Szakiskolai Fejlesztési Program II. XII. Monitoring jelentés. 2009. III. negyedév. Monitoring I. szakasz zárójelentés



Hasonló dokumentumok
Szakiskolai Fejlesztési Program II. VII. Monitoring jelentés

Baranya megye fejlődésének lehetőségei a foglalkoztatási paktumok kialakításának szemszögéből

BUDAPEST XXI. KERÜLET CSEPEL ÖNKORMÁNYZATA 2007.

Pilis Nagyközség Önkormányzatának Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója. Tartalomjegyzék. Bevezetés...2. o.

KUTATÁSI CÉLOK ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Az Egységes Szakképzési Minőségirányítási Keretrendszer bevezetésének szükségessége a felnőttképzésben

Csıke Krisztina * KOMPETENS KÜLKERES? AVAGY MENNYIRE FELEL MEG AZ OKTATÁS A MUNKAERİPIAC MEGVÁLTOZOTT IGÉNYEINEK

Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-8136/2013. számú ügyben

Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet André Lászlóné Kerékgyártó László

Az Egri Kistérség területfejlesztési koncepciója. és programja

67 Czető Krisztina: Az ír oktatási rendszer és társadalmi partnerség. 121 Jakab György: Szocializáció és média a diákok és az internet

Hajdúszoboszlói kistérség Foglalkoztatási Stratégia FOGLALKOZTATÁSRA A HAJDÚSZOBOSZLÓI KISTÉRSÉGBEN TÁMOP /

KAPOSVÁRI EGYETEM CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY PEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR

J/55. B E S Z Á M O L Ó

Igazgatói beszámoló. a tatabányai Árpád Gimnázium között végzett munkájáról

Új Szöveges dokumentum 10/2006. (II. 16.) OGY HATÁROZAT AZ ÚJ ORSZÁGOS FOGYATÉKOSÜGYI PROGRAMRÓL 1 10/2006 (II. 16.) Országgyőlési Határozat az új

Táltos Iskola PEDAGÓGIAI PROGRAMJA Tartalomjegyzék

DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS MUNKAÜGYI TANÁCS DECEMBER ÜLÉS

Az atipikus formában szervezhetı munkalehetıségek feltárása és elterjesztésének lehetıségei

Hajdúsági Kistérség Területfejlesztési Koncepciója és Programja HELYZETÉRTÉKELÉS 2005.

INTÉZMÉNYI JÓ GYAKORLATOK, INNOVÁCIÓK

SZENT ISTVÁN EGYETEM

PÉCS MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÖZGYŰLÉSÉNEK MÁRCIUS 05-I ÜLÉSÉRE

Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB 1940/2014. számú ügyben

A tanulószerzıdések igényfelmérése

IV. Szakmai szolgáltatások funkcionális tervezése

A kamara ahol a gazdaság terem. Beszámoló a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara évi tevékenységéről

Tolna Megyei Önkormányzat SZENT LÁSZLÓ SZAKKÉPZŐ ISKOLÁJA ÉS KOLLÉGIUMA TÉRSÉGI INTEGRÁLT SZAKKÉPZŐ KÖZPONT INTÉZMÉNYI MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI PROGRAM

SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM (SZFP) ( ) MÁRTONFI GYÖRGY

Nemzeti alaptanterv 2012 NEMZETI ALAPTANTERV I. RÉSZ AZ ISKOLAI NEVELŐ-OKTATÓ MUNKA TARTALMI SZABÁLYOZÁSA ÉS SZABÁLYOZÁSI SZINTJEI

Községi Általános Iskola Püspökhatvan. Helyi tanterve 2004.

FOGYASZTÓ ELÉGEDETTSÉGI FELMÉRÉS A FŐTÁV ZRT. SZÁMÁRA 2012.

Elıterjesztés Szécsény Város Önkormányzat gazdasági programjának elfogadására

A lakosság körében átfogó felmérés és elemzés készítése a közszolgáltatással kapcsolatos elégedettségről és a felmerülő igényekről

A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének javaslatai a távhőár-megállapítás témakörében

MISKOLC MEGYEI JOGÚ VÁROS

Balatoni Regionális TDM Szövetség Beszámoló a Balatoni Regionális Fejlesztési Tanács április 20.-i ülésére

KROK KOMPLEX REHABILITÁCIÓS ÉS OKTATÓKÖZPONT Közhasznú Nonprofit Kft Székesfehérvár, Seregélyesi út 55.

Feltáró jellegű kutatás a Pécsi Tudományegyetem tanári, egyéni összefüggő gyakorlatának megvalósulásáról

A MÓRAHALMI ÉS A KISTELEKI KISTÉRSÉG TANYAFEJLESZTÉSI PROGRAMJA 2012.

Kétnyelvű Német Nemzetiségi Óvoda- Bölcsőde Zánka BÖLCSŐDEI SZAKMAI PROGRAM 2015.

Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-1384/2014. számú ügyben

EGYEZTETÉSI MUNKAANYAG március 13.

Szakképzés Foglalkoztatás Gyakorlati képzés Pályakezdők Munkaerő-piaci kereslet-kínálat. Tanulmány

Zalalövői Napköziotthonos Óvoda nevelési év munkájának értékelése

OROSZLÁNY VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÖZOKTATÁSI, FELADAT-ELLÁTÁSI, INTÉZMÉNYHÁLÓZAT-MŰKÖDTETÉSI ÉS -FEJLESZTÉSI TERVE

TÁMOP 5.6.1C-11/ azonosítószámú. Ne legyél áldozat! című projekt KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS ZÁRÓTANULMÁNY

BESZÁMOLÓ ( )

A SZAKKÉPZŐ ISKOLÁK KOLLÉGIUMAI

Közoktatási ESÉLYEGYENL SÉGI TERVE

PÁLYÁZAT. A Marcali Városi Önkormányzat Széchenyi Zsigmond Szakközép-és Szakiskola Igazgatói feladatainak ellátására.

JÁSZAPÁTI VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK SZERVEZETFEJLESZTÉSE

Városi Óvoda 2012/2013. nevelési évének félévi értékelése

Beszélgetés Pongrácz Tiborné demográfussal

VESZPRÉM MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA

Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Iroda Ikt. szám: /2010.

PÉNZÜGYI KULTÚRA FEJLESZTÉSI PROGRAMOK FELMÉRÉSE

Törökszentmiklós Város Akcióterületi terve november

Gyakorlati szintvizsgák tapasztalatai a 2006/2007-es tanévben

Medgyesbodzás Község Önkormányzat Gazdasági programja

Elıterjesztés Békés Város Képviselı-testülete április 30-i ülésére

Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-2648/2015. számú ügyben

Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja év végi szakmai beszámoló

Gyakorlati képzés az iskolában és a gazdaságban

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM PETZ LAJOS EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS INTÉZET ÖNÉRTÉKELÉS JANUÁR

Készült: Készítette: IBS Kutató és Tanácsadó Kft

EURÓPA 2000 TURISZTIKA- VENDÉGLÁTÓ, FILM ÉS KOMMUNIKÁCIÓS KÖZÉPISKOLA, SZAKKÉPZŐ ISKOLA IGAZGATÓJÁNAK

Online kérd íves felmérés a Gazdálkodás olvasóinak és szerz inek körében

A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete 2012

Terület- és településrendezési ismeretek

Az intézményi minőségirányítási program végrehajtásának értékelése 2010/2011

Budapest Főváros Települési Esélyegyenlőségi Programja ( ) Munkaanyag Munkaanyag zárása első társadalmi egyeztetés előtt:

AZ ISKOLA NEVELÉSI PROGRAMJA...9

Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Zagyva menti Integrált. Központja. Szakmai beszámoló évről

SEGÉDLET A MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI KÉZIKÖNY ELKÉSZÍTÉSÉHEZ

A nevelőtestület véleménye a benyújtott tagintézmény-vezetői pályázatról

Gondolatok a konvergencia programról. (Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevıszék elnöke)

TANÁRI MESTERKÉPZÉSI SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT. mesterképzés (MA, MSc) levelező. Bölcsészettudományi Kar

Egyeztetési anyag 1. változat

9/1. - A lakosság körében átfogó felmérés és elemzés készítése a közszolgáltatással kapcsolatos elégedettségről és a felmerülő igényekről

A középfokú szakképzésben tanulók átmenete a munka világába; a munkahelyi elvárásokra és kiválasztási folyamatra való felkészítés vizsgálata

A JÖVŐ NEMZEDÉKEK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA a veszprémi Házgyári út forgalmával kapcsolatban

A teljesítményértékelés és minősítés a közigazgatási szervek vezetésében

ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ ESETTANULMÁNY

Szerkesztők: Boros Julianna, Németh Renáta, Vitrai József,

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA NYÍREGYHÁZA A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI ELVI STRATÉGIÁJA

GYOMAENDRŐD-CSÁRDASZÁLLÁS-HUNYA KISTÉRSÉGI ÓVODA PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

NÓGRÁD MEGYE SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA ( )

A Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének április 25-i ülése 23. számú napirendi pontja

A tudás alapú társadalom iskolája

I. Pedagógus teljesítményének értékelése

ÜDE FOLT A HOMOKHÁTSÁGBAN!

