Localinfo Önkormányzati Havilap Tartalomjegyzék! Reflektorban a vasúti reform! Választás 2006! Búcsú a reformoktól! Társadalmi vitán az NFT II.! Brüsszelbõl jelentjük! Megfékezik a körbetartozásokat! Közbeszerzési tanácsok! Nemzeti Vidékfejlesztési Terv! Pályázatfigyelõ! Visszatekintõ! Városmarketing 4 6. oldal 7 9. oldal 10. oldal 11. oldal 12. oldal 17 18. oldal 19. oldal 20 21. oldal 22 23. oldal 24 25. oldal 26. oldal A Localinfo szerkesztõsége szakmai lapunkon keresztül is igyekszik friss, hasznosítható információkkal és tartalmas, az álláspontok kialakítását elõmozdító cikkekkel segíteni az önkormányzati tisztségviselõk és közalkalmazottak mindennapos felelõsségteljes munkáját. Kiadványunk azonban támaszkodni kíván olvasóink észrevételeire is, ezért várjuk az önök véleményét, reflexióit az önkormányzati hírekre, megjelent cikkeinkre és konferenciáinkon elhangzott elõadásainkra. Címünk: 1106 Budapest, Fehér út 10. Telefon: 264-3333, fax: 264-3232, e-mail: szerkesztoseg@localinfo.hu Jegyzet Szárnyaszegetten Olyan jó lenne pártatlanul megmondani az igazat; de nem lehet! Az ember szíve viszszavonhatatlanul a kiszolgáltatott falvak felé húz, amikor azt méricskéli, vajon kinél az igazság a vasúti szárnyvonalak megszüntetésének ügyében. A legnagyobb baj az, hogy ez a történet nem a vasúti szárnyvonalakkal kezdõdött. A kistelepülések hosszú évek óta érzik úgy, hogy nem kellenek senkinek, cserbenhagyták, s valójában csak púpként kezelik õket valamiféle amúgy délceg? állam hátán. Hogy jobb lenne, ha nem is lennének, hisz ilyen kis méretekben minden olyan drága... Nehéz fenntartani az iskolát, az orvosi ügyeletet, bajos gazdaságosan üzemeltetni a közmûveket, a közlekedést: bármiféle intézményt. Egyszóval az õ létük kész ráfizetés. S bizony, ha csak számokkal dobálózunk, akkor tényleg mindig õk maradnak vesztes(éges)ek. Nos, ebben a lelkiállapotban érte a falvakat az újabb támadás az elõbbieket figyelembe véve õk csak így foghatják fel, mely ezúttal a közlekedés racionalizálását célozza. Ki vitathatná, hogy kizárólag a pénzügyeket tekintve az államnak van igaza. Akkora veszteséget, mint ami az alig kihasznált szárnyvonalakon keletkezik, egyszerûen nem lehet finanszírozni. Azt persze csak zárójelben teszem hozzá, hogy az õsok a nemzeti jövedelem elosztásánál, kézzelfoghatóbban az emberek fizetésében keresendõ. Mert egyrészrõl igaz, hogy például a fõvárosi közlekedés már-már megfizethetetlen árai mellett is súlyosan veszteséges a BKV másrészrõl meg ezek az árak még mindig messze elmaradnak a nyugati nagyvárosok tarifáitól, ahol persze emiatt nincs veszteség. Csakhogy ott az emberek fizetése annyi, amibõl képesek finanszírozni a közlekedés valódi árát, és ezért nem keletkezik veszteség. Vagyis ha nem kapok annyit, amennyibõl az élethez szükséges szolgáltatásokat ki tudom fizetni, akkor az állam mindig rám sütheti, hogy veszteségessé teszem például a közlekedést, és a különbözetet a költségvetésnek kell állnia. Miért is? Miért nincs ez a különbözet ott a polgároknál? De ez csak költõi kérdés. Ám a valóságnál maradva: ebben a szerkezetben, ebben a logikában persze vitathatatlan az állam igaza. Tényleg nem finanszírozható olyan veszteség, amely minden egyes ember utazása után meghaladja a fejenkénti kétezer forintot. S az is igaz, hogy lehetne jól, kényelmesen utazni Volánbuszokkal is, ha azok sûrûn és pontosan járnának. Vagyis még most is lehetne megoldást találni; csakhogy már nincs kölcsönös bizalom. Az állam nem egyeztet, nem kéri ki elõre az érintettek véleményét, a települések pedig minden józan mérlegelést félretéve kemény védekezõ pozícióba helyezkednek. Így az ésszerû és kölcsönös kompromisszum helyett az egyik oldalon az ultimátum, a másikon pedig kiszolgáltatottság, vereségérzés. L. László János laszlo.janos@localinfo.hu 2006. augusztus 3
Reflektor Vasúti reform Tiltakozással kísért MÁV-reform Localinfo Önkormányzati Havilap A polgármesterek szerint a pénz nem lehet az egyetlen szempont Szinte mindenki támadja a kormány döntését, amellyel megszüntetnének huszonnyolc vasúti mellékvonalat. A kistelepülési polgármesterek szerint félõ, hogy csökken a falvak lakosságmegtartó ereje, sokan elhagyják szülõhelyüket. A kormányzat és a MÁV szerint a döntéssel évente mintegy hatmilliárd forintot spórolhatnak, és senkit sem ér hátrány, mivel Volán-járatokkal helyettesítik a vasutat. A Vasutasok Szakszervezete szerint már a menetrend átírásával is jelentõsen javulhatna a megszüntetni kívánt szakaszok kihasználtsága. A kormány július 5-i ülésén döntött arról, hogy megkezdi a helyközi személyszállítás átalakítását. Az elképzelések szerint a modernizáció végére sikerül megszüntetni a közlekedés párhuzamait, vagyis hogy ugyanazon az útvonalon vasút és buszjárat is mûködjön; emellett a szolgáltatások minõsége is emelkedne. Ennek megfelelõen a kormány huszonnyolc vasúti mellékvonalat készül megszüntetni még ebben az évben. Számítások szerint ezek a vonalak mintegy hatmilliárd forintos veszteséget okoznak a Magyar Államvasutaknak (MÁV), miközben Volán-járatokkal megfelelõen ki tudnák elégíteni az ott élõk igényeit jelentette ki Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a kormány ülését követõen. Hozzátette: bár a megszüntetni kívánt szakasz 942 kilométer hosszú, ami a teljes pályahálózat 12,2 százalékának felel meg, az utasoknak kevesebb mint két százaléka használja az érintett területen a vasúti közlekedést. Hatmilliárdos ráfizetés A MÁV tájékoztatása szerint a megszüntetés nem okozna nagy problémákat, mivel ezeken az útvonalakon a lakosság 96 százaléka már eddig sem vonattal hagyta el a települést, ráadásul a helyi Volán társaságok három-négyszer annyi utast szállítanak az érintett szakaszon, mint a MÁV. A legmagasabb arány Komló és Godisa között található, ahol a lakosság 11 százaléka használta a vasutat, míg legkevesebben a Kazincbarcika és Rudabánya között vonatoznak ezt a mellékvonalat mindössze a lakosság 0,3 százaléka használta. Érdekesség, hogy a megszüntetni kívánt vonalakon átlagban 19 fõ utazik, õk a személyszállítás bevételeinek mindössze az egy százalékát adják. A 28 vonalon jelenleg 368 vonat közlekedik naponta, és a MÁV-nak átlagosan 2 552 forintjába kerül egy utas elszállítása. Ezzel szemben az utazó 95 forintot fizet a jegyéért, ami a fogyasztói kiegészítéssel együtt is csak 197 forint, így a közlekedési cég 2 355 forintot bukik utasonként. Az érintett mellékvonalak összes vesztesége öt-hatmilliárd forint a társaság tájékoztatása szerint, ami a teljes 2005-ös veszteség kilenc százalékát teszi ki. A MÁV szerint a modernizálás sem lehet megoldás, mivel erre mintegy kétszázmilliárd forintot kellene költeni, amire az államvasutaknak nincs meg a pénzügyi fedezete. Ugyancsak a! www.gkm.gov.hu 4 2006. augusztus
