Tartalom. Bevezető / 7

Átírás

1 bevezető Visszaemlékezéseimet írva halottak, halottaim közt bóklásztam. Jó volt őket rövidebb hosszabb ideig magamhoz hívni. Mint hajdanán, most is szeretettel néztek rám. Faggattam volna őket, de a múltba zárva csak azt tudták megismételni, amit valaha elmondtak nekem. Az idő fogságába zárva az sem juthatott el a tudatukig, amit én szerettem volna mesélni nekik, hogy mi minden történt azóta. Ez a könyv címe ellenére valójában nem az apákról és a fiúkról szól, ők is, én is csak ürügyül szolgálunk, alkalmat adunk a 20. századi magyar baloldal kudarcának a vizsgálatára, hogy miért is bukott el szükségképpen Károlyi, Jászi 1918-as októberi forradalma, majd a Tanácsköztársaság. Aztán egy negyedszázaddal később, a fasizmus rémuralma után a szép ábránd, egy boldog, igazságos társadalom, a szocializmus megvalósításának a reménye. Mi, akik őszintén hittünk a földi paradicsom, az új Éden kialakításának a lehetőségében, nehezen, szomorúan vettük tudomásul, hogy az élet, a társadalmak, az emberek nem úgy működnek, ahogy mi képzeltük, szerettük volna. A világ, a társadalom ellentmondásait nem lehet kitörülni, felszámolni. Maradnak a szegények és a gazdagok, a hatalmasok és a hatalomnélküliek. Elűzzük az egyik zsarnokságot, és visszatér a másik. A kötet alcíme is magyarázatra szorul. Kérdés, értelmezhető-e még napjainkban a baloldal, illetve jobboldal fogalma, hiszen közkeletűvé vált e két szó értelmének vagy talán inkább használhatóságának a tagadása. Én azonban tartanám magam a hazai történelmünkben kialakult közkeletű szóhasználathoz, nem törődve azzal, hogy a pártok maguk miként határozzák meg önmagukat. A két háború közt az uralkodó autoriter, horthysta elit a kiátkozott baloldallal szemben egyértelműen jobboldali rendszernek tekintette magát. A vele szemben álló, vele semmilyen közösséget nem vállaló másik Magyarország így már a topográfia logikája szerint is a baloldalon állt, létezett. Azonban a klerikális, fajgyűlölő, nacionalista, Trianont sirató rendszerrel szemben a baloldal mint napjainkban csak a negatívumban, az elutasításban volt egységes. Ez volt a gyengesége, a tragédiája, hogy sem az apák, sem a fiaik nemzedékének nem volt ereje megakadályozni 1944 nemzeti tragédiáját, közel egy millió magyar állampolgár halálát, a fél ország lerombolását. Hogy szégyenszemre Hitler utolsó csatlósaként fejeztük be a háborút. Ebben nemcsak Horthyéknak, a nyilasoknak a magyar szél- 7

2 sőjobbnak, hanem bennünket, a baloldal tagjait is nehéz felelősség terhel. A baloldal egymással vitatkozó, néha egymást gyűlölő értelmiségiek különféle csoportjaira tagozódott. Tapasztalhattuk, egyiknek sem sikerült a tömegekhez, a néphez utat találnia. Az ő fülükben a sovinizmus, az országgyarapítás, az ezeréves országot jelképező Szent Korona tanainak szirén hangjai szebben szóltak. Tudjuk, a gonosz erőit a Vörös Hadsereg katonái űzték ki hazánkból, Magyarország a szovjet befolyási övezet része lett. A mi kompunkat nálunk nagyobb erők úgy tűnt: véglegesen a másik oldalhoz kötötték. A demokrácia kísérletét három év után Sztálin felszámolta, hasonulni kellett a nagy szovjet testvérhez, ennek minden konzekvenciájával. A magyar baloldal vakon hívő tagjai, mint e sorok írója, abban reménykedtek, hogy a kommunisták nemcsak ígérik, de meg is valósítják a nép ezeréves álmát, a paraszt a maga földjét szánthatja, a munkás a termelőeszközök birtokosa lesz, a művészek szabadon alkothatnak. A nép viszont nem hitt semmiben. De felmérte, hogy eszi, nem eszi, ebben a világban kell boldogulnia, tehát alkalmazkodott. Felvonult május elsején, és éltette a mindenkori vezetőket. De azért felismerte, hogy a Kánaán nem itt, hanem a túlsó parton kínál magasabb bért és teljes árubőséget. Fel kellett építeni a szocialista birodalom határainak teljes hosszában a falat. Nem azért, hogy a kizsákmányolt nyugati proletárok csapatostul szökjenek át az ígéret földjére, hanem fordítva: a felszabadított proletárok ne szökjenek vissza az egyiptomi húsos fazekakhoz. Ebben a korszakban a baloldal tragédiája abban rejlett, hogy a földi megváltás nagy kísérlete megbukott. Az álmok világát erőszakkal sem lehetett fenntartani. Mindez nem újdonság. Az olvasó nem történelemkönyvet, nem is politológia esszékötetet tart a kezében. Az előbb elmondottak azt a történelmi hátteret vázolják fel, amelyben apáink és a magam nemzedékének boldogulnia kellett már amennyire tudtunk. Három ember, két apám: Mihályi Ödön, a fiatalon meghalt költő, második apám, a politikus-történész, Horváth Zoltán és a magam sorsán keresztül beszélem el, hogy mit is jelentett a nehéz 20. században élni, átvészelni a történelmi kataklizmákat, úgy hogy a baloldal tragédiái ellenére is megőrizzük hitünket a baloldal némi módosítással igaznak tartott eszméiben, az emberek testvériségében, a gondolkodás, a szólás, az alkotás szabadságában, a növekvő jólétet biztosító szociális igazságban. A Nagy Kudarc megírásának szándéka a következő dilemma elé állított. Írhatok egy tudományos igényű, politika- és ideológiatörténeti, közgazdasági, közgazdaság-elméleti munkát, for the happy few, a boldog kevesek számára, akiket ez a téma érdekelne már amennyiben több évi erőfeszítéssel, nehezen elsajátított ismeretek birtokában meg tudnék felelni a szakmai követelményeknek. Lassuló léptekkel, vénülő szemekkel ez reménytelen vállalkozásnak tűnt. Maradt az egyes szám első személyű forma, a szubjektív visszaemlékezés. A magam világában én vagyok az első számú megbízható szakértő, nálam senki sem tudhatja jobban, hogy mi is történt körülöttem különös tekintettel arra, hogy most már én va- 8 két apa között

