Női pálya a karrierben tanulmány eredmények Hatodik rész. Dolgozó nők a magánéletben

Átírás

1 Női pálya a karrierben tanulmány eredmények Hatodik rész Dolgozó nők a magánéletben A válaszolók 52%-a gyermektelen, 19-19%-nak egy vagy két gyermeke van, legkevesebben (1%) a 3-nál több gyermekes családanyák vannak. Az édesanyák közel harmada nem tudta eldönteni, hogy gyermekvállalása hátrányosan befolyásolta-e a karrierjét, vagy sem. Nagyjából ugyanannyian gondolják úgy, hogy a gyermekvállalás hátrányosan érintette őket (39%), mint azok, akik szerint nem befolyásolta a család bővülése a karrierjüket (35%). Keresztadatokat vizsgálva kerestem magyarázatot arra, mely körülmények befolyásolhatják jelentősen azt, hogy vajon a nőket hátrányosan érinti-e a gyermekvállalás vagy sem. (Ebben a keresztvizsgálatban a gyermektelenek nem szerepeltek.) Azoknál a nőknél, akik szerint nem, vagy kevéssé befolyásolta a karrierjüket a gyermekvállalás látszólag ugyanolyan leterheltek a magánéletben, mint azok, akik szerint teljes mértékben, vagy eléggé hátrányosan befolyásolta a karrierjüket. Mindkét csoportban hasonló arányban vannak azok az édesanyák, akik ritkán, vagy szinte soha nem kérnek/kapnak segítséget a házkörüli teendőkhöz és ugyanilyen arányban fordulnak elő azok is, akik minden nap kérnek/kapnak támogatást. A kitöltők válaszait összevetve munkahely által nyújtott támogatások sem különböznek drasztikusan. Távmunkában hasonló arányban dolgoznak a kitöltők mindkét csoportban, egyedül a rugalmas munkaidő látszik elterjedtebbnek azoknál, akiket nem érintett hátrányosan a gyermekvállalás, azonban a részmunkaidőt többen jelölték meg azok, akiket egyébként hátrányosan érintett a gyermekvállalás. Ennek lehet oka az, hogy bár a munkaadó általában véve támogatja a családosokat, nem minden pozícióban van lehetőség élni a kedvezményekkel, illetve az is előfordulhat, hogy anyagi okok miatt nem élnek a nők ezekkel a lehetőségekkel. Arányaiban a karrierrel kapcsolatos meggyőződésbeli különbségek sem voltak jelentősek. Mind azok a nők, akik szerint nem befolyásolta a karrierjüket hátrányosan a gyermek, mind az ellenkezően vélekedő tábor döntő többségében (83-95%) úgy gondolja, hogy a nőknek nincsenek egyenlő esélyeik a munkahelyen. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 1

2 Végül a pozícióváltás okát néztem meg, azzal a hipotézissel, hogy akik jobban merik vállalni jövőjük irányítását, azaz nem külső kényszerítő erőknek köszönhetik váltásukat talán kevésbé élik meg a gyermekvállalást is hátrányosan. Korábban a munkaerőpiaci jelenlétnél láthattuk, hogy a kitöltők döntő többsége inkább valamilyen környezeti hatás, vagy munkáltatói döntés (legyen az kinevezés, vagy elbocsátás, átszervezés) hatására váltott. A hipotézisem azonban így is beigazolódott, ugyanis abban a csoportban, ahol a kitöltők szerint nem befolyásolta a karrierjüket hátrányosan a gyermekvállalás, jóval magasabb volt azoknak a nőknek az aránya, akik saját döntés hatására váltottak. A gyerekvállalást hátrányosan megélők között nemcsak azoknak volt magasabb az aránya, akik munkáltatói döntés miatt voltak kénytelenek pozíciót váltani, hanem csak itt hivatkoztak a kitöltők magára a gyerekvállalásra, mint pozíció váltást kikényszerítő tényezőre. Korántsem meglepő az az összefüggés sem, hogy akik saját döntésük hatására váltottak, jóval magasabb arányban elégedettek a munkakörükkel. A következtetésem ebből az, akik tudatosan készülnek a gyermekvállalásra, és szem előtt tartják karrierjüket, tudatosan keresik a lehetőségeket akár egy másik pozíció vagy munkahely, esetleg más munkavállalási típus (pl vállalkozók) formájában, és lényegesen jobban is érzik magukat a munkakörükben és magát a gyermekvállalást sem élik meg akadályozó tényezőként. Az, hogy egy családanya mennyi kihivással kell, hogy megküzdjön nap mint nap, függ a munkáltató által nyújtott szolgáltatásoktól is. A válaszok alapján sok munkahelyen egyáltalán nincs kismamaprogram, ismeretlen az osztott munkakör, és ugyancsak ritkaságszámba megy a céges óvoda. A leggyakoribb támogatási forma a rugalmas munkaidő, a részmunkaidő, és az iskolakezdési támogatás, amelyet cafeteria keretében is lehet kérni. Bár a kitöltők fele nem édesanya, mégis csupán 13% nincs tisztában azzal, hogy milyen támogatást nyújt a cég a családos kollégáknak. 4% szerint semmilyen módon nem támogatja a munkáltatója a családosokat. A nők (főleg a családosok) leterheltségét nagyban befolyásolja, hogy számíthatnak-e bármilyen segítségre a hétköznapokban. A válaszolók 12%-a vesz igénybe minden nap segítséget, míg 21% mindent egyedül old meg. Ez utóbbiak több, mint harmada gyermeket nevel, többségük minimum kettőt. A segítség nem igénybevételének több oka lehet: távol élő rokonok; partner hiánya (vagy olyan partner, aki nem segít); szűkös anyagi keret, mely mellett nincs lehetőség fizetett munkaerőt (gyerelfelvigyázó, takarítónő stb) alkalmazni; és maga a személyiség is ok lehet van, aki azt gondolja NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 2

