Gyakorlati szintvizsgák tapasztalatai a 2006/2007-es tanévben

Átírás

1 Gyakorlati szintvizsgák tapasztalatai a 2006/2007-es tanévben

2 Tartalomjegyzék Bevezetés... 5 Szintvizsgák megszervezésének előkészítése... 7 Szervezési feladatok... 7 Szakképző intézmények hozzáállása... 9 Szintvizsga-csoportok kialakítása Szintvizsgák marketingje A szintvizsgák lebonyolítása, tapasztalatok Szintvizsga helyszínek Szintvizsgabizottságok Vizsgamunkához szükséges anyagok beszerzése, tárolása Szintvizsga feladatok Tanulók hozzáállása Vizsgázók teljesítményének értékelése és az elért eredmények beszámítása Szintvizsgán készült termékek további sorsa Munkanapló Gyakorlati képzőhelyek (oktatók) a szintvizsgán A szakképző iskolák vezetőinek, gyakorlati oktatóinak, gazdálkodó szervezet keretében működő gyakorlati képzőhely oktatójának véleménye a szintvizsgáról A gyakorlati szintvizsga általános szakmai és pedagógiai hozadéka Javaslatok, megjegyzések Szakmánkénti értékelések Asztalos Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Ács-állványozó Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Bőrdíszműves Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Cipőfelsőrész-készítő Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése

3 A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Cukrász Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Épületburkoló Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Férfiruha-készítő Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Fodrász Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Kárpitos Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények: Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Kozmetikus Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Kőműves Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Nőiruha-készítő Vizsgák előkészítése

4 A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Pincér Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Szakács Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Szobafestő-mázoló és tapétázó Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel Villanyszerelő Vizsgák előkészítése A szintvizsga értékelése A tanulói vélemények Vizsgabizottsági vélemények, javaslatok Összehasonlítás a 2005/2006. tanév eredményeivel

5 Bevezetés A gyakorlati képzés feladata annak elősegítése, hogy a tanulók az elméleti ismeretekre alapozva olyan szakmai gyakorlati jártasságokra, képességekre tegyenek szert, amelyek alkalmassá teszik őket választott hivatásuk ellátására, és megfeleljenek a munkavállalóval szemben támasztott követelményeknek. Felvetődik a kérdés, hogy a szakmai gyakorlat a tanuló és a gazdálkodó szervezet részére kényszer vagy lehetőség? A kérdésre a válasz egyértelmű. A gyakorlati képzés mindkét fél részére lehetőség. A gazdálkodó szervezet saját elvárásait tudja a gyakorlati képzés során a tanulóval elfogadtatni, amely segíti minőségi munkaerő-utánpótlásának megoldásában. A tanuló pedig olyan munkatapasztalatra tesz/tehet szert, amely jelentősen növelheti elhelyezkedési esélyeit. Hatékony-e a gyakorlati képzés minőségbiztosítás, folyamatba épített ellenőrzés nélkül? Erre a kérdésre ad választ a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által bevezetett, ma már törvényi szintre emelt szintvizsga rendszer. A munka világában bekövetkezett robbanásszerű változás a képzési rendszert is új kihívás elé állította. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szakképző intézményekben tanulók gyakorlati képzése időtartamában és tartalmában is megerősítésre szorul. Az oktatásban előtérbe került a minőségbiztosítás. Míg a 2004/2005-ös tanévben arról adhattunk számot, hogy a kamara gondozásába átvett gyakorlatigényes szakmák szakmai és vizsgakövetelményei a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara koordinálásával, elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával készülnek, addig a 2005/2006-os tanévben már arról számolhattunk be, hogy a 16 szakma szakmai és vizsgakövetelménye, amelybe a szintvizsga intézményét már beépítették, elkészült. A 16 szakképesítés közül 14 szakképesítést 3 éves képzési idővel lehet megszerezni, csupán a kárpitos és kozmetikus szakképesítés képzési ideje maradt kétéves. A szakmai és vizsgakövetelményeket az oktatási miniszter a 18/2005 OM rendeletben hirdette ki. A gyakorlati képzés tartalmi elemeit érintette, hogy a szakmai és vizsgakövetelményekben megjelent a szintvizsga intézménye. Az a gyakorlati jártasságok és készségek elsajátításának mérésére szolgáló folyamatba épített ellenőrző rendszer, amely még a szakmunkásvizsgát megelőzően információt ad a tanulók időarányos felkészültségéről, és irányítottan biztosít lehetőséget a hiányzó ismeretek pótlására. Gyakorlattá válása kiköveteli a tudatosabb, tervszerűbb oktatási metodikát. 5

6 A 2004/2005-ös tanévben kísérleti jelleggel lebonyolított szintvizsgák tapasztalatai kellő alappal szolgáltak a teljes körű vizsgáztatás megszervezéséhez. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tehát az általa gondozott 16 szakmában a 2005/2006-os tanévben megszervezte a teljes körű gyakorlati szintvizsgákat. Míg a 2004/2005-ös tanévben 4200 szakmunkástanuló vizsgáztatására került sor, addig a 2005/2006-os tanévben közel 14 ezer tanuló tett szintvizsgát, bizonyítva gyakorlati készségeinek és jártasságainak fejlődését. Az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara február 28-án FKA-KT-5/2006. számon támogatási szerződést kötött a 2006/2007-es tanévi szintvizsgák megszervezésére. A megbízást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a területi kamarák közreműködésével valósította meg, melynek szabályozási keretét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Szakképzési Önkormányzati Szabályzata és annak 1. melléklete (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Szakképzési Önkormányzati Szabályzata a gyakorlati szintvizsga általános szabályairól és eljárási rendjéről) adta. E tanévben 12 ezer tanuló számolt be szintvizsga keretében gyakorlati tudásáról. Szintvizsgák szervezésére az ország egész területén a kamara gondozásába átadott, következőkben felsorolt szakmában került sor: Ács-állványozó, Asztalos, Épületburkoló, Kőműves, Szobafestő-mázoló és tapétázó, Villanyszerelő, Cukrász, Pincér, Szakács, Fodrász, Kozmetikus, Kárpitos, Nőiruha-készítő, Férfiruha-készítő, Bőrdíszműves, Cipőfelsőrészkészítő. A 2006/2007-es tanévben harmadik alkalommal megszervezett szintvizsgákat most is szakmai, szakmódszertani munka előzte meg. Az előző évi szintvizsgák tapasztalatait felhasználva módszertani anyagok készültek, konferenciák, megyei felkészítő kurzusok szerveződtek a szintvizsgák szervezésébe bekapcsolódó szakképző iskolák vezetői, gyakorlati oktatók, szintvizsga-bizottsági elnökök és tagok, gazdálkodó szervezetek vezetői, valamint az érdekképviseleti szervezetek képviselői részére. A szakmai fórumokon lehetőség volt a szintvizsgák szervezésével kapcsolatos vélemények kinyilvánítására, megbeszélésére, eredményességét segítő javaslatok közreadására. Az Integrált Szakképzési Szoftver fejlesztése lehetővé tette a szintvizsgákat szervező területi kamarák adminisztratív terheinek csökkentését, az országos rálátás biztosítását, az elemzésekhez szükséges adatokhoz való hozzájutást őszén a szakképző iskolák értesülhettek arról, hogy az SZVK-k alapján várhatólag mikor kerül sor a tanulóikat érintő szintvizsgákra. Így az intézmények az éves programjukban előre tudták tervezni a tanulók megmérettetését. Az érdekképviseleti szervezetek a Területi Szakképzési Érdekegyeztető Bizottságok keretén belül további információkat kaptak a 6