J/ A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének. országgyűlési beszámolója. az ügyészség évi tevékenységéről

Tájékoztató. a Heves Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság Heves megyét érintő évi tevékenységéről

HARMADFOKÚ OKTATÁS VAGY FİISKOLAI KAR BERETTYÓÚJFALUBAN?

4. évfolyam, 8. évfolyam, 12. évfolyam, minimumszint. minimumszint. minimumszint. KER-szintben nem megadható. Első idegen nyelv. Második idegen nyelv

A TEMPO EGÉSZSÉGPÉNZTÁR ÁLTAL KÍNÁLT TEMPO EGÉSZSÉGPROGRAMOK ISMERTETÉSE

Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-1782/2016. számú ügyben (Előzményi ügy száma: AJB-3440/2015)

B E S Z Á M O L Ó AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁSÁRÓL. Püspökladány Város Polgármesterétől 4150 Püspökladány, Bocskai u. 2.

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Lakossági Tájékoztatási és Tanácsadási Osztály J E L E N T É S

Átírás:

3K CONSENS IRODA Szakiskolai Fejlesztési Program II. XII. Monitoring jelentés 2009. III. negyedév Monitoring I. szakasz zárójelentés 2009. október 30.

Tartalom 1. Bevezetés... 4 2. A jelentés célja, hatóköre... 4 3. Vezetői összefoglaló... 6 3.1. A Program résztvevői... 6 3.2. A szervezeti kultúra változása... 7 3.3. Módszertani megújulás... 8 3.3.1. A pedagógusok felkészültsége... 8 3.3.2. Gyakorlati képzés... 10 3.3.3. Pályaorientáció, egyéni tanulási utak... 10 3.4. Infrastrukturális fejlesztések, eszközbeszerzések... 11 3.5. Reintegráció... 11 3.6. Programirányítás... 12 3.7. Javaslatok... 13 3.7.1. Humán erőforrás fejlesztése... 13 3.7.1.1. Belső erőforrások biztosítása... 13 3.7.1.2. Szakértői háttér fejlesztése... 13 3.7.2. Infrastrukturális feltételek... 13 3.7.3. Továbbképzések... 14 3.7.4. Jó gyakorlatok, horizontális tanulás támogatása... 14 3.7.5. A Program működtetésével kapcsolatos észrevételek, javaslatok... 15 4. A Program általános megítélése... 16 5. A szervezeti kultúra változása... 20 5.1. A Program hatására megjelenő intézményi szintű változások... 20 5.1.1. A vezetés megújulása... 20 5.1.2. A Program iránti vezetői elkötelezettség... 21 5.1.3. Intézményi stratégiai gondolkodás átalakulása... 24 5.1.4. Szervezeti átalakulás... 25 5.1.5. Az iskolák szervezeti klímája... 26 5.1.6. A belső kommunikáció fejlődése... 31 5.1.6.1. Tudásátadás, belső tapasztalatcsere... 33 5.1.6.2. Fejlesztési csoportok kialakultsága... 34 5.1.7. A külső kommunikáció fejlődése... 36 5.1.7.1. Intézményi marketing... 37 5.1.7.2. Horizontális tanulás, benchmarking... 39 5.1.7.3. Partneri igény, elégedettség mérése... 40 5.1.8. A szervezeti kultúra változásának hatása az oktatásra... 40 5.1.8.1. A projektmódszer alkalmazása... 40 5.1.8.2. Az oktatás változásának egyéb mutatói... 42 5.2. A Program hatására megjelenő egyéni szintű változások... 44 5.2.1. A pedagógusok szakmai felkészültsége... 44 5.2.2. A pedagógusok szakmai tevékenységének változása... 46 5.2.3. A Program által nyújtott szakmai támogatások hasznosulása... 47 6. Az egyéni tanulási utak biztosítása, védelme... 51 6.1. Felkészítés a szakképzésre: a reintegrációs osztályok... 52 6.2. Felkészítés a szakképzésre: hátrányos helyzetű gyermekek speciális támogatásai... 55 6.3. A tanulók sikerélményének biztosítása... 60 6.4. A tanulói aktivitás növelése... 63 6.5. Az új módszerek és eszközök alkalmazásának hatása... 64 6.5.1. Az SZFP által előidézett változások a szakiskolák életében... 64 6.5.2. A tanulók viszonya az új módszerekhez... 68 6.5.3. A szülők hozzáállása a program által előidézett változásokhoz... 69 6.5.4. Az új oktatási módszerekhez szükséges infrastruktúra és tárgyi felszereltség... 70 6.5.5. Az új módszerek alkalmazásának nehézségei az iskolák számára... 71 6.5.6. Az iskolák összefoglaló értékelése az SZFP-ről, és az általa generált változásokról... 73 6.6. Mérés-értékelés és az egyéni fejlesztési tervek... 75 7. A tanulók munkaerő-piaci esélyeinek növelése... 78 7.1. A pályaorientáció... 78 7.1.1. A szakképző intézmények által nyújtott pályaválasztási tanácsadás, pályaorientáció; valamint a diákok ezzel kapcsolatos tapasztalatai... 78 7.1.2. A diákok pályaválasztási döntéseit meghatározó dimenziók... 81 2 / 149

7.2. A gyakorlatorientált képzés előtérbe helyezése... 99 7.3. A szakiskolai diákok munkaerő-piaci ismeretei, elvárásai, és elhelyezkedési esélyei... 103 7.3.1. A diákok munkaerő-piaci ismeretei... 103 7.3.2. Gyakorlati képzés: a diákok első munkatapasztalatai... 104 7.3.3. A diákok elhelyezkedési esélyei... 105 7.3.4. A diákok elvárásai a munkahelyekkel kapcsolatban... 106 7.3.5. Az elhelyezkedéssel, a munkaerőpiacra történő kilépéssel kapcsolatos attitűdök... 112 7.4. Munkaerő-piaci esélyek és a diákok elhelyezkedési esélyei a szakoktatók szemével... 117 7.4.1. A szakoktatók elképzelései a diákok munkaerő-piaci esélyeiről... 117 7.4.2. Kik segítik a diákokat az elhelyezkedésben?... 123 7.4.3. Az iskolák vállalati kapcsolatrendszere, és a gyakorlati helyek... 125 7.4.4. Az oktatott szakma munkaerő-piaci megfelelése... 127 7.5. Összegzés... 127 8. A SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM ÁLTALÁNOS MUTATÓI... 128 8.1. A Szakiskolai Fejlesztési Programban résztvevő iskolák méretszerkezete... 128 8.2. Tanulói és pedagógusi létszám alakulása a programban résztvevő iskolákban (2006/07 2007/08 2008/09)... 129 8.3. A programban résztvevő iskolák tanulóinak létszám- és eredményességi mutatói... 131 8.4. A programban résztvevő iskolákba jelentkezők tanulmányi eredményei... 138 8.5. A programban résztvevő iskolák tanulóinak lakóhely szerinti megoszlása... 140 8.6. Pedagógusok képzéseken való részvétele... 141 8.7. Az iskolák felszereltsége, eszközellátottsága... 143 8.8. Az iskolák felnőttképzési tevékenysége... 144 8.9. A programban résztvevő iskolák vállalati kapcsolatai... 145 3 / 149

