség szerinti struktúráját. Az oktatásban eltöltött idı függ a tankötelezettség hosszától is. Magyarországon a tankötelezettség jelenleg 18 éves korig tart. (A diák abban az évben, amikor a 18. évét betölti, még tanköteles.) Mivel a gyerekeknek 5 éves kortól óvodai képzésben kell részt venniük, a kötelezı közoktatás 13 év. Ezzel Magyaország a tankötelezettség hosszát tekintve Hollandiával együtt rekorder az EU27-ben, ahol az oktatásban kötelezıen eltöltendı évek száma az országok többségében 9-10 év. 2 100 90 80 70 60 50 40 30 Az oktatásban részesülık aránya a 18 évesek csoportjában, 2007, % EU27 átlag:76,8% 83% Ciprus Nagy- Málta Portugália Görögország Luxemburg Románia Spanyolorsz Ausztria Bulgária Olaszország Franciaorszá Dánia Hollandia Észtország Magyarorszá Szlovákia Németorszá Lettország Csehország Belgium Szlovénia Litvánia Finnország Írország Lengyelorsz Svédország Forrás: EUROSTAT database: Education and training A tankötelezettség nem jelenti azt, hogy Magyarországon a 18 évesek 100%-a valamely közoktatási intézmény diákja, de azt sem, hogy azokban az országokban, ahol a tankötelezettség ideje viszonylag rövid, ott az oktatásban résztvevık aránya is alacsony. A részvételi arányok elemzése UOE adatgyőjtés. (UOE adatgyőjtés: Az UNESCO, az OECD és az EUROSTAT 1994 óta közösen (is) szervezi az oktatási adatok győjtését, és a közös nemzetközi adatbázis (ún. UOE adatbázis) adatait saját indikátor-rendszer kidolgozásához használja. A három szervezet különbözı ország-csoportok eltérı problémáival és céljaival foglalkozik, így a helyzetleíró és a változást nyomon követı indikátoraik is különbözıek.) 2 Compulsory Education in Europe 2009/10 (Eurydice) 8
minden egyes évre oktatási szintek szerint azt mutatja, hogy nincs szoros kapcsolat a részvételi arány csökkenése és a tankötelezettség felsı korhatára között. A legtöbb fejlett országban akkor látszik meredek csökkenés, amikor a középfokú oktatás második szakasza befejezıdik. Magyarországon a 18 évesek 83%-a jár valamilyen oktatási intézménybe. Ez az arány az EU tagországok rangsorában a kilencedik helyet jelenti 6 százalékponttal magasabb az EU27 átlagánál és 11,8 százalékponttal marad el a listavezetı Svédországtól (94,8%), ahol egyébként a tankötelezettség 9 év (7-tıl 16 éves korig). 2. Egyre több év az iskolapadban Négy éves korban, amikor az óvodai nevelésben való részvétel Magyarországon még nem kötelezı a gyereknevelési és -megırzési funkció viszont alapvetıen fontos az EU27-ben a gyerekek átlagosan 88,4%-a járt óvodába 2007-ben, a magyar gyerekeknek 92,4%-a (+4 százalékpont). A listavezetı Belgiumban és Franciaországban a 4 évesek 100%-a részesül az óvodai nevelésbıl, a magyar részarány a tizedik legmagasabb. Feltőnı, hogy a köz- és szakmai vélekedés szerint kitőnı közoktatással rendelkezı Finnországban és Írországban 4 éves korban a gyerekeknek mindössze 50,3%-a, illetve 44,8%-a vette igénybe az óvodai szolgáltatásokat. (A legalacsonyabb arány 44,4%- kal a lengyeleké.) 100 90 80 70 60 50 40 30 Az oktatásban részesülık aránya a 4 évesek csoportjában, 2007, % EU27 átlag:88,4% 92,4% Lengyelország Írország Finnország Görögország Litvánia Bulgária Ciprus Szlovákia Lettország Románia Portugália Szlovénia Ausztria Csehország Észtország Svédország Nagy-Britannia Magyarország Luxemburg Németország Dánia Spanyolország Málta Hollandia Olaszország Belgium Franciaország 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 Az oktatásban résztvevık aránya a tankötelezettség utáni korcsoportban, 2007, % 8,3% EU27 átlag:9,7% Luxemburg Málta Olaszország Hollandia Bulgária Magyarország Ciprus Spanyolorszá Franciaország Nagy- Németország Portugália Ausztria Románia Görögország Szlovákia Csehország Írország Dánia Szlovénia Észtország Lettország Lengyelország Litvánia Svédország Belgium Finnország Forrás: EUROSTAT database: Education and training Forrás: EUROSTAT database: Education and training Az iskolakötelezettség utáni évjáratokból (Magyarországon a 18 évnél idısebbek közül) az EU tagországaiban összességében 9,7% tanul különbözı oktatási intézményekben valamely oktatási szinten. A két szélsı arányszám-érték 2007-ben Finnországhoz és Olaszországhoz tartozott, az elıbbi esetében a részarány 16,1%, az utóbbi esetében 5% volt. (Luxemburg és Málta arányszámát, mivel hallgatóik felsıfokú képzése fıképpen külföldön történik, nem vettük figyelembe.) Magyarország (és Hollandia) tekintélyes lemaradása a vezetı országok mögött részben a kötelezı oktatás magas felsı határértékébıl következik. Ha a felsıfokú képzésben résztvevık arányát a saját korcsoporton belül és idısorban vizsgáljuk, a kép - magyar nézıpontból - kedvezıbb. 9
