Lányok Napja 2016 Hálózatépítő esemény BME Informatika épület 2015. októberében megszervezett eseményünk célja kettős volt: először is az, hogy a Lányok Napja fogadó cégei, kutatóintézetei és felsőoktatási intézményei megosszák egymással terveiket, kezdeményezéseiket és tapasztalataikat arra vonatkozólag, hogyan lehet a műszaki, és informatikai pályákat vonzóvá tenni a fiatalok, és ezen belül a lányok és nők számára. Másodszor 2016-ban jubileumi, az 5. Lányok Napja következik, kíváncsiak voltunk az új ötletekre, tervekre, kérésekre a fogadóintézmények, középiskolák részéről. Az eseményt Dr. Vajta László, a BME VIK dékánja nyitotta meg és üdvözölte a vendégeket. Szigeti Fanni a Nők a Tudományban Egyesület ügyvezetője köszöntőjében kifejtette, hogy ezen hálózatépítő esemény igénye már a fogadóintézményekben is megfogalmazódott korábban. Ezzel az alkalommal ennek a kérésnek is eleget tudunk tenni, amit a jövőben is szeretnénk folytatni. Dr. Turcsány-Szabó Márta, az ELTE Informatikai Kara egyetemi docensének gondolatébresztő előadásával indultak a kiscsoportos beszélgetések. Ezután Szigeti Fanni röviden összefoglalta a Lányok Napja 2015 beszámolóját, majd a résztvevőket, továbbra is kiscsoportos formában megvitatták az 5. jubileumi program észrevételeit, terveit és innovatív javaslatait. A beszélgetések World Café jelleggel zajlottak asztalgazdák vezetésével, akiknek a szerepe ezen beszélgetések irányítása volt, valamint a helyszínen időközönként összefoglalták az elhangzottakat megosztva ezt a jelenlevőkkel. Az asztalgazdák jegyzeteik alapján készített összefoglalóit alább olvashatják. A kiscsoportos beszélgetések a következő témákban zajlottak: A nők megtartása a technológiai munkahelyeken, karrierjük támogatása Asztalgazda: Dr. Nagy Beáta, BCE Társadalomtudományi Karának egyetemi docense Hogyan, mivel lehet vonzóvá tenni a technológiai munkahelyeket a pályakezdő lányok és nők számára? A beszélgetésben résztvevők az alábbi szempontokat tartották nagyon fontosnak: Meg kell mutatni ezekben a pályában rejlő perspektívákat. Példaképek szerepmodellek kell megmutatni a lányoknak, fel kell tárni a fiatalok előtt a képzési és utazási lehetőségeket, az idősebbeknek pedig meg kell mutatni, hogy a gyerekvállalás összefér a technológiai pályával. A kutatói/tudományos élet pozitív oldalaira is rá kell világítani utazási lehetőség, konferencia, nemzetközi együttműködés. Ezen a területen is vannak családbarát, rugalmas munkahelyek: időbeli és térbeli rugalmasság lehetősége. A közösségek gondolkodásának a formálása is nagyon fontos, amit az alábbi eszközökkel lehetne erősíteni: média formálása, közoktatás átalakítása, szülők formálása: okos fiú vs. szorgalmas lányok sztereotípiájának lebontása, mentorokat biztosítani, értékelést adni. Meg tudják-e tartani a technológiai munkahelyek a nőket? Ha igen, hogyan? A beszélgetésben résztvevők szerint fontos megtartani a hölgyeket ezeken a területeken és ezért a vállalatnak sokat kell tennie. Ki kell, hogy épüljön egy kritikus tömegű női csapat, akik szövetségesek kell legyenek. A menedzsment pozitív hozzáállása is nagyon fontos, ami érzékenyítő tréningek tartásával erősíthető (külső trénerek bevonásával). Ezen kívül felmerült még a kismamákkal való kapcsolattartás. Fontos, hogy a befogadó vállalati kultúrája is befogadó legyen. Ezen kívül a férfiakat fel kell készíteni erre a helyzetre otthon is az attitűdök lebontásával, az legyen az üzenet a családban, összehangolható a család és a munka.