1. BEVEZETÉS A CC Consultatio Kft. nyílt közbeszerzési eljárás során kötött szerződést a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézettel (NSZFI) a következő tárgyban: A kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájában, valamint a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V.31.) számú Kormányhatározatban megfogalmazott elvárások alapján elindított, 70 szakiskolát érintő Szakiskolai Fejlesztési Program II. keretében 2006. február 15-től 2009. augusztus 31-éig végzett fejlesztési tevékenységekkel kapcsolatos monitoring feladatok ellátása, illetve e fejlesztési tevékenységek eredményeinek, hatásainak vizsgálata, az összegyűjtött információk elemzése. A cég partnerei a megvalósításban a 3K Consens Kft. és a Mondolat Iroda Kft. A monitoring 1. szakasza 2006. augusztus 1. 2009. november 30. között kerül lebonyolításra. 2. A JELENTÉS CÉLJA, HATÓKÖRE A monitoring rendszer fő célja a Szakiskolai Fejlesztési Program II. (a továbbiakban: Program) intézményekben történő megvalósulásának nyomon követése volt, illetve a program hatásának folyamatközi mérése, értékelése. Emiatt a Monitoring tevékenységek és eszközök elsősorban a program intézményi hasznosíthatóságának mérését célozták meg. A monitoring jelentések ezért mind horizontálisan (a Program általános céljait tekintve), mind pedig vertikálisan (az egyes fejlesztési területek célrendszerére vonatkozóan) vizsgálták a Program implementálását, továbbá fejlesztési javaslatokat fogalmaztak meg. A monitoring rendszer két komponensből állt: 1. Hagyományos, helyszíni kérdőív és interjú alapú monitoring, amelynek célja az volt, hogy a személyes visszajelzések alapján lehessen szintetizálni a Program és az iskolák viszonyát, valamint a Program által kiváltott hatásokat. 2. On-line rendszer segítségével gyűjtött ( valós idejű adatok), melyek statisztikai elemzése alapján kerültek megfogalmazásra a Program hatásaival kapcsolatos következtetések. A működéssel kapcsolatos megrendelői és felhasználói elvárások alapján a monitoring rendszer fejlesztése folyamatos volt, melynek részleteiről minden esetben tájékoztatást kaptak a felhasználók. A monitoring rendszer működtetésének célja a támogatások teljes vertikumának vizsgálata volt, azonban a Program által nyújtott támogatások, illetve a Program eddigi eredményei indokolttá tették, hogy a monitoring tematikusan is megvizsgálja a Program céljainak elérését szolgáló tevékenységek, támogatások intézményi (és egyénre gyakorolt) hatását. Emiatt 2008 végén három olyan terület került meghatározásra, amelyek együttesen lefedik a Program teljes célrendszerét, és amelyek a monitoring I. szakasza zárójelentésének struktúráját is meghatározták. Ezek a következők: a szervezeti kultúra változása; az egyéni tanulási utak biztosítása, védelme; a tanulók munkaerő-piaci esélyeinek növelése. A monitoring időszakban beleértve ezen jelentést is összesen 12 jelentés készült: a negyedéves tanévközi jelentéseket kiegészítendő a vizsgált tanévek végén minden esetben sor került egy, az adott tanév eredményeit összegző elemzés elkészítésére is. 4 / 149

Mivel a monitoring I. szakasza a 2009. évben lezárul, az utolsó negyedéves jelentés egyben zárójelentésként is funkcionál. Emiatt az utolsó, XII. monitoring jelentés a 2009. III. negyedévben felvett adatok mellett a korábbi jelentések adatait is felhasználva tárja fel a Program intézményi fogadtatását, illetve elterjedtségét az intézményi és résztvevői kérdőívek összesítésével. Az intézményi elterjedtség vizsgálata ezen felül tartalmazza a Programban részt vevő pedagógusok, szakemberek egyes programelemekkel kapcsolatos véleményét az on-line kérdőívek alapján. A jelentés a fenti három terület részletes ismertetését kiegészítendő, az éves intézményi jelentések összevetésével bemutatja a legfontosabb mutatók alakulását az elmúlt három tanévre vonatkozóan. A jelentésben az alábbi adat-, és információforrásokra támaszkodtunk: korábbi negyedéves jelentések adatai, megállapításai, 60 db iskolai fenntarthatósági kérdőív, 37 db éves (2008/2009-es tanévre vonatkozó) iskolai kérdőív, 18 db intézményi interjú. Emellett 60 iskola, 2009. III. negyedévében, a Program fenntarthatóságára vonatkozóan megfogalmazott válaszait is beépítettük a jelentésbe. 5 / 149

3. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az alábbiakban a Programban részt vevő iskolák, valamint a Programban érintett pedagógusok, szakemberek információi alapján röviden ismertetjük a monitoring 1. szakaszában érintett tanévekre (2006/2007, 2007/2008 és 2008/2009) vonatkozó főbb megállapításokat a Program egészére vonatkozóan. Az alábbiakban a Programban részt vevő iskolák, valamint a Programban érintett pedagógusok, szakemberek információi alapján röviden ismertetjük a monitoring 1. szakaszában érintett tanévekre (2006/2007, 2007/2008 és 2008/2009) vonatkozó főbb megállapításokat a Program egészére vonatkozóan. Összességében elmondható, hogy a szakiskolák elégedettek a Program eddigi megvalósulásával. Elsősorban a módszertani kultúra fejlesztését, a továbbképzési lehetőségeket, a Program első felében történő tárgyi-, illetve. eszközfejlesztéseket tartják pozitívumnak, valamint járulékos haszonként a Program közösségszervező erejét. A résztvevők szerint emellett a Program képes volt arra, hogy elhintse a szakmaoktatás kultúrájának és általános gyakorlata megváltoztatásának magját, illetve annak igényét. A megkérdezett pedagógusok nagyon nagyra értékelték, hogy a Program komoly szemléletbeli változásokat hozott nemcsak az iskolák, de általában a szakképzés életébe is. A vezetők és a pedagógusok véleménye megegyezik abban, hogy a diákok megkapták a segítséget kompetenciáik kibontakoztatásához, azonban úgy vélik, hogy a diákok kevésbé felkészültek a munkaerő-piac követelményeire, illetve az egész életen át tartó tanulásra. Ez intő jel, mivel a Program egyik alapvető célja a munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyek javítása! 3.1. A Program résztvevői A Programban résztvevő iskolák közel 80 százaléka egyúttal szakközépiskolaként is működik, s alig éri el a 17 százalékot a gimnáziumot is működtető intézmények aránya. A felnőttképzést is biztosító intézmények aránya csökkent az elmúlt évekhez képest. A főként az utóbbi évben bekövetkezett szervezeti átalakulások a Programban résztvevő iskolák egyötödét érintették: 14 iskolát más, a Programban nem résztvevő intézménnyel összevontak. Adataink mutatják, az összevonások az érintett intézmények belső szerkezetében nem okoztak lényeges változást, azonban az intézmények 20%-ában a vezetési rendszer lényegesen átalakult. Úgy gondoljuk, hogy a Program kezdete óta tapasztalt pedagóguslétszám-csökkenés részben ennek a következménye lehet. Jelenleg a vizsgált intézményekben a tanári kar átlagosan 61%-a tanít szakiskolában, illetve szakiskolai osztályban is. A pedagógusok hozzávetőlegesen heti 8 órában, átlagosan 2 SZFP-s osztályban tanítanak. A pedagógusok 26%-a egyáltalán nem tanít olyan osztályban, amely részt vesz a Programban. A Program teljes időszakára nézve azonban a pedagógusok Programmal kapcsolatos tanórán kívüli elfoglaltsága átlagosan 11 óra volt, munkaidejükön kívül pedig átlagosan közel 6 órát foglalkoztak a Programmal. A szakiskolákban tanulók létszáma 2006 és 2009 között folyamatosan emelkedett, annak ellenére, hogy a 2008/2009-es tanévben más képzési formákban jelentős létszámcsökkenés következett be. Az emelkedés okait latolgatva feltételezzük, hogy a szakiskolák új programjai tették vonzóbbá a képzést. 6 / 149

Valamennyi szakiskola számára az egyik legkomolyabb problémát az jelenti, hogy diákjaik jelentős része nagyon rossz családi háttérrel rendelkezik. Ugyanakkor a legtöbb iskola határozott panaszát fejezte ki amiatt, hogy a diákok szociális gondozása lassacskán elvárásként fogalmazódik meg részükre, jóllehet ehhez nem adottak a szükséges feltételek. Tovább rontja a helyzetet, hogy a tapasztalatok szerint a szülők jelentős részét nem érdekli, hogy mit, milyen módon oktatnak az iskolában; a szülői támogatás csak minimális mértékű. Az SZFP II. Program keretében indult osztályok aránya az összes indított osztály között 2006/2007-es tanévben 66% volt, arányuk fokozatosan csökkenve 2008/2009-es tanévre 60,9%-ra módosult. Ezzel párhuzamosan a reintegrációs osztályok/csoportok aránya fokozatosan emelkedett, a 2008/2009-es tanévre megközelítette a 18%-ot a 2006/2007-es tanév 13%-ához képest. A normál, nem SZFP-s szakiskolai osztályok aránya egy százalékpontos emelkedés után lényegében a 2006/2007-es tanévben mért arányra esett vissza (21,2%). A szakiskolai osztályokban tanulók számának alakulása hasonló tendenciát követ, mint amit az osztályok/csoportok esetén tapasztaltunk. A 2006/2007-es tanévben az SZFP II-es 9. évfolyamon 4655 diák kezdte meg tanulmányait (az évfolyam 70%-a), 2007/2008-as tanévben számuk csupán 43 fővel volt nagyobb, ez a teljes 9. évfolyam 73%-a. A 2008/2009-es tanévben tovább nőtt a 9. évfolyamon az SZFP II-es osztályokban/csoportokban tanulók aránya. A reintegrációs osztályok tanulóinak aránya a 9. évfolyamon a 2006/2007-es tanévre 7,3%-ról 2008/2009-es tanévre 10,2%-ra emelkedett. A nem SZFP II-es osztályokban tanulók aránya a Program kezdete óta 22,5%-ról 2008/2009-es tanévre 19,8%-ra csökkent. A lemorzsolódás és a bukások aránya meghatározóan nagyobb volt a reintegrációs osztályokban a Program folyamán. Meg kell jegyezni azonban, hogy míg a 2006/2007-es tanévben minden ötödik tanuló nem fejezte be a 9. évfolyamot, a 2008/2009-es tanévben ez az arány 8,3%-ra csökkent. 3.2. A szervezeti kultúra változása A Program hatására megjelenő változások főként az intézményvezetés, a stratégiai gondolkodás, a csoportműködés, a szervezeti kultúra és klíma, valamint az iskolán belüli és intézmények közötti kommunikáció terén következtek be. A Programban érintettek szerint az intézményvezetés megújult, elkötelezetté vált, az iskolák 74%-át az átalakító vezetés jellemzi: a vezetők képesek egyezséget kötni, kapcsolatot építeni, ösztönözni, bátorítani, mozgósítani a beosztottakat, keresni és fejleszteni a munkatársak szakmai képességét. Külön kiemelendő, hogy mind a pedagógusok, mind a vezetők saját maguk is a változásokra nyitott, az innovációkat befogadó személyiségként határozták meg magukat. A szervezeti klíma vizsgálata rámutatott az iskolák nyitott szellemiségére: a menedzsment gondolkodásmódja jövőorientált, a pedagógusok támogatják egymást, magukénak érzik az intézményüket. Az SZFP II. pozitívumaként említették az iskolák, hogy a Programhoz kapcsolódó tevékenységek, illetve általában a Program működtetése, alkalmazása és koordinálása közelebb hozta egymáshoz a tantestület tagjait. Azzal, hogy a Program komoly együttműködést igényelt az iskola dolgozóitól, lehetővé vált, hogy hatékony műhelymunka alakuljon ki a tantestület tagjai között. 7 / 149