50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 Részvételi arány a 20-29 éves korcsoportban (a korcsoport létszáma az adott évben=100) 2007 1995 2001 Luxemburg Mexikó Törökország N-Britannia Szlovákia Franciaország Portugália Irország Olaszország Spanyolország Ausztria Csehország Svájc USA Magyarország Görögország Korea Hollandia Belgium Németország Norvégis Új-Zéland Lengyelország Forrás: Education at a Glance 2009 (OECD) C1.2 táblázat alapján Ausztrália Svédország Izland Dánia Finnország Kanada OECD átlag A 20-29 évesek közül 1995-ben 10% vett részt oktatásban, jellemzıen valamely felsıoktatási intézmény hallgatójaként. 2001-re az arány 20%-ra növekedett (+10 százalékpont), majd újabb 6 évvel késıbb 25%-ra (+5 százalékpont). A 2007. évi 25%-kal a középmezınyben lehet helyet kapni az élboly élén a skandináv országok találhatóak, vezet Finnország a maga 43%-os (!) arányával, de Dániáé és Izlandé is 35% felett van és Svédországé csaknem annyi. 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 Várható iskolaévek hossza 2007-ben EU27 átlga=17,2 év 17,8 év Luxemburg Málta Ciprus Bulgária Románia Nagy- Szlovákia Ausztria Franciaország Olaszország Portugália Spanyolorszá Csehország Írország Görögország Németország Lettország Hollandia Magyarország Litvánia Lengyelország Észtország Szlovénia Dánia Belgium Svédország Finnország Forrás: Eurostat database: Education indicators Az oktatási expanzió két aspektusának (a beiskolázási arányoknak és az oktatási rendszerben töltött idıtartam növekedésének) együttes kifejezésére alkalmas mérıszám az iskolázás várható hossza (a várható iskolázási idı). Az iskolaévek várható hossza (nappali és egyéb képzések összesen) egy magyar gyerek számára 1990-ben 13,8 év, 2000-ben 16,1 év, 2005-ben 17,7 év volt másfél évtized alatt csaknem 4 évvel hosszabbodott. 2007-ben a mutató Magyarországon 17,8 év, néhány tizeddel magasabb az EU27 átlagánál (17,2 év). Magyarország a 9. helyezett, vezeti a rangsort (ahogy az várható?) Finnország (20,5 év), mögötte Svédország (19,7 év), Belgium (19,6 év) és Dánia (19 év) következik. Érdemes megjegyezni, hogy a finn indikátor 1995-ben magasabb volt a 2007. évi magyarnál. Bár egyre többen tanulnak és egyre hosszabb ideig Magyarországon is, az egész életen át tanulás nem jellemzı. Nemzetközi kitekintésben a felnıttkori tanulás, különösen azokban az országokban, ahol a folyamatos tanulásnak komoly hagyománya van (skandináv államok, Hollandia, Nagy- Britannia) sokkal gyakoribb, mint a magyar lakosság körében. Magyarországon az életen át tartó tanulás inkább csak a lakosság szőkebb, kedvezıbb helyzető rétegét érinti, így nem csökkenti, hanem inkább tovább erısíti a foglalkoztatási esélykülönbségeket. A munkavállalási korú inaktívak és a munkanélküliek munkavállalási esélyeit az felnıttkori tanulás nem, vagy nagyon csekély mértékben növeli. 10
3. Többen magasabb végzettséggel 100% Magyarország 25-64 éves népességének megoszlása végzettség szerint 100% Finnország 25-64 éves népességének megoszlása végzettség szerint 90% 12 13 14 14 14 14 15 17 17 18 18 90% 80% 80% 29 30 31 32 32 33 33 34 35 35 36 70% 70% 60% 50% 40% 30% Felsıfokú Középfokú Alapszintő 60% 50% 40% 30% Felsıfokú Középfokú Alapszintő 20% 37 37 20% 32 31 28 27 26 25 24 22 21 20 19 10% 33 31 30 29 26 25 24 22 21 10% 0% 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Education at a Glance 2009 (OECD), A1.4. táblázat alapján 0% 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Education at a Glance 2009 (OECD), A1.4. táblázat alapján 2007 A tudást és képzettséget, amelyre a gazdaság és a társadalom építkezhet, a formális oktatás keretében szerzett végzettségek különbözı metszetekben vizsgált struktúrájával szokás jellemezni. Egy adott évben a különbözı oktatási szinteken végzettséget szerzık száma mutatja a rendelkezésre álló képzettség változását, és szolgáltat információt arról, hogyan alakul a képzett (új) munkaerı kínálata. Ha a magyar népesség, valamint a kiváló oktatási eredményeket felmutatni tudó Finnország népességének megoszlását teljesített oktatási szintek szerint megvizsgáljuk, jelentıs különbség a felsıfokú képzettséggel rendelkezık aránya között van. Ha a 2007-es adatok alapján a középfokú és felsıfokú végzettséggel rendelkezık együttes arányát a fiatal (25-34 év) és az idıs (55-64 év) munkavállalók csoportjában külön megnézzük, az derül ki, hogy Magyarországon a középiskolai és felsıoktatási expanzió eredményeként a munkavállalás szempontjából meghatározó 25-64 évesek között arányuk nemzetközi összehasonlításban nem alacsony. Ebbıl következıen az oktatási szinteket három, alap-, közép- és felsı szintre bontva a csak alapszintő végzettséggel rendelkezık aránya sem lehet magas. A fiatalok és az idısek korcsoportjában a legalább középfokú végzettséggel rendelkezık aránya a legnagyobb mértékben Korea esetében tér el, de a különbség a dél-európai országok, valamint Írországban adatai között is jelentıs (a fiatalok javára), ami mutatja, hogy ezekben az országokban az elmúlt néhány évtizedben rendkívül gyorsan emelkedett a közép-, vagy felsıfokú képesítést szerzık aránya. % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Portugália Törökország Mexikó Spanyolország A legalább középiskolát végzettek aránya a lakosság kiemelt korcsopotjaiban, 2007 a korcsoport létszáma összesen=100% 25-34 évesek 55-64 évesek Olaszország Görögország Izland Luxemburg Irország Belgium Ausztrália N-Britannia Franciaország Új-Zéland Hollandia Forrás: Education at a Glance 2009 (OECD) A1.2a alapján Dánia Korea Norvégis Magyarország Ausztria Finnország Németország Svédország Svájc Lengyelország Kanada Szlovákia USA Csehország OECD átlag 11