7 szintvizsgák tapasztalatairól, a szintvizsgák kiterjesztéséről, a szintvizsgák szervezésében és lebonyolításában megvalósítható együttműködés formáiról. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapján tette közzé a szakmai és vizsgakövetelményeket valamint az új szakmai és vizsgakövetelmények ismeretében, valamint a lefolytatott szintvizsgák tapasztalatai alapján átdolgozott szintvizsga feladatbankot, melyet nyomtatott formában is az érdeklődők rendelkezésére bocsátott a kamara. Szintvizsgák megszervezésének előkészítése A 2006/2007-es tanév kezdetén, a felkészítő kurzusokat követően megkezdődtek a szintvizsga-előkészületek. A területi kamarák által begyűjtött szakma- és létszámadatokra építve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatási szerződést kötött a területi kamarákkal a szintvizsgák szervezésére és lebonyolítására. Összegzésünkben be kívánjuk mutatni a szintvizsga szervezés fázisait, várható eredményeit, az érdekelt intézmények és szervezetek együttműködését, a tanulók és oktatók véleménynyilvánítását, a szintvizsga intézményének beépülését a szakképzés folyamatába. Szervezési feladatok A területi kamarák a szakképző intézményekkel karöltve iskolánként pontosították a szintvizsgákba bevonható szakmákat, a vizsgázók körét, valamint a tanulói létszámokat. Megkezdték a szintvizsgák helyszínének kijelöléséhez szükséges helyszíni feltáró munkát. Feltérképezték a műszaki és technikai feltételeket. Az ősz folyamán megszülettek a megállapodások a szintvizsga helyszínekről. A szintvizsga helyszínek kiválasztásával azonos időben a területi kamarák pontosították az iskolák, gazdálkodó szervezetek szintvizsgák előkészítésében és lebonyolításában vállalt szerepét és annak ellentételezését. Megszülettek a megállapodások a szintvizsga lebonyolításához szükséges műszaki-technikai feltételek biztosításáról, az anyagok beszerzéséről és tárolásáról, a vizsgafelügyelet biztosításáról. A vizsgák időpontját az intézmények bevonásával, az éves tanrend időbeosztásának, ill. a diákok gyakorlati/iskolai heteinek figyelembevételével jelölték ki. Amennyiben a vizsgahelyszín gazdasági társaság tanműhelyében volt, akkor annak képviselői is közreműködtek az időpont-egyeztetésben. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a gyakorlati képzőhelyek némelyike a szintvizsgákról még mindig csak felületes ismeretekkel rendelkezett. A többcsatornás információáramlás ellenére 7

8 sem ismerték a szintvizsga rendszerét és a feladatbankban szereplő vizsgafeladatokat. Egyes szakmák esetében vélelmezett számítástechnikai háttér hiányában a kamarák a gyakorlati képzőhelyekre írásos tájékoztató, figyelemfelkeltő anyagokat juttattak el, személyes megkeresések alkalmával, részletes ismeretekkel látták el a gyakorlati oktatókat a szintvizsgák céljáról, a tanulók szintvizsgára történő felkészítésének fontosságáról, a szintvizsga-feladatokról. Kézbe adták a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kézikönyv formájában kiadott szintvizsga-feladatbankot is. A tanulók előzetes tájékoztatását a nevelési-oktatási intézmények és a területi kamarák együttesen végezték. A tanulók e tájékoztatók keretében kaptak részletes információt a szintvizsgák szervezéséről, a szintvizsga szükségességéről, a vizsgáztatás és értékelés folyamatáról, szabályairól, a felkészülés fontosságáról, a szakmák specifikumainak megfelelően a vizsgára hozható/hozandó szerszámokról, segédeszközökről, modellekről. A szintvizsga-bizottsági elnökök listájának pályázat útján történő kibővítése 2004 óta folyamatosan zajlik, az elnökök felkérése a szintvizsgabizottság munkájában történő részvételre a 2006/2007-es tanévben általában az ősz során megtörtént. A szintvizsgabizottságok elnöki tisztét az országos pályázatban előírtaknak megfelelően gyakorlati szakemberek látták el. Többségében olyan személyek kaptak megbízást a vizsgaelnöki feladatok ellátására, akik szakmájukban elismertek, vállalkozási és képzési tevékenységük példamutató. A területi kamarák és a szakképző intézmények között korrekt egyeztetés után, kölcsönös bizalom alapján, egyetértésben születtek meg a döntések a szintvizsga-bizottságok munkájában részt vevő iskolai képviselő, illetve segítő tanár személyéről. A szintvizsgabizottságok teendőinek részletes megbeszélése érdekében néhány megyében szakmánként is egyeztető értekezleteket hívtak össze. A területi kamarák felkérték a szakképző iskolákat a tanulók tájékoztatására, valamint a tanulói jelentkezési lapok kitöltetésére és begyűjtésére, amelyhez az intézmények vezetői megértő együttműködő partnerek voltak. A területi kamarák november december hónapokban a feladatok pontosítása érdekében ismét megbeszéléseket szerveztek a szakképző intézmények vezetői, gyakorlati oktatásvezetői, a szintvizsga-bizottsági tagok és a szintvizsgabizottságok munkáját segítők részére. A megbeszélések témái: megyei szintvizsga adatok, a szintvizsgák szabályozása, 8