A belső disszemináció leggyakoribb formája a tantestületi értekezlet, azonban jelentős előrelépés tapasztalható a fejlesztőcsoport megbeszélések szervezésében is. Ez utóbbi tény nagyon pozitívnak minősíthető, hiszen a Program hangsúlyosan ösztönzi a helyi szakmai csoportok kialakítását, működtetését. A válaszadó iskolák mindegyikében működnek a fejlesztési területekhez kapcsolódó csoportok, leginkább a minőségirányítás és a mérés-értékelés területén. Az intézmények 93%-a jelezte, hogy az elmúlt félévében lezajlottak csoportos megbeszélések, melyekkel kapcsolatban a projektvezetők pozitív visszajelzéseket kaptak. Az iskolák 72%-ában a szakmai megbeszélések révén történik a belső tudásátadás. Leggyakrabban munkaközösségi értekezleteket, a projektnapokat, csoportmegbeszéléseket szerveznek. A belső képzések, folyosói megbeszélések és a direkt e célból szervezett értekezletek a kevésbé gyakoriak. Összességében az iskolák mélyebben átérzik a belső tudásátadás fontosságát, és egyre több alternatív megoldást találnak az időhiány és egyéb nehézségek ellenére is. Mind a pedagógusok, mind az intézményvezetők véleménye szerint az intézmények belső kommunikációjával és együttműködésével párhuzamosan a külső intézmények közötti kommunikáció és együttműködés is jelentősen fejlődött a Program hatására, bár az intézmények 18%-a csak a saját intézményi adatait tölti fel a benchmarking indikátorok közé, és csak 7%-uk veszi fel a jó gyakorlatokkal rendelkező iskolákkal a kapcsolatot. Az intézmények közötti kapcsolattartás leggyakoribb formái az elektronikus levelezések és a projektvezetői megbeszélések. Az intézmények 92%-a számolt be rendszeres horizontális kapcsolatokról, melyek főképp területi alapon szerveződnek, azonban előfordulnak a hátrányos helyzetű tanulók reintegrációjának témája mentén kialakuló földrajzi távolságokat is áthidaló kapcsolatok is. Ezzel szemben a külföldi tanulmányutak és pályázatírói képzések hasznosulását alacsonyra értékelték az intézmények. A Programnak köszönhetően az iskolák rendszeresebben felülvizsgálják stratégiai terveiket, jobban figyelembe veszik a nagyon csekély számban megfogalmazott szülői igényeket, amelyek által a változásokra érzékenyebb, új intézményi fejlesztési tervek készültek. Ezt az iskolák által rendszeresen mért partneri elégedettségi mutatók is igazolják. A szakiskolai önértékelés alapján kidolgozott intézkedési tervek közül az intézmények átlagosan kettőt valósítottak meg. Bár az intézményvezetők egyöntetű (98%) véleménye szerint a Szakiskolai Önértékelési Modell II. alkalmazására biztosított 30 órás képzés hozzájárult az iskolai önértékelés lebonyolításához, a megvalósítás több esetben akadályokba ütközött, melyek leggyakrabban finanszírozási problémákat és a humán erőforrás hiányát jelentik. 3.3. Módszertani megújulás 3.3.1. A pedagógusok felkészültsége A Programhoz kapcsolódó továbbképzések nagyon népszerűek az iskolák és pedagógusaik körében, a továbbképzések komoly mértékben segítették pedagógiai tevékenységüket, és elégedettek az SZFP II. ezen szolgáltatásaival. Nemcsak e képzések tartalmával kapcsolatban nyilatkoztak pozitívan, hanem azoknak a Program alkalmazhatóságában betöltött hasznosságáról is. Az eredmények függvényében úgy tűnik, hogy a továbbképzések hozzájárultak a módszertani kultúra fejlesztéséhez, a módszertani szemléletváltáshoz. A pedagógusok többségében megfogalmazódott a változtatás iránti igény, azonban ez ténylegesen nagyon eltérő hatékonyággal (rutinhasználattól a 25%-os gyakoriságig) valósult meg. 8 / 149

Továbbra is probléma azonban a képzések, tréningek regionális szervezésének hiánya, illetve az, hogy az iskolák nem tudják továbbképzéseiket a teljes tanévre előzetesen megtervezni a képzésidőpontok ismeretének hiányában. Elsősorban a képzések hatására a pedagógusok szakmailag felkészültebbé váltak: fejlődött a kreativitásuk és problémamegoldásuk, továbbá rendkívül pozitívnak érzik az új módszerek alkalmazásával, valamint az oktatási folyamat tervezésével és szervezésével összefüggő kompetenciáikat. A szakmai tanárok több, mint egyharmada (36%) alkalmas arra, hogy bemutató órát tartson a tanulók szakmai kompetenciáinak fejlesztése korszerű, gyakorlatorientált módszerekkel témában, és közel 40%-a tudná tanárjelöltek gyakorló tanítását vezetni. A Program hatására a pedagógusok tanításmódszertanhoz kapcsolódó készségei fejlődtek a legjobban, és azzal elégedettek leginkább az érintettek. A pedagógusok a különböző tanulói kompetenciák fejlesztésének, illetve az új módszerek alkalmazásának lehetőségét azonban saját oktatói tevékenységük során meglehetősen pesszimistán látják, melyet megerősít az a tény, hogy még mindig sokkal jobban érvényesül az intézményekben a hagyományos oktatás, mint a projektoktatás. A napi pedagógiai gyakorlat során megfigyelhető a frontális szervezési mód és a projektmódszer keveredése, azonban a megkérdezettek összességében inkább hasznosnak és szükségesnek ítélték a projektoktatást. Ugyan a Program megvalósulásának első fázisában még jól megfigyelhető volt egy markáns ellenállás a pedagógusok részéről a projektmódszerrel szemben, a Program előrehaladásával azonban ez érezhetően csökkent. Egyre több az olyan iskola, amely nem hetente egy projektnapot tart, hanem havonta egy projekthetet. Az intézmények egy részébe egyre inkább beszivárognak a Programnak köszönhetően elsajátított módszerek és az új tananyagok a hagyományos, negyvenöt perces órákra, illetve a nem szakiskolai oktatásba is. A projektmódszer ugyanis kiválóan alkalmas a diákok motiválására, aktiválására. Segítségével lehetővé vált, hogy a tanulók figyelmét lekössék, és koncentrált munkára fogják őket. A pedagógusokkal készített interjúkból az derült ki, hogy a projektoktatásnak, és általánosságban, az SZFP gyerekközpontú módszertani megközelítésének köszönhetően az oktatók eszköztára egy nagyon fontos elemmel bővült a diákok motiválása területén. A pedagógusok szerint a projektmódszer segítségével a korábbiakhoz képest jóval nagyobb eredményességgel tudják aktivizálni, motiválni a diákokat, amit az SZFP egyik nagy eredményének tartanak. Mindez meglátszik a kemény, kimeneti eredményeken is, mivel szinte valamennyi részt vevő iskola arról számolt be, hogy a Programnak, illetve a projektmódszernek köszönhetően jelentősen megváltozott (előnyére) a diákok kezdeményező, együttműködő és koncentráló képessége, ennek köszönhetően pedig csökkentek a bukási és lemorzsolódási arányok. A pedagógusok tapasztalatai alapján elmondható, hogy az új tanítási módszerek a tanulók többségének körében sikert arattak. A szakmával való ismerkedés projektalapú, a frontális oktatási módszerektől eltérő módja a diákok tapasztalatai alapján eredményesnek mondható. A legtöbben a gyakorlatiasabb, gyakorlatorientáltabb oktatást emelték ki, amely a szakmai oktatásra is pozitívan hat, és még inkább lehetőség adódik a gyengébb képességekkel rendelkező tanulók képzésére, az intézményi lemorzsolódás csökkentésére. A Programban érintett pedagógusok többsége fontos előrelépésnek tekinti, hogy a tananyagfelosztás fejlesztését követően az alkalmasabbá vált az oktatásra és a gyakorlati képzésre, valamint, hogy e kettő jól összeilleszthető. Lényegében valamennyi megkeresett iskola jelezte, hogy az SZFP II. által kínált módszertani keretek kitágították az iskolák tantestületének nézőpontját, és a pedagógusok nemcsak a projektoktatás során képesek alkalmazni, hasznosítani a Program szemléletéhez alkalmazkodó módszereket. 9 / 149