Milyen legyen a Lányok Napja? - Fontos az információ áramlása: az iskolák, lányok, szülők értesüljenek az eseményről még erősebb kommunikáció - kommunikáció - segíteni az attitűdök levetkőzését - felmerült a boys day lehetősége válaszként a fiúk részére, mert nekik sincs olyan sok program - érzékenyítés - otthon is, férjeket is, hogy nyitottak legyenek egy ilyen lehetőségre lányaik részére - A legfontosabb, hogy a Lányok Napja legyen előtte és utána is látható, lekövethető Új (női) munkatársak toborzása technológiai területekre az egyetemisták köréből Asztalgazda: Dr. Istenes Zoltán az ELTE Informatikai Karának egyetemi docense Ha már felvételt nyertek az egyetemre a női hallgatók, mennyire maradnak az egyetemen? Nagyobb-e a lányok lemorzsolódása, mint a fiúké? Ha nagyobb, miért, és hogyan lehetne ezen segíteni? Valószínűleg nem nagyobb a női lemorzsolódás, de a lányok egyetemi útjának a felmérése hasznos lenne. Az egyetemeknek úgymond tolnia kell magából kifelé a megfelelő női munkaerőt, a cégeknek meg úgymond be kell vonzania, szippantania ezt a munkaerőt. Ez a két folyamat egymással kapcsolatban működik, szinkronban kell lennie. Ha már bekerülnek a lányok a megfelelő mérnöki, tudományos egyetemre akkor azt jellemzően el is végzik (közben nem változtatnak pályát). A cégek azt mondják: Ha van elég jelentkező, a cég szívesen választ női munkaerőt. Fontos tehát, hogy az egyetemekre kellő számú női jelentkező érkezzen, és fontos hogy az egyetemek megtartsák őket (ne veszítsék el a felsőfokú tanulmányaik során a motivációjukat). Az egyetemeknek figyelniük kell, hogy az oktatásukban a nők ne érezzék kisebbségben, vagy bármi hátrányban magukat. Figyelemmel kell lenni az egyetemi csoportok, feladatok, példák összeállításánál (pld. ne csak fiús házi feladatok legyenek.) Az egyetemek a női hallgatókat a középiskolákból veszik fel, fontos hogy elégséges bemenet legyen az egyetemek számára. Itt is nagyon fontos a karrier útvonalak kiépítése, kiépülése, a jövőkép, karrier útvonalak, célok, példaképek (jó példaképek) bemutatása ( hogyan lehetek olyan vezető, mint X.Y? ). Egy-egy karizmatikus személy meghatározó lehet hosszú időre. Ez már kisebb kortól (általános iskola) induljon el, a lányok előtt legyenek, ismerjék és folyamatosan az alsó, közép és felsőfokú tanulmányaik során előttük legyenek, folyamatosan kapjanak megerősítést, támogatást (és ne visszahúzó környezetet, sztereotípiákat). Mit tudnak a cégek tenni a női munkaerő megtalálásáért és megtartásáért? A karrier irodák és az állásbörzék nem tudnak naprakész és releváns információval szolgálni, nem tudnak egy (vonzó) életpályát felvázolni. A céges gyakornoki programok sokat segítenek, segíthetnek a jó munkahelyek bemutatásában és megtalálásában. A toborzó, első munkahelyet adó cégek felelőssége nagy, fontos a jó első munkahely tapasztalata. A cégek sokat tehetnek a nők számára vonzó munkahelyek és légkör kialakításához, állásajánlataikban, reklámjaikban különös figyelmet kell fordítaniuk a nők számára vonzó állásleírások, munkahely ajánlatok megírására (pl. jó képek, szóhasználat). Szintén fontos a cégeknek kiemelniük, hogy milyen előnyökkel jár, miért jó nőként az adott céghez menni dolgozni. Ezt belső és külső (kifelé irányuló) programokkal is támogatni kell. A cégeknek ez elég jó marketing, és jó céges image