9 szintvizsga-bizottságok működése és feladataik, személyi kérdések, a szintvizsga szervezésével, lebonyolításával kapcsolatos feladatok, szintvizsga-dokumentációk, értékelés. A szintvizsgák szervezésével kapcsolatos feladatokról, folyamatokról, az előkészítésbe, szervezésbe bekapcsolódók köréről a területi kamarák tájékoztatták az érintett kamarai szakosztályokat, illetve az elnökséget. Szakképző intézmények hozzáállása A szakképző iskolák döntő többsége örömmel üdvözölte a szintvizsga intézményének megjelenését a szakképzés folyamatában. Az előző években szervezett szintvizsgák pozitív tapasztalatai okán konkrét együttműködő szerepet vállaltak a szintvizsgák szervezésében és lebonyolításában. A 16 szakmában érintett szakképző intézmény közül mindössze egyetlen budapesti szakképző iskola utasította el az együttműködést a területi kamarával a szintvizsga szervezésében, ám ők is úgy nyilatkoztak, hogy a most elmaradt szintvizsgát a 2007/2008-as tanévben pótolni fogják. A szakképző iskolák közül több az általa oktatott szakmákban végeztet a tanulókkal félévi ellenőrző feladatokat, amelyeknek célja a szintvizsgákhoz hasonlóan a tanulók aktuális tudásszintjének felmérése, a hiányosságok feltérképezése. Mégis örömmel fogadták a szintvizsgákat mert úgy gondolták, hogy a házi vizsgák csak az adott iskola által elvárthoz viszonyított tudásszintről adnak tájékoztatást. Az értékelés nem tükrözi a majdani felvevőpiac elvárásait, amit a kamara által szervezett szintvizsgák a szintvizsga-bizottságok független elnökein keresztül biztosítani tud. Vendéglátó-ipari és kereskedelmi szakmát is oktató szakképző intézmények hiányolták, hogy a jól lefedett vendéglátási oldallal ellentétben a kereskedelmi terület kiszorult a kamara által átvett 16 szakmából, így nem tudnak hasonló súlyú, motiváló megmérettetéseket szervezni. A szakképző intézmények vezetői, gyakorlati oktatásvezetői és gyakorlati oktatói közül sokan számos szintvizsgán vettek részt. Elsősorban másik azonos szakmát oktató iskola eredményeire voltak kíváncsiak. Hasznosnak tartották, hogy összehasonlíthatták tanulóik teljesítményét más iskolák tanulóinak vizsgaeredményeivel. Elmondásuk szerint sok tapasztalatot szereztek a szintvizsgák alatt, amelyet oktatómunkájukban hasznosítani tudnak. 9

10 Szintvizsga-csoportok kialakítása A területi kamarák szabad kezet kaptak a szintvizsga-csoportok szervezésére, ezáltal lehetőségük volt azokat a helyi sajátosságok figyelembevételével kialakítani. A szintvizsga-csoportok kialakításában a legfontosabb szempont a szakmai megfelelőség mellett az összeférhetetlenségek elkerülése volt. Mindenhol ügyeltek arra, hogy az iskolai vizsgabizottsági tag ne legyen a tanuló oktatója, valamint hogy a vizsgaelnökök tanulói másik vizsgacsoportba kerüljenek. Az összeférhetetlenség kérdését a területi kamarák nagyon komolyan kezelték. Több esetben előfordult, hogy a szintvizsgabizottság elnökének vagy tagjának érintettsége miatt annak feloldására két vizsgacsoportot hoztak létre. Fontos szempont volt a vizsgacsoportok ideális létszámának meghatározása a rendelkezésre álló infrastruktúra és szakmai áttekinthetőség függvényében. A következő alapelve a csoportok kialakításának az egy iskola-egy szakma-egy vizsgacsoport elv volt. Tekintettel azonban arra, hogy néhány szakképző intézménynél egy-egy szakmában csak kis létszámú képzés folyik, az iskolákkal történt megállapodás alapján alkalmanként több tanintézmény tanulóit egy vizsgacsoportba sorolták be. Néhány helyen az iskolák közötti szembenállás, bizalmatlanság miatt a kis létszámú csoportok összevonása nem történhetett meg. Variációk a szintvizsga-csoportok kialakításában: 5-25 fős csoportok az iskolai tanműhely befogadóképessége, infrastrukturális és szakmai megfelelősége alapján, 5-15 fős csoportok a gazdálkodó szervezet műhelyének befogadóképessége, infrastrukturális és szakmai megfelelősége alapján, együttműködési megállapodással, tanulószerződéssel rendelkező, valamint szakmai gyakorlatot tanműhelyben végző tanulók az objektív értékelhetőség miatt vegyes csoportokban, szakmai elméleti képzés csoportbeosztása szerint, több iskola tanulói egy vizsgacsoportba szervezve, a vizsgák többségénél az egy iskola-egy szakma-egy vizsgacsoport elv érvényesült. 10

11 Szintvizsgák marketingje A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapján tette közzé a 16 szakma szakmai és vizsgakövetelményét, valamint a szintvizsga-feladatbankot. Ezek a szakmai anyagok a területi kamarák honlapjain keresztül is elérhetőek voltak, a legtöbb kamara külön linket is készített. A szintvizsgák előkészítéséről rendszeresen tájékoztatók jelentek meg az Üzleti7 c. időszaki gazdaságpolitikai lapban, az országos kamara által működtetett elektronikus hírlevélben, a területi kamarák gazdaságpolitikai lapjaiban, illetve Hírlevél címmel megjelentetett periodikákban. A szintvizsgákat egyre nagyobb médiafigyelem kíséri. Megyei szinten a vizsgákról több esetben fényképes tudósítás jelent meg a helyi sajtóban, illetve filmes beszámolók, interjúk készültek a szakképző intézmények vezetőivel, gyakorlati oktatókkal, tanulókkal, a kamrák szakképzési vezetőivel, a szintvizsga elnökökkel a helyi televízióban, rádióban. Néhány megyében a szintvizsgákról külön sajtótájékoztatót tartottak a megyei média részére, vagy sajtóanyagot juttattak el hozzájuk a szintvizsgákról. Mindemellett a tanévnyitó középiskolai igazgatói értekezleteken, a szakképző iskolák által szervezett munkáltatói értekezleteken ismertették a fejlesztési eredményeket, és rögzítették a folyamatelemeket. A kamarák szakképzési tanácsadói személyes látogatásokon adtak információt a szintvizsgákról a gyakorlati képzőhelyeknek. Az előzőekben összefoglaltak alapján úgy látjuk, hogy nemcsak a szakmai közvélemény, hanem a megyék lakossága is tájékoztatást kapott a vizsgarendszerről, a vizsgák eredményeiről. A szintvizsgák lebonyolítása, tapasztalatok A szintvizsgák a területi kamarák koordinálásával és felügyeletével december és június hónapok közötti időszakban kerültek megszervezésre a kamara által gondozásba átvett 16 szakmában. Szintvizsga helyszínek A szintvizsga helyszínek kiválasztásánál a kamarák elsősorban a szakképzési vezetők ismereteire, tapasztalataira támaszkodtak, de nagy súllyal estek latba az iskolák helyszínre vonatkozó javaslatai is. Több esetben a döntésnél számítottak a kamarai szakmai névjegyzékben szereplő szakemberek, a szintvizsgabizottságok elnökeinek véleményére is. 11