A Programban részt vevő szakiskolák lényegében egyöntetűen állítják, hogy az SZFP II. legnagyobb eredménye, hogy nagymértékben megalapozta az oktatás módszertani kultúrájának fejlesztését. A Program által nyújtott módszertani támogatások és a hozzájuk kapcsolódó továbbképzések a szakképző intézmények tantestületeinek oktatási kultúráját jótékonyan volt képes befolyásolni. A megkérdezett oktatók, igazgatók gyakorlatilag kivétel nélkül nagyon pozitívnak látják a Program által kínált módszertani fejlesztéseket. A legnagyobb segítséget e fejlesztések a hátrányos helyzetű diákokkal történő eredményesebb együttműködés kialakításának lehetősége jelentette az iskolák számára. Az új módszerekkel változatosabb, a korábbiaknál eredményesebb eszközöket kaptak a pedagógusok ahhoz, hogy megtalálják a hangot a mai fiatalokkal. Az iskolákban azt tapasztaltuk, hogy a pedagógusok nagyon eredményesnek és értékesnek tartják a Program módszertani tárházát. 3.3.2. Gyakorlati képzés A szakiskolák szerint a gyakorlati képzésben eddig nem nyújtott kiemelkedően nagy segítséget az SZFP II. A 2008/2009-es tanévvel bezárólag még felhasználható anyagi támogatások, illetve a gyakorlati képzéssel kapcsolatos továbbképzések (pl. a moduláris oktatásról, a vizsgáztatásról stb.) segítették az iskolákat a gyakorlati oktatás során, de ezek szükségszerűen nem hoztak jelentős áttörést. Mindazonáltal az iskolák még remélnek támogatást a Programtól a gyakorlati oktatással kapcsolatban, már csak azért is, mert idáig még nem sikerült pontosan tisztázni a moduláris oktatásleendő forgatókönyveit. Interjúalanyaink megfogalmazásai szerint éppen a következő hónapokban 1 várható előrelépés e tekintetben, ugyanis az iskolák a moduláris oktatással kapcsolatban mintához, viszonyítási pontokhoz juthatnak, amelyet a megvalósításhoz elengedhetetlennek éreznek. 3.3.3. Pályaorientáció, egyéni tanulási utak A szakiskolák diákjaik munkaerő-piaci esélyeit elsősorban a hatékony pályaorientációval, és az üzemi körülmények között kivitelezett szakmai gyakorlat megszervezésével (akár iskolai, akár vállalati tanműhelyben) tudják növelni. E két lépcső egymásra épülésével érhető el, hogy a diákok megismerjék választott szakmájuk technikai-vállalati; valamint és ami legalább ilyen fontos társadalmi környezetét is. A megkeresett iskolák közül többen számoltak be arról, hogy az SZFP hiába ad számtalan pályaorientációs segédanyagot, kisfilmet, kézikönyvet; ha azok mögé nem tudnak valós, fizikai, saját bőrön megtapasztalható benyomásokat és élményeket adni a diákoknak - ezek a támogatások ilyenformán nem fejthetnek ki elegendő hatást. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol helyben (iskolai tanműhelyben) termelő tevékenység folyik, illetve azokban, amelyek erős vállalati kapcsolatokkal rendelkeznek, jellemzően komoly pályaválasztási szolgáltatásra számíthatnak a diákok olyanra, amelyre okkal alapozhatják pályaválasztási döntésüket. Azt tapasztaltuk ugyanakkor, hogy a szakiskolák stratégiái igen eltérőek a pályaorientációs szolgáltatások kivitelezésének tekintetében: a pályaorientációs és a reintegrációs tevékenységek számának növekedése jellemző. Kiemelendő emellett, hogy a pályaorientáció fontosságát egyértelműen megértették és a tapasztalatokat beépítették az iskolák. 1 E jelentés készítésének időpontja: 2009. október 31. 10 / 149

Az SZFP II. fő irányelvének tekinthető a felzárkóztatás (reintegrációs osztályok révén) és az egyéni tanulási utak biztosításának elve. Tapasztalataink szerint az SZFP II.-ben részt vevő iskolák az egyéni tanulási utak alatt egy igen sokrétű fejlesztési koncepciót értenek, amelybe beletartozhat a diákok családi hátterének feltérképezése, a felzárkóztató osztályok indítása, szakkörök indítása az egyéni képességek kifejlesztésére, a kollégiumi foglalkozások bővítése stb. A három év tapasztalatai alapján elmondható, hogy nincs egységesen kialakult gyakorlat e tekintetben a 70 iskola között, mindegyikük mást és mást tart ebből fontosnak, és erőfeszítéseinek irányát is ez határozza meg, azon túlmenően, hogy lehetőségeik (mindenekelőtt a rendelkezésre álló anyagiak) is eltérőek. A résztvevő szakiskolákban oktató-dolgozó igazgatók, pedagógusok beszámolói szerint az egyéni tanulási utak megvalósítása egyelőre még nem Programszerűen halad. Ennek legfőbb okaként az iskolák azt említették, hogy nem jut erre elegendő idejük és energiájuk. Elmondásuk szerint az egyéni tanulási utak kialakításában mindenekelőtt a magas osztálylétszámok, és a rendelkezésre álló kevés idő akadályozza őket. Összességében elmondható, hogy az egyéni tanulási utak elsősorban a reintegrációs osztályokban működnek. 3.4. Infrastrukturális fejlesztések, eszközbeszerzések A Program hároméves monitoringja során az iskolák részéről szinte mindvégig hangoztatott panasz volt, hogy az új módszerek alkalmazásának egyik legfontosabb gátja az intézmények alapvető eszköz-ellátottságának alacsony színvonala. A Program eredményeképpen azonban számos oktatást segítő eszközt, és számítógépes Programot szereztek be az iskolák, illetve tantermeik átalakítását is nagyon sokan végezték el. A tantermek átalakítását a Program kezdetén még 68,6%-ban a Program segítségével végezték el, azonban a Program további tanéveiben más forrásokat is sikerült az iskoláknak bevonni, amit az mutat, hogy a projekt eredményeképpen átalakított tantermek aránya 8,8 százalékponttal lecsökkent. Az eszközök közül az interaktív táblák többsége a projekt támogatásával került az iskola birtokába. Annak ellenére, hogy a Program keretében beszerzett eszközökkel kapcsolatban az intézmények egyöntetű véleménye szerint rendkívül szigorú pénzügyi elszámolást követelt meg az NSZFI, az iskoláknál megjelenő eszközökről nem készült központi nyilvántartás. 3.5. Reintegráció A Program elmúlt három évében összességében nőtt a reintegrációs évfolyamba kerülők, illetve e képzést sikeresen befejezők száma, azonban ettől elmarad a reintegrációs képzésből a szakképzésbe kerülők száma. A többnyire 12-16 fős osztályokból általában 10-12 fő jut el a szakképzésbe. Az, hogy közülük hányan szerzik meg a szakmát, már sokkal nagyobb változatosságot mutat, mivel az iskolák egyöntetű véleménye szerint a gyakorlati képzés során már sokkal magasabb követelményeknek kell megfelelniük a diákoknak, ami sok esetben vezet a lemorzsolódáshoz. Kétségtelen, hogy a számok is azt jelzik, hogy az előkészítő évfolyamok jelentős segítséget nyújtanak ahhoz, hogy növekedjen a szakképzésbe kerülők száma és csökkenjen a lemorzsolódás aránya, ám az iskolák számára csalódást keltő, ha a reintegrációs évfolyamokon nehezen elért eredményeik semmibe vesznek ők ugyanis így értelmezik, ha a gyerekek lemorzsolódnak a gyakorlati képzés során. 11 / 149