lehet(ne). A cégeknek tudatosan foglalkozniuk kell a női munkaerő toborzással, a nemi egyensúly kialakításával. Nagyon sok rossz sztereotípia van, pl. nekem ez nem való. Nagyon erősen él a szülőkben is, hogy pl. a lányom hülye a matekhoz. Azok a sztereotípiák, amelyekkel az álláskeresés, toborzás, munkahely választás során találkoznak a nők (azaz például, hogy bizonyos állások, munkák, kifejezetten a mérnöki, tudományos állások nem valók nőknek ) visszanyúlnak a középiskolás korba, sőt, az általános iskolai korba. Ezeket a rossz sztereotípiákat már a megjelenésükkor meg kell próbálni kezelni, hiszen ezek felmenően jelentkeznek. Fontos hogy a lányok, nők, úgy jussanak el a munkavállalásig, hogy nem érik őket negatív hatások a tervezett tanulmányaikkal és munkavállalásukkal kapcsolatban. Megváltozott a mérnöki munka, már nem olajosan dolgoznak. Nagyon sok high-tech cégnél, nagyon fontos a női munkaerő, a (sztereotípiák, de itt most pozitív értelemben) női skillek. A középiskolai tanárok tapasztalatai alapján, lehetne szervezni több Tanárok Napját ahol a középiskolai tanárok ismerkedhetnének meg az egyetemekkel (és a cégekkel). Fontos megismertetni a középiskolásokkal a cégek működését, hogy a diákok számára világos legyen, hogy pld. miért tanulunk matekot, fizikát. Az alumnik visszatérése és beszámolója sokkal hitelesebb a diákok számára (pl. egyetemisták visszatérése középiskolákba vagy munkavállalók visszatérése az egyetemekre). Hasznos a továbbtanulást elősegítő és pályaorientációs nap. Középiskolákban a pályafutási lehetőségeket és karrier utakat az egyetemekkel és a cégekkel együttesen kellene, lehetne jól bemutatni (azaz, hogy pl. milyen egyetem után milyen céghez lehet menni, és ott mit dolgozni). Fontos az előrefelé mutató információközlés, bemutatni lányoknak, hogy az elkövetkező életszakaszai(k)ban, a jövőben milyen lehetőségek, útvonalak vannak, hogy jó célokért megfelelően motiváltak legyenek. Szintén fontos a visszafelé mutató visszajelzés, a már eredményeket, sikereket, karriert elért nők számoljanak be, mutassák be a lehetőségeket a náluk kisebb, őket megelőző korosztály(ok)nak. Az asztalgazda saját véleménye a beszélgetésekről: A beszélgető partnerek többségét alapvetően két csoportra lehetett osztani a középiskolai tanárok és a céges, gyakran HR-es, munkatársak. Mindkét csoport nagyon a saját szemszögéből nézte, értelmezte, és próbálta kezelni a felvetett kérdéseket, problémákat. Fontosnak tartom a problémákhoz, kérdésekhez kapcsolódó csoportok, a fenti két csoporton kívül, az egyetemi oktatók, a karrierközpontok, fejvadászok esetleg különböző döntéshozók is bekapcsolódjanak, az egymás közti kommunikáció erősítését, az egymás szemszögének, lehetőségeinek bemutatását, megismerését. Kisiskolások szemléletének formálása, a műszaki és természettudományos pályák iránti érdeklődésük felkeltése Asztalgazda: Dr. Turcsányi - Szabó Márta az ELTE Informatikai Karának egyetemi docense A kulcsot a "motiváció relevancia-kihívás" hármasában kellene keresi: A kisgyerekek alapvetően kíváncsiak. Hogyan lehet ezt a kíváncsiságot fenntartani a formális oktatás megkezdésével? Mitől lehet releváns a kisiskolások számára a műszaki és természettudományok problémakörei? Hogyan lehet érdekeltté tenni egy kisiskolást abban, hogy Ő a jövő egyik fontos szereplője? És a küzdeni akarást?