3 gyok az egyedüli emlékező. A szülők, nagyszülők nemzedékéből már senki sem él. Igaz, a magam világában akad még néhány örökifjú lélek, és persze vannak történészek, közgazdászok, politológusok, e tárgykör kutatói, akik cáfolhatnak, vitatkozhatnak. Én néhány öreg fiókban megmaradt írásra, önéletírásra, naplóra, levélre, néhány szakkönyvre és főként a magam emlékezetére támaszkodhatom. Örülök majd a bírálatoknak, a cáfolatoknak, hiszen soha sem tartottam magam tévedhetetlennek. A cél az, hogy minél hitelesebben megőrződjék valami két nemzedék életéből, világából az utókor számára. Tanulság persze nincs, a történelem nem az élet tanítómestere. Soha senki sem tanult a történelemből. Arról nem is beszélve, hogy a történelem nem ismétlődik. És nagyon nem tudjuk, mit hoz a holnap. Csak azt szeretném remélni, hogy érdeklődésre érdemes, elgondolkodtató, vitára ingerlő könyvet adhatok át mindazoknak, akik velem tartanak. bevezető 9

4 Tartalom Bevezető / 7 I. MIHÁLYI ÖDÖN / 10 Bogdányi paradicsom / 10 A Spiegel Gross család / 14 A Schwarz család / 16 Mihályi Ödön gyermek és ifjúkora / 17 Márai Sándor emlékezése apámra / 24 A nagy szerelem / 26 A Vera-ügy / 32 Pegazus nyergében / 37 Lesznai Anna és Mihályi Ödön barátsága / 41 A nagy életválság / 45 Trianon 90 évvel korábban / 47 Más barátok / 48 A kassai modernek / 49 A posztumusz kötetek / 51 II. KASSAI POLGÁROK / 54 A Šrobár utcában / 54 Anyám a tátrai Varázshegyen / 55 A kassai elemi / 56 A Bercsényi utcában / 57 Szilágyiék / 59 Nyaralások Benében / 60 A család pusztulása / 61 Rákosiék, akik életben maradtak / 62 Egy bridzsbajnok öngyilkossága / 63 Hermin néni anyai szíve / 64 Schwarz Izsó és Margit halála / 67 III. Horváth Zoltán élete mielőtt apám lett / 69 Távozás Kassáról / 69 Anyám második házassága / 70 A Vészi család / 71 Szabó Ervin / 76