12 Az esetek döntő többségében a szintvizsgák lebonyolítására a szakképző iskolák tanműhelyeiben került sor. Vizsgahelyszínül szolgáltak azonban oktatási kft-k, gazdálkodó szervezetek tanműhelyei is. Általánosságban elmondható, hogy a szakképző iskolák jól felszerelt tanműhelyekkel rendelkeznek, megbízható alapanyag-beszerzési forrásaik vannak, tisztában vannak a vizsgáztatás feltételeivel és minden tanulót ismernek. Ezek az adottságok megkönnyítették a szintvizsgák eredményes megszervezését és lebonyolítását. Voltak olyan szintvizsgák is, amelyeket külső helyszínen szerveztek meg a kamarák. A tanulók ezeken a helyeken életszerű környezetben vizsgáztak, értéket hoztak létre, vizsgamunkájukkal egy-egy közösséget gazdagítottak. Ezekben az esetekben a gyakorlati képzőhelyek nemcsak a tanulók felkészítésében, hanem a szintvizsgák megszervezésében és lebonyolításában is konkrét szerepet vállaltak. A szintvizsgák helyszínén többségében rendelkezésre álltak a feladat megoldásához szükséges berendezések, felszerelések. Néhány esetben megfelelő tanműhely vagy gyakorlati képzőhely hiányában az ideiglenesen kialakított vizsgahelyszínen (iskolai tanterem, iskola aulája, gazdálkodó szervezet műhelye) problémát jelentett az infrastrukturális feltételek maradéktalan biztosítása. Ezek a vizsga gördülékenységét negatívan befolyásolták. Ahol a szakma sajátossága azt megkívánta, a tanulóknak lehetőségük volt saját kéziszerszámaik használatára is. Erről a kamarától vagy az iskolától kapott tájékoztató levélben megfelelő információt kaptak. Szintvizsgabizottságok A szintvizsgabizottságok elnökeit a területi kamarák a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szintvizsga-bizottsági elnöki feladatokkal megbízott gyakorló szakemberekből választották ki. A szintvizsgák magas száma szükségessé tette, hogy egy-egy vizsgaelnök több helyszínen is vizsgaelnöki feladatokat lásson el. Ez az esetenként megterhelő feladat ugyanakkor azzal a haszonnal járt, hogy a vizsgabizottsági elnöknek lehetősége nyílott több szakképző intézményben és gyakorlati képzőhelyen tanuló vizsgázó teljesítményének összehasonlítására, a képzéssel kapcsolatos átfogóbb szakmai vélemény kialakítására. A szintvizsgák magas száma miatt nagyon nehéz volt a vizsgabizottsági elnökök kijelölése úgy, hogy az összeférhetetlenséget a szervezők elkerüljék. Ezért esetenként előfordult, hogy egy-egy szintvizsgára másik megyéből hívtak szintvizsgaelnököt. A szintvizsgabizottságokban az iskola által delegált vizsgabizottsági tag feladatait többségében iskolai szakoktatók látták el. Összeférhetetlenség esetén (saját tanuló) a 12

13 vizsgabizottság tagja a gyakorlati oktatásért felelős igazgatóhelyettes vagy tanműhely vezetője volt. A segítő tanári munkát szinte kizárólag az adott képzőhely szakoktatói végezték, akik a szervezőmunka során is remek partnerek voltak. A felkérést követően a területi kamarák a szintvizsgabizottságok rendelkezésére bocsátották a szintvizsga szabályzatot, valamint a feladatbankot. A szintvizsgákon közreműködő elnökök, tagok, jegyzők számára a területi kamarák a vizsgák megkezdése előtt felkészítő megbeszéléseket tartottak, ahol részletesen tájékoztatták őket a szintvizsgával kapcsolatos feladatokról, az eljárásrendről, az adott szintvizsgán megvalósítandó feladatról és az értékelés módszereiről. A szintvizsgabizottságok szakmai felkészültségükkel, pozitív hozzáállásukkal, személyre szóló értékelésükkel segítették a szintvizsgarendszer elfogadtatását, a tanulók szakmunkásvizsgára történő felkészítését. A vizsgázók és képzők elfogadták a vizsgabizottság több esetben kritikus, de építő jellegű véleményét. A területi kamaráknál dolgozó szakképzési tanácsadók minden szintvizsgán részt vettek. Tapasztalatokat gyűjtöttek a tanulók felkészültségéről, készségeik és jártasságaik színvonaláról. Szervező, összekötő szerepkörüknél fogva a szintvizsgabizottságok, szakképző intézmények, gyakorlati képzőhelyek és a területi kamarák között kommunikációs csatornaként működtek. Vizsgamunkához szükséges anyagok beszerzése, tárolása A szintvizsgához szükséges anyagok beszerzése a legtöbb esetben a kamara felkérésére és finanszírozásával, a nagy tapasztalattal és kiépített beszerzőforrással rendelkező szintvizsgát szervező képzőhely vagy iskola feladata volt. E beszerzési formával elkerülhetővé vált az utólagos reklamáció az anyagok minőségére és mennyiségére. Elvétve előfordult, hogy a szintvizsga feladatokhoz szükséges anyagokat a területi kamara szerezte be és raktározta. A szintvizsgához szükséges alapanyagok beszerzését nagyban segítette a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által közzétett alapanyagnorma. A területi kamarák rendelkezésére álló kötött normatívák és a feladatok kivitelezéséhez szükséges anyagok magas ára több szakmában gondot jelentett (pl. villanyszerelő, kőműves, burkoló), amit csak úgy tudtak áthidalni, hogy az alapanyagok biztosításába a gazdálkodó szervezetek és szakképző intézmények is besegítettek. 13

14 Szintvizsga feladatok A szintvizsga-vizsgafeladatokat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából szakemberek által kidolgozott és az előző szintvizsga tapasztalatai alapján tovább fejlesztett feladatbank tartalmazta. A szintvizsgák szervezői a szintvizsgabizottságok bevonásával ebből a feladatbankból választották ki az adott vizsgán kivitelezésre kerülő feladatokat. A vizsgaszervezők a vizsgafeladatok kiválasztásánál több szempontot vettek figyelembe, mint a szakmai és vizsgakövetelmény az adott szakképző iskola tanterve az adott szakma képzési ideje a gyakorlati feladat anyagszükséglete a rendelkezésre álló műszaki, technikai feltételek stb. A szintvizsgák 2006/2007. tanévben érvényes módosított tételsora a hároméves (kivéve a kétéves képzési idejű szakmákat) képzésben részt vevő tanulók szakmai és vizsgakövetelményei alapján került átdolgozásra. A feladatok kiválasztásánál számos esetben a döntő szót a szakképző iskola mondta ki, mert a szintvizsgát a helyi tantervébe kellett beilleszteni. Csak olyan tételsort lehetett kiválasztani, amelyben a feladatok megoldásához szükséges tananyag a tanulók számára már ismert volt, illetve a vizsga időpontjáig elegendő idő állt a jelentkezők rendelkezésére a megfelelő gyakorlati tudás megszerzéséhez. Más-más gyakorlat valósult meg azon a téren is, hogy egy vizsgacsoporton belül a vizsgázóknak azonos vagy különböző vizsgafeladatokat kellett megoldaniuk. Ennek eldöntésében meghatározó tényező volt a szakma jellege, valamint a szintvizsga-bizottság elnökének személete. Többen úgy vélik, hogy az egy vizsgacsoportban vizsgázó tanulók teljesítménye jobban figyelemmel kísérhető, összehasonlítható és értékelhető, ha azonos vizsgafeladat megoldásán dolgoznak, vagyis frontális munkaszervezés keretében történik a vizsgáztatás. Sőt volt olyan megye, ahol a részrehajlás nélküli megítélés és értékelés, valamint a szintvizsgák egységes színvonala érdekében a vizsgabizottságok (kamarai javaslatra) úgy határoztak, hogy a vizsgázók szakmánként minden helyszínen ugyanazon feladatot végezzék. Ezáltal lehetőség nyílott a képzőhelyek és iskolák közötti különbségek, hiányosságok vagy erősségek összehasonlítására is. 14