Hol rontják el a gyerekek természetes kíváncsiságát? - A tanároknak nagyon sokféle kompetencia szempontnak kell megfelelniük túl sok a szabályozó a közoktatásban; iskolában nincs elég erőforrás; az 1-4 osztályban nem alakul ki semmilyen véleménye a diáknak a világról; a tudományos élmény hiányzik az általános iskolából; a fiatalok nem értik miért van szükségük arra a sok fajta órára/tanulásra; fontos a tehetséggondozás mentor kellene a tehetséges diákok mellé. - A tanári hatás pályaindító lehet: - a tanárok motiválására programot érdemes kidolgozni - a tanárok motiválása és az intézetek felelőssége. - a tanárok lelkesedése nem elég, a társak lelkesedése is kell - más tanítási rendszer!!! Érdekességek előtérbe helyezése - gyakorlatiasabb oktatás, projektmódszer, kooperatív technikák, kísérlet kisiskoláskorban, gyakorlatias szemléltető eszközök - nyitottság a pedagógusokban már kisiskolás korban. - Érdekeltség kitartás: - Családi példa, minta a gyerekeknek. - Játék a világ - élményt adni. - Aktivitásra nevelés, aktivitásuk, önálló szerepvállalás bátorítása. - Teljesítménykényszer csökkentése, óraszám csökkentése - Interaktív órák, kísérletek, bemutatók, tapasztalati úton való tanulás. - Kíváncsiság fenntartása, hogy kipróbálhassa magát a diák. - Gondolkodni kell megtanítani. - Hogyan kapcsolódik az, amit tanulnak az élethez. Fű alatt kell az életre nevelni - Miért fontos, amit tanul és hol tudja használni. - A diák aktív részese legyen a tanulási folyamatnak. Milyen legyen a Lányok Napja? - NE előadás legyen, mert nem kérdeznek a lányok. - Inkább interaktív legyen, bemutató arról, mit fognak csinálni a természetes környezetben az egyes szakmákban. Konkrét munkahelyek érdeklik. - Játék érzés kellene gondolkodást igénylő feladatokkal és kis apró ajándékokkal. - Ne csak egy nap, inkább hosszabb és rugalmasabb ki besétálós programmal. - Korosztályt lefele és felfele és meg kellene célozni. Minél több irányú jövőképet ismer meg, annál jobb. - Környezetvédelem, érzékenyítés nem ártana. - Kritikai gondolkodás, relevancia, több gyakorlat, ne csak elmélet, kényelmi zónából kilépni. - Előtte prezentációkat körbe lehet küldeni iskoláknak - Nem feltétlenül a versenyeztetés a jó, hanem inkább az érdeklődés felkeltése Egyéb rendezvények, ami szintén a pályaorientációt segíti: - Kutatók Éjszakája nagyon jó. - Rossz helyre mennek a felhívások NE az iskola email címére küldjék, hanem a már ismert tanári köröknek. - Naptárat összerakni az összes eseményről. - Nyári Egyetem nagyon jó kezdeményezés.
- éves egyetemi hallgatók szüleinek szülői értekezlet (2/3 szülők ott vannak). - Tanároknak is be kellene mutatni a szakmákat. - Tanárok szervezhetnek kirándulást az egyetemekre. - A diákok is átadhatják a többieknek az élményeket és ismereteket. - Fenntarthatóság Nap, széleskörű programok. - Testvériskolai kapcsolatok kialakítása A pályaválasztás előtt álló, 16-17 éves fiatalok elérése, ösztönzése STEM irányú továbbtanulás és karrier választására Asztalgazda: Dr. Hassan Charaf, a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékánek egyetemi docense A beszélgetések során a következő kérdéseket vetettük fel: MI vár a természettudományi /mérnöki és informatikai végzősökre? Mire érdemes figyelni az egyetemi évek alatt? Mi kell a sikeres vállalkozáshoz? Milyen a lányok szerepe a Kutatás-Fejlesztés-Innováció területén? A résztvevők között voltak középiskolai tanárok, HR szakemberek, egyetemi hallgatók, NATE aktivisták. A beszélgetés barátságos keretek között történt. Nagyon jó volt a hangulat. A baráti jellegű beszélgetést mindenki hasznosnak tartotta. Mielőbb a felvetett kérdések visszhangjáról írok, le szeretném