A felsıfokú végzettséggel rendelkezık aránya alapján a felsıoktatás erıteljes bıvülése ellenére Magyarország relatív helyzete nem javult: a 25-34 évesek között az OECD-országok rangsorának alsó negyedét közelítjük, éppúgy, mint ha a felsıfokú végzettségőek számát a teljes munkaképes korú népességhez (25-64 évesek) viszonyítjuk. (Harminc OECD ország között mindkét arányszám alapján alulról a 8. hely Magyarországé, 22, ill. 18%-kal.) % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Törökország Csehország Szlovákia A felsıfokú végzettséggel rendelkezık aránya a lakosság kiemelt korcsoportjaiban, 2007 a korcsoport létszáma összesen=100% 25-34 évesek 25-64 évesek Olaszország Ausztria Mexikó Portugália 22% 18% Magyarország Németország Görögország Lengyelország Izland Svájc Luxemburg Hollandia N-Britannia Spanyolország Finnország Svédország Forrás: Education at a Glance 2009 (OECD) A1.3a alapján Dánia USA Ausztrália Belgium Franciaország Norvégis Irország Új-Zéland Japán Korea 56% 48% Kanada OECD átlag A felsıfokú végzettséggel rendelkezık arányát tekintve kiemelkedik Kanada, amely mindkét korcsoportot tekintve a legmagasabb aránnyal rendelkezik: 2007-ben a 25-34 évesek 56%-a, a 25-64 évesek 48%-a felsıfokú képesítéssel rendelkezett. A 25-34 évesek között 50% felett van a felsıfokon képzettek aránya Koreában és Japánban is, ráadásul mindkét országban rendkívüli mértékő bıvülés ment végbe: Koreában 21 százalékponttal, Japánban 13 százalékponttal magasabb a fiatal korcsoportban (25-34 évesek) a felsıfokon képzettek aránya, mint a 25-64 éves népességben. Kétszámjegyő különbség van a fiatalabb korcsoport javára Franciaország (15 százalékpont), Írország (12 százalékpont), Lengyelország (11 százalékpont) és Spanyolország (10 százalékpont) esetében. Németországban (egyetlen országként) viszont 2 százalékponttal alacsonyabb a felsıfokon képzettek aránya a fiatal korcsoportban, mint a teljesben, az USA-ban pedig a két arányszám azonos nagyságú. Azokban az országokban általában, ahol a népesség iskolázottsági szintje viszonylag magas, illetve a közép- és felsıoktatás már nem expanzív fázisban van, a korcsoportokban a végzettségi arányok között nincsenek nagymértékő különbségek. 4. Gyenge alap-kompetenciák A magyar iskolarendszer mennyiségi mutatói, mind az oktatásban való részvételi arányokat tekintve, mind a végzettség szintek szerinti struktúrája alapján - az EU tagországok átlagát tekintve mércének átlagosak, vagy átlag felettiek. A problémák az iskolai eredményességgel, a képzettség szak-, illetve szakmastruktúrájával és az abból következı foglalkoztatási nehézségekkel vannak. Magyarország rendszeresen részt vesz nemzetközi oktatási vizsgálatokban és nemzeti kompetencia vizsgálatokat is rendszeresen szervez. 3 A vizsgálatok közös vonása, hogy a tanulók ismeret-, 3 TIMSS: Matematikai és természettudományi felmérés; 4., 8. évfolyamos tanulók (IEA), négyévenként. (TIMSS - Trends in International Mathematics and Science Study: www.timss.hu) PISA: Matematika, olvasás-szövegértés, természettudomány, problémamegoldó gondolkodás; 15 évesek, (OECD), háromévente. (PISA: Programme for International Student Assessment: www.oecd-pisa.hu) PIRLS: Olvasás-szövegértés; 4. évfolyam (IEA), ötévente. (PIRLS: Progress in International Reading Literacy Study): www.pirls.hu) 12
képesség- és készségszintjébıl következtetnek az iskolák és az ország oktatási eredményességére. Mind a hazai, mind a nemzetközi vizsgálatok esetében a diákok olyan teszteket töltenek ki, amelyekhez osztály-, illetve iskolai szintő jellemzık kapcsolhatóak. A PISA-felmérés az oktatási teljesítményt elsajátított képességek együtteseként, felhasználható tudásként definiálja. A PISA keretében a tanulók személyes és iskolai hátterérıl is győjtenek információt, így lehetıség teremtıdik az iskolai teljesítmények komplex vizsgálatára, a teljesítményre ható tényezık jobb megismerésére. Szemben a PISA-val az IEA mérései (TIMMS, PIRLS) inkább a résztvevı országok tanterveinek közös elemeire alapozódnak. Az Országos kompetenciamérés a PISA-hoz hasonló hazai vizsgálat, amelyet az ország összes általános és középiskolájában egységes feltételek között elvégeznek. A vizsgálatok közül legismertebb