15 Mások a feladatmegoldás során a vizsgázók kreativitására, az egyéni megoldásokra is súlyt helyeztek, amelyet megítélésük szerint akkor lehet igazán mérni, ha a vizsgacsoporton belül minden tanuló más és más feladatot old meg. A vizsgázónak nincs lehetősége a másolásra. A különböző képzőhelyen oktatott tanulók munkája, eredményei mindegyik vizsgacsoportban összehasonlíthatók voltak, bár a reális megítélést torzíthatja az adott tanuló egyéni adottsága, képessége, szorgalma. Az viszont azonnal szembetűnő volt, ha az egy képzőhelyen tanulók valamennyien ugyanazt a hibát konzekvensen elkövették, vagy a vizsgacsoport nagy része gyengén teljesített. Ezekben az esetekben tudni lehetett, hogy a tanulók a gyakorlati oktatás során elsősorban termelőmunkát végeznek, ezért a szakmai műveletek elsajátítására, a műveletek folyamatba rendezésére a gyakorlat során nem fordítottak kellő időt. A vizsgafeladatok végrehajtásához amennyiben a szakmai és vizsgakövetelmény másképp nem rendelkezett-a vizsgázónak legfeljebb háromszáz perc állt a rendelkezésére. A vizsgafeladat végrehajtásához szükséges útmutatókat a legtöbb esetben a vizsgabizottság munkáját segítő oktató adta meg. A szintvizsga megkezdése előtt minden esetben tájékoztatták a vizsgázókat a munkavégzésre vonatkozó munkavédelmi, tűzvédelmi, egészségvédelmi szabályokról, amelynek tényét munkavédelmi jegyzőkönyvben rögzítették. A szintvizsgabizottságok a feladatbankban szakmánként közreadott vizsgafeladatokat általában jónak tartották, s dicsérőleg vagy javító szándékkal a következő véleményeket fogalmazták meg: a legtöbb szakma esetében az elvárt szinthez igazodott a feladatok nehézségi foka, ám néhány szakmában továbbra is túlzott a követelményszint (pl. pincér szakmában a szintvizsga feladatok nehezebbek, mint a szakmunkásvizsga feladatok). néhány szakma esetében elavultnak, ill. életszerűtlennek tartják a feladatokat (pl. asztalos és villanyszerelő szakma), bizonyos szakmák esetében a feladatok nem követik a központi program időbeni követelményeit. (pl. kőműves és kozmetikus szakmában). egy-két esetben szükséges a feladatok pontosítása, olyan feladatok is kerüljenek az adatbankba, amelyeket nem tanműhelyi keretek között, hanem külső munkahelyen, életszerű körülmények között lehet kivitelezni, bizonyos szakmáknál (kőműves, szobafestő-mázoló és tapétázó, burkoló) több anyagnorma számítási feladat kellene. 15

16 Az egyes szakmák feladatbankjaival kapcsolatos konkrét észrevételeket, javaslatokat a szakmai értékeléseknél adjuk közre. Tanulók hozzáállása A tanulókat a szintvizsga időpontjáról, helyszínéről általában a szakképző intézmények értesítették. A területi kamarák a tanulókat egyéb, a szintvizsgákkal kapcsolatos praktikus információkkal, tanácsokkal látták el. Volt olyan területi kamara, amelyik a tanulók tájékoztatását, a jelentkezési lapok kiosztását magára vállalta. Ezzel növelte személyes ismertségét a tanulók körében. A tanulók munkához való hozzáállása változó volt. Többnyire igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, de a feladat némelyeket megrettentett. Ez a munkájukon is meglátszott. Jelentős hányaduk komolyan vette a feladatot, sőt sok esetben verseny alakult ki az egyes képzőhelyek és iskolák tanulói között. Sok helyen a tanulók kellő felelősséggel és még általuk soha nem tapasztalt vizsgadrukkal, izgalommal élték át a vizsgát, hasznos tapasztalatot szerezve így a szakmai záróvizsgához. A tanulók egy részének a szintvizsgán történő szereplés, megmérettetés különösen nagy élményt jelentett. Ők a képzés folyamán először voltak magukra utalva egy-egy munkadarab, étel vagy terítés elkészítésekor. Néhányuk először végezte el egyedül a munkafolyamat minden munkafázisát, vagy éppen először szolgáltak ki igazi vendéget. A vizsga során a tanulók számára a megfelelő időbeosztás, a munka menetének megtervezése volt a legnehezebb. Sokan közülük nem tudták befejezni megadott időre a vizsgafeladatot. Ez egyértelműen a begyakorlottság alacsony fokát mutatja, míg az elméletben megtanulható fázisok esetében lényegesen jobb eredményt értek el. A tanulók egy részénél a vizsga iránt érdektelenség mutatkozott, de az oktatók elmondása szerint az érintett tanulóknál ez a magatartás a képzés egészére jellemző, nem csak a vizsgára. Ez évben is voltak olyan tanulók, akik a vizsgáról igazolatlanul maradtak távol. Vizsgázók teljesítményének értékelése és az elért eredmények beszámítása Mind a szakképző iskolák tanműhelyeiben, mind a gazdálkodó szervezeteknél szervezett vizsgahelyszíneken a tanulókat megfelelő körülmények várták, a feladatok elvégzéséhez szükséges tárgyi feltételek a rendelkezésükre álltak. Ezért a szintvizsgára megfelelően felkészített tanulók részére nem okozott gondot a vizsga. 16