3 csak a saját irányítása alatt mennek jól a dolgok. Ez utóbbinak szintén lehet forrása a mások iránti bizalmatlanság, mint a túlzott megfelelési vágy egyaránt. Külön mátrix-szal vizsgáltuk, ha igénybe is vesz valaki segítséget, kire számíthat leginkább. Pozitívum, hogy a partnerek veszik ki a leginkább részüket a ház körüli teendőkből. A férfiak legkevésbé a rokonápolásban jeleskednek, azonban jó hír, hogy tevékenyen kiveszik a részüket a bevásárlásban, takarításban, és a számlák befizetésében is. A rokonokra (szülő, testvér) főleg a főzés terén lehet számítani, illetve egyéb beteg rokon ápolásában. A kitöltők az ismerőseiket mozgósítják a legkevésbé, és viszonylag kevesen vannak azok is, akik fizetett munkaerőt tudnak alkalmazni. Ez utóbbit elsősorban takarításra alkalmazzák, illetve vasalásra. Gyerekfelvigyázói szolgáltatást csupán a kitöltők 3%-a vesz igénybe. A kitöltők legmagasabb arányban a mosás-vasalás feladatokkal maradnak magukra. A pénzügyek intézésében úgy tűnik az össz átlagot tekintve egyenjogúság van, 39-39% arányban osztoznak a férfiak és a nők ezen a feladaton. Ahogy korábban láthattuk, a kérdőív kitöltőinek 52%-a gyermektelen, ezzel magyarázható a nagyarányú rám nem vonatkozik az adott pont válaszadás a gyermekfelügyelet és a gyermekek hordozás esetében. A többség szintén nem lakik kertes házban, és beteg rokonokról sem kell gondoskodniuk. Arra a kérdésre, hogy mennyire vagy elégedett azzal az időmennyiséggel, amelyet a Veled egy háztartásban élőkre tudsz fordítani, a többség a semleges álláspontot választott, ezután következtek az elégedetlenek 35%-kal, végül az elégedettek 28%-kal. Az adatok összevetése során kiderült, a semleges álláspont és a gyermekek száma között nem volt összefüggés, épp a kitöltők fele gyermektelen. Az ő tartózkodásuknak lehet oka maga az egyedüllét, azonban az ugyanilyen arányú gyermekesek tartózkodása már arra utal, a társadalmi elvárások és az egyéni igények összeegyeztetésekor különbözőek lehetnek az elvárások. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 3

4 A családon és a háztartáson kívüli időt tekintve, kevés olyan tevékenység akad, melyre naponta, vagy gyakran tudnak időt szánni a kitöltők. Mindennap kevesen sportolnak, hetente többször annál inkább. Azonban ebben a kategóriában a legmagasabb azoknak az aránya is, akiknek soha nem jut idejük sportolni. A mindennapi tevékenységet toronymagasan az olvasás vezeti, barátokra, tágabb családra, szórakozásra a többségnek csak havonta van ideje. Önfejlesztésre %-nak van hetente többször, heti egyszer, és havonta lehetősége, 23%-nak ritkábban, mint havonta van ideje önfejlesztésre. Ez ismét összecseng azzal a korábbi eredménnyel, mely szerint a kitöltők nagyon fontosnak tartják az önképzést, és ez nem csupán jól hangzó elv, hanem a mindennapokban is gyakorolt tevékenység. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 4