Localinfo Önkormányzati Havilap Reflektor Vasúti reform fejlesztés ellen szól, hogy a megszüntetni kívánt vasútvonalak egyike sem található a páneurópai vonalon, így modernizálásukra nem lehet európai uniós forrást igénybe venni. A vasúttársaság emlékeztet rá: nem ez az elsõ alkalom, hogy felmerül néhány mellékvonal megszüntetése, hiszen 1992 óta hét ilyen jellegû terv készült, s ezekben a szakemberek rámutattak: az útvonalak többsége kihasználatlan, ezért fenntartásuk és mûködésük gazdaságtalan. 1999-ben pedig már kormány-elõterjesztés is született a mellékvonalak bezárásáról. Szinkronizált MÁV és Volán Amíg nem oldjuk meg a személyszállítást buszokkal, a Volán társaságok bevonásával, addig nem szûnnek meg a vonatjáratok közölte Kóka János. Jelenleg a 28 mellékvonal mentén 27 esetében van párhuzamosan autóbusz forgalom is a kivételt a Kisszénás és Kondoros közötti szakasz jelenti. Az elképzelések szerint tehát minden útvonalon Volán-járatokkal segítenék a helyi közlekedést, s nem úgynevezett vonatpótló buszokkal orvosolnák a problémát. Magyarországon ebben a pillanatban mindössze öt olyan száz lakos feletti település található, amelyet nem érint busz, ám ezek vasúti fõvonal mentén találhatóak, így õket semmiképpen sem érinti majd az átalakítás. A rendszer megváltoztatása során a minisztérium tervei szerint összehangolnák a Volán- és a MÁV-járatok menetrendjeit és tarifarendszerét. Az átalakítás során hoznának egy új szabályt is, mely szerint a gazdasági és közlekedési miniszter gyakorolja a Volán vagyonkezelési jogát. Ezzel azt akarják elérni, hogy az eddigi rendszerrel szemben egy helyrõl tudják irányítani a közlekedéspolitikát. Az elképzelések szerint a két közlekedési társaság járatait az idei év második felében kezdik meg összehangolni, elõször a nyugat-magyarországi és a dél-alföldi régióban. A következõ év elején további kettõben, míg 2007 második felében a maradék három régióban készítik el az újrahangolt menetrendeket. Ezután kezdõdhetne meg a Volán társaságok értékesítése, melynek részeként a magyar állam és a tömegközlekedési cégek úgynevezett közszolgáltatási szerzõdést kötnének. Ennek értelmében minden mellékvonalon megvizsgálnák az utasszámot, a költségeket, valamint ezek megoszlását, és ennek alapján kapnának a társaságok fogyasztóiárkiegészítést. Vasutas nem A Vasutasok Szakszervezete (VSZ) csak akkor támogatná a mellékvonalak megszüntetését, ha ez a térségben élõ emberek véleményével is megegyezik nyilatkozta a Localinfónak Simon Dezsõ, a szervezet elnöke. Hozzátette: ehhez nem gazdasági számítások, hanem társadalmi vita kellene, ami egyelõre nem történt meg. A legfõbb gondot az okozza, hogy a kormány kizárólag a pénz oldaláról közelíti meg a problémát, és nem onnan, hogy a vonalak megszüntetésével az ott élõk helyzetét nehezítik tovább formált véleményt a szakszervezeti vezetõ. Simon Dezsõ elismerte, hogy az említett mellékvonalakat kevesen használják, de ennek inkább az okait kellene! www.vsz.hu 2006. augusztus 5
Reflektor Vasúti reform Localinfo Önkormányzati Havilap megvizsgálni szerinte. Egy, a helyben élõk igényeihez jobban igazodó menetrenddel sokat lehetne elõrelépni; a MÁV jelenleg nem biztosítja, hogy a lakosság reggel megfelelõ idõben tudjon munkába járni, ha mégis, akkor gyakran elõfordul az átszállások között hosszú várakozási idõ. Vagyis a közszolgáltatások minõségét is vizsgálni kellene, és nemcsak olyan szempontból, hogy tiszta-e a vonat, hanem hogy a helyi igényeknek is megfelel-e jelentette ki az elnök. Hozzátette: régebben ezt figyelembe vették, mostanra azonban teljesen eltûnt ez a szemléletmód. A párhuzamos menetrendeket Simon Dezsõ is megszüntetné, ám nem úgy, hogy minden esetben a vasút lássa kárát. Példaként említette, hogy télen sokba kerül a közutak tisztítása; vannak olyan kistelepülések, ahova télen a busz be sem tud menni, míg a kötöttpályás közlekedés szélsõséges idõjárás idején sokkal megbízhatóbb. A mellékvonalak megszüntetését a VSZ már csak azért sem tudja támogatni, mivel számításaik szerint ezzel a vasúttársaság nem hatmilliárdot, hanem csak 1,1 milliárd forintot spórolna közölte Simon Dezsõ. Hozzátette: egymilliárd forint lenne a mûködési költségbõl fakadó nyereség, és mivel a tervek szerint csak a személyszállítást szüneteltetnék, a teherszállítást nem, így viszonylag kevés ember munkája szabadulna fel akik bére megközelítõleg százmillió forint. Ráadásul a kormány nem vette figyelembe, hogy a MÁV-nak mennyi bevételkiesése származik a mellékvonalak megszüntetésébõl, valamint azt sem, hogy a Volán-járatok mekkora pluszterhelést jelentenek a költségvetésnek. További gondokat okozhat, hogy nincs összehangolt közlekedésstratégia, így az egész tervezetet a kapkodás jellemzi vélte Simon Dezsõ. Példaként említette, hogy egymilliárd forintért szándékoznak felüljárót építeni egy olyan vonalra, ahol a tervek szerint megszûnik a közlekedés. Tiltakozó polgármesterek A Hidasnémetiben élõknek újabb csapást kell elviselniük; nem elég, hogy gazdaságilag az ország egyik legelmaradottabb térségérõl van szó, még a vasúti közlekedést is elvennék panaszolta a Localinfónak Becse Csaba, a település elsõ embere. Hozzátette: a község aprófalvas területen van, ahol nagy szerepet játszik a turizmus, azonban félõ, hogy a kormány döntése után kevesebben fognak ellátogatni Hidasnémetibe, mert megnehezül a település megközelítése. További problémát okoz, hogy a községbõl sok diák vonattal jár a környékbeli településekre iskolába. Becse Csaba elmondása szerint kicsit érthetetlen a mellékvonalak megszüntetésére hozott kormányzati döntés, mivel ha a fõvárosban is gazdaságtalan a közlekedés fenntartása, akkor mit várhatunk a vidéki elmaradottabb részeken? Ilyen alapon mindent be lehetne zárni jelentette ki a településvezetõ. A Volán-buszok Becse szerint nem biztos, hogy ugyanazt a szolgáltatást tudják nyújtani, mint a MÁV-járatok, így félõ, hogy csökken a megtartóerõ, mivel azok a fiatalok, akik eddig kitartottak Hidasnémeti mellett, most át fogják gondolni döntésüket, s valószínûleg el fognak költözni. Tiltakoznak a balatoni polgármesterek is, akik a Hajmáskér és Lepsény közötti szakaszt szeretnék életben tartani. Véleményük szerint az 1800-as évek végén épült vasútvonalat nem pótolhatja sem a Volán, sem pedig bármilyen más privát buszjárat, mivel ha ezek nem lesznek kifizetõdõk, akkor a vállalkozó könnyûszerrel megszüntetheti õket márpedig a településvezetõk álláspontja szerint ha a vasút nem nyereséges, akkor a busz sem lehet az. Egy ilyen lépéssel sérülhetnek az alapvetõ állampolgári jogok, mivel a lakossági mobilitást nem lehet korlátozni. Ugyancsak félõ, hogy akárcsak Hidasnémetiben, itt is csökken majd a megtartóerõ, a fiatalok elhagyják a településeket. A tiltakozásnak hangot adók hangsúlyozták: a vidékfejlesztés európai uniós követelmény, s ebbe nem illik bele a szárnyvonalak megszüntetése. Ugyancsak nemtetszésének adott hangot a Veszprém megyei közgyûlés, amikor egyhangúlag elfogadott határozatában elutasította a megyében tervezett több vasútvonal megszüntetését. Indoklásuk szerint ezzel nagymértékben megnehezítik a szárnyvonalak mentén élõ mintegy tízezer ember helyzetét, ráadásul az utóbbi években több példa is volt arra, hogy a már így is elégtelen tömegközlekedés miatt egy Veszprém megyei település átment Gyõr-Moson-Sopron megyéhez. A közgyûlés szerint félõ, hogy egy ilyen döntéssel még több település dönt a megyeváltás mellett. A vita során érthetetlennek nevezték a döntést, mivel több olyan útvonalat is meg akar a kormányzat szüntetni, amelyet nemrég újítottak fel: a Pápa Csorna vonalat az 1990-es években, míg a Gyõr és Veszprém közöttit 2003- ban. Akárcsak Hidasnémetiben, Veszprém megyében is felvetõdött, hogy a döntés életbelépésével valószínûleg csökkenne a turizmus, ami sok vidéki településen létfontosságú a fennmaradáshoz. Dzindzisz Sztefan sztefan@localinfo.hu! www.hidasnemeti.hu 6 2006. augusztus