szögezni, hogy a beszélgetés során a különböző emberek más-más oldalról közelítették meg a kérdést. Számos panasz is fogalmazódott meg, többek között a természettudományos tárgyak tanáraihoz nem jutnak el az egyetemi hírek. Több esetben jelezték a kollégák, hogy az iskola vezetőinél akad az információ. Jó lenne ha lennének különböző levelezési listák, ahol direktben érjük el a tanárokat. Ezen kívül a természettudományos tárgyak tanárai túl vannak terhelve. Elhangzott olyan információ, hogy ezeknek a tanároknak heti 26 órájuk is lehet a tantermekben. A tanár nem motivált arra, hogy különböző szakköröket indítson. Ezen kívül hiány van az ilyen tanárból az iskolákban. MI vár a természettudományi /mérnöki és informatikai végzősökre? - Sok a lehetőség és hiány van a munkaerőből az informatikában. Nagy hiány van a lányokból az IT terén. Tehát nem kell aggódni az elhelyezkedés miatt. - Sok lány (fiúk is) nem látják tisztán a pályát. Sok információ hiányzik az iskolákból, hogy lehessen pontosabb képet kapjanak a diákok. - A NATE tud abban segíteni, hogy az iskolákban a diákok helyes képet kapjanak a képzésekről. Erre a legjobb csatorna a tanár lehet. - Vidéken gyakran van olyan hangulat, hogy a szülők nem motiválják a lányaikat, hogy természettudományi/mérnöki/informatikai jöjjenek. - Kevés a lánypéldakép Mire érdemes figyelni az egyetemi évek alatt? - Leküzdeni a félelmet és a helyes képet látni - Nemcsak a lányoknál néha a görcs okozza a problémát a tanulásban - Sok esetben nincsenek felkészülve a diákok arra a helyzetre, hogy mi vár rájuk az egyetemen. A bukások alapvetően az első évben történnek - A lányok jól teljesítenek az egyetemeken, ha bekerültek - Hiányzik a jövőkép - Az informatikai munkaerő hiány miatt, hamarabb csábítják el a hallgatókat az egyetemről. Több esetben ez oda vezetett, hogy egyesek nem folytatják a tanulmányaikat. - Hinni kell abban, hogy érdemes tanulni, ez megtérül később
- A lányok képesek jól teljesíteni ezen a területen - A cégek nem tesznek eleget annak érdekében, hogy kihangsúlyozzák a lányoknak az előnyöket. - Sokszor hallják a lányok, hogy ők nem jók a természettudományos tárgyakból. - A középiskolákban kevés órában tanítják a fizikát és informatikát - Tévhit: Az informatika kocka fejűeknek való - Nem tanítjuk a gyerekeket a középiskolákban, hogy bátran kommunikáljanak - Hasznos a továbbtanulást elősegítő és pályaorientációs nap. Mi kell a sikeres vállalkozáshoz? - Megváltozott az idő, érdemes vállalkozni - Egy jó ötlettel nagy sikereket lehet elérni - Kevés a példakép - A környezet nem kedvez ennek. Ezen kell változtatni. A többi kérdésre nem jutott idő Saját vélemény: - Érdemes a NATE rendezvények szerepét végig gondolni - Rendezvénysorozatokkal lehet segíteni Kapcsolatépítés a fiatalok pályaorientációját közvetlenül befolyásoló személyekkel (pedagógusok és szülők) és bevonásuk Asztalgazda: Réti Mónika az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatója Hogyan használhatjuk ki a szülői vagy pedagógusi szempontok megjelenését? (Miért lehetnek fontosak ezek a csoportok azon felül, hogy rajtuk keresztül lehet elérni a tanulókat?) Hogyan hasznosítható a szülők, pedagógusok véleménye a programban? Milyen előnyöket hozhat, ha ezeknek a csoportoknak a véleményét megismerjük? Mit tehetünk azért, hogy a kölcsönösség bekerüljön ebbe az együttműködésbe? Összefogaló: A beszélgetés legfontosabb tanulsága, hogy a csoportok egyáltalán nem ismerik egymást. Jellemzően az iskolák felé egyoldalú információáramoltatás folyik. A visszacsatolást mindkét fél igényelné: a pedagógusok (az időteher mellett) elismerésnek, a tisztelt jelének, kompetenciájuk elismerésének) vennék, ha megkérdeznék