TITKOK, BÁLOK, UTAZÁSOK Erzsébet királyné magyar udvarhölgyei időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban 2012. június 8 szeptember 30. Erzsébet 1863-ban férje és anyósa akarata ellenére kezdett el magyarul tanulni. A magyar hamarosan titkos nyelvvé vált közte és felolvasónője, Ferenczy Ida között. Idának főleg a fésüléskor és hajmosáskor kellett jelen lennie - hogy az idő hasznosan teljék a magyar nyelvű társalgással, amit az ott lévő komornák és fodrásznők nem értettek. -írja Brigitte Hamann. Titok, hogyan kerülhetett fel a kisnemesi származású Ferenczy Ida neve a császárnénak ajánlott arisztokrata társalkodónők listájára, de tény, hogy hamarosan Erzsébet egyik leghűségesebb barátnője, bizalmas ügyeinek kezelője lett. Erzsébetet magyarországi reprezentációi alkalmával számos magyar udvarhölgy és palotahölgy vette körül. Az udvarhölgyek egy része világjáró utazásain is elkísérte, együtt élték át a kimerítő hajóutakat, gyalogoltak vele hosszú órákon át. Kik voltak ezek a hölgyek és mi mindent tudhattak Erzsébetről? Hogyan éltek, s miről mondtak le azért, hogy a királynét szolgálhassák? Gödöllőn a Hölgyek Évében június elején nyíló időszaki kiállításunkon ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A kiállítás molinója a kastély főhomlokzatán
A kiállítás megnyitotta Dr. Vígh Annamária, az Emberi Erőforrás Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztályának vezetője, köszöntőt mondott többek között Dr. Michael Zimmermann az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete, és megtisztelte jelenlétével Dr. Habsburg György. Közreműködött Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, aki többek között Liszt Ferenc Mephisto-keringőjét játszotta el.
Gönczi Tibor ügyvezető igazgató és Bogányi Gergely elhelyezik Erzsébet királyné trezorjában a királyné egyik versének részletét, mellyel a szerencsés megfejtők titkot, bált és utazást nyerhettek. I. terem: Tolong a maszkák tarka népe (Erzsébet királyné: Novemberi fantázia) Bátortalan, tapasztalatlan és lenézett kis bajor hercegnő -ként érkezett Erzsébet 1854-ben Bécsbe, hogy Európa egyik legnagyobb birodalma uralkodójának, Ferenc József császárnak a felesége legyen. Főudvarmesterét, főudvarmesternőjét, udvarhölgyeit anyósa és nagynénje, Zsófia főhercegnő jelölte ki, olyan megbízható és tapasztalt udvari emberekből, akik inkább nevelői, mint társasága voltak. Feladatuk az volt, hogy bevezessék a 17 éves Erzsébetet az udvar szigorú és merev szabályok szerint működő világába, eligazítsák és formálják
viselkedését. A sorban születő gyermekek (1855-ben Zsófia, 1856-ban Gizella, 1858-ban Rudolf) nevelését is a nagymama sajátította ki. A fiatal császárné azonban elutasítóan reagált a feltehetően jó szándékú nevelési kísérletre, és később is, egész életén át feszélyezte magát a bécsi udvarban. Anyósával való összeütközései még boldognak indult házasságát is beárnyékolták. Pedig a birodalom első asszonyára a Habsburg-hagyományok szerint nem kis teher hárult. Szerepe a formális reprezentáción túl a haza anyja, népeinek