Localinfo Önkormányzati Havilap Kampány helyett háttéralkuk Választás 2006 Jobboldali összefogás híján még esélyes lehet a kormánykoalíció Miközben az MSZP és az SZDSZ szinte futószalagon köti a koalíciós megállapodásokat, a jobboldali pártoknál korántsem ilyen egyértelmû, hogy együtt vagy egymás ellenében indulnak az október elsejére kitûzött önkormányzati választásokon. A kormánykoalíciónak ennek ellenére jelenleg kevés esélye látszik megismételni a négy évvel ezelõtti bravúrt, amikor az országgyûlési választások után nagyarányú gyõzelemmel zárták az önkormányzati megmérettetést is. A megszorító pardon, kiigazító intézkedések bejelentése óta zuhanórepülésbe kezdett az MSZP népszerûsége, és az SZDSZ-rõl sem lehetne állítani, hogy szárnyal a rokonszenvindexe. Augusztus 20. elõtt nem várhatók komoly kampányakciók, az egyezkedések, háttéralkuk azonban javában folynak a nyári szabadságolások idején is. Az MSZP-n belül növekszik az elégedetlenkedõk tábora: az önkormányzati választások elõtt alig két hónappal ugyanis kecsegtetõ választási ígéretek helyett óriási ballasztként nehezedik a párt vállára az Új Egyensúly Program. Új egyensúly a pártszimpátiákban Az önkormányzati választásokon érdekelt MSZP-tagok nem véletlenül szoronganak a szavazás kimenetelére gondolva: a Szonda Ipsos szerint hét, a Századvég Politikai Elemzések Központja szerint nyolc, a Magyar Gallup Intézet szerint tizennégy, a TÁRKI szerint pedig tizenöt százalékponttal csökkent májustól júliusig az MSZP népszerûsége az összes megkérdezett körében, tehát biztosan vezet a Fidesz. Igaz, a polgármesterek és képviselõk jellemzõen függetlenként szereznek mandátumot 2002-ben a polgármesterek nyolcvanhét, a képviselõknek pedig hetvenkilenc százaléka függetlenként jutott be a helyi képviseletekbe, de azért a függetlenek jó részét is támogatja valamelyik párt. Az is tény: a települések több mint harmadában a még 1990-ben megválasztott polgármester dolgozik: 3 167 település közül 1 017 vezetõjét választották mindig újra a polgárok. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által készített tanulmány szerint ez a tendencia a kistelepüléseken érvényesül igazán, a városok közül csupán ötvenhatban, a megyeszékhelyekbõl pedig mindössze négyben választották eddig mindig újra az elsõ embereket. A nagyokért folyik a harc Az igazi tét éppen ezért a megyei önkormányzatok, a fõváros és a megyei jogú városok megszerzése, amire talán a fõvárost kivéve jelenleg csekély esélye mutatkozik a kormánykoalíció pártjainak. De itt is rossz ómen a szocialistáknak, hogy a Századvég szerint az MSZP-tõl való elfordulás a budapesti és nagyvárosi választók körében történt meg leginkább, illetve a fiatalabbak távolodtak el a párttól: júliusban már csak az ötvennyolc évnél idõsebbek körében élvezett az MSZP elõnyt a Fidesszel szemben. Persze azért a Fidesz sem lehet elégedett. Következtetések sorát lehetne levonni a közvéleménykutatók azon tapasztalataiból, melyek szerint a szocialista párttól jóval többen távolodnak el, mint ahányan a Fideszhez csatlakoznak. Olyannyira, hogy lassan a bizonytalanok pártja alakíthatna kormányt, ha lenne ilyen párt (s ha nem önkormányzati, hanem parlamenti választásra készülõdnénk). Pedig Orbán Viktor Tusnádfürdõn kiadta a jelszót: aki a Gyurcsány-csomag ellen van, az vele van ez azonban úgy tûnik, még nem fogant meg a lelkekben. Ok-e vagy következmény, nem tudni, de tény: szinte követhetetlen, hogy országszerte mi történik a jobboldalon. Van, ahol együtt indul a Fidesz és a KDNP az MDF-fel. Ahogyan a demokrata fórumosok nyilatkoztak: a normális fideszesek (pl. a debreceni Kósa Lajos, a miskolci Krizsa Ákos, a kaposvári Szita Károly vagy a hódmezõvásárhelyi Lázár János) ellen nem indítanak jelöltet. Másutt és ez a gyakoribb a MIÉP Jobbik támogatására fanyalodott a Fidesz (érvként hozva fel, hogy megesett már az SZDSZ-szel is, hogy csak MIÉP-es támogatással tudott várost irányítani.) Nem egyértelmû a helyzet a Vállalkozók Pártjával sem: miközben a párt országos szinten a Fidesz szövetségese, a VII.! www.gallup.hu 2006. augusztus 7
Választás 2006 Localinfo Önkormányzati Havilap 8 2006. augusztus
Localinfo Önkormányzati Havilap Választás 2006 kerületben például az SZDSZ-szel fogott össze a helyi szervezet. A Vállalkozók Pártja elnöksége meglepetten értesült a fejleményekrõl, s lapzártánkig annyit közöltek a távirati irodán keresztül: az elnökség nem ajánlja helyi szervezeteinek a kormánykoalíció pártjával az együttmûködést. MDF: a nevetõ harmadik Az erõviszonyok átrendezõdésének nyertese az MDF, amely a Tárkinál például egy hónap alatt négyrõl nyolc százalékra erõsödött a biztos szavazó, pártot választók csoportjában. A Fidesz tehát sokat veszíthet azon, ha az önkormányzati választásoknak is az MDF-fel rivalizálva vág neki. Sokan belebukhatnak, például a tizenhat éve újpesti polgármester Derce Tamás is. A független polgármestert csak akkor hajlandó ismét támogatni a Fidesz, ha nem mûködik együtt MDF-es alpolgármesterével, Hock Zoltánnal. Hock Zolira mindig számíthattam, korrekt volt velem, számomra elfogadhatatlan feltétel az õ eltávolítása fogalmazott a Hírszerzõnek Derce Tamás. Így aztán a szakmai-emberi lojalitás pozíciója elveszítését is eredményezheti. A fideszesektõl egyébként kissé másképp hallotta a történetet a Hírszerzõ: eszerint Derce kérte volna, hogy a Fidesz ne induljon külön a választásokon, hanem az õt támogató Újpestért Egyesület kötelékében, az MDF-fel, exkisgazdákkal és egyéb jobboldali civilekkel együtt amit a Fidesz nem tud elfogadni. A lényeg azonban mindkét verzióban ugyanaz: ha nincs összefogás a jobboldalon, még a mélyrepülésben lévõ kormánypártok is simán legyõzhetik a jobboldali jelölteket. Békés egymás ellen élés AZ MSZP és az SZDSZ eközben teszi, amit a politikai racionalitás diktál: sorban megállapodnak a közös jelöltekrõl, listákról még a fõvárosi csetepaté is hamar elült, s ma már nem kétséges, hogy Demszky Gábor mögött sorakozik fel mindkét párt. A békésnek tûnõ egymás mellett élést némileg beárnyékolja, hogy az MSZP több helyen tárgyal a Thürmer Gyuláéktól pártszakadt Vajnai Attila vezette Munkáspárt 2006-tal (miközben a Thürmer-féle Munkáspárt a politikai közélet legmeghökkentõbb együttmûködését produkálja a szélsõjobbos Honfoglalás 2000 Egyesülettel, a kórházprivatizáció- és a tandíjellenesség közös alapján). És persze akadnak kivételek a baloldalon is: tizenhat év után könnyen elbúcsúzhat például Magyar Levente a jászberényi polgármesterségtõl, miután a Jászság fõvárosában egyelõre nem sikerült megegyeznie a szocialista és szabaddemokrata pártnak, s elõbbi is indít jelöltet Magyar ellenében. Kisebbségek reflektorfényben A 2006-os önkormányzati választások legnagyobb újdonsága a kisebbségi önkormányzati választási rendszer teljes átalakulása. Július 15-ig kérhették felvételüket a kisebbségi névjegyzékbe a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozók, akik októberben megválaszthatják a kisebbségi önkormányzatokat, illetve közülük kerülhetnek csak ki a jelöltek is. Azon az ezernégyszázhuszonegy településen, ahol kiírták a kisebbségi választásokat, önálló szavazókört alakítanak ki a választás lebonyolítására. Ezt régóta követelik különbözõ kisebbségi szervezetek, mivel az elmúlt három kisebbségi választás során túlnyomórészt nem kisebbséghez tartozók, hanem jó, avagy kevésbé jószándékú szimpatizánsok adták le voksukat a kisebbségi önkormányzatokra. Más kérdés, hogy a regisztráció bevezetésével ennek már nincs jelentõsége. A kisebbségi névjegyzékek népszerûsége egyébként általános meglepetést keltett: a regisztráció ellenzõi leginkább attól tartottak, nem lesznek kellõen aktívak a kisebbségekhez tartozók. Ez a félelem azonban, nem igazolódott: a lengyel és a szerb nemzetiség kivételével valamennyi kisebbség több önkormányzatot tud alakítani 2006-ban, mint amennyit 2002-ben létrehozott. A nyertesek toplistájából (lásd az ábrán) az is kiderül, a legkisebbek voltak relatíve a legaktívabbak, így az ukránok és a ruszinok kétharmaddal több önkormányzatot alakíthatnak, mint korábban. Azonban nemcsak a választók, a megválasztottak is teljesen kicserélõdhetnek, ami meglehetõs felfordulást okozhat õsszel, a választások eredményhirdetését