a véleményüket, és valószínűleg a szülők is jó üzenetnek vennék, hogy foglalkoznak velük. Rengeteg információval tudnának szolgálni, de ehhez megfelelő kereteket kell találni. Ahol van gyakorlata a szülők megszólításának, ott nagyon komoly kapcsolati tőkét tudnak mozgósítani, és lényeges információkkal szolgálnak. Erről mesélt Sándor Andrea a Veres Péter Gimnázium példáján. Mások is megerősítették, hogy egy-egy bevonódott szülő évekre szóló kapcsolatokat indíthat el, és a programok megtervezéséhez is fontos szempontokat adhat, hiszen hallhatja, mi tetszik a gyerekének. Az is szempont lehet, hogy mit mond a szülő, mit csinálnak otthon, miről beszélnek - lehet azt is tudni, hogy mi az amit a szülői ház ezek szerint nem fed le. Ezekkel a célcsoportokkal a kommunikáció fontos lehet, mert véleményformálók lehetnek, akár úgy is, hogy mivel nem értenek egyet, így tudni lehet, mi kerüljön bele a programról szóló kommunikációba, miért fontos mégis a program.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a valós kommunikáció mediátort (facilitátort) igényelhet, és minden bevont szereplő részéről erőforrásokat igényel. Magától nem fenntartható, nem működik, és nem is várható el, hogy minden szereplő folyamatosan időt és más kapacitásokat áldozzon ezekre. Általában késznek vesszük, hogy a pedagógus és a szülő akarjon és tudjon kommunikálni és együttműködni, és nem gondoljuk át, mit kap ezért, és mi mennyi munkát, ráfordítást jelent az ő részéről (és miért akarja csinálni). Másfelől akkor tisztességes a véleményüket kérni, ha van arra kapacitás, hogy a véleményüket valaki feldolgozza, és ha van arra is kapacitás, hogy a vélemények nyomán formáljon valaki a programon. Miközben szomjaznak a cégek és az egyetemek vagy kutatóintézetek az ilyen visszajelzésre (és szinte sosem kapják meg ezeket), aközben az is igaz, hogy (különösen az egyetemeken) nincs arra jelenleg kapacitás, hogy valaki érdemben foglalkozzon a mégis megkapott visszajelzésekkel. Ahol külföldi jó példák vannak (amelyekről az egyetemek egy része tud), ott erőforrásokat rendelnek a visszajelzések értékeléséhez és a követéshez. Például van arra személyi kapacitás, hogy adott program nyomán foglalkozzanak a vélemények begyűjtésével és értékelésével, a visszajelzésekkel (köszönetnyilvánítással, a partnerségek feltérképezésével, az új és így nyert erőforrások számba vételével), és a vélemények nyomán megfogalmazott konklúziók programba kapcsolásával, vagy a változások kezdeményezésével és követésével. A pedagógusok és szülők bevonhatók lennének a követésbe is. Ráadásul többnyire időperspektívában látják a programot, megfogalmazhatnak trendeket és eredményeket is. A cégek számára hasznos lehet, ha a szülők és tanárok véleményét megkapják például a márkaépítésre vagy a termékek promóciójára is. A pedagógusok elmondták, hogy sok esetben konkrét tanácsokkal tudnának szolgálni arról, hogy mi az, ami rögzül, milyen üzenetek mennek át (és hogyan) a célcsoport felé. Szintén el tudnák mondani azt is, hogy mi az, amit a fiatalok érdekesnek találtak: ez sokszor nem esik egybe azzal, amit a cég vagy az egyetem érdekességként mutat, vagy aminek az előkészítésébe a legtöbb munkát fektették. Voltaképpen a szülő is és a pedagógusok is terepi kutatókként és mediátorokként is működnek ezekben az esetekben, csak éppen az információik nem jutnak el sehová sem. A pedagógusok gyakran egészen más csatornákat használnak az igazán fontos üzeneteik eljuttatására, mint amire kérik őket: sokszor ugyan teljesítik a kérést, de eleve tudják, hogy az nem hatékony. Például konkrét esetben egy jól elhelyezett Facebook üzenet egy éjszaka leforgása alatt egy 1200 fős iskolát