5 Hetedik rész Jövőkép Ami a jövőt illeti, a kitöltők közel felének (47%) elképzelése sincs a jövőjét illetően. A 47% jelentheti azt is, hogy a kitöltők nyitottan állnak a jövő előtt, azonban ha azt nézzük, hogy a kitöltők 26% válaszolt úgy a munkahelyi stressz felmérésben, hogy kiégett, nem okoz örömet számára az amit csinál, nem a képességeinek megfelelő munkakörben van, frusztrálja a bizonytalan munkahelyi légkör, a pozíció-váltások esetében pedig összesen 52% hagyatkozott a külső tényezőkre (környezeti hatás, munkáltató döntése), akkor sokkal inkább az látszódik körvonalazódni, hogy a kitöltők többsége tehetetlennek érzi magát a jövőjét illetően, és mástól vár megoldást (vagy majd megoldódik magától). Csupán 7% biztos abban, hogy nem tervezi otthagyni munkahelyét, míg 46% úgy gondolja, valamilyen módon biztosan változni fog a jelenlegi helyzete. Bár a korábbi adatokból az derült ki, hogy a kitöltők harmada szerint a gyermekvállalás hátrányosan befolyásolja karrierjét, ennél a kérdésnél csupán 1% készül munkahelyváltásra emiatt. (Ez jelentheti azt is, a válaszadók mindössze 1%-a gondolja úgy, hogy gyermeket vállal a jövőben.) Jelentős, 14% tervezi úgy, hogy átképzi magát, vagy legalábbis tanulni fog, 6% pedig konkrét váltáson töri a fejét. Szintén népszerű a vállalkozói szféra, 8% tervez ilyen jellegű váltást az életében. A tervezés kapcsán már szó esett a Myers Briggs-féle pszichológiai típuselmélet ről, ami befolyásolja szemléletmódunkat a tervezés kontra intuitív döntések területén. Arról is esett szó, hogy sok olyan tényező van, amely befolyásolhatja a körülményeket, melyeket nem mi irányítunk. Az is természetes folyamat, hogy épp a váratlan körülményeknek köszönhetően változtatunk a korábbi tervünkön. A váratlannal való kalkulálás, vagy az intuitív döntéshozatali stratégia azonban nem lehet ok arra, hogy egyáltalán ne legyen semmilyen elképzelésünk a jövőnkről. Egy távlati terv, ha úgy tetszik vízió, vagy elképzelés irányt ad az életünknek, ezért nem mindegy hogyan tekintünk a jövőbe. Maga a hozzáállásunk, hogy hajlandóak vagyunk-e változtatni az életünkön is sugall egyfajta irányt, ami még ha szintén nem is olyan szilárdan körülhatárolható, mégis előremutatóbb, mint a teljes bizonytalanság. NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 5

6 A jövő-látás feltételez egyfajta tanulási folyamatot, önreflexiót is. Íme néhány kérdés, mely befolyásolhatjaa jövőről alkotott nézeteidet: Jól érzem magam ott, ahol most vagyok, nekem való, amit csinálok, elégedett vagyok az anyagi helyzetemmel? - Ha nem, akkor változtatnom kell. Min kell változtatnom a munkahelyemen, a pozíciómon, esetleg a hozzáállásomon? Az elmúlt évben hány olyan jogszabályi vagy szervezetbeli változás lépett érvénybe, aminek eredményeképp elbocsátottak a cégtől embereket? Folytatódni fog ez a tendencia, rám is sor kerülhet? Úgy általában biztonságban van a munkahelyem? Családosan képzelem el a jövőt, vagy inkább egyedülállóként? Ha már van gyermek a családban szeretnék még szülni? Ha igen mikor? Még egy gyermek milyen befolyással lehet a családi-, munkahelyi körülményeimre? (pl.: kell költöznünk?, van a közelben bölcsőde, óvoda?) Van kilátás olyan változásokra a cégnél (pl. részmunkaidős pozíciók meghirdetése), amelynek köszönhetően a gyermekvállalás nem okozhat problémát? Most vannak családsegítő programok a cégnél? Ha igen, mik azok? A munkakörömben milyen az átlagos életkor? felett is számítanak rám vajon? Én hogyan bírom fizikailag és szellemileg a rám nehezedő munkahelyi terheket? Jut elég idő a családomra, magamra? Ha nem, mi ennek az oka? Túl sok utazás, túlóra, túl sok figyelem azoknak akik nem is annyira fontosak számomra stb? Hogyan tudnék időt spórolni? Még számtalan kérdést fel lehetne tenni, és remélem az 47% fel is fogja tenni magának, hogy határozottabb elképzelése legyen a jövőjét illetően. Egy valamit ne felejts el: Ne mondj le a jövődről! NŐI PÁLYA TANULMÁNY Oldal 6