és legnagyobb visszhangot kiváltó az ún. PISA felmérés. Az OECD által szervezett vizsgálat eddig három alkalommal, 2000-ben, 2003-ban és 2006-ban készült el. 2009-ben a negyedik felmérés adatgyőjtése folyik, az eredmények elsı értékelése 2010-ben jelenik meg. Az elsı PISA vizsgálat eredményei több ország, így Magyarország számára is komoly megrázkódtatást okoztak. Kiderült, hogy a magyar oktatási rendszerben tanuló 15 évesek alapkompetenciái jó esetben átlagosak (természettudományok), de inkább átlag alattiak (olvasásszövegértés, matematika) és sajnálatos módon a következı két PISA felmérés eredményei ugyanezt mutatják: Magyarország átlagpontjai a PISA felmérésekben (zárójelben a maximális pontok) Felmérés Területek együtt Természet-tudományok Matematika Olvasás-szövegértés éve (számtani átlag) 2000 496 (552, Korea) 488 (560, Hong-Kong) 480 (546 Finnország) 488 (553) 503 (548, Finnország és 482 (543, 2003 490 (550, Hong-Kong) 492 (547) Japán) Finnország) 2006 504 (563, Finnország) 491 (549, Tajvan) 482 (556, Korea) 492 (556) Az egyes mőveltségi területeken mért tanulói kompetenciák alapján egyértelmő, hogy az iskolai oktatás eredményességét tekintve az élbolyba, az oktatási csoda Finnország mellett, a gyorsan fejlıdı, gazdaságilag sikeres ázsiai országok, valamint egy angolszász triumvirátus (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) tartozik. 600 550 500 Természettudomány Matematika PISA 2006: Tanulók teljesítményének átlagpontjai Szövegértés Ország-átlag 450 400 350 300 Kirgizisztán Katar Tunézia Kolumbia Argentina Brazília Indonézia Montenegró Jordánia Azerbajdzsán Mexikó Románia Bulgária Thaiföld Uruguay Szerbia Chile Törökország Izrael Görögország Oroszország Olaszország Portugália Spanyolorszá Horvátország Litvánia USA Szlovákia Lettország Luxemburg Norvégia Magyarország Franciaország Izland Lengyelország Dánia N-Britannia Csehország Ausztria Svédország Németország Szlovénia Irország Macao (Kína) Belgium Svájc Észtország Japán Liechtenstein Ausztrália Hollandia Új-Zéland Tajvan Kanada Korea Hong Kong Finnország Országos kompetenciamérések: különbözı évfolyamokon a matematika, olvasás-szövegértés, idegen nyelvi készségek fejlettségérıl, évente valamely területen/évfolyamon (www.kompetenciameres.hu). 13
A kompetencia-pontszámokban tükrözıdı közepesség -nél az oktatási rendszer sokkal súlyosabb problémái is igazolódtak a PISA és a többi nemzetközi és hazai felmérés eredményeit elemezve: A leggyengébb szinten teljesítık aránya a magyar tanulók körében az átlagosnál sokkal magasabb (20-40%) mindhárom mőveltségi területen. Az ezen a szinten álló gyerekek, akik jórészt funkcionális analfabéták, aligha rendelkeznek a szükséges legalapvetıbb képességekkel a mindennapokban való eligazodáshoz. Az ebbıl fakadó problémák a szakiskolákban, a lemorzsolódásban, a munkanélküliségben, és végsı soron az alacsony aktivitási rátában csapódnak le. Az iskolák közötti teljesítménybeli különbség a magyar oktatási rendszerben rendkívül magas, ráadásul növekszik. A PISA 2006 szerint a tanulók közötti képességkülönbség 70 százaléka Magyarországon az iskolák átlageredménye közötti különbségbıl fakad, amivel e tekintetben a résztvevı országok legnegatívabb eredményét produkálta. (Az iskolák közötti kisebb különbségek a jó minıségő oktatáshoz való hozzáférés egyenlıségét, a jelentısebb különbségek a méltányosság hiányát mutatják.) A szülık iskolai végzettsége és egyéb családi jellemzıje Magyarországon kiemelkedı mértékben befolyásolja a tanulók iskolai teljesítményét. A PISA 2006 alapján végzett számítások szerint a tanulók szociális, gazdasági és kulturális helyzetét mérı index különbségeinek 46 százaléka tulajdonítható a családi háttér közötti különbségnek. Az index hatása a tanulók teljesítményére Magyarországon az egyik legnagyobb az OECD országok között. PISA 2000, 2003, 2006: Finn sikerek, amelyek nem lehetnek véletlenek 2000-ben Finnország tanulói a legjobbak között is kiugró teljesítményt értek el a PISA felmérés olvasás-szövegértés blokkjában: a finn 15 évesek 26 százaléka került az eredmény kiválóságát jelzı legfelsı ötödbe. Ez az arány a többi topon teljesítı ország hasonló szintő eredményt elérı tanulóinak közel a kétszeresét jelentette. A finn szakértık, az akkor a maguk számára is meglepı siker magyarázatát a rendszer következı elemeiben vélték felfedezni: A finn oktatásban következetesen ragaszkodnak az egyenlı esélyek biztosításához, nemtıl, gazdasági és földrajzi helyzetre, anyanyelvi környezetre való tekintet nélkül; Az ország minden régiójában egyformán hozzáférhetıek a legmagasabb szintő oktatási intézmények is; Az oktatás teljesen ingyenes; A középszintő oktatásban való részvétel is általános; Az oktatásirányítás centralizált, a végrehajtás azonban a helyi körülményekhez alkalmazkodik; Az oktatás minden szinten interaktív és kooperatív, áthatja a partnerség eszménye; A tanulók egyéni támogatást kapnak nemcsak a tanuláshoz, hanem szociális szükségleteik kielégítésében is; Az iskolai teljesítmények értékelése fejlıdésorientált; nem használnak rangsorokat; Magasan kvalifikált, autonóm személyiségő pedagógusok oktatnak az iskolákban. Kifejezetten az olvasás-szövegértésben elért sikerekhez mindezeken túlmenıen egyéb tényezık is hozzájárultak, nevezetesen: A finn kultúra hagyományosan megbecsüli az olvasást; Nagyon magas színvonalú és sőrőn kiépített könyvtári hálózatban jól felszerelt, modern győjteménnyel rendelkezı egységek vannak; s külön is kiemelendı a könyvtárak és az iskolák szakmai együttmőködése; 14