követõen, illetve 2007 elején, az országos önkormányzatok megválasztásakor. Jóval több, mint ezer (ezeregyszázharminchét) cigány önkormányzat elektorai választják meg például az Országos Cigány Önkormányzatot, amely legitimitásával kapcsolatban kevesebb aggály fogalmazható meg majd ezután. Eközben persze figyelemreméltó, hogy a fõvárosi cigányság talán megszívlelve a Fõvárosi Cigány Önkormányzat regisztrációval kapcsolatban hangoztatott fenntartásait rendkívül alacsony számban regisztráltatta magát: a kétszázezerre becsült fõvárosi cigány származású ember közül ötezernél is kevesebb (4 728) iratkozott fel a névjegyzékre. Rögzítendõ, hogy a helyi önkormányzati választásokon a korábban létezõ kedvezményes mandátum rendszerét az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A korábbi kedvezményes mandátummal a helyi önkormányzatokba nem tudnak bekerülni kisebbségiek. Az újonnan megválasztott kisebbségi önkormányzatok elnökei a települési önkormányzatok tanácskozási jogú állandó meghívottjai lesznek szószólói minõségben, és e tevékenységükért a jövõben tanácsnoki juttatásokra lesznek jogosultak. Nagy Ildikó Emese niemese@localinfo.hu! www.tarki.hu 2006. augusztus 9
Közigazgatás Búcsú a reformoktól Localinfo Önkormányzati Havilap Csökkentek a tiszteletdíjak, könnyebb lesz az elbocsátás a közszférából A parlament a rendkívüli idõszak utolsó ülésnapján megadta a kegyelemdöfést az államigazgatási és önkormányzati reformnak: a kormány által benyújtott Alkotmány- és kétharmados törvénymódosítási javaslatok közül egy sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Átmentek viszont a rendkívüli ülésszak feles törvényei köztük az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjának megkurtításáról szóló javaslat, valamint a köztisztviselõk jogállásáról szóló módosítás is, amely nyomán ezután könnyebb lesz elbocsátani a közszférában foglalkoztatottakat. Az önkormányzati törvény módosításának elvetését követõen felröppent a hír, hogy a kormány fû alatt mégiscsak végrehajtja a regionalizációt. Ki mondja meg ugyanis, hogy mi a megye, és mekkora? Ezentúl három megye lesz majd egy megye játszott el a gondolattal a Magyar Nemzet, amit azonban rögvest cáfolt is Draskovics Tibor, az Államreform Bizottság vezetõje. Mint mondta: nem készülnek semmilyen trükkre, mert az méltatlan megoldás lenne. Gondolkodni persze gondolkodnak, mégpedig más megoldás híján a feles törvények módosításáról. Ennek részleteit azonban még jelenleg dolgozzák ki. Példátlan egyetértéssel, 324 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett július 17-én a parlament elfogadta a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirõl és az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot. A törvényjavaslat lehetõvé teszi az önkormányzati képviselõk tiszteletdíjának (alapdíjának) csökkentését a köztisztviselõi illetményalaphoz rendelt szorzószámok megváltoztatásával. A törvényjavaslat értelmében azon képviselõk tiszteletdíja növelhetõ legfeljebb 45 százalékkal, akik egy vagy több bizottságnak is tagjai (az eredeti javaslat mindkét esetben 25 százalék volt, de végül ezzel a módosítással fogadták el a honatyák a tervezetet). A bizottság nem képviselõ tagja az alapdíj legfeljebb 45 százalékát kaphatja ezután tiszteletdíjként. A bizottság elnöke és a tanácsnok több tisztség, illetve több bizottsági tagság esetén is legfeljebb 90 százalékkal növelt alapdíj összegû tiszteletdíjban részesülhet. A kötelezettségeit megszegõ képviselõ tiszteletdíja akár egy éven keresztül is csökkenthetõ, legfeljebb 25 százalékkal; illetõleg természetbeni juttatása ugyanilyen idõtartamra megvonható. A nyári ülésszak lezárásaként fogadta el a parlament a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatos új szabályokat is. A módosított rendelkezések megkönnyítik a létszámleépítések végrehajtását, megszüntetik az új munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói kötelezettséget, szûkítik a végkielégítésre való jogosultság körét, annak kifizetését pedig minden esetben a felmentési idõ letöltéséhez kötik. A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma jelenleg fontolja meg, hogy forduljon-e Alkotmánybírósághoz a módosítás miatt. Arról is szó van, hogy a kormány eltörölje a több mint 600 ezer közintézményi dolgozó bérezésének alapját jelentõ közalkalmazotti bértáblát, és helyette egy rugalmasabb, a közszolgálatban töltött évek helyett a teljesítményre épülõ konstrukciót vezetne be. A munkaügyi tárcánál szeptemberre ígérik az ezzel kapcsolatos normaszöveget. Munkatársunktól! www.parlament.hu 10 2006. augusztus
Localinfo Önkormányzati Havilap Társadalmi vitán az NFT II. Nemzeti Fejlesztési Terv Augusztus elsején társadalmi vitára bocsátotta a kormány az átdolgozott vagyis II. Nemzeti Fejlesztési Tervet, friss nevén Új Magyarország Fejlesztési Tervet. Az ÚMFT azt foglalja egységes szerkezetbe, mire fordítsuk a 2007 és 2013 között hazánkba érkezõ csaknem hétezer milliárd forintnyi fejlesztési forrást a regionális és ágazati programok keretében. (Ezen felül ezerhatvanmilliárd forint vidékfejlesztési támogatás érkezik hazánkba.) A fejlesztési tervrõl politikai vitanapot is rendeznek õsszel. A kormány szeptember 27-i ülésén fogadja el a tervezetet, s október elsején benyújtja azt az uniónak. Az ágazatokra és régiókra lebontott konkrét terveket október végéig készítik el. 2006. augusztus 11
Európai Unió Localinfo Önkormányzati Havilap Kiadós borreformra készül az Európai Unió Magyarország kategorikusan elutasítja a szõlõkivágási programot Európa-szerte sokan osztják azt a borúlátó véleményt, hogy az európai bortermelõknek csak vért és könnyeket ígér az a koncepció, amelyet nemrég terjesztett elõ a borpiac nagyszabású reformjáról az Európai Bizottság. Brüsszel meggyõzõdése, hogy csak egy komoly mûtét lenne képes megállítani az európai borágazat válságát, amelyet a túltermelés, a belsõ fogyasztás szakadatlan csökkenése és a világpiaci pozícióvesztés jellemez. Mariann Fischer Boel Az Európai Unió még mindig a legnagyobb borexportõr a világon, de elsõségét egyre inkább megkérdõjelezik a jó minõségû és olcsó újvilági (dél-amerikai, ausztráliai, dél-afrikai stb.) borok, amelyek behozatala az Európai Unióba ugrásszerûen nõtt az elmúlt években. S nem elég, hogy az európai bortermelõk hazai pályán is egyre nagyobb versenynek vannak kitéve, még a borfogyasztás is csökken évente 750 ezer hektoliterrel, vagyis 0,6 százalékkal. Mariann Fischer Boel agrárbiztos azt pedig már egyenesen elképesztõnek tartja, hogy eközben az éves szinten a borágazat rendelkezésére álló 1,2 milliárd euróból ötszázmillió eurót az eladhatatlan bor lepárlására, bioetanollá történõ átalakítására költenek. Azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy a válságtünetek sürgõs reformokért kiáltanak; az Európai Bizottság által javasolt recept viszont már annál kevésbé. Brüsszel nemrég négy különbözõ forgatókönyvet vázolt fel a borágazat megreformálására; ám ezek közül azt a verziót favorizálja, amely úgyszólván a feje tetejére állítaná a jelenlegi szabályozást: felszámolná a telepítési jogok jelenlegi rendszerét, megszüntetné a lepárlást és más piaci támogatásokat, forradalmasítaná a borászati eljárások jelenlegi rendszerét, és számos hagyományos bortermelõt tevékenységének felhagyására ösztönözne. A reform egyik vezérfonala a termelési potenciál csökkentése lenne, amelyet egy nagyszabású tõkekivágási programmal valósítanának meg. A Bizottság öt év alatt négyszázezer hektárral csökkentené a termõterületet úgy, hogy a bortermelõket külön erre a célra létrehozott támogatással ösztönöznék a szõlõ kivágására. Bizottsági becslések