megmozgatott, de ha ezt például osztályfőnöki órán hirdette volna ki az összes tanár, kétséges lett volna az eredmény. Általában ezt kérik a tanároktól, hogy az óra elején vagy a végén mondjanak el valamit, olvassanak fel egy üzenetet, hirdessenek ki valamit. Ez a legkevésbé hatékony, mert sem a helyzet, sem az időzítés, sem a szerepek adta keretek nem támogatják, és ráadásul további lépések iktatódnak közbe. Miközben a tanárok úgy érzik, hogy megint betanított munkásként tekintettek rájuk, nem szakemberként vagy partnerként. Az is igaz, hogy sokan nem partnerek. De alapvetően nem rájuk kell fókuszálni és emiatt panaszkodni. Meg kell találni az egyes iskolákban azokat az elkötelezett pedagógusokat, akikhez közvetlen csatornákon (például saját email címére, telefonjára) kell az infót küldeni. Segít, ha kap hozzá szórólapot, vagy bármit, amivel motiválhat. Nem prezentációt, mert igényes tanár be sem visz más által készített anyagot csak úgy, másrészt ezt a tanulók unják, és inkább eltántorítja őket. Link, videó, szórólap, Facebook az, ami működik. Az iskolának küldött anyagok általában elvesznek, és a legritkább esetben jutnak el a megfelelő tanárhoz. A tanárok és a szülők véleményét meg lehet kérdezni ár a tervezéskor is. Gyakorló, lelkes (és eredményes!) tanárok elmondták, hogy egy-egy ilyen programból hetekig táplálkoznak, építenek rá. Más tanároknak valószínűleg segítség lenne látni, hogy ők ezt hogy
csinálják, a cégeknek pedig az lenne érdekes, mit használnak fel és hogyan, és lehet, hogy ebben tovább tudnának segíteni. Probléma az előítéletesség. Sok esetben ez eleve mérgezi a kommunikációt. Például a pedagógus azt hiszi, hogy hanyagnak, kiégettnek vagy lustának bélyegzik meg, miközben úgy érzi, hogy túl sok elvárásnak kell megfelelnie, és hogy mindenki az idejéből akarna még magának. A cégek meg azt érzékelik, hogy hiába kommunikálnak pedig valószínűleg nem jó csatornán teszik, vagy más okból el sem jut a célszemélyhez. Például az iskolai e-mailt nem a tanár látja (hanem általában az iskolatitkár, aki jóhiszeműen sem tudhatja feltétlenül, hogy kihez tartozhat egy üzenet, ha az nem rutinszerű témához kötődik). Gyakran nincs megfelelő minőségű net az iskolákban (vagy gép sincsen a tanárok számára fenntartva vagy van, de azt a digitális naplóhoz használják, és nem léphet be az e-mail fiókjába a tanár, stb.), és még számos okból. Ezeken túl kell lépni, különben nincs együttműködés: ráadásul a negatív üzenet pont azokhoz jut el, akikre nem vonatkozna. A bizalom kiépítését segítheti egy mediátor, például a NaTE. A vélemények gyűjtése jobb, ha nem ad hoc történik, érdemes átgondolni, milyen formában és milyen kérdéseket teszünk fel. Az is igaz, hogy ráadásul hazánkban a reflexió kultúrája még nem alakult ki, és ezért esetlegesek a visszajelzések, nehezen követhetőek a válaszok, és eleve kis arányban érkeznek vissza ezek. Nehéz megtalálni a megfelelő információs csatornát és a visszajelzési platformot is. A tanárok vagy a szülők maguktól nem küldenek részletes véleményt, hiszen ennek megfogalmazása (például e-mail írása) idő, és a kultúránkban valószínűleg tolakodónak éreznék magukat. Igény lenne az együttműködésre, és valószínűleg jót is tenne a folyamatoknak. A tanárokat elkötelezettebbé tenné, ha nemcsak végrehajtónak vagy egyfajta szócsőnek élnék meg a szerepüket. A cégeket, kutatóintézeteket és egyetemeket segíthetnék a kapott visszajelzések. Valószínűleg a kommunikációt is eredményesebbé tenné, ha ezeket a konkrétumokat be lehetne építeni. De többször felmerült, hogy ez erőforrások mozgósítását igényli, és nem várható, hogy egyszer csak magától beindul, és (még ha be is indítják) magától fennmarad.