Igen magas szintő az anyák iskolázottsága; Nem szinkronizálják a külföldi filmeket, hanem a mozikban is, a televízióban is mindent eredeti nyelven, feliratozva vetítenek; Bár az olvasás népszerősége Finnországban is csökken, az írott szöveg változatlanul fontos szerepet tölt be a fiatalok szabadidı-eltöltésében. 2003-ban Finnország nemcsak megırizte elsı helyét az írás-olvasásban, de megszerezte hozzá az elsı helyet (Japánnal együtt) a természettudományokban, ráadásul matematikában is az elsı négy helyezett közé került. 2006-ban megırizték vezetı pozíciójukat a természettudományokban, Korea mögött a második helyezettek voltak az olvasásszövegértésben és Tajvan mögött egy ponttal lemaradva ugyancsak másodikak matematikában. A siker valójában nem volt elızmény nélküli. Alapjait a 80-as években elindított közoktatási reformmal rakták le, amikor következetesen keresni kezdték a probléma-megoldás technikáinak elsajátítását lehetıvé tevı speciális tanítási és tanulási módszereket, és azok alkalmazásának eszközeit. 2006-ban a közoktatás minden szintjén - a tankötelezettség idıszakára vonatkozóan - tovább növelték az anyanyelvi és a matematikai óraszámokat, és újabb programokkal erısítették a tanulókkal közvetlenül foglalkozó pedagógusok továbbképzését is. Összefoglaló Mihály Ildikó: Milyen ma a finn iskolarendszer? (OKI, 2006) alapján, kiegészítésekkel A PISA vizsgálatok alapján sok szakértı megerısítve látja, hogy az eredményesség és a méltányosság nem zárja ki egymást az oktatásban: A PISA felmérésekben azok az országok voltak képesek a legmagasabb teljesítményt elérni, amelyek a legkevésbé szelektálnak és azok az iskolarendszerek, amelyek nagyon korán szelektálnak a tanulók között (például Németország, Ausztria és Magyarország) a legkevésbé méltányosak. (Egyéb vizsgálatok is igazolták, hogy a korai szelekció negatív hatással van az egyenlıségre, de nincs kimutatható pozitív hatása az eredményességre.) Magyarország a PISA felmérésekkel szegényebb lett egy illúzióval, nevezetesen azzal, hogy sok és sokféle nehézség, baj közepette az oktatási rendszere jó színvonalú, és ráadásul azt a tévképzetet is el kell felednie, hogy olyan tanulói elitréteggel rendelkezik, amely a világon az egyik legjobb. (Ez nem annullálja a kiemelkedı képességő diákok diákolimpiákon és egyéb versenyeken elért sikerei miatt érzett elégedettséget, de a kiemelkedı tehetségek gondozása az oktatási tevékenység különálló, sajátos aspektusa, a maga sajátos problémáival.) 5. Nyelv-nem-tudás A matematikai, a szövegértési és a természettudományos alap-kompetenciák mellett a munkaerıpiac, valamint a társadalmi érintkezés és a világlátás (fizikai és szellemi értelemben) szempontjából ma már kulcskompetenciának számít az idegennyelv-ismeret, elsısorban az angolnyelv tudása. A magyar lakosság idegennyelv-ismerete kirívóan alacsony nemcsak a nyugateurópai kisállamokkal, amelyek hagyományosan kiemelkedıen jók ezen a téren, hanem a keletközép-európai régió többi országával összehasonlítva is. Ezt valamennyi fontos nyelvtudási indikátor aláhúzza: akár a társalgási szinten beszélt idegen nyelvek számát, akár a tanulás és a munkavállalás szempontjából egyaránt kiemelkedı fontosságú angol nyelv ismeretét, illetve a 15
középiskolában átlagosan tanult idegen nyelvek számát tekintjük, az országok mezınyében hátul vagyunk. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Svédország A felnıtt lakosság (25-64 évesek) idegennyelv ismerete, 2007 Szlovénia Ciprus Finnország Ausztria Németország Csehország Nem beszél idegen nyelven Két idegen nyelven beszél Belgium Lengyelország Olaszország Franciaország Görögország Bulgária Spanyolország Portugália 74,8 Forrás: EUROSTAT, Newsrelease, 137/2009 Magyarország Litvánia Lettország Egy idegen nyelven beszél Észtország 100 95 90 85 80 75 70 65 Málta Magyarország Ciprus Az angol nyelvet tanulók aránya a középiskola második szakaszában, 2007, % Litvánia Bulgária Németország Lengyelország Dánia Belgium Észtország Spanyolország, Forrás: EUROSTAT Database, Tables, Education Olaszország Románia Lettország Luxemburg Ausztria Szlovákia Szlovénia Finnország Franciaország Svédország Csehország Hollandia A felnıtt lakosság háromnegyede nem beszél idegen nyelvet és az érettségi elıtti években a diákoknak csak háromnegyede tanul angolul az elıbbi szörnyen magas, az utóbbi ijesztıen alacsony. 