szerint ezzel a módszerrel tizenkét százalékkal le lehetne faragni a termelési potenciált. A mûtét második szakaszában 2013-ig kifuttatnák, vagy még elõbb megszüntetnék a telepítési jogok jelenlegi rendszerét, amelynek értelmében csak azonos mennyiségû szõlõültetvény kivágásával lehet újat telepíteni az Európai Unióban. Ez az intézkedés elõreláthatóan nagy tõkebefektetéseket csalogatna az ágazatba az asztali és a gyengébb minõségû borok rovására, még inkább a kiváló minõségû borok felé tolva a termelést. A reform értelmében a jövõben minden olyan borászati eljárást is engedélyeznének, ami nem jelent veszélyt az emberi egészségre, és például arra is lehetõség nyílna, hogy megfelelõ címkézési elõírások figyelembevétele mellett az európai borokat máshonnan behozott borokkal keverjék, közszóval pancsolják. Brüsszel erõsen szabadpiaci ihletésû reformjai ellen érthetõen kézzel-lábbal védekeznek azok a bortermelõ országok, amelyek elsõsorban kis, családi bortermelõiket és hagyományos borkészítési módszereiket féltik a változásoktól. Legtöbben túlzott liberalizmusa miatt támadják a koncepciótervezetet, mely más korábbi termékpályák reformjához hasonlóan várhatóan felvizezõdik majd a tagállamok keze alatt. A termelõk legnagyobb európai szervezetei nem értik, miért kell az EU-nak a szõlõtõkék kivágására koncentrálnia éppen akkor, amikor máshol lázas tempóban folyik a szõlõültetvények telepítése és az újvilági borok importja növekszik. Magyarország elsõ reakcióként elutasította a Bizottság által javasolt erõltetett kivágási programot, ám egy szerkezetváltást elõsegítõ programmal alátámasztott fokozatos megoldástól már nem zárkózik el kategorikusan. Az agrártárca vezetõje a szakminiszterek elsõ vitáján azt az elképzelést is elfogadhatatlannak nevezte, hogy a jövõben ne lehessen cukor hozzáadásával növelni a borok alkoholtartalmát. Ez az ötlet hazánk számára különösen hátrányos lenne, hiszen Magyarország a déli államoknál sokkal jobban ki van téve a változó idõjárásnak, ami egyik évben jó, másik évben gyengébb cukorfokú termést eredményez. Az agrártárca ezenkívül azt szeretné, ha a borágazatra a jövõben fordítandó támogatások javarészét egy nemzeti borítékon keresztül a kormányok maguk oszthatnák szét a termelõk között egy, a támogatható intézkedéseket tartalmazó menübõl kiválogatva a helyi viszonyoknak leginkább megfelelõt. Bár a borreform a bizottsági koncepció felvázolásával csak az elsõ lépéseknél tart, a tagállamok lehetõség szerint már 2007 elsõ félévében tetõ alá szeretnék hozni a megállapodást, aminek messzeható következményei lesznek az európai és a magyar borágazat egésze számára. Gyévai Zoltán/Brüsszel! www.europa.eu.int 12 2006. augusztus
TISZTA EGÉSZSÉGES IVÓVIZET EGYEDI VÍZKEZELÉSSEL! Mostanában egyre többet hallani arról, hogy ivóvizünket kisebb-nagyobb szennyezõdések érik. Az idei hatalmas esõzéseket követõ áradások miatt hosszú idõre megfertõzõdtek vizeink, így az ivóvíz is. A vízszolgáltatók természetesen védekeznek és fertõtlenítenek, de ennek ára van: az ivóvíznek íze és illata lesz, ami kellemetlenné teszi fogyasztását és megvonja tõlünk az évmilliók alatt megszokott tiszta, hûs víz élvezetét. A bemutatásra kerülõ víztisztító berendezés ezt az élvezetet biztosítja, s visszaadja a lehetõséget, hogy szomjunkat tiszta vízzel oltsuk. További elõnye, hogy kisgyermekeinknek is nyugodtan adhatunk az egészséges vízbõl, kiváltva ezzel a különbözõ üdítõ italokat, amelyek rövid idõre ugyan helyettesíthetik az életet adó forrásvizet, de hosszú távon nem csak a pénztárcánk, hanem a gyermekeink és saját egészségünk rovására is mehetnek. Egy újítás alkalmazásával történõ vízkezelés széleskörû és olcsó megoldást jelenthet azokra a problémákra, mellyel a megfelelõ minõségû ivóvíz elõállítása közben találkozunk. Kézenfekvõ, ha családi méretekben gondolkodunk, hiszen a háztartásokban közvetlen felhasználásra (ivás, fõzés) kerülõ vízmennyiség az öszszes vízfogyasztásnak kisebb része, személyenként 2-5 liternél nem több naponta. Egyre többen figyelnek tudatosan is egészségükre, megválogatják enni és innivalóikat. A vezetékes vizet jellemzõen közvetlenül nem isszák olykor kellemetlen íze, szaga, látványa miatt de az ételkészítésnél felhasználják. A családi vízkezelõ egység (ld. a képen) ebben az esetben jelent jó megoldást. Egy háztartás napi 8-10 liternyi közvetlen fogyasztásra alkalmas ivóvizet nyerhet az egyszerû kialakítású, vezetékre kapcsolható egység segítségével. A tározóban kb. 5-6 liternyi víz van, melyet egy csap segítségével engedhetünk le. A vezeték becsatlakozásnál egy szelep gondoskodik a víz folyamatos utántöltésérõl. Egyszerre mindig csak a szükséges mennyiséget, max. 2-3 litert vegyünk el a tározóból, és várjunk legalább 1 órát a következõ megcsapolással. Az egység nem tartalmaz szûrõelemet, egy egyszerû kémiai reakció hatására ugyanis 4-6-szor gyorsabban válnak ki a vízben lévõ gáznemû és szilárd szennyezõdések. Havonta érdemes a tartályt kiüríteni és átmosni, hogy az ülepítõ részben lévõ összegyûlt szennyezõdést eltávolítsuk. Üzemeltetése nem igényel segédenergiát és a tisztításon kívül más karbantartást. Milyen egydülálló elõnyöket biztosít az Ön számára a kezelt víz? jelentõsen nõ az oldott oxigén tartalma gyorsan csökken a nitrát tartalma megemelkedik a ph-értéke (vegyhatása a lúgos irányba tolódik) energetikailag megtisztítja a vizet a felhalmozott káros rezgésektõl javul az íze (élvezeti értéke) gyorsan oldja a szomjúságérzetet a vízbõl gyorsabban válnak ki a szennyezõdések a vízkõ porózussá válik, és kevésbé rakódik fel az edények, csõrendszerek falára Noha érzékszervi úton a lista második felében található jellemzõk tapasztalhatók elsõsorban, egészségünk szempontjából az oldott oxigén tartalom növekedése, a nitrát csökkenése, a magasabb ph-érték, vagy az energetikai értelemben vett tisztítás sokkal nagyobb jelentõséggel bír. A nitrát és a belõle képzõdõ nitrit csökkenti a vér oxigén felvevõ kapacitását, míg a magas oldott oxigén, a nagyobb ph-érték ezt javítja. Emellett a vízkezelõ egység a lappiramis természetközeli, harmonizáló hatású sugárzását is biztosítja mintegy 3-4 méter átmérõjû körben. A kisintenzitású mágnesesség stresszoldó, közérzetjavító hatású. A ráadás: egyáltalán nem mellékes megtakarítások! Ha Ön eddig ásványvizet vásárolt és fogyasztott, vesse össze kiadásait az alábbi számítással. Egy 4 tagú család napi vízszükséglete kb. 8 liter, (4x2 l x 365 nap = 2920 liter/év), ha a teljes mennyiséget figyelembe vesszük, ez kb. 1940 db palackot is jelent (1 palack = 1,5 liter). Egy palack ásványvíz ára 60 és 140 Ft között mozog, számoljunk 100 Ft-os átlagárral. Képletünk tehát így fest: 1940 db x 100 Ft = 194.000 Ft/év Emellett számolnunk kell a palackkal, mint hulladékkal, a hazaszállítás költségével és saját fáradságunkkal. Kiegészíthetjük még a gondolatmenetet azzal is, hogy a kávé- és teafõzéshez, ételkészítéshez felhasznált vizünk még mindig ugyanaz a csapvíz marad, amit közvetlenül nem innánk meg! Akkor még nem beszéltünk a kifejezetten oxigénnel dúsított palackozott vizekrõl, melyek ára literenként 800-1500 Ft is lehet. A családi vízkezelõ egység bevezetõ ára mindössze: 18.000 Ft Rendelje meg most! A bevezetõ ár érvényes a 2006. szeptember 30-ig megrendelt készülékek esetében! Nagyobb teljesítményû berendezésre van szüksége? Kérje árajánlatunkat! Akár 500-1000 liter naponta! Fejlesztés alatt: Vízkezelõ egység fürdõmedencékhez A készülék mûködés közben megtekinthetõ és megrendelhetõ a Gyógyító Lappiramis Stúdióban: 2030 Érd, Balatoni út 103/B. Telefon: 06 (23) 545-050 www.lappiramis.hu Próbálja ki! Ingyenes vízkóstolás igyon egy jót!