támogató gondviselője. Ennek a feladatnak Erzsébet eleinte, erőt véve magán, megpróbált eleget tenni. Kísérte férjét utazásain a birodalom tartományaiba, fogadta a kérelmezőket, kórházakat, árvaházakat, szegényházakat látogatott, jótékonykodott. Erzsébet 1857-es körutazásuk alkalmával járt először Magyarországon, ahol a bécsi irigység és bírálat helyett mindenki hódolattal vette körül. A magyarok bizakodtak, hogy közvetíteni fog közöttük és Ferenc József között. Amikor Erzsébetnek 1860 telén egészségi okokból több hónapot Madeirán kellett töltenie, gróf Hunyadi Lili és fivére, Imre is a kíséretében volt, akiktől elkezdett magyarul tanulni. Lili udvarhölgyként egészen 1871-ig, férjhez meneteléig a császárné szolgálatában állt. 1863-ban Erzsébet komolyan kezdett a magyar nyelvvel foglalkozni. Férje óvta tőle, hiszen a csehvel sem boldogult, anyósa Zsófia pedig nyilván nem alaptalanul provokációnak érezte, mivel gyűlölte a rebellis magyarokat. Mindenkit meglepett, hogy a nyelvi antitalentumnak hitt Sisi milyen gyorsan haladt a magyarban. Ez azonban nemcsak Homoky Imre paptanár érdeme, hanem főleg Ferenczy Idáé, egy vidéki köznemes leányé, aki titokzatos módon került a magyar társalkodónőnek ajánlott arisztokrata hölgyek listájára. A fiatal lányt szinte azonnal bizalmába fogadta a császárné, és holtig tartó, szoros barátság alakult ki közöttük. Az 1865-ben elkezdődött politikai enyhülésben, melynek eredményeként 1867-ben létrejött a kiegyezés Ferenc József és a magyar politikai körök között, Ferenczy Ida is közvetítő szerepet játszott. 1867. június 8-án Budán fényes külsőségek között koronázták meg Ferenc Józsefet és Erzsébetet. Az új törvények értelmében a birodalom másik fővárosa Buda lett.
II. terem: Szépségek között az első Erzsébet már kényszerű madeirai tartózkodása alatt tudatára ébredt a szépségében rejlő hatalomnak, és egyre eredményesebben használta férje befolyásolására. Visszaszerezte gyermekeinek nevelését Zsófiától és 1868-ban Budán szülte meg negyedik gyermekét, Mária Valériát, akit hangsúlyozottan magyar szellemben nevelt. Egyre önállóbban választotta meg kísérőit, többségükben magyarokat. Önbizalma magyar környezetének is köszönhető, például gróf Festetics Máriának, aki 1871-ben került a királyné mellé udvarhölgynek, és az ő szolgálatáért még a saját családról is lemondott, haláláig szolgálta Erzsébetet. 1862-től gyűjtötte Erzsébet a szép nőkről készült fotográfiákat. Az osztrák diplomaták London, Berlin és Szentpétervár leghíresebb szépségeiről, sőt török háremhölgyekről készült képeket is küldtek Bécsbe. A királyné albumában több magyar szépség is helyet kapott, és kíséretében is jobban szerette a szép hölgyeket. Az esztétikum iránti igénye nemcsak környezetének kiválasztásában mutatkozott meg, hanem öltözködésében is. Nem követte a divatot, hanem saját ízlésére formálta. Kerülte a művit és a természeteshez vonzódott, nem festette magát. Legfőbb ékessége karcsú alakja és különlegesen dús, hosszú haja volt, amit gondosan ápolt. Fonatokba rendezett egyedi frizuráját sokan próbálták utánozni.