6. Túlkínálat és hiány a munkaerıpiacon Az oktatási rendszer egyik alapfeladata, hogy ellássa a munkaerı piacot a keresett mennyiségő és minıségő munkaerıvel. A megfelelés szaktudás/szakképzettség és a foglalkoztatás (a felvételre keresett munkaerı) szerkezete között minısíti az oktatás/képzés mőködését is. A munkaerı-kereslet és -kínálat szerkezeti eltérései Magyarországon (is) akut problémát jelentenek mind az oktatás (a társadalom), mind a foglalkoztatás (a gazdaság) számára. Ma Magyarországon, hasonlóan a többi kelet-európai országhoz, képzetlen, alacsony tudásszinttel és készségekkel munkát keresıkbıl óriási a túlkínálat, miközben a képzett munka iránt jelentıs kereslet idınként és régiónként túlkereslet jelentkezik. A legalább középfokú végzettséggel nem rendelkezı 25-64 évesek között (ilyen ennek a korcsoportnak a 20,3%-a) Magyarországon a munkanélküliségi ráta 2009 második negyedévében 22,5% volt, a középfokú végzettséggel rendelkezık csoportjában 9%, míg a felsıfokú végzettségőek körében 3,5%. 80 70 60 50 40 Munkanélküliség a 25-64 évesek körében 2009. II. negyedévben végzettség szerint, % A 25-64 évesekbıl legf eljebb alapfokú végzettségő (%, 2008, ISCED1-2) Alapf okú és alacsonyabb végzettségőekbıl munkanélküli, % Középf okú végzettségőekbıl munkanélküli Felsıf okú v égzettségőekbıl munkanélküli 30 20 10 0 Hollandia Ciprus Dánia Románia Málta Olaszország Szlovénia Görögország Ausztria Luxemburg Portugália N-Britannia Forrás: EUROSTAT Database: Education indicators Belgium Franciaország Bulgária EU27 Lengyelország Németország Irország Svédország Finnország Magyarország Csehország Spanyolország Litvánia Észtország Lettország Szlovákia 16
Nemzetközi összehasonlításban az új EU tagállamokban a gyors gazdasági átalakulás és a gazdasági válság következtében különösen magas az alacsony végzettségőek munkanélküliségi rátája. (Jó példa Szlovákia, ahol a középfokú végzettséggel nem rendelkezık aránya csak 10%, munkanélküliségi rátája viszont 40%.) A magas munkanélküliségi ráta okai között a keresleti oldal problémáinak a gyors ipari struktúraváltásnak, a mezıgazdaság visszaszorulásának, a feketemunka kiterjedtségének, a háztartásokhoz kapcsolódó szolgáltatások gyenge munkaerıfelszívó képességének (gazdasági fejlettség/életszínvonal) éppúgy szerepe lehet, mint az oktatás/szakképzés nem megfelelı struktúrájának és színvonalának. (Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyes országok helyzete/problémája a hasonló, vagy akár azonos ráták mögött teljesen különbözı lehet. A magyar és a finn végzettség alapján differenciált munkanélküliségi ráták, valamint az alacsonyan képzettek aránya alig különbözik, a mutatók által jelzett problémák gyökere és kezelése azonban nagy részben ország-specifikus.) A munkaerıpiacra kilépık nemcsak akkor találkozhatnak elhelyezkedési nehézséggel, ha nincs középfokú vagy felsıfokú szaktudásuk/képzettségük, a A felsıfokú végzetts égő 25-34 szakképzésbıl és a felsıoktatásból kikerülık végzettségének szerkezete sem feltétlenül felel meg a kereslet- éve se k k özött azok aránya, akik szak tudás t igé nylı m unkában dolgoznak 2006-ban (k ék ) é s 1998- nek. A problémát azonban esetükben enyhíti az alacsonyabb kereslethiány, valamint az, hogy a magasabb ban (lila) ISCED5/6 iskolázottság és ISCO 1-3 m unka Az az országok sorrendje a legnagy obb tudásszint és a megszerzett készségek lehetıvé teszik a negatív idıszaki v áltozástól indul további tanulást, akár új képzettség szerzését. Forrás: Education at a Glance 2009 (OECD), Table A1.6 alapján Svédország Lengyelország Portugália Franciaország Magyarország N-Britannia Holandia OECD átlag Norvég ia Szlovákia Olaszország Izrael Csehország Szlovénia Spanyolország USA Kanada Dánia Belgium Ausztria Svájc Németország Finnország 50 60 70 80 90 100 m 59 59 63 63 64 63 74 73 74 75 73 72 74 78 80 79 76 79 76 77 79 81 79 80 79 80 81 80 80 79 82 81 83 87 85 87 91 91 91 91 89 90 90 90 93 93 A 25-34 éves diplomások szaktudást igénylı munkát a legnagyobb arányban Csehországban, Szlovéniában és Szlovákiában végeztek (93-89 % közötti arányszám, 2006), míg a régi tagállamok közül Hollandia mutatója a legmagasabb (85%). A felsıfokú végzettségőek legkisebb arányban Spanyolországban, az USA-ban és Kanadában találnak szaktudást igénylı munkát az elıbbiben a nem megfelelı struktúrában expandáló felsıoktatás, a másik két esetben a telítettség (és a globális merítés) szerepe elsıdleges. Az elmúlt években a felsıfokon iskolázott munkaerı elhelyezkedése (25-34 évesek) a szaktudásának megfelelı munkaterületen több országban, köztük Magyarországon is nehezült: 1998-ban még 91% tudott szaktudást igénylı munkát végezni, 2006-ban 87%. A tendencia jelzi, hogy a kínálat és kereslet szerkezete között negatív irányban (kereslethiány az adott struktúrával szemben) nyílt az olló. A változás ugyanilyen irányú volt az OECD országok átlagában is, de fıképpen Svédországban, Lengyelországban, Portugáliában és Franciaországban. Növekedett viszont a szaktudást igénylı tevékenységet folytató felsıfokú végzettségőek aránya 1998 és 2006 között Finnországban, Németországban, Ausztriában és Svájcban. Törökország 73 Írország 65 Izland Ausztrália 77 85 17