PIPECON Csó technika Kft. Csatornapótló házi szennyvíztisztító Sajnos, az országban több településen még nincsen csatornahálózat. A szennyvíz elszállítása meglehetõsen drága, és nem igazán megoldás, hiszen az elszállított szennyvizet is kezelni kell. A Pipecon évtizedek óta foglalkozik csõkötés technikával, és tapasztalatait, megszerzett tudását, egy teljesen új technológiával kiegészítve, megoldást kínál. Kifejlesztésre került egy olyan tisztító berendezés, amely szagtalanítja, és locsolásra alkalmassá változtatja a szennyvizet. Az új készülék kiválóan alkalmas fürdõmedencék vízének karbantartására is. A magánházak emésztõjének karbantartására alkalmas készülék ára csak 136.500 forint. Komoly érdeklõdés esetén bemutatót tartunk a helyszínen, illetve, amennyiben az önkormányzat kéri, próba üzemre is bocsátunk készüléket. Telefon/Fax: 0623 381-681 E-mail: kereskedelem@pipecon.hu
Localinfo Önkormányzati Havilap Új törvény a körbetartozások ellen Bõvül a jogi arzenál a közbeszerzési jogszabályok módosításával Közbeszerzés A gazdasági élet elsõ számú közellenségének, a körbetartozásoknak szóló ultimátummal is felér a közbeszerzések rendjét átalakító, most elkészült törvényjavaslat. Az önkormányzatokat mint klasszikus ajánlatkérõket is érintõ tervezetet az országgyûlés õszi ülésének napirendjére akarja felvenni a kabinet. Az önkormányzatokat több minõségben is érinti a küszöbön álló változás. Mint megrendelõt, az állam legnagyobb alvállalkozóját, másrészt az önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságokon keresztül, mint a beszállítók fõrészvényesét. Amíg azonban a jól gazdálkodó helyhatóságok mindkét minõségben profitálhatnak a fizetési fegyelem erõsödésébõl, a tartósan fizetésképtelenek nem tekinthetnek felhõtlen örömmel az új törvény elé. Márpedig ennek reális a veszélye, hiszen az Állami Számvevõszék megállapítása szerint az önkormányzatok pénzügyi helyzetének rosszabbodását jelzik a likviditási mutatók, amelyek értéke 1999 óta folyamatosan csökkent. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került (ún. ÖnHiKi), támogatásban részesült önkormányzatok száma 2002 és 2004 között alig több mint százötvennel lett kevesebb: 1 279-rõl csökkent 1 118-ra. Az elõzetes adatok szerint az egy önkormányzatra jutó támogatások összege 2005- ben 15,2 M Ft-ra nõtt. Egy évvel korábbi adat, hogy az ÖnHiKi támogatásban részesült helyi önkormányzatok több mint felét, 574 önkormányzatot terhelt visszafizetési kötelezettség. A kormány szándéka szerint mintegy évi százötvenkétszázmilliárd forintos körbetartozást számolhat fel évente az új törvény. S mint tudjuk, az állami szférában is jelentõs a fizetéselmaradás: az állam is számos cégnek tartozik az elvégzett munkájáért. Fontos adalék, hogy évente mintegy kétszázmilliárd forint nagyságrendben az államháztartáson kívülre került a feladatellátás. Az önkormányzati feladatellátás szervezeti formáit illetõen továbbra is a saját alapítású intézményeknek volt meghatározó szerepe, s nõ a bevont egyéni vállalkozások, gazdasági társaságok, közalapítványok, alapítványok és közhasznú szervezetek száma is. Márpedig az ÁSZ megállapítása szerint a kistelepülési önkormányzatok döntõ többsége gazdálkodási méreteinél, a hivatalok létszámánál fogva! www.asz.hu nem képes megfelelni a hatékony mûködés követelményeinek. S a pénzügyi fegyelmet bizonyára nem erõsíti, hogy a vizsgált önkormányzatok fele nem határozta meg a közbeszerzési eljárás belsõ felelõsségi rendjét. Így nem véletlen, hogy a Közbeszerzési Döntõbizottság az ellenõrzött, közbeszerzési eljárást lefolytató önkormányzatok közel húsz százalékát elmarasztalta. Önhikis takaró Az önkormányzat se nyújtózkodjon tovább, mint a takarója ér tamáskodnak sokan a központi költségvetés sanyarú helyzete láttán. Csakhogy ez a takaró ma túlságosan rövid. Olyannyira, hogy az Önhikis önkormányzat immár bevett kifejezés országszerte. Az önhikis önkormányzatoknak nem kifejezetten jó hír, ha szorosabb határidõn belül helyt kell állniuk a köz érdekében vállalt tartozásaikért, míg õk esetleg sorban állnak a Kincstárnál. Presztízsüket tovább tépázná, ha széles körben polgárjogot nyerne a követeléseik eladása. Persze az sem lenne szépségdíjas megoldás, ha a halmozottan hátrányos megyei intézmények befagyott adósságát maholnap alkotmányos riválisaik, az önkéntes regionális önkormányzati társulások vásárolnák fel. A Kormány már megtárgyalta és elfogadta a közbeszerzési törvény és az államháztartás mûködési rendjérõl szóló kormányrendelet módosításáról szóló elõterjesztést, egyben elrendelte a törvényjavaslat Országgyûlésnek történõ benyújtását. A javasolt módosítás vállalása voltaképp szerény: a vállalkozói körbetartozások mérséklésének elõsegítése. A körbetartozások elsõdleges okai távolról sem az állami, az önkormányzati szférában, hanem a piaci szereplõk gyenge fizetõképességében keresendõk, ám a szûkös büdzsébõl gazdálkodó önkormányzatok számára sem közömbös fizetési kötelezettségeik tervezése és pontos ütemezése. S tegyük hozzá: ha lapos is az önkormányzati pénztárca, gondosabb gazdálkodással megõrizhetõ a lakosság szemében a polgármesteri hivatal hitele. Láthatáron a közszerzõdés A kétharmados törvények parlamenti vétójával homokpadra futtatott önkormányzati regionális reform viszont arra készteti a kormányzatot, hogy új eszközöket keressen az eredeti célja, a regionális reform ösztönzésére. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy kiállja-e az alkotmányos próbát, ha az adófizetõk pénzébõl nem a meglévõ bár alkotmányos, 2006. augusztus 17
Közbeszerzés Localinfo Önkormányzati Havilap de kétség kívül elavult intézményrendszer helyett a közjogi értelemben még nem létezõ regionális központok kiépülését ösztönzi, támogatja az állam. Ám semmi kétség: a kistérségi összefogás után várhatóan a regionális önkormányzati öszszefogást is tõle telhetõen honorálja a kabinet. Például azzal, melyik nagyvárost nevezi ki régióközponttá, hova telepíti az összevont megyei irányító szervek jogutódait. Más vélemények szerint viszont az ezeréves megyerendszert még korai temetni; a megyék régiós összefogása sem elképzelhetetlen. A kistérségek száma határozottan emlékeztet az egykori járások számára. Mindez arra vall, hogy a radikális modernizáció mellett az államreform tervezõasztalán a szerves fejlõdésnek is helye lehet. Ma politikailag érthetõ, ha a kétharmados felhatalmazás hiányában a kabinet újra elõveszi a feles törvényeket. Ezek ugyanis nem szükségképpen kecsegtetnek félmegoldásokkal. Példa erre a közszerzõdésekrõl szóló törvény, amit komoly várakozás elõz meg. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium már dolgozik a közszerzõdésekre vonatkozó törvény koncepciójának kidolgozásán, amely a késõbb e tárgyban megalkotandó törvény alapjául szolgálhat, és az állam, valamint az önkormányzatok közötti együttmûködés kereteit is biztosíthatja. Ma is léteznek a jogrendszerben kifejezetten közjogi jogalanyok által alkalmazható szerzõdéses formák (pl. egészségügyi és szociális ellátási szerzõdés, közoktatási megállapodás, a települési önkormányzat és a rendõrség között kötött közbiztonsági megállapodás, vasúti közszolgáltatási szerzõdés); az ezekre vonatkozó szabályozás azonban eltérõ Forrás: Állami Számvevõszék 2005. évi országgyûlési beszámolója tartalmú és mélységû, a velük kapcsolatos jogvitákban pedig gyakran csak a polgári jogi szerzõdésekre vonatkozó szabályok jelentenek fogódzót a felek rosszabb esetben a bíróság számára. A tervezett törvény ezzel szemben angol, német és francia példák nyomán a közszerzõdésekre vonatkozóan keretjellegû szabályozást adna, amelyektõl külön jogszabályban el lehetne térni, így speciális szerzõdéstípusokat szabadon ki lehetne alakítani. E megállapodási forma lényege, hogy a közfeladat ellátásáért felelõs állami szerv nem saját maga nyújtja a közszolgáltatást, hanem ezt egy szerzõdés keretében rábízza egy olyan szervre vagy intézményre, amely hatékonyabban és rugalmasabban képes ellátni az adott feladatot. Ez utóbbi lehet magánszemély, civil szervezet, gazdasági társaság vagy éppen önkormányzat is. Ám tudni kell: szerzõdéses kapcsolataiban sem az állam, sem teljesítési segédje, az önkormányzat nem viselkedhet közhatalomként. Egy jogállamban végképp nem menthetõ a közszerzõdésszegés. Hiába cserél majd le például õsszel a lakosság egy közpénzekkel rosszul sáfárkodó helyi polgármestert, vagy választ vadonatúj képviselõ-testületet, önmagában az új mandátum nem adhat felmentést a korábban vállalt fizetési kötelezettségek alól. S épp az önhikis önkormányzatok ne tudnák? az állam nem fejõstehén... A közpénzek felhasználása területén tervezett intézkedések a jogbiztonságot erõsítik, de legfeljebb új jogforrásokat teremtenek. A közbeszerzési törvény módosítása alapvetõen azt a problémát orvosolja, hogy a közpénzbõl megvalósuló beruházások és beszerzések esetében a (gyakran likviditási gondokkal is küszködõ) cégeket nem illetik meg a nyertes ajánlattevõvel (fõvállalkozóval) szemben azok a jogi garanciák, amelyeket az a közbeszerzési eljárás ajánlatkérõjével szemben egyébként érvényesíthetnek. Az alvállalkozók helyzetének erõsítése érdekében a módosítás kiterjeszti a nyertes ajánlattevõnek az ajánlatkérõvel szemben biztosított jogosítványait az alvállalkozókra is: szoros határidõt ír elõ az ellenszolgáltatás teljesítésére, továbbá a kifizetés elmaradása esetére eszközt biztosít követelése gyors érvényesítésére. A nagy, tõkeerõs vállalatokkal szemben a kis- és középvállalkozások általában kiszolgáltatott helyzetben vannak, az elõbbiek nem ritkán akár 180 napos határidõt is ráerõltetnek szerzõdéses partnereikre. A teljesítési határidõ törvényben való rögzítése az alvállalkozói pozícióban megjelenõ kisebb vállalkozások helyzetét egyértelmûen erõsítheti. A fõvállalkozónak ugyanis a jövõben legkésõbb nyolc napon belül ki kell fizetnie az alvállalkozó által teljesített munka ellenértékét. A szerzõdõ felek ettõl eltérõ (rövidebb) határidõben is megállapíthatnak, de hosszabban nem. A közbeszerzési eljárás útján elnyert megbízások esetében a nettó százmillió forintot meghaladó, teljesített kifizetések kedvezményezetteit és a kifizetés idõpontját az ajánlatkérõ köteles nyilvánosságra hozni, ami a fizetési morált javíthatja. Egyben az is elkerülhetõvé válik, hogy az önkormányzati szervekkel szerzõdéses kapcsolatban lévõ vállalkozások az állam nemfizetésére hivatkozva alaptalanul megtagadják a saját beszállítóik számláinak kifizetését. Csendestárs a bürokrácia Számos érdeket kell még egyeztetni. Ez utóbbiak közé tartozik a hatósági igazolás jogállásának tisztázása is. A köztartozást nyilvántartó hatóság igazolása például hatósági bizonyítványnak minõsül, ám a Ket szabályai alapján a hatósági bizonyítvány általában csak egy eljárásban használható fel. Újabb jogi huszárvágással biztosíható, hogy ez az igazolás a jövõben több közbeszerzési eljárásban is alkalmazható legyen. E triviális példa is érzékelteti: nem csupán új törvények kellenek, de nap mint nap le kell gyõzni a körbetartozások csendestársát, az állami bürokráciát is ahhoz, hogy a klasszikus ajánlatkérõk se kerüljenek rendre rendhagyó helyzetbe. Bodnár Lajos Stentor2000@freemail.hu! www.irm.gov.hu 18 2006. augusztus
Localinfo Önkormányzati Havilap Közbeszerzés a szakértõ szemével Közbeszerzés Kedves olvasók! Cikkünkben a közbeszerzési törvény módosítására szeretnénk felhívni figyelmüket. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. tv. 8. -a módosítja a közbeszerzési törvényt. Érdemes a 2006. évi LXV. törvényt alaposan tanulmányozni, mert a közbeszerzési törvény módosítása mellett egyéb jelentõs jogszabály módosításokat is tartalmaz. E törvény módosítja például a koncesszióról, a munkaügyi ellenõrzésrõl, a felsõoktatásról, a családok támogatásáról és a gyermekvédelemrõl, gyámügyi igazgatásról szóló törvényeket. Ami a közbeszerzési törvény módosítását illeti, a törvénymódosítás a Kbt. hat szakaszát érinti. A kizáró okok igazolását szabályozó 63. (2) bekezdése a) pontját pontosítja a jogszabály módosítás, ez érdemi változást nem jelent. Jelentõs változást jelent azonban a 63. (5) bekezdésének módosítása. A jelenleg hatályos szabályozás alapján a 60. (1) bekezdésének g) pontja szerinti kizáró okot, azaz a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabály megsértésének esetét az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõségnek kell igazolni. A módosítás következtében a 60. (1) bekezdése g) pontjának megvalósulását az ajánlatkérõnek kell ellenõrizni az OMMF nyilvántartásából nyilvánosságra hozott adatok alapján. A következõ módosítás a tárgyalásos eljárást érinti, mind közösségi, mind nemzeti eljárási rendben. A módosítás követi az elõzõ bekezdésben ismertetett változást. A 135. jelenleg hatályos (1) bekezdése szerint abban az esetben, amikor hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban azzal az ajánlattevõvel köt szerzõdést az ajánlatkérõ, aki a szerzõdést a rendkívüli helyzet által megkívánt legrövidebb idõ alatt képes teljesíteni, az ajánlattevõ a hatósági igazolásokat (OMMF hatósági nyilvántartás kivonatát) a szerzõdéskötést követõ harminc napon belül köteles csatolni. A módosítás szerint az OMMF nyilvántartásából kell tájékozódni az ajánlatkérõnek ez esetben is. Ugyancsak erre tekintettel módosul a gyorsított eljárásra vonatkozó 136. (3) bekezdése, az egyszerûsített eljárásra vonatkozó 152. (2) bekezdése. A módosítások ismertetése után, nézzük milyen érdekességet pordukált az élet a legutóbbi cikk megjelenése óta. Közbeszerzési irodánk tervpályázati eljárás lebonyolítására kapott megbízást. Megbízónk a tulajdonában álló, vallási célt szolgáló mûemléki épület rekonstrukciójára és részbeni átalakítására vonatkozó elõzetes tervezési koncepció kidolgozásával, a teljes körû engedélyezési és kiviteli tervek elkészítésével, a szükséges szakhatósági engedélyek beszerzésével és a teljes körû mûvezetéssel kívánja megbízni sikeres tervpályázati eljárás esetén a tervezõt. A megbízó az épület funkcióját nem kívánja megváltoztatni. Az ügyben alkalmazni kívánt tervpályázati eljárással kapcsolatosan közbeszerzési irodánk álláspontja a következõ volt. Megbízónk nem tartozik a Kbt. alanyi hatálya alá, nem minõsül ajánlatkérõnek