III. terem: A falkavadászatok királynője Erzsébet hosszú ideig Magyarországon találta meg nyugalmát a gyűlölt Béccsel szemben. A koronázási ajándékként kapott gödöllői kastélyban a bécsitől teljesen eltérő, főleg fiatal magyar arisztokratákból álló udvartartást alakított ki, amelyben nem a születés, hanem a lovaglótudás volt a fő értékmérő. A lovasversenyek, vadászatok és a természet közelsége még a fegyelmezett és kötelességtudó Ferenc Józsefre is felszabadítóan hatottak, az oldottabb légkörben a házastársak újra közelebb kerültek egymáshoz. A korszakban egyre elterjedtebb lett a lovas falkavadászat, amelynek Erzsébet is hódolt. A komoly tudást és kondíciót követelő sportot főleg férfiak művelték, a királyné példája nyomán azonban az arisztokrata hölgyek körében is egyre népszerűbbé vált. Az 1870-es években Erzsébet angliai terepen is kipróbálta magát, ahol férfiakat megszégyenítő, bravúros lovas tudásával aratott sikereket. A müncheni gyermekkor emlékeként Erzsébet nagyon kedvelte a cirkuszt, főleg a lovas mutatványokat. Maga is gyakorolt kunsztokat, a gödöllői lovardában manézst alakíttatott ki nagy tükrökkel, hogy jól láthassa a lovai mozgását. A bemutatókhoz gyakran Festetics Mária szolgáltatta a zenét a karzaton elhelyezett zongorán. IV. terem: Elvész utam a semmibe (Erzsébet királyné: Ramsgate I.) Erzsébet gyermekkorában gyökerezik őszinte természetszeretete, amely fiatalon hatalmas túrákra, később egyre hosszabb utazásokra sarkallta. Szeretett úszni, gyalogolni, hegyeket mászni, lovagolni és hajózni, legjobban a városi tömegtől távol, szabad ég alatt érezte magát. A bécsi udvar intrikái elől eleinte betegségekbe menekült, később a gyógykezelések ürügyén rengeteget utazott. Konfliktusai és a családjában bekövetkezett sorozatos tragédiák egyre zárkózottabbá tették, megnyugvást kedves helyeinek újbóli felkeresésétől remélt, de már a megszokott vidékekben sem lelte örömét. A magyar tájat a korfui Achilleionra cserélte, ahol görögül tanult. Csodálói és utánzói megcsappantak, Bécsben inkább különc csodabogárnak tartották, ám Magyarországon töretlen volt népszerűsége. A kíséretének tagjai ekkoriban is főleg magyarok voltak: báró Nopcsa Ferenc 1868-tól 1894-ig volt a főudvarmestere, ő szervezte és bonyolította utazásainak nagy részét. Hírhedt gyaloglásain fiatal udvarhölgyek kísérték. 1883-1890-ig gróf Majláth Sarolta, majd férjhezmenetele után 1891-1895-ig gróf Mikes Janka volt
állandó útitársa. Utolsó kísérője, aki halálakor is vele volt, Sztáray Irma grófnő, a királyné tragikus halála után emlékirataiban emlékezett meg szeretett úrnőjéről. V. terem: Bizalmas körben Erzsébet felnőtt életének nagy részét a szabályok szorításában élte le. Megnyugvást és intimitást bajor családján kívül csak azoknak a bizalmas embereknek a körében remélhetett, akik élete végéig kitartottak mellette, sőt még a síron túl is ápolták emlékét. Az ő egymás közötti levelezésük, naplóik és feljegyzéseik nemcsak a királyné életének részleteibe engednek bepillantást, hanem egymás közötti viszonyaikba, életük nehéz döntéseibe, humoros pillanataikba is.
Olvasósarok az utolsó szobában. Az asztalon a dobozban a kiállításban levő kéziratok legépelt részleteit olvashatták az érdeklődők, korabeli ülőgarnitúrán üldögélve.
A kiállítás előterében elhelyezett fotófal, mely előtt szívesen fényképezkedtek a látogatók: valamint saját névre szóló csillagkeresztes hölgyi kinevezést küldhettek haza interneten:
A hazaküldhető oklevél magyar nyelvű fordítása is megjelent az otthoni számítógépeken:
Múzeumpedagógiai foglalkozások a kiállításban:
Erzsébet királyné udvarhölgyeiről tartott előadást a Gödöllői Városi Könyvtárban a Református Líceum diákjainak Kovács Éva muzeológus, 2012. november 27-én. A kiállításhoz készült műtárgymásolat minőségű öltözékdarabok jó szolgálatot tesznek a téma szemléltetésében a különböző korosztályoknak tartott ismeretterjesztő előadások során is.