17 A projektmódszerrel szervezett gyakorlati szintvizsgán a tanulók vizsgamunkájának értékelése a feladatbankban előírt értékelési szempontok szerint történt. A projektmódszer keretében a tanulótól átgondolt munkatevékenységet vártak, amelyek munkafogásokat, résztevékenységeket, előre nem látható elemeket tartalmaztak. A tanulók szintvizsgán nyújtott teljesítményét, eredményét a vizsgát követően a résztvevőkkel ismertették. A bizottságok elnökei részletes, objektív szakmai értékelést, teljesítményértékelést adtak. Az értékelés a legtöbb esetben személyre szóló volt, és a javítás lehetőségeit, módját is tartalmazta. Az eredményhirdetés minden esetben az adatvédelmi és személyiségi jogok figyelembevételével történt. A szintvizsga-bizottsági elnökök az értékelés során általában az alábbiakra tértek ki: áttekintést adtak hibaszám és hibafajta szerint, elemezték a hibák okait, feltárták a további tennivalókat, megjegyzést tettek az aktivitás erősségére, a munka tempójára és a magatartásra. A vizsga eredményéről szóló igazolást a szintvizsgák egy részén a tanulók a vizsga helyszínén megkapták, más esetekben az iskolák közreműködésével egy későbbi időpontban kapták kézhez. Az iskolákat a tanulók szintvizsgán nyújtott teljesítményéről az osztályozóívek egy példányának megküldésével tájékoztatták; ahol erre igény volt, betekintésre az iskolák rendelkezésére bocsátották a szintvizsgabizottság személyre szóló értékelését is. A képzést végző gazdálkodó szervezetek általában akkor kaptak írásos tájékoztatást tanulójuk vizsgán nyújtott teljesítményéről, ha a tanuló az elvárt színvonal alatt teljesített. A gyenge tanulókat a kamarai tanácsadók és az iskolai gyakorlati oktatók együtt vagy külön-külön a gyakorlóhelyen meglátogatták. Néhány iskolában gyakorlattá vált, hogy a gyakorlati képzőhelyeket ők tájékoztatták a szintvizsga eredményéről. Több esetben kiderült, hogy akik a csoportos iskolai tanműhelyi vagy kabineti foglalkozásról sokat voltak távol, azok a szakmai feladatok elvégzésénél nagyon gyengén vagy gyengén teljesítettek. Néhány esetben megegyezés történt az iskolai gyakorlati oktatásvezetővel, hogy a gyengéket külön, két-három alkalommal, 8 órás felzárkóztató képzés keretében segítik a szakmai hiányosságok pótlásában. 17

18 Az értékelések pontszámfelosztását gyakorlati munka centrikussá kellene tenni, s át kellene strukturálni, ill. esetenként meg kellene szüntetni az un. töltelékpontokat. Szintvizsgán készült termékek további sorsa A vizsgát követően a még felhasználható vagy újra hasznosítható anyagok gyakorlati képzés céljára a vizsga helyszínein kerülnek felhasználásra. A vizsgamunkákat, mint szemléltető anyagokat, általában a vizsgahelyszínek (vállalkozások, szakiskolák) rendelkezésére bocsátották. A gyakorlati vizsgamunkák egy része (nőiruha-készítő szakma) a tanulóké lett. Építőipari szakmákban (szobafestő-mázoló és tapétázó, épületburkoló, kőműves, ács-állványozó) a vizsgafeladat jellegéből adódóan több szintvizsgán a közvetlen környezet szépítésére került sor. A fodrász, kozmetikus tanulók saját modelleket hoztak a feladathoz, építve ezzel leendő vevői körüket. A vendéglátó-ipari szakmacsoport (szakács és cukrász) gyakorlati vizsgamunkáit a pincérek általában a gazdálkodó szervezetek közül meghívott vendégkörnek szolgálták fel. Munkanapló A szintvizsgák szervezésének időszakában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a szervezők figyelmébe ajánlotta a tanulói munkanaplók bekérését, bemutatását a szintvizsgabizottságnak. Megítélésünk szerint a korrekten vezetett munkanapló tanulságos információval szolgálhat a tanulók évközi gyakorlati munkájáról. Segítséget nyújthat a szintvizsga-bizottságnak a tanulók teljesítményének értékeléséhez kapcsolódó szakmai ajánlások megfogalmazásában a gyakorlati oktatók számára. A szakképző intézmények egy jelentős része sajnos nem követeli meg a tanulói munkanapló használatát. Ezért a kamara törekvése a munkanapló szintvizsgán történő bemutatására nem válhatott gyakorlattá. Ahol a tanulók gyakorlati oktatásának alapdokumentumául szolgáló tanulói munkanaplót a szintvizsgán bekérték és áttekintették, azt tapasztalták, hogy a legtöbb esetben a gyakorlati feladatok, műveletek rögzítése a munkanaplókban korántsem teljes. Nem ad képet arról, hogy a tanuló az előző félévben/félévekben mivel foglalkozott, gyakorlati készségének, jártasságának fejlesztése érdekében milyen instrukciókat kapott. A szintvizsgabizottságok - ha lehetőségük volt rá - a tanulók vizsgán nyújtott teljesítményét a munkanaplókban is rögzítették, ezzel is segítve a gyakorlati oktató további munkáját. Arra is 18

19 volt példa, hogy a munkanaplóba a vizsgázókkal vezettették be a szintvizsga feladatokat és a bizottság értékelését, amelyet a szintvizsgabizottság elnöke kézjegyével látott el. Gyakorlati képzőhelyek (oktatók) a szintvizsgán A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara írásos és szóbeli kommunikációjában a szintvizsgák szervezésének előkészítése során szorgalmazta a gyakorlati oktatók szintvizsgán való megjelenésének fontosságát. A területi kamarák a szintvizsgákra meghívták a gyakorlati képzőhelyek oktatóit. Ezt a meghívást a gyakorlati oktatók megyénként és szakmánként másmás nagyságrendben fogadták el, de létszámukhoz képest elenyésző számban vettek részt a vizsgán. A szintvizsgán esetenként a képzőhelyek oktatásért felelős munkatársai is részt vettek. A kamarai szakemberek szerint az oktatók jelenléte a gyakorlati szintvizsgán úgy az oktató, mint a tanuló szempontjából pozitív hatással lehet további együttműködésük eredményességére. A tanuló érzi, hogy oktatója figyel rá, elvárásai vannak vele szemben, ezért igyekszik a vizsgán képességeinek megfelelően teljesíteni. A gyakorlati oktató pedig képet kap arról, hogy tanulója egy számára ismeretlen közegben miképpen találja fel magát. Felmérheti, hogy sikerült-e a tanulóban komplex látásmódot, a munkafolyamatban való gondolkodást kialakítania. Alkalma van arra, hogy összemérje tanulója teljesítményét más tanulókéval. Nem utolsósorban külső szakemberek részéről olyan szakmai ajánlásokhoz, tanácsokhoz jut, amelyek ráirányítják figyelmét tanulója hiányosságaira és erősségeire, a szakmunkásvizsgára történő felkészítés hangsúlyos feladataira. Az előzőekben leírtak rávilágítanak arra, hogy mennyi pozitívumot hordoz magában a gyakorlati oktató jelenléte a gyakorlati szintvizsgán. Ennek ellenére szükségességéről megoszlanak a vélemények. A gyakorlati oktatók szintvizsgán való részvétele országosan vegyes képet mutat. Vannak megyék, ahol a gyakorlati oktatók örömmel vettek részt a szintvizsgákon, elmondásuk szerint sok tapasztalatot szereztek, főleg azokon a helyszíneken, ahol több iskola, illetve képzőhely tanulói vizsgáztak. Volt olyan nagyobb létszámot foglalkoztató vendéglátós vállalkozó, aki minden vizsgán részt vett, ahol tanulói szerepeltek. Másutt nagyon kevés gyakorlati oktató élt a lehetőséggel, hogy részt vegyen a szintvizsgán és figyelemmel kísérje tanulója vizsgán való szereplését. Bár a szintvizsga fontosságát ők is elismerték, azt a tanuló, az iskola és a kamara belügyének tekintették. 19