A felsıfokú képzés szerkezete Magyarországon az elmúlt években jelentıs piaci nyomás és (megkésett) állami intézkedések hatására módosult ugyan, de a mőszaki területek (gépészet, építés) súlya változatlanul rendkívül alacsony: A magyar felsıfokú képzésben diplomát szerzık megoszlása tudományterületek között (összes diplomát szerzı=100) Oktatási területek 1998 2007 Változás megoszlás, % %-pont Tanárképzés 23,1 17,2-5,9 Bölcsészettudomány és mővészetek 10,3 7,6-2,7 Társadalomtudomány, gazdálkodástudományok, jog 32,7 40,7 8,0 Matematika, informatika 4,5 6,3 1,8 Mőszaki, építési tudományok 13,5 7,4-6,1 Mezıgazdaság, állategészségügy 3,9 2,6-1,3 Egészségügyi és jóléti területek 6,0 9,9 3,9 Szolgáltatási területek 6,0 8,2 2,2 Forrás: EUROSTAT, Education indicators A felsıoktatás jelenlegi szakstruktúrája nemzetközi összehasonlításban is kedvezıtlen, és a pozitív irányú tendenciák nem elég erıteljesek. 2007-ben Magyarországon a 20-29 évesek korcsoportjában 1000 fıre mindössze 6,4 olyan diplomás jut, aki matematika-informatika - mőszaki tudományok területén szerezte képesítését. Szemben a magyarral, az EU27-ben ez a szám átlagosan 13,4 fı (Franciaországban 20,5, Finnországban 18,8, Írországban 18,7, de Portugáliában és Lettországban is 18,1-18,1.) 25 Matematika-informatika-mőszaki tudományok felsıfokú végzettséggel rendelkezık a 20-29 éves korosztályban 1000 fıre vetítve 40 35 Matematika-informatika-mőszaki tudományok végzettségőek az összes felsıfokú végzett arányában a 20-29 évesek korcsoportjában 2007 1998 20 2007 1998 30 15 10 6 25 20 15 5 10 5 0 EU27 Ciprus Magyarország Málta Olaszország Bulgária Görögország Hollandia Lettország Szlovénia Ausztria Spanyolország Németország Románia Szlovákia Csehország Észtország Svédország Lengyelország Belgium Dánia N-Britannia Litvánia Portugália Írország Finnország Franciaország 0 EU27 Litvánia Ciprus Magyarország Hollandia Lengyelország Szlovénia Belgium Bulgária Románia Dánia Lettország Észtország Görögország Olaszország N-Britannia Szlovákia Irország Svédország Csehország Németország Spanyolország Franciaország Portugália Finnország Ausztria Forrás: EUROSTAT Databese: Education statistics Forrás: EUROSTAT Database: Education statistics A mérnök-arányszám (jobboldali ábra) a 20-29 éves diplomások körében 1998 óta a gazdag EU tagországokban általában éppúgy csökkent, ahogyan Magyarországon, de ott ennek elsısorban struktúraváltozásból eredı okai vannak. A Magyarországhoz hasonló fejlettségő, hasonló gazdasági szerkezető országokban viszont vagy nem vesztett súlyából (Csehország), vagy növelte azt (Lengyelország, Szlovákia, Észtország) és növekedett az arányszám az informatikában utazó Finnországban is. Tekintettel az öregedı társadalomra, a már meglévı orvoshiányra, szükség volna az egészségügyi és a jóléti oktatási szolgáltatások súlyának további növelésére a szakterületek között. 18
7. Közpénz az oktatásra Az oktatásra fordított állami kiadások abszolút és relatív (a többi közkiadáshoz, illetve más országok hasonló kiadásaihoz mért) értéke számos tényezıtıl függ, többek között a politikaigazdaságpolitikai prioritásoktól, a gazdaság helyzetétıl, az oktatásban résztvevık számától és nem utolsó sorban a népesség iskolázottsági szintjétıl. 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 Az oktatásra fordított közkiadások összesen a GDP %-ában, 2006 EU27 átlag=5,05% 5,41% Luxemburg Szlovákia Bulgária Spanyolorsz Németorsz. Csehország Olaszország Észtország Litvánia Irország Lettország Lengyelorsz Portugália Magyarorsz. Ausztria Hollandia N-Britannia Franciaorsz. Szlovénia Belgium Finnország Svédország Ciprus Dánia Forrás: Eurostat database: Indicators on education finance Az oktatásra fordított közkiadások oktatási szintek szerint, 2006 100% 80% 60% 40% 20% 0% EU27 Felsıfokú oktatás Közpfokú oktatás Alapfokú oktatás Szlovákia Bulgária Spanyolország Németország Csehország Olaszország Litvánia Lettország Magyarország Észtország Portugália Lengyelország Irország Franciaország Ausztria Hollandia N-Britannia Szlovénia Belgium Finnország Svédország Ciprus Dánia F orrás: EUROSTAT Database: Indicators on education finance Magyarország a GDP arányában 2006-ban az EU átlagánál kicsivel többet költött oktatási szolgáltatások finanszírozására: 5,41%-ot szemben az EU27 5,05%-ával. (2006 az utolsó