a Kbt. alkalmazása tekintetében. A tervpályázati eljárások részletes szabályairól szóló 137/2004. (IV.29.) Korm. rendelet (továbbiakban Korm. rendelet) 1. (2) bekezdése akkor rendeli kötelezõen alkalmazni a Korm. rendeletet, ha a megrendelõ (kiíró) tervjavaslatokat kíván összevetni, rangsorolni, versenyeztetni. Értelmezésünk szerint abban az esetben, ha a megrendelõ nem tartozik a Kbt. hatálya alá, csak abban az esetben köteles a Korm. rendelet alkalmazásával tervpályázati eljárást lefolytatni, ha a tervezõt több tervjavaslat versenyeztetésével kívánja kiválasztani. Amennyiben nem tervjavaslatokat, hanem magukat a tervezõket (alkalmasságukra, az általuk ajánlott árra tekintettel) kívánja versenyeztetni, úgy nem kell a Korm. rendelet alapján eljárnia. A megbízás jellege (tervezõi-mérnöki szolgáltatás a rekonstrukció megtervezésére, engedélyes és kiviteli tervek készítésére, mûvezetés) sem indokolja a tervpályázat kiírását, hiszen esetünkben nem várható el több kreatív megoldást jelentõ pályamû elkészítése. A Korm. rendelet 7. (4) bekezdésében külön rendelkezik arról, hogy meglévõ épület bõvítése, átalakítása esetében mely esetben kötelezõ a Korm. rendelet szerinti tervpályázati eljárás lefolytatása. Álláspontunk szerint e jogszabályhely alapján sem kötelezõ megbízónk esetében a tervpályázati eljárás lefolytatása, mivel ugyan a tervezõi szolgáltatás értéke feltehetõleg meghaladja a közösségi értékhatárt, de a bõvítés mértéke nem éri el és nem haladja meg a meglévõ épület beépített térfogatát illetve a bõvítés során önálló épület nem jön létre, továbbá az átalakítás nem eredményezi az épület funkciójának megváltoztatását. Álláspontunkat ismertetve a Magyar Építész Kamarát kértük fel elvi állásfoglalásra. A Magyar Építész Kamara tervpályázati munkabizottsága jogi okfejtésünkkel egyetértett, és javasolta, hogy ún. referenciapályázatot folytassunk le, amelyre vonatkozó ajánlás kidolgozása az építészkamaránál folyamatban van. A referenciapályázat kiválóan alkalmazható azokban az esetekben, amikor a megrendelõ nem köteles tervpályázati eljárást lefolytatni, de építészi tervezõi szakmai szempontokat kíván érvényesíteni a tervezõ kiválasztására. Ajánljuk figyelmükbe ezt a lehetõséget! Várjuk kérdéseiket! Dr. Littmann Éva, hivatalos közbeszerzési tanácsadó Hivatalos Közbeszerzési Tanácsadók Szövetsége PPP Munkabizottsága társvezetõje Telefon/fax: 373-0421 E-mail: littmann@sdrkozbesz.hu! www.kozbeszerzes.hu 2006. augusztus 19
Gráf József: a jövõ már a kapuban Új pályázati rendszer a vidékfejlesztésben Localinfo Önkormányzati Havilap Az uniós reformmal párhuzamosan a támogatási rendszer is jelentõs átalakulás elõtt áll. Egyszerûbb és átláthatóbb pályázati struktúrát épít ki a földmûvelésügyi tárca. Ezt az Európai Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) teszi majd lehetõvé jelzi az uniós reformok következõ években várható fõ irányát Gráf József földmûvelésügyi miniszter. Gráf József! www.fvm.hu Eddig a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT), az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) két önálló programként mûködött, így forrásaik is függetlenek voltak egymástól. Az NVT a vidéki életminõség javítását szolgálta, segítséget nyújtva a többcélú jövedelemszerzéshez, a helyes környezetgazdálkodási követelmények teljesítéséhez mondta az agrárminiszter. A megszûnõ NVT céljai az EMVA-ban A támogatás célja egyebek mellett a kevesebb mûtrágyát, növényvédõ szert alkalmazó termelõk számára a kisebb termésátlagaik miatt kiesõ jövedelem pótlása. Ezenkívül a program igyekezett fedezetet teremteni olyan közösségi feladatok elvégzésére is, mint az iskola vagy a templom felújítása, de az egységes falukép megteremtése és a falusi turizmus ösztönzése is szerepelt a pályázati lehetõségek között. Az AVOP és az NVT kapaszkodót jelentett a nehéz, Minden, amit az NVT-rõl tudni kell A Localinfo honlapján önálló blokkot nyitott a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervvel (NVT) kapcsolatos tájékoztatás elõsegítése érdekében, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával. Itt számos további hasznos tudnivaló olvasható az NVT-hez kapcsolódóan. A www.localinfo.hu/nvt honlapon folyamatosan nyomon követhetik az NVT-vel kapcsolatos legfrissebb híreket. Így olvashatnak például az NVT-t finanszírozó Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garancia Részleg kialakulásáról, támogatási gyakorlatáról, további részleteket tudhatnak meg a bõvülõ uniós támogatási rendszerrõl, összegzõ elemzést találhatnak az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokról, vagy bepillantást nyerhetnek az ország tejtermelõi által tejértékesítésre létrehozott legnagyobb termelõi csoport, az Alföldi Tej Értékesítõ és Beszerzõ (ATÉB) Kft. sikereibe is. hátrányos körülmények között gazdálkodóknak is. Az AVOP elsõsorban az agrárberuházások megvalósítását támogatta, támogatja. A program az élelmiszer-, illetve a feldolgozóipar, az alapanyag-termelés, valamint az úgynevezett diverzifikáció, vagyis a több lábon álló gazdálkodás elõsegítését is szolgálja. A környezetvédelem fontosságát jelzi, hogy az AVOP egyebek mellett foglalkozik például a szervestrágya helyes felhasználásával, a természet megóvásával. Emellett a gépesítettség, a korszerû technikai feltételek megteremtése, fejlesztése sem elhanyagolható szempont. Szétválasztják a termelést és a támogatásokat Az Európai Unió mezõgazdasági reformja érinti a támogatások rendszerét is. A Közösségi Agrárpolitika (KAP) változása már meg is kezdõdött, s ennek egyik fázisa, hogy Brüsszel a termelést és a támogatásokat már a közeljövõben teljes egészében elválasztja egymástól. Erre egyébként a tizenöt régi tagországban és Szlovéniában már 2007-tõl fölkészültek. A többi kilenc új tagországnak el kell döntenie, hogy 2008-tól vagy 2009-tõl vezeti-e be az új támogatási rendszert. Újragondolni a protekcionizmus gyakorlatát... Az Európai Unió néhány trópusi gyümölcsöt leszámítva minden egyéb mezõgazdasági termékbõl önellátó, emellett jelentõs a kivitele is harmadik országokba. Így vélik az unió irányító testületeiben nem lehet cél a túltermelés, a raktári készletek növelésének ösztönzése. Az uniós agrárfelesleget egyre nehezebb a világpiacon értékesíteni, mert például gabonából, baromfiból, sertéshúsból egyre nagyobbak a készletek. A közösségen kívüli országok pedig az USA vezetésével határozottan fellépnek azért, hogy Brüsszel építse le az exporttámogatásokat. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is nyomást gyakorol az unióra a protekcionista agrárpolitika megszüntetése érdekében. A mezõgazdasági politika reformját úgy kell végrehajtani, hogy a vidéken élõ emberek jövedelemszerzõ lehetõsége ne szûküljön a termelés támogatásának csökkenését követõen sem jegyezte meg a földmûvelésügyi miniszter. Ezerhétszázmilliárd vidékfejlesztésre Az NVT és az AVOP feladatait a jövõben ellátó EMVA-ból, a megmaradó agrártámogatásokkal együtt a következõ hét évben, azaz az unió új költségvetési idõszakában hét évre elosztva mintegy kétezer-ötszázmilliárd forintos forráshoz juthat 20 2006. augusztus