20 A szakképző iskolák vezetőinek, gyakorlati oktatóinak, gazdálkodó szervezet keretében működő gyakorlati képzőhely oktatójának véleménye a szintvizsgáról A gyakorlati szintvizsga bevezetése a gyakorlatorientált szakmák képzési rendszerébe hasznos tapasztalatok szerzésére biztosít lehetőséget minden gyakorlati képzéssel foglalkozó szakember részére. Az általános megítélés szerint a tanulók számára a szintvizsga motiváló hatású lehet, sikere vagy kudarca segítséget nyújthat számukra a további felkészüléshez. Mivel mindez nem a megszokott órakeretben, külső vizsgabizottság előtt zajlik, nagy megmérettetés. A tanulók a szakmunkásvizsga előtt megtapasztalhatják az igazi vizsgaszituációt, lehetőségük nyílik egy technológiai folyamat végig vitelére. A késztermékek előállításával saját képességeiket, tudásukat mérhetik le. Különösen azon tanulóknál jelenthet ez motivációs erőt, akik egyébként a sorozatgyártás miatt csak részműveleteket végeznek a gyakorlati képzés során. Ha a szintvizsga beépül a képzés rendszerébe, a tanulók nemcsak a szintvizsgán törekszenek a jobb teljesítményre, hanem már a képzés kezdetétől tudatosabban készülhetnek választott szakmájukra. A tanárok a szintvizsga eredményétől függően módosíthatják a képzés menetét, módszereit, a gyakorlatok témaköreit, törekedve arra, hogy a szintvizsga tapasztalatait felhasználva tanulóikat minél eredményesebben felkészítsék a szakmunkásvizsgára. A szintvizsgák rendszerét az iskolák, a vizsgabizottság, maguk a tanulók jónak, a képzés színvonalának javulását elősegítőnek ítélik, támogatják a rendszer tovább élését, ha lehetséges, kiteljesedését. Milyen funkciója lehet a szintvizsgának? Objektíven tájékoztat a tanulók képzettségi szintjéről, felhívja a figyelmet a képzés hiányosságaira, segít a szakmai vizsgára történő alaposabb felkészítésben. Növeli a tantervi fegyelmet, feszesebbé teszi a szakmai oktatást. A gyakorlati szintvizsga értékelőlapját a közös gyakorlatokon lehet alkalmazni. A szintvizsga segítségével a tanulókban kialakul a vizsgarutin, megmutatja, hogy szintidőn belül milyen jó minőségű teljesítményt kell produkálni. Szembesíti a tanulókat hiányosságaikkal, de sikerélményhez is jutnak általa, ami segít a motiválásukban. Lehetőséget nyújt a szakmai gyakorlati oktatók részére munkamódszereik felülbírálására, javítására, változtatására. 20

21 A szakmunkásvizsga előtt nagy segítséget nyújt a tanulóknak a felkészüléshez. Segíti az önálló munkavégzés és a vizsgagyakorlat fejlődését. Nagy előnye a szintvizsgának, hogy javul az iskola és a kamara együttműködése, ezáltal a munkaerőpiac elvárásainak tudatosításához szükséges információs csatorna is bővül. Információt ad az iskolavezetők, a kamara és a fenntartók számára az adott képzések eredményességéről. Vélemények a szintvizsgáról: A tanulás egy folyamat, amiben a szakmunkásvizsga nagyon fontos mérföldkő, de csak egy állomás. Ezért is hasznos, jó dolog, hogy a tanulási folyamat közben legyen alkalmanként kontroll, egyeztessék elvárásaikat a képző intézmények, diákok és munkaadók, felmutassák eredményeiket. A vizsga alkalmával a tanulóknak a feladatot teljesen egyedül kell megoldaniuk külső szemlélők jelenlétében, ez önmagában is igényesebb munkavégzésre ösztönöz. A diákok egységes számonkérési rendszerrel kerülnek szembe. A munkavégzés (vizsga) során bepillantást nyerhetünk a diákok gyakorlatiasságába, megismerhetjük önállóságuk mértékét. A jó hangulatban végzett, elvárásoknak megfelelő munka megfelelő szellemiséget alakít ki. Az oktatók számára lehetőség nyílik felmérni a diákok külső szemlélő jelenlétében végzett munkáját. Jó felmérési lehetőség a szakmai vizsgát megelőzően. A vizsgajelzés a tanulónak, hogy a szakmunkásvizsga előtt milyen szintű a gyakorlati tudása. Rá lehet irányítani tipikus hibákra a figyelmet, amiket a szakmunkásvizsgán már tudatosan elkerülhet. Hasznos, ha az értékelést előítéletektől független, külső szakember is végzi, akinek elvárása, hogy egy végzett szakember munkavállalóként alkalmas legyen szakmunkás munkakör betöltésére. Egy vizsga nem csak a tanulót, de a felkészítőt is minősíti, tükör az iskolának, valamint a gyakorlati munkahelynek is. Segíti a tanulók önellenőrzését, felmérhetik az anyaggal való elszámolást, idővel való gazdálkodást. Segíti a logikus gondolkodást, szakmai összehasonlítást más tanulókkal. Önálló munkavégzésre és kreativitásra nevel. Utat jelöl a szakmunkásvizsgára, meghatározza a teendőket. 21