év, amikorra nemzetközi összehasonlításra alkalmas adatok rendelkezésre állnak). Ezzel megelızi Lengyelországot (5,25%), Csehországot (4,61%) és jelentıs mértékben Szlovákiát (3,79%). (Szlovákiánál a GDP arányában kevesebbet csak a saját felsıoktatással nem rendelkezı Luxemburg költött). A visegrádi országok körében magas magyar oktatási ráfordítás jelentısen elmarad a köztudottan nagyon magas színvonalú oktatási rendszerrel rendelkezı északi államok arányszámaitól: Dánia 7,98%, Svédország 6,85%, Finnország 6,14%. Az összes állami ráfordítás megoszlása oktatási szintek között (ISCED kategorizálás alapján) nem attól függ, hogy összességében milyen magas a ráfordítási arány, inkább a rendszer szintek szerinti tagolódásának sajátosságai és az eltérı köz- és magánfinanszírozási arányok befolyásolják. Az azonban csaknem általánosan jellemzı, hogy a középfokú oktatás részesedik a legnagyobb arányban az országok felében megkapja a ráfordítások legalább 50%-át. A kivételt Szlovénia jelenti, ahol az alapfokú oktatásra fordítják a legtöbb közpénzt. 4 (Szlovénia csaknem annyit fordít a GDP-bıl oktatásra, mint Magyarország, de alapfokú oktatásra 2,56%-ot szemben a magyar 1,06%- kal. Az EU27 átlagosan 1,18%-ot fordít alapfokú, 2,24%-ot középfokú és 1,13%-ot felsıfokú oktatásra.) A magyar államháztartás konszolidált kiadásaiból az oktatási tevékenységek és szolgáltatások részesedése az elmúlt években csökkent: 4 Feltételezhetı, hogy a szlovén adat nem a módszertani útmutatónak megfelelıen van oktatási szintekre bontva. 19
20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 Az államháztartás konszolidált oktatási kiadásai az összes konszolidált kiadás %-ában (pénzforgalmi szemléletben) Oktatási szintek a magyar besorolás szerint 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Oktatási tevékenységek és szolgáltatások 12,7 12,5 11,7 11,9 11,7 11,0 10,9 Iskolai elıkészítés és alapfokú oktatás 4,7 3,8 3,4 4,1 4,1 4,0 3,6 Középfokú oktatás 1,5 2,2 2,1 2,5 2,5 2,2 2,3 Felsıfokú oktatás 3,5 3,4 3,3 3,6 3,4 3,1 3,3 Egyéb oktatás 3,1 3,0 2,9 1,7 1,7 1,7 1,6 Forrás: Pénzügyminisztérium, zárszámadások (2004-2008) és költségvetések (2009 elfogadott, 2010 elıterjesztett) A csökkenés két területen, az alapfokú oktatásban és az egyéb oktatás cím alatt futó felnıttoktatás különbözı területein volt jelentıs. Ez utóbbi az a terület, amelyre nehéz gazdasági helyzetben rendszerint kevés pénz jut az oktatási költségvetésbıl, az alapfokú oktatásra fordított/fordítandó közpénz elsısorban a gyerekszám jelentıs csökkenésének a következménye. Az oktatási kiadások legjelentısebb tétele a pedagógusok bérköltsége: az EU27 átlagában és Magyarországon is az oktatási kiadások mintegy 60%-a 2007-ben. Nagysága több tényezıtıl függ, például a bérstruktúrától, a tanár/diák aránytól, a tanítási idı hosszától, a tanárok kötelezı óraszámától. Az OECD (egyszerősítı, illusztrációs célú) számításai szerint Magyarországon a középfokú oktatás elsı fázisában, 15 éves tapasztalattal tanító tanár alapfizetése (az egy fıre jutó GDP %-ában) rendkívül alacsony a vizsgált 32 ország között csak Chilében és Észtországban alacsonyabb. 5 (Az összehasonlítások USD alapon, vásárlóerı-paritást használva készültek.) 10,2 Tanuló/tanár arány az alapfokú közoktatásban, 2007 EU átlag: 14,3 Lettország Görögország Magyarország Olaszország Lengyelország Dánia Litvánia Portugália Svédország Belgium Ausztria Spanyolorszá Észtország Finnország Szlovénia Hollandia Ciprus Bulgária Románia Irország Szlovákia Németország Csehország N-Britannia Franciaország Forrás: Eurostat database: Education indicators A nemzetközi összehasonlításban alacsony fizetések mellett a magyar közoktatást túlfoglalkoztatás jellemzi: A csökkenı gyerekszámot a tanárok számának csökkenése nem követte, aminek következtében az EU27 országok közül Magyarországon alakult ki az egyik legalacsonyabb diák/tanár arány a közoktatásban. 2007-ben nemcsak az alapfokú képzésben (mint az ábra mutatja), hanem a középfokú oktatásban is bár kevésbé szignifikánsan az EU országok átlagánál alacsonyabb volt az arányszám. A felsıoktatásban viszont, ahol az oktatók számának bıvülése nem tartott lépést a hallgatók számának növekedésével, egy oktatóra több diák jut, mint az EU tagországokban átlagosan. 8. Összefoglaló helyett: néhány (házi) feladat Az oktatásban éppúgy, mint a közszolgáltatás számos egyéb területén, belsı és külsı hatékonysági probléma létezik, amely egyrészt a tanulók gyenge kompetencia szintjében, másrészt a munkaerıpiachoz való illeszkedési zavarban, a magyar népesség alacsony foglalkoztatási rátájában manifesztálódik. Az oktatási rendszer mőködésének, eredményességének javításához kompetens szakértık véleménye szerint az alábbi területek azok közé tartoznak, amelyeken az intézkedések nem halogathatóak: 5 Education at a Glance 2009 (OECD), D3.1. táblázat 20