A legnagyobb arányban azok az iskolák indítottak reintegrációs képzést, akik kötelező beiskolázó intézmények, és emiatt nagy eséllyel kerülnek hozzájuk olyan tanulók akik sehová nem kellettek. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a Program előrehaladtával egyre kevesebb volt az olyan iskola, amely sikertelennek érezte volna magát a reintegrációs oktatással kapcsolatban. Ennek magyarázataként legtöbbször azt említették, hogy folyamatosan sajátították el a reintegrációs oktatás sikeréhez szükséges módszereket. Azok az iskolák, amelyek indítottak reintegrációs osztályokat, fontosnak tartják ezt a képzési formát, és elmondásuk szerint jól tudták alkalmazni az SZFP II.-től kapott különféle támogatásokat. Vélekedésük szerint a teljes szakiskolai oktatásnak úgy kellene működnie, mint ahogy az a reintegrációs osztályokban zajlik. A szakiskolai tanulóknak erre lenne szükségük ahhoz, hogy sikeresek legyenek a tanulmányaik során. A reintegrációs osztályokban tanító pedagógusok komoly tapasztalatokat szereztek a nehézsúlyú diákokkal való bánásmód területén, amelyeket más osztályokban is jól tudnak hasznosítani. Több oktató is említette, hogy komoly szakmai kihívást jelent nekik e feladat, amelyhez ezek a módszerek a korábbiaknál nagyobb segítséget nyújtanak. Ugyanakkor a megkeresett iskolák 2 szerint az SZFP II. a felzárkóztatáshoz külön (tehát a reintegrációs oktatáson felül) nem sok segítséget nyújtott. Több iskola ehhez nagyobb segítséget várt volna a Programtól, és nem érzik úgy, hogy a három évben előrelépést sikerült volna elérniük e téren. 3.6. Programirányítás A Programkoordinációs Iroda (PKI) kommunikációjával általában elégedettek az intézmények. Az elmúlt három év alatt kialakult a közös nyelv, és úgy érzik, hogy bármely kérdéssel nyugodtan fordulhatnak a PKI-hoz, akik segítőkészek, és minden problémát meg lehet velük beszélni. Korábban a fejlesztési területek közötti kommunikációval kapcsolatban komoly kritikák fogalmazódtak meg az intézmények részéről, azonban úgy tűnik, hogy a Programon belüli horizontális együttműködés javult az utóbbi időben. A legtöbb kritika a Programot illetően a jelentősen az iskolák érzékelése szerint már-már elfogadhatatlanul megnövekedett adminisztrációs többletterhekkel kapcsolatban hangzott el. Lényegében valamennyi iskola arra panaszkodott, hogy a Programmal kapcsolatos adminisztráció, bürokratikus tevékenység minden képzeletet felülmúlóan sok időt vesz el a pedagógusoktól, és ez mit sem változott az elmúlt három év során, azaz hiába jöttek bele az SZFP-be az iskolák, még ha rutinszerűvé váltak is ezek a dokumentációs kötelezettségek, továbbra is rengeteg időt vesz el a pedagógusoktól. Ezt leginkább amiatt sérelmezik az oktatók, mert az erre fordított idejüket a gyerekektől, és az órára való felkészüléstől veszik el ezek a tevékenységek. A pedagógusokat különösen zavarja, hogy a sokrétű adminisztrációs és adatszolgáltatási kötelezettségüknek még ha eleget is tesznek, nem látják eredményét, nem érzik, hogy elegendő visszacsatolása, illetve eredménye lenne ebbéli erőfeszítéseiknek. Az általános adminisztrációs terhekkel kapcsolatos panaszokon felül egy korábban nem érzékelt elégedetlenség kialakulását tapasztaltuk általában a pénzügyi tervezés, a pénzügyi adminisztráció követelményeivel és annak megvalósíthatóságával kapcsolatban is. Az iskolák a Programról alkotott véleményét az utóbbi időkben ugyanis negatívan befolyásolták a megváltozott forrásfelhasználási szabályok. Azzal, hogy az iskolák immár nem a saját szándékaiknak megfelelően gazdálkodhatnak a támogatásokkal, jelentősen megszaporodtak a Programmal kapcsolatos negatív hangok. Az iskolák mindenekelőtt e téren azt nehezményezik, hogy a Program elején kidolgozott 2 A személyes interjúkra 2009. III. negyedévében került sor. 12 / 149

fejlesztési terveik megvalósítását veszélyezteti a PKI azzal, hogy az idei évtől (2009) már nem juthatnak jelentős anyagi forrásokhoz. 3.7. Javaslatok Javaslatainkat a Program működésének, működtetésének egyes területei szerint csoportosítottuk, az átláthatóság és a könnyebb értelmezhetőség érdekében. 3.7.1. Humán erőforrás fejlesztése 3.7.1.1. Belső erőforrások biztosítása Annak ellenére, hogy a Program belső támogatottsága rendkívül magas, javasoljuk, hogy a PKI továbbra is fordítson figyelmet a menedzsment, illetve a fenntartók elkötelezettségének fenntartására. Ennek növeléséhez fontos a szakoktatók minél nagyobb mértékű bevonása is. A stratégiai tervezés további erősítésének megoldását leginkább az intézkedési tervek megvalósításához szükséges többlet erőforrás bevonásával tartjuk lehetségesnek, melyhez elengedhetetlen lenne a fenntartók intenzívebb szerepvállalásának elérése (pl. órakedvezmények biztosítása). Szükségesnek tartjuk továbbá a projektvezetők terheinek csökkentését, illetve az iskolák feladatmegosztás irányába történő motiválását a projektvezetők jelentős mértékű túlterheltsége miatt. 3.7.1.2. Szakértői háttér fejlesztése Az iskolák visszajelzéseinek figyelembevételével, valamint a beérkezett panaszok részletes kivizsgálásával javasoljuk a szakértők, animátorok munkájának rendszeres vizsgálatát, illetve tudatos fejlesztését képzés vagy kötelező konzultációk formájában, mivel a vizsgált 3 évben több panasz érkezett egyes szakértők, előadók felkészületlenségére. Az iskolák nagy része indokolatlannak találja a szakértők díjainak nagyságát, míg a programban résztvevő pedagógusok nem részesülnek anyagi elismerésben. Az iskolák egy része úgy gondolja, hogy amennyiben erre idő és pénz állna rendelkezésre, egyegy szakértő munkáját kiváltva, helyben, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, maguk is képesek lennének megoldani bizonyos problémákat, kidolgozni bizonyos anyagokat, megoldásokat problémáikra. Szakmailag nem tartjuk indokoltnak a speciális szakértelemmel rendelkező, tapasztalt tanácsadók helyi pedagógusokkal történő kiváltását, ugyanakkor támogatjuk azon lehetőség megvizsgálását, hogy a fejlesztésekben aktívan részt vállaló tanárok, szakoktatók részesüljenek valamilyen anyagi megbecsülésben is. 3.7.2. Infrastrukturális feltételek A Program eszköztámogatásai jelentős költségterhek alól mentesítik a fenntartókat, másfelől azonban a Program fenntartásához szükséges működési kiadásokat (pl.: nyomtatópatron, papír, nyomtatópapír és minden olyan fogyóeszköz, mely fokozott mértékben használ fel az intézmény) növelik. E költségvetési szerkezetváltásról lenne célszerű az intézményvezetőknek megállapodniuk a fenntartókkal. Mivel ez ritkán jár sikerrel, érdemes ebben segítséget nyújtani az iskoláknak. Javasoljuk a technikai feltételek javítására szánt összegek egy részének átcsoportosítását, vagy külön pályázati eszközök kialakítását az irodaszerek finanszírozására. 13 / 149