22 A tanulók önálló munkavégzésre és döntéshozásra kényszerülnek, fel kell mérniük a technológiai folyamat időigényét, a feladatok megoldásánál figyelembe kell venniük a szakmai előírásokat, hiszen az értékelés is a szerint történik. A szintvizsga növeli az oktatási fegyelmet, fokozott szakmai figyelmet igényel az oktatótól és tanulótól egyaránt. A szakoktatók látják, hogy a gyakorlaton kívül, stressz helyzetben mit produkálnak a diákjaik. Fontos a továbbhaladáshoz a hiányosságok felismerése, a meglévő képességek elmélyítése, megerősítése. A gyakorlati szintvizsga általános szakmai és pedagógiai hozadéka Szakmai és pedagógiai szempontból a szintvizsgának kiemelkedő jelentősége van: Értékelést kapnak a tanulók, a gyakorlati oktatók, a gyakorlati képzőhely, az elméleti oktatást végző iskola arról, hogy a tanuló a szakmai alapképzés során elsajátította-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat. A tanulók ebben az életszakaszban vizsgatapasztalattal még alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek. A szintvizsga valódi vizsgahelyzete, idő- és eseménykerete alkalmas arra, hogy a tanulót aktív és önálló munkavégzésre kényszerítse. Objektíven tájékoztat a tanulók képzettségi szintjéről, felhívja a figyelmet a képzés hiányosságaira, segít a szakmai vizsgára történő alaposabb felkészítésben. Növeli a tantervi fegyelmet, feszesebbé teszi a szakmai oktatást. A gyakorlati szintvizsga értékelőlapját a közös gyakorlatokon lehet alkalmazni. A szintvizsga segítségével a tanulókban kialakul a vizsgarutin, megmutatja, hogy szintidőn belül milyen jó minőségű teljesítményt kell produkálni. Szembesíti a tanulókat hiányosságaikkal, de sikerélményhez is jutnak általa, ami segít a motiválásukban. A vizsgafeladat megoldása során nem csupán a gyakorlati kompetenciák, hanem a kulcsképességek is megmutatkoztak: központi elméleti fogalmak, szakmai szabályok alkalmazásának képessége módszertani eljárások (technikai eljárások, tervezési technikák) képessége problémamegoldó képesség kreativitás gondolkodóképesség 22

23 indoklási és értékelési képesség együttműködési és kommunikációs képesség képesség az önállóságra képesség a felelősségre. A gyakorlati szintfelmérés alkalmas a környezet védelméhez és megőrzéséhez szükséges tudás, értékek, ismeretek és attitűdök megismertetésére és alakítására, tehát a szintvizsga alkalmas a környezettudat mélyítésére. Továbbá alkalmas az alábbi tényezők mérésére: a feladat során a vizsgázó időtervezése a feladat során a vizsgázó eszköztervezése szakmák fogalomkészletének használata megszerzett elméleti ismeretek fölötti rendelkezés, az elméleti ismeretek használata divergens gondolkodás megléte Javaslatok, megjegyzések Igényként fogalmazódott meg az iskolák részéről, hogy a soron következő szintvizsga kézikönyvben a feladatbank mellett, egy kiadványba szerkesztve kapjon helyet az adott szakma szakmai és vizsgakövetelménye is. Ez megkönnyítené a feladatbank kezelhetőségét, a feladatok kiválasztását. A szakmai gyakorlati szintvizsga lebonyolítására és az anyagköltségre az anyagi keret felemelése időszerűvé vált. A hiányzó forrásokat már ma is a gyakorlati szintvizsgák szervezésében közvetlenül részt vevő szakképző iskolák, gazdálkodó szervezetek és a területi kamarák között kiépült jó kapcsolatra alapozva sikerült több esetben előteremteni. A szintvizsgák lebonyolításához és szervezéséhez minden esetben szükséges kamarai munkatárs jelenléte, aktív közreműködése. Elengedhetetlen a szintvizsgáztatásban részt vevők (elnök, tag, segítő, jegyző) díjazásának emelése. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján pontosítani kellene a segítő tanár feladatkörét, jogait és kötelességeit. A vizsgaeredmények iskola általi figyelembevételét, annak módját célszerű volna egységesíteni. Ezzel jelentősen növelhető a vizsga, illetve az ott elért eredmény súlya. 23

24 Egységesen meg kell határozni, hogy mennyi felkészülési idő után, mikor kerüljön sor a szintvizsgán elégtelent szerzett tanulók javító vizsgájára ill. a meg nem jelent tanulók esetében a pótvizsgára. A vizsgaszabályzatba célszerű lenne bevezetni, hogy a szintvizsga értékelésénél a pontok, ill. az osztályzatok meghatározásánál vitás esetekben az elnök javaslatát kell figyelembe venni. Be kellene vezetni az elnökök rendszeres továbbképzését. 24

25 Szakmánkénti értékelések 25

26 Asztalos Tanulók, vizsgacsoportok száma Sopron Nagykanizsa Dunaújváros Zala Veszprém Vas Tolna Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Somogy Pest Nógrád Komárom-Esztergom Heves Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron Fejér Csongrád Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Bács-Kiskun Pécs-Baranya Budapest Tanulók száma Vizsgacsoportok száma 26

27 Szintvizsga átlaga Sopron 3,55 Nagykanizsa 3,15 Dunaújváros 3,90 Zala Veszprém Vas Tolna Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Somogy Pest 3,15 3,30 3,00 3,20 3,44 3,42 3,28 3,34 Nógrád 1,96 Komárom-Esztergom 3,06 Heves 3,53 Hajdú-Bihar Győr-Moson-Sopron 2,83 3,03 Fejér 3,98 Csongrád 3,29 Borsod-Abaúj-Zemplén 2,88 Békés Bács-Kiskun Pécs-Baranya 3,00 3,25 3,28 Budapest 3,71 1,00 1,50 2,00 2,50 3,00 3,50 4,00 4,50 5,00 27

28 Vizsgák előkészítése Asztalos szakképesítésben az elmúlt tanévhez hasonlóan az ország minden szakképzési feladatot ellátó területi kamarája szervezett szintvizsgát. Összesen 1568 tanuló adott számot gyakorlati ismereteiről. A szakács szakképesítés szintvizsgái mellet ez volt a második legnépesebb szintvizsga. A legtöbb tanuló Bács-Kiskun (127 tanuló), Borsod-Abaúj-Zemplén (125 tanuló) és Jász-Nagykun-Szolnok (124 tanuló) megyében vizsgázott, a legkevesebb, 31 fő Budapesten. Ez csaknem fele az országos átlagnak (68 fő). Megfontolás tárgyává tehető, hogy több év óta miért ilyen népszerűtlen e szakma a fővárosban. A vizsgacsoportok átlagos száma kamaránként 5, a csoportok átlagos létszáma 12 fő volt. A vizsgaeredmények 1,96 és 3,98 között voltak, az átlag 3,24, ami közepes színvonalnak felel meg. A szintvizsgákat néhány kivételtől eltekintve szakképző intézmények és főállású gyakorlati képzők tanműhelyeiben szervezték meg az asztalos tanulók számára, akik 104 iskolában és 292 gazdálkodó szervezetnél szerezték meg a vizsgához szükséges gyakorlatot. A feladatok elvégzéséhez a tanműhelyekben rendelkezésre álltak a tárgyi és műszaki feltételek, ha azonban akarták, a tanulók használhatták saját kéziszerszámaikat is. A balesetek elkerülése érdekében a vizsgahelyek biztosították az előírt munkavédelmi feltételeket. A szintvizsga szervezők a szintvizsgabizottságokkal karöltve a vizsgafeladatokat a központi feladatbankból választották. A kiválasztott munkafeladatok megfelelőek voltak a gyakorlati tudásszint felméréséhez, illeszkedtek a tantervi követelményekhez, alkalmasak voltak az irányítás melletti munkavégző képesség mérésre. 28