5 Két férfi: Szende Pál és Kunfi Zsigmond / 78 A budapesti októberi forradalom / 84 A Tanácsköztársaság / 90 A bécsi emigráció / 96 IV. BUDAPESTI POLGÁR LESZEK / 107 Horváth Zoltán első házassága / 107 A Bajza utcai lakás / 110 A Reichsdeutsche Schule / 113 Az Anschluss, a politikai öntudatra ébredés kezdete / 115 V. A FRANCIA EMIGRÁCIÓ ( ) / 117 Indulás Párizsba / 117 Dr. Pető András, a csodadoktor / 119 Franciaország összeomlása / 120 Hazatérés / 124 VI. A MAGYAR BALOLDAL VÉGZETES ERŐTLENSÉGE / 125 A magyar szociáldemokrata pártban / 125 Nem találom a kommunista pártot / 126 A Németvölgyi úton / 127 A munkaszolgálat dilemmája szökni vagy szolgálni / 129 A Halmi utcában / 132 A két Magyarország / 134 Feleségem, Földes Anna holokausztélménye / 137 VII. A szociáldemokrata párt története Horváth Zoltán szemével ( ) / 140 VIII. MAGYAR HAJNAL HASAD ( ) / 146 A felszabadulás / 146 Malenykij robot / 146 Magyar vagyok / 151 A kommunista múlt a múltba vész / 152 Rákosi is megfizetett a maga kommunista hitéért / 154 Az új hatalom berendezkedik / 155 Az új arisztokrácia / 158 Amiről nem beszéltünk / 159 A háborús bűnösök perei / 160 Első kudarcom / 163 Az ozorai példa / 164

6 A nép megszólal / 165 Találkozásaim Lukács Györggyel / 167 VII. AZ EÖTVÖS COLLÉGIUMBAN ( ) / 168 Gólya leszek a Collégiumban / 168 Újra megbukom kommunistaságból / 171 Diákelnök-választás fiaskója / 172 A rémséges utolsó év / 174 VIII. BARÁTOM LAKATOS IMRE / 176 Előzmények / 176 Izsák Éva öngyilkossága / 178 A Collégiumban / 179 Homályos évek / 180 A kijózanodás / 184 IX. EGY TANÉV PÁRIZSBAN ( ) / 186 Molière-t kutatok / 186 Van esélyem a nőknél / 188 X. ZUHANÁS A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRÁBA ( ) / 191 Az osztályharc éleződésének doktrínája / 191 A perek / 192 Ki mit tudott? / 193 Zoltán letartóztatása / 194 Faludy György utólagos rágalmai / 200 XI. TOVÁBBI NEHÉZ ÉVEK ( ) / 208 Az Athenaeum kiadóban / 208 Szandálkeresés télvíz idején / 210 A Déry-vita / 212 Hozzám vágják a spongyát / 219 Móra Ferenc iskolájában / 221 Pedagógiai sikerek / 222 Házasság nászút kitelepítések / 224 XII. NAGY IMRE ÉBRESZTŐJE / 227 A sztálinizmus vége / 227 Nagy Imre színre lép / 228 Horváth Zoltán szabadulása / 234 A forradalom előzményei / 236

7 XIII. A FORRADALOM 13 NAPJA (1956) / 242 Földindulás / 242 Kéthly kontra Horváth / 250 XIV. KÁDÁR JÁNOS KÉT KULACSA ( ) / 252 A forradalom bukása után / 252 A konszolidáció / 255 Az istenadta nép / 256 Kulturális utóvédharc / 257 Zoltán könyve, a Magyar századforduló / 261 Teleki László tragédiája / 263 Kezdetben volt a kert / 263 Írók a diktatúra ösvényein / 265 Politika és értéktudat / 267 Fából vaskarika / 271 A diktatúra paradoxonja / 273 Újra nehéz évek / 274 XV. A NAGYVILÁG SZERKESZTŐSÉGÉBEN / 276 Lukács György útravalója / 276 A forradalom előtt és után / 278 Laci bácsi / 279 A privilégiumok / 282 A hanyatlás kezdete / 283 A rutin útján / 284 Intermezzo Elbert János rejtélyes halála / 285 Még egy szerelmi tragédia / 288 A fiatalítás sem segít / 290 Távozásom a Nagyvilágtól / 292 XVI. A MAGYAR IRODALOM SZABADSÁGHARCA / 294 Magyar líra a periférián / 294 A Rozsdatemető kora / 296 A magyar dráma arany éveiből / 300 XVII. FORRADALOM A VILÁG SZÍNHÁZAIBAN / 313 A bécsi konferencia / 313 Brecht színházában / 315 Bezzeg a lengyel színház / 318 Grotowskinál / 321

8 A Tagankán / 325 A Bulandra színház / 328 Az amerikai út / 330 XVIII. ÚJ UTAKON A MAGYAR SZÍNHÁZ / 332 Honnan indultunk? / 332 Az Universitas együttes / 336 Ruszt József színháza / 337 Halász Péter, akit kiutáltak / 338 Paál István legendája / 340 Stúdió K a periférián / 346 XIX. A KAPOSVÁR-JELENSÉG / 348 Vidéken is lehet jó színházat csinálni / 348 Kaposváriak és szolnokiak a Nemzeti Színházban / 356 Diadal a Katonában / 358 XX. HORVÁTH ZOLTÁN UTOLSÓ HARCAI / 361 EPILÓGUS / 367 NÉVMUTATÓ / 371