3.7.3. Továbbképzések Mivel a Program egyik meghatározó eleme a továbbképzések biztosítása, e területen több javaslatot fogalmazunk meg a Program folytatásához: A képzésen résztvevők helyettesítése nehezen megoldható az iskolák számára, ezért érdemes lenne átgondolni annak lehetőségét, hogy az egyes fejlesztési területekhez kapcsolódó képzések száma, illetve időtartama csökkenjen. Megoldás lehetne ebben a témakörben a helyettesítések részleges finanszírozása is. A részvétel tervezhetősége érdekében szükséges, hogy a képzések időpontjáról időben kapjanak tájékoztatást a potenciális résztvevők. Javasoljuk továbbá, hogy a Program mérlegelje a vidéki oktatási helyszínek megváltoztatását, mert a Budapesttől messze eső intézmények, de a közelebb esők nagy része is nagyon rossznak tartja a képzések helyszínét, főként az ország főváros-centrikus út és vasúthálózatának viszonylatában, és ez mind időben, mind anyagilag nehézséget okoz. A képzéseket lehetőség szerint regionális szinten lenne szükséges szervezni, amely jelentősen könnyítené az iskolák részvételét. Az iskolák számára probléma bizonyos programok ütközése, egymásra szervezettsége is. Egy korábbi jelentésben már írtuk, hogy a képzésen résztvevők heterogenitásának csökkentése érdekében célszerű lenne a képzések tematikáját előzetesen eljuttatni vagy a honlapon hozzáférhetővé tenni az érintettek számára. (Bár többen javasolták az előzetes tudásszint felmérést, ezt a megoldást nem tartjuk kivitelezhetőnek.) A képzések struktúráját is át kell gondolni, mert egyrészt több képzést célszerű biztosítani a közismereti tanárok számára, másrészt igény van az egyes fejlesztési területekhez kapcsolódó képzések számának csökkentésére, mivel jelenleg a legnagyobb gondot a továbbképzéseken való részvétel jelenti az intézményeknek. A felszabaduló pénzeszközöket a szakértők képzésére, további helyszíni tanácsadásra, a projektmódszer alkalmazásához hasznosítható módszertani eszközök, segédanyagok kifejlesztésére, vagy akár a már korábban említett irodaszer-finanszírozásra lehetne átcsoportosítani. A Programban résztvevő iskolák, pedagógusok projektmódszerrel kapcsolatos érdeklődésének fenntartását sem lehet eléggé hangsúlyozni. Ehhez kapcsolódóan a jelenleginél több képzés és segítségnyújtás is szükségesnek látszik a projektmódszer bevezetéséhez, alkalmazásához, mert ez kívánja meg a legnagyobb erőfeszítést a pedagógusoktól napi pedagógiai gyakorlatukban. 3.7.4. Jó gyakorlatok, horizontális tanulás támogatása Az iskolán belüli tapasztalatcserék jó gyakorlatainak összegyűjtése és intenzív terjesztése, valamint az iskolák közötti kapcsolatok erősítése is aktívabb központi részvételt igényel, például a disszeminációs lehetőségek, alkalmak számának növelésével. (Jó példa a Program során kapott eszközök használati gyakorisága a reintegrációs osztályokban: ezt az eszköz-használati jó gyakorlatot terjeszteni kell pl.: bemutatóórákkal, képzéssel.) Erre leginkább azért van szükség, mert a pedagógusok a különböző tanulói kompetenciák fejlesztésének, illetve az új módszerek alkalmazásának lehetőségét saját oktatói tevékenységük során még mindig pesszimistán látják. Fontos tudatosítani az iskolák horizontális kapcsolatainak hasznosságát és fontosságát: érdemes ösztönözni ezen kapcsolatok bővítését, és célszerű segítséget nyújtani ezek kialakításában, mert több iskola a távolságok és a Programot megelőzőleg már létező kapcsolatok hiánya miatt tanácstalan e téren. 14 / 149

A tudásátadás hatékonyságának javítása érdekében megfontolásra javasoljuk egy olyan új támogatási forma kialakítását, amely segítené az SZFP II.-es intézményeket a Programban kidolgozott szakmai eszközök és tartalmak átadását az SZFP I.-es intézményeknek. Ezzel egyrészt fejleszteni lehetne az SZFP II.-es iskolák disszeminációs kompetenciáit, másrészt a Program kiterjedtsége is növekedne a szakiskolák körében. A benchmarking adatbázis korrekciója szintén fontos elem, mert ugyan az iskolák folyamatosan tekintik át és használják a kapott anyagokat, de nagyfokú elégedetlenség tapasztalható a tartalmakkal kapcsolatosan. Ez azért is fontos, mert a pedagógusok igénylik a tudástárat. 3.7.5. A Program működtetésével kapcsolatos észrevételek, javaslatok A program résztvevői támogatottságának emelése és a szemléletváltás megfelelő mértékének elérése szempontjából is fontos a Program marketingjének (különösen PR-jának) intenzívebbé tétele a résztvevő iskolák felé. Ugyan a pedagógusok tájékoztatást kaptak a saját szervezetükben folyó fejlesztési munkáról, azonban a Programmal kapcsolatos általános tájékoztatást nem tartják kielégítőnek. Javasoljuk ezért, hogy a Programkoordinációs Iroda (PKI) működtessen erősebb belső kommunikációt, illetve belső marketing tevékenységet, és a monitoring jelentésre építve tudatosan hívja fel a figyelmet az intézmények javuló eredményeire (pl. kisebb a lemorzsolódás és a bukások aránya). A pénzügyi elszámolást az intézmények túlzottan bonyolultnak, illetve feleslegesen bürokratikusnak tartják, ezért javasoljuk, hogy a PKI amennyiben erre a folyamatra hatással bír változtassa meg ezt a gyakorlatot. Az intézményekben komoly igényként merült fel a 2009-ben megváltozott forrás-felhasználási szabályok újragondolása. A monitoring rendszer működtetésének fejlesztése érdekében a PKI-nak határozottan fel kellene hívnia az intézmények és a szakértők figyelmét a Monitoringban való aktívabb közreműködésre. Érdemes lenne tudatosítani az intézményekben ezen szerződéses kötelezettségük betartásának szükségességét, valamint annak jelentőségét, hogy a Monitoring a PKI és az intézmények közötti kommunikáció és információáramlás egyik fontos eszköze, a visszajelzés és a véleményformálás módja. Ugyan részben megvalósult, de továbbra is javasoljuk, hogy a PKI készítsen egy a teljes tanévre szóló rendezvénynaptárt (figyelembe véve, hogy a Program költségvetési és nem akadémiai évre tervez), amely tartalmazza a különböző továbbképzéseket, konferenciákat, tájékoztatókat, hogy az iskolák tudjanak tervezni a képzéseken való részvétellel, illetve meg tudják oldani a helyettesítéseket. Ez segítene megoldani a PKI-nak is az egyes fejlesztési területek programjainak tér- és időbeli összehangolását. A Program sikeres megvalósítása érdekében érdemes és szükséges az intézményösszevonással érintett iskolákban, a tanári létszámban és szerkezetben bekövetkezett változásokra figyelni, hiszen érinthetik a Programnak a szervezeti, illetve a pedagógiai kultúra alakítására irányuló célkitűzéseit. Nagyon sok iskola részéről fogalmazódott meg olyan konkrét igény, hogy az SZFP-nek, vagy az oktatásirányításnak mihamarabb meg kell találnia azt a módszert, amellyel az elméleti és a gyakorlati oktatás követelményei és oktatási metódusai egymással jobban szinkronba hozhatók. 15 / 149

4. A PROGRAM ÁLTALÁNOS MEGÍTÉLÉSE Jelenleg a legtöbb intézmény számára a Program céljai közül fontos helyen van a módszertani megújulás, a szakiskolai képzés megújulása, a bukási és lemorzsolódási arányok csökkenése, jól képzett, a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő munkaerő képzése. A projektvezetők válaszai szerint az iskolák közismereti pedagógusainak 28,96%-a képes a korszerű pedagógiai módszertan alkalmazására. Egy kompetenciaalapú, modulrendszerű új szakképzési rendszerben a válaszadók szerint az iskolák közismereti pedagógusainak 58,16%-a tudna sikeresen dolgozni, míg a szakmai tanárok esetében átlagosan 47,26% tudná ugyanezt tenni. Az iskolák kezdeti céljai valamelyest átformálódtak, konkretizálódtak, a program megítélése, pedig egyre pozitívabb. Egyre több iskola számol be céljainak, részcéljainak megvalósulásáról, ha nem is nagy, de már érzékelhető eredmény eléréséről, és bizakodóak a programmal kapcsolatosan. A legtöbben azt mondják, hogy minimális mértékben ugyan, de csökken a lemorzsolódás, a bukások száma, és nagyobb sikereket érnek el a tanulók aktivizálása, érdeklődésük felkeltése területén. A LLL céljainak megvalósulására az iskolák számos intézkedést hoztak a Program hatására. Az alábbi ábra jól szemlélteti, hogy az iskolák 75,18%-a jelezte, hogy áttértek a modulrendszerű képzésre. A Program hatására kialakuló változások az oktatás, illetve a tanulók 58,4%-át érintették. Emellett 40,62%-uk jelezte, hogy a helyi pedagógiai programot átalakította, illetve, hogy a projekt, illetve a kooperatív oktatási módszereket 38,95%-ban használják is. 39,12%-uk mérés-értékelési eljárásokat, míg 38,6%-uk a kiscsoportos oktatást is bevezette. LLL megvalósulásának %-os megítélése 80,00 75,18 70,00 58,04 60,00 50,00 40,62 39,12 38,95 38,60 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 1 Áttértünk a modulrendszerű képzésre A helyi pedagógiai programot átalakítottuk Bevezettük a projekt, illetve a kooperatív oktatási módszereket A változtatások az oktatás, illetve a tanulók hány %-át érintették? Új mérés-értékelési eljárásokat vezettünk be Bevezettük a kiscsoportos oktatást 16 / 149

A válaszadó iskolák projektvezetői pozitívan nyilatkoztak a Programról és annak hozományairól. Főként a tanárok továbbképzését, az eszközfejlesztést, a módszertani megújulást emelték ki, mint jelentős pozitívumot. A vélemények szerint a tanulók is könnyebben boldogulnak ebben a rendszerben, jobb eredményeket érnek el, a válaszadók szerint az iskola környezetének, munkaerőpiacának érdeklődésre is figyelmet fordítanak, az iskolákban átlagosan 2,16 célkitűzés jelenik meg a pedagógiai programban, amely a munkaerő-piaci elvárásokra fókuszál. Emellett megjelennek a szülők és a gyerekek elvárásaira fókuszáló célkitűzések is a helyi pedagógiai programban. A tanulók esetében ez átlagosan 2,81, míg a szülők esetében 2,36 célkitűzést jelent. 3 2,36 2,81 2,5 2,16 2,01 2 1,51 1,5 1 0,5 0 1 Hány célkitűzést fogalmaz meg az iskola helyi pedagógiai programja/tanterve a munkaerő-piaci elvárások érvényesítésére? Hány célkitűzést fogalmaz meg az intézmény pedagógiai programja a csoportmunkára vonatkozóan? Hány célkitűzést fogalmaz meg az intézmény pedagógiai programja a környezettudatosságra? Hány célkitűzést fogalmaz meg az intézmény pedagógiai programja a szülők igényeinek érvényesítésére? Hány célkitűzést fogalmaz meg az intézmény pedagógiai programja a tanulói igények érvényesítésére? Az intézményvezetők szerint a Program hatására leginkább az iskola fejlődött, illetve a képzési programok újultak meg folyamatosan, továbbá az intézményen belüli szakmai kommunikáció növekedett. A vezetők és a pedagógusok véleménye megegyezik abban, hogy a diákok megkapták a segítséget kompetenciáik kibontakoztatásához, bár meg kell jegyezni, hogy minden más állítás, amely a diákokkal kapcsolatos (ld. táblázat) viszonylag alacsony értékelést kapott (annak ellenére, hogy még ezek az értékek is magasabbak 50%-nál). A táblázatból jól látható, hogy a pedagógusok és a vezetők is a legkevésbé értettek egyet azzal, hogy a diákok felkészültek a munkaerő-piac követelményeire, illetve a diákok felkészültek az egész életen át tartó tanulásra. Ez intő jel, mivel a Program egyik alapvető célja a munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyek javítása. 17 / 149

Állítás Pedagógus Intézményvezető A diákok életszerű tudást sajátítottak el. 4,26 4,40 A diákok képessé váltak az elsajátítottak alkalmazására. 3,85 4,13 A diákok támogatást kaptak a képességeik, kompetenciáik kibontakoztatásához. 4,85 5,27 A diákok önállóbbak lettek. 4,17 4,49 A diákok képesek az eszközök interaktív használatára. 3,93 4,10 A diákok felkészültek a munkaerő-piac követelményeire. 3,39 3,93 A diákok felkészültek az egész életen át tartó tanulásra. 2,97 3,49 Az iskola fejlődött. 4,75 5,68 Az intézményen belüli szakmai kommunikáció javult. 4,44 5,29 A képzési programok folyamatos megújultak. 4,64 5,44 A jó gyakorlatok alkalmazzuk. 4,81 5,00 A mérés-értékelést beemeltük a mindennapi munkába. 4,45 5,12 Korszerű intézmény menedzsment alakult ki. 4,07 4,95 A hálózati kapcsolataink erősödtek. 4,08 5,13 A CQAF minőségirányítási rendszer kialakult. 4,05 4,68 Mind a pedagógusok, mind az intézményvezetők szerint a Program hatására a legnagyobb mértékben a menedzsment változott, hiszen nemcsak, hogy elkötelezett lett a Program irányában, de alkalmasabbá vált az innovációk befogadására is. Az iskolákra egyre inkább jellemző, hogy a tanulók és a szülők igényeit egyaránt igyekeznek figyelembe venni. A fejlesztés folyamatosnak nevezhető: az iskola érzékenyebb lett a változásokra, a stratégiai terveiket felülvizsgálják. Emellett az iskolák nyitottabbá váltak a környezetük igényeire. A pedagógusok szerint a tanárok módszertani és pedagógiai- szakmai ismeretei is nagymértékben fejlődtek. Legkevésbé az intézmények közötti együttműködés és kommunikáció javult. 18 / 149

A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy az egyes tényezők együtt járását tekintve 3 csoportba sorolhatók az általunk felvett kérdőív állításai. Az első állításcsokor az iskolai menedzsmenttel kapcsolatos tényezőket sorakoztatja fel. Átlagos megítélésük a tanárok szerint 67,2%, az intézményvezetők szerint lényegesen magasabb: 78,85%. A második csoportba tartozó állítások a pedagógusok módszertani, szakmai és pedagógiai kompetenciáinak fejlődését foglalták egybe. Ezek megítélése 65,6%-os volt a pedagógusok körében, míg az intézményvezetők szerint szignifikánsan magasabb, 72,4%-os. Az utolsó állításcsokrot a kommunikáció, a jó gyakorlat és az együttműködés képezte. Ezen állítások megítélése 59%-os volt a pedagógusok körében, míg az intézményvezetők körében 70,86%-os elégedettség mutatkozott. 80 70 60 50 40 pedagógus intézményvezető 30 20 10 0 menedzsment módszertan kommunikáció 19 / 149

5. A SZERVEZETI KULTÚRA VÁLTOZÁSA Az alábbiakban, a Programban részt vevő iskolák, valamint a Programban érintett pedagógusok, szakemberek információi alapján röviden összefoglaljuk a 2008. IV. negyedévére, illetve a program egész idejére vonatkozó monitoring főbb megállapításait a szervezeti kultúra változásával kapcsolatosan. E fejezet első részébena Program hatására megjelenő intézményi szintű változásokat szemléltetjük diagramok és táblázatok segítségével, majd ezt követően az egyéni (pedagógus) szinten bekövetkezett változásokat mutatjuk be. 5.1. A Program hatására megjelenő intézményi szintű változások E témakörön belül azokat az egész iskolára vonatkozó működési mechanizmusokat érintő változások mértékét vizsgáltuk, melyekre a Program hatást gyakorolt. A változások főként az intézményvezetés, a stratégiai gondolkodás, a csoportműködés, a szervezeti kultúra és klíma, valamint az iskolán belüli és intézmények közötti kommunikáció terén következtek be. 5.1.1. A vezetés megújulása A szervezeti kultúra egyik fontos tényezője a vezetés, a menedzsment. A Program általános céljaként megfogalmazódott, hogy a szükséges változások eléréséhez kulcsfontosságú a menedzsment elköteleződése, képzése. Ezért merült fel, hogy a résztvevőket érdemes megkérdezni, milyen változásokat érzékeltek a Program hatására a vezetésben és magában a vezetőben. Hogyan ítélik mindezt meg, hogyan látják, milyen célok nem teljesülnek, a szervezeti kultúra mely tényezőinek fejlesztése mutatkozik meg szerintük fejlesztési célként? A válaszadók véleménye szerint mind a tanárok és mind az intézményvezetők körében az intézményük vezetőjére leginkább jellemző, hogy a jövőről konkrét elképzeléssel bír, a jövő céljait szem előtt tartva tervez és cselekszik, továbbá birtokában van döntésekhez szükséges információknak. A vezetők képesek egyezséget kötni, kapcsolatot építeni, ösztönözni, bátorítani, mozgósítani a beosztottakat, keresni és fejleszteni a munkatársak szakmai képességét. Külön kiemelendő, hogy mind a pedagógusok, mind a vezetők saját maguk is a változásokra nyitott, az innovációkat befogadó személyiségként határozták meg magukat. Meg kell jegyezni azonban, hogy a vezetők szinte minden állítás során szignifikánsan pozitívabbnak értékelték önmagukat, mint a pedagógusok. Állítás Pedagógus (1-7) Intézményvezető (1-7) Birtokában vagyok az információknak. 5,41 6,02 Képes vagyok egyezséget kötni másokkal. 5,33 6,30 Kommunikációban inkább körülírom a lényeget. 3,52 3,17 A változatlan, rendszeres rutinok híve vagyok. 3,07 2,56 Mozgósítom, aktivizálom a beosztottaimat. 5,28 5,78 Képes vagyok meggyőzni másokat a saját nézőpontomról. 5,33 5,73 Aktívan részt veszek a történésekben. 5,22 6,07 Van elképzelésem a kívánatos jövőről. 5,54 6,46 20 / 149